Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Poligamy - Viasat3, 23:50 |
A közösségi háló - RTL, 23:55 |
Első gyilkosság - Film Mánia, 00:15 |
Karácsony a kastélyban - Story4, 00:45 |
Eldorádó, az elveszett város - Viasat Film, 01:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jay Brazeau (71) |
Ralph Fiennes (62) |
Hector Elizondo (88) |
Guido de Angelis (80) |
Kamarás Iván (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Alien: Romulus |
Szabó Erika |
2013-07-22 11:46.31 |
Magyarul Tűzgyűrű, angolul Pacific Rim, de ezek az elnevezések ne tévesszenek meg senkit – a film tényleges címe így fest: Óriásszörnyek az óriásrobotok ellen. És ebben minden benne van. Japános elmebajban fogant gigászok feszülnek acélos gépmonstrumoknak, a moziterem pedig dübörög és rázkódik az epikus összecsapás velőtrázó pusztításában. Ebben a filmben életképes karakterekre nincs szükség, és az igényes forgatókönyv is felesleges elvárás. Az ilyesmit tartsuk meg a Csodálatos elme, a Hetedik vagy a Keresztapa jellegű alkotásoknak. Az Óriásszörnyek az óriásrobotok ellen egy egészen más világ.
Az események a közeljövő hétköznapjaiba engednek bepillantást, amikor is (kifejtetlen okokból és kevésbé firtatott módokon) az Atlanti-óceán mélyén megnyílik egy dimenziókapu, amin keresztül időről időre felhőkarcoló méretű szörnyetegek rontanak rá a világunkra. Mivel a hagyományos fegyverek és hadviselés nem bizonyul effektívnek, az emberiség hatalmas robotokat épít, hogy felvegye a harcot a monstrumokkal. A stratégia először hatásosnak bizonyul, de később egyre több kudarcot kell elszenvednünk, így a világ vezetői úgy döntenek, kivonják a forgalomból a robotokat, és helyettük inkább a városok köré húzott falakkal igyekeznek menteni az emberiséget. Az acélóriásoknak egyetlen, utolsó esélyük marad bebizonyítani létjogosultságukat, így begyújtják a rakétákat, felpörgetik a gépágyúkat, és felsorakoznak a végső összecsapásra. Mit is várhatnánk egy filmtől, aminek a sztorija ennyiben összefoglalható? Lélegzetelállító gondolatiságot semmiféleképpen. A Tűzgyűrű igyekszik megpendíteni a környezetvédelem örökzöld témáját, mondván, hogy a vizek és a levegő szennyezettsége nélkül a szörnyetegek nem jelenhettek volna meg a világunkban – ez a gondolat alaposan kifejtett allegóriává varázsolná a filmet, melyben a szörnyetegek egy biológiai katasztrófa szimbólumai, az óriásrobotok a zöldpárti mozgalmak, a falakat húzó politikusok pedig a kérdést szőnyeg alá söprő, felelőtlen öltönyösök, de… ezt inkább hagyjuk. Felejtsük el a gondolatvilágot, nézzük meg inkább a történetet. Valójában itt sem sokkal jobb a helyzet. Váratlan fordulatok nincsenek, izgalmas titokzatossággal nem kényeztetnek minket, kapunk viszont logikai hibákat (több évtizednyi háború szükséges ahhoz, hogy a Földgolyó legzseniálisabb tudósai – kilométeres matematikai algoritmusok felvázolása után – megállapítsák, hogy a szörnyek „egyre gyakrabban jönnek”), kifejtetlen ötleteket (a szörnyetegek tudata valahogy egy nagy, kollektív pszichében egyesül, de… hmm?) és egydimenziós karaktereket (a „jó fiú”, az „agresszív katona”, az „elszánt veterán”, az „őrült tudós” stb.). Ha valaki mindezek után azt reméli, hogy legalább ütős párbeszédeket, lendületes történetvezetési technikát, esetleg katartikus dramaturgiát fog találni – nos, nem fog. A dialógusoknál csak a „lelkesítő beszédek” erőltetettebbek, a történet pedig lazán kapcsolt, és a megértés szempontjából jobbára felesleges epizódokból építkezik… aztán a film egyszer csak véget ér. Nincs tehát sem életképes gondolat, sem érdekes történet, kapunk viszont gagyi karaktereket és ügyetlen megoldásokat az ÓRIÁSSZÖRNYEK AZ ÓRIÁSROBOTOK ELLEN című filmben! Őszintén, mégis mire számítottunk? Pizzériában ne akarjunk gyrost rendelni. A Tűzgyűrűtől pedig ne várjuk, hogy történetet tud kitalálni vagy elmesélni, mert sosem állította magáról, hogy ilyen ambíciói lennének. Nem, a Tűzgyűrű benga nagy szörnyetegeket ígér, akiket tankerhajóval csapnak fejbe óriásrobotok – kit érdekel, hogy vegyi fegyverekkel valószínűleg egyszerűbb lenne harcolni? Miért izgatna, hogy a monstrumok honnan vagy miért jönnek? Kit zavar, hogy a fekete főparancsnok húsz év alatt külsőre egy percet sem öregszik? A lényeg, hogy tízpercenként látunk egy olyan bunyót, amitől kiesik a markunkból a pattogatott kukorica, és odamotyoghatjuk a szomszéd széken ülőnek, hogy „ez király volt”. Mert ez a film nem biztos, hogy jó, de az biztos, hogy „király”. Ha a történetet nézzük, akkor a filmet kifejezetten könnyű művelet a filmkritikus eszközeivel pirinyó darabokra szedni, majd fogni magunkat, és magasba szegett állal továbbsétálni. Ebben az esetben büszkék lehetünk az intellektusunkra, de megfosztottuk magunkat attól az egyszerű, zsigeri élvezettől, amit a Tűzgyűrű monumentalitása kínál. Annyi minden vesz körbe minket, amin problémázhatunk – most a legjobb, ha csak hátradőlünk. [link] |
2013-07-21 23:31.16 |
Attól még nem lesz szerintem egy film propaganda, hogy pozitív színben tüntet fel valamit. Ha elfogadnánk ezt a meglátást, akkor kezelhetetlenül tággá válna a fogalom, gyakorlatilag minden filmre rá lehetne húzni, tehát elveszítené a jelentését és a funkcióját. Szerintem csak azt nevezhetjük propagandafilmnek, ami konkrét politikai vagy ideológiai célokat szolgál, aktuálpolitikai érdekek szerint, a befolyásolás céljával és a megtévesztés eszközeivel. Emiatt tekintem pl. a Bombák földjén c. filmet propagandának, mert az tényleg azt sulykolja, hogy az iraki háború körül minden a legnagyobb rendben van. Tisztán kitapintható a mögöttes érdek - és pont ezt az érdeket nem látom megjelenni a Csatahajóban.
Persze lehet úgy hozzáállni, hogy olyan mélyen elrejtették a narratívában a propagandaelemeket, hogy nem is tudatosul, csak érzelmi reakciókat vált ki, és így éri el a célját, de nekem túlontúl sokszoros az asszociáció ahhoz, hogy elfogadjam ezt a feltételezést. |
2013-07-21 22:56.25 |
De ebben a megfontolásban a Die Hard filmek meg az amerikai rendőrség propagandafilmjei, az Apokalipszis most! pedig az amerikai hadsereg propagandafilmje stb. :) Szerintem ez túlzó megállapítás, igaz hogy pozitívan tüntetik fel a haditengerészetet, de én nem éreztem sulykolva, hogy azonnal lépjek be, vagy adjak nekik igazat egy másik nemzettel szemben stb. Max az idegenekkel szemben, de az megint más történet, nem? :) |
2013-07-16 22:00.48 |
http://www.youtube.com/watch?v=pWdd6_ZxX8c |
2013-07-16 14:23.13 |
Asylum forever.
(Atlantic amúgy :) ) |
2013-07-12 15:00.27 |
És mit propagál? |
2013-07-12 12:25.01 |
[link] |
2013-07-12 00:50.12 |
Most már hivatalosan is Buz Luhrmann az egyik kedvenc rendezőm :) Ezt a filmet ennél jobban nem lehetett volna megcsinálni szerintem, és ott volt benne szinte minden, amit a Moulin Rouge!-ban és a Nagy Gatsby-ben is szerettem. Remek kis film :) |
2013-07-11 23:03.29 |
2/3-a elhangzik nálunk minden bulin :) |
2013-07-11 14:48.07 |
A Zöld urai című animációs film a természetvédelem egyszerű üzenetét közvetíti, hasonlóan egyszerű eszközökkel. A filmre alapvetően rányomja a bélyegét a „hat éven aluliak számára nem ajánlott” korhatár-besorolás, amit a nézőknek sem szerencsés elfelejteniük, hiszen ha a 3D-s lencsék mellett ennek a gondolatnak a szemüvegét is az orrunkra biggyesztjük, rögtön meglátjuk a koncepciót a film gyengeségei mögött. Legalábbis, a legtöbb mögött.
A film főszereplője Mary Katherin, egy tizenéves kislány, aki a nagyvárosból költözik át hóbortos édesapja erdei faházába. A papa meggyőződése, hogy az erdőt parányi emberkék népesítik be, akik nap mint nap hősies harcot vívnak az erdő védelmében. A lánynak nehezére esik azonosulni apja tudományos teóriájával, amíg a véletlennek – vagy a sorsnak – köszönhetően bele nem csöppen annak a bizonyos hősies harcnak a kellős közepébe: egyszerre ő maga is parányira zsugorodik, és így kell részt vennie a Levélőrök ősi háborújában. A történet nem kecsegtet sok újdonsággal. A nagybetűs Jó harcol a Rossz ellen, mint megannyi másik filmben, eposzban, népmesében és legendában. A keret természetesen – mint mindig – most is változik, az események azonban a jól ismert mederben haladnak. Két eszme néz egymással farkasszemet, mindkét oldalon megjelennek a seregek bajnokai, majd furfangos fordulatok és embert próbáló nehézségek után elérkezik a végső, mindent eldöntő összecsapás, melyben – mint az talán várható is volt –győzedelmeskednek a tiszta tekintetű vitézek és vitéznők. A film eredeti címe – Epic – árulkodóbb lehet tehát a magyar fordításnál, hiszen valóban epikus történetnek lehetünk szemtanúi. Újfent. A filmben megjelenő figurák archetípusok, vegytiszta formában. Ismerősen csenghet annak a lánynak a karaktere, aki belepottyan az események közepére, és bár először kételkedik magában, végül olyan hőstetteket hajt végre, melyek által felnőtt nővé cseperedik. Ebben természetesen egy fiatal lovag is segédkezik, aki lázadó kamaszból válik felelősségteljes férfivá – olyanná, mint segítője és mentora, egy vérbeli katona, aki számára semmi sem fontosabb az erénynél, és akinek minden képessége is adott hozzá, hogy hűen kiálljon az értékekeiért. No de a Jó sosem válhat hőssé a Gonosz nélkül, így szükségünk lesz egy karakterre, akiben testet ölt minden, ami ellen küzdeni kell és érdemes – így kapjuk meg a pusztulás seregének hatalmas erővel és sötét szívvel megáldott királyát. Sok meglepetésre tehát a karakterek terén sem számíthatunk. A történetmesélés technikáitól sem várhatjuk, hogy brillírozó megoldásokkal libabőrt pettyezzen az alkarunkra. Jellemző módon, amit a film egyszer képekkel elmesélt, azt szavakkal is megismétli: ha valaki bátran viselkedik, akkor biztos elénk fog toppanni egy karakter, aki közli, hogy az a valaki bizony bátran viselkedett – pedig a képi dimenzióról sem állíthatjuk, hogy talányos beszéd mögé bújna. Az angyali arccal megáldott Levélőrök világa színes, fegyvereik fényesen csillognak a hajnali napsugárban, miközben sebes szárnyú, büszke kolibrikon lovagolva küzdenek szeretve óvott királynőjükért – miközben a gonosz manók szürke árnyékba burkolózó, rothadó kérgek között szövögetik gyilkos terveiket, és koszos körmeikkel vakargatják mocskos rongyokba tekert, bűzölgő alfelüket. A filmben tehát minden szélsőségesen tipikus, nincs olyan elem, amit ne láttunk (vagy olvastunk) volna tízezer másik műben… Legalábbis mi, de mi a helyzet a hatévesekkel? „Egy újszülöttnek minden vicc új.” Mi már kívülről fújjuk a Gyűrűk Ura trilógiát, de ők most látnak először a Gonosszal ölre menő, hős lovagokat. A felnőttek már kinevették magukat Stan és Pan figuráin, de a kisgyerekek most találkoznak először az egymással évődő, kövér-sovány párossal. Mi egyből látjuk, hogy a szigorú parancsnok csak gondoskodni szeretne a szertelen kamaszról, a gyerekeknek viszont ez miért lenne ilyen egyértelmű? A Zöld urai tehát a kicsik nyelvén beszél, egyszerű retorikájával nekik próbál üzenetet közvetíteni, ezért az eddig taglalt gyengeségek fölött nyugodtan szemet hunyhatunk. Ebben a megvilágításban viszont elgondolkodtató problémának tűnik, hogy a film olykor brutális, ijesztő és kegyetlen jelenetekkel dolgozik, melyek a felnőttek számára izgalmasnak tűnhetnek, az eredetileg megszólított, igazán kicsi gyerekekre viszont más hatással is lehetnek. Kezeljük ezért óvatosan A Zöld urai című mesét, de ha úgy véljük, gyermekünk már nem kap sikító frászt egy randa kövér patkány láttán, akkor nem is tűnik rossz ötletnek, hogy ezzel a mesével vezessük be őt a mozik világába. |
2013-07-11 00:53.47 |
dafuq O_o |
2013-07-09 20:29.07 |
Sosem szerettem Superman-t, nálam ez volt a kiindulási alap. Ha képregény, akkor nálam mindig is Marvel volt a befutó (a DC egyetlen olyan karaktere, akiben látok fantáziát, az a Denevérember, a többieket nem látom érdekesnek).
Nem szeretem a Superman filmeket, a klasszikusokat sem, nem tudtak megragadni. Innentől nem volt túl sok elvárásom a filmmel kapcsolatban, csak azért néztem meg, mert Snyder filmkészítési stílusát, és Nolan igényességét szeretem - plusz mert intravénásan nyomom magamba az IMAX élményeket, ezt pedig ott is vetítették. (Meg a filmes sznobság is ott volt a motivációk között, "illik látni" filmje volt az évnek.) Szóval az, hogy mennyire volt hiteles a karakter vagy mennyire nem, vagy hogy mennyire illeszkedett a képregénybe vagy a filmes előzményekbe, az nálam nem volt értékelési szempont. Innentől amit láttam, az egy korrektül felrajzolt eredettörténet volt, "Hegylakós" flashback szerkesztéssel, amit mindig is csíptem. Az alapkonfliktus motivációja rendben volt szerintem, itt a kriptoni részek külön tetszettek, hogy milyen körülmények között és miért jött a Földre a gyerkőc, és hogy mit akar és miért Zod. Az alapokat tehát szerintem kifejezetten jó helyre rakta a film, a feltöltő elemek meg nem voltak szerintem gyengébbek az elvárhatónál. A terraformálást mondjuk ahogy van kihagytam volna, akörül voltak problémák, de a többivel elvoltam. Nem nyújtott katarzist, nem változtatta meg a gondolkodásomat, nem lettem tőle más ember - de a kapustól sem várható el egy focimeccsen, hogy rugdossa a gólokat, úgyhogy egy Superman filmtől sem várom el, hogy megrengesse a világomat. Jól szórakoztam, ennyi volt a lényeg. |
2013-07-09 19:51.30 |
Én is szeretem, ha egy filmnek jó a sztorija. "Matematikailag" is annál értékesebb egy film, minél több dimenzióban tud adni valamit ("jó sztori + jó látvány + jó zene + jó színészi alakítás" > "jó látvány"). Persze ott, hogy pontosan MICSODA is az, hogy "jó sztori" meg "jó zene", átmentünk a szubjektivitás világába, az meg ágasbogas vidék :) |
2013-07-09 14:22.06 |
Nyilván, a mai és főleg a mainstream filmgyártás fikciós filmeket jelent, de az, hogy egy filmnek van sztorija, továbbra sem jelenti azt, hogy a sztori az egyetlen szempont, ami alapján egy film megítélhető. Ahogy nekem pl abszolút mellékes, hogy milyen a látványvilága az Amerikai szépségnek, ugyanúgy másodlagos nálam, hogy milyen a sztorija egy Man of Steel-nek. Több dimenziós gondolkodás rulz :) |
2013-07-09 13:33.12 |
Ezzz azért nem teljesen így van :) Létezik film sztori nélkül, biztos vagyok benne, hogy te is fel tudnál sorolni egy csomót. Főleg az avantgardbból. Egy Eggeling filmnek milyen forgatókönyve van? Vagy egy Ember a felvevőgéppel-nek?
Egy dolog van, ami nélkül nincs film, és az a "mozgó kép", magyarán a látvány (kivéve néhány olyan extrém izét, mint mondjuk Jarman-nak a Kék c. filmje, ami valójában egy moziban vetített rádiójátéknak hamarabb felfogható, mint filmnek). A filmművészet a fikció felé mozdult el úgy 100-120 éve, de ez egy döntés volt, amivel amúgy sokan nem érettek egyet (én mondjuk igen, de az mindegy), mert azt mondták, ezzel a film lemond a "filmszerűségről". Van film forgatókönyv nélkül, van film sztori nélkül. Nem ez az uralkodó trend (hálistennek), de rámutat arra, hogy a forgatókönyv is csak egy faktor az ezerből. |
2013-07-09 01:38.50 |
Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehessen valakinek a szíve csücske a sztori, és ne kereshetné azt egy filmben ahhoz, hogy tetsszen neki. Ez teljesen korrekt, rengeteg érték van benne, fantasztikus dolgokat tud nyújtani az embernek, és nyilván minden filmnek érdemére válik, ha jó sztorit tud felmutatni. Én is szeretem a jó sztorikat.
De egy film akkor sem csak abból áll, és ahogy mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy a történetet nézi, úgy azzal sincsen semmi baj, ha valaki úgy dönt, hogy mást keres. |
2013-07-09 01:32.26 |
A sztori minden filmnek EGY eleme, nem AZ eleme. Felesleges fetisizálni, teljesen önkényes dolog megfogni, és isteni hatalmat adni neki. Ez kb olyan, mintha azt mondanánk, egy film csak akkor lehet jó, ha a vágás jó benne... Miért pont a vágás? Miért nem a hangkeverés? Vagy bármi más? Millió dologtól lehet jó egy film, a sztori az egyik ilyen faktor, és szerintem nem szerencsés túldimenzionálni, mert ezzel óhatatlanul árnyékba helyezünk egy sor egyéb értékelési lehetőséget. |
2013-07-08 11:36.20 |
Még ha el is fogadjuk, hogy tényleg csak ennyi a film - és az baj? |
2013-07-08 01:16.05 |
Hangulatos kis film szerintem, igazi retro horror. Olyan, mintha a 60as-70es évekből pattant volna elő, ennek minden előnyével és hátrányával.
Én paráztam rajta, ami mondjuk nem jelent sokat, mert mindig parázok még a leggyengébb horrorokon is, még ha látni is vélem a hatásmechanizmusokat :) Szóval azt a 16os karikát átpakolnám 18ra, de lehet én vagyok túl "szigorú". |
2013-07-07 22:31.58 |
Lehet, nem tudom. A zúzásra figyeltem és boldog voltam :) |
2013-07-07 21:26.42 |
Ha jól rémlik, csak a Nap volt pozitív hatással Superman-re, a légtér meg egyebek nem javítottak rajta semmit. |
2013-07-07 13:44.41 |
Elértem az őszinteségnek egy olyan fokát, ami a hülyeséggel határos. |
2013-07-07 00:50.00 |
Akkor valószínűleg tényleg jobban képben vagy a dolgokkal kapcsolatban, mint a többség. Ez egy egyszerű beszélgetésben nem mindig előny amúgy, de oda se neki :) Azért sokan vannak itt a fórumon, akikkel tényleg jól el lehet beszélgetni, szóval fel a fejjel. |
2013-07-07 00:29.45 |
Milyen intézményben? |
2013-07-07 00:29.16 |
Nem szükséges felhúznod magad. Név nélkül, következmények nélkül, tét nélkül mennek itt (és az interneten majdnem mindenhol) a hozzászólások. Sok bosszúságtól kímélheted meg magad, ha durvább eszközökkel szelektálsz, hogy mit veszel komolyan és mit nem, mint a "valóságban" tennéd. |
2013-07-07 00:17.06 |
Okés, köszönöm a választ :) |
2013-07-07 00:10.02 |
Szóval akkor, ez mit jelent pontosan? :) |
2013-07-07 00:08.52 |
"Amúgy kábé 35 éve foglalkozom filmművészettel." - erre rákérdezhetek? |
2013-07-06 00:13.28 |
Hát, egyedi egy izé az biztos :D Valahol a nézhetetlenül szar és a zseniálisan elborult között félúton. |
2013-07-04 23:52.57 |
Végig tetszett a film, 4-5 csillag körül mozgott, de az utolsó 20 percet végtelenül hatásvadásznak láttam, az rontotta le 3-ra. |