Alapvetően szerintem is az, zsánerfilm, csak vannak benne olyan gesztusok, amik inkább szerzői filmes attitűdről árulkodnak (hátulról kiharapják a pasas agyának a felét, erre elszontyolodva hátranyúl, "jajj", és utána dől el - ilyesmi max egy vígjátékban képzelhető el közönségfilmben, ennek a filmnek a kontextusában én ezt inkább a rendező gúnyolódásának érzem). Egyik másik részben sincsenek hasonló jelenségek, szerintem nem véletlenül.

2014-10-27 11:03.05

Zsánerfilm = műfaji film, tehát műfajba sorolható.
Közönségfilmes hatásmechanizmus = olyan módon próbál a nézőkre hatni, ami bármelyik másik multiplex moziban bemutatott filmből ismerős lehet.
Közönségfilmes történetmesélés = ismerős módon mondja el a történetet, hogy könnyű legyen megérteni, mi miért történik a filmben.

2014-10-24 21:53.49

Köznöségfilmes hatásmechanizmusokkal és történetmeséléssel dolgozott a film, úgyhogy annak ellenére, hogy lassabban robogott, mint az első vagy főleg a második, alapvetően zsánermozi volt szerintem.
Amúgy pedig nálam a sorrend úgy áll, hogy 2-3-1-4, nekem tetszett Fincher elgondolása.

2014-10-24 20:42.09

Jaunet szerzői hozzáállású rendező, és az egoja elvitte a filmet. Az Alien 1-2-3 közönségfilm volt, így lett ismert és kedvelt, de Jaunet ezt a tényt szerintem nem tisztelte eléggé. Neki mintha fontosabb lett volna az "önmegvalósítás" mint az, hogy a közönség kedvében járjon, ebből a hozzáállásból születhetett meg ez a film. Nálam is ez az arrogancia húzta le a filmélményt.

Halálhajó (1997) - Vélemények

2014-10-24 19:51.19

Szerintem is tákolt itt a gondolatiság, de azért van az, nem? Pokol = bűntudat, valóban nem a világ legeredetibb ötlete, de azért ott van, a Doom-ban én nem láttam erre szándékot sem. Nem mintha egy Doom filmtől mély gondolatiságot számítottam volna amúgy :)

Bosszúállók (2012) - Vélemények

2014-10-24 19:49.20

A kapi pajzsa adamantiumból van, de van annál ellenállóbb anyag a Marvel univerzumban, pl a vibranium.

MARS - Az utolsó napok - Vélemények

2014-10-21 17:48.33

Nem rossz film szerintem, sikerült adni neki egy alaphangulatot a tárgyi környezettel és a színekkel, viszont nem nyújtott nekem olyat, ami kiemelné a hasonló filmek közül. Mert végül is, ez a film egy (nem túl nagy SPOILER) scifi tematikára épülő zombifilm, de sem a scifiben, sem a zombiban nem csavart szinte semmit a megszokott sémákon azon kívül, hogy egymás mellé helyezte őket. Ebben a témában az Event Horizon szerintem egy kellemesebb alkotás, mert ott egyrészt - ha kicsit hányaveti módon is, de - belevittek valamilyen gondolatiságot, másrészt a horrorelemek kreatívabbak és (számomra) hatásosabbak is voltak.
Szóval röviden, "eccernézős" volt nekem.

Bruce Lee - Vélemények

2014-10-21 15:37.10

Fullcontact videót találtak róla. Sisak van rajta, de a mozgása és a meccset követő bemutató alapján tényleg úgy tűnik, hogy ő az.
https://www.youtube.com/watch?v=Q4a934j8fTc#t=45

Halálhajó (1997) - Vélemények

2014-10-19 11:51.56

Szerintem sokkal jobb Doom film volt, mint a Doom film :)

Az útvesztő (2014) - Vélemények

2014-09-28 21:45.09

Összegyúrjuk a Kocka, Legyek ura és Éhezők viadala ötleteit, és megkapjuk az Útvesztőt. Izgalmas és ötletes kis film szerintem, egyelőre nekem túl sok a nyitott kérdés, amik nem tudom, hogy figyelmetlenségből származnak, vagy ezzel nyitnak utat a folytatásoknak - de az mindenesetre biztos, hogy ebből a filmélményből fakadóan a következő részeket is meg fogom nézni.

Sin City: Ölni tudnál érte - Vélemények

2014-09-19 20:36.55

Hogy izgalmasabb legyen, legalábbis számomra.

2014-09-14 20:17.00

Néhány dologban jobb, néhányban gyengébb szerintem, mint az első rész volt. Ami komolyan felróható neki, hogy gyakorlatilag semmiben sem újult meg az elődjéhez képest.

Simpatico - Vélemények

2014-07-20 21:49.13

Eséllyel pályázik a "filmtörténet legrosszabb párbeszédei" díjra.

A majmok bolygója - Forradalom - Vélemények

2014-07-18 15:17.48

Remek a forgatókönyv, minden jelenetnek jelentősége van, ezért gördülékeny és izgalmas a film. A sztori nekem nagyon bejött, ügyesen bántak a nyugalommal és a feszültséggel, a dramaturgia megmozgatja az ember érzelmeit. A képi világ lenyűgöző, a majmok mimikája meglepően beszédes. Gary Oldman egy 3 perces jelenetben megint olyan játékot mutatott, ami miatt továbbra is a kedvenc színészeim egyike.
Az első rész jó volt szerintem, ez pedig fantasztikus. Alig várom a harmadikat!

Transformers: A kihalás kora - Vélemények

2014-07-12 17:42.04

És az IMAX 3D helyenként szétesik, oda se neki.

2014-07-12 17:41.33

Egy megapic költségvetése, és egy B-film igényessége. "Áh, senki sem fogja észrevenni a hülyeségeket, amíg Optimus tűzokádó T-rex-en lovagol."

Mindenható Thor - Vélemények

2014-07-12 14:58.59

EZ a Thor a legnagyobb kretén a félistenek és szuperhősök történelmében.

Hogyan rohanj a veszTEDbe - Vélemények

2014-06-30 15:20.26

A verbális poénok tetszettek, a vizuálisakat erőltetettnek láttam, illetve az altesti poénok számát felére lehetett volna csökkenteni. Amúgy mókás kis filmecske, bár szerintem színvonalban messze alulmarad a Ted-től.

Amerika Kapitány - A tél katonája - Vélemények

2014-04-15 12:43.37

SPOILER

"Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi..." :DDD (Ponyvaregény?)

Az éhezők viadala - Futótűz - Vélemények

2014-04-13 17:00.07

A filmet csak kétszer láttam még, de a soundtrack-et már vagy tucatszor végighallgattam. Miközben néztem, annyira fel sem tűnt, hogy milyen jó a zenéje, de azóta teljesen beleszerettem, magával ragadó, szenzációs szerintem.

Amerika Kapitány - A tél katonája - Vélemények

2014-04-13 16:40.48

Jah, amúgy a film maga szerintem hihetetlenül szórakoztató, akciódús, jóhumorú, izgalmas, szóval remek kis képregényfilm! Az első részt nálam utcahosszal veri, a Vasember filmek magasságában van, ami nálam (ha az Avengers-t nem számítjuk) a csúcs a Marvel adaptációk között.

2014-04-13 16:38.50

SPOILER

Fury sírfeliratának láttán fuldokoltam a röhögéstől :DD

VÁLASZTÁS 2010

2014-04-07 09:09.24

Ami egyik embernek tragédia, az másoknak jó hír. Részemről remélem, hogy aki most temeti a jövőt, arra is olyan jó évek várnak, mint amiben a jobboldaliak reménykednek.

Couch Surf - Vélemények

2014-04-07 09:03.35

Mi jut eszünkbe, ha a saját kanapénkra gondolunk, ami ott áll a nappaliban a tévével szemben, a fal mellett a kétajtós szekrénynél, a kis beugróban az ablak alatt, vagy (ki tudja miért) a konyhában a hűtő és a mosogatógép között? Kis szerencsével felvillannak bizonyos képek egy emlékezetes beszélgetésről, egy hosszú éjszakáról, egy rosszul sikerült házibuliról vagy bármi másról, ami miatt az a kanapé a miénk, és senki másé. Egyes tárgyak hangsúlyosan jelen vannak az ember életében, és akár arra is érdemessé válhatnak, hogy címszereplői legyenek Dyga Zsombor legújabb filmjének.

A Couch Surf (2014) tíz rövid történetet kapcsol össze, amelyek egy-egy kanapé körül játszódnak. Ehhez a bútordarabhoz kötve szenved látványosan egy törött karú férj, akit a felesége tart (több értelemben is) a markában, egy másik kanapén egy másik férfi igyekszik feldolgozni, hogy általános elsőben egy kegyetlen leányzó nem táncolt vele a sulidiszkóban, majd megint változik a szín, és egy lomtalanítás szemétdombján cigarettázó hölgyet látunk, aki a kanapéja helyett inkább az élettársát selejtezné ki. A későbbiekben egy tökéletes öltönyben feszítő fiatalember állásinterjút izzad végig, egy idős hölgy macska-egér játékot játszik a férje szeretőjével, egy esetlen Don Juan kétségbeesett tervet szövöget harminc szál vörös rózsával, egy párocska szorongó szívvel várja a Pecsét Manó eljövetelét, egy párizsi drogdealernek teleszökken a hócipője a rocksztárokkal, bedrogozott tinik édes (?) hármasra készülődnek, a Pokolban pedig egy shakespeare-i halált halt nő várja, hogy vajon Rómeója valóban követi-e a túlvilágra.

Az epizódok között nincs igazi narratív összefüggés, nem állnak össze egy komplett történetté, helyette megmaradnak lazán kapcsolt minisztoriknak. Aki ismeri az Éjszaka a földön (Night on Earth, 1991) vagy a Kávé és cigaretta (Coffee and Cigarettes, 2003) című Jim Jarmusch-filmeket, valószínűleg ismerősnek fogja találni Dyga Zsombor alkotásának szerkesztési módját is. Ebben a hazai gyöngyszemben átkötést, központi kompozíciós elemként a kanapé képe nyújt, illetve az a jelenség, hogy a bemutatott karakterek rendre aszimmetrikus kapcsolatokat ápolnak egymással. Az egyik figura a másik fölött áll státuszából, többlettudásából, lehetőségeinek gazdagságából fakadóan, amit a film feszültségkeltő elemként és/vagy humorforrásként kezel, nem is akármilyen módon.

A Couch Surf ugyanis vérprofi alkotás. Tudatosság és hozzáértés jellemzi a narrációt, a formanyelvet, a dramaturgiát és a rendezést is. A történetmesélés időnként ügyesen titkol el bizonyos információkat a néző elől, amelyekkel aztán az epizód végén alaposan meg is lepi őket, máskor lépésről lépésre bontja ki a feszültséget, esetenként pedig kaján vigyorral hagyja örök kételyek között a közönséget. A kamerakezelés, a zene, a színvilág és a képkompozíció beszédesen árulkodik az egyes epizódok szereplőiről és atmoszférájáról, így járulva hozzá ahhoz, hogy a film rövid időkeretek között is teljes értékű történeteket tudjon bemutatni. A karakterek frappánsak és életszagúak, a párbeszédek ütősek és tartalmasak, hála a remekül megírt forgatókönyvnek. A dramaturgiát elsősorban a humor viszi előre, ami a szereplőkből, a szituációkból vagy a párbeszédekből fakadóan varázsolja a film 84 perces játékidejét elképesztő élménnyé. Ez a filmélmény természetesen a rendező munkáját is dicséri, aki a legkülönfélébb jelenetek legkülönfélébb színészeit is képes volt úgy menedzselni, hogy a film koherens és szórakoztató tudjon maradni.

Akadnak persze gyengeségek is, ezek azonban nem érik el a „hiba” kategóriáját. Talán elegánsabb lett volna például, hogyha a befejezés kap egy olyan explicit zárógondolatot, ami valamilyen keretet ad a bemutatott epizódoknak – a végefőcím hangulatos, látványos és mosolyogtató, és bár tematikájában tökéletesen kapcsolódik a filmhez, a lezárás funkcióját nem igazán tölti be. A színészi játékok között elvétve ugyan, de találkozunk esetlen alakításokkal (Törőcsik Franciska a Baj van a részeg tengerésszel című epizódban kicsit modorosan formálta a szavakat, illetve Goiten Gergely és Bartsch Kata játéka helyett is inkább a forgatókönyv tette maradandóvá a Folt hátán folt jeleneteit). Emellett az egyes epizódokat összekötő inzertek kapcsán lehet kötözködni, itt ugyanis lehettek volna talán kreatívabbak, kevésbé repetitívek a készítők.

Ezeknek az apróságoknak azonban alig van jelentőségük, mivel a film magasba tornyosuló erényeinek árnyékában gyakorlatilag észrevehetetlenné tompulnak. A Couch Surf szórakoztató, ötletes és profi, igazi kincs a kortárs magyar filmgyártásban. Röviden: úgy jó, ahogy van, nem szabad kihagyni.

[link]

VÁLASZTÁS 2010

2014-04-04 20:46.17

Nem vitaindítónak szánom a következő pár sort, csak a lelkiismeretem miatt írom le a gondolataimat. Sem pozitív, sem negatív megjegyzésekre nem fogok reagálni, nem szeretem a parttalan vitákat. Aki egyetért az egyetért, aki nem, az mindenre tud mondani egy cáfolatot, a politika egy ilyen dolog.

Én leginkább a következő okok miatt szavazok a Fideszre:

- Az elmúlt 4 évben végre történt valami az országban, mozgás van. Azt éreztem, hogy ez a kormány nem csak úgy tett, mintha kormányozna, hanem tényleg munkát végezett.
- Az országban jobb hangulatot érzek, mint más kormányok alatt. A közvetett és közvetlen ismerőseim, és az utcán látott emberek is mintha pozitívabb szellemiséggel élnék az életüket.
- Amikor külső támadás ért minket, arra volt reakciónk. Nem behúztuk fülünket-farkunkat, és fogadtuk el a nagyobb hatalmak támadásait, hanem kiálltunk azért, amiben hittünk.
- Volt merszünk meghúzni a multik és bankok bajszát, ami hatalmas tett volt, és olyan folyamatokat indított be, amilyenre én még nem láttam példát.
- A Fidesz retorikájában és tetteiben is megnyilvánul a nemzeti érzés és a hazaszeretet, ami számomra szintén alapvető eszme - ugyanakkor mindezt nem kirekesztő vagy provokatív módon gyakorolják.
- A 2/3-ot bármire felhasználhatták volna, de attól függetlenül, hogy egyes országok és orgánumok az ellenkezőjét állítják, a hétköznapi tapasztalat nem a demokrácia felbomlását mutatja. Szerintem akinek nem a hatásvadászat, vagy egy elborult gyűlölet irányítja a gondolkodását, az nem érez diktatúrát Magyarországon.
- Csak ez a kormány viselte gondját a mozgássérülteknek (ez nekem, személyes okok miatt, nagyon lényeges dolog).
- Nagyobb odafigyelést és megbecsülést kaptak a tanárok, ami az anyagiakon kívül egy gondolkodásmódban is megnyilvánul. Most, amikor azt mondom, hogy tanár vagyok, jobb fogadtatást látok, mint pár évvel korábban.
- Nagyobb támogatást kap a magyar műfaji filmgyártás (van még hova fejlődni, de legalább már nem csak a nemzetközi fesztiválokra gyártjuk a nézőidegen alkotásokat).
- Keresztény-konzervatív ember vagyok, a Fideszben pedig látom azokat az értékeket, amiket ilyen minőségemben kedvesnek tartok.
- Szerintem ha a vezetői és politikai kvalitások szempontjából vizsgáljuk a dolgokat, ma Magyarországon Orbán Viktor a legerősebb politikus , ráadásul szerintem ezeket a jellemvonásait jó ügyekért használja fel.
- Főleg ha összehasonlítjuk az alternatívákkal, a Fidesz az egyetlen érdemi erő Magyarországon, amelyikben megvan a potencia és a képesség a kormányzásra. Az Összefogás párjai semmit sem csinálnak azon kívül, hogy a saját szennyesüket mossák, küzdenek a korrupciós ügyeikkel, egymást gyilkolják, és mintha a gondolkodásukban benne sem lenne, hogy egy esetleges hatalomra jutás után mit csinálnának - egyetlen céljuk a Fidesz megdöntése, de fogalmuk sincsen, mit tennének a helyükben. Az LMP-t nem tartom komoly erőnek, az elmúlt 4 évben parlamenti pártként semmit sem mutattak fel, csak hatásvadász performanszok és trendi beszólások, de semmi érdemi munka. A Jobbikkal kapcsolatban úgy érzem, úgy járnának mint azok a focidrukkerek, akik a pályán kívülről könnyen kiabálnak bele a játékba, de ha labda kerülne a lábukhoz, nem lenne képességük játszani, nemhogy meccset nyerni. Mások pedig valójában nem is léteznek (Szili Kati? SMS? Kisgazdapárt? Bajuszpárt? Komolytalan). Röviden, a Fideszen kívül mindenki mást alkalmatlannak látok, a Fideszt pedig kifejezetten rátermettnek.

Ha Fideszre, ha bármi másra, de mindenki menjen el szavazni vasárnap. Éljünk a lehetőségünkkel, ünnepeljük a demokráciát!

Nyomtalanul (2013) - Vélemények

2014-03-29 10:16.55

Skandináv thriller a multiplex mozikban. Erre az ember hajlamos felkapni a fejét, hiszen valami újdonság van kilátásban, valami nem amerikai, valami, amiről talán majd sztorizni lehet egy kávé vagy sör mellett. Hollywoodi bűnügyi filmből mindenki látott már kismilliót, mondhatni egyik ugyanolyan, mint a másik, hozzák a kötelezőt – vagy még azt sem –, aztán majd elfelejtjük őket. De a Nyomtalanul egy dán film, szinte kuriózum, ráadásul egy nagy sikerű könyv adaptációja. Mi csalogatja be az embereket a moziba, ha nem egy ilyen rezümé?

A film egy balul sikerült rendőrségi akció képeivel nyit. Carl, az eltökélt tekintetű nyomozó nem hajlandó megvárni az erősítést, és társaival behatol az épületbe. A cowboy-akció lendületét azonban három hirtelen eldörrenő pisztolylövés szakítja félbe, a rendőrök pedig egyik pillanatról a másikra a saját vérüktől vöröslő padlón találják magukat. Carl túléli a tragédiát, viszont hibás döntése miatt lefokozás gyanánt olyan munkakörbe helyezik, ami első ránézésre semmivel sem kecsegtet: régóta megoldatlan bűnügyeket kell átnéznie, majd különösebb bonyolítás nélkül lezártnak adminisztrálnia. Carl azonban jobban beleássa magát az ügyekbe, mint a felettesei remélték volna. Újdonsült társával, Assaddal együtt alaposan utánajárnak egy évekkel korábban öngyilkosságot elkövető politikusnő, Meretes ügyének, és kutakodás közben gyilkosságra utaló jelekre bukkannak. Ahogy a nyomozás folytatódik, úgy derül az igazság fénye újabb és újabb részletekre.

A film Jussi Adler-Olsen bestseller regényének adaptációjaként került a mozikba, így kézenfekvőnek tűnik ebben a megvilágításban boncolgatni az erényeit és hibáit. Regényből készült alkotások esetében visszatérő kritika és szívfájdalom, hogy cselekményükben eltérnek az eredetitől, máshogy mesélik el ugyanazt a történetet, hogy az olvasó fejében a látottnál sokkalta jobb, igényesebb film pörgött a könyv lapozgatása közben. Taglalhatnák a Nyomtalanul-t is ebből a szempontból, de ha ellenállunk a kísértésnek, és a filmet mint filmet kezeljük, talán érdekesebb következtetésekre bukkanhatunk.

A Nyomtalanul ugyanis nem azért középszerű alkotás, mert ilyen vagy olyan kapcsolatot ápol a forrásul szolgáló regénnyel, hanem azért, mert mint film nem állja meg igazán a helyét. Javára válik, hogy – európai alkotás lévén – sajátos atmoszférát képes közvetíteni. A hideg színvilág, az őszi tájak, a cigarettázó karakterek, a megszokottól eltérő események könnyen kiemelnék ugyan a hasonló thrillerek rengetegéből, viszont sajnos – megint csak: európai alkotás lévén – nem kezeli akkora rutinnal és hozzáértéssel a műfajiságot, mint tengerentúli versenytársai. Hiába a szokatlan és attraktív hangulat, hogyha mellette a történet sablonos, a karakterek sztereotípak, az akciójelenetek unalmasak, a történetmesélés csapongó, a dramaturgia pedig hatásvadász. Mi történik ugyanis a filmben? A kiégett rendőrt azt ideges főnöke lefokozza, mellé kerül egy előítéletekkel küzdő arab társ, hogy utánajárjanak egy eltűnt politikusnak, akihez a mentálisan sérült öccsén keresztül vezet az út… Közben nehéz eldönteni, hogy a bemutatott jelenetek mikor játszódnak, visszaemlékezések-e vagy sem, vagy hogy egyáltalán miért volt rájuk szükség (persze az öncélú elborzasztáson kívül). Ha egy amerikai film követne el ennyi baklövést, azonnal nevetség tárgyává válna.

Sok rossz elmondható a hollywoodi filmgyártásról, mert valóban hajlamos tucattermékekkel előrukkolni, ritkán találkozunk egyedi megoldásokkal, és túl sok alkotás merül visszavonhatatlanul a feledés tengerébe. Ugyanakkor tény, hogy az amerikai stúdiók egy évszázada készítik ezeket a filmeket, pontosan tudják, mi működik és mi nem, mit és hogyan kell a nézők szeme elé tárni úgy, hogy az könnyeden szórakoztasson. A Nyomtalanul című film bemerészkedik Hollywood barlangjába, a saját közegében akarja megrángatni az oroszlán bajszát, de sajnos hiányzik belőle az a rutin és profizmus, ami vérbeli vadásszá tenné. A lándzsa sajnos eltörött, az oroszlán tovább aludhatja nyugodt álmát.

[link]

Mielőtt meghaltam - Vélemények

2014-03-12 13:49.28

A Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club. Jean-Marc Vallée, 2013) című film provokatív témát pendít meg, nem kevésbé provokatív formában. Az 1980-as években az amerikai orvostudomány még egészen máshogy közelítette meg a HIV-vírust, és tehetetlenül nézte volna végig egy Ron Woodroof nevű dallasi cowboy haláltusáját, ám az úriember nem adta fel, és saját maga járt utána a lehetséges gyógymódoknak. Sikerei hamar felkavarták a betegség tudatlanságtól és előítéletektől sötét állóvizét, és így a későbbiekben a film főszereplőjét ihlető Woodroof az AIDS elleni harc egyik kulcsfigurájává nőtte ki magát. Az ő életéről és harcáról szól a Mielőtt meghaltam című filmalkotás, ami ügyesen, bár kissé vontatottan beszél egy korról és egy sorsról.

A film története szerint a villanyszerelő és rodeó-bajnok Ron Woodroof (Matthew McConaughey alakításában) 35 évesen megtudja, hogy szabados életmódjával meghívót küldött egy démonnak – az orvosok HIV-vírust találnak a vérében, és közlik vele, hogy harminc napja van elbúcsúzni a világtól. Ron azonban nem hajlandó elfogadni a sorsát, és maga száll szembe (az akkor még kevésbé ismert) betegséggel. A megoldást Mexikó poros utcáin találja meg egy alternatív, az USA-ban el nem fogadott gyógyszercsomag formájában, melyet a gyógyulás és a vagyon reményében elkezd átcsempészni a határon. A végtelen hatalommal bíró Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal azonban nem fogadja tárt karokkal Woodroof tevékenységét, és mindent megtesz, hogy ellehetetlenítse munkáját. A film tehát Ron Woodroof gyógyszeriparral és betegséggel folytatott harcát követi nyomon, mely utóbbinak az eredményét a magyar cím kevéssé rejti véka alá.

dallas.4

A film első fele magával ragadó, kreatív és ötletes. Rögtön szembetűnik a kanadai rendező, Jean-Marc Vallée szándéka, miszerint a szóban forgó betegséget nemcsak bemutatni szeretné a nézőknek, hanem azt akarja, mi magunk is éljük át annak minden kegyetlenségét. Ennek megfelelően a Mielőtt meghaltam nyomasztó naturalizmussal beszél minden megpendített témáról, legyen szó üzemi balesetről, kocsmai verekedésről, olcsó orgiákról vagy eluralkodó haláltudatról. A képek pasztelles színvilága, a filmzene tudatos mellőzése és a beszédes montázsok sora olyan hangulatot teremt, melyben a homofób és szexista szereplői megnyilvánulások úgy hasítanak a néző tudatába, mint ahogy az AIDS hasít Woodroof életébe. Ugyanakkor hollywoodi alkotásról beszélünk, a film alkotói tehát nézőbarát módon odafigyeltek rá, hogy ne idegenítsenek el minket teljesen – így a helyenként sziporkázó humor és az őszinte emberi kapcsolatok bemutatása ugyanúgy a film szerves részét képezik, mint a reménytelenség és az agresszió.

Mindez azonban csak a film első felében képes igazán magával ragadni az embert, a középponttól mintha befulladna a történet. Miután megismertük és megkedveltük a főszereplőket, végignéztük, ahogy kialakul köztük egy sajátos és szerethető kapcsolatrendszer, valamint rácsodálkoztunk a gyógyszercsempészet és árusítás frappáns történetére, azzal kell szembesülnünk, hogy a film nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel. Egy helyben toporog a dramaturgia, nincs igazi előremozdulás, a jelenetek önmagukat ismételgetik, felesleges epizódok követik egymást, és nem kapunk mást, csak egy olyan karakterfejlődést, ami nem nevezhető sem frappánsnak, sem újszerűnek. Woodroof természetesen felülvizsgálja a melegekről kialakított véleményét, és önzetlen bajnoka lesz az AIDS-es közösség ügyének, de mindezt az első tíz perc után már mindenki sejthette.

dallas.2

Hogy a film közepén észrevehető, és végig kitartó megtorpanást egyszerű filmkészítési malőrnek, vagy a haláltudatból fakadó reménytelenség bemutatására szolgáló narratív eszköznek tekintjük, az a saját jóindulatunktól függ. Mindenesetre a Mielőtt meghaltam mindenképpen megtekintésre érdemes alkotás, és nemcsak Matthew McConaughey és az ő homoszexuális üzlettársát alakító Jared Leto emlékezetes játéka miatt. A filmet átlengi egy sajátos hangulat, amitől egészen egyedi filmélményben lehet részünk, ami akár tetszik, akár nem, valószínűleg még napokig elkísér minket – főleg akkor, hogyha hagyjuk, hogy szemünk megakadjon azon a záróképen, amely egy kétsoros szöveg formájában egészen egyedi gellert ad a film másfél órás gondolatiságának. Itt ugyanis azt olvashatjuk, hogy a történelem végül is nem Woodroof, hanem esküdt ellensége, a hivatal módszerét igazolta. A film ezzel megkoptatja főhőse heroikus küzdelmének pátoszát, és olyan személynek tünteti fel, aki erőn felül harcolt egy tévesen megfogalmazott célért. A néző pedig olyan zavart pislogással kel fel a karosszékből, mintha egy vérbeli modernista alkotást tekintett volna meg. Mit jelent a befejezés? Kinek volt igaza? Mit jelent mindez? Nincs más választásunk – kénytelenek leszünk gondolkodni.

[link]

Itt a vége - Vélemények

2014-03-03 23:28.07

"Baszott jó na." +1

Megdönteni Hajnal Tímeát - Vélemények

2014-02-20 23:25.49

A magyar filmtörténetet nem a műfaji alkotások tették híressé. Akad néhány thriller és krimi, elvétve egy-egy sci-fi, sőt a westernt ugródeszkának használva belekóstoltunk az „eastern” műfajába is, de ezek a próbálkozások általában mérsékelt sikert arattak. Mégis, a tömegfilm két fajtájához mintha lenne affinitásunk. Ebből az egyik, a melodráma fölött a 21. századra talán eljárt az idő, de megmaradt nekünk a másik sláger: a vígjáték. A nevettetés már a klasszikus korszakban is jól ment, elég a Meseautóra, a Tizedes meg a többiekre, vagy az Egy bolond százat csinál-ra és feldolgozásaikra pillantani, hogy lássuk, ebben a műfajban akad keresnivalónk. Persze itt is találunk félrenyúlásokat, főleg az elmúlt egy-két évtized termésében, de a lelkesedés lankadatlan. Ebben a törekvésben látott napvilágot a Megdönteni Hajnal Tímeát című film is, ami figyelemre méltó címválasztásán túl kellemes humorral és ügyes megvalósulással igyekszik meghódítani a közönséget – bár néhány kisebb (és egy nagyobb) felhő azért beúszik a szórakozás kéklő egére.

A történetet egy érettségi találkozó lendíti mozgásba, ami egyféle bizarr sztereotípia-bál formáját ölti: megjelenik az esetlen Jófiú (Dani), a pajkos tekintetű Nőcsábász (Gábor), a pápaszemes Szürke Lány (Virág), az osztály Bunkója (Bödöcs) és természetesen maga a Jó csaj (Hajnal Tímea). Hogy, hogy nem, Jófiú és Jó csaj hamar egymásra találnak, majd néhány pohárka bátorsággal felvértezve egymásnak is esnek egy ruhatár nagykabátjai között. Pechükre a magyar filmtörténet egyik Legnagyobb Tahója, (Bödöcs) megörökíti a malacsportot – ami nem is lenne akkora baj, ha Jófiú nem készülődne éppen feleségül venni (az esküvőre lázasan készülődő) párját. Bödöcs felajánlja, hogy a videó sosem kerül „illetéktelen” kezekbe, ha Dani cserébe elintézi, hogy „megdönthesse” Hajnal Tímeát. A díszlet áll, a karakterek a helyükön, kezdődhet az előadás.

Kezdjük a film erényeivel, hiszen jócskán vannak. Először is: az alapötlet egyáltalán nem nevezhető sablonosnak, ráadásul rengeteg lehetőséget rejt magában, melyekből a film sokat ki is használ. Kellemesen ingázunk a jelen és a nosztalgikus múlt között, az arra szánt karakterek egyfolytában súrlódnak egymással, gyakran mi érezzük magunkat (röhögés közben) kellemetlenül a rengeteg szerencsétlenkedés láttán, ráadásul időnként rá-rábukkanhatunk néhány igazán jól sikerült párbeszédre vagy alakításra is. A legemlékezetesebb figura minden bizonnyal a Szabó Simon által alakított Bödöcs, akinek ütős szövegei és sajátos megjelenése miatt még azt is megbocsájthatjuk, hogy ugyanazon az egy darab hangszínen ejt ki minden egyes szót és mondatot – csakúgy, mint a Moszkva Tér című klasszikusban, ahol gyakorlatilag ugyanezt a karaktert hozta, 13 évvel fiatalabb kiadásban. (Győztes csapaton ne változtass!)

Akadnak azonban problémák. Sajnos Bödöcs az egyetlen említésre méltó karakter, a többiek megformálását mintha ellustálkodták volna az alkotók. Egy dimenzióban leírható figurák, akik közül néhányan ráadásul felesleges mellékszálakba is bonyolódnak. A filmben feltűnik Jófiú csajozós szárnysegédje, valamint egy csupán szemüvegétől intellektuális pszichológusnő, akik szépen egymásba is habarodnak. Kedves sztori, nincs is ügyetlenül megszerkesztve, de olyan kevés szállal kapcsolódik a történet főáramához, hogy nem tűnt volna fel, ha kimarad a filmből. A laza szerkezet amúgy sem idegen a Hajnal Tímeától, egyes jeleneteket nem készítettek elő, bizonyos karakterek a semmiből jelennek meg, az események pedig nem mindig következnek egymásból.

Ezek a gyengeségek azonban apróságnak tekinthetőek, főleg a vígjáték műfajában, ahol a jó poénokból származó szórakozás egy pillanat alatt feledtetni tudja az efféle „szakmai” bakikat. Akad azonban egy súlyosabb probléma – nehéz ugyanis kacarászni, miközben az emberben üvölt az erkölcsi sziréna. A film sajnos nem nyúl kellő érzékenységgel ahhoz az etikai helyzethez, ami köré a történetét építette. A főszereplőnek egyetlen pozitív jellemvonása sincsen, hűtlen, önző, hazug, igazságtalan és hatásvadász. Ez a katasztrófaegyüttes a film dramaturgiai csúcspontján tetőzik, ahol a néző valamiféle katarzis helyett nem kap mást, csak egy kifejezetten ellenszenves monológot: Jófiú (?) szándékosan megaláz olyan embereket, akik ezt semmivel sem érdemelték ki. A legrosszabb az egészben, hogy mindezt a film nem humorforrásként kezeli, hanem azonosulási pontként ajánlja fel számunkra.

E baklövés miatt nehéz a Hajnal Tímeát jó vígjátéknak nevezni – felhős a jókedv. Ettől függetlenül azonban a film kimagaslik a hazai kortárs zsánerfilmek között, így megtekintésre érdemes – így vagy úgy, de éljen a magyar műfaji film!

[link]

elejére ... 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk