Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Túszjátszma - Film Café, 00:50 |
Sötét helyek - Film Mánia, 01:10 |
A valóság határán - Filmbox Plus, 01:30 |
Insidious - Gonosz lélek - Viasat Film, 02:05 |
Az apáca 2. - HBO, 02:08 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Dougray Scott (59) |
Mark L. Lester (78) |
Peter Facinelli (51) |
Garcelle Beauvais (58) |
Tamsin Egerton (36) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
90 perc a Mennyországban |
Philipp Danne |
2014-05-18 18:36.14 |
Igazi amerikai film, bár akik csak a mainstream-en szocializálódtak, furcsálhatják ezt a kijelentésemet. David Gordon Green műve igazi komótos darab, hagy magának időt kibontakozni. Nagyon kézzelfoghatóan mutatja be a vidéki Amerikának ezt a sajátos vállfaját, a lepattant, kilátástalan légkör szinte fojtogató. Cage-et jó kvalitásaihoz méltó szerepben látni, de a színészgárda többi tagjának sincs oka szégyenkezni. A mozi megkapó őszinteséggel mutatja be egy férfi útját, aki nem egy tipikus hős, nem egy törvénytisztelő polgár, mégcsak nem is erkölcsi példakép; de mégis, egy jó ember.
Sok szidalmat hallani errefele a nagyköltségvetésű blockbusterekre, amik a szórakoztatás oltárán a látványon kívül mindent feláldoznak. Aztán jön egy ilyen csendes, szép film, amibe valami ész is szorult, és látjuk az értékelését... Akkor mi is itt a baj? |
2014-05-07 21:36.52 |
hát... ez speciel azért lett Oscar-díjas, mert Day-Lewis kegyetlen nagyot alakított:)) |
2014-05-06 12:20.38 |
márpedig a Cinematic Universe-ben most ő a fontos női karakter xD nem tetszhet persze mindenkinek, de nagyon sokan szeretik, úgyh menni fog a dolog:) |
2014-05-05 20:11.53 |
hát... megesik:D |
2014-04-30 11:48.11 |
majd pont a Csillagok háborúja nem lesz polkorrekt:) |
2014-04-27 18:45.31 |
az élet nem kívánságműsor:D nézz utána mégegyszer;) |
2014-04-26 15:27.45 |
Black Widow karakterét igen komolyan veszik, jön is az önálló filmje:) |
2014-04-16 23:13.50 |
szívesen:) |
2014-04-15 20:41.02 |
alább a kérdésedre válaszoltam:) |
2014-04-15 20:40.28 |
Spoiler!
volt ugye a stáblista végén egy rövid szösszenet, ami a filmhez kapcsolódott. ebben Bucky éppen az Amerika kapitány kiállításon volt látható - gondolom próbálja felvenni a múltja fonalát. volt viszont egy másik jelenet a stáblista közepén, ami szokás szerint továbbvitte a történetet. a Hydra egy titkos támaszpontján a szervezet vezetője, Baron von Strucker beszélt arról, hogy a S.H.I.E.L.D. és a Hydra ugyanannak az érmének volt a két oldala, valamint hogy a hősök ideje lejárt, és beköszöntött a csodák kora. amikor azt mondta, hogy nincs félelmetesebb egy csodánál, láthattuk Quicksilver-t és Scarlet Witch-et, akik a Bosszúállókban fognak szerepet kapni. a Hydra kísérleteket végzett embereken, és bár legtöbbjük meghalt, az ikrek túlélték, és a cellájukban is például kockákat röptettek:) |
2014-04-15 10:58.27 |
a Winter Soldier valamilyen szinten a film egyik középpontja volt, legalábbis a Kapitány számára mindenképpen. a körülötte felsejlő titokzatosság és az a drámai csúcspont, amit behozott kiemeli a karakterek közül.
egyébként mostantól a széria része lesz, hiszen Stan 9 filmre írt alá anno, lehet, hogy ezt is akarták vele erősíteni? Evans már csak pár filmet vállalt, utána viszont a Winter Soldier továbbviszi a szálakat... |
2014-04-13 12:22.50 |
azért a spoileres cím nem lett volna szép:) |
2014-04-12 16:37.56 |
elég pontatlan cikk, bár a címével nem hazudik:) |
2014-04-01 00:55.12 |
"Nekem ennek ellenére bejött, volt olyan, hogy kétszer is megnéztem egy napon."
egy napon kétszer inkább csak a kedvenceinket nézzük, nem?:)) még ha nem is vígjátékok, ahogy elsőre hisszük:) |
2014-03-31 22:37.21 |
ezt erősítette már meg vmi hivatalos forrás? én csak egy Tom Hanks által beköpött félmondatra emlékszem. de pl a Disney részvényesek éves találkozóján sem esett szó Toy Story-filmről. |
2014-03-30 16:09.24 |
gondolom ha nevetni akarnak, akk meg horrorfilmet választanak:) |
2014-03-27 10:49.44 |
milyen meglepő is egy musicalben a sok dal:)) |
2014-03-25 19:34.41 |
mit csináljak, különbözünk:)) |
2014-03-25 15:02.00 |
spoilerek!
A 90-es évekbeli reneszánsza után a Disney elindult egy hullámvölgyben. Bár számos filmjük került moziba az új évezredben, vagy a kritikai elismerés, vagy az anyagi siker, sőt előfordult, hogy mindkettő elkerülte az alkotásaikat. Ám tudjuk, a világ egyik legnagyobb múltú, legtőkeerősebb és legjobb üzleti érzékű cégéről beszélünk, így katasztrófahangulat ugyan nem állt elő, de tény, az animációs részleg komoly megújulásra szorult. Ezt pedig valahol a gyökerekhez való visszanyúlás hozta el, hiszen a klasszikus hercegnő-séma vonalába tartozik mind az Aranyhaj, mind a Jégvarázs, amik végre visszavezették az egeres céget a minden szempontból sikeres animációs filmek korszakába. Meg azért volt ott persze egy meglepően kreatív és eredeti Rontó Ralph… Ki tudja, talán újabb reneszánsz előtt állunk? Ha a Jégvarázsra nézünk, akkor ez mindenképpen lehetséges. Ugyan klasszikus sémát emlegettem, a mozi nagyon okosan, sőt meglepő módon megy szembe a Disney által évtizedek óta sulykolt mondanivalókkal és panelekkel. Most a szerelem első látásra lehet óriási tévedés, a női karakterek cselekvőképesek, az átkot megtörő igaz szeretet pedig akár két testvér egymás iránti odaadása is lehet. Talán nem ettől a stúdiótól vártuk ezt az újító szellemet, ami tulajdonképpen tényleg saját hagyományaikkal megy szembe. Közben szerencsére a megszokott Disney-elemek is a helyükre kerültek: gyönyörű animáció, egy legendás mese talán leegyszerűsített, de mindenképpen okos adaptációja, fülbemászó, sőt néha azonnali klasszikus dalok, jól megírt karakterek, valóban szerethető poénok. Sajnos mindez így együtt régen volt már meg egy filmjükben. Ahol pedig igazán győztes a film, az a főszereplője. Anna minden erőlködés nélkül vált a kedvenc Disney-karakteremmé, pont azzal, hogy amikor a legnagyobb szükség volt rá, akkor képes volt kézen fogni ezt a nagynevű stúdiót és átvezetni azt a 21. századba. Egyszerre szerethető és valódi, de ami a legfontosabb, hogy olyasvalaki, akivel tudunk azonosulni. Benne nyoma sincs a korábbi női karakterek felsőbbrendű tökéletességének, akik végig egy képernyőről néztek le ránk figyelmeztetve hiányosságainkra. Anna lehetne akár a szomszédunk, vagy az ismerősünk is, hiszen legfontosabb erénye nem hercegnői mivolta, hanem hatalmas szíve. A testvéri szeretet pedig ugye mindent legyőz, még ha ezért – egy időre – el is marad a szerelmes csók. Úgy tűnik, ez a recept is egy ilyen győztes formula, hiszen a Jégvarázs felolvasztotta mind a kritikusok, mind a nézők szívét, elhozta a Disney első legjobb animációs filmért járó Oscar-díját, és 1 milliárd dollár felett termelt úgy, hogy még vetítik is itt-ott – nem jár messze attól, hogy minden idők legnagyobb bevételét hozó animációja legyen. Tudtuk, hogy ha valaki, akkor a Disney nem marad a padlón, de ilyen frappáns önreflexióra talán nem is számíthattunk. Örök igazság, hogy csak az maradhat fent, aki meg tud újulni, és talán itt most ennek vagyunk a szemtanúi. Nos, ha ilyen filmek vannak még a tarsolyukban, én örömmel mondom, hogy jöjjön újabb sikerszéria! |
2014-03-24 00:01.11 |
awesome :D abszolút fölülmúlja a várakozásokat, ahogy mondod :))
Batman és a hiperhajtómű xD |
2014-03-23 15:41.55 |
persze, de az, h semmit nem mutatott... az Easy A-ben pl simán vitte a filmet és annál az energiánál, amit ott mutatott, pont nem lehet többet kihozni abban a műfajban:) |
2014-03-23 15:36.57 |
a ritka rossz színésznő és a leesett az állam között akkora a távolság, mint Anettka és Meryl Streep között :D
de tehetséges, ezt nem lehet tagadni, Easy A, Zombieland, The Help is bizonyítja, amik közül nem egy a könnyed műfajból jön ugyan, de elég ahhoz, h lássuk, vki csak "ott van", vagy van benne vmi élet:) idén jön filmje Woody Allen-től, Cameron Crowe-tól és Inarritu-tól is, reméljük ott több teret kap még a fentebb említett moziktól is:) |
2014-03-23 15:23.21 |
azért ne, mert másban láthatod, h tehetséges:))
azt mondjuk nem mondtam, h a létező legjobb színésznő :D |
2014-03-23 15:12.41 |
rossz színésznő :D
azért ezt csak nem a csudálékos paukembörből szűrném le:) |
2014-03-23 14:21.47 |
1999. A Pixar ekkoriban lazább kapcsolatban állt még a Disney-vel, az aktuális megállapodásuk szerint három filmjük forgalmazási joga került az egeres cég kezébe, ezek közül volt az első az azóta filmtörténeti jelentőségűvé vált Toy Story. A folytatás nem tartozott volna közéjük, hiszen az eredeti terv szerint ez is csak DVD-n jelent volna meg, mint ahogy az a Disney-nél is szokás a folytatásokkal. Biztosan sokan ismerik a sémát: alacsony költségvetés, ennek megfelelően szerényebb technikai megvalósítás, újrahasznosított történet, és DVD-premier. Látszott ám, hogy mennyivel több van ebben, mint az „átlagos Disney-folytatásokban” és gyorsan biztossá vált a mozis premier. Nem hiába.
Bár Disney-ék azóta felvásárolták a Pixar-t, a kettőt összekeverni igen ormótlan dolog. A lámpás cég mögött olyan kreatív energia, szellemi fölény és alkotói erő dübörög, ami új korszakot nyitott az animációs filmek történetében. Nem túlzás, nem lehet a műfajra ugyanúgy tekinteni, mint a „Pixar-korszak” előtt. Nincs miért szégyenkeznie a Disney-nek sem, de például igen beszédes a tény, hogy a Pixar egyik nagyágyúját, John Lasseter-t a 2006-os összeolvadás után azonnal kreatív vezetővé tették mindkét cégnél. Hiába, nem mindenki képes újjáteremteni egy zsánert. Vagy lehozni minden idők egyik legjobb folytatását! Bizony, a Toy Story-szériát nem érte utol a franchise-átok, és a korszakalkotó első részt egy még tökéletesebb, még hibátlanabb második rész követte. Csak úgy robbannak az akció- és humorbombák, a mozi tanítanivalón pörgős, miközben olyan drámai pillanatokat szállít, ami párját ritkítja. Sohasem giccses, és minden erőlködés nélkül csal könnyeket a szemünkbe. Nem sok folytatás múlja felül az első részt, de a Toy Story 2 okosan vitte tovább a sztorit és a karakterek jellemét, miközben emelte a tétet és újra mondani akart valamit, nem csak mutatni. A Pixar-hoz mindig közelálló téma az itt is megjelenő elszigeteltség, elhagyatottság. Náluk a körítés nem feltétlen epikus, sokkal inkább bensőséges, és bár a karakterek a legkevesebbszer emberek, a történeteik végtelenül emberiek. Melyik másik csapat képes újra és újra egyetlen filmben megnevettetni, lenyűgözni, tanítani, elszomorítani és felvidítani? A Pixar-nak ott a helye a legnagyobbak között! |
2014-03-23 13:59.49 |
So much f***ing fun.
Talán ennyit is elég lenne mondani, ha meg akarnám magyarázni, miért imádtam ezt a filmet. Persze lehet benne keresni a Silver Linings szívmelengető mondanivalóját, a Fighter epikusságát, vagy aki amit akar, én mégis azt mondom, fölösleges. Ez egy másik film, másik kávéház, de közben mégis annyira hű David O. Russell stílusához, amennyire csak lehet. Ez persze egyből megmagyarázza, miért fanyalognak sokan. Elég szétnézni a filmkaton, hogy lássuk, nem feltétlen kajálja mindenki az ő filmes nyelvezetét. De minden megosztó alkotó mögött ott áll egy réteg, akik elismerik, szeretik őt, felismerik stílusát egy-egy beállításból, félmondatokból. Hozzám például nagyon közel áll, amit fentebb említett úriember (?) leművel a filmvásznon. Akárhogy is, azzal azért még a legtöbben egyetértenek, hogy a 70-es évek hangulatát most nagyon elkapta. Tulajdonképpen már ezen a szinten kivételesen szórakoztató a film, az az audiovizuális körítés, amit a mozi kapott valami lenyűgöző. Ilyen jó érzékkel lehozni egy kor atmoszféráját azért nem mindig sikerül még Hollywoodban sem. De mi van a lenyűgöző hangulat, és a mesés (ráadásul brillírozó) szereplőgárda mögött? Nem más, mint a mindennapok küzdelmei. Minden karakter küzd valamiért – túlélésért, elismerésért, szeretetért, egy jobb világért, és még sorolhatnánk. Harcolnak, könyökölnek, átlépnek egymáson, és közben csak ritkán néznek hátra, hogy feltegyék a kérdést: megérte? Görbe tükör ez számunkra, a mi világunk számára is. Persze mindez egy szélhámosfilm köntösébe csavarva van bemutatva, de ez ne akadályozzon minket abban, hogy túllássunk a felszínen. Kevés író-rendező van manapság, aki ennyire ért a színészvezetéshez, mint Russell. Nem véletlenül szeretnek vele dolgozni, még ha alapvetően nem is egy könnyű figura. De érti a színészek nyelvét, hagyja őket improvizálni, miközben igyekszik a legtöbbet kihozni belőlük. Filmjeiben az okosan megírt, szatirikus forgatókönyveket mindig kiváló alakítások teszik teljessé, és ez bizony az ő érdeme (is). Néha kell egy kis lazaság, könnyed szórakozás, és ebben a műfajban manapság nehéz jobbat találni, mint David O. Russell műveit. A Hustle például egy remek fekete komédia, csak engedni kell a varázsának! |
2014-03-22 23:49.33 |
ja, meg spoiler is előfordulhat itt:) |
2014-03-22 21:29.25 |
Vegytiszta szórakozás!
A Lego-mozi egy gyorsvonat sebességével pörög, szinte már koncentrálni kell, hogy az összes kis gag-et, utalást észrevegyük. Összeszámolni is nehéz egyébként, hány helyről táplálkozik a film, kezdve a popkultúrás kikacsingatásoktól egy egészen nagyszerűen összepakolt orwelli utóérzésen át az üzleties (kapitalista?) világig, miközben persze a lehető legtökéletesebben ágyazza mindezt bele magába a LEGO világába. Akinek jelent bármit is ez a játék, az látja, mennyi szeretettel álltak az alkotók hozzá, és bár ennyi termékelhelyezés talán még nem volt filmben a történelem során, a mozi egy pillanatra sem kelt reklámhangulatot. A rengeteg forrás, amiből összeáll a Lego-kaland, vegytiszta, a szó legpozitívabb értelmében vett „hollywoodias” hangulattal van összegyúrva: igazi vizuális és kreatív orgia. Elképesztő munka állhat a technikai megvalósítás mögött is, ami a stop motion és a CGI hibridje: nehéz is néha megmondani, hogy amit éppen látunk, az milyen módon lett megalkotva. A történet váza persze egyszerű: a kiválasztott megmenti a világot. Mégis, az a kreatív energia, ami körüllengi a filmet, olyan eredeti atmoszférát kölcsönöz az alkotásnak, aminek nem lehet ellenállni. A film egyik legszebb mondanivalója az élőszereplős résznél érkezik: az óriási szív, ami a moziban dobog, ezen a ponton vissza tudott repíteni a gyerekkorba, az én Lego-im közé, és igazán részének éreztem magam annak a varázsnak, amit láttam. Én is tudom, minden kis kockának megvan a maga története, és néha abból lesz a hős, akiről nem gondolnánk. Csak hinni kell benne. A Lego valahol mindig is erről szólt, hogy el kell hinni. A képzelőerő az, ami összetartja az alkotóelemeket. Erről a képzelőerőről tettek tanúbizonyságot jelen film készítői, bebizonyítva, hogy a Lego valóban határtalan szórakozás. |
2014-03-22 18:01.29 |
azt írtad, h neked nem új a technikai megvalósítás :P |
2014-03-10 01:31.20 |
részvétem |