Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
A nők beszélnek - Cinemax, 06:00 |
Az élet dicsérete - Epic Drama, 06:05 |
Jég hátán is szerelem - Izaura TV, 07:00 |
Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés - Film Café, 07:10 |
Zoolander, a trendkívüli - Moziverzum, 07:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Thierry Lhermitte (72) |
Albert Wolsky (94) |
Shirley Henderson (59) |
Katherine Heigl (46) |
Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
12 katona - Vélemények |
Beépített öregúr - Vélemények |
Vedd meg most: A shopping-összeesküvés - Vélemények |
Rémségek háza (1991) - Vélemények |
A vad robot - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Nemkívánatos viszonyok |
Anya Taylor-Joy |
2018-03-11 23:44.47 |
megérzésed nem csalt, pont ezért hiszek abban, hogy a kontent tolását valamilyen progresszív irány felé kéne erőltetni a maszatolás helyett. ez az áldozati szöveg, pont olyan leegyszerűsítés, ami intellektuális vonalon gáncsolja a diskurzust, és felment a gondolkodás alól.
jogod persze van hozzá, és még csak ki sem lógsz vele lefelé. |
2018-03-11 23:06.53 |
úgy lesz majd, ha volt:) |
2018-03-11 22:40.36 |
aha. nyilván a történész-véna nincs az alapcsomagban, de ehhez csak segg kéne. mire persze, ha ott vannak a bejáratott kulcsszavak. |
2018-03-11 22:04.58 |
pedig egyelőre nehéz jobb szót találni, amíg az emberek a reflexek miatt elfelejtenek gondolkodni, utánajárni. |
2018-03-10 15:30.07 |
egyféle focijuk van, többedjére látszik, hogy ha valaki jól felkészül abból, momentumuk sincs. vannak, akik ennek ellenére is megpróbálják ledominálni őket, azzal lehet házhoz jönni a pofonért. |
2018-03-10 15:01.44 |
a rögzített helyzetek elleni védekezés az egyik gyengepontjuk amúgy is. |
2018-03-10 14:40.43 |
Enter, remélem figyeled a szögletek számát és a labdabirtoklást, beszédes, hogy így is magabiztos a vezetés. |
2018-03-07 23:17.11 |
Izgalmas, mert a nyomozás tulajdonképpen zéró hangsúlyt kapott, holott a gyerekek elrablását érintő munkák hagyományosan sokkal inkább a krimi vagy a thriller vonalán indulnak el.
McCary-t sokkal jobban érdekelte a pszichológia, tanulmányához egy olyan srácot elővéve, aki egészen felnőttkoráig egy másik valóságban, valahol egy naiv, gyermeki világban létezett. Örültem, hogy nem lettek túlhasználva a fish out of water jellegű szituációk, és minden abszurditás ellenére mégis az életigenlés volt az, amit a világra rácsodálkozó, mégis önmaga útját járó karakter üzenete képviselt. Fontos, hogy a film inkább bemutat, nem ítélkezik, ezért lehetnek, akiket megzavar a moralitáson való dilemmázás hiánya. Én úgy érzem, ez az összkép koherenciáját erősítette, egyszersmind aláhúzta, mennyire egyedi úton indult el a rendező. Pluszpont a Mark Hamill legendás szinkronmunkája előtti főhajtásért, néhol kicsit tribute-íze volt a filmnek, nem bántam:) |
2018-03-07 20:38.58 |
nem vagyok benne biztos, hogy kongatják a vészharangokat. évek óta csökken a nézettség, de nem adtak rá választ, míg a diverzitásos hashtag azonnali hatást generált. ebből a következhet, hogy a nézettség nem oly fontos téma - annyira semmiképp, hogy változásra sarkalljon.
az Oscar folyamatosan szakad el a mainstream közönségtől, a kilenc mozi, mely a legjobb film díjáért versengett idén már tényleg nevetségesen alacsony bevételt ért el, egész egyszerűen alig-alig metszi egymást a nézők és a filmipar képviselőinek halmaza, ha érdeklődési körről van szó. nem lenne nehéz változtatni ezen, hiszen a 2009-2010-ben használt rendszer szépen beengedett többféle filmet, mindkét évben volt animációs film jelölve, de ugyanúgy ott voltak többszázmilliós bevétellel bíró sci-fik és kis függetlenfilmek Sundance-ről. viszont ez a rendszer nem tetszett a szavazóknak, mert 5 helyett 10 filmre kellett voksolni, amelyet túl soknak találtak. amíg ehhez ragaszkodnak, addig nem érzem, hogy a nézettség igazi probléma lenne, hiszen megint mondom, láttuk, mi történik, ha komolyan gondolják a változás szükségességét. |
2018-03-07 11:42.55 |
valmait még mondj "eredetfilm" címszó alatt. |
2018-03-06 23:26.58 |
milyen kár, hogy most nem kapjuk napi szinten az update-et, hogy hol tart a wonder woman-hez képest, hasonló a hasonlóval elv alapján. |
2018-03-06 23:21.12 |
semmi köze nem volt az ügyhöz, az aktuálpolitikán keresztül bagatellizálta a saját, igen fontos üzenetét Spielberg. amúgy a film, amit keresel, elkészült, Redforddal és Hoffmannal a főszerepben. |
2018-03-05 04:41.15 |
az azért meglepő, hogy végül mindhárom Majmok-film árnyákra vetődött. |
2018-03-05 03:17.59 |
Enrico Pallazzo in da house? |
2018-03-05 00:39.32 |
Akkor ráhangolódásképp arról, miért fog ma a Get Out nyerni.
1. Mert a díjszezon legsikeresebb filmje. Már ami a feltétlen kipipálandó állomásokat jelenti. A közvetlen riválisnak számító (számított?) Shape of Waternek nincs SAG-jelölése, a Three Billboardsnak pedig nincs rendezői Oscar-jelölése. Ez mind a film átütő támogatottságát jelzi, és pont erre van a győzelemhez szükség. Bár a BAFTA-n kimaradt pár fontos jelölés, a sok Akadémia-tag brit ellenére ennek jelentősége eltörpül a SAG, a DGA és a PGA mellett. 2. Mert nem az nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja. A legjobb filmért járó díj sajátossága, hogy a szavazatokat körönként számolják, minden körben kiejtve a legkevesebb voksot kapó filmet, ám visszaosztják azokat a szavazatokat, amik az így kieső lapokon szerepeltek. Mit jelent ez? Nem egyszerű többség kell, hanem olyan film, ami rendre a listák elején szerepel. Nem egy szenvedélyes csoport, hanem átfogó támogatottság kell, és ebben a Get Out tűnik a legerősebbnek, lásd következő pontok. 3. Az nyer, akit senki nem utasít el. Ahogy az előbb is írtam, nem az a lényeg, mennyire szeretnek egy filmet, hanem hogy ne legyen olyan, aki nem szereti. Az elmúlt években ennek mérésére kifejezetten alkalmasnak bizonyult a Rotten Tomatoes, ahol ugye pozitív és negatív értékelések mentén válnak el az értékelések. Miheztartás végett, a Shape of Water 27, a Three Billboards 25 negatív értékeléssel bír. A Get Out? Mindössze 3-mal. 4. A Get Out tiszta maradt. Mármint negatív hadjárattól mentes. A Shape of Water körül áll a bál a plágium-ügy miatt, a Three Billboardsra meg már korábban ráugrottak a rasszizmus ábrázolása miatt (tévesen persze, de ez most nem számít). A Get Out viszont ellenkampány nélkül építkezett, ezzel is minimalizálva a film ellentáborát, azaz maximalizálva a szavazólapokon megszerzett előkelő pozíciókat, lásd 2. pont. 5. Mert nem lett éllovas. Kicsit alulértékelt pont, pedig ritkán sül el jól, ha egy film korán éllovas lesz. Aki célkeresztben van, az ellen könnyű hadjáratot indítani, vagy egyáltalán feltenni a kérdést, hogy "tényleg olyan jó ez?", ahogy majd holnap az a filmkaton is olvasható lesz. A Get Out ilyen nyomás nélkül építkezett, végig kicsit underdognak kinézve, valójában viszont pont az aktuális szavazási rendszer tipikus bajnokának tűnik, aki fű alatt behúzza a sok első, második, harmadik helyet, majd összesítve megnyeri a szavazást. |
2018-03-04 23:42.47 |
2017 egyik legokosabb filmje.
Peele munkája elsőre igényes horrornak tűnhet, folyamatosan válik nyilvánvalóvá, hogy ennél jóval többről van szó. A Get Out valójában a 21. század és a sokszor képmutató progresszív társadalom kritikája, egyszersmind az amerikai feketék - hovatovább bármilyen (korábban?) megbélyegzett csoport - mindennapivá vált frusztrációinak és érzéseinek allegóriája. Ennek megfelelően néhol baromira nyomasztó, mind hangulatának, mind pengésen megírt sorainak köszönhetően. Peele talán legnagyobb érdeme, hogy át tudta adni a téma által sugallt kellemetlen érzéseket, szorongásokat, csak néhány intelligens humorral operáló jelenettel mutatva, mégiscsak egy elismert komikus áll a film mögött. Mivel az egész sztori a korábban ecsetelt allegóriát felépítő eszköznek számít, abszolút kétszernézős filmről van szó, hiszen végül minden mondat, minden mozdulat új értelmet nyer. Óriási eredmény ez a film, és nem azért, mert a ma csak egy marék szotyival felérő büdzséből 250 milliós bevételt csinált, hanem mert fontos témát tudott egy kommersz műfajba ágyazva elmesélni, anélkül, hogy tulajdonképpen bármelyik összetevő kedvéért kompromisszumokat kellett volna kötni. |
2018-03-04 22:37.28 |
ha a 2003 nem a menopauza éve, akkor még van remény, hogy változik ez az "értetlenkedés". |
2018-03-04 17:33.40 |
okés, bár a "jóarc" az azelőtti időkre vonatkoztatva is erős eufemizmus, ha egyáltalán, de az pozitív, ha ennyire azért nem szubjektív a fogalom megítélése. |
2018-03-04 17:25.48 |
:D
nyilván a humorérzék hiánya nem zárja ki, hogy valaki "jó arc" legyen, de a bármikor, bárhol előrántott, tajtékzó kurvaanyázások, amik után oldalak lettek moderálva (teljesen random, szalonképes hozzászólásokkal együtt) azért csak-csak átlépik az ingerküszöböt. |
2018-03-04 00:12.46 |
vagyis Doll nem képes lehozni egy már megnyert meccset - ez tök valid kritika, ő egyébként is az a kategória, akinek a marketingértéke kezdettől nagyobb volt, mint a taktikai eszköztára. viszont itt nem arról írtam, Doll képes-e labda nélkül tartani az eredményt (mondom, nyilvánvaló korlátai vannak, hiába tette nagy hallá a CV-je egy-két bejegyzése), hanem hogy elméleti síkon tehet-e egy bajnokaspiráns olyat, hogy nem dominálja agyon a mezőnyt. tehet, sőt.
nem keverném ide, miért megy a Fradi-drukker meccsre, nekem is volt bérletem, tudom, miről van szó, de ha taktikáról, mágnestábláról beszélünk, nem áll meg a "még-még-még, ennyi nem elég":) |
2018-03-03 21:06.11 |
akkor ne általánosságban tessék fogalmazni. |
2018-03-03 20:53.46 |
miért ne ülhetne rá egy bajnokaspiráns az előnyre? ez már nem az 50-es évek:)
sőt, kifejezetten fontos, hogy egy csapat adott esetben át tudja adni a mezőnyfölényt anélkül, hogy magára húzná az ellenfelet, és labda nélkül is tudja kontrollálni azt, ami a pályán történik. kis túlzással pont ez a bajnokok ismérve, nem a folytonos nyíltsisakos játék, vagy a konstans ellenfélre borított asztal. utóbbiból inkább csak szezonközepi leseggelés szokott lenni. na persze, ha valaki ezt nem tudja játszani, az nem néz ki jól, és az valóban nem méltó egy bajnokaspiránshoz. de maga a filozófia fontos eleme a bajnok eszköztárának. |
2018-03-03 20:38.37 |
jó, hogy szóltál, reméljük, fedezékbe menekültek a lányok. |
2018-03-03 20:30.09 |
naigen, az ilyenből úgysincs már itt épp elég. |
2018-03-03 13:27.46 |
nem mindegy, ki áll a film mögött ugye. |
2018-02-27 17:33.57 |
Szinte már unalmasnak hat, de le kell írni, hogy Leitch valóban stílusos képi világot tudott teremteni, kár, hogy mindez a film második harmadára már nem tudja palástolni a történet megtorpanását. Ezen a ponton elkezdtem kijelentkezni, hiába a női főhős, láttuk már elégszer, ahogy marhakemény titkosügynökök, cigifüstbe burkolózva, félig lehunyt szemmel puffogtatják egymás arcába egysorosaikat, meg alsóhangon is mindenki olyan, mint a kád széle.
A szintén sokat emlegetett nagyjelent viszont valóban működött, az a hosszúsnittnek álcázott fight simán egy új szintre emelte az egész filmet. Abban nem vagyok biztos, hogy nem lett sok a trükközés a sztori végére, de legalább kirángatta a szkriptet az unalomból, és bojler nélkül mondva tetszett, hogy az lett a kettős(hármas..)ügynök, aki. Az utolsó jelenettel kicsit "javítottak" persze, az igazi tökösség elmaradt. Kicsit a margóra: imádom a filmben megszólaló zenéket, de így soundtracként nem vettek le a lábamról, talán túl egyértelműek voltak néha. Sokszor szinte lehetett érezni, melyik sláger következik, és ez kicsit felületessé teszi a válogatás hangulatát, hiába ütős egyenként majd' az összes szám. |
2018-02-26 17:36.46 |
a regionális külpolitika aze gyik legszebb eredmény, nyilván a helyzet leegyszerűsítése lenne azt mondani, a szocialista kormányok ezen a téren teljesen inkompetensek voltak, de a "merjünk kicsik lenni" címszóval fémjelzett időszak mentalitásával (gondoljunk a 90-es évek államszerződéseire!) nem lett volna képes kiállni például a nyelvtörvény ellen, ami valljuk be, hallatlan túlkapás.
valahol régi beidegződés, csúnyán mondva "szakmai ártalom", de számomra ez mindig is hangsúlyos tényező volt, és az ukrán kezdeményezésekkel szembeni, nemzetközi szervezetekben való határozott fellépés pontosan az, amit a külpolitikának ilyen esetekben meg KELL lépni. megint mondom, hatalmas sarkítás, hogy a baloldal külpolitikája hazaáruló, a jobboldalé nemzetvédő, mert nem így van, de a hangsúlyaikban igenis nyilvánvaló különbségek voltak a rendszerváltás óta, csak az eredményeket tekintve is. |
2018-02-26 17:09.32 |
Coster-Waldau első ránézésre mindig olyan teszkógazdaságos hollywoodi celebnek tűnt, azzal együtt, hogy egyébként megbízható iparos, sőt még kedvelem is - mielőtt valaki megkísérelné félreérteni a megjegyzésemet:)
Itt is magabiztosan szállítja a rábízott figurát, hitelesen adva át a jólmenő üzletember mélyrepülését, bajusszal és anélkül is. Maga a film ennél nem is vállal többet, viszonylagosan szerény ambícióinak viszont maximálisan eleget tesz. Money igazi céltudatos karakter, aki a szó darwini értelmében képes adaptálódni a túlélésért, a mozi ívét pedig az adja, hogy míg a "való életben" ez gazdaggá, a börtön sajátos világában semmitől vissza nem riadó falkavezérré teszi, miközben tulajdonképpen ugyanazt csinálja: felméri a lehetőségeit, és megalkuvást nem ismerve meghozza a kötelező lépéseket. Ha ezt felismeri a néző, akkor válik egyértelművé, hogy nem az ember változik, hanem a körülmények. A karakter drámája abban áll, hogy önmaga maradt, így különösen izgalmas a "lecsúszás", hiszen nem valamiféle deformitásról, hanem az események tulajdonképpen logikus láncolatáról van szó. Írták többen, hogy a film megérdemelte volna a mozivásznat, amivel egyetértek, de azért tudjuk, hogy a forgalmazó nem érdemek szerint osztja a lapokat ilyenkor. Még csak azzal sem vádolnám őket, hogy feltétlen rosszul matekoztak, hiszen hazájában sem robbantott kasszát a mozi, csak zárójelben mondva. |
2018-02-26 16:23.49 |
Ben Stiller tud ennél többet is, ez a szösszenet a szó legszorosabb értlemében véve mindössze egy könnyed kikapcsolódás. Annak egyébként elég pörgős, sőt írjuk le, szórakoztató, már ha az ember legalább bizonyos fokig képes tolerálni a kifejezetten olcsó eszközökkel való humorizálást (lásd még fingós, szarós, pofáraesős, balfaszkodós poénok).
A sztori nem meglepő módon felmondja a romkom klasszikus kliséit, meg hát amúgy is csak azt a célt szolgálja, hogy koherens ívet biztosítson két bélcsavarodás közé, így különösebb meglepetéseket, avagy logikát keresni nem érdemes. Nagyon nem rúgdosnám, mert úgy érzem, vállalt célkitűzéseit szépen teljesítette, Stillerék elég szépen felmérték, mit akarnak itt és mit nem. Én azért a végére kicsit le tudtam fáradni. |
2018-02-23 16:19.49 |
a napolit pont meg lehet érteni, nekik minden erőt a bajnokságba kell fektetni, ha azt az egy pont előnyt végig tartani akarják. |