Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Aniára várva - Filmbox Extra HD, 05:50 |
A nők beszélnek - Cinemax, 06:00 |
Az élet dicsérete - Epic Drama, 06:05 |
Jég hátán is szerelem - Izaura TV, 07:00 |
Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés - Film Café, 07:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Thierry Lhermitte (72) |
Albert Wolsky (94) |
Shirley Henderson (59) |
Katherine Heigl (46) |
Garret Dillahunt (60) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
12 katona - Vélemények |
Beépített öregúr - Vélemények |
Vedd meg most: A shopping-összeesküvés - Vélemények |
Rémségek háza (1991) - Vélemények |
A vad robot - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Piszkos szerelem |
Anya Taylor-Joy |
2018-02-22 17:25.00 |
Érthető az 1-es hozzászóló kifakadása (bár a filmben senki nem élvezett el erős nők alatt:)), de én úgy érzem, a mű nem akart ítélkezni, mikor korunkról beszélt, inkább hagyta, hogy a befogadó saját magának értelmezze a látottakat. Engem egy kísérletre emlékeztetett, ami "tolerancia" témakörben bombázott kérdésekkel, és feszegette nézője határait.
Jó ötlet volt a posztmodern művészetet alkalmazni keretként, hiszen az a maga ellentmondásosságával sokszor pont a tűréshatárról szól. Számos vita magának a művészetnek a fogalmi definíciójáról szól, míg a posztmodern sokszor pont ennek a definíciónak a relativizálásával tematizál. És ez azért még bőven tűnik inkább intellektuális döntésnek az emancipáció, a diszkrimináció, a fogyatékosságok, a társadalmi szakadékok, vagy egyáltalán toleranciára alapozott berendezkedés megítélése mellett, a film pedig nem kisebb dologra vállalkozott, mint mindezen témák boncolgatása. Mégsem tűnik ez a rengeteg érintett terület soknak, engem legalábbis nem fogott el a "sokat markol, keveset fog" klasszikus érzése. Talán azért, mert korán egy szociológiai jellegű kísérletben éreztem magam, melynek keretében Östlund tudatosan állított olyan helyzetek elé, ahol a klasszikus válaszok nem tűnnek egyértelműnek. A magától értetődő módon követelőző hajléktalan, vagy a művész interjúját szellemi fogyatékossága miatt megzavaró egyén kérdései a maguk diszkomfort érzetével igen elegáns módon váltanak ki reakciókat magából a nézőből. Valahol magától értetődő, hogy ezt egy skandináv filmes hozta össze, témafelvetései miatt viszont ennél jóval szélesebb körű érdeklődésre tarthat(na) számot. Pont emiatt nem mondanám kifejezetten rétegfilmnek se, bár a tempó egyáltalán nem feszes, emiatt többeknek nagyobb kihívásnak tűnhet, lehetett volna rövidebb. De a kísérlet izgalmas. |
2018-02-22 16:06.28 |
Stílusos munka egy rendezőtől, akinek a szó régivágású értelmében van elképzelése, ha úgy tetszik víziója, a filmezésről.
Bár meséről van szó, Del Toro megint a valóság egy jól körülírható idejében helyezte el művét, miközben karakterei, eszközei és persze a történet íve nyomatékosítják, hogy ez akkor is mese. A sokadjára is emlékezeteset alakító Hawkins mellett a kedvencem ezúttal is Shannon volt - szerepe éjfekete, igazából azon kívül, hogy végső soron kötelességet teljesít, semmi nem árnyalja karakterét, Shannon viszont ezúttal is teljes átéléssel realizálja az önmagát ambícióival azonosító antagonistát, 21. századi ítéletet mondva egyszersmind a macchartizmus felett is. Ami kicsit hiányérzetet ébreszt, hogy Del Toro bár profi, de nagyon egyértelmű kifejezésmóddal vezényelte le a mozit, tényleg inkább gyönyörködtetett, mint elgondolkodtatott, pedig nem érzem, hogy a mágikus realista, vagy akár a keserédes, mégis mesebeli hangulatvilág kárára ment volna, ha picit eltávolodik a mainstream dráma eszközkészletétől. A film ezzel együtt is könnyed, igényes szórakozás, végig magán hordozva A művész keze nyomát. |
2018-02-22 14:17.56 |
Ennek a filmnek meg kellett buknia.
Nem azért, mert az ezt felvezető filmek egy része a minősíthetetlenség határát súrolta - vagy át is lépte, vérmérséklettől függően - bár az mindenképp pozitív hír, hogy a legnagyobb brandek sincsenek biztonságban, ha nem szállítanak minőséget. Nincs burok, mindenki elhasalhat, íme a bizonyosság. Nem is azért kellett buknia, mert rossz volt - pedig ilyen tekintetben sajnos tényleg megkoronázta a rajtnál felsülő univerzum eddigi baklövéseit. Majdnem kár lajstromba venni, hogy a történet egy stílusparódiába oltott kliséhalmaz, az akciók egyszerűen unalmasak, a látvány pedig förtelmesen olcsó...ha mindezt a 90-es években a TV-ben látom, mondjuk csütörtök délután, akkor azt mondom, egynek elment. Ma nem lehet eladni ilyesmit tentpole-filmként, de még csak nem is ezért mondom, hogy a Justice League padlógázzal menetelt a szakadékba. Ennek a filmnek azért kellett megbuknia, mert a producerek tudták, hogy nem sikerülhet, és mégis elénk tolták, mint event mozit. Képkockákra bontva és egészében nézve is látszik, hogy ez a bukás teljes tudatában lett így összehányva és benyomva novemberre, nem törődve azzal, hogy emberek várakozással tekintenek rá, vagy hogy még mindig van egy relatíve szűk réteg, aki pénzt is áldoz rá. Olyan a hangulata, mint egy erélyesen kitartott középsőujjnak, amit a Warner fejesei mutatnak a nagyérdemű felé, és ha igazak az év végi prémiumok kivétele körüli hírek, akkor mindezt emeljük még az n-edik hatványra nyugodtan. Sok mindent lehetett volna csinálni ezzel a projekttel abban a pillanatban, amikor a felelősökben tudatosodott, hogy nem működik az első vágás, de a tény, hogy az erre adott válasz végül az lett, hogy sebtiben újraforgatták a fél filmet, majd a premierre moziba küldték, oltári tiszteletlenség a nézők, de továbbmegyek, a rajongók felé, akik számára ez volt kedvenc karaktereik első találkozása a nagyvásznon. Superman bajsza - melynek lóhalálában történt digitális eltávolítását végül az utolsó pillanatban felhúzott színpaletta tette fájóan nyilvánvalóvá - szánnivaló mementója az önmagába roskadó, félvállról vett munkának. Persze ne hallgassuk el a pozitívumokat se, kezdve ott, hogy bármennyire is ostoba ötlet volt a gyors újraforgatás, Whedon jelenléte jót tett a filmnek: végre kerek egész a sztori, borzasztó unalmas és rövid is, de egy legalábbis koherens történet, levegőben lógó mellékszálak tömege nélkül. Whedon hozott színeket is, Flash meg szórakoztató mellékszereplő, de ami a legkellemesebb meglepetés volt, az a visszatérő Superman. Tetszett, hogy rajzfilmszerű volt, kicsit bárgyú, de főleg optimista, végre feltűnt a hős az emós fiú álarca mögött. És...nagyjából ennyi. Borzasztóan kevés ez, és főleg mert abszolút tudatosnak érzem a film elengedését, ez az összefoltozott 120 perc ebben a formában tulajdonképpen a bukás beismerése volt. Immár ki lett mondva, írásba lett adva, hogy a király bizony meztelen. |
2018-02-21 18:51.20 |
régi szép idők, mikor az antialkoholistákon röhögsz, miközben behúzod az ikszet csurkáék neve mellé. |
2018-02-21 15:45.26 |
felteszem, volt róla szó itt is, de általánosságban értettem.
igazából a nyugati beavatkozás hatása már az al-Kaida elleni hadjárat után nyilvánvalóvá kellett volna váljon, de legalábbis így az Irakban "létrehozott" demokrácia, az Aszad-rezsim körüli fejetlenség és a kalifátus térnyerése után szerzett tapasztalatok birtokában ez a kérdés rettentő naívan hat. a most kialakult helyzetben már kúrvanehéz okosnak lenni, de azt azért biztosan lehet állítani, hogy a helyi status quo tényleges megoldások nélküli felrúgása miatt a résztvevők igenis felelősök azért a szarért, amiben most ülünk. |
2018-02-21 15:00.13 |
remélem, ez nem komoly kérdés, ezen azért illik már túl lenni. |
2018-02-20 23:50.48 |
nagyon is tisztában vagyok vele, hogy vannak, akik imádják újra és újra önmagukat ismételve ugyanazt leírni, khm, de marha unalmas már a köd, az árnyék, meg a füst bermuda-háromszöge - leírtam, mi volt ezzel az eszközzel a cél, persze nem kell elfogadni, meg azt én is látom, ha popcorn-film, nem kell már az ilyen suspense-iskola, elég az új kong, oszt jónapot. pont ezért nem a vita újranyitásának szándékával jöttem ide, hanem megmosolyogtatott a 98-as melléfogás "felértékelődése":) merthátugye. de erre is lehetőséget biztosít a "fórumozás", mint olyan, szerencsére. |
2018-02-20 19:10.30 |
én úgy tudom, mi a vegetáriánus merítésből válogattunk, az emberevők a kerítés mögött maradtak. |
2018-02-20 18:02.22 |
leginkább azt, hogy a 3d-ben kúrvasok pénz van. |
2018-02-20 17:57.53 |
[link] |
2018-02-20 16:27.57 |
ez mondjuk mekkora anakronizmus. |
2018-02-19 14:51.46 |
jólvan, le lehet ezt még írni sokszázszor, unásig, attól nem lesz igazabb vagy hamisabb. nekem a 98-as nem fog jobbnak tűnni, akármit is raksz mellé, itt meg nem lopta el senki a kis bestia elől a showt, én itt kedveltem meg őt igazán.
füst, köd, por, valakit zavar, én meg felültem arra a vonatra, hogy ez egyszeri moziélmény volt, régivágású suspense-szel, amikor inkább az generálja a feszkót, ami az árnyékban marad, nem az, amit látsz, mert az unalmas. nincs nagyon értelme ezt a vitát ízlésekről újra kirobbantani, a felértékelődés volt csak kedvemre való:) |
2018-02-19 14:47.09 |
baszki, megnéztem újra emmerichet, és ez felértékelődött:) |
2018-02-19 14:17.18 |
az mondjuk nem a filmet árazza be, ha valakinek ennyi elég Emmerich felértékeléséhez:) |
2018-02-19 13:18.33 |
te is a második sorban, vagy keresel hozzá szobát? |
2018-02-19 12:27.32 |
emellett viszont pozitívum, hogy egy nagy brand is meg tud bukni, ha nem hozza a minőséget. |
2018-02-19 12:14.55 |
konvenció, meh, konzekvencia, akartam írni |
2018-02-19 12:14.28 |
az utóbbi években a Deadpool, a Wonder Woman és most a Black Panther alaposan rácáfolt azokra a konvenciókra, hogy nem hoz pénzt:
- az R-besorolás - a női főhős - a színesbőrű szereplőgárda kérdés, hogy a levont konvenció az lesz, hogy most ezeket kell akkor csinálni orrvérzésig, vagy esetleg az, hogy emberek vevők az ilyen forma változatosságra. |
2018-02-19 11:59.21 |
én szeretnék hinni egy haladó közbeszédben, ahol nem a reflexekről szól a politika, hanem észérvekről, csak közben két lábbal járok a földön, és nem nehéz belátni, hogy ha a plakátkampány működik (márpedig működik), akkor az sokkal egyszerűbb, mint kiállni érvelni.
a politika sajnos inkább olyan, mint egy sakk- vagy méginkább egy pókerjátszma, és mivel a győztes mindent visz, ki lesz játszva az aduász. naivitás lenne mást várni. |
2018-02-19 11:55.29 |
aha, ezt mind én is leírtam, tehát elmehettél volna a hozzászólás mellett minősítgetés nélkül is, csak ahhoz meg kellett volna érteni, ugye. |
2018-02-19 10:54.29 |
lol én hogy jövök itt a képbe? ez a helyzet elemzése volt, jóreggelt.
a józan ész hiánya a soros-kampány, és minden painttel generált plakát-agyrém, ami rájátszik az alapvető (és valahol persze indokolt) félelmekre, ám azt minden racionalitás és bármilyen korlát nélkül teszi. biztos velem van a baj, de én ebben csak politikai manőverezést látok. az egész a szavazatokról szól, nem a határvédelemről, ezt mintha egyszer már te is beláttad volna. ugyanúgy bejön az 1300 (bár ezt a számot is elfelejthetnénk már, csak kifejezetten neked írom ki), mintha tövig brüsszel seggében lennénk, csak így eladhatóbb. baromi jól működik ezt el kell ismerni, ritka, hogy egy politikai tömörülés ilyen faszán menedzseli magát. |
2018-02-19 10:33.19 |
mármint mi nem olyan rossz?
szükség azért van rá, mert ez generál szavazatot. az ellenzék számára igazi no-win situation, nem tudnak olyan oldalra helyezkedni, ami támogatottságot csinál, a kormánynak eközben meg csak beszélni kell, most úgy látszik, már az is mindegy mit mondanak, a lényeg, hogy erről legyen szó. |
2018-02-19 10:28.17 |
ehhez nem kellett lezülleszteni az oktatást, azt ami a fejekben van, készen kapták. az azért európában elég jól látszik, hogy az olvasztótégely nem működik ideálisan, a második generációs bevándorlók által elkövetett merényletek pedig megalapoztak itthon is egy bevándorlásellenes közhangulatnak. innen a kormányoldal pr-ja nem csinált mást, mint szemérmetlenül ráugrott a témára, a legbelső félelmekre és a józan gondolkodás hiányára (jáma is belátta, hogy a migráncskérdés mindennél fontosabb számára, innentől nincs miről beszélni, ezt kell tolni).
nincs elég ostoba fogás, ha bevándorlásról van szó, ez most egy olyan hívószó, ami jollyjokerként funkcionál: ha a ceu-ügy miatt csökken a népszerűség, akkor a stopsoros visszahozza azt, megint mondom, ez ki van mutatva. a lózung semmiképp nem pozitívum, de ha tényleg létezik patriotizmus, az egy tök jó dolog lehetne. nem akkor, ha manipulációs eszközzé degradáljuk, de mint ideológia fontos tudna lenni, ez az amerikaiaknál is jól működik. |
2018-02-19 09:02.51 |
a négyéves ciklusra vonatkozó mérések igazolják, hogy a soros/migráncs-kampány beizzítása minden alkalommal kimutatható módon növelte a fidesz támogatottságát. groteszk módon ostoba eszközök, de baromi szépen be vannak lőve a társadalom szintjére, kúrvanagy naivitás lenne azt várni, hogy a politikai elit nem játszik rá a szavazók egyszerűségére. |
2018-02-18 23:48.33 |
poén, hogy megint a legnagyobb figyelemmel övezett kategória a legnyitottabb. |
2018-02-18 23:17.49 |
persze, hogy jók a kritikák, pont ezért mondjuk, hogy ehhez képest fájóan egyszerűcske a rendezés minősége, de ezt most már tényleg nem lehet máshogy leírni (hozzá is tettem, hogy az átlagnéző ezt leszarja, elismerem). ha a student film kategóriában indulna a mozi, itt tapsolnék, hogy ebből a Guadagnino-ból még lehet is valaki, csak tanuljon meg filmet vágni. |
2018-02-18 12:37.03 |
jáma, múltkor pityeregtél, hogy sok itt a komment, aztán megint fele ennyi se lenne nélküled. skizofrénia much? amúgy nem tudom, volt-e linkelve, de valami idióták több éves képek feltöltésével akarták bizonygatni, hogy a gengszterfekák elagyalták őket a vetítéseken. ez pl tényleg facepalm-pozitív jelenség. |
2018-02-18 02:40.16 |
Be kell valljam, nem érdekelt túlzottan ez a film, annak ellenére sem, hogy a Pixart simán az egyik legkreatívabb hollywoodi stúdióként tartom számon. Talán azért se, mert az utóbbi években nekik sem mindig jött ki a lépés, pár biztonsági játék mindössze kapufát talált, meg hát első ránézésre nagyon hasonlított a Coco a pár éve bemutatott The Book of Life-ra, azt meg már láttam, köszönöm szépen.
Nos, ha rövid akarnék lenni, azt mondanám, meg tudott lepni a film. Nagyon szépen ragadták meg a készítők a család fogalmát, és emberközeli pillanatokból igyekeztek katarzist elérni. Eleve adott ugye egy tisztes nagy mexikói család, ahogy illik, de a holtak birodalmában tett kiruccanás által közel még egyszer ennyi rokon kerül gyors bemutatásra, de mindez nem omlik össze, hanem nagyon finoman felépíti egy családi portré képét, ami remek összhangban van az emlékezés és a közösen megélt pillanatok örökké való mivoltának üzenetével. Nagyon örülök, hogy ide futott ki a történet, mert nekem a zenés szál által elmondott kövesd az álmaidat lemez egyszerűen unalmas volt, amíg erről volt szó, igazolva láttam a gyanúmat, hogy ezt megint nem számomra készítette a Pixar. Aztán végül a zene csak eszköz lett egy gyönyörű jelenetben, ami feliratkozott a legőszintébben könnyfakasztó és lelket simogató Pixar-jelenetek közé, mikor is a főhős kissrác az utolsó szalmaszálba kapaszkodva egy régi dal segítségével lobbantja fel az emlékezés lángját dédanyja szívében. Ott, abban a csendesen drámai, a maga visszafogottságában katartikus jelenetben minden benne volt, szavak nélkül is...elmúlt napok, tovatűnt emlékek, elveszített családtagok, kimondatlan szavak. Brutál profi módon működik az a think tank a Pixarnál, csak kicsit meg kellet már olajozni. Szóval igen, végül meg lettem véve. Ha nem is említeném a stúdió legnagyobb remekeivel egy lapon, a Coco több, mint egy kipipált elem egy hosszú listán, legjobb pillanataiban pedig fel is ér az alkotók korábbi csodáihoz. |
2018-02-17 19:35.53 |
ja, mert a 90% szerinted is egyenlő azzal, hogy 9/10? kis naív. |
2018-02-17 13:57.07 |
szerintem az emberek többségét nem érdekli a progresszív diskurzus, (akkor se) ha fodballról van szó. |