Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Kapitány és katona - A világ túlsó oldalán - Viasat3, 21:00 |
Halálsoron - Prime, 21:00 |
Panama - Filmbox, 22:00 |
Holtak hajnala - AMC, 22:00 |
A természet ereje: Aszály 2. - HBO, 22:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jay Brazeau (71) |
Ralph Fiennes (62) |
Hector Elizondo (88) |
Guido de Angelis (80) |
Kamarás Iván (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Derült égből karácsony |
Kelsey Asbille |
2013-01-12 16:03.43 |
Nincs magyar változata, pravoszláv szent neve. Máshol sem használatos.
A dohányzás kulturált nők között még a nyolcvanas években is tabu volt.Ezért minden női vécéből ömlött ki a füst, mert a nők a munkahelyeken oda bújtak el dohányozni. Nagyon nagy társadalmi tekintélyének kellett lennie annak, akinek elnézték. Pl. érdekes módon tanárnőknek,tanítónőknek igen, őket nagy tiszteletben tartották. |
2013-01-12 15:55.15 |
Hát ha Oscart nem is kapott, de otthon megkapott minden díjat, amit lehetett. Még posztumusz Lenin-díjat is.
Ljuba öltözéke olyan, amilyen akkor volt a vidéki asszonyok ruhája. Még benne volt a népi hatás, az orosz és az ukrán nők nagyon színesen öltöztek,ahogy minden népviselet ilyen mindenhol. Vidékre a divat nemigen jutott el, de a nagyvárosokban is maga varrta a ruháit az, aki divatosan akart öltözni. A szalonok árait (mert voltak olyanok is, nem is akármilyenek) nem tudták a nők megfizetni. Többe került egy Burda-szabásminta, mint a tiszta hernyóselyem, amiből a ruha készült. Fantasztikus anyagokat lehetett kapni, fillérekért.A selymekből mindig volt egyszínű is, még mindig van olyan holmim, ami az onnan hozott selyemből van és kutya baja sincs. |
2013-01-12 15:33.29 |
Pont olyan. A Makar közkedvelt orosz férfinév volt. Suksinnak az édesapja volt Makar, ezért lett apai neve Makarovics.
Van különbség Viszockij és Suksin között, sok is. Suksin nem volt lázadó típus, csak nagyon, nagyon jó író. Viszockij meg zseni volt, olyan, amilyen kevés születik. De nagyon sokra tartották egymást. És hogy vadul ittak meg bagóztak mindketten? Ezt csinálta akkoriban ott szinte mindenki... Csak a nők nem, legalábbis nem nyilvánosan. Inni még csak-csak, de dohányozni nyilvánosan szinte elképzelhetetlen illetlenségnek számított.Egyenértékű annak bevallásával, hogy az illető nem erkölcsös nő. |
2013-01-12 15:28.07 |
Suksina az író felesége volt,akkoriban szokatlanul vette fel saját neve mellé a férjéét. A saját neve Fedoszejeva, mellé került a férj neve, a női toldalékkal.
Suksin nagy nőhódító volt egyébként, legendás-szép színésznőkkel volt viszonya. De évekig élt együtt pl. Bella Ahmadulinával, a nagyon jelentős költőnővel is. |
2013-01-12 15:25.49 |
Van, a pirost álij-nak mondják, de irodalmi szó. (A piros-vörös különböző árnyalataira is vannak természetesen külön kifejezések.)
A rabok a nagyon híres ál-népdalt, a "Vecsernij zvon" -t (Esti hang) éneklik.Ez minden kórus műsorán ott volt,sőt, ott is illett lennie. Ez olyan álidill-féle hangulatot sugallt. Akkoriban iszonyúan sokat dohányoztak.Az olcsó cigaretta (Kazbeknek hivták) papír-végét meg kellett csavarni, benne rendes kapadohány volt. Mint a mi füstszűrő nélküli Szimfóniánkban (amit egyébként imádtam, akkoriban erős dohányos voltam). A luxust a Belomorkanal nevű koporsószög képezte, annak volt füstszűrője is. De rajongtak a külföldi cigarettákért, mindegy , milyen, csak külföldi legyen. A fogorvos nemigen volt divatban, kihúzták, ami fájt.És pótolták fényes arany vagy ezüstszínű foggal, vidéken ez státusszimbólumnak számított. (Ez teljesen komolyan mondom, a "fémfogat tétetett"-kifejezés arra utalt, hogy az illető tehetős ember.) A 80-as évek közepén is hiteles volt még az itt bemutatott vidéki világ.Ettem én kemencében főtt kását ugyanolyan házban, mint Ljubáé... Nagyon örülök, hogy megnézted a filmet oroszul is, mert gyönyörű a szöveg, de képi nyelv legalább olyan erős. Ha nem esősebb. |
2013-01-11 18:11.07 |
Vaszilij Makarovics Suksin orosz író, rendező és színész 1929-ben született egy Altáj-vidéki kis faluban, szegényparaszt-családban. Apját 1933-ban igaztalan vádak alapján bebörtönözték, rehabilitációjára csak halála után, 1956-ban került sor.
Suksin az általános iskolát elvégezte, de a középiskolát már nem. A termelőszövetkezetben állt munkába először, de nagyon hamar elhagyta a szülőfaluját. Utána gyári munkásként kereste a kenyerét. Katonaidejét a flottánál töltötte el, ott kezdett írni is. Leérettségizett és ismét szülőfalujában először irodalomtanár lett, majd egy kis ideig iskolaigazgató is. 1954-ben felvételizett dramaturg-szakon a színművészeti főiskolára. Hogy Moszkvába utazhasson, édesanyja a tehenüket adta el.. Átkerült a rendezői szakra, amit Mihail Romm osztályában végzett el. Ekkor már rendszeresen jelentek meg írásai a fővárosi lapokban. Ebben az évben debütált filmszínészként a világhíres Csendes Don c. filmben, egy matrózt alakított. 1963-tól folyamatosan publikált, forgatókönyveket írt vagy saját írásait dolgozta át filmre. Úgy tűnt, hatalmas formátumú tehetség kezdi megtalálni saját útját. Egészen különleges hangon szólt az orosz falusi emberről, az örök vesztesekről, az alkoholista álmodozókról, úgy írt novellát, ahogy a madarak énekelnek. Természetesen , egyszerűen, semmit nem kellett tanulnia. 1973-ban a Vörös kányafa kirobbanó sikert aratott. A novella formanyelve, megjelenített világa, személete, amellyel a bűnözőt nem bűnéről, hanem emberségéről ítéli meg, visszavonhatatlanul épült be az orosz kultúrába. (1974-ben nagy sikerű színdarabot is írt Suksin, az Energikus embereket maga Tovsztogonov állította színpadra.) Ekkor már súlyos gyomorbántalmakkal küzdött, kemény alkoholista volt évekig. (Csak lánya születése után hagyta abba az ivást. )Iszonyú szenvedések közben készült el a viharos sikerű Vörös kányafa filmváltozata. Szergej Bondarcsuk felkérte a később szintén legendássá lett filmje , A hazáért harcoltak egyik szerepére. A film forgatása alatt találtak rá holtan. 45 éves volt. . „Nagyon nagyra tartottam őt”. –mondta Vlagyimir Viszockij Suksinról.” Jól ismertem, sokat beszélgettünk, vitatkoztunk. örök veszteség a számomra, hogy nem játszhattam egyetlen filmjében sem. De megmaradok egész életemben filmjei leghűségesebb nézőjének.” Vaszilij Suksin rövid élete alatt 28 filmben játszott, 11 forgatókönyvet írt, két regényt, öt színdarabot, számtalan novellát. Filmrendezőként az alábbi filmeket jegyzi: 1. 1960 — Gyevjazsijból jelentik 2. 1964 — Volt egy legény 3. 1965 — Fia és testvére 4. 1969 — Furcsa emberek 5. 1972 — Kemencék, boltocskák 6. 1973 — Vörös kányafa A Vörös kányafa , Suksin vitathatatlanul legjelentősebb novellája és filmje még most is vitákat vált ki. Egyben megegyeznek a vitatkozók: ha volt író a hatalmas orosz irodalomban, aki adekvát módon jelenítette meg az „orosz lélek” ábrázolhatatlan fogalmát, az Suksin volt. Mert megírta Jegort, a veszendő, a szenvedélyes, a bűnös és ártatlan, az álmodozó , a gyötrött és elgyötört férfit. Aki a fiatal nyírfákat úgy öleli, ahogy csak az imádott hazát , az életet, a szerelmet lehet ünnepelni orosz földön, még ma is. |
2013-01-11 17:03.32 |
Amikor a jelző hátul van, az azt fejezi ki, hogy a jelző a fontosabb. (Logikus, hiszen a rendes szórendtől eltér.)
Itt kifejezheti elvileg azt is, hogy a több bangita-féle között ez a vörös. De szerintem Suksin egyrészt jelképként használta, másrészt ellentétbe állította a hófehér nyírfácska-menyasszonyokkal.A vörös kányafa Ljubát jelenti, a tapasztalt asszonyt, aki otthont és szerelmet ad Jegornak. Meg talán még az is benne van, hogy a kányafa bogyója gyógynövény, erős lázcsillapító... |
2013-01-11 16:25.56 |
Ez a kányafa. :))
[link] És itt látható az egész film. Oroszul, de a történetet ismered úgyis. http://www.youtube.com/watch?v=sbd_vMPhxic |
2013-01-11 15:38.03 |
És azt tudod, hogy a kányafa, az a "kalinka"?
Mert a kányafa az egyik orosz "nemzeti növény" (magyarul bangitának vagy molnárcseresznyének hívják), a neve "kalina". Annyira szeretik, hogy becézni szokták, ahogy a berkenyét is (rjabinuska) vagy a nyírfát (birjozka), amik szintén nemzeti növények. Tehát a híres a dal a szeretett lányt szólítja meg így: "kalinka, kalinka, kalinka maja", azaz "kányafácskám". :)) (Majd írok Suksinról is, csak kicsit később.Ha jól emlékszem, a Vörös kányafát Galvács Adél fordította.) |
2013-01-10 23:04.17 |
Anne Shirley -, Sara Stanley- és Avonlea-rajongók, figyelem!
Aki még nem vette volna észre, új L.M.Montgomery-könyv jelent meg magyarul, az Ezüst erdő úrnője. Íme: [link] |
2013-01-10 21:20.43 |
Nagyon régen láttam már ezt a gyönyörű filmet, köszönöm, hogy felidézted.
Már Suksin novellája is felrázó és kemény írás volt, Vlagyimir Viszockij odesszai argóban írott vagánydalait idézte fel. Jegor,a börtönből szabadult bűnöző valami újat akar, nem is nagyon tudja, hogy mit. De a sivárság helyett a rég hiányolt érzelmekre vágyik, az anyai szeretetre, a szerelemre. És ott várja őt Ljuba, az az asszony,akivel levelezett a börtönből, hozzá készül Jegor. Az asszony neve beszélő név, Ljubov szeretetet, szerelmet jelent oroszul És Jegorra ez vár az asszony és családja körében, még barátot is lel jövendő sógorában. Barátot, nem havert vagy ivócimborát, pedig neki csak olyanokkal volt eddig ismeretsége. Alig találja magát a békés környezetben, ahol bár nem várnak tőle el semmit, mégis másképp kell viselkednie.Új közegében természetes, hogy dolgozni kell, természetes, hogy az egymásra vágyó férfiak és nők összekötik az életüket. Ennek az életnek kerete van, a fürdő pedig nemcsak a testi megtisztulást szolgálja. Jegort azonban utoléri a múltja, ő eleresztette a bűnözők világát,az soha őt. Utánanyúl, lehúzná a mélybe, nem ereszti. És Jegort csak a halál menti meg tőle. Reménytelen a harc, nem szabadulhatunk meg a múlttól és nincs bűneink alól megváltás? A tragikus végű filmnek mégsem ez a kicsengése, Jegornak a halálával nyert értelmet az élete.Mert rosszul élt, de jól halt meg. És a jó halál jóvá teszi a rossz életet. Örökérvényű mű, soha nem fog elavulni. Mindenkinek van elszámolni valója, talán bűnei is. És remélem, akad egy fürdő valahol, ahol nemcsak forró kövekre öntött víz és a nyírfavessző ad megtisztulást, de a lélek is megkönnyebbül. Jegor megállítja a taxit, öleli a nyírfákat, a „kis menyasszonyokat”, öleli bennük a szabadságot és a szerelmet. Halt sok évet, élt néhány napot. És Fedoszejeva-Suksinát Ljuba szerepében senki nem fogja elfelejteni,aki a filmet látta. |
2013-01-09 12:28.25 |
Olyan ez a film, mint egy nagyon színes, változatos formákból álló, itt –ott csillogó fonalakkal teliszőtt , hatalmas szőnyeg visszája.
Ott is látszik a minta, de az is, hogyan készült, hol milyen szál van elvarrva, milyen technikát használt a szövő. A minta is látszik, de a keretei sokkal erősebben. Robert Altman filmjeire jellemző az, hogy még csak hasonló sincs közöttük. Mintha minden filmjében arra törekedett volna, hogy új felfedezést tegyen a film , no meg a saját kifejezőeszközeiről. Minden filmje ennek a kutatásnak az eredménye, és minden eredmény izgalmas, lebilincselő. Csak egy azonos elem van a művekben, a mindenütt ott bujkáló, halk és finom irónia. „Ilyenek vagyunk, mi emberek, azaz, ilyenek is vagyunk, nincs mit tenni.” A hibák, a baklövések ismétlődnek, de néha pár pillanatra meg is lehet állni megcsodálni az életet. Ismeretlen emberek összekerülnek egy szállodai szobában és az együtt töltött idő kívül kerül az életükön, de elfelejteni soha nem fogják.Két idősödő szerelmes belátja, hogy ami fiatalon nem működött, az öregen még kevésbé fog, a fiatalkori szerelmet szépen ott kell hagyni az út szélén, ahol maradt annak idején. És még a milliárdos divatmogulok is belehalhatnak egy félrenyelt sonkadarabba. Körülöttük ott kavarog a párizsi divathét, az álszent és szent hiúságok vására. Mindenható szerkesztők és gyönyörű modellek, hihetetlen ruhák és hihetetlen meztelenségek, csárogó buta tyúkok, akik riporterként az égvilágon semmit nem értenek az egészből. Ömlik a színes folyam, saját törvényei vannak, ellenszegülni nekik nem lehet. Aki megteszi, elsöpri az áradat. És hiába a film végén az igazi világról szóló felirat a plakáton, az is a reklám része. És a reklám része lesz a csillogó zöld füvön hempergő sok kisbaba is, a jövő fogyasztói. Persze, a film remek és aki csak azért nézi meg, hogy a legapróbb szerepekben is világsztárokat lásson, no és a divat igazi nagyságait önmaguk szerepében, már az is jól jár. Mert jó látni, hogy visel csodálatos ékszereket és kalapokat Sophia Loren és milyen Marcello Mastroianni, egy korszak bálványa a korosodó vén komcsi szerepében. Jó látni az egészet, jó szórakozás, egy nagyon nagy rendező vidám ujjgyakorlata. (Egyébként át kéne írni a tartalomismertetőt. Semmi köze nincs a filmhez. ) |
2013-01-07 12:47.16 |
Ha az Ének az esőben megy, az ember megnézi.
A félbehagyott munkát ott eheti a fene, a mosógépben békésen aszalódik a teregetésre váró ruha, a káposzta a cvekedlihez feketére amortizálódik, de ha az Ének az esőben megy, az ember megnézi. Akkor is, ha számolatlanul látta, akkor is, ha csak azt gondolja, kicsit belenézek, csak épp a Good morning-jelenetet meg a végét , amikor Lina jól pofára esik. De aztán megnézi rendben, még a stáblistát is, mert muszáj. Ettől a filmtől ugyanis szebb lesz az élet. Nem azért, mert tökéletes , kicsit ironikus történet a hangosfilm korai időszakáról, nem azért, mert jobbnál jobb színészek parádéznak benne és hibátlan, igen modernnek tűnő, feszes ritmusú a rendezés is. De még csak nem is azért, mert hihetetlen tudású táncosok remekelnek és Donald O’Connor néha mintha még a gravitációt is semmibe venné. (Róla mondta Gene Kelly, hogy ha feleannyira tudna táncolni, mint Donald, már annak is örülne…És Gene eredetileg Cyd Charisse-t akarta főszereplőnek, de a magas, elegáns hölgy karaktere nem felelt meg a szerepnek. Így Debbie lett Kathy, de ő meg nem tudott táncolni, azaz, csak úgy , mint az átlag. Ezért Gene nagyon mutatós, de könnyű koreográfiát állított neki össze, Cyd pedig kapott egy hozzá méltó lehetőséget a Broadway Melody-jelenetben. Akkoriban szokták ezt így is…) Szóval, ettől a filmtől szebb lesz az élet. Tudja a csuda, miért, nem is érdekes, de amikor Gene esernyőjére ömlik a víz a lefolyóból, amikor megjelenik a gyanakvó rendőr, amikor a zaklatott hangmérnök reménytelenül üvölti: „Lina, a bokorba!!!!”, amikor egy létra képes Júlia erkélyét felidézni, amikor a három férfi a függöny felhúzása előtt utánozza Lina bájolgó mozdulatait, amikor Donald felsétál a falon, amikor, amikor, amikor… Vigye az ördög a munkát, a nedves ruhát , a káposztás cvekedlit, az ember megnézi az Ének az esőben-t. És valahogy megint szebb lesz tőle a világ. |
2013-01-06 11:48.28 |
:)) |
2013-01-06 11:41.28 |
Kérdés, hogy lesz-e, aki megállja, ne nyissa ki azt a brojlert. (Ja, az a csirke, mindig összekeverem...)
De az már saját felelősség, még ha szentté válási hajlam is kell hozzá. :)) De írjál mielőbb, mert igen szeretnék beszélgetni a könyvről, ilyen önző kutya, aki vagyok! |
2013-01-06 11:39.04 |
Abban teljesen egyetértek veled ( valahol lejjebb írtam is), hogy Tarr annyira lepusztította már a saját filmnyelvét, hogy azután csak a sötét filmvászon jöhet.
Ő maga azt mondta, nem kíván többé filmet csinálni, sajnálom, mert kiváló tehetség. Ez után a film után érthető is a döntése. Viszont a kérdés az, hogy szerinte ez a film , mint művészet fejlődésének útja? Megsemmisíteni a saját műfaji eszközeit és ezt tekinteni művészetnek? Talán ezt érdemes lenne a médiaórán megvitatni... Te nagyon szereted Tim Roth-t , aki (szerintem) eddig a legjobb Az óceánjáró zongorista legendájában volt. Ez a két film, a tűz és víz.A bravúros , elegáns ragyogás és a szikárság. Érdemes lenne összehasonlítani a két eszköztárat egy igen hasonló mondanivaló kifejezéséhez. |
2013-01-06 11:30.34 |
A dokitól... :)) |
2013-01-06 11:28.23 |
Érdekelne pedig a véleményed. De azért is nagyon nehéz róla írni, hogy le ne lőjük a sztorit. Itt nagyon fontos, hogy nem szabad arról beszélni, mert a később olvasóknak nem lesz át nem aludt éjszakája a könyv miatt. :))
Nekem különösen tetszett, hogy először teljesen Jane stílusában ír a szerző, aztán lassan-lassan átvált a magáéra. És az sem rossz... |
2013-01-06 11:25.26 |
Spoiler!
Ha az ember felragad egy stáblistára, menthetetlenül megnézi a filmet . És mindvégig reménykedik, hogy csak lesz belőle valami, mert lehetetlen, hogy ilyen összetétellel ennyire ne sikerüljön valami. Pedig itt sikerült a nem-sikerülés. Az eltervezett mély gondolatokból konyhafilozófiai tanmese lett , itt-ott olyan elemekkel, amik szigorúan csak harmadrendű kalandfilmekben lennének elviselhetőek. Kezdődik azzal, hogy egy épkézláb és értelmes férfi vajon miért tűri, hogy egy gonosz ribanc naponta felmossa vele a padlót? Sőt, nemcsak, hogy tűri, hanem még a nő szerencsés vízbefúlása után ideált csinál belőle. De nemcsak önmaga előtt, hanem a kislányuknak is. Annak a gyereknek, akit a gondos anyuka jól kiérdemelt megmurdelése előtt éppen eladni akart egy számára nyilván méltányos összegért. Hatezer dollár=egyenlő 1 db gyerek-alapon. Persze, biztos van ilyen is, de akkor érdemelt volna némi megokolást a parttalan vonzalom. Aztán megérkezik Judi Dench, mint a Gyötrött Pasi nénikéje és kivilágosodik a képernyő. Nénike ellopja GyP szadista apukájának hamvait, hogy majd szülőhelyén , Új-Fundlandban szórja szét. Viszi magával GyP-t és a kislányt is, hogy kiderüljön jó sok titkos borzalom. Egyébként nemigen érthető, hogy a nénike miért viseltetik ilyen gonddal bátyja földi maradványai iránt, mikor az illető , később GyP szadista apukája, megerőszakolta őt, amikor 12 éves volt. Ilyen esetben a hamvaknak inkább a kerti budiba történő integrálása lenne pszichológailag indokolt. Más megoldást alá kéne némiképp támasztani, történettel, jellemekkel, miegymás… De aztán jön valami zavaros kalózsztori, GyP pedig szerény karriert csinál a helyi újságnál és még Igen Rendes és Becsületes Feleségre is szert tesz, aki egészen más mint a Gonosz Ribanc. S Sőt, többé már nem fél a víztől, hogy mér nem? Mert csak. És különben is, Új-Fundland marhára vizes hely, a film meg ott játszódik. Rossz nézni a jobbnál jobb színészeket, ahogy elveszetten téblábolnak, Kevin Spacey olyan savanyú képű és unalmas , hogy néha kezdtem megérteni a Gonosz Ribancot, ilyen pasival nekem is hajlamom lenne felmosni a padlót… Pete Postlethwaite-t meg sajnáltam, ahogy birkózott nem létező szerepével. Julianne Moore-t nem sajnáltam, ő ezt meg sem kísérelte. Judi Dench azonban elérte, hogy végignézzem ezt az álművészi giccset. De csak mert ő, ha muszáj, varázsló is. És itt nagyon muszáj volt. |
2013-01-05 10:12.55 |
Arra nagyon kíváncsi leszek, mit szólsz ahhoz a filmhez! (Hogy mennyi pia kell hozzá, majd utólag derül ki...) :))
Biztosan visszanézek még,majd kiderül, mikor tuccc jönni. |
2013-01-05 09:45.02 |
Csak beköszönök, de délután-estefelé leszek. |
2013-01-05 09:44.27 |
http://www.filmkatalogus.hu/Julie-Julia-Ket-no-egy-recept--f.. Ez lehet az, de csodálkoznék, mert Meryl Streepet azért nem olyan könnyű elfelejteni... |
2013-01-02 20:57.52 |
Pete Postlethwaite emlékére
Miért érdekes, ha egy lepusztuló bányászvárosban feloszlik a bányászzenekar? A zenészeknek a legkisebb gondjuk is nagyobb ennél, a bányát bezárják. És velük mi lesz? Mi lenne, ott maradnak a meddőhányók tövében, a kipusztult természetben, ahol nincs már jelen sem és meghalt a jövő. Nem kell a zenekar, nem az a fontos, rágja a lelküket ezer kérdés, elfogadják-e a végkielégítést, hiszen viszik a végrehajtók már a bútort is és ennivalóra is alig jut. Egyedül az öreg bányász, akinek tüdejét szétette a szénpor, a zenekar karmestere , ő hisz még a művészet erejében. Ő tudja, hogy meg kell nyerni azt a fúvószenekari versenyt. Mert ha minden elveszik, csak a tartás marad egyedül, ami az embert emberré teszi. Nem is kell megnyerni, csak zenélni kell. Az Aranjuez –concertot, amit csak „narandzsúsznak” ejtenek és unják is már nagyon. De jön az új leány, aki ragyogó trombitás, jön szőke hajával, mindennek ellentéte, ami fekete és sötét, mint a szén. Ott játszik velük és lehet, hogy áruló…nem, elárulták az ő hitét is. De a beköszöntött szerelem igazi és a rozsdás vastraverzek, a koszos üzemi ebédlő , a sáros út cáfolatául két fiatal már biztosan nem adja meg magát. Az öreg fekszik a kórházi ágyon, a zenekar megáll az ablaka alatt és játszik. Nem azért , mert hisznek a művészet erejében, nem azért, mert zenélni jó, nem azért, mert megold bármit is. Játszanak, mert az öregnek az a legfontosabb és nekik ott, akkor az öreg a legfontosabb. Nemcsak saját fiának, akinek ömlik az arcán a könny, ott az ócska kórház koszos ablaka alatt a vén bányásznak mindenki a gyereke lesz. És megnyerik a versenyt, mert ennyi jár. Nincs munka, nincs kenyér, megmarad-e a család, nem tudják. De a nézőtéren együtt dobban minden szív az öreg karmester pálcájának mozdulataival, mert addig, amíg a zene szól, van remény. És az öreg megéri a percet, amiért élt, a bánya porától szétrágott tüdővel, halálos betegen, de ő győzött. Ők győztek. Az egyik legszebb film, amit valaha is láttam, az „én örök tizenkettőmben” ott van. Pete Postlethwaite alakítására nincs jelző, a nagyok közt is gigászi. Az öreg karmester feje az egeket éri , fülében a szférák zenéje játssza az Aranjuezi concertot. |
2013-01-02 20:33.30 |
Én is, nagyon. Álljon ez a pár sor itt az emlékére.
Ma két éve halt meg a nagyszerű angol színész, akinek arcát mindenki felismeri azonnal, még akkor is, ha nem tudja, hogy hívták őt. Warringtonban született , negyedik gyerekként 1946-ban, egy erősen katolikus hitű munkáscsaládban. Tanár akart lenni, az is lett, egy ideig éppen drámaelméletet tanított Manchesterben. Ez volt számára a legjobb "edzés", ahogy később sokszor el is mondta . Színészi pályafutását Liverpoolban kezdte, ahol együtt játszott Bill Nighy-val, Jonathan Price-szal és Julie Walters-szal. (Julie-hoz bensőséges kapcsolat is fűzte egy ideig.) Azonnal befutott televíziós- és filmszínészként is, még Oscar-jelölést is kapott, az „Apám nevében”-ért. Spielberg azt mondta róla, ő a világ legjobb színésze…Megkapta a Brit Birodalmi Érdemrendet is, ezzel a legnagyobbakat jutalmazza a királynő. Harcos környezetvédő volt, ezt legalább annyira komolyan vette, mint színészi tevékenységét. Filmográfiája hatalmas és nem volt kis szerep a számára. Mert olyan csak kis színészeknek van, a nagyok mindenkor nagyok. A „Fújhatjuk” agyonhajszolt tüdőbeteg bányászaként örökre a szívembe költözött. Ma ezt a filmet fogom megnézni, aki nem látta, kövesse példámat. Hatalmas alakítás egy nagyon nagy színésztől egy remekműben. Egy kiváló összefoglaló a nagyszerű filmből. http://www.youtube.com/watch?v=U3JrxoHUssE |
2013-01-02 16:50.39 |
Jó film ez nagyon. Székely Istvánnak hibátlan ízlése volt, itt sem tévedett, ma is nézhető, igen kedves vígjátékot hozott össze, ami sokkal magasabban áll, mint a kor átlagművecskéi.
Olyan Lila ákác-féle hangulata van... Ami rendben is van, hiszen ebben is játszott a varázslatos Ágai Irén, aki remek színésznő volt. És ez a karakter, a tündéri-naiv, huncut és nőies, nagyon jól állt neki. Volt a filmben a fiatal Jávor Pál és a fantasztikus Rajnai Gábor, talán legjobb alakításával. Az elmaradhatatlan cselédpáros is mulatságos, Gombaszögi Ellát egyszerűen nem lehet megunni. A joghurtos csattanó pedig most is ellenállhatatlan nevetést hoz, mert hát minek is vonakodni, ha valaki joghurtot kínál és olyan, de olyan szép „bajussza” van? Volt tánc, félreértés és Fényes Szabolcs 18 évesen írott, frenetikus sikert aratott operettjének, a Mayának nagy slágere, miszerint „oda vagyok magáért, a fekete hajáért”. És némi finoman borsos pajzánság is előfordult , bizony, a korhoz képest szokatlanul is tüsszögtetően. Beszéltek első éjszakáról és arról, hogy a megérkező fiatal feleség „még csak” kisasszony címre jogosult, messze lévén az est… A végén pedig egymás mellé csúszott az addig külön szobákban lakozó két párna , felhajlott a takaró. Ám a főhősnő nem kemény , karakteres és okos, a főhős nem konok és útkereső festőművész, Ida apja nem bunkó vén nőcsábász , a potenciális mostohamama meg azért nem nettó ribanc. Kimaradt az egész külföldön töltött egy év és az, ahogy két ember megismeri egymást és igazából, életre szólóan szerelmesek lesznek egymásba. Azaz, kimaradt belőle Gárdonyi Géza meg az ő regénye Idáról. Az egyik legszebb magyar regény. Mert az nem volt benne. Így bizony nem jár csillag egy se. Ha az lett volna a címe, pl, hogy : „Flórika regénye”, ötöt kapna. De nem az volt. |
2012-12-31 23:47.45 |
Imádom azt a vén majmot. :)) |
2012-12-31 23:45.32 |
Nahát, de jó, hogy előkerültél! Én kicsit följöttem, lent mindenki Hyppolitot néz.:))Majd még visszanézek, de a háziasszonynak nemsoká dolga van...Egyelőre fogalmam sincs, mit mondok az újév- köszöntőben, de majdcsak kitalálom valahogy. :)) |
2012-12-31 23:39.09 |
Szerintem is Woody. A Hollywood Ending? |
2012-12-31 23:35.25 |
Bizony, igazad van. Miért lehet mindig újra nevetni azon, hogy mikor jön a másszőz? Mert ugye általában szerdán jön...:))Igen, hozzánk tartozik, ez minden magyarnak egyformán szól. Ritka már az ilyen, sajnos. |
2012-12-31 23:29.52 |
Írtam Bambinak a Nyomorultak-topikban, hogy nálunk valaki feltette a Hyppolitot , tíz perc múlva mindenki odaült nézni. Mondják előre kórusban a szöveget és nézik. :))
Jelenleg összes vendégem azt dallja, miszerint:"Jaj, de jó a borital, ha az ajkon zeng a dal." Most jelent meg Hyppolit, gyön a hippodrom, megyek nézni. :)) |