Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Vadászat a Vörös Októberre! - Mozi+, 09:30 |
Bérgyilkosok - AMC, 10:10 |
A tanú - Magyar Mozi TV, 10:25 |
Vermonti rejtély - Film4, 10:45 |
Joika - Cinemax2, 10:50 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jay Brazeau (71) |
Ralph Fiennes (62) |
Hector Elizondo (88) |
Guido de Angelis (80) |
Kamarás Iván (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
A periféria |
Alan Ritchson |
2013-12-22 16:41.40 |
Tartottam egy gyors közvéleménykutatást a témában. Az én környezetemben minden 30 évesnél idősebb nő nagyon is érdekesnek találja Henryt.Az a közvélekedés, hogy intelligens, igényes, és egyáltalán nem baj, hogy intelligenciát és igényességet vár el a másik nemtől.
Mert a "leszóló dalában" csak a butuska locsi-fecsi önállótlan nőkről formál véleményt. Szóval, Henry nagyon is tetszik a független és okos nőknek...:)) |
2013-12-22 14:04.54 |
Boldog születésnapot kívánok a Major-topik megalapozójának, a Major Kávéház alapító tulajdonosának.
A jó isten sokáig éltesse Vbacsot, szeretett fórumtársunkat. :)) |
2013-12-22 14:02.12 |
Nagyon nehéz a Philomenáról úgy írni, hogy ne törjük meg azt a nem szűnő érzelmi feszültséget, ami a történetből árad. És nem szabad előre elmesélni sem a történet fordulatait, ártana annak a megrendülésnek, amit a néző érez.
Itt a tanulságokat mindenkinek magának kell levonnia , bűnről és büntetésről, hitről és tudatlanságról, a lélekgyilkosságról és a lélekmentésről. Általánosságban próbálom hát. Írországban, ami a legbigottabb katolikus országok közé tartozott még nem is oly rég, bevett gyakorlat volt a lányanyák megbélyegzése, vagy épp rabságba vetése. A lányoktól az ezzel megbízott apácák ( erre a célra külön helyek szolgáltak, amik erősen hasonlítottak a diktatúrák átnevelő táboraihoz), elvették gyermekeiket. És vagy eladták vagy elajándékozták őket, gondoskodva arról, hogy soha a nyomukra ne lehessen lelni. A születésekről papírokat vagy nem is írtak, vagy megsemmisítették őket. A fiatal anyák számára más megoldás nemigen volt. A szüleik megtagadták őket, ők maguk azt hitték, a bűnük olyan súlyos, hogy mindent el kell viselniük büntetésként. Gyötörte őket az apácák által önkínzásig szított katolikus bűntudat , a félelem az elkárhozástól. Aztán a világ is változott, de sokan ezek közül a lányok közül is változtak. És elkezdték összeszorított foggal, kemény daccal kinyomozni elvesztett gyermekül hollétét. Akadtak olyan jótét lelkek is, akik elmagyarázták nekik, bűntudatuk gyalázatos hazugságon alapszik, tehát nem is lehet istentől való követelmény. Az apácák azonban még most is hazudnak, ahogy csak tudnak, mert már túl sok mocskos történet került napvilágra a gyermekek adásvételéről, az anyák kínzásáról. Valaki azt mondta, azon nők számára, akik meggyötörnek egy másik nőt, külön hely van a pokolban. A pokol az ártatlan Philomena előtt is megnyílik, de ő átlépdel rajta. És bár fia keresése nem végződik úgy, ahogy a mesék szoktak, még a valóság is jobb, mint a kétség. És Philomena meg tud bocsátani azoknak, akik áthajszolták a poklon. Mert azok, akik ezt tették vele és a fiával, ott maradnak az igazi pokolban, saját lelkük érzéketlen magányában. A magyar címadó gyakorlat már megint tarolt, az ostoba alcímet, kérem, ne értse félre senki. A film nem pátoszos, nem emelkedett hangnemű prédikáció, van benne bőven humor is. Philomena szövetségese a keresésben , a némiképp lecsúszott újságíró , Steve Coogan egészen remek alakításában. Kettejük különleges párosa-szövetsége nem nyomorgatja a könnycsatornákat, de sokszor hoz elő igazi mosolyt. Egyszerű emberi sorsokról szól a film, nem a címadók határtalan marhaságáról… Számomra a 2013. év filmje a Philomena. És ha Judi Dench ezért az alakításért nem kap Oscart, nincs igazság a földön. |
2013-12-19 19:03.54 |
Nem , szerintem Higgins nem reménytelen eset. Öntörvényű, mint minden lázadó és nagyon tehetséges ember. Azért a nyelvészetben nagyon sokra vitte, ráadásul fütyül a társadalmi korlátokra is.Megteheti, akkora tekintélye van.
Talán még nem is nőgyűlölő, csak a Clara-féle ludakkal nem tud mit kezdeni. A darabban elmondja az édesanyjának, hogy mennyire sokra tartja, hogy az a baj, olyan nőt épp nem talált , mint a mamája. Lehet, hogy a mama a hasonló erős karakterű nőt pártfogolja Elizában, amilyen ő maga?A "Bravó , Eliza!" ere utal , hiszen ő maga erősen kordában tarja Henryt, és láthatja, Eliza is képes erre. Henry talán még nem is embergyűlölő, csak a jelentéktelen , közepes embereket nem bírja. Pickeringgel azonnal összebarátkozik, annyira, amennyire két angol egyáltalán barátkozni tud. Picknek szólítja pl., ezt csak a legközelebbi iskolai barátok engedték meg maguknak.De Henry Pickeringben is a tudást tiszteli, amiért utánament volna Indiába is, a pénzére tesz magasról. Megmondom őszintén, nekem is nagyon rokonszenves Henry Higgins. :)) Az ilyen férfi minden valamirevaló nőnek kihívás és feladat, ahogy Elizának is az lett. Freddy, szegény, egy senki, a dupla vezetéknevével együtt.Lehet, hogy azért kapta a nyálas nótát is, legalább énekelnivalója legyen. :)) De nincs igényes nő a világon, aki Henry helyett őt választaná, az biztos. :)) |
2013-12-19 17:24.21 |
Pontosan emlékszem a magyar előadásra, pedig nagyon kicsi voltam még.Az egyik első színházi élményem volt, aztán láttam többször is. Bástival is, Bessenyeivel is, Básti fantasztikusan jó volt.
És Lehoczky Zsuzsánál sem találhattak volna jobbat Magyarországon a szerepre,főleg, hogy erősen emlékeztetett Mészáros Ágira... olyan szépnek láttam a fehérszegélyes kék bársony köpenyében, ma is emlékszem rá. Freddy persze már a színdarabon is úgy lóg, mint szamáron a fül. Csak hogy legyen, aki Henry "ellenlábasa". És a filmben ki énekelte volna el az egyik legjobb nótát, ha kimarad a figura?? :)) Nem tudom, ismered-e ezeket a felvételeket,nem rossz ez. http://www.youtube.com/watch?v=sQSc58UprJM http://www.youtube.com/watch?v=Jj0YCwUUQDw http://www.youtube.com/watch?v=RGnheFzLvuc http://www.youtube.com/watch?v=V333eqhwmNY |
2013-12-19 11:34.48 |
Az amerikai esküvőipar szép lassan begyűrűzik hozzánk is, egyre több lány visítja hisztérikusan, hogy: „Ez életem legfontosabb napja, és mindennek tökéletesnek kell lennie!” A visító hisztérikáknak már van nevük is, bridezilláknak (jó magyar szóval menyasszörnyeknek) nevezik őket.
A esküvő szervezésére minimum két évet kell szánni, ezenkívül iszonyatosan sok pénzt. És mivel arrafelé még mindig él a szokás, hogy a menyasszony szülei fizessék az egész hacacárét, a család belerokkan az öt emeletes tortából kirepülő pillangóhadba, a gyémánt fejdíszekbe, a pontos témával definált méregdrága cirkuszba. ( Legyen pl. a cári család élete az esküvői téma, vagy az Oscar-díjátadó, az esküvőszervező névre hallgató zsebrák banda ötletei , akikhez képest az utcai uzsorás vadszőlővel befuttatott szelídszolíd vidéki paplak, végtelenek.) Ezek a menyasszörnyek nem is nők, legalábbis nem felnőttek. Kislányok ők, akik óvodai álmaikat óvodai viselkedéssel teszik hangsúlyosabbá, ahogy ezt ez a nagyon szerethető film szinte orvosi pontossággal ábrázolja. A menyasszony örihariba kerül addigi legjobb barinőjével, sőt, annyira visszakislányosodnak, hogy még be is kakilnak…megesik ez az oviban. Ezek a lányok mind csontsoványak, kielégületlenek mindenféle értelemben, házassági titkaik megdöbbentőek. A főhősnő pedig egy önsajnáló csődtömeg, aki hatalmas baltával vágja maga alatt a fát, de halálosan megsértődik, ha a fa rádől. Aki ilyen „párkapcsolatban” képes létezni, az még az egyetlen közepesen rendes pasit is nyilván elmulasztaná csak azért, mert az őszinte vele és annyira nem képes magáért kiállni, hogy kitúrhatják a saját lakásából is. Ám eszébe sincs azon elgondolkozni, hogy ezért mennyire felelős ő maga, ovisok tényleg nem szoktak ilyenen gondolkodni. Nem csoda, hogy Amerikában a tervezett házasságok elég nagy része az oltár előtt nem jön létre. Ugyanis a menyasszörnyeknek az utolsó pillanatban esik le a tantusz: az élet nem óvoda. És nem a méregdrága Vera Wang-ruhával végződik, azzal legfeljebb kezdődhet. Még jó, hogy a filmbéli menyasszony, aki attól lesz menyasszörnnyé, mert enged a koszorússzörny befolyásának, útközben felnő. És felnőnek a többiek, ki mennyire. Jellemzően az egyetlen felnőtt köztük a kövér barátnő, aki ugyan flúgos kicsit , de az életét maga irányítja, hozzávaló párját is megtalálja a daliás légimarsall személyében. Nagyon kedveltem, hogy a film őszinte és szabad szájú. Tabukat ugyan nem döntöget, ha csak a romklomos klisék tetemes részének kinevettetését nem tekintjük ennek. De jó volt női véleményeket hallgatni úgy, ahogy azt mondani is szokták az óvodás kislányok őszinteségével. Aztán majd a kislányok leszoknak erről, mert megbüntetik őket a nőietlen viselkedésért. És lesznek belőlük konyharongyok , lábtörlők, a férfiak önkielégítés-helyettesítői, illedelmesen, nőiesen. Hogy a film nem lett kiváló, a színészeken múlott. Melissa McCarthy egyre jobb, tőle felfénylett a csontsovány egyenludak világa. Mert minden színésznő hasonlított olyan színésznőkre, akiknek szintén nem volt érdemes megjegyezni a nevét. Több Melissával többre mentek volna, de így is szerettem a film minden percét. (A legszebb személyes esküvői élményem az volt, amikor a meglehetősen testes menyasszony fehér lovon vonult be . A ló váratlan mozdulatára a hölgy megbillent és teljes terjedelmében ráesett cingár édesapjára, aki eltűnt a tüllrétegek alatt. Közben a ló akkorát szellentett, hogy a Grand Canyon is visszhangozta sokáig… emlékezetes esküvő volt, az biztos.) |
2013-12-17 17:28.17 |
A Tess, az az Egy tiszta nő filmváltozata? A Nasstasja Kinski-s? Filmnek nagyon szép volt, de a regényt nekem nem tudta megközelíteni sem.(A sorozat sem.)
De igazad lehet, ha az ember hamarabb olvassa a regényt, nehéz dolga van a filmnek.A regény a "saját filmünket" vetíti le, annál adekvátabb meg úgy sincs. Igazából egyetlen olyan nagy regény van a kedvenceim közül, ahol a film is hasonló élmény volt. Ez a Sörgyári capriccio. |
2013-12-17 16:45.40 |
Még milyen jó film az, meg is kéne nézni megint. Ott Yves Montand (imádom...) hív minden nőt talán Maisie-nek. És Ingrid Bergmant csalja, aki viszont őt Anthony Perkinssel csalja.
A sztorit meg Francoise Sagan írta, aki a Jó reggel, búbánat c. rémséget is elkövette fiatalkoromban, mekkora kultkönyv is volt. Csak sosem tudtam miért, akkora giccs volt, mint az Eiffel-torony. :)) |
2013-12-17 16:40.51 |
Nagyon szerettem ezt a filmet, talán azért, mert gyerekkorom feledhetetlen élménye volt. És a film miatt szerettem bele a mai napig tartóan a regénybe is.
Talán még a francia filmbe is Jean Gabin alakítása vitt bele, meg akartam őt nézni mindenben, amiben csak lehetett. Nem olyan rég néztem újra, hát, a film fölött kicsit tényleg elszállt az idő. De Jean Gabin, ő zseniális mostani szemmel is, nekem ő marad örök Jean Valjean. |
2013-12-17 16:34.47 |
Ha már ő, akkor a Casta Diva is legyen itt vele.
http://www.youtube.com/watch?v=7rjGwS20V94 Meg Anna Netrebkóval. http://www.youtube.com/watch?v=yiGpm56Bi8s Meg Renée Fleminggel. http://www.youtube.com/watch?v=Rg4L5tcxFcA Meg Edita Gruberovával. http://www.youtube.com/watch?v=teppR4hPZ5Q (Aztán jól el lehet vitatkozni rajta , melyikük a jobb...mint az angyalok, úgy énekelnek.) |
2013-12-17 16:29.22 |
Ma este úgyis meg akarom nézni megint, olyan sokat beszéltünk róla. Ilyenkor sötét télben nem kell ennél jobb, hogy napsütés legyen. :))
Egyébként a történet attól is lehetett ekkora siker, hogy igazi brit archetípusokat vonultat föl sorra. Az Úri Értelmiségi, az Feltörekvő Nő , az Indiai Angol Úr, a Cockney Munkás, a Hűséges Házvezetőnő, az Úrihölgyek és Fiatalurak,mind-mind alaptípus a brit irodalomban. A Hiúság vására Beckyje, nemes Barry Lyndon úr,vagy akár épp Tanner John,Ham és Peggotty, meg még hányan...sorban jönnek elő a végtelen brit irodalomból. |
2013-12-17 16:22.32 |
Nagyon, nagyon egyetértek. Don Quijote tragikus hős, és aki kineveti, annak sosem voltak álmai.Sajnálok mindenkit, aki nem akart kiskorában mozdonyvezető vagy tündér lenni, kamaszként megváltani a világot, felnőttként pedig remélni, akarni és tenni.
Mert az nem élt sosem. Don Quijote igazán élt, igazán szeretett és igazi hősként halt meg.A film ezért sikerült nagyon jól, mert át tudta emelni a hatalmas regényből a lényeget. |
2013-12-17 16:18.51 |
Darvas Ivánnal láttam a magyar változatot, nem volt jó előadás, de ő maga remekelt benne. |
2013-12-17 16:14.37 |
És még én hittem, hogy ismerem a filmet. :)) A káposztalevél fel sem tűnt, pedig biztos nem véletlen.
Egyébként Peter O'Toole nekem sokkal kevésbé Higgins, annak ellenére, hogy színpadon hatalmas sikert aratott ezzel a szereppel. Benne nem volt meg az a bunkóság , ami nélkül Higgins nem igazi.Nagyon fontos, hogy egy valódi nőgyűlölő kerüljön egy jelentékeny nő hatása alá, ettől olyan szikrázó és a mai napig élő a konfliktus kettejük között. |
2013-12-17 16:10.25 |
És persze legfeljebb három az a csillag, nem öt... |
2013-12-17 16:09.35 |
Hát, ez nekem nem jött össze.
Nem tudom, hány Jane-feldolgozást láttam már, és mindegyik ugyanazzal a bajjal küszködött: a történet, ha ragaszkodnak a könyvhöz, megfilmesíthetetlen. Charlotte Brontë vérbeli romantikus regényt írt, rémséges és kísérteties gyermekkorral, szívbéli barátot megölő gyilkos kórral, végletes jellemű felnőttekkel, akik mintha minden gyermeket pokolbeli ördögnek látnának. Lángoló, gyötrelmes szerelemmel, őrült és gyilkoshajlamú feleséggel a lányokálma hős oldalán, és a vége felé egy olyan fordulattal , amit mai olvasóként-nézőként nem lehet elfogadni. (Miszerint kiderül, hogy a St.John Rivers és húgai Jane unokatestvérei, ezt az általam ismert összes feldolgozás szépen ki is hagyja.) És persze felemelő, boldog befejezés is jön, gyógyuló férjjel, újszülött kisfiúval. Brit forgatókönyvíró legyen a talpán, aki ezt a katyvaszt valahogy megrendszabályozza. (Azt egyébként nem tudom megmagyarázni, hogy a katyvasz írott formában mitől olyan varázslatos, letehetetlen és állandóan újra olvasandó...ha csak nem azért, mert Charlotte Brontë zseni volt, a mű is az. És csak zseniális műnek van joga hibákhoz, nem tudom). Ebben a filmben nem sikerült rendet tenni a históriában sehogy. Aki nem ismeri a regényt, sokszor nem is tudhatja, mi miért történik. Így nem kapunk magyarázatot arra, Mr. Rochester vajon miért nem válik el a feleségétől, pedig ezen áll vagy bukik a történet. Hogy nem teheti meg, tilos, nem engedi a törvény. Emiatt a hős egyenest csábítónak tűnik fel, Jane eszeveszett menekülése pedig a kapcsolat erősen szexuális színezetű ábrázolása miatt indokolatlan. (A regényben természetesen szó sem lehet testi érintésről sem.) Nagy baj az értelmezésnél az is, hogy túl szépek mindketten. Michael Fassbender, na, őrá senki lánya nem mondaná, hogy csúnya, pedig annak kéne lennie. És Mia Wasikowska se éppen a jelentéktelen egérkék mintapéldánya. Így a lényeg, miszerint ők ketten erejük és jellemük hasonlósága miatt szeretnek egymásba , eltűnik. Pedig a regény maga is eltűnt volna a romantikus maszlagok ezrei között, ha Charlotte nem független, önálló akarattal és karakterrel rendelkező lánynak ábrázolja a főhősnőt. Elsőként az angol irodalom történetében középpontba állítva a jellemes és határozott, sőt, ambiciózus fiatal lányt. (Prüszköltek is miatta a kritikusok, nőietlenséggel, sőt a női nem méltóságának meggyalázásával vádolták az írót is, a hősnőt is.) Így a viszonyok, a kapcsolatok és a háttér tisztázatlansága miatt a film is zavaros maradt. Nem várható el, hogy minden néző ismerje a regényt. Kár érte, sok energia veszett el, jó is lehetett volna… |
2013-12-16 17:36.58 |
Az nagyon tetszett nekem, hogy a magyar változatban Mrs. Higginst megladysítették. Nyilván a nagy társadalmi különbség erősebb érzékeltetése végett...mrs mindenki lehet,de a lady, az már más.
Amúgy a hölgynek tényleg az agyára megy a fia, szabályosan könyörög neki, hogy hagyja ki a fogadónapjait. Mert harmatos modora miatt már minden barátja fél elmenni hozzá. |
2013-12-16 17:33.41 |
Volt még egy film, az "Ők sem voltak szentek", nem volt egy nagy szám, de Loren jó volt benne.
Egyébként évekig nem voltam hajlandó megnézni a musicalt, annyira meg voltam sértve, hogy egyik legeslegkedvesebb regényemet ilyen malőr érte. Hogy megmusicalosították. Aztán láttam színpadon, és tetszett, de még mindig nem bocsátottam meg. :)) A film kellett hozzá, de ezzel a musical iránti összes előítéletem is elszállt. Igaz, a Nyomorultakat meg a Miss Saigont még mindig nem bírtam végignézni, de a Macskákat pl. imádom. Cervantesnek az élete se semmi, igaz, akkoriban több belefért egy spanyol hidalgo lifestyle-jába. De épp az inkvizíciónál nem ült. Sok helyen ült, ott nem. :)) |
2013-12-16 17:04.48 |
A musical nehéz műfaj. Könnyű az operaszerzőknek, ott megvan a lehetőség, hogy a lepuffantott főhős a halálos golyót követően még félórán keresztül énekeljen. Könnyű az operettszerzőknek is, nincs más dolguk, mint elmondani, hogy az élet trallala, de szép, a bonviván úgyis elnyeri a primadonna kegyeit, a táncoskomikus meg szubrett is egymásra talál. Ám a musical igazi történet kell hogy legyen, jellemekkel, életszerű , drámai helyzetekkel, ebbe pedig valahogy még a dalnak és a táncnak is helyet kell találni.
Nem csoda így , hogy a „La Mancha lovagja” erős ellenérzéssel nézett szembe, mert hát a világirodalom egyik legrejtélyesebb, legfurcsább ( és ráadásul igen régen keletkezett) regényéből musicalt csinálni lehetetlen vállalkozásnak tűnt. És dupla lehetetlennek, hogy ebből film is legyen. Pedig remekül sikerült. A keret, ami összefogja a hóbortos lovag történetét, Miguel Cervantesnek , a történet írójának perét megelőző időszak az inkvizíció börtönében. (Érdekes a megoldás, hiszen Cervantes apja éppen az inkvizíció börtönében volt orvos Córdobában. Bár az író a börtönviszonyokat , de még a száműzetést is megtapasztalta a maga bőrén.) A börtönbeli szegény emberek játsszák el Don Quijote, a manchai álmodozó örök történetét. A teljesülhetetlen és szépséges álmokban való hit minden emberben ott van valahol, mindannyiunknak megvannak a saját szélmalmai, amik ellen harcba szálltunk. Olyanok is vannak ezek között, amiket óriásoknak láttunk… Mindannyiunknak vannak olyan szerelmei, akiket képzeletünk ezer színes és csillogó díszével tettünk ékesebbé a valódinál, ahogy Don Quijote teremtett Aldonzából, a kocsmai kurvából Dona Dulcineát. És hányszor nem hallottuk mi is, hogy aktuális álszentünk csak és kizárólag nekünk akar jót, dehogyis magának, csak ránk gondol ám. És hányszor jött szembe az önmegismerés Tükrös Lovagja, megmutatni, kik is vagyunk valójában. Mert Don Quijote mi vagyunk, mi is vagyunk. Ahogy az is biztos, akinek vannak álmai, soha nem lesz egyedül. Gyönyörű film a „La Mancha lovagja”, középpontban Peter O’Toole (szerintem ) legjelentősebb alakításával. És Sophia Lorenről is ebben a filmben derült ki számomra, hogy igazi színésznő. Miguel Cervantes 1604-ben megjelent regénye mindig aktuális lesz, amíg álmok, álmodozók, álszentek és csalók lesznek a világon. A lovag pedig, a borbély réztányérjával és a kocsmai ringyó mosogatórongyával a fején , minden teljesületlen álmok hőseként már mindig Peter O’Toole arcát viseli majd. |
2013-12-16 11:22.30 |
Tekintve, hogy Ádámnak is ott volt a fügefalevél, amikor már elvesztette ártatlanságát, ahol a filmbéli szobor-kisfiúnak nem volt... :)) |
2013-12-16 11:12.53 |
Ez is a korszak rükverc-filmjeinek egyike. Azaz, az író meg a rendező másnak szánta, mint ami lett belőle, az alkotói szándék a visszájára fordult. Az eredményre pedig biztos, hogy nem fogadtak volna azok, akik elkészítették a Fügefalevél c. filmet.
Ők szatírának szánták, mi pedig, akik emlékszünk, tudjuk (talán tudtuk akkor is), hogy minden úgy volt, ahogy a filmben ábrázoltatott. Ilyenek voltak főszerkesztők, a tanácsi hivatalnokok, a felsőbbség nemes részeit buzgó sorban nyaldokolni akarók. Sőt, ilyenek voltak azok a törekvő ifjak is, mint amilyennek Sinkó László a helyezkedő Csiki B. Istvánt, a tőrülmetszett zeitungschreibert ábrázolta. (Németül az újságíró journalist, de a szerkesztőségi tolvajnyelv a csikibéhez hasonló senkiháziakat zeitungschreibernek nevezte csak, érzékeltetve a szakmai különbséget.) Ilyen volt a művész, aki a szobra kisujjával volt elfoglalva, és nem vette észre, hogy nem azzal a testrésszel van gond. Ilyen volt a matrózblúzos lánykórus, annál undorítóbb jószágot, mint ez a rémes viselet, kitalálni sem lehetett volna a fiatalság gyötrésére. Már emiatt forradalmat kellett volna csinálni… kemény pikéből készült, állandóan vasalni kellett, mégis mindig gyűrött volt, a vastag vászon rákapcsolható gallér törte a nyakat, a masnit meg egy fülszerű izébe kellett belekötni, ami állandóan elszakadt. A kórusvezető pedig nálunk Gabi néni névre hallgatott, de Békés Itala minden gabinénit ábrázolt. Ilyen volt a szocialista prüdéria, a „fehér asztalnál” ordított magyarnóták, az olvasói levelek. És ilyen volt még a portás néni is, Kis Manyi remek alakításában, aki attól a gondolattól, hogy vele bárki foglalkozni is akarhatna, mikor már csak három éve van a nyugdíjig, kórházba kerül. És talán ilyenek voltunk mi, „forradalmár lányok” is , amilyennek Halász Judit ábrázolt minket. Már ha észrevettük, hogy átvernek minket…ha nem, örök tanulságul szolgált. Nem volt ez a film szatíra, dehogyis. Máriássy Félix, a hű rendszerkiszolgáló , a magyar film egyik Csikibéje, forogna a sírjában, ha látná, hogy hat ma a filmje. És kiszégyellné magát a másvilágból, ha meghallaná, hogy a „Tűz van, babám” fílingjét előlegezte a Fügefalevél. Csiki B. Istvánból , ha az álmodott budapesti karrier nem úgy valósult volna meg, ahogy ő elképzelte , és az árulások hagytak volna neki mégis egy csöppnyi lelkiismeretet, lehetett volna később Szabados Gábor, a „Próféta voltál , szívem” főhőse is. De az már egy másik történet. És egy sokkal jobb film. |
2013-12-16 10:47.41 |
Köszönöm szépen. Különösen jólesett, amit írtál..alighogy közzétettem , olvastam, hogy meghalt Peter O'Toole. Akit a La Mancha lovagja miatt a legnagyobbak közt tartok számon.
És olvastam azt is, hogy az a kék szem nem kontaktlencse volt,hanem igazi... Abban teljesen igazad van, hogy a fatökű szerzetes, az nem jó. Valahogy félúton kéne keresni, a pinabubus meg a fatökű között.És lehet, hogy nem olyan könnyű megtalálni,de törekedni, azt kell rá. :)) |
2013-12-16 10:43.11 |
Nyolcszor jelölték Oscar-díjra, végül életműdíjat kapott. Ezt először visszautasította, és a sértődés jogosnak látszott. A kiváló színész mindegyik jelöléséért megkaphatta volna a csillivilli szobrocskát, és a La Mancha lovagjáért nem is jelölték. Az az alakítás pedig két Oscart is megért volna.
Peter O’Toole Írországban, a legendás Connemarában született. (A magyar olvasóknak ez a név sokat mond, aki olvasta a Pendragon legendát, tudja, mire gondolok.) Újságíróként kezdte felnőtt életét, de igazából költő akart lenni, vagy színész. Hogy költőnek milyen lett volna, azt nem tudjuk. Hogy milyen volt színésznek, igen. Egy osztályba járt a Royal Academy of Dramatic Art-ba Alan Batessel és Albert Finneyvel,angol színiakadémiára. Az írek kicsit mindig haragudtak rá amiatt, hogy ő maga nem tudott írül… Klasszikus színházi szerepekkel kezdte pályáját, elsősorban Shakespeare hőseit formálta meg emlékezetesen. De azért visszatért Dublinbe , beteljesíteni egyik álmát: eljátszotta Becket Godot-ra várva c. legendás darabjának egyik főszerepét 1970-ben. Sokak szerint jelentősebb színházi -, mint filmszínész volt, akár Higgins professzorként, akár Ványa bácsiként, akár Macbethként is nagyszerű volt. 1954-ben debütált a televízióban, és második mozifilmje már igazi idol lett. Hatalmas sikert aratott a különleges külsejű színész, akit talán még klasszikusan jóképűnek sem lehetett nevezni. De a karizmából bőven futotta Arábiai Lawrence megformálásához. Ezt a terhet, a tökéletes belépő terhét nemigen tudta letenni. Hiába kerültek ki jobbnál jobb alakítások, az Arábiait –legalábbis úgy érezte- nem tudta túlszárnyalni. Ez persze nem volt igaz, rögtön ott volt a Becket, a Casino Royale, Az oroszlán télen, Katharine Hepburnnel, és az életmű utolsó filmjei közül a tüneményes Igazi tündérmese vagy a Karácsonyi fények. Hogy miért kezdett el inni, nem tudni, ő maga azt mondta, az elkohol tűnt a legegyszerűbben elérhető kábítószernek. Sikeres volt, elismert, még a lovagi címet is felajánlották neki állítólag , és állítólag vissza is utasította. Az ital szétette tehetségét, meggyötörte a testét borzasztó betegségekkel, de abba tudta hagyni a szakadéktól egyetlen milliméterre. Segítette a rögbi, amit játszott, imádott és tanított, segítették Shakespeare szonettjei, ezeknek legendás rádiófelvétele a brit kulturális kincs egyik nagy értéke. Legnagyobb színészi példaképe Eric Porter volt ( a magyar nézők emlékezhetnek rá az első Forsyte Sagából, amely kultfilm lett itthon, ő volt Soames). Nekem a La Mancha lovagjában volt a legkedvesebb és a legnagyobb. Mintha a szerep és a színész igazi egybeforrását láttuk volna, a hóbortos lovag megvalósíthatatlan álma és a színészé, aki sosem érte el , amit akart…hiszen nem is tudta, mi lenne az. Ment az elérhetetlen álom után. Talán most már megtalálta, amit keresett. http://www.youtube.com/watch?v=yEnDOXmyU-o&list=PLCE5F0AC1F2.. |
2013-12-15 19:07.11 |
Ez volt az a film, ami szigorúan tizennyolcas korhatáros volt, és mire megnézhettük volna , már nem is érdekelt. Mert ott volt a Nagyítás, például.
Ez volt az a film, amin apukáink a nyálukat csorgatták, anyukáink meg szemérmesen pirulva félrenéztek, amikor úgy illett. Ez volt a szexfilm Magyarországon, becsszóra. Amikor még járt villamos az Erzsébet hídon, amit akkor is Erzsébet-hídnak neveztek, át a Ferenciek terén, amit Felszabnak neveztek. Mikor a cigi Fecske volt és Munkás, és volt már füstszűrős Szimfónia, meg Sopianae, amit Szofinak neveztek. Ebben a filmben lehetett ám látni (majdnem) sztriptízt, bár az inkább sztrip hét volt, jó, maximum nyolc. De azért bikinis lányokat lehetett stírölni benne. (Létezik még ez a szó, hogy stírölni??) A lányoknak sok néznivalója nem volt, hacsak nem Peter O’Toole kék kontaktlencséje, igaz, az elég érdekesnek tűnt egy ideig. Ám utána sok örömük már nem volt a filmben. Mert akkoriban is elég unalmas volt sztorinak, hogy egy pasi minden nőt megdugna, aki az útjába akad, miközben cicamicának szólítja őket, hogy ne kelljen a nevüket megjegyezni. Csak akkoriban az ilyen egyedet nem elkötelezettségfóbiásnak hívták, hanem szoknyapecérnek , netán pinabubusnak. A meghatározás otthonról hozott kulturális szinttől függött. Peter O’Toole nagyon hasonlított Soós Imrére (nem fordítva), Woody Allen csetlett, amikor ráért , de botlott is (néha fordítva), Peter Sellers úgy nézett ki, mint Pom-Pom elölről vagy egy vidra hátulról (esetleg fordítva). És volt még Romy Schneider, ez nem igényel magyarázatot. Nála mindig elég volt, ha volt valahol. A film egyébként dögunalmas. És kb. annyira szexi mulatságos meg izgalmas, mint egy XVI. századi zsoltároskönyv egy poros templompadon. Csak azt nem értem, miért is néztek félre pirulva az anyukák?? |
2013-12-15 16:36.53 |
Volt tegnap a MüPában a MET-féle Falstaff. Hogy arrafelé hogy tudnak operát játszani, megáll az ész.
A főszereplő nagyon emlékeztetett a fiatal Gregor Józsefre,aki csodás Falstaff volt Szegeden Vaszy Viktorral. Összehasonlításul: Gregor József 1973 http://www.youtube.com/watch?v=6B_smZesAHo Ambrogio Maestri 2013 http://www.youtube.com/watch?v=ukS7qDd4pDA |
2013-12-15 16:31.22 |
Kurosawa nagy klasszikus, filmklubos múlttal nem lehetett kihagyni.És majdnem az első filmje volt ez, sőt, az első abból a szempontból, hogy mennyire "kurosawás" volt már. |
2013-12-15 16:29.30 |
Mondom, hogy sok mindenen lehet vitatkozni. :))De az oroszok személyes életében még ma is azt a háborút csak "Nagy Honvédő"-nek emlegetik. Még a "háború" szót sem teszik hozzá.
Nem volt olyan rendszerváltozás arrafelé, ami megváltoztatta volna volna azt a tényt az emberek szívében, miszerint statisztikailag nem volt család , aki ne szenvedett volna veszteséget akkor. A háborút a Vasziljevek és az Ivanovok harcolták végig, de még a Nyikolajevák is. Akiknek a paktumokhoz nem volt semmi közük és nem voltak gazemberek sem. És nem támadtak meg senkit. Ez a film igazából erről (is) szól. Ahogy az orosz filmművészetnek ma is alaptémája a második világháború. |
2013-12-15 15:59.37 |
Nem az oroszok mentek Németországba háborúzni 1941-ben, hanem fordítva.
Hogy mi a hősiesség, és mi nem, azon lehet vitatkozni. De az oroszok a saját hazájukat védték a támadó ellen, azon nem. |
2013-12-15 15:56.53 |
A Kurosawa-féle Veszett kutya? |
2013-12-15 15:53.39 |
Mindhárom leveledre egyszerre írok, nagyon jó dolgok vannak bennük. A felvétel elképesztő, de megható is... épp ezért ragaszkodom a mérgezett egér szívósságával ahhoz , hogy Audrey jobban járt volna, ha a darabbéli Eliza kevesebbet változik a filmben.
Azt a méltóságot, amit a darab már film elején is megad Elizának, kár volt kihagyni a vicces jelenetek kedvéért. Egyébként a darab is eléggé mókás, épp azért idéztem fel Mészáros Ágit, aki belőlem mindig hangos nevetést hoz ki megjelenésekor Higginsnél. Ma meg is hallgattam megint a Mészáros Ági/Básti- féle változatot, szenzációs még mindig. Maga a karakter a humoros, nem kellett volna ezt a filmben módosítani.De az a lehetőség, hogy ez a széttaposott káposztalevél nem egy kis senki, csak a darabban van már az elején is egyértelműen benne. Higgins épp azt nem veszi észre, hogy Eliza mindig is valaki volt, ő csak eszközt adott neki ennek a megnyilvánításhoz. Hiába mondja a maga bunkó stíljében, hogy ő teremtette Elizát, ez nem igaz. Eliza rá nagyobb hatást tett, mint fordítva, de Higgins nem lenne Higgins, ha ezt elismerné. A gyűrű akkoriban még nem volt jelkép, bár , nem kétséges, Higgins nyakláncot is vehetett volna...Higgins nem hülye azért. Pontosan tudja, hogy Eliza hozzá való, ha párt akarna, nála méltóbbat nem lelne. Meg is mondja, a maga módján. Ezért nem szeretem a film végét sem.Ez a két ember egyetlen hónapot sem tudna együtt élni, két ilyen éles kés soha nem férne egy zsákban. (Az a halk gondolat jött elő, hogy ők lehettek volna a "Nem félünk a farkastól" egymást gyötrő házaspárja, ha Shaw netán folytatást ír a darabhoz...a két jellemben ez a lehetőség bőven benne van.) |