Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Városi vadász - Film Mánia, 15:35 |
Ott vagy istenem? Én vagyok az, Margaret - HBO3, 16:05 |
Ki nevel a végén? - Film4, 16:10 |
Wonka - HBO, 16:15 |
Amerikai taxi - AXN, 16:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Danny DeVito (80) |
Martin Scorsese (82) |
Stephen Root (73) |
William R. Moses (65) |
Sophie Marceau (58) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
A potyautas - Vélemények |
Orbán Viktor - Vélemények |
A hó társadalma - Vélemények |
Mit hallgatsz most? |
Danny DeVito - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
3000 év vágyakozás |
Mike Pniewski |
2019-10-21 12:03.22 |
„Pedig Colin Farrell annyira szereti a nőt,hogy képes róla,mert a szükség úgy hozza,lemondani.És ez a legnagyobb szerelem bizonyitéka.”
Úgy van, talán ez a legeslegnagyobb. Vagy az, ha elkezdesz alkalmazkodni hozzá, alárendeled magadat mindenben A Nőnek, és küzdesz vele az örökkévalóságig! |
2019-10-21 11:29.18 |
*Ő hozta be elvileg azt az ismertetőjegyet, hogy nem vett a lábára zoknit, úgy hordta a cipőjét- stílust teremtett ezzel a tulajdonsággal... |
2019-10-21 10:54.07 |
Megacool krimisorozat, és akiről mindez igazán szólt az nem más, mint Don Johnson.
Igen, ő a címszereplő. Pofonegyszerű dolga volt neki, mivel saját személyiségét pakolta bele, hozta felszínre a szériában. Nyilas a horoszkópja ennek a csávónak, legnagyobb sznobnak mondható, ami a társadalomban betöltött szerepét illeti, célja mindig felfelé törni az elitréteghez, mutatni azt, miszerint nem vagyunk akárkik- Ezeknek a tulajdonságait vázolta fel Johnson önmaga formájában a Miami Vice-ban… Nyilvánvalóan léteztek negatívval bíró jellemvonásai az emberünknek.. Bensőséges empatikusság, kellő meghitt viselkedés, alázatosság, fegyelem csírája sokszor nagyon hiányzott belőle. Cserélgette egyaránt a partnereit rendesen-erre a galádságra nem lehet mentsége! Vadság, belső gőg, kivagyiság, szerénytelenség, túlbuzgó szabadságvágy jellemezte és a többi.. Lehetne erről írni oldalnyi hosszan, hogy még micsodák… Már bocsáss meg, de minden tudásomat ennek kapcsán azért nem körmölhetem le ide. Azonban mindezek hiányait a joviális gesztusaival próbálta kárpótolni.. Főszereplőnk mondjuk igazságosan járt el az ügyeiben, úgy, mint például egy bíró, aki az embert nézi, na, ilyennek mutatkozott az esetei nagy többségében, meg hát a nyomozói munkakörében valamelyest emberségesnek kellett lennie. De most védjem meg ? Szerintem sosem lesz rászorulva. Így is védem jelen másodpercekben valamilyen szinten, mégha tudom is az elmaradásait. Kérdem én, létezik tökéletes egyén ? Persze törekednünk kellene rá.(nincsen semmiféle mögöttes indíték ezzel kapcsolatban) Ha ránézünk Donra, akkor külsőségekben a színtiszta tökéletesség juthat eszünkbe róla..(persze az életben a külcsín-látszat csak egy homokszem az óceán mélyén, vagy netalántán mégsem az ? Sokat lehetne ezen eltöprengeni..) A nagyvásznon ennek a stílusnak az odahintése tényleg iszonyatosan monumentálisnak, különcnek bizonyult, főleg amit öltözködésben viselt.. Arany karórája, kifogástalan minőségű öltönyei, játszott a ruha színekkel-kombinációkkal, Armani fehér zakójában mutatkozott a fehér nadrágjával, Ray-Ban napszemüvegében villogtatta mindenkinek magát. Ő hozta be elvileg azt a stílust, hogy nem vett a cipellőjére zoknit- 1984-ben divatot teremtett ezzel a megjelenéssel.. Az álladat a padlóról kellett felszedned, merthogy ez akkor nem kis kuriózumnak tűnt. Eme kozmosz a magyar nézők számára azért évmilliónyi időre állt a racionalitástól, noha képzeleteidet könnyedén megragadhatta és Miami nyüzsgő utcáin járhattak a leforgatott 48 perces részekben, mintha velük utazgatnál, tevékenykednél abban a közegben. Olyan kameraállások, megvilágítások, irányvonalak evickéltek, amilyenek ma már nincsenek- ebben megváltoztathatatlan érdemeket nyernek el az évadok. Miaminak az izgő-mozgó, napos, égető városában játszódtak az epizódok, ahol üldözni kellett a velejéig romlott maffiózókat, olyan ZENÉKKEL megtűzdelve, ami a legkirályabb trendiséggel párosult. Ahogyan Don beforgatta a méregdrága fekete színű ferrari daytonaját, aztán kiszállt belőle, nekidőlt zsebre tett kézzel a járgánynak, és felnézett a kék égre (ez a széria kultikus cover fotója-nyugodtan hesszeld meg)- kultuszt, coolságot adott a nézőknek ezekkel a villanásokkal.. Illik reálisnak lennünk, mivelhogy ezek szinte elképzelhetetlen dolgok voltak anno hazánkban, még jelenleg is azok.. Énekelni úgyszintén remekül tudott ez a férfi, van szólóalbuma. „Tell it like it is” lassú Jazzes nótája azzal a szaxofonnal, huuuha, de mennyire lehengerlő szám! Aztán hol is lakott ő ? Egy kikötőben a kivételes vitorlás hajóján- különcség, kiváltságosság, kirívóság ékes emblémája. Milyen háziállata volt ? Egy aligátor. Értitek, miről beszélek én itten… Mind az egyediséget szolgálta.. Ne legyünk átlagosak, lógjunk ki a sorból ezt a finoman szólva sem hétköznapi értékrendet fejezte ki a külvilág felé- Kimondva ezzel, hogy én vagyok a leglazább, legfainabb ember itt Miamiban- mert a sorozat ezekről az elemekről szólt, és valljuk be azért belül mindannyian vágyhatunk valamiféle ilyen világra, ha nem is állandóan, de percekre-órákra jó belezuhanni ebbe a környezetbe- Ezt adta meg ez a Series sokunknak. Ebben volt példátlan és felülmúlhatatlan. |
2019-10-15 10:04.50 |
„Apollo 13 engedélyt kér a felszállásra” Valami ilyesmit olvastam valakitől, aki FONTOS (volt) a számomra. Ő egy repülőnapon vett részt hazánkban, és felszárnyalt az egek felhői közé. Hogy milyen célból ? Nem tudhatom… Élményszerzés ? Adrenalin fokozás ? Feszültségoldás ? Kísérletezés ? Kalandvágy ? Szabadságérzés ? Ott fent más perspektívából lehet érzékelni, látni a tájat, házakat, emberi foltokat, szinte mindent ? Gátlások, félelmek, fóbiák legyőzése ?! Úgy érzem, miszerint ez legyen az ő titka. Bárcsak láthatnám őt újra…
Tökéletes film. Nem Ed Harris felnyírt haja miatt, ami már akkor is divat volt, ha nem is Magyarországon, viszont az USA-ban igen, najó, tüstént lecsillapodtam. Hanem az élethű rendezés, vágások, zene, operatőri munka, színészi játékok okánál megragadva tökéletes. Suhancként láttam, és anno nem adott akkora élményt, mint később.. Egyes dolgokhoz tényleg fel kell nőnie az embernek. Itt hősökről beszélünk, mert mindenki az, aki munkálkodott ebben a küldetésben. Nem akarom kifejteni jobban, ha valakit érdekel a téma, akkor az úgyis utána fog olvasgatni. Ron Howard 1995-ben rendezte meg eme drámát, 24 éves, mondom 24! Nekem tetszett amilyen finoman bánt az érzelmekkel.. Amikor Hanks kinéz az űrkabin ablakán A Föld felé, felesége pedig fel az égbe, és megérzik egymás jelenlétét- szép szegmens! A végén: Tom előremered, aztán elfilóz azon, hogy láthatom e még ismét a családomat vagy már sohasem… Utolsó mindent eldöntő minutumokban Te úgyszintén velük izgulhatsz, a levegőt kiszedi belőled annyira ŐSZINTE! Harris megkönnyebbülése.. Szemei sarkából könnycseppek gurulnak le, nem kell szégyellni ezt. Micsoda emocionális, fenséges pillanatok mindezek. Kár ragozni és mindenféle nagyobbnál nagyobb mondatokat ide gyártani. Ron Howard, Tom Hanks, Kevin Bacon, Ed Harris, Gary Sinise, Bill Paxton és a többiek… Csak Köszönni tudom Nektek! Ne haragudjatok rám az első sorokban felhozott kis személyes bejegyzésért. Kérlek szépen, ne korholj le most engem Csajszi, de ki kellett írnom magamból. Köszönöm neked. |
2019-10-13 21:52.57 |
„Számunkra nem lesz béke, csupán gyötrelem vagy a legnagyobb boldogság”
Lev Nyikolajevics Tolsztoj az Orosz irodalom jeles képviselője, neki az Anna Karenina az egyik legfőbb nagyregénye. Előző feldolgozásokat nemigen láttam, de illő lenne bizony azokat is fellapoznom, amit meg fogok majd tenni. Joe Wright csillogástól elegyített, korhűséget lefabrikált, színháziasan megrendezett műve, merítve mindent Tolsztoj tollából. Baz Luhrmann szokott hasonlóan rendezni, mint Wright. Megvédem Keira Knightleyt (minthogy tudjátok az esetek nagytöbbségében „a gyengébbik nem” képviselőjét szoktam védeni, akár teljes mellszélességgel), Ő az a formátumú lány, aki 1000-ből 999 pasinak nemet mondana, ezt nevezném úgy: Intakt szépség,(bocsi, lefordítom: érintetlen szépség) ugyanilyen volt Audrey Hepburn is (Jó, Ő jóval, de jóval több azért) - ők ettől azok AKIK! Eldünnyögöm, voltaképpen az ilyen típusú nő ebből kifolyólag állandóan VONZÓ lesz a férfiak körében (lényegtelen a testi adottságának kirajzoltsága). Ezek pszichológiai dolgok.. Hiszen hát ki ne akarna küzdeni egy ilyen elérhetetlennek tűnő szépségért ?! Akár elhódítani valaki más férfitól, merthogy a tiltott gyümölcs mindig a legédesebb! - Ezt kapizsgálja itten Aaron Johnson úgyszintén, aki a siheder puha természetével hódítja meg Annát, lám az ilyesféle hölgyemény netalántán erre bukik ? Nem tudom. Ebben a moziban: Igen. Úgy vélem, nem volt igazi az úrfi ebben a szerepben… Úgy van, a tánc a pillanatnyi érzéseknek a visszatükrözője, amit Ti említettetek a kritikáitokban.. Keira hófehér nyakékével lép be a bálba, lépései darabosak, erőtlenek voltak, olyan tánckoreográfiát tanult be, ami nem olyan egyszerű.. Meg a partnerével az összhang hiányosságot szenvedett. Ne táncoljon, kérem szépen, inkább azt mondom, színészkedjen, mivel az ámulatos szó talán megfelelő lenne színészi fogékonyságára. Sztori újdonsággal nem szolgál, régi értékek mezsgyéjén futó házasság: Fiatal leányzó, idős férfi- akkor ez a módisság létezett. Hozzáteszem, miképpen a keleti kultúrákban, országokban ma szintén így futnak a dolgok. Hát és igen, ez nagy általánossággal mondva sem szerelemből történik, hanem érdekből. Ezredfordulónk után is a felszínes, érdekkapcsolatok tömkelege a vezérfonal. Cári hatalmat, uralmat, tipikusságot nagyon színesen reprezentálja ez a 120 perc, viszont valahogy nálam már majdhogynem beáll túldíszítettségbe az egész. Akadnak ennek ellenére kvalitatív ábrándvilágot szolgáló óraközi szünetek, és ezzel az összes pozitív gondolatot elmeséltem. Régi retró filmek azért nálam sokkal áldásosabb helyet foglalnak el, mint ez az alkotás, és akkor be is fejeztem magánbeszédemet. |
2019-10-12 21:24.54 |
*valamit elfelejtünk !!! |
2019-10-12 20:59.29 |
Áhhh Milyen Film... De milyen!
TRISTAR fehér ló logójára lasszózik be a felvétel, és kezdetét veszi Bruce Springsteentől a Streeth of Philadelphia, amit 1993-ban vettek fel. Álmosítóan nyugis, szomorú líraisággal megtöltött szám, e közben kapjuk a város felgöngyölített életvitelét- beton erősségű Intro! Bárki csinálta a zenei vágásokat, őt csakis kihangsúlyozni szabad- elmondhatatlanul elragadó szimfóniai, hangi csengésekkel börtönözi be az embert, és szempillantás alatt a karosszékhez kötözi. Philadelphiát 1682. október 27.-én alapítottak-minden ember egyenlőnek születik, ilyen metropolis szemléletet vallva. Nosztalgiának adva kis visszakacsintást, itten maroktelefonon kommunikálnak az emberek egymással, akkor még ez a kezdetleges eszköz állt rendelkezésükre, de megoldották gondjaikat, és működött a világ úgyszintén számukra. Hol vagyunk már ettől a vívmánytól, mikor ma már szinte oly sok mindent digitalizálódva használunk… Antonio Banderas abban a pár percecskében-rendben van ám. Denzel izmosabbnál is izmosabb alakítást nyújt.. Főleg a tárgyalóteremben csűri-csavarja azokat a szavakat, mondatokat- elképedhetsz rajta. Tom Hanks olyan érzelmi játékot visz bele, hogy az szemet gyönyörködtető, nemhiába, az az Oscar Díj! Még a Forrest Gumpban sem volt ennyire elévülhetetlenül produktív. Hanks ahogyan, amilyen gerincességgel ránéz, kicsit behódol a főnöknek az elején, és mondja: Köszönöm, majd megszorítják egymás markát, figyeld meg benne a meghatottságot, nagyrabecsülést, amit kimutat a másik fél iránt- borsózhat a hátad neked is! Sors fintora, hogy persze a főnök az mindig főnök marad.. Szivarja szívásában ott van benne a hatalma, leigázása, a mások fölötti uralkodásának vágya, és senkinek sem engedni meg, hogy eme ismérvéket összemorzsolja. Legfelső emeleten van a birodalma a főninek, ahonnan belátható egész Philadelphia- ez sem véletlen üzenettel bír. Szemernyi bűntudatot, együttérzést sem érezve a legtehetségesebb emberét szintén kipenderíti rögtön, amikor valamelyest nívón alul kezd el teljesíteni, és kiderül járványa.. Felháborító, mégis elgondolkodtató történések ezek.. Elég kényes betegséggel, homoszexualitás témájával járó dolgokat piszkálgat az alkotás.. Sokunk hallani sem szeretne erről a betegségről, undorodik tőle.. Nem akarunk róla beszélgetni.. Megértjük miért van ez.. Ez a beteg férfi, amikor kiejti száján, hogy AIDS-es vagyok, Denzel Washington pedig ránéz perszonális bensőséges fotójára, Denzelben ekkor vajon mi játszódhatott le legbelül ? Nyilván, megijedt, és akkor hökkent rá, hogy én milyen áldott szituációban vagyok. Valami ilyesmin járhatott az agya: Hálát adok Istennek, amiért az én gyermekem, feleségem ép és egészséges. Mi sűrűn vágyunk 1000 kívánságra, szépre, jóra, újra, emelkedettre.. Viszont valamit elfejeltünk.. Nem mást, mint a körülöttünk lévőket. Aki beteg, az semmi másról nem álmodozik, csakis a gyógyulásról. Ügyvédúr füttyszóra természetesen nem vállalja el az ügyet, noha marja az a gondolat, hogy a fenébe nem segítettem ennek a szerencsétlen fickónak. Okés, utána mellé fog állni teljes erejével, szaktudásával. Midőn Hanksnek összeseik az élete, és bámul lefelé a járdán, ott figyelgesd meg benne azt a társtalanság, szertefoszlott remény állapotát, miként párásak lesznek szemei… Városi alakok rohannak a munkába, vagy ide-oda, közben mit sem törődve semmivel, senkivel- Igen, ilyenek vagyunk… Washingtont a per megnyerése érdekli, de az egyénnek hajlamai feledésbe merülnek nála. Az opera muzsikaszóira, székében ülve szökken ki sütnivalójából, hogy Hanks ennél jóval többre predesztinált, kilép az ajtócskán és nyel kettőt- Minden benne van abban a száraz nyelésében, akkor ismeri fel AZ EMBERT Hanksben, és ugrik be számára, hogy mik/kik állnak első helyen az életében.. Hazatérve úgy öleli át a feleségét, mintha ez lenne az utolsó pillanatuk együtt. Mélyenszántó tanulságok vannak ebben a drámában, ez az, amiért lenyűgöző! Búcsúzásképpen kérlek, kicsikét mélyedj el Te is magadban, és lélegezd be a látottakat. |
2019-10-11 11:45.24 |
Tegnap pásztáztam végig.
Azzal kezdődik az egész, miként Sophie Marceau ül a fürdőkádban egyes egyedül, és mereng az életén, közben kapod a felvillanó családi fotókat gyermeki koráról, nagyon finoman a tragikusság ötvözetébe burkolózva. Mert múltja körkörösen lebeg felette, amin nem képes túllépni, sőt a legfőbb problem, ahogyan kezdi még jobban belemélyíteni ebbe önmagát. Ez a belehajszoltság állapota kihatással lesz a családjában betöltött szerepére is később. Mindennapi családi életbe kapunk betekintést, ahol Sophie tébolyultan viselkedik és ráförmed gyerekeire, akik nem csinálnak semmiféle rosszaságot, csak önfeledten mókáznak, kacarásznak.. Szerinte az asztal úgyszintén rosszul áll, mi módon ilyenkor az ember mindent rossznak, homálynak, hibának, illúziónak feltételez.. Mindezeket a videó felvételen mutatja neki férje, de ez nem a valóság.. A nő ezt csak képzeli, beképzeli magába ezeknek a dolgoknak fenyegetettségét. Pszichés, mentális gondok bujkálnak személyiségében, kezd egyre jobban eltávolodni a gyerekeitől.. Már nem tudom őket szeretni ezt vágja oda a férjének.. Ezt a problémát fegyelmeznie, takarnia kell magában, hogy senki, legfőképpen a kicsik meg ne lássák ennek ténylegességét. Ez a Nő sebzett a múltja okán- a vágások jelzik ezeket testén, pontosan lábán és felkarján láthatod-, nem véletlenül megy rá többször a filmfelvevő! Sebzett szív csakis sebezhet- nem hülyeség ez a Mende-monda. Ha nem képes megoldásokat, ellenszert találni gyerekkori problémáira, akkor nem nagyon élhet kiteljesült életet… Elvánszorog Szicíliába- itt az arcképe átvált Marceau-ról Monica Belluccira, aki káprázatos színészi játékkal hálálja meg a bizalmat, még azt is eléri, miképpen most nem a külsőségeire fogsz emlékezni, hanem a látottak alapján a színészi produktivitása ragadhat meg. Merthogy csúcs amilyen elkeseredett, hol dühödt módon játszik, kifacsarja magából az utolsó szuszt, érzési szintjei mennek előre és dübörögnek a legkegyetlenebb módon.. Hogyha kötelességtudattal nézzük, akkor ráeszmélhetünk arra miszerint ő elhappolja mindenki elől ezt a filmet. Nem gondoltam volna, hogy ennyire bele tudja magát élni szerepébe… Az Olaszországban lejátszódó jelenetek remekeknek, kifaragottnak mondhatóak, azzal a szétáradó atmoszférával megragadva- nálam tutira nyerőséggel párosulnak. Lélektelen, szűknek mutató szicíliai utca, sikátor sötétjében kutatja gyerekkori énjét Monica- Hátborzongató, félelmet keltő hangokkal van színesítve, ez adja meg légkört, amik kúsznak egyre jobban, erősebben beléd, és kezded érezni azt, amitől ez az alkotás előkelőbb helyen tartózkodik. Kissé homályos misztikum, mint fogalom jelenik meg, ezt lehet ráaggatni a legjobban a szereplőkben megbúvó törések következtében.. Lélektani drámának mondanám, ám inkább pszichés harcokat prezentál leginkább. Hogy ott fejben mennyire, de mennyire nehéz túllépni a ránk rakódott sérelmeken… Igazán nem tudod, mi lesz a vége, ezért turpisabb egy átlagosságba menő másfél óránál. Nem szeretném már megint bő lére ereszteni mondandómat, úgyhogy somliv most elküldi hozzászólását, és ad rá négy csillagot. Ér annyit, ha más miatt nem is, viszont egy olyan színésznő folytán egész biztosan, akit úgy nevezünk: Monica Bellucci! |
2019-10-10 14:09.57 |
Mestermű.
Roman Polanski legbecsesebb, legvalóságosabb rendezői munkája egész életútja alatt A zongorista. Úgy kapaszkodik bele a korszakba és tárja nézője elé az 1930-as 40-es évek környezetének korhadását, kínjainak gödrét, tespedtségét, mint kevesen. Lepusztult, lebombázott, leégő épületek, sáros utak, hulláktól telített utcák, remegő emberek, burkolt félelmek, pénz nélküliség, éhínség, bujkálás, megaláztatás napjai… Letaglózóan, mesterien fájó, igaz, vérbe forgó ábrázolást karcol fel erre a két és fél órára nekünk. Ám ne felejtsük el megemlíteni, kirángatni a szereplők közül Adrien Brodyt, aki annyira HITELES magasságokba röpíti nekünk a zsidó származású, kalapos zongoraművészt, hol kétkezi munkás karakterének emberségességét, szerénységét, amely vitát nem ismerve szállítja az Oscar Díját zsebébe. Temérdek megpróbáltatás közepette jó valamibe fogódzkodni, ő a zongora hangzás attitűdjébe szokott, mert ekkor érzi, hogy valamiféle más opusi légteret ér el ez által. Amikor az étteremben zongorázik kiszolgáltatva Adrien, nahát, ott egy kicsit fékezz le Te is magadban, és hagyd, hogy kinyissa, átjárja szíved zárt kapuit az a hang, aztán átemeljen téged valami igazabb, szebb, éteribb tartományba. Azok az igazán letisztultságba menő billentyűhangok- hallgasd azoknak gyönyörűséggel teli erejét, bánatát, baljósságát, megnyugvását-, mert ilyeneket hoz csont nélkül a jelenet. Azt is érdekes megfigyelni, miképpen csak néhány nő vetik rá füleiket, pillantásukat és raktározzák el ennek élményét. Kár, hogy nem ismertelek meg jobban, a negyvenhetedik perc környékén Brody duruzsolja ezt a mondatot a lánynak- arra döbben rá, hogy kezdem elveszíteni a mellettem álló fontos személyeket… Mivel sokszor csakis akkor kezdjük el értékelni a dolgokat, embereket, amikor már nincsenek.. Lehet banalitást tekertem most ide bele, de úgy vélem igazságtartalma megkérdőjelezhetetlen. Az egészre feltéve a koronát: Beléd fojtja a levegőt A ZONGORA, és amit szavakkal nem lehet elmesélni, természetesen azt itten: Hallani,Érezni,Beengedni,Elraktározni érdemes! |
2019-10-09 23:48.35 |
Nagyszerű film. Patináns, nagynevű színészekkel van felturbózva. Sophia Loren itt már tényleg nem olyan fiatal, ámbár kiválóan néz ki, és színészi játéka előtt csak leborulni érdemes. Kétségekre tehát nem ad okot a mozi, csalódásmentes, örömmel teli perceket kínál, ajándékoz nézőjének még most is. Nem nyújtok, nem csavarok bele nagyobbnál nagyobb mondatokat, inkább fordíts rá nyugodtan némi időt, energiát, mert megéri. |
2019-10-09 21:44.03 |
Marha egyszerű mozi.
DE! Az eszmélteted elveszted, olyannyira energikus ZENÉJE van! Billy Idol (neki a legszebb száma nálam a sweet sixteen- abban, ahogyan énekel, és a gitárjával egykedvűen penget a fekete-fehér videoklip sziréni hangsávvilágára- az mesés) Ozzy Osbourne, Bonnie Tyler és a többi résztvevő úgyszintén tiszteletét teszi itten.. Milyen zenészek! Ez tornássza fel nézhetőségi faktorát ennek a másfél órának.. Mellbe vág a 80-as évek korszaka, aztán azonnal magához láncolhat. Charlie Sheen fiatal maszkulinsága mellett szó nélkül nem szabad ellépkednünk, mert akkor még szerencsére a tivornyázástól, piától, buliktól mentes, normális életmódot folytatott. Állítólag csöpögtek, olvadoztak, futottak utána a lányok ez idő tájt, nem csodálkozok ezen.. Talán Tom Cruisnál is macsósabb volt. A történet lineáris, érthető, nem kell rajta sokat morfondírozni. Sherilyn Fenn-nek biztosan nem a színészi játékára fogsz figyelni és ez pont így van rendjén. A film jól fogja meg a freedom érzését, ettől frankó. Amikor elegem van már az emberi kapcsolatokból akkor általában a filmekbe és a zenébe szoktam menekülni. Tim Feehan - "Where's the Fire" instrumentális dallamait, amit muszáj max volumenen hallgatni, olyan erejű, hogy emelhetnek ütemei rajtad legalább egy picikét a nehezebb időkben, nálam a favoritok favoritja máig. Ahogyan Sheen a holdfényben a kihalt roadon motorjával elközlekedik csajával erre a számra, az egyszerűen eltalál-, ott van benne a halállazaság, kötöttségektől, problémáktól, keseredettségektől való elszakadás, szabadságvágy érzése. Élni, hinni, menni előre, na, valami ilyesmit mond ki ezzel. Múltidézés valamivel jobb korból, erre megfelelő választás lehet A fantom. |
2019-10-08 15:17.17 |
Az egyik legfenomenálisabb film ebből a korszakból!
Ron Howard rendezőzseni nevéhez fűződik az Apollo 13 nevezetű fantasztikussá, híressé vált drámája is. Olyan erős rendezéssel, tökéletesen összefűzött hangi, vizuális képi világgal örvendeztet meg itten minket, amit az akkori korban csak a legnagyobbaknak sikerült. Mozi a témát belövi már az elején, ami a férfiasság külön tálcán kínált tulajdonságairól, erényeiről szól, a legkiemeltebb formátumban előadva. Ahogyan Kurt Russell zseniálisabbnál is zseniálisabban kicsatangol a tűztől izzó fények lángjaiból, füstösen, megizzadva, megfáradva, mindezeket megkombinálva, lassítva kapjuk az elején, Hans Zimmer elképesztően erős, egyben lágy dallamvilágára, na, ott mutatja meg, hogy én vagyok az ősférfi, az őserő, ősprototípusú egyén, az Igazi Férfi, merthogy őszintén valljuk be, ezek a faszik tényleg azok, a világ végezetéig azok lesznek. Egy rahedli nőt megkaphatnának, mert a nők elájulnak tőlük, imádják őket, mivel vagányak, hősök, tökösek, tiszteletreméltóak, nem félnek semmitől, a haláltól sem, képesek gyerekeket menteni, másokért élni s halni, és olyan élet aforizmát vallanak, amik mára már mindenhonnét kihaltak, ezt pedig ezzel a mondattal tudnám leírni legjobban: Az igazi élet az, amit másokért élünk! Mégis, ha közelebbről megnézzük őket, azt mondhatjuk el róluk, hogy Ők kicsit egysíkú, begyepesedett távcsővel közelednek a világhoz, emberi kapcsolatok nehézségeihez, szépségeihez, mivel csakis a lángok felülmúlhatatlan ereje érdekli a srácokat.. Nem kis feszültségek eveznek ezért személyiségükben, lelki univerzumukban- én mindezek összességét teljesen őszintén aláírom nekik! Ebből kifolyólag pocsék, meg nem értettségekkel teli viszályok jellemzik a kilencven százalékuk párkapcsolatát. Azt hánytorgatják fel magukban számtalanszor, hogy minél merészebbek legyünk, ha kell, feláldozzuk másokért magunkat- ezek olyan értékek, amikre jó felnézni, és tiszteletet ébreszthetnek mindenkiben! Az úgyszintén valós, hogy a társadalom nagy többsége azért bepocskondiázza személyüket, társadalmi ranglétrán nem állnak olyan magasan .. Viszont ők hallatlanul lazán kezelik ezeket az információkat, mit sem törődve ezzel, érzelmeikre fittyet hányva mennek előre, és mentenek, a lángok közöl ki minden bajbajutottat, ami a legfontosabb életük értelmét jelképezi, célját jelenti! Ha rossz napod van, itt valaki meghal-, Kurt ezt veti oda testvérének. Nem lődöröghetsz kényed kedve szerint, ezt komolyan kell venned, mivelhogy ez nem játék, életekről szól. És a kis ficsúr elkésik munkanapjának kezdetén- Kurt, mialatt rámutat órájára közölve ezzel a fiúnak, hogy time van, lemaradtál Te fiú, mindez a szirénák hangjában történik, na ezt tanítani lenne érdemes- pusztán úgy blazírtságból! Utána sündörög, valamiféle piszok erő teljében lévő nóta a tűzoltókocsiban- feelingjére azóta sem lehet felérni, egyszerűen felül sem lehet múlni azokat a szólamokat- két szóval: mindent visz! Siheder tűzoltófiúk a zuhany alatti párbeszédét emelném ki, merthogy azok a férfierőnek képéről szóló diskurzusok.. Ahogy tabuk nélkül, pucéran beszélgetnek egymással, és tudtára adja az egyik a másiknak azt,”Kimentettünk egy nőt a tűzhalálból”. Ha egyszer szemtől szemben állsz a tűzzel, csak akkor ismered meg, hogy le tudod e győzni- férfivirtus, csupaszság, mint testi erő.. Hajdanán A Crazy, Stupid, Love-ban láttam vásznon életemben legelőször a népszerű Ryan Goslingot, ottan ruháit ledobva magáról, mezítelenül, menőn, őszinte mondatokkal egyetemben felülről ránézve beszélt Steve Carellhez a szaunában- ott az üzenete: A megrendíthetetlen férfi, alfa isten mintapéldányában létezem! Vagy amikor a Magic Mike XXL-ben Channing Tatum a műhelyben, erektől dagadó izmait előtérbe helyezve, szerel ütemre a sarokcsiszolóval, éppúgy ez a Message. Robert De Niro egyénisége az Árnyék, a Láng, Ő a szereplők hátterében meghúzódva játszik, habár zseniális, mint ahogy Donald Sutherland is, abban a pár minutumban mindkettejük megmutatja színészi képességeinek legfelsőbb érdemeit. Russell fekszik a kis összeeszkábált hajójában beszélget fivérével- a magányosság, kikapcsolódás, felfrissülés, munka által okozott feszültség oldás, szabadság csöppnyi motívumát jelképezi a hajó neki egyébként! The show goes on piano hangjegyeire, a dob, mint hangszer olyan ütemére, taktusaira, tisztaságára szólít fel minket, amit elképzelni sem nagyon tudunk, belép a kép, és jön az emberbe szippantó muzsika, ahogy a képek bevillannak, tűzoltói felkészülés mindennapjai, eseményei peregnek le előtted, szuperlassítva a víz ömlik szádba, és olyan, mintha Te is velük mozognál, ügyködnél, küzdenél azokban a minutumokban.. Versenyzik a két tesó egymással, Russellnek megsebesül a lába, de kit érdekel ez engemet gondolja belső lényében, mert még mindig kőkemény faszi vagyok! Vér, fájdalom, tűz, harc van, és keménység.. mondom sziklakeménység, mellette életszeretet, amik áthatják ezt a mozit az első pillanatoktól kezdve az utolsókig. Nem érdekel semmi és senki, mert Élek, nekem ez az ÉLETEM! Russell önfejű karaktere enyhülget szépen a vége felé, amikor megérti, és rájön: elszúrtam sok mindent életemben- önfejűségemnek köszönhetően… Képes érzéseket, beismerést mutatni családtagjai, barátai felé… Amikor kimondja egyszer életében először azt, hogy szeretem a csapatomat- embernek nem esett ilyen nehezére ezt kiejtenie száján, de képessé teszi ez által személyiségének fejlődésére, jobbá tételére... Bajtársi ösztön, hűségesség, mint erény megjelenik.. Záró lecsengetésben – odaböffenti (ne haragudj az előbb említett kissé csúnyább kifejezésért) társának, végső erejének hiányában, bekerített csóváló lángok izzásának forróságában.. Valami hihetetlenül gyönyörű pillanattal ajándékozza meg a nézőt- arcizmai fokozatos rándulásaira, ha megvizslatod… Azt mondja belül: Nem engedlek el, ha kell, együtt zuhanunk a mélybe, együtt halunk meg, együtt fogunk, veled maradok, nem hagylak magadra sohasem- elszakíthatatlan lojalitás kiemelt példáját mutatja be ez a jelenet. Mindenemet feladni valakiért, akár életemet is egy nemesebb célért, ami nem jómagam vagyok, hanem a másik! Lenyugvásképpen a Chicagói város fölé emelkedik a kamera, naplementében azzal a zenével, hanghatásokkal körbefonva, és megadja A Lánglovagoknak azt, amiért felejthetetlen. Hiszen ez a nemesség, tisztelet, becsület, önfeláldozás, hűség, bátorság, vasakarat… FÉRFIERŐ MOZIJA! |
2019-10-07 18:16.17 |
Nem akarom lekorholni mélységek mélységébe ezt a filmet, de műanyag- ez a legkézenfekvőbb szó arra, amit ráírhatok.
Sarokba küldhettek, sarat ugyancsak dobálhattok rám, viszont véleményem nem változik ez által. Stílusát vesztett, giccsességbe sasszézott két óráról futtathatunk körkörösen elnyújtott párbeszédeket. Ezt a mozit temérdeken szeretik, főleg nők- persze nem állok ez előtt értetlenül, mivel lehet rajta nevetni, sírdogálni, keresni benne az élet értelmének szánó gondolatokat- ezekkel nincsen gond. Én tiszteletben tartom mindenki szavát, még meg is értem ennek motivációját-oldalát, hogy ez miért lehetséges… Nos, tudomásom szerint a kilencvenes években ilyesféle olaszos mivoltú romantikus háborús drámákat, kiegészítve némi vígjátékkörítéssel nem nagyon készítettek, így biztosan Nem. Benne van a pakliban ez is, miszerint ezért szerethető sokaknak annyira eme alkotás. Mormogok ide olyat, miként az előtte lévő évtizedekben, évecskékben, majd több mint 25 évvel korábban azért pakolásztak össze hasonló érdemmel bíró filmeket, csak hagy említsek egyet példa gyanánt: Az 1970-es Napraforgó! Tehát arra azt mondom: nyisd ki szemeidet, olvaszd le magadról összeláncolt érzelmeidet és szívd be az élményt, mert az szédületes! Hol szívet melengető, hol fájdító háborús Dráma, amin sírni, sőt zokogni sem szégyen, ha annyira elragad valakit, merthogy az képes arra! Visszaugorva ide, Roberto Benigni a játékába rakott kraftot, hajlok rá, hogy túlspilázta, túlment egy megengedett határon.. Elmélyülten kifigurázta önmagát, ez nem óriási kunszt, mivelhogy az olasz színészekre azért ez az attribútum nem állt messze temperamentumuktól.. Éreztem, alakításának igazi magva, hitelessége falakba ütközött.. Nicoletta Braschira mit szőhetnék rá ? Mondjuk azt, hogy átlagosnál talán fikarcnyival följebb elhelyezkedő színészi rátermettsége sem mentette meg nála ezt a két órát. Operaelőadáson elhangzó muzsika szép, egyes jeleneteket tényleg odaillően eljátszottak, de összefoglalva nálam sajnos a manírosság ékes példája Az élet szép című tragikomédia. |
2019-10-05 22:50.08 |
Tequila Sunrisehoz nagyon nem mindegy, hogy milyen nézőponttal közeledünk! Nagyon nem.
Hűha, voltaképpen hát ez valami piszkosul remek, igazán krimisen levezényelt story, egyvalaki miatt, akit úgy hívnak: Kurt Russell! Ennek a férfinak elképesztő gegjei, nyelvi frazírjai, hol mélységes érzéki pillanatai vannak. Ahogyan, amilyen lekezelően rávizslat az elején, Gibsonra, na, azt tanítani kellene - csupán úgy apatikusságból teszi! Színészet magasiskolája, és akkor rögtön cipzárt tettem számra. Amit itt nyújt, bárhol/bármikor megállja még most is a helyét. Megállapításom az, hogy a 21. században ilyenféle noir mozikat már nemigen fogsz látni.. Forgatókönyvet valahová az óceán mélységébe hajították, tudniillik tegyük szívünkre kezünket, létezésének erőteljesen nyoma sincs, de itten nem ez a fő szuper találmány, hanem az a pikantéria, színtiszta szóáradat, megdöbbentően eredeti coolság, átható atmoszféra, életlöket, ami szétválasztja ezt a filmet többi nagyra tartott dzsumbujtól. Dave Grusin zenei tudására korona illik, amit alácsiszol ide, az egy szóval kifejezve: Bődületes! SZAXOFON - direkt írtam orbitális kirajzolt betűkkel, mint hangszer szimbolizálja a csábítást, erotikát, érzékiséget. Nem véletlenül játszott számtalan elismert szaxofonista ebben a korszakban… Pár példát említek: Kenny G, David Sanborn, Candy Dulfer és még sokan mások… A 80-as, 90-es években ez elengedhetetlen kellékkel szolgált. Tömérdek 90-es B kategóriás filmecskék szerintetek miért váltak működhetővé.. Ugyanis elárulom, miszerint azokban színészi játékot, értő rendezést a legnagyobb nagyítóval sem eléggé találsz, viszont volt benne impulzust kiváltó zene, erotika- ezért ingadozhatott a nézhetőségi ráta középen- azokban a filmekben ilyesfajta stílusok uralkodtak, és ebben úgyszintén. Ne haragudj, de ha elmész moziba, bármelyik alkotásban láthatsz erotikát- ne legyük álszentek, mert ez máig szerves töredéket képezi a filmes tartalomnak. Történetet ilyen gyöngécskén, komótosan, hétköznapi módon nem sokszor meséltek el, mint Az utolsó cseppben. Körmeidet nem fogod lerágni, hisz nem gyors, kifejezetten lassan csusszannak előre az események, ámbár a rejtett feszültséget kézenfekvően csöpögtetik, krimihez illően, netalántán ez pont így helyénvaló és elfogadható. Michelle Pfeiffer A SZÍNÉSZNŐ, mivel Ő tényleg a színésziskola magas skáláján tartózkodott, akármelyik sarokból nézzük, ő még most is birtokolja skáláját! Nem élete szereposztását kapta meg itten, viszont az őt körülvevő hagyományteremtő, arisztokratikus kisugárzást semmiképp sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ő a dörzsölt vendéglőben dolgozó hölgyemény, aki kapcsolatban áll Gibsonnal, és Russellel egyaránt- ez okozza a drámaiságot.. Két régi ismerős harcol A Nőért! A Vezérrendőr, aki le akar buktatni egy hírhedt, veszélyes kábítószer kereskedőket, nem könnyű feladat számára.. Kurt nem bír ellenállni belső vívódásának, és belehabarodik Michellebe, még sznobságát is lesöpri magáról, mégsem tudja meghódítani. Amilyen nyájassággal, finomsággal beszél hozzá, és babrálja Russell Pfeiffer szőke hajkoronáját, hát az tanító óra a javából- érdemes a felek kommunikációját, kontaktját felügyelgetni, mivel félelmetesen pazar! Operatőri munkáról csak annyit, hogy zseniálisan festői, már-már művészies, efféle környezetben azért nem volt nehéz ezt így kivitelezni. Baywatch című sorozatot 1989-ben kezdték el forgatni, Kalifornia- Venice partjain, Malibui strand dobott rajta akkorát, jó meg hááát persze a lányok mivolta sem elhanyagolható jellemzőkkel bírt anno, ezt csak azért kanyarítottam fel, mivelhogy hasonló jelenetek szintén megtalálhatók eme műben. Mégis arra hajladozok, hogy adjuk meg azt, ami a királyé, mert ez a korszak szupercsillagának, Kurt Russellnek a showja, miatta él, működik, és pislákol. Lezárás az, amikor Russell a végén lobogó szélben keresztülvizslat A Csendes- Óceán fölötti lemenő napsugaraiban, gigantikus fekete napszemcsijében, azt mondanom sem érdemes, miszerint mennyire: Istentelenül Cool, mi több Gigacool! Kurt bánatára nem kaphatja meg a lányt, nagyvonalúan jár el, hiszen a cimbije miatt lemond róla.. Nyilvánvalóan takarnia kell, ami a belső világában kavarog.. Fájdogálnak, felszakadnak azok a sebek azért bizony neki is, szemcsije palástolja mindezeket, de illő keménynek tűnnie, mert csakis ő az egyetlen Főhadnagy! Sznobsága, férfiassága visszavándorol személyiségébe újra, ezzel folytatva élete kitaposott ösvényét. Óceánnak hullámzására, a szaxofonnak, pianónak taktusai könnyeznek alatta, szép hallgatni, és magadba elraktározni ezeket, amik tanyát verhetnek majd emlékeidben. |
2019-10-04 21:00.52 |
Eredeti címe: Az Ősforrás!
A híres filmrendező King Vidor kalapálta össze 70 évvel ezelőtt nézhető produkcióvá. Atyaúristen mekkora színészekkel van tarkítva, és hol vannak ők már.. Valahol a mennyországban.. Gary Cooper, Patricia Neal, Raymond Massey és még sorolhatnám… Történetvezetés kacifántos, érdemes tüzetesen figyelni, mivel a szálak össze lettek rendesen bogozva, viszont hihetetlenül krimisen, klasszis módszerekkel vannak előadva, eljátszva mindezek. Howard Roark egy menő építész, aki saját értékrendje, törvénye szerint dolgozik, senkire sem hallgat, pusztán az önös céljai érdeklik, de kedvelhető, mert igazságosan, jóságosan, machinálás nélkül teszi ezeket, légynek sem tudna ártani- Legyünk őszinték ezek bizonyára a jelen életben egyaránt példamutató tulajdonságok, pont ennek köszönhetően teljesülhet be az, amelyről mindig is vágyakozik, de erről firkálok még az alsóbb sorokban pár észrevételt. Felbukkan itten nekünk Patricia Neal, azt a kifejezést mondanám rá, hogy ő a klasszikussá vált nő, aki egy-két tányércsapkodást megérne otthon, najó leálltam ezzel, de tényleg, akkor jönnek ki a női jellemvonalak nála, amikor igencsak fortyog a hölgy! Én kérek elnézést, de ma már egyre-egyre kevesebb klasszikus ízig-vérig Nő létezik, bár azért akadhat, és ha akad az: Lélegzetelállító! Rágördülök a cselekményszerkezetre: Vidéki építkezésen figyel fel Roark-ra Patricia, és gondoljuk mi követi ezt, szerelem lángja megérinti, amit előtte sosem érzett még.. Ennek a lánynak úgyszintén vannak hibái, mint sok mindenkinek az életben, nem képes igazán szeretni senkit, kicsit pszichés gondokkal is küzd, törött módon viselkedik, eltaszít mindenkit magától, kivéve Roarkot- ő iránta máshogyan érez.. Neal ahogyan hozza a karakterét az páratlan, észveszejtő- nem tudod igazán megfejteni, ezért annyira rabul ejtő. A pillantásaiban ott van gógyisság, rafináltság, és az elérhetetlen vágyakozás ötvözete. Két pár nem lehet együtt akkor, Roarkon múlik, mert nem szárnyal bele homlokegyenest a kapcsolatba, őt csakis a munka gyümölcse érdekli, ez Dominique Francont felbosszantja, és bosszúból hozzá megy feleségül Roark legnagyobb vetélytársához Gail Wynandhez. Gail lelkiismeretet nem ismerő, híres napilapszerkesztő, milliomos, New York elitéhez tartozó üzletember. Fordulópont, amikor ez az ember felkéri Roarkot, hogy építsen neki az egyéniségének megfelelő egyedülállónak nevezett szentélyt, ahol lakhat a feleségével- Cooper karaktere még ezt is megteszi a szeretett lányért, hogy az ellenséges, gyűlölt férjnek megépíti, a házat- egymás mellett ácsorognak a felek, és Gary szemgolyóira jó, ha figyelsz, mert kilogrammokban sem lehet mérni azt a magába lenyelt őszinteséget árasztó fájdalom mennyiséget, ami rejtőzetlenül előjön persze belőle.. Felépíti a kastélyt, és az események előrelépéseivel barátság alakul ki a két férfi között, az ellenségek megbarátkoznak egymással, hány ilyen eset van mostanság… sőt Wynand feladja mindenét Howardért, ebből kifolyólag legyőzi énképét a film végére, nem is akárhogyan teszi ezt.. Rengeteg tanulságon, karakterfejlődésen mennek keresztül a szereplők végig… Szeretet idealizálni napjainkban korántsem könnyű feladat, gondoljunk bele, hogy mennyi mindent kell megtennünk a másikért, és akkor sem tuti fix a végső kimenetel.. Amerikai jegyeket hordoz a záró end, ez talán-talán megbocsájtható e pillanatban, annak fényében, hogy mennyi és mennyi küzdelmen zongorázott végig a pár..Nem akarom ellőni a végét, habár csak eltolmácsolom, ha valaki nem szeretné, az mostan kérem, ne olvasson tovább. Roark a saját építésű felhőkarcolója tetején várja a másik részét, akiért egész életében annyi áldozatot vállalt, most megkapja-, zene hömpölyög gyönyörűen alatta, ahogy Neail fokozatosan a felhők érintéséhez merészkedik feljebb és csak feljebb, elhagyva ezzel a város forgatagát, majd aztán felér férfijához, és vele marad a végtelen magasságban. |
2019-10-03 22:24.44 |
Az a Tökéletes apáca, aki feláldozza magát, hogy elnyerje Isten szeretetét!
Audrey Hepburn ennek a filmnek hatására jótékonykodott egészen élete végéig az afrikai éhező gyerekek javára, és elevickélt e mű jóvoltából Belga Kongóba. UNICEF jótékonysági rendezvényein nagykövetként egyaránt részt vett, ezeket az információkat kapargattam innen-onnan össze vele kapcsolatban. Hitelesen készült fel erre a szerepre, úgy gondolom volt tanulnivalója, olvasnivalója rendesen, viszont elégedettségem itten hiányt nem szenvedett személye, alakítása kapcsán. Nemhiába, az a Golden Globe, Oscar jelölés. Katolikus egyház sötétbe burkolt oldalát bemutatja nekünk Fred Zinnemann rendezőúr. Kiloccsantottam kétszer a tejet-ilyen semmilyen jelentőségű dolgokért is bűnhődni, leborulni kell egy magasabb rendű személy elé az apácának. Fegyelem és szigor uralkodott az intézményben… Önmegtartóztatás, engedelmesség-két olyan fontosságot mutató erény, amely napjaink delejes velejárója, mégsem sokat törődünk ennek törekvésére, gyakorlására. Nővérek padlót sikálva munkálkodnak, hol a betegeknek enni, inni sem adhatnak, mivel kizárólag vasfegyelemmel foglalkozhatnak velük, és nyilvánvalóan a legfontosabb, ami áthatja 24 órájukat: Az imádkozás. Átadni magukat a magasabb rendű eszmének, aki természetesen: Jézus Krisztus. Hajnali imára kelnek fel ágyukból- ott ez így megy minden áldott nap, nincs kivétel senkinek ez alól. Ilyenkor felméri az ember, hogy milyen sanyarú, időigényes önmagán javítani, saját önös érdekeink, büszkeségünk lekaparása magunkról- borzasztó nehézségek árán megy, ezek még a moziban lévő Lucia nővérnek úgyszintén problémákat okoznak- ezzel küzd talán a legtöbbet. Minden nővér az engedelmességre törekszik az apácaneveldében, ki több ki kevesebb sikerrel.. Uralkodó nyelv tehát a latin: Interior Silence- belső csend halhatatlanságú ereje-Ottan nincsen kommunikáció a személyek között, le van korlátozva erőteljesen ennek használata, némi pár darab jelbeszéd, amit tanítanak nekik, ezek a vissza fogottnak mutató eszközök segítségét lehet használni, mást nem. Lemondás az emberi kapcsolatok kötelékéről, személyes tárgyakról, mindenről, és csakis Istennek szentelni magadat, valamiféle kiemelt cél elé tenni fókuszodat- eszméletlenül kemény áldozathozatal! Továbbá van nekik a Szolgálat-Servire. Kiveszendőben lévő meritum, de annál jótékonyabb… Szolgálni Jóistent és Embertársaidat! Igényeidet, magadat, kívánságaidat, álmaidat, sikereidet háttérbe szorítod ez által. Amikor a büszkeségnek írmagja sem marad benned, akkor jön elő az alázat. Áldozathozatal- Legnagyobb áldozat, ha elbuksz- atyaúristen micsoda tanulnivaló feladvány, ez még Lucianak sem sikerül legelsőre, mert nem tud veszíteni (sokunk ugyancsak nem hajlandó a való létben sem), majd aztán későbbiekben képes túllépni magán. Ennek a világnak, igazsághalmaznak a bemutatása történik az Egy apáca történetében. Jó kicserélődni, eltávolodni az Univerzum szutyokjától, még akkor is, ha nem vagy vallásos beállítottságú. Ebben a két és fél órában nagyot nem veszíthetsz, csak nyerhetsz, láthatsz, tanulhatsz, befogadhatsz valami olyat, ami a poshadt társadalmunkban már, mint értékkel bíró jellemzők egyenlítői hosszúságú távolságra vannak. |
2019-10-02 00:07.26 |
Ázsiai filmművészet egyik kiemelkedő darabja.
Az a tonnányi őszinte,hamisíthatatlan emotion,mondom őszinte, mert ez tényszerűen igaz, pontosan azért mondogatom ezt,mivel a többi felmagasztalt több száz romantikus filmből ez hiányzik,na ebben valami lenyűgöző finomsággal,előkelőséggel,tisztasággal tornyosulnak ki ezek a tulajdonságok.Zene zseniálisan szól azzal a hasogató hegedűvel karöltve,szuper lassítások a bőröd alá hatolhatnak annyira gyönyörű erkölcsösség rejlik bennük.Keleti kultúra,régies hagyományok,régi értékrendszer kimondja,hogy a házasság szent és sérthetetlen,melyet szigorúan nem lehet felborítani.Itt sem lehetett teljes mértékben,csak részidőre.Önmegtartóztatás,szégyenérzet,szerelem,vágyakozás,f éltékenység,magány,titkok,kilátástalanság állapota-a felsoroltak kínjának,szépségének vegyülete. Két elhagyatott,megfáradt fél találkozása,akik egyébként papíron és a való életben is házasok más valakivel..Olyan házasságban léteznek,ami befásult,amiből azt kívánják,hogy csak végre kitoppanhatnék onnét..Ez most végül megtörténik nekik minimális időszakra,micsoda érzéki mozzanatok közepette jön elő mindez.Első pillantásra érzik azt az átható vibrálást egymás iránt,de ezeket nem szabad kimutatniuk,magukba kell temetniük..Őrjítően nehezen megy ilyenkor ez a lemondás magunkban,ők sem tudnak ellenállni egymásnak,és találkozgatnak nap mint nap.Egymás szomszédságában laknak,közös kis találkák képezik ekkor a gerincét életüknek..A nő megkérdezi a férfit,hogy van a szeretője-férfi válasza:Igen-nyilván kamuzik egyet..Erre a hölgy megpofozza rögvest,merthogy sajog ennek hallatán mindene..Féltékeny.Legtöbbünk az!Egy kapcsolatban,de legyen szó valamiféle kötődésben mi rögtön birtokolni akarjuk a másikat önző módon,mert az ember alaptermészete ilyen,amin nagyon nehéz változtatni!Amikor egy telefonbeszélgetésre,ebédre, pillantásra,kézsimításra vár valaki egész nap,és kattog önmaga személye mélységében…Vár,vár,és csak vár arra az első és egyetlen személyre,élete másik felére,akiben érzi azokat a dolgokat,amiket előtte oly rég óta nem érzett senki másban.Nem bánják a találkozást,mert végre ÉLNEK és SZENVEDNEK!Az ilyenen keresztülmenni én azt mondom mindig megérni,akármennyi kínszenvedés,kirekesztettség,keszekuszaság,szorongás van benne,de mégis érdemes időt fordítani rá,mert olyan szép élményekkel gazdagíthatja ki-ki saját maga világát,melyekre jó visszagondolni,habár ott hullámzik a legnagyobb sínylődés,félelem,hogy ez elmúlik végérvényesen,aztán semmikor sem teljesülhet be igazán.Számtalan okos azt firtatja,hogy az idő minden sebet betapaszt..Szó mi szó a reményvesztettség tövise benne marad az emberben örökké.Viszont kérdem én:Létezik ennél tisztességesebb,tisztább,őszintébb emberi érzésvilág ?! |
2019-09-20 19:39.03 |
Boldog Születésnapot Lorennek! Fénykorában ennek A NŐNEK egyetlen ajakbiggyesztésében több nőiesség volt, mint a mai csajok garmadájában. Nem lehet tanulni, erre születni kell! Kávézóban láthattam, találkozhattam többször egy lánnyal, egy nem akármilyen lánnyal, akiben keveredett a gyermeki báj és a nagybetűs NŐ kettőssége- olyan eszköztárral rendelkezett, ami kihangsúlyozta őt mindenki közül! Az a megfejthetetlen misztikum, vonzó természetesség, letisztultság, elérhetetlen, felülmúlhatatlan NŐI varázs, akiért érdemes élni majd halni, ha úgy kívánná az élet...
Visszalépve a művésznőre, még egyszer: Happy Birthday Sophia Loren! [link] |
2019-09-20 17:26.17 |
„Az út tesz boldoggá, nem a végcél” Talán.. Részben.. Ez így rendben lehet.. Bár… Ki tudja ??!
Szókratész tanai, motivációs filozófiája, inspirációs beszédei figyelemre méltóak, pont ennek tükrében, hogy ő egy ifjonc csiszolatlan, elégedetlen, kezelhetetlen tornász fiút készítget fel a suhanó életben való boldogulásra.. Nick Nolte erre a szereposztásra jobb nem is lehetett volna – ő vette vállára a feladatot, és adta meg a nézőnek, amiért érdemes leülni a képernyő elé. Legyünk reálisak, mert a vége amcsisra kerekedett ki, ezért nem öt csillag. Mondanom sem kell, hogy 1 sikert több száz kudarc előz sokszor meg, de a meghúzódó közlései által ez a film vonakodásra okot azért nem adhat nekünk. „Mi vagy Te ? – EZ A PILLANAT!” |
2019-09-12 13:53.15 |
...A töltény sohasem hazudik...
Megbízást kaptam Mexikóba, bevállaltam ügyemet marcangoló gondolkodások gyűrűjében. Talán a testőrség testhezálló feladatkör, gondoltam magamban.. Nem értettem egészen mit jelent vigyázni, védeni, véremet adni emberekért, egészen eddig.. Ez most másnak mutatkozott, mint korábban.. Egy kislányt kellett palástolnom, nem zökkenőmentesen ment a találkozásunk, csak lassan bontakozott ki a mi kis közös kapcsolatunk.. Úgy éreztem kettőnk közé férkőzik valami parányi híd, ami összekapcsol minket egymáshoz és ezt jó volt megtapasztalni. Itt élek jelen pillanatban vele, egy napon azt érzem, halni is fogok érte… Isten megbocsájtja tetteinket, kérve körvonalaztam kérdésemet jó barátomhoz- azt felelte: Nem. Úgyszintén ez forgott nekem is gondolataimban.. A szörnyeteg országba beléptem, végignéztem a városon, utcákon, tereken, és láttam a nyomorúságos életsorsokat.. Betoppanva a családba, kezdtem megismerkedni velük, lassan sikerült közelebb férkőznöm hozzájuk.. Itallal hűtöttem le torkomat, merengtem életem gondjain-dolgain az árnyéknyi zegzugomban, nem voltam a legtisztább ember.. A kicsi lány felismerte bennem a szomorúság, elhagyatottság jellemzőit- első pillanatban élt valami közös bennünk.. Sokat tudott, kérdezett, nem tudtam munkámra koncentrálni kellően.. Késésben hurcoltam be az iskolába, haragudtam magamban magamra. Rendszeresen olvastam a Biblia tanítását, és létezett egy passzus, amit fejből ismertem: „Ne győzzön le a gonosz, de Jóval győzz a gonosz felett” - elmélkedtem ezen, megannyiszor… És rádöbbentem arra: Én vagyok az elkóborolt bárány. Kezdtem komolyabban venni küldetésemet, amit az Úr szánt nekem. Vártam suli után mindig a lányra, szavaira, jelenségére, viszont e mellett sziklakeménynek, rendíthetetlennek kellett maradnom személyem mélységeiben. Munka, kötelezettség, elveim betartása, figyelmem fókuszának fegyelmezettsége állt első helyen.. Biblia állandóan segítségéremre fordult, amikor padlóra kényszerültem, magába fogadtam ennek tanait. Zenét trombitálva füleimbe kavarogtak gondolataim, kicsavarodtam magamból, belül emésztettem saját énemet múltam miatt.. Ömlő esőben filozofálva kérdeztem magamtól, hogy a golyó miért nem sült el akkor, Jó Isten velem volt netalántán, és ő óvott. Ajándékot adott nekem, idő ajándékával hozott vissza elhagyatott életembe, valamit még szánt nekem ezen kívül, de akkor ezt fel sem fogtam igazán.. Majdcsak később fedeztem fel ezeknek értékét.. Segítettem védőangyalomnak, gyakoroltuk a rajtkőről gyorsabban történő elugrást, tanítottam ennek félelmének legyőzésére, együtt tanultunk, egy légtérben bolyongtunk mindketten… Nyaklánccal ajándékozott meg, szépen lassan kezdett utat törni ez a kis leányzó szívembe, feloldani fokozott fájdalmaimat, amik mardosták mindenemet előző világomban elkövetett tetteimért. Zongora lecke után, mindezek bársonyba burkolózott hangjaira történt meg az elrablása egy részemnek. Túlerőben voltak, bekerítettek, elkéstem.. Nem voltam ottan teljesen, sem fejben, sem testben, sem lélekben- elraboltak belőlem valamit, valami olyat, ami jelentett nekem nem keveset… Földön fekve éreztem kínjaimat, eszméletemet elvesztve érkeztek meg a mentők. A Mennyei Atyám körbeölelt, nem hagyott meghalni, szándéka volt még velem.. Kómámból felébredve döntöttem el cselekedetemet.. Innentől kezdve személyes indíttatásom, érzéseim, érdekeim vezéreltek. Minden főt kinyiffantok, aki benne működött, profitált, vagy csak sandán nézett. Megállíthatatlan bosszúhadjáratomba senki nem szólhatott bele. Elindultam ezen az úton, és nem kíméltem egyetlen embert sem. Életemnek kicsinyke szelete lobogott előttem, amik emlékeimben éledeztek újjá minden egyes fő lemészárolásával. Kirobbantottam háborúmat, könyörtelenül, kegyelemet nem ismerve haladtam előre.. Folytattam, folytattam, és folytattam.. A legvégsőkig, legutolsó cseppig elmentem e célom érdekében.. Ámokfutásom végéhez érve, megpillanthattam újból örömforrásomat.. Kérve kérleltem, ne sírjál Pita, kérlek szépen ne sírj.. Köszönöm neked mindazt, amit adtál, azt a sok-sok élményt, orcámat felgörbítetted mosolyoddal, lényeddel, részeddel egyetemben. Olyan dolgokat kaptam tőled, melyeket ezelőtt nem éltem át, még egyszer köszönöm… Ne haragudj rám, ha én oly keveset adtam neked.. Most csak ennyi maradt bennem, ha ez kevés, bocsáss meg nekem… Itt vagyok vele, itt vagyok veled utolsó pillanatomig, utoljára látjuk egymást, utoljára ölelem pihe-puha testedet, aztán átmegyek a túlvilágra és megsemmisülök, majd beteljesülök.. Mert a töltény sohasem hazudhat. Mást már nem tudok mondani, csak ennyit: Köszönök mindent neked Pita, sosem feledlek téged, lelkem szebbik töredékében örökké élni fogsz. .....Szeretlek..... ...A töltény sohasem hazudik... |
2019-09-11 22:24.23 |
„Azt mondtuk: Úgy játszunk, mintha nem lenne veszteni valónk, de én elvesztettem valakit… ezért vagyok most itt. És ha úgy hozza a sors, hogy döntened kell ? Melyiket választod ? Ne feledd: Tess nem osztható 11 felé. A végén, ha minden a terv szerint megy ő fog dönteni” |
2019-09-11 20:27.03 |
Jennifer Lopez csodaszépen ragyogó gesztenyebarna szemei szakadatlanul emlékeztetnek engemet valakire....... |
2019-09-10 20:32.16 |
Írok már ide is valamit..
Hihetetlenül felkapott romantikus mozi. Valami nagyon el lett találva, ahogy be van adva az egész téma a nézőnek mindent visz - úgy gondolom ez a kulcsa mindennek! Totálra más korszak, más értékrend volt azokban az időkben. Ha ezt ennyien szeretik, anno kérdem én, miért nem ezt az értékrendet követik a fiatalok, emberek napjainkban ? Mert akkor heteket, hónapokat, éveket kellett levelezni, készülni, várni egy nőre, akit a szerelmednek neveztél.. Nem akarom eltörni a varázst, de napjainkban ez már kifacsarodva működik, sőt sok csajnak úgy érzem, ez a szemlélet nagyon nem jön be… Vársz egy nőre hónapokon, éveken keresztül ? El sem hiszik, fel sem fogják, hogy létezik ilyen… De nem szemétségből mondtam az előbbit, mert én szoktam régi filmeket nézni azért, és talán kapizsgálom ezeknek a korszakoknak jellemzőit. Előnyben részesítem az ilyen érdemmel bíró alkotásokat, látásmódot egyaránt. Ahogy Gosling felépíti magát, aztán küzd a lányért… ez sokunkat megérinthet még férfiszemmel is, nemhogy női szemmel- lehetséges, hogy ezért annyira népszerű a Szerelmünk lapjai… |
2019-09-10 10:26.45 |
Rengeteg minden kavarog bennem…
Mennyei Atyánk mit mondott nekünk ? Legyetek tökéletesek! Ezt ő úgy értette, hogy legyetek tökéletesen tiszták. Mit ad Isten az embernek ? Szabad akaratot.. ez pedig egy veszélyes víz... Mert visszaélhetsz ezzel, de akkor vezekelned kell bűneidért. Van 3 t betűs szó: Tökéletesség, Tisztaság, Tisztelet- ez Bibliai tanítás. A Bibliában mennyiszer van benne a Ne Félj szó ? 365-ször! Nem véletlenül, szóval minden napra jut egy. Elmehetünk mi heti egyszer, akár többször is templomba, de ha nem fogadjuk be Jézus tanítását, és nem törekszünk ennek megfelelő kivitelezésére, akkor talán-talán ez mindhiába való.. Minek prédikálok ezekről most itten ? Azért, mivel Costner a végén esetleg mennybe jut, merthogy képes jóságos lenni. Fiú által fúr le személyisége legmélyebb bugyrába és rátalál személye rejtett tartalékaira, nyúlfarknyi kincseire. Bűnözőnk egy sérült ember, gyerekkorában olyan sérelmeket kapott apjától, ami végigkíséri egész élete során.. Ezek ott keringenek feje fölött.. Kérdés, hogy le tudja e győzni, amilyen sátáni dolgok vannak benne ? Ezeket borzadály nehéz átugrani, neki sem sikerül tökéletesen, még jól sem.. Spoiler elemeket is kavarok ide most bele. Kisfiú meglövi a végén, mert rájön, felismeri, hogy rosszat csinál ez a börtöntöltelék, és azt sugallja: Ilyet nem csinálhatsz! Állj le! Ez rossz! Oké, utána a gyereknek lesz azért bűntudata is… Amit az anya nem tud megtanítani fiának azt Costner pedzegeti meg neki.. Hiszen kérdem én, mire világít rá ? Egy kisgyereknek mit tudsz adni ? Figyelmet, parányi dolgokat, szabadságot, játékosságot, felhőtlen kikapcsolódást… Egy cukorka, egy élmény, egy kis ajándék, egy olyan dolog, amelyre mindig is vágyik a fiú- mezőn ez a gengszter ezeket tárja fel, és tárja fel anyukája szemét, ja, meg persze a nézőjét egyaránt. Eastwood olvas aktákat az egész ügyről, és nem hülye zsaru, a dolgok hátterébe lát.. zöld területen mit ejt ki száján ? Csak a legvégső esetben lőjétek le a férfit, tehát VAN LELKIISMERETE ennek a rendőrnek! Kevin bűnös, mindig is az lesz- a golyó, amit kap a lezárásban az a megváltás számára- félelem nélkül vállalja sorsát, érzi belül, hogy ennek így kell lennie.. Alázattal vezekel. Amibe beleborzonghat az ember, az az, hogy megteszi a kisfiúért, képes szeretet mutatni felé az apró értékeken keresztül, képes a fiú kezét megfogni! Szerintem nincs tökéletes ember ezen a Bolygón, mint ahogy a Világ sem az. Viszont tökéletesen vezérelt tett, szándék bizony akadhat. Kemény, nyomasztó road movie, de ha mögé slisszolsz elméddel, lelkeddel, akkor ez bizony: Csodálatos! |
2019-09-09 21:20.29 |
I want you to be nice... Until it's time... to not be nice!
Félelmetesen jó film. Swayze egyik legfeelingesebb mozija, amit valaha leforgathatott rövid, de velős életpályája alatt. Visszafogottsága, fegyelme, keménysége, panaszmentessége, tökössége, vagánysága, aranyszíve, jósága, önzetlensége, önkontrolja mindezek a jellemzők korszakának férfi ideálját teszi fel a térképre nekünk. Az életről szóló filozófiai tanításai, saját filozófiájának bemutatása, mert Ő amúgy egyébként tanárember. Filmbéli munkájának ismeretéről szóló gondolatai, ami a vendéglátás.. Saját akkori stílusáról, ami különbséget tesz másoktól. A stílus maga az ember! 1989-ben vetítették le a nagyközönségnek, amely olyan kőbe vésett szabályokat prezentál, melyek napjainkban közkedvelten úgyszintén előfordulnak.. Nem dolgoztam sosem vendéglátásban, de láttam pultos csajokat, akik hihetetlenül jól végezték munkájukat, elnézést kérek, nem akik, hanem volt/van olyan pultos csajszi, aki lélegzetelállítóan csinálta azt, amiben a legjobb, szinte tökéletesen, vagyis bocsi, kiejtem ezt a szót: Tökéletesen! Tökéletesen adta elő magát, szívta be egész munkájának gyümölcsét, tökéletesen bánt-kezelte az embereket, mert ez bizony arról is szól.. Tökéletesen odavalónak bizonyult. Csupa-csupa nagybetűkkel írva ÉLT munkájában! És ha ez teszi őt boldoggá ? Lehet rajta pálcát törni ? Ugyan már, nem hiszem. Ő neki ez az Élete, ez pont így szép és jó! Visszakanyarodva ide, Swayze itt nagyvonalú, mert mindenkit egyformán kezel ebben a világban, nem tesz nemi, faji, hovatartozási, társadalmi különbséget a beosztottak között, egyensúlyi elvre törekszik.. Ő a főnök mindenben, de ezt az alattvalói előtt nem annyira firtatja, vagy inkább úgy szólva nem él ezzel vissza, pont ezért annyira kedvelhető a karaktere. 2019-ben azért nem így működnek a dolgok, mert a boss és a beosztottak között állandóan nagyobb és nagyobb alá-fölérendeltségi szakadék van, de mondom én csak kívülről láttam ezeket, csak kintről érzékeltem emberi szememmel, felfogó képességeimmel… Belülről ezt megélni a mindennapok viharaiban azért megint más tészta. Patrick, mint James Dalton szerepében, egy csillogó, nagy diszkóban dolgozik, mielőtt megkapná a kis lebúj helyrepofozását. Előtte a villogó dizsiben forognak az üzleti piszkok a háttérben, és rossz fiúk megjelenése csak hozzák csőstül a bonyodalmakat: Ott provokálják főszereplőnket, szúrják bele a bökőt, majd rápillant a srácocskára, finoman konstatálja magában mosolyogva kontroll alatt tartva ezzel önmagát: nyugodtan pattogjál, de ez nekem csak munka, nem személyes ügy- huu apám az a menőség, amit áraszt magából.. Érzelemmentes, magányos hős szószátyársága nélkül varrja össze vérző, tátongó sebeit, ezzel egyidejűleg beszélget a porfészek tulajával, mint Conan a barbár módjára- hallgasd csak meg szövegének vagányságát, mert pusztítóan nagy.. Ez a sziklakeménységű karakter csodák csodájára a mozi közepén felenged, meglágyul egy lány miatt, nem egy akármilyen miatt.. hanem egy olyan lány jóvoltából, aki széjjeltépi szívét, de erről még később írok pár mondatot… Az országút melletti „két kettes” nevezetű szórakozóhelyen Dalton a placcmester, mélyfekete öltözékben áll ki a személyzet elé (dominancia jele a fekete szín), és mit tanít ezeknek a vendéglátósoknak, kidobóknak ? Légy kedves, legyetek kedvesek a betérő vendégekkel, legyetek mindig kedvesek. Ha szemétnek, aljasnak neveznek titeket, akkor is legyetek kedvesek, és válogassátok meg szavaitokat- ezek a történések ma is így mennek a vendéglátó pontokban.. Nyilván, van egy határ, ahol, amikor eljön a cselekvés ideje… és akkor nincs kegyelem. Sam Elliott jóbarátja, mentora, mestere, támasza, valamilyen szinten az apja Daltonnak, akitől magába itta tudásának legjavát.. Kelly Lynch az Ész, Patrick pedig a Szív, szíve visszahúzza a férfit a nőhöz: „Nem megyek el, nem hagylak téged itten”- ez összeütközik köztük sokszor, ez okozza a konfliktust, két nézet szembesül egymással.. két látásmód.. két értékrend.. két külön természet.. plusz a kisváros nagyfőnöke, uralma.. A nagyfőnöké az egész vidéki város, boltok, kocsmák, stb.. Dalton összeugrik vele, persze a fájnölben összemérik magukat, hogy ki a jobb… Oltári old ez a szűkre szabott két óra, viszont nekem még mindig tetszik, zenéje, impulzivitása, kőkeménysége, stílusossága, életérzése, belevalósága, mondanivalója okánál fogva. Köszi neked ezt az élményt Patrick Swayze! |
2019-09-09 11:17.21 |
Az ördög a gyenge pontodra játszik mindig, mert mindenkinek van gyönge tulajdonsága- aztán ezt használja ki..
Pacino mit mond Reevesnek a metrón ? Itt az ideje, hogy veszíts. Húzd össze magadat apróra, észrevétlen legyél. És szemét az ördög ? Nem az, mert felajánlja neki a változást és azt, hogy jobb ember legyen! Mivel a diadal, hírnév, büszkeség, gázsi veszi el az eszét Kevinnek, erre megy rá a házassága, personal contactjai, mindene- ördög tudja a gyengeségét ennek a palinak. Továbbá a felgyorsult életben hogyan működnek a dolgok ? Mert mit csinálunk mi emberek ? felkelünk, dolgoznunk, agyonra hajszoljuk magunkat nap mint nap.. emberi kapcsolatainkkal mit sem törődünk, sőt mással sem nagyon, csak magunkkal.. és így megy ez mindennap… Mi ez, ha nem egy ördögi kör ?! Evidens, hogy mindannyiunknak vannak rossz stílusjegyei, mindenkiben ott bujkál bizony az ördög-angyal kombinációja, csak az nem mindegy melyiket táplálod életed során! |
2019-09-08 10:31.30 |
George Clooney egyik legpazarabb alakítása munkássága során. Szemtelenül profi, tényleg annak láttam!
Steven Soderbergh egyéni szájíze, technikai fonalai, stílusa szerint ideszőtt krimi, amely jegyeire jellemző a lajhár lassúságú szalagon való izgalomfokozás- ennek elmesélése, egyénisége talán egyedülállóvá teszi mindezeket. Összes nagyágyú színészt ideverbuválták nekünk nagy örömünkre, már ezt magában sem semmi így látni, hogy ők egyszerre, egy helyen ilyen köntösben megjelentek. Clooney a stílusos tolvaj, szélhámos, bűnöző színeiben gravírozza fel saját erényeit, mert lehet, hogy nem a legtökéletesebb hím egyed eme Földön, de kedvelhetővé válik, mi több… annál is kedvelhetőbbé. Miért írtam fel ezt az állítást ? Kérdem én, van nagyobb áldozat a saját életedből elvett időért, amit ráfordítasz másra, szerelmedre ??? Ott van a megannyi közhelyszerűnek mondott fontos tényező, mint pl: szeretet, hűség, törődés, őszinteség, nyilván a materiális dolgok sem az utolsóak ebben a sorban… és mi van az IDŐ-vel ? Mert George, hogy vall a nőnek szerelmet ? Bemegyek újra a börtönbe miattad! Azokat a hónapokat, éveket már soha nem fogja visszakapni. Van nagyobb alárendeltség ??? Nem sokat tudok azért ennél… Jómagam ide írhatok homéroszi fogalmazásokat, gigászi szövegeket, néha még nagyképűen, hiúan is csinálom sajnos ezeket.. De érzelmem van, sőt tengernyi… Állandóan belém ég, mardos az a fejezet, amikor az étteremben ülnek a felek, és ránéz a volt feleségére Clooney, tekintetében ott lobog a mögöttes csalódottsága, bánatossága, vágyakozása, féltékenysége melyeket érez a nő iránt.. AZ ÉLETE, akit nem kaphat meg… Ezt olvasom ki belőle, amit közöl mimikájával, szemeivel volt vágyának: Nem látod meg bennem A JÓT ? Nem látsz bennem némi kicsinyke értéket ? –Legszebb, legőszintébb jelenet! Garcia személye itten a művelt, okos casino tulajdonos, pénzes bácsi, nagyúr, a hatalom, aki ugyanolyan bűnre hajló személy, mint számtalan kőgazdag, alvilági fejes ebben az életben. Őt kell megcsupaszítani vagyonából, különböző megoldások segítségével kirabolni kaszinóját- ez a rablóink fő célja… Levezetésként a finálmentében, amikor egymásra néznek a végén Garciaval, és leolvasható a tolvaj férfi tekintetéről ez, amit meghúzódva közöl: Lehetsz a legkirályabb csávó, casino tulajdonos, lehet neked akármennyi vagyonod,hatalmad, megvehetsz bármit a volt feleségemnek,birtokba vehetted, elcsábíthattad… Viszont én olyan várakozásra, áldozatra, küzdelemre vagyok érte képes, amelyre te mégsem leszel! Vállalja a dutyit a nőért végül hősünk, és ezt mondja Julianak: Megmondtam, tudom mit csinálok- aztán bemegy a fogdába- Julia ekkor ismeri fel ennek a rablónak igazi értékeit, tetteit, jóravaló hajlamait, emberségét, és azt a legbűvösebb értékkel bíró szót... Nem sok szebb, emberibb vallomás van ennél mozi berkeken belül! Jó egy filmet befogadó szívvel nézni. |
2019-09-04 19:27.30 |
...Vénusz...
Csendes csoda, valaminek elmúlásáról, öregedéséről, bajairól, fiatalkori pillanatok visszahozásáról szóló filmecske. Peter O’Toolet így látni, hát nem volt valami derűlátóan katartikus élmény.. Pedig micsoda színésznőkkel játszott ő fénykorában, gondolok itten például a nyomtatott betűvel írott örök dívára: SOPHIA LOREN-re! De lehetne még hajnalig sorolni, akikkel a vásznon mutatkozott.. Apró dolgok fontosságára hívja fel a néző agytekervényeit, mint: egy halk szó, egy mosoly, pillantás, érintés varázsa- ezeket talán gyermekkorunkban értjük, éljük meg úgy igazán, aztán már sajnos a felgyorsult hétköznapokban ezek kevésbé szoktak előtérbe kerülni az ember életében- érettebb, idősebb korban újra magunkba nézhetünk és felismerhetjük ezeknek értékét, fontosságát. Irodalmi alakunk Arany Jánosról hallottam egyszer egy történetet, amikor már nagyon idős volt, aztán kergetőzött, játszadozott a kertben egyedüli fiatal lánnyal, majd elesett… tiszta mocskos lett ruhája, arca, de mit sem törődve ezzel akkor döbbent rá valamire… Felnézett a lányra és kimondta, ami a szívét nyomta:…….. Szerintem értitek, hogy mire gondolok a pontok mögött. Tényleg szép, hiteles, kissé melankolikus, manír nélküli film. Soundtrackje átviharzik rajtam, ami: Corinne Bailey Rae - Put Your Records On! |
2019-09-04 16:34.30 |
Loyalty is a Royalty - Hűség egy jogdíj, egy királyi erény! Nagyobb értéke van még a gazdagságnál is. Ebben a korcs világban az egyik legfontosabb, hanem a legfontosabb kincs!
Több szemszögből lehet ezt a mozit vizsgálgatni: férj, feleség, szerető, gyerekek- négy szemszög, négy különböző nézet, négy különböző sérülés… Mert a hűtlenségben valaki állandóan sérül... Valaki állandóan megfizeti ennek árát… Közülük sokszor többen is... Richard Gere ezekben a szerepekben fantasztikusan jól alakít- láttam a Dermesztő szenvedélyekben, ott úgyszintén átverte egy nő őt, és mély nyomott hagyott bennem az, amikor Kim Basingerre ránéz, aztán mondja neki fájdalommal telien: pedig BÁRMIT megtettem volna érted- az a maró gyötrelem, csalódottság, ami az arcáról lesüt… Ha valaki érzett már ilyet az értheti, aki nem az egyszer élje át és ezt nem rosszindulatból mondom. Visszakanyarodva eme filmre, Lane karaktere a bűnös, aki megcsalja férjét… és nem egyszer… nem kétszer.. nem háromszor… hanem számtalanszor… Talán ez lehet a legnagyobb kín a férj szempontjából. Én személy szerint Gerrel vagyok, ő pártját fogom, képes vagyok azonosulni gyötrelmével, bosszújával, érzéseivel, felfoghatatlan kérdésével: Hogy tehetted ezt meg velem ? Meghökkenhetünk ennek hallatán, viszont sokszor a nő az ösztönlény és nem a férfi, itt bizony ez kacsint ki. Amikor a hölgy először csalja meg, akkor elég nagy bűntudatot érez magában.. Ahogyan a buszon sírdogál, akkor eszmél rá, hogy mekkora hülyeséget csinált.. hogy mekkora bonyodalomba keverte saját magát, családját… hogy mit tett ezzel szeretett férjével… Mégsem hagyja abba a viszonyt szeretőjével, nem bír ösztöneinek parancsolni, fiatal férfiú egyszerűen megbabonázza mindenét, a feleség lopkod belőle egy részecskét, lopkod ebből az élményből, ebből az újdonságból… Mert a házasság száraz, unalmas, lapos egy idő után ? Nyilvánvalóan valószínűleg így lehet… Nem tudom… Az tudja, aki benne van ebben a malomkerékben. DE! Nem lehetünk ilyen helyzetben ösztönlények, kordában illő bizony magunkat tartani, főleg amikor annyira szép és ballance-ban lévő párkapcsolatban élünk, mint azok a házastársi felek, akiket látunk az elején. Ennek megbecsülésére, szolgálatára, ápolására, fejlesztésére, tiszteletére kellene törekednünk mindig és mindenkor! |
2019-09-03 21:54.21 |
Van szebb, fájdalmasabb, vegytisztább, őszintébb emberi érzés a reménytelen vágyakozásnál ???!! |