 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Mr. Magorium meseboltja - Paramount Network, 14:55 |
| Városi vadász - Film Mánia, 15:35 |
| Ott vagy istenem? Én vagyok az, Margaret - HBO3, 16:05 |
| Ki nevel a végén? - Film4, 16:10 |
| Wonka - HBO, 16:15 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Danny DeVito (80) |
| Martin Scorsese (82) |
| Stephen Root (73) |
| William R. Moses (65) |
| Sophie Marceau (58) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| A potyautas - Vélemények |
| Orbán Viktor - Vélemények |
| A hó társadalma - Vélemények |
| Mit hallgatsz most? |
| Danny DeVito - Vélemények |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Engedj be!   |
| Mike Pniewski |
somliv hozzászólásai
T mint tenisz - avagy véleményetek a játékosorkól :-)
| 2021-06-15 21:22.42 |
| Írtam lentebb, hogy a szervezők kiszúrtak vele, nézők nélkül kellett játszania, ehhez nem volt hozzászokva. Egyszerűen haldoklott a pályán, ilyen körülmények között három szoros tie-breaket „leütögetni” szenvedős feladat. Valami hihetetlenül gyötrelmes mérkőzés volt számára, ahol felőrölte teljesen magát. A harmadik meccsre valamilyen szinten kijött az erőnlétbeli hiányossága.. Utána pár napon belül újra kellő hőfokra kerülni szinte képtelenség. Ljubiciccel tanácskoztak, és arra a döntésre jutottak, hogy kiszáll a versenyből. Sokan csalódtak, persze, magam is kicsikét akkor, de ez benne volt a pakliban… Élsport szinten kihagynod hosszú hónapokat óriási kiesés, és a felkészülésről ne is beszéljünk, ezt valahol lehet azért érezni benne… Tudok sportolókat, akik a kihagyásuk után már közel sem tudtak olyan szinten teljesíteni. Őt úgy építették fel, hogy 40 évesen is a top közelében tartózkodjon, legyen esélye húzósabb meccsekre, ezért iszonyatosan fogták vissza, mindenhol tartalékolt, ahol csak lehetett. Annyira ki akarja tolni a pályafutását, hogy ennek érdekében képes beáldozni komolyabb Grand Slameket is..
A mozgása esztétikailag még mindig páratlan, szervái rendben vannak, technikai szintje mindig is egyedülálló volt, ütéseinek élessége, keménysége hagy némi kívánnivalót maga után, meg persze majd az is igencsak fontos lesz, hogy ki áll az adott pillanatban vele szemben… |
| 2021-06-15 20:14.25 |
| 5 szettes meccs van, ott meg irtózatos hullámvölgyek szoktak általában kialakulni, ilyen szituban már mindenki a saját zsírján ég, nincs hová tartalékolni, szükséges kiadnod szinte mindent magadból. A Garros adott erre választ, hogy a tapasztaltabb, több életkort taposó teniszezőknek jobban kedvez még mindig az elnyújtott, hosszabb mérkőzés. Egy ilyen hosszú csatában kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, bárki javára billenhet az eredmény, ebben a helyzetben mindkét félnek rosszul, fájdalmasan eshet a játék, ez által a huszonéves feljövőben lévő csillagok szintén szenvednek, végére pedig egyszerűen szétforgácsolják magukat és kimerülnek. Wimbledonban gyors lesz a pálya, a labdamenetek is rövidebbek, a meccs sem lesz tán annyira elnyújtva, gyorsabban le lehet zárni egy összecsapást. Érdekes lesz megfigyelni, hogy a svájci mire lehet képes, őt sosem szabad leírni, benne nem olyan egyszerű lekapcsolni a szenvedélyt, sőt.. Látványosan, könnyedén, pengén játszott az első két meccsén a Garroson, ezt remek volt végignézni, ebből kiindulva könnyűszerrel formában játszhat a számára kedvezőbb borításon. A versenynaptárban ezt a tornát lőtte be magának, ekkora időzítették a csúcsformáját. Meglátjuk..
Az biztos, hogy sok a kérdőjel, de majd a szakértők segítenek az észrevételeikkel. |
| 2021-06-15 17:32.18 |
| Feltétlenül pályázni fogok rá! Az a helyzet, hogy az állítólagos sportágban, amit szoktál nézegetni, még ahhoz is kurvára KEVÉS vagy. De hát ilyen ez a fránya élet… |
| 2021-06-13 23:41.18 |
| Thiem dinamikus, kimerítő edzéseit nézegettem neten régebben. Szóval képben vagyok vele kapcsán, és láttam, hogy fizikálisan egyszerűen panaszmentes, benne van egy-két Grand Slam győzelem, csalódnék, ha nem így lenne. Abban a korban tartózkodik az osztrák srác, ahol még minden nyitott lehet. Simán elérhető lenne számára pár vaskosabb, meghatározóbb meccs, amit a nagyokkal szükséges megvívnia. Ő van annyira fegyelmezett, koncentrált teniszező, hogy ez sikerüljön neki. Magam úgy érzem, hogy még nem hozták ki belőle az összes potenciált. Pedig fejben igencsak összerakott emberről beszélünk, aki Nadalt is letolta már a pályáról, ami nem aprócska szó, sőt inkább világszenzáció.
Federerért szorítok, hogy odatoljon az emberek pofájába valami hatalmasat, úgy fájdalomból, indulatból, meg úgy mindenből, amiből csak tud, és nyomja magát a végletekig! Naná, egója, akarata szintén erősen hajtja, ez bizony így működik. Szépen fogalmazva pedig a sportág iránti csillapíthatatlan szenvedélye, szeretete- csak hogy valakik tisztában legyenek ezzel! |
| 2021-06-13 22:41.00 |
| A görög még fiatal, első komolyabb, kiélezettebb Grand Slam döntője volt, az is bámulatos, hogy viszonylag kiegyensúlyozottan tudott játszani ezen a tornán, tetemes kilengése, megzuhanása nem volt, ennek köszönhetően szerepelhetett ilyen kiválóan. Szilárd tűzként működött, egy ilyen 5szettes meccs macerás jelenleg számára, főleg egy ekkora formában lévő szikár óriás ellen, ahhoz egyelőre kevés, hogy ténylegesen bevesse magát és szétcincálja ellenfelét. De a későbbiekben bizony összerakhatják őt annyira, hogy komoly sansza legyen bármelyik derbin.. Lassan eljön a korszakváltás férfi teniszben. Roger, Nadal, Nole a partvonalra kerül, feljövőben vannak a fiatalok, és ez valahol így van rendjén. Persze, fizikálisan, mentálisan a csúcson kell lenni, és ezen kívül számtalan minden szerepet játszik.. Akik részt vesznek ekkora versenyeken ők laikusan nézve is k*rva kemény „gyerekek”. A régi teniszsztárokkal felesleges párhuzamot vonni, mivelhogy akkor másfajta irányvonalak működtek.
Ám! Amit jó volt látnom, az Novak feleségének érzései voltak(és természetesen a szépsége), akit úgy hívnak, hogy Jelena Djokovic. Ő annyira szorított a lelátón, úgy imádkozott, izgult végig ÉRTE, hogy az megsüvegelendő! És hacsak ennek a fele IGAZ, már akkor is rendben lehetnek együtt… |
| 2021-06-13 21:08.28 |
| Mekkora háború folyt a Djokovic-Nadal meccsen, de még mekkora ?! Nem semmi módon nyüstölték egymást a srácok. Mindenki eksztázisban, a plafonon tartózkodott. Az arénában lévő nézőknek a kijárási korlátozás ellenére megengedték, hogy maradjanak tovább, természetesen ezt végre jól csinálták kivételesen a szervezők. Gigászian egymásnak ugrottak a nagyok, mint ahogy ezt sokunk várta, lehetett érezni, hogy mennyire nyerni akarnak. Elbírtam volna még nézni egy 5 szettes mindent eldöntő kimenetelt, pólótépéssel, miegymással.. 2013-ban az Ausztrál Openen Wawrinka elleni összecsapásban ilyenek voltak. Érzelmeit visszafojtva játszott Novak, mint egy gép, milyen ütéseket kanalazott ottan vissza, aztán a végén szó szerint padlóra ütötte a másikat, kijött belőle minden, valami ilyet kimondva azzal a T-shirt tépéssel:
Én vagyok itt és most a legfélelmetesebb, a legextrább! Stan meg csak lesett, hogy mi van itten. Mi úgyszintén. Nem leszek elégedetlen az elődöntővel kapcsolatban, mivelhogy magas fokon, vehemensen nyomatták oda-vissza a labdákat, akadtak káprázatos labdamenetek. A szerb először akadozott, nehézkesen találta meg saját játékát, Rafa esélyeshez méltóan uralta az elejét, ám látni lehetett, amennyiben kienged egy picit, akkor ellenfele iszonyat veszélyesen bele tud lendülni az egész meccsbe, és később bizony ez történt, mivelhogy utána már kezdett kiegyenlítettebbé válni a mérkőzés, végére pedig a szerb csillag előhúzta erőtartalékjait, és le tudta nyomni irtó izzadságok, küzdelmek árán ellenfelét. Mikor Djokovic a szünet után átváltotta a felsőjét fehérre, akkor éreztem, hogy onnantól kezdve lenyomhatatlan lesz azon a meccsen, na meg akkor, amikor Nadal ott ült a pálya szélén és meredt előre üveges tekintettel, láttam, hogy megzuhant, attól fogva már nem volt visszaút számára. Tényleg színvonalas mérkőzést láthattunk, volt teniszjátékosok ugyancsak ezt mondták, és az ő szavaik természetesen mérvadóbbak, mint az enyémek. |
| 2021-06-13 20:27.52 |
| Szabó Gábor mondta azt, hogy eljátszotta Novak a romba dőlését. Van benne bizony ráció. Ám szerintem az erőnléte tényleg padlón lehetett az elején, nehezen találta meg a játék kellő ütemét. Iszonyat nehéz volt neki visszaregenerálódnia abból az emberfeletti Nadal elleni csatából.. Úgy kellett az idő előremenetelével fölhoznia magát, és tudta, hogyha beleviszi a meccset 5 szettbe, akkor az már a másiknak is irdatlanul FÁJNI fog, de ezt megcsinálta már Federer is többször a másikkal. Ez élsport, ami korántsem teljesen igazságos keretekről szól belülről. Itt csak a győzelem számít, semmi más. Vagy Te, vagy Ő, nincs középút. Ez van.
Cic rohadt jó volt, láttam, hogy az utolsó pillanatban is veszélyes ragadozóként játszott, egy 22 éves tele tűzzel lévő játékost lenyomni nem könnyű feladat, Noletől komoly teljesítményt láthattunk. A görögtől pici hiányzott, a tapasztalat, az erőtartalékkal való játék, a mentális része az egésznek… |
| 2021-06-13 19:33.41 |
| Eljátszotta a nagyhalált, aztán végül ledarálta az ellenfelét, ennyi történt…
Várjuk, hogy szakértőként lekaparjál valami komoly bejegyzést. |
| 2021-06-06 22:38.34 |
| Brutálisan meg kellett erőltetnie magát, ám ezt kívülről nem lehetett annyira érzékelni. Miért ? Mert nem volt olyan látványos meccs. Rég láttam ilyen gyötrelmes, szenvedős arccal teniszezni Rogert, nem akartam ezt mondani nektek. Csak, hogy legyen valami elképzelésed az egészről, ez olyan mintha egy katlanban lennél, úgy kell játszanod, iszonyat magas páratartalom lehetett a pályán. Még a 27 éves Koepfer is rendesen verítékezett, a fiatal németből pici extra hiányzott, ám lejátszani három szoros tie-breaket, az igencsak megterhelő feladat ilyen körülmények között. Dominik hihetetlenül koncentrált, közel élete teniszét nyújtotta, ha figyelted, nem kellett volna olyan sok a meglepetéshez.. Garros szervezői kicsesztek Federerrel kicsikét, azzal, hogy nézők nélkül kellett játszania az esti programban, ez is halkan mondva közrejátszhatott a kilépésében. Megtörte a lendületét, látszott rajta, hogy szenvedve, nehézkesen tolja végig a mérkőzést. Párizsban kijárási korlátozás van, szóval 21:00-tól nem tartózkodhatnak a lelátón nézők, ez a problémája a mostani esti meccseknek. Amit nem mondott, amit nem láttál az lehet a lényeg. Úgy vélem, hogy ma alig tudott kikászálódni az ágyból egy ilyen idegölő, minden energiát felemésztő éjszaka után. Gondolj bele, lett volna neki másfél napja összeraknia újra magát, visszaregenerálódni. Fizioterapeutával, masszőrrel, meg a csapatával közreműködve. Testének kímélésére hivatkozva hagyta abba a tornát. Közel 18 hónapot hagyott ki, kiderült, hogy ilyen magas színvonalon ez bizony számára is hosszú idő. 4-5 órás kiélezett harcra egyszerűen nincs felkészülve, és ez Wimbledon szempontjából para lehet, mivelhogy szerintem az sem lesz sokkal könnyebb. Ott ugyancsak két-három naponta formában szükséges mozognod. A fényéveiben lévő verhetetlen egykezes fonákján még dolgozni kell, azt is muszáj beélesítenie arra a Grand Slamre..
Azonban bízok benne, hogy lesz ereje, és EGÓBÓL CSAKAZÉRTIS odasóz egy óriásit az egész univerzumnak! |
| 2021-06-06 12:42.34 |
| A női mezőnyben ki most a torna esélyese ? A kieső Anett Kontaveit a rejtélyes favoritod ? Fejtsd már ki, hogy miért szorítasz ennyire neki. Amúgy ha ezt a nevet feldobnád valakinek, akkor lehet, hogy nézne rád egy nagyot, mivelhogy nem annyira közkeletű női teniszjátékosról beszélünk. De elfogadom, főleg, ha még érvelnél is valamit mellette.
Jómagam leragadtam a nyelvét nyújtogató Martina Hingisnél, Maria Sharapova, Ana Ivanovic éra környékén. Bevallom sosem dobtam akkora hátast Ivanovic teniszétől, marhára fel volt hájpolva a szépsége miatt, természetesen főleg a férfinézők körében, úgy rémlik, hogy származásából adódóan Djokoviccal vegyes párosozott is többször. Ana produkciói akkorát azért nem szóltak teniszberkeken belül. Ja, amúgy a Keleti határok felé már nem nagyon kommandózok el, pedig kapitáliS ragadozóvá szeretek bizony ilyen átlépésekkor válni. Roger játéka billegett kicsit Cilic ellen, a nagyágyúkkal szemben azért nehéz dió lesz viaskodnia, amikor ők egymásnak ugranak, hát ott dőlni fog a tesztoszteron. Federer előnye a tapasztalata, készségeinek, technikai virtuozitásának csodálatos használata. Az idegek harca volt az éjszakai meccs, Koepfer óriási lehetőséget bukott el, ám így is rendesen megszorongatta a teniszóriást, 3 szettet elvitt Tie-breakig és ott a fejek számítanak igazán, amiben a svájci eléggé élen jár. Federer bravúrosan hozta le a meccset, szenvednie kellett, hogy végül ő jöjjön ki nyertesen. Reálisan nézve Wimbledonra lesz komolyabb esélye, kommentátorok legalábbis erre vacillálnak. Szerintem sokak számára meglepetés, többen inkább leírták, nem gondolták, hogy ennyire a toppon van még mindig. Fed fejében egyelőre ennek a tornának a további kimenetele kavarog. Meglátjuk, hogy meddig mászhat el.. Nole, Rafa jelenleg élesebben, keményebben játszik nála, szóval nem saját magát fogja megverni, hanem egyszerűen le tudják ütni a pályáról, feltéve, ha odáig eljut. De ne legyen igazam. |
Acélmagnóliák (1989) - Vélemények
| 2021-06-03 12:31.34 |
| „Amíg az ember fiatal, addig azt hiszi, hogy sikerülhet minden”- mekkora igazság rejtőzik Sally Field mondatában! Aztán az évek előrehaladtával szembesülünk az élet komolyabb kudarcaival, nehézségeivel.. Abban a beszélgetésben azt éreztem, hogy ott van Sallyben az óvó szeretet, a szomorúság keveréke, ezek mellett pedig belül érzi sajnos a pár közös jövőjének kimenetelét.
De ne szaladjunk ennyire bele a közepébe. Herbert Ross csendes mozija az Acélmagnóliák, mely a nők közönségét célozza meg jobban. Jó látni a kertvárosi élet mindennapjait, ahol a teljesítményorientáltságnak nyoma sincsen, ellenben az emberi kapcsolatok, összetartás, egymásra odafigyelés komolyabb szerepet kap. A dialógusok döntő része a szépségszalonban zajlik, ott gyűlnek össze a hölgyek és beszélik ki a mindennapi élettörténéseiket. Színészek jól beleillenek ebbe a kisvárosi nyugodt hangulatba, természetesen adják elő magukat. A természetesség az egyik kulcsa ennek a darabnak. Dolly Parton külsőségei megvillantak filmbéli munkájából adódóan is, ám ez nem feszegette a határokat, és színészileg sem vallott szégyent. A moziban érezni végig, hogy a finom humor mögött valami drámai esemény fog bekövetkezni, ezért odaszegezheti a figyelmünket. Julia Roberts karaktere adja meg a választ erre, aki súlyosabb típusú cukorbetegséggel küzd, de ezt próbálja a többiek előtt eltitkolni. Láthatjuk, hogy férjhez megy, majd gyereke születik. Julianak voltak erősebb megmozdulásai, amik elérhettek bizony a nézőhöz. Shirley Maclaine is feltűnik, ő bármelyik filmben színfolt, itt sincs másként. Mind-mind jók, ám az igazi erő itten Sally Field. Egy árva pillantásában több HITELESSÉG, szenvedély van, mint a mai színésznőkben. Figyeltem mikor nem rajta volt éppen a kamera, hanem a háttérben figyelt, de még akkor is a szerepében tartózkodott. Olyan drámai jeleneteket szabtak rá, amikben csodálatosan tündökölt. Ott ül a vége felé lányának halálos ágyán, akkor, amikor már csak az imái segíthették, tarthatták benne az erőt. Menj rá a családra, érezheted, min mennek keresztül, még a siheder srácok, akik előtte csak bolondoztak, komolytalankodtak, ám az ottani percekben ők is átérezhetővé teszik a látottakat. Majd a temetés utáni beszédét hallhattuk az anyának. Az eszem azt mondja, hogy az élet megy tovább, de a szívem nem bírja elengedni a lányomat. Nem bírom elereszteni, igen, bevallom, azért mert talán én önző vagyok- fájóan igazak ezek a mondatok ottan tőle, és amilyen beleéléssel mondja, ez megérintheti az embert. Nyilvánvalóan az élet nem áll meg, akármekkora is a reményvesztettség, a fájdalmak ellenére halad előre. Field felismeri a természet adta értéket, a csöppségre gondol, ez Isten ajándéka, belőle erőt merítve képes tovább folytatni életét. Aláírom, hogy vannak jobb darabok, mégis humánumával együtt valahol ez egy rejtett gyöngyszem. |
T mint tenisz - avagy véleményetek a játékosorkól :-)
| 2021-05-31 22:11.58 |
| Látod, akkor nem figyeltél azért eléggé. Egy szóval sem ejtettem ki a számon, hogy bent marad a végéig. Az is valahol csoda, hogy visszatért, és még mindig nyomja.. Gentlemenként nyilatkozta ezt. De szerinted feltett kézzel fog kimenni valaha is a pályára egy ekkora kaliberű sportoló ? Dehogyis. Inkább egy ilyen szlogennel: Mindenkit tisztelek, de Senkitől sem félek!
Úgyis az idő ad választ a leírt feltevéseimre… Szimplán levéstem az észrevételemet, amit magam ma láttam, érzékeltem a meccs kapcsán. Akik napi szinten ezzel foglalkoznak, elemzők, edzők, kommentátorok, játékosok, etc- ők jobban rátapinthatnak mindezek lényegére. Lehet rakatnyi forgatókönyv, ami Federer sorsát illeti. Erőnlétileg, hogy bír egy 5 szettes mérkőzést, mennyire kalapálták össze a sérüléséből, hogyan sikerült valójában neki a felkészülés, felkészülő meccse szinte alig akadt.. Titokban tréningezhetett a Svájci Alpokban ?! Valószínűleg lehetséges. Aztán ott van az is, hogy az ellenfelei mit tudnak ellene varázsolni, mi módon tudja azokat a készségeket felszínre hozni, amik benne vannak. No, és amikor majd csúcsra kell fizikálisan, mentálisan pörgetnie magát, ezt sem tudjuk fixen, hogy mennyire lesz éles. 4-5 órás meccset végig koncentráltan lejátszani, futni vonaltól-vonalig, kiizzadni, kiharcolni ilyen korban.. Hááát, legyen annyi elég, miképpen embert próbáló feladat, még a fiatalabb, vadabb Rafael Nadalnak is az a 44-es bicepszével együtt.. Kérdés, hogy Roger taktikája mit fog hozni a konyhára, amit csapatával megálmodtak, és a többibe bele sem mentünk.. |
| 2021-05-31 21:05.31 |
| És a valós potenciált szerinted kiszedték belőle ? Elárulom Neked, hogy még közel sem! A számok meg jelentéktelen dolgok. |
| 2021-05-31 20:10.13 |
| Igen, zárlaton lehetett Thiem, előfordul az ilyen fiatal csillagokkal is.
Federer edzéseit néztem az előző napokban, két videón is láttam. Az első felvételen, lagymatag módon, visszafogott keretek között ütögetett, másikon már kezdett viszont élesedni. Ma meg meccsen egészen meggyőzően mozgott, mi több pazarul. Egy gramm energiát nem pazarolt el, csak annyit adott ki magából amennyi szükséges, ezt szokta általában csinálni, és ezt iszonyat jól érzi. Az erőtartalékaival való játékban is jeles. A csapat, Ivan Ljubicic közreműködésével jobban érezheti belülről, hogy mennyi lehet valójában benne.. Nem vagyok tisztában vele pontosan, hogy mit fundálhattak ki erre a tornára. Azonban a mai meccset készségszinten megoldotta, totál nyugodtan, kontroll alatt teniszezett. Látszott, hogy fogta vissza az energiáit rendesen, aztán amikor kellett AKKOR lépett oda. Ennyi kihagyás után, ilyen lazán, ennyire dinamikusan mozogni, hát nem tudom gyerekek, okés, tényleg komolyabb ellenfél nélkül kellett brillíroznia, és eléggé a Grand Slam elején vagyunk, de lehet, hogy Nadal is elkezdhet picikét cidrizni.. És Rogeren mostan nincsen elvárás, semmi teher, pont ezért elengedheti magát, görcsösség, megfelelési kényszer hiányában léphet pályára. Érdekes lesz a továbbiakban.. Kívülről milliók szemében gentleman, mert tényszerűen az, ám belülről valami irdatlan harcos. Mennyire tudja majd ezt előhúzni a kényes, izzasztó, döntő szitukban, na ez lesz az egyik kérdés.. Aztán majd jönnek a szakértők ide és a pofimba nyomják a tutit. Hát legyen! |
Dupla csavar - Vélemények
| 2021-05-31 16:36.20 |
| Elég, ha Én ismerem a naprendszert, a bolygókat.
Off! Most tenisz van, remélem, hogy Roger odab*sz az egész világnak! |
| 2021-05-30 18:12.28 |
| Stuart Orme kezdeti sémájú tévéfilmje.
Nem egy rossz intellektuális akciófilmet rakott össze, romantikus thrillernek is beillik. Brosnan féle 1999-es A Thomas Crown-ügy előfutárának könnyűszerrel lehet nevezni ezt a mozit, néhány hasonló elem használatával mondom ezt, azért elmondhatjuk, hogy az komolyabb sémákkal, több eleganciával, kalanddal lett feltupírozva. Az inges akció a lóversenypályán, ami az emberek összezavarását szolgálja, és az egész rablás kitervelése, amire főszereplőnknek a börtönben volt temérdek ideje- ezek a koncepciók rendben vannak. Helyszínen lévő akciók levezénylésébe szintén ügyesen beletrafáltak. Vérrontás, erőszak nélkül történik mindez, Plútói módon, ez a mars felsőbb oktávja! A történet szerves részét főszereplőnk ellenfelének alápiszkálása, cégének visszaszerzése adja. Vannak pazar naplementés megvilágítások, amit a mólon láthatunk, adtak finoman a romantikának, testiségnek is, egyébként San Diego partjainál forgattak. Rendezőnk jól eltalált képi visszaemlékezéseivel erősíti fel bennünk Pierce nője iránt táplált szilárd érzéseit, cselekedetének miértjét. Pénz már nem fontos számára, inkább partnere bizalmának visszanyerése- ez adja neki a legfőbb motivációt. Tom Skerritt negatívabb szerepben ott van a szeren. Igen, a mexikói határ körül mozgolódni, átsurranni bizony veszélyes dolog, más helyeken szintén az… Smaragd, money újra a helyére kerül, Skerritt tekintete, mikor ránéz végén főellenfelére, a régi szerelem újjá varázsolása (Un nuevo amor..), befejezés álomszerű, mégis jó látni ezt. Gipsy Kingstől A Mi Manera dallamvilága, az akusztikus gitárpengetés, na és Nicolas Reyes érzelemmel teli hangja feelingesen zárja le a látottakat. |
Sport
| 2021-05-23 13:18.56 |
| Felindulásból feszültem be.
Zoncolanon összességében nem volt olyan brutál mászás, mint amilyet sokunk várt. Elmondanám, hogy a könnyebbik oldalról tekertek fel rá, az emelkedő nagyobbik része kiegyensúlyozottan volt nehéz, utolsó 3 kilométer durvult be azokkal a meredek falakkal. Plusz úgy éreztem, hogy az elején akkora tempót sem nyomtak rajta. Lorenzo Fortunatonak taps, valahogy de csak kiküszködte magának szökésből ezt a szakaszt, hihetetlen izzadságok, szenvedések, görcsbe állt lábak árán. Astana nyomta a verseny háromnegyedében az iramot, aztán a vége felé megrogytak, utána az Ineos végig kézben tartotta az eseményeket, jöttek felváltva Bernal segítői, és ment a fárasztás a hegyen, ahogy ilyenkor ez lenni szokott. Talán későn kezdtek gyorsabb sebességet diktálni, ha hamarabb indulnak el, akkor ez az etap simán Bernalé lett volna. És most mennyünk rá a brit srácra, Simon Yates-re. Eddig jóformán semmit sem csinált, lapított nyugodt oroszlánként a mezőnyben, aztán váratlanul, agyafúrtan beerősített, megmutatta, hogy gyerekek itt vagyok a mezőny elitrészében. Úgy látszik, hogy a formája a harmadik hétre lett belőve, meglátjuk, hogy ténylegesen mit tud kihozni magából. Cseszett el körversenyt pont az utolsó héten, mostan lehet pont be fog jönni ez a kivárós taktikája. Mikor nyélen tempózott az uccsó segítője a rózsaszíntrikósnak Daniel Martinez személyében, akkor indult Simon, de valami állatian könnyedén. Előtte már volt a lábakban 200 mozgékony kilométer azt se felejtsük el, ez a srác meg kiállva szinte csukott szájjal pörgetett a hófödte 20% körüli részen, nem volt gyönge ezt látni, csak Arley bírta mögötte a lépést tartani. Vége felé Yates is kiborított, Bernalnak még egy tempóval volt feljebb, brutálból lépett el. Érdekességként Atinak 5 kilcsi alatt adott tegnap 4 percet a kolumbiai hegyi zerge, ami megmutatta a kettejük jelenlegi teljesítménykülönbségét. Hétfőn királyetap, lesz 4000 méter szint, amit le kell gyűrni, és fix, hogy sokkolóan fárasztó lesz az egész mezőny számára. |
| 2021-05-21 15:44.52 |
| Elmondom Neked, hogy sporttörténelmi pillanatnak lehettünk szemtanúi. Atikám sokunknak adtál a vaskosan pozitív attitűdödből, ezt köszönjük. Kifogástalanul működött ez a hozzáállás a kezdeti stádiumban, meg is lett az egyedülálló eredménye. Remekül kontrollálta az eseményeket és vezetett összetettben, ott tudott maradni az élmezőnyben, ami hatalmas szó. Aztán kezdtek bedurvulni a szakaszok, ezekkel az emelkedős, kellemetlen murvás részekkel, amik számára még feküdtek is, lévén, hogy Mountain Bike múlttal rendelkezik. Tegnapelőtti korai ficánkolását jó volt látni képernyőn keresztül, erődemonstrációs értékkel bírt részéről, ám ez irtó sok energiát kivett belőle, végére sajnos visszaütött, perceket kapott az éllovastól, ami nem szégyen egy kolumbiai hegyi manótól Egan Bernaltól kapni, aki származásából adódóan a magaslati, ritkább levegőhöz van hozzászokva, ezért is ekkora esélyes a verseny végső kimenetelére. Tour de Francet is nyert már, pont a királyetapon villant egyet, úgy ölthette magára a sárga trikót.
És persze gördüljünk vissza a kezdeti csodára, mely eddig tarthatott Valter Attilától. Ám ezen sem szabad meglepődni, mivelhogy akárhogy nézzük ez mégiscsak egy háromhetes verseny, ahol a regenerálódási képességnek, rutinnak, na és a többinek szintén óriási szerepe van. Ám a túra vége még messze van, mivelhogy most jönnek a komolyabb hegyek, 2000méter körüli csúcsok, például a híres Monte Zoncolan- Pokol Kapuja. Mondjuk érdekes volt látni azt, hogy a dél amerikai hegyi zerge miért mozdul rá az összes támadásra, pont ezt Johan Bruyneel hozta fel, ő volt Lance Armstrongnak a csapatfőnöke fényéveiben. Alpe d'Huez-en 2001-ben EXTRAVAGÁNS manővert vittek véghez a U.S Postallal, nem részletezem, hogy mekkora színjátékot játszottak el… Ez a gyufaszálégetés a harmadik hétre visszaüthet, melyet Bernalék csinálnak. A legnagyobbak nem szoktak mindenféle akcióra ráugrani, hanem megvárják a megfelelő alkalmat és akkor csapnak le, de akkor tövistől kigyomlálnak mindent. Nincs vége semminek sem, további kaptatókon súlyos perceket lehet gyűjteni, de a mi szempontunkból reméljük a legjobbakat. Ineos a régi Sky, csak a név változott, a fekete seregnek nevezték őket, egy professzionális gépezet, előre állva daráltak le általában az egész mezőnyt. Minden iszonyatosan be van náluk kalkulálva, patikamérlegen működnek. Korábbi főfókuszban lévő kerekesük Bradley Wiggins pályakerékpáros volt, akiből pillanatok alatt országúti bajnokot csináltak, utána Christopher Froome tartozott az első emberüknek, a kenyai angol, aki segítőként, vízhordóként kezdte a csapatban, gyerekorrában pedig avokádót árult az útszélén Nairobiban, a semmiből tört ki.. 4 Tourt nyert a csapattal, most meg Bernal van terítéken. Három különböző emberrel nyertek francia körversenyt, amibe nyugodtan gondolj bele azzal a fikarcnyi agytekervényeddel, hogy mennyire nem akármi. |
Moulin Rouge (2001) - Vélemények
| 2021-05-20 15:35.48 |
| Nyelvtantanár is vagy egyébként ? Igen, az apróságokkal nem szoktam annyira bíbelődni, de talán még valahol kissé bujkál bennem azért a szerfeletti harci szellem… |
A nap könnyei - Vélemények
| 2021-05-10 18:14.37 |
| Megrázó.
Antoine Fuqua rátapintott az élethűségre. Úgy tálalja mondanivalóját, hogy az bent maradhat az emberben. Hűen bemutatja nekünk az afrikai kontinensnek maró légkörét, nyomorát, háború borzalmait, öldökléseit. Erre rátesznek a hangok, zenei simítások, melyek Hans Zimmer úr érdemei. Na és az esőerdő párás levegőjét szinte magunkon érezzük, csak úgy a vízcseppeket is, jönnek ráolvasztva erre a dobpergések, finom hanghatások. Nigériai emberek sanyarú életkörülményeibe kapunk bepillantásokat, érzelmeinket megérinthetik a megrázóan hiteles képkockák, mivelhogy azok. Persze, kétségtelenül pátoszos, iszonyatosan érezhető a mű pátoszossága, játszik rendezőnk az ember érzéseire, ám ez mégsem akkora probléma, mivelhogy a jelenetek többségének megvilágítása mégis jó oldalra billennek. Sztori a merő újdonság erejét nem hordozza magával. Waters főhadnagy a hűséges fegyverhordozóival, csipet-csapatával elrepül a dzsungelbe, hogy küldetésként kiszabadítson pár amerikait, akik a dzsungel kellős közepén ragadtak. A konfliktus kiváltó oka Dr. Lena Kendricks nővér, neki esze ágában sincs otthagyni a védenceit. Annyira kötődik az ott lakókhoz, hogy tágítani semmiképp sem szeretne tőlük, sőt egyes egyénekhez komolyabb érzelmek is kötik őt. A vezető belemegy abba, hogy felrúgja a bevált haditervet és a megszokottnál több főt menekítsen ki a dzsungelből. Közben üldözik őket a mindenre elszánt lázadók, előlük menekülnek-, ez adja az egésznek a feszültségét, izgalmát. A gerillaharcosok kíméletet nem ismerve hajszolják a népeket, és megkínozzák az útonállókat,- ezt prezentálja főrendezőnk élesre egybehúzott képkockákkal, hogy beleérezzük magunkat az üldözöttek félelmébe, fájdalmába. Tényleg eszméletlenül véresek a képsorok. Kínokkal teli üvöltözések, könnyek rányomnak a háború velejárójára. Még lopkodtak ötletet a Predátorból is, ám ez más, ez inkább sziklakemény drámai thriller a javából. Párbeszédek nincsenek túltolva, visszaszorították az erős monológokat, a fentebb említett oldal kap több irányultságot. Színészek, mellékszereplők odateszik magukat. Monica Bellucci fájóan hiteles, folyton odanyom a másiknak egy-két olasz mondatot méregből, itt sincs másképp. Az érzelmeit pazar módon vetíti a néző elé, hol robban, hol pedig elérzékenyülve figyeli bajtársai sorsát. Sorsot vállalunk az indíttatásaival, megértjük, hogy miért pártolja a színes bőrű embereit. És figyelem, akire érdemes kitérni, de nagyon érdemes, az nem más, mint Bruce Willis. KIBEKÚRTAN egyben van ebben a szerepben. Egy fals pillanata, szemernyi rossz mozdulata sincsen, átkozottul beélesítette önmagát eme két órára. Ő az irányító, a brigád góréja, olyan tökéletesen tartja össze csapatát, hogy figyeld a kézmozdulatait, vezényléseinek TEKINTÉLYÉT, akkor, amikor kiadja a parancsot. Egy vérbeli hadnagy ridegségét, vasbetonszilárdságát, önuralmát tárja elénk, arcmimikája szinte nuku. Akit először a bevetés gyors kivitelezése, zökkenőmentessége érdekel, aztán előjön belőle az emberség. Parancsosztás, megbeszélés közben láthatjuk, hogy maga sem tudja kimondani szavakkal visszafordulásának miértjét, de a nézőre bízza, voltaképpen Te mit érzel e közben. Nem gyengülhet el egyszer sem, sem csapata, sem a kimenekített falusiak előtt. Végig kell vinnie a bevetést, ha törik, ha szakad. Kérem szépen, pedig mi érzékeljük, hogy dúlnak, forrnak benne az indulatok, de muszáj elnyomnia magában és férfiként kezelnie ezeket- talán ez a legnehezebb kihívás számára. A mentés sikeressége, a határ elérése lebeg szemei előtt. Olyan itten, mint Brad Pitt A Haragban. Pitt sem hagyja félbe az akciót, élete árán is szembe mer szállni több száz ellenséges katonával. Áttörtet, keresztüllő mindenen, ami az útjába kerül. Meghátrálhatatlan faszi, felteszi magát a robusztus masinájára, és vele marad, ameddig szuflával bírja, MAGA A TANK! Ilyen szereposztásra szükséges egy bizonyos kor, körülbelül ők hasonló kort tapostak, ha összevetjük a filmbéli éveiket, mindkettejüknek járt ez a szerep, és éltek is vele a mi örömünkre. Léteznek híresebb háborús mozik A nap könnyeinél, mégis azt mondom, hogy megrendítően összefűzött percekről beszélünk. |
Vadidegen - Vélemények
| 2021-05-08 20:28.00 |
| Bőven jó.
James Foley rendezése egy panaszmentes misztikus krimit kínál a nézőseregnek, amiben több lehet, mint ami elsőre látszik. Halle Berry szépségén kívül elmondhatjuk, hogy ezt a drámai karaktert tudja igazán hozni, ám ezt álmából felkeltve is. De miért lenne ez baj, ha a bevált szokásos struktúrákat erőlteti. Színészi játékok nem csorbítják a színvonalat. Akit érdemes kiemelni az Giovanni Ribisi, aki tényleg beleteszi képességeinek legjavát, miatta lüktet, vibrál jobban ez a mozi. Egy élen járó számítógépgurut, hackert alakít, aki képes bármilyen rendszerbe betörni, ezzel másoknak a leveleibe vájkál, különféle fontos infókat csikar ki. Mocskos, beteges elfoglaltságokat csinál magánéletében, amiket ügyesen titkol. Ám tudja, hogy be kell mocskolnia magát, ha le szeretne leplezni másokat, és bizony hiába ferdítjük így meg úgy a dolgokat, mégis igazzá válik itten ez a mondat. Bruce Willis alig valamit beleadva is odaillik cégének igazgatói székébe. Elég a puszta fellépése, hogy csont nélkül hozza ezt a Harrison Hill nevezetű elitkörökben mozgó úriembert. Karakánságával a mai színészcsávókat még így is messze kenterbe veri. Munkáján kívüli perceiben különböző ismeretlen csajokkal találkozgat, randevúzik. Neje minden lépését szigorúan követi, ezért titokban érdemes tartania a flörtölgetéseit. Cégnek belső foglalatosságai nem kapnak annyira előteret. Fő cselekményszál az eltűnt lánynak a meggyilkolása, erre van kiélezve a sztori. A két hírszerző főszereplő azt akarja kideríteni, hogy ki volt a tettes. Hillt pécézik ki maguknak, ráterelődik minden gyanú, őt próbálják lebuktatni, vád alá helyezni különféle módszerek, infók segítségével. Háttérben fel-felvillanva kapjuk látomásképekben Berrynek a múltbéli eseményeit, amelyek zavarosságot tükröznek vissza. Érződik, hogy múltja kavarja fel újra és újra, ebből az érzésből nehéz elmenekülnie. Éttermekben lezajló esti fényekben úszó jelenetek stílusosak, dekoratőrök, jelmeztervezők sikeresen vizsgáztak, hangi aláfestésekkel sem nyúltak mellé, van atmoszférája az egésznek. Lassan, krimisen, thrillerhez méltóan csordogál előre a mű, sokaknak dinamikátlan, vontatott, ám szerintem meg pont kellő mértékben adagolja az izgalmakat. És lám a befejezés fordulatai ütnek, ezek szépen turbóznak ezen a filmen. |
Csalás és ámítás (2006) - Vélemények
| 2021-04-27 18:08.34 |
| Tőzsdei világban tengettem napjaimat, ám nem volt ez mindig így. Múltam zsigerelte folyamatosan a lelkemet. Belém szúrta Nőm a tőrjét azzal, hogy faképnél hagyott engem. Fájt, KIBASZOTTUL FÁJT, amit tett. Megváltoztam, minden 180 fokot fordult bennem. Megbabrálták az érzelmi világomat, teljes attitűdömet kicserélték. Egy törtető, senkit sem néző, tapintatlan alfává váltam. Szinte bárkit széttéptem, kettéharaptam volna mérgemben. Keresztülnéztem a világon, az embereken, mindenkin, akin csak lehetett- ezt a keserűséget, kínt cipeltem magammal hosszú időn keresztül, javarészt a munkámban is.
A lélek útvesztőit mindenkinél jobban ismertem, de úgy tettem, mintha nem ismerném. Munkatársaim rühelltek, ki nem állhattak, mivelhogy egyfolytában szemétláda voltam. Éreztem, hogy a fájdalom, a harag hajtóerejét érdemes alkalmaznom az életnek színterein, ily módon tudtam elérni az értékesítésben elsőrangú eredményeket. A nevesebb fejesek csajaival, titkárnőivel szorosabb kapcsolatot ápoltam különféle infók érdekében. A legmenőbb, ám egyben a legridegebb ügynök is voltam a szakmában. Kaptam egy új munkatársat magam mellé, egy zöldfülű, bohóc muksót, aki azt állította magáról, hogy versenyre tudna velem is kelni. Nem érdekelt először, semmibe vettem jelenségét. Döngető büszkeségem nem engedett semmiféle puhányságot mutatni. Keserű szájízzel közöltem felé, hogy senki se boldog, nyomorult vagy, mindannyian nyomorultak vagyunk, az élet szar a leárazott poliészter öltönyével együtt. Az összes pozitív energiát, érzelmet, életigenlést elzártam magamban. Főnököm beszélgetést folytatott énvelem, igyekezett közös nevezőre jutni, a cég jövőjéről hebegve-habogva dumált, ám percekre rá a legbüszkébb emberként beszóltam neki, aztán rácsaptam az ajtót. Továbbmentünk kuncsorogni a kliensekhez az újonnan érkezett sráccal. Szenvedett az értékesítés terén, valami miatt nem volt képes rásózni ügyfelére egyetlen árucikket sem. Egy balfék módjára működött, aranyos jófiúként mutatkozott- gondoltam magamban, hogy ez ebben a szakmában borzasztó vétek. Hidegen hagytak engemet a sorozatos kudarcai. Egy szép napon elmentem a munkatársam házába látogatóba. Beléptem az ajtón, azután megpillantottam a szőke hajú, kívánatos, fiatalos menyasszonyát. Próbált udvariaskodni nekem, ám jégcsap módon válaszolgattam neki. Minden szép és jó, a ház, a menyasszonya is természetesen, de nem bírtam magamba tartani őszinte mondanivalómat. Visszavágtam a muksónak, bennem volt a marcangoló, fojtogató érzés még mindig. Egy nő mérhetetlen problémákat, beláthatatlan sok gondot tud okozni "kisbogaram". Aztán egy alkalommal elhagy téged, utána kapkodhatod a fejedet, míg jön egy faszi, aki lefekszik vele és az emlékedet is kikúrja belőle- leszállítottam munkatársamat a kínokkal teli infernóba. Űztük az értékesítéseket, hajkurásztuk az embereket tovább. Lazán lehordtam az egyik legelitebb körökben forgó üzletembert, beszóltam neki gátlástalanul. Bejött, megkaparintottam a figyelmét, mivelhogy pár másodperc múlva máshogyan kezelt engemet. Állandóan égetően szükség volt a vibráló fellépésemre, karizmámra ebben az iparban. Úgy mentem bele a helyzetekbe, mint, aki senkitől sem fél. Nem volt veszteni valóm. Félelmetes fenevaddá váltam. Ám éjjelente átváltoztam egy költő lelkévé. A francia költőzsenit, Arthur Rimbaud művészetfelfogását olvastam. Fent az emeleten, az épület csúcsán egy rideg genyának tartottak, ám belső személyiségemben rendelkeztem egy finom, érzéki, költői oldallal is, amit fifikásan elrejtettem az univerzum mocskától. Kezdtem picikét enyhülni munkatársam irányába. Az eladáskötésben szenvedett, görcsölt, kiborult, nyűglődött. Folyamatosan instruáltam, ösztönöztem a tanácsaimmal, amik számomra bejöttek az évek leforgása alatt. Neje elvárta volna, hogy végre eladjon valamit, de ez nem jött össze neki. Oly mértékben romon volt, hogy az éjszaka közepén egy sztriptízbárba tértünk be. Úgy ocsúdtam fel, hogy én most hol a francba is vagyok éppen. Tivornyázás végén vittem haza a krapekot, aki kiütötte teljesen magát. Lefektettem ágyára, hitvese segített ebben. Kérdezte, hogy miért vagyok ennyire jó. Mondtam neki, hogy totál érzéketlenül szoktam tolni- ez a kulcsa ennek a biznisznek. Ott állt velem szemben a természetesen szép, kibontott hajú bombázója. Izzott, forrt, vibrált a levegő közöttünk. A pillantásai annyira kívánatot ébresztettek, hogy nem bírtam ellenállni neki. Behálóztam, vagy ő engemet ? Nem tudom. Ám szemernyi bűntudatot sem ismerve elkezdtünk szenvedélyesen szeretkezni a leendő férje előtt. Másnap átkozottul haragudtam magamra, kérdeztem magamtól, hogyan csinálhattam ekkora marhaságot. Nem bírtam ellenállni a nőjének. A rég elfeledett érzéseimet fellobbantotta újból. Nem gondoltam, hogy ez lehetséges. A cégen belül tartottam továbbra is a keménységet tükröző, kibírhatatlan magatartásomat. Függő lettem a gyönyörűségemre, mely a levegőt, a kapaszkodót, az életet, a lágyságot, az érzéseket jelentette akkor számomra. El tudta feledtetni a múltbeli kínjaimat. Éjjel- nappal együtt voltunk, játszadoztunk, incselkedtünk, filozofáltunk, beszélgettünk egymással, és nyomtuk az ágyat. Még kaszinóba is elvittem a bombázómat hazardírozni. Alig hittem el, hogy ennyire kiválóan képes gémelni. Említette, hogy a szerencse közrejátszott a nyerésében. Azt válaszoltam erre, hogy a szerencsében a gyengék hisznek, az erősek az okban és az okozatban!- Ralph Waldo Emerson-tól idéztem neki, amit ő ugyancsak olvasott. Az étteremben elárultam, hogy értelmiséghez tartozó tanárember voltam ezelőtt. Ám kihunyt már belőlem a láng, ezért hagytam ott az egészet. Egy virágot folyton gondozni, öntözni kell, a diákok is ilyenek- ezt a magyarázatot mondtam később számára. Közben fiúcskája küszködött az eladásban, annyira becsavarodott, meghülyült, hogy noteszébe groteszk, fura ábrákat rajzolt, amit szörnyülködve konstatáltam. Maga alatt tartózkodott, ápolgattam, pátyolgattam szabadidőmben. A vállalkozás hanyatlani kezdett, tető alá kellett hoznom valamiféle komolyabb üzletet, mert különben csőd szélére került volna az egész intézmény. Bombázómmal az ágyon fekve dumáltunk, Dorian Gray arcképe került elé. A diákjaimnak régebben tanítottam őt. Kiragadott egy figyelemre méltó idézetet: „Bűneinkért egy napon meg kell fizetnünk”- ezen elmélkedtünk mindketten. Jó bőrben éreztem magamat mellette, egyre többet futottunk össze, erősebben kezdtem kötődni hozzá. Életem során talán ez volt az egyetlen gyengeségem. Eltébláboltam az ügynökségben, enyhülni, feloldódni kezdett a személyiségem. Pár fokkal simulékonyabban bántam dolgozótársaimmal. Bocsánatot kértem tőlük a viselkedésem, bántó szavaim miatt. Nehézkesen, a büszkeségemet kisebbítve kinyögtem, hogy házsártos, szemét voltam velük szemben. Egy menő ügynöknek a bukása volt az a nap. A fájdalom, a gőg, a ridegség lassan feloldódott. Megnyíltam irtó nehézségek árán a bombázóm előtt. A járdán döntő jelentőségű beszélgetést folytattunk. Zokogva, könnybe lábadt szemmel nézett rám, ahogy elmeséltem gyötrelemmel teli múltbéli törésemet. Egymás karjaiba borultunk. Másodpercekig szorosan öleltük egymást. Csak ennyit tudott számomra mondani: Sajnálom, sajnálom, nagyon sajnálom. Hiába jellemem jobbá tétele, már ez sem segített helyzetemen. |
Végzetes hazugságok - Vélemények
| 2021-04-23 19:27.26 |
| Irgalmatlanul komoly film.
Nicholas Jareckitől meglepődve nézem, hogy csak ilyen csekély mennyiségű rendezést tudhat magáénak. Ám ezt ügyesen megalkotta. Színészfelhozatalt megtapsolni illik, mindenki komolyan vette a rábízott szerepét. Közülük kiemelkedik Richard Gere, aki az egyik legmélységesebb alakítását teszi terítékre. Ezt a Robert Miller nevezetű mágnás úriembert sose látott erősséggel hozza. A mű nem ferdíti el nekünk a valóságot, hanem érzékkel tapint rá azokra a kényes pontokra, amikről nem szeretnénk tudomást venni. Üzletemberünk látszatra tökéletesnek, boldognak mondható életet él, csodás feleség, gyerekek, akik segítik őt a mindennapokban. Gyerekei a vállalkozásban szintén szervesen részt vesznek. Ezután persze megkapjuk ennek az embernek a negatív oldalát a rizikósabb tulajdonságaival. Az elején, mikor neje a családi ünneplés után ránéz Gere-re, ott mit érezhetett vajon ? Nézd a fekete- fehérbe öltözött Sarandon arcát. Ottan fontosabb az, amit nem ejtünk ki szavakkal, amit érzünk, gondolunk, ezért sokaknál átkozottul betalálhat ez az egy és háromnegyed óra. Miller viszonyt ápol egy francia származású művésznővel, akinek egyengeti az útját, és szeretők egymással. Neje nyilvánvalóan tud erről az afférról, ám nem szól neki. Eltűri a kurvázásait, félrelépéseit. És miért ? Azért mert bizony van az a lóvé a világon. Való életben szintén megannyian élhetnek így, csak az álszerény meghunyászkodó egyének tagadják, viszont óriási IGAZSÁG! A tökéletes látszat nem csorbulhat, a sikerességet akkor is fent szükséges tartani, mikor belül omladozik szét az ember- Gere ezt ejti ki száján. A gazdagság, a csillogó tehermentes élet következtében hitvese szemet tud hunyni az erkölcstelenségek felett. Pont ezért irdatlanul erős Susan karaktere, aki a nyugodt családi béke, a felszín érdekében képes szinte bármiféle eltűrésre. Másik oldal felől pedig ő is valamilyen szinten bűnös, nyakig benne van férjének sötétebb titkaiban, ennél fogva őt sem kell félteni. Olyan kriminálisan odaillő, nem is zenék, hanem hangi aláfestések vannak ebben a moziban, hogy az megsüvegelendő. Millernek a találkája a titkos csajával, mikor nehezményezi, hogy elkésett a találkozóról, odakeni a tortát az arcára, jönnek azok az iszonyat eltalált hangok, még jobban rátesznek az élethű melléknévre. Megérkezik a történetbe a bonyodalom, amikor balesetet szenvednek együtt a sztrádán, a lány nem éli túl a balesetet, belehal a sérülésbe. Innentől válik krimissé, drámaivá az alkotás. Megkavarja a néger srácnak jelenléte az egészet, ő segít Miller hazautazásában, ezzel bűnrészese az akciónak. Robertnek a menekülésére, a baleset megúszására, eltusolására evickél rá a sztori. Egyidejűleg kapjuk szépen az üzleti szféra problémáit, amit illő a gubancok ellenére vérprofin kezelnie. Bekerül a képbe a főnyomozó, akit Tim Roth alakít. Le szeretné leplezni a főmágnást és annak segítő társát, pontot szeretne tenni az ügy végére. Láttad tőle a Hazudj, ha tudsz nevezetű sorozatot ? A metakommunikáció koronázatlan királya volt. Saját különálló céggel rendelkezett. A király nem szolgál senkit, őt kell kiszolgálni, ha ezt nem teszik meg érte, akkor nem méltóak hozzá. Tim a mimikai gesztusok, apró rezdülések szakértőjének bizonyult. Eme filmben haláli könnyedséggel dobálgatja magát, mintha trónon ülne, úgy kommunikál. Vizslasd, ahogy szétcsúszva ül a széken, az emberek fölé helyezi szakértelmét, egocentrikusságát. Az önbizalmat mindig jó látni valakiben, nem függ másoknak az álláspontjától, önös megérzéseire hallgat. Zsigerből játszik, ezt csinálta az előbb említett sorozatban is. Ravaszul vezeti a nyomozást, nem riad vissza másoknak a becstelenül történő besározásától sem. Rohadtul jól játssza az ismert szerepét Roth. Ám úgy éreztem, hogy annyira nincsen előtérbe állítva a személye, kaphatott volna hangsúlyosabb játékperceket. A biznisz ármányai előkerülnek, a sikkasztás jóvoltából, ezzel főmágnásunk veszélybe sodorja a cég jövőjét. Lánya kibogarássza az iratokból a kellemetlen infókat, és megtudja, hogy mi folyik a háttérben. Inkább magam prezentálom neked, hogy milyen sivár és rideg a való élet, szívedbe gázolok kicsikét, de inkább én teszem meg, és ne a világ tegye ezt meg veled- valami ilyesmi kavaroghatott az apa fejében. Erre rág be igazán felesége, mivelhogy krízisbe kerül a családnak karrierje a baklövések által. Választás elé helyezi a másik felét, aztán hogy ezzel Gere majd hogyan tud megbirkózni, ezt rendezőnk frappánsan a néző érzéseire hagyja. Szó mi szó, veretes színészi alakításokban, életszerű pillanatokban, kemény szavakban bővelkednek a látottak. Adjuk meg utoljára a szót Richard Gere-nek, mivelhogy ez kétségtelenül az ő eget rengetően, patentosan egyben lévő alakítása. |
Gyilkosságból kitűnő - Vélemények
| 2021-04-22 18:07.08 |
| Lazántos kis Thriller.
Alapjában véve siheder korúaknak lett megszerkesztve ez a film, jobban megnézve azért olyannyira talán mégsem. Buli, haverok, toporzékolás, körülbelül erről szól a vetítés első harmada. Aztán bedurvul, bedrámázik ez az alkotás. Enyhén hasonlít nekem a Kísérleti Gyilkosságra, ottan szintén eltesznek láb alól valakit gondosan kigondolva. Matthew Lillard mozibeli percei ezek igazából. Lenyalt hajjal, atlétatrikóban adogatja elő magát. Tessék megnézni, egy FLÚG, egy idióta a csávesz. A morbid beköpéseivel, kiterveltségével, hülyeségeivel tartja egyben a haverbrigádját, meg úgy a látottakat. Fiatalok egy húron pendülései alkotják az egész műnek a gerincét. Pajtijuk Rand egyszercsak szőrén-szálán elillan, legalábbis a zsernyákok erre vacillálnak. Lehetséges, hogy nem sajnálod annyira, mivelhogy egy tetű gyerek volt amúgy, akinek cselekedetei, szavai rosszmájúságot sugalltak. Lillard kiterveli a gyilkosságot, jéghidegen, SZÁMÍTÓAN viszi véghez tervét, mely a személyiségéhez hűen passzol. Azért csinálja meg, mert azoknak a szobatársai, aki öngyilkosságot követ el az jelest kap, azután lazántosan bekerül valamiféle égbekiáltó egyetemre. Pajtijának, Chrisnek, és magának ez létfontosságú dolog, ám érzelmileg ő gyenge belül, mivelhogy kínozza a gyilkosság, amiben részt vett, ezért kezd elgyengülni. Matthew jaj de mennyire mű módon sírdogál a suli igazgatósága előtt, ahogy megjátssza előttük magát- az kuksolni való. Jól állnak számára ezek a flúgos szerepek, összeugrassza csínyből az embereket, belelöki őket a határtalan játékába, aztán bűntudatot nélkülözve elkóborolgat, elhülyéskedik, elröhögcsél az események hálójában. Annyira érzéketlen krapek, hogy a barijának a nőjét is leitatja, szeretné őt elkobozni tőle tervszerű módon. Telenyomja virággal, gyertyafénnyel a kecót, gerincesség nélkül csábítást folytat a másik szeme láttára- próbatételként teszi mindezt. Feltűnik a színen az igazgatóság körében az érett Dana Delany, aki a Született Feleségekben is játszott- a csajok inkább ismerhetik őt. A végén jönnek a csavarok, kiderül, hogy a megannyi kutyulmány következtében mi is a valós ábra. |
A gyönyör rabjai - Vélemények
| 2021-04-21 19:47.37 |
| Erotikával átszőtt pszichológiai jellegű romantikus drámának nevezném.
Olyan érzés fogott el, mintha nem is tipikusan egy amerikai filmet néznék, hanem valamiféle európai keveredés érződne ezen a mozin. Két magányos fél találkozása, akiknek múltja tépázza a lelküket. Mindketten elvesztették életük másik részét, ez lengi körbe az egész művet. Ezt a tátongó ürességet próbálják pótolni egymással. Sarandon nemhogy profi, hanem bizony ez idő tájt igencsak jól is nézett ki, ezen felül Nő. Kifogástalanul tudott a nőiességével bánni, volt annyira jó spiné, hogy lazán fel tudta volna csípni bármelyik ürgét abban az útszéli füstös kocsmában. Áhhh azokat a bárokat nehéz elfelejteni, sőt vétek is lenne. Susan egy hétköznapi büfés dolgozót alakít, aki a város legtrógerebb negyedében tengeti a napjait, és a munkája szintén elég viszontagságos és strapás. De ő ezzel mit sem törődve rendületlenül húzza az igát. Aztán az éjszaka közepén egymagában a bárban iszogat, így engedi ki a fáradt gőzt. Ottan megismerkedik egy nála 15 évvel fiatalabb előkelő férfiúval. Összegabalyodnak, nem bírnak ellenállni egymásnak, egyre többet lógnak egymás nyakán, ez egy idő után már unalmassá válik. Ekkor elindulnak kettejük közt a kisebb-nagyobb ütközetek, amit a társadalmi ellentétek jobban kiélezettebbé tesznek. Az úri ficsúr egy luxus kecóban lakik, ellenben a párja egy lebuj szerűségben. Jönnek a boldog pillanatok utáni kiküszöbölendő konfliktusok. Példaként: Srác porszívót vesz ajándékba a partnernőjének a házának kitakarításához, ám ő ezt mélységesen ellenszenvezi. Ezt vágja oda a srácnak: Ne azt mondd meg, hogy milyen legyen a környezetem, milyenné akarsz formálni engemet, hanem olyat vegyél nekem, amely a törődésedet mutatja ki felém,- van benne igazság, ami elhangzik Susantól, ezekből a továbbiakban szintén akad bőven. És amilyen drámain tudja ezeket kisrófolni magából, na, pontosan ezért tartozik ő a színészet elitrétegébe. James Spadert számtalanon méltatták külföldi oldalakon. Összességében nem muzsikált annyira rosszul, bár jelenlétét sokszor görcsösnek, félénknek érzékeltem, ennél fogva szürkésebb kivitelbe bucskázott át a játéka. Úgy láttam, miképpen Susan mellett iszonyatosan nehéz volt labdába rúgnia. Végére természetesen megkapjuk, hogy az érzelmek még mindig erősebbek a józan észnél. Kötelező jellemfejlődés végbe megy a srác részéről. Happy End kimenetel elkerülhetetlen, ám amondó vagyok, hogy azért mégis bőven nézhető kategória A gyönyör rabjai. |
Kapj el, ha tudsz - Vélemények
| 2021-04-10 16:42.38 |
| A csalás művésze.
Szüleim elváltak egymástól. A hatósági képviselő azzal a kéréssel fordult felém, hogy válasszak közülük. Egy nevet kért tőlem. Azt hitte, hogy ez olyan egyszerű, ám számomra idegölő, marcangoló feladat volt. Nem tudtam választani, ezért inkább elszöktem otthonról. Sebzett vadként éreztem magamat. Innentől fogva minden megváltozott. A leleményességem segítségemre szolgált az ínséges időkben, hogy valahogyan zsetont szerezzek. Annyira akartam sikeres lenni, mint levegőt venni. Semmi sem számított, csakis az érdekeim érvényesítése. Eleinte küszködtem a hamisítás és pénzszerzés terén. Aztán a járdán kóborolva megpillantottam egy légi pilótát. Pillanatok alatt elvarázsolt, amit közölt a külvilág felé. Nők a tenyeréből ettek, szorosan körülfogták, úgy kísérték őt, mintha ő lenne a világ közepe. A gyerekek autogramot kértek tőle. Rögtön beugrott a fejemben valami, az, hogy én is ilyen akarok lenni. Nem érdekelt, hogy miket kell ezért megtennem. Az összes információt kicsikartam azoktól, akik ebben a szakmában tevékenykedtek- diákként adtam ki magamat e cél érdekében. Csekkeket hamisítottam, éjt nappallá téve ezen a folyamaton munkálkodtam, zakatolt az agyam, hogy minél tökéletesebb legyen a végrehajtás. A cél az volt, hogy a bankjegyek úgy nézzenek ki, mintha eredetiek lennének. A csalás művésze. Pan Am légitársaság másodpilótájává avanzsálódtam. Egyenruhában gyalogoltam az úton, ennek láttán a szemek rám szegeződtek. A kiváltságosság érzése hasított belém. Apámnak azt üzentem, hogy minden rendben lesz és vissza fogok mindent szerezni. Betudtam váltani a csekkjeimet, ásszá váltam, olyan simán mentek a dolgok, hogy az csak na. Az első repülőutamra készültem, amely Miamiba tartott. Tele félelemmel ültem végig a felszállás perceit- hihetetlen élménnyel bírt. A légikísérő csajnak bedobtam magamat egy aprócska nyakláncos trükkel- akkor ez érkezett életem legjobb randijának. Zsaruk szimatot fogtak abból kifolyólag amilyen becstelenséget művelek folyton. Égen-földön elkezdtek hajkurászni engemet, hogy lebuktassanak, hűvösre tegyenek. Versenyt, macska-egér párharcot vívtam velük. Apámmal összefutottam egy flancos étteremben. Pezsgővel, behűtött salátavillával, és egy vadiúj járgánnyal vártam. Elmesélte a szívmelengető történetét anyámról, azt, ahogyan megismerkedtek. A csalás művésze. Az apartmanban bekerítettek, szemtől szemben álltam a zsaruval, aki engemet látástól-mikulásig hajkurászott. Át kellett vernem, ezért elővettem a lehengerlő kommunikációmat, találékonyságomat, fellépésemet. Sikerült átejtenem, tovább végezhettem a csekkhamisításokat. Újságban is megjelent a nevem, égi csibésznek neveztek el, mivelhogy gerinctelenül mindenfajta légitársasággal repültem. James Bondnak ugyancsak elkezdtek hívni. A moziban Sean Connery magabiztos szövegeit, stílusát, öltönyét, sportkocsiját, kémre jellemző tulajdonságait vettem le a vászonról, magam szintén belebújtam ebbe a karakterbe. Olyan könnyedén, olyan remekül ment a szekér, hogy tejben-vajban fürödtem ez idő tájt. Nem kevés csekkel rendelkeztem, 1000 dolláros papírcsekk fejében egy híres topmodell nőt is megvettem, és természetesen lefeküdtem vele. Korlátok, határok nélkül éldegéltem. A csalás művésze. Karácsonykor pimasz módon felhívtam azt a rendőrt, aki állandóan üldözött. Igyekeztem lenyomozni, hogy hol rejtőzhet. Elárultam merre vagyok, és mik a jövőbeli céljaim. Biztosak voltak abban, hogy elkapnak, rács mögé dugnak hosszú időre. Gúnyosan visszadobta a labdát ez a rendőr, rátapintott a gyengémre, ami a magányosság szavát erősítette. Ám acélból voltam összerakva, próbáltak hajlítgatni, de nem eléggé ment számukra. Levegővételnyi időre sem álltam meg, az egész országban nyomtam a csalási manővereimet. Szüleimhez betért a hatóság, rátapintottak a turpisságokra. Kitudódott a teljes nevem, még több infót nyomoztak ki rólam. A csalás művésze. Egyszer a kórházban szédelegtem, ott megláttam egy fiatal, pityergős, önbizalom hiányos ápolónőt. Hitet kezdtem önteni a csüggedt lelkiállapotába. Befejeztem egy időre a repülést, leszálltam a földre. Orvosnak adtam ki magamat, éjszakai állást vállaltam a klinikán, 6 medikusra, 5 nővérre vigyáztam. Magam választottam meg az ápolónőimet. Tv-n keresztül tanultam az orvosi műtétről szóló anyagokat. Műtétre került sor az asszisztenseimmel, irtózatos hidegvérre volt szükségem, hogy kibírjam ezt az újszerű megpróbáltatást. Felindulásból belehabarodtam az édi-bédi fogszabályzós ápolónőbe. Elvánszorogtam a jómódú szüleihez. Úgy vettem észre, hogy jól fogadtak. Végre újra megéreztem a családi szeretet melegét, mely valamelyest hiányzott. Ünnepélyes zongorahangokra vacsoráztunk. Az asztali áldást jómagam mormoltam el, amely így hangzott: Két kisegér beesett egy vödör tejbe, az első egér feladta és megfulladt, de a második annyira pedálozott, hogy a tejet vajjá köpülte, és kimászott belőle! Ámen. Hazudtam, hazudtam, úgy ahogy csak bírtam a lány apjának is, arról, hogy jogot tanultam. Később bevallottam az igazságot neki, így adta fejét a lánykérésre. Kimondtam az igazat, azt, hogy senki nem vagyok. Kinyílt az olló, kimutattam az érzéseimet. Maradhattam a családi fészekben, együtt énekeltünk, mókáztunk- jól éreztem magamat velük, de belül nyugtalanul zakatoltam, gondoltam, hogy ennek nem lehet jó vége. Jogi tárgyalásokat követtem, olyanokat tanultam, amikről előtte dunsztom nem volt. A csalás művésze. Ősömmel találkoztam újfent a helyi bárban. Rászállt az adóhatóság, meg akarták ijeszteni. Anyám hozzáment egy másik hapsihoz. Letaglózott a hír, nem akartam elhinni, hogy ez történhetett. Faterom korábbi szavai megragadtak: Nem adom fel anyádat, amíg élek HARCOLOK ÉRTE!- ezek a szavak égtek bennem is az élettel kapcsolatban. Szándékoztam leállni, meg szerettem volna nősülni, ezt mondogattam a felsőbb erőknek, de ők nem könyörültek meg rajtam. Előkelő partira megérkeztek a hekusok, most vált rizikóssá, forróvá a talaj számomra. Lelepleztem hazugságaimat a menyasszonyom előtt. Kitálaltam előtte a legféltettebb titkaimat. Kilétemet, nevemet, ki vagyok valójában. Megbeszéltük, hogy bármi történik két nap múlva a Miami nemzetközi reptéren fogok vele találkozni. Ezt azonban mégsem lehetett nyélbe ütni. A csalás művésze. A repülőtéren zajló legnehezebb akciómra készültem, Amerika elitbrigádját kellett megvezetnem. Mindenhonnét engem kuksoltak, fegyveresekkel, belső emberekkel, szerelőkkel, kommandósokkal, beépített figurákkal, mintegy 100 jarddal hesszelték a reptér összes zegét-zugát. Meg akartam mutatni, hogy engem nem lehet az asztal alá félemlíteni. A pofájukba szándékoztam gördíteni, hogy én vagyok az álcázás mestere. A szemük előtt csináltam meg ezt az eszméletlen manővert, amit elterveztem. 8 mutatós, TUTI stewardess csajt választottam ki szorosan magam mellé, akikkel felrepülök az egek felhői közé. Válogatót tartottam, szorgosan kísérleteztem, hogy kik felelnek meg a szigorú elvárásaimnak. Sejtettem, hogy iszonyatos MANŐVER fog ebből kikerekedni. Napsütésben a vizes aszfalton megállt a terjengős limuzinom, kiszálltam napszemcsimben, uniformisomban a légikisérőimmel összekarolva, a zsernyákok sokasága velem szemben jött, ott vegyültem, lapítottam, trécseltem lazán a kibontott hajú bombázóim között. Akkora látvánnyal bírtak a kipiktorolt csajok, hogy a jardok szájtátva lesték őket. Bekapták a horgot, kicseleztem az egész bagázst, már szálltam a levegőben a repülőmmel, stewardess csajaimmal, mikor leesett a tantusz ellenfeleimnek. A csalás művésze. Bedurvultam, elkanászosodtam, nem bírt velem senki ezen a planétán, egyre durvábban, egyre grandiózusabban űztem a hamisításokat. Megállíthatatlan, bekebelezhetetlen lettem, szinte tökéletes csekk utánzatokat csináltam. Csekkjeim ide-oda kószálták az országokat. Egy eldugott, hatalmas gyárban nyomtattam a papírokat, brutális Heidelberg féle monstrumokon, ezek voltak számomra a MARS energiájú gépek, amilyen energia bennem is szüntelenül pumpált. A titkos, szent helyemen, a gall faluban, Montrichard-ban fáradhatatlanul ténykedtem, verítékben, csekkekben úsztam. Nem voltam képes bedobni a törölközőt, VALÓDI SKORPIÓVÁ váltam, a végletekben éltem igazán, lebotorkáltam a pokol mély bugyrába és ott is maradtam, ameddig szusszal bírtam. Főrendőr megtudakolta a titkos helyemet, ahol előszeretettel rejtőztem. Lebuktam. Megtaláltak. Bilincsben vezetett ki főellenfelem az épületből, majd utána ily módon szállított el. A csalás művésze. A repülőn utazva egy szörnyű hírt kaptam, apám elment az élők sorából. Kiakadtam, megtörtem, mélységes állapotban léteztem. Érlelődtek, majd felszínre törtek belőlem az érzések. Ám nem adtam meg magamat. Szabaduló művészi képességemet újból kamatoztattam, meglógtam a repülő slozijából, és futottam a havas hidegben anyámhoz. Bajaimon ez sem segített. Bekerültem a böribe, ottan tengettem innentől a mindennapjaimat, postásként tevékenykedtem. Mindent, amit el lehetett képzelni kentem-vágtam a csekkekről, a legnemesebb rendőrellenfelem figyelmes lett erre az egyedülálló képességemre. Kihozott a börtönből, az FBI részlegén lébecoltam. Nyomottan, uncsin, erőtlenül keringtem az irodában, hiányzott a pezsgés, az utazás, a vakmerő húzás, melyek fénykorom csúcsát jelentették. A csalás művésze. Ismét csaltam, véremben volt ez a jellemző. Kiszedtem a dossziéból az elítélt arcképemet, és megpattantam. A beszállócsarnok felé gyors léptékben meneteltem az egyenruhámban, a fekete bőröndömmel együtt. Hátulról előbukkant a főnököm, az egyik legtalálóbb mondatot hozta fel: Néha könnyebb hazugságban élni. Engedett elrepülni. Repülésem alatt töprengtem ennek a mondatnak az igazságtartalmán. Jól tette, hogy eleresztett, mivelhogy visszatértem. Megtértem, lenyugodtam, megváltoztam. Beszálltam a munkás mindennapokba, tudásommal szolgáltam az FBI-t, nekik dolgoztam töretlenül még megannyi éven át. |
A szerelem hálójában - Vélemények
| 2021-04-04 11:59.14 |
| A bizalmas levelezés.
Középkorú éveimet taposó férfi voltam, a magánéletem egyszerűen semlegességgel töltött el, ezzel nem foglalkoztam komolyabban. Kihunyt a tűz a párkapcsolatomból, megbomlott a rezonancia. Valaki másra áhítoztam, ezért felosontam titokban a világhálóra. NY 152 álnéven e-maileztem, egyszer csak levelezésbe kerültem egy ismeretlen hölgyeménnyel, akiről semmit sem tudtam. A sorok írása közben kezdtünk bensőségesebb vizekre evezni. Jóindulatú kereteken belül maradva rengeteg mindent elárultunk egymásnak. A Büszkeség és Balítéletet kétszázszor olvasta el a levelezőtársam, ennek hatására magam is kezembe vettem a könyvet, olyan ékes szavakat biflázott be belőle, mint például: pediglen, pórul jár, boldogság. Furcsán, meglepődve éreztem magamat ezek a szavak hallatán, gondolataim folyton elkalandoztak rajta. A munkámra is nehezebben tudtam összpontosítani. Figyelmemet lekötötte a biznisz emberekkel történő egyeztetés, állandó kommunikáció. A bizalmas levelezés. Egy új és korszerű könyvesbolt megépítése szerepelt a terveim között, felvásároltam üzletembereimtől az építészeti és történelmi könyveket. Nem érdekelt, hogy az ár mennyibe került. Megtudtam, hogy apám újranősül. A Starbucks nevezetű törzshelyen kávéztam reggelente, ahol kávékülönlegességek tömkelege tárult elém. Általában egy dupla koffeinmentes cappuccinót kértem. Jól haladt a hatalmas könyvesboltomnak az építési terve. A nyüzsgő metropolisz egyik legkirályabb, leggrandiózusabb könyváruházát álmodtam meg New Yorkban. Kávézóval, több emelettel, külön gyerekeknek szánt játszósarokkal, óriási légterekkel. Úgy neveztem el, hogy Fox Books, a konkurenciát végérvényesen el akartam söpörni. Egyedülálló létesítményt szerettem volna létrehozni, az emberek elé tárni. New Jersey kikötőjében állt a hajóm, ez a varázsbeli hely szolgálta számomra a feltöltődést, a gondtalanság perceit. Aztán meglátogattak az ismerős lurkók, akikkel elszöktem játszadozni, vidámkodni. Betértünk a sarki kis dekoratív könyves kuckóba, ahol éppen mesedélutánt tartottak, és megismerkedtem a bolt tulajdonosnőjével, aki fellobbantotta az elnyomott érzéseimet, érdeklődésemet feltupírozta. A bizalmas levelezés. Egy ügyfelekkel teli ünnepélyes estélyen vettem részt. A kliensek gyűrűjében megpillantottam a szemben lévő könyvesboltost, rögtön jobban zakatolt az aortapumpám, dupla vodkát kértem jéggel, hogy lenyugtassam magamat. Próbáltam elbújni előle, oda sem nézni, azonban mégiscsak megpillantottuk egymást. Fény derült a híres személyemre, lehullt a lepel rólam. Szóba elegyedtünk a vetélytársammal, igyekeztem elütni a beszélgetést szellemesen, ami kicsikét kínosra sikerült. Orra alá dörgöltem az éves bevételét, amelyről információim voltak. Az összes kaviárt elvettem a tányérról, hajazott a személyiségemre ez a mentalitás. Éjszaka nem tudtam aludni, az elképzeléseim körbe-körbe cikáztak, ezért felkeltem, elkezdtem újra levelezni. A bizalmas levelezés. Minden alkalommal kibontakoztam, enyhén megnyíltam a soraim vésése közben. Elárultam, hogy a legrosszabb formámat hoztam, beképzelt, fennhéjazó, tüskés magatartást tanúsítottam másvalaki irányába, kibújt belőlem a kisördög. Levelezőtársam átérezte a mondanivalómat, nyugtatott, hogy ő szintén szokott csúnya megnyilvánulásokat tenni mások felé, spekulált arra a takony szemétgombócra, aki általában lekicsinylően beszél róla. Feldobtam számára azt a kérdést, hogy nem kellene e nekünk találkozni. Elküldtem az írást a kérdéssel együtt, és vártam az üzenetre. A bizalmas levelezés. Elkerülhetetlen módon folyton folyvást a sarkon dolgozó vetélytársamba botlottam, akárhol is megjelentem mindenhol feltűnt. Boltban a pénztárnál odaléptem hozzá, büszkeséggel eltöltve kisegítettem. Úgy vettem rajta észre, hogy ennek láttán jóleső érzéssel telt meg a szíve. A későbbiekben részt vettem hálaadás alkalmából rokonom lurkójának a családbeli fellépésén, mely meghittre sikeredett. Elérkezett a karácsonyi időszak, újból a platformra somfordáltam rá, üzenetváltások következtek, sejtelmesen, meghitten írogattunk egymásnak. Éjszakai írogatásunkban a virágszálam említett egy gyönyörű Joni Mitchell dalt, aminek címe: River- Bárcsak lenne egy folyóm, úgy elkorcsolyáznék azon. Emlékeimben pedig Harry Nilsson- Remember mesés slágere éledezett újjá. Az édesanyjára gondolt közben, akinek a hiányát mélységesen fájlalta. Nyugtató, bátorító tanácsaira lett volna szüksége- átéreztem a fájdalmát. Az idilli pillanatok után, kisvártatva felugrott a csetablak, élesben ment innentől az írogatás. Semmi konkrét információ nem kerülhetett reflektorfénybe, ami a lényeg, hogy minél titokzatosabb szóváltásokat vittünk végbe. Elmesélte, hogy üzleti problémái akadnak, ezek nehezítik életét. Tanácsoltam, hogy bátor legyen, vegye fel a kesztyűt, harcoljon, küzdjön mindhalálig az ellenfelével. A bizalmas levelezés. Nem csillapodtak a kedélyek a bolti szférában. Versenyre keltek a farkassal, a kapitális erejű ragadozóval, azaz velem. Le akarták győzni a híres könyvesboltomat. Futópadon izzadva, megállíthatatlanul róttam a kilométereket, mialatt megrökönyödve néztem ellenfelemnek a lejárató kampánybeszédét. E mellett élőben randim volt a vonzalmat ébresztő levelezőtársammal. Ám megfagyott bennem a levegő, mikor megláttam, hogy valójában kicsoda ő. Nem engem várt, hanem a kedves, odaadó, humorral teli levelezőpajtását. Dölyfös odamondásával, beszólásaival sárba tiporta a rendíthetetlen büszkeségemet. A bizalmas levelezés. Levelemben bocsánatot kértem hölgyeményemtől. Benézett ellenfelem a saját építésű, kuriózummal bíró könyvesboltomba. A gyermekkönyvek részlegén andalgott, ahol segítséget nyújtott egy betérő vendégnek. Elámultam a szakmai rátermettségén, ismeretén, ezzel kapcsolatban valami motoszkált a fejemben. Később negatív csapás ért, mivelhogy a lépcsőház liftjébe ragadtam pár emberrel, meglepően fogadtam az egyik ipsének a mondatát. Ez az ipse sziklaszilárdan, pontosan tudta, hogy mit akar az életben- olyan szerencsésnek éreztem ez által. Magányomban a hajómra költöztem a kutyusommal együtt. Éjjel nem jött álom a szememre, ezért töprengtem az életemen. Reggeli kutyasétáltatás alatt észrevettem, hogy megérkezett apám a limuzinjával, otthagyta partnerasszonyát, és ő is mellém költözött a luxus jachtjára. Kevertem részére egy tuti italt, olíva bogyóval spékeltem meg, dumcsiztunk a világ történéseiről, a gyötrelmes magánéletünkről. Egyszer hirtelen belém csapott valamiféle újszerű ihlet. A bizalmas levelezés. Érzéseim hadában álltam magammal. Elhatároztam, hogy meglátogatom, meglepem a virágszálamat. Meglepetés gyanánt a kedvencét, margaréta virágcsokrot ajándékoztam neki. Sajnálattal néztem, miképpen kicsikét depresszióba süllyedt, lerobbant, megfázott, egészségi gondokkal küszködött. Restelltem a szörnyű, utálatos viselkedésemet, melyet tanúsítottam számtalanszor felé. Csődbe vittem a létfontosságú vállalkozását, amelyről természetesen jómagam tehettem. Az internetes levelezésről incselkedtem vele, igyekeztem instrukciókat adni a problémáira. Remélem, miként hamar rendbe jön, vigyázzon magára- ezekkel a szavakkal köszöntem el akkor tőle. A bizalmas levelezés. Még erősebb érzéseket kezdtem táplálni az egyedüli virágszálam iránt. Vágyakoztam utána. Egyre inkább csakis őt akartam. Az izzó masinám billentyűit éjjel-nappal hajthatatlanul nyomogattam, sóvárogtam az újabb találkozóra. Összefutottunk többször a városban, a világhálón még mindig titokzatosság lengte körbe a sorokat. Szabadidőnkben bolondoztunk, nevetgéltünk, elképzeltük azt a férfit, aki csetel ővele. Eljött egy döntő fordulat a találkozásunk búcsúzásakor: A házánál álltam, folyamatosan erősebben kezdett verni a szívem, ledőltek bennem a gátak, színt vallottam előtte. A bocsánatkérésről, a hadakozás feloldásáról beszéltem, mi lett volna, ha először más módon ismerjük meg egymást. Összezavarodtam. Összekuszálódtak az emócióim. Alig bírtam ellenállni az egész lényének. Máshogyan néztem RÁ, úgy, mintha ő lenne az igazi, életem legfontosabb része. Pillanatok alatt eloldalazott előlem, már akkor belém hasított a fájó hiánya. Ám a lehetőség mindkettőnknek nyitott volt egy újabb randevú alkalmával. Elérkezett a várva várt alkalom, a parkban észrevettük egymást, lassan léptem felé, odaérve csak ennyit mondtam neki: Ne sírj eladólány. Ne sírj. Letöröltem a könnyeit. Mámorító érzés járta át a szívemet, olyan, amilyen ezelőtt még sohasem. Ebben az érzésben immáron közösen osztozhattunk. Itt állok előtted, innentől kezdve sosem hagylak el téged, mindvégig veled maradok. |
Senki többet (2013) - Vélemények
| 2021-03-28 19:56.11 |
| Incselkedjél, ha szeretnél, attól engem még nem olyan egyszerű meghajlítani. Minek magyarázkodjak és mentegetőzzek ? Könnyűszerrel beleállok a nézeteimbe, nem szoktam kihátrálni belőlük. 90%-át magam vésegettem ide, korántsem az önös fényezésemre. Naná, hogy Túl szoktam nyomni az írásokat, saját dolgaimat is legtöbbször, végletes jellemzők ugyancsak vannak bennem, de én vállalom és nem hunyászkodok meg e miatt. Te meg gondolj, higgy, érezz, amit akarsz, a többiek is, akik olvasnak. A való élet az megint más tészta, bár ott is elérkezik az a pont, az a kiváltó OK, amikor igazán harcossá, acélozottá válsz… |
| 2021-03-28 18:07.19 |
| Egy szóval sem említettem, hogy verekedni akarok. Annyira sok mindent azért nem tudsz rólam, maradjunk annyiba. Nem kell, hogy lássam azt a személyt, aki velem szemben írogat ezen a platformon, elég, ha érzem az enervált kis nyögvenyelős megnyilvánulásaidat, amiket néhanapján közölsz. Miért félnék bárkitől is ? VAN önbizalmam, akkora amekkora neked lehet sohasem lesz az életedben. De ezzel sincs gond, mert nem vagyunk egyformák. Nyugodtan kekeckedhetsz velem, a robbanási pontomtól Te még fényévekre állsz! |
| 2021-03-28 16:30.31 |
| A társadalom jelentős részétől komolyabb az energiaszintem, ez által nincs szükségem kiszipolyozni másokat. Amúgy sem annyira érdekel senki a világon, CSAKIS a célom, a vágyam, ezekben meg jobban teszed, ha nem tudod, hogy mennyire be tudom dobni magamat!!! |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu