Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Városi vadász - Film Mánia, 15:35 |
Ott vagy istenem? Én vagyok az, Margaret - HBO3, 16:05 |
Ki nevel a végén? - Film4, 16:10 |
Wonka - HBO, 16:15 |
Amerikai taxi - AXN, 16:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Danny DeVito (80) |
Martin Scorsese (82) |
Stephen Root (73) |
William R. Moses (65) |
Sophie Marceau (58) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
A potyautas - Vélemények |
Orbán Viktor - Vélemények |
A hó társadalma - Vélemények |
Mit hallgatsz most? |
Danny DeVito - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
3000 év vágyakozás |
Mike Pniewski |
2020-09-05 22:56.23 |
Maximum a családi ebédnél volt az, különben meg semmiképp sem. Önéletrajzi könyvét olvastam. Bedühödött, amikor nem sikerült olyan bulit szerveznie, amilyet szeretett volna.. Kuriózummal bírtak a partijai, 40. születésnapja alkalmával Ibiza szigetén tartotta a szülinapját, flamenco táncosokkal, tűzijátékkal, 6 méteres tortával- az egyik leglátványosabb partyja volt. Hol pedig a legelőkelőbb királyi lakosztályban, Berkshire Hotelben. Kábítószerrel, kokainnal nyomták, hogy bírják a gyűrődést, sokszor napokig tartottak ezek a bulik, Peter Jones a testőre említette azt, hogy 24 ezer font értékű anyagot szippantottal fel ezek alkalmával. Gyakran odatódult csomó ember, több mint 700 vendéget hívott meg, és elfogyott 400 darab pezsgő, pezsgőkben, nőkben, csávókban fetrengett- ekkor előjött vad természete. Őrült volt ilyen téren is, mindent kipróbált, amit csak lehetett: gyorsítókat, lassítókat, porokat, mindenféle tablettát. Két szenvedélye volt magánéletében: a szex és a pénzköltés, a kicsapongó énekes számára megvolt mindkét eseménynek a gyönyöre. Ezen kívül szenvedélyes műkincsgyűjtő, ezek milliókat értek, övé volt az egyik legjobb kollekció Britanniában, az orosz származású Marc Chagall festményeit szintén kedvelte - kitűnő ízléssel áldotta meg a sors. Amikor rossz hangulatban érezte magát, akkor folyton elment vásárolni és úszott a pénzében- azt hangoztatta, hogy extravagánsnak kell lenni. Ő az volt, a legextravagánsabb manus- Kensingtonban 500 ezer fontért vett magának házat. Sheen életvitele lófityfiritty hozzá képest! |
2020-09-05 19:36.35 |
Mikor 90-ezer embernek hang skálázol, akkor nem csinálhatod össze magadat- Freddie Wembleyjére gondolok itten. Keverte az operát a rockkal, görög tragédia pátoszával, Shakespeare szellemességével, a zenei színház féktelen örömével- ebben is egyedi volt.. Nézd meg a Bohém rapszódiát, ha még nem láttad, a bevezetőjét, írtam is arról oda, olvasd el, ha akarod, ha nem azt se bánom. Rami Malekot hátsó szögből veszi a kamera, felteszi a napszemüvegét, úgy lépked a Somebody to Love-ra, kéglijének a falán Marlene Dietrich színésznő híres képe fest, rolls-royce-al érkezik meg a showra, roadok rakják össze a hangosítást, világítást, kiugrik a lakókocsiból, bőrdzsekijét leveszi, megy előre önbizalommal, közben mindenki őt kuksolja- piszkosul jól összetolták azt a jelenetet. Féktelennek, keménynek kell lenned egyes szituációkban, az életben is ezek dominálnak sokszor, akárhogy nézzük, ez van.. Nem lehetsz bólogató pincsikutya, se aranyos kiscsávó. Mercury hasított a színpadon, lelocsolta a nézőket vízzel, őrületesen toporzékolt, és hogy húzta ki magát! A nézőket tartotta a markában, akkora erőforrással rendelkezett… Írhatsz te is észrevételt, nem érek rá mostan, levelet kell írnom, filmet is jó lenne még néznem. Hajrá! |
2020-09-05 12:03.55 |
ÉRTELEK téged.
Nálam David Chokachi volt a legesztétikusabb csávó a sorozatban, érinteni sem tudták esztétikailag, és az emberi tulajdonságai is helyén voltak. Cody Madison vízi mentőt alakította, később Carmen Electra partnerével szelte a habokat, Electrának egyetlen hibája az alacsonysága, mini termete volt.. Cody nem egy felkokszolt izomtömeggel rendelkezett, hanem természetes vonásokkal, rohadt jó izomtapadással, kiválóan szörfözött, a mai napig űzi ezt a sportot a vadvízi evezés mellett. Pamelával az az CJ-vel az akkori sorozatbeli párjával futottak a homokos parton Paula Abdul- If I were your girl számára. Lassítások, fényképezések, óceán, nap, nyár, Santa Monica, Venice Beach, Malibu partjai- máig olyan feelingeket prezentál, melyekre napjainkban már nemigen éreznek ennyire rá, ilyen operatőri munka, és számos ilyesfajta szegmentum alkotta az évadokat, zenék sem álltak az utolsó helyen. Pam kezdetben pedig a 20-as éveiben tartózkodott, mivelhogy a forgatás alatt ennyi évet számolt, és nem a mű definíciójában mutatkozott, bámulatos karcsúság, alak jellemezte, ráfókuszáltak a külsőségeire lassítva, amiben a legjobb volt, oké- oké színészileg tudod mit képviselt, de na, jómagam nem ezt néztem fiatalabb éveimben.. Utána lehetséges, hogy túlzásokba vitte a kinézetét, sminket, miegymást, ám valahogy beleillett a sorozatba, elfért, nem tűnt nekem túlzónak, persze pasi vagyok, női szemmel megint más lehet a helyzet. |
2020-09-05 08:37.15 |
Ezeket leírhattad volna egy hozzászólásba is összefoglalva. Nem kövezlek meg téged, mivelhogy látom, milyen oldalról nézed a helyzetet. Amúgy sem ez gyújtópont számomra, erre nem ugrok.. El kellene választani a búzát az ocsútól. Az, hogy magánemberként miket csinálgatott az más kérdés, és a filmezésben letettek is egészen másak. Sztárok, zsenik, különcök mind-mind két végén égették a gyertyát.. Tudod ez olyan, hogy Freddie Mercurynak sem az jár a fejedben, mikor nézed a Wembley koncertjét, hogy faszikkal kamatyolt, hanem tálentuma ragadja meg az érzéseidet, gondolataidat, és ez pont így jó. Amúgy ő három dologban volt féktelen: Színpadon, szerelemben, bulizásban. Sheenre visszatérve Denise Richardsal párt alkotott a sorozatban melyet lentebb írtam, meg egy filmben is szerepelt ővele, az Eltanácsolt tanácsadóban. Magánszekciójukban, házasságukban lehetséges, hogy zűrben, feszkóban éltek, elcsattant köztük egy-két pofon, ám léteznek nők, akik direkt erre rá is játszanak, mivelhogy imádják a csetepatékat, szóval nem kell őket félteni… Bevéstétek, hogy agresszivitás uralta az énjét, valószínűleg van benne ráció. Ám az életben szükséges ebből az elemből magadba szívnod, ez lehet számodra hajtóerő is, merthogy valljuk be az élet sokszor ramaty, szar, hátad közepére nem kívánsz semmit, nemcsak a hétköznapi figurák számára, hanem a sztárok szintén emberek, ők is vannak így ezzel.. Mahatma Gandhi mondta: Jobb az erőszakosság, ha szívünkben indulat van, mint az a szelídség, amely csak a tehetetlenséget álcázza- igazság, de még milyen! Inkább ezeknek az érzelmi energiáknak megfelelő helyre kell irányulniuk, és akkor talán nem lesz gond. |
2020-09-04 22:29.39 |
„Egyébként igen, sokszor nem oké amit Charlie művelt, de sosem lépett át egy bizonyos határt, erkölcsileg a helyén volt. Annyi, hogy egy átlag férfihoz viszonyítva kevésbé nyomta el magában az ösztönlényt.”
Ismerte a női lélek húrjait- nem tudom, hogyan csinálta, rendelkezett érzékkel ilyen téren. Necces, hogy kinek mit jelent az erkölcs, kinek hol van az erkölcsösség határa.. Ebben a sorozatban viszonylag jámbor volt, mint ahogy említetted határon belül maradt, érzelmi kirohanásai nem annyira voltak, hozzáteszem visszafojtotta magát, eztet amúgy halkan megsúgom Ryan Gosling csinálta szintén ugyanígy a Crazy Stupid Love-ban. Mind a ketten rámentek a romantikára, lovagiasságra, többit direkt nem írom le, mik voltak még azok.. Ám rejtőztek e mögötti karakterproblémák, melyeket nem akartak elfogadni, nem ások le mostan mélyebbre.. Akkor csíptem Sheent, mikor szenvedett, kilátástalan helyzetben létezett, mikor nem kapta meg rögtön a csajt, hanem küzdenie kellett baromira, hogy történjen valami. Edmund Hillary történetével inspirálta magát, ő volt az első a világon, aki megmászta a Mount Everestet egy nepáli serpával, oxigénpalackkal tette, alapból magas oxigén felvevőképességgel rendelkezett, megvoltak az adottságai hozzá, társával sikeresen véghezvitte a mászást, ezt akkor világszenzációnak mondták, kétségtelenül a mai napig az. Utána egész életében jótékonykodott, ilyenre is van precedens… A lényeg: hogy mindenki az mondta neki, hogy lehetetlen vállalkozás, ám ő megcsinálta. Namostan Sheennek úgyszintén sikerült abban a részekben meghódítania a nőt, melyek, naná, emlékezetes jelenetek voltak. Nyilvánvalóan ez mese habbal, mivelhogy a kőkemény, vérre menő életünk neccesebben, keserűbben szokta ezeket a storykat írni, ám ihlet gyanánt kedveltem. |
2020-09-03 22:30.08 |
„Két pasi meg egy kicsi című sorozatból is kirúgták, amiben amúgy sokak szerint önmagát játszotta! Nos szerintem ez nem igaz, valóban sokban hasonlít a filmbeli és az igazi Charlie, például mindketten szeretnek inni és nőzni, de míg a filmbeli Charlie nyugodt és szerethető, addig az igazi agresszív „
Létezett a személyiségének egy ilyen része a sorozatban, amit produktívan tudott használni, és önmagát adta, mivelhogy az is ő volt. Meg rendelkezett egy marsikusabb énnel- mindennapi életére nézve ez dominált, néhány filmben szintén kijött ennek ereje.. Ez nem feltétlenül kettősség, hanem az emberben mindig többféle jellemvonás kavarodik.. Két pasi meg egy kicsiben, ami elsőre beugorhat az pontosan a nyugodtsága, nem mutatja ki a valódi érzéseit, a kommunikációját veszi elő, ha megfigyeled, és ezt tolja a nézők elé különböző mókásabb helyzetekben. Nyugodtnál is nyugodtabb volt, ebben a higgadtságban rejlett szilárdsága. Persze csajozott folyamatosan, mégis elnézte a néző, mivelhogy kérem szépen vígjátéksorozatot nem vesszük azért a szívünkre. Ha komolyan nézed, akkor kurvára nem faszák azok a dolgok, amiket csinált a sorozatban, ám ez inkább csak a testi kielégülését szolgálta.. Érzelmileg töröttséget mutatott, hagy ne mennyek ebbe jobban bele.. Jakekkel főleg, amikor kicsi volt olyan jó kapcsolatot ápolt, mely megnyugvással, szerethetőséggel bírt. Nyilván rengetegszer bort ivott és vizet prédikált, de elnéztük ezt neki, mert itt ez BEJÖTT.. Ám akadtak szívhez szóló pillanatai is sokszor, kisfiúval való beszélgetése során, mondja számára: Soha ne fordíts hátat a szerelemnek, ez a legcsodálatosabb dolog a világon- és baszki átéreztem, annyira remekül adta elő! Majd írok arról a sorozatról bővebben. Léteznek erős alakításai: Nagy Durranás, Pénz beszél, A Fantom és a többi.. Boldog Születésnapot Carlos Irwin Esteveznek! |
2020-09-03 19:40.47 |
Az elején kapitálisan erősnek mutatkozó romantikus-komédia, jobban megnézve néhol viszont kong az egész, tegyük tisztába, hogy ehhez a műfajhoz mérten merem ezt a mondatot firkantani.
Nem rosszul billeg a film a humor és a picivel drámaibb részek között, ennél fogva megtalálhatja az embert. Erre jönnek az aranykorból lévő számok, mivelhogy ezek ZENESZÁMOK. The Pretenders- Don’t Get Me Wrong 1986-ból a Get Close nevezetű albumról Chrissie Hynde énekesnővel, aki a Swing Out Sister fronténekesnőjére enyhén hasonlít, nem hiszem, hogy sokat mond ez nektek, de szintén pop-rock jellemzőkkel rendelkező brit-amerikai zenét játszanak. Felhúz az az ütemesség, gyorsaság, a dob ütemvezetése, a basszus gitárral, hangszereléssel, énekhanggal máig akkora mozgatóerőt rejt magába, hogy a francba bele, ma már ilyenek nincsenek, és ezek az alapok, mai zenészek, énekesek ezekből építkeznek. Ennél a golden érából tán a Fleetwood Mac volt ehhez mérten jó, hasonló stílusú, sőt ők még ennél is gigantikusabban megkomponált számokat csináltak, olyan összevágott vizuális klipeket melyek máig megállják helyüket a világon, pedig emberek 1987 körüli időszakról beszélünk..- például ettől a zenekartól az Everywhere, Littles Lies számuk - PÁRATLAN HANGSZERELÉSŰ! Az I wanna be with you everywhere klipje egy lovagkort mutat be, ahol mesebeli hősök játsszák a főszerepet, várják a szerelmüket, mely értékrendszere megköveteli azt, ami a lélek felé visz, és mely a csaták, háborúk, puskalövések, viszálykodások ellenére is KITARTÓ érzelmekkel bír. Giorgio Moroder szerzeménye hallható: Take My Breath Away a Top Gunból, ez a mozi sosem talált meg engemet, bár meghatározó alapokat rakott le a filmgyártásban, és érzékelem, hogy mindenki vadászpilóta akart akkor lenni, Tomnak pedig löketett adott a további kiteljesülésre. Főszereplő krapek Justin Long vígjátékokra van beépítve, másra szerintem nem is jó, de erre passzol személye- nem játszotta túl magát ez volt a fő erénye. Drew Barrymore meg Barrymore- még ha akkora égbekiáltó szerepet sosem kapott, talán ez lehet az ő keserűsége, mivelhogy kijárt volna egy meghatározó film, melyben megmutathatta volna színészi vénáját. Itten jó, létezik olyasmi szög, amiben még néz is ki valahogy, rohadtul jól gesztikulált, helyenként már túlnyomta, komikus formában igyekezett színészkedni. Én persze a drámát, a valóságot, az igazat, a feszültséget, a tiszta érzéseket keresem egy moziban, mivelhogy ez az, ami közelebb áll AZ ÉLETHEZ. Habár magát a műfajt ismerte, létezett, játszott is többször ilyesmiben, Az 50 első randira gondolok, ami a nézők körében népszerű, filmkatalóguson szintén, több mint egy átlagosságba hulló romantic-vígjáték, mert forrón rámegy a két szereplő rokonszenvére. Átérzed a nő sorsát, akinek emlékezet kimaradása van, és átérezheted Sandler helyzetét szintúgy, aki nap, mint nap udvarol a lánynak, mindennap nulláról kezdi az ismerkedést- olyan helyzettel áll szemben, melyet előtte sosem tapasztalt- ez a legnehezebb számára. Emellett a Hawaii hangulat megszínezi a látottakat, meg a Beach Boys, pedig kit érdekelhet ez a zenekar, merthogy a 60-as évek mikor volt már, mégis bekajálják még a fiatalok is. Léteznek jól bevillantott képek szerelmespárokról, ezt másolták az ötvenes évekből, merthogy Hollywood géniusz filmrendezője Billy Wilder ötlötte ki, őt csak másolják még most is.. Szövegek perverzek, mocskosan, durván hangzanak ebben a moziban, nem fogják magukat vissza a szereplőink, van olyan, akinek ez tetszik, van, olyan, akinek túlmegy már egy határon, ezt el kell fogadni, ám a 21. századi vígjátékvilág ezt valahol megköveteli. Az asztalnál, az ebédlőben a randijuk alkalmával, ahogy Drew ránéz a hapsijára, szemei, amit visszatükröztek abban a pillanatban, akkor elhittem neki, hogy szerelmes belé, és ehhez az érzelmeidet felszínre szükséges hoznod. A felmerülő kapcsolati problémák megjelennek, mint a távolság. A telefonbeszélgetés, levelezés marad, személyes együttlét, érintkezés és a többi nincsen meg. Ez eredményezi a keserűséget, ki nem élt vágyakat, melyeket büntetlenül meg lehet e úszni, nem tudom, kétséges… Ez a bő másfél óra még agyilag is serkenthet, ezért működik. |
2020-09-02 08:27.02 |
Nem lepett meg Mimi Leder filmjének bukdácsolása.
Úgy telik el 45 perc, hogy nincsen benne semmifajta olyan akció, amire azt mondanám, hogy hűha, és ez bizony baj. Clooney sosem volt kimondottan akcióhős, én ezt a titulust nem fedeztem fel az alakításaiban. Vészhelyzet című sorozatban lévő szerepe állt hozzá szerintem a legközelebb, meg a romantikusabb darabok, ahol a szemeivel kellett érzéseket közölni és romantikáznia a párjával. Amit Brosnan tudott akciósztárként azt George már nemigen, valahogy nem éreztem kellő virtust benne, hiányzott belőle a kegyetlenség, az, hogy képes vagyok megmenteni a világot, mivelhogy ezt Pierce ezerszer izgalmasabban, ütősebben, stílusosabban hozta ezekben az időkben. Talán az Alkonyattól pirkadatigban tette oda igazán magát Clooney, önbizalmilag egészen biztosan, csak az egy vígjáték-horror, ezért nem vehető komolyan, ottan Quentin Tarantino karaktere a bizarrságával együtt olyannyira érdekes, hogy ezzel majdhogynem elviszi előle a pálmát. Hans Zimmer dallamai sem szorítják össze a szívemet. Nicole Kidman pedig díszlet, bárkit választhattak volna helyette. De hát ez egy ilyen film, egyszeri nézésre elmegy. |
2020-09-01 22:09.46 |
Erre íródott a karaktere, mivelhogy a neje halálával őbenne is meghalt egy darab, lelki magányára megy rá a mozi, ezért érzelmileg fásult, unott, elveszett. Az örömlánnyal való beszélgetés az útszéli bárban summázza ennek a férfinak filmbéli szerepét. Akit későbbiekben felkarol, neki köszönhetően alakul ki az egész Védelmező szerepe. Az orosz maffia kezében van a lány, tárgyként, portékaként kezelik, ez indítja el a férfiban a metamorfózist.. Ám a feldolgozatlan múlt kísérti véges-végig, még a második részben is. Könyveket a volt felesége miatt olvas, így mutatja ki az alárendeltségét, szeretetét felé. A mondanivalók csakis a színészóriás Denzel Washington szájából hangzanak ilyen mélységesen, meggyőzően, ennél fogva több mint egy eksön story. Írtátok, hogy Csokasnak nem vert rögtön oda. Odanyomott egyet az asztalnál lévő beszélgetésben, csak nem tettlegesen, hanem a történetével. Egy orosz rendőrkapitány mesélte számára azt az ügyet, a fiatal, erőszakra hajló nehéz kölyökről, mintha az a kölyök a szemben ülő Márton Csokas lenne, úgy tolja át rajta a mondandóját, - nálam teljes egészében átjött ennek a belső tartalma. |
2020-08-26 10:30.30 |
Szerelmem, Hirosima egy igazi filmművészeti darab.
Marguerite Duras forgatókönyve alapján készült, ő írta a Szeretőt is, Tony Leung Ka Fai-al és Jane March-kal a főszerepben van megfilmesítve. Az a mű már színesben látható, franciásan, ügyesebben lett elkészítve, Jean-Jacques Annaud filmrendező darabja. Hét év Tibetben című művet szintén ő rendezte Brad Pittel, aki az utazása során úgy írta haza a leveleit, hogy semmit sem tudott az otthoni történtekről. A Szerető hangulatosabb, könnyebben megemészthető, átláthatóbb, táji megjelenítése varázslatos operatőri munkával van megáldva, erotikusabb is ennél, mivelhogy inkább arra megy rá a történet. Iszonyatosan jól hozza a társadalmi szakadékot, merthogy Jane eleinte csakis a pénze miatt ment el Tonyval, utána ez megfordul a vége felé, előjönnek belőle az érzelmek a kifutó óceánjáró hajón, majd a csillagos éjszakában Frédéric François Chopin lengyel származású zongorista keringőjét hallhatjuk, aki még Mozartnál is szebb zenéket írt. Viszonzatlan szerelemről szól, mely talán a legerősebb vágyat ébreszti fel, amely benne maradhat az ember szívében. Szörnyű képeket kapunk Hirosimából ezzel indul a mozi, fájdalmas volt látni az embereknek a kínját, nyomorát, rendezőnk nem restelkedett ennek élethű vászonra vitelével. A főszereplő egy Franciaországból származó lány, aki Neversben nőtt fel, egy francia kisfaluban található a Loire folyó mentén épült. Neversnek a falusi légkörét elénk teszi, azokkal a fekete-fehér képekkel, ezek a filmek ezért jók, mert odaképzelheted magadat, átérezheted a környéket. Emmanuelle Riva alakítása letisztult, a természetesség fogalmát írja újra, magyar szinkronhangja igencsak kiemelte a női természetét, történetmesélés szempontjából ez a non plus ultra. Kimondottan emlékezetes jelenet nincsen, történetek eltolmácsolása, párbeszédek burkolják be a filmet, szépen, lassan, ahogyan a korszak ezt megköveteli. Mikor foglak téged elfelejteni: Never, az az Sohasem- a zárószó magába foglalja a kettejük szerelmét. |
2020-08-25 22:44.29 |
Érdekesség gyanánt: George Gregory Plitt vagy ismertebb nevén Greg Plitt szintén látható a filmben, akkor, amikor Robert De Niro és Sylvester Stallone kiugrik a helikopterből. Greg az egyik LEGINTENZÍVEBB faszi volt a világon. 4 bolygója állt a tűzjegyekben, 3 a skorpióban. Több mint 200 darab Fitness címlapfotón szerepelt az USA-ban, számos magazinban, reklámban tűnt fel. Army Rangers katonai seregben szolgált fiatalabb éveiben, mániákusan csak a tökéletességet hajszolta mindenben, de még az sem volt számára elegendő. 1500 fölötti Skydiving ugrást vitt véghez, pro licence kártyával rendelkezett, világ életében adrenalin őrült volt, későbbi halálához ez vezetett, akcióban vesztette életét, ahogyan előtte megjósolta. Sínek között edzett, ottan császkált, készítette az edzővideóit. Bungee Jumpingolt is, kirobbanva szaltóval ugrott le, aztán beletett egy csavart- bődületesen robbant bele. Úgy össze vannak azok az edzővideók vágva, rakva, hogy az valami hihetetlen.. Legendásan tökéletes fizikumon mozgott, ellenben az is kevés lehetett számára. Házakat újított fel, sziklát mászott, főző leckéket adott, motivációs tréningeket tartott, golfozni szintén tudott, határtalanul sokoldalúnak, tehetségesnek bizonyult- egész testét belevitte a golfütésébe, olyan intenzitás, körív, koordinációs mozgás volt benne, hogy az csak na… Majdhogynem még Tiger Woodsnál is szebben lendített. Friends to Lovers reality showban Melanie Marden oldalán szerepelt, aki úgy nyilatkozott róla, hogy egy szuperhős volt. Sokszor túlzásokba esett át a személyisége, őrületesen pörgött, energián túli állapotban létezett, nem rendelkezett középértékkel. Egy motivációs bibliának nevezném a csávót, számos idézetet mondott. Mentálisan szükséges keménynek lenni, ezt hívják elme az anyag fölött. Ha földhöz is vágnak téged, felkelsz és csapod azt a szart a falnak, mert hiszel a célodban, ÉRTÉKET találsz benne- ezt ugyancsak ő hangoztatta! Ez nem az adottságaidtól függ, hanem az akaraterődtől, a soha fel nem adom hozzáállásodról. A lámpakapcsolót nem kapcsolgathatod fel és le, lámpakapcsolónak folyton égnie kell benned. Rendkívül sok igazságtartalommal bírtak a mondandói.
Egyébként a mozi nem olyan jó, ám elismerve a két színészlegendát, ezért feljebb nyomtam a pontszámot. |
2020-08-25 10:41.31 |
Óriási akcióvígjáték 2003-ból.
Régebben elkapott, azóta is tartom ezeket a szavakat. Elfeledteti a versengést, a harcot, a vágyat, komolyságot, vívódást ez a film, aztán persze tapossuk ugyanazt az utat hajthatatlanul, minden visszaáll a régi kerékvágásba, ám addig, amíg nézem kikapcsol engemet. James Bondnak a kiparodizálására megy rá az egész történet, ez adja vezérfonalát a látottaknak. A titkos ügynöknek az előszöri belépése, mikor rádobja kabátját a ruhatartó állványra, eztet Sean Connery csinálta ugyanígy a kalapjával Bondjaiban, utána jött Miss Moneypenny, végső soron a munkaadója, általában feldobtak neki egy témát- és minő modorral, könnyedséggel elkezdett róla beszélni- ezt talán Roger Moore működtette a legjobban, hosszasan, elnyújtva beszélt a küldetés belső információiról. No, ezek a történések így mentek itten ugyancsak, hasonlóan teszegették be ezeket az elemeket. John Malkovich, aki Pasqual Savaugeként, az életbe nem felejtem el a karakternevét, szokásosan parádés negatív szerepében, Pasqual szabadidejében dutyikat hozott létre, úgy terjesztette ki a hatalmát, ő szeretett volna lenni Anglia királya, nyilvánvalóan nem törvényes úton, ebből alakul ki a bonyodalom. Malkovich egyébként horvát származású, francia akcentust is belevitte ide, nyelvérzékkel rendelkezett a pali- szorgoskodott, hogy tündököljön színre-lépéseiben. Atkinson magához képest a piramis csúcsára mászott fel ebben a másfél órában Johnny Englishként, meg jó szövegeket kapott. Össze lehet hasonlítani Bean figurájával, ám profibban elhelyezkedő státuszban figurázza ki magát ebben a filmben. Ahogy besomfordál a kastélyba az elején, a hölgy ráfogja pisztolyát, akinek igaz tökélyre volt húzva mindene, testileg is annak tűnt, bármilyen szemszögből remek az a jelenet. Továbbiakban szintén akadtak ilyenek: A hiba szó nem található meg a szótáramban, amilyen komolysággal, hidegen oda mondta -hát még én is lestem egyet-, ezt az idézetet amúgy Bonaparte Napóleon a lehetetlen szóval említette. A világ egyik legjobb hadvezére volt, vagyis tábornoka, kérlelhetetlen, kíméletlennek bizonyult, 20-30 kilométer helyett napi 50 kilométert gyalogoltatta a seregét. Ajaccioból egy istenverte Korzikai kisfaluból származott, onnan emelkedett fel, átrajzolta Európa térképét. Kiváló stratéga volt, egyszerre több dologgal is tudott foglalkozni, szerette a forró kádfürdőt, sakkpartiban általában csalt, nem tudott veszíteni, mindig nyerni akart, zsarnoki jellemzőkkel rendelkezett, ám hihetetlen lelkesedéssel, elánnal buzdította a katonáit, velük tartózkodott egy légtérben, csatában, hétköznapokban, szinte mindenben. Natalie Jane Imbrugliának nem gyenge pontja a színészkedés, sőt mi több.. Szépen csengett Lorna Campbell néven, nagyon Lornás volt, jaj de még mennyire.. Eredetileg ausztrál pop énekesnő, nincs sok köze a színészi pályához. Klipjeiben azonban akciózott, színészkedett, mivelhogy azoknak a számoknak vannak történetei, melyek a nézőhöz, hallgatóhoz akarnak szólni. Fronténekesnő, abból is a jobbik fajta, netalán a befutottabb, népszerűbb, sikeresebb, ezek a szavak helytállóak a nézettségi faktorok alapján mondva biztosan. Az 1997-es Torn nevezetű dala ismert lehet az emberek számára, vége felé elkezd kicsikét sírni a gitár- jó is hallgatni azt az instrumentet. Itt láttam először, nem változtam annak kapcsán, hogy kiválóan állt neki a szerep, tulajdonképpen bond girlként álcázta magát, csak picivel titkosabb, beépültebb formában létezett. Ahogyan Rowan adogatja neki a magas labdákat a szavaival, ő meg olyannyira lecsapja ezeket, hogy köpni-nyelni nem tud a titkos ügynök- de bitangul jól csinálta Imbruglia. Megpedzette nálam a tökéletességet az alakításában. Mint egy rézkarc, mint egy kis faragott szobor úgy néz ki ez a csaj, pedig elég töpörödött, mindössze 160 cm, messziről nem hiszem, hogy mutat. Már bocsássatok meg, de ez a valóság, ám tudott bánni a szépségével (fekete testhez simuló kosztümben mutatkozott fogadás alatt), összes megmozdulása odaillett ahová kellett, nem rezzent meg, amikor Atkinsont be kellett oltania, és nehéz helyzetekben pedig támogatója volt a főhős férfinak, inspirálásra késztette. Az erőd előtt lévő beszélgetés az éjszakában, ahogyan a nő átfogja a kezét, valamifajta érzéseket vall a férfi irányába, gesztusaival, szavainak forgatásával, kikerekedett szemeivel kábítja a szemben ülő manust, abban fellelhető volt némi valós tartalmú beszélgetés is- Pazar fénykép megvilágítások vannak ezekben a percekben, szép környezetben vették fel az eseményeket. Utolsó képkockák, amikor forgatja az Aston Martinját, az Monte Carloban van, mellé nem is lehet lőni ilyen hellyel, ezt Pierce Brosnan reprezentálta az Aranyszemben, száguldozott a kanyargós hegyoldalban, azután elővette a lehűtött Bollinger La Grande márkájú luxuspezsgőjét. English-sel van Lorna a végén, előkerül a pezsgő, egymásra néznek, Lornától így hangzik: maga csupa meglepetés, aztán egymás felé közelednek, erősödik fel a zongorahang, már majdnem megcsókolják egymást, ezzel beteljesülhetne az álma Englishnek, ám mégsem, mivelhogy Johnny rányom az eject gombra véletlenül, aztán Lorna pedig felrepül az égbe, szerencsére egy úszómedencében landol. |
2020-08-24 20:05.07 |
Össze sem lehet hasonlítani az első résszel, nem is érdemes, mivelhogy teljesen más korszakból, anyagokból dolgozik mind a kettő. Lapos, unalmas, kidolgozatlan ez a 86 perc. Nem lepődtem meg, hogy ennyire fel van pontozva, sok csajnak azért gondolom bejött, mivelhogy a mediterrán hangulat nem mondom felszínre került. Ám nálam a kubai zene, és a táncok sem tudnak annyit emelni. Nem a színészi játékokról szoktak híresek lenni az ilyen zenés-táncos alkotások, itt sem szabad ezt keresnünk, mivelhogy a színészi teljesítmények gyengék. Diego Luna lehet, hogy nem olyan rossz táncos, ám semmi robbanás nincs a csávóba, amire azt mondanám, hogy azta mindenit, parkettre pedig ez irtóra kellene. Rábólintok arra, miképpen a táncversenyük fináléjában megszólaló Do You Only Wanna Dance számban van azért valamifajta latinos varázs. Majdnem a közepe felé van egy jó szám: Shawn Kane-től a You Send Me. Ennek a számnak létezik többféle változata is, Kenny G- Michael Bolton félében több a romantika, a szaxofonnak köszönhetően. Az 1987-es változatban, amit Emile Ardolino rendezett, abban összemosták a 60-as 80-as évek zenéit, kis költségvetésből készült, ám sokat hozott, az kultikus filmre sikeredett. Patrick Swayze mondja Gennifer Greynek, mikor tanítja őt táncolni: Ez egy érzés, egy szívdobbanás- van olyan szívdobbanás, érzés az ember életében, amelyért folyton harcolni érdemes! Utána jön be a dob üteme és ezzel a Hungry Eyes- Eric Carmentől- micsoda szám abból a korszakból. Ettől az előadótól: All by Myself, mely az eredeti, régebbi 1975 listavezető világslágere volt akkor- mélységekbe taszít, szétszakít, majd emelhet is az emberen, ez egy ilyesfajta ballada. Ezt a szintet szerintem még Celine Dion sem tudta ilyen mértékben érinteni. |
2020-08-18 08:43.32 |
Madonnának az a 2008-as - Sticky & Sweet Tourja, azon belül Argentína fővárosában lezajló Buenos Aires-i koncertje. Elemében, energiájának teljében volt ez idő tájt, mivelhogy azt a két órát tisztességgel végignyomja, milyen korban is tartózkodott ekkor, úgy dereng, hogy 50-hez közel.. Abban a számában jelenik meg a spanyol gitár, kubai dobok, harmonika, sombreró féle kalap, latinos hangeffektusok, előtte ezt már alkalmazta az 1987-es La Isla Bonitában- Gyönyörű Sziget a jelentése. Az a szám ezektől az elemektől világsiker, hesszeld meg azt a mexikói származású gitárost, hosszú hajú csávót, akit úgy hívnak: Robert Trujillo, ahogyan ül a fotelben, felnéz az égre, oly módon penget, na de milyen tiszta hangok jönnek ki abból a gitárból! Embereknek az ellazultságát, ahogy írtad pezsgését kövesd nyomon- elviszi a nézőt egy gondtalan világba, az a négy perc valami ilyesmit mondd ki nekem. A klipben keveredik egyszerre a nyomor (Mintha Kubának a nyomora érződne, ám Los Angelesben forgatták a videó klipet), és az előkelőség. Megfigyelhető az egyszerű kislány és a nő keveredése Madonnában, a kislányi álmodozásával, játékosságával, fohászaival, ott szorítja a keresztet a kezén, és álmodozik San Pedro szigetéről. Amikor sürög az utca emberei között, flörtöl velük- frappánsan csinálja abban az andalúziai flamenco vörös szoknyájában. Valahol azért láthatod már benne a nőt szintén- ettől válik vonzóvá számomra. Mihez tudnám nektek hasonlítani azt a felvételt, Gipsy Kings-től a Volare számához- sokan nem tudják, ám az különben eredetileg egy olasz sláger, csak spanyolosan van előadva, a csapat pedig most figyelj francia származású- teljesen paradoxon, mégis működik. Mediterrán helyeken akusztikus estéken a mai napig játsszák azt a számot különféle változatokban, és mondanom sem kell, hogy a feeling ilyenkor garantált.
A művésznőtől nálam, ami igazán megmutatja az ő szignifikánsabb énjét az nem más, mint a 2006-os Confessions Tourrol az Erotica nevezetű előadása. Ledobja magáról a felsőt, aztán a nadrágot szintén leveszi, azután felmutatja a közönségnek a ruhadarabot, csavar egyet rajta, és SHOWT csinál mindenből- Döbbenetesen könnyedén lépked, a háttértáncosok dolgoznak mögötte rendesen, hogy megcsinálják a koreográfiát, bár ők is kiválóan mozognak. Még a nóta kimondottan nem is olyan nagy szám, nem egy nehéz feladat elénekelnie, legalábbis neki nem az. Madonna feszes teste korához képest igencsak mutat, ám mégsem annyira finom esztétikum a csaj, vagy már uram bocsáss nem is csaj, hanem nő, amúgy vannak nála nőiesebb nők, ám ezekben a percekben itten azonban úgy érzem, hogy felülmúlhatatlanul produkál minden téren- attrakciója, vezérlése, eleganciája, mosolya a közönsége irányába, lazasága révén mondom ezt az állítást. Sugárzó MAGABIZTOSSÁGA az egész körítéssel együtt tökéletes. |
2020-08-02 22:48.58 |
Amiben ott csörgedezik az örök nevezetű szó, az az: Endless Love! A Legmagasabb, Legmélyebb érzelmi szinten az igazi az a film. |
2020-08-02 22:14.50 |
Ez a film nálam: Kevés.
Amelie csodálatos életére forszíroz- a művésziességével mindenképpen. Az első fél óra a szereplők gyermeki énjéről, játszadozásáról, csínytevéséről, barátságáról, majd a szerelmi kibontakozásáról mesél. Marion Cotillardból a szimmetria, esztétikum külsőleg itten az elején hiányzik, utána nyilvánvalóan a ruhatervezők elkezdtek kívánsága szerint dolgozni ezen az ügyön, mutatósan felöltöztették, ahogy azt illik. Jól elő tudja magát adni, jön a színészi játéka, előadásmódja, amely segítséget nyújt számára. A nyersebb szövegeket nem aprózzák el, ámbár maga a film puhább, kiegyenlítettebb skálán zajlik le, nem rendelkezik kellő keménységgel, ezt drámaiságára értem, mivelhogy ez romantic-vígjáték-dráma összekeverése, hát kihozni ebből valami egyedit, netán a tökéletességet súroló alkotást nagyon nehéz, merthogy vélekedésem szerint giccsességre hajlik. A főszereplő csávó Guillaume Canet még színészileg nem is olyan rossz, habár karakteressége nincsen- fiatalságának betudható ez a mondat. Nem könnyű csatázni Cotillardal, mivelhogy asszociációban veszedelmes kardinális energiával rendelkezik, amivel kicsinálja a párját, átnyomja minden gondolatát, szófordulatát, nézetét a másikon- ez a fegyvere itten ennek a csajnak. A srác pedig kivan neki szolgáltatva, főszereplőcsaj jól tud játszani a sráccal kénye- kedve szerint, ő mozgatja a szálakat- esetek többségében a nő szokta mozgatni a férfiakat, csak az a kérdés, hogy hogyan, milyen eszközökkel teszi mindezt. Ez a film egy flörtjátékra alapul, ez itten a fő irányvonal, ez által nekem nem eléggé áll össze az egész, ide-oda csapongnak a történések. Léteznek eszméletlen zongorahangok, de olyanok melyeket talán csak a francia mozik tudnak ennyire gyönyörűen megszólaltatni, ez a legmagasabb erénye a filmnek. Emlegettétek La Vie en Rose- Edith Piaf örökbecsű nótáját, felmixelték RnB-s re, amikor mókáznak akkor hallatszik, nem is lett gyenge, mivelhogy igencsak passzolt ahhoz a részhez. Aztán nehogy megbélyegezzetek, hogy nem szorult belém stílus. Az eredetit természetesen nem lehet felülmúlni, megannyi helyen, filmben megszólalt. Példaként: A Sabrinában 1954-ben- ahogy Audrey Hepburn levelet ír, háttérben a házak lámpafénye világít Piaf szólamaira, közben szerelmére gondol, - máig érzéssel teli az a jelenet, az egy más korszak, másfajta felépítésű mű- nem szabad párhuzamot vonni ezzel a másfél órával. Mondom, léteznek eltalált részek, vagyis inkább dallamok, amelyek emelhetnek az emberen. Ám összességében nem egészen tudom, hogy ez mi akart lenni. Nem merem keresni Szeress, ha merszben a valóságot, merthogy ettől azért messze helyezkedik el. |
2020-08-01 21:34.45 |
Besson mindig ezeket a groteszk, társadalomba nem illő, gnóm lényeket szereti betenni a mozijaiba- Nikita kezdetben pontosan ilyen. A mozi akkoriban üthetett, ma már veszít a felkapottságából, hírnevéből. Eric Serra zeneszerző vele volt megint, mint előtte lévő években. Dallamaival nem okoz csalódást, sőt hiába akció filmszerűség, mégis dallamvilága a romantikának a felsőfoka. Luc érzelemgazdagsága megmutatkozik, ez a rendező a megtestesült lelkiséggel készítette azokban az években a filmjeit. Az akciót és a romantikát vegyítette egymással, ezzel sikert tudott aratni a nézőknél. Napjainkra nézve talán nem olyan tökéletes film, olykor lassú, picikét elvont, azonban francia stílusa, az ízig-vérig Bessonra emlékeztető nüanszok bizony figyelemreméltóvá alakítják ezt a szűk két órát. Színészi játék a mozi csúcspontja, mivelhogy borzasztó komolyság tükröződik az arcokon,. Főhősnőnk Anne Parillaud valahol mégis bejön sokunk számára, behatárolhatatlanul sokat ad ki magából, hol őrületesen feldúlt, hol szórakoztatóan adja elő magát, ezeket váltogatva válik vonzóvá. Szövegek sem rosszak, amiket írogattak neki: Amíg várnak vágyakoznak utánunk- milyen IGAZ! Ennek szikráját sosem szabad kiölni magunkból, ezt csak jómagam teszem hozzá. Főleg a fekete napszemüvegében még stílussal is felruházták-volt benne valami. Ebben a filmben öldöklés, düh, fegyveres incidens, vér, könnyek megtalálhatóak minden mennyiségben. Kairo zseniális alakítása sokat nyom a latba, nem egy jégcsap ügynök a fickó, hanem éledezik személyében a féltő férfi, akinek az arcán látszódik, hogy valójában mennyire érzékeny. A film közepén megcsókolja Nikitát is, utána feltörnek belőle a lágyabb érzések, ha megfigyeli az ember. Ellenben tárgyszerűen bánik a bérgyilkosnővel, ki tudja zárni magából a valós emóciókat, ezért igencsak veszélyes fazon. Kiderül, hogy Nikitának erősebbek az emberi jellemzői, ez által ő sosem lehet a bérgyilkosok legjobbja. |
2020-08-01 09:58.55 |
Luc Besson értékálló filmkölteménye, képi világának, misztikumának, egyediségének, mélységének, érzésvilágának köszönhetően messzemenőkig alapmű jelzővel lehet illetni.
Egy dolog állandó, visszahívó erejű: A szereplők tenger iránti vonzódása, küzdelme, végtelen szeretete. Amikor Mayol meséli a nőnek telefonban azt a történetet a sellőről, akkor úgy mutatja ki az érzéseit iránta. Tudod, mit kell tenned, hogy találkozz egy sellővel ? Lemész a tengernek mélyére, ahol a víz már nem is kék, és az ég csak valami távoli emlék. Ott úszol a csendben, ott maradsz, és úgy döntesz, hogy meghalsz értük, csak akkor kezdenek előjönni. Üdvözölnek téged, és eldöntik, hogy mennyire szereted őket, ha ez igazi, ha ez őszinte, akkor veled maradnak, és elvisznek magukkal ÖRÖKRE! Telefonon mondja eztet Rosanna Arquettenak. Máig favoritom az a jelenet, merthogy mindent elárul az egész filmről. |
2020-07-29 07:20.51 |
Tipikus 90-es évekbeli romantikus-komédia.
Egy jó Micheal Keatonnal, aki sosem okoz csalódást, bár lehetett volna valamivel jobb is. Ezt csakis arra mondom, hogy folyton visszarántja az a fránya büszkesége, mikor az érzéseit kellene kimutatnia. Operatőrünkben volt leheletnyi elegancia, mivelhogy vannak jelenetek, amik ide vagy oda, de még ennyi év után is képileg pazarul mutatnak. Hallgass Velem könnyed komikum, csipetnyi romantikával megfűszerezve, melyet természetesen ez a műfaj megkövetel. Michael a játékos természetével hívja fel a figyelmet magára, amivel felkelti partnere figyelmét. Geena Davis csinosan néz ki újságírónőként, illik a főszereplőnkhöz. A film bevisz kicsikét minket a lélek birodalmába azzal a spanyol dallammal-, No Se Tu forog először a furgonban, majd a magány perceiben, zárásban szintén, micsoda szimfónia oson a hang hátterében. Buszból való kamerázások, háttérképek jól visszaadják a természet adta csodáit. Csavarja a történetnek, hogy a férfi szintén ebben a szakmában tapossa a mindennapokat, tehát a nővel ellenfelek lesznek, ez adja a konfliktus helyzetet. Csak a kiélezett, problémás szituációkban lehet fejlődni, összekovácsolódni jobban, személyes véleményem szerint nekem ez jön le ebből a másfél órából, habár ezt műfajhoz illően finoman kapjuk meg. Bekövetkezik a fordulat, ami az, hogy volt férjénél marad az asszony ideig-óráig. Keaton már visszaszerezhetné a nőt a kivilágított kútnál lévő jelenetnél, de elszúrja rossz mondatával. Jön néhány bonyodalom, lezárás szokás szerint történik. Ám kimondottan erős rész egyszerűen nincsen a moziban, ezért a közepes felé húz. |
2020-07-28 12:49.58 |
„Nomeg mikor a Judith nevű hölggyel énekel,ahogy átölelte a nőt,annyira....balfék volt a mozdulat,olyan ügyetlen,idegen,igazolva láttam régi gyanúm:ezt a pasit nem érdekelte a szex,a nők,(szerintem a férfiak se,uram bocsá a gyerekek.)Aszexuális volt elképzelésem szerint,csak és kizárólag a zene érdekelte,amúgy meg egy kisfiú volt,most olymindegy,erről szülei ,a sztárkultusz vagy esetleges hülyesége mit és mennyit tehet.”
Részben igaz lehet, ám ez nincs azért totálisan így. Fényéveiben más lehetett a helyzet.. Már csak a személyiségképletét nézve, amit én láttam, abból különfélébb jellemzőket is le lehet szűrni, meg, amiket mutatott a nézők, rajongók irányába, az másfajta nézőponttal is ellátja a látottakat. Szerintem eszméletlen kemény, stabil fickó volt belül, elég abba belegondolni, hogy folyamatosan a szórakoztatóiparban tevékenykedett több mint 40 éven keresztül, oda nem piskóta elhivatottság, elkötelezettség kell, akárhogy nézzük - hacsak laikusan belegondol ebbe az ember, már akkor képet kaphat őróla. Sokat mozgott csajok között, a színpadon, klipekben, reklámokban, a próbák alatt egészen biztosan, és nem ijedt meg tőlük. Mint ahogyan az óriási őrjöngő tömegtől sem, oda önbizalom rendeltetik, nem is akármekkora. The Way You Make Me Feelnek a klipjét tekintsd meg, ha időd van rá, sok mindent elárul ennek a másik oldaláról. Ott egy kirívó, felcicomázott nőnek udvarol, akit megszeretne hódítani, és koránt sem kisfiú módjára teszi mindezt. Az a nőies teremtés azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, Jackson meg igyekszik lenyűgözni az előadásmódjával. Beleordít egyet az elején, levegő megáll, még a csaj is visszapillant rögtön rá, hogy ki lehet ez a manus.. Érezni fogod, hogy miről beszélek, előjönnek a férfi energiák belőle. Nem minden kigyúrt, nagymenő csávó tudná ezt ilyen módon működtetni, közel sem, sőt... Felejthetetlen TŰZ energia lakozott benne, melyet valójában a szórakoztatóiparban tudott kibontakoztatni. Ő egy Életművész volt, egy valódi SHOWMAN, és ebben MINDENKI ELŐTT JÁRT! Smooth Criminal videoklipet érdemes elővenni, az elején bedobja a terem sarkából az pénzérmét a zenegépbe, aztán megszólal a szám- Mi az üzenete annak ? Az, hogy minden szem rám szegeződjön, az emberek engem figyeljenek ott abban a pillanatban. Nők között mozog azokban a percekben végig, nem egy balfék hapsi módjára, hanem elképesztő profizmussal, félelem nélküliséggel tette mindezt. Michael rendelkezett Oroszlán érdekeltséggel is, már, mint a személyiségét illetően. Ez a tulajdonsága kiütközött, amikor a színpadon, klipekben, éneklésében szerepelt, mivelhogy abban megfeszítette bizony magát. A tehetség, a kreativitás és a munkamánia ötvözetét Michael Jacksonnak hívják. Csak érdekességképpen hoztam fel ezeket az állításokat. Jó több sarokból vizsgálni egy dolgot, ahogyan te szoktad általában mondani. |
2020-07-27 21:38.54 |
„Megmondom őszintén,hogy Portman miért gyönyörű sokak szerint,ma sem értem...nem csúnya az arca,de könyörgöm,melle semmi,a teste egy zéró. Színészileg is leginkább a Fekete Hattyú:igaz,ott hihetetlen jó volt,szó nélkül jogos az Oscar.”
Brutális, vibráló női energiákat közvetít pedig kifelé, iszonyatos tartás lelhető fel benne, ez által sokan felkaphatják rá a fejüket, skorpió az aszcendense amúgy. Ezek az energiák itt vissza vannak fojtva, úgy észleltem rajta. Nem egy Monica Bellucci alapanyagból van összegyúrva testileg ezt vastagon aláírom neked, de nálam erőteljesen megmutatkozik az egyedi kisugárzása származásából adódóan is. Az sem véletlen, hogy egy ilyen kaliberű kis szösszenésben szerepel itten.. Fekete Hattyúban osztom tényleg beleadott majdhogynem mindent. Nálam Leon, a profiban volt hihetetlen, ilyen fiatalon, ilyenfajta magabiztosságot, hiteles érzéseket nemigen láttam előtte. Leonról kiderült, hogy nem egy gép, az őrangyala feltörte páncélját a férfinak, fellobbantotta a rejtett érzéseit, ez által volt értelme az életének, nem a semmiért halt meg a végén. A film elég gyönge, színészi játék is olyan amilyen. Kutcher kisiskolás Natalie mellett, ám pontosan ettől nincsen közöttük akkora súrlódási felület, szerintem ennél fogva működőképes a filmbéli viszonyuk, majd kötődésük egymással. Ashtont egyszer láttam eddig keményebbnek, az nem más mint, a Hullámtörők volt. Hullámokra szállt ottan Costnerrel is, mely dicsérendő teljesítmény. Máshol a puhább, szórakoztatóbb énje az üdítőbb szerepekre, vígjátékokra mégis valamilyen szinten rendben zajlott le, erre skatulyázták őt be. Ivan Reitman megrendezett szabad percei gyanánt egy középkategóriás filmet, arra ez megfelelő. Zenei egyvelegeket jól eltalálta, Color Me Badd- I Wanna Sex You Up feldolgozása hallatszik az elején- szerintem te ezt a számot ismered, meg még van pár jó hanganyag, ehhez eléggé értett rendezőnk, 46. percnél előjött az idilli dallamvilág, meg az érzések, a női féltékenység, a másik fél más megvilágításban él már bennünk, valami megváltozik a felekben- átment rajtam az a sejtelmes dallam. Körülbelül ennyi, merthogy a valós komolysága az egésznek azért elmaradt. |
2020-07-26 09:42.07 |
Helyenként rendben van ez a film, helyenként pedig unalmasabbá válik.
Martin Scorsesenek vannak ennél azért kiemelkedőbb művei, ám ez sem vall azért annyira szégyent közülük. A bárok hangulatát, tajtékzást, zenét kellően hozza. Az Intró azzal a cigarettafüsttel irtóra el lett találva. Azután meg betették Phil Collins- One More Night című borús slágerét- Philnek abban a számban benne van a fájdalma, vágyakozása, inkább az előbbi. Nézd meg azt a sötét árnyaltú videó klipet, búskomorságban egyedül zongorázik, belül ő egy hihetetlenül érzelmes ember, a szám és a klip kombinációja mérhetetlenül jól adja át ennek az érzését, mert ez erről szól. Zongorája fölötti szinte üres pohár mindent elmondó jelentéssel bír, tán csak egy pici víz lelhető fel az alján benne- fikarcnyi reménysugár. A színészek jók a maguk korához viszonyítva, Paul Newmannek látszódnak a filmezésben töltött évei, ezeket kamatoztatja úgy, hogy személye keretet ad a mozinak. Mondhatni profi, és nemcsak itt tűnt fel a gigantikus lencsés Aviator napszemüvegében, hanem már a 60-as években is viselte. Cruise fiatal, csiszolatlan kamasz A Pénz színében, később transzformálódott át kiforrottabb, élethűbben alakító meghatározó színésszé. Azt éreztem egyszerűen zöldfülű Newman mellett. Jerry Maguire-re érett be igazán, ám arra nagyon, de nagyon. Oda írtam már hosszabb terjedelemben, az a film igazából az őszinte szeretetről szól, melyet nem tócsába menően mutat be, hanem valahogy áthatja az embert- én így érzékelem ezt. Tom az itteni szerepében nem vész el, ellenben a tehetséges biliárdjátékost úgymond nem is rosszul vetíti elénk. Hónapokat gyakorolt előtte, hogy a szerepét magába szívja, majdhogynem az összes lökést ő hajtotta végre- küzdő szelleme már ekkor megmutatkozott. Szó se róla, fellelhető benne egy-két tanulságos, igaznak vélt mondat. Kaszinók világába szintén jegyet ad nekünk, oda nem viheted be az érzéseidet, mert akkor kicsinálják az embert- tárgyilagosan illő kezelni a dolgokat. Valahogy mégis úgy láttam, hogy nincs ebben a filmben feszültség, valami hiányzott belőle, talán nincsen igazán összerakva. Scorsese csínján bánt az érzésekkel, az emberi sorsokkal úgyszintén, a biliárdozás csatáit is felületesen érintette, ez által valamelyest néhol bizony kevés számomra a mozi. |
2020-06-18 21:03.49 |
Így szokták megcsinálni a romantikus-komédiák 90%-át amcsiban, de hát te ezt nagyon jól ismered. Felfigyelnek a felek egymásra, egymásba szeretnek, aztán a film háromnegyedénél megérkezik az aranymetszés, ahol kiderülnek a negatív tulajdonságok a másikról, ezek a rossz jellemzők megrökönyödést keltenek a másikban- Huuu neked is vannak olyan tulajdonságaid, melyeket elnézve lehetséges, hogy a közös jövőnk problémás lenne. Ugye, az a sok kétség az aranymetszéskor merül fel az egyénekben. Ekkor válnak szét a főszereplők, minden mocskos dolgot egymáshoz vágnak, azután a végére meg jön az összeborulás. Ez a recept beválik a nézőknek, mivelhogy nem szeretik a szomorú befejezéseket, így lehet eladni egy filmet, főleg az USA-ban.
Helen Huntban nemigen van vénuszi vonás, de enyhén elárulom, hogy kicsikét létezik bizony benne, csak ez azért kevésnek mondható, ezért talán nem olyan szép, nem tehet róla, ilyen a genetikája. Ám ha valamikor megérint egy nőiesebb kaliberű teremtés, akkor még a poklon is érdemes keresztülmenni ÉRTE, én úgy vélem !!! Hunt jól tud színészkedni, élethű mozdulatai vannak, valamifajta jelenlét övezi a vásznon, ez pedig gyógyírt jelenthet a nézőknek. Volt egy jelenet, ahol megcsillant valami nőiességéből, és tudod, hogy melyikre gondolok, arra, mikor ott fényképezgette a porcikáját Greg Kinnear. Ottan komolyan mondom, hogy rendelkezett külső szépséggel is. Muris volt látni, hogy Greg elkezdte motiválni magát a kép rajzolása közben, ahogy árgus szemekkel figyelte a nőt, a papírokat meg dobálja el a háta mögé, meg ahová csak tudja, teli a szoba a rajzlapjaival- a film egyik megmosolyogtató momentuma. Keze alig bírj az iramot, a gipszet is letöri a kezéről, annyira belemerül a firkálásba, lila-ködben érezhette magát ekkor ez a festőművész. Előtte a várva várt randi, bár rész azzal a bársonyos Smooth Jazz nótával, főszereplőink közti elmondottakban vannak igazságok- akkor történik az aranymetszésnek mondható snitt egy rossz mondattal, a szavaidnak bizony SÚLYA van, nem is akármekkora sértettséget képes okozni. Olyan károkat, amiket már az is lehet, hogy nincs az a megoldás, amely vissza képes hozni… Megnéztem azt a részt párszor, hihetetlen, ahogyan abban a jelenetben játszott Helen, elérte velem, miképpen már nem is érdekelt a külseje- jobban nem reflektálok erre mostan rá. A zárás viszont hiába, hogy Hollywoody, mégis annyira szívhez szólóan van megoldva, ezért illő bizony fegyelmezetten nézni, mert abban a lezárásban átértékeljük mindkét fél helyzetét, ez az, amiért eltalálhat. Kinyit hajnalban a pékség, besétál a pár- oly finoman, egyszerűen zárja le a látottakat, azzal a harmonikusan odaillő dallammal, melyet elhihet a néző, ám ehhez persze elengedhetetlen a két főszereplő kiemelkedő alakítása. |
2020-06-14 22:03.12 |
„A másik,amiben biztos,hogy első,az a legmorbidabb ágyjelent.Ilyet sem láttam még.Biztos tudjátok melyikre célzok.”
Azt BOSSZÚBÓL csinálja. Nagyon nem mindegy, hogy milyenfajta szögből nézed. Sokan nem veszik komolyan, elviccelik azt a jelenetet, vagy csak pikánsnak, morbidnak gondolják. Ám ha szexuális oldalról nézed, akkor az szívszaggatóan FÁJ. Ez történt Keatonnál a múltjában, erre megy rá az egész sztori is amúgy. A nőn vezeti le ott és akkor haragját. Nem illő példa, de ki kell mondani, hogy mi történik ennek a jelenet kapcsán. Keaton és Fraser beszélgetésében elhangzik az a mondat, nem írom ide le, mivelhogy irtó trágár, de azt ottan érzelmi sérelemből mondja! Ezt a beszélgetést tudod, hogy picikét mire tudnám hasonlítani ? Arra, amikor Daniel Craig a Casino Royalban diskurzust vált Judi Denchel, és veti oda neki: Nincs szükségem időre, a munkát elvégeztem, a r*banc halott- ezt nem tudom szebben írni, mivelhogy szó szerint így mondta ki. Azt ottan bizony fájdalomból ejti ki száján. Utána elkészült a Quantum Csendje, ami egy bosszú mozi, felkutatja a megbízót, aki miatt meghalt szerelme, ennek a filmnek végén Olha Kosztyantinyivna Kurilenko talpig feketében nem is akármilyen kinézettel rendelkezett. Ő megsimítja a fejét Bondnak, és ezt veti oda neki: Ez itt a te börtönöd- bizony mennyire igaz, ám ezt a börtönt fel lehet jóra is használni- direkt nem fejtem ki jobban… Mivelhogy az a film szerelmének a megbosszulásáról szól. Két Bond karakter volt, amely sebezhető, nem ide kellene ezt vésnem, hanem máshová, mindegy leírom: A Timothy Daltoné, meg a Daniel Craigé, a többiek a tökéletes férfit mutatták be. Az előbbi kettőnek voltak érzései. Véreztek, hibáztak, küszködtek mind a küldetésben, mind, amikor közel engedték magukhoz a nőt, főleg Craig a Royalban, ám az egy jellemfejlődést szintén bemutat a nézőnek. Ezekről fontos beszélni, mert ezek szakmai dolgok is, amikről írogatok. |
2020-06-14 19:44.28 |
Nem mai darab, ám nyugodtan megtekinthető.
Olyan mintha nem is a 80-as években járnánk, hanem a 70-es évek korszakában. Az utca, a járda, a város emlékeztet Village People - YMCA 1978-as videoklipjére. Nem hülyéskedésből írom ezt, hanem komolyságból, mert az ilyesfajta környék jelenléte érződik rajta. Régies film, ezért a mai nemzedék körében mára elavult. Michael Keaton remekül alakítja az önmagával foglalkozó sztárhokist, aki beletemetkezik a sportba. Ejt szinte mindenkire, ő CSAKIS a céljának él, KITART, ez a kitartása mutatkozik meg nála akkor is, amikor reggelente mindennap elindul futni. Azt mondom, hogy jól csinálja, mivelhogy tudja csak így érhet el valamit ebben a tetves életben. Őt nem érdekli, hogy mi megy a tévében, az sem, hogy nem hívja szórakozni senki. Ő akkor is nyomja, mikor senki nincs vele, amikor mindenki fittyet hány rá, ott sanyargatja magát egymagában, ütögeti a korongot tízszer, százszor, ezerszer az üres arénában, nem véletlenül tartózkodik sportjában az élen. Ebben a sportágban nem lehetsz beszari csávó, ottan test a test elleni küzdelem van, erről a jégkorongosok tudnának a legjobban történeteket mondani. Ám nem erre fut rá a film, hanem a hármas kapcsolati összefüggésre. A jégkorongos megismerkedik egy kezelhetetlen utcakölyökkel, akit a kezei alá vesz, elkezdi istápolgatni, pedig nem érdemelné meg ez a kiskölyök, merthogy ki akarja zsebelni először, ám majd később megesik a szíve rajta. A kisfiú felnő Keatonnak a szintjére játékilag, azért ez meglepettséggel szolgálhat számunkra. Vannak szívet melengető pillanatok, a kocsiban odamondja a gyereknek főhősünk: Kiálltál mellettem, nem hagytad lenyomni magadat, verekedtél a fiúkkal, megtetted értem, csupa szív vagy- abban a kézfogásban szereti meg igazán a gyereket, dallam csakugyan csodásan szól alatta. Maria Conchita Alonso szintén belép a képbe, akivel szorosabb kapcsolatot kezd ápolni főszereplő férfink. Úgy dumál ez a férfi, hogy rá sem néz, csak megy előre a nő mellett, és oly módon mondja a mondatokat neki- rohadtul jól működtette Keaton már itten a karizmáját, pedig külsőleg kimondottan nem volt egy nagy was ist das csávó sosem, ám FELLÉPÉSÉVEL odabasz folyton kicsit a világnak, valami ilyet kimondva: Ezt nektek! Karakterének nincsenek olyan eget rengető kilengései negatívabb értelemben, végig belülről érezni lehet rajta a pozitív, jóravaló hajlamot, ezért a főszereplőnő megtalálja azokat a tulajdonságokat, melyekben látja a férfival a tartós kapcsolat jövőjét. Zenéje kedvelhetően hozza a hangulatot - gondolok ezzel a közlekedési járművön lévő fiúnak keresésére, de jó kis dallamvilága van annak. Vannak benne igaz mondatok, hogy mik kellene, hogy legyenek fontosak az életben, és oly szépen világosítja fel a nézőt, melyre a mai mozik tucatja nem képes, ezért figyelemreméltó még mindig ez a romantikus alkotás. |
2020-06-13 09:46.16 |
Ami egyszer bejött, az másodszor már nem annyira.
Megértem a film befutásának elmaradását. Lehet, hogy fontosabb alkotás, mint az Életrevalók, talán életszerűbb, mi több biztosan az, de olyannyira lassú keretek között csöpög, ami az ember érdekeltségéből lentebb faraghat. Hót unalmasan, egy síkon mozognak az események az első órában, majd utána szépen lendül valamit, mégis végignézve ezt a két órát, azt kell, hogy mondjam, langyossá teszi a látottakat, de ezek ellenére franciás íze segít rajta. Az életrevalók elárulom, mitől lett akkora népszerűséget hozó darab. Attól, miképpen hullámzott hangulatilag folyton a vígjáték és a dráma között, ezért válhatott közkedvelté. Ha valami egysíkúan mozog az sokak számára nem annyira jön be, ezzel talán én sem vagyok másként. Azért egy-két hihetetlenül szép megoldás felfedezhető a Sambában, mikor beszélgetnek szereplőink az üres benzinkútnál, meghallod a gitárpengetést, mivelhogy az PENGETÉS, melyben lágyság keménység meghintve érzéssel keveredik, sötétben sétálnak a felek- élethű szót húzza alá vastagon az a rész, vizes a beton is, még jobban valódibb. Felhozva ide a felhőkarcolón lévő részt- azzal a Gilberto Gil brazil muzsikájával, találékonyan oldották meg, végre elindult a mozi az unalmasságtól, az a jelenet megint csak beütött. Rálapátol az egészre a sötétebb éjszakai közeg. A kamera közelítései mutatják meg azt, miképpen ebben a moziban van valami. Néhol a kocsi ablakából kintről veszi szereplőinket a kamera, ezt a módszert korábban Luc Paul Maurice Besson ugyancsak alkalmazta filmjeiben. Bob Marley reggae zenéje is felhallatszik a parketten, ő mondta: Soha nem fogod megtudni milyen erős vagy, csak akkor, ha már nem lesz más választásod, mint hogy az legyél. Omar Sy vaskos, nincsenek fals megmozdulásai, mikor alakít, nem is alakít, hanem önmagát adja. Összes reagálása, mókája, drámája, megmagyarázása működő képes. Menekült szerepben taposnia kell bármiféle munkáért, mintha az élet írná, úgy láthatjuk mindezt. Hányadék munkát végez, kitörési lehetősége egyenlő a nullával, de nem kerít ebből gondokat, hanem vállalja küzdelmét leszegett fejjel, ezért sajnálod is kicsit, ám mégis kedveled jóságánál fogva. Vérbe forog a szeme meló után, ezt látod, ahogyan a metrón közlekedik, merthogy izzasztó, szenvedő szalagmunkát szabnak rá. Charlotte Gainsbourg természetesen hozza szerepét, játékában nem található semmifajta túlspilázás, egyszerűen úgy jó, ahogy van. Bevándorlási hivatalbeli alkalmazottként túldolgozza magát a kelleténél, ezért gyógyszereken él napi szinten, ami az egészségét roncsolja, pszichéjét bizony kikészíti. Nem tud mit tenni, ebbe vágott bele, csinálnia szükséges. Az érzéseket elegánsan, finom bájjal, franciásan lépteti fel a mozira, gondolok Omar és Charlotte kellemes kapcsolatára, mert inkább kellemesen csónakázva eveznek az érzések tengerében. Jó, nem leszek ennyire szentimentális, de ha végigkukkantasz rajtuk, akkor lehet, miképpen te is hasonlóan vélekedhetsz róluk. Kacaj, féltés, mosoly, az ilyen feledésbe menő tulajdonságok életbe lépnek közöttük, csodás ezt látni, oly eleganciát, finomságot mutatnak, mellyel tudok azonosulni. Néztem ezt a filmet, aztán kiderült, hogy, kezdett elkapni, magával sodorni a végére. Szóval, ha nem is érdemel jobb osztályzatot, de egy négyest minden bizonnyal ér. |
2020-06-12 08:59.46 |
Veszedelmesen jó film.
Michael Keaton miatt, akinek puszta jelenléte felizzítja a vászont. Szavak nélkül képes kommunikálni, vonzalmat ébreszteni másokban. Negatív karakterével elviszi az egész mozit majdhogynem egymaga. Ami lépésékkel kibontakozva már nem is lesz olyan negatívnak mondható. Ahogy rágógumizik az elején, megszólalás nélkül teszi kanállal az ember szájába az énjét leíró jellemzőket. Egy gátlástalan, gerinctelen, okádékul beszélő értékesítő- nem követendő példázat, egyes dolgokban viszont igencsak az. A kétszer akkora körökben forgó üzletembert is lemeri hordani, nem jajveszékel attól, hogy elveszíti az ügyfelet, ettől VISSZAUTASÍTHATATLAN. Ebben a világban, ha elakarsz valamit érni, ki kell a lelkiismereted ölni magadból, csakis akkor tudsz igazán eladni, a klienseket magad pártjára állítani, ez bizony így működik. Ő ebben profizmus szavával ékeskedik. Nem véletlenül lett ilyen, később erre fény derül. Lelövöm az okot, mi más okból, mint a múlt bántalma által válik azzá. Szerencsére az üzleti belső világ nem nyer akkora előteret a moziban, hanem a párbeszédekre fektették a hangsúlyt, amik pazarok! Brendan Fraser az üzlettársa, akinek nem megy az értékesítői munka, mert túl jófiú, annyira meg akar felelni ügyfeleinek, a párjának egyaránt, hogy ezzel egy sipákoló kisfiúvá válik, elcseszi kapcsolatait. Hölgy számára nem lesz már kihívás, megunja, kezdi semmibe venni. Folyton ezeket a másodhegedűs szerepeket kapja, ám jó ellentéte az eladásművésznek. Az első számú értékesítőmanus kiválóan tud gémelni, ezért is bírja annyira könnyedén a nőt levenni lábáról, vadászösztönét újból fellobbantani, sec perc alatt megy neki, nőnek sem kell sok, beadja a derekát. Persze a végén kiderül, miképpen azért mégis más itten a helyzet, nem lövöm el, mivelhogy az a döntő kulcsa ennek a mozinak. Michael az üzletben egy harácsoló szemét fazon, ám amikor a nővel beszél, akkor változtat tenyérbe mászó stílusán. Fékez magán, egy trágár szó sem hagyja el száját, alkalmazza az irodalomtanári finomságát, műveltségét, költői lelkét, mivelhogy céges karrierje előtt az volt. Szabadidejében könyveket olvas éjszakánként, műveli, fejleszti magát. Egy napon meg kell fizetnünk bűneinkért- ez a Dorian Gray szállóige elbújt fejében, addig nem nyugszik, amíg meg nem fejti, hogy mi is számára a helyesnek vélt út. Amber Valletta alakítja a főszereplőcsajt Belisát, kicsit ziláltnak tűnik színrelépéseiben, nem tudja, mi tévő legyen, nem érzi jól magát a New York-i nyüzsiben, elégedetlen párjával, kialudt a tűz köztük, ezért összefekszik Keatonnal, amiről Fraser nyilván nincs tudatában, vagyis úgy tesz, mintha nem tudná. Azután beosonnak a gubancok, melyek megkevernek mindent, nincs fölös minute, hanem száguld a sztori előre. Mercijével visszamegy ahonnan jött a Tedet alakító Keaton, szemeiben parázslik a bánat, érzések előjönnek, ahogy lenni szokott akkor, mikor már összedől körülötte minden, zene szintén remekül visszaadja ezt nézőjének. Belisa pedig megismeri az igaz szerelmet, ám sajnálatára későn, akkor ismeri fel, amikor elveszíti, azt, akit abban a járdán lezajló, pityergős ölelésben megszeretett. Ott a törés benne, padlóra omolva előtörnek belőle azok a pillanatok, melyek már nem csévélhetők vissza újra. Pedig ez a férfi beismerte hibáit én meg nem értékeltem az ottani pillanatot- ez zajlott le őbenne. Ennél fogva Keaton megkaphatta volna a boldog élet lehetőségét és ezzel a nőt ugyancsak, merthogy a főszereplőnőnek nem hazudott viszonyuk alatt, hanem kitárulkozott. Ezzel szemben valami mást érdemes újra megélnie, azt, amelyben intellektuálisan létezett mindig is. Ezeket a leírtakat láthatjuk összefoglalva a filmben, aztán a lezárás tartogatja a meglepetéseket, merthogy történetünk megcsavarása mindent egy újabb nézőponttal lát el, ez az, amiért ez a mozi megmagyarázza végén azt a két szót, hogy: Csalás és ámítás. |
2020-06-11 18:00.44 |
Hollywoodi jellemzőkkel van felruházva ez a romantikus-komédia, de színészi játéka olyannyira megemeli, hogy szerethetővé válik sokunk számára.
Dramaturgiailag nem különbözik hazája alkotásaitól, a szokásos cselekményszerkezet mentén halad a történet. Jön az aranymetszés a film háromnegyedénél, ahogy szokás, a végét ugyancsak ismerjük, hogyan tesznek rá általában pontot. Ám szereplőink a szövegeiket jobban oda merik mondani a másiknak, nem játsszák meg mondanivalójukat, hanem őszinteséget sugallnak a párbeszédek, ettől eltér a hagyományos ilyesfajta filmtől. Helen Hunt nem egy szép nő itten, kifejezetten csúnya, nincs rajta smink, semmi cicoma, normálisan sem tud öltözködni, köntösben szaladgál. Egyszerű pincérnőt alakít, ám a férfiak belsejének lehet egy olyan részecskéje mely mindig vágyik egy ilyesfajta nőre, pontosan ezektől a naturálisabb vonásoktól mégis eltér a tucattól, a mindennapi bajaival együtt életszerű. A külsejének visszafogottságát az éles nyelvével ellensúlyozza, nem fél senkit lehordani, vendéglőben feldühödött párbeszédeket folytat a fővendéggel, az érzéseit, hangulatingadozásait, otthoni családi zűrjeit szintén beleviszi a munkájába. Nem tudod, hogy mikor törhet ki, mert bármikor felmérgelődhet az az ember érzése, ettől vibráló a személyisége ebben a moziban. Jack Nicholson egy kényszerbeteg köcsögöt játszik, de annyi jól hozza ezt a köcsögöt, melyet még Hollywoodban se láttak előtte, se nagyon utána, jött is az Oscar bácsi a szoborral, és kezébe markolhatta a díjat. Neki rigolyás szokásai vannak, elkerüli az embereket, tisztaságmániás.. Otthonában írogat számítógépe előtt, mert író a foglalkozása, vállalatnak ír, ezzel keresi a betevőjét. Jól is keres, mivelhogy pénzileg meg tudja engedni magának, hogy támogassa a pincérnő beteg gyerekét, ennél fogva ő valahol jó, melegséges ember, ám annyira gyalázatosan viselkedik mindenkivel, lehordja, kioktatja az embereket, hogy mégis utálják személyét. Először csak egy kutya miatt képes kinyílást mutatni, a kutyus cukisága nyitja meg szívizomzatát, utána következik Hunt, majd a meleg festő szomszédja, amelyet Greg Kinnear alakít, akit csúnyábban nevez természetéből fakadóan-, amikor depresszióba süllyed a festőművész, akkor az éjszaka közepén levest visz őneki, így szimpatizál vele. A kutyának zongorázik és énekli azt a számot, hogy nézd mindig az élet napos oldalát: Always Look on the Bright Side of Life- rokonszenvből csinálja, mivelhogy felnyitja kicsit az érzéseit a kutyus, amikor nincs már a lakásában, akkor elszomorodik ez a férfi, hiányzik számára a kutya. Így lesz majd a film végpontja felé a nővel kapcsolatban szintén, akkor képes engedni ebből az önelégült, hulladék személyiségéből, a sötétben lévő beszélgetés példázza, amikor elmeri végre valahára mondani, hogy mit érez a nő iránt, mert Hunt belül ottan azért a férfira áhítozik kételkedései közepette, aztán ez be is teljesülhet. Nem nyáltengerben simítja a nézőre rá az emóciókat, hanem eredetiséget képviselve, ettől működik ez a mozi. Jack pártjára állhatsz a fináléban, karaktere ezt érheti el a nézőben, ez az, amiért ő valahol kedvelhető. |
2020-06-10 21:32.50 |
„bár az teljesen valószerűtlen, hogy a karaktere „Amber Valletta-kaliberű nővel kezdjen randizni és a végén még össze is jöjjön vele, de hát ez egy romkom, itt bármi megtörténhet.”
James találkozik gurujával, és elmeséli, hogy ki a szerelme, akkor mit mond ez az ember a számára a tükrös akciónál: Robbant és Tarol - ez csak inspiráció, kezdő lökés, valakinek a beindítása, a tükörbe belenéz, mert Hitch ezt az inspirációs módszert alkalmazza ilyenkor. Albert mondja ottan a lépcsőn: Ön nem tudja azt, hogy milyen érzés, amikor nincsen semmifajta remény. Alex "Hitch" Hitchens a sanszot tárja fel a férfiaknak, nem azt beszéli, hogy nyerni fogsz, hanem fényt mutat az alagút végén: dolgozunk azon, hogy legyen ESÉLYED megfelelő közeledéssel elérni a kiválasztottadat. Fessük meg a Sixtusi kápolnát, mint ahogy Michelangelo tette. Álljunk neki a plafonnak. Valami svéd multimilliárdos ipséje volt előtte Allegra Colenak, akit Valletta Amber alakít. A kerekasztalnál, mikor az Albertet alakító Kevin Jamesnek meg kell mutatnia erősebbik énjét, előtte láthatod Allegrának az arcán, hogy bánatos, unja azt a konferenciát, ami nem úgy sül el, ahogy szeretné – búslakodását, boldogtalanságát mutatja meg, az az egykedvű nézése asztala irányába erre utal, amit nem mondd ki szavakkal, utána szólal fel Albert. Kiáll a nőért, akkor felcsillan Amber szeme, felfigyel a férfire, ez az első bevetése, ebből indul ki az egész. Smith a vége felé a hajón beszélget a nővel, no, az megint nálam betalál: Gondolj vissza rá, amikor megkérdezi a randiguru Allegrától, hogy felfigyelt volna e valaha is erre a mamlasz, beosztott, együgyű férfire. A hölgy válasza: idővel igen, kivár pár másodpercet.. utána ezt ejti ki a száján: Talán, aztán meg témát vált Allegra- annyit mondanak azok a szavak ottan, arra gondol: sose figyeltem volna fel erre az emberre. Hitch mondata: nem kenyerem a megtévesztés Miss Cole, csak megteremtem másnak a lehetőséget- akkor értettem meg Willnek, hogy mit jelent a lehetőség szó. Milyen szép karakterneve van a főszereplő hölgynek, az a formátumú nő, akiben benne van a kedvesség belülről, csak ezt elfedi, merthogy ő az elitrétegben találja magát nap, mint nap, az irodai kukacokkal karöltve, fent kell tartania a szigorát bizottsága előtt, valamelyest vágyik onnan elszakadni, ha nem is sokra, de némi időre biztosan. Beleunt az egyhangú, fásult konferenciabeszélgetésekbe, mikor nincsen a könyvelőférfi az irodában-egymagában búslakodik, és rá gondol… Amikor Brennamant elkezd randizni Vallettával, fejlődik a személyisége is, jobb formába kerül, felülmúlja önmagát többször sok mindenben a gurujának segítségével, akivel együtt dolgoznak azon, miképpen célt érjen a nőnél. Ehhez információk kellenek a nőről, hogy mit szeret és a többi.. Amit az asztalnál említ, hogy az olyan értékes embereknek, akiknek nincsen külső adottsága, fellépése ők is egy kis lehetőséghez jussanak-, milyen tartalma van azoknak a mondatoknak! Szorítottam Albertnek és Allegrának, azért mert a könyvelő férfi sokat dolgozott magán, és végre elkezdték, értékelni, befogadni személyiségét. Smith padlóra kerül, abbahagyja munkáját, az irodában megfordítja az egyik ügyfele képét, akinek segített párt találni, az van ráírva a fénykép hátára: nélküled nem sikerült volna- valahogy átéreztem mi zakatolhatott abban a jelenetben nála. Willnek a karakteréről szintén lehetne oly sokat írni, arra rá sem lavíroztam még mostan. Az ő gurujának szerepe nem tökéletes irányokon halad, egy szerelmi csalódással kezdődik, ez fordítja meg az ő életét, berendezkedését, utána kezdi el tanulmányozni a nőket, így válik mesterévé, beszéli a nyelvüket, ám személye nem kiteljesedett, eredeti érzéseket nem képes mutatni. Másnak meg tudja oldani a párkapcsolatát, mert beletanul a helyzetbe a temérdek gyakorlással, ám sajátjába nem mer őszintén belenézni, mikor újra szerelemben esik, akkor jönnek a hibák nála, régebben bevált trükkök már nem jönnek be, hanem újra meg kell nyílnia, felvállalnia önmagát valaki felé- ez a legnehezebb fejlődési pont ebben a filmben számára. Sors fintora meg tudod mi, az hogy a végén megint szerelmet vall, csakúgy, mint pályája kezdő lépésein tette, akkor elbukott, mostan a nő kezébe adja a sorsát- szívemre teszem kezemet, ottan mindenki összeborulást várt, a nők meg főleg. Nem ágálkodtam ez ellen. Tudod miért nem ? Azért, mert közben főszereplőférfink annyi más embernek segített, oldotta meg a magánéleti problémáját, nyitotta fel a szemeket sokakban, voltaképpen a lezárásban ezt az élet visszaadta neki - nekem ezt mondta ki ez a boldog kimenetelű happy end. |
2020-06-10 14:18.21 |
Nem állok értetlenül azzal szemben, hogy miért bukott ez a film odakint.
Mivelhogy akármennyire érezhetően nem rugaszkodik el a valóságtól, azonban mégis rémunalmasan, lassan lépteti elő nekünk a történetet. Legyünk reálisak, az igazság elfedése a többlet haszon érdekeltsége miatt annyira szükséges, mint víz a tikkasztó hőségben. Könyörgöm, az NFL az ÜZLET, nem is akármilyen haszonnal bíró, mennyi embert kerít maga köré, mennyinek ad megélhetést ez a sportág a hazájában, lázban égnek a rajongók meccsnapokon- gondolkodj el ezen. Csak itten a sztoriban az emberi életek kockára tétele az, ami nem hagyja nyugodni a nézőt, amiket veszélynek kitenni óriási felelőtlenség. Will Smith a boncnok szerepében, nem hálás szakma, gyomorforgató, meg szeretné váltani a világot kutatásával, azzal, miképpen mindenáron kiáll az ügyért, ezzel merész, értelmetlen próbálkozásba csap bele. Az, hogy jó színész az annyira új, mint hogy a kenyér ára emelkedni fog. Kedveli a drámai filmszerepeket, a Hét Életben az emberi sorsok jóra fordító mintáját tárta a nézőközönség elé, ez rokonszenvet válthatott ki. A sérülések az összes sport részét képezik. Fárasztó edzések, hosszú éjszakák, utazások lemondásokkal járnak. Tegyük hozzá, hogy az élsport nem a szépségápolásról szól. Usain Bolt atléta az edzésein hányingerig futotta résztávozás gyanánt a 200 métereket, talán nem voltak akkora csúcsnak mondható eredményei tizenéves korában. Athénben az Olimpián 2004-ben kétszáz méteren az előfutamból is kiesett, aztán négy évre rá a Pekingi olimpiai versenyen világcsúcsot futott, olyan rekordot ért el 100 méteren, és úgy, ahogy azelőtt senki. Kíváncsiságból elmondom, voltaképpen versenyzése érájában majdhogynem minden vetélytársának volt doppingbotránya, csak neki nem. Maga volt az atlétika azokban az időkben, ezt a sportágat egy más magaslatokra emelte. Fel sem merülhetett gyanúja sárosságának az atlétikai szövetségben. Olyan haszonértéket tett ki, amely látogatottsági, reklámbeli, hírverési, eladhatósági rekordokat döntött. Ez a fickó egyéniséggel rendelkezett a pályán, lehetett akármekkora énképe, mert az volt, ő dobálta magát a futamai beharangozójában, futás közben billegtette a fejét jobbra-balra, hagyott mindig a futásában század másodperceket, olykor tizedeket, viccelődött a többiekkel, ám pompásan tündökölt királyi világában, és határokon belül tudott maradni ennek kapcsán, ezért megannyian kedveltük. Izgultál, kíváncsi voltál rá, remegve vártad, hogy eljöjjön futásának pillanata. Volt, hogy világversenyen az előfutamban berogyott az egyik lába kicsit, ám rögvest kijött a nehéz helyzetből, nemcsak fizikailag, hanem mentálisan sem lehetett összeroppantani. Imádta a pompát, azt, miképpen ünnepli őt az egész tömeg. A Londoni ötkarikás játékokon Cheryl Ann Tweedyt is meghívta, vágya volt az énekesnő, ám nem jött el a viadalára, pedig várta, mi ugyancsak vártuk a televíziókészülék előtt. Nem tudta, voltaképpen miről is marad le akkor 2012-ben. Girls Aloud frontnőjeként Cheryl az élő koncerten pusztítóan vadul táncolt, flangált a magassarkújában, kibontott barna hajával, karcsúságával a Control Of The Knife nevezetű számra- szexuális kisugárzásnak hívják, mely különbséget tesz lány és Nő között, melyben egyediség fénylik. Usainnek puszta személye betöltötte az egész stadiont, ő hozta be a futók között azt a LAZASÁGOT, amely olyan atlétává tette, amilyen előtte nem akadt A Földön. Melyet, ha megláttál kicserélt, adhatott valamiféle plusz instrukciót neked is. Ez egy filmes topic, minek is jártatom a számat ilyenekről, nyugodtan megkérdezhetitek. Kihez tudnám nektek hasonlítani Boltot, hát az Életrevalók főszereplőjére Omar Sy-ra hasonlított személyiségileg, előadásmódot tekintve. Merthogy abban a moziban az a fekete srác megmozgatja az embereket életszeretetével az Earth Wind and Fire számaira, árassza mosolyából a jobb élet reményét, pedig elég alja életsorból származik, semmi felemelő nincsen életében, sokan egy pillanatig sem cserélnénk vele, mégis rá tud nézni úgy a világra, hogy ha beadod egy depressziós hülye gyereknek azt a filmet, akkor kiemelheti kicsikét a depresszióból, ennél fogva varázslatos. Peter Landesman nem a rendezőmennyiségéről híresült el, ám drámája valahogy nem talált meg engem, szerintem lehetünk ezzel így még páran. |