somliv hozzászólásai

Ugrás somliv adatlapjára
elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

Neverland elhagyása - Vélemények

2020-06-10 02:55.22

Kérlek, hogy ne vegyétek 1000%-osan komolyan, amit az előző kommentben írtam. Én is tévedhetek ennek kapcsán. Csak próbáltam jóindulatból rávilágítani egy másfajta szemszögre, melyet a fórumon nem beszéltek ki. Belemenni csipetnyit a kulisszákba, amivel úgy gondolom, senki sem lehet kendőzetlenül tisztában. Ez egy propaganda film, melynek célja van. Az a cél mozgatja, hogy hasznot húzzanak belőle. Michaelnek a lehúzásáról szól, ez felkavarta a port, olyan temérdek sok szemcsét kavart fel a levegőben, hogy a világot is valamelyest meghökkentette, mikor leadták. Szöget ütött a fejekbe. A hős bemártását, eltüntetését már írtam korábban szeretik az emberek, ez a 4 óra hosszúságú elbeszélés igazából erre lépdel rá. Jacksonnak a Neverland-ben lévő birtoka volt a meseországa, mesevára. Olyan területnek mondható, ahol számára minden valósággá válhatott, ami a kikapcsolódásához, szórakozásához hozzájárult. Amit betelepített hullámvasúttal, sergőkkel, temérdek játszásra való eszközzel, ezen a helyen élte ki magát, ezeket gyerekkorában nem kaphatta meg, mivelhogy már kicsiként a show-businessben tartózkodott, játszással teli idő kimaradt az életéből. Sosem tévézett szabadidejében a fiatalokkal, nem osztotta meg senkivel sem a titkát, nem csinált galibákat, mivelhogy már akkor próbálnia, csiszolnia volt szükséges azért, hogy a fellépéseken remekek legyenek a testvéreivel. Nem volt gyerekkora, ezt a későbbi éveiben pótolta, kicsikkel vette körbe magát, velük játszadozott, beszélgetett, mókázott, simulékonyan játszott, értsd jól, ezek a keretek is belefértek neki, ám nem okozott kárt a gyerekekben, vagy talán ők ottan akkor természetesen még nem érthették meg mi történt köztük, ha lejátszódott valaha is valami, majdcsak később eshetett le nekik a történtek. Persze, ennyi év távlatából ez már a sztár lehúzását bélyegzi meg, ami felháborító Michaelnek a szemszögéből. Ezek az újraszövögetett infók, akkor kerültek ki, amikor gyerekük született az érintetteknek. Belemehetnék az érintettekbe, hogy kik voltak ők, mit csináltak. Megérnének hosszú sorokat az ő menetelésük, amikben a pop királyának nem aprónyi része volt. Jackson egyengette az útjukat, mivelhogy látta bennük a tehetséget, remekül imitálták őt, így figyelt fel rájuk, aztán lehetőséget kínált számukra, csiszolta őket, meghívta a koncertjeire, biztosította a szállásukat, utazásaikat, támogatta családjukat, törekedett kihozni belőlük a tehetséget- szóval nem akármilyen módon bánt velük, ám langyosan mondva talán ott lehetett az a csak szó… Wade Robson az egyik ember, aki járt gyerekként a neverlandi birtokon, ő később az ’N Sync frontemberének Justin Timberlake-nek segített koreografálni, ne mennyek mostan bele, voltaképpen milyen agyi kapacitást igénylő, tömény táncsorozatokat rakott össze a háttértáncosaival egyetemben a koncertjein, láttam egypárat, Timberlake-nek a processzora ilyen téren gigaherceken létezett. Britney Spears-nek szintén híres tánckoreográfusa lett ez a fiatal srác- ezt Michaelnek köszönheti, ő emelte ki a tömegből. Érdekes témát ölel fel a doksifilm, amely mondom: valakinek a lekicsinyítéséről, bemocskolásáról mesél, merthogy remeghetsz az itteni bizarr, elködösítő képek, vágások, nagyítások láttán, melyeket szándékosan beleraktak a Leaving Neverland-be. Ha rendelkeztek tengernyi idővel, és vevők vagytok a titokzatosabb történetekre, akkor tehettek ezzel a négy órával próbát, ám inkább vegyetek elő egy koncertet a pop királyától, mivelhogy az ember valódi személyisége a zenében JELENHET meg legjobban, ha tiszta érzésekről beszélünk, akkor úgy láttam, hogy Michael Jacksonnál mindenképpen így volt- Jómagam ebben hiszek, de ebben iszonyatosan!

2020-06-09 23:27.34

Michael Jackson többféle énnel rendelkezhetett, nem volt hibátlan ember, senki sem az. Főleg a gyerekkori kiváltó okokat nézve, melyek hozzájárultak későbbi megpedzett kilengéseihez szintén.. Munkájában volt tökéletes, amire emlékeznek az emberek. És kell is, ez maradjon meg mindenkiben, pluszban az emberbaráti hajlama, jótékonykodásai, áldozatvállalásai- Ezek emelték dicsővé. Folytatva a pozitív jellemzőket: egyedülálló zsenialitással, alkotói módszerrel, szemléletmóddal dolgozott. Nemcsak a tehetségének köszönhetően mondom ezt, hanem azért, mivelhogy ő addig csinált egy mozdulatot, koreográfiát, zeneszámot, amíg ki nem készült- ez a világ erről szól. Mi volt a munkája ? A szórakoztatóipar, amiben ZSENI volt mindig is. A személyes élete azért necces tulajdonságokkal bírhatott. Nem zörög a haraszt, ha nem rázzák- ezt feltételezték a reálisabban gondolkodó egyének. Ennél mélyebben, ha írnék erről, akkor lehetséges, hogy porrá zúznának még engemet is. Térjünk rá pár dologra: Ezeket a gyerekekkel való bulizásokat, találkozásokat el tudta mismásolni, mivelhogy akkora hatalommal, befolyással rendelkezett akkortájt, amikor történhettek ezek az állítólagos esetek, mint Ronald Wilson Reagan, vagy Diána hercegnő, velük találkozgatott, Amerika érinthetetlen, befolyásos személyeivel szoros kapcsolatot ápolt. Ezt manapság már fel sem lehet fogni, amilyen magasságokban létezett személye. Akkoriban a média szerepe még sehol nem volt, internet nuku, jó, ha láthattál több havonta egy darab hírt az újságban Jacksonról, ma már napi szinten kapod a sztárokról az infókat, hol, mikor kivel vannak, mit csinálnak éppen. Ha mostan kézen fogva sétálgatnál egy gyerekkel, akkor rád telepedne a sajtó, mehetnél a börtönbe, annyira szét tudnának csócsálni. Azokban az években ezzel nem foglalkoztak, senki sem foglalkozott, betudták Jacksonnak annyival, hogy Pán Péter szindrómája van, meg kicsit gyagyás, szeret spannolni, játszani a gyerekekkel. Őt a világon mindenki ismerte olyan gigantikus SZTÁR volt, még egyszer leírom: SZTÁR, mást jelentett ez a szó a 80-as, 90-es években, mint mostanában. A 21. században mindenkire ráhúzzák ezt az agyoncsépelt szót. Akkor várni kellett hónapokat egy hírre, cikkre, vele kapcsolatos információra. Azok a dolgok bírtak csak igazán értékkel, mert nem kaptad meg rögtön. Amit megkapsz sebtiben az nem vonzó, nincs benne kincs. Olyan dolgok vonzók az életben, amiért küzdeni, szenvedni, várni kell… Ám ne add ki magadat könnyedén senkinek se, mert az megint a visszájára sülhet el, akkor megsebeznek, kihasználnak. Rejtsd el az érzéseidet-, ezt a pop királya mondta egyébként. A rendőrség, kommandósok, felsőbb erők sem tudtak Michael közelébe férkőzni, fogást találni rajta, nem rendelkeztek semmiféle bizonyítékkal, hogy megvádolható lehetett volna bármikor is. Rejtélyes a téma, ezért sokakat felébreszthet. Voltak dolgok, amiket elhittem ebből a dokumentumfilmből, mikor Jacksonról beszélgettek, olyan igazsághalmazokat hoztak fel, amik talán igazak lesznek akárhonnan vizsgáljuk.. Ám arra emlékezzetek, amiket adott nektek, zenéjére, hangjára, mozgására, felejthetetlen előadásmódjára, magára a pozitív emberre, megismételhetetlen karriert befutó előadóművészre, mert ezen van a hangsúly!

Egek ura - Vélemények

2020-06-08 20:45.04

Jason Reitman volt harminc egynéhány éves, amikor belevágott ebbe a moziba. Korához képest elég jól összerakta a forgatókönyvet, mivelhogy a sztori erős, mer az emberi sorsokról beszélni drámaian. Nem köntörfalazza el a problémákat, ettől hiteles és mélységesen komoly. Clooney szemeiben folyton látom a csalódottság szikráit, megjelent itten is sokszor. Sármját kamatoztatta a javára, jól vetítette ezt a nézők irányába. Passzolt számára ez az utazgatós, vállalkozós szerep. Mérföldeket repült ide-oda, azért, miképpen kirúgja a dolgozókat. 10 millió mérföldet tűzött ki célnak, ez az álom szintén hajtotta az utazásai során, valahogy szerintem így próbálta fenntartani az inspirációját, a viszontagságos, lelket felemésztő meló mellet. Ekkor beötlött számomra, hogy ennek a fickónak bizony van kitartása, képzelj bele mennyire fárasztó, kimerítő ezt napi szinten csinálni, mennyit repült a levegőben, hogy elérje a célszemélyt, célállomást. Erről a légikísérők tudnának tapasztalatból mesélni. Vágások patentosan, profin lettek bejátszva, bőrönd összepakolására, repülőtéri átvizsgálásra gondolok ezzel. Lelkiismeretet nem ismerő munka főszereplőnk szemszögéből kirúgni másokat, mégis próbálta motiváló, higgadt módon, észérvekkel kezelni a kétségbeeséseket, amik érik ilyenkor az embert. Ez a férfi motivációs, instrukciós szemináriumokat tartott szabadidejében, éppen a saját magánélete volt törött, amelyen sosem tudott igazán fejleszteni, szinte mindenben sikereket ért el, ám a magánéletének képe valahogy nem állt össze úgy, ahogy kellett volna. Nyilván, ilyen munkahelyen a párkapcsolatot nem is lehet összeegyeztetni normálisan. A sportolókat tudjátok, hogy miért kedvelik még a férfiak is, teszi fel a kérdést George, a válasza erre: Azért mert KÖVETIK az álmaikat. Azt mondom, hogy ne hallgassatok senkire se, ti is kövessétek az álmaitokat, akármilyen hányattatott, ellenséges helyzetben vagytok. Vera Farmiga sugárzó nőiességgel alakította Alext. Valamelyest a kígyó szerepében tetszelgett, mivelhogy ő tudta belül a kapcsolat valóságosságát, végkimenetelét, ám ezt nem fedte fel a nagyvállalkozó Ryan Binghamnek. Sokszor a nő bújik a gonosz szerepébe, és kihasználja mézesmázosságával a férfit, merthogy Alex kevesebb érzést rakott bele, a férfival meg elhitette a találkák, randik alkalmával, hogy több is lehet köztük. Ám ez hazugsággal bírt. Boldogok pillanataik voltak együtt, de ez a boldogság szertefoszlott pillanatok alatt. Ez a látszati állapot átverés volt, mivelhogy ez az utazó céges asszony, férj, gyerekek társaságában élte titkolt életét, csak ezt leplezte, nem árulta el senkinek sem. Metrón ülve rátettem a szemeimet George-ra, beugrott, voltaképpen mit gondolhatott, érezhetett akkor. Romokba dőlt minden, amiben szíve mélyén hitt, pedig már felcsillant benne a bizakodás valamiféle teljesebb, reménytelibb életre. Jó öreg Sam Elliott előbújik kabinjából a végére, akinek pillantása több reményt közvetít, mint a többi sztárkultuszban lévő színészé. Ránéznek ők egymásra, Bingham szavai: annyit gondolkoztam, hogy mit fogok most mondani e jeles nap alkalmából, de valami ennél is jobban megérintett az elmúlt időben- ezek cikázhattak gondolataiban. Amit felhoztatok, miszerint a repülőtéren nézte az induló menetrendet, mi játszódhatott le ottan azokban a másodpercekben nála-valami olyasmi, hogy valaha fogok e még újra megnyílni, közelebb engedni magamhoz valakit, netalán kötődni egy nőhöz, mert ezt nem adja az ember szájába az Egek ura. Ezek az igazi kérdések, amiket nem is mérlegelnénk első pillantásra.

Kilenc - Vélemények

2020-06-07 23:04.21

Rob Marshall az istennek sem képes elszakadni a módszereitől. Viszi tovább a Chicagoban nyújtott színpadi jellemzőket mutató rendezését, ám egy-két fokkal mégis jobban vizsgázott előző munkájához viszonyítva. Változtatok: Sokkal, de sokkal jobban. Átélőbben megcsinálta a musical részt, hozzámondva még a környék dobott rajta, ami Olaszország, és már ennyi sokat nyom a latba. Az eredetibb színészi játék, olasz zenék, keverések szintúgy ütősebbek. Azt elsziszegem, hogy csórogatott innen-onnan, csakis a legjobbaktól szabad csórni. All That Jazzből picikét átnyúlt azt érzem, Roy Scheider alakította a rendezőgurut ottan, sokaknak azt a zenés-táncost nehezebb megemészteniük, számomra is az volt elsőre, ám kétségtelenül a filmnyelve, harmonikus koreográfiája, sajátos mondanivalója, öniróniája miatt korszakalkotó darab. Daniel Day-Lewis az itteni főszereplő, ez a fickó mindig is tudott színészkedni, megelégedtem ővele, a kiégett főrendezőt alakítja a filmben. Napszemüvegében, ahogyan átnéz az újságírókon, interjúsokon, direkt lefelé tartja a fejét, úgy kommunikál velük- pofátlanul jól csinálta. Kate Hudsonnel ugyanígy folytat eszmecserét a bárban ülve, mintha azt sugallná, hogy dumálj nekem kislány, amit csak szeretnél, azért a direktorság nekem kiváltságos rangot ad, közben meg dobálja olaszul a szavakat a pincérnek, ezzel megmutatva az intelligenciáját, stílusát. Hudson előadásában láthatjuk a Cinema Italianot, milyen váltásokat csinál a csípőjével, táncmozdulatai mutattak abban a számban, rohadt magabiztosan mozgott, Britney Spears–re emlékeztetett, aki látta koncerten Britneyt, az tudja, hogy miről beszélek, merthogy a pop-virtuóz, talán nem annyira erős, ha így fogalmazok, ő rendelkezett ilyesféle mozgáskultúrával. A háttértáncosokkal együtt visszavált a kép, és fókuszálnak a képkockák a felekre, hajolva súg valamit Lewis-nak a fülébe Kate- tudjátok, hogy miért volt jó az a rész ? Mert az tiszta Broadways-re sikeredett, engemet a régebbi musicalekre kezdett emlékeztetni, két színt kombináltak ezért is működhetett. Penélope Cruz a rendezőmester szeretője, akinek vannak egészen pikantériát sugárzó mozdulatai. Azt viszi bele, amiben tud érvényesülni, ezért nem hibázza el szerepét, gondolok a külsőségeire, bájaira. Kevertek bele itáliai nótákat, ráérzett végre Marshall, hogy az egyedibb ízek bizony dobnak a musicalen. Quando Quando Quando a villában szuperül odaillett, ezt a spanyol trubadúr Julio Iglesias tudta jobban elénekelni annál a zenekarnál, Enrique Iglesias-nak az apjáról írok. Fiát imádják a csajok, hanyatt dőltök sokan tőle, nézettségi rekordokat döntenek a videoklipjei, 90-es évek végén volt a legjobb ez a fiú, akkor jelentéssel bírtak a számai, ma már nemigen. Megértem, hogy miért imádjátok őt. Az apjánál férfiasabb, durvább, keménykötésűbb csávó, felhozok erre példát: A Mexikói koncertjén már vérzett az ujja, merthogy belekapott egy drónba, mely megsebesítette az ujját. A drón olyan kamera, amely pásztázza a közönséget koncerteken, azonban ez a csávó nem hagyta abba a koncertet, hanem fehér pólójára rajzolt a véres kezével egy szívet, és oly módon tolta még 30 percen keresztül a műsort, már a kötés is átvérzett, de ő mégsem állt le, úgy vezényelték le a színpadról. Kedvelem mindkettejük zenéjét. Azt azért elsütöm nektek, hogy ha hallottátok az apját énekelni valaha is, akkor lehetséges, voltaképpen más lenne a véleményetek róla, mivelhogy a faterja művésziesebb keretek között létezett, sok csajnak nyálasságba átmehet azt is aláírom, de az ő zenéiben ott van a LÉLEK. Csak, miképpen megérezzétek kicsikét olyan, mint Bruno Mars, Az Our First Time-ot hallgassátok meg őtőle, azzal a finom hanggal, lágy basszussal alatta, a romantika magas foka az a dal. Rengeteg lánytól messze áll a zenei stílusa, rengetegen viszont szeretik, ilyen ez, nem egyforma senkinek sem az ízlése, pont ettől nem unalmas az élet. Brunonak a 2014-es Super Bowl-on lévő elő műsorát félek felhozni, helyenként még Michael Jacksonnál is csiszoltabb eladásmódot nyomott a színpadra. Brutálisan dobol, mennyire dinamikusan, tisztán, impresszíven szól, a DINAMIKA benne borzongat, dobosok ennek láttán, hallatán nyugodtan csendbe maradhatnak. NÉZD arcán a zenébe olvadást, a szenvedélyt. Lúdbőröztem, mikor legelőször megláttam, eggyé vált a hangszerrel. Megőrül ez a fickó abban a 12 percben, annyira feltüzeli magát, de aztán mégis megmarad végére az eleganciája. Pluszban úgy minden, amit hallhatsz, láthatsz: Elsöprő energiájú! Judi Dench hány éve mozog a filmezésben, nézzél utána, pontosan annyi ideje. Azok az évek benne vannak, ki is jöttek szépen, mikor fekete-fehérben elkezdte a hangját kiénekelni franciául, a néző pedig dohányzik, azt noirosan összerakták, de még hogy! Amit ott kihozott magából a színpadon az igencsak átjött, nagyon meg voltam vele elégedve. Valljuk be, idős, ráncos, nincs benne szépség, tény, miképpen sosem rendelkezett eme jellemvonással, ámbár az egészséges önbizalom motoszkált benne, kvalitása pedig kérdőjelet maga után semmiképp sem von. Marion Cotillard karaktere semmitmondó, netalán egyszer életében adtak neki normális szerepet, Édith Piaf-ként tökéletességben tündökölt. Azért ebből a jelentéktelen szerepből is kihozza azt, amelyet az igazi színészek képesek, hangját egyszerűen jó hallgatni, nem énekesnői színvonalon énekel, ámbár a színészi képességei, akkor megcsillannak, amikor jelentős szükség van rá. Felfedeztem személyében kis Audrey Hepburnt is, na de nem ? A Római vakációs rövidre vágott hajú kinézete jóvoltából írom ezt az észrevételt. Jó-jó szemmel láthatóan vadabbul járkált előadása alkalmával. Sophia Lorent tiszteletből, amolyan vendégszereplőként rakták ide, nem lett volna rá semmi szükség, mert nem megfelelő pillanatokat kapott, kicsit beégették sajnos. Ő az örök DÍVA, aki az is marad, amíg világ a világ. Az énektudását meghallgathattuk az égő mécsesek közepette, nem is volt olyan rossz, igaz, emlékezetes sem. Nicole Kidman pedig pár percre beugrott egy kis gázsiért, nem tolták mostan előtérbe, Moulin Rouge–ban népszerűvé válhatott, Mark Anthony „Baz” Luhrmannal szoros kapcsolatot ápolhatnak, amúgy mind a ketten Ausztrál származásúak. Alapból énekesi pályáról jött, szóval a hangi előképzettsége hozzájárult remekléséhez. Lezárást majdhogynem laposan, kidolgozatlanul oldották meg, a katartikusságtól nem robbantam fel. Ám fentebb kiveséztem, hogy mitől nézhető, élvezhető kategóriába sorolható A Kilenc-nek nevezett alkotás.

Chicago - Vélemények

2020-06-06 23:04.50

A népszerű filmek általában megosszák az embert, ez a musical is ilyen számomra. Rob Marshall agyondicsért, agyondíjazott műve, sokak eszüket vesztik tőle, amit tiszteletben tartok. Azonban nálam unalomba fullad ez a parádé. Jazz-ből krimis musicalt csinálni piszkosul nehéz vállalkozás, szinte lehetetlenségre szánta el magát. Sajátságos eszközökkel szerette volna elkészíteni, mégsem tudta megugrani ezt a magasságú lécet. Catherine Zeta-Jones ezért kapott Oscar díjat, hogy mire, ez máig talány. Szerintem nem állt jól neki ez a szerep. Dolgozott benne igencsak, húha, de még mennyire feszítette magát, hogy meglegyen ez az alakítás. És itten ha feszülsz, az már nem annyira fain dolog, merthogy nem erről kellene szólnia a stílusnak. Ez nagyon meglátszott rajta, a munkát igyekezett belerakni, ám annyit veszített vonzerejéből, formásságából az évek során, hogy az megdöbbentő. Valami probléma történt az itteni formaidőzítéssel. Nyilvánvalóan érettebb lett, mondhatjátok ezt rá, ami nem áll messze az igazságtól. Mégis a fiatalabb éveiben ez a nő más dimenzión mozgott, jóval máson.. Ez az éneklős, táncikálós, lazultabb műfaj azért nem az övé. Eléggé izzadt, hogy letáncolja, leénekelje a többieket, ezért görcsössé vált. Renée Zellweger a csacska, mézes-mázos csajt alakította, a színpadon nem is lődörgött rosszul, rendelkezett affinitással, ahogy írogattátok. Színészileg nehezebb volt megszoknom a szerepét, összképet nézve elment egynek. Queen Latifah egészen remek színésznő, vígjátékokban, kicsivel komolyabb darabokban láttam eddig, ottan hozta a megszokott formáját, amit szinte bármikor fel tud mutatni. Megemlítem azt, hogy azért ez a zenei stílus egyáltalán nem az ő reszortja, a rapp, soul könnyedebb műfajaiban alkotott. Itt, aki egyedül meglepően jó az Richard Gere. Bevillan az árnyékból, hulla KÖNNYEDÉN, és ez hatalmas újdonság, körülbelül 20 csaj között sem jött zavarba, erőlködés nélkül produkált, nem színészileg kellett dolgoznia, hanem szükséges volt eldobnia a személyiségét, amit meg tudott oldani, csillag jár érte neki ezért az átalakulásért. Csajokkal, ahogyan mozgott a színpadon konfettikbe elmerülve - talaj alá döngölte ezzel színésztársait. Ő menti meg ezt a filmet. A Chicagoban akkora nótát sem hallottam, ami kiemelést érdemelne, pedig annyira vártam, hogy csak na, de valahogy mégsem érkezett meg. Ennek a Showra kellett volna rámennie, ezt végig kerestem, ám nem találtam meg benne.

127 óra - Vélemények

2020-06-06 21:31.26

Úgy vélem, hogy nem mindenkinek való ez a túlélő dráma. Élet- halál, születés, szenvedés ezeket a témákat azért kerülik az emberek, nem annyira vevők rá, amit jogosan meg is értek. Erőss Zsolttal találkozhattam személyesen fiatalabb éveimben, akkor még ép lábbal mászta a 8000 méter fölötti csúcsokat, Mount Everestet is megmászta. Aztán az akadályokkal, a hátráltató tényezőkkel sem törődve műlábbal nekivágott újra az expedícióinak. Neked mi a kifogásod, amikor menni kell pár kilométert ?! Na, ez az. Nyilvánvalóan számára a mászás volt a muníció, a dopping, nem tudott élni nélküle, ez okozhatta a vesztét. Család, feleség, gyerek itta meg a levét, mint általában sokszor az ilyen veszélyes küldetésekben. Kancsendzönga mászás információi fent vannak youtubon hanganyagformában, az interjúkat csakugyan meghallgattam. Ezek rejtélyes dolgok, hogy mi történhetett igazából azon a hegyen. Kollár Lajos vezette azt az expedíciót, Kiss Péter fiatal, tehetséges, motivált hegymászó is velük tartott, számos európai hegyet abszolvált, Großglocknert több irányból is sikeresen, teljesítménytúrákon szintén remekül szerepelt. Lefelé jövet történet az ominózus tragédia, Zsolt kevés vizet vitt magával állítólag, rosszul mérte fel tartalékait, nem érezte jól magát, és ereszkedés közben tűnt el. Peti pedig nyolcezer méter körüli magasságban, amit halálzónának nevezünk visszafordult érte, hőssé akart válni, az lett. Ám fel sem lehetett volna merülni a fejében, hogy vissza mennyen. Viszont ő megtette, azért is tehette meg, hogy nehogy a lapok utána arról írjanak később, hogy cserbenhagyta a főnököt, alárendelte magát neki. Hacsak egy pillanatra is, de dicső akart lenni, ez az életébe került. Olyan magasságban tilos visszafordulni, egy jeges árokban csúszhatott ki. Meggondolatlansága, őrültsége sodorta ebbe a szituációba. Mártírt csinált magából a vezérért. Embersége okozta a végzetét- Kollár ezt mondta. Danny Boylenak létezik egy magafajta stílusa, ahogy rendez, nem is amerikai, hanem brit származású rendező. Francot a legtöbb filmjébe magával viszi főszereplőnek. Jó pajtik lehetnek, aztán ez lehet nincsen így. Aron Ralston suhanc hegymászóról szóló itteni igaz történetét láthatjuk. Úgy megy el otthonról, hogy nem szól senkinek a kalandtúrái előtt, minek is tenné. Ilyenkor kikapcsol az ember, megszűnnek a mindennapi problémák, egy más világba kerülhet szellemileg, átadja magát a természet szépségének. Normális emberek mondhatják rá: Önző, magának való, konok, vakmerő, saját érdekeit tartja szem előtt- tényszerűen igazak ezek az állítások. Azonban ő meg erre odamondja nekik visszavágásként: Ti viszont halottak vagytok, mert én ilyenkor kezdek el ÉLNI! Nem számol a rokonaival, a közel állókkal, csakis akkor kezd el számolni velük, amikor veszélyben, csapdában tartózkodik. Néztem James Franco alakítását, benne van a személyiségében ez a gyötrelem, elmúlás, akaraterő, halállal, önmagunkkal való szembenézés tulajdonsága, ki sem térek mostan erre részletesebben. Ezért tudta hitelesen hozni a karaktert, mivelhogy ezek a tulajdonságok ott rejtőzködnek benne, csak ki kellett adnia magából, melyet fogalmazhatunk úgy: kiszenvedett minden lélegzetvételével, haragjával, őrjöngésével, holmi kétségbeesésével. Boyle magaslatokra, mélységekre állítja a természet és az ember viszontagságos harcát, amely térdre kényszeríti a keményebb egyéneket is. A kamerát szintén mesterien forgatta többször, ügyesen bánt vele, visszatekintései ültek, a zenék szintúgy, mikor beléptek akkor szóltak, jó hanganyagokkal dolgozott. Bill Withers- Lovely day, ilyen muzsikára fűzi át a kötelet, próbálkozik a szabadulással hegymászónk. Nem kötelező film, ám ha kedveled a túrázást, az ember küzdelmét önmagával, környezetével szemben, a fel nem adásról szóló történeteket, akkor minden bizonnyal neked találták ki.

A cég (1993) - Vélemények

2020-06-05 21:55.09

Kedvelem ezt a mozit. A cég nevezetű film nem száraz, inkább helyenként lágyabb, befogadhatóbb kriminek tekinthető, a zenéje jóvoltából mondom ezt. Lekötheti könnyűszerrel az embert, rám tudott hatást gyakorolni pozitív értelemben. Mesésen van fényképezve, azok a 90-es évek, ilyen megvilágítású operatőri munkák ma már nemigen vannak. John Grisham regénye alapján készült Sydney Pollack rendezésében. Sztorija az nagyon is agyafúrt, feszes, feszültséggel körülszőtt, nincs sok unalmas perc, mivelhogy jönnek a bonyodalmak, ezzel a cselekmény sűrűjébe merülünk bele, illő figyelni a részletekre, merthogy könnyedén elveszhet az ember benne. Dave Grusin a mozi zeneszerzője, aki biztosítja a hangulatot, mely érzelmesebbé varázsolja a látottakat. A zongorával, ahogy bánik, nahát, az még mindig több a szép nevezetű szónál. Ő csinálta példaként a Havannának zenéjét is. Ha össze kellene hasonlítanom az eggyel korábbi Cruise krimivel, akkor ez nálam jobban bejön, mint az Egy becsületbeli ügy, filmet tekintve ez jobb a történet csavarása, kuszasága miatt, ottan a színészi játék netalán valamivel erősebben fut. A vállalat magához édesgeti az ifjú ügyvédeket, akikből kinézi, hogy a javukat tudják szolgálni. Lakást, kocsit kapnak, mindent, ami a megélhetést, jómódot biztosítja számukra, ám ez csak a víz felszíne, merthogy valójában cérnán vezetik őket. Főszereplő férfink az ambiciózus ügyvéd Mitch McDeere. Ő megkapja élete állását, az álom valósággá válik számára, csak azt nem sejti mekkora árat kell ezért fizetnie. Jól megy a szekér, ám manipulálás áldozatává válik. A lakása be van kamerázva, telefonbeszélgetéseit lehallgatják, csapdába csalja a cége. Az egyik döntő behálózás a Kajmán-szigeteken történik, mikor éjszaka a parton sétálgat egymagában a férfi, meglát egy ismeretlen lányt, aki behálózza, ezzel hibát követ el, mivelhogy megcsalja a nejét. Mitch ösztönlény, nem bír az ösztöneinek parancsolni, ebbe majdhogynem belebukik. A férfiak többsége azért lehetséges, hogy valamilyen szinten az, leborulás a kivételnek, már ne haragudjatok, de található ebbe a mondatba realitás. Nem azért írom, hogy szemét legyek, hanem ez fontosnak mondható a film párkapcsolati szempontjából. Manusunk oly mértékben szeretheti a nőt, hogy az ebédlőben bevallja nejének a félrelépést, idegtépő gondolkodások közepette. Szeretetének a legszembetűnőbb bizonyítéka, hogy meri a hibázását, gyarlóságát felvállalni. Thomas Cruise Mapother IV és Jeanne Tripplehorn beszélgetése élethűen tükrözi a kettejük vívódását, hogy ott mit érezhettek belül. Jeannere fókuszáltam a szemeimet, istenem, de jó színésznő. Azért merem ezt mondani, mert elhittem neki azokat a mondatokat, érzéseket ott és akkor, amiket közölt. Oly erős kötelék alakult ki az évek során köztük, hogy a nő képes szemet hunyni a félrelépés következtében. Hozzáteszem, hogy nem naivságból teszi mindezt. Valami hihetetlenül erős jellemre vall ez nála. Léteznek eltalált jelenetek ezen kívül, az otthonukban lévő momentumra próbálok rátapintani: McDeere felcsavarja az erősítőn a hangerőt, nem pislog egyet sem, lassítva, határozottan lépked oda Abbyhez, a pezsdítő, forrósító zene meg dübörög a háttérben, a síró szaxofon pedig bizserget, főszereplőnk ezzel egyidejűleg finoman nyakán ragadja a hölgyet, és a fülébe suttogja a felkavaró információkat- iszonyatosan jól van előadva. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, ám ez a jelenet nálam egyszerűen ELBŰVÖLŐ, megtoldva a végével, amely szintúgy az. Ed Harris a kopasz tisztességes rendőr szerepében, az ifjonc ügyvéd bratyójának szabadulását elintézi, utána ráállítja az embereit, kergeti, de nem az élete árán, csak úgy kicsikét brahiból- megfigyelhető az eszme keresése, az erkölcs utáni vágya, mely mégis jó oldalra titulálja. Aztán itt van nekünk Gene Hackman, Hal Holbrook, Holly Hunter, mind- mind remekül muzsikálnak. Lehetne még sokat beszélni erről a moziról, ám nem szeretném túlságba vinni a dolgokat. Legyen mostanra ennyi elég.

Lance Armstrong - Vélemények

2020-05-27 23:13.24

Nem olyan nehéz, csak érdemes szívni az embernek magába az információkat. Ennek kapcsán fent van interneten szinte majdhogynem minden. Oprah Winfrey megrázó, őszinte beszélgetése a nemzetük kerékpáros hősével. Oprah mély-szegénységből indult, akkora meg rekordnézettségi szintet ért el Tv műsorával, kedvelték egymást barátságból fiatalabb koraikban, kellett megnyílás szempontjából a műsorvezető hölgyünk. Nem árt azért beevickélni a történet mögé. Az igazán nehéz dolgok vonzalmat ébresztenek sokunkban. Amiért teperni, gürcölni, szenvedni kell, nem tolják készen eléd, na, azok mindennél TÖBBET érnek! Nem írok erről belsőbbeket. Effektíven sosem bukott volna le az az igazság, ott hibázott, hogy visszatért a kerékpársportba a Tour sikerei után, plusz még egészen ez sem volt döntő hasítás belé, hanem a WADA= Nemzetközi Doppingellenes Ügynöksége mártotta be, cincálta szét darabokra, direkt le akarták buktatni. Mint tudjuk a hős bukása az emberek szemében titkos kívánságként szerepel, mert sajnos, vagy nem sajnos, ám erre hajlunk, sokan, sérelmeink, kisebbségi komplexusunk, vagy isten tudja mi a fészkes fene miatt, de igen, mondjuk ki, ilyenek vagyunk. Nem tudták a mezőnyben, hogy Lance Armstrong doppingol ? Dehogynem, nyílt titok volt, mindenki ezt tette, olyan érában versenyzett. Csak nem ennyire ügyesen, profin, kidolgozottan tették, mint ahogyan az ő csapata- U.S. Postal Service- egy amerikai postaszolgálatból ered ez a név. Akkoriban gyerekcipőben jártak a doppingellenőrzések eme sportágban, ki tudták az ellenőröket cselezni vajmi könnyedén, előttük jártak lépésekkel. Lance-nek akadtak háttéremberei, beépített bástyái, ide tartozott az olasz származású sportorvosa Ferrari, a motorosa, aki a doppingot szállította titokban a hegyi szakaszok előtt, amit a lakókocsiban szúrtak be maguknak, a fecskendőket pedig kólás dobozokba rejtették el. A szponzorok, a csapattagok, miegymás benne volt a partiban-fedhetetlenséggel bírt a személye. Vérátömlesztést is kapott Lance többször, mely megemelte a hemoglobin=vörösvérsejtek szintjét, ennél fogva több oxigént tudsz felvenni, nagyobb teljesítményt vagy képes elérni. 2000-ben a Mont Ventoux hegyén szinte mindenkiben volt anyag, kopasz hegynek nevezik, nincsenek fák a tetején, és a szembe szél meg végig fúj, kegyetlen lehetett felmászni rá.. Ő a fiatal éveiben nem rendelkezett ilyen jó kerékpáros kvalitással, egynapos versenyekre volt tervezve a testfelépítése által, aztán elérkezett egy PONT, a betegsége felnyitotta a szemét, hogy mi lenne ha.. Mindent felrúgva oda tegye magát a háromhetes versenyeken is, ehhez kellet az ütőképes brigád, csapat nélkül Tour De France-t egyszerűen nem lehet nyerni. Ők vitték neki hűségesen a tempót, védték a sárga trikóját, hol a sík szakaszokon, hol a hegyekben. Egyébként a betegsége előtt nem tudta, hogy mi legyen a teendő, csupán tévelygett. Appalache-hegységben tért amúgy meg, úgy hívták a helyet: Bonne, az a zarándokhelye, ahol legyőzte önmagát, a gyilkos kórja felülkerekedése után tele volt kétségekkel, hogy mit tud elérni a kerékpározásban. Ezen a helyen edzett, a nyálkás, esős, rossz időben hegyet mászott, nagyon szerette az ilyen hidegebb körülményeket, (a meleg talán az egyetlen gyenge pontja volt fényéveiben, megfőtt, meg tudott a forróságban rogyni). Lenézett a vizes aszfaltra és még mindig az ő felfestett neve látszódott rajta, az adott számára MOTIVÁCIÓT, hogy visszatérjen a profik mezőnyébe újra. Önéletrajzi könyvét olvastam, abban mondta: A fájdalom felfedi az ember igazi énjét. A kemoterápiában érezhetett sok kínt, ez segített, ebből merített később erőt a felkészüléséhez, az izzasztóan kemény, mindent eldöntő hegyi etapokhoz. A 2001-es emlékezetes szakaszon az Alpe d’ Huez hegyén beetette az egész bagázst, a végén megforgatta bennük a kést- nem árulom el miként csinálta, legyen annyi elég: mocskosul jól. Belenézett az ellenfele Jan Ullrich fáradt pofájába, aztán otthagyta, az egyik legnagyszerűbb atléta teljesítmény volt a sportvilágban, melyet ott produkált. A 2004-es időfutamot ugyancsak ezen a helyen lévő meredek emelkedőn rendezték, az akkori barátnője Sheryl Suzanne Crow is kilátogatott arra a párbajra, izgatottan figyelte, a kocsiban szorított mindennél jobban érte, hüvelykujját tartotta fel és rázta- konstatálta, hogy ne aggódj, megcsináljuk, mi ketten egy egészet alkotunk, szorítok neked, menni fog. Úgy érzem, voltaképpen Armstrong ottan érte pedálozott, cölöpverőgép módjára, ülve a kanyarból kisodródott, a betonba belenyomta a pedált olyan erővel, elszántsággal nyomta. Mivelhogy a szerelemben, a szívünket megbabráló dolgokban tudunk igazán inspiráltak, küzdők lenni, utazunk éjjel-nappal, zakatolunk, falakat döntünk le magunk körül. A siker és a jófejűség valljuk be, nem járnak kéz a kézben egymással, zsarnoki énje megmutatkozott saját társaságában, a mezőnyben úgyszintén. Ha egy BASZOTT nagyot akarsz bármiben is alkotni, legyen szó munka, magánélet, önmegvalósítás téren, akkor át kell hágnod a szabályokat, erkölcsi normákat is néhol, ő ezt véghezvitte, megvoltak hozzá a fegyverei, és használta őket kíméletlenül. Gyilkos ösztönnel rendelkezett, mely arra várt, hogy kibontakozzon ebben a kiemelkedően nehéz fizikai igénybevételt igénylő élsportban. Alapítványt szintén létrehozott, jótékonysági rendezvényeken részt vett, inspirált másokat. A program: Egy legenda bukása névvel ellátott filmben a rákos kisfiú ágya mellett ül, ezzel mutatta meg emberségét. Ilyesmi jellemvonásokkal rendelkezik Lance Edward Armstrong.. Hajjaj és még számtalan mindenről szót sem ejtettem itten.

Egy becsületbeli ügy - Vélemények

2020-05-26 20:29.02

Rob Reiner nem fércművet rakott ide. Tom Cruise szemeimben az ilyen filmek miatt AZ AKI! Messze nem ez tőle a favoritom, ennyit elárulok nektek, ez a film sem csillagos ötös nálam, közel a legjobbhoz, ám nem éri el. A színészi játékot lehet tapsolni, ám azt nagyon, de nagyon. Ha durvábban fogalmazunk egy taknyos kölyök éveit taposta Jack Nicholsonhoz képest Cruise, mégis a bázison lejátszódó résznél, és a tárgyalótermi esemény során farkasszemet néznek egymással ők, Tom szemeiben annyi Energia, Érzés, Feszültség szikrázik, hogy olyat az egy-kezemen meg tudom számolni kikben véltem felfedezni, a sztárallűrjei ellenére ezektől volt igazán profi mindig is. Itten Jackhez fel tud nőni a kettejük háborújában, sőt helyenként bizony lenyomja, ami akkori korát, színészi múltját nézve elképesztő teljesítmény. Ez nem a legekről meg az elfogultságról szól, hanem, ha szigorúan nézzük, akkor is így van. Jogászként látástól-mikulásig melózik ügyén, hogy rést üssön a pajzson, 0-24-ben nyomja, miképpen esélye legyen a csapatával megnyernie a pert. Semmi sem érdekes ezen kívül, mindennél fontosabb ez a megmérettetés számára. A cél nem változik ennek kapcsán, csak azok a beidegződések, melyekből a későbbiekben enged valamelyest. Baseballozik mozgásos aktivitásként, hogy levezesse a feszültséget, ami áramlik szüntelenül benne a teher alatt, a munkás napok következtében. Lavíroz az erkölcs és a könyörtelen győzni akarás között, végére összeáll azért a helyes út. Demi Moore hozza az elvártat, a gépezet darabjaként támogatja a főjogászt ötleteivel. Kevin Bacon higgadt, intelligens játéka csak emel a mozi színvonalán. Az Egy becsületbeli ügy a tárgyalótermi ütközések dobozában egyértelműen súrolja a maximumot.

Magic Mike - Vélemények

2020-05-24 22:04.02

Még vissza is fogtam a sorokat. Milyen, mikor nem fogom visszább, kérdezhetitek tőlem, okés, takarékra vettem magamat, ám fontos beszélni a film tartalmi oldaláról. Azért írok ennyit, hogy megtöltsem tartalommal a mondandómat. Oldalakat lehetne az elemzés, elmélkedés során írni erről a filmről, mint ahogy a legtöbbről, mivel, ha belemennénk a részletekbe, akkor elárulom, annyit tenne ki. Mindent érdemes többféle szemszögből szemrevételezni. Tiszteletben tartom a véleményedet, és azt szintén felfogom, hogy te miket láthattál meg benne, milyen látószögből nézhetted. Nincs tökéletes személyiségtípus, mindenkiben vannak rosszabb tulajdonságok, még ha ezzel ő nem is akar szembesülni, nem szeretné elfogadni, egyszerűen így van az ember kódolva. Magic Mike azokban a percekben éli ki magát igazán esténként, amikor a showját csinálja, akkor úgy gondolja, hogy a világ a lábai előtt hever. Okkal gondolhatta, mert birtokolta kétségtelenül a színpadot. Aztán jön a szerelem, jó értelemben mondva a rózsaszín köd, melyben sokszor szebbik énünk kezd kivirágozni, és önzően nem magunkat kezdjük előtérbe tolni, hanem átértékelünk számtalan mindent, megjelenik a másik fél, aki fontosabb saját terveinknél, érdekeinknél. A kocsiban könnyeitől alig szabaduló férfibe belecsap a villám, rádöbben, hogy adott élményeket, ámulatot, izgalmakat az éjszakai világ, ám mégsem olyasfajta érzéséket váltott ki belőle, mint egy szimpla kézsimítás, érintés, randevú, mikor végre valahára lelassulunk, kinyílunk egymás felé, megosztunk valamit énünkből, mikor egy telefonhívást, beszélgetést többre tartunk mindennél, mert itt és most erre van szükségünk. Azért írom ezt, mivelhogy ez főmomentummal bír a filmben, jellemfejlődési szempontból biztosan, de csakis abban az esetben láthatod, érezhetsz erre rá, ha bentebb vizslatsz kicsikét, és nemcsak azt látod, ami elsőre-felszínre kerül. Erre építkezik csomónyi mozi, az Álom Luxuskivitelben szintén, nem teljesen ide vág, ám valamelyest mégis: Audrey Hepburn taxis cigizése pillanatában, sminkje elmosódásában, könnyei morzsolásában elmélázik az életén, hogy ki is ő a felszínen túl, milyen emberekkel vette körül, fényezte ki magát előtte, akkora tanulságokat mondhat a mai csajoknak, a hasonló berendezkedésű nőknek is, hogy az csak na! Mostan nem fejtegetem ki jobban, majd egyszer vések róla valami terebélyesebb tartalmat. Hidd el, nem ócska dolog belenézni, mélyebbre lefúrni egy filmbe, vagy akármibe, amibe az egyén szeretne. Én így gondolom, aztán az is megeshet, hogy nincsen igazam.

Szerelem, angolosan - Vélemények

2020-05-22 20:18.12

Nem rossz, ám valamilyen szinten nálam elmaradt a várttól. Pierce Brosnan egészen jó, így idősödő korára megtanult színészkedni, vagy úgy mondva megtanulta kifejeznie magát, nem restelkedett ennek használatával. Itten értelmiségit alakít, tanárt, akinek a filmbéli jellemzőit ne másolgasd le, mivelhogy nem példaképként tekinthető, amiket szabadidejében művel. Ám játéka sokat fejlődött az évek előrehaladásával, erre az mutat rá, mikor a gyermekével beszél, és nem szeretné őt elveszíteni. A ruhatervezőknek piros pont, úgy felöltöztették, hogy James Bondként nem volt ilyen elegáns. A brit kém sztorija Martin Campbell értő rendezése nyomán a 90-es évek meghatározó akció mozijának mondható, az Aranyszem még mindig olyan hatáskeltő bevezetőt prezentál, mely nem sok akadt utána. Jönnek az elragadó messziről fényképezett képek a feszült zenével alatta. Amikor az Oroszországi hegyoldali bunkerben bevetésen van „barátjával” az angol kém, kötélugrással ereszkedik le az elbujtatott bázisra. James senkihez sem lojális, csakis Angliához, a Királynőjéhez, ám hozzájuk életét kockára téve is az. Alecet alakító Sean Bean mondja: az életünk egyik fele szerencse, kérdezi társa, hogy mi a másik ? Alec feleli: Végzet! Nem fogad szót, saját elvei mentén halad, nem bízik senkiben, a detonátort lefelezi, 12 perc helyett 6 percre állítja. Rezzenéstelen tekintettel fut a hóban, ott csörgedezik benne a keménység, hátulról folyamatosan lövik, felpattan a motorra, nem törődik semmilyen hátráltató tényezővel, csakis a küldetés véghezvitele fut az agyában, közeleg a szakadék, elengedi a motort, beugrik a szakadékba. Annak az orbitális jelenetnek bizony van üzenő levele: Bátor vagyok, szuperhős, nincs olyan dolog, amit ne tudnék a vállamra venni, majd megoldani, nem félek a haláltól sem, ezért legyőzhetetlen jellemvonásokkal bírok-, a szamurájoknak csakugyan ilyen a mentalitásuk. Behallatszik ennek a résznek a végén Tina Turner - Golden Eye száma, szétrobban az egész erőd, kémünk hősként menekül ki a veszélyből. Bocsánatot kérek tőletek a kis kitérőért. A Szerelem, angolosan-ban Salma Hayek hozta a tőle elvárhatót, ezt rosszabb napjain is előképes kotorni magából, a meglepettségtől nem fogtam a fejemet. Egy látómezőre van beskatulyázva szerep ügyileg, valamelyest én úgy érzékelem, aztán ez lehet nem így van. Jessica Alba szép pofija, karcsú teste jól fest a vásznon, de a színészi képessége hagy némi kívánnivalót maga után. A mai 21. századi felszínes világban a külsőségi dolgokat el lehet könnyedén adni, mert vevők erre az igényekre az emberek, nem tudom, hogy ez mennyire van így. A történet lefuttatása nem meríti ki azokat a lehetőségeket, melyeket lehetne. A bár, a beach, a kégli, a móló képei látványosan szépek, eleganciát mutatnak, igaz HD-ban néztem, ez hozzájárult ennek élesebb kivitelére, ám ez önmagában kevés. Valahogy a szerepelők teljessége, összhangja nem állt a helyzet magaslatán. Sablonos kliséhalmaz ellenére nézhető romantic filmről beszélünk.

Whiplash - Vélemények

2020-05-20 20:48.41

Szédületes. Baromira kemény film, a szó legerősebb értelmében az. Hogyha a trágár szövegeken tovább látsz, akkor meglephet ez az egy óra negyvenöt perc. Valljuk be, hogy nem igazán csajos zenés-dráma, nem ennek a nemnek készítették, de nyugodtan próbát tehettek vele, gondolom sokan már megtettétek. Damien Chazelle a csapatával megálmodva rittyentette egybe, az ő nevéhez fűzhető a Kaliforniai álom szintén, nem ujjongok attól a színpadi műtől olyannyira, előtte nézz meg egy-két Fred Astaire, Gene Kelly Musicalt, akkor képbe kerülhetsz, mit nevezünk annak, talán érteni fogod a differenciát. Ám itten rendezőnk olyan mérhetetlenül impulzív löketet rak a moziba, hogy amikor semmi sem történik, még akkortájt is érzed a szereplőkben a vibráló feszültséget. Miles Tellert teljes mellszélességgel megvédem. Páran lehurrogták, miképpen nem ilyenfajta alakítást vártak tőle, na, ne mondjátok már, szerintem veszettül jó volt, a veszettnél is jobb. A mai színészszépfiúk garmadájának leckéket ad. Egy hót egyszerű srác szerepét csuklóból szállítja, olyan egyszerűen kér randit a pultos csajtól, hogy fabatkát sem néznél ki belőle, a randin nem játssza meg magát, csakis saját énjére támaszkodik, ennél fogva nem tolja el a találkozót, hanem a lány felismeri rendességét. A félénkebb Andrewnak nevezett zenész első pillantásra nem ragadhat meg, ám a film előrelépéseivel ez megváltozik, feltör belőle az összes magába fojtott érzelmi tulajdonság. Dobos szeretne lenni, a legjobb, ennek olyan ára van, amit eleinte fiatalsága miatt nem érthet meg. Magára zárja az ajtót, és egymagában ütögeti a dob szettet, annyira MEGSZÁLLOTT, miképpen a buszon is a kedvenc dobosait nézi, hallgatja, hogy tanuljon tőlük, ezzel kel, ezzel fekszik. A JazzIskola zenekarába szeretne bekerülni, sokunknak nem tetszik ez a műfaj, nehezen fogadja be az ember. Halkan suttogom: az előkelők muzsikája volt mindig is a Bluessal egyetemben. Kis mellékként: Woody Allen az anyaméhben is hallgathatta, merthogy a filmjei beton szilárd kötelékét alkotja ez a zenei stílus. Belép a szigorú, ronda pofájú, elvetemült mentor Fletcher, Jonathan Kimble Simmons alakítását szájtátva lesed, úgy hozza! Egész életében várhatta ezt a se előtte se utána numero uno szerepet. Volt türelme kivárni, feljebbvalói meghallgatták az esti imáit, és megkapta. Olyat robbant bele a Whiplashbe, hogy arra nincsenek szavak. Kurva jól játssza el a karmestert, ő semmi mással nem elégszik meg, csakis a Tökéletességgel, Teljességgel éri be. Az egészen jó, a végülis szavakat hajítsd ki a kukába. Nincs helye az improvizációnak, hamisságnak a zenekarban. Nem szarhatsz bele az egészbe, addig fogjátok nyomni, amíg nem lesz tökéletes, akár hajnal kettőig. Nem fogjátok elbaromkodni a művemet, bele adtok mindent, még annál is többet, vagy repültök a zenekaromból- itt kecmecnek nincsen helye. Ennek a töketlen kiscsibének, az ok folytán írom ilyen trágárul, mert így nevezi a tagot, pillanatok alatt odamondja, hogy téged azért hagyott ott mindenki, mert rinyálós, pityergős kispicsa voltál. Azután megfordul benne valami. Hazamegy ez a gyerek, és addig üti a dobot, míg el nem kezd vérezni a keze, leszarja a világot. Egyvalami zakatol a fejében, azok a szavak, melyeket mestere ordított fülébe, aztán még erősebben veri dobját, cintányérját. A vértől, kínoktól sem riad vissza, vérző sebét feltépi, szenvedő arccal nézi a sebet, azt mondja magában, hogy a faszomba sem adom fel, megmutatom nektek. Tudjátok mit, a francba bele, jómagam sem fogom feladni, miért tenném, senki az ég adta világon nem fog letéríteni engemet a célomtól. Ekkor válik HARCOSSÁ, KEMÉNNYÉ, mivelhogy a krízispontban lelünk arra rá, hogy kik vagyunk VALÓJÁBAN. Azokban a percekben pattant ki az agyamból, miszerint ennek a színésznek, hogy a fityfirittybe lehet ilyen menyasszonya magán életében, guglizz rá, amennyiben ráérsz. Ezekben a megjelenéseiben láttam meg benne csillapíthatatlan vágyát, begőzöltségét, vad elszántságát. Visszapofázott a mesterének, szembeszállt vele, nem fosott tőle, senkitől sem félt, nahát, akkor fogtam fel, hogy miért ennyire fasza csávó, meg a színészi képességére megtudtam a választ szintén. Mikor rájön, voltaképpen egy élete, lehetősége van, mely beteljesítésre vár. Kitört belőle minden, eggyé vált a hangszerrel, ritmika, pezsgés, koncentráció, harmónia, dallam, dinamika, átélés kiült az arcán játékában. Mi ez, ha nem varázslat, merthogy nálam átjött, remélem ti nálatok is.

A rajongó (1996) - Vélemények

2020-05-19 19:37.16

Mára már némileg elavult ez a film. Tony Scott képi cizellálásai tán visszafogottabbak a kelleténél. Ám a zeneszámokkal kevergetett érzékelhetően, ez megdobja a hiányosságokat. Lemezlovas is lehetett volna ez az ember, mivelhogy ezekben a videoklipes zenei alákeverésekben ászabb volt temérdek vetélytársánál. A sportág őshazájába kapunk bepillantást, ahol népünnepélynek örvend egy mérkőzés. Izgatottan várják a meccset, stadionok megtelnek nézőkkel, rajongókkal, akik nélkül nem élne ez a sport. De Niro a fanok fanja, ám tele van a sport iránti agresszióval. Jól alakítja az elvakult, negatív értelemben őrült, pszichopata baseballrajongót, kisembert, aki a porontya közelébe mindenáron próbál tartózkodni. Csencsel kuncsaftjaival, úgy próbálja a mindennapi betevőjét előteremteni. Wesley Snipes nem olyan rossz, ő a sztárjátékos, nyakán lóg a média. A médiának, rajongóknak illő fenntartania a jófejűség kirakatát, hogy hírneve ne piszkolódjon be. Menedzsere folyton felügyeli minden lépését, csakis a sikeresség érdekli, a teljesítmény mérvadó számára, hajtásban a többi dolog homályosságba vész el, ám ezek a homályok kezdenek kitisztázódni benne, a főszereplőnknél szintúgy.. Nem dől össze a világ, ha belepillantasz, de akkor sem dől, ha nem, merthogy koránt sem újdonságot szolgáló szupermunka. Kicsikét ez a B kategóriás thriller érzet kapott el engem, mert ez inkább az.

Éjfélkor Párizsban - Vélemények

2020-05-17 20:25.39

Fotózása, absztraktabb látásmódja révén megközelíti az elfogadható mozit, és egy színésznő miatt, akit Marion Cotillardnak nevezünk. Ő oltárian más szintű létezést mutat a többiekhez képest, kár hogy kevésszer lép itten a kamera elé. Woody Allen szerelmi afférja Franciaországgal. Kapod a bevillanó éles képsorokat Párizsból, ebből-abból a szögből, esti fényekben úszik az utca, a terek, a bódék, csepegő esőbe burkolózik a főváros, ahogy azt kell, francia zenével átitatva, hogy minél hatásosabb legyen. A harmonika megszólal (Szikora Robi ugyancsak alkalmazta az R-GO-ban, kiválóan játszott rajta). Úgy érzed mintha ott lennél, beleolvadsz a moziba ezekben a képsorokban- hihetetlenül villantották a képeket az első 5 percben, sőt szinte megállás nélkül ügyesen dolgoztak a kamerával, fotósoknak egyértelműen kalaplengetés. Owen Wilson és Rachel McAdams már játszott együtt korábban az Ünneprontók ünnepében, egy párt alkottak nehéz procedúrákon átvergődve. Kritikusok azt mondták, hogy Wilson egyik legpatentosabb alakítását hozta ide. Nem vitatom adott bele játékot, ám azért a beskatulyázott vígjáték szerepeiben egysíkúan mozog úgy általában. Párizson végigmegyünk körutazás során, pezsgők ivászata, festők, gondolkodók, szobrászok hazája, a felsőbb rétegekbe utazunk el. Az 1920-as évek Híres szellemi és művészi jólétét mutatja be, a soundok ugyancsak ebből fakadnak, Cole Portertől, Sidney Bechettől hallhatunk számokat. A kor festőit említi: Pablo Picasso, Modigliani- g betűt nem ejted, az utcán fetrengett éjszakánként az üveg borával- elvont, beszámíthatatlan művészfickó volt, Picassóval versenyre kelt, hogy összemérjék tehetségüket, film szintén készült róla: Andy Garcia alakította modit, így becézték, festészetében szenvedélye volt a hajtómotorja. A művész meglátja azt, amit az átlagember nem venne észre. Ha egésznap festegetsz, akkor másnap a kanál kieshet a kezedből, olyan izomlázat idézhet elő benned- őket ez nem érdekelte, mert a fájdalom átmeneti, ám a festmény SZÉPSÉGE maradandó. Szürrealizmusra, mint stílusirányzat, amire kooperál a mozi, no meg hát ez egy fantasy is, mely elrugaszkodik a valóságtól, és visszalép jelenből a múltba. Enyhén sznobizmusra hajladozik a mű, én nem vagyok az, még ha annak is tituláltok, ez azért nincsen így, csak talán egy hangyányit, annyira meg ki nem az ?! Belelátok ebbe a másfél órába, tudok azonosulni a környezettel, a magasabb társadalmi rangú egyének életfelfogásával, intelligenciájával, parti rendezéseivel, elhatárolódva a lentebb eső, züllöttebb világtól. Erről fontos beszélni, merthogy ez okozza Owen kisember karakterének álmodozását, nem a párja fennkölt elvárásainak szeretne megfelelni, hanem a saját képzeletvilágát szeretné megélni. Az író ezekkel a művészekkel partizgat, köztük Ernest Hemingway-el Amerika legismertebb regényírójával, akinek beszédeiben érezhető a háború gyötrelmei, ám élmény fülelni mondatait, mert a realisztikusság is tiszteletet tesz bennük. Nem nélkülözhetetlen mozi, a régimódi aranykor kutyulva a maival, ennek kedvelőinek tetszhet.

Jó reggelt, Vietnám! - Vélemények

2020-05-16 08:30.08

Robin Williams halála sokakat megérintett, ledöbbentett. Ám azt nem árt tudni, hogy a személyiségképletében ott bujkált az öngyilkosságra való hajlam, ezt nem fejtem ki bővebben. Lesheted a születési dátumát, de abból szimplán az égvilágon semmit nem fogsz kiolvasni, más utaló jelek, rejtettebb elemek mutathatnak, erre irányultságot. Rá lehet azt a klisét húzni, hogy a betegsége közrejátszott, azt úgyszintén, miképpen a hírnévvel, népszerűséggel rendelkező sztárok, elvontabb figurák a mindennapi pörgésben jobban megzuhanhatnak, ám ez nincs teljesen így, csakis részben. Mivelhogy egy látszólag boldog hétköznapi emberben is megszunnyadhatnak ezek a hajlamok. Kellemesebb vizekre evezve, ezektől függetlenül űrbéli komikusi vénával rendelkezett, és fogékony volt mások érzéseinek befogadására, másik oldalról tekintve pedig ott rejtőzködött benne az égő tűz, a láng. Annyi tűzzel, áhítattal tevékenykedett, mesélt fellépései alkalmával, mint kevesen a mozgóképes világban. Mrs. Doubtfire-ben kedveltem meg személyiségét igazán, színészi játékát, úgy a lecsupaszított ember akkor tisztázott bennem, az volt az első film, melyet láttam tőle. San-Franciscóban forgatták le, ott vannak ilyen meredek sugárutak, olyan meredeken hullámoznak abban a moziban az érzelmek is, kitéphet egy darabot a szívedből annak láttán, amilyen módon küzd a gyerekeiért, a romokba dőlt házasságáért. Ne vedd el tőlem a lurkókat, csak hadd láthassam őket, szívedet összeszorítja. Te is vele harcolhatsz azokban a percekben. Barry Levinson nem futószalagos gyári munkákra adta a fejét pályája alatt, hanem fontos darabokra. A Jó reggelt, Vietnám napjainkra kopott minőségéből, mégis jól egyensúlyoz a vígjáték és a dráma között, ahogy a legtöbb Williams darab ugyancsak ellövi ezt. A felkiáltás, mely összeforrt személyével elhangzik többször. Forest Whitaker ilyen fiatalon ficánkol szerepében. A 60-as évek közepén vagyunk, The Beach Boys kora, Don’t Worry Baby számuk szintén elhangzik, értette a zenekar a nők szellemiségét, azt, hogy mennyit aggódik sokszor a gyengébbik nem. Saigon városa a helyszín, katonai központ rádióállomásán vezeti műsorát lemezlovasunk, ahol vidámsággal enyhíti a háború szörnyűségeit, a katonák lelkiállapotát. Hírzár lép életbe, a borzalommal járó, komoly híreket nem lehetett közölni rádióadásban. Különbözőségével nehéz beilleszkednie a társadalomba, ám kísérletezik ennek a kultúra elsajátítására, vegyül a másfajta nyelvet beszélő emberekkel. Például Tom Cruise Az utolsó szamurájban türelmével, önfegyelmével, kitartásával igyekezett a szamurájok hagyományainak megismerésére, tanulására- az ő kultúrájukhoz transzformálta magát- nem mindennapi magasságú ugró léc, KIHÍVÁS, melyet próbált elsajátítani. A vietnámi berendezkedésű lány számára a férfi akadályt jelentett sajnos, parázásuk mutatják meg ennek elcsúszásait, ez a szál fele-más érzéseket válthat ki belőlünk.. Eltérő jellemek vonzzák egymást, a másikban azokat a tulajdonságokat keressük, amik bennünk nincsenek meg, ezt már az Ókori bölcselkedők megmondták- én is ilyesmit vallok. Napjaink pszichológusai máshogyan gondolkodnak, ám az is igaz, hogy nem egyenértékű hasonlóságot vonni közöttük.

Mindörökké rock - Vélemények

2020-05-14 20:14.24

Házimozin, max hangi frekvencián érdemes ezt a musicalt nézni. Olyankor robbanthatja be az embert, akkor mehet át rajta a dübörgésnek, hangerőnek a kakaója. A rock zene műfajába kóstol bele a mozi, tele tömték korszakalkotó zeneszámokkal, szerencsére nem fukarkodtak vele egy cseppet sem, jól állt ennek a musicalnek a temérdek lábakat megremegtető beat. Nem éppen szerény életet élnek ezek a rocker csávók, nem sok tapintat rejtőzik bennük, a zenéjük sem kényeskedésből áll, hanem a vad, a mennyezetet leüvöltő, szétrobbantó hangjukból, ez az, ami megdübörögteti a színpadot. Azok a 80-as évek, abból a korszakból merít, onnan másolja a nótákat, fílinget. Léteznek soft rock énekek, a behatárolhatatlan, az érinthetetlen brit-amerikai csapattól, a Foreignertől- Waiting for a Girl Like You és az I Want To Know What Love Is- fuuu micsoda két nóta, főleg az utóbbi! Előadják a szereplők nem is akárhogyan, majdnem jobban szól, mint az eredeti, totálra máshogyan, vadabb, rockos töltetű sémákkal. Előadást tekintve valamelyest meglepett. A kis-csajjal dalolja el közösen Tom Cruise - I have traveled so far, To change this lonely life mondatát: Annyit utaztam, hogy megváltoztassam a magányos életemet. Lou Gramm énekli a zenekarban ezt a kínzóan gyönyörű számot, máig örök-etalon, KORTALAN klasszikus. Hallgatása közben gondolj az utazásaidra, gondolj arra az egyvalakire, aki a szíved elixírjét alkothatná, ám távol tartózkodik tőled. Rockerünk hiába hiszi magát istencsászárnak, jó-jó a vita szót nem ismerve AZ, miként félálomban kimászik fél tucat nő közül ejtek a világra címszóval, mégis elmondja, ez az előbb felhozott egy mondat a karakterének magánéletét, milyen állapotban van a tündöklés reflektorfényén kívüli magánszférája.. A Guns and Roses frontembereként, Axl Rose vegyítéseként szerfelett módon igyekszik hasonulni az előadóval, az eredeti hedonista rockernél szinte élethűbb, ami nem csenevész szó. Nálam a Trópusi Vihar vígjátékban hasonulás téren The Best, mivelhogy ottan nem láttam első pillantásra az ürgét, olyannyira láthatatlanul eltüntette magát. Az itteni kihívás tán sokkal súlyosabb volt számára, ám így is simán a 110%-ot srófolva hozta. Figyeld a járását, nekem dumáltok kisvakarcsok, valami ilyen szlogennel lépkedett, még a testfelépítéséből is sugárzott a heroikusság. Catherine Zeta-Jones kap néhány jelenetet, dumálásaival némi sikert arat. Régebben természetesebb kinézettel mutatkozott, csak nézd meg a Briliáns csapdában, azóta telt-múlt az idő, csináltatott pár darab beavatkozást külsején, ezzel azért veszített a régi naturális vonásaiból. Külsőségekre, látszatra sokat fektet, ilyen az alaptermészete, nem véletlenségből írom ezt. Rábízom mindenkire, hogy ki mit szűr le most ebből. Paul Giamatti a rock-sztáromat futtató szerepben, alakítása hűen visszatükrözi dörzsöltségét. Alec Baldwinnak vannak egészen pazar mondatai, meglepett arcai. A Mindörökké Rock-ban mindenki lüktet, dobog, rengeti azt az átkozott staget, hol bátorságot vesz magán, és megmutatja az érzékenyebb oldalát. Ennek a féktelen színpadi műnek nem fontos minden percét komolyan venni, nem is ez a szándéka, ám amit ide gondoltak azt vérpezsdítően hozza.

Jerry Maguire - A nagy hátraarc - Vélemények

2020-05-11 23:09.17

Zseniális alkotás. Cameron Crowe ügyes keze nyomán megalkotott sportdráma. Tom Cruise felülmúlhatatlan alakításának egyikét mutatja be. Nézhet ki akárhogyan, mondhatjátok rá hogy pondró külsejű, lehetnek akármilyen vallási nézetei, bogarai, ám aki így TUD színészkedni, annak balgaság lenne a sárdobálókkal foglalkoznia. Mission Impossible-ben sokszor dublőr nélkülözésével forgatta le az életveszélyes részeket, nem csinálta össze magát a kockázatos kivitelezések során sem. Alakításában megtalálható a mindent elsöprő ERŐ. Egy árva gesztusával többet fest le a többi feldicsőített színésztársánál. Ahogy az érzelmeit kontrollálja és meri kimutatni, ez kerekíti ki személyét igazán EMBERIVÉ! Megérted minden feszültségét, örömét, fájdalmát, marcangoló nyomorát, nézőpontját, boldogságát, ki az esze, ki pedig a szíve végett értheti meg, ám inkább a szíved kapuit nyisd meg erre az időre, mert ha megteszed, akkor felejthetetlen élményekkel gyarapodhatsz. Ehhez a mozihoz még jönnek, jókor, jó secundumokban a hangi aláfestések, eszedet elveszted zenei egyvelegek, amik egy különleges szalaggal tekerik körbe ezt a bő két órát. Ez a nagybetűs élet szenzációját, feszkóját, drámáját mutatja be, nem ferdíti el a dolgokat. A sportmenedzser mocskos világába nyerünk betekintést. Lehet, hogy undorodsz tőle, hátad közepére nem kívánod ezt az univerzumot, ám lehetséges, hogy mégis látsz benne némi fantáziát, mert azért található egyes-más, mivelhogy vitathatatlanul meredek skálán mutatja be az igazságot. Jerry Maguire az ügynökök ügynöke, addig hívja, abajgatja ügyfelét, amíg rá nem tukmálja nézetét. Lám mire hajlandó az emberi természet a számára fontos dolgokért. A menedzserzseni, a társas érintkezés mestere, akár bukik fél milliót, akár egy sztárjátékost veszít el, ő akkor sem sopánkodik, hanem igyekszik megoldást találni mindezekre- ez egy őrülten vonzó tulajdonság. Hiénaként traktálja rá másokra önmagát, különféle híres, nagyvilági fickók társaságát élvezi, híresnél híresebb élsportolókkal dolgozik együtt, akikből hasznot képes húzni. Repülőn, buszon utazik, bármikor áldozatot hoz az ügyfeléért, hogy minél sebesebben elérje a kiszemelt sportolóját, és lecsapjon rá. A dumájával, katalógustudásával, találékonyságával, előadásmódjával begyűrűzi azt, akit csak szeretne, csajokat úgyszintén önmagához vonzza. Későbbi szerelmét Dorothyt a megvilágosodott célterve által habarítja magába, akit Renée Zellweger alakít. Ömlik az eső, úgy vési az őszinte sorokat számítógépén könnyes szemekkel. Randizáson a partnerének elejt egy-két figyelemre méltó mondatot, nem utolsó dolog, ha odafigyelsz ezekre. Na és hát az akusztikus gitárpengetés spanyolosan, Gloria Estefan- Words Get in the Way szólamaira. Ajtó előtti romantikus jelenetben az ÉRZÉKI testiség definíciójába lehel újra életet Tom. A Jazz határtalan legendájának „a fekete hercegnek”, Miles Davisnek a kazettáját adja oda Jerrynek a pajtása. Ez a zenészlegenda általában csillogó, sokszínű szerkóban nyomta a színpadon, tele ékszerekkel, szerette a pompába burkolózó életet, ám nem ezen van a súly, hanem az értékálló, harmonizált trombita játékán. Cuba Gooding Jr. félelmetesen erős mellékszerepben, jól állnak a szövegek, melyeket neki írtak, közel sem énekel úgy, mint faterja, (apja amúgy Cuba Gooding Sr.,marha jó zenész volt, The Main Ingredient-ben énekelt, ezt csakis az tudhatja, aki utánanézett, hallotta bármikor is). Karaktere néhol bolondosabb, elhülyéskedi a szerepet, ám ez nem von le semmit teljesítménye értékéből. Görcsösség nélkül, halál lazán testesítette meg a sztárjátékost. Magával hozza a film komikum részét, mondatait ütősre írták, Oscar lett showmanségének jutalma. Vannak pihentetőbb, fölöslegesebb percek benne, ám a történet nem ül le a földig, hanem erőt vesz magán és tovább repül szárnyain. Bekövetkezik a házasság, főhős férfink küzdelmet folytat önmagával szemben, kiderül, hogy valami hibádzik ebben a házaséletben, ilyen életvitel mellett a normális kapcsolat sansztalannak tűnik. A nő, bevallja hibázását, ez talán nem olyan gyakran fordul elő a való életben, miképpen magára hárítja a történteket. Szakítanak egymással, jómagam ugyancsak átérzem ennek borzongó fájdalmát. A vége nem szállít újat, de nyugodt szívvel, elégedettséggel mondhatom, hogy ennyi év távlatából nézve is magához láncolja a mozi az embert, ez az, amiért időtálló.

Édesek és mostohák (1998) - Vélemények

2020-05-10 20:21.11

Mélységbe zuhanó dráma. Chris Columbus a családi mozikat érzékkel rendezte ez idő tájt, sőt kimagasló vezére ennek a műfajnak. Reszkessetek, betörők, Harry Potter csak, hogy említsek párat ebből a korszakból. A gyermek áll középpontban nála, ÉRTI az ő nyelvüket, és ezt jól teszi terítékre a képernyő ülők számára. Cipelte a hóna alatt cimboráját, John Williamst, akinek lélekemelően hangulatos zeneszerzői munkái vannak, amiket lágyan, klasszikusan, szívszaggatóan odasimít a mozira, ezek emelik érzelmessé, ezek adnak ünnepi körítést a filmnek. Plusz beteszi nekünk helyszínnek New Yorkot- Queen - Under Pressure basszusára villan be az első képkocka, betette a Macaulay Culkin féle moziba is a város csendesebbik oldalát. Operatőri megvilágítások fenomén jelzést nyugodtan kaphatnak, sötétben az égen a csillagokat látva nyugszik meg a nagyváros. Culkin a luxus szállodában egyedül tartózkodik, vágyik valakire, félve odalépked az ablakhoz, kinéz rajta, esik a hó, elkezdődik Williams szimfóniája, eme varázspálcával tesz HANGULATOT igazán abba a filmbe, itten hasonlóan ezt viszi véghez. Tekintsünk vissza a három színészgéniuszra, akik elbűvölően muzsikálnak. A szülők kiélezett konfliktushelyzete tért hódít. Susan Sarandon és Julia Roberts feszül szorosan egymásnak, az ő háborújukat láthatjuk, fújnak egymásra, agresszív párbeszédek zajlanak le kettejük között a kezdeti stádiumokban, a gyerekek érzik nézeteltérésüket, ez az egyik sava-borsa a történetnek. A zsörtölődések enyhülnek, majd feloldódnak, a trauma világít rá az ellentétes nézőpontok enyhítésére. Számtalanunknak a válságban esik le, hogy mik a nélkülözhetetlen értékek, az emberek személyiségét akkor kezdjük felfedezni és jobban elfogadni. Edward Allen Harris mit művel a színre-lépéseiben ?! Az összes rezzenése a fellépésével együtt olyan, melyet csakis a legjobbak képesek valóssá tenni. Amikor megkéri Julia kezét, a cérnával, ahogy lecsúsztatja a jegygyűrőt, a lovagiasság mítoszát támassza újra fel, mely mára teljesen másfajta folyók mentén folyik. A választásba kell kapaszkodnunk, abba, hogy szeretjük egymást, ha cérnaszálon függ is. Egyszer hagytam a cérnát elszakadni, még egyszer nem hagyom-, a hitelesség új értelmet nyer nála ezzel a momentummal! Édesek és mostohák nem torzít semmin, a gyermekek és a felnőttek érzelmi pontjából prezentálja hol a vidámabb, hol a búslakodással teli pillanatokat.

Magic Mike - Vélemények

2020-05-09 17:19.34

Burkolt tartalommal bír. Merthogy ott vannak benne a káprázaton, látványon túli nehézségek, hibák, kiszolgáltatottságok. Azért jó kiszakadni picikét e szűk két óra láttán a hétköznapok szolidabb, fásultabb, egyhangúbb világából. Te nem csak vetkőzöl, hanem showt csinálsz mindenből, teljesíted az összes nő legvadabb vágyát a színpadon, te vagy az a dream guy, akivel sosem akadtak össze, a jachtos srác a kikötőből, a felszabadulás vagy számukra- Dallast alakító Matthew McConaughey jó szokásához híven színészileg a bagázs tagjainál többet csihol ki magából. Ő ezekkel a szavakkal izzítja, indítja be a színpadi showba becsábított új tagot, a kölyköt Alex Pettyfert. Itt suskáról van szó, a cowboy kalapos férficsapat szószólóját semmi sem érdekli, csakis a haszonkulcs. Ugye-ugye, a legtöbb vezető szintén ilyen agyi kapacitással működik. Steven Soderbergh stílusához mért rendezést láthatunk. Nincsenek felesleges sallangok, bemutat nekünk egy világot, mely olykor kápráztató, olykor pedig árnyaltabb színeket mutat. Főhősünk Mike Martingano látszatra hétköznapinak mondható figura, ám ez csak a látszat, mivelhogy esténként átváltozik egy különleges férfivá, aki nőket nyűgöz le utánozhatatlan színpadi mozgásával a Club Xquisiteben. Nem rezelhetsz be, mikor az egész terem érted tapsol, csápol, üvöltözik, akkor illő odapakolnod rendesen, elkápráztatnod a nagyérdeműt. Ez a fickó kétkezi munkával keresi kenyerét, nappal ácsként dolgozik, e mellett bútorkészítő, egyedi készítésű asztalokat csinál, mindenre hajlandó a sikerért, lóvéért, kitörésért. Jelleme eléggé kicsapongó, vitatható medrekben folyik az éjszakai világnak köszönhetően. Oda se hederít arra, miképpen mennyire erkölcstelen az az életvitel, amit él napi szinten éjszakánként, merthogy természetesen a prűdebb, elegánsabb, jól neveltebb csajoknál kiverheti a biztosítékot, csakúgy, mint Brookenál. A nők amúgy is a pasiknál jóval érzékenyebbek, féltékenyebbek, hárpiásabbak egyes dolgokra.. Főszereplő csaj az a randizós, egyszerűbb, hagyományosabb értékekkel rendelkező egyén. Gondolom, hogy színpadi virtuózunk már beleunt a sok cicababába, akiknek feldobta az estéjüket, sokszor lapátra is tették, nem nézték sokba, ilyen-olyan hivatkozásokkal kimentették magukat, hogy vele mutatkozzanak, leléptek előle, figyelmen kívül hagyták a belső tulajdonságait ennek a férfinak. Valamilyen szinten ez érthető az ilyen életforma mellett. Brooke sem asszisztál ehhez a rendszertelen életvitelhez. Pillanatok alatt elmélázik ezen Mike, a lánnyal közelebb kerülnek egymáshoz, és érzései másfajta beállítódást kezdenek előidézni nála. A hétköznapi csajszi által leesik számára, hogy ezt a kettős életet be kell fejeznie, változtatnia szükséges ezen, ha maga mellett szeretné tartani a nőt. Olyan kettősség jellemzi, mint Zorrót, aki nappal elkényeztetett, jómódú ficsúr volt, ám a sötétben hősként a gyengéket palástolta. Channing Tatumra ráhúztátok azt az állítást, voltaképpen a galagonyabokorban több érzelem létezik. Lehetséges, hogy sokszor fapofával néz, és nem a csúcskategóriás színészetnek a smaragdja, ám ez mit sem számít, mert esetében nem is a színészi csitíthatatlan érdemei nyernek teret, hanem a személyiségéhez közelebb álló szerepei, amikkel akármikor kifogástalanul asszimilálódik. A 2006-os Step Up nyitotta meg neki a kapukat, azzal taposta ki a saját maga útját a filmvilágban. Zökkenőmentesen hozta, amit ide kellett raknia, chippendale táncos múltja jókora támaszt nyújtott. Producerségét kiélhette, merthogy hozzájárult eme mozi elkészítéséhez. A végére pedig még arra is figyelt Soderbergh, hogy kedvelhetővé, tisztábbá váljon személye ebben a moziban. Kiszökik a show-business ajtaján, szeme elkezd könnyezni, mivelhogy a teher akkor gurul le a válláról, szobában annál a csöppnyi asztalnál ülnek egymás mellet a felek, és fogják egymás kezét, ottan megkönnyebbül, a kötelező jellemfejlődés végbemegy a lány miatt. Én is rábólintok erre, mivel szíve láthatatlan zugaiban valahol ki akart lépni ebből a rabul ejtő, ám sötétebb világból, egy párt szeretett volna alkotni a kiszemeltjével, ez végül realizálódik Mikenak. Nyilvánvalóan nem ezen az eszmefuttatáson van a nehezék, hanem a frankó táncok, szövegek, koreográfiák, csávók külsőségein, előadásain, amit a női nézők örömmel megkapnak, ámbár a másik oldalról megközelítve ennél számottevőbb dologemlítésre kerül.

A nyughatatlan (2005) - Vélemények

2020-05-01 20:24.42

Életszerűséget mutat be. James Mangold népszerűséget hozó életrajzi musicalje A nyughatatlan. Olykor nyomasztóan mászik előre a történet, ám nem egy maszlag, hanem eltér a többi ilyesfajta alkotástól. Johnny Cash zenei pályája sokáig távol állt tőlem, hidegen hagyott, nem lettem lúdbőrös a hangjától. Ám kétségtelenül a Country műfaj egyik megteremtője, origója. A rock and roll királya Elvis Presley szintén elismerte, spanok voltak, van közös képük is. Amerikában majdnem akkora tisztelet övezte, mint Elvist. Később talán Billy Joelt, vagy Bruce Springsteent tartották ekkora ikonnak az amerikaiak. Kisfiú korában a nyári hőségben gyapotföldeken dolgozott fivérével együtt egy vidéki kis faluban, ily módon segítette szüleit, a mezőgazdasági munkák lefaragják az egódat, ottan alázat, koncentráció, fegyelem van. Tesója megsebesül, mialatt fűrészeli a fát, és ebbe a sebesülésbe belehal. Johnny sosem törli ki emlékéből a fűrészgépet, létezik olyan fájdalom, mélység, élmény, mely mély nyomot hagy az emberben, ez alól ő sem kivétel. A légierőnél tevékenykedett, ám amikor egyedül tartózkodott, olyankor ő titokban nótákat írt. Piszok jó szövegíró lehetett, mivelhogy még Bob Dylannek is írogatott számokat. Akkor is csinálod, mikor senki sem figyel-, ez határoz meg téged! Valami izzott benne, a kiüresedett hangárban gyakorolt, védjegyévé vált akusztikus gitárja elválaszthatatlan kötelékét képezte részének, gyakorta a hátára csapta hangszerét. Évekig, hónapokig várt a beszélgetésre, csak pár percet kapott, hogy nejével beszélhessen telefonon. A Titokzatos folyóban Kevin Bacon hívogatta a vágyát folyton, csupán fél ember volt nélküle. Sohasem szólt a mobilba menyasszonya, ám ő fel nem adva szinte mindennap nyomkodta a telefon gombjait, HITT BENNE, hogy valamikor beleszól a másik oldalon valaki.. Azokban a percekben én is elkezdtem hinni ebben vele, felfogtam, hogy MIT JELENT számára a nő, Johnny-ban úgyszintén ilyesmi zajlott le. Korai szárnybontogatásai nehézkesek, zenélget ez a férfi szépen, ám valamifajta többlet hiányzik zenéjéből. Ha ez lenne az utolsó pillanatod életedben, mennyit adnál bele, teszi fel producere a kérdést- elgondolkodik ezen, aztán egy csapásra megerőlteti magát, és ledöbbenti a szomorkás hangszínével producerét. Elkezd befutni, sztárrá avanzsál, jönnek a turnézások, ez ok folytán a problémák, ivás, drogozás, hasonló tudatmódosítók, ahogy szokás a családra, gyerekekre már nem marad idő, megvan a pénz, a nagy ház, minden felhalmozott szép dolog, ám kezdetét veszi a felek közötti elhidegülés, majd a kapcsolat darabokra foszlása. Mint az összes művész ő is fura, más, nem e világi. Nem olyan szilárd tulajdonságokkal rendelkező fickónak számíthatott a színpadon kívül, magán életében tutira nem. Azonban a végére mindenfajta bűne bocsánatot nyert. Joaquin Phoenix 1 évig kitartóan törekedett átvenni ennek a művésznek a stílusjegyeit, szerintem sikerült, gördülékenyen ment számára ez a két óra. Reese Witherspoon a Doktor Szöszit, plusz az egyéb lájtosabb munkáit már kinőtte, most keményített magán, a szemeivel többet mondd megannyi szónál, az összes apró szemrebbenése, mimikája, alakítása pumpálja emberbe az életet, jó az ilyet látni. Tökéletes formát hozott ide, nemhiába adott neki Oscart az Akadémia. Összefoglalva csüggedésre nem ad okot ez a mozi, kellő betekintést nyerünk eme közkedvelt zenész pályafutásába.

Aki legyőzte Al Caponét - Vélemények

2020-05-01 09:32.05

Costner mindig garantálta a színvonalat filmjeiben, ez itt sincsen másképp. Ez a férfi rendelkezett kurázsival, lerí róla, minden mozdulatát uralja főleg az elején, ha megfigyeled, mindenre odafigyel, nem lazázza el alakítását, mégis azt mondom, hogy közel sem élete legjobbja, amit ide beletesz, későbbi szerepei sokkal gazdagabbak ennél. Idősödve pedig a sportfilmek, életrajzi történetekben éli újra fénykorát, még ellenállhatatlanabb módon. A réges-régi Amerika zűrzavaros éveiben járunk, ahol a gengszterek csinálják a bonyodalmakat. Kevin itten nagyban egyfajta erkölcsi tanító belül a finánc szerepében. Megtalálható benne a tisztesség, magasztosabb eszme keresése, amik szolgálják népét.. Jó- jó, hát elmondhatjuk, hogy a rosszat üldözi, fő gengsztert szeretné lebuktatni, ami sok-sok erőfeszítésbe, fejtőrésbe kerülnek neki. Akkori korokból a Fejjel a falnak című hagyományosnak mondható vígjátékban egy szál trikóban golfozott a lemenő nap sugaraiban lóbálta az ütőjét, amúgy az egyik kedvenc sportja a baseball mellett, és így is megcsillant karizmája, ott oktatta a többieket, engem kezeljetek máshogyan, ez jellemezte picit az alakításai részét, mint legtöbb filmjében szintén a rá jellemző gesztusok jelen vannak. Ügyesen silabizálja ki a dolgokat, úgy, hogy személye nem szenved sérülést az emberek szemében- ezzel maga mellé állítja a nézőt. Brian De Palma rendezett jó kis gengszter krimije, lehetséges, hogy nem a jobbik fajtából való, messze elmarad a Sebhelyesarcútól. Morricone hangjegyei ismertek lehetnek, rátesz egy jó-nagy adag lapáttal, elcipeli muzsikájával majdnem a film háromnegyedét. Gengszterfilmhez, krimi elemekhez méltóan nem valami gyors mozi, jelenetek lassan, néhol már-már unalmasan vannak elnyújtva, ám jókor jó helyen segítségre sietnek a hangok. Sean Connery a segítő rendőr szerepében, az öreg róka, eléggé korosan mutatkozik, nálam elsőre James Bond karaktere ugrik be róla, csinálhatott utána akármennyi filmet, a 007-es maradt meg bennem. Partiban vannak egymással, Costner ilyen fiatalon, egy ilyen színészóriással játszik, látszik rajta, miképpen kicsikét megrémül, érezhetően háttérbe szorítja magát, amikor együtt mutatkoznak a vásznon, talán túltátongó űrt hagy Seannnak, ezzel valahol elveszíti önmagát. Összességében nem kuriózum, helyenként unalmas, száraz számomra, ám ennek ellenére nézhető munka.

Michelle Pfeiffer - Vélemények

2020-04-29 23:30.44

A leglagymatagabb filmet is a színészi játékával meg tudta menteni. A könyökötökön jöhet már ki, mivelhogy írtam azért a filmjeihez jó párszor, ám megérdemli, mert folyton teljesítményt rakott a mozijaiba. Elő tudta hozni a drámai énjét akármikor, ezek a megmozdulások jól álltak neki, amik népszerűséget, díjakat hoztak számára, és az arisztokratikus külső adottsága úgyszintén mindenhol megmutatkozott. Lifeisamovie belinkelt itt alattam pár darab képet róla, csak nézzétek meg az ötödik linkjét. Ahogyan ez a nő leguggol, igaz, tökéletesen van beállítva a szög, majdhogynem mindene az azon a képen, szeretjük a tökéleteset mi emberek ugyebár, ajajaj de még mennyire, és milyen sokan, na, lenyugodtam, ám úgy vélem van benne ésszerűség, amit mondtam.. Nem is ezeken van a fő hangsúly, hanem azokon a fiatalos filigrán vonásokon, karöltve valami mód feletti kisugárzással, amik kiemelkedtek hajdanán őbenne. 80-as 90-es korszakban lubickolt, élte fénykorát, persze másfajta értékrendszer, beállítottság lehetett akkoriban, nem érdemes őt a mai csajokhoz sem igazán mérni. Osztályában mércének bizonyult minden téren, nem vajszívűségből mondom, de benne rejtőzött nem tudom, hogy jól mondom e: valamiféle őstehetség. Apropó a Veszedelmes Viszonyokban John Malkovich toronymagasan kiemelkedik, kicsit színházias, végig kosztümös a film, de lehengerlően alakít ottan ez a fickó- érdemes szemrevételezni. Azok a csodálatos Baker fiúkban Pfeiffer bárénekesnő, a végére oly módon kicsúszik alóla a talaj, miképpen zöldséget árul. Ő nem azért sírt, hogy nem akar dolgozni, hanem azért, hogy folytassa a további teendőit. Iszonyat melómánia jellemezte fiatalabb éveit, nem volt olyan két hét, hogy ne dolgozott volna a való életében, ilyen a személyiségtípusa- én ezekről kapartam össze információ morzsákat. Tehát nem ragozom mostan tovább, csakis annyit, hogy: Isten Éltesse Michelle Pfeiffert!

Fanfan - Vélemények

2020-04-29 20:38.50

Valamelyest ez most kevés. Elvagyok a francia filmekkel úgy általában, mivelhogy van bennük rendhagyóság, melyek jobb napjaimon elbájolnak. Engem különösképpen az olyan dolgok érdekelnek, amik megismételhetetlenek, amikben létezik valamiféle varázs, CSAKIS az vonzó számomra igazán, tarthattok engemet, aminek akartok, nem törődök ezzel úgysem. Ám személyiségem rejtett belsejében én ilyen vagyok, ezen a téren hajlíthatatlan és sziklaszilárd. Sosem az a lényeg, hogy milyen világban élsz, hanem hogy milyen világ él benned. Perez és Marceau között működik az a bizonyos kölcsönös rezonancia, de köztük mikor nem ?! Tíz évvel későbbi Maradok című alkotásban még ennél is jobban összecsiszolódtak, vagy csak azért említem ezt, mert azt a filmet láttam először, is-is, cseppet sem felejthető perceket adhat a nézőnek az ottani francia muzsika hangjaival, és egy karakteresebb, keményebb, érettebb tulajdonságokkal rendelkező Vincent Perezzel közreműködve, Sophie Marceau TERMÉSZETES nőiességére már ki sem merek térni. Az a movie életszerűbb ösvényekre kalauzolja el az egyént, ez meg elmegy a lágyság, szentimentalizmus, álmodozás pátoszába. Marine Delterme neve sokunknak nem mondhat hű de sokat, ám itten színészi titulusa párszor feléled, és külsőleg sem volt egyáltalán szégyellni valója. Csajoknak ajánlanám inkább, a fiatalabb nemzedéknek, akik hisznek a sírig tartó tündérmesékben. Valamilyen szinten higgyetek benne, de ne legyetek naivak, mert az élet koránt sem így működik, mint ahogyan itt látjátok. Hinni valamiben mindig érdemes, mert ha nincs képzelőerőd, akkor bizony sohasem fogsz szárnyalni. Új fortélyokat nem nagyon tudtam meg ebből a filmből, bár egyet igen, ami a tükör trükk, lám mire képes az emberi ragaszkodás ilyen helyzetben. Célok benne voltak a Fanfanban, valamifajta idilli romantika, bohémság ábrázolása, ami mondom egyszer nézős kategóriának elment. Végülis nekem nem oszt nem szoroz, ha bejön nektek ez a másfél óra, merthogy felfogom a film indíttatását.

Michael Jackson: This Is It - Vélemények

2020-04-18 14:44.19

Michael Joseph Jackson: Ő volt AZ ELŐADÓMŰVÉSZ! Írtam itt asztrológiai dolgokról, sokan felkaphatták a fejüket, sorry, ha ellenszenvet váltottam ki egyesekből, nem szükségesszerű hinni benne. Jómagam hiszek valamilyen szinten ezekben a történésekben, merthogy le tudok ezekből egy-két dolgot vezetni. Ne vegyétek szívetekre, mivel ez nem szentírás, amit én vések, csak lehetnek némi igazságtartalmai. Úgyis mindig olyanná alakítod magadat, amilyenné TE szeretnéd. Kezdeném pozitív dolgokkal, azzal hogy Jacksonnak szűz jegyben állt a napjegye (szorgalom, fegyelem, alázat, hasznosság, munkamorál, precizitás, finom elegancia, tökéletességre való törekvés alkotta a színpadi munkájának döntő többségét)- ez az állás erre kiválóan szolgált. Halak volt az aszcendense és a holdjegye is, a zodiákus egyik legönzetlenebb, legáldozatkészebb jegye. Kettős jegyről beszélünk, ebből kifolyólag változó minőséget képvisel, csakugyan ebbe a kettősségbe tartozik: ikrek, nyilas-(nagyvonalú, optimista, túllát a problémákon, azt nézi, hogy mivé lehetne válni…), halak-mind a három az. Michael Jackson nevét a Guinness Rekordok Könyvében jegyzik oly sokat jótékonykodott, adakozott egész élete során. Filantróp tulajdonságai megjelentek erőteljesen személyiségében. Példa gyanánt ide illő számai: Heal the World, Earth song, We are the World- a világ jobbításáról, az emberek, gyerekek megsegítéséről, gyógyításáról beszél ezekben a számokban, ezeket az erőfeszítéseket ugyancsak alátámasztotta cselekedeteivel. This Is It a popzene királyának várva várt koncertsorozatává, showjává léphetett volna elő, ha az ikon nem megy el az élők sorából. Talán a legnépszerűbbé, rajongók szempontjából biztosan, és gazdasági oldalról szemlélve szintén azzá válhatott volna, ám sajnos ez halálával meghiúsult. Távozása iszonyat nagy űrt hagyott a világban, az emberekben. Halálakor naphosszat az ő klipjeit, zenéit, reklámjait nyomatták az MTV-n, zenei csatornákon csakis ő szólt. Akkoriban komoly terhekkel, egészségügyi problémákkal, anyagi gondokkal küzdött, menedzsereit, testőreit sem tudta már kifizetni a végén- én ezt hallottam, láttam dokumentumfilmen, nem tudom mi igaz belőle. Hálájának jeléül, amit kiárasztott a közönség felé, pontosan ez ok folytán akarta megcsinálni ezt a Turnét. Kenny Ortega rendezése, akivel együttműködött korábban a népszerű élő koncertjein is, egyedülálló élményszám volt a rendezőúr számára testközelből látni ezt a nem mindennapi profi énekest, táncost, művészt. Rengeteg fiatal ment el moziba, és ledöbbenve tekintette meg a mozit, ami a koncert próbáiról, belsejéről, felépítéséről, táncosok kiválogatásáról, belső kulisszákról, munkamorálról szólnak, a művészzseni leghíresebb számaival megtűzdelve. Kicsit azt éreztem, hogy előtte ezek a fiatalok a megszállott rajongókon kívül nem annyira láttak Jacksontól koncerteket, pedig hihetetlen, amit leművelt a színpadon táncosaival együtt, ott mindenki maximumon pörgött. Az a mozgáskultúra, kontroll, vezérlés, intenzitás, koreográfiák tökéletes letáncolása bombaszerűen robbantak a stage-en. Picit ugorjunk vissza a híresebb turnékra, Bad Tour, Dangerous, HIStory, ez volt a három kiemelkedő turnéja, ezeken csúcsformában létezett. Nehéz eldönteni, voltaképpen melyik bizonyult ütősebbnek, netalán a Bad- ott sosem látott energiával nyomta, széttépte magát a közönségért olyan energiaszintet mutatott. Fiatalon tele volt tűzzel, szenvedéllyel, érzelmi felfokozással, túlfűtöttséggel. Szerelmi szenvedései, magányai, kirekesztettségei, társadalmi elszigetelődése megtalálhatóak voltak dalaiban, előadásaiban. Az 1992-es legendás Bukaresti koncertje a hátborzongató tömeggel, talán a legeslegnagyobb döbbenetet kiváltó közel két órával örvendeztette meg a nézőket. Több embert engedtek be, mint amennyit lehetett, ez által zsúfolásig telt meg az aréna, temérdeken elájultak, a biztonsági őrök úgy kapkodták ki, hordágyon vitték el az embereket. Egy helyben áll percekig pop ikonunk a közönsége előtt, jön a Jam üteme, virtuózan elhajítja a napszemüvegét, beindul A SHOW! Puszta jelenléte akkora hatással bírt a színpadon, amely egyedül őneki adatott meg ilyen mértékben. A párszi indiai származású zenész Freddie Mercury rendelkezett még majdnem ekkora sztársággal, profizmussal ezekben az években. Ahogyan 1986-ban a Wembley-ben hergeli a tömeget, és fogja plasztik poharát az egyik kezében, aztán rálocsolja a közönségre, másik tenyerében szinte 90 ezer embert tart, a védjegyévé vált Adidas cipőjében húzta ki magát, nézd meg a peckességét, pisloghatsz a hangi váltásain, milyen elhivatottsággal, lelkesedéssel, elszántsággal csinálta- valami eszméletlen lehetett ez az ember életnagyságban. Neki van megannyi száma közül egy nagyon igaz dala, aminek a neve: Too much love will kill you every time- A túl sok szerelem megöl téged minden alkalommal- egyik legigazabb mondat. Ők ketten az előadó művészetet képviselték a zeneiparban, ebben voltak ALFÁK, de ebben nagyon azok. Jackson fivérek közül nyilvánvalóan kiemelkedett Michaelnek a zsenije, hallgasd meg a Torture nevezetű (Knight Rider című sorozatban úgyszintén megszólalt anno) döbbenetesen jó, megunhatatlan számukat, amikor belép a hangja Jacksonnak, arra egyszerűen annyit mondanék, hogy MÁS DIMENZIÓ. Mikor meghallod, akkor tudod kellőképpen összehasonlítani, egészen eltérő minőség, színvonal, érezni lehet a különbséget hangszínében, energiájában. Szerintem zenei legendánk nagymértékben a közönségért, emberekért, világért ÉLT, ez a dokumentumfilm méltó búcsú az ő megismételhetetlen karrierjének lezárására. Köszi szépen neked az összes felejthetetlen, rendhagyó élményt, ihletet, amiket adtál nekem Michael!

A szív hídjai - Vélemények

2020-04-14 22:54.47

Kis dolgokban rejlenek a kincsek, mivelhogy ezek a kicsinyke dolgok alkotnak egy kerek egészet. Bibi csak az, hogy való életünkben ezekkel nemigen foglalkozunk. A Nagyobb, híresebb, szebb, csillogóbb, drágább után szoktunk vonzódni és elfelejtjük az élet aprócska kincseit. Azért említem ezt, merthogy egy egyszerű vidéki miliőben forognak le az események véges végig, ám lélegzetelállítóan, élethűen, szívünkig hatóan adják át ezt nekünk főszereplőink. Számomra ez ragadott meg először, ez az, aminek a vászonra álmodása, majd egyszerű, mégis nagyszerű kivitelezése elválasztja a többi romantikustól. Későbbi Szerelmünk lapjai romantikus történethez tudnám hasonlítani. Az itt megjelenő szobák, rádió, konyha, veranda, kert, falusias hangulat, mert bizony ennek is VAN varázsa, nem is akármilyen! Élt a Király, akit úgy neveznek, hogy Elvis Presley. You are always on my mind számának MÚLHATATLAN sorait egyetlen darabka szalvétára írták rá, ebből később világhírű sláger lett. Sokszor az egyszerűbb, apróbb, letisztultabb ötletek vezetnek el a végső megoldáshoz, vagy talán olyan eredetibb vonalakat szolgálnak, amik mára kihalóban vannak. Ki-kidöntse el maga. A szív hídjai című film hogy a nőknek bejön ez nem közkeletű dolog, de lehet még a pasikat is a fotelhez szegezi, merthogy kellő mértékkel bánik az érzelmekkel. Clint Eastwood csomószor a szeme nem rezzen meg, kőkemény csávós szerepeknek a kultuszát öregbítette életpályája alatt, ám személyiségvonásában megtalálhatóak a lágyabb, érzékibb, emberibb jellemzők ugyancsak, amik itten felszínre kerülnek. Meryl Streep adottságai vitát nem ismerve megjelennek, hanglejtései, gesztusai, érzelmeinek széles skáláját láthatjuk. Én így láttam, igaz, ne beszéljek már mindig többes számban, mert ez fellengzős nemdebár. Amikor ide írogatok az csakis a privát véleményem, ez lehetséges, hogy nem teljesen fedi a valóságot. Szóval, ne vegyétek sose negatívan, bántóan magatokra, hanem próbáljatok pozitívak lenni, még ha ez egyre nehezebb az idő előre menetelével, merthogy a lelkesedés megáll bennünk, beleununk, belefásulunk a monoton, szürke napokba, úgy ahogyan itt a nő teszi. Az ő számára a férfi a frissítés, az új levegő, a kicserélődés forrása, az örömteli pillanat, amely gyönyörű, felejthetetlen órákkal ajándékozza meg, ám ez szélsebesen elillan. Habár megannyiszor ezek a BOLDOG pillanatok éltetnek, adnak erőt, hajtanak minket az életben, és kitörölhetetlenné válnak számunkra. „A régi álmok JÓ álmok voltak” És hogy miért mondhatta ez Clint ? Úgy vélem azért, mivel ezek neki TÖBBET adhattak mindennél.

Férfibecsület - Vélemények

2020-04-05 15:47.06

„Aki nem fél, azt nem felejtik”-DVD borítóra ezt írták rá. Sosem mehet ki a fejemből Robert De Niro mondata: A rohadt életbe szakács, told előre a segged, lássam a tizenkét lépést! Istenem, de nagy színész ez az ember. Ahogyan odamondja ezt a felszólítást főhősünknek a legvégső mindent eldöntő megmérettetésen, ami a bizottság előtt zajlik le- kiráz a hideg engem is. Ám ez az én személyes indíttatásom, élményem a művel kapcsolatban, amely megragadott elsőre, amit körülbelül 15 évvel ezelőtt láttam először. Állandóan szakácsozza tanítványát, majd a végén már így fejezi ki tiszteletét, megbecsülését iránta. Habár ne ugorjunk ennyire bele a sűrűjébe. George Tillman jr. hőseposza a Férfibecsület, mely az afroamerikai mélytengeri búvár életútjáról, törekvéseiről felemelkedéséről beszél. Carl Brashear földet művel fiatal éveiben, ily módon segít apjának, ezután elindul, miszerint beteljesítse álmát. A lépcsőfokok mászása lassan, nehézkesen mennek. Első munkáját szakácsként kapja, majd úszótehetségének köszönhetően magasabb ranglétrára kerül. Álma az, hogy bekerüljön a katonai elit búváriskolába, ám több száz kérelem ellenére sem sikerül. A tábor helyszínére buszozik, kitartása, hajlíthatatlansága révén Billy Sunday ezredes behívja, esélyt ad számára. A táborban muszáj kivívnia a helyét a többiekkel szemben, ami bőrszíne miatt nehéznek bizonyul. Pikkel az ezredes a fiúra, mivelhogy ki nem állhatja a négereket, ezért elkezd vele szívózni, ám ez a fiú állja a sarat, igyekszik mindenben a legjobb teljesítményt nyújtani. Ez szemet szúr a tábor lakóinak és a kiöregedett Mr. Papusnak nevezett parancsnoknak szintén. Főparancsnok megtiltja azt, hogy ebben az iskolában valaha levizsgázzon egy fekete bőrű búvár… Brashear csakis a megfelelő pillanatra vár, miképpen kiképzőtisztjével megmérkőzzön, mindjárt lentebb írok erről- kocsmai részre gondolok itten. Robert De Niro egyik legerősebb alakítását láthatjuk, nekem tutira az. Férfias mondatokat írtak az öregnek. Pár darab példát említve erre: Minden idők legnagyobb csatájában vettem részt, lezárt válaszfalak és hullák közt úsztam kifelé. Szakács! 6 ember azért szuszog, mert visszatartottam a lélegzetemet. A jó öreg MacArthur tábornok szólt a recsegő rádióba, így szóltak szavai: Sunday lemerem fogadni, hogy kibírja 4 percig levegő nélkül, és kiúszik onnan,- Nem Uram, maga téved, de fogadok a pipájába, hogy 5 percig is kibírom a víz alatt, mert ENNYI IDŐ KELL a kurva életbe- markáns szövegek ezek az ezredestől, annyira hitelt érdemlően hangsúlyozza a szavakat, hogy az csak na! Maszkulinságának legerőteljesebb bizonyítékát akkor mutatja meg, amikor kiáll Carl ellen, hangi aláfestések szépen adják nekünk a viadal drámaiságát. Ottan Niro képes ájulásig kitartani, vérzik az orra, úgy szedik ki a búvársisakból- veszélyes fazon, amennyire a végső pontig elmerészkedik, akár az élete árán is. Drámaiságnak mondható percek továbbá azok, mikor búvárunknak a vizsgázása során kivágják a szerszámos zsákját, és a jéghideg vízfelszín alatti környezetben szereli össze a vascsövet, majdhogynem halálra fagy, társai ugyancsak várják a szárazföldön, ám ő nem hátrál meg, hosszú órák szenvedései után remegve összerakja a csövet tökéletes munkával abszolválva mindezt. Sunday közreműködése szükséges, mivelhogy látja benne a hihetetlen elszántságot, motivációt, mozgatóerőt, ezért meglágyul a szíve, megszegi a parancsot, és kiemeli a mélységből reszkető búvárját. Döntő pillanat az Brashearnek a sérülése, izgalmas, fontos bevetés következtében elveszíti a fél lábát. Valaha merülhetek e még, kérdezi feleségétől. Nagyon sajnálom-, ezt feleli hitvese. Összeszorítja a gyomromat, szomorúságával, eredetiségével a szívedbe találhat, legalábbis jómagam átéreztem. Bármennyi csapás éri ezt a férfit, ő megállíthatatlan. Nincsen vége a karrierjének, mivelhogy búvárunk semmikor sem adja fel a próbálkozást, és megvalósító ötletként felmerül, hogy amputáltatja lábát, műlábbal szeretne aktív állományú búvárparancsnok lenni. Leslie fogja felkészíteni, naplementében acélozza, edzi kiválasztottját, ezzel barátság kezd szövődni köztük. Amcsi szív dobog az alkotásban, ám a kifogástalan színészi játék, és eleve az életrajzi true story remekül, NEM gonoszságból mondva profin van beadagolva a néző szívébe, mivelhogy ez azért arra gyakorol hatást. Viszont valódian, mely bent maradhat az emberben megannyi éven át- ez az, amiért kiváló! Létezik egy tragikus befejezés is, ez nem került a moziba, amiben De Niro beugrik a vízbe, hogy megmentse a bajbajutottat, ez sikerül neki, de ő belefullad. Leghősibb halál az, ha a habok közt életedet veszted- ezt szónokolja tanítványainak a gyakorlatok alkalmával. Az alternatív változatban, ez a vágy nála beteljesül.

Rocky 4. - Vélemények

2020-04-04 12:22.04

Vannak dolgok, amik sosem változhatnak, A Rocky-sorozat 4. része szintén ilyen számomra. Belavíroz az Introduction, árnyékból két különféle nemzetiségű bokszkesztyű csúszik felfelé a vászonra, kesztyűk egymásba csapnak, aztán szétrobbannak, háttérben meg hörög, püföl Mr. T a gyilkoló gép, gyilkos ösztön benne lakozott bizony, (garzonjában húzódzkodott, ütögetett, felüléseket csinálta orrvérzésig, mintha ölni akarna olyan lelkesedéssel, dühvel végezte a gyakorlatokat) Sly pedig provokálásra készteti, Survivor- Eye of the Tiger időtlennek mondható zenéjére- íjjj de pöpec. Nagyban ez bosszú mozi IS, merthogy a visszavágás mindennél édesebb! Na, jól van, befejeztem. Ám ne fussunk ennyire előre, kezdjük az elején. Apollo Creed lassacskán felejthető bokszolóvá változik, otthoni medencéjében lubickol, aligha csinál valamit, ám belsejében lobogó tűz ringbe készteti újból. Előkerül a semmiből egy Ivan Dragonak nevezett orosz bokszoló, akit Dolph Lundgren alakít. Apollonk nagyszájúan kihívja, cirkuszt szeretne a nép számára biztosítani ezzel a mérkőzéssel, meg azt bizonyítani, miképpen ő birtokolja a best jelzőt. Soul műfaj atyját, James Brownt szintén idehozzák színezés gyanánt, aki lenyomja Living in America nótáját. A meccs balul sül el, mivelhogy az ismeretlen izomkolosszus agyonra csépeli a felsztárolt Monte Fisto hercegével felcímkézett amerikai hőst. Olyannyira megverik, hogy meghal a ringben, Balboa lefagy, nem dobja be időben a törölközőt, karjaiban hal meg a barija. Innentől kezdetét veszi a komolyság, mely a darabra illik. Rocky fényűző kvártélyában nincs többé lazázás, kocsi mosás, hülyülés, nincs Go West- One Way Street (de jó kis szám az, Miami Vice-ban csakugyan forgott ettől az együttestől zeneszám amúgy, Don Johnson pózolgatva nézett keresztül városán, jó, nem szapulom tovább Dont). Hanem vér komoly események lépnek életbe. Újabb sajtótájékoztató, ahol főszereplőnk bosszúja céljából kihívja a Góliátnak kinéző oroszt. Nem tudom, voltaképpen felkészült e a halálra az ellenfelem. Ahhoz, hogy legyőzzön engem valaki, meg kell ölnie, de nem halok meg oly könnyen- hajdanán ezt Muhammad Ali szajkózta az ellenfeleinek. Rocky bekattan, felszáll a repülőre, és elmegy a hideg Oroszországba, ebben a távoli országban szeretne felkészülni élete legkeményebb meccsére. A hegyekben, télben edzőtáborozik, tudja, ezt a levegőt kell lélegeznie, reggeleznie, vacsoráznia, hogy elérjen valamit. Mindent felkészülésének rendel alá. Viskóban lakik, tréningezik, bocsánat, szebben kifejezve magamat egy pajtában, mondom PAJTA (mivelhogy tudjátok, én sosem felejtek, számtalan dolgot ÉLTETNI szoktam magamban, hajjaj még annál is többet). Fizikai munkát végez, ismerete azt diktálja, hogy ettől válik szívósabbá, állhatatosabbá, sokkal jobban fogja tűrni a fájdalmat, kiszolgáltatott, mostohább körülményeket. Felesége Adrian majdcsak később tart vele, ám ő ugyancsak látogatást tesz az orosz földre. Amikor ott áll a gyönyörűen kamerázott, jégcsapokkal teli, napsütéses havas vidéken a másik fele Rocky-nak, majd a zongorának bársonyos halk hangjai elkezdenek előbújni, és mondják egymásnak a felek, hogy hiányoztál, bármi történjék: VELED VAGYOK- angolul, eredeti nyelven érdemes hallgatni, akkor érzitek át ennek körvonalazottabb jelentőségét. Lehetek sokszor akármilyen genyó, önző, célorientált fickó, ám talán valahol mélyen léteznek érzelmeim, sőt mi több… Ez a jelenet belém tapassza a maradék levegőt is, mert ŐSZINTE! Ezután forognak az eszméletlenül eltalált, motiváló, inspirációt adó ütemek, felfut, felmászik a méteres hóban, sziklákon keresztül főhősünk a hegyoldalra, vetélytársa nevét ordítva skandálja, aki gymjében kínozza, doppingolja magát. Főmérkőzésre való beharangozás, felvezetés rendkívüli módon meg van csinálva, el hisszük ezt az életre-halára menő küzdelmet, mivelhogy ez ténylegesen az. Drago odamondja neki: Összefoglak törni, két öklével lefelé csap ellenfelére, ahogy szemben állnak egymással- elég szigorú pillanat. Ellenfele kétszer akkora, de megüti és felszakad a szemhéja- néger fószer mentorának, edzőjének maradandó szavai Vince DiCola kompozíciójára: MEGVAN! Már ideges, megütötted, megsérült, látod ez nem egy gép, csak ember. Te JOBBAN akarod, mint ő. Nem fáj, nem fáj, hősünk levegőt alig kapva zihálja visszafelé ezeket a szavakat, mert igen: EZ A SZÍV! Nem az a lényeg, hogy mekkorát tudsz bemosni a másiknak, hanem hogy mennyi ütést bírsz kiállni, no, most, hagy ne mennyek bele Sylvester Stallone életpályájába, mivel neki a való élete szintúgy erről szól. Hollywoodi sémákkal van telítve, ám Rocky Balboa mítosza, csatája, revansa, akaratereje egyszerűen megkerülhetetlen alap klasszikussá teszi a széria eme darabját. Stáblistát hagyjátok rajta, Heart’s on Fire ünnepi pillanatot ajándékoz a mozi nézőjének.

Az ifjú Edison - Vélemények

2020-04-01 14:42.36

Egy kölyökről szólnak a sorok, akit kiskorában megbélyegeztek. Nem tudott beszélni, a csoporttársai közül már mindenki tudott, csak ő nem. Hétéves korában az osztálytársai folyékonyan olvastak, de ő nem. Nagyon lemaradozott a többiektől, tanára azt mondta a szüleinek: A kölyöknek mennie kell, mivelhogy nem kreatív, lassú, lehúzza, visszatartja az osztály tagjait. Így hát a szülei hazavitték a kölyköt. „Mégis mi a fenét fogunk csinálni vele, a gyerekünk túlontúl lemaradozik a többiektől”. Munkát szereztek neki. Ám minden munkahelyen felsült, bármilyen feladatot is szabtak rá. Huszonéves korára az emberek azt gondolták róla, hogy kudarcra van ítélve, és sohasem fogja majd megtapasztalni a siker ízét. Ő felállt és próbálkozott, újra és újra. Folyton-folyvást csődöt mondott, de folytatta a próbálkozásokat. Aztán egy napon rájött, miképpen mit akar csinálni. Valami égetően motiválta belül… Nem tudni pontosan, hogy mi az. Mindent megtett, amit lehetett napról-napra. Szorgosan kísérletezett, kiégette a petróleumlámpát. Még ébren tartózkodott az éjszaka közepén, és gondolt egy hatalmasat. Felcsillant benne az ihlet. Mi lenne ha… Ez a kölyök megpróbált valamit. Most figyelj: 1093-szor próbálta meg, mielőtt sikerrel járt. Ember! 1093-szor. Te mi a francot próbálnál meg ennyiszer. Te valószínű, hogy nem tetted volna meg, ő viszont megtette. Mert AKARTA! Miért nem adta fel ? Azért nem, mert mindig elbukott, folyton veszített korábban az élet összes területén. Lenézték, csődnek, butának tartották, majd később kijött több ezer villanykörtével. (Szóval, ha el is bukok, azt fogom mondani magamban, hogy rohadtul átlagos nap a mai, a bukásokkal jobb, faszább csávó leszek, és végül majdcsak TÖRTÉNIK valami!) Négyévesen makogott, nem beszélt. Kivágták az iskolából, mivelhogy olvasása nulla volt. Hazavitték. Mentális kihívásnak bizonyult bárki számára. Annyiszor bukott el életében, ám oly sokat tanult belőle. Minden idők egyik legnagyobb feltalálójáról beszélek itten, akit úgy hívnak: THOMAS ALVA EDISON.

A látszat csal (2015) - Vélemények

2020-03-30 14:54.11

Ha valakik tudnak lazacot csinálni, akkor nem tudom miért dobnak vajas kenyeret az asztalra. Tapogatok itten Glenn Ficarra és John Requa alkotói munkájára, mert ők már alkottak régebben az Őrült, Dilis, Szerelemmel, nem is akárhogyan. Ottan jóval összeszedettebben oldották meg a szálaknak az összevarrását, a befejezést, itt meg sajnos elcseszték, majdnem B kategóriás szintre vitték mozijuk utolsó nyisszantásait. A látszat csalban kihagytak jócskányi ziccert, még ha ez a film sosem lehetne valóságos, vagyis akkor lehetett volna valódibb, és mostan ne olvass tovább, amennyiben a hős elbukik a végén.. A tolvajlás, csalások, megtévesztések más néven manipulációk világát legbelülről megláthatjuk. Will Smith ezeket a karaktereket szereti, Randiguruban is kicsikét ilyen cselszövősebb, manipulatívabb szerepben tűnik fel, amiben ajtókat nyit, lehetőségeket mutat, esélyt teremt a férfiaknak, miként kellene egy nő bizalmába beosonni, levenni a lábáról. Hogy mondta ? Ebben a szabályokat át lehet hágni, jó értelemben értette. Valójában jól játszotta a randigurut. Will itteni mondatai ugyancsak működhetnek a gyengébbik nemnél, ha tüzetesen figyelsz, tutira megérezheted, hogy melyek azok. Nők nagyrészt érzelmi lények, olvass a sorok között, hatásgyakorlás, behálózás gyanánt talán bejöhetnek.. Most szemét voltam, de VALÓS! Margot Robbie fiatal és szebbnél szebb, színészileg szintén voltak pillanatai, amik nem szorultak becsmérlésre. Az amerikai focis, páholyban történő jelenet engem nagyon eltalált, feszültség garantált volt, izgultam, beleéltem magamat én is a helyzetbe, valószínűleg nem sejtettem, nem akartam sejteni, hogy mi lesz a vége. Mivelhogy színészileg ténylegesen eljátszva történt az a rész. Az amerikai születésű B. D. Wong izzasztó bepalizása emlékezetes, szivarozó mosolyában virít le róla a genyóság. E miatt megadom a négy csillagot, merthogy ezek a percek baromi módon bejöttek. Főhősünk megállíthatatlanul, nem törődve semmivel, végletekig elmenve pakolta fel a lóvét, millió dollárok forogtak kockán, és elhitted azt, hogy ott ÉLESBEN mennek a dolgok- hitelességgel rendelkezett számomra. Romantikus szálacska, mivel inkább cérnavékony szálacskán érzékeltették a romantikát, ellenben a szélhámosság, beetetés, bizalomba való férkőzés kapott nagyobb szerepet. Operatőri munka, technikai dolgok ötösre vizsgáztak nálam. Ám egyes részeknek a lezárása olyan, mintha egy lyukas vödröt meregetnél vízzel, és tényleg csak látszat maradt minden, lehetséges, hogy ez volt a célja. Túl nagyot szerettek volna robbantani ezzel a filmmel, de ez a robbanás elmaradt.

Az igenember - Vélemények

2020-03-29 18:50.12

Hullajó film a maga módján. Jim Carreyről sokunknak megoszlik a véleménye színészi kedvelhetőségét illetően. Sokunk megátalkodik, elszörnyülködik alakításain, humorainak erősségén, melyek feszegetik a neccesség, alpáriság, normális értékrend határait, szabályait, de ezek megszegése folyton tágabb látóteret, másfajta nézeteket, vagy pusztán különfélébb élményeket ajánl fel az egyénnek. Az életben azt érdemes nyomni, amibe tud az ember spirituszt rakni, különben, érdektelenségbe, lagymatagságba fulladhat az egész. Carreyre igaz, voltaképpen e spiritusz darabjai állandóan toporzékolnak személyiségében. Komolyabb darabok ugyancsak kiválóan állnak számára: Truman Show, Man on the Moon, Number 23, ámbár az Akadémia nyögvenyelősen sem fogadta el színésznek sosem, inkább vígjáték, nevettető munkái által kapott dicshimnuszokat, vállveregetéseket- jogosan megérdemelve. Az energiavibrálás, amik jellemzik mozijait kételkedés nélkül sodorja vászonra szemeinket. Toporzékol, ugrál, nyüstöli magát, arcizmait rángatja, vibrál személyisége, beszólogat, tudásával, infóival forgácsol alá a másiknak. Az Ace Venturában, ahol állatnyomozót alakít, voltak frenetikus ilyen egy levegővel elsistergettet, felejthetetlen szövegei - aládörgölt, bolondot csinált ellenfeleiből, illetve éppenséggel partnernőjét Courteney Cox-ot szekírozgatta szeretete jeléül ezekkel az eszközökkel- Rezdülései istencsászárul álltak neki. The Yes Man nem kakukktojás a munkássága alatt, egyszerű komédia, amely végletesebb látásmód szerint rendezkedik be, két véglet, két különféle gondolkodásmód között billeg hintaszerűen. Fekete- fehér, igen- nem, jó-rossz, középutak, középértékek elfelejtődnek, nem kapnak teret. Carl Allen csőlátása, negatív, életunt stádiumai jelennek meg lépten-nyomon, majd karikacsapásra pálfordulás követi, láng gyúlik benne, érkezik az angyali segítség, aki egy felistenített gyűlésvezető, olyan mintha a Vidám Vasárnapra kapcsolnál a TV-ben. Nem is emlékszem melyiken volt, tudtommal az ATV-n ebédidőben. Szóljatok, ha rosszul tudom. Őrült, nonszensz a hapsi, habár szemléletmódja, motivációja újabb gyógyír főhősünknek. Mindenre vágd rá az igent, ezzel új ösvények nyílnak életedben, amik élményekkel, sziporkázásokkal szolgálhatnak. Elképesztő flashei vannak ennek a hapsinak, forog a zene, az aréna tapsol, kurjongatnak, felhördülnek belépését követően, elkezd nagy lépésekben futni mezítláb Carlhoz, és úgy mossa az agyát kifelé az igenjeivel, hogy csak na- csupa unottsága, nullával egyenlő gesztus a pofáján, személye önmagában előcsal mosolyt a néző orcájára. Kurvajól állt Terence Stampnek ez a hittérítő szerep- még mindig nem győztél meg, hogy megvan benned az igen, de ha egyszer beleszel oltva az igenekkel, azután MÁS pasassá válsz, sőt nem is pasassá, hanem ÉLŐ emberré. Stamp kezeit párhuzamosan megemelve beordítja az igent a csarnoknak, és mindenki érte robbanva üvölti az igenjét- ürberkirályul odatűzögették az ő jelenéseit ezekben a jelenetekben. Továbbá létezik egy kisimult, formában lévő Bradley Cooperünk: A későbbi Másnaposok szerepétől itt távolabbi égtájon tartózkodik, ám ottan Zach Galifianakis a homártasis figurájával lopkodja el a showt, meg hát, ahogyan a Las Vegas-i kaszinóban a mozgólépcsőn ereszkednek lefelé az Iko- Iko soundjára az Esőembert kiparodizálva, látszik, miképpen Cooper mögötte helyezkedik el, odafordítja fejét a fejszámoló guruhoz- mennyire majrézik, tele van a gatyája, hesszeld az arcát! Ő direkt játszótársai mögé kerül, segíti őket abban a filmben ebből kifolyólag überelhetetlen. Az egyik legközkedveltebb 21. századi komikum a Hangover. Nézzük tovább ezt a filmet, kitérve Zooey Deschanel-re, a furcsaságú, transzba eső kis csajt Allisont elszöszmötölve alakítja, ennél furcsább, kifordultabb mocis, fényképezős futó lányt álmomban sem tudtam volna elképzelni, amit szerepként elsajátított- ám mégis lükesége, finom bájai összepárosíthatóak főszereplőnkkel. És Carlnak munkatársa Norman, akinek szuperül megírt tőmondatokat adtak a szájába, Harry Potteres biflázásai, paródiái ütöttek, nem maradt hoppon, majdhogynem jobban brillírozott itten a mókamesternél is. A férfinővér Lee tűzpiros vagesz DUCATI motorját kölcsön adja bulipajtásának- a Ducaaaati, Carl a liftben így tolja oda hangját, aztán rápattan a kétkerekűre, és cikázik, egykerekezik a négysávoson Journey-Separate Ways rock slágerére, elülső kerékén vigyázzba áll lengő kórházi köpenyében, jön egyidejűleg Stephen Ray Perry éles hangszíne-hogy el van találva ?! Na, de hogy! Tán nem ér annyit Az igenember, amennyit adtam rá, ám némi tartalmával, humorvilágával, derűlátó szikráival együtt én jól elvoltam vele.

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére