somliv hozzászólásai

Ugrás somliv adatlapjára
elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

A program - Egy legenda bukása - Vélemények

2021-01-16 20:16.28

Hidd el nekem, hogy sokkal többről szólt, mint a dopping… Az álmok, az inspirációk, a folytonos küzdelem, kitartás, visszatérés, visszakapaszkodás az ő nevéhez köthető. Rengeteg embert hozott lázba, mozgatott meg, a történtek fényében ezt ma már elképzelni nehezebb. Luz Ardiden 2003-as bámulatos mászása az egyik leghíresebb. Mikor elesett egy nézőnek a siltes sapkája miatt, utána, ahogy visszatekerte magát, pedig a pedálból is kicsúszott a lába, ám nem állt meg, hanem ottan lila ködben kezdte el nyomni, mintha átépítené az egész Földet, olyan energiával, adrenalinnal, feszültséggel, INTENZITÁSSAL kerékpározott, ahogyan zárkózott felfelé, helikopterkamerából föntről még durvábban lehetett volna érzékelni. Az forgott benne, hogy oké padlóra küldtetek, ám jövök felfelé, egyre JOBBAN és JOBBAN- (az Agykontrollnak ez a jelmondata) Másik példa: 2001-es Alpe d’Huez hegyén zajlott- (21 hajtűkanyar van benne), The Look- visszanézés riválisára, segítőivel szétszedték a mezőnyt az emelkedő alján, ránézett Ullrich-ra, és azt mondta: „Most fogok felülkerekedni rajtad”. Ottan az egy nem akármilyen taktikai húzás volt tőle, főleg ami a szakasz közbeni eseményeket illeti. Ha szeretnél, akkor nyugodtan mélyedj bele, hogy kicsoda Lance Armstrong. Még ma is benne van a kerékpársportban, podcaston szokott megszólalni, rádióbeszélgetéseket tart a hallgatóknak- mondanom sem kell, hogy vannak pazar meglátásai. Fénykorában körülbelül 500 millió dollárt jótékonykodott a Livestrong alapítványával együtt, több mint 3 millió emberen segített- Ő TÉNYLEG nagyban utazott minden téren. Jó barátjával, George Bushsal az akkori Amerikai Egyesült Államok elnökével cangázott szabadidejében, meg a Texasi születésű színésszel Matthew McConaughey-vel, és Arnold Schwarzenegger szintén elismerte. Gondolj bele, hogy milyen emberekkel állt közeli viszonyban. Makulátlannak tűnt látszatra a személye, hasonlóan, mint John Gottinak, mikor megúszott egy ítéletet, akkor egyre csak nőtt és nőtt a hatalma, befolyása a maffiában. Lance tizenéves korában triatlonozott, akkor még nem doppingolt, majd utána kezdett mikor profivá vált a kerékpársportban, kezdetben egynapos versenyeken indult, inkább sprinternek nézett ki a testfelépítése miatt, ami 80 kg fölött volt, egyáltalán nem a hegyekre specializálódott, ez elhangzik ebben a filmben is, amikor az olasz doppingbárójával, Michele Ferrarival beszél, mondja neki, hogy nem vagy alkalmas hegyimenőnek. A betegsége közrejátszott, hogy lesoványodott, ám a vékony hegyi zergékhez képest mégis jó erőben létezett, 74-75 kg körül. Koránt sem egy vékony fickó súlyában mozgott, hanem úgy, mint egy mindenre elszánt, sikeréhes, IGAZI ATLÉTA. Nem akarom folyton hadarni unalmasan azt a szót, hogy tökéletes, ám a mozgásműveltsége minden bizonnyal közelítette a tökéletest, jó volt nézni, hogy mennyire csúcsra volt járatva! Semmilyen más verseny nem érdekelte, csakis a Tourra edzett egész évben, hihetetlenül fókuszált arra a három hétre, mikor megmutathatta a világnak, hogy mire képes. A Hautacam hegyet egy nap kétszer is megmászta esőben- rengeteget tréningezett. Személyiségét olykor a végletesség és a szenvedély keverékével tudnám jól leírni. Fent van videón magyarul a 2000-res Mount Ventoux, oldalszembeszél fújt a hegytetőn, a síkszakaszokon is borzasztóan kellemetlen, nemhogy ezen az izzasztó emelkedőn, több százezren voltak fent, Marco Pantanival meccselt ottan. A legnagyobb riválisa Jan Ullrich volt, a német egy hibába esett bele, hogy tempót, ritmust nem tudott váltani sosem. Egy tempóban kerékpározott, gyűrte a nagy áttételt, elment a világ végére is, de ritmusosság nem volt a mozgásában, ezért Arm általában eltekert előle és ezzel számtalanszor jobbnak bizonyult nála, ám Lancenek is voltak krízisei, volt úgy hogy időfutamon kiült a só a szájára annyira széthajtotta magát, és kikapott vetélytársától, vagy krízisben maga alatt tekert, ám ezen felül tudott emelkedni, aztán kihozott éles helyzetben mindent magából. Fékezhetetlen, könyörtelen tulajdonságokkal bírt a Touron, az érzelmeit egyszerűen elfojtotta, csak a győzelem számított neki- óriási a tét az ilyen versenyen, ő erre tett fel MINDENT, ebben akart lenni a BEST. Ám akik láttak Tourokat, azok tudhatják, hogy nem hunyt ki belőle az emberség, akadt, amikor odaadta a szakaszt méltányosságból ellenfelének.. Kiemelkedő segítőkkel dolgozott a U.S. Postal Service-ben, Tyler Hamilton, Hincapie, Beloki, Heras, Beltrán, Landis- mind- mind neki vitték a tempót, érte dolgoztak. Tour De France-t csapat nélkül szinte lehetetlenség nyerni, ezt ő tudta, így kutya kemény feltételeket szabott csapattársainak. Csűrhetem-csavarhatom a szavaimat, mondandóimat, ám a LÉNYEG az, hogy csillapíthatatlan motivációval rendelkezett.

Vakrepülés - Vélemények

2021-01-03 18:08.50

Az utasszállító repülőgépek szállnak a levegőben (Boeing 747-es is, legismertebb gép a világon), majd landolnak az elején, pazar messziről fényképezett képekkel tarkítva, rögtön kapjuk a légiirányító központban zajló folyamatos kommunikációt, mozgalmas, idegfeszítő munkát. Mike Newell rendezésére nem lehet panasz, mivelhogy tol bele ide egy olyat, amit úgy nevezünk, hogy feszültség, ettől működik igazán a filmje, sőt ezt még húzhatta volna kétszer-háromszor feszültebbre, ennél is több izgalom, izzasztóbb pillanat bőven elfért volna ide, de nem leszek telhetetlen, mivelhogy igencsak működik ez a mozi. Dobpergések, háttérszámok, finom hegedűhangok elképesztően tisztán szólnak, főleg a végén azzal a Dean Martin- Return To Me olasz verziójú számmal, Solo Tu- (CSAK TE!), remekül hatnak, mi több feelinget adnak. Érződik a 90-es évek végi korszak, a téli időszak, a havas kifutók, Ontarióban, Kanadában, New Jersey-ben forgattak. A két főszereplő ádáz csatája van fő irányzékon, az emberhez közelebb hozza a csatájukat. Nicket alakító John Cusack, aki teljes szenvedélyből végzi a munkáját, iszonyatos feszkó alatt dolgozik a központban, ő navigálja, koordinálja a repülőket, borzasztóan figyelni kell, képben lenni, nem fér bele a hiba, mivelhogy életekről döntesz- ennek a stresszét mi is átélhetjük a képernyőn keresztül. Ő a legjobb a bázison, aztán megérkezik az ellenfele, akit Billy Bob Thornton alakít. Akiben ott lakozik a szunnyadó oroszlán, a nyugodt tűz, az állandóan égő mécseshez hasonlítható. Amikor farkasszemet néznek Cusackkel a gyufaszál égetése közben: Thornton valami ilyesmit mondd magában rezzenéstelen tekintettel „Figyelj a mesterre, most túlszárnyallak téged” Ebben a pillanatban vesztettél. Konstatálja Nick: Rendben van, ám baromira felbosszantottál engemet. Onnantól kezdve elindul benne valami. Gondolta, hogy nincs vége a mi meccsünknek, sőt semminek sem. Szúrja a szemét az incidens, aztán elkezdődik köztük a küzdelem, hogy kiderüljön ki a jobb, kiben van több, kit milyen fából faragtak, ki meddig mászna el a siker érdekében. Egymáshoz feszül ez a két szereplő, ez adja a film valós mozgatóerejét, azután a feleségeikbe is belebonyolódnak, ez szüli az újabb konfliktusokat, problémákat. Nick ösztönből cselekszik-elvérzik ezen az oltáron, vetélytársa odamondja neki: Neked is Fájnia kell, hogy átérezd milyen, amit velem tettél. Johnnak a megcsalás természetesen sokkal jobban mar, kínoz, fáj, mint ellenfelének. Ennél fogva nehezen türtőzteti az érzéseit, indulatait, és kivetíti ezeket ellenfelére. Cusack tényleg nagyon jól, felpörgetve alakított, a Fegyencjáratban volt ennyire adrenalinnal, indulattal, feszültséggel teli, elhittem neki, átéreztem a cselekedeteit, meg azokat is, amik őt érték. Hasonló szereposztásban létezett a Con Airben, csak ottan volt egy olyan ember, akit úgy hívtak, hogy John Malkovich, aki a rosszfiú szerepben lejátszotta még az eget is. Angelina Jolie az elvont csaj szerepében tűrhetően ellavírozgat. Cate Blanchett pedig hozzájárul a hitelességhez. Zárszóval említve, azért pár fókuszáltabb jelenetet vártam volna a látottakon kívül, ám 1999-hez képest egyértelműen csalódásmentes a Vakrepülésnek nevezett alkotás.

Larry Crowne - Vélemények

2021-01-03 10:39.05

Középszer szintjét ostromolja, de szükség van az ilyenre is. Tom Hanks rendezőként valljuk be, hogy közel sem egy Steven Spielberg, bár nem hozzá kellene mérnem, hanem önmagához, ám akkor is csorbát szenved ezen a téren. A Terminálhoz összehasonlítva mondom, az a movie négyes körül mozog, pontosan ezért illő szigorúbban vennem, nem azért mert szemét vagyok és nincs bennem semmi pozitivitás, hanem azért merthogy ez a másfél óra nem dobott fel annyira, és jóval lejjebb helyezkedik el az osztályozási listán az előbb említett műnél. Story megjelenítése elképzelés gyanánt rendben van, egy szupermarketben dolgozó férfihez visznek a képsorok, akiről megtudhatjuk a film elején, hogy elküldik, az elbocsátásnak a drámai részét nem kapjuk meg, mégis csak ez egy romantikus vígjáték, mely lesújtóbb jelleget nem ölthet magára. Larry Crowne munkahelyi kirúgása után elhatározza, hogy újra főiskolába jár, új emberekkel, fiatalokkal kezd el spannolni, motorozik, tanul, szorgosan írja otthon a házi dolgozatát, e mellett szakácsként dolgozik, kalandokba keveredik, szóval a lényeg az, hogy megváltozik az élete. Megismerkedik a retorikát oktató tanárnőjével a fősulin, akivel kialakul a románcuk, ahogy ez lenni szokott. Julia Roberts kiborul szokásához híven, drámaibb vénája legyen akármilyen mozi, folyton előjön belőle, ezt akármikor képes megcsillogtatni, Larry Crowne-ban sem maradt el. ÁM valami plusz, valami extra, jobban mondva az alkotói affinitás hiányzik ebből a moziból, meghatározó jelenetet sem mondanék, zeneszámok aztán merre lettek elrejtve? Merthogy nemigen találtam, a végét leszámítva nincsenek eleresztve ilyen téren. Hanks színészként bizonyított előtte már jó párszor, de rendezői székben ülve ez az alkotása, hát na, most megállok.

Vérmesék - Vélemények

2021-01-01 14:30.26

Följebb nyomtam. Luc Besson sajátosságait belevitte ide, alásimított az országra illő egy-két francia dallamvilágot, mely a környezettel együtt sokat dob a mozin. A napsütéses kertváros hétköznapi hangulata jól lejön a képernyőről. Scorsese a producere ennek a két órának, azért vezetgette szépen a háttérben ezt a filmet, mintha még 1-2 régebbi klasszikus zenét is beletett volna, és filmre irányuló párbeszédet szintén. Luc összeverbuválta Hollywood színészágyúit, gondolok ezzel Robert De Nirora, Tommy Lee Jones-ra és Michelle Pfeifferre, akik nem hibáznak alakításuk során, garantálják a színvonalat, fiatalabb szereplők szintén jók, mi több a morbid humort érezhetően belecsempészik. A nyersebb szövegek ütősebb színfoltot hoznak, amik már-már súrolják a határokat, de ezek természetesen műfaji szempontból elférnek. A szerelmi szál tán nem annyira ideillő, ám elment egynek. Vígjáték egy krimis csomagolásba foglalva, helyenként leülnek, kifulladnak az események, és nem történik semmi érdemleges, ám összességében Besson filmes szakértelme érezhető a Vérmesékben, ezért semmiképp sem elhanyagolható munka.

Kardhal - Vélemények

2021-01-01 10:44.01

A Kardhalt Travoltának a gigászi monológjai, szövegei, megvillanásai teszik azzá, amivé. A legjobb hackerek 60 perc alatt törik fel ezt a rendszert, de nekem sajnálatomra csak 60 másodpercem van. Mit gondol lehetséges feltörni ? MINDEN lehetséges- kedvelem ezt a soha meg nem hátráló hozzáállást! Pörgős és látványos hangulatú action film még mindig. Travolta, Jackman, Halle Berry, mind- mind lubickolnak szerepükben. Bőven nézhető kategória.

Francia csók - Vélemények

2020-12-27 15:56.53

Elvittek az érzelmeid a film kapcsán, bár gondolom, hogy a régebbi időkben láthattad, úgy meg jobban rabul ejtheti az embert. A Szerelem Hálójában az egyik favoritom ebben a kategóriában, Meg Ryan-t ott láttam első alkalommal, félretette, vagy úgy szólva mérsékelte kicsit a hóbortos, izgő-mozgó énjét, és jóval egyben lévőbb, szabályozottabb, színésznőre illő alakítást nyújtott. Tom Hanks nyugodt érzelmei pedig varázslatosak, az IGAZI szívmelengető ROMANTIKA példája, 22-éves film, a nemes egyszerűségével jó, ma már nemigen csinálnak ilyen mozikat. No meg a vetélkedésük, csatározásuk egymással, mivelhogy a hétköznapokban fújnak egymásra, ám esténként, amikor leveleznek, akkor megmozdul bennük valami, eggyé válnak a sorok írása közben. Konfrontációjuk nem lép át egy bizonyos határt, hanem szépen, bensőséges keretek között közelednek egymáshoz- ennek a műfajnak ez a kulcsa. Kitűnő kis klasszikus darab, a zenéje szintén hozza az ünnepi hangulatot. A Francia csókban Kevin Kline szókimondó, nyers, durva alak, úgy érzem, hogy nem erre a műfajra van megteremtve, mivelhogy ide lágyabb elemek kellenének, ez lehetséges, miképpen eltűnt a repertoárjából, ezért nem volt annyira jó. Végigszaladta, végigteperte az egész filmet, még ha el is hiszem, hogy ezt kívánta meg filmbéli figurája. Jogosan mondhatjátok azt, hogy karaktertúlugrási szempontból nézve pedig így kellett megcsinálnia. Elismerem, de valahogy nem volt elég folyékony az alakítása. Bevisz minket rendezőnk Párizsba, vannak a vonatban lezajló jelenetek során szép hegedűhangok, a tájképek szemkápráztatóak, a franciás hangulat próbálja feltölteni az ember lelkivilágát, mely ezekben a percekben sikerül. Jean Reno-nak minden apró rezdülése jósággal teli. Ryan hozza az elvártat, ő ekkor volt a csúcson, és ebben a műfajban szerette magát kitombolni, kibontakoztatni. Szóval nem rossz romantikus alkotás, ám nálam azért a varázs hiányzott.

Pénz beszél (2005) - Vélemények

2020-12-25 12:20.50

„Jegyezd meg, amit mondok! Nálunk nincs olyan, hogy túl messze. Olyan messzire mész amennyire csak lehet, addig-addig mész előre, amíg bele nem ütközöl valamibe, és akkor még TOVÁBBNYOMOD MAGAD, erre gondolj, amikor a fickóval tárgyalsz!” Teljes névvel Alfredo James Pacino, aki egyszerűen lehengerlő, pontosan az ilyen hiteles, inspiráló monológok miatt, ilyet csak a legjobbak, legnagyobbak tudnak így előadni, miatta elevenedik meg maga a film, és odaugrik a nézhető kategóriához. Pedig azt se mondhatnám, hogy újdonság volt számára hozni a szerepet, mivelhogy ez a szereposztás rendkívül közel áll hozzá, Az Ördög ügyvédjében hasonló karaktert kellett vászonra cipelnie, szinte ugyanolyan lelkesedéssel, tűzzel alakít a Pénz Beszélben is, mint az előbb említett filmben, és ezt remek volt átérezni. Matthew McConaughey játéka néhol kicsit töredezik, egy ekkora színészóriás mellett ezen nem lepődök meg, ám magához képest szerintem jól szerepelt, partiban van Al Pacinoval, erősek az egymáshoz feszült párbeszédeik, ezek garantálják a mozi dinamikáját, feszességét, erejét. Rene Russo jelensége beleillik a képbe, remekül asszisztálgat a két főszereplő között. DJ Caruso történeti találmányát sem szabad rossznak mondani, csak valahogy nincs elég mozgatórugó benne, kicsikét a pocsolyát kavargatja, pedig ebből ki lehetett volna hozni egy hatalmas mozit. A sportfogadások fekete árnyaiba bepillantást nyerünk, egy tehetséges sportgurut állítva a reflektorfénybe, aki az alsóbb kategóriákban kezdi, majd későbbiekben egy másfajta szintre hozzák, egyengetik az útját, ahol megmutathatja a benne rejtőző tehetséget, természetesen a cél, a siker érdekében kicserélik. Főszereplőnk bemegy a fejes birodalmába, ami a fényűzésen túl rengeteg megpróbáltatással, izgalommal, verítékkel jár. Nálam mégis működik ez a sportdráma, mivelhogy nem unalmasan vetítették előtérbe az eseményeket, elmondanám, hogy leginkább a szereplők alakításaira fókuszáltak. A story élessége hiányzott, ezért érezhető az alkotás gyengébb kivitele. Megláthatjuk, hogy mekkorák a kockázati tényezők, hány embert sodor bele a tippjeivel ez a tippmágus, sokaknak a megélhetése forog kockán. Megtalálható a felemelkedés, majd az ezzel járó lejtmenet. Kiderül, miképpen Al olyan, mint egy ragadozó. Meg kell küzdened velem, ha engem akarsz legyőzni, ki kell tépned a zsákmányt a kezeim közül- ebben a világban ez így megy, semmit sem kapsz készen, mint ahogy a való életben sem! Megértem a fanyalgókat, a kritikákat szintén, ám jócskán vannak itten értékelhető pillanatok.

Hiányolt fórumozók!

2020-12-22 16:19.54

Nem kapitális elemekből vagyok összerakva, hanem annál keményebbekből, durvábbakból. Semmilyen érzés, mivelhogy nem ezek voltak a legnagyobb, legkeményebb pillanataim, a többi meg számomra jelentéktelen, a nullával egyenlő! Ui.: Egy maratont könnyebb lenne lefutnod, mint ellenem harcolnod, de TE tudod!!!

Az élet habzsolva jó - Vélemények

2020-12-22 10:16.13

*de ez nem elegendő, hogy nálam jó mozi legyen.

2020-12-22 09:36.54

Ez egy tinifilm, e korosztály joggal mondhatja elfogadhatónak, azért más szemmel nézve irtóra sok benne az állóvíz. Miles Teller hála az égnek kinőtte ezeket a szerepeket, nyilvánvalóan kiválóan alakít Az élet habzsolva jóban, csakhogy ez a szerep számára már nem megugrandó léc, önbizalomból megoldja a feladatot, és még az érzések, amiket közöl azok is valódiak. Rájött, hogy ennél temérdekkel többet is elbír. Később egy évre rá a Whiplasben ezt be is bizonyította, feszültségen túli volt az alakítása, akkor ott vált IGAZÁBÓL harcossá, mert van az a pont, amikor azzá válik az ember! Kíváncsi leszek a 2021-es Top Gunra, hogy ottan milyen szerepet szánnak neki, az lehet számára a rizikós, hogy azt a mozit inkább Tom Cruise fogja vezérelni, ezzel Teller háttérbe fog szorulni. Érdekes lesz 35 év távlatából újraforgatva megnézni. Kenny Logginstól a dübörgő Danger Zone-ra, vizuálisan káprázatosnak ígérkezik. Nem azért mondom, hogy annyira a szívem csücske volt az első rész, bár rossznak sem mondanám. Főszereplőnk túlugrotta ezeket az egyszerű kisiskolás független filmekben lévő alakításokat, valami komolyabb drámában végre elnézném, ahol kibontakoztathatná a képességeit. Idelépve, erőtlen a történet és igazán nem fut ki sehová, a zeneszámok sem mentik ki a kelepcéből. Mellékszereplőknek jó lenne életet pumpálni a karakterekbe, de ez nem nagyon jön össze nekik. A főszereplő tinédzser csajnak a jelenléte sem ad életlöketet, inkább homályosítja a látottakat. Nem érzékeltem az egyszerűségében azokat az elemeket, melyek építőleg hatnának erre a filmre. Sorry mindenkitől, de ez nem elengedő, hogy nálam jó mozi legyen.

A Thomas Crown-ügy (1968) - Vélemények

2020-12-21 20:09.45

90%-át jómagam írtam ide a fórumra. Komolyan! Ava Gardner filmet kellene már néznem, ájjj annyi hiányosságom van, úgy érzem, hogy ez eddig kevés tőlem…

2020-12-21 19:42.45

Ez az eredeti változat, ám John McTiernan 1999-es remake-je jobb, izgalmasabb, sokkal dinamikusabb, profibban megalkotott darab, Bill Conti tökéletes stílussal megkomponált zenéjével. Itten lassan bontakozik ki a cselekmény, az első 40 perc álmosító, ezután kezdenek belendülni az események. Jó belecseppenni Thomas Crown elit világába, aki kénye kedve szerint éli az életét, és már alig talál magának újabb kihívást, művészi szintre emeli hobbiból a rablásokat. Nem szabad párhuzamot vonni a nehézkesebb hétköznapok életvitelével, ám elkalandozhatunk mostan egy másfél órára az ő gondtalan világába. 1968-at írunk, ez érződik a tempón, bár a krimik amúgy sem a sebességről voltak sosem híresek, itt sem kapjuk meg a lendületet, mely értékelhetőbbé tenné ezt a mozit. Steve McQueen helytálló erre a szerepre, karizmatikusan mutatkozott, könnyedén elcsábította a nőt, fene egye meg azokat a könnyed erényeit. Faye Dunaway szépsége megkérdőjelezhetetlen, korszakának idolja lehetett ilyen adottságokkal. Crown biztosítja a nő számára az adrenalint, kalandot, veszélyt, mely kirántja őt a megszokott komfortzónájából, Pierce ezt még kalandosabban koreografálta meg, mikor elvitte repülni Rene Russot arra a mesebeli szigetre. Amondó vagyok, hogy a sakk partis jelenet tényleg elegánsan erotikus, Faye játszadozik, megbűvöli Queent azokban a percekben, utána nem tudnak egymás vonzerejének ellenállni.. Brosnan nárcisztikus személyiségéhez ez a szerep állt legközelebb a James Bondok mellett, ezért is volt annyira jó, e mellett tett bele érzéseket, átejtette a nőt, de csak azért, hogy megtudja, mit érez iránta. No meg hát remek volt látni egy profit, aki mindenki előtt jár pár lépéssel és véghezviszi azt, amit eltervezett, csak a nővel való kapcsolatával vált ingoványossá tervének sikeressége. Ellopja a végén azt az értékes festményt szerelméért, eztet hasonlóan Peter O’ Toole tette meg a Hogyan kell egymilliót lopni nevezetű filmben, partnernőjéért Audrey Hepburnért. Vannak üresjáratok, ám talán több figyelmet érdemelne ez a krimi, mivelhogy említésre méltó még ennyi év után is.

Kedves John! - Vélemények

2020-12-17 08:41.11

Langyos víz. Romantikus drámaféleséghez bizony szükséges a delejesebb színészi előadásmód, és ott is a mélyebb érzelmek életre hozása, melyek ebben a filmben hiányoznak. Lasse Hallström rendezéseiben létezik egyfajta lágyság, lassúság, mely szépen megfogalmazva a csendesebb érzésekre hivatott, amit sokan erősebben mondva nyálasságnak hívnak. Channingért ekkor már őrjöngött a fiatalabb nemzedék, hírnévvel rendelkezett, vele akarták eladni ezt a mozit, ami bizonyos körökben sikerült, úgy hiszem, hogy a fiatalabbak látják benne a fantáziát. Valljuk be, hogy Tatum nem ezekben a szerepekben jár az élen, hanem a zenés-táncos műfajban, még az akciókban és a vígjátékokban sem rossz, de ide hitelesebb, mélyrehatóbb játék kellett volna tőle, ami szerintem nincs meg igazán a személyiségében. Nicholas Sparks kuriózum regényéhez a Szerelmünk Lapjai-hoz nem érdemes összehasonlítani. Ottan annyira jól van elmesélve a történet, hogy valahogy másfajta magasságokra viszi el a nézőt. Meg a két főszereplőnk közti összhang szintén borzasztóan helyén volt. Ryan Gosling Tatumhoz mérve egészen más szinten helyezkedik el színészi fronton, egy őstehetség, 4 bolygója áll a mérlegben (nekem egy sem)- nem akármilyen alapanyagból van összegyúrva ezen a téren. Nem akarom túlragozni a mondanivalómat. Tizenéves lányoknak bejöhet könnyűszerrel, amit elfogadok, ám a való élet azért ennél keservesebb, küzdelmesebb, ebből a filmből annyira nem jött ez át, ezért keveslem a látottakat.

Hiányolt fórumozók!

2020-12-16 22:47.09

Figyellek Titeket. Várom, hogy produkáljatok végre valahára valamit. Nincs középút számomra semmiben sem! Mindent vagy Semmit!

Szerelem első vérig - Vélemények

2020-10-26 21:58.45

Meg kellett erőltetni magamat, hogy jónak mondhassam ezt a mozit, ám komolyabban nézve egyes helyzeteket belül átéreztem. A betétdala sokat tesz rá a látottakra, Szerelem első vérig nótát Demjén Ferenc írta, Dés László szintetizátorozott és szaxofonozott, e mellett Lerch István gyönyörű zongorajátéka hallható. Az egyik legszebb magyar szám, amit valaha elénekeltek. Ahogy kibontakozik az egész dal és mennek előre a szólamok: egyszerűen csodálatos. „A tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk”: a valóságtól való elrugaszkodás állapotát is kimondja, néha jó kétségtelenül elvándorolni a gyarló mindennapok valóságától- leírja Demjén jellemének egy töredékét. Jól hozza a korszaknak hangulatát, a 80-as évek közepét. Milyen fiatal volt még itten Alföldi Róbert, hosszú hajjal kerül a képbe, nyomogatja a zongora billentyűit lelkesen, ma is ugyanilyen lelkesen játszik a színházi próbáin, a maximumot igyekszik kihozni magából és csapatából, erre szokott mindig törekedni. Fügét alakító Berencsi Attila sorsát szintén megérted, a vonatozásait, mikor hazamegy a szüleihez vidékre, az ottani sanyarúbb életvitelt, a sötétben leszáll a szerelvényről- átérezheted a pályaudvarok légkörét, ha te is utaztál így. Festőnek tanul, ám szabadidejében-zenekarban játszik, szaxofonista,-kaphattunk volna többet a zenés részekből, mivelhogy azok hangulatfestő és dramaturgiai funkcióval egyaránt bírtak, közepén lévő zene tetszett. Látunk bonyodalmakat is: ezt a kamasz srácot megérinti a szerelem, fellobbannak az érzései egy lány jóvoltából. Szilágyi Mariann játszhatott volna jobban, túl kislányosnak mutatkozott, hiányzott némi női energia belőle, ám betudom ezt fiatal korának. Visszaidézhetjük a parketten lévő bátortalanságunkat, mikor nem mertünk odamenni egy lányhoz, mert féltünk, hogy beégünk. Azután jött egy másik srác, egy menőbb, egy bátrabb, vagy egy olyasvalaki, aki jobban ki tudta mutatni az érzéseit. Aztán elbuktuk azt a szimpla ismerkedési lehetőséget is, amelyre vágytunk. Szar volt, igen, kínzóan az volt, és ha visszagondolunk, akkor megérezhetjük, hogy Füge mit érezhetett, mikor a tánctéren meglátta szerelmét egy másik sráccal. Nem tudta türtőztetni az indulatait, elöntötte a féltékenység, rögtön elborult az agya, az érzelmeit ilyen fiatalon még nem volt képes kordában tartani, igen, mi is ilyenek lehettünk… Jó kis film, a végére pedig újra megérkezik a filmzene, mostmár nem angolul, mint az elején, hanem magyar hangon, amely szerintem az igazi. És mintha a mennyekbe énekelné fel Demjén: „Legalább Te maradj itt velem”

A máltai sólyom - Vélemények

2020-10-26 14:25.38

Klasszikus noir mozi, Joseph Ebert filmkritikus véleménye alapján a legjobb. Személy szerint is úgy vélem, hogy igencsak említésére méltó darab. Humphrey DeForest Bogartban eszméletlen magabiztosság volt, és bizonyos fokú gőg, három bolygója állt a nyilasban, ám változékony, csapongó természete miatt folyton ivott, erősen dohányzott, ezek voltak a gyengéi, később ebbe betegedett bele, nemcsak a filmekben tette ezt szokássá, hanem a való életében egyaránt. Vannak erről sztorik is, például 1950-ben New Yorkban, egy kocsmában a fiának vett plüss pandamackóval ment be a bárba, és elkezdte csinálni a hepajt, egy nő pedig el akarta csenni az egyik plüssmackót, ezt Deforest azonban nem hagyta, jött a kidobóember, aztán úgy dobták ki őt. Utána soha többet nem ment arra a helyre (fent van neten a sztori, nem sebészi pontossággal meséltem el). Sokszor szivarozott is whisky kíséretében, egyedülálló stílussal rendelkezett- ott szerepel az aranykori Hollywoodi ikonok között, külön piedesztálon ékesedik személye. A Máltai Sólyom Dashiell Hammett azonos című regénye alapján készült. Misztikus, bűnügyi történet, a gyilkosság, és a rejtélyes fekete madár körül forog a hercehurca, amit a rendkívüli értékkel bíró máltai sólyomnak hívnak. Vannak csavarok, helyenként már túlságosan összekuszálják a történéseket, ám fekete-fehér STÍLUSA, misztikuma, és nem utolsó sorban a színészek kvalitása felemeli ezt a bő másfél órát egy más szintre. Az események zöme beltérben zajlik, a párbeszédeket hozzák előtérbe, ezzel a színészek tudása kap létfontosságú szerepet. Bogartnak a fókuszban lévő alakítására van kihegyezve minden, ahogy belemosolyog beszélgetés közben, azt tanítani kellene- mekkora arca, fölényessége volt ennek a palinak, ám istenemre mondva bődületesen jól állt neki a vásznon. Meg amikor a titkárnőjére rámutat, figyeld meg, hogy milyen fellengzősen mondja oda neki: Nagy vagy Drágám!- kimagaslóan működtette azt, amiben igazán jónak bizonyult. Néhol majdnem ráfázik a magabiztosságára, gondolok ezzel, amikor ráfogják a fegyvert, és utána naivan azt hiszi, hogy mégegyszer ez már nem történhet meg vele, de mégis megtörténik, ám valahogy ezek a tulajdongások mentsvárai is egyben, mivelhogy kivágja önmagát ennek köszönhetően a kényes szituációkból. Megjelenik a főszereplőnő, aki mostan nem Lauren Bacall, hanem Mary Astor, bár alakítása valahogy Bogart mellett szürkésebb árnyalatot vesz, de összességében ő sem rossz. Humphrey mint egy megmentő, segít mindenkinek, még annak is, akinek nem kellene, ha meg valaki nem úgy viselkedik, nem olyan udvariasan, azt kicsit megregulázza- ő ezekben a szerepekben volt mindig is tökéletes. Casablancát csak azért hozom fel, mivelhogy azt jobban ismerhetitek: Ingrid Bergmannak meséli, hogy nem tudod mit éltem át, mikor otthagytál engemet- jó volt beleérezi abba egy kicsit, mégha Bogart talán nem akkora mélységekkel, érzelmekkel tálalta ezt. Őneki készségszinten mentek a filmbéli alakítások, nem kellett halálra dolgoznia magát, ennél fogva a tehetségéből és személyiségének a pozitívabb használatából élt. John Huston első rendezése az ősidőkből való, ám a noir mozik alapja, ezért a mestermű titulus minden gond nélkül illik a Maltese Falconra.

Második esély (2014) - Vélemények

2020-10-23 20:47.54

A valós teljesítmény hol marad ? Szerintem ez még mindig gyenge tőled.

T mint tenisz - avagy véleményetek a játékosorkól :-)

2020-10-18 11:05.32

Még hozzá sem kezdtem igazán. Monfils az egyik titkos favoritom, megvan benne az egyediség, a könnyed mozgás, a hihetetlen atletikus képesség, e mellett a közönségért szokott játszani, ő tényleg JÁTSZIK, csak ennek az a hátulütője, hogy folyton elszórakozza a teniszét, ezért nem tudott sosem elérni akkora eredményeket. Bár benne volt a top 6-ban hajdan a világranglistán. Juniorként meg ennél is előkelőbb helyen trónolt. Federer egy kompromisszumot nem ismerő vezéregyéniség, aki nemcsak saját magától, hanem a közvetlen környezetétől is megköveteli a maximumot, és mindenek fölé helyezi a célját. Nem tűri a félmegoldásokat, és a stábjától is magas fokú rugalmasságot és áldozatkészséget vár el, miközben a legmagasabb igényeket támasztja feléjük. Federernek először fel kellett ismernie, milyen követelményeknek kell megfelelnie a csúcs felé, majd megszerezte- részben kemény áldozatok árán- a még hiányzó részeket. Azonban ahhoz is megvolt a képessége, hogy a végsőkig kiaknázza és megzabolázza a tehetségét, alávesse magát, és célzottan kezdje kiegészíteni, sorra kigyomlálva a gyengeségeit. Ő célorientált, perfekcionista, extrém elvárásokat támasztó és a legapróbb részletekre is ügyelő összeszedett személyiség. Aki azt is tudja, hogy ehhez a világszerte magas színvonalú profizmussal űzött és rendkívül jól megfizetett egyéni sportághoz átlagon felüli énközpontúság is kell, és az érzelgősségnek itt helye NINCS. Federer számára azonban már fiatalon világossá vált, hogy meg kell szereznie ezt a keménységét, ha el akarja érni a céljait. A tökéletességre való törekvése már korán olyan méreteket öltött, hogy semmilyen ár nem volt túl magas, semmilyen áldozat nem volt túl nagy érte. Kitartása és a kompromisszumok elutasítása vezérfonalként húzódik végig egész pályafutásán. Amikor rájött, hogy fizikailag fejlődnie kellene, akkor a legjobb fitneszedzőt szerződtette, és vállalta a kőkemény edzésprogramot. Megtapasztalta, hogy közép-európaiként nehezen viseli a hőséget. Dubajba helyezte át edzésközpontját. Itt a nyári 35-40 fokos hőség ideális volt ahhoz, hogy felkészítse magát a brutális körülményekre, amelyek Ausztrália, Kalifornia vagy Florida versenyein várják. Minden kihívásra fel szeretett volna készülni. Roger egy további területen is mindig mesterinek bizonyult: az energiája hatékony kihasználásában. Egyre biztosabban érezte, mit érdemes saját magának megoldania, és milyen feladatokat adhat át másoknak, így sikerült temérdek kötelezettség ellenére is megúsznia a felőrlődést. Ui.: Remélem, hogy a pofámba nyomsz végre valami komoly mondanivalót!

2020-10-17 22:14.23

Érdekes volt megfigyelni Roger Federer játékát fiatalabb éveiben. Játéka könnyed, elegáns tenyerese erőfeszítés nélkül adott olyan gyorsulást a labdának, hogy még a lassú salakos pályán is egymás után ütötte az ászokat és a nyerőket. Figyelemre méltó volt a teljesítménye már akkor, még érdekesebb azonban a viselkedése: mintha bensőjében viharok tomboltak volna, akár egy forró kukta belsejében, amelyből újra és újra ki kell engedni egy kis nyomást. Teljes odaadással játszott, ám saját magával szembeni toleranciaküszöbe a nullával volt egyenlő. Mintha nem is érzékelte volna a világot maga körül. Csak ő létezett, a labda és a pálya négyszöge a vonalaival. Ebben a világban oldódott fel teljesen. Neki ugyanis nem volt elegendő, hogy megnyerjen egy labdamenetet- ő azt akarta, hogy minden egyes ütése hibátlanul működjön. Mást képtelen volt elfogadni, mással nem elégedett meg. Floridában egy ifjúsági tornán vett részt, ám a torna pihenőnapján történt valami. Az erőnléti edzésen Roger bohóckodni kezdett. Az ugrókötelezésnél össze-vissza ugrált, aztán hirtelen rosszul esett vissza a talajra, és megrándult a lába. Csúnyán nézett ki a dolog, hatalmas duzzanat nőtt a lábán. Ilyen durván kellett kiszakadnia a bolondság korából. Más az ő helyében feladta volna, és már a következő célra kezdett volna összpontosítani. Ám Roger Federer nem adta fel. A csapattal utazó fizioterapeuta segítségét kérte, és mindent megtett, hogy maradjon esélye a verseny folytatására. A svájci csapat kísérője Annemarie Rüegg azt mondta róla: Teljesen ledöbbentett ez a változás. Az előbb még bolondozott, aztán a következő percben már nyugodt és komoly volt. Akkor jöttem rá, hogy tud ez a gyerek komoly is lenni, ha akar. Megértette, hogy gigászi a tét, és minden energiáját a célra kell összpontosítania. Akkor tudatosult bennem, hogy ez a fiú EGY BAJNOK! Az iskolában Rogert sok minden nem érdekelte, háromszor-négyszer még el is aludt tanítás alatt, hiányzott belőle a tanulás iránti ambíció. Egyetlen célja volt: hogy profi teniszező legyen. Tanulás terén gyakran fegyelmezetlennek bizonyult. Újra és újra el kellett számára mondani, hogy márpedig ez is a dolog része, ezt is el kell végeznie. Ám sosem panaszkodott vagy nyavalygott. Teniszben ugyan jó volt, látszott, hihetetlenül tehetséges, ám azt senki nem gondolta volna, hogy egyszer világelső lesz. Még a saját korcsoportjában sem számított a legjobbnak. Teljesítménye kezdetben csak átlagos volt, ám a fontos mérkőzéseken önmaga fölé tudott emelkedni. Egyszer le kellett írniuk a fiatal junior teniszezőknek a céljaikat. Mindenki azt írta, hogy be akar kerülni a világ száz legjobbja közé. Mindenki, kivéve Rogert. Ő azt írta, hogy célja először a top tízbe bekerülni, utána pedig világelső akar lenni. Ettől a pillanattól más szemmel néztek rá. A sportpszichológusát úgy hívták, hogy Dr. Christian Marcolli, ő próbálta összerakni a belső egyensúlyát a 17 éves Federernek, többé-kevésbé ez sikerült, ezután 1999-ben Federer kirúgta őt. Peter Carter volt a legfontosabb edzője, mentora, jó barátja is egyben. Tőle tanulta meg a nyugodtságot, és hogy a mentális erő elengedhetetlenül szükséges ebben a sportágban. 2002. augusztus elsején halt meg Carter autóbalesetben, mely Dél Afrikában történt. Federert rettenetesen megrázta a tragédia. Sokat töltöttek együtt, még amikor Roger kisfiú volt. Az egész technikai tudását és lazaságát ugyancsak őneki köszönheti. Carter halála ébresztőként hatott rá, attól kezdve sokkal komolyabban vette a teniszt. Megkérdezték Rogertől egy interjú során, hogy mit szólna, ha mostan látná őt a felfedezője. Azt válaszolta: elképesztően büszke lenne rám, és akkor törtek elő Federerből az érzelmek. Csak úgy, mint amikor megnyerte 2018-ban az Australian Opent Cilic ellen. Kimondja azt a szót, hogy Thank you és rögtön elsírja magát- mennyire EMBERI! Ott van a könnyes tekintetében, hogy milyen nehéz volt ezt végigcsinálnom. A közönség állva ünnepelte, sokan maguk is zokogni kezdtek, még Rod Laver is elővette a telefonját és csinált egy képet erről. Felejthetetlenül érzelmes percek voltak.

Bíboreső - Vélemények

2020-10-16 11:08.59

Felettébb jó musical. Prince Rogers Nelson egy különc volt, olyan, aki vonzotta vagy taszította az embereket. Volt benne valamifajta vad különcség, és eszméletlenül sokoldalúnak bizonyult, hiszen 27 hangszeren játszott, énekelt, táncolt, dalszövegeit is maga írta, megáldotta az élet őstehetséggel. E felett még színészileg is tudott remekelni, mivelhogy azok a szomorú könnycseppek tőle ebben a filmben igaziak voltak-nem is színészkedett, hanem önmagát adta. Megvoltak benne a sztárságra jellemző rigolyák, téveszmék. Például a szobájában lévő kazettás magnón egy lánynak a hangját visszafelé játszotta le és így egészen máshogy hangzott az egész.. Volt olyan, hogy a koncertjéről kirohant, lázongott, fetrengett, üvöltözött, megőrült a színpadon, sokakat megbotránkoztatott viselkedésével, sokakat pedig elbűvölt az egyedi előadásmódjával, kiszámíthatatlan természetével. A Bíboreső Albert Magnoli rendezésében igencsak remekbe szabott mű, Prince-re fektetve a hangsúlyt és a zenéire. Az akkori korszaknak, klubnak a nyüzsgése, forrongó tömege jól átjön a képernyőn keresztül, életérzésben bizony odaver a mai ilyen alkotásoknak. Nem a történet miatt szeretjük ezt a műfajt, ám még itten ez sem volt rosszul adagolva. Egy feltörekvő énekesnő és a kölyöknek nevezett sztárcsillagnak a kapcsolatát mutatja be, a zenén és a családi viszályokon keresztül.. Szintetizátorhangok, konga játékok, dobpergések, dallamok szépen szólnak, olykor gyönyörűen, sőt valahogy löknek bele egy gigászian erős feelinget, amely magába szippant és nem ereszt el. Apollonia Kotero erotikusan nézett ki ebben az időben, napjainkra nézve sem vallhat szégyent, szerencsés adottságai lehetnek. Ahogy nézte a színpadi művészt, szemei elárultak sok mindent, akkor éreztem azt, hogy ezt a fickót a nők is hasonlóan nézhették az előadásai közben, valami volt a személyiségében.. Meg amikor odalépett Rogers a nőhöz az elején, feltette a kör alakú lencsés napszemüvegét, mögé került direkt, utána meg kámforszerűen eltűnt, micsoda basszus ütem hallatszik abban a számban. Illett a herceghez, közös jeleneteik hozták magukkal az érzelmeket, és átélővé tették kettejük szerelmét. Három kedvenc számom van a zenészgéniusztól: I Would Die For You- Meghalnék Érted, ez szól a végén, a szám közepén jön a váltás- ütős, eléggé az! The Most Beautiful Girl In The World és a Do Me, Baby- az utóbbit Chris Tucker adta elő a Rush Hour háromban, az a film jórészt Párizsban zajlik, nem is olyan rossz action-vígjáték. A Purple Rain tényleg régi, ám úgy vélem több figyelmet érdemelne ez a zenés-mozi, egy olyan művészről, aki a bizarrságai ellenére komoly hírnevet, sikert szerzett magának a szórakoztatóipar világában.

T mint tenisz - avagy véleményetek a játékosorkól :-)

2020-10-15 16:05.05

Már kitaláltam. Izmozzál, mert ez még egyelőre nulla tőled. Bár úgy érzem, hogy nem is olyan könnyű ez neked, igaz, semmi sem egyszerű az életben.

2020-10-09 21:14.52

Messze vagyunk még a 40 sortól… Legyen tartalom a mondandód mögött, mert ez eddig KEVÉS. Strapáld egy picikét magadat, ennél többre is képes vagy szerintem!

2020-10-09 20:08.38

Annyira nem az. Rafael Nadal van, hogy edzésen 1000 darab balkezes tenyerest üt, és szinte mindegyiket egy oldalra. Őrületes sportember, nem akkora tehetség, mint vetélytársa, ám nehézségekben a rendíthetetlen akaratereje mentőöv számára. Backstage-ben láttad őt valaha is képernyőn keresztül ? Körülötte forgolódtak, hülyéskedtek, ő senkivel sem törődött, mintha pengével vágta volna a levegőt úgy koncentrált! Federerben ugyanaz az energia van, mint Nadalban, csak nála ezt nem látod szembetűnően, mivelhogy befelé irányul, általában krízishelyzetekben veszi elő, amikor már verve van… Nincs az a megpróbáltatás, amit ne tudna elviselni Roger Federer, nem véletlen, hogy soha nem adott fel meccset életében, mikor pályán tartózkodott. Nem fejtem ki jobban… Nyilván te ezeket kisujjból tudhatod, mivelhogy otthon érzed magadat a témában. Várom, hogy írjál minimum 40 olyan kibaszott EGYEDI sort ide, vagy akármiről, hogy a levegő is belém szoruljon. Okítsál, mert lehet, hogy én semmit nem konyítok hozzá. Hajrá !!!

J. Edgar - Az FBI embere - Vélemények

2020-10-02 19:46.08

Unalmas, irtóra az. Ez a rákfenéje ennek a műfajnak. Életrajzi filmet eltolmácsolni úgy, hogy ne legyen uncsi, aláírom izzasztóan nehéz dolog, a legtipikusabb hibába esik bele Clint Eastwood, pedig akadt segítsége Ron Howard személyében. Ám öregesen, lomha módon nyújtózkodik a történet előre, hót unalmasan, csapongva igyekszik mesélni az amerikai titkosszolgálat fejéről, belemagyarázós módon akarja Clint bemutatni nekünk John Edgar Hoovertet, amiből egyáltalán nem derül ki, hogy ő valójában mekkora tekintéllyel bírt az FBI-nál. Félelmetes SHARK volt, egy mindenre elszánt vérszomjas ragadozó, még a Kennedy tesókat és Marilyn Monroet is beteg módon ellenőrizte, kívánta leplezni őket, ki akarta deríteni a legféltettebb titkaikat, gyengeségeiket, megannyi titkos infót tudott róluk. Irodájában mappahegyek sorakoztak, ebben a közegben folynak a jelenetek többsége, gengszteresen a sötét színekkel lefestve. A zéróval egyenlő említésre méltó szegmens van. Kedvelem DiCapriot, de nem ő kellett volna erre a szerepre, hanem egy érettebb, idősebb, karizmatikusabb manus. Vagy úgy megoldani, hogy a fiatal, meg az idős Hoovertet- külön- külön színésszel játsszák el. Leonardoból hiányoznak a megszokott energiák, keménységek, mély érzésekről már nem is merek írogatni, mivelhogy Hoover azért híján lehetett ennek, főleg a munkája végett. Caprio nem alakított rosszul, monológjai tekintélyesek, mégis küszködött, verítékesen dolgozott, nem élte át igazán a szerepet úgy vettem rajta észre. Léteznek gyönyörűen simogató zongorahangok, ám ez önmagában nem segít ezen a mozin. Hooverről írtam a Monroe topicban, sokkal izgalmasabb, őrültebb, rögeszmésebb tulajdonságokkal rendelkezett, mint amit itt látunk. Törtető, kibírhatatlanul mániákus volt az életében, a rejtett összefüggéseket kutatta, és másoknak a magánéletében turkált törvénytelen úton, vérző pontját szerette volna megtudni minden valós vagy vélt ellenfelének, aztán ott megforgatni a kést, ahol padlóra tudta küldeni ezeket a személyeket, ide értem a kommunistákat, liberálisokat. A testedzést is bevezette a hűséges munkatársai között, állítólag a LOJALITÁS számára mindennél többet jelentett, tudod: Test, Szellem, Lélek, nyilvánvalóan a lélek már hiányzott belőle, bár mondjuk ki, hogy ebben a munkában nem is lehet lelked, ki kell ölnöd magadból minden jóindulatot, ezt rendezőnk nem érzékelteti, hanem a végén kihúzza Edgarnak a személyét jóságosra, ami kicsikét sarkos, de ez legyen az ő dolga. Namostan ez a két óra összességében nem mutatja be az igazi érdemeket, csak felületesen, langyosan érinti, ezzel gyengécskévé, hiányossá válik ez a darab.

Bor, mámor, Provance - Vélemények

2020-10-01 18:00.25

Sir Ridley Scottba szorult valami olyasmi, amit úgy hívunk: Zsenialitás. Elvezet minket a romantikus vígjáték világba, pedig ez nem kimondottan az ő asztala, mégis garantálja a minőségi szórakozást. Nem teljesen saját szájíze szerint alkotta meg művét, a bakelitlemezről megszólaltatott muzsikákkal, a lelassított képekkel variál, a múlt visszaröpítését jelenetkockákban ábrázolja, elárulom, hogy ilyet Scorsese mester egyaránt alkalmaz, mely hasonló jellemzőkkel bír. A story műfajhoz mérten nem tér el, a megszokott vonalvezetést követi. Színészeink a mellékszereplőkkel együtt jól alakítanak, odalépve az Új- Zélandi csodafiúra, Russell Crowe-ra, a brókervilág tetején kimagaslóan használja a kurázsiját, rohadtul jól kommunikál, képes mindent lekommunikálnia- figyeld meg, mikor tanácsokat osztogat a beosztottjainak, ezzel kikosarazza végén a nyeregben dolgozó „pajtását” is. Puszta önbizalmával, megtoldva a beszólásaival, humoros odafroclizásaival, egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül mellette- hasonlóan csinálta, mint a Hazugságok hálójában, ottan egy pocakos érzéketlen tahót alakított, ott volt éjjel nappal, azaz átkozott headset a fülében, lökte az infókat, adta az észt DiCaprionak. Abban a filmben Leonardonak nem a színészi vénája volt újkeletű dolog, hanem az, hogy vette a fáradtságot és ARAB nyelvet tanult a szerep kedvéért.. Russellnek ezek a rólam szól a világ szerepek állnak legközelebb a személyiségéhez. A romantikus oldala azért hagy némi kívánnivalót maga után, ám Ridleynek a visszamesélései annyira ülnek, hogy segítenek a főszereplőférfinek feloldani a kőszívét. Crowe valahogy mégis kihámozza a gyors tetteivel, helyzetfelismerő képességével, a gondokkal szőtt szituációkat. Türelmet nem ismerve, nyughatatlanul végig cikázza nekünk ezt a közel két órát, és a végén lévő francia mondattal, mely Cotillardhoz hangzik, még a szívünket is felmelegítheti- a múltból eszébe jut az a mondat, melyet az akkori kislány suttogásából hallott, oly SZÉP volt visszahallani ezt tőle. Jó látni jellemének alakulását ebben a moziban, az talány, hogy meddig bírhatta ezt a francia falusi életvitelt. Na, legyünk reálisak, nem hinném, hogy olyan sokáig.

Charlotte Gray - Vélemények

2020-10-01 16:09.03

Csendes mozi kedvelőinek bejöhet. Gillian Armstrong műve nem lett közkedvelt, melyet valahol megértek. A második világháború idejében játszódik, 1940-es évek, egy fiatal nő kalandját, keresését mutatja be, akit a természetesen szép Cate Blanchett alakít. A Skót vidék ábrázolását jó nézni, a vonaton való utazás alkalmával az esőben lévő híd fantasztikus látványt ragaszt a képernyőre- úgy messziről a völgy kanyarulatából. A környezet fotózását jelölhették volna valamire, mivelhogy kitűnő, azért erről írok, mivelhogy talán ez a film fénypontja. Ha utaztál valaha ilyen körülmények között, akkor átérezheted. A történet szerelmi szála nincsen taglalva, ezzel megbicsaklik a főszereplőnőnk motivációja. Charlotte-nak eltűnik a férfija egy bevetésen, és ő utána indul, hogy megkeresse a háborús események torkolatában. Nem a haza szolgálta indítja el, hanem természetesen a férfi miatt táplált érzései- ott az asztalnál lévő Michael Gambonnali párbeszédben jön ez elő, alias Dumbledore a Harry Potterből- így ismert lehet. Gray szemei átadják ennek a párbeszédnek a jelentőségét. Csakhogy útközben változnak az események, találkozik a dél- franciaországi kisfaluban más emberekkel, a férfiak nyálukat csorgatva mennek utána, hogy láthassák, beszélhessenek vele, kapjanak belőle egy szeletet, vagy, hogy hasznot húzzanak, lefeküdjenek vele- a kiszolgáltatottság érzése lehet számára a mindennél fájóbb élethelyzet. Egy másik hapsival kezdi összeszűrni a levet, akit Billy Crudup alakít, és kavarodik a nőben, hogy mi tévő is legyen. Blanchett kiváló, sorsát átérezhetően játssza el, de a film a nagyjából kategóriát súrolja, hiányzik belőle a rendezés sava-borsa, a pincébe nem mentek le azért, hogy meglegyen, ám dallamvilága valamelyest gyógyír. A katonai kiképzéses jelenetet hanyagolhatták volna, ez nem illik Blanchetthez, bár megoldotta. Gabonnak vannak jó bölcsességei: a gyerek mindent megbocsájt, a kicsi gyerekre ez vall, ám hozzáteszem, hogy az idősebb már nem biztos. Rossz apa voltam, mert nem foglalkoztam a gyerekemmel- idős korára ismerte fel ez az öregember magában, hogy elcsesztem számtalan létfontosságú pillanatot életemben, melyet már nem tudok visszahozni. És vállveregetés előtte, hogy színt mer vallani ezzel kapcsolatban. Minden idegszálammal nem tudtam átélni, az is igaz, hogy ne felpörgetve nézzél egy ilyen filmet, ám ha lelassulsz, belemélyülsz, akkor még meg is ajándékozhat téged ez a dráma.

Szövetségesek - Vélemények

2020-09-29 12:16.03

Stílusos kémtörténet. Robert Zemeckis mellett kuriózumok sorakoznak: Forrest Gump, Számkivetett, Gótika, ezt a mozit sem tolta el, profihoz méltóan rakta össze. Olykor direkt lassúra húzva, dinamikátlanul megy előre a cselekmény, ám ez nem von le az értékéből. Kiválóak a szimfóniák, dallamok, főleg a hangulata, miliője ennek a két órának. Pitt és Cotillard között működik az összhang, beszélgetésük franciául egy tanóra, mindkettejüknek jó a nyelvérzéke, picikét viaskodnak is egymás között a küldetésük kezdetén, hogy megmutassák ki a jobb ebben. Nyilvánvalóan származásából adódóan Marionnak nem kihívás lenyomnia a sztárcsillagot. Cotillard jobb színész, mint Jennifer Aniston vagy Angelina Jolie, még tán szebben is néz ki náluk, vagy inkább úgy írom le, hogy ügyesebben, kokettáltabban tudja előadni magát, olyannyira, hogy Pittnek is szépen finoman kiossza a lapokat. Azonban lövöldözés közben a fegyver kezében nem állt jól neki, nem illett hozzá, mindenben azért még ő sem lehet ultraszuper. Brad öregszik, már messze vagyunk a Szenvedélyek Viharától vagy a Harcosok Klubjától, azoktól a monológoktól, melyek az ő szájából hangzottak a legjobban. Ne feledd: Kín nélkül, Áldozat nélkül semmik lennénk az életben,- Edward Nortonnak a kémiai égésen keresztül TANÍTJA meg, hogy mi a fájdalom. Jó oldalait domborította ki filmjeiben, ennél fogva érzett rá azokra a szerepekre, ahol előtérbe hozhatta saját személyiségét, ezzel a nézőket pártjára tudta állítani. Lehet akármekkora hírnévvel, gázsival rendelkező sztár, de valahol sajnáltam, hogy nem volt képes megtartani élete értelmét, Angelina Joliet, össze is tört, padlón volt, csont soványra, 65 kg-ra fogyott le a szakítás kapcsán-, ha nem hiszel nekem, akkor keressél róla képet erről az időszakról. Küzdenie kellett volna érte, akármennyire is egy kezelhetetlen, kemény nő lehet belül Jolie, mivelhogy szerintem az. Akciósztárként azért nem piskótán nyomta mozijaiban, lásd Tomb Raider, Salt ügynök, vagy a Mr. és Mrs. Smithben, azok megmutatták mire képes kiélezett akcióhelyzetben, mikor csak magára számíthatott. Brad Pitt enervált, meggyötört (nézz az arcára), nehézkesen teszi a dolgát ebben a moziban, még a mesélése is lagymatag, hiányzik a színészi dinamikája, sallangmentessége, könnyedsége, ha nincs Marion, akkor egymaga elvérzik itten. Igaz, szerelmén Jolien járhattak gondolatai, közel sem lehetett egyben az élete ekkor. Azt éreztem, hogy elveszett belőle a tűz, az érzés, a lendület, amelyek fiatalabb éveiben oda tette őt ahová. Nem hiszed el róla, hogy a leggigászibb kém ezen a bolygón- langyosan mutatkozik színre lépéseiben. Inkább az öltözködésével, eleganciájával próbál pótolni. Kellően elegáns, méregdrága öltönyökben, kalapokban, cipőkben járkál ide-oda- divattervezők süröghettek, foroghattak körülötte, hogy mit vegyen fel, ami nyilvánvalóan passzol hozzá, csak a színészi alakítása meg ezzel szemben lentebb gyalulja őt, kiváltképpen a film első felében, utána voltak pillanatok, amikor magára lelt, ahogy fokozódott az izgalom. Olyan előkelő lakosztályokban, villákban, partikon vagyunk ott Casablanca villás- negyedében, hogy komolyan mondom jó körbepásztázni ezeket a helyszíneket- a környezet festői módon vizsgázik. A borús, esős régi London is olyan mintha ott lennél, annyira átjön a képernyőn keresztül. E mögött meg előjön az ATMOSZFÉRA, és fellöki ezt a filmet egy magasabb skálára. Mikor Észak-Afrikában a tetőn az éjszakában beszélgetnek a felek, ciripelnek a bogarak, fuvall a szél, és hallatszódik a halk harmonika- mesés hangulatú körítést ad, és ezekben a mozzanatokban van elrejtve ennek a filmnek az IGAZI erénye. Persze megkapjuk a háború szörnyűségeit, vérrontásokat, bombázásokat kellőképpen élethűen odateszik a vászonra az alkotók, elhisszük, átérezzük ennek felkavaró történését, az embereknek, a családnak megvetett sorsát. Zemeckis érzelmi mélyítései megérinthetnek a lezárásban, ezzel engem mindenképpen magához vonz a Szövetségesek című mozi.

Álommeló - Vélemények

2020-09-27 20:48.35

Peter Segal nem tesz mást, mint követi a romantikus vígjátékok elkészítésének módszerét, ezzel mellé nem lő, ám sablonná válik a munkája, nem mer valami olyat húzni, amely erőteljesebbé, csalogatóbbá tenné ezt a műfajt a nézők számára. Úgy érzem, hogy a fiatalabb nemzedéket próbálja megnyerni magának, ez valamilyen szinten szerintem sikerült neki, mert vevők rá, és elmennek megnézni filmjét a moziba. Minden 3 perc elteltével beletesz egy zeneszámot, ami nem is sülne el annyira rosszul, csak valahogy már tömény, és ezzel elmarad a pillanat varázsa. Az más kérdés, hogy kellene bizony színészi játék ide, ami mondjuk ki, nem acélos keretek között folyik. Jennifer Lopez megjelenésben tökéletes, más nem is lehetne, mert akkor egy világ dőlne össze az emberek szemében, ha ez nem így lenne, mérleg az aszcendense, ezért foglalkozik ennyit a külső megjelenéssel- ez a mániája! Sminkesek dolgoztak percenként rajta, hajkorona is tökélyre belőve, no meg a gigászi méretű karika fülbevaló mindig ott lóg a fülében, najó majdnem mindig, és ezzel nincsen gond, mert ez pontosan helyénvaló, ez az ő védjegye. Naná, hogy be kell menni shoppingolni és összevásárolni számára minden vadiúj, csilivili ruhát, cuccot, amiben MUTATHAT a külvilágnak, de ne legyünk rosszak, mivelhogy ezt ő zsigerből tudja természetesen hozni. Kedvéért a baseballt beletették, Zámbori Soma szinkronja emelgeti Milo Ventimiglia színvonalát, merthogy szerepe nem árul el valami sokat nekünk. Való életben a párja baseball sztárjátékos, akit úgy hívnak, hogy Alex Rodriguez. Vett egy 300 millió forint értékű fullos smaragdvágású gyémánt karikagyűrűt Lopeznek, nem tudom, hogy mennyire hallottátok. Jennifernek a formája is ott van, pörgess rá az Instagramjára, hűűű milyen tökéletes kollekciójú képei vannak- erőltethette az edzéseket, nyúzhatta, kínozhatta magát a teremben előtte rendesen, hogy 50-hez közel megmutathassa a világnak, hogy még mindig formában vagyok, én vagyok alakban, szépségben a NON PLUS ULTRA. Dicséretére szólva méltó alakkal állt a nézősereg elé, mivelhogy tényleg munkálkodhatott ezen sokat. Hallható egy-két jó benyögés, duma a filmben, de összességében kevéssé válik.

Kickboxer: Megtorlás - Vélemények

2020-09-27 12:47.41

Párizsi évei voltak számára a kezdet, Európai köztudatba ekkor került be, később érdekes módon Párizsban lett BL győztes az FC Barcelonával 2006-ban az Arsenal ellen, egy esős napon rendezték meg a döntőt, nem is játszott ottan annyira jól, ám a csapattársai együttműködésével nyerni tudtak. Elsőként a hatodik játéknapon szerepelt a Paris Saint-Germain kezdő tizenegyében, amikor a PSG a Lille OSC ellen elszenvedte első vereségét, de gólt szerzett, és a L’Équipe francia sportlap osztályzata alapján a gárda legjobbja volt, az Olympic Marseille ellen pedig kétszer is betalált. Luis Fernandez az akkori edzője azonban nem volt boldog, hogy el kellett engednie Ronaldinhót a brazilok Koreai Köztársaság elleni barátságos mérkőzésére, szerinte ugyanis a focistának az lett volna a legjobb, ha végre kipiheni magát, mivel kisebb bokasérüléssel bajlódott. Az edző később ugyan beletörődött, hogy a brazil elutazik Ázsiába, de azt kérte a dél-amerikaiaktól, hogy csak egy félidőt szerepeltessék. Dinho azonban végigjátszotta a 90 percet, és a következő bajnokin így csak csereként lépett pályára. Ez persze nem nyerte el a labdarúgó tetszését, ráadásul a brazil tévében állítólag kijelentette: Ha Fernandez marad, akkor távozik a PSG-től. Ő ugyanis a csatársor mögött, irányítóként érzi jól magát, a tréner viszont hol középpályásként, hol csatárként játszatta. A gárda teljesítménye nem javult, mégis Ronaldinho lett a fekete bárány, amit részben saját magának köszönhetett: a téli szünetet követően négynapos késéssel érkezett vissza Brazíliából (december 28-a helyett csak január 2-án jelent meg edzésen, akkor is csak a foglalkozás után, amikor a többiek már zuhanyoztak, saját elmondása szerint azért, mert fogorvoshoz kellett mennie. EHHEZ képest a világsajtót olyan képek járták be, amelyek azt ábrázolták amint a középpályás meglátogatott egy szambaiskolát, ahol meglehetősen jól érezte magát, majd egy strandfoci-mérkőzésen is pályára lépett… Késést követően pénzbüntetést kapott, rövid időre a tartalékok közé száműzték, csak az erőnléti edzőjével tréningezett. Egyébként van egy hatalmas pozitív tulajdonsága a személyiségének, ezt azért nem árulom el teljesen nektek, ez maradjon az én titkom.

2020-09-27 09:10.06

Hamis útlevéllel utazott, ezért került börtönbe, amúgy egy jótékonysági rendezvényre repült volna éppen. Roberto de Assis a fivére, menedzsere egyengette már kezdettől a pályáját, aki 10 évvel idősebb nála. Mindig mellette állt, segített neki, nagyon tisztelte, amit érte és a családért tett. Roberto az FC Sion csapatában játszott Svájcban, kezdetben ő volt a család egyetlen kenyérkeresője, akkoriban Dinho még egy senki volt. Tudtad, hogy Gaúcho Svájci állampolgár is lehetett volna ? Amikor a bátyja edzéseire elment, akkor annyira lenyűgözte a helyieket, hogy azt akarták vegye fel az állampolgárságot. Dél- Amerika országokban nincs kecmec, szigorú ellenőrzések vannak határátkelésnél. Bekasztlizva Külföldön sorozatot láttad a National Geographic-on nyomatták régebben ? Számtalan ártatlannak tűnő embert megszívattak, és nem tudtak ez ellen mit tenni. Bár ottan csempészetből, sikkasztásból éltek, ebből kifolyólag buktak le, ezek rizikós dolgok.. Keleti helyeken ezeket az ellenőrzéseket szintén szigorúan veszik. Régebben utaztam, véletlenül két aktív személyim volt, és leszállított a Szerb határőr, nem a másfél óra várakozás bírt neccességgel az őrsön, hanem az, hogy 50-embernek kellett rám várnia.. De legalább történt végre valami.. Aztán voltak még ennél is procedúrásabb átkelések, hagy ne meséljek mélyebb dolgokat. Ám nincs az a megpróbáltatás, áldozat, könny, amit ne nyelnél be a sikerért! Nemde ?! Kérdés az inkább, hogyan tudod a kényes szituációkat kezelni, ennek ez a mondanivalója. Ronaldinho nem vette a szívére, olyan lazasággal, felszabadultsággal oldotta meg, mint ahogyan a pályán játszott- így is hozzá lehet állni, nem azt mondom, hogy kerülj ilyen szituációba, ne kerülj ilyenbe, de lám erre is van megoldás.

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére