somliv hozzászólásai

Ugrás somliv adatlapjára
elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

Senki többet (2013) - Vélemények

2021-03-24 19:18.42

A misztikus nő. Művészeti szakértő férfi voltam, már gyerekkoromtól fogva magába szippantott ez a világ, kezdetektől otthonosan mozogtam a műtárgyak, műalkotások, festmények világában. Nehéz gyerekkort tudhattam a hátam mögött. A közeli emberi kapcsolataim a zéróval voltak egyenlők, sosem engedtem közel magamhoz senkit, megtanultam, hogy nem szabad. Mániákusan rend és tisztaságmániás tulajdonságokkal bírtam. Egy fényűző vendéglőben étkeztem mindennap, ahol a személyzet jól ismert engemet, kezeimre kesztyűt húztam a tisztaságfóbiám miatt. A misztikus nő. Az irodámban végeztem a mindennapi teendőimet, ami a restaurálással, aukcióvezetés előkészületeivel volt kapcsolatos. A teendőim sűrűjében felhívott egy rejtélyekkel körülszőtt nő, aki értékbecslést kért tőlem a régi kastélyában meglévő bútorokról, antik tárgyakról. Azt hallotta rólam, hogy én vagyok a legjobb ebben a szakmában, ami egy pillanatra engem is meglepett. Folytattam tovább az aukciós munkáimat, ami belülről másnak bizonyult, mint amit kívülről mutattam az embereknek. Ezt a jelmondatot vallottam: A művészet szeretete és a szakma ismerete senkiből nem csinál művészt, ahhoz titokzatosság kell, és ez drága. Egyedüli örömforrásom a birodalmam szegletében rejtőzött, ottan keltem életre a csodálatos festményeimmel együtt, a nehézségeim alatt ezek a csodás remekművek adtak nekem életerőt. A misztikus nő. Elandalogtam feltérképezni a régies palotát, ám egy lelket sem találtam a megbeszélt időpontban, 40 percet várakoztam a zivatarban. Nem volt köszönet abban, amit utána mondtam telefonon az ügyfelemnek. Kérlelt, hogy újra hozzunk össze egy találkát, vonakodva igent mondtam erre a kérésre. Az épület gondnoka jött elém az ajtóba, ő vezetett körbe az épületben. Megrémültem kicsikét a hatalmas légterek, boltívek láttán, rengeteg értéktárgy tűnt fel, mely ára bizony sokra rúghatott, ám mind közül találtam egy igencsak értékes fogaskereket, amely igazán felkeltette az érdeklődésemet. Elvittem az ezermesteremhez, hogy nézze meg mit tudna kezdeni ezzel a rejtélyes szerkezettel. Nekilódultam az értékbecslésnek, ám szerződés nélkül hozzá sem nyúlhattam a sejtelmes ügyfél tárgyaihoz, akivel akkor még nem találkoztam személyesen, ez mélységesen feldühített. A padlón figyelmes lettem egy újabb fogaskerékre, rögvest megmutattam az ezermesteremnek. Megfejtette a márkát, egy 18. századi Jacque Vaucanson darabbal álltunk szemben, ismertem, hogy kicsoda ez a feltaláló, róla írtam a doktorimat, az akkori leghíresebb robot fűződött a nevéhez. A misztikus nő. Egymagamban bandukoltam a hatalmas terekkel megépített házban. A fóbiás, szeszélyes nőt nem láthattam, először csak a bársonyos, lágy hangját hallhattam, mivelhogy alakja elrejtőzött a négy fal közé, láthatatlan módon beszélgettünk egymással. Szöget ütött a fejembe valami vele kapcsán, egyre jobban ráfókuszáltam, e mellett szorgalmasan vezettem az árveréseket is. Megérkeztem újból a citadellába, megrökönyödtem a padlón lévő vér láttán, gondoltam, hogy baj van az odújába zárt ismeretlen teremtéssel. Dühöngtem, toporzékoltam, kiakadtam, elvittek az indulataim, majd feszült pillanataim után elillantam. Később tisztáztuk telefonon a történteket, elárulta, hogy író, aki álnéven szokott írni. Meglepően hamar kezdtünk közelebb férkőzni egymáshoz. Megengedte, szerette volna, hogy keresztnéven szólítsuk egymást, ez jóleső érzéssel töltött el. Egymással egyre szorosabb beszélgetéseket folytattunk. Elmondott nekem egy szívhez szóló történetet, ami a prágai iskolai kirándulásról szólt, elmesélte a teret a csillagászati órával, amin keresztül vagy százszor átsétált, ami számára gyönyörű pillanatokat adott, visszaemlékezett egy fura berendezésű étteremre, az a hely boldogsággal töltötte el, úgy hívták a helyet, hogy Night and Day. Belém vájtak, megérintettek a titokzatos nő szavai, elkezdtem valamit érezni iránta, olyat, amilyet előtte még sosem éreztem. Kezdtem végre élni, vágyakozni, érezni valaki iránt.. A misztikus nő. Virágcsokrot vettem születésnapjára, izgultam, hogy mit fog szólni ehhez. Összevesztünk, a virágot is széjjeldobáltam, nem sikerült jól a születésnapi köszöntés, azt éreztem, hogy nehezen tudtam megtalálni a hozzá vezető utat. Magányomban egy 1984-es évjáratú borral nyugtattam le a belsőmben kavargó, forrongó indulatokat. Felhívott telefonon, aztán megbocsátottunk egymásnak. Nem tudtam türtőztetni magamat, a szobor mögé rejtőztem és leskelődtem utána, egyszerűen látnom kellett, szükségem volt rá, nem bírtam ellenállni az érzéseimnek. A mesterem azt mondta nekem: soha nem állhatok le, tegyek olyat, amit nem láthatok előre, kockáztassak, vállaljak rizikót. Estélyi ruhát vettem számára, amiben megmutathatta a nőies, karcsú szépségét. A misztikus nő. Levetkőztem a fóbiásabb énemet. Elérkezett a randi, pezsgőt vittem ajándékba magammal a gyertyafényes vacsorához, ezermesterem is beosont a kastélyba, és az emlékmű mögé bújt, hogy lássa a szépséges misztikumomat. Elmondtam, hogy mennyire szerettem volna vele kettesben lenni zavartalanul egy távoli helyen, és azt is, hogy Ő sokkal szebb, mint a festményen lévő táncos balerina. Megbolondított, teljesen elvarázsolt. Gyűrűt mentem vásárolni neki, hogy kimutassam a szeretetemet irányába. Visszamentem a romos buildingbe, de nem találtam, valószínűleg feltűnés nélkül kiosont onnan. Megijedtem, hogy merre kószálhat.. Keresésére indultam, felkavart az esemény, tűzön-vízen át bolyongtam, a parkban, a környéken, mindenhol kerestem, közben jelenésem volt az aukción is, amiről elkéstem. A koncentrációm kihagyott, szétestem, megbolondultam az előző esemény jóvoltából. A misztikus nő. Elválaszthatatlan segítőtársammal leültem beszélgetni a magánéletemről. Figyelemre méltó tanulságot hozott fel: Az emberi érzelmek olyanok, mint a műalkotások. Hamisíthatók. Mindent el lehet játszani: örömöt, haragot, betegséget, gyógyulást, szerelmet is. Az eldugott birodalmamban tépelődtem azon, amik elhangoztak a szájából. Végül rábukkantam vágyamra, a ház egyik rejtett szobájában kuporgott. Kádfürdőben áztatta a testét, meghallgattam az oly szépen elmesélt sztoriját. Törülközővel takartam be a csodaszép meztelen porcikáját. Éjszaka az enyém lehetett, megkaphattam, testünk összeolvadt, zihálva, lihegve eggyé váltunk, olyan gyönyört adott, amilyet előtte nem tapasztaltam még senkitől. A misztikus nő. Az utcán szakadó esőben rám támadtak, összeverve, véresen feküdtem az aszfalton, csak annyi erővel rendelkeztem, hogy telefonáljak a szépségemnek, szerencsére meglátott az ablakból, rögvest sietett a segítségemre. A kórházba szintén velem tartott, nem hagyott cserben. Felépülve bemutattam a személyi rezidenciámat, a belső színfalak mögé osontunk, ahová még senkit sem engedtem be. Oda csakis biztonsági kóddal lehetett belépni, bemertem vinni a titkos helységembe, ahol az életművemet tártam elé. A festményeim női alakjai azt üzenték, hogy várjak az egyetlen misztikumomra. Úgy éreztem, hogy ez most megadatott. Átöleltem, végre belém csapott a szerelem bizsergető érzése. A misztikus nő. Londonban tartottam karrierem utolsó árverését. Hazamenve, meglepődve üresen fogadott a házam, kerestem szerelmemet, ám nem leltem. A balerinás festményt bevittem a többi ereklyém közé, belépve tátongó üresség fogadott. Majd hanyatt estem, amit láttam. Nem hittem el, hogy mindez megtörténhetett. Életpályám művét vették el tőlem. Kiraboltak. Kiforgattak mindenemből. Semmissé tettek. A beszélő robotnak szavai még erősebben szíven döftek. Bekerültem a rehabra, annyira darabokra hullottam. Megviselt, csalódott, elhagyatott voltam. Hihetetlennek látszott az egész, amibe kerültem egy pillanat alatt. Valahol megérdemeltem, az árverésekben elkövetett bűneimért benyújtották a számlát. Későbbiekben raktam össze a rejtvény széteső darabjait. A rehabilitációm hosszú ideig tartott, nem érzékeltem pontosan, hogy álmodom e mindazt, amit az élet mért rám, vagy tényleg ez a valóság. A misztikus nő. Visszagondoltam az ővele eltöltött beszélgetésekre, randevúkra, felejthetetlen pillanatokra, amik gyönyörrel és fájdalommal keveredve járták át mindenemet. Vonattal utaztam Prágába, arra a mesebeli helyre, amiről az egyetlenem mondott egy gyönyörű anekdotát. Vonat ablakán merengve azt éreztem mintha a lelkemet tépték volna ki a helyéről. Megérkeztem a városba, megláttam az Éjjel és Nappal nevezetű feliratot. Betértem gyötrelmek, kétségek, fájdalmak közepette a vendéglőbe, lépéseim elárulták a lelkiállapotomat. Leültem az asztalhoz, a fogaskerekek forogtak szüntelenül. Ülök magamban, üres vagyok, bús, kegyvesztett, összetört. A borzalmas történtek ellenére mégis szikrázik valamiféle reménysugár bennem. Várok, várok, és csak várok, mindig várni fogok valakire, életem értelmére, másik felemre, AZ EGYETLEN misztikus nőmre.

Őrült, dilis, szerelem - Vélemények

2021-03-21 09:49.48

Ryan Gosling egy Pick-Up-Artistot (felszedő művészt) játszott, aki minden este más csajjal flörtölt, etyepetyélt. Felőlem lehettek azok, én nem bánom, de azért maradjunk annyiban, hogy hosszabb távon közel sem utánozandó életvitel. De nem ez a lényegi dolog, hanem az AMILYEN MÓDON eljátszotta ezt a figurát ebben a romantikus komédiában: hááát, szóval az egyszerűen zseniális. Engem meg jókor talált meg ez a film, főleg Ryan karaktere (ne gondolj rosszra), ez mindehez hozzátartozik, többet nem szedtek ki belőlem ezzel kapcsán. Csakis Zámbori Soma magyar szinkronjával érdemes megtekinteni, akkor érzitek át ezt az ALFA férfit. Lejjebb már leírtam, hogy milyen tulajdonságokat szívott magába. A gyűrű, amit hordott az ujján abba egy fekete lovacska volt belevésve, a nyakában fityegő medáljának a szimbóluma is STÍLUSSAL ruházta fel, vélhetően a legendás hadvezért Alexander the Great arcképét szimbolizálta az a necklace, aki akkora hadvezérnek bizonyult, hogy arra nincs szó, az utolsó leheletéig harcolt a csatáiban, templomokat hozott létre, hidakat vert vad folyókon át, utakat vágott hegyoldalakba - világra szóló cselekedetei voltak. Gosling öltözködése igencsak fókuszt kapott, ott mérte napszemüvegben, fogpiszkálóval a szájában Carellen a ruhát, mint egy szabó, mérőszalag a kezében volt, úgy méregette le a pontos zakó méretét, több vállfa ruhaszettel dolgoztak, minden jelenetben szinte másfajta öltözékben tűnt fel a Jacob Palmert alakító Gosling. Bűvölte bele Steve Carell személyiségébe az új instrukciókat, amivel erőteljesebb, lehengerlőbb férfivá válhatott. A párbeszédek, ide-oda szerválgatott dumák, amik elhangzanak abban az elegáns bárban-, no azok pofátlanul jók. Ha kell valami vedd el, ha pedig nem tetszik mondd meg! Mikor lehajítja a tornacsukát a pláza emeletéről, annak ott az üzije: Te ne törődj senkivel, majd magam mutatom neked az utat, megpaskolja az arcát, és kezdetét veszi a tréning. Végén bizony visszanyal a fagyi, mivelhogy őt paskolják meg- igen, ijesztő „játék” ez. Jön Palmertől a pálfordulás, láthatjuk tőle a randi alkalmával a romantikát, tálalást, körítést, lovagiasságot idézi fel számunkra- beviszi a nőnek az elkészített italt, kicsit meghajol előtte, nézd meg, ha nem hiszel nekem-iszonyat jól csinálta. Bakelitlemezt tesz fel, azért hogy minél egyedibb legyen a TÁLALÁS, utána meg jöhet a többi fortély.. Ezt a jelenetet már akkor kapjuk meg, mikor a vágyával van, és lehullik a máz a karakteréről. AHOGYAN leengedi az emelés végeztével partnernőjét a Bill Medley és Jennifer Warnes féle Time Of My Life-ra, figyeld, érezd azt, ahogy eközben végig megtartja a szemkontaktust,- ezek apró nüanszok, mégis ő tökéletesen ügyelt az apróságokra is. Óriási mondanivalója van annak a beszélgetésnek, ami az ágyon fekve történik, ne bagatellizáld el, mivelhogy FONTOS! Azért mert előtte senkinek sem nyílik meg, soha nem beszél magáról semmit, hanem folyton a nőkre fekteti a hangsúlyt a beszélgetés során, lefojtott érzelmekkel működik, beleviszi őket egy amolyan titokzatos játszmába. Sokat lehetne írogatni a személyéről, rengeteg mindent olvastam jómagam is, amik helytállóak vele kapcsolatban. Aztán a többiekbe még bele sem mentem, pedig hosszú sorokat tenne ki az is, amit ők képviselnek.

Swann szerelme - Vélemények

2021-03-14 16:07.06

Nincsen problematika, de kellett egy csöppnyi mozgolódás, hogy végre TÖRTÉNJEN valami. Marcel Proust francia regényíró műve szállította a merítést, aminek a címe Az eltűnt idő nyomában, a hétkötetes darab a 20. századi világirodalom egyik legjelentősebb regénye, ennek az első kötetében ír Charles Swann életéről. Proust szegényebb sorból származott, vagyis inkább a középréteghez tendált. Művében az óriási változásokat írja le, melyek az arisztokrácia hanyatlásához és a középosztály felemelkedéséhez vezettek Franciaországban a harmadik köztársaság idején és a század végén. Volker Schlöndorff alkotása effektíven uncsi, lapos, a szereplőkben lezajló folyamatokra összpontosul az egész, azonban jómagam rányomtam egy csillaggal többet. Színészi játék tartja életben ezt a filmet, kosztümös látottakról beszélünk, a korszakot, a társadalmi szóródást illően hozza- jelmeztervezők alkotgattak. Jeremy Ironsnak az elegáns, visszafogott, enyhe érzelmekkel teli játéka passzol erre a bő másfél órára. A lelki sanyarúságát, szerelme iránti szenvedését diszkréten ábrázolja. Az Odette von Crécyt játszó Muti kislányosan lép előtérbe, ám olykor előveszi a házsártosabb énjét, felpaprikázódik, tányértörést is láthatunk tőle, utána a kibékülés megtörténik a felek között, ráadásként pedig sajnos a valóságosabb szavak kimondásra kerülnek. Odette kiválóan játszik rá arra, hogy minél sanyarúbb módon érezze magát férfiúja, mégha belül érzik, hogy egymáshoz tartoznak. Swann a gazdag, félzsidó származású, párizsi művelt világfi, aki híres Sandro Botticelli, Veermer festményeket is őriz magánál, és arisztokratákkal, előkelősködőkkel veszi körbe magát- ez a műveltségét, közösségbeli helyzetét vázolja fel nekünk. A ziláltsága, tépelődéseinek percei lerínak a vászonról, olyan a szerelem iránti éhsége, amely állandóan vágyakozásra ad okot. Sok az álló levegő, a kommunikáció késleltetve van, azért hogy a nézőre bízza azt, hogy ki mit hogyan gondol, érez abban a pillanatban. Alain Delon feltűnik pár jelenés erejéig, felvillanásai nem voltak rossznak mondhatóak. Érdekességként: Romy Schneider távozása után belemerült a bánatba, és ebből a mély gyászból formálta meg az ebben a filmben alakított De Charlus bárót. A dráma kerüli az intenzív kálváriát, a finom elegancia mezsgyéire rendezkedik be, ebből kifolyólag a gyengébb rendezés ellenére nézhető.

Max gróf - Vélemények

2021-03-12 18:02.50

Meglepően jó. Christian De Sica a Gene Kelly hasonmás, olyan rigaláncú lazaság nincs mozgásában, mint Kellynek, ám előadásban elementárisat ad bele. Kevés filmet, rendezést mondhat magáénak, habár az itteni kreálmánya maradéktalanul működőképes. Egy VIGÉC, és amilyen fainul vigéckedik a szerepben, AHOGYAN kalimpálgat, szöszmötöl a kezével, mikor artikulál, nahát az valami rettenetesen szédítő. Szusszanást sem vesz, úgy bolondozik, nevetgél, tényleg brillírozik 50 percen keresztül, utána picikét legyengül, lelassul az alakítása, ez annak tudható be, hogy belibbenünk jócskán a felső réteg krémjébe. De így is vakáció volt látni ezt Christiantól, mivelhogy a teljesítmény szavát skálára húzta, elég magas skálára. Olasz módra a helyzetkomikumok, poénok, ide-oda adogatott szövegek, élcelődések élettel ruházzák fel az apróbb jeleneteket is. Ornella világi topmodell létére nincs elszállva magától, hanem normális értékrenddel rendelkezik, tudja mi a dörgés, van gógyija ahhoz, hogy szorult helyzetben hogyan lehet zséhez jutni- gondolok a film végére. Párizsnak a legelőkelőbb lakosztályának egyikében szundít, divatbemutatókon lépeget fel, kötelessége jóvoltából sznobokkal ápol látszólag szoros kapcsolatot jótékonysági rendezvényeken, ami ehhez a kiváltságos réteghez dukál. Rómában szűrik össze a levet a főszereplők egymással, egy afférban találkoznak, ahol a szerelő manus segítő kezet nyújt partnernője felé. Szétválnak aztán az útjaik, ám mindenáron fel akarja kutatni az Alfrédot alakító Sica a szíve választottját, ezért egy Grófnak a segítségét kéri, hogy készítse fel egy-két jól bevált előkelő fortélyra. Akkora a fanatizmusa a nő iránt, hogy orbitális posztert tart róla az objektumában, bőröndjében viszi a képet utazása alkalmával (bámulatosan mutat az a poszter Mutiról). Sikerül a felkutatás, megtalálja a nőt Párizsban, reggeltől estig vár rá, hogy célt érjen el nála, vajon hányan csinálnánk ezt meg valakiért.. A sötétben kivilágított hangulatot árasztó metropolisz és a háttérhangzások kenegetik bennünk az érzéseket- a várakozás láttán megkönyörül rajta az úrinő, újra szóba elegyedik a férfival. Muti módfelett fest estélyiben, játszós ruhában, ingben, szóval mindenben, a ruhakollekciókat divatosan, gondosan kiválogatták számára. A színészi képzettségét háttérbe rakja, elegendő a szépsége a villogáshoz, ámbár az még igazabb állítás, hogy bizony Sicára lett felépítve ez a vígjáték. A napsütötte Marokkóba is elgaloppíróznak a szereplők, ahol betekintést nyerünk a KULTÚRÁBA, gőzfürdőt vesznek a felek: „csodaszép lányok jázmin virággal dörzsölik végig a testedet”. Betétdal: Earth Wind & Fire- And Love Goes On, mondanom sem érdemes, hogy mennyire királyul hangzik. Ez tudod, hogy miről szól ? A Karneválhangulatról!- ennek megteremtése valahol Maurice White fenoménja. Lezárás komikumhoz mérten boldogsággal teli. Nem bővítem az írásomat, zokszó nélkül rendben van ez a mozi.

A hétköznapi őrület meséi - Vélemények

2021-03-10 09:40.04

Marco Ferreri olasz erotikus tragédiája 1981-ből. Charles Bukowski német származású alkoholista író regénye ihlette ezt a filmet. Ben Gazzara főszereplésével elkészített darab, amely erotikával átszőtt perceket kínál. Egy jujjj de erős Ornella Muti közrejátszásával. Gazz a kiégett, önpusztító írót testesíti meg, bagózás jelenlétében kedvtelésből írógépen írja a sorait. Hangzatos bölcsességek hangzanak költői szájából, mely a társadalom kipécézésére irányul. Alkoholba folytja bánatát, kóborolgat az utcán és úgy figyelgeti, kergeti a csajokat, majd unalmában szedi fel őket, aztán összefekszik velük, ez általában az unalmas napjainak fénypontja. A bárban összeismerkedik egy iszonyatosan szép szajhával, akit Muti alakít. Szó szerint az, mivelhogy totálra úgy viselkedik, annyira kiüresedett, hogy riherongyonként tekint saját magára, nyomorában biztosítótűvel szurkálja a testét. A férfinak is képes kapcarongyként megalázkodni, testileg-lelkileg odadobnia magát - direkt így írták meg a karakterét. Ahogy hátulról látva feszít a formás popsiján, szépen lassan szétcsúsztatja a lábait a másiknak, annyira beleunt a munkájában, hogy kiüresedésében élvezi a pillanat gyönyörét,- készakarva az arcára mászik rá a kamera, kihangsúlyozva ennek mérvadóságát. Hangulata ingadozik, egyszer lent, egyszer fent van, belülről érezhetjük, hogy beteg. Könnyekkel csordult pillanatokat hoz ki magából, hogy kellően feltárja számunkra a lelki sérelmeit, amik kavarognak benne. Pontosan mindketten egyformák belül, ezért valahol képesek közös hangot találni a szánalmas életükben. Muti láttán fogom a fejecskémet, amilyen kiválóan játszik, és néhány szöveg tekervényesen, igencsak magabiztosan szól tőle. Kis gyengédnek becézi a főkuncsaftját, mert olyan sokáig húzza az időt ágytorna előtt és magatehetetlenül, bárgyú módon fekszik le vele. Ám valami mást is kezdenek érezni egymás iránt, ezért a gyönyör pillanatai új értelmet nyernek számukra. Feloldódás céljából elviszi az írómanus a szigetére, ahol ő zavartalanul, elvonultan szokott filozofálni az életről. A tenger, a sirályok, a köd, a hullámok csak jobban erősítik a lezajlottakat. A napfénnyel töltött homokparton kapjuk hentergésük közepette a kettejük közötti viszony perceit, mely után ez vakvágányra kerül. A nonfiguratív, letargikusabb vonásokat nem kerüli el A hétköznapi őrület meséi, végig érezni lehet az egészben a drámai hangulatot, ezért jó.

Ornella Muti - Vélemények

2021-03-09 17:34.22

Tudod milyen volt fénykorában ? Tökéletes kisugárzású! A csinos enyhe kifejezés, a LEHENGERLŐ szó jobban illik rá. Egy a millióból, ami a természetes kisugárzását illeti. Ő akkora vonzerővel bírt, hogy a kőszívű férfiak is meglágyultak, mikor meglátták. Mindent felrúgva futhattak, kapkodhattak, balga módon csúszhattak-mászhattak utána, azért, hogy láthassák, életerőt nyerjenek belőle. Pedig hozzá sem értek, mégis a puszta jelenlététől TÖBBEK lettek. Isten Éltesse Francesca Romana Rivellit! Egyébként tényleg irtóra vonzó kép róla: [link]

Matador (2005) - Vélemények

2021-03-07 21:31.15

Tűrhető. Kezdő bevezető: A matador hergeli a bikát az arénában, azzal a jó kis belépő zenével megadja az alaplökést. James Bondok után ez gyakorlóóra Brosnan-nek, amit itt játszik. Az Aranyszemben mondja egy profi kém módjára a partnernőjének: Bízzon bennem! Amit mond, azt elhiszed neki, hogy megtudja valósítani- igen, kétségtelenül hasonló alapokra van berendezkedve ez a mű is. Csak azért írogattam erről, mert olvasgattam a meglepettséget az alakítása révén, engem nem lepett meg. Ezek a szerepkörök állnak a személyiségéhez közel, a Matadorban pedig a szövegeket is bámulatosan írták meg a számára. Pierce hihetetlenül belelazította magát az alakításba, egy bérgyilkost alakít, aki szabad perceiben kupikba járkál, flancos szállodákban hentereg, hajigálja a táskáját a repülőtéren, szivar folyton ott a szájában, arany nyaklánc lóg a nyakában (vajon az enyém merre lehet ?), csutkára ki van gombolva az ingje, ahogy azt kell, vedelget, bikaviadalokat hesszelget,- szóval könnyedén veszi az életet, vígjátékhoz mérten ez elfogadható. Volt egy aprócska jelenet, mikor beszélgettek egymással a férfiak, Bros pedig szemezgetett egy MUTATÓS bombshellel, szemmel láthatóan látszott, hogy mennyire unta a hölgy a mellette ülő fickót, bizony-bizony hány ilyen nő kering a világban… Aztán megtalálható itten pár darab remekül elkapott zenei bevágás, rákeverve picike országbeli jellemzőket, ez által a stílus szavát kezdik kifaragni nekünk. Greg Kinnear igyekszik a bérgyilkosunk mellett játszani, visz bele enyhe drámát a családban lezajló történtek miatt. Ám valahogy a vígjáték kriminek maga a váza inog ide-oda, vaskos jelenetsorozatot, momentumot nem mondhatnék. A király dumák ellenére azért hagy némi kétséget bennem ez a másfél óra, melyet természetesen badarság lenne annyira szigorúan nézni. Asia- Heat Of The Moment szám a lóversenypályán a leszámolás előtti percekben, mikor a közepénél lelassul az ütem, a basszus, a szintetizátor, CINTÁNYÉR hangzása- valami elképesztően jól szól! Vihar előtti csend fokozása, izgalma érdekében van így megcsinálva. Piercenek a karaktermegzuhanására azt mondanám, hogy egyszerűen nem passzol hozzá, mivelhogy ez távol esik a jellemétől, és ezt gyötrelmesen próbálja kihozni magából. Az apró stílusötvözetek mentenek felfelé a mozin, ám valahogy lehetett volna ennél összeszedettebb alkotás is.

Halálugrás - Vélemények

2021-03-04 20:05.17

A kellemes egy ponton már nem elég, hiányzik belőle az adrenalintöltet, hogy azt érezhessem, mikor nézem huuu de jó volt, no hát ezt nem mondhattam el. Wesley Snipes ekkor virágzott ki az ilyen akciókban, Gary Busey szintén az ugrásos mozgóképekben őrjöngött elvetemült módon, olykor tényleg szó szerint. A rendezés sablonos, a zene is olyan semmilyen. A légi felvételek néhol elkapkodottak, ám ezek mégis emelnek az összképen, a kivitelezés az alsóbb osztályos minőséget erősíti. Készítettek raklapnyi filmet, amiben Skydiving szerepel, de valahogy mindegyik lemarad a Holtpont nevezetű akciótól, bár ha az egészét nézzük, akkor ott is akadnak gyöngébb részek. Ám így sincs még egy ilyen film a világon, vagy úgy szólva PILLANAT, mely ennyire megfogja azt a mondatot: ÉLJ INTENZÍVEN, halj meg fiatalon! Megannyiunk álma, hogy egy darabig így éljünk, az ilyesféle pillanatokat szeretnénk hajszolni, nem valljuk be, de bizony így van. Mikor a srácok kiugranak a repcsiből, és amolyan „körtáncot” lejtenek egymásba kapaszkodva a levegőben, aztán ereszkednek lefelé Mark Isham csodálatos szimfóniájára- irgalmatlanul jól elkapott jelenet! Azokban a percekben az ifjonc zsaru önkívületbe esik, egyszerűen nem érdekli a hivatása, rangjának felsőbbrendűsége, semmi és senki a világon, hanem ugyanolyan értékű adrenalinnal elárasztott manus, mint a többiek. Keanu Reeves, amikor társaival együtt szárnyalva azt sugallja, hogy ez KURVA JÓ, akkor nálunk is áthatol ennek a szónak a töltete érzelmeink által, a zenével, tájjal, magassággal, sziklaszirtekkel, öböllel, napfénnyel, ezekkel karöltve valami ÉLNI SZABADON feelinget nyom belénk. Mert ez az ármánytól, gondoktól, nehézségektől, kötöttségektől távol eső káprázatos perceket szán a nézőnek, erre az időre letisztítja rólunk a kellemetlen sarat. Ahogy Swayze kígyó módjára megbűvöli a beépített zsarut, kezdi a maga oldalára állítani ezzel a lázas, intenzív életformával, amit ő vall. Kit ne ejtene ez rabul ideig-óráig ? Eszementül hangzik, mégis csábító. Főguru filozófiája pedig az: Nem szégyen belehalni abba, amit szeretsz, ami a szenvedélyed! Mivelhogy ők ejtettek mindenre, csakis a szenvedélyüknek éltek nap, mint nap. Abban versengtek, hogy ki fogja majd a végén meghúzni utoljára az ejtőernyő zsinórját. Lehet neked bármilyen szenvedélyed, ezt sose söpörd le magadról, hanem nyomjad érte magadat a végtelenségig, és még azon túl… Természetesen lehetünk álszerények, ám ki kell mondani, hogy megannyian keressük az ilyen felfokozottabb, elevenebb pillanatokat ebben az ingerszegény univerzumban, aztán persze az más kérdés, hogy hányunknak sikerül úgy igazán beletrafálni ebbe.

Dirty Dancing - Piszkos tánc - Vélemények

2021-03-03 16:18.36

A visszatérésed rettenetesen döcög. Hol marad az éles nyelved, a picike válaszod, amire képes vagy, mikor talán magadhoz mérten formában létezel. Inkább nekem kezdjél el újra beszólogatni, feltéve, HA mered !!!

Natalie Portman - Vélemények

2021-03-01 20:50.46

Remélem, hogy nekem szántad az utolsó képet róla. Milyen fókuszált tartással kapták lencsevégre, a sötét testhez simuló szettjében, szőkésbarna kibontott hajkoronájával ücsörészik. Ütősen feszíti meg az energiával, erotikával felforrósított porcikáját, jóval 30 fölött- micsoda éles picture. Nem vitatom, hogy lehetne valamivel magasabb, ám így sem egy sablon, hanem egyedi a hölgyemény, fuuuu de még mennyire az! Borzasztó egyedinek, különlegesnek kell valaminek/valakinek lennie ahhoz, hogy az érdeklődésemet felkeltse, érzelmeimet tetőszintre korbácsolja, de inkább lefojtom magamba, mivelhogy ezt illetlenség a külvilág felé hangoztatni. Az Ördög és az Angyal kombinációja erősen váltakozik benne, kép bal alsó sarkában a Neptunusz háromágú szigonya tűnik fel, mellyel villámokat is szeret szórni, ha feldühítik, ám ki ne dühítene fel, készítene ki kicsikét egy ilyen Nőt ?! Neta-Lee Hershlag a Harvardra járt, fakírságig menő önfegyelemmel, komolysággal vette a tanulást, pszichológiát hallgatott az egyetemen, 6 nyelven beszél: héberül, angolul, németül, franciául, japánul, arabul, intelligenciája kimagasló, az ő elvárásainak megfelelni szinte lehetetlenség. Az igényszintje az egekben tartózkodhat, ezért DIREKT alul is választ magának párt, azért, hogy elmondhassa: kettőnk közül én vagyok a jobb, az okosabb, a népszerűbb, az erősebb, a többre hivatottabb, és hogy kedvem szerint tudlak téged vezérelni, ugráltatni- az ilyen kaliberű nők ilyesmi pszichológia alapján működnek! Ez nem biztos, hogy valami jó dolog, ám ő úgy gondolja, hogyha ez nem tetszik neked, akkor előbb-utóbb kikészülsz és le fogsz rólam morzsolódni- mi ez, ha nem ördögi kör ?! A francia nemzetiségű férjét úgy hívják, hogy Benjamin Millepied, akivel van két közös lurkójuk. A Fekete Hattyú forgatásán ismerkedtek, gabalyodtak össze, ebben a filmben Natalie naponta 5-8 órát gyakorolt, hogy kiváló legyen a szerepre. Megtörtént köztük a kölcsönös rezonancia, de akkora lehetett ez a rezonancia, hogy Benjamin gondolkodás nélkül döntött, az érzelmeit előtérbe helyezte, és az akkori táncművész csaját Isabella Boylstont rögtön dobta Natalie Portmanért. Egyébként Millepied híres tánckoreográfus, aki 1995-ben csatlakozott a New York City Ballet testületéhez, 1998-ban lépett elő szólistává, 2002-ben pedig főtáncos volt. Koreográfus színben tündökölt megannyi helyen, 2006 és 2007 között dolgozott még a New York-i Baryshnikov Művészeti Központban is.

Ételművész - Vélemények

2021-02-27 18:57.15

Beavatott lehetsz ebben a témában, ezért is véstem neked, ám szólj, ha mellélőttem ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy még TE is összecsinálnád magadat a demi-glace mártásoddal együtt, ha rettegés, görcsösség alatt kellene elkészítened, mert ez totálisan mást hoz ki az emberből! Mentalitásuk végett húztam párhuzamot a hadvezérekkel, arra akartam kilyukadni, hogy a maximalizmus, mindenáron a tökélyre való törekvés, Istennek gondolva önmagadat nem függ annyira össze a társadalmi helyzettől, sem a munkabeli képzettségtől. Munkás, szakács, tanítónő ugyanúgy bírhat ilyen tulajdonságokkal, mint például mérnök, orvos vagy éppen egy miniszterelnök. Saját tapasztalatom alapján említve hoztam fel az egészet, mivelhogy ifjonckoromban a mestereim acélkemények voltak velem szemben. A vonalzót is odabaszták hozzám, amikor a táblánál csak nagyjából, gyümölcsíz módjára törekedtem megoldani a matekpéldákat, utána elszörnyülködve, feldühödve kiküldtek a teremből, hogy szedjem össze magamat, aztán visszatérve adjak bele mindent, amire az adott helyzetben képes vagyok. Semmilyen tehetséggel, érzékkel nem rendelkeztem ezen a téren, sőt, másban sem eléggé… Vért izzadva, megállíthatatlanul gyakoroltam hónapokon, hosszú éveken keresztül, akkor is, amikor a többiek szórakoztak, hülyéskedtek, csajoztak, fogócskáztak, a világ közepének képzelték magukat. Elárulom, hogy még így is alig pedzettem meg a középértéket. Az életre nézve ezek vagy megsemmisítenek végérvényesen téged vagy tuningolnak néhány fokkal rajtad. Tanítási órákon, korrepetálásokon akkora feszültség volt, hogy az ajtó is görbült, mikor a mesterünk belépett a terembe, nem volt helye semmiféle langyosságnak. Katonás vasfegyelem, odafigyelés, komolyság, koncentráció uralkodott. Az izgalom, a parázás, a feszkó, a görcs volt az alapállapot. Ezért óriási film valahol a Whiplash, mivelhogy ennek a légkörnek a bemutatását nyomja le a nézőben MAXIMUM skálán, abban a filmben cintányért vágtak a tanonc zenészhez, olyan ok folytán, hogy legyen sansza csiszoltabbnak, gigászibbnak lennie, abban, amit művel- Basszameg a mai napig ÁTÉRZEM az ottani történteket, mert velem szintén előfordult számtalanszor az ilyesmi. Addig ki nem fogtok lépni az istenverte teremből, amíg valaki meg nem csinál egy tökéletes példát. Tudod mi voltam ? EGY SENKI! Bele kellett adnom görcsölve, izgulva, remegő kézzel 2500%-ot, azért hogy fikarcnyival jobb, kicseréltebb, faszább, magabiztosabb poronty legyek. Ha megoldottál egy vérlázítóan, fajsúlyosan nehéz egyenletet, ennek köszönhetően a csenevész önbizalmad is acélosabban működhetett pár volumennel. Nem lehetett ezekből tanulni ? Dehogynem. Későbbi éveidben meglehet, hogy nem egy pityergős, sarokba húzódó rinyagép leszel, hanem máshogyan fogsz a világhoz, egyes dolgokhoz hozzáállni, főleg mikor egy zérónak, egy porszemnek érzed magad. Tanórákon megalszik a tej a szádban kifejezés nem szerepelhetett a szótáradban, ha ezt vallottad, akkor véged volt, elkönyvelhetted, hogy NULLA vagy. Iszonyatos FESZÜLTSÉGEN TÚLI állapotban lehetett igazán tanulni, elmélkedni, több ezer példát megoldani, mivelhogy ez hozott ki valamit belőled, valami olyat, ami a képességeidhez mérten büszkeségre is adhatott okot. Valakiket ez később teljesen összenyom, összesorvaszt, megbénít, ám valakik a jövőre nézve erőt, keménységet, elszántságot, megtörhetetlenséget fognak ebből meríteni.

2021-02-22 20:27.12

Ez még azért KEVÉS tőled, amit idekanyarintottál. A film koncepciójával nincs gond, ám ennek a kifelé közlése, kellő feszültsége önmagában halovány. Bradley Coopernek egyes jelenetekben elhittem, hogy a séfek trónját ékesíti, de teljesen nem volt képes arra, hogy ezt a lendületet, forrongó természetet megtartsa a teljes mozi alatt. Néhol beletette minden érzelmét, ahogy azt illik, néhol pedig kezdte hitelét veszteni, és fuldoklott a langyosságban. Melléírom piros pontként, hogy némi szöveget kellett tanulnia, ezek könnyedén mentek neki. A séfcsillagok bizony tapintatlanok, kíméletet nem ismernek (a történelem legkiemelkedőbb hadvezérei szintén ilyenek voltak, a saját emberüket is megölték, ha látták, hogy gyenge és nem a frontvonalra való), mert valami olyat akarnak a világ képébe tolni, ami súrolja a tökéletességet, ám ez sem elegendő nekik, ezért létezik bennük örökös hajtás ennek irányába. A skót származású szakácsisten Gordon Ramsay munkásságát nem tudom kitéve-betéve, de egyes forrásokból láttam, hogy milyen a személyisége. Elsusogom neked, hogy szinte bármilyen szakmában megállta volna a helyét ezen az univerzumon, mi több, senkit sem nézve törtetett volna vadállat módjára, mert az önös szótára ismeri, hogy CSAKIS így lehet valamibe első osztályú módon beletalálni. Emellett überelhetetlen precizitással ötvözi a folytonos tökély mániáját. Vele kapcsán inkább az a kérdés, hogy mire nem lenne képes az ürge. Láttam párszor főzőcskézni, vezényelni a szakács brigádját, ő a serpenyőt is az arcodba kente lelkiismeret nélkül, mindenféle ocsmány szóval kísérve mindezt, ”Húúú Bazdmeg odaégetted a pecsenyét, Na húzzál innen kifelé” nem azért bánt így veled, merthogy annyira romlott volt belül, hanem azért, mert valamiféle PLUSZT akart számodra átadni, ami felfrissít, kicserél, amitől több, jobb, netalán A LEGJOBB lehetsz! Hacsak ímmel-ámmal, felületesen tetted oda magadat, akkor kíméletlenül keresztülgázolt rajtad, kirúgott téged az ajtón is, nem adta meg senkinek sem a tapintatot. Persze jön a másik oldal véleménye, ami az, hogy a társadalom jórészét joggal megbotránkoztatja ez a viselkedésforma. Igen, ez a beidegződés messze áll tőlük, számtalanon ellenzik az ilyen durvább bánásmódot, valljuk be, hogy sokan nem fognak ujjongani érted, ha ilyen tulajdonságokat sugárzol a külvilág felé- ők ezt tudják, ám szerintem magasról ejtenek rá. Ez a szakma kizárja a felületességet, és megköveteli a színtiszta maximalizmust. Bradley karaktere az egész napos pörgés végén a taccsot is kidobja, olyan görcsben, teher alatt dolgozik, szúrja is magát, mert így bírja elviselni a ránehezedő NYOMÁST. Ez ezzel jár, ebben a munkában nem teheted fel a kezedet, hogy azt mondd, most szerintem készen vagyok, ottan sosem vagy kész, ha ezt megérted és magadba szívod, akkor talán lehet belőled valami. Kulináris orgazmust kell előidézni a vendégek számára, ha ezt nem éred el, akkor elvérzel. A mellékszereplők nem hegedülnek rosszul a háttérben, nem maradnak le Coopertől, ebből kiindulva említésre méltóak. Ám valahogy a filmből elvész a valós feszkó, az, hogy ÉREZZEM mi a TÉT! Hááát lehetett volna ennél temérdekkel feszkósabb, megrendezettebb darabot csinálni, így azt mondhatom rá, hogy csak nagyjából okés.

Michael Jackson: This Is It - Vélemények

2021-02-20 19:44.35

Többek között inkább túlzónak, széthajszoltnak, acélozottnak, energián túlinak lehetne nevezni, ezek a jellemzők meg szükségesek voltak ahhoz, hogy akkorát tudjon alkotni, amekkorát alkotott. Volt önbizalma, hidd el, hogy semmitől sem cidrizte össze magát. Óriásibb bátorsággal rendelkezett, mint a mai felhájpolt, felsztárolt csávók, ők felmosórongyok hozzá képest! Amit ez a manus lenyomott a zeneiparban: az páratlan. A Bad Tournak nevezett turnéállomásaira általában egy kék-fehérre festett Boeing magánrepülőgéppel érkezett. Olyan várakozás előzte meg az érkezését, mint egy túszét, annyira titokba burkolták a személyét. Ennek a titokzatosságnak a fokozására elektromos jegyet vezettek be. A rendszer lényege, hogy a jegyet a bankban kell megrendelni, és a vásárló a koncert előtt néhány nappal kapja kézhez. Hamisítás kizárva: ellenőrző szelvényül egy szám szolgál, melyet a stadionba belépéskor computer segítségével hitelesítenek. Amilyen módon nekikezdett az 1988-as Brit-szigeteken lezajló színpadi perceinek, az megint mozgató hatású. Ott kurjongat, sikongat a nézősereg, akik áhítozva várják őt, megjelenik brigádjával együtt a színpadon, aztán AHOGY belecsap a táncosának a tenyerébe, közben megnézi a közönséget magának, és azt mondja magában: Jól van, akkor kezdjünk neki ennek a két órának- valami pokoli önbizalommal telített! A koncertsorozat európai részét nevezték „a normandiai partraszállásnak”. Hogy mire volt szükség egy ilyen hepajhoz ? Tíz öltözőre, négy okkerszínűre festett produkciós irodára, hűtőautóra, amely jéggel látja el a konyhát, tizenhárom telefonvonalra, öt küldöncre, akik bármikor rendelkezésre állnak, továbbá százötven főnyi sleppre, azaz esetenként változó létszámú közreműködőkre. Zenészek, táncosok, rendezők, hang és fénytechnikusok, séfek, biztonsági emberek- köztük tizenkét „nehézfiú”, volt haditengerészek,- könyvelők, orvosok kellenek az akció sikeres lebonyolításához. Mi van két tucat kamion gyomrában ? Egy szupershow és annak érdekében kiépített infrastruktúra kellékei. 2500 fényszóró, kétszázezer wattos hangtechnika 72 hangfallal, 4 óriási videoernyő, 80 koffernyi ruha: ez a popbirodalom belső berendezése. Egyetlen éjszaka száz-kétszáz percére, és egyvalaki óhajai köré csoportosítva mind azt, amit 24 kamion vitt. Ezt a világot kétszáz segédmunkás hozta létre, és százharminc szakember keltette életre. Ők alkották a Michael Jackson munkabrigádot: zenei csapat, statiszták, operatőrök, PR- szakértők, vagyis kommunikációs szakemberek, szakácsok, testőrök: valamit tudó, valamihez értő emberek olyan serege, amely rendszerint a banzáj előtt egy nappal már ellepte a város neves szállodáit.

2021-02-16 21:40.18

A Bad Touron közel a harminchoz, több mint egy év alatt kétszer ennyit tobzódott, énekelt végig eksztázisban- a koncertsorozat európai része pirotechnikai bravúrokkal volt tele téve. A mágia és sci-fi között lebegő szupertechnikájú előadásnak nevezték, mivelhogy látványosság terén ötvözte a film, a színház, a táncművészet, a videó, a bűvészet és a fotóművészet világát. Egyébként Sophia Loren az 1988-as római koncertje jóvoltából udvarhölgyként állt mellette. This Is It 50db fellépést foglalt magában, ahány évesnek mondhatta magát abban az időben, annyit kalibráltak be, de ez romba dőlt az eltávozásából adódóan. Fiatalabb éveiben annyira tönkretette, túlerőltette a hangszálait, hogy a 96-os History Tourra elment az énekhangja, ezért sok száma playbackről ment, ettől függetlenül nagybetűs KONCERT. A vékonysága ellenére egy páratlanul kiacélozott, robbanékony manus volt, tizenévesen több száz alkalommal lépett fel a fivéreivel helybéli klubokban. Sokan nem tudják róla azt, hogy sztriptíztáncosnők félidejében állt színpadra, számtalanszor meztelen csajok társaságában lebzselt a backstage-ben! Egyike minden idők legkiemelkedőbb előadóművészének, ezt illik elismerni. Akár szereted, akár utálod, akkor sem szabad sutba dobni a személyét. Én sem szoktam rongyosra hallgatni The Beatles-től minden lemezt, ám tisztában vagyok azzal, hogy mind a mai napig a zenetörténelem egyik leghíresebb korszakalkotó együttese- a tények bizony makacs dolgok. Ha már a filmezésnél tartunk, akkor Michael dolgozott együtt Martin Scorsese-vel, John Landissel, vagy éppen Steve Barronnal, Bad, Thriller, Billie Jean- ezek Klippek ezekhez a rendezőkhöz sorolhatók- nem akármilyen nevekkel alkotott. Ő akkora kaliberű VILÁGSZTÁR volt a 80-as, 90-es években, hogy a rajongói képesek lettek volna szinte ölni is azért, hogy láthassák, erről a sztárságról már írtam vele kapcsán. Napjaink nemzedéke ezt nehezen tudja átérezni, hogy akkortájt ő mit jelenthetett. Fanjai a színpadi fellépése előtt izgatottan toporzékoltak, jóval a színrelépését megelőzően őrjöngtek, sikoltoztak, annyira várták, hogy lássák- messiásként néztek fel rá, egy olyan világban, ahol az okostelefonnak se híre se hamva nem volt. Az 1992-es Bukaresti showjában úgy kellett kihúzni a sűrű tömegből az embereket, hordágyon vitték ki a fanjait, többen rosszul lettek, elájultak, amikor meglátták - meghökkentő hatást gyakorolt az emberekre Jackson. Az egész színpadot felépítette az energiájával, szikrázott az erotikától. Úgy fel tudta magát hergelni fellépései közben, hogy ott kő kövön nem maradt, olyankor KELT ÉLETRE! A számait is oly módon játszotta a zenekar, hogy tudjon robbanni minden irányba, aztán megnyugvás, utána megint, bumm-robbanás,- ha megkuksolod, akkor érezni fogod, hogy miről beszélek.

Michael Jackson - Vélemények

2021-02-15 12:49.17

McCartney elég sok tekintetben elhalványul Jacksonhoz képest, ő dalszövegírásban jeleskedett, úgy általában a munka könnyebbik végét fogta meg. Hallgasd meg a Say Say Say-t, aláírom baromi jó hangzásvilágú szám, de valljuk be, hogy Michael nélkül egy petákot nem érne, feledhető nóta lenne, ám amikor elkezd énekelni Joseph- Áhhhh, összehasonlíthatatlan! Paul a hegedűs, az asztalnak a pici sarka volt mellette, pedig nem húzom le, mivelhogy zenei affinitása, érdeme tagadhatatlan, a Beatlesen kívül számtalan híres zenésszel működött együtt, többek között Stevie Wonderrel is- Ebony and Ivory-re gondolva. Jackson már 5évesen dolgozott, mikor a többiek mégcsak kirakóztak, volt úgy, hogy egész nap alig evett, aztán az iskolából hazamenve rögtön próbálnia kellett, éjszaka egy óráig zenélt, gyakorolt a fivéreivel, temérdek fellépés követte mindezt, 45éven keresztül gyűrte ezt az ipart, kimerítő módon, - csak, hogy legyen valami fogalmad erről. Ő olyan manus volt, aki szétstrapálta magát, mert tudta, hogy csak így érhet el valami MARADANDÓT! Ennek az lett a következménye, hogy ronccsá vált 50. életévéhez közeledve. Őt valami baromira hajtotta a teljes életpályája alatt, leginkább a Fájdalma, Haragja!- a legpumpálóbb érzelmi energiák közé sorolnám, a többi ehhez képest langyos víz, ezeket az energiákat a munkásságában élte ki. Wembley 1988- Rock With You előtti skálázása jó példa erre: már a levegője is kezdett teljesen elfogyni, annyira a végletekig elment. Meggörbíthetetlen, lenyomhatatlan volt, az egész tánckar nem rendelkezett akkora energiakapacitással, mint ő, pedig hidd el, hogy nem akármilyen brigáddal nyomta hosszú időn keresztül, a híres háttértáncosával: LaVelle Smith-el, aki 23 évig volt a pop királyának táncosa és koreográfusa- a három eget rengető turnéjának oszlopos tagja volt. Gondolj bele picikét ép ésszel: Mikor elment Turnézni, akkor azt az orbitális méretű színpadot beugrálni, végig tombolni, e közben majdnem két órán keresztül énekelni, ilyet ilyen erővel, túlzással, energiaszinttel senki sem csinált előtte, sem később a show-businessben!

2021-02-14 19:41.26

Javítva: Annyira nem tudták kihasználni, mert nem lehetett könnyen becsapni, érezte, hogy mik az embereknek az indíttatásuk. Maximum a tempós életvitelének köszönhetően sokszor lehetséges, hogy már nem tudott mindenre ő sem kellően fókuszálni, ezért kicsúszhatott pár dolog az irányítása alól, főleg a vége felé. Ám egy elképesztően szilárd, hajlíthatatlan manus volt belülről, attól, hogy olykor láthattuk a finomabb, érzékenyebb, bolondabb, gyermekibb énjét, elmondanám, voltaképpen egy pillanat alatt be tudott keményíteni, mikor az üzleti, a zenei dolgokról volt szó. Ez nem szivárványvilág, ahol nyámnyila lehetsz, hanem szigorú előírásokkal, terhekkel szőtt biznisz. Sokan próbálták manipulálni, ám ő ezeket kellő odafigyeléssel, komolysággal tudta kezelni, és nem lehetett egykönnyen felültetni. A zsenit és az őrültet egy hajszál választja el egymástól- Te ezt jól tudod. Bruce Lee is őrült volt, vagy például a Moszkvában született, orosz írózseni Dosztojevszkij. Lee kimerítően tréningezett, 1000 rúgást, 2500 ökölcsapást csinált naponta, hogy újra visszahozza a formáját (belül végletekben élt, amúgy látszatra egy vékony, töpörödött faszi volt, ám valójában egy Sárkány (jobb, ha nem fejtem ki mit szimbolizál a sárkány), a 130 kilós bokszzsákot a mennyezetig fel tudta rúgni, őrületes energia volt benne, hasonlóan Michaelben is!). Ha annyira engedte volna kihasználnia magát Jackson, akkor elárulom, hogy már fiatalabb éveiben szedhette volna a sátorfáját, e helyett megingathatatlanul a szórakoztatóipar felsőfokán létezett, ahol folyamatos konkurencia és megfelelési kényszer uralkodik, ottan nem gyengülhetsz el, álomvilágban sem szárnyalhatsz hosszasan, maximum egy-két lassú dal erejéig, utána gránitkeményen újból zakatolnod kell, ha alkotni akarsz, vagy bármit is el szeretnél érni. Persze korántsem a fentebb leírt sorok, amik megfogják az embereket, hanem az előadásai, klipjei, zenéi, miegymás.. Koncerteken számtalanszor őrületesen fel volt húzva, iszonyatos szenvedéllyel tombolt. Tarthattok engemet szédültnek, ám közel sem kizárt, hogy előtte titokban benyomott valami serkentőt. A Wembleyben általában óriási Showkat nyomott le, 88-ban is, majd utána a 1992-es Dangerous Touron Londonban, amit nem adtak ki DVD-n, ám a Bukarestinél is brutálisabb szintű energián túli állapotban tolta. A JAM számra: nézők csápolnak az arénában, várják Jacksont, aztán a semmiből előrobban a stage alól, szoborként áll megfeszítve hosszú másodpercekig a fényektől izzó színpadon, és kivár a hatásfokozás miatt, majd leveszi a napszemcsit, kinéz a közönségre, azt mondja magában: most megmutatom nektek, hogy mi a szenvedély. AHOGY eldobja a napszemüvegét, aztán hátralép, de AHOGYAN megcsinálja azt a mozdulatot –Áááá, egyszerűen ÜBERPROFI! A hangszerelés minőségibbre, élesebbre, erősebbre volt húzva a megszokottnál- mekkora percek azok! Olyan nyers, VAD energiával nyomta meg azt a számot, hogy meghajolt előtte szinte a színpad is - nálam az ilyen pillanatokért ÉLMÉNY Jackson még mindig!

2021-02-14 19:23.32

*nálam az ilyen pillanatokért ÉLMÉNY Jackson még mindig!

2021-02-14 19:19.19

Annyira nem tudták kihasználni, mert nem lehetett könnyen becsapni, érezte, hogy mik az embereknek az indíttatásuk. Maximum a tempós életvitelének köszönhetően sokszor lehetséges, hogy már nem tudott mindenre ő sem kellően fókuszálni, ezért kicsúszhatott pár dolog az irányítása alól, főleg a vége felé. Ám egy elképesztően szilárd, hajlíthatatlan manus volt belülről, attól, hogy olykor láthattuk a finomabb, érzékenyebb, bolondabb, gyermekibb énjét, elmondanám, voltaképpen egy pillanat alatt be tudott keményíteni, mikor az üzleti, a zenei dolgokról volt szó. Ez nem szivárványvilág, ahol nyámnyila lehetsz, hanem szigorú előírásokkal, terhekkel szőtt biznisz. Sokan próbálták manipulálni, ám ő ezeket kellő odafigyeléssel, komolysággal tudta kezelni, és nem lehetett egykönnyen felültetni. A zsenit és az őrültet egy hajszál választja el egymástól- Te ezt jól tudod. Bruce Lee is őrült volt, vagy például a Moszkvában született, orosz írózseni Dosztojevszkij. Lee kimerítően tréningezett, 1000 rúgást, 2500 ökölcsapást csinált naponta, hogy újra visszahozza a formáját (belül végletekben élt, amúgy látszatra egy vékony, töpörödött faszi volt, ám valójában egy Sárkány (jobb, ha nem fejtem ki mit szimbolizál a sárkány), a 130 kilós bokszzsákot a mennyezetig fel tudta rúgni, őrületes energia volt benne, hasonlóan Michaelben is!). Ha annyira engedte volna kihasználnia magát Jackson, akkor elárulom, hogy már fiatalabb éveiben szedhette volna a sátorfáját, e helyett megingathatatlanul a szórakoztatóipar felsőfokán létezett, ahol folyamatos konkurencia és megfelelési kényszer uralkodik, ottan nem gyengülhetsz el, álomvilágban sem szárnyalhatsz hosszasan, maximum egy-két lassú dal erejéig, utána gránitkeményen újból zakatolnod kell, ha alkotni akarsz, vagy bármit is el szeretnél érni. Persze korántsem a fentebb leírt sorok, amik megfogják az embereket, hanem az előadásai, klipjei, zenéi, miegymás.. Koncerteken számtalanszor őrületesen fel volt húzva, iszonyatos szenvedéllyel tombolt. Tarthattok engemet szédültnek, ám közel sem kizárt, hogy előtte titokban benyomott valami serkentőt. A Wembleyben általában óriási Show-kat nyomott le, 88-ban is, majd utána az 1992-es Dangerous Touron Londonban, amit nem adtak ki DVD-n, ám a Bukarestinél is brutálisabb szintű energián túli állapotban tolta. A JAM számra: nézők csápolnak az arénában, várják Jacksont, aztán a semmiből előrobban a stage alól, szoborként áll megfeszítve hosszú másodpercekig a fényektől izzó színpadon, és kivár a hatásfokozás miatt, majd leveszi a napszemcsit, kinéz a közönségre, azt mondja magában: most megmutatom nektek, hogy mi a szenvedély. AHOGY eldobja a napszemüvegét, aztán hátralép, de AHOGYAN megcsinálja azt a mozdulatot –Áááá, egyszerűen ÜBERPFOFI. A hangszerelés minőségibbre, élesebbre, erősebbre volt húzva a megszokottnál- mekkora percek azok! Olyan nyers, VAD energiával nyomta meg azt a számot, hogy meghajolt előtte szinte a színpad is - nálam az ilyen pillanatokét ÉLMÉNY Jackson még mindig!

Michael Jackson: This Is It - Vélemények

2021-02-13 19:23.47

Már a pályája kezdeti lépéseiben széttiporta volna a sárga földbe ez a szakma, ha nem bírta volna a gyűrődést lelkileg. Csak az erősek, az acélozottak maradnak talpon, és őt evidens, hogy az ilyen emberek jeles képviselőjének nevezhetjük! A Bad World Tour máig minden idők leggigantikusabb, legtöbb nézőt vonzó turnéja, amit valaha megalkottak. 123 koncertet tombolt végig abban a turnéban, a többiről nem is beszélve. Ő ezt a világot túlzással nyomta, középértékek nélkül. Olyan nagyságban, olyan iszonyú TÚLZÁSOKKAL, mint senki más ezen a planétán, e mellett MEGISMÉTELHETETLEN módon! Lehettek olykor gyerekesebb megnyilvánulásai, ám élete döntő többségében egy KŐPROFI manus volt. Éveken, évtizedeken keresztül zakatolásban, hajtásban létezett. Számtalan producerrel, hangmérnökkel, szakmabeli emberrel kellett dumálnia, együttműködnie - ottan nem rezelhetsz be, egyes szitukban fel kell emelned a hangodat, szükségszerű kiállnod az álláspontodért. Például Quincy Jones-al összetűzésbe is került, kutass utána, ha nem tudod kicsoda ő.. Jackson nem gyerekként rinyált ha leszólták az ötlete miatt, hanem szembe mert szállni a másiknak a nézetével. Annyi a sztori, hogy a Billie Jeannek Quincy a producere, és azzal erősködött, hogy 29 másodperces intró ne legyen benne, beparázott ettől az újítástól egy ekkora producer, mint Jones, mert előtte még nem volt ilyen hosszú bevezető. Ám Michael azt forszírozta, hogy mindenképpen szükséges, sokkal jobban, mint azt hinnéd, mivelhogy be fog jönni. És igaza lett. A DOBÜTEM és az utána bejövő BASSZUS még 100év múlva is megállja a helyét, annyira egyedülálló! Jacksonnak ki kellett állnia magáért, hogy érvényesüljenek a meglátásai, tehát nem egy összekuporgó hülyegyerek volt, mint számtalanon hiszik, hanem egy kurázsival rendelkező, szilárd álláspontú egyén. Ebben az iparban nincs helye a kecmecnek, sem a puhánykodásnak, illő komolyan venned, pontos dátumok, szerződések vannak terítéken, millió dollárok forognak kockán, és a mindennél fontosabb rajongók, akiket muszáj kiszolgálnod. A biznisznek létezik rengeteg monotóniája, nehézsége, árnyoldala, STRESSZE, amit el kell viselned, ha egyáltalán fenn akarsz maradni, nemhogy valami maradandót alkoss, mint ő tette- ezt kiskorába belevésték Michaelbe. Akkor azért jobb világot élhettünk, mint amilyet most, Jacksonnak kevesebb rosszakarója lehetett, kevesebben akartak neki alá tenni. Rendelkezett egy ügyes fortéllyal, azzal, hogy el tudta fedni a bajait, sebezhetőségét, csomószor kapták lencsevégre, ezért a kamerák elől ildomos volt elrejtenie, mikor ramaty állapotban volt. This Is It-ben rossz közérzetben lehetett, ám megtanulta, hogy ezt nem szabad mutatni az emberek felé, egész életében az acélosságot tanulta- a show-biznisz tanította meg igazán a számára! Erősnek kellett maradnia a gyötrelmes helyzetekben, akkor is, amikor totálisan romon volt.

2021-02-11 19:59.24

Fénykorában a legacélosabb fickó volt. Egyáltalán nem volt gyerek, csak a sok abnormális, fogalmatlan hangoztatja azt, hogy huuu milyen traumák érhették gyerekkorában, ebből kifolyólag ő egész életében egy nyikhaj, befelé forduló, meg sem merek szólalni, lesajnáló kisfiúra jellemző tulajdonságokkal bírt. Ám ez azért nincs így, az élet megannyi színterén tökéletesen megállta a helyét. Olyan csontig hatoló energiaszint volt benne, hogy az izmos, kiedzett csávók falra hányt mazsolaszemek voltak hozzá képest! Pedig lehetséges, voltaképpen első ránézésre semmit sem néztél volna ki Michael Jacksonból. Túlpörgetett, zűrös gyerekkora valóban kihatással volt a jövőbeli életpályájára nézve, de ez szerintem belülről csak jobban feltüzelte, hajtotta. Ám sokan azt fröcsögték, hogy egy szelíd, óvodás gyerek volt, hát elmondanám Nektek: inkább egy GRÁNITKEMÉNY manus, és nemcsak a zeneiparban, hanem másban is. Üzletemberekkel, rendezvényszervezőkkel, menedzserekkel, híres zenészekkel, koreográfusokkal, a biztonsági szolgálat tagjaival kellett napi szinten tárgyalnia, kapcsolatban lennie, ott meg kell tudnod bizony nyikkanni, nem csinálhatod össze az alsódat, folyamatos kommunikációban, szervezésben létezett. Reálisan nézve: egy világ-körüli turné előkészületei, a koreográfiákat ideértve, hogy profin a helyén legyen a zenekarral, háttértáncosokkal együtt, töménytelen sok munkát igényel- irgalmatlanul képben kellett lennie minden téren.. A show-bizniszben évtizedekig megszakíthatatlanul működött, olyan iparban élt, melyben folyamatos pörgés, utazás volt, a lényeg, hogy INTENZÍVEN, az emberek 90%-a pár hónap alatt kikészülne, abban, amit ő több 10éven keresztül nyomott. Sosem volt egy hatalmas dongájú művész, vasággyal együtt mindössze 60 egynéhány kiló, ha volt csúcséveiben. A Neptunusz bolygója, ami a halaknak az uralkodója, az ott állt a skorpióban. Tűz és Víz is keveredett benne, szüntelenül nyomta egymást a két energia, ez GŐZT eredményez, azaz feszültségen, energián túli állapot, és ezt kamatoztatta a koncertjein, színpadi munkái javarészében, ha megvizslatod, akkor ráérezhetsz, hogy miről beszélek. Példaként a Heartbreak Hotel, vagy az 1988- as Wembley- Another Part Of Me- Official, ami egy összevágott anyag arról a koncertről. Döbbenetes erővel, élességgel, intenzitási fokkal ROBBANT a stage-en, se előtte, se utána nem látott energiavibrálással. Jacksonnak nem is érzelmei voltak, hanem SZENVEDÉLYEI! Az összes fájdalmát ottan üvöltötte, énekelte, táncolta ki magából. Közölném, hogy a fájdalom az egyik legerősebb hajtóerő a világon, a többi ehhez képest lekváros fánk! Eszem ágában sincs senkit se meggyőzni arról, hogy mi vezetett a halálához, azt gondoltok, amit akartok. Rákenhetitek az orvosára, miképpen az eltávozásában közrejátszott, némi ráció van benne (lehet több is). De én úgy vélem, hogy a fő kiváltó OK az a szórakoztatóiparban eltöltött hosszú, strapás, leterhelt évek voltak, ezek az évtizedek nyomták rá a bélyegét az egészségére. Kicsinálta, cafatokra szedte ez a felfokozott, túlnyomatott, túlhajszolt életvitel.

A magányos ügynök - Vélemények

2021-02-10 23:15.26

Richard Slotkin híres kultúrakritikus szerint a mítoszok olyan történetek, amelyek a társadalom múltjában gyökereznek, s szimbólumokban képesek megjeleníteni egy társadalom ideológiai nézeteit, illetve segítségükkel próbálnak válaszokat találni a politikai és társadalmi válságokra. Funkcionalista tekintetben tehát a mítosz nem más, mint az identitásformáló történelmi emlékezet nyelvezete. Roger Horrocks új-zélandi operatőr rámutat arra, hogy Bond univerzális hős. Ahogyan a mesékben a hősnek a sárkánnyal kell megküzdenie, úgy a 007-es olyan ellenfelekkel harcol, mint például Blofeld, Dr.No, Scaramanga, Goldfinger, akik a rossz archetípusát testesítik meg. James Bond karaktere alapvetően a MAGÁNYOS HŐS mítoszára épül, a 19. század végének és a 20. század első felének irodalmi és mozgóképes férfialakjait idézi, sőt a „magányos cowboy” több vonása is felfedezhető benne. Akárcsak elődei, ő is törvényen kívül él, amire „00”-ás státusza jogosítja fel: sem az emberi életekkel, sem a királynő pénzével nem kell elszámolnia, engedélye van ölni- Licence To Kill! A western-hősökhöz hasonlóan nem ismeri a félelmet, pedig állandó életveszélyben van, méltó ellenfele CSAKIS egy másik férfi lehet !!! Mindketten az IGAZSÁGÉRT, vagy legalábbis vélt igazukért harcolnak, amiért képesek az életüket is feláldozni, hiszen végső céljuk az, hogy FÉRFIHOZ méltó módon haljanak meg! Mindkettőjükre alkalmazható Bourdieu libido dominandi fogalma, Pierre Bourdieu francia szociológus nevéhez fűződik: azaz az uralkodás ösztönös vágya, a férfiasság teljesítménykényszere, az a belső késztetésre épülő kötelességtudat, amivel a férfi önmagának tartozik, ha méltó akar maradni a férfiasság eszményéhez. Már az első film korabeli reklámjában így jellemezték: „He is the idol of every women, the envy of every men”. Tehát egy olyan nagybetűs Férfiról van szó, aki nemcsak sármos és vonzó, hanem vágyott értékeket, életmódot, modort, stílust képvisel: a jólétet és a fogyasztást. Olyan személy, aki a társadalom modern úri embert formázó fantáziáját testesíti meg. Bond jártas a jó borokban, pezsgőkben (évjárat szerint ismeri a híresebb márkájú pezsgőket), az új technológiákban, a különleges ételekben és a tökéletesen szabott szmokingokban, s természetesen otthonosan és magabiztosan mozog a nők világában. Karaktere és politikai inkorrektsége azonban széles körű felháborodást váltott ki. A feminista kritikák szadizmusát, erőszakosságát, durvaságát, érzelemmentességét, hímsovinizmusát, a nők lekezelését, szexizmusát, sznobizmusát és alkoholizmusát kárhoztatták. Szélesebb körben Ian Fleming-nek a megteremtett figurája (Fleminghez hasonló értékrenddel lett felruházva James Bond is), gender és rasszizmus tekintetében politikailag inkorrekt atmoszférát támadták, legfőképpen azt, hogy a 007-est a patriarchális rend (a férfiak uralmi szerepére utal) védelmezőjeként azonosították. Ugyanakkor stílusa, modora, divatossága miatt Bondot férfiikonnak tekintik mind a mai napig, olyan viselkedésbeli példaképnek, aki a hatvanas években központi szerepet játszott a maszkulin fogyasztási szokások legitimálásában. Az „irányadó férfiasság” fogalma a maszkulinitás sztereotipikus értelmezését és követendő normáját jelenti, amely eszményhez minden férfinak alkalmazkodnia kellene. Kialakulásának alapja a férfitest volt, amelynek felépítése és szépsége nagy jelentőséget szerzett a modern korban, hatékonysága pedig abban rejlett, hogy láthatóvá tett egy elvont eszményt. Hiszen a férfitest alkalmas (volt) arra, hogy megjelenítse a társadalom hagyományos értékrendjét, a rend és a haladás társadalmi igényét, illetve az önkontroll és a fegyelmezettség erényét. A férfiasság eszményét – ami a modern társadalom önmeghatározásának alapja – az egyéni és a nemzeti megújulás szimbólumaként hozták létre, erkölcsi parancsokat, a megjelenésre, viselkedésre és a magatartásra vonatkozó irányadó elvárásokat jelenített meg. Ezt a pozitív férfiképet mindig valamivel szemben határozták meg: a negatív férfiképpel és a nőkkel állították szembe. A modern férfiasság sosem egydimenziós, folyton azokat a tulajdonságait hangsúlyozzák, amelyek az aktuális társadalmi valóságot és a jövőbe vetett hitet tükrözik. Az irányadó férfiasság kategóriája történelmi szempontból természetesen dinamikusan változó, tehát alkalmazkodik azokhoz a társadalmi beállítódásokban végbement változásokhoz, melyek a nemi szerepeket és – jelen esetben – reprezentációjukat érintik. Forrás: [link]

A boldogság sosem jár egyedül - Vélemények

2021-02-08 21:14.21

Igényes mozgókép. James Huth brit rendező nem bővelkedik alkotások mennyiségében, ám ennek a bő másfél órának van minősége. Mellesleg mellé nyúlni sem lehet egy ilyen hellyel, mint Párizs, mivelhogy a L’amour fővárosában, a városközpontban forgatták a jelenetek többségét, jelentős részét napfényben, naposabb, vidámabb, pozitívabb oldalra helyezve a hangsúlyt. Az operatőri munka, a fényképezés néhol fantasztikusan eltalált. Léteznek olyan lefékezett kameraképek gondolok itten a diszkóban, hogy az előtt főhajtás, Never Knew Love Like This Before 1980-as - Stephanie Mills énekére, ami a nagybetűvel írott DISZKÓ, kicsit funkysra keverve- a szám jelentéstartalma pedig időtlen! A főszereplőnk instrumentje egyes percekben ugyancsak körítés gyanánt húz akkorát a mozin, hogy csak na. Aztán majd lejjebb még írogatok erről. A story felmázolása a szokványos síkot veszi fel, amit ez a műfaj valahol szabályosan követel magának, de ez is ügyesen, kellő adagú érzelmekkel lett tálalva. Adva van egy anya, akit a gyönyörű Sophie Danièle Sylvie Maupu játszik, alattam lévő szekcióban már leírták, hogy mit indíthat el érzelmileg egy férfiben! Charlotte úgy kerül képbe, hogy orra bukik a járdán magassarkú cipőjében, azután a szakadó esőben megpillantja a jazz zenészt Sachát, ő felsegíti a járdaszegélyről a nőt, a férfibe belecsap első látásra a szerelem, utána elkezdenek egymással találkozni, minden folyékonyan halad előre, amíg a főszereplő férfi nem szembesül azzal, hogy ennek a nőnek bizony van három lurkója, két apától. Innentől kezdve válnak gubancosabbá, nehezebbé a történtek. A manusnak be kell illeszkednie a családba, amely megrémülést vált ki először belőle. Para, miként tud közös nevezőre jutni a kis rosszaságokkal. Jönnek a közös programok, bowlingozás, mókázás, egyéb szabadidős tevékenységek.. A lurkókkal igyekszik hullámhosszra kerülni, megszerettetni magát velük, mely a bolondériájának köszönhetően karikacsapásszerűen megy. A francia mozik csempésznek hülyeségből, mókából, bolondériából jócskán, ám a sivár, küzdelmes világ monotóniájától elszeparálni magadat érdemes, hidd el, hogy sokkal többször, mint azt hinnéd- a gallok filmjei ezért is jók többek között. Nos, Gad Elmaleh infantilis humora ide frankón passzol. A diszkókat járó, bulizós, pucér csajokkal hentergő énjével felspékelve, erre természetesen Marceau berág, el is csattan köztük egy pofon ennek kapcsán. Ám a művészetét, amely a munkája is egyben, ami a megélhetését segíti, azt komolyabban veszi. Mikor a hangszerén játszik akkor érezhetjük, hogy komolyabb emberré válik, és valahogy ezekben a nemzetiségű alkotásokban ez a hangszer szépen hallatszódik, sőt olykor ennél is szebben, simogatóbban dominál. Pontosan ennek az eszköznek a használatával ad többet ez a romantikus-komédia. Plusz egyes jelenetekhez alászőttek pár darab régi klasszikus dalt, kellett, borzasztóan klappolt, eleganciát adott, és az IGÉNYESSÉG rögtön feljebb kúszott, ez által az unalmas perceket szinte félrelökte a sarokba. Sophie Marceau még mindig Sophie Marceau, ha megnézed, akkor látod, hogy nem nyaralni jött a filmbe, hanem tombol, fetreng-hentereg, cirkál ide-oda, botladozik, toporzékol, szóval ALAKÍT így 46évesen. Ám, ami bámulatos benne: nem erőlködik e közben, mi szüksége is lenne rá, tudja, hogy működik az a bizonyos Nőiesség. Érzi belül, hogy alapból jó bármilyen ruhában, bármilyen állapotban, akkor is, amikor az útpadkán fekszik vizesen, meggyötörten, vagy mikor a lurkóit neveli, hajkurássza, egyszerűen BÁRMI jól áll neki- ez adottság, nem is akármilyen! A boldogság sosem jár egyedül végét majdnem elbaltázták, merthogy művészünk elmegy Amerikába, ahol sikerül befutnia, de ez azért szerintem nem annyira illett ebbe a franciás moziba, még ha Sacha mozibeli vágya nyilvánvalóan a tengerentúl volt, Humphrey Bogart-nak a Casablanca képe nem véletlenül dekorálja a szobájának falát, az álmok, a lehetőségek földjét szerette volna megélni. No, meg a valóságban Elmaleh marokkói születésű, ergo, Casablanca a szülőföldje, ez is mozgathatta őt. A két fél közötti mosolyszünet utáni happy end sincsen túlcsordultan előadva. Nincs okom tovább ragozni, jól elvoltam ezzel a darabbal, soha rosszabb látottakat nem kívánok.

Doc Hollywood - Vélemények

2021-02-07 09:58.44

Csak, hogy legyen rálátásunk, hogyan érdemes beindítani egy mozit. Becsúszik a Warner Bros felirat, aztán az I’m The One and Only- Chesney Hawkes féle induló (Nik Kershaw írta a szöveget, különben káprázatosan tudott szintetizátorozni a fickó)- bármi történik, én vagyok az egyetlen. MEGAHIT korong a 90-es évekből- keresztülgázol szó szerint mindenen a kanadai színészvirtuóz Michael Andrew Fox, azaz ismertebb nevén Michael J. Fox, és folytatja útját a napfényben, addig, amíg le nem sodródik a hatalmas sztrádáról. Cool, mi több, Szupercool érezni A SZABADSÁG mámorító érzését. A film kedves humánum, szimplaságában van az ereje, nem akar óriási ötleteket belénk plántálni, hanem bemutatja az amerikai kisvárosi életet, a farmerek, gazdák mindennapjait. Fox karaktere, aki egy értelmiségit játszó menő orvos Los Angelesben, aztán balesetének következtében megismerkedik ezekkel a vidéki emberekkel, a büntetése az lesz, hogy orvosi szolgálatot kell náluk végeznie. Kezd beilleszkedni a közegbe, az események elteltével kezdi más nézőpontban látni magát. Egyre jobban szimpatizál az ott lakókkal, a kölcsönös összhangot megtalálja velük, aztán már nem is szeretne elszakadni tőlük. Megismeri a környékbeli lányt, akit a csinos Julie Warner alakít, közöttük kialakulnak az érzelmek. A vidámparkban zajló közös táncukat lassítva prezentálva látjuk, jó nézni- a rendezés leheletnyi manőverei ülnek a filmben, amit köszönhetünk Michael Caton-Jonesnak. J. Fox ekkor élte a kiteljesedését, a Parkinson kórja előtti időszakban forgatta a népszerű filmjeinek javarészét. A Szenzációs recepciós című moziban a szálloda közepére volt rakva a pulpitusa. Lehet akármilyen borsószemnyi termetű, körülbelül 163cm az ürge, de mikor elnéztem a recin, akkor azt láttam, hogy a tanácsaival, mozgékonyságával, információinak a sokféleségével, rálátásaival naggyá vált, és elvarázsolta az embert, abban a munkakörben ő volt a kérdés illusztris tagja. Bármit kértek tőle teljesítette, egy dzsinn volt, akit ha megdörzsöltek annak való váltotta az óhaját. Csak a saját álmát nem tudta egészen megélni- hányan vagyunk ezzel így az életünkben. A recepciósok gyöngyszeme egy fejes üzletemberre akarna támaszkodni, hogy legyen sansza tervének megvalósítására. Az üzletembernek van egy bájos barátnője, ez váltja ki a gubancokat.. A mű tényleg remekül libikókázik az értelem és a szív között. Elkalandoztam egy csöppnyit. Tehát, A Doc Hollywood nem mond sok újat nekünk, ám a finom kedvességével, szeretetével együtt közelebb férkőzhet a nézőhöz. Félrevonulni a metropolisz nyüzsgéséből, és belecsöppenni a hagyományosabb életvitelbe erre a másfél órára, lám, erre remek időtöltést szolgál ez a romantikus- vígjáték.

Sliver - Vélemények

2021-02-06 12:05.38

Középkategóriát pedzegeti ez a rejtélyfilm. A 90-es években számtalan moziban volt erotika belesuvasztva, az akciófilmek tömkelege szolgált ezzel az elemmel, főleg az alsóbb kategóriás szösszenetekre értem ezt. Helyénvaló aláfestő számokkal ez igencsak odaszegezhette nézőjét a képernyőhöz. Paul Verhoeven ilyen töltetű rendezése az Elemi ösztön volt, amivel kiemelkedő sikert aratott a kategóriájában, nézők körében szintén. Nos, ez a film Thrillernek nevezve azért vékony cérnán fut, de még erotikus filmnek sem olyan égbekiáltó kunszt. Hiányzik belőle az alkotásnak a thrillerre jellemző izgalma, stílusról nem is beszélve. A mozinak a fő betétdala UB40 Reggae együttestől hallható- Can't Help Falling in Love, dal végén az a Trombita játék mekkorát SZÓL benne?! Úgy vélekedem, hogy Baldwinnak ez a behízelgőnek mondható karaktere nem illett annyira erre a szerepre, de sokan mondhatják, hogy valamilyen szinten mégis, pontosan ennek a puhány, kifelé irányuló mézes-mázos énjének köszönhetően, merthogy belül egy cselszövő, infernális tulajdonságokkal rendelkező manust láthattunk… Sharon Stone fényéveiben a természetes kinézetével együtt SZEXI volt, ezekben a mozikban tobzódott ő igazán. Itt is hozta a rövid szőke hajával, testével, amit kellett. És színésznek sem áll a fasorban, mivelhogy a Sliver végén, mikor kiderült az igazság, a sötét árnyak pillanatait látva Sharonnak az arca mindent elárult, valami ilyen felkiáltással: Hogy tehetted ezt velem ? Ki vagy valójában ? Mondjuk A Specialistában sokkal jobb volt Stallone oldalán minden téren, ám ottan maga a mű John Barry balzsamozó zenéjével egészen más vizekre evez- misztikusabb, titokzatosabb, stílusosabb elemekkel van megspékelve, és a színészi játék, akciók még feljebb tornázzák a nívót.

Rocketman - Vélemények

2021-02-01 21:26.40

Lehetett volna különlegesebb, jobban megrendezettebb életrajzi-musical, mivel ha definiálni akarnám a műfajt, akkor ez az. Valamivel ütősebbet vártam Dexter Fletchertől, felmondott nekünk egy filmes tananyagot, amit ő csuklóból tud, de akkorát nem mert beledobbantani, az ÍVE hiányzott az egésznek, ezért elmaradt az emlékezetestől. Azért Reginald Kenneth Dwight életpillanatait közelebb hozta hozzám ez a két óra. Az első billentyűlenyomástól kezdve a befutás felé vezető bökkenőkkel teli utat megkapjuk. Rendelkezik alapból jó adottságokkal zenei téren, hallásból újra tudta játszani azt, amit előtte eljátszottak zongorán, még ebédnél az asztalnál is a keze járt, (kicsit Mozartos tehetséggel bírt a pici Elton) Művésznevén Elton John, majd később Sir Elton John- mivelhogy lovaggá ütötték. Ha a másságán, a hibbantságain, nem állok be a sorba hozzáállásán továbbnézünk, akkor kétségtelenül monumentálisnak mondható zenei pályát befutó zenészről beszélünk. Nem titkolom, hogy nekem is vannak tőle kedvenceim, amik megmaradtak bennem: Sacrifice- a távoli érzések, vágyak, HIÁNY érzékeltetése az óceán hullámaival ábrázolva abban az 1989-es Los Angeles-i videóklipben. Nem most ütöttem be és kerestem utána, hanem már közel 20 évvel ezelőtt hallottam. A gyerekkori híres cimbije írta neki, akit Bernie Taupinnak hívnak. Elválaszthatatlanok voltak, mint két tesó, szövegíróként egyébként egy zseni a fickó, a dalszövegíró hírességek csarnokában áll a neve! Don’t Go Breaking My Heart (melankolikusabb jellegű), Victim Of Love, I’m Still Standing, - ezeknek az ütemességével együtt a pop zenének az etalonjai voltak a 70-es, 80-as években. Akármennyire különcül viselkedett, de bírtam Eltont mindig is, nem akármilyen zenéket tudott komponálni, énekelni, írni. Csakúgy, mint a későbbi egyik brit géniusz a 90-es évek tájáról, Gary Barlow- Take That frontemberéről beszélek, Back for Good ismert számának az albumát képzeljétek el, hogy egy hét alatt rakta össze. Nem semmi fanatikusság!- VALAKI inspirálhatta őt 1995-ben. A szám azzal az ömlő esőben lejátszódó komor klippel, az énekkel, az akusztikus gitárpengetésével gyönyörű JELENTÉSSEL ruházza fel a dalt. Érdekességként Robbie Williams nem bírta elviselni Barlow zenei rátermettségét, meg azt, hogy köré épült az egész fiúcsapat, ezért lépett ki később az együttesből. The Lion King című animációs filmnek John szerezte, énekelte a zenéjét, - Can You Feel The Love Tonight, az elején felkúszó hangzásvilága bevéste magát a zenetörténelmi lexikonba- betétdalok kategóriájában Oscart kapott. Elton koncerteken meghökkentő ruhakollekcióval állt a színpadra, az őrültség minden praktikája előtérbe került nála. Partikat szintén adott a luxus kecójában, ám ezek alatt sokszor nem érezte annyira jól magát, ilyenkor tudatmódosító szerekhez nyúlt, alkohollal öblítette le a torkát, másnaposan kikászálódva az ágyából megfigyelhettük, hogy a szobája falán Bonaparte Napóleonnak a híres festménye lógott. Főszereplőnk Taron Egerton energikusan alakított a Rocketman-ben, még a valódi Eltonnál is sokkal energikusabban játszott, felpörgetettebb billentyűnyomásokat csinált, úgy éreztem, hogy karcsúsítania kellett az erőtartalékait, nehogy túlnyomja az alakítást. Ezek után megnézném egy komolyabb drámában ezt a csávót, mivelhogy itten olyan mély érzelmeket hozott a felszínre, mely Johnnak a sztárallűrjeit is néhol jócskán arrébb lökte, és ezzel emberi jellemzőket adott neki. Vannak helyénvaló vágások, lassítások, múlt beidézése újra, Baz Luhrmann féle trükkök, giccsek is befigyelnek, de ez nem ártott a filmnek, és mondom nem alakultak rosszul a látottak. Ám a darabnak a robbanása, dinamikája, kellő helyre és időben odarakott felívelő jelenetei elkerültek engemet, viszont a zenés-filmek skatulyájában okvetlenül nézhető.

A rakparton - Vélemények

2021-01-30 21:06.59

Filmtörténelmi dráma A rakparton című alkotás. A fiatal Brando durvább énjéhez képest itten mérsékelte magát, nem akarok rosszmájú lenni, ám a romantikáról alkotott képe hagyott némi kívánnivalót maga után, de ide feltétlenül nem is ez kellett. Általában tőmondatokban beszélt, minél rövidebben, lényegre törően, folyton magából indult ki, csak az volt jó, amit ő csinált, mondott, de sokat szenvedett e miatt Tarita Teriipia, megannyi veszekedés alakult ki köztük a magánéletükben, hagy ne taglaljam, ám nem lehet elmenni a mellett, hogy szerepeiben valahogy mesteri módon érzékelte azt, hogy mire érdemes hangsúlyt fektetni. Botrányai ellenére legendává nőtte ki magát. Amiket ráírtak karaktereket, általában a keményfiúsakat, azokat zsigerből hozta. Vannak helyzetek mikor a törtetőbb ént előtérbe hozni és megmutatni nyerő ötlet, ám vannak, amikor konfliktusokhoz, problémákhoz vezetnek. Elmondanám, hogy Marlon a vígjátékokban sem vallott szégyent, mi több a Bedtime Story-ban meglepően pazar David Nivennel egyetemben (nálam az egyik csúcs). Eva Marie Saint még ma is él, 96 éves, micsoda Natural Beauty volt ez időben! Az ártatlan teremtés szerepében kiválóan alakít. Semmi agresszivitás nem fedezhető fel a személyiségében, nem az a fajta nőszemély, aki mindenáron agresszívan erősködik, és rányomja a nézetét a másikra, hanem az akkori korszakhoz illő értékrendszerhez köthető a személyisége- az érzései pedig többet mondanak a szavainál. A társadalmi rétegek kellő mértékben teret kapnak- Elia Kazan erre érdekes módon kiemelten ügyelt, e mellett a gengszterfeelinget természetesen belekeverte fő cselekményszálnak.

Sport

2021-01-29 19:09.04

Michael Phelps az úszókra fix, hogy érthette, ám azon sem lepődnék meg, ha a többi sportolóra úgyszintén. Az egyik legkiemelkedőbb sportoló ezen a világon, talán harmincévente egy ilyen születik. Bár a Michaelek mindig is rendhagyóak voltak. Jordan, Phelps, Jackson, Schumacher, Johnson… Az utóbbi 400méteres síkfutásban váltóban 43 másodperc alatt tudott futni ezelőtt 25évvel- óriási eredmény. A futam végén alig lihegett, pedig gyilkos egy futószám, mivelhogy végig kell izomból tolni, nem lehet tartalékolni. Plusz eléggé melós, mivelhogy 600-800 métereket is szükséges futni edzésen. Térjünk rá Phelpsre, most jelenleg úgy hírlik, hogy totál depresszióban van-, családja tartja benne a lelket, annyira megzuhant. 16 évig tartózkodott az úszók világelitjébe, világszínvonalon, nem piskóta dolog. Már 2000-ben Sydney-ben ott volt az Olimpián sihederként. Ez a fickó nemcsak fizikálisan, hanem mentális szinten is dominálta a mezőnyt hosszú éveken keresztül, nem törte össze a nyomás, ami ránehezedett. Nem agyalta el magát, hanem lézerfókusszal koncentrált, mindent kizárt a versenyzés pillanatában. Senki nem tudott úgy pillangózni, mint Ő- félelmetes versenyző volt ebben a számban! Bejött a csarnokba, hallgatta bömbölve a zenét fülhallgatóján, rázogatta a karjait, mutatta, hogy vagyok valaki, közben a nézők ujjongtak, a fotósok fényképezték, minden külső tényezőt kiiktatott, hihetetlen módon elmélyült - valami más emberré változott át ekkor. Olyan fordulókat csinált, de olyanokat, hogy majdhogynem 20 méterig delfinezett ki, a többiek már úsztak, amikor ő még csak a vízfelszín alatt tartózkodott, utána meg egy pillanat alatt előbukkant a medence mélyéről, mint egy kiéhezett szörnyeteg, aztán feltette a kérdést, hogy tényleg engem akartok legyőzni? Fiúcskák szerintem csak most kezdek még igazán belejönni, eddig őrlángon égtem. Ezt a delfinezést azokban az időkben Ryan Lochte a másik amerikai ellenfele tudta hasonlóképpen megcsinálni, a világ előtt voltak ebben is- Bob Bowman edzősködött az USA úszóválogatottjában, ő vezényelte az úszófenomén vizes tréningjeit. Michael, amit tudott csinálni a hajrában, amilyen karcsapásokat, ahogy emelkedett ki a vízből, na az sem volt akármi- a szerb Milo Cavicot ezzel a lendülettel nyomta le általában, pedig az utolsó 15 méteren egy 100méter pillén már mindenki hasonló módon elkezd savasodni. Ám Phelps vert helyzetben is fel tudott jönni, sőt a védjegyévé vált, ezért egyike a LEGNAGYOBBAKNAK! Az egyes házban áll a Mars bolygója, az a kos jegynek a háza- ezt hívják úgy, hogy dominanciában van. Elképesztő marsikus energia volt benne- az egész EGÓJÁT keresztülnyomta a vízen, ilyen jelmondattal: Ki, ha ÉN nem ?! Ám a hétköznapi életben úgy érzem, hogy nem annyira alkalmazta ezt, inkább éles versenyszituációkban vette elő, ezekben a mindent eldöntő feszült helyzetekben pedig elengedhetetlenül kellett. A 2008-as Pekingi 4x100-as gyorsváltót nem lehet könnyen elfelejteni, amikor Jason Lezak behozta csapatát hátrányból, ezzel életbe tartotta Phelpsnek a 8 aranyéremre való rekordállítását. 1972-ben Mark Spitz 7 aranyat nyert Münchenben, ezt akarta felülmúlni. A nyerés pillanatában őrjöngött a medence szélén széttárt karokkal, vérmérséklete az egekbe szökött, akkor mikor Jason megnyerte az amcsiknak világcsúcsot úszva repülőrajtból a 100méteres gyorsat-, HE DID IT- Megcsinálta! Phelpsnek az őrjöngése tartalmazta azt, hogy huuu pajti ezt nem hiszem el, Te itten döbbenetes voltál, sőt még annál is döbbenetesebb. Egy igencsak epikus úszópillanat ezen a planétán- az amcsiknak egészen biztosan. Pekingben 17 úszása volt, keress utána, ha nem hiszed el nekem. Előfordult, hogy leúszott egy döntőt, utána azonnal újra medencébe kellett ugrania- a fáradtsági küszöbe nem tudom hová lett tolva, valahová a végtelenbe. Naná, hogy a Magyarokkal voltam, nekik szorítottam, de ez a fickó másfajta tulajdonságokkal lett megteremtve és ezzel borzasztó nehéz volt mit kezdeni- akárhogy nézzük, történelmi perceket adott a nézőknek.

Kevin Costner - Vélemények

2021-01-27 20:41.45

Neked nem is szükséges értelmezni. Elég, ha én átérzem a dolgokat, és ez pont így jó!

A program - Egy legenda bukása - Vélemények

2021-01-18 20:35.10

Jóindulatból elárulok neked/nektek valamit. Lecsukhatták volna, azért ha bevallja azt, hogy 2009-ben is doppingolt, mikor újra visszamászott a kerékpársportba. Mivelhogy akkor azok a minták még nem évültek el, frissek voltak, ezért vád alá lehetett volna helyezni őt. Ám letagadta, hogy szedett bármiféle tiltott szert- OKOSAN csinálta, abban a helyzetben ezt kellett tennie. Kétezer-kilencben 3. lett Lance a Tour De France-on, 37-évesen, igaz, nyerni akart, de ilyen idősen ez a helyezés sem akármi. Akkoriban az Astanában versenyzett, egy Kazak csapatban, megérkezett az újabb generáció, jöttek a fiatalok feljövőben. Említenék egy olyan kerékpáros nevet, hogy Alberto Contador Velasco. Nem voltak annyira jóban egymással, közös csapatban tekertek, erősen rivalizáltak egymással, számos konfliktus alakult ki köztük, de ezeket úgy-ahogy meg tudták egymással beszélni. A spanyol nyerte a francia körversenyt, Armnak szintén segített az utolsó hegyi etapon, beállt tempót menni neki. Alberto az egyik legmegszállottabb kerekes volt az Armstrong korszak után, nem volt szüksége motivációra, mivelhogy egyszerűen BENNE VOLT. Stílussal, szinte táncolva pedálozott, pörgetve tekert, ám a lebukása után megannyiszor nem ment a kerékpározás és szenvedett. Tudnék róla mesélni temérdek érdekes sztorit.. Christopher Froome - Contador érát végig láttam képernyőn keresztül. Virtuálisan olykor több száz oldalon át filóztunk ezeken a dolgokon. Mikor hol kell támadni, mennyit jelent szélárnyékban tekerni, ki milyen erőben lehet, mennyit tartalékolt valaki előző nap, stb. Volt úgy, hogy bukás következtében eltört Contadornak a sípcsontja a Touron, aztán még utána tekert 30 percen keresztül- kegyetlen kemény legény volt (a teljes személyiségképletében is ez azért megmutatkozik). Hazautazott a versenyről és megműtötték, ám nem henyélt, hanem otthon görgőn 1 lábbal hajtott, oly módon készült a közelgő Vueltára. Mindig támadott, szinte irreális helyzetekben is, síkon szembeszélben 100 kilométerrel a szakasz vége előtt, nem ismerte azt a szót, hogy lehetetlen, izgett- mozgott nyughatatlanul, ez a nézők számára volt remek, mivelhogy vitt izgalmat egy unalmas szakaszba. A segítői alig tudtak neki menni pár száz métert, mert rögvest ki is fáradtak, világverő brigádja az Astanán kívül sosem volt. Oleg Tinkov orosz multimilliomos főtámogatóval dolgozott együtt a Tinkoffban, még kerekeztek is együtt, folyton ráfogadott, hogy ha megnyered a versenyt, akkor veszek neked valami értékes luxus ajándékot. Totál őrült fazon Tinkov Úr az életben-finoman szólva szeret bohócot csinálni magából. Contadoros névvel felcímkézett borosüveget hordott magánál- iszonyatosan hitt a kerékpárosában, szinte agyament módon, ami megsüvegelendő dolog, ám csapatot sosem tudott elé rakni valamilyen oknál fogva.. El Pistolero 2017-ben képes volt megnyerni az utolsó hegyi szakaszt Spanyolországban, a legendás Anglirun, vannak 22-25%-os meredekségű részei is a hegynek- brutális felmászni rá! Előtte azon a körversenyen kb. 20-szor támadott, mire sikerült nyernie. Reggel feltett egy képet a szakasz előtt, egymagában ült, a bukósisakját fogta, maga elé meredt és azt mondta: The Last Battle, azaz Harcolni fogok a Végsőkig! És olykor a képzelet csodákat produkál, mivelhogy meg tudta nyerni élete utolsó hegyi szakaszát, ám közel sem a képzeletről vagy a tehetségről szólt ez ott és akkor, hanem AZ AKARAT diadaláról. Akik követték azok tudják, érzik, hogy miről beszélek. Lance Armstrong színvonalú totális komolysággal vett, profin kivitelezett hegyi támadásokat napjainkban már nem sűrűn fogsz látni. Ő nem tili-tolizott, csomószor a kaptató alján betámadta az egész brigádot, és végig tudta vinni az akciót. Akadt, hogy majdnem két percet adott az emelkedőn például Ullrichnak- teljesen más mércéjű időszak volt a sportágban. A későbbi években a különbségek leredukálódtak, szorosabbá váltak a versenyek, mikor nagyobb súlyt fektettek a versenyen kívüli többszöri doppingellenőrzésekre.

Kevin Costner - Vélemények

2021-01-18 16:49.36

Isten Éltesse Kevin Michael Costnert! Lehet akármilyen fizimiskája még ennyi idősen is, ám nincs könnyű helyzetben, egy Christine Baumgartner kaliberű nő mellett folyamatosan meg kell az embernek újulnia, nem hagyhatja el magát, szükséges fent tartani az érdeklődését- ezt ő mondta. Bizony van benne igazság, nem is kicsi! Egy biztos, hogy az ilyen NŐK miatt sok minden előfordulhat!

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére