somliv hozzászólásai

Ugrás somliv adatlapjára
elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

Úriemberek (2020) - Vélemények

2021-11-03 11:11.17

Érdekes élmény. Elismerem Guy Ritchie munkásságát, de bevallom nem szoktam éjt nappallá téve nézni filmjeit, úgy futottam neki, hogy lássuk mit fog elérni bennem. Amúgy is borzasztóan el vagyok szokva napjaink sémáitól. Guynak van egy sajátos ízlése, alkotómódszere, durván maximalista és tökéletességmániás az ürge, ezt ebben a mozijában is szemünk elé tárja. Az Úriemberekben még a legódivatúbb kellék, masina is tökéletesen lett ábrázolva, a színészek külső megjelenésére szintén kifogástalanul figyel, ez persze jó, de ennek megvan a fonákja, mert a brit rendezőúr nem bogarássza figurái lelkiállapotát. Az érzések, az emberi tulajdonságok kiemelésének rovására megy precizitása. Igaz, műfajilag krimiről beszélünk, ezért minek is tenné ezt, ám valahogy nálam szárazzá, egysíkúvá válik egy idő után az egész műve. Kétség sem férhet ahhoz, hogy a történetet, plusz a színészeket parádésan tudja vezetni. A közeg, a kellékek, belső elrendezése a dolgoknak, amikkel dolgozik, mind-mind tökéletesen festenek, még az asztal pici sarka is. Híresebbnél híresebb színészeitől ugyancsak elvárja ezt a teljesítményt, ami néha azért komoly teherré, gürcölő munkává válhat számukra. Elképzelem, miszerint lekapja a 10 körméről azt, aki nem teszi oda magát. Madonna már rég a múlté, nem tudom, hogy leendő felesége, a mesés, a varázslatos, a természetes, maga a kisugárzás, Jacqui Ainsley! Vajon hogyan bírja elviselni ennek az ürgének a tökély mániáját, pontosságát, sznob énjét, valószínű valahol ő is ilyen lehet, de ezt most ne vesézzük ki jobban. Mennyük tovább a Gentlemenre, burjánzó szövegek, halomnyi párbeszéd övezi az alkotást. Beszélnek benne trágárul, mocskosul, olykor elegánsabban, tanítójelleggel, szóval sokféleképpen, érintve az élet sötétebb árnyait, amolyan alvilági, gengszterfeelingként ezt betudhatjuk. Felsejlenek itten a nagyobbnál nagyobbnak számító nevek. Matthew Mcconaughey-vel kezdve, aki királyként dílerkedik, terjeszti birodalmát terebélyesebbre. Sokaknak szemet szúr, le akarják trónjáról a kapitális ragadozót pöccinteni, ezért óvakodnia szükséges ellenségeitől, akik bukására várnak. Ő áll a cselekmény középpontjában, a várt teljesítményt szállítja, kellő egóval, fennhéjazó magatartással trónol, ami szerepét természetesen megkívánja. Azonban a legkiemelkedőbb figurák egyike, az Hugh Grant, aki beépített emberként, lesifotósként kuszálja a szálakat. Voltak szövegei, de még mennyi, és milyen választékosan kommunikált. Itt le kellett tennie a popóját és magolhatta befelé azt a temérdek mesét, amit rászabtak. Idő elteltével már sok volt ez a mese, a visszamormolás, túl kacifántosra vette mondanivalóját, mégis összességében passzolt hozzá, megoldotta feladatát, néhol verítékesnek érzett munkával. A másik delikvens, az Charlie Hunnam, kifejezetten lazán mondókázott, bár az Úriemberekben a keménység mellett mindenki cool formában képezte a szavakat- ennek a két órának ez a fő erénye. Fullajtári színben tetszelgett mestere előtt. Levágott olyan dialógusokat a kiscsávók főhadiszállásán, hogy csak na, és ezek alpáriak sem voltak annyira- nálam ütöttek. Mikor igyekszik jó útra téríteni a füvező fiatalokat fent a panel lakásban: Hogy mennyit bírok ? Te egy guriga sajtot se bírnál el. Colin Farrellről elmondható, hogy féltő kezekre nem szorult, fellépései edzőhöz méltóan mutatkoztak, bár képernyős percei takarékon voltak. Michelle Dockery szintén figyelt a stílre, kimért módon támogatta végig királyát. Guy fiai zakatoltak ebben a moziban, kényes szituációkban is illő módon feltalálták magukat, e közben coolsággal hintették egymásnak mondanivalójukat. Léteztek durvább, véresebb, könyörtelenebb leszámolási percek, amik a gyomromat kicsit forgatták. A végén Rics megmagyarázza az eseteket, lerántja a leplet, a csavarok jók, filózást nem hagyja ránk. Nem rossz movie ez, Ricsihez méltó, kinézetileg csúcsmunka, de mondom engem személy szerint elkerült ennek varázsa.

Az olasz meló - Vélemények

2021-11-01 18:51.41

A mozi háromnegyedét nézve kriminális nagy közhelyként írva: pofátlanul erős. Felix Gary Gray rendezése, többet ígérem, hogy nem biflázom fel ide, ám Barry White-Come On videóklipjét ő csinálta, Ericson Core fotórendezővel, 1994-ben az A&M Records közreműködésével, azaz 27 évvel ezelőtt! Az MTV csatorna (ami 1981-ben alakult) már 95-ben nyomatta a klipet- nézz bele, a minőség Mozartjának lehet nevezni, annyira jól össze lett rakva. És eme filmjében is megpedzi a qualityt de milyen lágyan azt. A másik legnagyobb erényt fitogtatva elmondom, hogy a felépítésre illik figyelni, mert az szinte tökéletes, ám mégsem teljesen az. Mert a közepe el van tinglitanglizva, csak úgy ráérős módon van odahajítva. De valahol ez is megbocsátható, mert ez egy tolvajfilm, melybe azért illik belefékezni. Valahogy így mondják: Legyen egy erős kezdés, közepét szabad elnagyolgatni, végén meg jöjjön egy mindent elsöprő robbanás,- felépítési szempontból ilyen beállítottsággal nézzük. Az olasz melóban ezt megkapjuk, e mellé jön a patentos színészfelhozatal. Donald Sutherlanddel az élen, akinek néhány pillanata mondjuk finoman szólva kenterbe veri Edward Nortonét, azok az évek, rutin, tapasztalat, lám mennyit számítanak. Norton gyerek azért nem muzsikálgat rosszul, de kellett volna még rá vagy 15 kg súlytöbblet, meg vagy minimum plusz 10 év, mert néhol vékonynak éreztem az agyafúrt, mindenkit elsöprök genyó szerepében. Nem hittem el, hogy úgy oda tudna basszarintani valami ordas nagyot- érted mire gondolok most. Aztán bepofátlankodott szerepére a hajdani műugró, a brit származású Jason Statham, életpályája alatt egy karaktert tud igazán, de azt sziklaszilárdan. Ezt a szállítós, izmos keményfiút akár álmából is idetolja folyton elénk, ám ennél merészebbet félnek rászabni. Pedig szerintem tudna más szerepkörökben is jeleskedni. Mark Wahlberg meg szokásához híven úgy szépen összetartja, egyengeti színészbrigádját, elejt egy-két rá jellemző szöveget, full hidegséggel, nyista arcmimikával. Szavakkal való játékosságát előszeretettel forszírozza, ami persze jól áll neki. További szereplő, Seth Green, a csapat agya, hackere, aki jelenlétével csak még inkább megszínezi a látottakat. Na és vétek lenne kihagyni ebből a felhozatalból, a dél afrikai szőke bombázót, Charlize Theront, aki testileg is jó karcsún mutatkozik, mellette pedig kiállása tekintélyt parancsol,- elképzeljük róla, hogy be tudja dobni magát széffeltörőként. Betolták az elektromos Mini Cooper járgányokat, amiket direkt erre készítettek el 2003-ban, pötit felturbózták őket, hogy száguldásban ennél otthonosabban mozogjanak, metróval is felvegyék a versenyt, és nem állok messze az igazságtól, ha azt írom a minivel semmi sem lehetetlen. Helyszínek sem éppen gyöngék, Velence, utána be a havasokba, végén meg a Los Angeles-i nyüzsis sztráda. És itt álljunk meg, vegyünk egy mély levegőt, mert Gray elkezdi nekünk pedzegetni azt a szót, hogy profizmus. Sőt, el is éri bennünk, merthogy a Los Angelesben lévő cikázás az tényleg pofásan mutat! A páncélautók, a motoros felvezetés, a helikopter emelgetése fel-le az úton, a minik, a képi váltások- egyszerűen bődületesen van levezényelve. Tapintható a végében egy olyan szavacska, amit izgalomnak hívunk, természetes egy ilyen műfajban ez elengedhetetlen- ezt az Italian Job tálcán kínálja számunkra.

A jó rabló - Vélemények

2021-10-31 19:32.08

A jó rabló eleganciába burkolózik. Mert e jellemző nagyban ékesíti ezt a filmet. Neil Jordan ide varázsolta egy röpke két órára az Ocean’s filmek jellegét, mely még hajaz a régi Thomas Crown féle krimire is. Mi több, képviseli a Soderbergh féle lassúságot, amire vagy ráharapsz, vagy rögtön elutasítod. Összekutyulta a nemzetiségeket rendesen, e mellé tesz rá valami olyasmit, amit élethűségnek nevezünk, ám ehhez kellett Chris Menges káprázatos operatőri munkája. Olyan kameravillanások vannak, amilyet nem sűrűn lehet szemrevételezni. Leonard Cohen zenéje, azokkal a háttérhangokkal finomítja azokat a képeket. Monte Carlo az egyik helyszín, ez a pompás „porfészek”. A Riviera Palace Hotelben vagyunk, mintha benne mászkálnál te is, annyira beleélővé van téve. Nem akárkik a színészek sem, akik játszanak, ám ne várj szépfiúkat, még kimondottan csodaszép csajokat sem, mert nincsenek, azonban van egy óriási Nick Nolte, aki zsigerből jó erre a rablós szerepre. Franciák fenegyereke, Tchéky Karyo, nyomozórendőrként ólálkodik a lefülelendő brigád körül, talán laposabb a vártnál, de ezt betudjuk annak, hogy nem rá van kiélezve a sztori. Ralph Finnes néhány feltűnése, mint kereskedő, csak a hitelességet acélozza. És itt van a rendezők nagyágyúja, a szarajevói gigász, a vérbeli egyediség, Emir Custurica. Ki többször fejtegeti az emberek tragédiáját, nyomorát, meri ezt viccesebb formában érinteni, mely átlépi az arra érzékenyebbek erkölcsét. Bár itten más, egy hidegvérű technikai guru álcájába vágja magát, milyen jól teszi ezt. Valahogy ilyennek festesz magad is le a való életben egy tech mestert, ezért is szerepére hivatott. Hangárjában gitározik, zöld lézerfénnyel, kütyüjeivel elárasztva- totál elvont figura. Mondhatjátok, hogy minek beszélek erről, hát azért mert az akció egyik kulcsfigurája. Tolmácsolásai során az Ocean’s filmeket magunkon érezzük. Nolte a szedett-vedett tölteléksrácait összeszedi, velük szeretné megcsinálni a kaszinó rablását. Egy angyal és egy ördög keveréke a Bobnak nevezett manus. Segít a moszkvai tizenéves kurtizán nőcinek, felkarolja, majd később őt is az akcióba invitálja. Bobról megtudjuk az elején, hogy komoly heroinista. Leszokás fázisait láthatjuk, azok a napok mikor tisztítókúrára fogja magát, borzadály kellemetlenek számára, ám muszáj megtennie, hogy a manőverre teljesen szeren legyen. Megvannak benne az angyali tulajdonságok, mivelhogy kihúzza az élet sötét árnyoldalából az orosz tini csajszikát, vajon hány ilyen keringhet a mai világban, gondolj bele, és ne menj annyira messzire ezzel kapcsolatban. E mellett persze ki akarja fosztani a főszéfet- tulajdonképpen ő kettős ember. Csillapíthatjuk kulturális érdekeltségeinket, festmények, festészet betekintése, híres festőkkel: Pablo Picasso, Modigliani, Rembrandt, akiknek bérelt helyük van a játékkaszinó falain. Órák is kevesek mikor nézel egy Vincent Van Gogh festményt, hogy megértsd a benne rejlő motivációt, posztimpresszionizmusnak nevezett stílusirányzatát- ezért megfoghatatlanok az ekkora művészek. Noltétől beugrik pár életbölcsesség, sőt, bibliai szemlélet: Változtass, amin tudsz, fogadd el, amit nem, tudj a kettő között különbséget tenni. Nicknek a szellemes gondolatai, igazsághalmazai telitalálatok: Einstein tudod mit mondott a rulettről ? „Csak végtelen pénzzel, végtelen ideig, maximum tét nélkül játszva lehet nyerni”– Albert nem hitt a szerencsében. Nézés közben elégedetten teltek a minutumok, de azért úgy éreztem, hogy a manőver csúcspontjának nincs akkora beteljesedése, az igazi feszkós robbanás elkerült, vannak percek, mikor leül, és töredezettségbe menekül a mozi, fáradtnak éreztem pár részt. ÁM erre a műre rá kell érezni, mert eleganciája, nyomottabb hangulata bizony magával vihet.

Bridget Jones: Mindjárt megőrülök - Vélemények

2021-10-29 17:44.44

Kifejezetten jó. Ez a romantikus vígjáték bizony egyben van, nézése közben elvoltam vele, értékéből a magyar szinkron sem vesz le, sőt, a szófordulatok, szövegek igencsak jól megvillannak. Picit fiatalosabbra van véve a zenei front, ezt a filmet Sharon Maguire helyett Beeban Kidron rendezte, aki mellesleg 2012-től A brit Lordok Házának tagja. Érezhetően követte az első részbeli struktúrákat, azonban azokat az ütős kis lassított felvételeket kivette belőle, ami előzőleg Sharon szemcséi voltak. Inkább visszapillantott képekkel operált. Nem bántam, merthogy még így is átjöttek az üdítő percek, a lendületesség, folyékonyság végig fellelhető. Renée Zellweger formában, nem kopott meg, Bridgettes formájában lófrál. Hozza a rá jellemző tulajdonságait, amiért kedvelhető. Kalamajkákba keveredik, necces pillanatokat él meg. Hibái ellenére a nézettségi faktorok által a munkájában ászként tevékenykedik, és e mellett természetesen megint emészti magát két pasi miatt. Ám most üde színként bekerül a sztoriba egy Rebecca nevezetű gesztenyebarna szemű, hosszú combú, modell alkatú csaj, akit Jacinda Barrett testesít meg. Elsőre úgy látszik, hogy le akarja csapni magának Firth-et, ám ez a kifejlet a végén kiderülve elég meglepire van szőve. Colin úri fiús, brites stílusa újfent reflektorban helyezkedik el, ezt bármikor képes zsebéből előhúzni. A történet nincs túlcizellálva, az egzotikus thaiföldi kiruccanás ad a kultúrának, a környezet látványilag minket pillantásra hív, főleg hangulatilag ejthet kicsit rabul, jó kiszakadni a londoni borús, nyirkos közegből, ezt itt megtették- ezek a váltások frissítésként nálam betaláltak. Továbbá akiről szót érdemes ejteni, az Hugh Grant. Szerfelett passzol a moziba, szokásos szerepe ellenére mondom ezt. Vélekedésem szerint az egyik legjobb alakítása ficcent be. Nézegettem színrelépéseinek perceit, és láttam, hogy borzasztóan képben volt, hogy egyes helyzetekben mit szükséges csinálnia. Semmi lámpaláz, semmi idegesség, ellenben elhintve némi magvas gondolat, szerfeletti oldottsággal, önbizalommal teli kommunikációval megtoldva, és azok a beszólogatásai is ülnek, aztán mikor felülteti saját magát vagy amikor Bridgettel szemben újra hoppon marad, nem leszek erős, ha azt mondom, hogy macsósan tűri. Még elhúzhatták volna játékperceit, mert látszott rajta, hogy fénykorához illően ragyogott szerepében. A Bridget Jones Mindjárt megőrülökben nuku üresjárat, akciódúsabb pillanatokat szépen adagolják nekünk, szerencsére nótákkal sincsen túlárasztva, pont annyi, amennyi odaillik. Erre rendezőnk ráérzett, nem érzed a soundbeli töménységet, számomra ez a visszafogottság működött. Tempó elejétől végigkísér, az egymáshoz mondott dialógusok találóak, garantálják a felüdülést. Vége ugyan a szokásos paneleket erősíti, de ezzel sincs probléma. Jones bolondságai dacára is tündököl- bolondos, vidámabb élethelyzetek, amikbe előszeretettel belekeveredik,- ezek hozzák számunkra a poénosabb perceket. És aztán figyeljük meg a lezárásba torkolló felvezetést, esőben, a Soul műfaj alfája és omegájának zenéjére, teljes névvel írva: Barrence Eugene Carter, művésznevén Barry White búgó hangja megérkezik- You Are The First, The Last, My Everything- szépen lefordítva: Te vagy a kezdet, a vég, a minden! Kérem, így kell tálalni valamit, tanítóóra a javából. Mondom, a széria tartja a maga színvonalát, lehet alul is pontoztam, mivelhogy ha műfaji szempontból vizsgálom, akkor érinti a kitűnőt.

A specialista (1994) - Vélemények

2021-10-24 19:39.11

Ebben a filmben még mindig van stílusosság. Mely elég régen, 1994-ben készült Luis Llosa által, mégis odaszegezhet minket a képernyőre. Bogotában látható vízesés képeivel startol, a két specialista attakban. Rosszul sül el az akció, mivelhogy egy veszedelmes drogbáró kinyírása során egy kislány is a furgonban tartózkodik, így hát Sly kiakadva, emberségét előtérbe hozva akarja lefújni az akciót, mindhiába, a James Woods-t alakító „karmester” közbevág, kijön az erőszakos énje, továbbot int erre a bevetésre. Már késő a közbeavatkozás, merthogy nem lehet hatástalanítani a bombát. Slyon iszonyat lelkiismeret furdalás van ennek kapcsán- képtelen megmenteni a kislányt, a vízbe zuhannak, óriási a robbanás, innentől a társak ellenfelei egymásnak. Miamiból érkeznek az újabb képsorok, karneválhangulattal, Dél-Amerikához hasonló légkörrel, szellőfuvallattal a kivilágított partin, lágy énekhanggal megspékelve- valami irtóra eltalált részt prezentál. Beindul a sztori, a főspecialistát felkeresi egy ismeretlen, misztikus nő, akit bosszúvágy fűt a gyerekkorában ért sérelmek miatt. Stallonénak két karaktere volt, ami úgy működött, ez a magányos, hidegvérű bombakészítő, aki már-már művészi szinten ügyködik, és a nagyszívű Rocky, pályája során ezt a kettőt tudta igazán hozni. A filmet tovább elemezve, elmondhatjuk, hogy nincsenek akkora csavarok, sem meglepik. Ellenben van egy olyan, amit stílusos gyilkolásnak nevezünk, mert főszereplőnk rendelkezik ezzel a jellemvonással, példálózok a kávéscsésze aljára tett bombával vagy éppen a nyakláncba belerejtve. Már elegetek lehet, hogy felhozom, de James Bond gonosza, Goldfinger úr szintén ilyesmit képviselt negatívabb formában, amikor aranyba fullasztotta a csajt és úgy ölte meg. Sharon Stone itten volt vagy harminc egynéhány éves, pontosan harminchat. Erotikus mivolta olvasztotta a képernyőt rendesen, és kérem szépen, John Barry zenéje rátesz egy lapáttal, de még mennyire rátesz, főleg azokban a részekben, mikor Stall hallgatja a nőt fülhallgatón keresztül- micsoda ízléssel vannak odatapasztva azok a szólamok. Izmok megfeszítése, nyújtás a bázison, a rejtett kikötői zugban, figyelhetjük, hogy Sharon szexi porcikájára vált a kép, ahogy fekete lengében erotikus mozdulatokat végez, lassított felvétellel kapjuk, azzal a Donna Allen féle dallal, azzal a szövegvilággal. Ez a nő olyan, mint egy enigma, addig vonzó számodra, amíg nem tudod megfejteni. Ja, aztán tüstént térjünk ki egy névre, akit úgy kifelé kellene emelni, az James Woods, ő finoman szólva is lejátssza az egész színészbagázst. Igazat adok azoknak, akik azt mondják, hogy ordenáré módon tombol, feltobzódik, alkalmatlan a türtőztetésre, nincs tekintettel az égvilágon senkire, de valahogy ez az erőszakkal dagadó magatartás jól áll számára, sőt, e mellett mintha senki se figyelné őt, olyan természetes lazasággal lépked a kamerák előtt. További pozitívum az operatőri munka, csúcs képekkel, napsütésben zajló esővel, ezt Tony Scott szintén szerette bejátszani, védjegyéül szolgált, lásd: A közellenség. Nincs elkapkodva semmi, nyújtózik előre a cselekményszál, hármas fogattal együtt. Léteznek beletrafált szövegek:„A világ teteje mama”. Éles kontrasztok befigyelnek, Florida színes nyüzsije kontrasztban a temetői, templomi lehangoltabb helyszínekkel, bár még itten azok a részek sem festenek gyatrán. Az apró effektek szintén helyére vannak téve, sőt, nem is olyan aprók-bombarobbanások előtti feszültségkeltésként szolgálnak. És amire sokunk várt, az a végén lévő Sharon és Stallone zuhany alatti pokoli erotikával túlfűtött jelenete, mely méltó kiteljesedést ad. Nem mondom, néhol laposságba kezd fulladni a mozi, ám mégsem ül le, mert végig ott van a hangulat, az atmoszféra, na és az akciók, látványos robbanások, melyek löknek jó párat a látnivalón.

A király beszéde - Vélemények

2021-10-18 19:03.19

Esztétikai érzék szükséges ehhez a történelmi filmhez. Bár irtóra sokallom ezt a tizenkét Oscar jelölést, mert ennyit közel sem ér. Hüledeztek megannyian e mozi kapcsán, érdemes belassulni, sőt, nagyon le kell alfába menni, hogy ez magával vigyen. Mondjuk ne egy dübörgő koncerthez mérd, mert ez merőben más. Közvélemény szava meghatároz sokunkat, általában szoktunk is ennek hinni, ezekre a szavakra adunk, ki többet, ki kevesebbet. Adva van egy király, VI. György, Colin Firth érkezik erre a szerepre, aki gyerekkorától dadog, ez felnőtt éveire nézve is gondot jelent számára, mert tömegek előtt nem képes normálisan beszélni, és akkor a szónoklásra ki se merek térni. Felbérel egy logopédust, akit Geoffrey Rush alakít, főszereplőink párbeszédei tartják ennek a mozinak az ívét, amit inkább egy kisebb volumenű ívnek neveznék. És itt jön be az, hogy életrajzi drámaféleséget mesélni valami vérlázítóan álmosító dolog, ezért sokaknak bele is törik bicskája ebbe. Szóval, ha te akciófilmeken, zenés-táncosokon, sárkányos sci-fiken edződtél, akkor nagyot fogsz csalódni. Mert ez homlokegyenest máshogyan van megalkotva. Szükséges elővenned finom érzékedet, e mellett figyelned a színészi játékra, mert ez létezik, és ha pontosabban nézed, jobban belemerülsz, akkor teljesítményeket fogsz észrevenni. Firth nincs könnyű helyzetben, de a terhet, ami vállán csücsül, jól megoldja, persze ehhez hozzájárul Rush profizmusa, támogató szerepe. Aztán a percek leforgásával láttam, hogy van köztünk valami, amit úgy nevezünk: Összhang. Erre rásrófol az, hogy György mellé állhatsz, pont bakijai miatt, amik emberivé teszik. Látod kínos szerepléseit, majd erőfeszítéseit, beleérezheted magadat, hogy valóban milyen nehéz egy csoport elé kiállnod, aztán hangképző szerveddel szavakat képezned, továbbá mondatokat, utána összefüggő szöveget. Mi több, itt elvárják, hogy királyként kifogástalan legyél. Az élet szintén sok helyen erre a kifogástalanságra forszíroz, ezt traktálja rád a média, az iskola, a munkahely.. Most akkor gondolj bele, hogy egy királynak mekkora teherrel kell megbirkóznia. Ami alatt még a harcedzett egyének is töredezhetnek, nem még az, akinek ez kiskora óta irdatlan nehézségeket okoz. Itten ne várjál nagy truvájnak számító jeleneteket, mert nincsenek, ellenben a felek közti párbeszédek finomsága, a tekintetek összeérése, nonverbális kommunikáció- ezekben bizony erős A király beszéde. A két főszereplő rengeteg apró érzést is közvetít számunkra, csak nézz a szemükbe és meglátod, miképpen miről beszélek. A világ egyik legjobb színésznőjének titulált, Helena Bonham Carternek rezdülései helyén vannak, átérezzük, hogy problémás szituációkban is társáért van, és nem ellene. Ám ez a mozgókép a percek menetelével sem indul úgy be, mint várnánk. Hiányként írva elképesztően egyhangú, egy skatulyában mozog. Gondolhatják joggal temérdeken, hogy nem szoktam mások kritikáit elolvasni, pedig olykor elszoktam, most is megtettem. Páran fejtegették egyik portálon a kiteljesedések, csúcspontok hiányát,- osztom ezt a véleményt. Beszélgetésekben láthatóan előkerült a feszültség, de ezt amolyan angolosan oldották meg. Azonban Tom Hooper korrajza tűpontos, erre rátelepszik a komorabb brit légkör, királyi jellemzőkkel megtoldva, megjegyezném, hogy a rezidencia berendezése mesésen néz ki. A zene elegáns, ám Ennio Morricone érzésekkel teli mezsgyéjétől messze áll, és akkor visszafogottan fejeztem ki magamat. Szerintem azért erősen túlértékelt alkotás, ha reálisan nézem, akkor három-négy csillagocska között billeg. Ám a jó tulajdonságokat illő meglátni benne, magam is így vagyok ezzel.

Bridget Jones naplója - Vélemények

2021-10-16 16:52.21

Rettentően megnyerő romkomédia. És ez Patrick Doyle egyik érdeme, a zenei munkája által, amiket alávág, azok a mesés egyvelegek, akkora löketet adnak a mozinak, hogy az rettenetes. Másvégről Renée Zellwegert rögvest ki is emelem, aki ekkor élte fénykorát, maximumon teljesít. Sharon Maguire filmrendezőnő vitte vászonra Helen Fielding könyvét. Egész pályája alatt cakkpakk majdhogynem ennyit alkotott, doszt elég, azért mondom, mivel ha valamire ennyire ráérzel, mint azt ő itt tette, akkor legyen pont és megállhatunk. A harmincas szingli nőknek mutat tükörképet, meg annak a számtalannak, akik nem tudnak párt találni maguknak. Feljön a szereplőlista az elsőkben, Celine Dion hangjára, elkezdődik a mozi, érezzük, hogy ez bejövős lesz. Bridget tele van mindennapi problémákkal, egy esendő nőt látunk magunk előtt, hagyományos viselkedésmintákat követ. Félelmekkel, kétségekkel, amik rátelepszenek, ezek szippantják be, halljuk negatív mondatait, megértjük, mellé állunk, mert közel áll hétköznapi világunkhoz- ezért is működik a mozi annyira jól. Naplót vezet, ahol leírja, hogy mik nyomják szívét, olyanokat szintén, melyek nem tűrnek nyomdafestéket, igen, mert oda olyasmiket is lemerünk írni. Verítékes, könyörtelenül verítékes normális munkát találni a londoni felfordulásban, hát még a párválasztás mennyire rizikós dolog, gondolja ez a felnőtt nő. Halomra hibázza magát, rosszkor lép általában be a szituációkba, nem az ügyességéről híres, de ez érdektelen, mert hibái ellenére, van szíve. Bekerül a cselekménybe két férfi, két rivális, ők fognak kegyeiért küzdeni, sok-sok viszontagság között. Grant pokolian jó erre a nagyzoló, bájgúnár szerepre, mutatom, hogy fentebb vagyok tőletek. Néztem amilyen egósan szövegel Bridgetnek. Persze, belül remeg különben a jövőjét illetően, film közepén megtudod, mikor piásan dumcsizik Jones-al, akkor meséli, hogy húsz év múlva egy bárban fogok megzuhanva iszogatni egy fiatal szőke hajú spinével,- jellemét leírja ez a mondat. Fordítsunk vissza Marvin Gaye és Diana Ross közös melódiájára- Stop, Look, Listen To Your Heart névvel fut, Hugh megcsókolja Bridgetet, azzal a kameralassítással- szimplán telitalálat, minden manír nélkül mondva, és nem ez az egyetlen ebben a műben. Jönnek az együtt töltött mézeshetek, inkább itt csak a hétvégi kiruccanás marad, mely elfeledteti a hétköznapi rutint. Végre teljesnek érzem magamat, egy erős kaliberű férfi oldalán állok, elhiteti veled, hogy nem vagy szürke kisegér. A járdán vidáman, magabiztosan flangálok, az életemet egésznek érzem e pillanatban. Egy csapásra beüt a mennykő, mikor hazaérve elmész az álompasidhoz, már előre valami rosszat sejtesz, de próbálod nyugtatni magadat. Gyanúd beigazolódik, meglátod a másik spinét lakásán, ki rögtön rémálmoddá válik. Az a pillanat szívszorító, összeszorul mindened, fáj, bitangul fáj. Csakis rajtad áll, hogy ekkor totálisan összezuhansz, vagy dacból egy baszottul kemény egyénné válsz,- nóták még mindig a helyére vannak téve, füleld az 1978-as Chaka Khan- I’m Every Womant, amit ám Whitney Houston későbbiekben feldolgozott, ez a szegmentum megadja neked a választ erre. Nem lehet megtörni ezt a csajt, jön a meló, a tévézésbe kerül, riporterként hideget-meleget kap. Megérkezik gavallérja, a hűvös, pedáns, angol úri fiú, Colin Firth személyében, Granttel első pillanattól ellenfelek, ellentétei is egymásnak. Időtlen időkig nem menekülhetnek el egymástól. Naná, a csajszi előtt kell lejátszaniuk kint az utcán, hogy eldöntsék ki a keményebb fából faragottabb. Megfordulnak az erőviszonyok, innentől Bridget irányít- számára ez így nem okés, neki hiányzik mindkettejükből a különlegesség. A bonyodalmak nem állhatnak meg ebben a lüktető romantikusban, tényleg ki vannak a percek töltve játékkal, mellékalakok szintén jól játszanak. Karácsonyi fíling tiszteletet tesz, elnézést, végig kering ebben a bő másfél órában, mely még egyet spékel ezen az amúgy is fényes felépítettségen. Kitérve a későbbi 2003-as Love Actually hangulatához, melyre enyhén szólva azért hasonlít, és ottan minden szereplő tökéletesen az adott jelenetsorhoz illik, ami szinte róla szól, ami hozzá legközelebb áll. Temérdek romantikus komédiát készítettek, de ilyen köntösben, ilyen mesterit keveset, Bridget Jones naplója erre ékes példa.

Időről időre (2013) - Vélemények

2021-10-14 19:13.42

Néha elhittem ezt a mozit, néha meg egyáltalán nem. Azért ugráltak a történések rendesen, ezekkel a múltbeli visszalépésekkel. Richard Curtis scifis jellemzőkhöz próbált nyúlni, több-kevesebb sikerrel tette mindezt. Aztán csúszik rá a mozira a brit íz, azok a zongorahangok kenik az érzéseket ránk. Hogy kezdődik a nagy szerelemed meghódítása ? Tele hibákkal, balul elsült próbálkozások, találkozások tömkelegével, ám ezek nem számítanak, mert a régmúltba utazást teszek és mindent kijavítok. Nem is lenne probléma a koncepcióval, de úgy vettem észre, hogy ez veszített a film egységén, ja és hát elég tini mezsgyékre fut rá, ezt érzékeltette velem. Két főszereplő nem rossz, de nem is jó, Rachel McAdams az ilyen mesevilágú romantikus típusokban szeret előfordulni. Csak egy idő után elkezd tucattá válni személye, bár hajdanán ezzel a műfajjal vált híressé, az Ünneprontók ünnepében illett Owen Wilsonhoz, Szerelmünk lapjaiban szintén a történet kiélezett részét képezte, de itt valahogy alakítását percek múlásával szétcsúszottnak éreztem. A fiatal ficsúrral igyekezett valamilyen szinten összeilleni, akit Domhnall Gleeson alakítgat. Az ír ficsúron éreztem, miszerint kapkodva játszik, feszélyezetten mutatkozik, bizonytalanul lép be az egyes részekbe. Mondhatjátok, hogy ilyenféle tulajdonságokat aggattak direkt rá. Lehet így van, de ezzel néhol azért rondít belépésein, főleg a film kétharmadában túlontúl viccesre veszi magát, saját maga kifigurázásán fáradozik, ez már finoman szólva is túlzásba megy át nála, ami mesterkélt nevezetű jelleget adott a mozinak. Mikor pedig jött a dráma, abban rögtön elvérzett, bár érthető, mert ez a kiscsávó suhanc, ebből kifolyólag az ilyen volumenű szomorkásabb, drámaibb pillanatokra még nincs beérve. Nem tudom pontosan kiknek szánták ezt a műfajt itten, úgy érzem a siheder korosztály megcélozására mentek rá, akik vevők voltak erre, nekik bejöhet ez a rózsaszínű vígjátékmáz, melyet elvétve működőképesnek láttam, ám léteztek percek mikor malmoztam, mást görgettem, és vártam, hogy jobbat kapjak, mint amit éppen látok. Hiányoztak belőle az összefogottabb jelenetek, de még mennyire hiányoztak. Karakterszínészek, akik tupíroznak azon, amit látunk, Tom Hollander egy bunkó rendezőipse, akinek akadtak olyan kitűnő odafroclizásai, amik kapóra jöttek. Bill Nighy ezekre a szülői szerepekre, atyai tanácsokkal megáldott férfire lett bekalibrálva, ezekben panaszmentesen elszínészkedik, jól is teszi ezeket, olykor gúnyosan odaszól, olykor komoly intelmeket hallhatunk tőle, eget rengetőt nem tud sosem produkciózni, de amit vállal azt akármikor gond nélkül megcsinálja. Egyszeri nézésre megfelel ez a romantikus féleség, de többre úgy hiszem, hogy nemigen.

Az ideális gyanúsított - Vélemények

2021-10-12 20:16.45

Iszonyat jó krimi Az ideális gyanúsított. Igazi régi jegyeket hordoz magában, Simon Moore visszavisz minket az 1950-es évek környékére. Angliában járunk, azon belül Brightonban játszódnak a képkockák. A brightoni sziklás part, a móló, a korhű járművek, utak, esős, szeles környék- mind iszonyatosan jól mutatnak. Színészek hozzák, amit szükséges, Neeson figyelemreméltó, főleg a csajoknak. De magam természetesen Laura San Giacomo-ra szenteltem kiemelt figyelmet, micsoda szexuális vonzerővel bírt! Ki ne feküdt volna le vele ez idő tájt, és nyilván ennél sokkal többről van szó, ha róla beszélünk. Ahogy tette ide-oda magát, kavarta, kuszálta a szálakat. Neesonnal érzékelteti: Megadom neked magamat, várj, meggondoltam, mégsem teszem. Nem tudod eldönteni, hogy szeresd vagy gyűlöld. Egy igencsak okos, fortélyos nőszemély fényében pompázott, ám Liam még mindig résen volt.. Furmányosan futnak előre a szálak, akármi kisülhet belőle. Sztori vázlatosan arról szól, hogy Tony Aaron egy lecsúszott magándetektív, aki nejét használja fel a hűtlenségi színjátékokhoz. Az egyik ilyen bevetés során megölik a feleségét, ez indítja el a krimiszálat. Megfejtendő feladat, hogy vajon ki lehetett a tettes. A gyanú ráirányul az elhunyt Carlo Stasio festőművész élettársára, aki egy tehetős, portrékkal foglalkozó nő, akit Giacomo alakít. Észak-Wales partján lévő villában lakik egyedül. A hullámzó víz, a kivilágított luxushodály az éjszakában messziről valami csodásan néz ki,- ezek nagyobbítanak felfelé szépen a mozin. Belső terek, azokkal a különlegességet sugárzó festményekkel, görög szobrokkal, rejtett folyosó a pincével- magamba szívtam ennek miliőjét. Tonynak van egy nyomozó pajtikája, akivel ezen az ügyön dolgoznak, sőt, patronálják egymást, ez az erőssége kettejük kapcsolatának. Kenneth Cranhamre illik a szerep, jól is játszik, a főszereplő mellett próbálja kitalálni az összefüggéseket, megfigyelhető, hogy csak másodjára ér oda általában a helyszínre. Hosszú múltjának tapasztalatai nem tévednek, remekül érzi belül, hogy ki a lehetséges gyilkos, ám annyit elárulok, miképpen őt is bepalizzák a végén. A mű tényleg egyfajta lassú misztikumba burkolózik, de pontosan ez adagolja számunkra az izgalmakat, kezdjünk megérteni, hogy mi lehet majd a thriller kimenetele, de pontosan nem vagyunk benne biztosak. Komolyabb szegmens, mikor Tonyra terelődik a gyilkosság, ezért bíróság elé kell lépnie. Hazugságai lelepleződnek, megtudjuk sárosságait, féltett titkait, az esküdtek sem hisznek neki, nem tud védekezni a vád ellen, ezért börtönbe csukják. Tárgyalótermi beszélgetésekben van kakaó, nincs elmismásolva, érződik feleken az izgalom. Még Giacomo is ellene vall, akivel kezdtek érzelmeket táplálni egymás iránt. Tonynak a nyomozópajtija közbelép, bizonyítékot szerez, ezzel sikerül megmentenie társát a halálos ítélettől. Pillanatok leforgása alatt fordul a kocka, mivelhogy rákenik az összes bizonyítékot a főszereplőnőre, már minden bizonyíték Giacomonak tettét igazolja. Érdekes volt látni, hogy Liam karaktere visszalép meglátogatni a börtönben meggyötört Lauráját. Netalán a megbánás vagy a lelkiismerete hajtotta cselekedetét ? Szerintem mindkettő, jóval többet érezhetett iránta, mint pusztán testiség. Mondja is neki: „Sajnálom, hogy így alakult”- de akkor ezen változtatni már késő volt. Utolsó percek pedig megint pakolnak pár meglepit az egészre.

Mission: Impossible - Fantom protokoll - Vélemények

2021-10-11 14:37.49

Kezd egy kaptafára menni a sorozat. Persze, Tom Cruise még tartja magát így az ötvenhez tendálva, sőt pumpálja ezt a mozit is vakmerő akciózásaival, húzásaival. Fel lehet rá hánytorgatni, hogy rigolyás, übermenschnek, azaz rendkívülinek képzeli magát, nem nagyon fogad el maga körül senkit. Ám ezzel ellentétben kétségek nélkül szilárdan tudja tartani a seriesnek dinamikáját, szintjét ennyi év távlatából is. Bár a stíl kezd lemaradozni ezekben a felfokozott akciózásokban, vagy igazán sosem fektettek rá olyan sokat. Első pár percek a Fantom Protokollban parádésak, kimenekíti csapata a kapitányt, Ethan Hunt-ot, egy régi jó Dean Martin muzsikára. Hunt váratlant húz, ott megyek csak azért is ki, ahol a legnehezebb - komáztam bevállalósságát. Majd később kiderül, de nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, hogy a börtönt sem feltétlenül az orosz ipse kimenekítéséért vállalja, hanem a nejére való építés folyton titkon a sztoriban található. Szemrevételezhetjük Simon Pegg kütyüjeit, virtuóz technikai vívmányai előkerülnek szokáshoz híven, elengedhetetlen a hajmeresztő akciózások során. Team a helyén, egységben mozognak együtt. Nézem-nézem, haladnak előre a percek, nincs várakozási idő, mivelhogy eléggé pörgetett, lendületes moziról beszélünk, a kivárás szó nem szerepel benne, ez által néhol összefolyódnak a jelenetek, tán ez valamit levesz belőle. Tom toppon van, ám a beharangozott nagyjelenet kissé elnagyolt. A világ legmagasabb épületén mászik Dubajban-Burdzs Kalifára felfelé. Nem cidriztem össze magamat így képernyőn keresztül, élőben valószínű más lenne a helyzet. Lehetett volna az a rész mondjuk még parádésabban levezényelt is, de kérdem, Tomon kívül vajon hányan mászogattak volna ott fel dublőr nélkülözésével, mint ahogy ő szokta. Bár itt 2011-et írunk, a mostani 2021-es MI-re készülve 13ezer motoros ugrást hajtott végre, meg 500körüli ejtőernyőzést-ilyen ugrásra fel kell szívni magadat, állítólag egy rámpáról fog a szakadékba ugrani, 1995-ös GoldenEye kaliberű ugrásféleség lesz, arról már beszéltem régebben. Adrenalin őrült amúgy is a faszi, a sikeresség érdekében töménytelen mennyiségű gyakorlásra van szükség- Tom megszállottsági szinten űzi ezeket az életveszélyes mutatványokat. Visszaugorva a mozira, továbbra is irdatlanul pörgetve vannak az események, nem tudtam, hogy hova kapjak annyira nyomatásban voltak a szereplők. Járunk Oroszországban, kapunk a keleti világból, Peggnek a korszerű megoldásai újdonsággal bírnak, feltűnnek a csapaton belüli összetűzések, békülések, fightolások, ki-kinek a pártján van, aztán sec-perc és elmegy a brigád az Arab Emirátusokba, vége pedig nosza neki India. Indiában megfigyelhetjük a színvonalat, már-már mesébe illik. A luxuspartin való elkalandozás, azokkal a flancos járgányokkal valami képzeletvilágot tárnak elénk. E közben megy az életetek megmentéséért a küldetésnek létfontosságú véghezvitele. Mondom, ezt inkább látni érdemes, mert ez az akciófilm bizony leköti az egyént, tegyük hozzá, hogy főleg látványosságra gyúr. Emellett fő célja a társadalom szórakozási igényeinek kielégítése, melyre a Mission Impossible részek helytállóak.

Mamma Mia! - Vélemények

2021-10-09 10:48.14

Nem jó, közel sem olyan okés. Phyllida Lloyd rendezőnő fajsúlyos dologba vágta fejszéjét. Ezt a lécet lehetetlenség volt megugrani, pedig híres színészfelhozatalt verbuvált ide, de itt mindenki alulteljesített. Akárkivel kezdhetem, egyikőjük sem volt képes hozni azt a szintet, ami miatt ez a film, bocsáss meg, musical élvezetesebb lehetett volna. E mellé beletoltak annyi számot, mely a csapat híresebbjei közé sorolhatóak, amik töménnyé tették az egészet. Vesézzük ki kicsikét színészeinket. Kezdjük Meryl Streeppel, óriási színésznő, mindent tud erről a világról, de itten azért küszködött. Ének megyegetett, táncba bele-bele görcsölt, segítséget kapott mikor jött a pici dráma, mert abban etalon volt mindig is. Csuklóból mentek a pityergős részek. Dance-ben ugyan dinamikus volt, ám hiányzott a lazaság, a folyékonyság, de kérem, 59 évesen most rójam fel ezt neki, áhhh badarság lenne. Menjünk tovább Brosnanre, aki vérgyenge, szerepén kívül lődörgött a moziban, nem kell elmenni addig, hogy énekaffinitás, Isten ments, hogy elmenjünk addig, mivel pusztán színészileg sem ütötte meg a mércét, Colin Firth szintúgy szó szerint nyaralni jött a Mamma Miaba, eltéblábolt, bár ne jött volna az a közös kettesben lezajló balladaszerűség. Amanda Seyfried helyett pedig bármelyik fiatal kiscsaj beléphetett volna erre a könnyed két órára. És térjünk ki a könnyed szóra, ami bizony nem volt eléggé az, mert ezt papíron musicalszerűségnek szánták, aminek a lényege, melyet Bereczki Zoltán mondott egyszer: A Könnyedség, A Lazaság. Nézz bele a Rómeó és Júliába- Dolhai Attila, Mészáros Árpád Zsolt, Bereczki Zoltán- Világszínvonal! Zolit látva mi juthat róla eszedbe ? Az, hogy Tudta mit csinál a színpadon, azzal az energiával, azzal a könnyedséggel, mit is mondhatnék rá: egyszerűen készségszint. Lehetsz király számukban: Mikor visszaáll a koreográfiába a háttértáncosokhoz, rap részt ÚGY elnyomni a végén! Szerintem érintette a tökéleteset, amit ezek után ilyen mértékben már lehet nem fog- remélem nem haragszik, hogy ezt ecsetelem. Ám abban a színpadi musicalben az ÖVÉ volt és ezt nem veheti el tőle senki. Jönnek most az emberek, a megmondó figurák, hogy én nem csípem az Abbát, ez által negatívan néztem a mozit. Elmondanám nekik, hogy ez azért nincs így. ABBA: Agnetha, Björn, Benny, Anni-Frid, akkora nevek, akkora együttes, akkora slágerekkel, hogy arra szavak nem léteznek. Rekordokat értek el a zeneiparban, nézettségi, eladott lemezek terén szintén így van. Csápoló rajongók voltak kíváncsiak rájuk koncerteken, zenéjükkel hidakat képeztek kontinensek között, embereket, fiatalokat, időseket hoztak össze, mozgattak meg. Nincsenek korhoz, nemhez kötve azok, akik hallgatják őket, ezért is voltak annyira közkedveltek. Olvastam, írta valaki: Minden kőszívű manus hallgatja a Dancing Queent (Titokban). Szenzációs sláger, sőt mi több tökéletes, még ennél is továbbmegyek: Örök! Visszasüvítek erre a zenés, bulis filmre, legyenek akkor lelkesítőbb mondataim is erről. Görögország a helyszín, táj, tenger, hajó, kikötő, napfény, görög lakosok, kék-fehér színek árnyalatai, maga a környezet mik dobnak mindenen, nagyobbat, mint ez a sok zenei összekeverés, és a hely egy dolog, de az operatőri munka, ami valójában királlyá teszi. Ámulatos megvilágítás, nem tudom ki csinálta, ja de tudom, úgy hívják az úriembert, hogy Haris Zambarloukos. Munkája húz vagy kettőt-hármat ezen az amúgy is gyér mozin. Akadt flashmobszerűség, amikor összegyűltek a stégen sokan, aztán elkezdték rázni, inkább csak próbálgatták a bugit. Fogtam fejecskémet, mert hiányzott belőle a megfelelő szuperálás, akkor kezdtem picit visszasírogatni a Kaliforniai Álom nevezetű zenést, mert az eleje ilyennel indul be, a sztrádán, fel a kocsikra, és nem hurrogom le azt az indítást, mert volt benne összhang. Jó-jó tényleg néhol elővarázsolja a hangulatot a Mamma Mia, egy-két éjszakában zajló jelenés lök rajta. És a fentebb említett operatőr miatt, aztán pár muzsika szépen szólogatott, lágyan próbálta kinyitni érzéseinket. Egy ekkora együttesnek a dalait hozni ebben a formában nehéz, marhára nehéz kihívás, bár kikerekedhetett volna ebből valami olyasmi, mely emel rajtad párat, mely után még napokig, hetekig, hónapokig, évekig tekergeted vissza a felvételt és benned marad. Sorry, de ez nálam valamelyest félresiklott.

Őfelsége titkosszolgálatában - Vélemények

2021-10-07 21:22.58

Tipikus kémfilm. Kakukktojás a James Bondok között, sokan támadták az újdonsült személyt, aki megformálta a karaktert. Egy lehetőséget kapott az egykori modell, George Lazenby. Szerintem élt ezzel a lehetőséggel, ez volt az Őfelsége Titkosszolgálatában. Ekkor még igazán beépített ember formájában mutatkozott a 007-es. Sean Connery, Lazenby, Roger Moore mind ezt a jelleget képviselték. Timothy Daltonnál fordul át, onnantól kezdve kezdtek a brit titkos ügynökből akcióhőst faragni, több emberi tulajdonsággal ruházták fel. Vissza a mozihoz, 1969-et írunk. Érződik a kivitelezésen, sebességben szintén tükröződnek e kor paraméterei, érdekes látni az egyes részek vágásait, felgyorsításait. Bunyós jelenetek nekem elég haloványan mutatnak, plasztikszerűek, ám ellensúlyozza ezt kémes hatása ennek filmnek, mert ennek bizony VAN. Nem értettem annyira a fanyalgókat, mivelhogy Lazenby hozza azokat a jellemzőket, amiktől Bond az aki. Sztori szintén belecsap a közepébe, Bondgirlnek nevezett Tracy öngyilkosságot akar elkövetni a hullámokban, akit Diana Rigg alakít, mind e mellett rosszul sem nézhetett éppen ki az ügynök oldalán. Természetesen megmenti az életét, és kapocs kezd kialakulni köztük. Jamesben a divatos tulajdonságok megvannak, utalok ezzel öltözékére, milyen szűkített nadrágja volt már ekkor ?! Luxusszálloda felső karéjában tölti idejét, tündöklő kilátás van a hatalmas úszómedencére, Kaszpi-tengeri Royal Beluga kaviár rendelése, baccara kártyajáték lent a teremben, Dom Perignon pezsgő, hozzáteszem, hogy Moore évjáratok szerint ismerte és itta majd később. Figyelmesek lehetünk az épületben lévő nem mindennapi festményekre, amik díszítik a falat. Bondunk a parfüm illatában is beletalál, az ágyon fekve tükrözi nekünk túlzott magabiztosságát, mikor Teresával beszél. Jön a küldetés, a megbízó erőszakosan odahívatja a főkémet megbeszélésre. Leszerel pár fullajtárt, ajtón belépve guggolásból micsoda kontrollal emelkedik felfelé- azt a mozdulatot odatette. Na és utána a kést rádobja a tizennégyes számra, kérdőre vonják, hogy ma tizenharmadika van. Csak ennyit mond válaszul: Babonás vagyok,- Jamesnek mindenre van riposztja, kivágja magát a neccesebb helyzetekből is. Közben megbuherál egy széfet, ahol titkos iratokra bukkan. Családfakutatásra, származástanra adja a fejét, ez küldetésének az úgynevezett előmunkálata. Bernard Lee a főnök szerepében, nehezményezi a küldetésbe való beszállását, aki egyébként szabadidejében híres lepkegyűjtő. Ám Bond még mindig formában van, parancsnokának a híres lepkegyűjteményéről is van ismerete: Nymphalis Polychloros! Kémünk szabad kezet kap, behelikopterezik a főrivális rejtett hadiszállására, mely egy mesésen szép síparadicsomban található a hegyekben. Ja, még előtte szerelmes lesz, ezt a színezést kihagyhatták volna a rendezők, mert Lazenby énjére ez itten annyira nem illett. Bár ebben a l’amourban azért belevittek spanyolos hangulatot is bikaviadallal, lágy muzsikaszóval, amik adtak egy kis ízt. A hófödte svájci síközpontban álcázza magát, más bőrébe bújik, egy genealógus bőrébe, blöffölnie is szükséges sokszor, csak így tud beépülni, ideig-óráig észrevétlen maradni. A kopasz Blofeldet alakító Telly Savalasnak láthatjuk a kiállását, erőegyensúlyban van James-el- kettejük kommunikációja elvárásainknak eleget tesz. A bunker tele van hipnotizált csajokkal, akik egy terápián vesznek részt. Mikor Bond a lexikális tudását fényezi előttük, minden csaj kábultan őt figyeli, a szó szoros értelmében el vannak kábulva. Kétségeink nem lehetnek afelől, hogy sokat tud a csodaügynök, de mégis elslisszan egy apró részlet fölött és erre ráfarag, mivelhogy főgenyónk rájön a hibára, ezért kelepcébe csalja,- effektíven ezek azok a részek, melyek kémtörténeti jellemzőkkel szolgálnak. Síeléses akciózásokat előszeretettel használták, nemcsak ebben a filmben, hanem a későbbiekben szintén. Az 1977-es Spy Who Loved Me-ben Roger egy kunyhóban rejtőzik, aztán síléccel ugrik le a sziklaszirtről, lecsatolódik a léc, ott forog a levegőben, végén meg kinyitja a brit zászlós ejtőernyőjét a Nobody Does It Better - Carly Simon című számra,- mondjuk ki, hogy belevaló egy indító skicc. Eme mozzanat itt sem halovány, látványosságot szolgálja. Amit ezenkívül kiemelnék azok a katonai repcsik, ahogyan szállnak a naplementében, a hegyvonulatok között a leszámolások perceiben- hihetetlenül átjön a képernyőn keresztül. Végső képkockák drámaiak, elütnek a szokásos sémáktól, ezzel sincs gond, mivelhogy összességében nálam a Bondok történetében nem marad el a többi résztől.

Flashdance - Vélemények

2021-10-03 19:52.36

Nehéz felülmúlni ezt a zenés-táncost. Mert kevés ilyen film van, mely ennyire átadja a fanatizmust, a vágyat, az örökös küzdelmet egy álomért, egy szebb, jobb életért. És ezeket Jennifer Beals neve fémjelzi. Rá lehet húzni azt, hogy testdublőrrel dolgoztak, aztán nem ő táncolta a jelenetek jelentős részét, ami tényszerűen így van. De! Valami párját ritkító ÉLETET visz ebbe a moziba. Olyan életvitalitással lép színre, hogy benned is pozitív szikrákat tud gyújtani. Igencsak erős színészi játékkal egybefonva, és elhiszed neki azt, hogy mennyit jelent számára ez az álom, amiért küzd. Egy hegesztőlány története, mely sikersztorivá íródott a filmes történelemben, melyből hány és hány mű merített, lopkodott ötleteket, jeleneteket, számokat kopíroztak belőle. Sőt, a mai napig számtalanon ezt teszik. Szóval, Alex fizikai munkát végez egy acélgyárban, éjszakánként pedig klubokban produkciózik, ám érzi, hogy ő ennél többre hivatott. Nagy álma bekerülni a balettiskolába, ám ehhez először vizsgáznia szükséges. Bizottság előtt kell megmutatnia tánctudását, belül rengeteget tépelődik, hogy ekkora megmérettetésen valójában mire lehet képes. Ez a dream folyton motoszkál nap mint nap benne, ez adja neki a valódi lüktetést. De a visszahúzó erők ugyanúgy dolgoznak a fiatal lányban. Kezdeti stádiumban a plusz pénzkeresési forrás az éjszakai bárok, ahol éjszakánként varázsol. Ez mind csak sablon, amit ide írok, ám amikor megérkezik az isteni zene, a tánc, a mozdulatok harmóniája, a rivaldafénybe való bepillantás, melyek dobnak akkorát a látottakon. Munkások, prominensebb emberek úgyszintén egybegyűlnek a helyi bárban, lazítás nem maradhat el egy fáradt nap után. Fellép a táncoslány, ki először csak azt hiszi, hogy ilyen szintű fellépésekre predesztinál. Jön a produkciója, Shandi Sinnamon- He’s A Dream féle számra. Az ikonikus kép Beals-ről, mikor a vízfüggöny rácsapódik a széken szétterülő feszes testére! Micsoda lelkesedés ül ki az arcára a szám vége felé, és hallgasd azt a DOB ütemet, ritmikát, Shandinek hajlítgatásait- úgy hallatszik, mintha a távolból visszhangozna mindez- félelmetes, hogy milyen feelinges. Persze, holnap újra a régi kerékvágásba tér vissza, megint munka, ahol illő teljesítenie a lánynak, a meló rabláncra köti, csakis a szenvedélye az, amely feloldhatja ezt a láncot. Hazaérve jöhet mániákus módon a táncgyakorlás, Michael Sembello - Maniac ütemeire, olyan pörgetett dinamikája van az elejének, mikor Alex lábára tekeri a bandázst, bejön az a jellegzetes Sembello frekvencia. Pici bemelegítéssel felpörög, helyben fut, dobálja a haját, érzi a ritmust, egy más világba kerül pillanatok alatt. Combjára lavírozik a kamera, toporzékol, köröz a formás popsijával, a sláger egyre jobban süvít és minket is egyre inkább bekebelez ennek a jelenetnek káprázatossága. Barátnőjével való foglalkozás, elkíséri műkorcsolyázni, a bemutatóján szintén jelen lesz, ahol felcsendül Laura Branigan legendás nótája. Klubban szintén ennek az előadónak szól a zenéje Imagination címmel, tv képernyő előtti művészi szintű koreográfiára. Kitérünk a szerelmi szálra, melynek érintése akadozik, de valahogy mégis elfogadhatóvá válik. Beals jelleme formálódik, kezd hinni magában, kezdi elhinni, hogy keresnivalója lehet a művészeti iskolában, ezzel egy álmát válthatná valóra. Mindent bevet a gyakorlás során, utcai breaktáncosoktól is szív magába tudást, azért, hogy minél látványosabban sikerüljön majd a What a Feeling bemutatója. Meseszerű, hollywoodi a vége, vaskosan játszik a siker érzésére, elegánsabban mondva egy boldogabb jövőre, de magam személy szerint nem bánom. Mert tekerj oda arra a részre, mikor Jennifer a papnál gyón, és könnyező szemmel mondja: Atyám! Annyira, annyira Akarom-, ott ráérzel, hogy mennyire szeretné ennek az álomnak beteljesülését. Akárhonnan nézzük, ez még mindig Don Simpson és Jerry Bruckheimer korszakalkotó mozija.

Pénzt és életet - Vélemények

2021-09-22 19:32.39

Nézhető, szabványokat kerülni próbáló moziról beszélünk. Ám! Úgy en bloc az egész nem állt össze annyira, hogy ez többet érjen, mint amennyit adtam rá. Marek Kanievska rendezte, segítségére a Scott tesók voltak a producerek, nem kis nevek szálltak be ebbe a röpke másfél órába. Mégsem ütött a film akkorát, amekkora lehetett volna. Ámbár azért ilyen géniuszoktól léteznek jó ötletek. Érződik elején az a fekete-fehér klipes kezdő snitt. Ford Mustang-gal való cikázás az országúton csajjal az ölében, nálam visszanyúlik Tonynak a videóklipes múltjához. Korban pedig enyhén hasonlít a 80-as évek Soulsister, vagy a 90-es évek Ten Sharp néhány becses klipjéhez (folyton csak a múlt!)- nehéz hozzájuk felérni! Holland csapattól, például: Dream On, You- olyan klasszikusak azok a klipek, hogy az nem lehet igaz, de mégis AZ. Bevonuló percek tisztára olyannak tűnnek, mint az előbb említett felvételek, totálra úgy is vannak vágva. És ezek visznek valamilyen más színt ebbe a moziba, e mellett Isham lágy csengései próbálják húzni felfelé a nívót. Ám vártam, hogy kijöjjön egyes jelenetek kereksége, acélozottsága, de valahogy nem ért el igazán engem, valahogy pont a végén mindig lemaradt valami. A mára már legenda, Paul Newman zsigerből hozza a kötelezőt. A tolószékes öregember szerepében, aki beeteti a jónépet az elején. Börtönből szabadult, beadja, hogy szélütött beteg, ezért bekerül az ápolóotthonba, ahol álcáznia kell magát. Hiába van benne az években, mégis fel tudja lobbantani újra a csinos ápolónőt, akit Linda Fiorentino alakít. Hapsija féltékeny is lesz rá, mikor a táncparketten táncolnak abban a jó kis hangulatos bárban, és bárokból van még ezen kívül- azok a részecskék jók Tony hozzájárulásai miatt. És persze Newmanről később kiderül, hogy nem az, akinek mutatja magát, mert egy ravasz bankrabló belül, ki egy komoly balhéra készül, erre használja fel a két jómadarat. A két jómadárnak zsé kell, hogy közösen hosszabb távon gondtalanul boldoguljanak. Ám a lezárás másfajta végkifejletet tartogat. Magam meg azt mondom, hogy a jéghideg és a tűzforró között van ez az alkotás.

Életben maradni (1983) - Vélemények

2021-09-16 15:16.49

Piramidális. Menjünk vissza kicsikét Rocky Balboa mítoszához. A történetet egy fiatal amerikai nevenincs színész veti papírra, mindössze 4 nap leforgása alatt, aki megelőzőleg 1975-ben ellátogat a legendás ökölvívó Muhammad Ali bokszmeccsére, ahol ihletet nyer, majd később vászonra viszi hősét. Szériát csinál belőle, az évek leforgásával már egyre jobban arra helyezi a hangsúlyt, amit úgy nevezünk, hogy: Show! Minek hozom ezt fel ? Azért, mert ezt a látásmódot alkalmazza Stallone az 1983-as Életben maradni című filmben is. Hősi piedesztálra szeretne emelni a végén egy ifjú táncost, akit John Travolta alakít. Kezdőképsorok a próbákról jönnek, szinkronmozdulatokkal, profin elkapott pillanatképekkel, totálisan úgy, mint az All That Jazz-ben, Bob Fosse világával. Olyan dinamikus szám robban be, hogy az rögtön odaszegez minket a képernyőre. Kávéscsészével dirigáló koreográfus, Kurtwood Smith tolmácsolásával. Látjuk, hogy bevillan a felirat messziről: STAYING ALIVE! A filmbéli tánckoreográfiát egyébként Dennon Rawles rakta össze nejével együtt. Travolta a Night Fever-ben puhán lépkedett, kevéske energia volt azokban a mozdulatokban, csak egykedvűen ellépkedte, ezért vicceltem én is el picit a leírtakat. Ám itt, amit nyújt, az valami VÉRPROFI. Tedd rá tekintetedet, amikor rázza kezét a feje mellett a kezdésben, milyen koncentráltan, mekkora szenvedéllyel! És milyen kidolgozott bodyval mutatkozik ?! Persze, ahogy forgatják felé a kamerát egyes jeleneteknél, az még inkább kiemeli szálkás fizikumát. Maga a film zenéjét rendezőnk jobb keze, Vince DiCola szállítja, aki a szériának is meghatározó komponálója volt. Sztorit az ilyen jellegű filmekhez mérten nézzük, úgy meg természetesen a kliséi ellenére elfogadható. Travolta be szeretne kerülni a táncos csapatba, ahol a követelmények magasabbak, mint előtte. Nagyszínpadon elnyomhatja majd produkcióját, ha sikeresen veszi a ránehezedő akadályokat. Közben őrlődik két csaj miatt. Egy gazdag, hideg, racionális nézőponttal megáldott teremtés, és egy hétköznapi, érzelmesebb karaktert megformáló között. Az utóbbit Cynthia Rhodes alakítja nekünk, bámulatos átéléssel- színészként sem volt éppen sosem a fasorban. Tánctudása mellett hallhatjuk, hogy micsoda énekesnő is valójában. Mikor a bárban kilép dumálni Travoltával, utána amilyen profizmussal képes visszalépni újra a színpadra,- na, azt nézd figyelmesen. Frank Stalloneval, Sly öccsével énekel, akinek foglalkozása amúgy fodrász, mellette meg csinált akkora nótákat, hogy azokat jelzővel nem tudom illetni. Üsd be, hogy West Coast 99, amiket ott találsz az a MINŐSÉG mintapéldája, őrületesen tisztán szólnak azok a nóták, és milyen 80-as évekbeli hangszereléssel. Franktól hallgasd a vegytiszta Moody Girlt- ott a közepén belép főhősünk, nézi az előkelő kiszemeltjét, fehér zakót és kék pólót visel. Egy évre rá, valahol egy egyedi figura rejtőzött, szabadidejében a kikötőben tengette napjait, háziállata egy aligátor volt, aztán pillanatok alatt felfedte önmagát és kimászott a vitorlás hajójából,- ezt a figurát úgy nevezik, hogy Don Johnson. Ő a bizonyos mércét még följebb tette 84-ben a Miami Vice-ban, hallatlan igényességgel megtoldva- ezek valós dolgok. Főhősünkre elmondhatjuk, hogy az idő múlásával formálódott, itt karakánabb alakítással rukkol elő. És az micsoda mozzanattal bír, melyet levarázsol közösen Rhodessal, a Never Gonna Give You Up-ra, lassított képekkel karöltve. A test, formák, tónusok előtérbe helyezése, valami elképesztő szenvedéllyel fűszerezve. Cynthiára tettem szemeimet, mikor megforgatta kicsikét csípőjét, fölhozta magát testhez simulós rucijában szinte a padlóról- jujjj, az nem volt semmi. Travolta hátán olyan művésziesen lebegett, hogy az káprázatos. Akkor vált nálam szexivé, és lassítva kapod, ezért még jobban átjön ennek a jelenetnek hihetetlen ereje. Aztán bepillantást nyerünk a próbákba, hol mesteri mozdulatokkal, hol nehézségekkel szembesülünk. Színpad összehegesztése, filózhatsz mennyire nyúlik vissza a Flashdance-re, mert bizony megteszi. De komolyan mondom, hogy nem manírral teszi, hanem életszerű villanásokkal van tűzdelve. Végén pedig jön a fájnöl piruett, amit majdhogynem látványilag túlnyomattak. Elég töményre vannak szőve azok a percek, ám szemet hunyok e felett, mivelhogy a Gene Kelly musicalektől nézve a Step Up filmeken át, elmondanám, hogy ilyen módon szokták megcsinálni a lezárásokat. Úgy érzem Sly ötlete volt, miszerint Travoltának a fizikumára fektetett erősségei középpontot nyerjenek. Középen elhelyezkedve, fönt a magasban, az emeléssel, szétizzadt testével, az őrjöngő tömeg előtt. Bokszolós hőséhez emeli fel Sylvester főszereplőnket, ezzel megkoronázva sikerét.

Szombat esti láz - Vélemények

2021-09-15 00:32.08

John Badham első mozija, melyre könnyűszerrel ráhúzhatjuk, hogy hajdanán rengeteg embert mozgathatott meg. Mert van ennél jobb, koreografáltabb, összeszedettebb táncos-zenés szösszenet, ám a Szombat esti láz mégiscsak tisztán hozza a 70-es évek végi életérzést. És valaki miatt, akit úgy nevezünk, hogy John Travolta. Bekatapultálta magát ezzel a fellépésével a köztudatba, utána jött az 1978-as Grease, ott már kapott maga mellé egy igencsak profi, tündéri énekesnőt, Olivia Newton-John személyében, akivel remekül kiegészítették egymást, de ebbe ne menjünk most annyira bele. Élvezni az életet, mondd neked ez valamit ? Fiatalkorodban előszeretettel előfordulhatott veled, ha visszaemlékszel rá. Laza vagyok, nem törődök semmivel, mert nincsenek problémáim, szóval hát ilyesmire kezd rámenni úgy az egész mozi. Bee Gees akkora brit együttes, hogy arra szavak nincsenek. Halkan mondom ezt nektek, hogy Amerikában szintén komoly hírnevet vívtak ki maguknak, nem véletlenül tolják annyira azokat a látképeket az ő zenéjükre a vége felé, sőt klipjük, album kezdőképük szintén van ezen a helyen. Csak a Night Fever videóklipjüket több mint száz millióan keresték fel, és a többi kincsüket még ki sem bányásztam. Ezzel a nótával kezdődik a movie és Travoltának legendás lépkedésével az utcán, tipikus korszakhoz illő, menő szerkójában. Csinál valami hatodrangú munkát, de nem ez számít, hanem az éjszakai pörgés a lényeg, ahol varázsolhat, mikor a táncparkettre lelazázik. Szépen belövi a sérót, nyaklánc nyakában, kigombolt ing, tükör előtti próba finom csípőforgatással. Szülőkkel való vacsora, azért ügyelek rá, hogy ne dzsuvázzam össze a pöpec ingemet. Iszonyatosan kell kinézni, mivelhogy ez az én estém lesz,- pörgeti ezeket a gondolatokat magában. Gondolj vissza, mikor te csináltad ezeket siheder éveidben… Ikonok lógnak falán, ágya fölött Bruce Lee Sárkány Közbelép képe kiragasztva motivációként,- ahogy Lee kifeszíti maga elé nuncsakuját (filmbéli jelenet páratlan a mai napig). Reggel nehéz felkelni, ám mit érdekel ez engem, fiatal, friss, üde vagyok még, tehát uzsgyi neki az életnek. Csak az a fránya munka ne lenne, de átvészelem valahogy a napot, aztán már azon rugózik az agyam, hogy mi lesz este, kit, hogyan bűvölök el… Megint várja főszereplőnk a diszkógömb forgását, ahol ellazíthatja mindenét, és a parkett ördögévé válhat. Haverokkal spannol, balhékba keveredik, csajokat istápolgat, teljesíti kívánságukat, minden, ami a fiatalsághoz hozzátartozik.. Illő benne lenni a táncikálásba, fővonalra pedig szükséges egy profibb táncos, akivel arathat, és feldobhatja az emberek éjszakáját. Megkapja a sanszot, partnercsajával gyakorolnak a megmérettetésre a kerület egyik bérelt vityillójában. Olyan bődületes diszkó slágerekre, mint például Yvonne Elliman- If I Can’t Have You számára, mely hallatszódik többször is a moziban, és e felett sztriptízt szintén kapunk, mikor a bárban John elcigizget, eldumcsizik, akkor megy a vetkőzés. Ám nem csupán felhőtlen gondtalanságról van itt szó, mert az ugribugri mellett csempésztek bele negatívba torkolló életpillanatokat is, mikor Travolta rájön, hogy nem fenékig tejfel ám az élet. Spanjait hanyagolja, ezért az egyikük sérelmezi ezt. Beüt a dráma, amikor leveti magát barija a Verrazano-Narrows hídról (nem semmi módon épült fel, lapozz utána, ha érdekel, egyébként John kiselőadást tart róla). Aztán kisvártatva megérkezik Barry Gibb jellegzetes hangja, How Deep Is Your Love- maradjunk annyiban, hogy kevés ilyen pazar számot énekeltek el valaha is ezen a bolygón. Metrón csücsülve rádöbben, miszerint a világ cudarnak mutatkozik, kezdenek belőle feltörni érzések, kezd átalakulni. Felismeri az emberi értékeket, komolyabbá változik, az élethez való viszonyulása is merőben más lesz. Méltóan záródik le ez a zenés-táncos film, a partnernőjéhez irányuló figyelemmel, kötődéssel, a kezek egymásba kulcsolódnak arra a csodálatos számra. Magam meg fejet hajtok ez előtt, mert mondom jól elszórakoztam rajta, töltött rajtam, és ennek a filmnek pont ez a lényege.

A nagy álom - Vélemények

2021-09-11 19:08.16

Nem rossz, ám szerintem nincs akkora noir, mint amekkorának titulálják. Műfajilag detektívfilmről beszélünk Howard Hawks rendezése jóvoltából. Ezzel nem is lenne gubanc, de a túlbonyolítások révén alapjában véve szárazzá válik az egész. Túl van gubancolva, bonyolítva a sztori. És fáraszt, mintha néznél egy 3 órás filmet, ez bizony olyasmi. Hogy alap klasszikusnak lehet mondani a jellegzetességei miatt ? Hót ziher, szemrevételezd, mikor elején az éjszakában szakad az eső, alulról veszi a kamera Bogartot, aki a vízcseppek gyűrűjében barangol- olyan áthatóan noiros, hogy az megcáfolhatatlan. Ballonkabát, kalap, öltöny alapkellékként szerepel. Az öngyújtóval való cigaretta meggyújtás az elején, látvány céljából A LÁNG vizuális kiemelése az árnyékos képernyőn. Az események általában beltérben zajlanak, face to face színészi játékokkal, ahogy az ilyen régi vágású filmeknél szokott lenni. Amik pokolian jól működtek az előbbi Hawks féle Egyszer lenn, egyszer fenn című alkotásban, azok itten csorbát szenvedtek. AHOGY ottan Humphrey meggyújtja cigarettáját Bacallnak- azt nézd, szívd magadba, aztán gondolkodj el azon, hogy mennyien merítettek ebből.. Bogart bekezd Bogartosan a Hosszú Álomban, azaz méltóan önmagához, hűvösen, rezzenéstelenül játszik. Belépve enyhén kiossza a lapokat, nem lehet fogást találni rajta. Nincs mese, a könnyűvérű kiscsajnak rögtön el kell alélnia karjaiban. Utána néztem őt tovább, majd láttam, hogy léteztek percek, mikor szinte csak nyaralt, fáradtabban mutatta magát a megszokottnál. Hiányoltam néhol a beleélést, a magabiztos fellépése is ingadozott, néhol aztán megint rázott egyet a nagy semmiből magán. Jómagam úgy éreztem, hogy a jelenetek összemosódnak kuszaságával egyetemben. Egy csontszáraz krimis, misztikumra van fektetve jórészt minden, ezért a romantika, az érzelmi szál is inkább szálacskává válik. Most kezdem föntebb értékelni a Casablancát mélyebb jellemzőivel megtoldva, bár az műfajában egy romantikus klasszikus. Bacall erős, totál nemtörődöm jégcsap módjára flegmázik, szó, ami szó ebben rejlett mindig is varázsa, ezzel szemben Ingrid Bergman más kávéház volt.. Figyeld, ahogy Laurennek mindenre van kész válasza, de DÖRZSÖLT egy csaj, de még milyen! Megkérdőjelezhetetlenül a verbális fightok adják az ívet, amik jól színeznek, mi több a film fénypontjainak nevezhetőek. Színek a ruháira így már nem mondhatóak el, mivelhogy hol talpig fehérben, hol pedig teljesen feketében adja elő magát a művésznő. Őszinte leszek, azért egységesebb alkotást vártam volna, rendezési szempontból biztosan.

Magas Sierra - Vélemények

2021-09-09 21:11.32

Klasszikus heist mozi a Magas Sierra. Egy jujjj de menő Humphrey Bogarttal a főszerepben, aki tudta belül, hogy mi az a valódi NAGYSÁG. Vizslasd zakójával együtt a felnyírt haját, pedig jó régről, 1941-ről beszélünk, de ő már ekkor stílusba burkolta magát, jóval megelőzte korát, és akkor még semmit nem mondtam. Raoul Walsh kifejezetten pazar rendezést mondhat magáénak, picivel több napsütötte, mediterrán rész elfért volna mozijában, bár azok a szellő fújta pálmafák, a Sierra nevadai hegyvonulat, ez az utazó attitűd bizony feelinget ad ennek a régi fekete-fehér filmnek. No és kitűnően sáfárkodott színészeivel, akiknek van helyük a vásznon. A krimis, átverős történet találó, főszereplőnk a dutyiból szabadul, és egy főgórénak kell megszerezni pár becses nyakláncot, értéktárgyat, erre éleződik ki a cselekmény. Vannak a feladatra megfelelő fullajtárok, akik elvégzik a luxus hotelben a rablást. Két csávó közrejátszására számíthat, mellé pedig jön ám egy elég csajos Ida Lupino. Kétség sem férhet hozzá, hogy volt benne természetes báj. Humphrey kifigyeli a környéket, hogy tudja mi vár majd rá az akció során. Őrületesen laza, amikor odahajítja a portás kiscsajnak az aprót,- EZT kamillázd bogaracskám! Bogart pehelykönnyedséggel szédeleg ide-oda, flancos kalapjában, zakójában. Utazásai során megismerkedik hétköznapi figurákkal, intézi másoknak a boldogulását, incidensekbe keveredik, fontoskodik, vezeti a szálakat, kiáll a gyengébbekért szokásához híven. A fiatal, aranyos, életvidám lánynak szintén elintézi gyógyulását a doktorával együttműködve, azért, hogy ne legyen dongalába, és végre normális életet tudjon élni. Fedezi nagystílűen a kezelés költségeit, ám később fény derül arra, hogy közös jövő ővele elképzelhetetlen. Doki ellátja tanáccsal Bogartot: „Neked olyan könnyű nőcske kellene, aki istenítene téged”- szó se róla, igaz, amit az szakállas dokija mondd számára. Léteznek romantikus részecskék, példaként, amikor sötétben a csillagos eget bámulják a lánnyal kettesben, szóba hozza Jupitert, aki fel van ruházva minden joviális tulajdonsággal. A monda úgy tartja, hogy Jupiter leszállt egyszer a földre, hogy birkózóversenyt rendezzen fiával, Héraklésszel, a küzdelem döntetlenül végződött, de őt ez nem érdekelte, üdvrivalgás közepette leplezte le magát és ezzel életre hívta az olimpiai játékokat. Ott állt Olympiában világcsodának számító pompás szobra. SZÍNTISZTA ARANYBÓL, elefántcsontból és drágakövekkel díszítve- fent van világhálón ez a mese, ha más nem, akkor esti mesének kiváló lehet. Visszafordulva, a történetbe jönnek a bonyodalmak a rablás jóvoltából, nehéz összhangot teremteni ennek a négyesnek, így az előkészület alkalmával összetűzésbe keverednek a felek. Ki másnak, mint Humphreynak szükséges rendet teremtenie, bár ő folyton tudja, hogy mit érdemes csinálni az adott körülmények között. Általában Idaval mozog, benne bízhat jobban, pedig unja a teremtést, a hócipője tele van vele, és legszívesebben le szeretné passzolni. Végén a buszra is felteszi, odaadja az összes zsetonját, gondolja magába, csak menjél már innen, ne keveredj még inkább bele ebbe a zűrös menekülésbe. Nyugtatja, ilyen címszóval: Ne törődj velem babám, bárhogy alakul a helyzet, én eltengődök valahogy a világban. A zárás drámai fordulatba lép át, Walsh nem engedi ki a gyeplőt kezéből. Vélek ezzel arra, hogy drámaira, szomorkásra húzza az utolsó szálat. Ám csalódottak nem lehetünk, mivelhogy összességében a korszak, a színészi játék bőven nézhetővé kerekíti ki a High Sierrát.

Gyilkos donor - Vélemények

2021-09-08 20:11.12

Hol van ebből a filmből valami a szokványos paneltől eltérő ? Nem vettem olyan szembetűnően észre, hogy lenne.. Az iráni származású Barbet Schroeder tucatszerű rendezése ez a thriller. Adva van egy apa, akinek lurkója súlyos beteg, csontvelődonor szükséges a sikeres gyógyuláshoz. Erre szigorú egészségügyi ellenőrzések, egyezések kellenek, azért, hogy megtalálják a megfelelő donort. Ez megtörténik egy pszichopata gyilkos személyében. Keatonra nincs panasz, karaktere túlmutat idővel a börtöntöltelék szaván, és még vannak ezen kívül pazar szövegei is: „Nekem is szükségem lenne sok mindenre, például egy száraz martinire, meg egy jó csajra”. Ám azért közel sem annyira félelmetesen éles, mint a Last Time-ban. Bár valljuk be, hogy az a movie egészen másról szól. Mert dumcsizhattok be nekem ide minden szépet, jót, de még mindig az érzelmi energiák a legerősebbek a világon egyes dolgokban! Na, szóval Douglas karaktere vonakodik ettől az átültetési mizériától, hisz szökésén túl, valójában tudni szeretné, hogy a rendőrtiszt mennyire őszinte, meddig menne el a fiáért, ezért próbára teszi.. Garcia jó, csak egyszerűen nincs ebben a filmben olyan markáns, beállított jelenet, hogy azt mondd magadban most úgy igazán megérintett, mivelhogy a szimpla szórakozási faktort nem ugorja át.. Andy amúgy is a lassabb vonalvezetésű filmekben szerintem sokkal jobb. Továbbá az akciók, pirotechnikai megoldások a tipikus 90-es éveket szimbolizálják. A fiúcska helyén játszik, akit úgy hívnak, hogy Joseph Cross. Merészen, éberen, és elmondhatjuk, hogy néhol gyermeki félelemmentességgel, mely a mozi erősségévé avanzsálja.

Manhattanre leszáll az éj - Vélemények

2021-09-06 19:39.28

Négyes alá. Sidney Arthur Lumet panaszmentes krimije, Tainted Evidence című Robert Daley regényéből táplálkozott. A rendőrségi korrupciókról, árnyoldalakról nyilatkozik, amik Amerikában zajlanak. A film megrendezése, főleg a forgatókönyv lehetne valamivel erősebb, vannak jócskán langyosabb pontok, ám a színészi játék kétségeinket kezdi lassan feledtetni a percek elteltével. Andy Garcia, mint Sean Casey fiatal főügyész szerepében testhezállóan alakít, és kérem szépen, érzelmekkel kommunikál! Ami ismételten csak jó, sőt, extra löketet ad teljesítményének. Kezdésként a manhattani épületek megrajzolása, a festészet, a színárnyalat belecsempészése grafikai megoldásokkal, Mark Isham többedik csodálatos zenéjére, a balzsamozó, finom trombitajátéka hallatszódik, mivelhogy ő papíron amúgy Trombitás, aztán a végén úgyszintén felcsendül kompozíciója, közben Andy mesél filmbéli apjának Ian Holm szavaival: „Csípd meg”- úgy csúszik be az ending sound. Színészeink egytől egyig legjavukat nyújtják, minden tekintetben megtörtént a pazar színészvezetés. Richard Dreyfuss alakítása hab a tortán, amilyen könnyedén mozog ebben az ügyvédi dimenzióban. A néger díler, a Washington szerepét játszó ürge is parádésan játssza el a kapott perceit, akit különben úgy hívnak, hogy Shiek Mahmud-Bey. A tárgyalóteremben, mikor Garcia kérdezgeti őt, akkor figyeld azokat a flegma, gettós fiús válaszait- nem hazudtolja meg önmagát. A svéd színésznő, Lena Olin kétségtelenül vonzóan nézett ki így 41 évesen, ám azt éreztem, hogy takarékra van téve, ennél átszellemültebben, merészebben is tudott volna játszani, ha akar, vagy ha szerepe tágabb teret kap. Szerelmi szál nincsen elmélyítve, az ilyenekre nagyobb odafigyelés járt volna, bár létezik a párról egy-két kiváló operatőri felvétel, amit a szeles Florida partjainál forgattak. James Gandolfini papírforma alakítást nyújt, milyen ösztönös tehetség rejtőzött a paliban. És akkor még szót sem ejtettem a kapitányság fejéről, a Morgit játszó Ron Leibmanról, akinek gúnyos, igazsággal teli megszólalásai, belépései az erősítést szolgálják. Az évek teperése alatt rájön valamire, arra, hogy háttérbe illő szorítania magát, segítő kezet kell nyújtania egy ifjú tehetség számára. Persze, ő tudja, hogy ebben a világban mindenki sáros. Andy nagyvonalú, mert nem fűződik már érdeke hozzá, ám betegsége alatt sem felejti el, hanem bemegy miatta a rehabilitációs központba. Mikor tolószékben ülve mondja Garcianak: „Szent életre vágysz ? Vonulj kolostorba”- summázza, hogy valójában Andynek lehetetlenség ebben a világban teljesen erkölcsösen mutatkoznia. Pedig érezzük rajta, voltaképpen mennyire szeretné tiszta keretek között végezni munkáját. Morgi kifelé néző tekintete, mely a város irányába megy, közli, hogy az időm már lejárt.. Ezek felett elmondhatjuk, hogy az apróbb csavarok sincsenek túldimenzionálva. A feszültség kellő mértékkel van adagolva, az atmoszféra pedig igencsak átjön a képernyőn keresztül. Nyilvánvaló, ha azt mondom, hogy Lumet mozis affinitása bizony messze áll a tucattól.

Eltanácsolt tanácsadó - Vélemények

2021-09-04 20:24.16

Egész jó. 21. század eleji rendezésű vígjátékról beszélünk. Steve Rash kockázat elkerülése nélkül levezényelt ide egy tűrhető komédiát, segítségére szolgált az ütőképes színészi front. Sheen bekalauzolja magát vagy inkább újra vissza a tőzsdei világba. New Yorkban az üzleti piramis csúcsán brókerkedik, köti az üzleteket. Főszereplőnknek eleinte semmi panasza nem lehet, hiszen egészen jól megy a sora. Aztán az egyik elit befektetőjének nejével összefekszik, ezért bosszúból alátesznek. Semmissé válik a virágzó karrierje, szinte csatornatöltelék lesz. A Denise Richardsot alakító barinője is lelécel mellőle, aki meglepően jól beleillik az érzéketlen, teszetosza, bugyuta tanácsadó szerepébe. Charlie gondol egy óriási ötletet, hogy ő bújik bele Cindy karakterébe, Cindyként írogatja nappalijában a tanácsokat. Bepofátlankodik a szerkesztőségbe, ahol megismerkedik a hóbelevanc főnökével, Page Hensent megformáló Angie Harmonnal. Valami elképesztően határozottan lépett itten fel ez a csaj, és Sheennel karöltve vitték hátukon ezt a mozit. Angi külsőleg is igencsak rendben volt, főleg karcsúságban. Sheen a tahó szövegírásból lefarag, előveszi a nyitottabb, odafigyelőbb énjét. Kinyitja szívét a kérdezők irányába, elkezd sikeresebbé, felkapottabbá válni a rovat ez által. Sőt, saját énje is kezd átformálódni a kedvesebb sorok írásával. Felismeri az emberi kapcsolatok fontosságát. Feltűnik a színen barija Jon Lovitz, akinek az apró jelenései illenek az ábrába. Rosanna Arquette kicsit töltelékszerepben tartózkodva sem hibázza el a filmet. Rash elég naturalista alkotómódszerrel dolgozott itt, zenékkel, újszerű módszerekkel finoman szólva sincsen elárasztva ez a vígjáték, de ez sem hiba, mivelhogy mondom a két fő színésznek jól meg van írva a karaktere, akik életet öntenek a látottakba.

Charlie Sheen - Vélemények

2021-09-03 22:08.47

Nekem küldted ezt az írást ? Különben de jó fej vagy, hogy figyelmeztetsz az élet különböző buktatóira… Nem mai cikk, 2015-ös, kissé elavult, de tartalma az biztosan rendben van. Amúgy is az információ hajszolása az örökös vesszőparipám, na és a többi… Levelet szintén kellene már megint irkálnom, kellene egy csöppnyi olajat önteni a tűzre.. Bedobhattál volna ide Charlie Sheenről valami komolyabb struktúrájú picturet. Közös képet a fénykorában tündöklő Brenda Bakke-vel, akivel a Hot Shots! Part Deux-ban szerepelt, a limuzinos jelenet még mindig felforrósít, The Pointer Sisters- I’m So Excited dübörgő slágerére. Én is izgatott leszek, amikor keresztbe tett lábakkal ül a széken Brenda és dohányzik-, áhhh és mennyire jól eljátssza azt! A kanadai esztétikum, Emmanuelle Vaugier féle közreműködés, összejátszás sem lenne éppen utolsó, vagy esetleg arról a több száz cicababáról, akikkel felvonult a Két pasi meg egy kicsi című sorozatban… Köszi, de inkább őt hesszelem: [link]

2021-09-03 19:30.40

Elmélkedés gyanánt írtam le, amiket. Nyitott vagyok a ti nézőpontotokra is, főleg ha érveltek mellette. Van ráció abban, hogy fiatalabb korában szerényebb, visszahúzódóbb volt, kerülte a felhajtást, reflektorfényt, egyes élethelyzetekben szintén ilyennek mutatkozhatott, gondolok itten azokra az évekre, amikor nem volt igazán befutva. Mikor még nem kebelezte be annyira ez a világ, akkor lehetett félszegebb.. Ám későbbiekben nagy lángon égette a gyertyát, mind a magánszférájában, mind a show-bizniszben, csakúgy, mint az 56. életévét ünneplő Carlos Irwin Estévez... Sőt, mondok neked valamit: Mindkettejüknél összemosódott a munkásságuk és a magánéletük, úgy, mint ahogy a legtöbb ilyen sztárnál. Természetesen mindkét félnél meglett a negatív következmény. De ez is megmagyarázható és érthető lehet ilyen életforma mellett. Mikor állandó pörgésben, maximum fokon süvítesz napi szinten, fellépéseken, koncerteken kell előadnod magadat több tízezer ember előtt, odafigyeléssel, minél kevesebb hibával. A kamerák, a nézők minden lépésedet, mozdulatodat figyelik, rajtad van a főfókusz, akkor bizony az mást hoz ki az emberből. Mercury mit érezhetett az Ero skálázása alatt, amit letolt Londonban ? Azt, hogy a világ közepe vagyok.. És most gondolj tovább, ezt viszed bele a magánéletedbe is, nem kis hatással van bizony rá… Aztán ott vannak az ezzel járó procedúrásabb dolgok, például a megfelelési kényszer, a nyomás, amiről már írtam más előadónál. Valahogy le kellett vezetnie a fáradt gőzt, lentebb véstem milyen szélsőségek között mozgott..

Háború és béke (1956) - Vélemények

2021-07-25 09:56.09

Lev Nyikolajevics Tolsztoj főművét vászonra álmodni nehéz feladat, sőt még annál is nehezebb. A magyar felmenőkkel rendelkező King Vidornak sem sikerült annyira. 50-es évek tekintélyes színészei ugrottak be erre a filmre. Mit ér el benned egy alkotás, mennyire érint meg, milyen élményeket ad, folyton ezek a kérdések.. Valahogy nem plántált belém olyan élményt, amilyet vártam volna. Elég amerikai rendezésű munkáról beszélünk, ez itt hiba, hiányzik belőle az európaiság. Csatajelenetek kezdetleges stádiumot vázolnak fel, korszaki szempontból ez nem meglepő, ezek gyengítik a mozit, ám a színészi játék kimentésre siet, és föntebb szállítja a nézhetőséget. Főleg a beltérben zajló párbeszédekben remekelnek színészeink. Audrey Hepburn zömmel a kislányosan nőies szereposztásokban csillant meg igazán, magasodott mindig is ki, nőtt sok mindenki fölé, ezzel pedig maga a film életerejére srófol rá. Mikor úgy hozta a helyzet, akkor szempillantás alatt sarkára tudott állni elképesztő kardinális energiával. Mel Ferrer közreműködésével jók ketten, való életben szintén együtt mutatkoztak ezekben az időkben, kémia működött közöttük. Kosztümök korszakhoz illően szépnek mondhatóak, báltermi jelenetet hoztátok fel ti, ami jobban megmaradt bennetek. Tényleg elegánsan festett, kellő hangulatot adott a zene, a koreográfia.. És az abban rejlő érzések kitárulkozása Natasa és Andrej herceg között. Henry Fonda sokat tartózkodik a képernyőn, rá lett építve az egész cselekmény, a jóravaló Pierre szerepében jelenlétével körülfogja a szereplőket. Bonaparte Napóleon hadvezéri mivoltából nem sokat tudunk meg, Marlon Brandonak kellett volna játszania, bár ő egy másik filmben már eljátszotta a kíméletlen császárt. Az üde színfont az Vittorio Gassman, akiben több délcegség volt, mint a többi színészfiúban. Amikor meg akarja szöktetni Audreyt, pajtija meg mondja neki, hogy nem jól teszed. Ő meg válaszolja neki, ővele egy hét, egy hónap is csoda- igen, valahol ez a szerelem. Csak hát ennek működése az itteni attitűdje miatt elképzelhetetlennek bizonyult.. Léteznek üresebb, lagymatagabb, kitöltetlenebb részek. Effektíven jó-jó ez a háborús dráma, de…

Az utolsó csepp - Vélemények

2021-07-25 09:29.38

Minden évben megnézem, mindig ad valamit, valami többletet.. Ez egy hangulatfilm, neo-noirnak szintén beillik, melyben benne van a különleges fűszer. A csodálatos Baker fiúkhoz tudnám hasonlítani. 5 remek színészt láthatunk az 1988-as Tequila Sunrise-ban, Kurt, Gibson, Pfeiffer, Julia, J.T. Walsh, az utóbbi kettő már nincs köztünk. Walsh negatívabb szerepeket játszott általában, csakúgy, mint Raul, és milyen jól tették mindezt. Russell a Coolság fogalmába trafál bele, színészileg is pompásan tündökölt. A bárban, amit lejátszik pezsgők iszogatása közben partnernőjével Jo Ann Vallenarivel, az egyszerűen oktató kurzus. Klasszis, ahogy irányítás alatt tartja az apró megmozdulásait, gesztusait, érzelmi megnyilvánulásait. Oly közel vagy hozzám, mégis oly távol, lényegek lényege pedig az, amit érezhet abban a kulturált beszélgetésben. Van egy brutál jól eltalált kép róluk az italos üvegek között, ahol hárman vannak rajta, Marie kicsit előrébb keresztbe tett lábbal ül a széken, középen magabiztosan fekete-fehérben Kurt, fénykép szélén pedig Mel. Az utolsó jelenetet láttam vagy százszor. Redondo Beach, vizes aszfalt, járgány, az életmentő torony, a naplemente, a part, az óceán hullámzása, sirályok hangja, fényvisszaverődés. Finom akusztikus gitárpengetés, kúszik be a Zongora a vonósokkal együtt, Pfeifferre mászik az operatőr, kihúzva megfeszíti testét, úgy megy át magas sarkújában az úton, lifeguardok szintén őt nézik majd kiesve, közben Kurt lobogó szélben föntről vezényel, diskurál a parti őrrel gigászi napszemcsijében, hátrazselézett hajjal, aranyórájában. Aztán a főhősnőt láthatjuk, aki tüstént befut a habok közé, feltűnik hullámok közül Gib, pillanatok alatt átölelik egymást, ezzel egyidejűleg belép a fájóan gyönyörű Szaxofon,- és amit elér benned az a jelenet!

Oroszország ház - Vélemények

2021-07-08 17:15.52

Egyedi alkotás. John Le Carré angol író regénye alapján készült, általában kémtörténeteket fabrikált, Tom Stoppard adta a forgatókönyvet ehhez, és Fred Schepisi rendezte meg. Ezt a filmet Lisszabonban, Moszkvában és Szentpéterváron (az akkori Leningrádban forgatták). Csodálatos operatőri munkával dolgoztak, olyan panorámaképekkel, hozzá illő Jerry Goldsmith féle kísérteties Jazz zenével, amik egyszerűen pazarok. Bonyodalmakkal átszőtt kémtörténet, figyelmet igénylő történetvezetés, de maga a mozi valahol egy rejtett gyöngyszem, az egyedien felvázolt látásmódja jóvoltából. Nyújtott, kifejezetten kémes, helyenként lassú víz partot mos címmel halad, semmi akció nincs benne, ám a miliő akkorákat emel, hogy ezeket a gondokat rögvest elfeledteti. A régies nagyváros, az épületekkel, nevezetességekkel, tömegközlekedési eszközökkel, járgányokkal iszonyatos feelinget húz rá erre a két órára. Ott nem teljesen koromsötétben, figyeld, mikor a tömbházban csak a lámpafényeket érzékeled, úgyszintén ezt a buszból- valami hihetetlen módon átélővé teszi az egészet azokkal a szimfóniákkal. Felhozatal színészfronton vaskosnak mondható a mellékszereplőkkel bezárólag. Sean idős férfi, Bondos belépőitől már messze vagyunk, ne is mérd a sorozathoz, mert ez ahhoz képest akciótlan perceket mutat. De ezekben az időkben sem vallott szégyent színészileg Thomas. Sőt! Például egy irtózatosan jól kinéző Catherine Zeta Jonessal eljátszotta az egyik legforróbb lézeres jelenetet 99-ben a Briliáns csapdában. Női idomok, formák előtérbe helyezése, ilyen formában a James Bondok kezdő skiccei már 1963-ban megvillantak, gondolok itten az Oroszországból Szeretettel című műre. Oroszország házban az emberi tulajdonságokkal felruházott énjét érzékelhetjük főkémünknek. Pfeifferrel egyszerű párbeszédeket hallhatunk, ami ehhez az értékrendhez illett. Az ágyon való beszélgetés summázza ezt a hagyományosságot. Vannak olyan finom különlegességet sugárzó jelenetek, gondolok itten az épület tetején lévő beszélgetésre, ahol a főszereplőnő haját fújja a szél az éjszakában, Connery a megmentéséről, érzéseiről beszél. Érzem, hogy egy napon megjön a hajóm,- lehetünk ezzel páran így az életben. Lezárásként a lisszaboni festői kikötő látványa, gigantikus óceánjáró hajó, nem utolsó sorban pedig az a bizsergetően szép dallamvilágú zene letisztítja rólad az összes kellemetlen salakot.

Én vagyok Bolt - Vélemények

2021-06-26 20:09.39

2011 Daegu Atlétikai Vb, rendezési ország Dél Korea. Macerásabb a felkészülés, vetélytársak vérszemet kaptak. Feltűnik egy ifjú jamaicai sprinter Yohan Blake személyében, Ő szintén Glen Mills tanítvány. Bolttal edzőtársak, ám a rekortánon ellenfelek. Sprintkirály szerint szoros futás lesz 100 méteren a győzelemért. Az előfutamok jól mennek, nincs jele semmiféle megingásnak. Elérkezik a várva várt futószám. Koreai nép Usain tündöklésére vár, kicsit idegesebb a kelleténél. Bemutatás után abban a fújtatásában benne van az idegi megterhelés. Mellette lévő pályán Blake tartózkodik. Bevezetett szabályok jóvoltából, ha elsőre kiugrassz, akkor kizárnak. Nem lehet megtévedni. Ám bekövetkezik a dráma, Bolt túlizgulja futamát, és a lövés előtt kiugrik, ledobja magáról a textilt, még így is megcsinálja a Showt, több ezer vaku villog ezekben a percekben. Nem hiszik el az emberek, ami történik. De ez ott és akkor kínzó érzés számára. Képes elagyalni egy ilyen fontos próbatételt. Blake nyeri a döntőt ellenszélben, korántsem kuriózum eredménnyel. St. Leo csillapítja a kedélyeket, állítja, hogy edző pajtija rászolgált erre a győzelemre, mert nála is többet dolgozott ezért a sikerért. Drámai pillanatok után a 200 méterre ildomos koncentrálni, ahol főfavorit. Futamait abszolválja, útban a világbajnoki arany felé. Dix nyakában lóg, ki tudja e javítani az előző hibáját. Megkapjuk a választ: Igen. Eljön az elején, tartja a sebességet, kijőve a kanyarból megfelelő előnnyel rendelkezik, még mindig kézben tartja a versenyt. Walter mögötte, innentől fékezhetetlenül tör a cél felé és nyer. Tovább zakatol a Bolt vonat, 2012-őt írunk, Olimpia, helyszín London. Már nem érdekli a világcsúcs, hanem be akarja vésni magát a legendák közé, akkorává szeretne válni, mint Muhammad Ali, Jesse Owens, vagy éppen Carl Lewis, ehhez címek gyűjtése szükséges. A legkiélezettebb mezőny gyűlik össze erre az Olimpiára. Ezek az atléták ezért dolgoznak hosszú éveken át, hogy abban a 10 másodpercben a mennybe vagy a pokolba kerüljenek. Előfutamok jól mennek, elődöntőben 9.87-et vágtázik, ám az utolsó 50 méteren kienged, érezni rajta a bombaformát, azt, hogy a világ előtt van még mindig. Újságírók, média emberek faggatják, hogy mire lehet képes. Közben meghívja döntőjére Cheryl Ann Tweedyt, a Girls Aloud frontnőjét, az O2 arénában milyen mozdulatokat csinált, micsoda kisugárzással! Aki akkor éppenséggel egyedülálló, mivelhogy szakít jóval előtte Ashley Cole-lal. Titkon bízik látogatásában, magában azon filózik, hogyha kijössz életem viadalára, akkor ma este mindent Igazzá varázsolok Neked bébi. Ám nincs helye álmodozásnak, mivelhogy készülni kell a végső megmérettetésre. Bent van a döntőben, ahol keményebbnél keményebb sprinterekkel szükséges küzdenie. Asafa, Blake, Gatlin, Tyson Gay, Thomson, mind-mind csúcsra vannak erre a fináléra pörögve. Gatlin olyan ideges, hogy fel-alá járkál a futam előtt, szomszéd sávon a fenomén, egymás mellett fognak loholni, hogy eldöntsék ki a leggigászibb. Usain hergeli a közönséget, pisztolypárbajt imitál, előre mutat, ha 100 helyről is lőnek engemet, nyomom tovább, hogy valami gyémántot TOLJAK NEKTEK a felszínre,- ilyesmi játszódik le benne. Érezni a levegőben, hogy iszonyat teperés lesz itten, háttérben villognak a fotómasinák, izgalommal telítve várja mindenki az összecsapást. Kamera Bolton van, a fityegő arany nyakláncával egyetemben kéri Isten segítségét, és fejét lehajtva készül a startolásra. A gépből úgy jön ki, hogy leghátul van 40 méterig, ám utána csodálatosan rázza meg önmagát, és szerfeletti könnyedséggel zsebeli be az aranyat. Jön számára a hosszabbik táv, ahol az ellenfelek leredukálódnak, fő riválisa a csapattársa. Rugalmasan működik, ökölpacsizik az egyik önkéntessel. Magabiztosan mozog futásai alatt. Elérkezik az utolsó egyéni összecsapás, nincs szükség extrább teljesítményre, utolsó métereken ki is engedhet, pontosan ily módon lépi át a célvonalat. Ordít egy hatalmasat, az emberek őrjöngésben vannak. Bünteti magát fekvőtámaszaival, mivelhogy megint nem adott ki teljesen mindent magából. Egy versenyszám van már csak hátra, a 4x100 méter, tét a rekordjavítás, és hogy mintaszerűen végig menjen a váltóbot. Usain az utolsó ember csapatában, neki szükséges befejezni a futást, váltás sikeresen megtörténik, bal kezébe kapja a váltóbotot, átteszi a jobb kezébe, mint ahogy Carl Lewis csinálta fénykorában. Megcsinálja, befut a célba rekordidővel. Üdvrivalgás követi mindezt, és egy nagyszerű Olimpiai befejezést kapunk.

2021-06-24 19:16.15

Minden idők egyik legnagyobb atlétája, akit úgy hívnak, hogy Usain Bolt. Egy extra ez az ember, senki nem akadt ezen a bolygón, aki úgy tolta volna a rekortánon, mint ahogyan ő.. És most jönnek megannyian a gyorsasággal, világcsúcsokkal, sikerekkel, ezek miatt mondják azt, amit. Ám szerintem nemcsak ez mozgatta meg annyira az embereket, hanem egyfajta varázslat, ami övezte őt. De ne szaladjunk ennyire előre. Gondolj bele, hogy komolyabb hírverés, esélyek nélkül robbantotta bombaformáját Pekingben 2008-ban. Mikor az elődöntőben 50 méter után elkezdett lépkedni, voltak, akik éreztek valamit vele kapcsolatban, valami kuriózum féleséget, de ilyet vajmi kevesen hittünk volna. A madárfészekben így hívták a stadiont, ott került megrendezésre a férfi 100 méter döntő. Ahogy lenni szokott, az igazi tesztoszteronmeccs, mikor a fizikumok kardoskodnak egymással, mikor a kemény fiúk egója egymásnak feszül. Felvértezett beharangozókkal, sajátságos belépőkkel, bicepsz mutogatásokkal. Szóval, a bemutatás után, elindulnak a srácok a rajtgéphez, Bolt könnyedségei után szokásához híven megkomolyodik, letérdel a rajtgépbe, vet egy keresztet, fej lehajtva, aztán ő és az idő. A kérdés az, hogy ki tudja e akasztani az órát, tud e meglepetést okozni a nézőseregnek, és annak a több millió képernyő előtti embernek. Izgalom, vihar előtti csönd, áll a levegő, várjuk, hogy ellőjék a startpisztolyt. Megtörténik, a rajt során beragad a jamaicai méretéből adódóan, nincs para, mivelhogy 40 méternél kezd előre jönni, és ami utána következik az a se előtte, se utána lévő showmankedés, széttárja a kezét 70 méternél, mutatja a világnak, hogy itt és most verhetetlen vagyok. Felrobban a stadion, fogja mindenki a fejét döbbenten, nem hiszik el, hogy ilyen létezik e.. Igen, létezik, és ekkor valami elindul. Ez a pillanat számára meghatározó esemény, azért, mert ekkor vési bele magát az Olimpia történelemkönyvébe. Ha beindul egy üzlet, akkor nem érdemes megállni, 200 méteren újra megismétli a bombasztikus teljesítményét, mikor Michael Johnson 12 éves csúcsát töri szét. Váltóbeli szereplés pedig csak hab a tortán. Egy faszi, aki a későbbiekben például elérte a tekintélyének köszönhetően, hogy a 4x100 méter legyen a végső versenyszám egy Vb-n.. Pici szusszanás. Ám sok megállás nincs, mivelhogy 2009-et írunk. Atlétikai VB-t szerveznek, helyszín Berlin. Újra porondon az Atléták királya, persze szigorúan a Tízpróbásokat hívjuk annak, fizikai teljesítőképességük, sokoldalúságuknak köszönhetően. De Usain még mindig Usain. Ich bin ein Berlino - Én Berlini Vagyok feliratú pólóban jelenik meg, belopja rögtön a nézők szívébe magát, az eszüket vesztik tőle. Valami készülőfélben van. Előfutamokon bemelegítés szerűen mozog, erőlködés nélkül lépkedve továbbjut. Aztán besötétedik az aréna, felsorakoznak a világ legjobb sprinterei. Rövid felkonferálás, Bolt még mindig könnyed, keveredik benne a bohóc és a király. Hogy csinálja ezt ? Senki sem tudja. Lecsillapítja kedélyeit, mondja magában, maradj nyugodt, ezen a porondon nem veszíthetek. Szokásos rituálék a részéről megtörténnek. Az ellenfelek keményebbek, mint tavaly. Tyson Gay, Asafa Powell nyomást gyakorol rá, kiéhezve várnak a kellő alkalomra.. Elkezdődik a verseny, síri csend a lelátón, be a rajtgépbe, lehet e tartani ezt a teljesítményt, mint egy évvel ezelőtt ez a kérdés. Bolt lenyugszik, a rajt kiváló részéről, elemi energiával kapja el a startot, most nem lazázik, hanem 60 méter után is tolja izomból, billegteti kicsit buksiját a végén, de valami elképesztő formával nyeri meg vetélytársai előtt a gigászok harcát, 9.58-as rekorderedménnyel. Zúg a stadion, ováció, fényképezőgépek, kamerák villognak, az emberek megőrülnek ezekre a percekre. Ünneplés, kétség sem férhet hozzá, hogy személye piedesztálon van újra. Lenyugvás, aztán újból bele a sűrűjébe. Ott van agyában a 200 méter világcsúcsjavítás. Megígéri az univerzumnak, hogy végig fogja nyomni. Betartja ígéretét, de természetesen nem akárhogyan. Tele az Olimpiai Stadion nézővel, mindenki egyvalakire vár. Megemeli e nézőkkel együtt a 70 ezres stadiont, rohadt vaskos sansz van rá. Irdatlan futást várnak a csarnokba érkezők, nők, férfiak, gyerekek, számtalan néző a képernyők előtt izgulva. Valaki kiugrik a futam előtt, nem jó az első elrajtolás. Újra neki kell vágni ennek a kétszáz méternek. Oda se neki, nyugodtság, komolyság van, és lézerfókusszal koncentrál produkciójára. Most jó az indulás, hihetetlenül jól kapja el az elejét, HERKULESI ERŐVEL nyomja meg a kanyar métereit, ami technikai szempontból is a legnehezebb, úgy fut, mintha cirka 100 méter lenne, a kanyarból kijőve van 3 méter fórja, nézők őrjöngenék, nincs mögötte ellenfél a közelben, repeszt tovább a célba, úgy elnyomja a kezdeti távot, miszerint az utolsó 30 méteren már vicsorít és savasodik, de innentől megállíthatatlan. 19.19-re javítja a világcsúcsot, annyira elfárad, hogy szétterülve kidől a pályán, mindenki eksztázisban tartózkodik, és elhiteti veled ebben a pillanatban, miképpen SEMMI SEM LEHETETLEN! Kommentátorok elképedve konstatálják a látottakat, mi is így vagyunk ezzel a képernyők előtt.

T mint tenisz - avagy véleményetek a játékosorkól :-)

2021-06-22 16:57.45

Volt már régebben is vérdopping. Kerékpárban, Atlétikában, Úszásban- ezek menthetetlen sportágak ebből a szempontból, bár mostanában talán tisztábbak. Írtam ezelőtt, hogy Armstrong, Contador alkalmazta a vérátömlesztést az állóképességi sportágukban, akkor kellett ütni a vasat, amikor forró volt.. Elmondom, hogy még a sportlövők is szednek nyugtatókat, hogy ne remegjen a kezük, olvass utána, ha érdekel a téma.. Például a világhírű sprinternő, Marion Jones iszonyat módon doppingolt a 2000-es évek környékén, vérfrissítőket, savasodásgátlókat szedett, különféle személyre szabott koktélokat ivott, naponta 2-3 órát edzett, csak így lehetett azon a szinten bírni a gyűrődést. 200 métereket futott, e mellett rengeteg 100 métert is.. Az élsport kicsinál, szétrombolja a testedet, a szerek védték a sérülésektől, tolták kifelé a fáradsági küszöbét. Marion páratlanul keményen edzett a Sydney Olimpiára, aztán lebukott, börtönben is ült e miatt… Az amerikai válogatott 1993 óta tartja váltóban a rekordot, mind a négy emberük 44 másodperc körül tudott futni 400 méteren, sőt Michael Johnson 43 sec alatt volt képes repülőrajtból- ez dopping nélkül képtelenség. Florence Griffith Joyner azóta is tartja a világcsúcsot női 100méteren,- nehogy kecmecnek hidd ezeket, mivelhogy még anyaggal is borzasztóan komoly teljesítmények. És akkor a többiekre ki sem tértem.. Usain Bolt Pekingben szinte a semmiből tette fel magát a sportág térképére, mikor széttárt karral 9.69-et repesztett, áhhh ez tudod olyan elképzelhetetlen dimenzió. A leglezserebb sportoló volt csúcséveiben, nézd és itasd magadba azt, amit ő képviselt. Amúgy ha szigorúan mozgástanulmányi szempontból nézzük, akkor nem tipikus sprinter volt, hanem inkább középtávfutó, bár a bemelegítései tükrözték a gazellára jellemző atletikus képességeit.. Lehetne vésni róla bizony rengeteget, mint ahogy sok más dologról is…

2021-06-15 23:08.34

Magam elismertem mindig is Nolét. Láttam 2015-ben a Garros döntőben veszteni Wawrinka ellen, ami még ennyi év távlatából is nagyszerű meccs. És a végén a közönség állva tapsolta hosszú perceken keresztül Djokovict, a végére pedig csak megolvasztották a nézők és elkezdett könnyezni- töltés gyanánt megnézem, átérezem, hogy ott és akkor az micsoda pillanat volt számára. Egész Belgrád berobbanhatott, nem pici városról beszélünk, jómagam már jártam ott többször is átutazóban.. Novakot nem szeretik sokan, azért, mert sztahanovista robot a mérkőzései javában, nem támad, de a végén szétdarál szinte mindenkit, legveszedelmesebb ellenfél. Nincs akkora próbatétel, amit ne lenne képes magára vállalni és abszolválni. Passzívan játszik, nem olyan feltűnően, meghúzza magát, azután, bumm a semmiből elkezdi szedni az áldozatait. Ez egy könyörtelen játék, nincs helye a kecmecnek. De sokszor ez kell egy tesztoszterontól duzzadó, kiizmozott Nadal ellen, akit csak így lehet megfékezni, ez történt ezen a francia nyílt teniszbajnokságon is. Fényéveiben számtalanszor a védekező ütéseiből csinált támadó ütést, meg szerette jól szétnyújtani a pályát, ütni folyton a vonalakat, főleg rá az alapvonalra kellemetlen módon. Az tuti, hogy ki tudja ellenfelét zökkenteni a saját játékából, és ez a taktika bizony már bejött neki több alkalommal.. Szerintem fog még nyerni Grand Slamet, aztán ha beletrafál, akkor én Vlagyivosztokig fogok vándorolni, vagy valami ennél is veszélyesebb helyre, és senki, de senki a világon nem fog letéríteni a vágyaimtól!

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére