Nem is olyan rég beszélgettem itt valakiről a giccsről,mint olyanról.Tegye szívére a kezét a (gondolkodó.....) filmnéző:azért ez az-amúgy igaz történet,csak Japánban-magában hordozza ezt a dolgot.
Ettől független elbőgtem magam:csak hogy tudjam,még mindig ember vagyok,érzelmekkel.
Az eredeti mozi persze régimódian van megrendezve ehhez képest,Hallström filmje pedig magán viseli az érzelmekkel jól bánó direktor értő kezét.Ezért hát a magam részéről csak egy párszor éreztem azt,hogy itt most szándékosan meg akarnak ríkatni,de az ilyen filmeknél akár bele is fér.
A gálám tud kijönni az ostoba,idióta amerikai kutyusos moziktól,ahol azok beszélnek is(naná),de mivel állatbarát vagyok és tudom,mit jelent egy kutya,az ilyen filmek mint ez, megfőznek.Megvesznek.Kilóra.Rám pecsételik,hahó néző...és bárgyúan meredek a képernyőre,pedig azért látom a hibákat.
De nem érdekel,mert a könnycsepp a legerősebb sav.bármit szétmar.
így hát néztem a pocakos Richard Gere-t és a le se merem írni,hányadik X után járó Joan Allen-t,és átadtam magam Hacsi történetének,amiben értő kezek azt is beleírták,ez amúgy egy japán történet,és gyorsan kerestek néhány olyan pontot,ahol ezt tiszteletadással ki lehet fejezni:még hogy az amerikaiak nem ismerik azt a szót,finomság,ha kedvük úgy tartja.És miközben peregtek a filmkockák,eszembe jutott a kiskutyám,aki végigkísérte haláláig életem,magam előtt láttam,mikor két hónaposan beleesett fejjel előre a kis tálkájába,a tejbe...ahogy meglógott a zoknimmal,és lerágta a vadiúj farmerom alját...megrágta az egyik kedvenc könyvem,így tiltakozva,hogy nem vittem le időben...hogy mennyi csajt köszönhetek neki zürősebb szakaszaimból,mert bizony a bugyik is olajozottabban csúsznak le,ha az első pillanatban van közös téma,lásd kiskutya.....hogy milyen érzés volt egyszer majdnem azt látni,hogy elütik,centire ment el a feje mellett a lökhárító,hogy remegtem,amikor felértünk az emeletre,és egyszerűen nem tudtam beszélni se...hogy mikor problémás életem a körülöttem lévő emberek számára fel se tűnően elvette kicsit kedvem,ez a kutyalány mennyire megérezte ezt,és kis fejét a lábamra rakva nyugtatott jelenlétével,vagy,mint azt sok kutyatulajdonos is ismeri,egyszerűen befurakszik a kezed alá,itt vagyok gazdi,simogass!!......hogy mikor leviszed a szemetet,úgy tud örülni neked,mintha 1 hete nem látott volna,pedig 30 másodperc az egész...és a halála.
Hogy....hogy amikor bevittem a dokihoz,mert olyan beteg volt már,érezte,mit akarok tenni.csak nézett a fekete gombszemeivel rám.Nem nyöszörgött,de nézett...és mikor beadták a szurit,épp csak megrándult,én vakartam a füle tövét....ő meg meghalt.A kezemben,miközben vakartam a fülét.
Én meg elsírtam magam.Nem érdekelt semmi,jókötésű,nagydarab faszi ,akinek nemigen kell sehol se félnie,de bőgtem,mint egy kisgyerek.Talán jobban.
Eltemettük nagybátyáméknál,de ha kimegyek,első dolgom a sírját megnézni.
Szóval,az van,emberek,hogy a kutya hajlamos "kutyába" se venni azt,hogy ő "csak" egy állat lenne,ehelyett családtag lesz,teljes joggal.Fene,aki érti...de lehet,csak szeretni kell,ez a titok.
És ezért jó film a Hacsi,ezért bőgsz a végére Te is,mert úgy érzed,kisebb csodát láttál:holott az igazi csoda az,hogy az akitának ez egyszerűen magától jött.Szeretett,mindig várta gazdáját,tántoríthatatlan és megingathatatlan volt...lehet,hogy picit együgyű dolog,de egyszersmind hihetetlen nemes,ahogy csak kevesek képesek szeretni,vagy magáévá tartozónak érezni valakit.El se tudom képzelni,mi járt a fejében,hogy élte meg a csalódást,és mégis új reménnyel telve ült ki minden nap oda...miközben az emberek,akik ott dolgoztak,élték mindennapjaikat,elkezdtek törődni vele,és észrevétlen hatottak egymás életére.
De mégis,a legszebb pillanat a feleségnek jutott,mikor kiült vele várni picit:két öreg lény,de egy érzés,egy már nem élt személy felé.Az egyik reménykedik,a másik tudja a valóságot,mégis,tér is idő megáll,és egy özvegy egy kutyából merít energiát,ő általa idézi fel férjét,emlékét,ölelését...ő magát.
Mert az az akita még mindig a professzoré,őt nem érdekelték az évek,született gyerekek,politika,találmányok és filmek,csak várt,mert....várnia kellett.
Ezt diktálta a szíve.
És úgy halt meg,hogy a szeretet volt az utolsó gondolata is:bár nekünk adjon ilyet az ég.
Cefet rossz érzés könnyes szemmel ütni a billentyűket.
|