Fórum - HISTORIA (13. oldal)

elejére ... 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 ... végére

392. Leeandra (2008-12-09 03:43.55)   - (válasz KicsiRéka 389. hozzászólására)

Jóéjt!:)

391. Leeandra (2008-12-09 03:42.54)   - (válasz Legisfalk 388. hozzászólására)

Könnyű átesni a ló túloldalára. Huxley Szép új világa jut eszembe erről. De azért az az ember aki a nem teljsen egyénre korlátozott világszemlélet korában tud egyén lenni, az majd akkor is talál magának közösséget. Akinek viszont itt, így jó, mert ez van ez a megszokott, annak az is jó lesz. Mármint az olyan embernek. Sosem lesz tökéletes világrend, mert nemvagyunk egyformák. Amit leírsz, az is simán ennyire jó, mint ez. Csak másnak jó, máshogy. Annak, akinek ez így nem. Szóval lényegében tökmindegy mit talál ki az ember maga köré. Azt régebben írtam. Ott volt néháűny tévedésem és rosszul fejeztem ki magam pár helyen.

390. Legisfalk (2008-12-09 03:42.25)   - (válasz Leeandra 385. hozzászólására)

Nem. Ugyanis nem minden közösség fogad be. Nálunk gyakorlatilag háborítatlanul, sőt, sikeresen elvan egy nigériai éppúgy, mint egy kínai vagy arab, vagy szlovák, vagy német, vagy bárki. Európában ez nagyjából így működik, a tolerancia egyes országokban már olyan extrém szintre jutott, hogy a pedofilok önálló pártot alapítottak (Hollandia), és a parlamentben helyet foglalhat egy kommunista transzvesztita prostituált (Olaszország). Nálunk elfogadnak, tehetsz szinte bármit, lehetsz bárki, keresheted az egyéniségedet bármely különleges formában. De a világ számos országába be sem engednének, s ha igen, akkor sem lennél ott soha teljes értékű ember, mindig csak valami kívülálló, idegen, kinézett vendég.

389. KicsiRéka (2008-12-09 03:38.44)

na én mentem aludni. legalább egy három órát XD jó éjt nektek! sziasztok

388. Legisfalk (2008-12-09 03:34.06)   - (válasz Leeandra 383. hozzászólására)

Igen, a nemzettudat halványulóban, a nemzet fogalma hígulóban, a nemzet, mint olyan eltűnőben van. Ahogy elnézem a világon zajló folyamatokat, néhány száz éven belül egyszerűen megszűnik az, hogy valaki magyar. A határok már most szétmállóban vannak, a kulturális örökség egyre kevésbé élő, inkább már csak múzeumi adat, érdekesség. Ez a globalizáció hozadéka. Száz év, és már család sem lesz, csak egyén. Individum. Önálló, független és szabad, fogyasztó Budapesten, Rómában, vagy Amszterdamban, netán Miamiban, olyan mindegy, csak a klíma lesz más. Azt írtad lentebb, hogy nagyobb csoportokat könnyebb irányítani, uralni, ezért jöttek szerinted létre a nemzetek. A hatalom ideológusai ráizgatták a tömeget a nemzeti érzésre, hogy jól össze lehessen fogni őket. Ezzel a gondolattal két probléma van. 1. A 30-as évekig gyakorlatilag nem léteztek a hatalomnak olyan technikai eszközei, amivel embertömegeket hatékonyan tudott manipulálni. Nem volt teleízió, rádió, internet, telefonhálózat, műholdak, sat. Tehát az igazi tömegmanipulálás jóval későbbi, mint a nemzet. 2. Jelenleg a nemzetek (és kisebb mértékben a vallások) azok, amik útját állják a totális globalizációnak. Ami viszont valóban arról szól, hogy ez egész emberiséget egy totális világkormány világuralma alá tereljék. Ugye nem kell ecsetelnem, hogy ez milyen következményekkel járhat?

387. KicsiRéka (2008-12-09 03:31.35)

úristen..fél négy van :D

386. KicsiRéka (2008-12-09 03:24.42)   - (válasz Legisfalk 384. hozzászólására)

Gondolom Te se kedvelsz minden magyar embert. Azt persze senkitől sem lehet elvárni hogy mindenkit kedveljen. De én nem fogok csak azért mindenkit szeretni aki ebben az országban él mert a nemzetisége mondjuk magyar vagy más. Azt kedvelem elsősorban akit ismerek. És az alapján szelektálok hogy milyennek ismertem meg az adott embert. Egy x állampolgárról akiről azt se tudom hogy milyen ember, nem fogom azt mondani h kitartok mellette csak azért mert ebben az országban született és mert mondjuk magyarul beszél. Mivel fogalmam sincs h ki az, lehet h mondjuk sorozatgyilkos vagy sikkasztó vagy akármi. De az is lehet h rendes ember, de mivel nem ismerem, nem tudom megítélni.

385. Leeandra (2008-12-09 03:24.00)   - (válasz Legisfalk 384. hozzászólására)

Igen. Minél többet tudsz a világból a világról, annál jobban vagy univerzális és nem csöksz meg a kényszerközösségvállalás szintjén. Mert ismered a mások kultúráját, nyelvét szokásait...így könnyen választasz. Az egészhez csak nyitottság, tudásszomj, tolerancia kell. És képesség arra, hogy egy bizonyos rendszer fölé kerekedj gondolatban. Mondj ennél egyszerűbb dogot!

384. Legisfalk (2008-12-09 03:17.41)   - (válasz KicsiRéka 373. hozzászólására)

Egyfelől azt mondjátok, hogy ti is segítenétek bárkin, még akkor is, ha nem magyar. Értem, szép dolog. Másfelől úgy vélitek, hogy az emberek többsége ostoba, vagy jellemtelen, és nem fogtok velük csak azért közösséget vállalni, mert egy helyen éltek, egy nyelvet beszéltek és közös őseitek vannak. Nektek ez kevés, a jellem a lényeg, ha az nincs, akkor mindegy, hogy egy csepeli nyugdíjas vagy egy fidzsi törzsfőnök, nálatok ugyanaz a szint. Mint ember vállaljátok a közösséget mindenkivel, de amúgy csak azokkal, akikkel muszáj (család), meg akik jó arcok. Ennek a dolognak a logikáját is értem. A gond az, hogy nem ismerkedhettek meg 6,5 milliárd emberrel, és nem dönthetitek el mindenkiről, hogy mennyire felel meg elvárásaitoknak, azaz mennyire jellemes. És ha nálatok a csepeli mama ugyanott van, mint a fidzsi dzsungelharcos, mivel egyikük sem bizonyította jófejségét, akkor kizárjátok magatokat a közös eredet, a közös haza és a közös kultúra, de még a közös civilizáció köréből is.

383. Leeandra (2008-12-09 03:14.49)   - (válasz Legisfalk 380. hozzászólására)

Jó sok igazság van abban, amit írsz. De a régi közösségek, pl a vagyoni alapú, a rendek, kasztok vagy nevezzük bárhogy, ma már nem léteznek. Már nincs oka a létüknek. Majd lehet ez így a nemzettel is. Hogyveled tudok beszélgetni, mert egy nyelvet beszélünk, az egy dolog. De mint látod, így sem értjük meg teljesen egymást. Sajnos a nyelv elszeparál bizonyos szempontból.(engem már kevésbé, mert simán megértem magam egy angol, olasz, francia, spanyol, német nyelvet beszélő emberrel is) A nyelv nem egyetemes jelrendszer. De lehet találni mást, amivel megértetem magam. Csak akrni kell. Ennyiből akkor egy közösség a szőke hajú, a barna hajú stb...de ennek nincs értelme. Ezek olyanok, mint a kisgyerekek játékai. Hányféleképpen lehet csoportosítani az építőkockákat? Ezek nem lényeges dolgok. Nemkell zászlót imádni,m nem kell egy embert hozzám tartozónak érezni, mert azt anyelvet beszéli, mint én, mert közel lakik hozzám, mert télen ő is fázik stb. Speciel ahol lakom, alig ismerek valakit és igyekszem ezt az állpotot fenntartani, mert nagy részük egy utolsó, műveletelen, ostoba aljadék szar. Nem tartozom közéjük. Van ember, aki több ezer kilóméterre lakok tőlem és hozzá viszont tartozom. Én nem magyar, az alapnyelvünk nem egy, a kultúránk sem. Csak a világnézetünk. Számomra ez a fontos. Bizonyos szempontból Neked van igazad. Attól függ honnan nézzük, milyen az értékrendünk stb. Nem egyezik, tehát nem is vagyunk egy véleményen. Ebben a témában.

382. KicsiRéka (2008-12-09 03:04.00)   - (válasz Leeandra 381. hozzászólására)

na igen. én is

381. Leeandra (2008-12-09 03:03.34)   - (válasz KicsiRéka 379. hozzászólására)

Sokszor rászolgálnak a gartulációra! Aki meg így reagál...annak van némi gondja. Lenézem az ilyen embereket. Velük szemben felsőbbrendűnek érzem magam.

380. Legisfalk (2008-12-09 03:00.51)   - (válasz Leeandra 366. hozzászólására)

Nem érted a logikáját? Van a család, amibe beleszületsz, meg a barátok, akiket megválogatsz, ez rendben, eddig egyetértünk, hogy ezen közösségi köröknek nyilvánvalóan van létjogosultsága. Ezen a ponton te nagyot lépsz, és azt mondod, a következő valódi közösségi kör az emberiség, biológiai alapon. Ezt sem vitatom, sőt, tovább is megyek, azt mondom, hogy efölött van még egy kör, az élőlények köre, a természetes környezet, a bioszféra, Gaia, ha úgy tetszik, mint legtágabb (élet)közösség. Szerintem ezt te is elfogadod. (Ha nem, az sem baj, most nincs szerepe.) A családi- és baráti, mondjuk úgy személyes közösségi szint és az emberiség nagy köre között én számos köztes közösséget is látok, amelyek éppoly megalapozottak, mint a fentebb említettek. Van például a közös származású emberek köre. Ennek jelentőssége mára lecsökkent, de régen, amikor még a megélhetés alapját az öröklődő föld, vagy nyáj jelentette, nagy szerepe volt. Akkoriban még nem ún. nukleáris családokban éltünk, hanem nagycsaládokban, nemzetségekben. Mára ennek a származási közösségnek nincs akkora szerepe, gyakorlatilag leszűkült a családra, legalábbis felénk. Aztán itt van például a tágabb értelemben vett lakóközösség. Az egy faluban, vagy egy városrészen lakó emberek közössége. Vannak közös érdekeik, amik mentén közösséget alkotnak. Ezt a kört tágíthatjuk tájegységekre, kistérségekre, országrészekre, amelyek lakói valamilyen szinten közösséget alkotnak, mondjuk mert ugyanolyan időjárási viszonyokkal kell szembenézniük, ugyanazon mezőgazdasági lehetőségekkel gazdálkodhatnak. Ez szükségszerűen vezet bizonyos (érdek)közöség kialakulásához. Aztán van még egy nagyon fontos kör, a kulturális közösség köre, amiről -úgy látom- nem veszel tudomást. Ha nem érted a másik szavát, akkor a kommunikációs lehetőségek nagyon leszűkülnek. Mondhatod, hogy a személyes köreiden túl neked a következő kör maga az emberiség, ahol teljesen mindegy, hogy egy magyar Legisfalkba, vagy egy román Ionescu-ba botlasz-e bele, de míg velem eredményes információcserét folytathatsz (Ha nem is ebben a témában.), addig Ionescu-val nem, mert nem értitek egymás nyelvét. Egy perc alatt megtudhatod, hogy mi a kedvenc italom, csak meg kell kérdezned, Ion komával meg másnap estig üthetnétek a billentyűket, akkorra sem derülne ki. Na most itt, a fentebbi három kör (származás-, lakóhely- és nyelv) találkozásánál jön létre a nép, a nemzet köre! Egy helyen élünk, egy nyelvet beszélünk, egy törzsből valók vagyunk, tehát egy közösség vagyunk, egy nép, egy nemzet. De nem ez az utolsó lépés, még mindig nem az emberiség következik, hanem az, amit mondjuk civilizációs körnek nevezhetünk. Lehet, hogy Ionescu-val egy szót nem fogsz tudni kommunikálni, meg találkozni sem, soha, de ha mégis találkoznátok, nagyjából tudhatnád, hogy milyen reakciókra számíts tőle, mivel hozzád hasonlóan ő is az európai civilizáció közösségébe tartozik. Nem fog kiakadni azon, ha nincs rajtad csador, egy ajtónál talán előre enged, nem néz majd bután, ha kést meg villát teszel a tányérja mellé, nem fog a klozetből inni, sem a padlóra ülni szék helyett. Egy másik civilizációs körbe tartozó embernél ez már nem feltétlenül működhet így. Ázsiában, az Iszlám vidékeken, vagy a törzsi területeken egészen más szokások uralkodnak. Lehet, hogy boldogan mosolyognak azon, ha leköpöd őket, de az is lehet, hogy börtönbe csuknak, ha ásítasz. Velük már valóban csak a biológiai tényező köt össze. Szerintem nyilvánvaló, hogy ezek a körök vagy szintek léteznek nagyjából az ember közösségi életében, és nem értem, hogyan lehet ebből az egyiket megkérdőjelezni és szükségtelen, művi tévedésnek tartani.

379. KicsiRéka (2008-12-09 02:56.21)   - (válasz Leeandra 378. hozzászólására)

igen, csak néha annyira felirritálódok hogy nem bírom ki hogy ne szóljak vissza. pl amikor meg akartak késelni azért volt mert azt mertem mondani h hitler faszkalap volt. voltam 16 éves.gratulálok az embereknek.

378. Leeandra (2008-12-09 02:41.46)   - (válasz KicsiRéka 376. hozzászólására)

Na igen, meg kell gondolni néhány helyen, mit ejt ki az ember a száján.Jobb náha csendben maradni. De hát jobb nem olyan közegbe keveredni, bár ez nem teljesen irányítható... Na mondjuk nem arról van szó, hogy bizonyos emberektől megijedve hazudnék. Max nem szólok, ha nem múlik a véleményemen semmi fontos.

377. KicsiRéka (2008-12-09 02:39.29)   - (válasz Leeandra 375. hozzászólására)

csak hát ezt kevesen gondolják így. de bízom egy szebb jövőben :))

376. KicsiRéka (2008-12-09 02:37.42)   - (válasz Leeandra 374. hozzászólására)

hát igen van ilyen. egyszer meg akartak késelni mert nem azt mondtam amit hallani akartak. mondjuk az durva szituáció volt. azóta óvatosabb vagyok

375. Leeandra (2008-12-09 02:36.50)   - (válasz KicsiRéka 373. hozzászólására)

Ott a pont!:)

374. Leeandra (2008-12-09 02:35.41)

Sok ember csak azért mondja az bizonyos dologra, hogy jaj de szép, és mennyire csodás, mert tudja, ezt kell mondani, így nem lesz senki ellene. Kíváncsi lennék mennyire szr le egy ilyen nagyon emberimádó valakit, mikor senki nem látja. Legisfalk, Rólad nem feltételezem. De vannnak akiről igen. Szóval azért a sok ezer embernek talán ha fele áll ki valamiért őszintén. A többi csak "hősködik" vagy érzelmi töltetre vágyik, kell neki egy kis dráma.

373. KicsiRéka (2008-12-09 02:32.43)   - (válasz Leeandra 372. hozzászólására)

Abban teljesen egyet értek veled, hogy az emberek bántása ellen, megtennék (sőt meg is védem akit kell és ha tudom, szóban) amit tudok és egyáltalán nem érdekel honnan származik. A jellem a fontos számomra.

372. Leeandra (2008-12-09 02:29.51)   - (válasz Legisfalk 370. hozzászólására)

Apukáddal kapcsolatban az tényleg kemény és az saját élmény. A többi meg mind szép és jó, de én speciel nem csak magyarokért tennék bármit is. Bárhol lenne ilyen és tehetnék az emberek bántása ellen megtenném. Meg is kell. Semmi köze számomra az ilyen olyan nemzethez. Az meg amit sokan csinálnak együtt és nagy drámázás van, mindig sokkal erősebben hat, mint egyéb dolog. Ilyen az emberi természet. A lelke mindig bezavar.

371. KicsiRéka (2008-12-09 02:22.08)   - (válasz Legisfalk 370. hozzászólására)

na bárcsak bennem lennének ilyenek. de ebbe kb skizofrén állapot áll fent nálam XD azt tudom h az emberek nagy része irritál.

370. Legisfalk (2008-12-09 02:19.28)

Emlékszem a '89-90 környéki eseményekre. Bár csak 9-10 éves voltam, nagyon jól emlékszem rájuk. Akkoriban eszméltem rá, hogy mit jelent magyarnak lenni. Jöttek a hírek Romániából, a falurombolásról, láttam a tévében idős, síró embereket, akiknek földgyalukkal rombolták le a házaikat, temetőiket, emlékeik, múltjuk minden ingatlan emlékét. Aztán emlékszem a forradalomra is, a tömegre Temesváron, a helikopterekre, páncélautókra, holttestekre... Emlékszek a menekültekre is, az élelmiszert és kötszert szállító teherautókra. Utólag visszagondolva már csak történelem, akkor a valóság volt, bizonytalan végkifejlettel. Apám tartalékos volt, bent állt a szekrényben a málhazsák a rohamsisakkal, és nem tűnt lehetetlennek, hogy behívják, és... Addig is tudtam, hogy én magyar vagyok, mások meg nem mind azok, de ez annyira érdekelt nagyjából, mint hogy az én hajam fekete, másoknak meg más szinű. Viszont akkor, mintha a semmiből lépett volna elő, vált volna láthatóvá, megjelent a nemzet, a nép. Kiment az utcára, némán tüntetni a falurombolás ellen. És Erdélyben is kimentek az utcákra, az embertelen elnyomás ellen. És mindenki egyként állt föl, küldték a ruhákat, az élelmet, teherautókat szerveztek, golyók röpködtek a fejük fölött, de csak mentek, kezet nyújtani, segítséget vinni, ételt, életet. Nem tudom, minek az emlékére, az eldózerolt falvak, vagy a meggyilkoltak emlékezetére-e, de máig élesen látom, hogy azon a napon az országban délben megállt az élet. Szó szerint! Megálltak az autók, a buszok, a vonatok, megállt a munka, megálltak az emberek az utcán, ott, ahol éppen voltak, és zúgtak a harangok, és búgtak a dudák, és az emberek szeméből folyt a könny. Na abban a pár percben a zsigereinkben érezhettük, hogy egyek vagyunk, egy nép fiai, testvérek, egy igazi közösség. Csodálatos élmény volt. Jövünk-megyünk, ügyet sem vetünk egymásra, morgunk, mert a másik befurakodott elénk a sorba, méltatlankodunk, mert neveletlenek a fiatalok, fintorgunk, mert maradiak az öregek, veszekszünk, marakodunk, vagy leginkább nem foglalkozunk egymással. És akkor, váratlanul, de megrázó erővel eljön valami pillanat, amikor minden sérelem, minden kicsinyes különbség eltűnik, elpárolog, és egymás mellé áll az öreg, a fiatal, a vasutas, a taxis, a rendőr, a diák, az orvos, a vállalkozó, a gazdag, a szegény, és érzik, tudják, hogy a fenébe is, azért mi mégiscsak egyek vagyunk! A szabad Romániában az első valódi koncertet a Bikini adta. Temesváron léptek föl, katonák biztosították a rendezvényt. A koncert után egy erdélyi fiatal azt mondta a zenekar tagjainak: "Néhány hete már tudjuk, de először most éreztük, hogy szabadok vagyunk." Nem is lehet ezt az érzést szavakkal leírni. http://www.youtube.com/watch?v=AIGeHQsVD58 Talán nem is kell...

369. Leeandra (2008-12-09 01:52.34)   - (válasz Legisfalk 365. hozzászólására)

Haszonelvű, igen. De nem foszt meg semmi jótól, mert nekem nem lenne jó érzés ez. Nekem az a jó, amikor pl az osztályomra mondtam gimiben, hogy mi, mert ismertem mindenkit és bírtam is őket és együtt csináltunk ezt azt. Az jó volt. Vagy mikor a hozzám hasonló gondolkodású emberekkel kapcsolatban használom a mi szót, az is jó. Na meg persze a családommal kapcsolatban. De másra nem nagyon van érzelmi indítattásom. Sokáig azt hittem, utálom az embereket, aztán rájöttem, csak a baromságaikat gyűlölöm. A rosszindulatú, ártóbaromságaikat. Szeretem őket. És az tény, hogy egy vagy akárhány emberrel közösen lenni, jó dolog. De ez nem függ attól, hogy milyen nemzetiségű, hol él, milyen nyelvet beszél. Na persze van sok kivétel, akit nem tudnék szeretni. De hogy el tudjam dönteni, mit érzek, meg kell ismerenem. Az a baj, hogy nem fejezik ki a szavak a kellő árnyalatokat...nehéz így ezt megmagyarázni.

368. KicsiRéka (2008-12-09 01:50.04)

hm...miről folyik itt az eszmecsere? :D

367. Leeandra (2008-12-09 01:46.29)

Bocsánat, általánosítottam. Szóval, van akiben csak azért él ez az érzés, mert rögzült és van akiben másért, nem tudhaton én azt:)

366. Leeandra (2008-12-09 01:45.37)   - (válasz Legisfalk 364. hozzászólására)

Most megint elmentél pár dolog mellett, amit írtam. A család kell, ha az olyan, amibe beleillesz, mert az ember társas lény, és akiket ismer és szeret azokra szüksége van. A barátok is ilyenek. Valami alapján válogatott tagokból összeálló közösség. Az emeberiség a fajtád, mint, eleve biológiailag vagy tagja. Nos, akkor van itt ugye biológiai összetartozás és van olyan, mit valamilyen, számora fonros dolog alapján válogattál össze(és fontos, hogy velük ugye tartod a kapcsolatot, személyszerint ismered és szereted őket) Nos a nemzeti közösség se nem biológiai, se nem valami alapján válgatott saját közössége az emberenek, mert nem ismered személy szerint és nem szereted a tagjait(nem mindet) tehát ez minden okot mellőzve lóg a levegőben. A neveltetés és az alapján, hogy sokan kokárdázzák össze magukat meg éneklik a himnusz, rögzülk benned. De ha ez jó érzéssel tölt el és ezt érzed, akkor nincs baj vele, csupán én nemértem, nem találom a lényegét, a logikáját a léte értelmét igazoló alapot.

365. Legisfalk (2008-12-09 01:42.42)   - (válasz Leeandra 363. hozzászólására)

Szerintem egy csodálatos érzéstől foszt meg téged ez a különös (haszonelvű?) szemlélet.

364. Legisfalk (2008-12-09 01:36.58)   - (válasz Leeandra 362. hozzászólására)

Most veled meg KicsiRékával fórumozok. Reggelig itt ügyelek, aztán megyek haza aludni. Ehhez nincs szükségem semmiféle közösségre, sem a családomra, sem a haverjaimra, sem a népemre, sem az emberiségre. :) Ugyanakkor most, ebben a pillanatban is családom tagja vagyok, ismerőse, cimborája, barátja sokaknak, és most is magyar vagyok és ember is. Bár most egyikre sincs szükségem, mégsem számolom föl említett közösségi viszonyaimat.

363. Leeandra (2008-12-09 01:33.15)

Nem azt mondom, hogy szét kell széledni,de a nagy közösségvállalás értelme szűnik meg az ok megszűntével.

elejére ... 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 ... végére