Lehetséges. Valószínű, hogy így van.

Azért akad több lehetőség is:
- Például meglehet, hogy az itteni élet csak valami mesterséges álom. Ki tudja? Hiszen nem emlékszel semmire, ami ez előtt volt. Persze erre rá lehet vágni, hogy éppen azért nem emlékszel, mert nincs is mire. A lényeg, hogy az "Álom" verzió sem kizárható egészen, habár ez nem sokat jelent konkrét ismeretek nélkül, akárcsak a Repülő Spagettiszörny esete. :D
- Van egy olyan, hogy újra megszületsz. Nem a buddhista reinkarnációra gondolok itt, hanem egy egyszerű és nagyon rövid gondolatmenetre. Egyszer bizonyosan megszülettél, hiszen itt vagy. Ha ez egyszer megtörténhetett, akkor mi zárja ki azt, hogy megtörténjen még egyszer? Sem én, sem te nem éltél még 1700-ban. De most itt vagy. Egyszer meghalunk, azaz úgy leszünk, ahogyan 1770-ban voltunk......Mi zárja ki, hogy 2200-ban nem fogok megszületni megint? :D Persze mondhatjuk, hogy az nem ÉN leszek, de a fene tudja, mit kéne itt érteni egyáltalán azon, hogy "én".......
- Nietzche nagy ötlete az Örök visszatérés. Újjászületsz, de nem akárhova és akármikor, hanem pontosan ugyanoda, és ugyanúgy, ahogyan ez a mostani életed elején megtörtént. Te újra az ebbéli önmagad leszel, hiszen más nem is lehetsz, és minden ugyanúgy fog újra megtörténni. Nietzche ezzel arra figyelmeztet, hogy próbáld meg úgy élni az életed, mintha az az örökkévalóságnak szólna. Minden nagy tetted, és minden hibád, minden jó és minden apró rezdülés újra visszatér majd hozzád, hogy újra átéld, mert ez az élet maga az, ami Te vagy. Erre a lehetőségre van némi racionális alap is. Ha az Univerzum örökké tart és elég "képlékeny", akkor szinte elkerülhetetlennek látszik, hogy bármily sok idő kell is hozzá, végül minden megismétlődjön újra. Nietzche szerint ez a gondolat a legnagyobb teher, amit ember az életében megtapasztalhat. Kétségtelenül osztom ezt a véleményt. Arra figyelmeztet ez az egész, hogy vegyük nagyon komolyan ezt az életet, és ne kapaszkodjunk holmi túlvilági fantáziaképekbe. Az van, ami most van, és nincs más.
- Ugyancsak lehetőség, amit a Katolikus vallás mond. Meglehet, hogy ez az egész tényleg csak egy teszt. Isten pedig éppen azon töpreng, hogy ki a jobb tanítvány. Ez a lehetőség azonban nagyon hasonlít az "álom verzióra", annyi különbséggel, hogy ebben a változatban az itteni történéseknek és döntéseknek komoly "túlvilági" következménye lesz.
- Van még pár elvadult ötlet is a lehetőségekre. Ott van pl egy filozófiai kedvencem, a szollipszizmus egy radikális válfaja. Esszerint te vagy az önmagára gondoló egyetlen létező a világon. Te vagy maga Isten. Elég sokáig gyötrődtél magányodban az Üres Semmiben, hogy aztán az őrületre vált unalomból megteremtetted a saját kis játékodat, és bele is léptél. Jó kérdés, hogy persze hogyan lehet, hogy nem emlékszel arra, ki is vagy valójában és miért nem tudod irányítani a dolgokat? Nos ezekre nincs racionális válasz, ahogyan maga az alapötlet sem túl ésszerű. Csak azért hoztam fel, hogy érzékeltessem, hányféle és milyen elképesztő pusztán elméleti lehetőségek állnak fenn a Nagy kérdésre. (Amire egyébként a válasz 42. :D)

Feltettem magamnak többször is a kérdést, hogy mi a túrót tegyen akkor az ember, ha azt sem tudja, mi a fene vár rá?
A válasz zserintem itt is egyfajta kompromisszum. Meg kell próbálni élvezni az életet, de a lehető legjobbnak is kell lenni mindenki más szemében is. Arra kell törekedni, hogy mindenből a legjobbat hozzuk ki, de csak úgy, hogy közben nem felejtünk el jól szórakozni sem. Ha az egész Világ jobb lesz, akkor azon biztosan nyerünk, akár a katolikusoknak, akár az ateitáknak, akár Nietzche elborult elméjének van (volt) igaza.

2010-08-30 00:15.16

Még bonyolultabbak a valódi tudományos levezetések. Olyan matematikai fogalmakkal, amelyek megértéséről még csak álmodni sem merek (talán éppen azért, mert van annyi halvány ismeretem, hogy átérezzem, milyen mélyen is járnak abban a bizonyos nyúl üregében). Amit én erről olvastam, és amihez még így is hosszú órák kellettek, hogy egyáltalán lecsekkoljam a lényeget, még az is csak a hasonlat és mindössze az ismeretterjesztés szintjén állt.

"És itt a probléma. Miből?"

- Még az is lehet, hogy önmagából. Persze ez csak afféle filozófiai fordulat, de meglehet, hogy ez az egész létezés, végül önmagába kanyarodik vissza, vagy egyszerűen visszafordul minden ciklus végén. Ősrobbanástól ősrobbanásig, és tovább.....

Van egy másik hasonlat is: Tegyük fel, hogy a semmit úgy értjük, mint a nulla szintmagasságot. Legyen ez a nulla szint mindenhol. Aztán pusztán annál fogva, hogy ezt semmi sem tiltja, az egyik helyen egy darab kihasad a szintből, és arrébb csúszik. Mint amikor ásóval belevájunk a földbe és arrébb dobjuk. Mi lesz ekkor? Lesz egy gödör, és mellette egy kupac (afféle dombocska). Ez már nem a kezdeti megállapodás szerinti Semmi, hiszen azt mondtuk, hogy az a nulla és egyenletes szint. Most már van a semmiből mindjárt két Valamink is! Egy gödör és egy donbkupac! Két ellentét, ami egy ideig eltávolodott egymástól. Eredőjük persze továbbra is a nulla marad, mert a sík mezőnkön éppen annyi emelkedő van, mint lejtő. Egy plusz és egy minusz pedig éppen Nulla.
Idővel a domb visszaomlik a gödörbe és ismét semmi lesz.
Merő hasonlat ez, szóval ne vedd szó szerint, de az anyag és az antianyag is valami ilyesmit képvisel a fizikában. Ha találkoznak, akkor megsemmisülnek, és a nyomában energia szabadul fel.

2010-08-29 22:50.40

Örülök, hogy ezeket megkérdezted. :)

Az Ősrobbanás kapcsán eléggé elterjedt egyfajta pontatlan, vagy inkább mondjuk úgy hibás felfogás.
Az Ősrobbanás nem egy "hagyományos" értelemben vett "robbanás" volt. Egyáltalán nem is robbanás volt, ha a szót úgy akarjuk érteni, ahogyan most szóba került.
A robbanás itt csak egy hasonlat arra, ahogyan az Univerzum a kezdeti állapotból hirtelen kibontakozott. Nem arról van szó, hogy "valami" DURRR pukkant, osztán abból lett az a sok izé az égen. Az Ősrobbanás előtt semmi sem volt. Eleve nem is volt olyan, hogy az előtt! Maga az idő, mint dimmenzió is csupán ennek a "robbanásnak" a terméke.
Korábban már éltem egy hasonlattal ez ügyben, amit Hawking-tól olvastam:
Képzeld el, hogy az Univerzum egy adott pillanatban egy gömb felületén vett szélességi kör. Mondjuk a derekán az egyenlítő. Az egyenlítő minden pontja egy térpont az adott X időpontban. X idő előtti Univerzum képe nem más, mint az egyenlítő fölötti körök egyike. X idő utáni pedig az Egyenlítő alatti körök egyike.

A Hosszúsági körök itt egy térpont időbeli útját jelölik.

Az egyenlítőn tehát ott vagy valahol és beszálsz az éppen megalkotott időgépedbe. Elindulsz visszafelé az időben, ami a hasonlatban annyit tesz, hogy elindulsz felfelé a gömbön egy hosszúsági kör vonalán. Térben mindvégig ugyanott maradsz, de időben haladsz visszafelé, azaz a kezdet felé, amely itt éppen az Északi sark.
Ahogyan haladsz felfelé, az éppen látott szélességi körök, azaz az éppen jelennek számító Univerzum egyre szűkebb kezd lenni. Sőt! Egyre nagyobb ütemben szűkül!

Amikor eléred az Északi sarkot, a szélességi kör, azaz a te jelenbéli Univerzumod hirtelen egyetlen ponttá zsugorodik.

A poén az, hogy ez után nem tudsz tovább menni visszafelé az időben, mert erről a pontról, azaz az Északi Sarkról minden létező irány, minden hosszúsági kör időben előrefelé vezet, ugyanabba az időbe, ahonnan indultál, legfeljebb más térbeli helyre.

Most képzeld el, hogy te ott indulsz az Északi sarkon, de nincs időgéped. Egyszerűen siklasz lefelé a gömbön, azaz a szokványos módon telik az idő. Ekkor azt tapasztalod, hogy a kezdetben pontszerű Univerzumod hirtelen, hatalmas lendülettel tágul ki. Ez volna az az Ősrobbanás.

A Tudomány valószínűleg nincs birtokában a tudásnak, hogy mi a fene is történt azon a bizonyos "Északi sarkon". Erről csak elméletek vannak.
Viszont vehetjük jóhírnek is, hogy egyik elméletet sem kell elfogadni kétségek nélkül. Ez mind csak hasonlat, vagy tökéletlen emberi elképzelés. Időnként megerősítve egy nagyon következetes és bonyolult matematikai formával.

Én ha őszinte vagyok, akkor ezt mondom, és egyben javaslom is:
- Halvány lila fogalmam sincs róla, hogy miként is jött létre az Univerzum. Komolyan gőzöm sincs! És mi több! Gyanítom, hogy a legjobb Tudósok sem jutnak tovább egy bizonyos ponton, hiába küzdenek és hajtanak.
De szerencsére a Tudomány és a Tudományos módszer nem követel semmiféle hitet, hacsak nem azt, hogy higyjél a rációban, és abban amit a puszta érzékszerveid közölnek veled a világról.

Nincs okom azt mondani, hogy Isten létezik, mert gőzöm sincs bizonyos kérdésekről. Isten egy lehetséges magyarázat mindenre, de nem az egyetlen. Ki tudná megmondani, hogy melyik a helyes?

2010-08-29 19:28.03

Én a 21. század keresztény kultúrkörbéli Istenről beszéltem mindvégig.
Arról, aki a következő pár szóval definiált lény:
- Mindenható, azaz bármily cselekedet módjában áll. Ez ügyben persze van két irányzat is. Az egyik a szűkebb mindenhatóság, amely arra vonatkozik, hogy bármit megtehet, ami logikailag lehetséges. A másik lehetőség a puszta logikán is túlhalad. Röviden olyan mindenhatóság, ami az akarattól függően akár a 2+2-ből is képes 5-öt csinálni.
- Tudatos lény, aki önmagának és az általa teremtett világnak tudatában van, akárcsak mi a saját létünknek.
- Mindentudó, azaz mindent tud arról, ami volt, ami van, és ami lesz, illetve azokról a dolgokról, amik ezeket a létezőket irányítják. A tudása teljes és azonnali. Neki nem kell 5 perc, hogy megoldja a "matekpéldát".
- Univerzum teremtője. Kezdetben vala Ő! És semmi más. Később minden más az ő akaratának eredménye. Az egész Univerzum annak utolsó atomjáig az ő akaratával létezik és mozdul. A csillagködök hidrogénatomjaitól a puskagholyó hegyéig.
- Úr, aki Jóságos, azaz a céljai jóságosak. Nincs ezen mit ragozni. Ez egy nagyon is emberi szimbólum. Szuvjektív, annyi biztos, de az ebből fakadó elméleti problémák nem az ateisták gyomrát terhelik, úgyhogy ne nálam érdeklődj velek apcsolatban.

Nós én végig erről az Istenről elmélkedtem itt, ebbena topicban. Ha te egy másikról, akkor sajnos félő, hogy végig elbeszéltünk egymás mellett. Az is igaz szerintem ez esetben, hogy a te Istenképed egy eléggé kis hírű Istenség, mert a hívők többsége az én definícióm mögé állna szívesebben. szerintem.....

2010-08-29 19:14.34

Az életre igen. Istenre? Nem tudom. Szerintem nem.

Végtelen térben és időben egy bizonyos minimális mennyíségű kombinálható elem és az azokat mozgató törvényszerűségek meglétével elvileg bármily körmönfont létforma szükségszerűen létrejön egy bizonyos időben és helyen. Ez az én elképzeléseim szerint egyszerű legó és statisztika.

Isten azonban szerintem egészen más tészta. Ő nem csak egyszerűen valaki vagy valami (lenne). Ő valami olyasmit képvisel (minimum a gondolat világában), ami túltesz mindenen. Mindenen, ami egyáltalán létrejöhet......Ha ő is csak úgy létrejött, mert a "Nagy legóvár" éppen úgy térült-fordult, akkor ő is csak egy létrejött létező. A maga korlátaival, ami nem érhet túl a nagybetűs Egészen. És akkor már ő sem Isten......

Mindazonáltal utóbb amennyire erőmből és a feladathoz képest szerény szellemi képességeimből tellett, művelődtem kicsit a tudomány legújabb és legmeszebb menő elméleteit illetően. Sajnos már magammal sem vagyok egyensúlyban azt illetően, hogy vajon az Univerzum végtelen, vagy valamilyen "fondorlatos" módon egyszerre véges, de mégsem határos. Sajnos ezen a ponton én mostanában eléggé bizonytalna vagyok. Legutóbbi és a valamivel korábbi ezirányú hozzászólásaim jelentős mértékben el is ütnek egymástól........ Érdekes téma ez különben, de talán nem ebbe a topicba való. Viszont szívesen beszélgetnék ezekről egy másik, erre épülő topicban.

2010-08-29 18:45.25

Valószínű, hogy nem a mi fajunk az Univerzum legtehetségesebb létformája. Meglehet, hogy olyan élő és inteligens létformák is vannak, amely tudása a mi szemünkkel nézve a csoda fogalmával érne fel. Ezt nem tagadom.

Én azonban ezt a feltételezést ösztönösen távol helyezem attól a fogalomtól, amit én Istennek neveznék. Az ilyen lényeket például nem nevezném magasabb rendűnek. Éppen úgy ahogyan egy 7000 éve élt ősembert sem nevezném alsóbbrendűnek pusztán azért, mert én egy világító üveg- és fém tárgy előtt ülve képes vagyok egy tőlem talán többszáz km-re lévő személlyel eszmét cserélni fura jelek begépelése által.

Azok a lények, éppen úgy e világ lényei. Talán tehetségesebbek, erősebbek, tovább élnek, okosabbak, bölcsebbek....talán ez mind egyszerre....de ők sem "Istenek".

Beszélgethetünk akár ezekről a lényekről is, de ez a topic szerintem másról szól.

2010-08-29 18:32.09

"Tagadni csak azt lehet, ami létezik."

Ezek szerint kék színű repülő tengerimalacok is léteznek, mivel én (de szerintem te is) tagadom a létezésüket. :)
Ez valóban csak szójáték. Isten nem a benne való hittől, vagy me hittől lesz valóságos, vagy nem valóságos. Ezt viszont elismerem. Így hát vagy az ateisták tévednek, vagy a hívők, de a lényeg, hogy a vita tárgya, azaz Isten a vitában felhozott érvektől és ellenérvektől függetlenül e pillanat vagy van vagy nincs.

"Hinni és tudni két különböző dolog. Hiszem, hogy boldog és hosszú életem lesz. Ha valaki 100%-ra megmondja, hogy igen az lesz, akkor én nem hiszek benne, hanem tudom!
Isten azt szeretné, ha hinnénk benne és nem azt hogy tudnánk róla."

- Tehát a halála után mennybe kerülő hívő többé már nem hívő, hanem tudó lesz, mivel egyértelmű bizonyítékát kapja a hite alapjának?
Valóban nem mindegy, hogy valami hiten vagy tudáson alapul, ám én ezt így tanultam a klasszikus filozófia alapján:

Akkor mondjuk, hogy valaki Tud valamit, amikor:
- Hisz az adott dologban.
- A Hite megalapozott.

Tehát minden tudás alapja a hit, és a tudás nem más, mint a megalapozott hit. Másképpen fogalmazva a tudás a hit megerősített fajtája.

Ez és a te vélekedésed alapján Isten azt várja el tőlünk, hogy életünk végéig egy megalaozatlan hittel szembeni hűségről tegyünk tanúbizonyságot. Ez az a pont, ahol én megtorpanok. Temérdek megalapozatlan hit van. Honnan tudjam, hogy melyik az igazi? Honnan tudjam, hogy melyikért jár napsütés és hideg sőr, és melyikért a hasmenés?

2010-08-20 21:26.08

Sajnálatos, hogy az ateizmust itt sokan afféle "hovatartozásnak" tartják. Mindig hangsúlyozom, hogy ez olyan, mintha valaki a bélyegek nem gyűjtését is hobbinak nevezné.

2010-08-20 21:24.44

Hát őőőő....izé..... :)

Sajnálom, hogy eddig fekete-fehérnek véltél engem. Már csak azért is, mert ateista ismerőseim egy része eléggé metafizikus gondolkodásúnak tart. Szerintük a gondolkodásom mélyebb vonatkozásaiban nem vagyok eléggé egyszínű..... :D
Én persze elvből nem hagyom magam soha, mert szerintem az elkötelezett hovatartozás az egyik legátkosabb dolog a világon, kivéve persze a szerelmet, és a családot. :)

2010-08-20 20:58.53

Nem vagyok jártas a fraktálokban, annyit azonban tudok, hogy a matematikai apparátus és mindenek előtt a képi megjelenítéshez ez a közeg nem megfelelő. :D

Fizikus sem vagyok ezt is bevallom.
Én vegyész vagyok, a kvantumfizikát is csak a kémiai vonatkozásaiban ismerem. :)

2010-08-20 20:46.35

A Kvantummechanikáról szívesen vitatkoznék, sajnos azonban az itteni közeg erre alkalmatlan. Nem tudok sem képleteket beszerkeszteni, de még az egyes interpretációkat sem tudom ide levezetni a puszta terjedelmüknél fogva.

Néhány dolgot azonban röviden megpróbálok veled megosztani:
- A kvantummechanika nem tagadja az ok-okozat elvét. A részecske hullámfüggvénye időben determinisztikus, azaz adott időben adott hullámfüggvény bármely másik időpontra is határozott alakban kifejezhető.
A Heisenberg-féle határozatlansági reláció a mérésre vonatkozó összefüggés. Habár meg kell jegyezni, hogy ez nem a mérőhatás-ként ismert jelenséggel ekvivalens. Sajnos ez nagyon bonyolult téma. Tényleg beszélgetnék róla, de ez a topic ehhez kevés (ne érts félre, nem a topic címe miatt, hanem egyszerűen technikai akadályok vannak)
- Az a kifejezés, hogy "az Univerzum az adott időpontban jött létre", nem helyes fogalmazás. Az Univerzum létrejötte nem csak a Tér létrejöttét, de az idő létrejöttét is magába foglalja. Nincs tehát olyan, hogy "kezdet előtt", ahogyan az idő nem csak egy egyszerűen nem telt a kezdet előtt, hanem eleve nem is létezett.
- Az, hogy miért éppen ez az Univerzum jött létre, arra egészen egyszerűen nincsen értelmes válasz. Nem arról van szó, hogy a tudósok nem tudják, hanem egészen egyszerűen ez önmagában értelmetlen kérdés. Olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy miért pont kettő a kettő.

2010-08-20 19:54.37

Ha jobban megfigyeled a két következtetést, rájössz, hogy nincs köztük ellentmondás.

A lényeg a fogalmazásbeli finomságokban van. A lényeg az, hogy egy kódolt, terjedelmes és logikus közlendővel bíró információköteg minden esetben élőlényekhez kötődik.
Szóval ha az Univerzumból ilyen jeleket kapunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az élőlényektől származik.
Éppen ahogyan azt is látjuk, hogy a DNS információ is az élőlények világában létező fogalom.

Remélem sikerült ebben segítenem. Tényleg! De kérdezz nyugodtan vissza, ha nem voltam elég jó! Oké?

Mi a különbség horror és thriller között?

2010-08-20 19:45.04

Igen ez jellemző motívum. A nyomozás klasszikus lehetőséget kínál egy történet kibontására, főleg ha az tartogat valami csavart is a végére. :)

2010-08-20 19:33.10

A kör abszolúte horror. Középpontjában mindvégig az ismeretlen és az attól való félelem áll.

Ennek ellenére vannak krimi vonatkozásai is, elvégre a hősnő tulajdonképpen nyomozva száguld végig a történeten. Igaz, hogy az ő esetében a tét nem az igazság, hanem a puszta túlélés.......

2010-08-20 19:31.19

Szerintem a horror középpontjában a félelem és az érzelmi hatáskeltés áll. Többnyire misztikus, de realista közegben is elvont témájú. Gyakran mély emberi kérdéseket feszeget. A legjobb horror nálam az ember és a ismeretlen közti kapcsolatot bontja ki. A legfélelmetesebb mindig az, amit nem ismerünk, nem látunk, vagy nem értünk.

A thriller középpontjában általában a bűntény, az emberi gonoszság áll. Egy jó thriller egyben horrorisztikus is, de nem ez teszi thrillerré. A thriller egy véres krimi, vagy véres-sötét kalandfilm.

Ez persze csak az én álláspontom. Lehet, hogy Holywood-nak van erre valami definíciója.

Istenről, hitről, vallásról

2010-08-20 19:03.11

Rettentően korlátolt. Ez így van. Mond mindenféléket arról, hogy Isten, meg Jézus, meg feltámadás, holott erről semmiféle értelmesnek nevezhető bizonyítéka nincs.

Másrészről a Tudomány állításaira ez nem vonatkozik. A Tudományos elméletek axiómákból indulnak ki. Az axióma azt jelenti, hogy "előfeltevés".
Olyan mintha azt mondanád, hogy:
- Tegyük fel, hogy a kertemben minden alma zöld.
- A kertben rajtam kívül ólálkodó egyetlen élőlény egy menyét, aki írtózik a zöld színű dolgoktól.

Mi lesz az erre épülő elmélet egyik levezetett tétele?
- Az almákat senki sem fogja megenni, kivéve engem.

Nos felmerül a kérdés, hogy igaz, amit ez az elmélet tételként állít?
A válasz az, hogy:
- Ha az axiómák teljesülnek, akkor igen!
- Ha nem, akkor másik elméletet kell találni, mert a meglévő elégtelen a kert dolgainak leírására!

Másszóval az imént feldobott elmélet nem azt állítja, hogy valóban minden alma zöld, és azt sem, hogy csak a menyét van a kertünkben.
Csak annyit állít, hogy HA EZEK TELJESÜLNEK, AKKOR......

Így a Tudomány nem tévedhet semmiben sem, mivel eleve nem is állít semmit, mindössze elismeri a logikát, mint módszert az előfeltevésekből levezethető tételek igazolására! HOPPÁ!

Ellenben a tipikus definitív hívővel, aki szerint Isten létezik, és ez nem vita tárgya! Azaz nem axióma, hanem dogma!
A hívő tehát igenis állít valamit, ami ráadásul könnyen támadható logikailag.

Úgyhogy valóban korlátoltak vagyunk, ha arra gondolunk, hogy állításaink minden szempontból kétségesek.
A tudomány azonban nem vonandó kétségbe, mert eleve nincs is semmilyen dogmája.

Az Univerzum zártságáról alkotott tudományos feltevések a mérésekkel (az elmúlt ezer év tudományos életével), elméletekkel és a logikával is párhuzamba állíthatóak. Nem biztos, hogy így van, de jóval biztosabb, mint a Keresztény Isten léte, amit mindösszesen egy kétezer éves story, és egy önellentmondásoktól hemzsegő könyv "bizonyít".

2010-08-20 17:08.52

Pont, ahogyan bármily menő lények is vagyunk mi magunk, nem irányíthatjuk a testünk minden porcikáját egyszerre és célirányosan. Még egy totál brutál felkészült zen kungfu mesternek is vannak határai még a kungfu-ban is. Nemhogy abban, hogy az esetleges rákos daganatát, ami a végbelében nő, elsorvassza.

2010-08-20 17:07.12

A lényeg, hogy az összes energia értéke mondjuk X.

Ebből az X-ből összehozható egy rendkívül tökös belevaló szuperlény. Olyan azonban nem, amelyiknek módjában áll az őt létrehozó összes energia fölötti uralom.

2010-08-20 17:05.32

Elég tág a keret ahhoz, hogy ne jelentsen semmit.

2010-08-20 17:03.27

Pont úgy, mint Istent. :)

2010-08-20 17:01.02

Persze! Te meg képzeld el, hogy a Repülő spagettiszörny létezik!

2010-08-20 16:59.07

Én nem tisztelek bármiféle vélekedést, hitet, főleg nem fanatizmust. Szerintem ti is, és e világon minden ember így van vele.

Vannak hazug vagy hamis dolgok a világon. Talán én hazudok, talán más. De mindent nem lehet és nem is szabad tisztelni egyszerre.

2010-08-20 16:42.24

"Ezt a hatalmi térrész sódert nem értem. Milyen energia kellett az ember, a kolerabacilus vagy a pulikutya létrejöttéhez?"

A Napban tárolt fúziós energia egy bizonyos hányada kellett a bacik és a mi létrejöttünkhöz.

2010-08-20 16:41.17

Jó, de még mindig az érdekel, hogy mi rendel Istennek nagyobb valószínűséget?

2010-08-20 16:40.29

"És mi is van a Zárt univerzumon kívül?"

Értelmetlen kérdés. Az Univerzum definitíve azt jelenti, hogy "Minden, ami létezik". Nem csak egyszerűen a semmi van az Univerzumon kívül, de eleve nincs olyan, hogy "azon kívül".

2010-08-20 16:37.54

"Mi is van a tér és az idő vége után/előtt?"

Logikailag érvénytelen kérdés ez. Hawking hasonlata szerint a Téridőt képzeljük el úgy, mint egy gömbfelületet. Az egyes szélességi körök olyanok, mint egy adott időpontban az Univerzum fényképe.
A hosszúsági körök lefelé haladva pedig, mint egy adott térrész időbeli története. Ahogy halad az idő, úgy halad a Tér, mint körként szimbolizált egység a gömbön lefelé.
Az Univerzum tágul. Miért? Mert ahogyan a kör halad lefelé, úgy szélesedik. Később, majd szűkülni kezd megint, de ezt hagyjuk későbbre.

Mi lenne, ha egy időgéppel elindulnánk visszafelé? ez azt jelenti, hogy "felfelé indulunk a gömbön egy hosszúsági kör mentén.
Mi lesz amikor eljutunk az Ősrobbanást szimbolizáló Északi Sarkhoz????????? Hoppá!!!!!!
Akárhová indulunk onnan a gömbön, az mindig az időben előrefelé irányt fogja jelenteni!!!!

Itt ér véget az Univerzumunk idő-dimmenziója, és a puszta kijelentés, hogy "azon túl", értelmét veszti, ahogyan az Északi Sarkon is Értelmét veszti a kérdés, hogy innen hogyan juthatnánk még északabbra.

2010-08-20 16:30.13

Nem az a lényeg, hogy mennyi dolog van, amit ismerünk, és mennyi, amit nem!

Meglehet, hogy az Isten valamilyen formában létezik.

Amíg azonban nincs erről semmilyen egzakt megfigyelésünk, addig ostobaság a létét tényként kezelni.

Ha mégis megteszed, akkor logikailag ekvivalens a repülő Spagettiszröny is. Miért ne? Egy Végtelen Univerzumban merő véletlenségből úgy állnak össze az atomok, hogy pont egy ilyen lényt hozzanak létre? Miért ne?

2010-08-20 16:21.26

Először is nincs végtelen tér és az idő sem végtelen.

Egyre konkrétabb tudományos tapasztalatok vannak arról, hogy Zárt Univerzumban élünk, amely egyben az Időt is véges hurokba rendeli.

Másrészt egy adott hatalmú lény létrejöttéhez mindig több energia kéne, mint amennyit a hatalom által irányított térrész fel tud mutatni. Ez matematikailag bizonyított elv. Felteszem, hogy még egy Isten sem tud a 2+2-ből 5-öt csinálni.....de persze ez már metafizikai kérdés.

2010-08-20 16:16.34

Mi akkor az oka annak, hogy szerinted Isten létezik, vagy legalábbis nagyobb az esélye az imént említett fantázialénynél?

2010-08-20 16:14.27

De azt hiszem értem én a hitet. Olyanok vagyunk, mint bármely élőlény. A mocsokból próbálunk palotát építeni magunknak. Van egy fantáziaképünk arról, hogy milyen lehet a világ legjobb palotája, és abban milyen lenne a világ legjobb szolgálója, aki mindenben megfelel az igényeinknek......Ha elég szabatosan fogalmazzuk ezt meg, akkor máris van egy Istenünk és egy Mennyországunk.

elejére ... 337 338 339 340 341 342 343 344 345 346 347 348 349 350 351 352 353 354 355 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk