Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Páros mellékhatás - SuperTV2, 14:20 |
Fantomas - Film Mánia, 14:35 |
Dűne - HBO, 14:50 |
Az élet dicsérete - Epic Drama, 14:55 |
Ízek, imák, szerelmek - Viasat3, 15:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jess Harnell (61) |
Piros Ildikó (77) |
Nick Moran (55) |
Peter Medak (87) |
Joan Severance (66) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Örömködő topik - közkívánatra! |
- Filmes Sámánok Rendje - |
2022-es választás |
Kézipoggyász - Vélemények |
Minden ami a karácsonnyal kapcsolatos/film-zene/ |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Kísérleti gyilkosság |
Josephine Park |
2010-08-15 16:38.17 |
Miért szeretem a francia vonatkozású filmeket? Mert még a filmek is élnek! Azt érzem, hogy a franciák meg tudják élni az érzelemiket, ahogy Cotillard mondta a Búcsúdal-ban, élni akarnak, és nem túlélni, és ezt át is tudják adni a művészeik. Ez az életstílus szélsőséges érzelemhullámokkal jár, de talán a zenéjük, a darabjaik, a filmjeik, stb... éppen ezért annyira nagyszerűek. Ez számomra sokszor ijesztő, de mégis vonzó, olyan, mint a szenvedélyes szerelem, nem tudhatod, hogy meddig tart, de mégis mindent beleadsz, míg teljesen fel nem emészt.
Edith Piaf nevét nem ismertem, de a dalait igen, és lehet, hogy csak részleteket hallottam, egy-egy dallamot, de megjegyeztem, belevésődött az agyamba, és most visszaköszönt. Miért volt Edith Piaf annyira magával ragadó? Mert érződik belőle a tiszta odaadás, a dalain keresztül megismerhetjük az örömét, a fájdalmát, a kétségbeesését, az önfelett boldogságát, igaz az utolsóban sosem volt igazán része. Olivier Dahan-nek nem volt egyszerű dolga, hiszen mindezt a sokrétű érzelemhalmazt, élettörténeti tanulságokat, átütő korabeli francia hangulatot kellett összegyúrnia, és kihozni belőle valami felejthetetlent, de sikerült neki. Ebben Marion Cotillard fantasztikus alakítása is segítette. Hihetetlen ez a lány. Elöször a Taxiban vettem észre, ami nem volt nehéz. Igaz az alakítása majdnem nulla, de a teste, és arca szépsége feltünő. Majd láttam tőle a Búcsúdalt, és mikor láttam a stáblistát nem hittem el, hogy a két színésznő egy, és ugyanaz. Majd jött a Szeress, ha mersz, Közellenség, és ez a remekmű. Mint egy feltörekvő csillag, mint Edith Piaf. Tetszik, hogy láthatom kibontakozását, kiteljesedését. Itt sem lehetett egyszerű eljátszani egy külsőre trampli, lezűlött, férfiasan viselkedő végzet asszonyát. Edith Piaf alakja, és személyisége már önmagában is ellentmondásos, szélsőséges. Ezt az érékeny lányt meggyötörte az élet, nagyon magányos, és sérülékeny volt, gorombaságával csak leplezni próbálta gyötrelmeit, melyet súlyosbított lebetegedése, tesi, és szellemi leépülése. Milyen ember válhat egy olyan gyerekből, kit soha senki nem akart, csak kolonc mindenki nyakán, és senkinek sem számít mit tesz, mit érez, csak akkor, ha ki akarják használni? Embernek, érző lénynek maradni egy hasonló gyerekkor után, ez már csoda. Szenvedő művészek mindig is tudtak valamivel többet adni, mint az "átlag", hiszen a belső fájdalmukat építik bele műveikbe. Önfelett boldogság, melyről azt írtam, hogy nem volt benne sok része, itt is csak egy tragédiával párosult. A filmnek az egyik legmegdöbbentőbb jelenete, mikor hosszú könyörgés után repülőre szál szerelme, majd másnap reggel mellette ébred. Abban a pár percben, másodpercben annyira felszabadult, annyira normális. A mozgása kiegyensúlyozott, az arca kisimúlt, a beszéde gyengéd, teljes egészében nőies, de ez nem tart sokáig. Kiderül, hogy mi történt, és jön az újabb fájdalom, csak itt a bűntudat is elkezdi zabálni a lelke maradványait. Ezen a részleten kívül akkor érződik csak a tiszta öröm, és boldogság, mikor a színpadon van. Cotillard egyik legszebb jelenete, mikor az éneke elhalkul, és csak a zene által áthatott mozgását figyelhetjük, a legszomorúbb, pedig az utolsó fellépése. Egy nő, ki már felegyenesedve sem tud járni, ki az életkoránál kétszer idősebbnek néz ki, és megszólalni is alíg bír, kiáll a színpadra, hallgat pár másodpercig, és elkezd énekelni. Férfi legyen a talpán, aki itt nem pityergi el magát. A közönség szeretete tudott csak vetekedni a szerelemmel, és ez megadatott neki. Egy másik nyugodt, és nagyon békés jelenet, mikor a tengerparton kötöget, és egy riporter megy oda hozzá, egy rövid interjúra. Az egész film alatt ezért a nyugalomért, békéért vágyódunk, és itt ez beteljesedik. Lezárásként csak egy kérdés foglalkoztat engem: Mikor érem meg azt, hogy egy mai előadó hasonló alázattal, és szeretettel viszi végig pályafutását, hogy az a bizonyos életet jelentő deszkák nem a megélhetésre, és a luxusra vezető út egyik helyszíne, hanem maga az élet? |
2010-08-15 00:47.30 |
Kettős érzésem van a filmmel kapcsolatban! A fényképezés tetszett, a színészi játékok szerintem átlagossak, a rendezés pedig másodrangú. Végig olyan érzésem volt, mintha egy "B" kategóriás "Elveszve az esőerdőben" tipusú filmet látnék, kicsit idegen volt számomra! |
2010-08-15 00:03.58 |
Ritka az a film, amit meg sem nézek végig, de most nem volt idegzetem, egy átlag amcsi, hálivúdi majomkodást végignézni! Sajnos nem adtam neki annyi lehetőséget, hogy bizonyítson, ezért a gyenge kezdés ellenére 3*-gal jutalmaztam! |
2010-08-14 18:07.42 |
Bevallom fogalmam sem volt ki az a Joe Strummer, nem vagyok punk rock kedvelő, így ez kimaradt az életemből, de nem bántam meg, hogy nekiálltam ennek az életrajzi filmnek. Miért tetszett ennyire? Mert egy olyan idealizált világot muttatak be nekem, melyben én is jobban érezném magam. Egy olyan világot, ahol még a zenének volt tartalma, volt a szövegének jelentése, és nem csak tömegmozgató, manipuláló hatásra törekedtek, ahol még nem üzletiesedett el ennyire a "művész"világ. Egy olyan embert mutattak be nekem, kit tudok tisztelni, és aki bemutatta a zenének egy olyan műfaját, mely számomra eddig nem volt ismert, és igaz, nemhiszem, hogy ezentúl ezt fogom hallgatni, de próbálok kitörni, és nem csőlátással élni tovább. Köszönöm! |
2010-08-14 15:17.16 |
Áhh! Nagyon mérges vagyok magamra. MIÉRT KELLETT MÉGEGYSZER MEGNÉZNEM???? Írhatnám, hogy egy kellemes kis hálivúdi vígjátékféleséget láttam, de az egészben éreztem az erőlködést, a megfelelés vágyát, és ez számomra taszító. Nevettem párszor, ezért nem rontom le az osztályzatommal, de többet ne is lássam. |
2010-08-14 15:02.59 |
...és mindez mit számít, ha por, és hamú lesz hamarosan mindenki. |
2010-08-14 14:57.27 |
Halálra idegesít ez az alkotás. Olyan, mint a drog, abba akarod hagyni, de megfog, és nem ereszt. Végig le akartam kapcsolni a lejátszót, de nem tudtam, sőt azóta is a koncertre pörgetem vissza. Végig egy iszonyat feszültség kerít a hatalmába, szánalom, sajnálat, irigység, elégedettség, undor, és félelem, sok minden összetetten. Volt a filmben egy jelenet, mikor Marie elszórta testvére hamvait a stadionban, akkor valahogy felszabadultam én is, távozott az a furcsa nyomasztó érzés, és elgondolkodtam. Érzelem, értelem, öröm, fájdalom, szépség ezek mind megfoghatatlan, láthatatlan dolgok, mégis mennyire hatással vannak világunkra, mint a napfény, amit megfogni nem tudunk, de nem élhetünk nélküle.
Mi lett a vége? Mi lett a lánnyal, és a sráccal? Mert számomra nem világos. Az utolsó kockák nem mutaták meg, vagy csak nem akartam látni? |
2010-08-14 11:52.20 |
Nem bírom megunni, megnézem újból, és újból, a zenéjét már másfél éve hallgatom szüntelen! Nemrég láttam a 8 mile-t, és kezdtem felfedezni párhuzamos elemeket, csak más kulturális közegből, egy más kontinensen. Ez európai, szeretem ezt a földrészt:)!!! |
2010-08-07 04:08.26 |
Egész jó kis krimi-vígjáték, egy laza hálivúdi filmecske, mely arra jó, hogy elüssem az időt, de semmi maradandót nem adott. A szereplők átlagosak, a jelenetek néha fárasztóak, viszont nagyon tetszett a végén a csavar, melyre az egész film épült. OK, tudom, a feltörekvő, gátlástalan gazdag-csemetékről szól a történet, de nincs benne igazán dráma. SPOILER!!! Számomra a leginkább értékelhető alkotást Carrie-Anne Moss nyújtotta, ki feldobta a film elejét, kár, hogy utána a talpát is.
Összesítve: Összeállt egy átlagrendező egy-két ismertebb színésszel, és összehoztak valamit. Egyszer jó volt! |
2010-08-07 03:49.43 |
Még egy átlagos, de kellemes hangulatú alkotás, melyben nincs semmi újszerű, a bemutatása amatőr, vagy csak tv-filmszerű, a történet egy tipikus hamupipőke mese, de egyszer meg lehet nézni! |
2010-08-05 01:33.24 |
Sokat vaciláltam, hogy hány csillagot adjak rá, mert nem tartom kiemelkedő alkotásnak, de nem is átlagos. A történet jó, de ebben a rendezésben nem hozták ki benne rejlő lehetőségeket. Nem kritizálom a rendezést, vagy a forgatókönyvet, de kicsit kacifántosra sikeredett. Ami emelte a minőséget, az a sok nagyszerű színész, kik kihozták a maximumot, persze a lehetőségeikhez mérten.
Érdekes volt, hogy hagytak teret a történet hitelességére vonatkozóan, hiszen elvileg igaz történet, de mégis sok résznél nem lehet eldönteni, hogy csak képzelgést, vagy a valóságot mutatják. |
2010-08-05 01:05.54 |
Igen! Rengeteg jó film van, de én a gyomromban érzem, ha valami 5*-os, itt nem érzem! |
2010-08-03 23:16.15 |
Áhh, ez nem volt gyenge. Egy igazi társadalomkritika keverve egyéni, és egyedi karakterekkel, leplezetlen színevalással, és egy igazi független filmes hangulattal. Maga a történet nem túl csavaros, csak egy "átlagos" napot mutat be egy igen szar világban, ahonnan a kimászást nem segítik kormányzati szinten, igaz kérdés, mit is várhatnánk.
Jó volt a vásznon látni ezt a hármast. Kegyetlen jól kiegészítették egymást, úgy, hogy egyediek voltak. Tudtak nekünk tálalni egy nyomasztó, és kilátástalan világot, humoros jelenetekkel, beszólásokkal, amivel a téma könnyedén befogadhatóvá, emészthetővé vált. Tim Roth hanyag, lezser kiállása, elfuserált feje, iszonyat mozgása megunhatatlan, Tupac Shakur értelmes feje, határozott kiállása szimpatikus, és Thandie Newton ruhátlansága nekem már eleve 10 pont!!! Mindenképpen érdemes belevágni, mert szerintem mindenki élvezni fogja, aki kicsit is szereti az értelmesebb, drámai helyzeteket feldolgozó vígjátékokat!!! |
2010-08-03 00:46.57 |
Kellemes emlékeim vannak ezzel a filmmel kapcsolatban, és tetszik az a tipikus '80-as évekbeli krimi feeling, mely körüllengi ezt az alkotást. A szereplők fiatalok, és lendületesek, nem engedik, hogy unalmas sablonhalmazzá süllyedjen le a film, de valahogy ez számomra mégis kevés. Nagyon elfogult vagyok pozitív irányban, de nem visz rá a lélek, hogy 4*-ot adjak rá! A kocsik jók, a fényképezés, és a rendezés sem rossz, de hiányzik valami plusz, mely érdekessé teszi! Kár, hogy a szerelmi szál is félbeszakadt, de ezektől függetlenül kellemes esti kikapcsolódás! |
2010-08-02 00:40.55 |
Jó hétvége volt! Olyan filmeket láttam, amelyek hatással voltak rám, és melyeknek élveztem minden percét! Itt sem volt másként!
Mi ennek a filmnek az erőssége? Drogos filmet láttam ezerszer, sok megközelítésből! Drog! Elviselhetetlenné váló sorsok, lecsúszás, az emberek lelki nyomoroncok lesznek, ha elkezdik, szívni, szúrni, füstölni azt a szart. Gengszterek, kik kis, vagy nagy-királyok lesznek, ha elkezdik árulni a narkót, zsaruk a nyomukban, véres leszámolások, felemelkedések, és bukások, és sok-sok millió dollár. Vagy egyszerűen e kettő kombinációja. Itt valami mást láttam. Hiába Betépve a címe, nem a drogon van a hangsúly, hanem emberi sorsokon, és nem a drog által tönkretett, hanem majdhogynem hétköznapi sorsokon. Itt szerintem a lényeg a jellemformálódás, úszni a gondolatok sodrásában, figyelni az érzelmek kinyilatkozását, és elgondolkodni, hogy mi az ítélet. Mert ítélkezünk. -Megérdemelte, hogy börtönben rohad, hiszen hány családot tett tönkre, hogy megvalósítsa önmagát, hány életet mentettek volna meg, ha előbb leültetik.- mondhatnám én is, de én nem igazán erre gondoltam. Én szerettem volna ha George megbékél, és megtalálja azt, amit keres. Persze valamilyen szinten manipulálva voltam, hiszen a film kicsit egyoldalúan mutatja be a történteket, de ez felróható egy életrajzi filmnél? Hogy mindez a fejemben megfogalmazódjon, és hogy ennyire bele tudjam élni magam egy nagyszerű színészgárdára volt szükség!!! Johnny Depp-et már nem tudom hova magasztalni, viszont Ray Liotta számomra óriási meglepetés volt. Láttam pár igazán jó alakítását, de itt kiadott mindent, és teljes beleéléssel játszott. Penélope Cruz itt próbálta megvetni a lábát hálivúdban, ő is kiválóan játszott, gyönyörű volt, de néha idegennek éreztem a szerepében. Összességében egy fantasztikus alkotást láttam, mindenképpen megérte!!! |
2010-07-31 04:07.19 |
Én teljesen leseggeltem tőle! Végem van! Komolyan gondolkodok az 5*-on.
Bűzlik a paradicsom! Dráma volt ez számomra felsőfokon, teljesen felzaklatott, és elgondolkoztatott. Talán, az alaptörténet nem túl bonyolult, néhány karakter talán elcsépelt, sablonos, de a történetvezetésben vannak ütős csavarok, és az emberi tragédiák letaglóztak, leginkább a fiatal szerelmesek storyja. Számomra egy Andreához hasonló, érzékeny, finom nő teste, és szelleme egy szentély, melyet ha bemocskolnak, akkor az számomra is lelki gyötrelem. Lehet, hogy az egészet túlmisztifikálom, de át tudtam érezni a párja fájdalmát, valahogy úgy, mint mikor tökönrúgnak egy férfit, és szinte én is érzem, csak ez mélyebb. Totál megdöbbenés volt számomra a kijelentés, hogy ba... szét a p....at, és nem a trágár kifejezés miatt, vagy mert perverz vagyok, de ennél többnek gondoltam a lányt, okosabbnak. Ha a lányommal csinálták volna mindezt, megőrültem volna. A pénz nem boldogít! Nem? A szart nem!- mondhatják sokan. Sokszor elgondolkozom rajta, hogy emberek mit meg nem adnak a pénzért, eladják a lelküket, a nyugalmukat. Nem érzékelik a határt, melyet a lelkiismeretük mutat meg. Áltatják magukat, és hiszik, hogy a luxus hozza majd meg a békét. Szánalmas! Elveszett tehetségek, utukat, de leginkább magukat kereső fiatalok, kiknek talán tényleg csak egy kis atyai segítség kell, hogy normálisak legyenek. Sok mindenről szól ez az alkotás, tetszenek az összefonódások, a vágások, az idősíkon való csúszkálások, a színészi alakítások, melyek szinte kivétel nélkül kimagaslóak voltak, ha csak a maguk karakterében is. Orlando Bloom-tól eddig ez tetszett a legjobban, Zoe Saldana pedig gyönyörű volt, mint mindig. Mit is írhatnék még? Kezdek lenyugodni, és megyek aludni! Jó 8! |
2010-07-28 11:02.14 |
Az elöttem szólók leírták véleményemet. Jött egy trend, hogy a nagy kereskedelmi tv-k szponzorálnak feldolgozott közönségfilmeket, és ezzel a trenddel a rémálmom vált valóra. Nagyon jól használtak egy szót, ripacskodás, ez jellemzi az egész filmet, a rendezés sablonos, a történetvezetés unalmas, a poénok fárasztóak. Szerencsére voltak élvezhető pillanatok, mint például a Mucsiék, ukrán unokatestvér párosa, vagy Kéry Kitti játéka. Nem nagyon ajánlom! |
2010-07-28 02:48.20 |
Bevallom, teljesen oda voltam érte! Ez a film, mint történetében, mint rendezésében egy nagyon egyszerű alkotás, mégis teljesen magával ragad! Mi az, ami megfogott? Volt a filmnek egy diszkrét bája, egy intellektuális megnyilvánulása, egy kellemes hangulata, egyben volt! Ethan Hawke, és Julie Delpy az egyik legharmónikusabb párost alakították ebben a műfajban a mai filmművészetben. A Bin-Jip- Lopakodó lelkek-ben szereplő pároshoz hasonlítanám őket, csak nyugati stílusban, kicsit többet elmélkedve, és kevesebb misztikummal, és drámával.
Végig egy furcsa feszültség kerített hatalmába. Nem ismertem a műfaját a filmnek, nem olvastam a leírását sem, így csak belevetettem magam, és másra számítottam. Azt gondoltam, hogy megint egy thriller, vagy horror, hiszen ha két fiatal egyedül utazgatásával kezdődik a film, és egy megismerkedést követően belevetik magukat a bécsi éjszakába, akkor az egy erősen adrenalin bomba gyanús alkotás lehet. Végig azon agyaltam, hogy mi lesz a csavar a történetben, amivel szétb... az egészet, és egy átlag, középszerű alkotássá rontják le. Szerencsére tévedtem! Nem volt horror, de még dráma sem, hanem csak egy kellemes érzés kerített a hatalmába, melyben úszkáltam, a hiány, a szerelem, a pillanat hangulatában, mert az egész film a kihasznált pillanatok összesége volt! Kellett ez most nekem! |
2010-07-25 22:38.43 |
Egy brutális gyilkosságot feldolgozó történet, melynek egyik főszereplője egy máig elismert pornósztár, és ez már jó alap, hogy belekostoljunk a '80-as évekbeli földalatti L.A.-s mindennapokba, mely nem annyira csillogó, és tiszta, mint amit a kirakatban láttatnak. A bemutatás tipikusan életrajzi stílus, de a gyors vágással, a fényképezés profizmusával, és a zenével élvezhetővé tették. Érdekesnek tartom, hogy milyen mélységekben enged betekintést egy felszínes világba.
A színészek adták, amit elvártam tőlük, de Carrie Fishert furcsa volt látni idősen, és Paris Hilton-t csak egy epizódszerepben. Összeségében tetszett, egyszer mindenképpen érdemes nekiállni! |
2010-07-25 19:17.13 |
Kim Ki-Duk a kedvenc ázsiai rendezőm, egyszerűen gyönyörű filmeket készít. Hihetetlen a technikája, hiszen tökéletesen ötvözi a hagyományost a modernnel, tud művészi, és mégis emészhető filmet alkotni, melynek az lett a végeredménye, hogy megismerték őt Ázsián kívül is. Ez volt a 12.filmje, írták a film végén, és ez furcsa, hiszen mi, európai filmrajongók, nem sok művét ismerjük, pedig van helye az értékes filmeket felvonultató művészmozikban, normálisabb csatornákon. Valahogy mindig hű tud lenni az országa hagyományaihoz, és ezt szereti bemutatni is, mely nagyon szimpatikus a számomra. A filmjeivel nagyon finoman nyitja fel a szemünket a különböző visszásságokra, mint például a Tavasz, nyár, ....-ban a modern kor erkölcstelenségére, a Bin-Jip-ben a lélekben való vívódásra, és a harmónia keresésére, Az íj-ban a régi idők zsarnokoskodására, és a változás melletti elkötelezettségére. Kim Ki-Duk mindig hagy teret, nem engedi, hogy ítélkezzünk, ad a feloldozásra lehetőséget. A filmjeiben előtérbe kerülnek a cselekmények, az érzelmek szöveg nélküli bemutatása, a szimbolikus jelentéssel bíró tárgyak, és mozgások. Az Ő filmjeit nézni élmény a számomra!
Talán az felháborító, hogy egy idős férfi egy fiatal lánnyal él félreérthető keretek között, és az is, hogy a lányt zsarnoki ellenőrzés mellett, a külvilágtól elzárva tartja, nem adva neki esélyt másra, mint amit ő eltervezett, hogy az ő élete párja legyen, először, mint leánya, majd, mint felesége. Feszengő érzés kerített hatalmába engem is a film elején, hiszen igazságtalannak, és erkölcstelennek tartottam (ritkán írok ilyet, hogy valamit erkölcstelennek tartok, nem vagyok egy erkölcscsősz), amit az öreg csinált, de, mint mindent, ezt is több oldalról kezdtem el vizsgálni. Kezdjük az öreg szemszögéből nézni. Él egy hajón, elzárva magukat a világ mocskától, és építgeti a jövőjét, majd jön egy srác, és összedől minden, amit eltervezett. Keserűség, magány, és bánat az Ő sorsa, ha a lány elmegy, és természetesen foggal-körömmel védi, ami az övé. A beteljesedés a film végén az Ö tiszteletére történt meg, és a lány megnyugvására. A lány egy egyszerű, naív, de erős természetű, jókedélyű, és nagyon vonzó kis hölgy, kit épp a tinédzserkora lázadása, a felfedezés utáni vágya keríti hatalmába, ezzel szakítva meg az 5 éves tervet, mely férjjelöltje tűzött ki neki. Tiszteli, és szereti az öreget, valamilyen szinten vonzódik is hozzá, hiszen Ő a védelmezője, a férfiasság megtestesítője, de összezavarodik, mikor egy korabeli jóképű srác jelenik meg a színen. Nem tud választani, hiszen az életét hagyná ott valami ismeretlenért, de a vonzás erős, ahogy az összezavarodotsága is. A végén odaadja magát a választottjának, ki közben rájön, hogy ha igazán szereti, el kell, hogy engedje, hiszen nem volt elegendő tapasztalata a lánynak, hogy válasszon. Az övé lesz az íj által, de egyben el is engedi őt, vége ennek a különleges, talán beteges kapcsolatnak. A srác csak egy modern keretek között felnevelkedett átlagpolgár, ki már ismeri azt, hogy kinek mihez van joga, és küzd is érte. Valahol Ő minket képvisel, de néha elfelejtünk valamit. Felelöséggel tartozunk azokért, akiket megmentünk. Könnyű jogokról, erkölcsről szónokolnunk, de jobb, és boldogabb lesz a lány számára az élet, miután kikerül a "szabad" NAGYVILÁGBA? |
2010-07-25 01:33.18 |
Semmi gond, inkább köszönöm! |
2010-07-25 01:27.20 |
Engem mindig is vonzott a színház, és szerencsémre egy ideig dolgozhattam is az egyikben, ami felejthetetlen élmény volt, pedig egy utolsó senki voltam. Lenyűgöz az a világ, talán még jobban, mint a filmek világa, hiszen a kettő nagyon különböző. Olyan, mint az analóg géppel, vagy digitálissal való fotózás. Az analógnál rákészülsz a fotó megkomponálására, tudod, hogy sikerülnie kell, és nem akarod pazarolni a filmet, míg a digitálisnál van lehetőséged több ezer kép elkészítéséhez, valamelyik csak sikerül. Természetesen a digitális géppel is lehet tökéleteshez közelítő alkotást készíteni, de más a feeling. A színházban nincs visszajátszás, újbóli felvétel, effektek tömkelege, ott a színészek vannak, és a darab. Nehéz helyzet, de pont ez a szép benne, ezért becsüljük meg talán jobban, mint a filmeket.
A színház fejlődik, átalakul. Furcsa volt látni, hogy a késő középkorban (a felvilágosodás hajnalán) mennyire mást jelentett, képviselt, mint ma. Egy olyan átalakulást mutat be a film, mely nagy hatással volt/van kultúránkra, művészetünkre. Azt az átalakulást, hogy a megjátszás nem egyenlő az eljátszással, talán azt is, hogy ne a művészt formáljuk át sablonná, hanem inkább a színészet önmegvalósítás legyen, kiteljesedés, és így, mert a művészek önmagukat adják, hitelesek is lesznek. A művészet nem kifizetődő, mert ha az, akkor már nem egyedi, és megismételhetetlen. A tömegkultúra hozta mindig is a nagy pénzt, így levonhatjuk a következtetést, hogy a minőségi, magaskultúra életképtelen, és nem tud támogatások nélkül fentmaradni a felszínen. Ezért mindig is ki volt, és ki van szolgáltatva a hatalomnak, mind a szereplők, mind az alkotók, vagy csak a producerek tekintetében is. Ez a film sem szólt másról, mint lelki, érzelmi válságokról, felszínes ömlengésekről, felelőtlen döntésekről, és a harcról, melyet a művészek vívnak meg. Ha jól belegondolunk nem sok minden változott pár száz év alatt sem. A föszereplők fantasztikusak, a történet vezetése a rengeteg dráma ellenére is könnyed, sokszor humoros, a szerelmi szál nincs túlhúzva, így mindenképpen egy élvezhető film. Billy Crudup-nak nagy kihívás lehetett egy önmagát felfedezö karaktert eljátszania leginkább úgy, hogy az átalakulásának a kilátástalansága átüssön a vásznon. Claire Danes pedig aratott a bájával, amely mellett meghúzódik egy igen erős személyiség is. Érdemes volt nekiállni! |
2010-07-23 12:24.14 |
Közgazdász, üzletember vagyok, sajnos nincs írói vénám, így én inkább a fotózással/ban fejezem ki, valósítom meg önmagam. Miért kérdezed? |
2010-07-22 15:54.59 |
Bocs, hogy közbeírok, de ha kiváncsi vagy rá, lsd 71 hsz-t, de hozzáteszem, hogy nem lehet mindenki kedvence, kár csatározni. Szerintem eszméletlen, és lehet, hogy soká állok neki újra, mert túl mély nyomot hagy bennem, de egyáltalán nem egyszernézhetős film, szerintem! |
2010-07-22 15:46.47 |
Rengetegszer láttam már ezt a filmet, vágtam össze jeleneteket belőle, idéztem pár beszólást, a telefonomon megvan a legtöbb zeneszám, ami a filmben elhangzott, egyszerűen lenyűgöző. Amikor ma újból nekiálltam arra gondoltam, hogy vajon milyen csillagállás kell ahhoz, hogy ember ilyet alkosson. OK! Lehet, hogy sokan silány szarnak tartják, de mindenki elismeri, legalábbis a környezetemben, hogy ez egy kultifilm lett, és nagy hatással van a filmtörténelemre. Mi az, ami igazán megfogja az embereket? Elöször is Tarantino stílusa, hiszen a legtöbb filmjében fellelhetőek az alapelemek, melyek hatásosak, és felejthetetlenek. Például a pezsgő '60-as évekbeli zene, a karakterek kiemelése, egyedivé, egyénivé, stílusosá téve a szereplőket, a vágások, a fényképezés kiválósága, a látvány kreatív újszerűsége által. Ha mindez megvan, akkor egy egyszerű, de kemény történet, megbotránkoztató szövegelés, és fantasztikus színészklasszisok kellenek, és megvan a siker receptje.
Ami még különösen tetszik, hogy hiába sokszereplős a film, az összefutó külön történetekben, így is mindenki ki van emelve, különlegesek, és érdekesek, emellett a felejthetetlen jelenetek egy összefüggő pazar, hatásos egészt alkotnak. Ha szét akarnánk boncolgatni, akkor is élvezhető, és szórakoztató részeket kapnánk, mint az Üvegtigrisnél (pl: hány bubis víz kell?). Áhhh, csak magasztalni tudnám, de az tény, Tarantinonak azóta sem sikerült ennyire tökéleteset összehoznia. |
2010-07-22 14:45.24 |
Nagyon kedvelem ezt a szép színésznőt, de nem ő játszott az Élet nélkülem-ben? |
2010-07-22 10:08.18 |
Ki gondolná, hogy Nick Cassavetes-nek ilyen hihetetlen érzéke van a szerelemhez.
Ez a film nem több, mint egy klasszikusan összeállított romantikus film, melynek a története megható, a szereplők rutinosak, és érzelemdúsan játszanak, a hatásfokozó elemek, pedig megteszik a hatásukat. A gyönyörű környezet, a fényképezés, és a zene, amely igazán felemelő. Férfi legyen a talpán, aki kibírja pityergés nélkül. Nálam négy film került bele a legnagyobb romantikusok közé: Love story, Az angyalok városa, Édes november, és ez az alkotás. Négy teljesen különböző alkotás, mégis egy dolgot veséznek ki, töményen, és az a szerelem. Sokan nyúlnak ehhez a témához, pedig nem egyszerű úgy megalkotni egy hasonló filmet, hogy ne csöpögős, hanem hihető, és átérezhető legyen. Aki, kicsit is szereti a hasonló alkotásokat, mindenképpen nézze meg, kihagyhatatlan. |
2010-07-20 23:55.07 |
Mit írhatnék? A történet egyszerű, a párbeszédek, néhány kivételtől eltekintve felületesek, viszont a jelenetek pörgősek, izgalmasak, a szereplők stílusosak, a csajok szexisek, a képi megjelenítések elképesztőek, az egész film szórakoztató. Mi kell még? |
2010-07-19 23:33.54 |
Tisztelem a véleményed, és ha nem kapod el a feelingjét még unalmasnak is hathat, de ezt maximum akkor tapasztalnám meg, ha egy steak sütése közben, rá-rá pillantva kostolgatnám. Ha az ember 100%-osan belemerül, akkor nem ereszti, leginkább engem. Az egy dolog, hogy a színészi játékok lebilincselőek, de úszni lehet a történettel, csodálni a képi megjelenítéseket, és élvezni a minden apró részletre odafigyelő rendezést. Filmkat, vagy nem filmkat, ez egy elismert alkotás, de ezt nem azért írom, hogy meggyőzelek, nem sikerülne, csak kibukott! |
2010-07-18 21:07.41 |
3*-ra értékeltem, de ettől függetlenül élveztem ezt az eszetlen vígjátékot! Furcsa látni ennyi ma már ismert színészt bohóckodni, hiszen Brandan Fraser ma már nem csak ismert, elismert művész, Sean Astin az a srác, kit már láttunk sok filmben, de valahogy elsiklik a tehetsége felett az ember(igaz itt nem sok mindent mutatott, az is igaz, hogy érezhető volt, hogy nem először volt kamera elött). Pauly Shore-tot nem nevezném színésznek, de legyünk őszínték, hihetetlen egy figura, szeretem nézni a baromkodásait, igaz az életben a hasonló pacákoktól kiráz a hideg is, és Robin Tunney, kit nőként már felfedeztem a Szökésben, és a Mentalistában, és tetszik, de tinédzserként katasztrófa (direkt megnéztem újból a jeleneteit miután olvastam a nevét itt a filmkaton). Les Mayfield-től láttunk már minőségibb, fordulatosabb, és humorosabb vígjátékot, nem élete főműve, de kellemes, és maga a történet is érdekes, jó alap.
Mindennek ellenére nekem tetszik a Kő sorozat első része, és ha tehetem megnézem. |