Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Páros mellékhatás - SuperTV2, 14:20 |
Fantomas - Film Mánia, 14:35 |
Dűne - HBO, 14:50 |
Az élet dicsérete - Epic Drama, 14:55 |
Ízek, imák, szerelmek - Viasat3, 15:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jess Harnell (61) |
Piros Ildikó (77) |
Nick Moran (55) |
Peter Medak (87) |
Joan Severance (66) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Az utolsó űrhajó |
Josephine Park |
2010-10-14 22:07.15 |
Jól van fiam, örülök, hogy kiadtad magadból, és annak is, hogy megtiszteltél jelenléteddel. Szerintem van remény! Talán nehezen vetközzük le az évszázadokon keresztül belénknevelt sztereotípiákat, idegenkedésünket más bőrszínű, más kultúrájú emberekkel szemben, de legalább érzékeljük a problémát, és ez az egész hozzáállás talán most már nem magától értetődő. Legalábbis ebben bízom! |
2010-10-14 21:47.41 |
Leeandra gratula az véleményedhez, szívemből, és szellememből írtál.
Izabelita! Teljesen egyetértek veled abban, hogy a világnak sok városában élő emberekre jellemző lehet ez a szeretet, kérdés, hogy a lakók mennyire érzékenyek erre. Többször írtam, hogy nagy francia fan vagyok, szeretem a mentalításukat, azt, ahogy az élethez viszonyulnak, ezért Párizs is különleges, de például Budapest is lehet az. Észrevettem, hogy a világ több pontján az emberek milyen szeretettel beszélnek a városukról, például egy amerikai tehetségkutató versenyt nézve döbbentem rá, hogy milyen különbség, milyen kultúrális különbség van közöttünk, hiszen a legtöbb jelentkező úgy mutatkozott be, hogy xy vagyok, a csodálatos vw államból, a fantasztikus uz városkából. Mi mikor mondunk ilyeneket? Én szeretek fotózni, és rengeteg képet készítettem Budapest-ről, mert eltökéltem, hogy megszerettetem ezt a várost mindazokkal, kik a képeimet megnézik. Ha elkezdjük szeretni, akkor vigyázni is fogunk rá, és ha rend lesz az utcákon, falakon, tereken, akkor még több ember lesz elégedett környezetével, és akkor az utcák a terek nem csak közlekedő folyosók lesznek, hanem életre kelnek, és élvezet lesz sétálni, és az idegenek, de még a lakók is azt érzik: Igen, ez a város szeret engem! |
2010-10-14 21:22.40 |
Sejmes, kiegyensúlyozott, melegséget árasztó romantikus film, melyben dolgozó nők, és férfiak vannak, egyszerű, hétköznapi környezetben, mindennapos szituációkban, boldogulásukat, boldogságukat keresve, néha meggyötörten, máskor felszabadultan, és néha szerelmesen. Tetszik, hogy az egyszerűséget a maga különlegességében, szépségében mutatja be, amiben nagy szerepe van a két főhősünknek, kiknek a játéka segít abban, hogy belelássunk a hétköznapi emberek cseppet sem egyszerű lelki világába.
Érdemes belevágni, mert tiszta szellemiség, és érzelmi töltet lengi körül. |
2010-10-13 03:02.03 |
Szerethető film, és bevallom, sokat gondolkodtam azon, hogy számomra hány csillagot ér. Rengetegszer láttam, így nem mondhatom, hogy egyszer-nézhetős kategória, és jó-pár jelenetet már előre vártam(ilyen a legelején Rosanna Arquette zuhanyzásra felkészülés, vagy a nagyon élethűen sikerült mellmaszírozós szeretkezés jelenet is, eszméletlen szexi a nő, még hétköznapi ruhában is), így azt sem gondolom, hogy felejthető, de nem sokban különbözik a többi hasonló J.C.V.D., vagy például Steven Seagal filmektől. J.C.V.D. legjobb időszakában készült ez az alkotás, azóta sem volt ehhez hasonló sikersorozata, igaz akkoriban egy korszak jellemzői voltak ezek a megmentős akciók.
Külön kiemelném az ördögi, volt zsaru rossz fiút, ki emelte a színvonalat, de mindent összevetve, még így is átlagos darabnak gondolom. |
2010-10-13 02:39.43 |
Nagyon kellemes, laza vígjáték egy kis szex-szel, nem kevés érzelemmel.
Egy házaspár, szürke hétköznapjai közepette, nem igazán törődik szexuális életükkel, és ez a hiány mindinkább unalomba, rutinba taszítja őket. Önbizalomhiány, elégedetlenség, és a várható kiábrándultság jelei mutatkoznak, és nyilvánvaló, ha nem akarnak boldogtalanok lenni, akkor változtatniuk kell. Mivel mindketten szenvedélyesek, valahol mélyen, ezért az akarat is megvan, hogy kicsit pikánsabbá tegyék életüket. Ez az alapszituáció, és a cselekmény kibontakozása hordoz magával egy-két poénos részt, de ebben a filmben az a nyerő, hogy teljesen átérezhető, mert az átlagemberek többsége nem beszéli meg a párjával a hálószobai problémákat, és ez egysíkúvá, sablonossá teszi életüket. Itt mernek lépni, felfedezni a másikban azt a szépséget, mely már régóta megbújik a szürkeség mögött. Természetesen ha valaki szép lesz, azt más is észreveszi, és jön a zöld szemű szörny, majd... Nem árulok el mindent, de egy észrevételem van még a végére. Sok férfi nem akarja, hogy a felesége szép, öntudatos, önbizalmat sugárzó legyen, mert az veszélyes, inkább legyen szorgos háziasszony, ki néha-néha elmegy fodrászhoz, de ennyi. Kicsit szánalmas, és sajnálatos! |
2010-10-12 02:19.11 |
Teljesen lekötött a produkció, igaz szélsőséges érzelmeket váltott ki belőlem, rengeteg pozitívat, de ez keveredett nem kevés semlegességgel. Spoilerveszély!!! Egy ultraérzékeny nő, és a fia közti kapcsolatról szól a film, Barbara a magánnyal, és az örök szeretetéhséggel, Tony identitászavarral küzd! Nem egyszerű család, de szeretem a hasonló személyiségű embereket, de inkább távolabbról szemlélődöm, mielőtt engem is elkap, és felőröl az az életstílus, melyet ezek a művészlelkek képviselnek, mint ahogy az apát. Az egész filmet áthatotta a szexuális túlfűtöttség, de a szex, egy-két jelenettől eltekintve, pótcselekvésnek illett be, valahol a kiszolgáltatottságot, az elveszettséget, és a magányosságot szimbolizálta. Szinte már első képkockától vártam, hogy az anya lefeküdjön a fiával, annyira érezhető volt, valahogy ez volt az első gondolatom is. Természetesen megvetendő, szexuálisan aberrált viselkedésnek tartom ami történt, de ez várható volt. Ami zavart az a végkifejlet. Nem következett egyenesen az, hogy megöli az anyját, de még csak csavarnak sem fogható fel, mert valahol tudtam, hogy szabadulni akar az anyjától, hiszen vészfelkiáltások sora történt meg, de ez nem volt jól felépítve. Igen, a rendezésnek voltak hiányosságai, mint például a fiú zavarodottságának messzemenőbb bemutatása, kicsit jobban rá lehetett volna támaszkodni, hiszen az egyik főszereplő ebben a drámában Ő lett volna, de így csak Julianne Moore vitte az egészet végig a hátán fantasztikus játékával. Voltak üres részek, igaz ezek engem annyira nem zavartak. Visszatérve Julianne Moore-ra már az Órák-ban is bizonyította, hogy hihetetlen jó tud lenni művészfilmekben, és tud azonosulni a vívódó feleségszereppel, az érzéki nővel. Érdekes, hogy Stephen Dillane itt is feltűnik, úgy néz ki Ő képviseli a józan észt, ha a hideg, az érzelmeit kimutatni képtelen szenvedő férjet józannak gondoljuk.
Összességében egy nagyon átérezhető alkotás volt, nekem nagyon tetszett. |
2010-10-11 00:42.34 |
Nagyon látványos effektek, akciók voltak, az alaptörténet már megszokott, de nincs semmi más a filmben, sokszor már unalmas. Ha nem lett volna Megan Fox iszonyat teste ebben a "fenomenális" alkotásban, akkor aludtam volna egyet. Ennyi! |
2010-10-10 18:12.42 |
Nehéz eset! Nehéz befogadni ezt a stílust, leginkább azért, mert egy különleges bemutatásmódot láttam, gyönyörű operatőri munkával (a kamerabeállításokat mesterien megszerkesztették), vágással, és színezéssel, szerethető színészi játékokkal, régi "B" kategóriás thriller, "horror" forgatókönyvvel, elgondolkodtató csavarokkal. A film egészére 3*-ot adnék, de a korábban felsorolt pozitív minősítések ezt nem engedik, ez mellett az alapfélelem felépítése is megfelelően hatásos. Észrevettem a gyomorforgatásra hajazó Cronenberg stílust, de ez rám nem volt hatással. A csomagolás nem volt elég ütős, elvileg horror, sci-fi, de nem fogott el a rémület, inkább lélektani hatása volt, így inkább gusztustalan pacákokkal felturbózott thrillernek definiálnám.
Gyermekkoromban, ha volt egy álmom, ami nagyon valóságosnak tűnt, akkor megijedtem, és megkérdeztem édesanyámtól, hogy honnan tudjam, hogy ez a valóság, és nem most álmodom? Mindenki fél szerintem, hogy a világ amelyben él egy illuzió, és egy mások, vagy csak a saját agyunk által irányított "valóság", gondoljunk csak a Nyisd ki a szemed-re. Érdekes kérdések, melyre több film is keresi a választ, például a Mátrix trilógia, a gond csak azzal van, hogy a korábban felsorolt két film számomra befogadhatóbb. Amiben mégis különbözik tőlük az a társadalomkritika, mert ebben a verzióban az emberek önszántukból lépnek az illuzió világába, mintha drogosok lennének, és ez jellemző a mai világra is. Szeretjük felépíteni az álomvilágunkat, nem törödve a valósággal, egyre felszínesebbek vagyunk, vagy a másik véglet, hogy beleszürkülönk az életünkbe, és nem vesszük észre az élet szépségeit. Jennifer Jason Leigh eszméletlen szexi, mintha huszonéves lenne, mellette Jude Law még jól is játszik. Érdemes megnézni, és talán nem ez lesz az eddigi legnagyobb filmélmény, de a képeket biztos élvezni fogod! |
2010-10-10 03:01.21 |
Hiába adtam rá 3*-ot cseppet sem mondanám átlagosnak. Remek kis vígjáték, és vannak benne jó poénok, és jellemkomikumok, de néha nagyon eröltetettnek hatott, sokszor fárasztott. Az egyik gyenge lácszem Tia Carrere volt, ki számomra teljesen hiteltelen volt, nem illet a környezetbe. Összeségében jól szórakoztam, a zene is jó volt, és egy-két rész is ütött, de ennyi! |
2010-10-10 02:46.47 |
Miért kiváló ez az alkotás? Mert igaz polgárpukkasztó cselekedeteket mutat be, sőt népszerűsít, a társadalomkritika mellett hihetetlen mélységű dráma van benne. Milos Forman finom érzékkel nyúlt ehhez a szélsőséges, és kényes témához, történethez, mert külső szemlélőként mutatja be, minden szemszögből, melyet azért érezhetünk részrehajlónak, mert az átlagpolgár nem hajlandó tudomásul venni, hogy van ok, és okozat, és vannak életek a másik oldalon is, és a deviánsnak hitt viselkedést alapból elítélik. Nem akarok mélyreható elemzésekbe belefogni a liberalizmus áldásosságáról, a demokrácia tökéletlenségéről, az álszentségről, de volt egy-két érdekes érvelés, és eszmefuttatás a filmben.
Woody Harrelson óriási, leginkább Flynt lebénulása utáni szereplése volt fenomenális, a szenvedése, az arc, és test játéka teljesen meggyőzött. Courtney Love minden megjelenését élveztem, pedig eddig mindig lesajnáltam a személyét, igaz nem is láttam még másban. Összeségében egy gyönyörűen felépített nagyívű, és minőségi filmet láttam egy degenerált, de utánozhatatlan karakterről, mely megbotránkoztatta a világot. |
2010-10-08 00:37.58 |
Igen, talán elfogult vagyok, mert örülök, hogy az öreg kontinensre születtem. Annyi minden rejlik ezen a földrészen a sokszínűség mellett. Sokszor úgy érzem miközben utazgatok, mintha egy különleges lepel szállna erre a világra, mert bármerre nézek ott a történelem, a házak, az utcák beszélnek hozzám. Ehhez sokszor nem kell messze mennem, csak itt kell maradnom Budapesten. Kár, hogy sokan mindezt nem veszik észre, és csak közlekednek, de nem élnek az utcákon. Az is igaz, hogy nagyon elítélő vagyok az amcsi kultúrával szemben, pedig a sokszínűséggel nincs ott sem gond, sőt... Rengeteg fantasztikus mű, alkotás látott ott napvilágot, tisztelek színészeket, zenészeket, költőket, tudósokat, stb., de a nagy Amerika majmolás mellett látom az átlagember, sőt sajnos sokszor az általam nagyra-becsült férfiak, és nők felületességét, és ez megrémiszt. Sokszor olyan, mintha egy rózsaszín köd lenne egy kupac szaron. Természetesen az is igaz, hogy nem minden spanyol forróvérű, temperamentumos karakter, ahogy nem minden magyar csattogtat ostort a pusztán, miközben a gulyásába beletesz egy csipetnyi Erős Pistát, és iszik hozzá egy pohár jó balatoni bort, majd desszertnek egy kis tokaji-t. De valahol mégis érződik a levegőben, hogy egy-egy népnek milyen habitusa van, és lehet, hogy némely filmek ezeket felnagyítják, kiemelik, de én ezeket érezni akarom, ha lehet élőben is!!! |
2010-10-06 23:59.10 |
Gratula az írásodhoz, a végén rád szokok:)! Mit jelent az utolsó mondatod? Személy szerint hiszem, hogy az európai értékrend sokkal súlyosabb, a kultúra sokkal minőségibb, mint a világ nagyobbik részénél. Lehet, hogy csodálom az ázsiai kultúrát, de nem gondolom, hogy különb lenne az európainál, legyen az Kelet-, Közép-, Nyugat-, Észak-, vagy Dél-Európa. |
2010-10-06 23:44.53 |
Bocs, hogy megint belefolyok egy olyan beszélgetésbe, amit nem velem folytatok, de én szívesen beszélgetnék egy Mao tanait képviselő kínai öregemberrel, ha legyőznénk a nyelvi akadályokat. Az elképzelhetetlen, hogy csak simán meghallgatjuk egymás verzióját, és próbáljuk megtalálni a közös pontot? De az is lehet, hogy egyszerűen mesélünk a környezetünkről, ahogy Ő is az övéről, és ebből gyúrunk valami értelmes párbeszédet, vagy talán értelmes vitatkozást. A párbeszéd az, amely a beskatulyázást leginkább el tudja feledtetni. Ha kisebbséggel találkozom, van bennem egy kevés előítélet, belém nevelték, egészen addig, míg meg nem ismerem a másikat, és érdemesnek nem találom a bizalmamra, onnan már nem látok bőrszínt. Lőjetek le nyugodtan, ha ti másról értekeztek, mert még mindig nem teljesen értem, hogy mindez hogy jön ide. |
2010-10-06 21:30.33 |
Lehet, hogy velem van a gond, de nem minden részét értettem a mondandódnak. Szeretem a hasonló társalgásokat, vagy véleményeket, mert szeretem sok szemszögből vizsgálni az eseményeket, a tényeket, a filmek mondanivalóját, de itt egy részen elvesztettem a fonalat, leginkább azért, mert nem értettem, hogy hogyan kapcsolódik mindez a filmhez. "Van az egyéni tudat, és a minden tudatok összessége", "nevetséges csoportosítások", érdekes gondolatmenet. Szerintem nincs gond a csoportosításokkal, mondom, mint fehér bőrű, európai, középosztálybeli, 32 éves római katolikus, társadalmilag konzervatív, gazdaságilag liberális szemléletű, értelmiséginek gondolt férfi, de észre kell venni az egyetemleges felelőségünket a világgal szemben, mert a különböző csoportok színesítik a kultúránkat, és nem az ellenségeskedés a cél. Ha a teljes hatékonyságra törekszünk globálisan, tudati szinten, akkor a teljes szabadság, és totális függetlenség lenne az ideális kezdet, levetve minden korlátot, és lebontva minden határt. A teljes harmónia, a kollektív felelősségtudat, és a tiszta jószándék a cél, és a táptalaja valami felsőbbrendű társadalmi, és civilizációs szintnek. A gond csak ott van, hogy minnél nagyobb a szabadság, a korlátlanság, annál nagyobb a sebezhetőség, és a kiszolgáltatottság, melyet kihasználnak hatalommániás emberek, kik eléggé manipulatívak ahhoz, hogy kihasználjanak átlagembereket vallási, földrajzi, stb hovatartozásokra utalva. Lehet, hogy rossz vonalon indultam el, de érdekel, hogy pontossan mire gondolsz. |
2010-10-06 01:53.20 |
Kellemes kikapcsolódást nyújt ez a romantikus mese, melynek hangulata megragad, és bután magával húz. A történet egyszerű, olyan mintha gyermekeknek készült volna, a rendezés kiszámítható, viszont a játékok kiemelkedőek. Harrison Ford oltárian néz ki a csokornyakkendőjében, a visszafogott stílust követő frizurájával, és a szemüvegével. Természetesen itt is egy hasonló karaktert alakít, mint a legtöbb filmjében, a munkájában határozott, de a magánéletben eltévelyedett embert, kinek emiatt elég szélsőséges megnyilvánulásai vannak a kapcsolataiban. Julia Ormond aranyos, a naív szerelemre, érzelmekre éhes ábrázatával, és nyitott, megnyerő stílusával. Jó párost alkottak.
Ha el akarsz tűnni Párizs mindig jó választás, ha csak egy kis kikapcsolódásra vágysz, akkor ez a film is jó választás. |
2010-10-06 00:30.23 |
Milyen lehet tudni, hogy nincs kire hagynunk a tudást, amit évezredeken keresztül szereztünk meg, a kultúránkat, mely meghatározza társadalmi kapcsolatainkat, a magas kutúránkat, mely példázza kiválóságunkat, különlegességünket, érzékenységünket, milyen lehet tudni, hogy nem tudjuk kire hagyni örökségünket. Hasznos tagja a társadalomnak, hősként harcolt a hazájáért, a nemzet színésze, országunk, népünk büszkesége, és még sorolhatnám a jelzőket, melyek büszkévé tesznek minket, de az egésznek mi értelme van, ha tudjuk, hogy elnéptelenedik a föld, és nincs ki örököljön. A létfenntartás az örök mozgató, a motiváció, hogy valamiért, valakiért cselekedjünk, mert élet igazi értelme az utód. Ijesztő vízíö, hogy egyszercsak meddő nők lesznek a földön, hiszen a fejekben, és a szívekben nem marad más, csak a szürke, száraz, összeaszalódott öntudatunk, sívár lelkünk, céltalan életünk. Ilyenkor üti fel a fejét az anarchia, a káosz, az emberek jogainak sárba tiprása, melyen úrrá lenni nagyon nehéz, és fájdalmas következményekkel járhat. Ebben a kietlen világban felsír egy gyermek, ki ártatlanságával, kiváncsiságával, bájával finomságot, reményt, célt és szeretet hoz magával, és sírásával túlüvőlti a fegyvereket, egy igazi kis messiás, a holnap gyermeke.
Ez az alkotás egy nagyon szépen kidolgozott dráma, akció sci-fi. A rendezésen érezhető valami furcsa egyszerűség, de közben szépen fel van a történet építve, az akciók kidolgozva, és ami a legkiválóbb, az operatőri munka. Dokumentalista jellege van, vágás nélküli, folyamatos fényképezés, vérfröccsenk a lencsén, gyors reagálások. Nehéz így dolgozni, de megfelelően hatásos. A szereplőknek sem egyszerű alkalmazkodni, de helytálltak. Clive Owen tökéletesen alakította a megcsömörlött férfit, ki a lelkében nyugtalan, de az arcán a megfáradtság jelei mutatkoznak. Összeségében nagyszerű alkotás, érdemes megnézni. |
2010-10-03 23:43.17 |
Nekem nagyon tetszett ez a vígjáték, leginkább azért, mert nem csak komikai helyzetek, hanem sokszor komoly, elgondolkodtató részek is színesítették ezt az alkotást, melynek nézése közben elképesztő indulatok voltak bennem, és feszültség lengte át azokat a jeleneteket, melyben a szerelmi háromszög kialakulása fenyegetett. Két nagyra becsült férfi főszereplő mellett Virna Lisi helyt állt, gyönyörű volt, kacér, egy szexi dög, egy tipikus végzet asszonya, kiért érdemes küzdeni, de egyben megölne a féltékenység, ha ő lenne a feleségem. Tetszett, hogy azt boncolgatja a film, hogy mi kell a nőnek, és hogy ne legyünk soha biztosak, hogy a nyeregből nem üthet ki senki.
Becsüljük meg, és szórakoztassuk asszonyainkat!!! |
2010-10-03 23:13.45 |
Hihetetlen könnyed, energikus, tele fantasztikus helyzet, és jellemkomikumokkal, óriási csavarokkal, tele meglepetéssel. Billy Wilder egy örök klasszikus vígjátékot rendezett, tele olyan jelenetekkel, melyekre mindig emlékezni fogunk, és azért igazán nagyszerű ez az alkotás, mert még ma is milliókat megnevetett. Jack Lemmon, és Tony Curtis felejthetetlen alakítást nyújtanak, elképesztő párost alkotnak, és a maszkírozásuk, öltözékük is hatásos. Marilyn Monroe szereplése max átlagos, sőt sokszor fárasztó, de elismerem szexszimbólum voltát, igaz rám nincs olyan hatással.
Kész felüdülés volt látni ezt a filmet, és akárhányszor meg tudnám nézni. |
2010-10-03 01:10.05 |
Iszonyat nyomaszt a kisvárosi környezet, a céltalanság, a kisstílüség, az igénytelenség, így megértem a két főhősünket, hogy miért fulldokolnak ebben a környezetben, és miért allergiásak a körülöttük lévő emberekre, kik annyira átlagosak, és érzelmileg zombik, hogy az már nekem fáj. Kettejük kapcsolata ijesztő, és a lehetőség, hogy elfelejtsék ezt a várost méginkább, hiszen a változás rizikót hordoz magában, és az ember általában a biztonságra törekszik. Érdekes a film hangulata, hiszen az események nincsenek túldramatizálva, csak egyszerűen megtörténnek, hiszen ott az emberek alapból egyszerűek. Mikor baba megdugja Aniston-t érzékelek nem kevés feszültséget, de csak épp annyit, amennyit a kisvárosi helyzet megkövetel. Szerintem jól nyúltak a témához, tetszettek a játékok is, és nem egy átlagos alkotás, de nem is tartozik a 4*-ok közé, így egy nem átlag 3*-ot kapott! |
2010-10-02 00:11.48 |
Teljesen más a Berlin felett az ég, mint az Angyalok városa, nem lehet olyan párhuzamot vonni, mint a Nyisd ki a szemed, Vanília égbolt esetében. Tény, hogy az eredetiek mélyebb hangvételű, európai művészfilmek, mint az amcsi társai, de mind a négy értékes darabja a filmművészetnek. |
2010-09-30 23:13.59 |
Eszméletlen nők, iszonyat szexis nők, és egy iszonyat szexi, és szép nő Shannyn Sossamon, ennyi a film pozitívuma. Az alaphelyzet persze kibírhatatlan, de nem rossz ötlet, de a tálalása fárasztó. A komikai elemek sablonosak, a karakterek átlagosak, sokszor látott tinivígjátékokhoz hasonlóak, tipikussan amcsi giccs. Fogadjunk! |
2010-09-29 02:35.59 |
Nevetni fogsz, de sokszor már magam sem tudom mit írtam, és tetszik, hogy milyen elmés a fogalmazásom:)! |
2010-09-29 02:33.32 |
Egy musical, mely örök klasszikus a műfajában, és felejthetetlen élmény akár filmben, akár színházban látom. Hihetetlen hangulata van a filmnek, van benne valami elegáns, bájos, lebilincselő, sziporkázóan vicces, de egyben érzelmes, melyben sok szerepe volt Rex Harrison-nak, és Audrey Hepburn-nek, fantasztikus a játékuk. Eliza Doolittle átalakulása tökéletes, külön gratula a szinkronnak, a koszos utcán élő lányból, gyönyörű hercegnő lett. A tanítás végén elveszetté vált, hiszen sehol nem érezte magát otthon, elvesztette identitását. Henry Higgins, aki arrogáns, cinikus, de szellemes, és elmés professzor, és nem hisz a szerelemben, jellemének átformálódásának is részesei lehetünk. Majd mindkettőjük megalkuvása lévén érnek révbe, de nem csöpögős hálivúdi stílusban, hanem szellemes, és élvezhető formában.
George Cukor elérte azt, hogy a közel három órás filmet teljes figyelemmel kövessem végig, szerettem minden percét. |
2010-09-28 21:10.09 |
Noncse30-ra gondoltam. |
2010-09-28 21:09.10 |
Na de gyerekek! Érdekes volt a labda oda-vissza dobálása. Nem bírom ki, hogy ne fűzzek hozzá egy-két gondolatot. Technokrata, ha látom, hogy te fűztél hozzászólást valamilyen fórumhoz, akkor már be sem lépek, hogy elolvassam, mert kétsoros rövid véleményed nem tartom építő jellegűnek, ami azért különös, mert te állítólag azért látogatod a filmkat fórumát, hogy megtud, érdemesnek találod-e, hogy nekiállj egy filmnek, vagy nem. Kevés az időm nekem is, így én is csak egy, max két fórumozó hsz-át olvasom el a sajátomon kívül, uccsó szamurájét, és egy énekesnőét, kinek nem jut eszembe a neve. Mindegy, sok sikert! |
2010-09-28 01:37.50 |
Tipikusan amcsi akciófilm, melyet egy klasszikussá váló könyvből készítettek. De nem ennyire egyszerű a képlet. Hiányzott a filmből a misztikum, az igazi fájdalom, és rettegés, nem éreztem az izzadságot, nem volt lelke, ami rontott a film hangulatán(leginkább az európai elődökhöz képest). Helyette voltak szépen kidolgozott akciók, profi operatőri munka, hangulatfokozó zene, tehát minden, ami elfedi a kreatív munka hiányát, mint ahogy azt a hálivúdi filmeknél megszokhattuk. A színészi játékok összességében rendben voltak, Willisnek jól állt az átváltozóművész, hűvös vérprofi szerepe, Poitier a nagy öreg, kinek játékát öröm nézni, viszont Gere érdekes hatást keltett. Tetszett, hogy végre nem a megszokott szerelmes hőst láttam tőle, hanem egy vagányabb karaktert, de egyben olyan érzésem volt a jeleneteinél, mint mikor az Európa expressz akcióit néztem, kicsit gyenge, és stílusidegen.
4*-ot adtam, de kevés kellett, hogy ne egy átlagnak értékeljem, leginkább a korábbi verziókhoz viszonyítva. |
2010-09-26 21:53.40 |
Wesley Snipes tud minőségi akciófilmekben felejthetetlen alakítást nyújtani, de nagyon úgy néz ki, ha a film sablonos, giccses tucattermék, akkor az Ő színészi képességei is elvesznek. Kár érte, pedig van benne lehetőség, és tetszett egy-két megoldás (a tudatmódosítás utáni állapot bemutatását ki lehetett volna aknázni). |
2010-09-26 21:43.09 |
Az örök klasszikus. Rengeteg potitívuma van ennek a mozinak, engem most mégsem nyűgözött le annyira, igaz láttam már ezerszer. Zeffirelli-nek leginkább a Shakespeare darabokhoz, és az operákhoz ért, és ezeket gyönyörűen meg tudja rendezni. A díszletek, a kosztümök, a helyszínek mind-mind gyönyörűek, de ezek mit sem érnének a tökéletes operatőri munka nélkül. Ha a darab forgatókönyve nem is lenne kiváló :), akkor is élvezném minden kockáját. Külön kiemelném a fény-árnyék játékot, mely sok jelenetet igen sejtelmessé, érzékivé tett. Romeo jóképű, Juliet gyönyörű, ahogy annak lennie kell, Olivia Hussey angyali arca, finomsága, kislányos érzékisége magával ragadott, de azért remélem ezzel még nem súrolom a pedofilizmus határait:). Érdekes, hogy a 17 éves Olivia egy 14 éves lányt játszott el, ki már kiesik a házasodás korából, hiszen anyjának ekkor már gyereke volt. Ez egy más történet.
Minden adott, hogy 100%-osan élvezzem a filmet, hiszen rengetegszer ellágyította már a szívemet, akkor most mi történt? A drámai jelenetek kicsit színpadiasra sikeredtek, néha már idegesített a jajveszékelés, nem hatott őszíntén a nagy színpadi dráma, lehet, hogy a magyarhang miatt, de olyan érzésem volt, mint mikor egy gyerek hisztizik, és már nem jön ki a szemén könny, de ő akkor is azt akarja, hogy figyeljenek rá. Lehet, hogy Baz Luhrmann adaptációja volt rám olyan hatással, mely megváltoztatta a hozzáállásomat ezekhez a jelenetekhez? Nem tudom. Mindkettőt szeretem, hiszen a kettő teljesen különböző alkotás. Most nem akarom boncolgatni Shakespeare darabjának történetét, de azért elég elvetemült gondolatok vannak benne, leginkább mai szemmel nézve. Este megismerkednek, másnap összeházasodnak, majd hamarossan meg is halnak. Mindezt olyan eszeveszett ömlengős, de egyben hihetetlenül szép szerelemmel, amelyet manapság nem nagyon tapasztalhatunk. Túlzás? Szerintem mindenképp, de vannak benne nagyon is hihető részek, mint például az elszakadások fájdalma. Annyira át tudtam a film hatására érezni, hogy milyen elveszett tud lenni az ember a párja nélkül, hogy milyen izgatottak a fiatalok, mikor találkoznak szerelmükkel, és milyen elveszettek, mikor ott kell hagyni őket. Ez valahol elveszik a kamaszkor után, és egy kicsit sajnálom, pedig én boldog házasságban élek, és én is érzem a magányt, ha nem vagyok a párommal, de ez már más. Hatott rám, és én ezt tartom a R&J filmváltozatainak klasszikusának. |
2010-09-26 16:32.22 |
Olvastam a szereplőgárdát: John Cusack, Billy Bob Thornton, Connie Nielsen, és arra gondoltam ezt látnom kell. A film leírásából valami minimalista, de ötletes krimivígjátékot vártam, melyben a nagyszerű játékok mellett láthatok csavaros fordulatokat, hallhatok elmés monológokat, ütős párbeszédeket, élvezhetek különleges kamerabeállításokat, vágásokat, kreatív színezési technikákat, mert kell valami érdekes, értékes egy hasonló műnél, de ezek itt elmaradtak. A színészek kihozták a szerepükből amit lehetett, itt szerintem a rendezésen múlt, hogy nem sikerült semmi maradandót letenni az asztalra. Egyszer elment, jól esett, de ennyi. |
2010-09-25 17:43.15 |
Ha Clint Eastwood megy a tv-ben, azt meg kell nézni. Egy olyan hihetetlen életpálya az övé, melyet sokan megirigyelhetnek. Rendezőként itt még csak bontogatta a szárnyait, így gondolom egy olyan terepen kezdett, mely már a kisujjában volt, a vadnyugaton. Minden jobb western filmre jellemző hatásfokozót felvonultatott, és karaktere is egy szokásos néma, vagány, tökös idegen, ki az igazságot keresi egy törvények nélküli világban, ahol az anarchiával próbálnak szembeszegülni. Akkor miért olyan különleges ez a darab? Mert itt szó van emberi gyengeségről, és kollektív bűnösségről, az álszent "tisztes" polgárok bűnösségéről, és bűnhődéséről. Érdekes ez a kettősség a filmben, és a megleckéztetés itt mindenképpen szükséges.
Tetszett, régen láttam ehhez hasonló western filmet. |