Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Fantomas - Film Mánia, 14:35 |
Dűne - HBO, 14:50 |
Az élet dicsérete - Epic Drama, 14:55 |
Ízek, imák, szerelmek - Viasat3, 15:20 |
Shazam! - Az istenek haragja - TV2, 15:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jess Harnell (61) |
Piros Ildikó (77) |
Nick Moran (55) |
Peter Medak (87) |
Joan Severance (66) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Kézipoggyász |
Josephine Park |
2014-10-13 12:55.36 |
Luc Besson egy jelenség, nem tudok rajta eligazodni. Van, mikor hihetetlen mélységekben boncolgatja a lelket, természetesen akcióval kombinálva, leginkább a korai munkáiban, van, mikor könnyed akcióvígjátékot csinál, most a létezésünk aspektusait szedi szét. A Lucy alaptörténete rendkívül érdekes, elgondolkodtató, a tudományos magyarázat bemutatása is érthető, illusztrációkkal győnyörűen bemutatott, és természetesen nem hiányozhat a tökéletesen felépített akció sem, autósüldözéssel, vérengzéssel, brutalitással. Viszont volt egy zavaró érzés bennem, hogy a téma, ami engem érdekel is csak egy keret, egy indok arra, hogy az akciókat be lehessen mutatni. Nem a történet alátámasztására, bemutatására szolgál, vagy a probléma megoldására válasz az akció, hanem van egy akció kelléktár, több elképzelés, hogy miként lehet hatásos jeleneteket belerakni egy filmbe, és keressünk hozzá egy történetet, ami kitömi az akciók közti időszakot! Lehet nincs igazam, de végig ilyen érzésem volt, pedig Scarlett Johansson fantasztikus. Engem nagyon meggyőzött, ha Ő nem lett volna, akkor dobtam volna ki a kukába az egészet. Összefoglalva, szerinten mindenképp érdemes megnézni, mert az illusztrációk, a CGI, az akciók ütősek, a történet, a tudományos fantasztikum bemutatása is hatásos, a téma elgondolkodtató, minden megvan, ami egy kiváló filmhez kell, csak ez a rossz érzés ne lenne bennem, amit korábban leírtam. Így 4*. |
2014-10-12 18:39.04 |
Tiniszerelem dömping van a mozikban, tv-ben a sorozatok, és egészestés mozik által. Mindent elleptek ezek az unalmas, fárasztó, kiszámítható történetekkel, sablonos kivitelezésekkel sorozatgyártott tucattermékek. Sokszor úgy érzem, hogy a filmszakmában az egyetlen, igazán kiszolgált közönség, azok a tinédzserek, és a fiatal felnőttek. Valahol érthető, hogy igényességében, értékében miért ilyen silány ez a műfaj, mert populárisnak kell lennie, minden tini altal befogadónak. A legtöbb tinédzsernek nincs kialakult személyisége, keresi önmagát, formálódik az ízlésvilága, nyitott lazasággal indul neki az életnek, és ennek megfelelően a célközönség becélzása sokkal felületesebb eszközökkel oldható meg.
Mikor elöszőr láttam a film bemutatóját, valahol be is skatulyáztam, és mégis valahogy érdekelt, ha nem is a sztori, inkább a kivitelezés. Megérte! Na jó, talán nem kellett volna ezért moziba menni, de rendkívül érdekes, kidolgozott, komoly és megható filmről van szó. Egy film, amely felülemelkedik a kliséken, nem úgy, hogy kihagya őket, hanem hitelesen, életszerűen használja ezeket az eszközöket. Ez az alkotás többről szól, mint két fiatal szerelméről (amit szerintem nagyon kevesen élhetnek át, sokan azt gondolják, áh, ilyen csak ezekben a filmekben van), itt szóba kerülnek az életben ténylegesen felmerülő kapcsolati problémák, az önmegvalósítás nehézségei, a generációk kultúrális különbségei, és természetesen egy tragédiára adott válasz lehetőségei. Mély gondolatok, valódi érzelmek fiatalok által valódian, hitelesen előadva. Szerintem ez egy film a fiataloknak, a fiatalok nyelvén, ami túlmutat azon, hogy pár srác/csaj egy középiskolában, egyetemen hogy találkozik élete szerelmével. Talán egy hibája van csak, de ez az én véleményem, a kivitelezése, nyelvezete a filmnek számomra kevésbé befogadható, mindig ott érzem a pihekönnyű műanyagoknak feelingjét az agyamban. |
2014-10-12 10:52.55 |
Figyelem! Moziban, vagy , házimozi rendszerrel, nagy átmérőjű tv-n megnézendő! Egyértelmű látványfilm, zéró tartalommal. Nem csalódtam, mert erre számítottam, és azt gondoltam megnézem, kikapcsolódok, és túl sok véleményt nem fogok tudni alkotni róla. Tévedtem, és pont ez a film legnagyobb erőssége, mert elgondolkodtat. Nem a mélysége, üzenete, vagy a mondanivalója, hanem a film jelenlegi poziciója, és megvalósításának részletei. Nagy divat lett, hogy a régi klasszikus akcióhősök nosztalgiamozit csinálnak, A feláldozhatók trilógiát én is megnézem, jókat nevetek rajta, és jó érzéssel tölt el egy helyen látni azokat, akiken felnöttem. Denzel Washington nem egy átlagos akcióhős, tény, hogy benne van már a korban, és néha az akciójelenetei olyanok, mintha egy nyugdíjasklub küzdősportedzéseibe kaphatnánk betekintést, de nagyon erős karakter, erőteljes kisugárzással, értelmiségi fejjel, arckifejezéssel. A mozgása lanyha, de mégis látszik rajta az őserő, hogy évekig boxolt, a küzdenitudás, érződik, hogy van pár harccal teli évtized a háta mögött. Nem kell mellé senki, hogy támogassák egymást, egyszemèlyes hősként, lovagként veti bele magát az igazságosztásba.
..., és itt az első pont ahol bukott nekem minden. Igen, elhiszem, hogy egy darabig működik az egyszemélyes emberdarálás, de könyörgöm, egy 60 éves papáról beszélünk. A Tűzben edzett férfiban végig meg tudták tartani a hitelességet, itt már nem. Néha annyira szánalomkategória volt az, hogy elakarják hitetni velünk, hogy mindez lehetséges. Mivel szerették volna a karakter titokzatosságát fenntartani, nem sorolták fel az aktájából, hogy hol szolgált, hogy a külőnleges erők, meg CIA, meg ilyen-olyan csillag, kitüntetés, nem, inkább egy feltételezhetően magas kormánykörökben mozgó, korábban a "céget" vezető, a múltból ismerő nőhöz fordul, aki a férjével hitelesíti, hogy igen mindez megtörténhet. Hát, én nem hittem el! A második pont, ami teljesen kiakasztott, hogy mennek ellene a képzett kommandósok, teljes felszereléssel, Ő pedig puszta kézzel, MacGyver-i találékonysággal szakít szét mindenkit, pedig az okosságokra nincs is szüksége! Gépkarabélyok kontra barkácsgépek. Tény, ötletes megoldások vannak, de ez is annyira hiteltelen. Az akciók ütősek, megfelelôen brutálisak, a látvány, és hangeffektek magas szintűek, minden technikát bevetettek, hogy élvezzük a hatást! Az operatőri munka kimagasló volt, igaz a sok közeli portré a végén már fárasztott, mert például Denzel esetében nem a feszültségkeltés eszköze volt, hanem a humor kategoriáé. Ez kevésbé igaz Marton Csokas-ra, akiről az XXX óta tudom, hogy remek antihős. Az a rezzenéstelen arc, megvető arckifejezés, sugárzik belőle a brutalitás, az erőszakosság, és a profizmus. Magabiztos, határozott, de mégis kiszámíthatatlan, stílusos, kifinomultan elegáns, és aljas, róla el tudom képzelni, hogy maga a gonosz. Tény, néha túlhúzták a karakterének felépítését, de így is hiteles volt számomra. Akit még érdemes megemlíteni az Chloe Grace Moretz, aki egy 17 éves hihetetlen tehetséges lány. Pont egy hete láttam a Ha maradnék c.filmet, ahol teljesen más karaktert mutatott be, egy igazi kaméleon a csaj, és nagyon tehetséges. Összeségében Antoine Fuqua beleadott mindent. A Gyilkosok gyilkosa brutalitása, és erőszakosságának tökéletes bemutatása, a Kiképzés legerősebb karakterének újra vászonra vitelele, és az Orvlövész preciz profizmusa is terítékre került. Ettől függetlenül nem sikerült halmozottan jól, de mozis szórakozásnak kitűnő. |
2014-09-24 01:08.04 |
Huhhh, bevallom gondban vagyok. Itt üllök a kanapén, a huszadik évforduló alkalmával megnéztem tizedszer is ezt az alkotást, és olyan hatással volt rám, olyan hihetetlen magasra tette a mércét, hogy minden szó, amit leírok, annyira semmilyennek, kicsinyesnek tűnik, nem adja át a gondolataimat. Most írjam le azt, hogy Stephen King által megálmodott történet hihetetlenül emberi, humánus, megható, sokszor könyörtelen, de valahol igazságtalanul is igazságos? Beszéljek arról, hogy emberi érzelmek teljes skáláját felvonultatta nekünk úgy, hogy megfacsarja szívünket, és sokszor gyomorgörccsel, vagy finom mosollyal nyugtázzuk a történteket? Azt is elmondhatnám, hogy a közvetítés hihetetlen felsőfokának lehetünk tanúi, hogy a forgatókönyv a narrátoros megoldással, a finom, de sokszor sokkolással pattanásig feszítő, figyelmet fenntartó történetvezetéssel tökéletes harmóniát biztosít, ahogy azt is, hogy a színészpáros hihetetlen játékával elkápráztat minket, és a zene alátámasztás, gyönyörű képi megjelenítés is segíti a tökéletes összhatást. Ezt mind elmondhatnám, de minek? Ha valaki megnézi, akkor csak egyszerűen tudni, érezni fogja, és szavak nélkül is átadhatja magát, a lényét az élménynek. |
2014-09-23 00:30.26 |
Mintha a szemed beszélni tudna!
Elképesztő alkotás, egyszerűen magával ragadó, és nagyon megható történet. Olyan érzésem volt a film nézése közben, mint a régi Disney filmekben, amikor egy szobában van a főhősünk, és hirtelen körbefonja egy másik világ, egy teljesen más dimenzióba kerül. Ez egy furcsa érzés volt, mert minden porcikám írtózik attól, hogy egy diktatúrában, éhezve, félve minden szó, cselekedet következményétől, kiszolgáltatottan, rettegve attól, hogy ki keres és miért, életemet, családom életét féltve éljek, de ebben a szélsőséges, szörnyű helyzetben jönnek az igazi csodák, mert minden hétköznapi dolog olyan különlegessé válik, hiszen egy éhező, a gyenge levest is jóízűen eszi, és elmondhatja, hogy ilyen jót még nem evett (hányt ki), az érzelmi kötődések is sokkal szorosabbak, hiszen együtt könnyebb, ha megoszthatod valakivel az ágyad, a mindennapi problémákat, és a szellem is éhezik, és kíván mindent, ami fellelhető, és elrepíti őt egy más világba. Ez a hihetetlen atmoszféra az, amit viszont érezni akartam. Amikor minden betűnek, szónak jelentősége van, amikor kijön az, hogy ki a bátor, ki az, aki mindent képes megtenni a barátjáért. Hiába álságos egy ilyen helyzet, de emellett nagyon letisztult is. Láttunk már ehhez hasonló filmet, sőt, olyat is, ami engem jobban megfogott, de akkor ez miért olyan különleges? Mert egy kislány szemén keresztül van bemutatva nekünk mindez, nagyon hatásosan. Minden tökéletesen korhű, a képi megjelenítés tökéletes, gyönyörűen dolgozott az operatőr, a zene is hatásos, ez adja hozzá a színészi játék mellett az érzelmi töltetet. Volt egy-két zavaró pont, például Németországban miért angolul írnak, és könyörgöm, aki teheti feliratosan nézze meg, mert a kislány magyarhangja szörnyű, de ezeken kívül csodálatos alkotás. |
2014-09-21 17:25.50 |
Egyszerű emberek, hétköznapi életek, nem világmegmentő, de különleges, kicsit őrült kalandok, ezt mutatja be a mozi.
Miben rejlik az értéke? Abban, hogy gondolatok, élethelyzetek, érzelmek bemutatásával, további gondolatok, ismerős érzések árasztanak el minket. Ez miért annyira fontos? Mert ezeket ritkán mondjuk ki, ritkán fogalmazzuk meg, csak együtt élünk velük, és elfogadjuk magunkban ezeket. Számomra három ilyen fontos felismerés volt. Az egyik a kisváros nyugalma, folytogató kispolgárisága egyszerűen taszít. Én is kisvárosból származom, és ha hazamegyek érzem, hogy menekülnöm kell. Látom, hogy a régi ismerősök legtöbbje ugyanúgy él, mint 15 éve, elborzaszt a tespedség, és az, hogy már látom magam előtt, hogy milyenek lesznek 15 év múlva. Nem mondom, hogy így nem lehetnek boldogok, sőt, lehet, hogy erre vágynak, nyugalomra, békére, hogy megéljenek, és eltartsák a kis családjukat. Csak egyszerűen engem irritál, és mikor egy ilyen filmet megnézek, érzek egy szorítást a gyomromban. A második a osztálytalálkozó szindróma. Ha rég látott ismerőssel találkozunk, akkor meg akarjuk mutatni, hogy igen, mennyi mindent elértünk az életben. Túlozunk, a nyilvánvalót megmagyarázzuk, egyszerűen szánalmasan viselkedünk. Gyerek, tinédzserkorban vannak álmaink, vágyaink, amit szeretünk hangoztatni is, és ha sok idő elteltével találkozunk egy régi ismerőssel, akkor Ő nem lesz más, mint egy tükör, ami az általunk elfolytott valódi életünket mutatja be nekünk. Nehéz ezzel megbírkózni. Én szerencsés vagyok, 20-22 éves koromig azt sem tudtam mi akarok lenni az életben, amit híreszteltem is, így ami most vagyok, az csak fejlődés lehet. A harmadik az otthon kérdése. Istenem de szívemből szólt ez a gyerek. Sokat költöztem, sok helyen laktam, de nem éreztem régóta azt az igazi otthon melegét. Ebben a filmben gyönyörűen megfogalmazták, hogy miben vagyok, és mit keresek, ezért már érdemes volt megnézni! Én úgy gondolom, hogy egy ember mellett is megtalálhatod azt a melegséget, és biztonságot, amit keresel, nem biztos, hogy a hely számít igazán, de mégis leginkább a falakra vágyunk, és csak tőlünk függ, hogy megvalósítsuk! Visszatérve a filmhez, szerintem abban rejlik az erőssége, hogy a sok gondolat, és érzelem felvonultatásával megtaláljuk a mi kis történetünket, és elgondolkodunk rajta. Ezért fárasztottalak titeket az individuális sztoriaimmal! |
2014-09-21 13:15.54 |
Számomra a legnehezebb feladatnak mindig az tűnik, hogy egy igényes, nem giccses, valódi humorral operáló vígjátékot találjak. Próbálkoztam a google-lal, beírtam, hogy a legjobb vígjátékok, de semmit nem érő tucattermékeket dobott ki a net. Most megfogadtam Az utolsó szamuráj értékeléseit hozom ki, kikeresem az öt csillagosokat, és azokat kezdem megnézni. Nem mindig értek vele egyet, de ebben teli találat lett az eredmény.
Ritka kincs ez a film, mert minden helyzet és jellemkomikumi eleme természetesen hat, és bármennyire hétköznapinak tűnő, kis költségvetésű film behatását kelti, cseppet sem hétköznapi az eredmény! Adott két színész Brendan Gleeson, és Don Cheadle, akik rengeteg kitünő moziban szerepeltek már, mégsem annyira emlékszünk rájuk, mert nem tipikus sztárok. Gleeson egy antiférfi, Cheadle pedig általában mellékszereplő, mégis kettejük groteszk párosa nagyon hatott. Adott egy zsaru, aki unalmasan, magányában, néha kurvákkal tengeti magányos életét, és igazából szarik mindenre, és mindenkire. A szarkazmusa kikészíti a környezetét, és egyedül édesanyja ismeri valójában, Ő áll igazán közel hozzá, de Ő is haldoklik. Érzi, hogy valamilyen irányba lépnie kell, de azt is, hogy nincs más irány, más lehetőség, látja az életét előre. Majd hirtelen az életèbe belépnek új emberek, új helyzetek, új szemléletek, végre van esély a kitörésre, meg kell hoznia a döntést, és lépnie kell. Adott egy FBI ügynök, aki egyenes, kötelességtudó, öntudatos, pont az ellentetje a zsarunak, mondhatni Ő az erkölcsi mérce alapja, amelyet a zsarunak meg kell ugornia. A drogcsempészés megakadályozása az, amivel ezt meg tudja tenni. Mindketten sokat kapnak a másiktól, ezért működik annyira a kapcsolatuk. Összegezve, a történet egyszerű, de megfelelő teret enged a karakterek kibontakozásának, fejlődésének. A bemutatás hétköznapi, de ez átélhetővé, hitelessé teszi a sztorit. A színészi játékok gyönyörködtetőek, ahogy Katarina Cas is, igaz nála nem a színészi képességeire figyeltem! Tökéletes alkotás! |
2014-09-21 12:30.36 |
J.Lo-nak ez csak üzlet. Gyönyörűen fel tud öltözni filmjeiben, amivel népszerűsíti a saját márkáját. Igazi üzletasszony, de azért a Dalok szárnyában jót alakított, ott még volt a játékában értékelhető! |
2014-09-21 00:03.12 |
Megkérdeztem a páromat, hogy mit gondol erről a filmről, és a válasza mindent elmondott. "Tipikus Jason Statham film, többet nem is vártam tőle." Sajnos egyet kell értenem vele. Statham-et szeretem, olyan igazi akcióhős, szimpatikus, csendesen vagány, megfelelően intelligens, természetesen tud verekedni, és játszani is, ha egy normális forgatókönyvet raknak a kezébe. Emlékszem, mikor még a Guy Ritchie filmekkel kezdte a pályafutását, azt mondtam van tehetsége ehhez a műfajhoz, mert van stílusa, erős kisugárzása. Aztán jött a Szállító, ami megint csak ütött, kezdett felpörögni, ívelt az a csillag, és meg tudta mutatni, hogy tud színészkedni is. Szerintem a Londonban nagyon ott volt, és igaz, hogy megmaradt az akciónál is, pl a Crank megintcsak tarolt, legalábbis nálam, de látttam a fényt, ami a folyamatos ismétlésekkel gyengítve lett. A Kolibri kód számomra azért volt érdekes, mert ott kaphattunk színészi játékot, és akciót is, és eljutottunk mostanáig. Retroakcióhősökkel lövöldöz, és egysíkú akciókat tesz le az asztalra.
Miért annyira gyenge a film? Mert nincs mit írni róla. Nick Nolte, hiába szeretem, most semmit nem mutatott, Jennifer Lopez is leginkább a seggét, ami nekem mégcsak be sem jön. Az egész film kiszámítható, és unalmas. Mindegy, egy könnyed esti kikapcsolódás, vagy inkább pihentetés, mert gondolkozni nem kell közben. |
2014-09-20 18:51.07 |
Kétségek közt állok! Nagyon vegyes véleményem és érzelmeim vannak erről a sci-fi akció drámáról. Alapvetően jól felépített történet. Kezdődik egy érthető bemutatással, amiben magával az időutazással nem sokat foglalkoznak, ahogy azt a film egyik jelenetében ecsetelték, azt inkább csak el kell fogadnunk tényként, hogy ez van és kész, és ez inkább csak egy eszköz a dráma kiteljesítésére, viszont annál többet mutatnak be az adott világ szörnyűségéből, a történetben szereplők életéről, múltjáról, jelenéről, engedik, hogy feltérképezzük a terepet, és felkeltik az érdeklődésünket. Bepörögnek az események, akció, öldöklés, menekülés, hajsza.
..., és itt következik az első szakadás. Hirtelen megállnak az események, lelassul a történetvezetés, kibontakoznak a dráma valódi szereplői, elkezdődik a finomítás. Egyrészről itt ismerhetjük meg igazán a karaktereket, másrészről erkölcsi dillemákkal is meg kell küzdenünk, harmadrész az agyunknak hozzá kell szokni ahhoz, hogy vontatottá vált a film. Huhhhh, ez a középső rész rohadt unalmas volt, nem hittem el, hogy mennyire nem köt le, de a végére megértettem miért volt rá szükség. A végkifejlet, a dràma csúcspontja csak pár perces, de mindent vitt. A harmadik részében a filmnek megint beindul az akció, felpörögnek az események, de most már minden értelmet nyer, minden mozdulat, szó, döntés átérezhetővé válik. Összeségében tetszett a film, igaz nekem sok volt a dinamika hirtelen változtatása, mondhatni nem hétköznapi megoldás, de értékelem, mert a végére hatott! |
2014-09-20 16:01.03 |
Finoman, kellemesen melengető, megható történet, egyszerű, nyugodt, hatásos köntösben bemutatva. Hihetetlen eleganciával tárja elénk a rendező egy kivűlről talán sikeresnek tűnő, de magányos, idősödő, zárkózott, néha arrogáns férfi szenvedését, majd lelki gyógyulását. Egy férfiét, akinek már nincs családja, aki elvesztette az élet zsibongását, a lelkének eledelét, a fia elköltözésével, és a zongoraművész rajongott feleségének elvesztésével. Számára az élet túlélés, és nem öröm, és kihívás. A tanítás már jelentéktelen számára, az írás sem izgatja már, pedig érzi mindkettő felelősségét, de nem érdekli, amely még egy terhet tesz a vállára.
..., és egyszercsak belezuhan az életébe egy fiatal pár, akiknek szüksége van a személyére a segítségére, akik visszahozzák az életébe a zsigongást, az önkifejezés lelki eledelét, megtanul szépen fokozatosan megint élni. Az anyuka megjelenése adott olyan érzéseket, amelyeket már úgy gondolta soha többé, adott erőt amivel továbbléphetett egy számára ismeretlen, és izgalmas jöbőbe. A film vége életszerű, és sallangoktól mentes. A film kidolgozottsága, képi megjelenítése egyszerű, a helyszínek kiválasztásával valódi életképeket mutat be nekünk, ezzel biztosítva a színészek számára a kibontakozási lehetőséget. Érdekessége, hogy enyhe, a történetet finoman átfonó társadalomkritika is megjelenik, ami miatt a film nézése közben kavarogtak a fejemben a gondolatok. Tény, nem volt teljesen objektív, de egy alkotás szerintem kinyilváníthatja alkotója véleményét, leginkább, ha az belepasszol a történetbe. Én úgy is élveztem az alkotás efajta bemutatását, hogy nem értettem egyet ezzel a véleménnyel, hiszen hiába ismételgetjük, hogy "hiszen hát nem csináltam semmi rosszat", a tény, hogy illegálisan volt az országban alapvetően nem megfelelő magatartás. A fiú, és az anyja tragédiáját megértem, és sajnálom, a főhősünk tehetetlenségének őrjítő érzését is átéltem, de ennek így kellett történnie. |
2014-09-20 14:48.20 |
Ez lehetett minden átverős film alapja, egy igazi klasszikus, melyet talán megprobáltak utánozni, de utolérni ...
Ez a film stílusos, elegáns, de ahol kell kemény, és mocskos. A rendezés és a forgatókönyv biztosít egyensúlyt, ezzel teszi átélhetővé a történetet, ami egy élmény a néző számára. Nem variálják túl a csavarokat, minden letisztult és átlátható, az emberek hétköznapi szinten megbíznak egymásban, mint egy normál élethelyzetben. Ezt azért emelném ki, mert ebben a műfajban már nagyon túl akarják szárnyalni az alkotók egymást, ami sokszor izgalmas, de ezekben a történetekbe én nem belefolyok, mint néző, nem leszek részese, csak külső szemlélődőként hökkenek meg minden egyes részleten. Itt nem szükséges kínzás, végtag levágás, vagy vértócsa, itt az elmével, az intelligenciával hatnak az érzékszerveinkre, és különösebb vérontás nélkül is elérik a megfelelő összhatást. Paul Newman és Robert Redford párosa lenyűgöző játékával adja meg az alapot, melyre a többiek gyönyörűen építkeznek. Respect az alkotóknak! |
2014-09-20 01:25.47 |
Érdekes utazás volt ez a Ridley Scott mozi, szélsőséges érzelmeket váltott ki belőlem. Kezdjük a pozitívumokkal. A karakterek gyönyörűen ki voltak dolgozva. Stílusosak, sokszor extrémek, legtöbbjük vagány, igazi nagy spíler, kicsit Guy Ritchie filmjei jutottak eszembe, a megformálásukat tekintve, és Ő nekem nagy kedvencem. A szövegek, bölcseletek hatnak, az élet nagy igazságait tárják elénk filozófikus formában, ami ad egy stílusos, intelligens vonalat az alkotásnak. Van mögöttes gondolatmenet, amely talán értelmet adhatna a történetnek, és ez kedvemre is volt. Scott-tól megszokott precíz, gyönyörű kameramunka, és elsöprő akció itt sem hiányozhatott, nem hiába Ő a mester. Mindezek ellenére nem tetszett a film. Unalmas volt és űres, vontatott és a bölcseletek ellenére felszines. A történet szinte egyenlő a nullával, két mondatban kifejthető, és a csavar nagyon kiszámítható. A színészi játékok hatottak, de olyan volt, mint mikor egy nagy színpadon sok-sok tehetséges, nagysikerű színész monológokat adna elő úgy, hogy elveszik a nagy összeséghez képest.
A kritikusok lehúzták, a közönség lehúzta, de én adtam neki egy esélyt. Nem mondom, hogy nem érte meg, mert volt sok élvezhető része, sőt, végig élvezhető részek vannak a filmben, de az összkép borzasztó. 3*-ot kap egy cseppet sem átlagos film a szélsőségei átlaga miatt. |
2014-09-19 21:28.50 |
Egy igazi, klasszikus, stílusos gengszterfilm. Könnyed, akcióval teli, brutális, jó látványelemekkel, kitünő zenével, és a filmhez teljesen megfelelő színészi játékokkal! A gonosz kőkemény, kegyetlen, irgalmat nem tűrő, Sean Penn-be egyszerűen nem tudok csalódni, a jó hősies, becsületes, és minimum ugyanolyan kemény. Kicsit a Becstelen brigantykra hajaz, és talán elfért volna benne egy-két csavar, de nekem most ez a letisztult gengszterakció nagyon jól esett. |
2014-09-19 18:59.38 |
Minden figyelmeztetés ellenére nekiálltam a lassú halálnak, ami várt rá. Megelőlegeztem a bizalmat leginkább a színészgárda miatt, de a történet kidolgozására is kiváncsi voltam.
A téma jó, van benne fantázia, hiszen nap, mint nap látjuk a körülöttünk lévő világban, hogy a kényelmünk, a fejlődésünk alapvető eleme a számítástechnika, és az internet alapú technológiák használata, teljesen függünk ezektől, és kiszolgáltatottá válunk tőlük. Ez ijesztő, és biztos sokakban felmerül a gondolat, mi lesz, ha egyszer valami miatt bedől a rendszer? Mi az a fejlődési szint, ami még minket szolgál, vagy méginkább rabjává válunk elvesztve emberi identitásunk? A téma ennek megfelelően jó, a kivitelezés szörnyű. A karakterek felületesen vannak kidolgozva, még a főszereplőknek sincs lehetőségük kihasználni a játékidejüket a rossz forgatókönyv miatt. A történetvezetés szörnyen lassú, többször bealudtam rajta, de a végén már nem is érdekelt. A drámának nem volt kitörési pontja, el lett nyújtva, hiszen már a film elején érzékeltük a végkifejletet. Azt mondhatnánk, hogy legalább a hálivúdi erősségek, a látványvilág, az effektek, az akciók magas szinvonalúak lesznek, de nem! Könyörgöm, spoiler, ha a kormányzat ismerte a veszélyt, és erőforrásokat biztosított arra, hogy megsemmisítse a bázist, akkor miért pár egységet küldenek ki, mi volt ez az eszetlen bénázás? A látványvilág talán még elfogadható, érdekes kontrasztot nyújtott a szervertermek, és a természet bemutatása, de semmi több. Összességében elpocsékoltam két órát. A film végén már úgy járt a lábam az idegtől, és az unalomtól, hogy meghajthattam volna egy erőművet, ellátva egy kisebb várost árammal. |
2014-09-18 21:46.35 |
Végre egy izlésesen, finoman elkészített romantikus dráma, melyben van humor, érzékiség, szex, elegancia, intelligencia, jelentős mondanivaló, átérezhető történet, és nagyszerű játék. Fel nem foghatom, hogy lehet ilyen kiszolgáltatottan, tehetetlenül, de mégis jókedélyűen élni. Az erő, ami ebben az emberben megmutatkozott példaértékű. Az erő, amely nagyfokú műveltséggel, és értelemmel párosult, és mégis a helyzetéből fakadó naívitása, és gyermeki kiváncsisága teszi annyira szerethetővé.
Szerintem akarok hinni abban, hogy van ennyire tiszta, gyermeki felnőtt lélek is a világban, kell ebben hinnem. |
2014-09-17 23:08.57 |
Vegyes érzelmeim vannak a filmmel kapcsolatban! Egyrészről izzadságszaga van, kissé eröltetett, nagyon művészi, nagyon kulti film akar lenni, és ez sokszor kiütközik! A dráma felépítése viszont fantasztikus, a depresszió eluralkodásának bemutatása hihetetlen hatásos, és az őrület megállíthatatlan!
Többször megkérdeztem magamtól, hogy mi a f... ez?, de kitartottam, és végeredményben kihagyhatatlannak tartom! |
2014-09-16 21:05.00 |
Realista, nyomasztó, és szívbemarkoló!
Szerelem, mely vakká tesz, toleránsá és önfeledten boldoggá! Hirtelen nem számítanak a kultúrális, intellektuális, és társadalmi különbségek, csak a másik személye a fontos, a hozzá kötő kapocs, az, hogy Ő mindent megért és elfogad, ami veled kapcsolatos, hogy támaszai vagytok egymásnak, hogy ketten vagytok a világ ellen! De jönnek a hétköznapok, a célok, értékrendek eltérő volta, eljön az idő, mikor körülnézünk, és észrevesszük, hogy nekünk mi az igazán fontos, hogy talán nem egy személy az, aki kitölti az életünket, hanem sok minden más is érdekelhet. Ha azonos értékrenddel rendelkezik egy pár, és azonos szinten vannak szellemileg, és sajnos ki kell mondani, életvitelre is, akkor ez a felfedezés közös felfedezés lehet, és közösen, harmonikusan tudják véghez vinni azt, hogy a szenvedélyes szerelem szép lassan egymást tisztelő szeretetté változik át. Minnél hevesebb az érzelmi túlfűtöttség, annál nagyobb a fájdalom, mikor vége. Ha valakinek nincs mása, csak ez az érzés, akkor az kapaszkodik a másikba, féltve ezzel saját létének jogosultságát, és a másikat ezzel a ragaszkodással taszítja el szépen lassan, folyamatosan magától! Ez odáig fajulhat, hogy már a másik puszta létezése is idegesíti a tovább lépőt, és lelkiismeretfurdalással megtépázva saját idegeit vagy enged, és visszahúzzák, vagy elhagyja a szerelmét, az embert, akire mindig támaszkodhatna. Sokan talán megkérdezik, de miért, hiszen Ő nem ezt érdemli, de szerintem mélyen magában mindenki tudja erre a választ. Ez a film a kezdetekről, az elmúlásról, és az újrakezdésről szól, hogy vannak emberek egy ember életében, akik egy adott életszakasz megélésében segítenek, de ha vége, akkor szükséges, hogy őnzőek legyünk, és tegyük, amit tennünk kell magunkért, a boldogságunkért, és talán a másik boldogságáért is. Szerintem a legnagyobb ajándék az élettől, ha ugyanazzal az emberrel tudjuk az élet összes szakaszát végigélni, egymással, harmóniában! |
2014-09-15 01:13.46 |
Régi idők mozija a 21. század hajnalán! Bevallom letaglózott ez az alkotás. Hihetetlen hatásos, ahogy a mai modern kapcsolatokat élesen, tabuk nélkül, de mégis finom eleganciával, stílusosan, melyreható pontosággal boncolgatja. A történet vezetése úgy van kialakítva, hogy szinte minden társadalmi réteggel foglalkozik, szélsőséges elemekkel fokozva a drámai hatást, és mélyítve el főhősünkkel történő eseménysorozatot. Az eszközök változatosak, sokszor misztikusak, de ennek a misztikumnak is érződik a felszinessége.
A színészi alakítások, a fotózás, a zene tökéletes! Kihagyhatatlan! |
2014-04-13 21:56.59 |
Respect! Szívünkből beszéltél! |
2012-11-06 23:48.46 |
Valamilyen szinten egyetértek az előttem szólókkal, mert így, hogy olvasom a hozzászólásokat tényleg semmi kimagasló nem történt a filmben, és jól meggondolnám mielőtt nekiáll valaki ennek az alkotásnak, viszont rám mégis nagy hatást tett. Miért? (SPOILERVESZÉLY)Van három ember, kiket óriási veszteség ért, ami a teljes filmnek az alaphangulatát megadta. Végig érződik az apa szenvedése, ahogy próbál felülkerekedni az érzésein, hiszen tudja, hogy a lánya volt a baleset okozója, de imádja is őt, és a hibáztatás legkisebb jelét sem akarja mutatni felé. Nem tud mit kezdeni az egész helyzettel, hiszen jó apának kell lennie, de eddig ott volt az anyuka, aki talán egybe tartotta a családot, aki megmondta a 16 éves kamasz lányának, hogy nem mész sehova, mert reggel kelni kell, aki beszélgetett velük, és megértette a gondjaikat, most mindez rá vár, zavart, tanácstalan, de ha tanácsot kap, akkor ingerült, hiszen ezt senki nem értheti meg. Próbál felelősségteljes lenni, de kívánja a szabadságot. Ott van egy 16 éves kamasz, ki a szokásos lázadásán kívül még anyja halálával is meg kell küzdenie, és nagyon nem is lehet vele semmit kezdeni, hiszen nem fogadna el senkitől tanácsot. Nagyon magányos, és a felszínes cselekedetekbe menekül. Érdekes az ő karakterének bemutatása, mert csak kis érzéseket mutat meg, de abban a pár pillanatban töményen. Tetszik, hogy nincs agyondramatizálva, csak életszerűen vezetik végig az Ő történetét, bepillantva néhány botlásába, és néha dühöt is kivált, leginkább az apának tehetetlensége vele szemben. A legkisebb gyermek szenvedése, bűntudata a legegyértelműbb, talán nem is kell megmagyarázni. Talán a drámai történetre vágyóknak az Ő része lehet kielégítő. Különleges szerepe van a mellékszereplőknek, a képeknek, a hely varázslatos szépségének, és az érdekes történeteknek is. Nekem tetszett, kicsit érzésfilm, melynek drámaisága valahol a képkockák között lapul meg. |
2012-09-16 21:46.39 |
Egész kellemes kis film. A valós történeten alapuló dráma, igazán érdekesen, és élvezhetően, sokszor izgalmasan van felépítve! Tény, hogy sokszor érződik rajta a tv-filmes beütés, de a színészek jól játszanak, a krimi, dráma és a tragikomédiai szálak is harmonikusan vannak egymás mellett, amivel elérték, hogy jónak értékeljem! Gratula! |
2012-09-16 17:58.39 |
Egy kiváló alkotás, mely elismerésre méltó. Talán ezzel az egy mondattal is elintézhetném az értékelésem, mert alapból négy csillaggal értékelném. Miért? Mert a történet, és a hatása nem fog napokon keresztül a fejemben járni, nem fogom a gyomromban érezni, nem érzem, hogy minden idegszálam ráhangolódott volna. Akkor miért lett mégis általam is öt csillagosnak tartott mű? Mert kiváló a rendezés, érdekfeszítő a történet felépítése, kivitelezése, mivel igaz történetről van szó, ezért húsba vágóan érintenek a szavak, és a tettek, és mindezt nem majmolósan, nem herosztikusan, sem dokumentarista, hanem realista, gondolatébresztő módon tálalja nekünk. A szereplők beleéléssel, hitelesen tudják eljátszani karakterüket, mellyel belehúznak minket abba a hatvanas évekbeli déli világba. A fényképezés, és a zene is alátámasztotta az élményt, így mondhatom, kiváló mű született, még akkor is, ha rám nem volt olyan kimagasló hatása. Igen, súlyos a társadalmi szintű mondanivalója, és keményen, cenzúra nélkül belecsap a közepébe, de talán ezek a művek, és a hatásaik segítik, hogy fejlődjünk, és ne középkori szinten kezeljünk helyzeteket, embereket! Respect! |
2012-08-26 23:24.00 |
Lelki terror! Nincsenek benne durva jelenetek, vagy óriási fordulatok, gyors vágások, sőt szinte kiszámítható, és lassú, de bennem mégis feszültséget okozott, és borzolta az idegeim, felidegesített. Miért? Nagyon is hihető a sztori. A negatív emberi tulajdonságok széles skáláját vonultatja fel a film, szinte lubickolhatunk bennük úgy, hogy nincsenek eltúlozva a karakterek. Érdemes megnézni ezt az alkotást, hiszen amellett, hogy nagyszerű színészek/nők játszanak benne (pl: Benoit Magimel, akit láthattunk a A koszorús lányban, A zongoratanárnőben, és a Tolvajokban, vagy Jérémie Renier, aki a Gyermekben játszott felejthetetlent, Maroin Cotillardról, és Jean-Pierre Cassel-ről, akik amúgy is nagy nevek) a kanyonos jelenetekkel izgalmas utazásban is lehet részünk! |
2012-08-23 23:56.58 |
Sokadszorra néztem meg ezt az érzelmi hullámvasutat, és mindig új jelentése van számomra! Az első alkalommal mit láttam. Adott egy limuzinsofőr, aki sorba szedi fel a csajokat sima modorával, magabiztosságával, és a simulékony stílusával. Többek közt Sienna Miller, Marisa Tomei, és a még mindig szexi Susan Sarandon, szinte irigyeltem. Majd nem csak nézni kezdtem a filmet, hanem mögé látni. Idősebb lettem, jöttek új tapasztalatok, és a barátunk egyre magányosabbá, és szánalomra méltóbbá vált! Még az elején a nyöszörgését csak önsajnálatnak gondoltam, majd mindez átalakult öntudati felismeréssé. Mennyire kegyetlen világban élünk, ha a komoly, mély gondolatok, és talán nem annyira vicces hangulat már idegesítő, és irritáló, szinte kerülendő. Pedig ezen mindenki túlesik, a felismerésen, hogy nem minden rózsaszín, és kell keresni valakit, akivel mindezt túléled, és a boldogságot megoszthatod. Természetesen valaki képtelen minderre, de neki marad a szenvedés, a lelki üresség.
A film felépítése tökéletes. Az összhangulat könnyed, csajok, buli, szórakozás, rózsaszín ing, de a történet komolyodik egy-két igen erős eseménnyel, amire rápakolnak a narrátor jelenlétével, amivel megfelelő súlyúvá avanzsálják ezt az alkotást! Ez így tökéletes! Várom a legközelebbi hatást! |
2012-08-23 20:54.10 |
Nagyon kellemesen hatott ez az alkotás! A címéből arra következtettem, hogy megint egy nyáltenger amcsi undormány lesz, ehhez képest nagyon intelligens, érzelmekkel teli, nagyon szerethető kis film, sok tanulsággal, és érdekes helyzetekkel! Morgan Freeman nélkül semmi lett volna, de így minimum négy csillag! |
2012-08-23 20:49.47 |
John Woo az akció nagymestere kitett magáért, és akcióból nincs is hiány! Minőségi, jól megszerkesztett robbantgatások, vadászgépek, helikopterek, atombomba robbanás, minden van, ez lenyűgöző! John Travolta ráeszmélt a Ponyvaregény után, hogy ez a stílus neki való, és ezt gyorsan ki is használják! Slater adja, amit kell egy ilyen filmben, semmi különleges. Ami viszont rendkívül idegesített, az a történet, és annak felépítése! Nagyon gyenge! Lehet, hogy az a problémám, hogy rengeteg "B" kategóriás film alapötlete hasonló, de az fárasztott, és a sok pozitívuma ellenére (mármint egy akciófilmhez képest) majdnem három csillagot kapott! |
2012-08-21 09:48.26 |
Talán kicsit gyenge, a történetet is már ismerjük, de nagyon jól esett! Joel Schumacher-től láttunk már minőségibb alkotást, de nem rontja a filmográfiáját! A szereplők pályájuk elején vannak, és emiatt a filmben felmerülő felnőtté válás nehézségeit hitelesen tudták eljátszani. Többet nem nagyon tudok írni róla, csak jól esett! |
2012-08-20 14:50.43 |
Jim Carrey tehetsége a művészien előadott ökörködésen túlmutat, és már többször be is bizonyította. Ez a film sok elemből tevődik össze, és mégis nagyon harmonikus! Van benne politika, társadalmi igazságtalanság, feszültség, egyben szerelem, művészet, nyugalom, idealizmus, és mindez szépen megfér egymás mellett. Még az örök optimizmus, a hőskultusz, és az amerikai alkotmány folyamatos emlegetése sem tette giccsessé, sőt ide még illett is! Állandóan tapsolt a tömeg, hát Istenem! Még ez is elfért, mert ez egy szerethető film, és végig arra gondoltam, hogy milyen jó volna, ha egy csúcs-modern, többtermes, 3D-s, térhangzásos plázamozi helyett elmehetnék egy klasszikus filmszínházba, vagy filmpalotába! Egy olyan helyre, ahová az emberek nem csak beesnek, hanem készülnek rá, hogy moziba mennek! Erre vágyom! |
2012-08-17 00:10.35 |
Puha pöcs! Dr. Csernus jellemezte így azokat a férfiakat, akik farkukat behúzva félnek elindulni azon az úton, amely az igazi boldogságukhoz vezet, ehelyett inkább a kényelmet, a biztosat választják! Ne legyünk önámítóak, a legtöbbünk ilyen, és ezzel a viselkedéssel rengeteg nőt teszünk kiábrándulttá! Kivételesen a bemutató szöveg nagyon tetszett, mert pár sorban leírja a film igazi lényegét, és ehhez a hangulatot a rendező által megkreált légkör, a jó fotózás, és a színészek által nagyszerűen eljátszott karakterek adták meg. Itt is fellelhető a magyar filmekre jellemző mélabús szarkazmus, a szürkeség, és a kiábrándultság, de ez itt jól esett! A pesti helyszínek jó alapanyagok voltak, hisz ebben a városban keveredik egyfajta elveszettség a magas kultúra kiválóságával. Kern-hez nagyon illik ez a műfaj, talán Ő az egyik mestere, és jó, hogy van ehhez hasonló! |