Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Fantomas - Film Mánia, 14:35 |
Dűne - HBO, 14:50 |
Az élet dicsérete - Epic Drama, 14:55 |
Ízek, imák, szerelmek - Viasat3, 15:20 |
Shazam! - Az istenek haragja - TV2, 15:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jess Harnell (61) |
Piros Ildikó (77) |
Nick Moran (55) |
Peter Medak (87) |
Joan Severance (66) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Az utolsó űrhajó |
Josephine Park |
2010-01-26 03:11.16 |
Nagyon nehéz helyzetben vagyok ezzel a filmmel kapcsolatban, mert igazán jónak nem nevezném, de átlagosnak sem. Érdekes volt látni, hogy a számomra kedves, és kellemes hangulatot biztosító igazi 19.századi brit történetet, és megjelenítést átszőtte egyfajta bollywood-i hatás, mely ezt az alkotást kicsit furcsává, de pikánsá tette. De pont ezt vártam egy indiai rendezőtől, aki egyfajta párhuzamot von az indiai kasztrendszer, és a brit sznob társadalmi berendezkedés között. Korábbi műveiben már elővette ezt a témát, csak azt indiai környezetben, és nagyon hatásosan, és érzékenyen viszonyult hozzá, itt viszont irónikus, és sokszor cinikus volt. Furcsa egyveleg, igaz a történelmi dráma, vígjáték meghatározás rá.
Törtetés, nagyravágyás, lehetőségek kihasználása, és család átverések, játékok. Furcsa, mai ember ábrázolásánál nem annyira negatív értelmű jellemzők ezek, mint akkoriban voltak, és bevallom én is éreztem magamban egy drukkot, hogy kiderüljön mindenkiről az igazi énje, de be kell látni, ez egy nagyon felszínes világ. Először Reese-t féltettem James-től, majd szépen lassan kinyílt a szemem, és fordult a kocka. Nagyon kellemes hangulatú film, jó játékok, nagyon jó díszletek, és különleges rendezés. Így jellemezném pár szóval. |
2010-01-25 00:06.39 |
Spilereket tartalmazhat! Nyomasztó, szomorú, és egyben magával ragadó a film hangulata, története, megjelenítése. Annyira jellemző Shyamalan-ra, hogy nyugodt, lassú történetvezetéssel fokozza a hatást, és ezzel teret enged a színészi játékoknak is. Lehet, hogy sokan unalmasnak fogják érezni, de én inkább csak sodródtam az eseményekkel, élveztem a párbeszédeket, figyeltem a színészek minden arcrándulására, mozdulatára, és a fényképezés kiválóságára. Ha megnézzük a Hatodik érzéket, és a Falu-t is akkor rálelhetünk a rendező zsenialítására, mert ő nem a manapság elterjedt gyors vágásokkal, hihetetlen effektekkel operál, hanem stílusosan rendez, és mindehhez remek szereplőgárdákat toboroz.
Ritkán fordul elő, hogy két általam 5*-ra értékelt színész játszik egyazon alkotásban, most ez sikerült. Bruce Willis mostmár sokadszorra mutatja meg, hogy van drámai vénája, tud igazi, akár színpadra is való színész lenni. Samuel L. Jackson-t már annyiszor dícsértem, most sem tudok róla rosszat írni. A mellékszereplők, Robin, és Spencer dícséretre méltóak, de miért is? A Sebezhetetlen nem egy átlagos hősős képregény adaptáció, hanem jóval több ennél. A normál, hétköznapi ember oldaláról közelít a végkifejlet felé, hiszen látszólag nem egy deviáns cselekedete indítja el a pályán, hanem egy folyamat végeredményeképpen válik hőssé. Ami fontos, hogy a helyzet föszereplőnk lelki világára gyakorolt hatása nem másodlagos szempont, hanem központi téma. Nolan Batman-je is azért tudott olyan nagyszerű, és sikeres lenni, mert a technika mellett ráment a drámaiságra. Itt ezt a drámaiságot töményen megkapjuk, és ezt vegyítették nem kevés feszültséggel, és óriás fordulattal, ami miatt a műfajában teljesen egyedivé vált. A nyomasztó hangulat nem csak a sok esős, borús, színtelen jelenetek miatt volt hatásos, hanem a korábban említett színészi játékok miatt is. Willis állandó szomorúsága, az érezhető elzárkózása a családjától, mind, mind fokozza ezt. Mikor a feleség teljesen kibontakozik, és csak arra vár, hogy szóljon hozzá, viszonozza az érzelmeit, Willis csak néz, és nem szól semmit. Amikor a srác le akarja lőni az apját, hogy megvédje saját magát a csalódástól, és bebizonyítsa apjának az igazát, az megint egy drámai pont. Samuel lelki gyötrődése, majd gonosszá válása is ide tartozik, és vele értelmet nyer az egész film. Mindenképpen meg kell nézni, mert 5* esélyes alkotás! |
2010-01-24 19:49.57 |
Nem haragszom! Alapból sokszor off-olok a filmkat-on, mert jobban érdekel a film emberekre gyakorolt hatása, és a vélemények, mint az, ha valaki leírja, hogy miről szólt, hiszen azt az adatlapon is elolvashatom, illetve láttam én is. A téma pedig mindenképpen a filmhez kapcsolható. De tényleg nem haragszom! |
2010-01-24 19:29.58 |
Ezerszer láttam már, hiszen minden évben többször is lejátszák, de sosem unom meg. Ez egy igazán kellemes, hangulatos vígjáték, a műfajához képest minőségi játékokkal. Depardieu nagyon tetszett, minden helyzetben jól alakított, Katherine Heigl 16 éves létére, pedofilnak gondoltok, ha azt írom, hogy nagyon szép volt, és leesett az állam, mikor rájöttem, hogy ő Izzy a Grace klinikában. Mindenképpen egy nagyon szórakoztató film. |
2010-01-24 15:08.32 |
Walter Hill ért hozzá, hogy alkosson stílusos karaktereket, hogy jelenítsen meg kemény harcjeleneteket, de nekem ez a filmje mégis kicsit gyengébbre sikeredett. Amiben jó, abban itt is tarolt, hiszen Wesley Snipes, Ving Rhames, és Peter Falk itt is hozták a tőlük várhatót, és a boxjelenetek is gyönyörűen meg voltak komponálva. Snipes a nyugodt, kiegyensúlyozott vagány, Rhames a nagydarab vadállat, Falk pedig minden eddigi szerepét felülmúlta. Valami mégis hiányzott, olyan volt, mintha a történet B kategoria felé hajlott volna. Nem vagyok vele megelégedve. 3,6 |
2010-01-24 14:50.32 |
Rob Reiner filmjeivel általában ki vagyik békülve, de ez most kicsit félresiklott. Az alaptörténettel nem is lenne gond, sőt a film felépítésével sem, de a kivitelezés, és a regény története fárasztó. Ezt a filmet inkább el tudnám képzelni egy Woody Allen-től, ki az átvezetéseket, és az író megformálását is jobban meg tudta volna csinálni. Természetesen ez az én véleményem. Luke Wilson gyenge volt, egyedül a két színésznő tetszett ebben a filmben Kate Hudson, és Sophie Marceau. Miattuk, és az ötletre adok a filmre 3*-ot. |
2010-01-24 14:13.28 |
Az az igazság, hogy ez az apró, szeműveges, entellektüel kis zsidó genyó számomra az egyik leghitelesebb rendező. Minden filmje az önmegnyilvánulásról szól, a gondolatairól, a meggyőződéseiről, ideológiákról, és az ideáljairól. Azért tetszik, mert olyan témákat feszeget, amiket nem sokan vesznek elő, legalábbis ilyen formában. Érdekes kettőséget érzek vele kapcsolatban, egyszer azon gondolkodok, hogy mit láttak benne a pályafutása elején, hiszen annyira jelentéktelennek néz ki, a filmbéli megnyilvánulásai is fárasztóak, igaz nem tudom milyen lehet az életben, de mégis nagyszerű művész, ki átlagosnak néz ki, mégis felülmúlhatatlan. Azért gondolom, hogy az életben sem lehet sokkal másabb, mert ezt ennyi éven keresztül nem lehet csak megjátszani, magát kell, hogy adja. A korábban említett külsejével nagy fokú szarkazmus, irónia, szellemes humor párosul, ami páratlan.
Az Annie Hall-t is végignevettem, és a köztes részeken is már alig vártam a következő poént, amely nem csak felszínes nevetésre sarkalt, hanem el is gondolkodtatott. Sokszor elővette a szerelmet, mint témát, és ami tetszik, hogy kicsit másként közelíti meg, nem az átlagos amcsi, rózsaszín, szirupos köntösben. Persze vannak zsidós beszólások, a politikai osztályt, és a társadalmat kritizáló kitörések, illetve New York, L.A. összehasonlítások, de ez is már megszokott, mégis üdítő. Ha az ókori Spártában született volna biztos kiselejtezik, de örülök, hogy másképp hozta a sors, és alkothat. |
2010-01-22 23:45.20 |
Sikerült összehozni egy nagyon pörgős, látványos, rengeteg effekttel teletűzdelt akciófilmet, amely mestermunka, mármint az akció kivitelezését illetően. Ha nem lenne ennyire jól megcsinálva ez a része, akkor egy teljesen átlagos filmnek titulálnám, mert a történet sablonos, a játékok, Djimon kivételével, felejthetőek, és az egész kiszámítható. Bevallom én a drámai vonalat jobban kiéleztem volna, mert a téma megérdemli, és az egyetlen hatásos jelenet a burkok késsel való felhasítása volt.
Egyszer nézhető, a maga műfajában elég színvonalas alkotás. |
2010-01-22 23:17.43 |
Soha nem gondoltam arra, hogy egy ilyen film költsége akkora, mint egy kis fejlődő ország költségvetése. Érdekes megközelítés, igaz mindent kicsibe kell kezdeni. Mindenki, akinek nagyobb az ingatlanja, mint 6m2/fő, át kell adnia az otthonának a kulcsát a hajléktalanoknak. Mindenki, aki többet keres, mint a létminimum, a különbözetet át kell adnia azoknak, akiknek nincs jövedelmük. Ez így igazságos!
Abban viszont egyetértek, hogy számomra is nagyobb értéket képvisel, ha ütős kisköltségvetésű filmet készítenek. |
2010-01-22 20:05.22 |
Én kiváncsi vagyok, igaz nem értek veled egyet, de nem állok neki újból. Majd Ildikó12! |
2010-01-22 19:56.31 |
Nemrég laktam falun két évig, nehezen viseltem. De ez egyéni beállítottság, mondhatnám egyéni szocprobléma.
Ha a metroszexuális létnek a szingli(én házas vagyok, nem átlagos feleségge), karrierista(igaz egy kicsit én is az vagyok), és felszínes részére gondolok, akkor az nekem is ellenszenves, viszont én ezt másként látom. A karrier sokszor az önmegvalósítás eszköze, ahogy az igényes, stílusos, netán divatos öltözködés, megjelenés is. Természetesen lehet túlzásokba esni, lehet, hogy a végén ez átcsap sablonos majmolásba, amelyhez nagyfokú sznobizmus is párosul, ezt már én sem szeretem. Semmivel sem lesz jobb egy ilyen majom, mint egy begyöpösödött, konzervatívnak nevezett másik ember, hiszen mindketten megfelelésből élnek, és cselekednek úgy ahogy. Nincs gondom az alkalmazkodással, de a megfelelési kényszerrel viszont mindenképpen. Az alkalmazkodás az, amikor a saját énünket megismerjük, ezt nyilvánítjuk ki a külvilág felé, és a közös pontok megtalálása után, csiszoljuk össze azt, amink van. A megfelelésnél nincs helye a saját énünknek, csak mások által értékesnek vélt értékrendek alapján építjük fel magunkat. Nem tudom mennyire érthető amit írok, de nem tudom jobban megfogalmazni. Amúgy rám azért mondják, mert többet vagyok a fürdőben, mint a párom, még fodrászhoz is többet járok, mint ő, a vásárlásról nem is beszélve. Járok wellnessezni, masszőrhöz, stb., és mellette építem a karrierem. Ettől függetlenül vannak tartalmas kapcsolataim, szeretem a feleségem, és már több mint egy évtizede együtt vagyunk. Meg vagyok elégedve az életemmel, pedig probálok úgy élni, hogy az ne legyen átlagos. Jobban nem tudom leírni. |
2010-01-22 19:22.42 |
Ahogy olvasom a korábbi hsz-kat, olyan érzésem van, mintha mégis szólna valamiről, vagy nem? Nem is értem. |
2010-01-22 11:20.59 |
Nem gázoltál bele a lelki világomba, leginkább azért, mert csak bizonyos szokásaimban nyilvánul ez meg, de ezt most nem taglalnám. Az is igaz, hogy én inkább liberális szemléletű vagyok, mint konzervatív, így nálam ezek a szokások befogadhatóak, illetve én egyáltalán nem tartom korfüggőnek, sőt.... Nehezen viselem, ha valakit azért szólnak meg, mert nem követi a korához "illő" megnyilvánulásokat, öltözködési stílusokat, viselkedési formákat. A hideg kiráz, mikor konzervatív emberek hosszas megbotránkoztatások közepette ítélnek el másokat, miközben az én véleményem róluk hasonlóan lesúlytó, max én nem kürtölöm világgá, hanem megtartom magamnak. Talán ezért sem bírnék falura, vagy kisvárosba költözni, mert megfolyt a légkör. Azt még hozzátenném, hogy én is elmúltam már harminc. |
2010-01-22 03:12.02 |
A szerető(L'Amant, 1992), Lakótársat keresünk
(L'auberge espagnole, 2002), Még mindig lakótársat keresünk(Les poupées russes, 2005), Keserű méz(Bitter Moon, 1992), Leon, a profi (Léon, 1994), Paris (Paris, 2008), Végzet (Damage, 1992), Szerelmi fészek(L'Appartement, 1996), A pillangó(Le Papillon, 2003), Párizs, szeretlek!(Paris, je t'aime, 2006), Parfüm: Egy gyilkos története(Perfume: The Story of a Murderer, 2006), A zongoratanárnő(La pianiste, 2001), A koszorúslány(La demoiselle d'honneur, 2004), Amelie csodálatos élete(Le Fabuleux destin d'Amélie Poulain, 2001), Isten hozta Rozes-éknál(Bienvenue chez les Rozes, 2003), Egy francia nő(Une femme francaise, 1995), Utolsó napjaim(Le temps qui reste, 2005), Marokkó(Marock, 2005), Vissza a jelenbe(Lluvia en los zapatos, 1998), A profi(Le Professionel, 1981), és itt el sem kezdem a klasszikusokat sorolni. Szerintem van miből válogatni! |
2010-01-22 01:44.31 |
Szeretem a Jazz-t, szeretem a sponteanítását, a sokszínűségét, a határtalanságát, azt, hogy bármi megtörténhet ebben a hihetetlen hangulatú világban, azt, hogy nyugodtan elengedhetem magam, és teljes nyugalommal, és bizalommal átadhatom magam az áramlásnak, a zene felszabadító hatásának. A gond abból fakad, hogy ezek a jellemzők nem igazak Kubára, erre a gyönyörű, fantasztikus hangulatú, különleges temperamentumú népet magában foglaló, és egyedülálló kultúrát birtokló szigetre, és ez elszomorító.
Furcsa, de az eszme nem rossz, csak nem az embernek találták ki, hiszen a vezető réteg felől öncélúvá válhat, és az adagolásának módja az átlagemberek számára sokszor elviselhetetlen. Nem nagyon szeretem a tv-filmeket, viszont az HBO produkciós darabok nagyon színvonalasak, és ebben sem csalódtam. Érdekes, hogy amikor meglátom melyik stúdió készítette a filmet, akkor már sejtem mit várhatok. Például a Canal + produkciójában készült filmek a kedvenceim közé tartoznak, de a forgalmazó is sokat elmond a filmről. A Cesar, az Odeon, vagy a Budapest filmeket általában szeretem, de az Elite-s filmektől az ég mentsen meg. Visszatérve ehhez az alkotáshoz, történetében nagyon átérezhető, a képi megjelenítésben, és a környezetben gyönyörködtető, a színészi játékok felejthetetlenek, szinte verik bármelyik mozifilmes bemutatást, de legalábbis hasonló minőséget tettek le az asztalra. Bevallom a rendezőt nem nagyon ismerem, de itt szépen produkált. Valamilyen szinten próbált pártatlan maradni, de azért nagyot billent a mérleg az amerikai látásmód oldalára. Andy Garcia-t megismerhettem egy teljesen más szerepben, mint amit eddig láttam tőle, és bevallom azt sem tudom, hogy melyik karakterhez tudom igazán kötni, mint magánembert. Valahogy minden színésznél tudom, vagy legalábbis vélem ismerni, hogy milyen lehet álarc nélkül, de Garcia-nál nem tudom elképzelni. Van mikor vagány, lázadó, és stílusos, olyan is előfordul, hogy az igazság bajnoka, de láthattuk precíz, és kimért üzletemberként is, és most egy kubai dezertőr művész, ami megintcsak közel áll szerintem hozzá, lélekből játszik. Talán csak egy színészt tudok hozzá hasonlítani, Samuel L. Jackson-t, igaz nem tudom miért, de összekapcsolom őket. Mia Maestro gyönyörű, és méltó partnere volt Garcia-nak, ami nagy bók. Sokakat fel tudnék sorolni, de összeségében mindenkit csak magasztalnék. Mégegyszer kihangsúlyoznám a fényképezést, hiszen magával ragadó feelinget biztosítottak a filmnek, az árnyékok eloszlása, a szűk utcák hangulatos megjelenítése, a tenger, és minden... Nem is értem miért nem 5*, de ezen még változtathatok:). |
2010-01-21 22:34.19 |
Érdekes sokan azt állítják, hogy metroszexuális vagyok, én erre azt mondom, csak igényes, de nem ez a lényeg. Az átváltozás tény, hogy már sokadszora lehúzott bőr a filmtörténelemben, sőt, már tv műsorok tömkelege szól hasonló próbálkozásokról, és ez kezd unalmassá válni. De az is tény, hogy egy kevés stílusossággal, és megfelelő ápoltsággal, de nem túl sok pénzzel rengeteget dobhatunk valaki kinézetén, és ezzel önbizalmán, ami a mai vetélkedéssel teli világban nem egy utolsó szempont. Ha valaki azt mondja, hogy csak a belső számít, az akkor keféljen meg egy olyan nőt, kinek ocsmány a haja, és a nemi szőrzete is egy nagy bozont. Egy beszólás jut az eszembe, amit Ben barátunk mond a Brókerarcok-ban: "Aki azt mondja mondja, hogy a pénz minden rossz atya, annak nincs egy huncut vasa sem"! Remélem át tudjátok ültetni ebbe a példába. |
2010-01-21 22:17.31 |
Olvasd el a hozzászólásokat, és ugorj neki mégegyszer. Másodszora egyértelműbb lesz! |
2010-01-21 00:58.22 |
Ahhoz képest, hogy ez egy tipikus tv-film, melyeket általában nagyon unok, ez egész tűrhető volt. Jason Priestley a Beverly Hills 90210 csillaga, összejött Jossie Bissett a Merlose Place üdvöskéjével, és összedobtak egy elég tetszetős kis filmet. Alapvetően az ő kettősük a legélvezhetőbb, és sokat dob a színvonalon a játékuk. Bissett nagyon szép még mindig, és igazi nőként is megmaradt az a kislányos kisugárzása, amit a Merlose-ban megszokhattam, egyben ugyanolyan erős személyiség. Tetszett! A történetben a legjobb talán a csavar, ami végül elmaradt, és ez egy pozitív meglepetés volt számomra, mert sokszor túl akarják bonyolítani a filmet, és így csak mégjobban elrontják. A rendezés átlagos, nincs benne semmi fantázia, kreativitás, de nem is vártam többet. Alapvetően egyszer nézhető kategoria, max Bissett nézném meg színvonalasabb mozifilmekben is. |
2010-01-20 19:01.55 |
Én nem gondolom, hogy Tataci érvelése gyenge lábakon állna, és nem egy hirtelen összerakott, meggondolatlan érveléssorozatot olvastam, hanem eléggé megfontolt véleményt. OK, nekem is tetszik a film, így természetesen az ő véleményét preferálom leginkább, de tetszettek az ellenérvek is. Na most, hogy megvolt a seggnyalás, rátérek a lényegre. Azt, hogy miért tetszett a film, nem írom le mégegyszer, aki kiváncsi rá utánnajár. Az észrevételem viszont az, hogy adtól vannak sokan megijedve, hogy a mi kultúránkhoz leginkább hasonlító családszerkezetben, otthonokban mutat aberrációt, és deviáns viselkedési formákat a film. A Véres gyémánt iszonyat helyzetelemzését senki nem kérdőjelezi meg, és nagy hümmögések után elkönyveli, hogy ez milyen szörnyű, de szerencsére távol van a mi biztonságos otthonunktól. A kölyök c.film is megbotránkoztat, de az is a bűnös nagyvárosban játszódik, és talán ott is inkább a szegényebb részeken, a kisebb egzisztenciával rendelkező családoknál jelentkező problémákat feszegeti. Itt viszont a kertváros van elővéve, ahol elvileg minden szép és jó, ahol a társadalmunk alapja a család egy ideális környezetben, ideális körülmények között tengeti mindennapjait, és próbálja eltüntetni azokat a problémákat, amik felmerülnek ezeken a helyeken. Sokkal nehezebb tenni valamit, hiszen a szabad szemmel nem látható dolgok ellen kell harcolni, és ezért mégundorítóbb, és mélyebb problémák jönnek az idő elteltével. Ne vegyetek róla tudomást, de miért kell lehúzni azt, akit érdekel?
Az akciófilm, mint olyan nem idevaló kérdés, igaz a társadalomra gyakorolt hatásáról beszélgethetnénk, de más volt a felvetés, más tipusú film ez, ami nem mellékes. Ha társadalomkritikaként fogjuk fel a filmet, akkor nagyobb a felelősége az alkotónak, mint egy John Woo-nak. Ha megnézek egy pornófilmet, és ott kőkeményen meg lehet b...ni minden lányt akivel találkozik a főhősünk, nem gondolom, hogy ez valóságos. Igaz a szexuális életemre akkor is hatással lehet, de mint írtam, azt máskor átbeszéljük. A bemutatás öncélú? Igen az, de ez miért gond? Ha nem öncélú filmet látok, akkor azt írom, hogy sablonos, kliséhalmaz, stb. Az öncéluság, és az "üzenőfal"-ként való felhasználás nem ütik egymást, nem is értem min vitatkoztatok. |
2010-01-20 13:29.36 |
Nem tudom mennyi Bertolucci filmet láttál eddig, de jellemző rá, hogy a történet mesélése nagyon realisztikus, nincs tele hatásfokozó elemekkel, nem pörgeti fel az eseményeket, és még a kamera beállásokkal, mozgatással sem akarja ezt az érzetet kelteni. Lehet, hogy vontatottnak tűnik, de minden hasonló mű több teret ad a színészeknek, és a stáb több tagjának, hogy kiélhessék kreativitásukat, és látható eredményt produkáljanak. Ezért élvezet nézni az alkotásait, és ezért lehet nehezen is feldolgozni is. Nem mindenhéten nézhető, erre fel kell készülni. |
2010-01-20 01:41.26 |
Kirk Harris egyetlen filmje. Nem tudom mi akart ez lenni, vallomás, egy történet bemutatása, vagy csak egy próbálkozás, de amennyire gyengére sikeredett, annyira átérezhetőre is. Másodrangú színészek, egész jó alakításokkal, kusza történet, és nem túl kreatív rendezés talán ez jellemzi a legjobban ezt a filmet. Egyszer nézhető kategoria! |
2010-01-20 01:19.23 |
Fogalmam sem volt róla, hogy ki rendezte a filmet, de mikor a narrátor megszólalt, a stílus tipikus volt, ahogy a zsidó kérdés boncolgatása is, így nem volt túl nehéz dolgom. Ez a film egy nosztalgia utazás, amelyhez egy nagyon kellemes hangulat párosul. A díszlet, a zene, a mozgások, gesztikulálások nagyon szépen fel vannak építve, el vannak játszva, nagyon hangulatos az egész alkotás. Érdekes, hogy a rádiót mennyire középpontba tudta helyezni, és mennyire jelentős tényezőként tartották számon. Elkezdődött valami akkoriban, ami nagy fontossággal bírt az utókor számára is, a média betőrt a mindennapjainkba.
Néha kicsit életlennek éreztem a filmet, de jónak tartom. 4*! |
2010-01-20 00:46.02 |
Egy film, melyben két ismert, de nem élvonalbeli színész játszik, a történet, az ismertető elolvasása után, kicsit átlagosnak hangzik, de nekiállok. Az átlagosság érzése végig bennem van, viszont a hangulata kiváló, igazi déli amcsi film, kalappal, csizmával, szivart püfékelő sheriff-fel, kocsmában verekedő cowboyok-kal, és egy talán kicsit lassú, de izgalmas levezetéssel. Ezeknél a filmeknél a nyugotabb történetvezetés adja a hangulatot, hiszen olyan, mint mikor a végtelen sivatagban lovagol egy magányos hős, mint a westernek-ben, és a háttérben a kietlen táj lenyeli a nyugvó napot. Természetesen nem hiányozhat a csavar, nem sokat látni SPOILER fekete sorozatgyilkost, hiszen az átlagprofil a fehérbőrű negyvenes.
Persze a játékok jók, a rendezés sem rossz, de ha nem lett volna meg ez a feeling, akkor csak átlagot adtam volna rá. |
2010-01-18 00:15.49 |
Én is több filmjére gondoltam, nem csak az Elcserélt életek-re, viszont értem mire gondolsz. Lehet benne valami. |
2010-01-18 00:13.34 |
Hihetetlen, de épp erre gondoltam én is. Én is várok egy olyan filmet, ahol nincs hősies megmentő apa, vagy férj, csak egy hétköznapi ember, kinek az utolsó napjait mutatja be. Nekem is egyszerre az Otthon, biztonságban jutott eszembe, de azon is lett volna mit javítani, de a koncepció nem rossz. |
2010-01-18 00:08.40 |
Nekem nagyon tetszik a csaj, pont az esetem, de csak miatta nem néznék meg egy szar filmet. Szerecsére általában jó filmekben láttam! |
2010-01-18 00:04.27 |
Jennifer Lopez dömping van a tv-ben, ami nem lenne baj, ha a jobb filmjeit játszanák, és nem a tucatamcsiromantikusvígjátékait. Sokszor fárasztó, és eszméletlen sablonos. HOVA TŰNT A KREATIVÍTÁS? Jane Fonda jól játszik, mármint amit ki lehet hozni a szerepéből, és csak azért kap 3*-ot, mert Wanda Sykes-szel párban van pár jó jelenetük, de ennyi. Sok mást nem is tudok róla írni, annyira semmilyen az egész! |
2010-01-17 23:49.41 |
David Frankel egy nem annyira ismert rendező, ki tipikus amerikai filmeket gyárt, amit nem csinál rosszul. Bármennyire is átlagosnak érzem ezt az alkotást, számomra érdekes témát boncolgat, és a jó színészi játékokkal vegyítve nem egy megvetendő filmet kaptam. Az emberi kapcsolatok, leginkább a szerelem, és a házasság témája már annyira lerágott csont, olyan sokszor elővették már, hogy ez már fárasztó, viszont azt ne felejtsük el, hogy például a Szex és New York később készült és Carrie Bradshaw karaktere talán innen alakult ki.
A témát egy nagyon kellemes hangulat lengi körül, melyben nagy szerepe van annak, hogy emberközelien mutat be sorsokat, és különböző tulajdonságú személyiségeket. Segít betekinteni a hétköznapjaikba, kétkedéseikbe, szeretem a filmben szereplő párbeszédeket is. Szerintem többször, de minimum egyszer nézhető film, ajánlom!!! |
2010-01-17 19:42.06 |
Mit is írhatnék! Nyomasztó környezet, és egy nyegle, de oltári mozgással, kegyetlen mimikával megáldott Tim Roth. A gesztikulálásai, a szövegei fantasztikusak, nélküle egy kicsit ülne mind a négy történet. Ennyi az összekötő kapocs.
Láttam egy darabot a Teréz-körúti Játékszín-ben, a Hotel Plaza-t, ahol hasonlóan egy hotel szoba a történetek megjelenítésének színhelye, ami egy érdekes ötlet, hiszen a Hotel-ek személytelenek, és bármi megtörténhet bennük. Az első szoba, az első rész talán kicsit gyengébb a többinél, de jó bevezetés, hiszen az obszcenitása, és morbid storyja alapot ad a többi őrült megjelenítésnek. Sajnos egyet kell értenem az Arany-málna jelöléssel, mert Madonna odavaló volt a bőrszerelésében, de mégis kitünt gyenge játékával. A második résznél csak arra tudtam gondolni, ha egyszer kimegy az idegbeteg férj a fürdőbe, miért nem nyúlja le Jennifer Beals-et, abban a fehérneműben iszonyat szexi volt. Itt már észrevettem, hogy abberált gondolatok jutnak az eszembe, nemhiába azoknál a moziknál, amikhez Tarantinonak köze van, ez nem meglepő. A harmadik, és a negyedik rész pedig hab volt a tortán, a csúcspont. Banderas latinos keménysége, hihetetlen kisugárzása által a csajoknak biztos nedves lett... na nem folytatom. A srácok oltották Roth-t, és a végén, mikor megjön Banderas, a legjobb pillanatkép, amit mostanában láttam(kurva lábát fogja, fecskendő a kézben, a srác szájában cigi, a csaj kezében pia, ég a szoba, és Roth pofája... kegyetlen). A végén Tarantino annyira nem jött be, de Willis, és a többiek alkottak rendesen. De itt is a vége a legkirályabb, mikor hosszas ecsetelés után, nagy győzködés közepette kötélnek áll a fiú, majd mikor bukik a mutatvány... Hirtelen halál. Fetrengtem a röhögéstől. |
2010-01-17 14:08.11 |
Egyrészt igazat adok neked, másrészt elfogadom a véleményed. Abban igazat adok, hogy most emészthetőbb alkotással jött ki az öreg, és nem gyúrt rá a tipikus elemekre, de ezt én nem gondolom negatívnak. Amúgy nem tartozom azok közé, akik személy miatt osztályoznak filmet, de persze lehet, hogy másra gondoltál. |