Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Dűne: Második rész - HBO, 17:20 |
Karácsonyi fényben - Mozi Klub, 17:25 |
Hófehér karácsony - TV4, 17:55 |
A Pentagon titkai - Filmbox Premium, 18:05 |
Kapitány és katona - A világ túlsó oldalán - Viasat3, 18:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jess Harnell (61) |
Piros Ildikó (77) |
Nick Moran (55) |
Peter Medak (87) |
Joan Severance (66) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Dűne |
Cuba Gooding jr. |
2009-12-21 14:13.51 |
Szia! Ha úgy nézel ki, mint Penélope, akkor nekünk találkoznunk kell! Én csak Krisz papára hasonlítok, de elégedett vagyok magammal:)! |
2009-12-21 14:05.25 |
Annak örülök! Nálam a felnőttség nem az életkor függvénye, ezért írtam, hogy értelmi, érzelmi szempontból! Ha te ezekben is "kiskorú" vagy, akkor fogékony lehetsz a hasonló témákra, ami jó, de én a korábbi kijelentéseimet általánosságban írtam! Itt a filmkat-on nagyon látszódik a folyamat, az éretté válás. Ha valakinek nincs normális gondolata egy filmről, hanem csak "ösztönszerűen" nézi az alkotásokat, akkor nehezen fogja fel a történteket. Ez a hozzászólók azon rétege, kik annyit írnak: szar volt, jó volt, tetszett a srác benne, stb. Van olyan, aki már a gondolataiban felfogja miről van szó, de nem tudja megfogalmazni: tetszett, a szereplők jók voltak, ajánlom mindenkinek, ennyi. A következő típus, aki már meg tudja fogalmazni a kötelező elemek sajátosságait, de az érzelmi hatásokat még nem: klippszerű vágás, nagyszerű rendezés, karakteres színészi alakítások, stb. A következő létrafok, mikor a sajátjává tudja tenni a művet, és erről véleményt is tud formálni: igen nyomasztó hatása volt a filmnek, egyes részeknél úgy éreztem, mintha rólam szólna. És a teljes beteljesedés, mikor a válaszokra viszontválaszolva még érvelni is tud, a saját látásmódját bizonyítva ezzel, és ha megfelelő lexikális tudása van, vagy már régóta mozikedvelő, akkor összehasonlításokat is tud eszközölni, és egy élvezetes hozzászólást tud írni nekünk! Én valahogy így képzelem el:)! |
2009-12-21 13:28.29 |
Szerintem szükség van rá! Tény, ha nem tetszik a műfaj, azzal nincs mit tenni, de ha a műfaj nagy kedvelője valaki, akkor a komoly, elgondolkodtató témájú filmekhez fel kell nőnie. Ha valaki értelmi, és érzelmi szempontból nem felnőtt, akkor nehezen tud nyitott lenni a hasonló gondolatokra, és nehezen érti meg, hogy bizonyos jelenetek milyen jelentőséggel bírnak, természetesen ez az én véleményem! |
2009-12-21 05:28.24 |
Bevallom nem néztem az adatlapját, mert én még akkor láttam először a filmet, mikor még nem jártam fel erre a lapra, de tény, hogy nagy csalódás lehetett annak, aki horrort várt.
Mosolygok ezeken a hsz-okon, és igazat kell neked adnom, ehhez a filmhez kell egyfajta érettség, ami lehet, hogy nem a korral jön, hanem érzelmi, vagy értelmi inteligencia fejletségéből fakad. Alapvetően tényleg nem baj, hogy ezek a filmek kicsit alulértékeltek, mert talán így a művészet nem üzletiesedik el annyira. |
2009-12-21 05:11.54 |
Mikor Guy Ritchie-re gondolok, akkor önkéntelenül is eszembe jut másik két rendező is, Danny Boyle, és Quentin Tarantino. Danny korai munkáinak angolosan összehozott narkós, illetve gyilkolászós jelenetei, illetve Quentin stílusos karakterei jelennek meg Guy munkáiban, amelyet megspékel nagyon jó vágásokkal, iszonyat zenével(igaz ez Tarantino-nál is megvan), és kusza, csavaros történetekkel. Tény, hogy nagy kedvencem a srác, és amíg Tarantino kezd kicsit gyengébben muzsikálni, Boyle pedig elvándorolt a megafilmek populista országútján, addig Ritchie visszatért az eredeti forgatókönyvhöz. Tény kapott hideget, meleget az utóbbi időben, és talán kicsit kényszerpályára is került, de én ezt leszarom. A lényeg, hogy olyan szórakoztató, stílusos filmet alkotott, ami hasonlított a korábbiakhoz, de mégsem volt majmolás. Eredeti Guy Ritchie stílus, egy eredeti történettel, de ami fontosabb, nagyon jó színészekkel. Gerard Butler-t a Törvénytisztelő polgár előtt nem nagyon ismertem, természetesen láttam már filmben, de nem maradt meg. Most belevéste magát a fejembe. A szövegei, az arca, mikor rájön, hogy a legjobb haverja homi, vagy mikor meglátja, hogy nem csukták le a srácot, nem is említve az üldözéses jelenetet az oroszokkal a hátában, kegyetlen. Mark Strong a maga hűvős, angolos profi módján meghatározó jelensége a filmnek. Thandie demegkefélnélek Newton-ra már a Crash-ben felfigyeltem, és nem csak a csini pofija miatt, hanem azért, mert a vékony egyszálbele ellenére, temperamentumos, iszonyat erős karakter, és nagyon szexi:)! Ne feledkezzünk meg Tom Wilkilsonról sem, ki a szó szoros értelembe vett profi. Elegáns, stílusos, de mégis kőbunkó, igazi gengszter, persze csak a szerepében. Érdemes nagy figyelmet fordítani a korábbi filmjeire is, mint a Leány gyöngy ..., vagy a Ördögűzés Emily...
Persze, ez a film megosztja a nézőket, mert sokak szerint talán sokmindenben hasonlít, például a Blöff-re, de szerintem egyszerűen van egy stílus, amit képvisel G.R., ezt nem kellene elveszíteni. |
2009-12-21 01:32.22 |
Vegyél egy olyan témát, amivel szinte mindenki tud azonosulni, fűszerezd meg extrém figurákkal, feelinges környezettel, humoros jelenettel, és kapsz egy kellemes, és nagyon is szerethető vígjátékot. Ez a recept most bevált, voltak részek, amiket magaménak éreztem, például, hogy milyen lelki vívódással küszködik sok férfi, ha a monogámiát választja, és hogy fel kell ehhez nőni szellemileg, érzelmileg. A környezet, és a történet felépítése nagyon jó volt, leginkább a zene, és a filmek priorításba helyezése miatt. Hasonlított az egyik kedvenc filmemre a Tesó-ra, szerintem az a magyar Pop, csajok, satöbbi.
John Cusack-ot néha már néha untam, de Jack Black minden mozdulata kegyetlen volt! Ha igazán meg szeretnék ismerni valakit, akkor én is elkérem a 10 legkedveltebb zenei számot, a 10 legkedveltebb filmcímet, és egy kis kommentet, hogy miért ezeket szereti. Sokat segít!!! |
2009-12-21 01:03.34 |
Szeretem az európai filmeket, leginkább a franciákat, ahogy Depardieu-t is, de ez átlagosra, sikeredett. Próbáltak egy tipikus alkoholista, kiégett magányos hősős krimit összehozni, melyben senkiben nem lehet megbízni, és minden az ocsmányságról szól. Viszont Gérard nem Bruce Willis, kicsit furcsán hatottak az akciójelenetek vele, de leginkább a gyönyörűségek tapadása volt kissé eltúlozva. Asia Argento gyönyörű, mint mindig, ahogy a fekete kiscsaj is.
A történet felszínes, néhol túldramatizált, a karakterek túl voltak játszva, laposak voltak. Kár az egészért! |
2009-12-21 00:31.59 |
Lou jobb színész ennél! Itt az effektek szörnyűek, az alakítások ahhh... Nem tudok mit írni, erről a semmiről. |
2009-12-21 00:21.24 |
Régóta a terveim között szerepelt, hogy kikölcsönzöm (mármint rányomok a set-boxon) ezt a mások által sokat dícsért alkotást, mely nem is okozott csalódást. Alejandro Amenábar egy nagyon kényes témához nyúlt, egy olyan témához, amihez mindenkinek van valamilyen hozzáfűznivalója, véleménye, mindenkinek megmozgatja a szürkeállományát, a szívével együtt. A rendező állást foglal, de mégis ad teret a másként gondolkodóknak is, így szítva egy belső vitát. Ez velem sem történt másként. Van az egyik oldal: ebben az esetben Ramon teljesen képtelen mindenféle mozgásra nyaktól lefelé, amely szörnyű lehet, hiszen kiszolgáltatott, és egyben óriási teher is. Élete a tapintás, a szabad mozgás nélkül fájdalmas, amely belső fájdalom, hiszen nem érintheti a lábát a forró homok, nem tud úszni a tengerben, nem tud szeretkezni egy, vagy akár több lánnyal, be van zárva, magatehetetlen, a kényszer őrjítő lehet. Felkavaró jelenet, mikor az ügyvédnő összeesik, de ő még rá sem tud nézni, kiabál, de nem hallja senki, ez egy rémálom. Van a másik oldal: szeretik, gondoskodnak róla, ami a legfontosabb, jószívvel teszik ezt. Ő egy művész, az elméje az önmegvalósításának eszköze. Lehet, hogy a teste korlátok közé szorult, de gondolatban tud határtalanul szárnyalni. Bevallom elképzelni sem tudom milyen lehet, de az aki szellemi fogyatékos, vagy agyhalott, sokkal rosszabb helyzetben van. Az ügyvédnő utolsó jelenetével Amenábar rá is világít erre, igaz ő már nem igazán dönthet a sorsáról.
A rendező hihetetlen érzékkel tud hozzányúlni az érzelmek világához, amit már bizonyított a Nyisd ki a szemed-nél. A szereplők tekintetében is jól választott! Javier nem csak profi, hanem hihető, és teljes átéléssel játszik! A többieket nem ismerem, de tehetségesek. A spanyol filmipar megint letett valami maradandót az asztalra! |
2009-12-20 02:17.29 |
Az ember, az csak ember, nem tud kibújni a bőréből. Érdekes kérdés az, hogy az ember eredendően jó, vagy rossz? Egyáltalán mit jelent az, hogy jó, vagy rossz? Sok film foglalkozott már azzal a témával, hogy emberek egy csoportja elszántan kereste a boldogságot, szabadságot és ezért sok mindent figyelmen kívül hagytak, mint például pont az egyén alapvető szabadságjogait, önrendelkezési jogát, stb. Az egyik kedvenc filmem A part is hasonló helyzeteket vesz górcső alá, és rámutat az ilyen csoportosulások ijesztő problémáira. Természetesen szimpatikus az, hogy nagyfokú biztonságban, elégedetségben élhetnek páran, kik így határoztak, igaz azok is így tesznek, kiknek nem volt más választásuk. A kiváncsiság, féltékenység, szélsőséges deviáns megnyilvánulások elkerülhetetlenek, hiába van a szocializáció nagy fokúan szabályozva. Itt jön be a korábbi kérdés, hogy milyen eredendően az ember.
Furcsállom, hogy ennyire alulértékelt ez az alkotás, hiszen nagyon mély gondolatokat közvetít egy olyan köntösbe csomagolva, ami egyáltalán nem hétköznapi. M. Night Shyamalan ért igazán ahhoz, hogy egy ennyire sejtelmes, és különleges hangulatú filmet rendezzen, gondoljunk csak a Hatodik érzékre, vagy a Sebezhetetlenre. Épp a F. Gary Gray-nél, és a Véres Gyémánt-nál írtam, hogy mennyire fontos, hogy egy rendezőnek megvan a maga stílusa, sajátos látásmódja, ezt Shyamalan-nál is igaz. A filmjeiben a fényképezés, a filterezés, a színekkel való bánásmód, a zene mind-mind hatásos. Ebben az alkotásban is a színezés játéka nagyon tetszett, mint mikor a szürke környezetbe, élénk színű kiegészítőket rakunk. Teljesen más a hely hangulata, pillanatok alatt átváltozik valami mássá, izgalmasabbá. Nagyon szép munkát végzett a cameraman, és a zeneszerző is, tökéletes munka! A szereplők nagy része régről ismerős, mint Phoenix, ki tud lenni lenéző, és erkölcstelen, de nagyon mélyérzelmű is, Hurt, ki a maga profizmusával szerepelt, Brody, kire végre felfigyelt a világ, és megérdemelte. Itt is egy nagyon nehéz, szellemi fogyatékos karaktert kellett eljátszania, ami nagyon nehéz, ha azt akarjuk, hogy hiteles legyen. Két nagyszerű meglepetés volt: az egyik Brendan Gleeson, kit most ismertem meg az Erőszakik-ban, és mély benyomást tett rám, itt sajnos nem tudott kibontakozni, de felfigyeltem rá, a másik Bryce Dallas Howard, kinek ez volt az első filmje, és első menetre egy igen nehéz karaktert kellett eljátszania, sikerült neki!!! A történet tetszett, a csavar nem volt olyan mértékű, mint a rendező korábban említett két filmjénél, viszont hatott! SPOILER! Totálisan megdöbbentem az autós részen, le voltam rökönyödve, pedig nem egy óriás kitaláció. A másik nagyon megható rész, amikor a lány mondja az apjának, hogy nem látja a színét a srácnak. Remélem a végén sikerült megtalálnia! |
2009-12-19 03:08.58 |
"nem" kategoria? Ezt kifejtenéd? |
2009-12-19 03:06.21 |
F. Gary Gray egyedisége, stílusa már felismerhető, ami szerintem fontos a szakmában. A film kidolgozottsága, intelligens felépítése, logikailag korrekt megoldásai jó alapot adnak a tökéletes játékokhoz, melyet nem bíz a véletlenre. Szerintem a szereposztásra nagy gondot fordít, mert mindig kipróbált, sokszor idősebb, de profi színészeket kér fel, ahogy ezt tette a Nincs alku-ba, így nem csalódhatunk. A profi, minden részletében kimunkált átverés, rávezetés az Olasz meló-hoz hasonlóan itt is megvolt.
Nagyon divat lett az, hogy nincs utálnivaló, visszataszító, egyértelműen negatív szereplő, a rendezők inkább hagyják, hogy örlődjön a néző, ne tudjon választani. Nem rossz megoldás, mert így mindig izgalomba tartanak minket! SPOILER! Itt sem történt más, hiszen ki nem szimpatizálna egy apával, és férjjel, kinek megölik a családját. Az elején Jamie Foxx a rosszfiú, ki az igazságszolgáltatást játéknak fogja fel, és ezzel semmibe veszi a szörnyűségeket. Az is igaz, hogy Foxx a rendszer áldozatának állítja be magát, és lehet benne igazság, melyet Butler is tud, így kettejüket egyszerre akarja megleckéztetni, mármint a rendszert, és Foxx-ot. Végeredményben nem akar mást, minthogy Foxx felismerje, hogy miben tévedett, és az, hogy rávilágítson a hiányosságokra. Egy kicsit Elrabolva feelingje volt az alkotásnak, hiszen természetesen profi gyilkológép volt az apa, max itt ezt nem annyira hangsúlyozták. A film végére kicsit átbillent a mérleg Butler oldalára, rovására, hiszen ártatlanokat öl a főhősünk, ez kicsit unszimpatikus, de végére elönthet minket a teljes megelégedettség, hiszen egy szinten mindenki megkapja azt, amit akar. A legjobb képi megjelenítések a végére kerültek, de a történet leggyengébb pontja is. Nem voltam megelégedve a beteljesedés elötti résszel, túl sablonosra sikeredett. Egy biztos! A film elejétől, a végéig motoszkált bennem a kérdés: mit tennék, ha én is így járnék? |
2009-12-18 23:32.36 |
A kedvenc részem, mikor Solomonék egy faluba érnek, ahol pusztítás volt, és egy öreg megy eléjük! Az öreg mondja: Remélem nem találnak olajat, mert akkor örökre vége a nyugalomnak. Nem szó szerint ídéztem, de sokatmondó párbeszéd volt!!! |
2009-12-18 23:28.13 |
Edward Zwick egy olyan témához nyúlt hozzá, mely nagyon kényes, ismert, de mégsem gondolunk igazán bele, hogy mennyire kegyetlen, és embertelen körülmények vannak nem is olyan messze tőlünk. Természetesen mondhatjuk azt is, hogy mit érdekel engem, hiszen én nem ott élek, viszont ne felejtsük el, hogy az erőszak exportálódik, és a terrorizmus melegágyai az ilyen magárahagyott országok, és a kilátástalan jövővel bíró társadalmak. Az ilyen harcokhoz sok pénz kell, és mi vagyunk azok, kik ezeket finanszírozzák. A nyugati társadalmakban egyre gyakoribb a tudatos vásárlás, amire nekünk is rá kellene szokni, talán ez az egyik mondanivalója ennek a megdöbbentő alkotásnak. Megdöbbentő, és felkavaró, hogy ennyire gyönyörű helyeken mennyire mocskos dolgok történnek: tömegmészárlások, erőszakolások, emberrablások, rabszolgaság, nincs olyan negatív esemény, történés, amit nem élnek át az adott országokban élő népek. Egy érdekessége volt a filmnek, hogy bemutatott részleteket a gyémánt kereskedelem háttereiből. Ilyen volt a mesterségesen alacsonyan tartott kínálat ismertetése, mellyel magasan tarthatják a gyémánt árát, vagy a gyémánt útja a fogyasztókig. Legszemléletesebb az volt, mikor Londonban, a kirakatban nézte a szenvedését okozó gyémántokat Solomon.
Az egész film bemutatása nagyon hatásos, a rendezése mestermunka, a környezet gyönyörű, amit a fényképezésnek köszönhetően nagyon élvezhető, és a színészi játékok is profik. Leonardo DiCaprio korábban nem tartozott a kedvenceim közé, a Titanic-ban láttam először, mert egy nyálas köcsögnek tartottam, majd kezdtem a filmjeit megismerni, és minnél több szerepben láttam, egyenes arányban nőtt az elismerés általam. Most már egy kiemelkedő jelenségnek tartom. Jennifer Connelly a Rekviem... után, nem is fűzők mást hozzá!!! De aki ebben a filmben igazán tetszett az Djimon Hounsou, és Caruso Kuypers volt. Djimon büszke volt, de egyben elvesztette méltóságát, erős volt, de nagyon is sebezhető, annyi mindent képviselt, az afrikai emberekt képviselte és ezt nagyon hitelesen tette. Sokat gondolkodtam, hogy hány csillagot érdemel, még megkaphatja a felejthetetlen jelzőt!!! |
2009-12-17 12:46.15 |
Sokáig gondolkodtam, hogy 4 v. 5* legyen, mert én nagyon nehezen adom meg a legtöbb csillagot, de mégegyszer megnéztem, és meggyőzött!
Annyi minden van ebben a filmben, ami tökéletes, oly sok mondanivalója van, ami elgondolkodtat, és annyira sok érzelmet tud közvetíteni, hogy nagyon sokáig bennem marad, és hatással van rám. Kezdjük az elején: mi az, ami tökéletes? A kameramunka, és a vágás példátlan! Itt is jellemző, hogy bármelyik kockát emeljük ki, akárhol állítjuk le a filmet, egy tökéletes képet kapunk, mely átadja az adott filmrészletre jellemző érzelmi világot. Ki kell emelnem a vágást, mert a jó vágásnak, és az utómunkának (például: fekete-fehér kompozició élénk szín kiemelve, stb) köszönhető, hogy ennyire hihetetlenül át lehetett élni a szenvedést, az örömöt, a kiszolgáltatottságot, a magányt, a szenvedélyt, mindent. A zene is segített ebben, hiszen olyan nyomasztó atmoszféra köszönhető neki, amilyet eddig például a Gépész-be, vagy a Rekviem ...-ben tapasztalhattam. A kettő kombinációja tökéletes alapot ad a színészi munkának, és a rendezés további felépítésének. Mondanivaló. Nagyon jellemző a mondanivalóra egy mese, mely elhangzott a filmben. Arról szól, hogy az aranyhajú királylánynak a hajából mindenki elcsen egy aranytincset, addig, ameddig el nem fogy, és ami utánna jön, az a pusztulás. Egy érdekes felmérést készítettek az USA-ban, aminek a végeredménye az, hogy -nem emlékszem a pontos számokra- a fiatalok 60-80%-ának a célja az, hogy híres "star" legyen. Vonza őket ez a felületes, manipuláló, üzleten, és profiton alapuló világ, mely figyelmen kívül hagya az egyént, és nincs helye az érzelmeknek, mert kifacsarnak. A film elején mondják, hogy a divat nem művészet, hanem üzlet, marketing, pénz. Szerintem, van benne nagy adag művészet is, csak a kérdés, hogy el tudod-e adni, amely felőrölhet, ha tervező vagy. Ha csak bemutatás a szerep, akkor nincs értelme gondolkodni az önmegvalósításon, mert az egy további lépés, amihez fel kell nőni, feljebb kell hozzá lépni. Szerintem kétféle ember való erre a pályára. Az egyik típus kihasználható, felszínes, értelmi, és érzelmi inteligenciája nem túl magas, de szép, vékony, és tud mozogni. A másik típus tud gondolkodni, szépen felépíti a karrier-jét, és tovább tud lépni, ha már a kifutóról kiöregedik, viszont tudja használni, tud bánni a szakmában szerzett nevével. ...és persze van Gia, ki nem tartozik egyik kaszt-ba sem, mert nem felületes, sok minden van benne, erősnek látszik, de érez, és gondolkodik, megéli a dolgokat, ösztönlény, szenvedélyes, és magányos, viszont nem tud tudatosan felépíteni egy karriert, még az életét sem, de ez már a harmadik részhez tartozik. A drog egy menekülés, a jelentéktelennek tűnő élete elöl, és a lecsúszás a végén már kilátástalannak, végérvényesnek tűnik, de összeszedi magát, mondhatni erőre kap, de a múltja nem ereszti. Lehet ez drogprevenciós film is, de leginkább a sívár modelléletre hívja fel a figyelmet, és arra, hogy a csillogás mögött, mi van a háttérben. A szülői felelőség itt központi téma, hiszen egy kis segítséggel, kevesebb önzőséggel, másként alakulhatott volna Gia élete is. Érzelmi töltete? szerintem eddigiekben mindent leírtam erről, hiszen az egész film egy óriási érzelembomba, melyet nehéz feldolgozni. Jolie egyik legjobb játékát láthattuk, gyönyörű volt, még a drogelvonóba is, nagyon beletette magát. Mindenki jó volt, de most nincs kedvem lefutni a kötelező köröket, nézze meg mindenki, és rájön, hogy itt a hsz-nak nem kell erről szólnia. |
2009-12-17 01:25.04 |
Vagyunk páran filmörűltek a baráti társaságomban, és sokszor került szóba A csendes amerikai. Ekkor én fájlaltam, hogy eddig még nem láttam, most bepótoltam, és nem volt csalódás. Csodálkozom a helyezésén, de nem kezdem ezt boncolgatni, inkább a filmet.
A film elején olyan érzésem volt, mintha a Gyilkos mezők előzményét látnám. Adott Vietnám, ez a különleges, néha veszélyes, de nagyon szerethető távol-keleti ország, a 20.század közepén gyakori a háborús helyzet, a külföldi újságírók, vietnámi segítővel, a nyomor, a bűntudat, a fájdalom, a szenvedély, az öröm, minden. Sokszor bepillanthattunk különböző alkotásokon keresztül a vietnámi háború szörnyűségeibe, de azt, hogy ezeknek mi volt az előzménye én még nem láttam, így nem elcsépelt a történet. A kor bemutatása nagyon jól megoldott, de ami különösen tetszett, az a szinészi játékok. Brendan Fraser megint megmutatta, hogy mennyire jó drámai színész, és nem csak ingákon tud ugrálni. Sőt, felnőtt Michael Caine-hez, és egyenrangú párost alkottak, de emelett ki tudták emelni az egy amerikaira, és egy angolra jellemző alapvető különbségeket. Tzi Ma-t is kiemelném, hiszen azon felül, hogy gyönyörű, nagyon jó volt a hányatatott sorsú, kiutat kereső, kitörni szándékozó, ezért megalázkodó, megalkuvó, de mégis manipuláló, saját érzelmeit feladó tipikus vietnámi lány szerepében. Caine filmbéli sorsa, személyiségének változása nagyban függ kettejüktől, hiszen a baráti, szerelmi kapcsolata által igen szélsőséges, és erős érzelmi végleteket élt át. Ennek az átélésnek a profi, hihető, átérezhető eljátszása nagyon emelt a film minőségén. Mindenképpen érdemes megnézni, ha teheted- a gyenge osztályozás ellenére- ne hagyd ki. |
2009-12-17 00:19.51 |
Sokat hallottam már erről a filmről, és örültem, hogy leadták a Duna tv-ben, megérte megnézni.
Félelem, kiútkeresés, profizmus, magány, és még sok mindent kutat, és megmutat a film egy fiatal sportoló életén keresztül. A sport világa nem egyszerű, nem könnyű, de a cél elérése határtalan örömmel, és elégedetséggel párosul, amit sokan, soha nem éreznek. Kérdés: megéri? Tetszett, ahogy fel van építve az egész, ahogy a két ídősík egymáshoz van igazítva, ahogy a zene mindig tökéletes hatásfokozással kapcsolódik be a jelenetekbe, ahogy a színészek kapcsolatait, és egymáshoz való viszonyukat bemutatták, és ami különösen bejött az a köztes részek levezetése. Arra gondolok, hogy hagytak időt arra, hogy az utazásai részleteit bemutassák, ahogy megy az autóval, néz ki a fejéből, stb. Van ennek egy különleges feelingje, amit én is érezni szoktam, és ez itt tetszett. Jó volt!!! |
2009-12-16 02:48.14 |
Örmények és kínaiak, mint kisebbség Franciaországban! Két eltérő kultúra, két teljesen eltérő múlt, egy teljesen idegen országban! Nem lehet egyszerű érvényesülni úgy, hogy teljesen gyökértelenül, elveszve van az ember, igaz ezt saját maguk vállalják! Az, hogy van rabszolgamunka, és ez elől a bűnözésbe, szerelem nélküli házasságba menekülnek, nem újdonság, az, hogy sokszor kilátástalan sokaknak a helyzete persze tragikus, és erről valahogy mindig el is feledkezünk. Ez a film azért is tetszett annyira, mert nagyon szépen bemutatta Párizs árnyoldalát, és az oldal szereplőinek mindennapjait. Mi a kiút? Kétszer, háromszor annyi munka, mint egy átlagembernek, és sok nyelés, és akkor talán! Ezt sokan nem vállalják, és jön a bűnözés, és az idegengyűlölet! Kemény téma! Tetszett!!! |
2009-12-15 16:16.22 |
Képes voltam öt oldalt végigolvasni. Hu, kegyetlen.
Sean Penn-t látni kell! Korábban nem vettem komolyan. Az első filmje, amit láttam a Colors, tetszett, de ennyi, viszont a Nevem: Sam-mel aratott nálam, és örökre bevéste magát az agyamba magát. Tarantino mozijaiban fontos szerepet töltenek be a párbeszédek, a zene(60-as, 70-es évek slágerei), és a brutalitás különleges, távol-keleti tipusú bemutatása. A BB-ban az első 20 perc tökéletes. A párbeszéd, és a következmény prezentálása nagyszerű, a többi ... Leírtam korábban. A Ponyvaregény számomra is klasszikus, oltári szövegekkel, jelenetekkel, akcióval, stb.,de nem kell mindenkinek osztani a véleményünket. A sokmilliólegyes mondás is óriási!!! |
2009-12-15 15:08.46 |
Dunst lekoptatása egyértelműen azért kellett, hogy beüljenek a második részre is, ahogy a Smallville-nél is. Viszont-talán azért, mert egy év után megint láttam egy részt, az előbb említett sorozatból, és szembesültem a ténnyel, hogy egy év alatt semmi sem változott- este már idegesített ez a befejezés!!! Dafoe nekem bejött, de nem te vagy az első, kinek nem. |
2009-12-14 01:56.54 |
Az még külön tetszett, hogy SPOILER a végére nem nyerte vissza a normál memoriáját, így nem lett 100%-os happy end, ami nem is kellett.
A lehetősége, hogy ilyen történhet velem agyrém, hiszen a múltunk nagyban meghatároz minket, a személyiségünket, gondolkodásunkat, és az emlékek fontossak, hogy ha visszatekintünk, érezzünk egyfajta elégedettséget. Én szeretek nosztalgiázni! |
2009-12-14 01:48.13 |
Ez egy nagyon kellemes vígjáték, ha rágondolok, akkor jó érzéssel tőlt el. Alapból nem kedvelem a hasonló tipikus, amerikai, szerelmi vígjátékokat, mert túl sablonosak, kiszámíthatóak stb. Ez itt sem volt másként, vagy mégis? Az ötlet, hogy rövid távú memóriazavara van a lánynak, gagyi lehet, viszont ez jól meg lett csinálva, amiben nagy szerepe van a szereplők nagyszerű játékának. Adam Sandler nem tartozik a kedvenceim közé, de a Spangol után itt alakított a legjobban. Drew nagyon vonzó, és az egyik legkirályabb Rob Schneider volt. Összeségében egy profi vígjátékos rendező alkotott profi komédiásokkal egy kellemes hangulatú filmet, amitől mindig jó hangulatom lesz. |
2009-12-13 23:06.51 |
Nagy képregény rajongó voltam gyerekkoromban, rengeteg újságot összegyűjtöttem, és ezt űberelte a PRO7 gyerekműsorában mindennap a rajzfilm! Talán ezért tetszik ez a film is, nem tudom, igaz szerintem minőségien össze lett rakva. Az effektek hatásosak voltak, és ehhez szükség volt a technikának a mostani fejletségére is. A látvány kicsit mű, nem túl természetes, de szerethető. A játékok tetszettek, különösen Willem Dafoe-é, ki szerintem profi, Dunst gyönyörű, a főszereplő külsőre, esetlenségére tipikus Peter, a többiek aranyosak. Ami viszont zavar, hogy a szerelem, állandóan fájdalmas a titok miatt. A falat tudnám kaparni, mikor a Smallville-ben is Clark nem tud éveken keresztül összejönni a gyönyörű indián csajjal, majd pókember is töketlenkedik. Mindegy... |
2009-12-13 00:18.14 |
Ritka az a "8" kategóriás film, mely megkapja tőlem a 3*-ot, ennek sikerült. Az elejétől fogva sütött a filmről, hogy nem lesz a kedvencem, hiszen már a főcímből ki lehet találni, hogy mely filmek tartoznak a Hálozat műsorlistájába. Ezt is csak Samuel miatt néztem meg, de az első 10 perc után, a fejemet a falba verve kérdeztem: miért válalsz ilyen minőségtelen szarokba szerepet? Ennek a filmnek a krimi része a '80-as, a horror, katasztrófa része a '90-es évek másodosztályú alkotásaira hasonlított. A történet nagyon gyenge, a színészek méggyengébbek, talán csak az ER-es ápolócsajt kivéve, és persze a nagyöreg Samuel-t. De miért kap mégis 3*-ot? Sokszor a frász tört rám, sokszor röhögtem, mint egy óvodás, és ez vitathatatlan érdem. Azért sajnáltam a mosdóban kefélő csajt, iszonyat cicije volt!!! |
2009-12-12 12:28.13 |
Egyetértek, hogy gyengültek a Tarantino mozik, igaz nálam a Sin City-nél van a határ, de tudjuk, hogy ahhoz kevés köze volt, a Motel-eknél, pedig nem rendezőként volt jelen. |
2009-12-12 02:43.47 |
Nagyon szerethető, könnyed, fiatalos, és szórakoztató alkotás, egyedi rendezéssel, képi megjelenítéssel. Örülök, hogy láttam, mert Alex Proyas az egyik kedvenc rendezőm volt, mégiscsak klasszikus filmeket rendezett, igaz a Képlet nálam óriás csalódás volt. A srácok nagyon lazán és őszíntén játszottak, de lehet, hogy nem is játszottak, hanem csak adták magukat.
Nagyon kellemes volt! |
2009-12-12 02:21.05 |
Atom Egoyan-nak sikerült egy nagyon fordulatos, és lebilincselő drámát megalkotnia, melyben Kevin Bacon, és Colin Firth egy a megszokottól teljesen eltérő karaktert játszik el, és igaz egy kicsit furcsa volt, de nagyon jól megoldották a feladatot.
Ahogy a szírmok kibontakoznak, és egyre többet tudunk meg a gyilkosság részleteiről, annál jobban megismerjük az '50-es évek sztárvilágát, és a korra jellemző hangulat átjárja a filmet. Mindenképpen érdemes megnézni, sok pozitív csalódás fog érni, mind a film, mind a színészek tekintetében. |
2009-12-11 20:06.05 |
A Bábel viszont az egyik legnagyobb filmje!!! |
2009-12-11 19:55.21 |
Én is sokszor járok így! Várom, hogy majd talán körvonalazódik valami kimagasló, különleges, vagy egyszerűen élvezhető esemény, játék, akármi, de sajnos sokszor szembesülök a valósággal: szarból nem lehet várat építeni! |
2009-12-11 00:31.50 |
Köszönöm, hogy alátámasztottad a hsz., hogy az évek folyamán sok hasonló karaktere volt. |