Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
A Pentagon titkai - Filmbox Premium, 18:05 |
Kapitány és katona - A világ túlsó oldalán - Viasat3, 18:15 |
Kong: Koponya-sziget - Film+, 18:40 |
Kísérleti gyilkosság - Film Café, 18:40 |
A lekoptathatatlan - Paramount Network, 18:40 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jess Harnell (61) |
Piros Ildikó (77) |
Nick Moran (55) |
Peter Medak (87) |
Joan Severance (66) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Aki legyőzte Al Caponét |
Liza Minnelli |
2010-01-04 02:59.45 |
Természetesen a zsarupáros is teljesen rendbe volt, de ennek a filmnek az igazi mondanivalója nem csak a bűncselekményekben rejlik, hanem inkább a belső ének megnyilvánulásában, így néha a gyilkosságok csak eszközként funkcionáltak. |
2010-01-04 02:54.34 |
Egy felkavaró dráma krimibe csomagolva. Ezt a filmet fel kell dolgozni, nagyon nehéz elengedni. Clint Eastwood megint támadást indított a lelki nyugalom ellen, és egy olyan érzelmi töltetet ültetett belém, amely teljesen felzaklatott. Ért hozzá, hogy tipikus amerikai környezetbe (ami nem a rózsaszín világot jelenti, hanem az átlag amerikai embereket felvonultató átlag társasházas utcákat) ültessen különös, és néha kegyetlen történeteket. Nyugodt hangvételű, fokozatosan kibontakozó, sokszor tragédiába fulladó filmeket csinál, melynek nehezen feldolgozható a vége. Ez az ő védjegye, hamisítatlan, és durva.
Itt a korábban említett tragédiák teljes sorozata van jelen az egész játékidő alatt. SPOILEREKET TARTALMAZHAT! A rablás, és az erőszakolás egy életre megnyomorította a fiút. Ezt túlélni nehéz, de tovább élni mégnehezebb. A sokk hatására elfolytotta az érzelmeit, próbálta elfelejteni a történteket, de csak frusztrált lett, és kétségbeesett, leginkább mikor a végén állandóan felelőségre vonják, de ez már másik részhez tartozik. Tim Robbins tökéletesen játszotta a lelkileg meggyötört, melankólikus családapát, tisztelet érte, megérdemelte a díja/ka/t. A következő a gyilkosság, amely megrendítően lett tálalva, és Sean Penn fájdalmas kitörése, majd a feszültséggel teli lelki békétlensége tovább fokozta a hangulatot(neki is respect). Természetesen a fő kitőrés a folyó melletti rész, mikor leszúrja a barátját hihetetlen dűhében, és mikor közlik vele, hogy ki volt az elkövető, és kiderül, hogy tévesen ítélkezett, az egy átok rész. Ezek a fő tragédiák, de ott van a zsaru srác otthoni zűrje, amely a film elejétől, a film végéig jelen van, a lány gyilkosának a családjának, vagy Tim kissrácának a tragédiája, meg sem említve a lezárás voltát, amely felháborítóan igazságos. Nincs jobb szavam rá, minthogy felháborítóan igazságos, hiszen mélyen úgy gondolom, a halál néha feloldozás, viszont az igazságérzetemen csorba esett. A lényeg, a nyugodt hangvétel, nagy fokú izgalommal társult, és nem hagytak egy percnyi időt sem, hogy megpihenjek. Durva mozi, ezt át kell élni. |
2010-01-03 23:27.27 |
Ebben az esetben nem jó szó a 3*-ra, hogy átlagos, mert az ötlet, a díszlet átlagon felüli, a játékok sem voltak rosszak, de a bemutatás módja, a történet felépítése nem tetszett. Kevin Costner-nek korábban voltak felejthetetlen alkotásai, de itt a sokszor látott magányos hőst adta, minden mozdulata, a megjelenése már elcsépelt. Jeanne Tripplehorn-ra mindez ugyanúgy igaz, de persze más tulajdonságokkal. Ezerszer végigjátszott karakterek, mennyire unom. Egyetlen kivétel Tina Majorino, aki korához képest nagyon jó volt, energikus, vagány kis csaj. A látvány, a mélykék óceán, a rozsdás teknők rendben voltak, a harcjelenetek az elején ötletesek, ahogy a technikai megoldások is. Ettől függetlenül kettős érzelmeim vannak az alkotással kapcsolatban. Volt egy nyomasztó hangulata, amiben nagy szerepe volt a végtelen sós víznek, mely halálos, és kíméletlen. Akkor mi a gondom vele? Sokkal jobban ki tudták volna használni a körülményekből, és a storyból fakadó lehetőségeket. Csak gondoljunk a Nyílt tengeren című filmre, ahol a hatásfokozás mesteri, vagy ha a történetet nézzük, akkor a Mad Max-re. Így lett egy nem átlagos filmből 3*-os osztályzat. |
2010-01-03 20:02.36 |
Felkavaró, szókimondó, kegyetlen, igaz, és mindenek elött magával ragadó dráma, amely a kis költségvetése ellenére rendkívül izgalmas, és élvezet hallgatni az érvelésekkel teli, szarkasztikus monológokat. A párbeszédek annyira tipikusak, olyan sok embert ismerek, kiknek felületes gondolkodása engem is elszomorít, és ha rá akarom venni egy értelmes vitára akkor csak egy primitív, akár erőszakos ellenállásba ütközök. Meg kellene nézni sok fórumozónak is ezt a filmet, talán tanulnának belőle valamit.
Ha valaki nekiáll megnézni ezt az alkotást, ne várjon látványos effektusokkal, csöpögős szerelmi, vagy akcióval teli jeleneteket, viszont kap igazi drámát, tragédiát, igazi érzelmi megnyilvánulásokat, cinikus megjegyzéseket, rengeteg mindent egy filmben. Oliver Stone kiadta magából, nem szarakodott, elmondta a világnak, hogy ő hogy gondolja, amihez kapott színészi segítséget is, hiszen a szereplők az egyik legjobb alakításaikat adták, és itt volt lehetőségük is. Sajnálom, hogy ennyire nem ismerik ezt a remeket, kötelező darab. |
2010-01-03 03:54.21 |
Egy nagyon erős színészgárda ostromol minket kitűnő játékával, és én sem tudok ellenállni. Köztudottan nem vagyok oda a tipikus amcsi filmekért, de ez, minden jellemzője ellenére levett a lábamról. Nem is csak a fordulatos cselekmény, izgalom, vagy az ötletesség az, ami üt, hanem a fiatal tehetségek mellett a két vén krapek eszméletlen játéka. A mosdóban történő párbeszéd közelített a Szemtől-Szemben-ben tapasztalt felejthetetlen De Niro, Pacino szóbeli hadakozáshoz. Hoffman hozza, amit tőle várok, de leginkább Gene Hackman tetszett, aki idén már 80 éves lesz, mégis beleadott az utolsó elötti filmjébe apait-anyait, és a kora max a végén ütközött ki. Ennél jobban csak a Morgan Freeman-es filmjében tetszett, és elmondható, hogy korunk egyik legnagyobb színésze. A két fiatal gárdistától viszont várom továbbra is a jobbnál-jobb alkotásokat.
Gary Felder mozija már nem először feszegeti az esküdtszék sebezhetőségének a lehetőségét, és sajnos a bemutatott történet nagyon is hihető, egyben ijesztő. Pénz, és kegyetlen érdekképviselet, mindenre elszánt páros, ahogy a tiszta lelkiismeret, és az igazságvágy is. Kérdés melyik győz? |
2010-01-03 00:14.02 |
Ez egy klasszikus mű, amit lehetetlen megunni. A zene fantasztikus, a '80-as évek legjobb slágerei, amiket még a mai generáció is ismer, és a tánccal, a különleges látványvilággal, képi megjelenítéssel vegyítve igen szórakoztató, és hihetetlen a film hangulata. A történet egyszerű, és mára már sok hasonló forgatókönyvből készítettek zenés-táncos filmet, kezd unalmassá válni. Bevallom számomra kicsit fárasztó, de ellensúlyozza Jennifer Beals angyali arca, tökéletes teste, iszonyat mozgása, és a nagyon jó koreográfia. Mindenképpen kihagyhatatlan tündérmese, az amerikai álomról, melynek beteljesülése egy kész katarzis. Jó volt újra megnézni. |
2010-01-02 23:26.15 |
Egy kezdő rendező kapott egy lehetőséget, hogy technikai tudással valami újat alkosson, és ezzel Tony Scott élt is. A hangsúly a technikai tudáson van, mert nagyon mást nem tud felmutatni a film. Tény, hogy az akció a fellegekben szépen ki van a dolgozva, izgalmas, a képi megjelenítés tipikusan Scott, és ez akkoriban nagyon újdonság volt. Nagy siker is lett, igaz a színészek nagyon kezdők, a szerelmi, és a drámai vonal néhol idegesítően amatőr, de mégis egy mérföldkő, mint a színészek, mint a rendező, mint a technika szempontjából, és ezt értékelem. Kellemes kis szórakozás! |
2010-01-02 03:10.10 |
Ha egyszer sikerül vele találkoznod, és ráveszed, hogy töröltesse magát az alkotók közül, akkor én szívesen bevállalom, kérlek szólj majd a nevemben! |
2010-01-02 02:59.46 |
Ritkán érzem egy filmnél, hogy sajnálom, hogy vége, mert továbbra is részese akarok lenni a történetnek, bele akarom élni magam, de egy ilyen semmiség, mint a játékidő nem engedi. Bosszant, annyira fantasztikus alkotás volt. Olyan lelki töltöttséget kaptam, amilyet mozi ritkán ad nekem. Hát igen. Egy jó forgatókönyvíró megpróbálkozott a rendezéssel. A film elején, amikor láttam, hogy ez az árnyvilágban fog játszódni, és nagy szerepe lesz a lelkiségnek, érzelmi töltöttségnek, akkor rövid időre elgondolkodtam, mi kell egy rendező, forgatókönyvírónak (ha nem könyvadaptáció), hogy ilyet kitaláljon, megalkosson, és vászonra vigyen? Most, hogy láttam, hogy ez az egy rendezése volt, mindenképpen fokozottan érdekelne.
Önző dolog, ha a megbocsátást keressük, a lelki békét, vagy Isten bocsánatát? Ha azért keresünk meg valakit, akit megsértettünk, vagy közvetetten egyenesen meggyaláztunk, hogy utánna nekünk könnyebb legyen a lelkünk? Végig ezek a gondolatok gyötörték az emberünket, és erre én sem igazán tudom a választ. Egy biztos, most is a másik oldal van nekünk bemutatva, és együttéreztem egy olyan emberrel, akinek talán a halálát kívánnám, ha én vagyok az áldozat testvére. Egy gyilkos, ki megbánta bűneit, igazán megbánta, és most mi legyen? Megbocsátás a mi adományunk a társadalom, a hívők számára pedig Isten felé. De nehéz feladat. Gyilkosunknak sikerült olyan dolgot elérnie, amilyet sokaknak nem. Megmentett két embert a teljes pusztulástól, és még ki tudja hányat, csak a jelenlétével. Szerintem jó úton indult el, mert az önsajnálat helyett cselekedett, és a cselekedeteink határoznak meg bennünk, nem a be nem teljesített gondolataink. Nagyfokú bátorság kell ahhoz, hogy egy tettes, egy ilyen szörnyű bűn elkövetése után megkeresse áldozata rokonát. Lehet, hogy össze-vissza írok, de nagy hatással volt rám a film. Billy Bob Thornton-t még nem láttam egy ennyire kiszolgáltatott karaktert eljátszani, egy hasonlóan komoly filmben sem. Nagyon tetszett. Az arcáról le lehetett olvasni a lelki vívódását, gyötrelmeit, és azt, hogy teljesen elvesztette az önbizalmát, hiszen, hogy bízzunk magunkban, ha nem szeretjük saját lényünket. Morgan Freeman prédikált, de ő sem találta meg a lelki békéjét, és kereste az utódját, mert menekülni akart saját maga elől, bár tudta, hogy nincs sok értelme. Kirsten Dunst egy nagyon tehetséges lány, nő, kit ha nézek mindig úgy érzem, bárcsak megismerném. Ez nem rajongás, csak egyszerűen annyi féle szerepet játszik el kitünően, hogy megismerném, milyen is valójában. Itt egy kiszolgáltatott, erősnek látszó, de nagyon is sebezhető fiatal lányt alakít, ki nagyon szép, és ezért ő egy veszélyeztetett faj, egy rosszabb környéken. Családra talált, ami fontos, csökkenti a kockázatot, egy színtű védelmet nyújt a szörnyűségek ellen. Holly Hunter, egy nagyon magányos nőt játszik, kinek nagy szüksége van a biztonságra, a támaszra, és belefáradt, hogy egyedül veszi az akadályokat. Fantasztikus játékok, kissé komor, de a story hangulatához tökéletes képi megjelenítés, és jól felépített forgatókönyv, és rendezés. Végig lekötött, az ágyon felülve vártam állandóan: MOST MI FOG TÖRTÉNNI! |
2010-01-01 23:02.35 |
Diane Keaton-t kedvelem, igaz sokszor hasonló szerepben tündököl, legalábbis mostanság. Ő az átlag amerikai polgár, ki jó módban él, nagyon jól tartja magát, és még elég értelmes is. Viszont, ha ilyen értelmetlen rikácsolással párosul, akkor kikaparom a falat. Az, hogy a történet full átlag, és a játékok sablonosak, némely fárasztó nem gáz, de Keaton-ban nagyot csalódtam. Gyenge film! |
2010-01-01 20:47.09 |
Mikor meglátom, hogy ezt adják, akkor messze elkerülöm, mert ha megnézem megfájdul a fejem(szerencsére most csak az utolsó 20 percet láttam). Sajnos az aranyos kutyák, a gyönyörű tájak nem tudják ellensúlyozni azt az elképesztő bárgyuságot, amit áraszt magából, ez a tipikusan amcsi vígjátéknak nevezett ömlengős semmi. |
2010-01-01 20:32.56 |
Tetszett ez a vígjáték, sokat nevettem rajta, jópofa volt, viszont a Fapofánál gyengébb. Matthew Perry-t kedvelem, és nem csak a Jóbarátok-ban nyújtott alakításáért, és nem is csak az idióta karakteréért, hanem, mert én látok benne fantáziát. A korábban említett Fapofában már kezdett bizonyítani, talán lesz belőle valami. Elizabeth Hurley gyönyörű, és szexis, de hogy mennyire jó színésznő, hát... Ehhez hasonló vígjátékokhoz elegendő a tehetsége. Miért kapott mégis 3*-ot? Mert egy átlagos vígjáték, megnyerő, kissé ötletes, de átlagos történettel, átlag fordulatokkal, és igaz némely karakter humoros, de ez is sok hasonló vígjátékban megtalálható, így ez is átlag. Szívem szerint 4*-gal osztályoznám, de az eszem nem engedi. Ez van. |
2010-01-01 13:27.04 |
Még egy film, a nyomasztó, kétségbeesett, ijesztő, és lelki brutalitás felsőfokát képviselő alkotások között. A megnézéséhez is külön hangulat kell, főleg ha a rendezői változattal kezdek, ahogy most is tettem, hiszen az átváltozás megjelenítése, érzelmi világa sokkal lassabban, alattomosabban bújik be a bőröm alá, a fejembe. Az egész film invázió a lelki béke ellen, és még a legnyugodtabb részeknél is érezhető a feszültség, hogy mi fog most következni, nincs pihenésre idő, hiába, a több, mint három órás játékidő. Az alattomosság a legjobb szó erre az alkotásra, hiszen fokozatosan haladunk a teljes pusztulás, az őrület felé, és belekostolunk a Vietnámban harcolók érzelmi világába, és magyarázatot ad arra is, hogy miért maradt meg olyan sokáig az emberek emlékezetében ez a háború. Nem kevés politikai kritika keveredik a felelőség kérdésének taglalásával, ezzel adva gondolkodási alapot, az ézelmi sokszínűség mellett. Érdekes motívumokat sorakoztatott fel Coppola, mint például a Wagner zenére támadó helikopterhad, a Playmate lányok, a francia telepesek, a fotós újságíró, stb. Ezek a motívumok, mind valamilyen más kultúrát jelképeztek a dzsungelben, egy tisztább, de romlottabb civilizáció művein keresztül. Wagner felmagasztaló, erőteljes zenéje, az inváziót megtestesítő helikopterekből, a tiszta, szexi, de egyben magamutogató, erkölcstelen playmate lányok a szörnyűségeket átélt, kiéhezett katonákkal teli bázison, majd az isten háta mögötti harcállásponton, ahol teljes kiszolgáltatottságban lesznek modellekből útszéli kurvák. Lelkileg meggyötört, testüket gázolajért adó, kihasznált, és sajnálatraméltó lányok, kik ugyanolyan áldozatok, mint ott mindenki más. A francia telepesek, kik az ideológiákba kapaszkodnak, és egy fejlett, nagymúltú nemzet büszke polgáraiként próbálnak helyt állni a földjükön. A gond, hogy ezzel a kitartással, a családjuk vállik áldozattá, hiszen így nekik sincs lehetőségük a jobb életre, de ők csak némán szenvednek, ott ragadtak. Tetszett, ahogy az amerikai lányok felszínes szépségük kontrasztban volt a francia nő erotikus, igéző szépségével. A megtébolyodott amerikai újságíró, mint megtisztult követő, ki csak lehet, hogy túl akart élni, a fényképezőgépeivel, hippis stílusával, napszeművegével megint csak egy teljesen más világot képviselt a bennszülött kambodzsaiak között.
Természetesen ott az ezredes is, kinek példamutató a magatartása, tökéletes harcedzettsége, illetve parancsnoki vezetői tudása, mégis idővel feleszmél, és a megvilágosodás sötétjébe száműzi magát. Aki kicsit is átéli azt, amit ő, megérti, de kegyetlenkedéseit el nem fogadhatja. Az ezredes csak a megtisztulást hozó halált várja, nincs kibékülve ezzel a világgal, távozni akar, de előtte megmutatni, hogy mit, miért tett. Martin Sheen-t még nem láttam ennyire kivetkőzve magából. Mindig egy kimért, a becsületességet sugárzó színésznek tartottam, és az általam ismert szerepeiben ezt is kaptam, viszont itt megmutatta, hogy nagyszerű színész, és egy ennyire kemény, lelki vívódásokkal, érzelmekkel teli karaktert is meg tud formálni. Élvezet volt látni a játékát. Marlon Brando, és Robert Duvall a maguk kis szerepével minimum annyit adtak a műhöz, mintha egy kisebb kaliberű színész végig látható lett volna. Harrison Ford-ot egy kicsit kirakatbábúnak éreztem, nem volt jelentős szerepe, viszont a sikerei csúcsán húzónév lehetett. Összeségében mindenki tökéletes volt, nagyon tetszett ez az 5*-os alkotás. Ami furcsa volt, hogy mennyire fiatalok voltak, a ma már idős arcok, jó volt látni őket! Végezetül: gyűjteni fogom a legerotikusabb jeleneteket. Eddig kettő kimagasló jelenet volt: az egyik a Két szeretőben Gwyneth Paltrow mellmutagatása az ablaknál, a második a Chaplin-ben Milla Jovovich tükrös hálószoba jelenete, és most a francia lány, ki nagyon ismerős volt nekem, de most nem jut eszembe a neve, de utánnanézek, balhadinos ágyas jelenete Martin Sheen-nel, kegyetlen. |
2009-12-31 16:55.29 |
Elsőre azt gondoltam, megint egy átlagos romantikus vígjáték, de nem baj, most épp erre van szükségem. Mikor befejeztem a filmet, ez a véleményem nem változott, viszont csak járt az agyam rajta, és sok gondolatot ébresztett bennem, mígnem rájöttem, hogy az objektív véleményem alapján talán átlagos, de én nagyon is kedveltem. Először is sokat szenvedtem a film alatt, de nem a sablonossága, vagy a kiszámíthatósága miatt (mert bizony néhol előre mondtam a páromnak, hogy most mi fog következni), hanem a konok ellenállásuk, a háborújuk miatt. Teljesen át tudtam érezni a problémájukat, mert hitelesen adták elő. Persze írhatnám, hogy egy tipikus férfi, és nő hétköznapi gondjaik bemutatása, nem nagy szám, sőt talán sokan úgy gondolják, hogy túl egyszerű a téma, és ők felülemelkednek az ilyen mondanivalón, de szerintem épp ezért volt nagyszerű. Bevallom magamra ismertem Vince Vaughn személyében, és még az elején igazat is adtam neki, hiszen a párom is ki tud idegelni, hogy mindent azonnal akar, semmi nem ér rá, mindig engem próbál ugráltatni, és kiszipolyoz, de ő is erőn felül teljesít otthon. Ezt észre kell venni, meg kell becsülni, és néha engedni, hogy az legyen, amit ő akar. Aki engem ismer az tudja, hogy általában az van, amit én akarok, mert nem engedem, hogy bárki beleszóljon az életembe, de itt mégis az otthon nyugalmáról van szó. Egy nőnek ezerszer nehezebb dolga van, és nem csak a társadalmi elvárások miatt, hanem leginkább azért, mert egy átlag, tipikus férfi, mint amilyen néha én is vagyok, el tud lenni a nő gondozó jelenléte nélkül is, így a munka, melyet az asszony letesz az asztalra néha hiábavalónak tűnhet. A társam is próbált néha zsarolni, hogy "nem teszek rendet, mert nem becsülöd meg", vagy "ha nem mosogatsz el, akkor inkább nem is főzök", stb, stb. Ha nem tesz rendet, akkor rendetlenség lesz, ha nem főz, rendelek egy kínait, majd kidobom a műanyag dobozt. Megtehetem, hát persze, de akkor vége a nyugalomnak (ezért vettem mosogatógépet:)).
Visszatérve a filmre: egy általam nem igazán kedvelt rendező megmutatta, hogy lehet ezt a témát szépen kibontakoztatni, és izgalmasan, de mégis humorossan felépíteni. Vince adja a szokásos nagy mackó stílust, és ez jól is áll neki, Jennifer pedig gyönyörű, komolyan tetszett. Jó alakja volt, érzéki a mozgása, és a játéka is tetszett. A végén meglepődtem, de utólag örűltem neki, végre nem egy sablonos befejezés, méltó volt a filmhez!!! |
2009-12-31 03:38.29 |
Oliver Stone szeret elővenni olyan témákat, storykat, melyek bántják az igazságérzetét, és szereti megmutatni a világnak, hogy vélekedik ezekről. Sikerült újból emberi oldalról, drámaian, de izgalmasan bemutatni egy, az átlagembernek idegen világot, egy olyan világot, mellyel nem is nagyon törődik senki, amíg nem a saját tragédiáját látja meg benne. Lehet ez politika, lehet háború, vagy akár a tőzsde, ahol a spekuláció ugyanolyan mindennapos, mint az első két esetben, a lényeg, hogy vannak áldozatok, mindig vannak kárvalottjai az eseményeknek.
A rendezés, és a forgatókönyv tökéletes, hiszen ezt az adás-vételekkel, árfolyamokkal, számokkal teli környezetet megtelítette élettel, sorsokkal, és emellett sokmindenbe hagyott betekintést is. Különösen tetszettek a párbeszédek, az eszmefuttatások, ahogy Martin Sheen, és Michael Douglas előadja az élet igazi értelmét, természetesen teljesen más szemszögből, de ugyanazon embernek. Charlie Sheen itt óriásit produkált, megmutatta a cívódást. A szív, és az ész harcolt egymással. A díjakkal teljesen egyetértek, Daryl Hannah egy gyenge láncszem volt, és attól függetlenül, hogy mennyire jelentős személyt képviselt a filmben, keményen alulmaradt. Ez egy örök klasszikus, mindenképpen látni kell. |
2009-12-30 17:55.43 |
Én úgy gondolom szerette a fiát, sőt még a férjét is, csak ahogy te írtad, saját magát nem. Kevésbé szereti a gyerekét egy olyan anya, ki szülési depresszióban szenved, és ezért, szinte akaratlanul bántja a gyermekét?
Nem bánta, hogy otthagyta a családját, de szerintem ez egy nehéz, és fájdalmas elhatározás volt, megszenvedte, de egyben lezuhant róla a felelőség súlya is. Nem akarom túlbonyolítani, jót beszélgettünk! |
2009-12-30 17:37.00 |
Hát nincs igazság, csak igazságszolgáltatás. Gondolom érted mire gondolok! |
2009-12-30 16:08.03 |
OK, értem mire gondolsz! Tény, hogy lehet egy film sokrétű, elgondolkoztató, és lehet csak sablonos, utánzó, erőltetett valami is. Nem vettem kioktatásnak! |
2009-12-30 14:43.59 |
Hmmm. Ha jobban csinálta valaki? Itt emberek sorsáról van szó, így azt gondolom, hogy lehet így is érdekes a story. Nem tudom, hogy te írtad-e Clarissa, remélem nem haragszol, hogy tegezlek, hogy egy egyszerű könyvtáros lett, és ezért hagyta ott a családját? Szerintem számára az egyszerű könyvtárosi állás felért bármilyen karrierrel, hiszen a lényeg az, hogy ezt legalább ő választotta, és szabadon megtehette. Tudom kicsit hihetetlen, hiszen jól élt, stb, de ez többről szólt. |
2009-12-30 01:00.06 |
Annyira adtam volna rá 4*-ot, de nem vitt mégsem rá a lélek. Miért? Mi volt a gond? Ez a film egy örömjáték volt, egy nagyon hangulatos, kissé szentimentális alkotás, mely méltó befejezése Goldie Hawn karrierjének. Olyan érzésem volt, hogy hiába Susan Sarandon az eredeti főszereplő, de mégis Hawn-t mutatja be, az ő búcsúja, amihez Geoffrey Rush is tud segédkezni, sőt mindhárman óriásit alakítanak. A történet egyszerű, a levezetés, a rendezés sablonos, de nekem mégis tetszett. Nem kell erőteljesebb alkotás, ez így volt jó. Még lehet, hogy megváltoztatom az osztályzatomat. |
2009-12-29 21:40.54 |
Segíííííííííííítséééééééééég! Megnéztem, végignéztem, néha kínomban még nevettem is, de legyünk őszínték ez támadás a filmművészet ellen. Vegyél egy amerikai sablonfilmet(ami minőségében messze túlszárnyalja ezt a valamit)keress hozzá egy operatőrt, és várj a csodára. Szöszicicusnak meg kell néznie, szerintem élvezné.
Minden megmozdulás erőltetett, a zene semmitmondó, a vágások szörnyűek, a történet giccses, nincs is semmi, ami jó lett volna. Na jó a barna csajok, és a két barátnő, illetve Labanc segge kivétel. |
2009-12-29 13:14.07 |
Harmincegy éves vagyok:)! A végére sikerült rendesen kielemezni a témát, jó volt olvasni, és kezd visszatérni a fórumba vetett hitem:)! Két szó: döntés, és felelőség. A döntés lehetősége mindig adott. Szídjuk a médiát, mert manipuláló, és mert üzleti érdekek írányítják. Közgazdász vagyok, így ezt nem tartom rossznak. Mi döntünk arról, hogy mit nézzünk, és ha az emberek többsége a manipuláló szemetet nézi, akkor azt kapja utánna többszörösen. A lényeg a profit. Ha a kultúrális műsorokat tömegek néznék, akkor azokat nyomnák, mert a közte lévő reklámot jó áron el tudják adni. Felelöség pedig a gyermekeknél jön be a képbe, mert ha azt látja anyuci, apucitól, hogy a kultúr-ház-at nézik, akkor ő utánozni akarja a szüleit, és ő is hasonló minőségű műsorokat fog megnézni. Ez egy hosszú folyamat.
Visszatérve a filmre. A végére ugyanazok a kérdések maradtak fenn, mint az előző hsz-omnál voltak. A cél szentesítí az eszközt? Ezt bárki mondhatja. Ennek fényében cselekedhet bármit, ami számára igazságos, és jó? Abban is egyetértek, hogy a motíváció-ban van különbség, de kevésbé gyilkos az, aki bosszúból öl? Vegyük alapul a Cserbenhagyás c.filmet. A motiváció elfogadottsága elegendő ahhoz, hogy megfosszuk az egyént az életétől, vagy a döntés szabadságától(hogy milyen közöségben szeretne élni)? |
2009-12-29 12:33.01 |
Elnézést mindenkitől, akit megbántottam. Azt szokták mondani, hogy senki sem szereti, ha tükröt tartanak elé, és látja magát pőrén. Egyetértek azzal, hogy mindenki más, és azzal is, hogy mindenkire másként hathat a film, ezért jó a véleményeket olvasni, máramelyik értelmes vélemény, nem egyszavas. Milyen unalmas lenne, ha mindenkire ugyanúgy hatna egy alkotás. Túlnőni egy komoly művőn? Számomra ez olyan, mintha a hetedik mennyország után keresnéd a nyolcadikat. Egy vígjátékon, egy akciófilmen túl lehet nőni, egy ilyen drámán, legalábbis számomra, nagyon nehéz, leginkább azért, mert kell egy fajta alázat(nem a tehetségkutató műsorokból vett, és általuk elcsépelt alázatra gondolok), ami befogadhatóvá teszi az egészet. Nem vagyok unatkozó háziasszony, és hallottam, olvastam is hasonló történeteket, de itt a felépítést, és a bemutatás módját is kell értékelni, mert az igazán egyedire sikeredett. Az érzelmi intelligenciáról pedig sokaknak fogalmuk sincs. Nem akarok kioktatni senkit, és nem is ismerem személyesen a hozzászólokat, de én az írásaiK alapján vontam le a következtetéseimet. |
2009-12-29 10:59.13 |
Hagyott időt a szereplőknek, hogy bemutatkozzanak, és mível nagyon erős karakterekről van szó, ennek különösen nagy jelentősége van. Az érdekes, hogy ezen karakerek közül Josh Hartnett tűnik a leggyengébb láncszemnek, és mégis körülötte forognak az események, és a "mellékszereplők" pedig Freeman, Willis, Kingsley, de még Liu is erősebb, egyedibb jellemvonásokkal bír. Ez a leggyengébb jelző, a film előrehaladtával egyre kevésbé lesz jellemző Hartnett-re, sőt, kezd szépen lassan kibontakozni az igazi énje, lehullik az álarc. Ez igaz a történetre és a csavarjaira is. Van benne lassan kibontakozó rész, de hirtelen ható, ütős bomba is. Az pedig megintcsak a rendezőt dícséri, hogy a megszánás, a szeretet, a szerelem, és a szenvedély is helyet kapott egy igen zsúfolt alkotásban, és mindez picit sem volt szírupos, túlzó, csak egyszerűen hétköznapi, és emészthető. Azért Liu, a kora ellenére, nagyon jól néz ki, pörgős, és szexi. Willis adja a precíz, nagymenőt, mely ugyanolyan jól áll neki, mint a részeges, semmivel nem törödő nagymenő karakter. Freeman, és Kinglsey, a nagy öregek a megtört, félelemmel teli, de félelmet keltő, kegyetlen gengsztert alakítják. Egy ilyen gárdával, ilyen forgatókönyvvel, és hasonlóan jó rendezővel lehet rosszat csinálni? |
2009-12-29 02:31.31 |
Az elején arra gondoltam, megint egy sokszálon futó, agyonvariált akció-krimi, ami tele van csavarokkal, és megfelel a mai kor elvárásainak. Kezd egy kicsit unalmassá válni, vagy mégsem? Az mindenképpen bíztató, hogy nagyszerű színészek játszanak benne, és egy olyan ember a rendező, akinek az első filmje nagyon eredeti, és stílusos volt. Meg kell hagyni, fejlődött Paul McGuigan a Gengszterek gengsztere óta, mert az nyers volt, és kiforratlan, ez viszont kifinomult, és a történet szépen felépített. Folyt.köv. |
2009-12-27 20:46.50 |
Bájos, igaz kissé unalmas, és tele van elnyűtt klisékkel.
Egy ismeretlen rendező akar valami meghatót, és a szereplők épp ráértek, hogy ezt eljátszák. Ilyen érzésem volt a filmmel kapcsolatban. Teljesen átlag romantikus film, melyben semmi újszerűség nincsen, a felépítése egyszerű, a sablonok egymást verdesik. Ami megmenti a filmet az Annette Bening, kinek volt már pár hasonló próbálkozása, és szinte már a kisujjából kirázza a hősszerelmes karaktert, nem is értem, miért nem marad a Csodálatos Júlia, Amerikai szépség minőségű filmeknél, mert ott tud igazán kibontakozni. Katharine Hepburn profi, ez sem jelentett neki akadályt. Miattuk lett 3*. |
2009-12-27 20:28.33 |
Tetszik a gondolatmeneted, és nem csak ennél a filmnél. Homokba dugják a fejüket? Lehet. Nem tudnak változtatni? Miért nem? Az ember nagyon sok mindenre képes, ha akarja. Tény, ha a jelenlegi civilizációnkat akarjuk használni, akkor annak minden hátrányát is meg kell szenvednünk. Az is tény, hogy ha ebből szabadulni akarnánk, akkor nagyon nehéz dolgunk lenne, mert a társadalom jelenlegi szintje, területi hatálya és szabályozottszága rengeteg akadályt gördítene elénk. Megváltoztatni egy közösséget pedig nagyon nagy munka. Talán haladunk valami jó felé, de ezt megint ki dönti el, hogy az jó-e, avagy nem? Én nem látom olyan bórusnak a jelenlegi helyzetet, mint sokan mások, én nem sipákolok, hogy mivé fajul a világ, mert régen is voltak rossz dolgok, és mindig lesznek ilyenek. A film szerintem arról is szólt, hogy az egyén mennyire tudja kihasználni, például a döntés szabadságát. Ennek a korlátozása talán nem rossz? A legnagyobb rend a történelemben a diktátorok időszakában volt, de ott elveszett az egyén szabadsága, ez jó? Akkor ez, hogy is van? |
2009-12-27 20:11.36 |
Nálam abszolut etalon! Lehet azért, mert hasonlóan munkamániás vagyok, mint Reeves, és szeretem csinálni, amit csinálok, de valahol titkon talán mást kívánok? Át tudom érezni az egész karaktert, és nekem egyáltalán nem hiteltelen a szituáció. Természetesen ez csak az én véleményem. |
2009-12-27 20:03.55 |
Én mindenkinek tisztelem a véleményét, és alapesetben engem is zavarna, hogy nem tud normálisan érvelni egy negatív, vagy pozitív vélemény mellett. Az az igazság, hogy negatív kritikát írni egy olyan filmről, melyben értelmetlen cselekvések vannak, nincs benne szemmel láthatóan nagy fordulat, így nagyon unalmasnak hat, nagyon nehéz. Mit írjon, mikor nem érzett semmit, unatkozott és ennyi.
Ezt a filmet érezni kell, minden apró cselekményét, párbeszédét, a fordulatok érzelmi szinten mennek végbe, nem látható módon. Ahogy azt már írtam, mindenkinek tisztelem a véleményét, én csak sajnálni tudom, hogy az érzelmi intelligencia szintje nem oly magas, hogy a film értékeit át tudná érezni. Jelenlegi világunk iszonyat felületes dolgokon alapszik, a médiától a mindennnapokig, így nem csodálkozok semmin, csak reménykedek, hogy megvan ebben az emberben a motiváció, hogy felnőjjön ehhez az alkotáshoz, és valami több legyen számára a világ, mint ami jelenleg. |
2009-12-27 14:40.09 |
Bevallom nehezen viselem a családi filmeket, idegesít egyszerűségük, sablonoságuk, kiszámíthatóságuk, bárgyú humoruk, fárasztanak. Amikor karácsonyi időszak van, akkor nyakra-főre játszák ezeket a szarokat, és ez teljesen elzsibbasztja az embert. Abból a szempontból jó, hogy arra sarkalja a családokat, hogy egymással törődjenek, ne a tv-vel. Ezek a tulajdonságok lehet, hogy nekem ellenszenvesek, de azt azért be kell látni, hogy a családi filmeket inkább a gyerekek nézik, és nekik nem lehet egy Rekviem egy álomért-ot, vagy Az órák-at lejátszani, semmit nem értenének belőle. Így elfogadtam, hogy ki kell iktatnom a repertoáromból ezeket az alkotásokat, egészen máig. Véletlenül ültem le a tv elé, nem is figyeltem túlságosan, viszont a zene ismerős volt, a színészek is, ezért jobban odafigyeltem. Elkapott a film hangulata, bájossága, kedves naívsága, jó volt nézni. Laurence Olivier-nél tetszett angolosan büszke kiállása, tartása, modora, és mindezt nem lenézően adta elő, a gyerekek teljesjogú partnerei voltak a színészóriásnak, az angol úriembernek. Diane Lane első szerepe, mely elindította az útján. Már akkor is látszott, hogy nagyfokú érzelmi töltés, és fizikai energia van a kislányban, és ezt át is tudja adni a nézőknek, meg tudja mutatni magát. A többi gyerekszínész nem ismerős a számomra, lehet, hogy nem ismert a nevűk nálunk, vagy nem is forgattak többet, de olyan volt látni őket, mintha nagyfokú rutinnal rendelkeznének. A helyszínek csodálatosak, a történet aranyos, kedves, a színészek jól alakítanak, a zene fülbemászó, a rendezés egyszerű, így felfogható a gyerekek számára is, de mégis minőségi munka. Örülök, hogy valaki ebben a kategoriában is hajt az értékre, jobb lenne több hasonló mű! |