![]() | ![]() |
![]() |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak | ![]() |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Gyerekjáték (2019) (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Winnetou - Az utolsó csata - Film Mánia, 08:25 |
A fény ösvényei - Magyar Mozi TV, 08:30 |
Hajrá csajok 4. - RTL Három, 08:30 |
Mentőakció - Mozi+, 09:20 |
Ovizsaru - Moziverzum, 09:50 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Sean Astin (54) |
Tom Courtenay (88) |
Rashida Jones (49) |
Mark Moses (67) |
Ráckevei Anna (65) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Az angyal ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Ana Ortiz ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
2010-09-25 17:22.48 |
Nagyon szélsőséges érzelmeket keltett bennem ez az alkotás, hiszen hihetetlen érzelemhalmazt vonulatattak fel a film készítői. Jelen volt a realista zsenialitás, a téboly, a szerelem, a megaláztatás, és az elismerés is.
Vannak filmek melyeket sokszor meg lehet nézni, mert üdítően hatnak az emberre, vannak filmek, melyek csak egyszer használatosak, és vannak melyekre nem is vagyok kíváncsi, és van egy utolsó kategória is, melyet elismerünk, szeretünk, tisztelünk, de egy külön lelkiállapot kell a megnézéséhez, fel kell készülni rá, mert olyan hatása van, mely nehezen megemészthető, feldolgozható. Ez az alkotás ebbe az utolsó kategóriába tartozik, nem minden napra ajánlott, de mégis kihagyhatatlan, és értékes mű. Több film is eszembe jut erről az alkotásról, ilyen a Richard Attenborough által rendezett Chaplin, mely életrajzi vonatkozásában érdekes, Barry Levinson által rendezett Rain Man, Raymond Babbitt-ja a kissé különc, de zseniális karakter tekintetében, Darren Aronofsky által rendezett Requiem for a Dream, a nyomasztó, fullasztó, de átérezhető őrület, lelki összeroppanás bemutatásában, és egy érdekes, és talán nem ide illő, de mégis feltűnő hasonlóság, a James Mangold Copland-jében, Stallone által eljátszott rendőr, ki egy nagydarab, izmos férfi, ki összeesve, megtörve mozog, testtartása hanyag, ránézésre szánalmas, ahogy Russell Crowe is ebben a szerepben. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy koppintás lenne, csak azt, hogy amit sok remek műben pozitívumként értékelek, az itt összesítve jelen van úgy, hogy hatásos tud maradni. Russell Crowe állandóan meglep, hiszem mikor megismertem, csak egy nagydarab parasztnak gondoltam, aki csak karakterszínész lesz, valahogy úgy, mint Daniel Craig esetében, és mindkétszer tévedtem. Megállta a helyét drámai színészként is, és teljesen hihetően játszott. Átéreztem szenvedését, tiszteltem kitartását, és meghatott elismerése, mely rengeteg munka eredménye. Jennifer Connelly gyönyörű, és korunk egyik legjobb drámai színésznője. Számára nagyon is sikeres volt az évezredforduló, hiszen alakításaival beleírta magát a filmtörténelembe. Kettőjük szerelmi jelenetei tiszták, őszinték, érzelemdúsak, de nem nyálasak, mely egy hálivúdi filmnél kiemelkedő teljesítmény. Ed Harris profin, és alázattal játszik, mint mindig, alakítása meggyőző, és komoly szerepe volt abban, hogy ez a mű olyan legyen, mint amiket már korábban felsoroltam. Ron Howard elérte azt, hogy átérezhessem egy skizofrén zseni kilátástalannak tűnő életét, megfelelő finomsággal végigvezetett ezen a gyönyörű, de igen fájdalmas úton, és elérte azt, hogy ne tudjam száraz szemekkel kibírni a film végét (leginkább a tolladományozásos rész volt durva). Gratula neki. |
2010-09-24 00:56.18 |
Kellemesen hátborzongató alkotás, intelligens megoldásokkal, tabudöntögető történettel, elgondolkodtató végkifejlettel.
Sokszor hallom, hogy némely orvosok úgy gondolják, Ők élet-halál urai, felsőbbrendüségi komplexusban szenvednek, és nem törődnek olyan elavultnak vélt értékekkel, mint a felelősség. Sokszor vitatott kérdés, hogy a kisérletezgetések, a határok feszegetése, amely más ágazatokban elismert érték, és előreviszi a társadalmi, gazdasági fejlődést, az egészségügyben mennyire megengedett, és hogy milyen mértékben korlátozzák ezeket. Tény, hogy nem mindennapi érzés lehet a halállal szembeszálni, emberek, sorsok függnek orvosoktól, és ez hatalom, mellyel sokszor vissza lehet élni. Ebben a filmben saját magukon kisérleteznek orvostan hallgatók, hogy egy olyan kérdésre találják meg a választ, melyre az ember ősidők óta kiváncsi, egy olyan világba lépjenek be, melyről nem sokan mesélhetnek, a nagy ismeretlenbe, a túlvilágba. Innen már szubjektív írányt vesz a történet, és átmegy misztikumba, egy teljesen hihető, érdekes, de emészhető változatba. Kicsit a purgatóriumra hasonlított az alkotók álta megálmodott világ, egy olyan helyre, ahol először szembe kell nézned múltad árnyaival, és mikor elszenvedted az általad okozott fájdalmakat, megtisztulsz, és egy szinttel feljebb léphesz. Joel Schumacher jó érzékkel nyúlt a témához, hiszen a halál még mindig tabutéma társadalmunkban, hatásosan, és izgalmassan építette fel a történetet, jól választotta meg a helyszíneket, és nagyon jól válogatta meg színészeit, fényképészeit, vágóit. Szinészei nagyon tehetségesek, energikus fiatal csapat, kiknek ez a film meghatározó lehetett a karrierjük építésében. Valakinek sikerült, valakinek kevésbé, de itt még érzem az igyekezetet, az egyéniséget, profi munka volt. Élvezhető alkotás, többször nézhető darab. |
2010-09-23 00:55.21 |
Hálívúdban már-már sportot űznek Sly Arany-málna jelöléseiből, pedig egy felejthetetlen egyéniség, és sok általam elismert alkotást köszönhetünk neki.
Ebben a filmben megállta a helyét, pedig színészóriás partnerek vették körül, kik feladták neki a leckét, de Ő megalkuvó magatartásával, lomhaságával, idegesítő motyogásával, izmai teljes elernyesztésével, ellenpólust jelentett egy hímsoviniszta, megalomán, magukat alfahímnek aposztrofáló társaságban, ahol elvileg ő testesíti meg a rendet. A történet is elgondolkodtató. Mit eredményez, ha egy csapat korábban felsorolt tulajdonságokkal bíró, magukat Istennek gondolt, és törvény felé helyező ember alapít egy városkát, ami egyben a korrupció melegágya? Semmi jót! Alapvetően minden a helyén volt, de mégis egy kissé felejthető alkotásnak tartom, nem izzitott be, nem volt magával ragadó, pedig ha szétbontom, akkor túl sok kivetnivalót nem találok benne. |
2010-09-22 02:28.53 |
1994! Ebben az időszakban kezdtem komolyabban foglalkozni filmekkel, kezdtem odafigyelni hatásukra, élvezni minden percüket, átélni történetüket. Kezdtem bejárni a világot, megismerni más népeket, természetesen a rendező szemén, személyén keresztül, és a '90-es évek eleji amcsi filmdömping után egy üde színfolt volt ez az alkotás.
Adott egy, a harmincas éveiket taposó baráti társaság, kik intelligensek, érzékenyek, iszonyat egyéniségek, és összetartóak. Még mindig keresik az útjukat, keresik a helyüket a társadalmi elvárások, és az individualitás összefonodó hálójában, és ebben az útkeresésben vezet minket körbe Mike Newell, ki ezt megspékelte nemkevés humorral, gyönyörű tájakkal, tradicionális brit vidéki birtokok, és a hagyományos brit hagyományok bemutatásával. Ez önmagában sem kevés, de amitől ez az egész különleges, hogy mindez egy szerethető, az amcsi Jóbarátok európai megfelelőjének is tekinthető csapat élethelyzetein keresztül teszi ezt. A romantika nem túlzó, inkább életszerű, átérezhető. Hugh Grant-et és Andie MacDowell sokáig csak a Négy esküvős színészek voltak számomra, itt ismertem meg őket, és a generációjuk több tehetséges színészét is, köztük a nagy kedvencemet Kristin Scott Thomas-t. Newell nem bízta a véletlenre, Hugh Grant mérsékelt megnyilvánulása, gyermeteg viselkedése, angolos hidegvére, és a kitörés, szenvedély utáni vágya, Kristin Scott Thomas hűvős arckifejezése, merev megjelenése, de izzó, és nőies személyisége már korábban, Roman Polanski filmjében, a Keserű mézben megmutatkozott, Andie MacDowell vonzó, szexuális magával ragadó kisugárzása pedig, többek között a Szex, hazugság, video-ban volt tapasztalható. Ha melléjük beteszünk egy Rowan Atkinson-t is (kinek az esküvői jelenete haláli), akkor egy felejthetetlen egyveleget kapunk. Hamisítatlan brit hangulat, igazi európai gyöngyszem. |
2010-09-21 03:30.43 |
Dühöngtem! Szélsőséges érzelmeket szabadított fel bennem ez a film, végig tág pupillákkal követtem az eseményeket, és nem hittem el, amit látok. Volt itt kelet-európai, balkáni tragédia, román aljas kiskirályi, német sznob felsőbbrendűségi, és francia gerinctelen, kizsákmányoló kapitalista megnyilvánulás, láthattam intelligens tisztalelkű román apát, tisztes német mérnököt, szerelembe esett, kissé puhány német fiatal srácot, és megtévelyedett, bizonytalan, rengeteg érzelemmel felvértezett, okos fiatal lányt. Hihetetlen érzelmi töltet van ebben az alkotásban, romantikus, de nem nyálas, szenvedéllyel teli, de nem szexelős, társadalomkritikai mű, de nincs benne politika, olyan érzékkel fordul a különböző problémák felé, hogy magam is átéreztem azokat.
Bukarest! Nem jártam még ott, de elég lepusztultnak lett bemutatva, és ha van magyar valóság, akkor a román valóság szörnyűbb. Lehet, hogy szegények, és nem Mercedes-szel járnak, de büszkeségük. Bevallom a környezettől én is szabadulni akartam, de a német család lenéző, kényeskedő, tiszteletlen hozzáállása a helyzethez már engem idegesített. Alapból a fiú, és a lány között egy óriási kulturális szakadék húzódott, melyet tetézett Niku Iorga mindenre elszánt, és kitartó ostromlása, melyet Brindusa nem hárított kellő hatékonysággal, talán nem is akarta, és Stephan sem vette észre az intő jeleket. Puha pöcs volt, igaz ő a német lányokhoz volt szokva, de a román lányok forróvérűbbek. Így összességében esélyük sem volt. Az, hogy kinek a hibája, nem tudnám megmondani, ahogy azt sem, hogy ki a szánalmasabb ebben a történetben, hiszen más-más népről, kultúráról van szó, csak egyet tudok, drukkoltam nekik, de nem jött be. Hogy így jobban jártak-e, nem tudom megmondani, de ez így elszomorított. |
2010-09-21 01:38.35 |
Ez a film is azt mutatja, nem kellenek dollármilliárdok ahhoz, hogy egy izgalmas, a lassúsága ellenére feszült, és tökéletesen hatásos thrillert lássunk. Kell egy jó ötlet, egy jó fényképész, megfelelő környezet, nagyszerű színészek, és persze David Fincher, ki ezeket az elemeket összehangolta, felépítette, és valami különlegeset alkotott. Nem egyszerű munka, és ezért minden tiszteletem az övé. Jodie Fosterhez nagyon illett a szerep, igaz párszor már bebizonyította, hogy jól alakítja a törékeny átlagnőt, ki hamvaiból feltámadva anyatigrissé változik. Mellette nagyszerű volt Kristen Stewart is, teljesen hihetően játszotta a megrémült vagány kis csajt, de aki igazán ütött az az örök kedvenc Forest Whitaker volt. Bárgyú pofája, lomha alkata ellenére hihetetlen jó színész, nem tud rontani.
Gyönyörű volt az a lakás, melyben laktak. A padló, az üvegtető, mind-mind megfogott, és tökéletes helyszín egy esős időben játszódó thrillerhez. Külön tetszett a pánikszoba kialakítása, nem rossz ötlet, és jó alap a történethez. Többször nézhető alkotás, gratula az alkotóknak. |
2010-09-19 23:37.21 |
Kellemes kis vígjáték, egy kicsit gyenge történettel, néha sablonos szerepléssekkel, de mindezek ellenére szerethető, melyben nagy szerepe van Michelle Pfeiffer-nek. Néküle ez az egész vígjáték egy bohózat lenne, de Ő, a sziprkázó egyéniségével, és tehetségével megmentette a filmet. Olyan érzésem volt, hogy ebbe a gyenge alkotásba is belead mindent, és a hátán vitte az egészet. Ő, és Joan Cusack teste az elején megér 4*-ot! |
2010-09-19 21:03.56 |
A nyomasztó hangulat volt az, ami a filmben a legjobban tetszett. Érdekesnek tartom a forgatókönyvet, a hatásfokozás kidolgozását, csak valami plusz cselekmény hiányzik. A színészi játékok elfogadhatóak, de semmi különlegeset nem mutattak, maximum Sandra Bullock alakítása volt kiemelkedőbb.
Részletezve: Vannak a normál idősíkon mozgó filmek, melyeknél általában a csavar, a csúcspont, a film végén található. Vannak olyan filmek, melyeknél a film elején látjuk a végkifejletet, és az időben való visszaugrással az oda vezető utat szemlélhetjük. Ebben az esetben biztosak lehetünk abban, hogy mi fog történni, de akkor egy ütős történet kell, hogy lekössön a film végéig. Ez a film a másodikhoz tartozik leginkább, és az a különlegessége, hogy tudjuk, hogy a férfi meg fog halni, tudjuk, hogy nem kerülheti el a sorsát, de úgy van felépítve, hogy a remény végig bennünk van. A tehetetlenség keserű érzése lengi körül a filmet, végig azon izgultam, hogy Bullock kisasszony tegyen már végre valamit, hogy megakadályozza az előre látható véget. Miért nem tesz valamit, valamit másként, mint ahogy azt előre látta már? Miért nem akadályozza meg, hogy a férje a 220-as mérföldkőhöz menjen? Miért nem zárta be a suffniba? De rájöttem. Bármit is tesz, a halál mindenképpen bekövetkezik. Maximum, akkor megváltozik az odavezető út, talán még a helyszín is, vagy a módszer, de az idősíkon való ugrálásban ugyanazt tapasztalta volna. Az idő egy érdekes téma, mert ha valamit megváltoztatunk az hatással van a korábbi eseményekre is, így igazából nem érünk el vele semmit. Minden erőlködésünk alapvetően számításba van véve az események bekövetkezésekor(igaz én abban hiszek, hogy nincs előre megírt sors, vagy végzet, a döntéseink határozzák meg a jövőnket, de én nem is ugrálok idősíkon). Erről szól a Pillangó hatás is, csak profibb minőségben, és sokkal jobb forgatókönyvvel. Alapvetően erre a feelingre van a film felépítve, de sajnos hiányzik az a bizonyos ütős történet, az a plusz, mely értékessé teszi a filmet egy különálló alkotásként. Olyan, mint mikor fényképezek, és a képpel egy érzést szeretnék megörökíteni, ami nagyon nehéz, leginkább akkor, ha nincs mellette történet. Ezért lehet, hogy csak hármast adok rá, de az alap az egyáltalán nem rossz. |
2010-09-19 02:04.31 |
Kissé nyomasztó, és feszült hangulatú krimi, nagyszerű játékokkal, és elegendő csavarokkal a történetben. Röviden ennyi, de azért ezt még részletezném. A rendező nagyon jó helyszínt választott, egy fülledt, izzasztó floridai kisvárost, mely megfelelő fényképezéssel, színezéssel és vágással, már önmagában is nyomasztó, legalábbis szerintem. Ez nagyon sokat segített, mert sok unalmas, bevezető részt mentett meg, persze vegyítve a nagyon jó színészi játékkal. Denzel Washington nemhiába korunk egyik legelismertebb, és legsikeresebb színésze, ahogy ebben a filmben is futott az életéért, ahogy ráeszmélt átverésére, mind-mind teljesen hihető, és élvezet volt nézni. Eva Mendez túl tökéletes, nekem az ennyire tökéletes nők már nem annyira tetszenek, de most itt nem ez számít, letette a kötelezőt, de semmi többet, viszont Denzel doki párja haláli figura volt. Nélküle nem lett volna az igazi.
Összességében szerethető alkotás, nem mindennap állnék neki, de néha-néha érdemes megnézni! |
2010-09-18 18:32.08 |
Kettős érzelmeim vannak a filmmel kapcsolatban. Egyrészről sokszor erőltetettnek érzem a szerelmi szálat, már-már fárasztóak a megnyilvánulások, tragikus, és romantikus, mégsem elég drámai, kissé felületesnek hat az egész alkotás. Nem érzem összességében a kitörő lelkesedést, szenvedélyt, és szerelmet, majd a szenvedést, az önmarcangolást, külön-külön igen, de összefüggésében nem. A színészek nagyon jól játszanak, de a korábban felsorolt általam érzékelt problémák miatt nem olyan hatásosak. Robin Williams adja a bohókás drámai vénáját, de nincs benne semmi plusz, Annabella Sciorra-tól viszont valami kiemelkedően jó játékot láthattam. Sugárzott, mikor a boldog pillanatokat élte át, és a gyötrő kín, a téboly marcangolta, mikor nem bírta feldolgozni a veszteségeit. Szerintem az egyik legjobb alakítása, és nem mellesleg gyönyörű volt, mint mindig.
Sciorra játéka mellett nagyon tetszett a rendezés némely megoldása. Hihetetlen jó érzékkel festette a vászonra a menny általuk elképzelt fantáziavilágát, és a pokol mindent elemésztő bugyrait. Ha külső megjelenésben kellene ábrázolnom a depressziót, és szorongást, mint lelki állapotot, akkor hasonlóan sivár, szürke, és élhetetlen környezettel tenném. Az emlékek kapcsolódása a történetvezetéshez megfelelően kifinomult, és hatásos, a barangolás a túlvilágon pedig teljesen hihető, az úttáblák "elhelyezkedése" jól kigondolt. Egyedi alkotás, melynek talán vannak hiányosságai, de kellemes, és sokszor megrendítő utazásra vitt engem. |
2010-09-18 15:47.16 |
Kegyetlen! Nincs mélyenszántó, sokatmondó története, nincsenek benne csavarok, látványos akciójelenetek, vagy óriási drámák, csak egyszerűen bemutat egy hetet, mely megváltoztatta egy zsaru életét. Óriási karakterek, felejthetetlen jelenetek, klasszikus elemek a rendezésben, és a fényképezésben, és a zenék..., lehet, hogy Martin Scorsese csak producere a filmnek, de érződik a hatása.
Robert De Niro itt is megmutatta hihetetlen tehetségét. El tudja játszani a bunkó dühöngő bikát, a leleményes, kemény gengsztert, kinek az a fontos, hogy le tudjon lépni, ha a sarkon befordulnak a zsaruk, lehet ő vietnami veterán, ki a barátja után visszamegy Ázsiába, de eljátszhat egy keménykedő, kis gengsztert is, ki iszonyat frusztrált, ha Bridget Fonda kefélni akar vele, és egy ugyanolyan frusztrált zsarut is, ki ki akar törni a középszerű, átlagéletből, ki keresi az önmegvalósítást, hogy valami ütőset, valami eredetit, valami különlegeset alkosson, és, hogy ne legyen olyan rohadtul beszari. Nem csak az arcával, hanem az egész testével játszik, a mozgásával, a gesztikulálásaival. Lehet Ő magas tiszteletreméltó, de alacsony girnyó is, lehet Ő egyszerű, de egyenes, bunkó, kemény, és aljas is, olyan, mintha egyszer 160 cm, máskor 2 m-es lenne. Érződött benne a belső vívódás, vágy a kitörésre, és jön Bill Murray, ki nagyon elszánt, hogy Ő majd segít ezen a zsarun, hiszen valahol Ő is a környezete, és az imidzse fogságában él, megjátssza magát, de kegyetlenül. A film végén valahol büszke is "barátjára", és saját magára is, hogy segített a kitörésben. Sok férfi érzi azt, hogy segítenie kell egy nőnek abban, hogy ne a mocsokban éljen, ne legyen kihasználva, lovagok akarnak lenni, hős lovagok. Ezzel nincs semmi gond, csak két tényező szokott bekavarni. Az első, hogy általában a hős lovag egy olyan férfi, akit egy nő sem akar, a másik pedig, hogy nem minden nő akar tisztes családanya lenni, vannak olyanok kik élvezik a mocskot, azt, hogy megalázzák. Ezután jön a megszállottság, és az őrület, ez már más filmek bevezetője. A lényeg, hogy Uma Thurman tipikusan olyan lány, kit meg kell menteni. Érzékeny, finom, egy gyenge nő érzetét kelti, bájos, angyali az arca, egyszerűen zabálni való. Olyan, mint Jodie Foster által alakított Iris Steensman a Taxisofőr-ben, csak ott De Niro-t Travis Bickle-nek hívták, és ott ténylegesen Scorsese volt a rendező. Nagyon tetszett a megértő, laza, beleszarok zsarubarát karaktert megszemélyesítő David Caruso játéka is, adott egy ellenpólust a történetnek. Ez a film mégis sok mindenről szól amellett, hogy egy kellemes kikapcsolódás, mindenképpen érdemes belemélyedni:)! |
2010-09-16 00:49.24 |
Jól szórakoztam, laza szövegek, jó akciók. Mi zavar mégis? Nincs benne semmi egyedi, a forgatókönyv lehetne a Walker, a texasi kopó egyik része is, a színészi játékok erőltetettek, kissé sablonosak, és nincs lelke az alkotásnak, mely az első részből nem hiányzott. OK! Eva Mendez teste feldobta a filmet, igaz Devon Aoki nekem jobban tetszik. |
2010-09-14 15:07.30 |
Három erőssége van a filmnek.
Mathieu Kassovitz nagyon ért a hatásos tálaláshoz, a fényképezés, a vágások, a színezés, a félhomályos, hideg környezet, a hangok mesteri felhasználása, az esős időjárás, stb. mind-mind erről tanúskodik. A forgatókönyv hátborzongató felépítése, és maga az alaptörténet is eléggé lebilincselő, és ijesztő, és lehet, hogy nem annyira fordulatos, mint azt elvárnánk tőle, de szépen kidolgozott. Ezekhez kapcsolódik a harmadik erősség, a színészi játékok, hiszen nagyon komplett jellemeket kellett ábrázolni, mely nem egyszerű feladat, és itt számomra a legmeggyőzőbb alakításokat a lányok adták, le a kalappal mindkettő elött. Többször használatos darab, ezért kiadnék pár százast, hogy megvegyem a dvd-t. |
2010-09-14 14:40.48 |
Rengeteget nevettem a beköpéseken, iszonyat jól összerakták a szöveget, leginkább azért ütött, mert sokan voltunk a mozira, és így hat a tömeg-pszichézis. Akkor miért kapott 3*-ot? Mert semmi más nincs a filmben. Az alaptörténet fárasztó, és unalmas, már rengetegszer láttunk hasonlót, annyi különbséggel, hogy a fehér laza zsaru mellett kutya loholt, és nem egy nagyszájú fekete srác, vagy Eddie Murphy-től tapasztalhattunk minőségibb vígjátékokat. A színészi képességek sem bontakoztak ki. Martin Lawrence egyénisége már kiütközött pár jobban sikerült akcióvígjátékban, és tény, hogy jól áll neki a Bad Boys-os beszari papucs nyomozó, vagy a bűnőzőből álzsaruba átnyergelt vagány, szellemes, jópofa szerep is, de kezd unalmassá válni, és ha nincs mellette egy pörgős, ütős, többszázmillió dollárba kerülő filmes forgatókönyv, vagy egy igazi színész társ, aki kiegészíti az űrt, amit okoz. Ő egy olyan srác, aki iszonyat humoros, nagyarc, tipikus stand up comedy-s, de a filmvásznon egy komoly szereptől elvérezne. Ha mégsem így van, és remélem, hogy tévedek, akkor talán hamarossan látom a cáfolat bizonyítékát. Steve Zahn fárasztott a félresikerült ábrázatával, és bárgyú mozgásával. Lehet, hogy ez is volt a cél, de akkor nem értettem a jellemkomikum e furcsa ábrázolását.
Összeségében jót szórakoztunk, de egyszer elég volt! |
2010-09-11 01:46.27 |
Fekete, romantikus vígjáték, annak minden jellemzőjével. Kellemes, de nincs benne semmi különleges. Nem fárasztó, de nem is hatásos, a romantikus jelenetek kidolgozottak, de nem átérezhetőek. Egyszer érdemes megnézni! |
2010-09-11 01:35.38 |
Kettős érzelmeim vannak a filmmel kapcsolatban. Először is egy profin összeállított, nagyon jó fényképezéssel, sűrű vágásokkal, hang, és látványeffektusokkal operáló akciófilmet láttam, melyben minden megvolt, aminek meg kell lenni egy hasonló alkotásnál. Külön tetszett, hogy nemigazán voltak rossz-fiúk, talán csak egy-két zsoldos katona, akiknek teljesen mindegy volt az ideológiai háttér, csak a pénzre hajtottak. Itt hősök szerepeltek, szerethető, tiszteletre méltó, vagány, kemény, karakteres hősök, kiket megértünk, és majdhogynem elfogadjuk cselekedeteiket, hiszen a felszín alatt megtaláljuk az igazi bűnösöket. Ez mély értelmű, jelentéssel bíró forgatókönyvet feltételez, mely egy szinten talán igaz, de ha az alapokat nézzük, akkor az egyszerűségről tanúskodik. A szereplők jól játszanak, tiszta hálívúdi munka. Minden profin fel van építve, kényesen ügyelve a forgatókönyvben szerepeltekre. Erre onnan következtetek, hogy sokszor nagyon mesterkéltnek hatnak a szövegek, túl kidolgozottak, sokszor nem életszerűek, hatásvadásznak tűnnek (talán csak Sean Connery lazasága mentett meg pár jelenetet). Emiatt rontottam le 4*-ra, és vannak kettős érzelmeim. Michael Bay nagyon ért a hatásos akciófilmek elkészítéséhez, bevet minden eszközt, és jól csinálja. Maradandó élmény, többször is láttam már, és még nagyon sokszor megnézem. |
2010-09-11 00:49.27 |
Egy kellemes, jópofa vígjáték, könnyed játékokkal, gyönyörű környezetben, de ennyi! A forgatókönyv, a történet átlagos, sokszor látott jelenetek, és poénok vannak benne, és bármennyire kedvelem a francia filmeket, és valamilyen szinten ezt is, ez egy középszerű alkotás. Egyszer érdemes megnézni a feeling, és a korábban felsorolt pozitívumok miatt! |
2010-09-08 00:39.01 |
Unalmas, kiszámítható tv-film. Igaz a történetet az élet írta, de ez gyengén lett prezentálva! |
2010-09-08 00:12.03 |
Talán átlagos, talán sablonos, de akkor miért 2*, és nem 3? Iszonyat technikát, pénzt beleöltek a semmiért, és ez kőkeményen bosszant.
Az első részhez hasonlítani sem lehet, hiszen, mint alaptörténetben, mint kivitelezésben, mint színészi játékban nagyon alulmaradt. Alaptörténet: próbáltak egy kiterjedtebb, aljasabb, titkosabb összeesküvést kitalálni, de ehelyett egy sokszor látott "B" kategóriás forgatókönyvvel dolgoztak, próbáltak több, profibb technikát felvonultatni, de inkább erőltetettnek tűnt a használata, probáltak egy keményebb xXx ügynököt kipróbálni, de csak egy stílustalan, mindent lezúzó, felrobbantó kőbunkót sikerült összehozni, aki a kreatívításnak, és a szellemességnek is híján van. Beprobálkoztak az amcsi fekete gettók ötletével, de azt már ellötték pár évvel korábban a Gyilkos napban, de ott még ütött is a japánokkal szemben, próbálkoztak az erős amcsi kocsikkal, de ezt a lőport is már elégették normálisabb felállásban, rengeteg filmben. Így nem maradt semmi, amit értékelni tudnék. Kivitelezés: Könyörgöm, egy Mátrix, egy Terminátor után, még a Charlie angyalaiban is hatásosabb volt a technika, a hang, és látványeffektek, mint itt. Az autós üldözések hihetetlen gyengére sikerültek, szinte látni, a bevetítéseket, a filmkockák gyorsítását. A robbantások bénák voltak, de még az épületek felépítése is amatőr munka, a különböző katasztrofa-filmekben is jobbat látni. Színészi játékok: Ice Cube a maga mackós mozgásával, kissé buta pofájával, sablon játékával nagyon gyenge volt, Williem Dafoe, és Samuel L. Jackson sem adott semmi többet, nem is értem miért vállalták el. Egyedül Sunny Mabrey iszonyat segge, tökéletes teste, és pofija volt hiba nélküli. |
2010-09-07 02:06.24 |
Furcsamód számomra ez a film mindig az Édes November koppintásának tűnt, mível egymás után láttam mindkettőt, és akkor Sweet November lázban égtem, de rá kellett jönnöm, hogy a kettő, a párhuzamok ellenére, teljesen más film (nem kell fórumozó társaimnak figyelmeztetni, hogy ez a korábbi alkotás). Igen, mindkettőben van egy haldokló lány, és mindkét lány, egy egyéni, és nagyon is szerethető karakter, de mindketten mást képviselnek. Egyikük az erőt mutatja, míg a másik nem fél törékeny lenni, ez azért is érdekes, mert a törékeny meri felvállalni a szerelmet az első pillanattól, míg a másik menekül előle, a gyengébb meri kimutatni a gyengeségét, az erős csak elbújtatja azt, igaz ez számára megváltást jelent.
Számomra ez a film a másik továbbgondolása, mi van ha nem vállnak szét, és a férfi lát egy durva leépülést? Mi van ha el tudja temetni, és nem elhagyni beletörödve szerelme akaratába? Itt jönnek a férfi karakterek. Mindkettőt meg kell menteni önmagától- gondolja mindkét esetben a rendező, a forgatókönyv író, stb. Biztos? Nem élhetnek mindketten tovább az általuk felépített, és szeretett világukban? Miért ne! De mindenki vágyik arra az igazán szép, de egyben gyötrő érzésre, lehet az férfi, vagy nő, mely értelmet ad, beteljesíti az életünknek. Az Ősz (vagy November)! Érdekes évszak az Ősz, sok minden rejlik benne. Szép színes, de a száradás, az elhalás színei ezek, melegség tölt el, ha körbenézek a tájon, pedig egyre hűvösebb van, a szagok kezdenek eltünni, némely madarak elrepülnek, némely állatok téli álmot alszanak, valahol a szép, nyugodt, de sokszor rideg, és a visszafordíthatatlan elmúlást szimbolizálja. Megértem, hogy ezt az évszakot választották az alkotók. Sok minden van ebben az alkotásban, de nem mindennel vagyok kibékülve. Bevallom megértem miért ők kapták az Arany-málna díjat. Richard Gere hozza, a már tőle megszokott szívtípró karaktert, szinte már sablonos, és unalmas. Winona Ryder gyönyörű, a mozdulatai finomak, a nézésétől kifutok a világból, és jól is játszik, de ketten együtt idegennek hatnak. Hiába a sok közeli összebújás, a sok szerelmes jelenet, valahogy nem passzolnak. Mással nincs is gond, de azért ennek a problémának van súlya a film egészét tekintve, ezért nem kap tőlem soha 5*-ot, és ezért marad a kedvencem a Sweet November. |
2010-09-05 01:57.00 |
Mi kell egy jó akciófilmhez? Egy izgalmas, pörgős, de nem túl bonyolult forgatókönyv, mely legyen kellőléppen értelmes, és fordulatos. Kellenek szerethető áldozatok, értelmes és vagány hősök, és gonoszok, egyedi karakterek is, kik hitelesen játszanak. Kell egy ütős zene, gyors jelenetváltások, hatásfokozó vágások, gyors, és hatékony kameramunka, és sok-sok pirotechnikai, látvány, és hangeffektek, hogy az akciódús jeleneteket élethűen, és átérezhetően szerkesszék meg. Itt mindezt sikerült egybe gyúrni, és egy hamisítatlan '90-es évekbeli feelinget kölcsönözni neki.
Jan De Bont első rendezése hihetetlen jól sikerült, rengeteg tapasztalat van a háta mögött, melyet fel is használt. Keanu Reeves egy tökös zsarut játszik, hihetetlen akciókkal. Sandra Bullock-ot itt ismertem meg, és nagyon szerethető vadmacska. Dennis Hopper-nek pedig a vérében van a rossz nagyfiú karakter, és hihetetlen jól áll neki. Autós, helikopteres üldözések, robbangatások, szédületes mászások, liftzuhanások, mi kell még? |
2010-09-05 01:26.36 |
Nem nagyon kedvelem a hasonló alkotásokat, mert rengeteg "B" kategóriás filmet készítettek hasonló forgatókönyvvel, és történetvezetéssel, de ez most jól sikerült. Adott egy nagyon fiatal Ray Liotta, ki megmutatta, hogy drámák, és krimik mellett, akciófilmekben is remekel, hiszen meggyőzően játsza a profi, de lelkiismeretes, magányos hős gyilkológépet, ki kivezeti a népét Egyiptom földjéről. Helytállt a két öreg, Lance Henriksen, és Stuart Wilson mellett, kiknek sokkal nagyobb tapasztalata volt, és már rutinossan eljátszottak egy ilyen, nagy színészi képességet nem igénylő szerepeket, karaktereket.
Élvezhető alkotás, és nosztalgikus hangulatban talált, szerencsére! |
2010-09-04 14:05.48 |
Az eszem azt mondja, hogy nem lehet 5*, de legbelül érzem, megfogott ez az alkotás.
Bon voyage egy szenvedélyes, romantikus dráma, melyben van akció, kémkedés, felszínes csillogás, ármány, és valódi érzelmek egész hálózata egy csipetnyi háborúval fűszerezve. Gyönyörűen van fényképezve, a színezés, a vágások, a beállítások, mind-mind profi munka, a képeket nézni magában élmény, de ha még hozzáveszük a színészek nagyszerű játékát, és a történet érzékeny, és finom felépítését, akkor egy kevésbé ismert remekművet kapunk. Gérard Depardieu rutinossan játszotta el a gerinctelen politikust, de Ő csak mellékszereplő, hiszen az igazán erős karaktereket, és különleges alakításokat Grégori Derangére, Virginie Ledoyen, Isabelle Adjani szerelmi háromszögétől kaphatuk. Grégori Derangére egy érzékeny, manipulálható, kissé naív művészlélek, ki szöges ellentetje Isabelle Adjani manipuláló, erkölcstelen, csak az imidzsével foglalkozó, eltévelyedett, magányos, és szeretetre éhes, ünnepelt színésznőnek, ki nem rest bárkit kihasználni az érdekei érvényesítése érdekében. Mindketten szánalmasak, és sajnálatra méltóak, hiszen csak túlélni próbálnak egy gonosz, erőszakos világban. Egy érdekes ellenpólus szerepét vállalja Virginie Ledoyen, kinek vannak elvei, és az érzelmeit a háttérbe szorítva, de általában a józanész által vezérelve cselekszik. Egyáltalán nem annyira hideg, mint mutatja, sőt izzig-vérig francia nő, de ez a szerep Isabelle-re marad, és ez bekavar hármuk kapcsolatába. Isabelle Adjani-n nem látszik az életkora, letagadhatna legalább 20 évet, gyönyörű prima donna, ki után rajonganak a férfiak. Nem is gondolnánk, hogy ez mennyire fárasztó, és felörli az embert, de ő választotta ezt a szerepet, hiszen végig csak színészkedett, sokszor már nagyon fárasztó volt. Egy férfinek nem lehet könnyű a választás, ha kettőjük közül kell választani, pedig, ha kivülről nézi az ember, akkor talán egyszerű kérdés. A mellékszereplők is mindent beleadtak, Peter Coyote, Yvan Attal, mind-mind meggyőző, és hiteles. Összeségében egy klasszikus romantikus francia drámát láthattam, mely megfogott, és belevéste magát a fejembe. |
2010-09-04 01:09.33 |
Ha Oliver Stone filmmjeit, hiába forgatták azokat a régmúltban, vagy mostanában, miközben nézem, mindig egy nosztalgikus hangulat fog el, mert elvekről, értékekről, összetartásról, morálról ad egy kis tanítást, mely manapság egyre elveszettebb témák, és kevésbé fellelhető életünkben.
Nem kedvelem a sportról szóló filmeket, mert a sport önmagában nem köt le, de itt sokkal többről volt szó, mint a football-ról, itt sorsokról, dícsőségről, bölcsességről, és a tökösségről volt szó felsőfokon, fantasztikus színészi játékokkal, feszült és jól felépített történetvezetéssel, tökéletes kamerabeállításokkal, fényképezéssel, és vágással. Ez egy profi munka, és persze van benne kemény társadalomkritika, melyet már Stone-tól megszokhattunk. Megmutatja mi folyik a háttérben, az üzleti érdekeltségeket, azt, hogy egy ember nem más, mint értékes tárgy, melyet felhasználhatnak, és hogy hová tünt a gyermeki érdeklődés, a játék szeretete. Sokszor én is megkérdezem: merre tartunk? |
2010-09-04 00:42.39 |
Még egy tipikusan tv-filmes probálkozás. A történet érdekes, van benne lehetőség, hogy egy igazi dráma kerekedjen ki belőle krimibe csomagolva, de ez nem igazán sikerült. A tálalása lehetett volna izgalmasabb, a történet felépítése, és a fényképezés unalmas, pedig egy gyönyörű országban játszódott, a vágás, a hang filmhiradószerű, a játékok kiszámíthatóak. Kár érte, pedig az alaptörténetben van kémkedés, szabotázs, elvükért harcoló emberek, robbantás, gyilkosság, nagyszabású nyomozás, nagyhatalmi játékok, és mindebből csak egy átlag valamit kaptam. Bevallom, hogy a lehetőség miatt osztályozom le, mert megfelelő rendezéssel, és befektetéssel potenciális 5*. |
2010-09-01 01:09.24 |
Anthony LaPaglia számomra szimpatikus színész, de nem tudok túl sok jó filmet felsorolni tőle. Rengeteg tv-film, melyek komoly témákat dolgoznak fel, de elég minőségtelen formában. Kár érte! |
2010-09-01 00:42.28 |
Ugyanaz a történet, és felépítése is hasonló, csak a helyszín más, a környezet, ami viszont tényleg gyönyörű, és a kamerázás is nagyszerű. Ennyi! |
2010-08-29 23:55.54 |
Érdemes végignézni a műsorújságot, mert ehhez hasonló gyöngyszemekre bukkanhatunk, mint ez a pörgős, igazi '60-as évekbeli, művészi vígjáték. Nagyon tetszett, hogy milyen szélsőségesen mutatta be a két világot, a sziciliait, és a brittet, igaz legyünk őszinték, az észak olaszok is hasonlóan szabadon, liberálisan gondolkodók, mint a brittek, így ki sem kellett volna mozdulniuk Olaszországból. Igaz jó, hogy megtették, mert a lány elveszettségét jobban lehetett érzékeltetni egy idegen országban, ahol még a nyelvet sem ismeri, mint a saját hazájában, mégha ennyire különböző két részre oszlik. Mario Monicelli nagyon jól ábrázolta Assunta örlődését a két világ között, a neveltetése, a családközpontúsága, a szokás hatalma, és a kissé erkölcstelenebb, szabadabb, lehetőségekkel teli élet között. Egyik sem jobb a másiknál, csak másabb. Tetszettek a kalandok, melyekben Assuntának része volt, hogy milyen hatással volt környezetére, és, hogy mennyire tisztán, és ésszerűen, elvek szerint gondolkozott. Néha azt éreztem, hogy Monicelli kicsit a liberálisabb élet felé húz, de az utolsó párbeszéddel, melyet Assunta Vincenzóval folytatott, kiegyenlítette a mezőnyt.
Monica Vitti gyönyörű, temperamentumos, kissé faragatlan, de jól nevelt, szenvedélyes nő, olyan, amilyennek egy igazi sziciliai nőnek lennie kell. Fantasztikussan játszott! Élvezhető, szórakoztató, érdekes, és tanulságos! Érdemes belevágni!!! |
2010-08-29 20:08.33 |
Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy ez most tetszik, vagy hányok tőle. Annyira vegyesek az érzelmeim, mint amilyen vegyes zöldség maga a film.
Az első filmes rendezéseket azért szeretem, mert ott van még eredetiség, a rendezők próbálnak valami különlegeset kihozni magukból, beleteszik magukat a filmükbe 100%-osan. Természetesen vannak hatások, melyek fellelhetőek ezekben az elsőfilmes rendezésekben, de ez itt csak koppintásból állt. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy Till Attilának, vagy Tarantillának hívják az alkotót. Tarantino mellett volt egy kis Darren Aronofsky-féle Requiem egy álomért beütés is, a lelkizős részeknél, és így egyben lett egy drámai vígjáték romantikus egyvelege nem kevés marketinges résszel. A fényképezés, a kamera beállítások, a vágások, a karakterek, a zene, mind-mind ismerős a számomra, és ez egy kicsit zavar. A történetvezetésben, és a hatásfokozók alkalmazásánál van egy kis káosz, nincs rendesen felépítve, de akkor miért kapott mégis 4*-ot? Mert hiába koppintás, minőségien lett megcsinálva, a drámai részeknek meg van a mélysége (a párom pánikbeteg, én is végigszenvedtem pár évet), a szövegek haláliak, pár komikai elem is üt, és társadalomkritika is párosul hozzá, és legyünk őszinték, ezeket nem könnyű vegyíteni, de leginkább a két zsaru miatt billent a mérleg a 4* irányába. Gubik Ági nagyon tetszett, nem láttam még semmiben, de itt szépen alakított. Schell Judit kicsit ripacskodott, de Bánsági Ildikó, Egri Márta kettőse feledtette velem ezt a gigszert. Ősszeségében egy érdekes filmet láthattam, mely elég szélsőségesen hatott rám. |
2010-08-29 17:17.49 |
SPOILER! Igen az egyértelmű, hogy a csaj a gyilkos, de az talán rejtély marad a film végéig, hogy mindketten élnek, és megmarad a csattanó. A bíborfolyók a vérvonalat jelentik, a többit már kitalálhatod! |