Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
A szomorúság háromszöge - Paramount Network, 00:50 |
Mojave - Viasat Film, 00:55 |
Együtt leszünk karácsonykor - Film4, 01:00 |
Alkonyattól pirkadatig - AMC, 01:15 |
A Védelmező - HBO2, 01:36 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jess Harnell (61) |
Piros Ildikó (77) |
Nick Moran (55) |
Peter Medak (87) |
Joan Severance (66) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Deadpool & Rozsomák |
Pierre Morel |
2009-07-14 13:47.20 |
Milyen tanárod? Mi köze van a te filmnézésedhez? Javaslom nézd meg végig, érdemes. |
2009-07-14 13:43.29 |
Tény, hogy mi sem ismerünk túl sok indiai előadót, írót, költőt, nekik sem szükséges az európai írók, költő műveit ismerni. Az is igaz, hogy a film elején az iskolában volt szó a műről, így kellett tanulniuk, de ha megnézünk egy műsort, az egyik kereskedelmi csatornán, ahol azt taglalják, hogy sok felnöttnél okosabb egy ötödikes, akkor a kérdés sem meglepő. Nem a kultúrájuk része, és mi sem szoktuk megjegyezni azt, ami nem a kultúránk fontos része. |
2009-07-14 05:43.35 |
Egyetértek veled, Will egyre igényesebb, drámaibb szerepekben látható, kezdi kinőni az akcióvígjátékos, jópofás, kicsit könnyedebb műfajt, bocs rosszul írtam, mert kezd túlnőni ezeken, de azért remélem lesz egy-két régi karaktere is, hiszen lubickolt azokban. |
2009-07-13 22:31.50 |
Ízlések és pofonok! |
2009-07-13 22:21.28 |
Hanks, leépülését tökelétesen eljátszotta, helytállása, igazságérzete példamutató, a joga csorbult, de az elégtétel elérésének esélye adott erőt neki, hogy élve maradjon a per végéig. A zene egyértelműen a legjobb, ami kifejezhette a film hangulatát, a város, pedig a jogok amerikai őshazája, így egyértelműen jelzés értékű. Azt hinnénk fejlődik a világ, egyre kevesebb a diszkrimináció, és a gyűlölet, de ha megnézzük a Túl a barátságon c.film hozzászólásait, akkor azt a következtetést kell levonnunk, hogy több idő kell ehhez, 15 év nem elég. |
2009-07-13 20:33.01 |
Mit is írhatnék! Mindenki fejet hajt a mű elött, mely teljesen jogos, hiszen a téma, a történet, és a történetben szereplők bemutatása tökéletes, a játékok fenomenálisak, legyen az Hanks, ki megérdemelte az Oscar-t, Washington, ki újból megmutatta, hogy kell lezser eleganciával, kőkeményen odavágni, Banderas, stb.... Nem tudok kritikát írni, így marad az érzések leírása. A viszolygás, félelem, ami az emberekben van teljesen érthető, a butaság viszont már elitélendő. Át tudtam érezni, hogy miért félti az egészségét Washington, a tudatlanság, a betegség nem ismerete hozta magával a reakcióit. Annyira átéreztem mindkét oldalt, hogy furcsán hatott, mikor idilli családi körben a baba Hanks kezében volt, persze ugyanakkor jelzés is, hogy megbíznak a szerettükben, és biztos nem csinál olyat, amivel veszélybe sodorná a kicsit. A rokonság melléállása példátlan, és megnyugtató, hogy talán vannak ilyen összetartó családok, hiszen sokkal könnyebb feldolgozni, és elfogadni a történteket, ha egy ilyen háttér áll mögötte. Természetesen afro-amerikai ügyvédet fogadott (sikerült fogadni) Hanks, hiszen a betegségből, és a homoszexualításból fakadó diszkriminációja párhuzamba állítható a faji megkülönböztetéssel. Folyt köv mindjárt |
2009-07-13 18:29.37 |
Téa Leonitól nagyon sokan rosszul voltak, de pont ez volt a lényeg! Az ő karaktere megkívánta ezt a játékot, sőt szerintem tökéletesen megoldotta a feladatot, hiszen egy energiabomba nőről van szó, ki lehet, hogy többre tartotta magát szimpla háziasszonynál (bocs a szimpláért, nem egyszerű egy háztartást elvezetni), és nem tud magával mit kezdeni. Ambiciói vannak, küzd a sikerért, az elismerésért, de otthon a mindennapi dolgokban nem találja meg önmagát, így a küzdelme is hiábavaló. Kicsit próbál a férje sikereit is magáénak tudni, de ez közel sem azonos azzal, amit ő szeretne. Hisztéria, kilátástalanság, dűh, szomorúság, talán röviden ennyi. Tény, hogy Cloris fantasztikus volt, csak a megjelenése jobbá tette a történetet, de egy viszonyítási alapként is szolgált, tükre volt lányának. |
2009-07-13 11:20.47 |
Ha Anistont jó nőnek tartod(amivel egyetértek), akkor miért nem Ő magát osztályozod 5*-gal? Ha a film csak "egész tűrhető", akkor nem hiszem, hogy 5* lenne, vagy nincs igazam? |
2009-07-13 11:12.41 |
Igazad van! Chilei származású spanyol mester! Vagy az anyja, vagy az apja chilei, és gyerekkorában mentek át spanyolországba. |
2009-07-13 00:52.07 |
Nagyon kedves kis történet, nagyon tetszett! Nem most láttam elöször, de mihelyt meghallottam, hogy este játszák... Adam nem tartozik a kedvenceim közé, de itt tetszett a játéka, igaz néha olyan volt, mint egy hisztis kurva (Téa Leoni-val egyetemben), de sokkal jobb volt, mint az átlagos szerepében. De Paz Vega gyönyörű volt és fantasztikusan szerepelt, nagyon megfogott a temperamentuma, az életkedve, a családhoz való viszonya, a tartása és az, hogy tudott függetlenedni a felszínes amerikai életfelfogástól, nagyon rendben volt, ahogy Shelbie Bruce a kislány is. Mindenképpen egy üdítő hangulatú, elgondokodtató alkotás. |
2009-07-13 00:28.34 |
Egy kicsit kiszámítható, de mindenképp izgalmas thriller. Janiffer Aniston játéka nem mondható kimagaslónak, sőt egy kicsit erőltetett volt, de Vincent Cassel és Clive Owen szereplése ezzel szemben kimagasló volt. Hihetetlen, de igaz, ehhez hasonló esemény bárkivel megtörténhet, van egy műsor egy dokumentumcsatornán, ahol ezeket az átveréseket taglalták. Miért volt kiszámítható? Amikor megerőszakolták Aniston-t azt nagyon durvának tartottam, de valahol tudtam, hogy ez csak átverés volt, így nincs gáz, és már csak arra vártam mikor derülnek ki az események. |
2009-07-12 23:48.50 |
Számomra ez a film csalódás volt! Az első két rész után, ez gyenge volt. Tény, hogy önállóan nem rossz film, de mivel egymásra épülő folytatásról van szó, így nem lehet függetleníteni. Olyan volt, mint a Dallas, vagy a Fekete erdő klinika utófilmjei, ömlengések, emlékezések sorozata, tény, hogy volt egy-két rész, ami visszahozta azt az érzést, amit az első két rész megnézése közben átéltem, és a színészi játékok is jók voltak. Kár érte. |
2009-07-12 11:04.31 |
Leszögezném, hiába adtam erre a filmre 4-est, az Acélbakancs, az Ádám almái sokkal jobban megrendezett, sokkal jobb játékokat láthattunk bennük. 3*-ot jelöltem először, de nem vett rá a lélek, hogy így lemínősítsem, hogy átlagos. A történet teljesen más, mint egy idealista náci problémát feldolgozó filmben. Itt nem igazán az számít, hogy mit testesítenek meg a punkok, skinheadek, inkább ezek csak eszközök, hogy megmutassák milyen szinten összezavarodott személyiséggel állunk szemben, hiszen tudjuk, hogy az anarchisták, és a nácik utálják egymást. Tény, hogy fokozza a feszültségeket, hogy ha egy zsidó származású fiú neonácinak áll, viszont növeli a magányosság érzését is, hiszen egy náci nem áll ki egy zsidóért, akiknél pedig korábban menedéket, közösséget talált ők is kiestek a támogatók köréből. Egy teljesen elveszett, megzavarodott lélekről szól a film, az elején zavart a bugyuta megjelenése, viselkedése, viszont később rájöttem, hogy ő ilyen volt igazából. Nehéz lehet feldolgozni valakinek az anyja halálát, főleg úgy, hogy az apja nem igazán példakép a számára, nincs tekintélye, hiszen a srác még túl fiatal volt, hogy felfogja mik történtek az apjával abban a "rohadt" táborban. Feszültég, dűh, magány, elveszetség, megbocsájtás, halál. Talán így jellemezném ezt az alkotást! |
2009-07-11 22:03.31 |
Nagyon tetszett a hsz-od, egyetértek veled szinte mindenben. Szerintem viszont nagyon messze van a hálivúdi alkotásoktól, legyen az jó, vagy rossz értelemben. A happy end nem hálivúdi jellegzetesség, hiszen van úgy, hogy egy történetnek jó a vége, egyszerűen a hihetetlenül kiemelt, az utolsó fél órában másról nem is, csak a gyönyörről szóló filmek amik irritálóak tudnak lenni. Tipikussan az a helyzet, hogy mindenki ölel mindenkit, tapsolnak, bárgyú mosollyal kápzáztatnak el minket, szinte már a fülükön jön ki a jókedv. Asszony mondaná azt, ha nem lenne ezeknek az embereknek füle, körberöhögnék a fejüket. Fárasztó, eltúlzott, OK, hogy pozitív, de sok. Ebben az alkotásban viszont teljesen természetesen viselik az új, happy pillanatokat, ami jól van eljátszva.
Egyetértek veled abban is, hogy Lena Olin nagyon hiteles volt, szép alakítás, de nekem a férje is bejött, mármint az alakítása, nagyon jól eljátszotta az összezavarodott átlagpolgárt, aki talán az átlagnál bunkóbb volt, de a kornak megfelelően állt az asszonyhoz. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy ez a követendő példa, de érthető, hiszen ebbe szocializálódott. Ez a film hasonlít kicsit az '50-es évek lázadó alkotásaihoz, amikor Amerikában egy teljesen más értékrendet képviselő generáció nőtt fel, amit a többségi, rendszerint idősebb korosztályból álló társadalom nehezen tolerált. Itt a polgármester és az őt támogató, legalábbis ellene szegülni nem merészelő tömeg ellen lép fel a mi kis csokoládégyárosunk, és egy kicsit ő testesítí meg a haladást, a lázadást a békjóba kényszerítő egyház ellen, ami akár lehetne inkább partner, mint a hierarchikus rend őrzője. Érdekes volt, ahogy leírtad, hogy a városkába szinte mindenki hívő, mindig járnak templomba és betartják azokat a dolgokat, amiken minden évben túl kell esni. Nagyon jó megállapítás, ez itt a lényeg, hogy túl kell esni. Valójában hittek Istenben, és szívesen jártak templomba, talán azért, mert jót tett a lelküknek, vagy csak az elvárások miatt? Az egyik legjobb megállapítás, hogy Isten megadta nekünk a szabad akaratot, amivel élni is kell, és valahol ezt testesíti meg Juliette Binoche. Igen egyetértek abban is, hogy a csokoládébolt is egy templom volt, ahol azt a feltőltődést megkapták a szereplőink, amit az igazi templomban nem értek el. Ez Istenkáromlás? Dehogy, hisz igazából bárhol megtalálhatod a lelki békédet, nem kell ahhoz templomba járnod, bárhol beszélgethetsz Istennel, nem kell ahhoz, misén részt venned. Természetesen ez az én véleményem. |
2009-07-11 19:46.38 |
Tény, hogy egy igen gyenge Mad Max koppintás, de az biztos, hogy a feelingjét nem adja át. Lehet, hogy régen láttad:-)? |
2009-07-11 19:36.13 |
Hát ez nyomos érv :-), de van egy jóhírem, ha elmész egy Tescoba, tudsz venni egy Hatodik érzék dvd-t egész olcsón. |
2009-07-11 19:32.53 |
Lehet, de ez mégis egy felmérés, mondhatni Benchmark-ként működik, az emberek szeretetét, elismerését mutatja meg. Sok filmnél nem értek egyet vele, de ez van. Ha az a film "k", amelyik elismertebb, akkor ez a megfelelő hely arra, hogy megmérjük sikerül-e neki "k"-nak is maradni. Hiszen ha végignézzük a filmek toplistáját, és minden olyan filmet kiszűrűnk, amely kevesebb, mint 2 éves (hiszen az új filmek sokszor hirtelen az élre törnek, majd buknak egy nagyot) , akkor egy olyan lista kerül elénk, amely szinte minden tagja "k". Megvan az új megfogalmazásom, hogy mikor mondhatjuk egy filmre, hogy "k". Ha generációkon keresztül egy ikon a filmművészet palettáján. Igaz ennek igazolására, megint csak várni kell, legalább egy generációnyi időt. |
2009-07-11 18:27.59 |
és miért nem teszed? |
2009-07-11 18:23.43 |
Itt jön be az objektivítás, a Sin City-t 4*-ra jelöltem (most néztem meg). |
2009-07-11 18:21.07 |
Még nem telt el a fél, egy év, a Mamma Mia is volt a százakárhányadik, de nem akarok vitatkozni, szeretem a filmet és nem állítom, hogy nem lesz klasszikus, lehet, hogy minden idők legnagyobb filmesített képregénysikere lesz, igaz a Sin City nekem jobban bejött, de az más kérdés. Az is igaz, hogy a TDK-ba jobbak a színészi alakítások! |
2009-07-11 18:12.34 |
Jó példa erre a beugró, mikor semmi színpadi kellék nincs jelen, mégis minden szituációt, személyiséget el tudnak játszani. Egy filmben olyan eszköztár, technika, hang, és képi effektus áll a rendelkezésre, a zenei aláfestés is erősebb hatással kecsegtet, hogy a színész egy gyengébb játékkal is válhat "sztárrá". Magyarország ebből a szempontból is különleges, mert ha nem játszol filmekben, sorozatokban, tehát nem vagy tv-ből, moziból ismert, akkor nagyon nehéz helyzeted van a mai színházi életben. Külföldön a színházi színészek lenézik a filmeseket, Magyarországon nem tudsz megélni, ha nem filmezel. Visszatérve Statham szuperszínészre, számomra ő egy szórakoztató szereplő, aki ha nem lenne alatta technika, rendezői, és látvány, effekt, stb tervezői munka, nehezen lenne sokak kedvence! De most ilyen világban élünk, és én is kedvelem őt, ebből a szempontból én sem vagyok jobb, mint a többi pármillió ember! |
2009-07-11 17:26.59 |
Tény, hogy szerintem inkább színész a színházakban szereplő, mint a filmekben látható társaik. A megszemélyesítés, más emberek bőrébe bújás, érzelmek, érzések átadása a nézőközönségnek, az az igazi művészet! |
2009-07-11 08:35.44 |
OK! Elfogadom, hogy számotokra ez a film klasszikus, számomra, ha az lesz, akkor évek múltán jöhet majd szóba ezzel a minősítéssel. Valentino, akkor a Mamma Mia "k"? Szinte mindenki ismeri, és szélesebb körben ismert, mint a mostanában készült zenész, táncos darabok, összetettebb közönségrétegeket fogott meg. A jó filmek bemutatása után a helyezésük mindig megugrik. Ha a te logikádat veszem alapul, akkor fél, egy év múlva is a top mondjuk 200-ban benn kell maradnia. Most már csak várnunk kell.:-) |
2009-07-10 20:57.01 |
Van abban igazság, amit írsz, de nemrég néztem meg a Fekete eső-t, ami nagyon tetszett, és visszaadja a kor hangulatát, de mégsem írnám rá, hogy "k", mert nem ez volt az első ilyen jellegű film, "csak" egy tökéletesen megszerkesztett, az akkori krimik sorába beleillő, de sokkal jobb minőséget megtestesítő alkotás. A másik a Benjamin Brad Pitt történet! Jó, minőségi sok oscar-t nyert mű, de nehezen írnám róla, hogy "k", hiszen több film, több "k" jellemzőit lehet észrevenni rajta. |
2009-07-10 20:49.07 |
Nagyon szeretem a Star Wars legújabb részeit, de azt még egy barátom sem mondta nekem, hogy ez a három rész klasszikus, pedig szerintem igencsak újszerű megoldásokat vetettek be, és idővel lehet, hogy egyre többször hallom ezekre a részekre is, hogy "k". |
2009-07-10 20:40.31 |
A Star Wars, a Mátrix, a Keresztapa mind-mind valami újat, valami követendőt mutatott a következő filmes generáció számára. Tényleg kiváncsi vagyok, hogy számotokra mit jelent az, hogy klasszikus? |
2009-07-10 20:37.45 |
Mit vitatkoztok azon, hogy ez meg az a film "klasszikus"-e? Egyáltalán meg tudja valaki fogalmazni, mi az, hogy egy film "klasszikus"? Az én olvasatomban, akkor nevezhetünk egy filmet "k"-nak, ha valami újat, irányadót, egyedit testesít meg, amikor azt monjuk, hogy ez meg ez a film úgy van felépítve, olyan megoldásokkal operáltak, mint a Dark Knight-ban. Egyetértek azzal, hogy csak idővel lehet kimondani egy filmre, hogy "k", mikor már látjuk a filmipar reakcióját erre az alkotásra, hisz természetesen a néző kielégítésére a cél. Lehet, hogy nem leszek közkedvelt, azon kívül, hogy nagyon szépen összerakott filmről van szó, olvassátok el a korábbi hozzászólásaimat, de ez a film, szerintem, még nem "k". |
2009-07-10 10:46.52 |
Hihetetlen mennyire visszaadja a '80-as évek hangulatát a film, a zene, a hangeffektek, a kameramunka, minden annyira jellemző akkoriban készült krimikre, hogy visszarepített a régi idők mozijába, és ez tetszett. Ridley Scott-ot dicsőíteni szerintem nem kell, csak végig kell nézni az adatlapját. Douglast, Garciat jó volt látni ilyen fiatalon, kezdtem elfelejteni milyen dinamikus játékra voltak képesek, persze azért most sem panaszkodhatnak, csak egy jóval megfontoltabb, rutinosabb stílust sajátítottak el. Nekem különösen tetszett Ken Takakura szereplése, kár, hogy nem igazán csillogtatta később a tehetségét más alkotásokban. A film sok mindenben kritikus. Kritizálja a fiatalabb generáció tiszteletlenségét, az amerikai kultúra felszíneségét, és a Japánok korlátoltságát. Számomra Takakura az átmenet, talán épp ez volt az, ami tetszett benne. A fekete eső story-ja, a nyugati életmód ráerőszakolásának vádja vagy a japán gazdasági csoda piedesztára emelése, mind-mind elgondolkoztató tény. Olyan mintha csak mellékesen bele lenne szőve a történetbe, de szerintem ad egy támpontot az ottani gondolkodás megismerésére. |
2009-07-10 00:48.14 |
Sydney Pollack-ban most sem csalódtam! Róla mindig is tudtam, hogy óriás, de a két főhősünkről ugyanez gyerekkoromban nem is fordult meg a fejemben! Nicole Kidman valahogy mindig is ott volt a vásznon a BMX banditákban, vagy a Walt Disney bemutatjában, vasárnaponként volt az Ausztrál Expressz és sok-sok más szerepben megjelent, de nem igazán keltette fel az érdeklődésem, csak Ő volt Tom feleslege. De jót tett neki a vállás. Egy teljesen független, felszabadult nő jelent meg vásznakon, ki bevállalt néhány olyan szerepet is, amelyben megmutathatta színészi nagyságát, talán nem annyira népszerű filmek, de mindenképpen tele voltak/vannak tartalommal. Sean Penn-re először a Színek-ben figyeltem fel, de soha nem gondoltam, hogy ekkora magasságokba emelkedik, mint ahol most is van. Azért foglalkoztam most ezzel a témával, mert ez a film egy közös beteljesülés, ez a két színész kifejlődött, nem hirtelen törtek be, de szépen fokozatossan léptek egyről a kettőre. Mindketten vérprofik, az egész játékuk tökéletes, és jól viselték, játszották, hogy a rendező zseniális munkával több szálon futatja a feszültségeket, de ez nem zavaró, nem kuszálódik össze, hanem szépen párhuzamosan folynak az események, feszültségek. Voltak egyszer a közeli hozzátartozók elhalálozásai, a suttogás meghallása, a lány harca az igazáért, a merénylet elkerülésének eseményei és mindenek felett ott lapult az afrikai helyzet, gyilkolás, kínzás stb. A legjobb, a busz robbantás elötti iszőszak volt, mikor szépen lassan összefutnak a szálak, és jött a beteljesülés! |
2009-07-09 03:49.36 |
Valahogy ez a film több volt, mint a jó és a rossz harcának bemutatása, mélységekben közelítette meg mindkét oldalt. Elég nehéz megfogalmazni mire gondolok, és ez nálam ritkaság, talán ezért is 5*. |