Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Artúr, a király - HBO3, 17:41 |
Egy új kezdet - Izaura TV, 17:50 |
Nevem Senki - Film Mánia, 18:40 |
Non-Stop - Moziverzum, 18:50 |
Revolver - Mozi+, 19:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
J. K. Simmons (70) |
Imelda Staunton (69) |
Joely Richardson (60) |
Nina Dobrev (36) |
Patrick Sabongui (50) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
A vadnyugat születése (sorozat) - Vélemények |
Érdekességek! |
Dés László - Vélemények |
Donald Trump - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Fallout |
Ward Russell |
2013-07-19 16:55.49 |
Az eredeti Óz mozi műfaja egyik legnagyobb klasszikusa, melyet az idő fránya vasfogai képtelenek kikezdeni, mert az akkoriban remeknek mondható látványvilága mögé beszivárgott a megfelelő tartalom, és nem utolsó sorban a szív is.
Mivel a régi ismerősök újragondolása igen népszerű manapság cseppet sem meglepő, hogy Hollywood visszanyúlt a múlt egyik kincséhez, sajnos csupán fél sikerrel. Értem én, hogy itt a látványnak fontos szerepet kellett játszania, nincs is ezzel gond, és a szakemberek meg kell hagyni ki is tettek e téren magukért, azonban a látvánnyal történő hencegés csupán egy darabig működik. A fekete fehérből színesbe váltást átemelni remek ötlet volt, otthon a TV előtt is tetszett gondolom a nagyvásznon még hatásosabban működött. Aztán az ember egy ideig örömmel legelteti a szemét a gyönyörű színeken, textúrákon, de mindez egy idő után kicsit üressé válik, a kreativitás közel sem olyan fokú, mint mondjuk Burton-ék Csodaországában. Ráadásul a CGI sem hozza a kor legmagasabb szintjét, hiába a szép dizájn, ha annak megvalósítása miatt kilóg néha az a bizonyos láb. Számomra eléggé illúziórombolónak hatott, hogy folyamatosan érzékeltem, az egészet green screen előtt forgatták, a hús-vér színészek pedig picit kilógtak ebből mesevilágból. Pluszba sajnos a szövegkönyv is eléggé kispadosra sikeredett, a történet alapvázával ugyan nincs eget rengető baj, de karakterek közel sem olyan érdekesek, mint annó Dorothy-ék. A porcelánlányka, vagy a repülő majom ugyan hol vannak a Bádogembertől vagy a Madárijesztőtől? Összességében a filmet külcsíne miatt lehet élvezettel nézegetni, de instant látványa bőven kevés ahhoz, hogy szép képei hosszabbtávon megmaradjanak az emlékezetben. Az eredeti klasszikushoz max alulról mérhető előzmény mozi, pedig meggyőződésem, hogy némi plusz alkotószellem ellenében lehetett volna ebből több is, sokkal többi is..... |
2013-07-19 12:42.34 |
Rájöttem, hogy az éveimet kicsit rosszul fogalmaztam meg.:) Szóval "20. életévemet éppen hogy csak...." |
2013-07-18 21:09.10 |
Nem mostanság nevettem vígjátékon ennyit.:)) Apatow a Felkoppintva című mozival meggyőződésem szerint az utóbbi pár év (egyik) legkiválóbb műfaji alkotását tette le az asztalra. Friss volt, laza, szókimondó és meglepően, mondhatni durván őszinte. Apatow ezt a formulát görgette tovább, egy olyan korosztályt megcélozva, melynek problémáiról a még magukat örökéletű Pán Pétereknek tartó, moziba járó fiatalok többségének leghalványabb fogalma sincs, így közel sem csoda, hogy kikezdte őket. Pedig magam sem vagyok éppen a tipikus célközönség, húszas éveimet éppen hogy csak magam mögött hagyva aligha tarthatom magam sokat látottnak, de valahogy képesek megfogni ezek a nagyon is valós problémákat bemutató mozik.
Pete és Debbie párosa már az említett moziban, háttérbe szorulva is gyakorlatilag érdekesebb volt, mint főszereplőink. Egyszerre viccesek és szánni valóak. Persze így kívülről nézve sokszor dől rajtuk az ember, de nagyon is reális problémák húzódnak egy-egy összezördülésük mögött, melyeket nem is kell egy hollywoodi szkriptírónak kitalálnia, hiszen rengeteg kapcsolatban, családban mindennaposak, ami valahol szomorú........ De a mozi végig igyekszik ezt a keserédes kombinációt édesíteni, sikerrel. Néha bedobva olyan karaktereket, mint Melissa McCarthyé, akit én a Bridesmaids-ben nem bírtam nagyon, de most ebben a pár percben fetrengtem tőle haláli dumái hallatán. Összességében a film nyilván nem találta fel a spanyolviaszt, mégis meglepően sok poént, geget és helyzetkomikumot tuszkoltak bele, melyek átéléshez szükséges némi érettség, életkor, ezért nem mindenkinek való, de akinek nem tetszett nézze majd meg pár év múlva.))) |
2013-07-17 22:06.55 |
Nézőket ilyen sikerrel kevés filmnek sikerült 3 órán keresztül lekötnie, főleg ha azt nézzük akció is csupán elvétve akad benne. De kapunk helyette egy csodás nagy ívű történetet, szemet gyönyörködtető látképeket, pazar zenét, szerethető karaktereket, kitűnően ábrázolt kapcsolatokat, kellemes szerelmi szálat, és nem utolsó sorban egy olyan főhőst, aki jellemének minden szikrája IGAZ, így csupa nagy betűvel. Kínálhat-e egy mozi ennél többet? Nem hinném..... ezért van olyan különleges hatással az emberekre. |
2013-07-17 21:53.19 |
Farkasokkal táncoló (John Barry)
http://www.youtube.com/watch?v=FKBtpq9cKGk (The John Dunbar Theme) http://www.youtube.com/watch?v=FftStxvrHgU (The Buffalo Hunt) http://www.youtube.com/watch?v=ydkLr9MhLQo (The Love Theme) |
2013-07-04 02:23.40 |
Roppantul kíváncsi vagyok erre a filmre, Malick még sosem okozott csalódást, a zene pedig nála mindig nagyon fontos kifejező eszköz. |
2013-07-04 02:04.43 |
Jól gondoltad. :)) |
2013-07-04 01:57.17 |
a legújabb production video
http://www.youtube.com/watch?v=0Llxv8omjfU |
2013-07-04 01:51.18 |
Így félév késéssel eljutottam oda, hogy nagyjából sikerült meghallgatni mindazon filmzenéket, melyeket szerettem volna. Összegyűjtöttem a szerintem legjobbjait a tavalyi esztendőnek, melyek nem csupán egy tétel erejéig képesek kiemelkedni, hanem album szinten, komplexen is erős színvonalat képeznek.
(címek után a legjobban sikerült darabok) TOP 3 Pi élete (Mychael Danna) http://www.youtube.com/watch?v=8vbxdqCi_AQ (Pi's Lullaby) http://www.youtube.com/watch?v=M4Yo7hWhGwM (Tsimtsum) Hobbit – Egy váratlan utazás (Howard Shore) http://www.youtube.com/watch?v=kNM2waZjFwg (Axe or Sword?) http://www.youtube.com/watch?v=0sfjT8DvfpQ (Misty Mountain) http://www.youtube.com/watch?v=MMxwLCILU1k (Over Hill) Felhőatlasz (Tom Tykwer, Johnny Klimek, Reinhold Heil) http://www.youtube.com/watch?v=OoO8P9EVMaE (The Cloud Atlas Sextet for Orchestra) http://www.youtube.com/watch?v=mXttp8_xSHQ (Cloud Atlas End Title) További kiemelkedő zenék: A messzi dél vadjai (Dan Romer & Benh Zeitlin) http://www.youtube.com/watch?v=uxNy8spNktQ (The Bathtub) http://www.youtube.com/watch?v=2D2GLC48A60 (Once There Was a Hushpuppy) A csodálatos pókember (James Horner) http://www.youtube.com/watch?v=DGtwdY-Hqro (Main Title/Young Peter) http://www.youtube.com/watch?v=krd4HXMvG5I (Rooftop Kiss) Lincoln (John Williams) http://www.youtube.com/watch?v=IDbwYgzsLT8 (The People’s House) http://www.youtube.com/watch?v=vjqbQ-MvQTk (Freedom’s Call) A sötét lovag – Felemelkedés (Hans Zimmer) http://www.youtube.com/watch?v=clndZD_beQA (Gotham's Reckoning) http://www.youtube.com/watch?v=RaZdwJ6qTNs (Mind If I Cut In?) Az éhezők viadala (James Newton Howard) http://www.youtube.com/watch?v=8CrfaDUU4Ps (Healing Katniss) http://www.youtube.com/watch?v=C55OjwjKn8I (Rue”s Farewell) Merida (Patrick Doyle) http://www.youtube.com/watch?v=QjpTGEwUQk8 (Fate and Destiny) http://www.youtube.com/watch?v=TQ1AEs77Jl4 (We’ve Both Changed) Skyfall (Thomas Newman) http://www.youtube.com/watch?v=bXBKCa05w6Y (Take the Bloody Shot) http://www.youtube.com/watch?v=gCH3bxPijjI (Komodo Dragon) Prometheus (Marc Streitenfeld, Harry Gregson-Williams) http://www.youtube.com/watch?v=q24FDUgf4c8&feature=relmfu (A Planet) http://www.youtube.com/watch?v=tQnok-1bIP0&feature=relmfu (Life) |
2013-06-17 18:25.44 |
Felnőtt mese
Ahogy felnövünk általában úgy válik világunk egyre szürkébbé és unalmasabbá. Ez természetes folyamat. A képzelet szárnyalta gyerekkor után folyamatosan múlik a varázs, életünk gondtalan és felhőtlen évei gyorsan tovaszaladnak, és szépen lassan meg kell birkóznunk az élet kihívásaival, gyötrelmeivel. Azonban ez nem jeleneti azt, hogy a gyermeki énünket teljesen ki kell dobni a szemétbe, ha ügyesek vagyunk elrejthetünk belőle egy kis darabkát, hogy a legnagyobb megpróbáltatások közepette nyújtson számunkra egy kis menedéket. Véleményem szerint a mesékből egyszerűen képtelenség kinőni, a szürreális valóságérzet iránti igény – hogy néhány perce, órára elmeneküljünk a problémák elől – mindenkiben megvan, épp ezért olyan jó érzés néha a kistesóval, a gyerekkel vagy akár önmagadban leülni egy rajzfilmórára. A Nagy hal kiváló apróbb sztorik meseszerű láncolata, melyekben a képzelet és a valóság erőteljesen összemosódik. Albert Finney tolmácsolásában (és persze Burton prezentálásában) már-már tényleg elhittem a legképtelenebbeket is. Kedvencet aligha lehet választani, hiszen mind roppant kedves történet, legtöbbjükben pedig még egy kis tanulság is el van hintve, melyeken unalmas perceinkben érdemes eltöprengeni. Nekem roppantmód tetszik, hogy úgy képes erkölcsi tanmeseként is működni, hogy közben egyáltalán nem próbálja vaskosan belénk verni a mondanivalót, mert az szépen megbújtatva fedezhető fel. Emellett észveszejtően izgalmas ahogy az ötletesség burjánzik a műben, a remek forgatókönyv köré pazar képi megjelenítés is társul, egyszerűen élvezet nézni minden percét. Összességében Burton legszebb, legletisztultabb rendezése, amelyben érdekes mód kevésbé érvényesülnek a rendező „kliséi” (a sötét képi világ, a fekete, groteszk humor, Johnny Depp) mégis annyira működik a varázslat, hogy ezek nélkül is egy ízig-vérig Burton moziról van szó. |
2013-06-05 16:10.23 |
Nem gyönge mozdulat))
http://www.youtube.com/watch?v=PzOJNXBUatA&feature=player_em.. |
2013-06-03 20:31.32 |
A katasztrófa filmekkel általában az a bökkenő, hogy a készítők a legfontosabb hozzávalót szokták elhanyagolni, az emberi tényezőt. Értem én, hogy sokkal élvezetesebb a gépek felett görnyedni, és azon agyalni hogyan lehetne a fél világot elpusztítani CGI-jal, de sajnos a karakterek, a sztori, és főképp a drámai elemek mélysége legtöbbször koránt sem mutatnak olyan részletességet mint a vizuális effektek bitjeinek ezrei. Pedig egy ilyen mozi esszenciáját a remekül megírt karakterek adhatnák, akiket ha szimpatikusan építenek fel, akkor a játékidő során szépen lassan a szívünkhöz nőnek, így pedig a cselekmény keményebb pontjain már együtt érzünk velünk, körmöt rágva izgulunk túlélik-e, és könnyeket morzsolunk mikor egyiküket elvesztjük...... No, ez az a szint, amit gyakorlatilag egyedül Cameronnak sikerült elérni, csúcsra járatni a műfaj minden elemét, így olyan komplex élményt kínálni, mely joggal söpört be egy tonnányi dollárt, és részesült olyan komoly szakmai elismerésekben. Azóta nagyjából csak keresi magát a műfaj, Emmerich ugyen összehozott egy viszonylag színvonalas alkotást, de a Holnapután esetén is inkább a látványban lelte kedvét a germán, hogy aztán teljesen elvesszen a CGI rengetegben a 2012 alkalmával. A lehetetlen így jó ideje az első kiemelkedő alkotás e téren.
Persze előre leszögezném, hogy ez a megtörtént eseményeket feldolgozó mozi sem hibátlan, valós alapú sztori ide vagy oda nem mernék sok lóvét rátenni, hogy minden pontosan így történt, egy kis hollywood-i ráncfelvarrás azonban nem mindig árt, főleg ha van szíve az alkotásnak. Merthogy végre egy katasztrófamozi, ahol nem csupán statisztáknak használták a színészeket, ahol ügyeltek a kapcsolati szálak kiépítésére, ahol a dráma kézzelfoghatóbb és erősebb az effekteknél is. Pedig a film eleji cunami el kell ismernem nem mutat gyöngén, szinte fotelodban érzed a közelgő óceán pusztító erejét, de a folytatásban nem a látványé a főszerep, az effektmágusok innenstől nagyjából átadják a terepet a történetnek, és a színészeknek. Szinte fura is egy katasztrófa moziban az aktorok teljesítményéről írni, de itt van miről. McGregor profi mint mindig, a mellékszerepek is jól lettek kiosztva, a kiskölök is meglepően ügyes, de a legnagyobb dobás kétségtelen Naomi Watts, aki néha szinte a szívedet tépi ki olyan erővel van a vásznon. Összességében mondhatni kisebb kuriózum a maga nevében, melyet szerencsére még az enyhe álomgyári színezet sem tudott megrontani, mert a szíve végig ott dobog. |
2013-05-30 13:48.28 |
Mondjuk ez nem olyan meglepő, Howard eddig is igyekezett menteni a menthetőt az utóbbi Shyamalan filmek esetén.)) |
2013-05-28 17:10.40 |
Nos lehet, mert a többség másként látja a dolgokat. Ez nem a Vasember topicja így itt gyorsan rövidre is szeretném zárni a témát, de azért, hogy válaszoljak kérdésedre talán, mert a beígért karakterdrámából nem építkezik semmit a film, talán, mert a cselekmény nulla feszültség nélkül nehezen tölti ki a játékidőt, talán, mert nincs negatív pontja, ellensége Vasembernek, talán, mert látványilag sehol nincs az Avangers-hez..... és így tovább.
De itt most igazából nem ezen két mozi ütköztetésén volt a hangsúly, szóval ne offoljunk ha nem muszáj. Én azt is készséggel elfogadom, ha te másként véled a dolgokat, nincs ezzel semmi probléma. |
2013-05-28 16:42.37 |
Ez csak egy újabb bizonyítéka annak, hogy az álomgyár alkotói válsággal való megvádolása maximum csak részben helytálló.
Nem mondom, hogy a stúdióknak nincs szerepük az egyre butább filmek térhódításában, de a közönség igénytelenségének óriási szerepe van benne. Ha csak a te példádat vesszük akkor látható, hogy egy lényegesen szimplább mozi, mint a Vasember simán lepipálhat egy sokkal jobb rendezőt, és kreatívabb stábtagot maga mögött tudó produkciót is, mindössze megfelelő marketing szükséges hozzá. A Bosszúállók sikerét én nem irigylem, egyrészt mert évek munkája volt összekovácsolni a Marvel univerzumot, másrészt a maga nevében egy kifejezetten pöpecül összerakott látványmoziról van szó. A legújabb Vasember viszont semmilyen erőfeszítést nem mutatott arra, hogy több, komplexebb vagy bármi ilyesmi legyen, csupán meglovagolta az Avangers sikerét. Viszont mivel kirobbanó siker övezte miért is lehetne megróni a stúdiót, akiket a profit éltet? Szóval itt is inkább a közönségben keresendő az "anomália" kulcsa. És igen, én is sajnálom a Trek-ket, mert egy évben mindössze néhány olyan nagy költségvetésű produkció készül, ahol alkotói szándék mutatkozik erős színvonal irányába, és sajnos ezek ritkán robbantanak kasszát, hacsak nem Nolan neve virít a poszteren. Ez a tendencia pedig nem sok jót ígér.... |
2013-05-28 16:23.28 |
Mondjuk mintha a filmben más fajnak igyekeztek volna őket bemutatni. A goblinok alig hasonlítanak a GYU-ás orkokhoz. |
2013-05-25 02:48.33 |
Moulin Rouge
dalok: http://www.youtube.com/watch?v=tnoG0ONh4b8 (Your Song) http://www.youtube.com/watch?v=cSVnjcRHcLM (One Day I'll Fly Away) http://www.youtube.com/watch?v=-YsMvzgeSuI (Come What May) instrumentál zene: http://www.youtube.com/watch?v=FbsjYlaVdk0 (Satine's Theme) http://www.youtube.com/watch?v=HbAW-xbK92U (Satine and Christian's Theme) http://www.youtube.com/watch?v=lu_-sDyWDj4 (Your Song - Instrumental) http://www.youtube.com/watch?v=6eNgZZXukMU (Death Scene) |
2013-05-25 01:57.17 |
A musical királynője...... minden amit ez a műfaj nyújthat benne ebben a mesés 2 órában: szándékosan eltúlzott, illúziót teremtő, pompás látvány, mesteri koreográfia, hipnotizáló dalok, remek színészek és főképp felemelő ÉLMÉNY..... egyszerűen minden elemében kifogástalan. |
2013-05-24 23:58.54 |
http://www.youtube.com/watch?v=3g7VBD_JUJg (Rekviem egy álomért – Main theme) |
2013-05-24 23:31.12 |
Amelie csodálatos élete (Yann Tiersen)
http://www.youtube.com/watch?v=pRePsTchIZE (La Valse D'Amelie) http://www.youtube.com/watch?v=gcOJbcMuJYs (La Valse D'Amelie [Orchestra Version]) http://www.youtube.com/watch?v=U3WmNiNQo5Q (La Valse D'Amelie [Piano Version]) http://www.youtube.com/watch?v=qBZPa-kLLCE (Comptine D'un Autre Ete: L'Apres Midi) |
2013-05-19 14:50.18 |
Közönségmozi maximumon
J.J. Abrams szinte csodával határos dolgot művelt 2009-ben a Star Trek szériával, úgy sikerült újraélesztenie a franchise-t, hogy a ráncfelvarrásnak köszönhetően sok-sok új rajongót nyert meg magának, ugyanakkor a régieket sem riasztotta el, sőt inkább a keblére ölelte őket. Abrams szemmel láthatólag nem csupán ismeri ezt az univerzumot, hanem szereti is, ez pedig roppant sokat ad az élményhez még annak is, aki nem őrül meg ezért a világért, mert ez az alázat a temérdek előinformáció nélkül is átjön a vásznon. Emellett az amerikai filmes iszonyat profin vágja mi fán terem a komplex szórakoztatás. Sajnos manapság egyre inkább a buta filmek érvényesülnek, a közönség egyre igénytelenebb, és ez bizony visszaköszön a nagyvásznon, elvégre minek is izzadjanak meg a készítők, ha az audienciának bőségesen megfelel, ha temérdek CGI-jal telenyomják a képeket. Ezek a mozik azonban szerintem roppant üresek, nulla felépített feszültség, dramaturgia, karakterek mintha a felvétel előtt 5 perccel találnák ki őket, és így lehet a látvány bármily precíz, mégis csupán üres tűzijáték az egész, ahol nem szorítasz a főhősért (ugyebár nem is szerettették meg veled) az akció képsorai és izgalma pedig rögtön elillannak a mozi terem küszöbének átlépésével. De van nekünk egy dupla J-és rendezőnk, aki bár úgy szint pazar látvány közepette dolgozhat, mégsem veszik el a vizuális effektek bitjeinek ezreiben. Nem felejtette el a folytatáskészítés három alapszabályát: kibővíteni a sztorit, fejleszteni a karaktereket és kölcsönhatást teremteni a filmek között. A jól megírt szkriptre támaszkodva remekül bánik karaktereivel, építi és tágítja kapcsolatrendszerüket, így a film valódi dramaturgiával, tetten érhető feszültséggel rendelkezik, melynek köszönhetően teljesen képes beszippantani a nézőt az űrkalandba. Ami külön dicséretet érdemel, hogy bár remekül fokozta a sötétséget és drámai momentumai is ügyesen lettek kihegyezve, mégis sikerült megtartani a sztori könnyedségét is. Emberünk ugyanis tökéletesen belelát a nézők agyába tudja jól, hogy a moziba járók többsége fiatal (mi több tinédzser), így a jelenkor elvárásainak is igyekszik megfelelni. A komorodás álcája mögé ügyesen bujtatta a hangulat oldására szánt poénokat, és a cselekmény ütemezése is csaknem kimeríti a tökéletességet, így a két órás játékidő ellenére szinte csalódás a végefőcím felbukkanása. Összességében a modern, minőségi közönségfilmek majd hibátlan prototípusáról van szó, ahol a tartalom beszivárog a grandiózus látvány mögé, ahol valóban lehet izgulni a főhősökért, ahol végre nem felejtették el felépíteni az ellenpontot is, és valódi karizmatikummal, motivációval felruházni az antihőst........ ahol egész egyszerűen figyelembe vették a színvonalas szórakozásra vágyók igényeit. Köszönjük... |
2013-05-18 13:43.00 |
Talán a legjobb "Misty Mountains" cover, amit hallottam.
http://www.youtube.com/watch?v=9Kp7SqjMfvE |
2013-05-16 02:08.12 |
Visszatérés Középföldére
Folytatást készíteni piszok nehéz. Ezzel most bizonyosan senkinek nem mondok újat, elvégre elég csak úgy általában ránézni a 2. részek színvonalára és az ember gyorsan, kezén számolva is össze tudja szedni mennyi sikerült belőlük igazán kiemelkedőre. Ennek oka pedig a mindig oly magas elvárásokban keresendő, egy folytatásnak ugyanis a film valamennyi alapvető összetevőjében felül kell múlnia elődjét ahhoz hogy ki tudjon lépni annak árnyékából, s ne csupán egyfajta meghosszabbításáról legyen szó, hanem egy különálló darabként is működő moziról. Ez ugyan olybá tűnik, hogy nem olyan nagy kunszt, pedig bizony nem egyszerű dolog, hiszen a néző alapvető előítéleteivel kell megbirkózni, leküzdeni kedvencünkkel (legyen az sztori, karakter... stb) szembeni elfogultságot, emellett a látottakat valamilyen úton módon fokozni kell, mindig többet kell adni mélységből, drámából, feszültségből, karakterisztikából, epikus mozzanatokból, negatív karakterekből...... Peter Jacksonnak a szokásosnál valamivel könnyebb dolga volt, elvégre Tolkien könyve pontosan kezébe adta a fentebb említett eszközöket. A két torony története sötétebb, cselekménye szövevényesebb, és megpróbáltatásokból valamint heroikus momentumokból sem szenved hiányt. Ettől függetlenül persze ezt a részt is meg kellett rendezni, odafigyelni az összetevők megfelelő arányú eloszlására, és ehhez az új-zélandi az előző felvonáshoz képest nagyobb direktori szabadságot engedett meg magának. Míg A Gyűrű Szövetségében inkább azzal küzdöttek, hogy minél kevesebb tartalom kerüljön margóra, addig itt már egészen nagy mennyiségű újításra került sor, de a lényeg, hogy gyakorlatilag minden változtatás a történet előnyére vált, mert továbbra is elképesztő módon érezni Jacksonék masszív elkötelezettségét Középfölde históriájának irányában. A nagyszerűen továbbsodort szálak közepette pedig sikerült a mozit - egy a filmvásznon korábban látható ütközeteket cserfes gyerekjátékká alacsonyító - Helm szurdoki csatával megkoronázni. Titka, hogy nem egy üres technikai csinnadrattáról van szó, Jackson megannyi rendezői tudása ott a jeleneten, a felvezetés, dramaturgia és csúcspont hármasa hibátlan egység formájában bontakozik ki az ütközet nyersessége és heroikus felhangja közepette. A film látványmunkái természetesen most sem mutatnak gyengébb színvonalat, sőt Edoras esetén mondhatni nem is díszletet készítettek, hanem egy valódi, bejárható épületegyüttest. Egészen lenyűgöző dolog ez, ugyan hány produkcióban vállalták volna be, hogy egy istenhátamögötti, meredek dombra építsenek a fagyos téllel és mindig jelenlévő süvítő széllel dacolva, mintsem a biztonságos stúdióban? De a stábnak újfent igaza lett, mert nincs az a CGI, vagy vetítési módszer, ami felvehetné a versenyt a valódi táj megrendítő szépségével. A képi hatások példaszerű használata tehát továbbra is evidencia volt a készítők számára, ezúttal sem éltek hivalkodó digitális orgiával, sőt inkább új ablakokat nyitogattak. Gollam életre keltése ugyanis egy igen jelentős technikai mérföldkő, a mao. cap. technológia ugyan korábban is létezett, de kidolgozatlansága miatt legfeljebb hátterekben merték alkalmazni (pl. Titanic). Itt azonban nemhogy nagyon is előtérbe helyezett karakterről van szó, de még az arcjátékát is ezzel hozták létre, ami hallatlan bravúrnak számított, és megnyitotta a kaput, King Kongnak, Davy Jones és bandájának valamint a na’viknak. Serkis briliáns játékát persze nem illik elfelejteni, nélküle a sötétben tapogatózhattak volna az animátorok, a brit színész legapróbb pillantása, arcrezdülése is átjön a CGI rengetegen keresztül. Howard Shore mindezeket királyian megfejelve egy újabb lenyűgöző dallamözönnel bizonyítja, hogy folytatásokhoz is lehet igazán színvonalas aláfestést szerezni. Néhány alapvető témát ugyan átemel, de döntően inkább az előző rész stílusában maradva, de újakat alkotott. A rohani hegedűszóló pedig mintha szíved tépné ki olyan csodás, de a többi zenei motívum is mind magukon viselik a szerző kézjegyeit. Összességében a visszatérés Középföldére nem is sikerülhetett volna kiválóbbra. Egy kicsit sötétebb, epikusabb és emberibb, de ugyanúgy remekmű, mint az elődje. Társaival együtt az a fajta mozi, amit félévente újra elővesz az ember, hogy újra élvezze hősei kalandjait. |
2013-05-10 23:12.42 |
És közben kijött a The Butler előzetese is. Meglátjuk, hogy fogadják majd, de egy nagyívű hollywoodi történetről van szó, raklap jó névvel, és bár Lee Daniels legutóbbi dobása eléggé mellé ment, de ez mindenképp ígéretesebbnek tűnik a Paperboy-nál, aztán meglátjuk...
http://www.youtube.com/watch?v=JAagFuR_XIM |
2013-05-10 22:51.32 |
Engem a már gyakorlatilag semmit sem mutató teaser trailerje is felcsigázott, de most már végképp előlépett a legvártabb mozik közé.
Így első ránézése itt komoly pluszt ígér a harmadik dimenzió is. |
2013-05-07 14:54.54 |
Az Inception trailer alá Zack Hemsey tolta a zenét, ezért nem is szerepelt a moziban. Viszont most Zimmer csinálgatja az előzetes zenéket, és gondolom úgy vélték ideje szoktatni a népet az új témával, mivel ugye Williams dallamai nagyon összenőttek a karakterrel.
Nekem eléggé elnyerte a tetszésemet, tiszteleg az előző zene irányába, kicsit modernizálva, ugyanakkor a korábbi szimplán farfános aláfestés helyett itt megjelennek a lágy dallamok is, jelezve lesz itt karakterdráma rendesen. |
2013-05-07 14:48.11 |
Nagyon úgy tűnik. |
2013-05-07 14:43.26 |
Abszolút méltó főtémával tér vissza újra Superman a nagyvászonra.
[link] |
2013-05-07 14:31.45 |
Nem rossz munka -Horner olyat nem tud- de így első hallásra nem sok maradt meg belőle, valószínűleg nem kerül be a legkiválóbb munkái közé. |
2013-05-07 14:30.13 |
Ezekhez a Star Trek mozikhoz általában mindig jó zenék készülnek, kíváncsian várom a legújabbat, Giacchino feltette magának a mércét. |