Cantri hozzászólásai

Ugrás Cantri adatlapjára
elejére ... 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 ... végére

A hobbit - Smaug pusztasága - Vélemények

2013-07-04 01:57.17

a legújabb production video http://www.youtube.com/watch?v=0Llxv8omjfU

A legjobb filmzenék!

2013-07-04 01:51.18

Így félév késéssel eljutottam oda, hogy nagyjából sikerült meghallgatni mindazon filmzenéket, melyeket szerettem volna. Összegyűjtöttem a szerintem legjobbjait a tavalyi esztendőnek, melyek nem csupán egy tétel erejéig képesek kiemelkedni, hanem album szinten, komplexen is erős színvonalat képeznek. (címek után a legjobban sikerült darabok) TOP 3 Pi élete (Mychael Danna) http://www.youtube.com/watch?v=8vbxdqCi_AQ (Pi's Lullaby) http://www.youtube.com/watch?v=M4Yo7hWhGwM (Tsimtsum) Hobbit – Egy váratlan utazás (Howard Shore) http://www.youtube.com/watch?v=kNM2waZjFwg (Axe or Sword?) http://www.youtube.com/watch?v=0sfjT8DvfpQ (Misty Mountain) http://www.youtube.com/watch?v=MMxwLCILU1k (Over Hill) Felhőatlasz (Tom Tykwer, Johnny Klimek, Reinhold Heil) http://www.youtube.com/watch?v=OoO8P9EVMaE (The Cloud Atlas Sextet for Orchestra) http://www.youtube.com/watch?v=mXttp8_xSHQ (Cloud Atlas End Title) További kiemelkedő zenék: A messzi dél vadjai (Dan Romer & Benh Zeitlin) http://www.youtube.com/watch?v=uxNy8spNktQ (The Bathtub) http://www.youtube.com/watch?v=2D2GLC48A60 (Once There Was a Hushpuppy) A csodálatos pókember (James Horner) http://www.youtube.com/watch?v=DGtwdY-Hqro (Main Title/Young Peter) http://www.youtube.com/watch?v=krd4HXMvG5I (Rooftop Kiss) Lincoln (John Williams) http://www.youtube.com/watch?v=IDbwYgzsLT8 (The People’s House) http://www.youtube.com/watch?v=vjqbQ-MvQTk (Freedom’s Call) A sötét lovag – Felemelkedés (Hans Zimmer) http://www.youtube.com/watch?v=clndZD_beQA (Gotham's Reckoning) http://www.youtube.com/watch?v=RaZdwJ6qTNs (Mind If I Cut In?) Az éhezők viadala (James Newton Howard) http://www.youtube.com/watch?v=8CrfaDUU4Ps (Healing Katniss) http://www.youtube.com/watch?v=C55OjwjKn8I (Rue”s Farewell) Merida (Patrick Doyle) http://www.youtube.com/watch?v=QjpTGEwUQk8 (Fate and Destiny) http://www.youtube.com/watch?v=TQ1AEs77Jl4 (We’ve Both Changed) Skyfall (Thomas Newman) http://www.youtube.com/watch?v=bXBKCa05w6Y (Take the Bloody Shot) http://www.youtube.com/watch?v=gCH3bxPijjI (Komodo Dragon) Prometheus (Marc Streitenfeld, Harry Gregson-Williams) http://www.youtube.com/watch?v=q24FDUgf4c8&feature=relmfu (A Planet) http://www.youtube.com/watch?v=tQnok-1bIP0&feature=relmfu (Life)

Nagy hal - Vélemények

2013-06-17 18:25.44

Felnőtt mese Ahogy felnövünk általában úgy válik világunk egyre szürkébbé és unalmasabbá. Ez természetes folyamat. A képzelet szárnyalta gyerekkor után folyamatosan múlik a varázs, életünk gondtalan és felhőtlen évei gyorsan tovaszaladnak, és szépen lassan meg kell birkóznunk az élet kihívásaival, gyötrelmeivel. Azonban ez nem jeleneti azt, hogy a gyermeki énünket teljesen ki kell dobni a szemétbe, ha ügyesek vagyunk elrejthetünk belőle egy kis darabkát, hogy a legnagyobb megpróbáltatások közepette nyújtson számunkra egy kis menedéket. Véleményem szerint a mesékből egyszerűen képtelenség kinőni, a szürreális valóságérzet iránti igény – hogy néhány perce, órára elmeneküljünk a problémák elől – mindenkiben megvan, épp ezért olyan jó érzés néha a kistesóval, a gyerekkel vagy akár önmagadban leülni egy rajzfilmórára. A Nagy hal kiváló apróbb sztorik meseszerű láncolata, melyekben a képzelet és a valóság erőteljesen összemosódik. Albert Finney tolmácsolásában (és persze Burton prezentálásában) már-már tényleg elhittem a legképtelenebbeket is. Kedvencet aligha lehet választani, hiszen mind roppant kedves történet, legtöbbjükben pedig még egy kis tanulság is el van hintve, melyeken unalmas perceinkben érdemes eltöprengeni. Nekem roppantmód tetszik, hogy úgy képes erkölcsi tanmeseként is működni, hogy közben egyáltalán nem próbálja vaskosan belénk verni a mondanivalót, mert az szépen megbújtatva fedezhető fel. Emellett észveszejtően izgalmas ahogy az ötletesség burjánzik a műben, a remek forgatókönyv köré pazar képi megjelenítés is társul, egyszerűen élvezet nézni minden percét. Összességében Burton legszebb, legletisztultabb rendezése, amelyben érdekes mód kevésbé érvényesülnek a rendező „kliséi” (a sötét képi világ, a fekete, groteszk humor, Johnny Depp) mégis annyira működik a varázslat, hogy ezek nélkül is egy ízig-vérig Burton moziról van szó.

F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról

2013-06-05 16:10.23

Nem gyönge mozdulat)) http://www.youtube.com/watch?v=PzOJNXBUatA&feature=player_em..

A lehetetlen - Vélemények

2013-06-03 20:31.32

A katasztrófa filmekkel általában az a bökkenő, hogy a készítők a legfontosabb hozzávalót szokták elhanyagolni, az emberi tényezőt. Értem én, hogy sokkal élvezetesebb a gépek felett görnyedni, és azon agyalni hogyan lehetne a fél világot elpusztítani CGI-jal, de sajnos a karakterek, a sztori, és főképp a drámai elemek mélysége legtöbbször koránt sem mutatnak olyan részletességet mint a vizuális effektek bitjeinek ezrei. Pedig egy ilyen mozi esszenciáját a remekül megírt karakterek adhatnák, akiket ha szimpatikusan építenek fel, akkor a játékidő során szépen lassan a szívünkhöz nőnek, így pedig a cselekmény keményebb pontjain már együtt érzünk velünk, körmöt rágva izgulunk túlélik-e, és könnyeket morzsolunk mikor egyiküket elvesztjük...... No, ez az a szint, amit gyakorlatilag egyedül Cameronnak sikerült elérni, csúcsra járatni a műfaj minden elemét, így olyan komplex élményt kínálni, mely joggal söpört be egy tonnányi dollárt, és részesült olyan komoly szakmai elismerésekben. Azóta nagyjából csak keresi magát a műfaj, Emmerich ugyen összehozott egy viszonylag színvonalas alkotást, de a Holnapután esetén is inkább a látványban lelte kedvét a germán, hogy aztán teljesen elvesszen a CGI rengetegben a 2012 alkalmával. A lehetetlen így jó ideje az első kiemelkedő alkotás e téren. Persze előre leszögezném, hogy ez a megtörtént eseményeket feldolgozó mozi sem hibátlan, valós alapú sztori ide vagy oda nem mernék sok lóvét rátenni, hogy minden pontosan így történt, egy kis hollywood-i ráncfelvarrás azonban nem mindig árt, főleg ha van szíve az alkotásnak. Merthogy végre egy katasztrófamozi, ahol nem csupán statisztáknak használták a színészeket, ahol ügyeltek a kapcsolati szálak kiépítésére, ahol a dráma kézzelfoghatóbb és erősebb az effekteknél is. Pedig a film eleji cunami el kell ismernem nem mutat gyöngén, szinte fotelodban érzed a közelgő óceán pusztító erejét, de a folytatásban nem a látványé a főszerep, az effektmágusok innenstől nagyjából átadják a terepet a történetnek, és a színészeknek. Szinte fura is egy katasztrófa moziban az aktorok teljesítményéről írni, de itt van miről. McGregor profi mint mindig, a mellékszerepek is jól lettek kiosztva, a kiskölök is meglepően ügyes, de a legnagyobb dobás kétségtelen Naomi Watts, aki néha szinte a szívedet tépi ki olyan erővel van a vásznon. Összességében mondhatni kisebb kuriózum a maga nevében, melyet szerencsére még az enyhe álomgyári színezet sem tudott megrontani, mert a szíve végig ott dobog.

A Föld után - Vélemények

2013-05-30 13:48.28

Mondjuk ez nem olyan meglepő, Howard eddig is igyekezett menteni a menthetőt az utóbbi Shyamalan filmek esetén.))

Sötétségben - Star Trek - Vélemények

2013-05-28 17:10.40

Nos lehet, mert a többség másként látja a dolgokat. Ez nem a Vasember topicja így itt gyorsan rövidre is szeretném zárni a témát, de azért, hogy válaszoljak kérdésedre talán, mert a beígért karakterdrámából nem építkezik semmit a film, talán, mert a cselekmény nulla feszültség nélkül nehezen tölti ki a játékidőt, talán, mert nincs negatív pontja, ellensége Vasembernek, talán, mert látványilag sehol nincs az Avangers-hez..... és így tovább. De itt most igazából nem ezen két mozi ütköztetésén volt a hangsúly, szóval ne offoljunk ha nem muszáj. Én azt is készséggel elfogadom, ha te másként véled a dolgokat, nincs ezzel semmi probléma.

2013-05-28 16:42.37

Ez csak egy újabb bizonyítéka annak, hogy az álomgyár alkotói válsággal való megvádolása maximum csak részben helytálló. Nem mondom, hogy a stúdióknak nincs szerepük az egyre butább filmek térhódításában, de a közönség igénytelenségének óriási szerepe van benne. Ha csak a te példádat vesszük akkor látható, hogy egy lényegesen szimplább mozi, mint a Vasember simán lepipálhat egy sokkal jobb rendezőt, és kreatívabb stábtagot maga mögött tudó produkciót is, mindössze megfelelő marketing szükséges hozzá. A Bosszúállók sikerét én nem irigylem, egyrészt mert évek munkája volt összekovácsolni a Marvel univerzumot, másrészt a maga nevében egy kifejezetten pöpecül összerakott látványmoziról van szó. A legújabb Vasember viszont semmilyen erőfeszítést nem mutatott arra, hogy több, komplexebb vagy bármi ilyesmi legyen, csupán meglovagolta az Avangers sikerét. Viszont mivel kirobbanó siker övezte miért is lehetne megróni a stúdiót, akiket a profit éltet? Szóval itt is inkább a közönségben keresendő az "anomália" kulcsa. És igen, én is sajnálom a Trek-ket, mert egy évben mindössze néhány olyan nagy költségvetésű produkció készül, ahol alkotói szándék mutatkozik erős színvonal irányába, és sajnos ezek ritkán robbantanak kasszát, hacsak nem Nolan neve virít a poszteren. Ez a tendencia pedig nem sok jót ígér....

A hobbit - Egy váratlan utazás - Kérdések

2013-05-28 16:23.28

Mondjuk mintha a filmben más fajnak igyekeztek volna őket bemutatni. A goblinok alig hasonlítanak a GYU-ás orkokhoz.

A legjobb filmzenék!

2013-05-25 02:48.33

Moulin Rouge dalok: http://www.youtube.com/watch?v=tnoG0ONh4b8 (Your Song) http://www.youtube.com/watch?v=cSVnjcRHcLM (One Day I'll Fly Away) http://www.youtube.com/watch?v=-YsMvzgeSuI (Come What May) instrumentál zene: http://www.youtube.com/watch?v=FbsjYlaVdk0 (Satine's Theme) http://www.youtube.com/watch?v=HbAW-xbK92U (Satine and Christian's Theme) http://www.youtube.com/watch?v=lu_-sDyWDj4 (Your Song - Instrumental) http://www.youtube.com/watch?v=6eNgZZXukMU (Death Scene)

Moulin Rouge (2001) - Vélemények

2013-05-25 01:57.17

A musical királynője...... minden amit ez a műfaj nyújthat benne ebben a mesés 2 órában: szándékosan eltúlzott, illúziót teremtő, pompás látvány, mesteri koreográfia, hipnotizáló dalok, remek színészek és főképp felemelő ÉLMÉNY..... egyszerűen minden elemében kifogástalan.

A legjobb filmzenék!

2013-05-24 23:58.54

http://www.youtube.com/watch?v=3g7VBD_JUJg (Rekviem egy álomért – Main theme)

2013-05-24 23:31.12

Amelie csodálatos élete (Yann Tiersen) http://www.youtube.com/watch?v=pRePsTchIZE (La Valse D'Amelie) http://www.youtube.com/watch?v=gcOJbcMuJYs (La Valse D'Amelie [Orchestra Version]) http://www.youtube.com/watch?v=U3WmNiNQo5Q (La Valse D'Amelie [Piano Version]) http://www.youtube.com/watch?v=qBZPa-kLLCE (Comptine D'un Autre Ete: L'Apres Midi)

Sötétségben - Star Trek - Vélemények

2013-05-19 14:50.18

Közönségmozi maximumon J.J. Abrams szinte csodával határos dolgot művelt 2009-ben a Star Trek szériával, úgy sikerült újraélesztenie a franchise-t, hogy a ráncfelvarrásnak köszönhetően sok-sok új rajongót nyert meg magának, ugyanakkor a régieket sem riasztotta el, sőt inkább a keblére ölelte őket. Abrams szemmel láthatólag nem csupán ismeri ezt az univerzumot, hanem szereti is, ez pedig roppant sokat ad az élményhez még annak is, aki nem őrül meg ezért a világért, mert ez az alázat a temérdek előinformáció nélkül is átjön a vásznon. Emellett az amerikai filmes iszonyat profin vágja mi fán terem a komplex szórakoztatás. Sajnos manapság egyre inkább a buta filmek érvényesülnek, a közönség egyre igénytelenebb, és ez bizony visszaköszön a nagyvásznon, elvégre minek is izzadjanak meg a készítők, ha az audienciának bőségesen megfelel, ha temérdek CGI-jal telenyomják a képeket. Ezek a mozik azonban szerintem roppant üresek, nulla felépített feszültség, dramaturgia, karakterek mintha a felvétel előtt 5 perccel találnák ki őket, és így lehet a látvány bármily precíz, mégis csupán üres tűzijáték az egész, ahol nem szorítasz a főhősért (ugyebár nem is szerettették meg veled) az akció képsorai és izgalma pedig rögtön elillannak a mozi terem küszöbének átlépésével. De van nekünk egy dupla J-és rendezőnk, aki bár úgy szint pazar látvány közepette dolgozhat, mégsem veszik el a vizuális effektek bitjeinek ezreiben. Nem felejtette el a folytatáskészítés három alapszabályát: kibővíteni a sztorit, fejleszteni a karaktereket és kölcsönhatást teremteni a filmek között. A jól megírt szkriptre támaszkodva remekül bánik karaktereivel, építi és tágítja kapcsolatrendszerüket, így a film valódi dramaturgiával, tetten érhető feszültséggel rendelkezik, melynek köszönhetően teljesen képes beszippantani a nézőt az űrkalandba. Ami külön dicséretet érdemel, hogy bár remekül fokozta a sötétséget és drámai momentumai is ügyesen lettek kihegyezve, mégis sikerült megtartani a sztori könnyedségét is. Emberünk ugyanis tökéletesen belelát a nézők agyába tudja jól, hogy a moziba járók többsége fiatal (mi több tinédzser), így a jelenkor elvárásainak is igyekszik megfelelni. A komorodás álcája mögé ügyesen bujtatta a hangulat oldására szánt poénokat, és a cselekmény ütemezése is csaknem kimeríti a tökéletességet, így a két órás játékidő ellenére szinte csalódás a végefőcím felbukkanása. Összességében a modern, minőségi közönségfilmek majd hibátlan prototípusáról van szó, ahol a tartalom beszivárog a grandiózus látvány mögé, ahol valóban lehet izgulni a főhősökért, ahol végre nem felejtették el felépíteni az ellenpontot is, és valódi karizmatikummal, motivációval felruházni az antihőst........ ahol egész egyszerűen figyelembe vették a színvonalas szórakozásra vágyók igényeit. Köszönjük...

A legjobb filmzenék!

2013-05-18 13:43.00

Talán a legjobb "Misty Mountains" cover, amit hallottam. http://www.youtube.com/watch?v=9Kp7SqjMfvE

A Gyűrűk Ura - A két torony - Vélemények

2013-05-16 02:08.12

Visszatérés Középföldére Folytatást készíteni piszok nehéz. Ezzel most bizonyosan senkinek nem mondok újat, elvégre elég csak úgy általában ránézni a 2. részek színvonalára és az ember gyorsan, kezén számolva is össze tudja szedni mennyi sikerült belőlük igazán kiemelkedőre. Ennek oka pedig a mindig oly magas elvárásokban keresendő, egy folytatásnak ugyanis a film valamennyi alapvető összetevőjében felül kell múlnia elődjét ahhoz hogy ki tudjon lépni annak árnyékából, s ne csupán egyfajta meghosszabbításáról legyen szó, hanem egy különálló darabként is működő moziról. Ez ugyan olybá tűnik, hogy nem olyan nagy kunszt, pedig bizony nem egyszerű dolog, hiszen a néző alapvető előítéleteivel kell megbirkózni, leküzdeni kedvencünkkel (legyen az sztori, karakter... stb) szembeni elfogultságot, emellett a látottakat valamilyen úton módon fokozni kell, mindig többet kell adni mélységből, drámából, feszültségből, karakterisztikából, epikus mozzanatokból, negatív karakterekből...... Peter Jacksonnak a szokásosnál valamivel könnyebb dolga volt, elvégre Tolkien könyve pontosan kezébe adta a fentebb említett eszközöket. A két torony története sötétebb, cselekménye szövevényesebb, és megpróbáltatásokból valamint heroikus momentumokból sem szenved hiányt. Ettől függetlenül persze ezt a részt is meg kellett rendezni, odafigyelni az összetevők megfelelő arányú eloszlására, és ehhez az új-zélandi az előző felvonáshoz képest nagyobb direktori szabadságot engedett meg magának. Míg A Gyűrű Szövetségében inkább azzal küzdöttek, hogy minél kevesebb tartalom kerüljön margóra, addig itt már egészen nagy mennyiségű újításra került sor, de a lényeg, hogy gyakorlatilag minden változtatás a történet előnyére vált, mert továbbra is elképesztő módon érezni Jacksonék masszív elkötelezettségét Középfölde históriájának irányában. A nagyszerűen továbbsodort szálak közepette pedig sikerült a mozit - egy a filmvásznon korábban látható ütközeteket cserfes gyerekjátékká alacsonyító - Helm szurdoki csatával megkoronázni. Titka, hogy nem egy üres technikai csinnadrattáról van szó, Jackson megannyi rendezői tudása ott a jeleneten, a felvezetés, dramaturgia és csúcspont hármasa hibátlan egység formájában bontakozik ki az ütközet nyersessége és heroikus felhangja közepette. A film látványmunkái természetesen most sem mutatnak gyengébb színvonalat, sőt Edoras esetén mondhatni nem is díszletet készítettek, hanem egy valódi, bejárható épületegyüttest. Egészen lenyűgöző dolog ez, ugyan hány produkcióban vállalták volna be, hogy egy istenhátamögötti, meredek dombra építsenek a fagyos téllel és mindig jelenlévő süvítő széllel dacolva, mintsem a biztonságos stúdióban? De a stábnak újfent igaza lett, mert nincs az a CGI, vagy vetítési módszer, ami felvehetné a versenyt a valódi táj megrendítő szépségével. A képi hatások példaszerű használata tehát továbbra is evidencia volt a készítők számára, ezúttal sem éltek hivalkodó digitális orgiával, sőt inkább új ablakokat nyitogattak. Gollam életre keltése ugyanis egy igen jelentős technikai mérföldkő, a mao. cap. technológia ugyan korábban is létezett, de kidolgozatlansága miatt legfeljebb hátterekben merték alkalmazni (pl. Titanic). Itt azonban nemhogy nagyon is előtérbe helyezett karakterről van szó, de még az arcjátékát is ezzel hozták létre, ami hallatlan bravúrnak számított, és megnyitotta a kaput, King Kongnak, Davy Jones és bandájának valamint a na’viknak. Serkis briliáns játékát persze nem illik elfelejteni, nélküle a sötétben tapogatózhattak volna az animátorok, a brit színész legapróbb pillantása, arcrezdülése is átjön a CGI rengetegen keresztül. Howard Shore mindezeket királyian megfejelve egy újabb lenyűgöző dallamözönnel bizonyítja, hogy folytatásokhoz is lehet igazán színvonalas aláfestést szerezni. Néhány alapvető témát ugyan átemel, de döntően inkább az előző rész stílusában maradva, de újakat alkotott. A rohani hegedűszóló pedig mintha szíved tépné ki olyan csodás, de a többi zenei motívum is mind magukon viselik a szerző kézjegyeit. Összességében a visszatérés Középföldére nem is sikerülhetett volna kiválóbbra. Egy kicsit sötétebb, epikusabb és emberibb, de ugyanúgy remekmű, mint az elődje. Társaival együtt az a fajta mozi, amit félévente újra elővesz az ember, hogy újra élvezze hősei kalandjait.

Oscar Díj 2014 - Díjszezon 2013/14

2013-05-10 23:12.42

És közben kijött a The Butler előzetese is. Meglátjuk, hogy fogadják majd, de egy nagyívű hollywoodi történetről van szó, raklap jó névvel, és bár Lee Daniels legutóbbi dobása eléggé mellé ment, de ez mindenképp ígéretesebbnek tűnik a Paperboy-nál, aztán meglátjuk... http://www.youtube.com/watch?v=JAagFuR_XIM

Gravitáció (2013) - Vélemények

2013-05-10 22:51.32

Engem a már gyakorlatilag semmit sem mutató teaser trailerje is felcsigázott, de most már végképp előlépett a legvártabb mozik közé. Így első ránézése itt komoly pluszt ígér a harmadik dimenzió is.

A legjobb filmzenék!

2013-05-07 14:54.54

Az Inception trailer alá Zack Hemsey tolta a zenét, ezért nem is szerepelt a moziban. Viszont most Zimmer csinálgatja az előzetes zenéket, és gondolom úgy vélték ideje szoktatni a népet az új témával, mivel ugye Williams dallamai nagyon összenőttek a karakterrel. Nekem eléggé elnyerte a tetszésemet, tiszteleg az előző zene irányába, kicsit modernizálva, ugyanakkor a korábbi szimplán farfános aláfestés helyett itt megjelennek a lágy dallamok is, jelezve lesz itt karakterdráma rendesen.

2013-05-07 14:48.11

Nagyon úgy tűnik.

2013-05-07 14:43.26

Abszolút méltó főtémával tér vissza újra Superman a nagyvászonra. [link]

2013-05-07 14:31.45

Nem rossz munka -Horner olyat nem tud- de így első hallásra nem sok maradt meg belőle, valószínűleg nem kerül be a legkiválóbb munkái közé.

2013-05-07 14:30.13

Ezekhez a Star Trek mozikhoz általában mindig jó zenék készülnek, kíváncsian várom a legújabbat, Giacchino feltette magának a mércét.

2013-05-07 14:23.38

jólvanna:DD Horner oldalán nézegettem, ott nem láttam, de már ott is megvan))

2013-05-07 02:04.15

Nem hallottam felőle. Igazából meg is lepődtem, mert nem tudtam, hogy Horner tevékenykedett mostanság, az IMDb sem jelzi ezt a filmet..

2013-05-04 19:46.46

A duplafinálét megelőző részekben közreműködő Nicholas Hooper leterheltségre hivatkozva nem vállalta el a záró epizódokat, ezért új komponista után néztek a készítők. Alexandre Desplat lett végül az a szerencsés, aki a finálék alá megírhatta az aláfestést. Ugyan a 2 epizódhoz nagyban hasonló stílusjegyek formájában képzelte el a zenét, mégis ügyesen alkalmazkodott a mozgóképhez. Így amíg az első felvonáshoz egy visszafogott, csaknem kamarazenei aláfestést álmodott meg, addig a legutolsó epizódhoz inkább operazenei megvalósítást választott. A francia abszolút méltón búcsúztatta a szériát, a korábbiakhoz méltó, drámai dallamözön formájában, mely saját pályafutásában is egyfajta csúcspontot jelent. Harry Potter és a Halál ereklyéi http://www.youtube.com/watch?v=7RkRlgYGdbY (Obliviate) http://www.youtube.com/watch?v=AaYTtwaiIYA (Farewell to Dobby) http://www.youtube.com/watch?v=sfU_sC7m2cA (Lily's Theme) http://www.youtube.com/watch?v=_TB_BLx5c3M (Statues) http://www.youtube.com/watch?v=ZSnCRXz7NTM (Severus and Lily)

Harry Potter és a Halál Ereklyéi, 2. rész - Vélemények

2013-05-04 19:04.39

Egy korszak véget ért.... „Kedves Mr. Potter, örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a filmvilág halhatatlanjai közé!” Minden véget ér, állt a film plakátján, és azt hiszem ez a kifejezés tökéletesen lefedi a záró epizód lényegét. Mert valóban nincs több várakozásokkal teli esztendő, nincs több a szürke hétköznapokból kiszakító kaland, a Roxfort, a mágia gazdag tárháza végleg bezárta kapuit a nagyvásznon is. A kezdetek kezdete 1990-be ered, ugyanis ekkor pattant ki Joanne Kathleen Rowling agyából a szemüveges varázslótanonc, akinek mára már foglalt helye van a legnagyobb klasszikus figurák között. Napnál is jócskán világosabb volt, hogy vászonra kellett vinni az ügyet, mert ennél tutibb dolog gyakorlatilag még a mesében sem létezik, amióta Lumiére testvérek megalkották a mozit. És láss csodát az óta a Harry Potter minden idők legsikeresebb franchise-ja lett, kegyetlenül maga mögé utasítva még Lucas Star Wars-át is. Bevallom volt némi fenntartásom David Yates alkalmasságát illetően, hogy képes lesz-e egy sötét, grandiózus finálét levezetni, de öröm kijelenteni, hogy Yates vég(é)re megcsinálta! Elegánsan, szájbarágás nélkül veszi fel a fonalat, lassan indulunk, és a rendező innen építkezik szépen fokozatosan, hogy aztán a Roxfort elleni támadásban, majd végül természetesen Voldemort és Harry összecsapásában csúcspontra futtassa a drámát. Az angol úriember szemmel láthatóan igyekezett mindent belepakolni ebbe a filmbe, ami még a spájzban maradt, jelenlétét végre igazán érezni lehet a művön. Meglepően biztos kézzel fogja a gyeplőt, hibátlan ritmus és finoman árnyalt érzelmi hullámzások közepette szépen varrja el a szálakat, teret enged a sorozaton végigvonuló egyre sötétebb drámai vonulat kibontakozásának, hogy aztán visszatérjen oda, ahonnan az egész elindult: a kilenc és háromnegyedik vágányra. Így végül is az élet bizonyította a producerek igazát, amikor Yates-et kinevezték a Főnix Rendje élére, és engedték, hogy elkormányozza a varázslótanonc kalandjait, egészen a végig. A mozi vizualitása elképesztően erős, minden mozzanatán látszik, hogy a (nem kevés) költségvetés összes centjét belerakták. Grandiózus, pátoszos ütközetet hoztak össze, vannak itt óriások, kőkatonák, óriáspókok, elképesztő robbanások, a Roxfort minden pontja lángol és törmelékek tarkítják a tájat. Azonban kifejezetten örvendetes, hogy nem öncélúan használták fel a történet adta lehetőséget, üres effektpuffogtatások vagy elnagyolt, hatásvadász jelenetek helyett sallang, giccs és görcsösség nélkül működő instant látvánnyal dolgoztak. A tömegjeleneteknél borzasztóan hatásos az opera-zenei aláfestés (ami Desplat karrierjének talán legjobbja), a fotózás nagytotálok által kínált gyönyöre hibátlanul érvényesül, a hangeffektusok pedig olyan lehengerlőre sikeredtek, hogy olykor még a dobhártyáim is majd beszakadtak. Mindez összességében, tényleg olyan epikusságot kölcsönöz a műnek, melyet talán A Gyűrűk Ura befejező része óta nem láthattunk a nagyvásznon. Már a kezdetektől fogva evidencia, hogy a Potter-filmekbe a szereplőket az angol színészek krémjéből válogatják, de így is hihetetlen, hogy a teljes stábot sikerült együtt tartani 10 éven keresztül. Fantasztikus látni, ahogy a főszereplőink részről részre szépen felcseperednek a megformált karakterükkel együtt. A triót tekintve valóban nem voltak mindig tökéletesek, hol jobb, hol gyengébb pillanatokkal, de összességében mégis úgy vélem megbízhatóan álltak helyt, már csak azért is, mert olyannyira összefonódtak már a szerepükkel, hogy nem is nagyon kellett játszaniuk, ők már egy az egyben Harry, Ron és Hermione voltak. Hogy végezetül jó színészek lesznek-e, szerintem még mindig nem lehet megmondani. Bájos lelkesedéssel örömjátszottak itt, kamaszosan ártatlanok, de figuráik hiába lettek egyre érettebbek, az óriásként föléjük tornyosuló epizódszereplők (Gary Oldmantől kezdve Maggie Smith-ig mindenki itt van ugyebár) árnyékában ők az igazi színészi arcukat ebben a szériában nem tudták igazán megmutatni, de ez nem is baj - majd talán máshol, majd később. A zseniális felnőtt angol színészek viszont minden egyes epizódban gondoskodtak a kiváló alakításokról, kitartásuk pedig különösen lenyűgöző, egészen nagyvonalúan ajándékozták meg a nézőket néhány perces, pompás jelenlétükkel, de azt hiszem az angolok ízig-vérig magukénak érzik ezt a produkciót. Így utólag látni, az angol írónő rendesen feladta a leckét a készítőknek, a bájos mesekönyvnek induló, és egy ideig ebben a stílusban ügyesen lavírozó varázslósztori a vége felé lassan átcsapott egy természetfeletti thrillerbe, melynek olyan szinten része a halál, ami koránt sem gyerekeknek való. Szerencsére az alkotók hűen követték az eredeti mű sötétedését, így a filmek is folyamatosan egyre komorabbak, és komolyabbak lettek. A széria során megéltünk némi hullámzást, de úgy vélem nagyon egyszer sem lőttek mellé a készítők, mindvégig sikerült hozni egy bizonyos nívót. Az ember tudta, hogy ha ezekre a mozikra beül a tökéletes látvány, zene és temérdek színészóriás mellé kap érdekes történetet is, ami a legtöbb hollywoodi látvány-, és popcornmoziról nem feltétlen mondható el, igaz ezek a filmek mindig is többek voltak, szimplán csak azért, mert ezek nem azok. Ráadásul a sorozat eleje (bölcsek köve), közepe (azkabani fogoly) és vége (Halál ereklyéi) különösképpen kiválóra sikeredtek, így ezen darabok joggal kerültek be műfajuk legjobbjainak társaságába. Összességében egy tíz éves filmes utazás ért véget és talán tényleg nem túlzás azt mondani, hogy lezárult egy korszak. A magam részéről a sorozatot abszolút méltónak találom arra, hogy ne csak és kizárólag az írott forma miatt emlékezzünk a Potter-kalandokra. Méltón foglalhat helyet a filmvilág legnagyobb franchise-jai között, nem is akármilyen illusztris társaságában.

Benjamin Button különös élete - Vélemények

2013-04-30 12:04.18

"It's not just a movie, it's a lifetime experience!" Nehéz megmondani mikor válik egy film az életünk részévé, mikor lépnek be annak képkockái a mindennapok menetébe, és mikor integrálódnak annak gondolatai oly mélyen, hogy mentalitásunk, szemléletmódunk részévé válnak. Egy ilyen meghatározó élmény persze legalább ugyanúgy függ a befogadó személytől is, hogy éppen milyen hangulatban ül le a film elé, hogy aktuálisan milyen problémák gyötrik, és hogy annak a bizonyos életútnak mely szakaszát tölti be. Engem annó kb. 5 évvel ezelőtt valószínűleg a lehető legjobb pillanatban kapott el ez a mozi, olyan élménnyel, érzésvilággal ismertetett meg tinédzser korom hajnalán mellyel korábban nem igazán találkoztam, találkozhattam. és az óta sokadjára nézve is képes megérinteni, elgondolkodtatni. A Benjamin Button különös élete egy roppant érett alkotás magáról az életről, a visszafele haladó életciklus mondhatni éppen csak egy csodás jelmez, díszlet, keret, hogy különlegesebbé varázsolja az élményt, de a lényegen mit sem változtat. Benjamin Button élete ugyanúgy tele van örömmel, bánattal, szerelemmel és csalódásokkal mint bárki másé, érzelmi, és lelki kiteljesedéséhez ugyanazokkal a nehézségekkel kell szembenéznie, ugyanazokat a tapasztalatokat kell megszereznie az élet napos, és árnyoldaláról. A Fitzgerald röpke novellájából felduzzasztott történet úgy képes árnyalt képet festeni a morális témákról, hogy nem érezni rajta a görcsösséget, a giccset, a mindenáron való tudálékosságot, inkább csak sejtet, mintsem szájbarágósan tálalna. Gondolatisága ráadásul több síkon is mozog, van egy egész sztorin átívelő szemléletmódja, ugyanakkor a szerteágazó mondanivaló esszenciáját a kis üzenet bon-bonokként érkező bölcsességek adják, melyek szinte észrevétlenül bújnak meg a cselekmény lágy szövetében. A technikai dolgokat nagyon kifinomult érzékkel kezelték a készítők, nyilván kiválóan tudták, hogy hivalkodó jelenlétük mennyit árthatott volna a filmnek. A CGI itt azon ritka módon lett felhasználva, ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva: észrevétlen, keretet szolgáltat a történet számára és annyira összenő a képekkel, hogy nélküle az illúziókeltés teljesen összeomlana. A film káprázatos vizualitásához sokad ad Miranda fotózása is, képei garantáltan a nézővel maradnak akkor is, mikor már a moziban rég felgyulladtak a lámpák. Az élményhez borzasztóan sokat ad a hangulatot nagyban meghatározó zene is. Alexandre Desplat talán ebben a filmben mutatja meg leginkább miért is ő manapság az egyik legfelkapottabb zeneszerző Hollywoodban. Aláfestése nagyon lágy, kamarazenei megoldásai révén alig hallani ki képsorok közül, mégis megtölti élettel azokat, és olyan szinten összekapcsolódnak a zenei motívumok a jelenetekkel, hogy nélkülük már elképzelhetetlenül működésképtelenné válnának. Összességében igazából ez az a fajta mozi, melynél nem is az számít, ami a képernyőn zajlik, hanem ami bennünk. Hangulata rabul ejt már a nyitáskor, és nem ereszt egészen a "directed by..." feliratig, hogy utána ottmaradjunk a székben és tátott szájjal próbáljuk felfogni, mit is láttunk.

Vasember 3. - Vélemények

2013-04-26 01:19.32

Szélesvásznú szórakozás Be kell látni, egy Marvel mozit szinte művészet elcseszni, gyakorlatilag a sikeres recept minden egyes összetevője ott van a készítők kezében. Természetesen Shane Black-nek sem sikerült vakvágányra vezetnie a produkciót, nem is kellett ehhez nagy bravúr, szemmel láthatóan igyekezett a korábbi mozik tapasztalataira építeni, s azokat a stílusjegyeket, amik ott működtek átemelni. Így a vaspáncélos igazságosztó harmadik kalandjai is szépen lavírozik a humor és akció határmezsgyéjén, előbbi által valóban megmozgatva az arcizmokat, utóbbit tekintve pedig majd maximális kielégítést okozva a szemnek. Viszont a standard jó hangulat, és pulzusszám közepette az alkotók mintha megfeledkeztek volna arról, hogy egy harmadik felvonásnak már nem elég a szimpla folytatások formuláját követnie, egy sokadik epizódnak úgy vélem - ahogy egymásra épülnek - folyamatosan növelnie kell a tétet, éreztetnie kell, hogy amit eddig láttunk az eltörpül a mostani események tükrében. Nos ez itt szerintem nem történt meg. Pedig a trailer igen bizakodóvá tett, de a beígért karakterdrámával szinte semmit sem kezd a mozi, és az ellenség erejének növekedésével párhuzamba állítható komorodás is teljesen elmarad. Ben Kingsley-ben igazán benne volt a lehetőség, hogy Vasember végre méltó kihívóra találjon, filozofikus mentalitásával egy kifejezetten erős negatív szereplő lehetne, ha erre építettek volna a készítők, viszont - spoiler nélkül meg nem nevezhető okok miatt - karaktere a történet egy pontján a háttérbe szorul, ami nekem mondjuk túlzottan nem tetszett, de ettől még sokaknak biztosan nem lesz gondjuk ezzel. Összességében igazából nem csalódtam, azt kaptam, amit vártam egy laza, humoros, baromi látványos akció-zsánermozit precíz popcorngúnyába csomagolva. Ami viszont szerintem nem építkezik eleget a drámai panelekből így mélységgel most sem lett felruházva, de lehet, hogy csak én szeretnék valami ilyesmit is látni, és mindez irreleváns elvárás egy Marvel mozitól...... a box office mutatók meg a jelenlegi koncepció sikeresét bizonyítják, szóval miért is változtatnának? Szórakozni meg amúgy is mindenki szeret.))

Harry Potter és a Halál Ereklyéi, 1. rész - Vélemények

2013-04-15 01:36.53

Harry Potter visszatért a vászonra, hetedszerre, de mégsem utoljára, s ez igen jó döntésnek bizonyult. Persze csak a naiv kisgyerek nem látja, hogy a kettévágás mekkora üzlet a stúdiónak, de azt is érdemes figyelembe venni, hogy nem csupán nehéz, de szinte lehetetlen vállalkozás lett volna egyetlen epizódban elvarrni a 7 kötetre nyúló történet összes szálát. A Halál ereklyéi szerintem az egyik legjobb kötet a szériában, filmalapnak pedig egyenesen a legkiválóbb. Nincs a biztonságot nyújtó Roxfort, hiányoznak a szokásos Potter-klisék, ezáltal sok megszokott karaktert, szituációt, helyszínt kell nélkülöznünk, és mindez kétségkívül új utat nyitott a sorozatban. A történet szempontjából számomra az volt a legnagyobb kérdés, hogy vajon a (nagyjából) fele könyv képes lesz-e önálló filmként is működni? A válasz szerencsére igen. Noha a regényt nem lehetett két igazán jól elkülöníthető részre tagolni, azonban Steve Kloves forgatókönyvíró mégis remekül megoldotta ezt a feladatot. A metszés előtt megvan a drámai momentum, az érzelmi csúcspont ugyanakkor az ellenség erősödése tovább fokozza a várakozásokat, és komolyan előrevetíti a következő részt. Ráadásul az egész adaptációt illetően sikerült megtalálni az arany középutat, jól követi a könyvet, csak apróságokban tér el, de mégsem érezni azt, hogy görcsösen ragaszkodna az alapanyag minden betűjéhez, így pedig képekkel kísért hadarós felolvasás helyett valódi installációnak nevezhető. David Yates nem kevés bírálatot kapott az elmúlt filmekben nyújtott teljesítményét illetően, jó részük jogos kritika volt, legalább annyi nem, de két filmmel a háta mögött szemmel láthatólag otthonosabban mozgott már ebben a világban. Rendezését érzelmi hullámvasútként lehet talán a legjobban leírni, az egyik percben feszültség és félelem lesz úrrá rajtunk, majd egy kis drámai könnyezés után együtt nevetünk a szereplőkkel. És ami a legfontosabb, hogy működik a dolog! Pedig az ilyen gyakori érzelmi változások igencsak veszélyesek lehetnek, a hangulatot elemeire szedhette volna szét, de szerencsére az angol direktornak sikerült megtalálnia azokat a nüansznyi átmeneteket, melyekkel működőképessé varázsolta ezt a műfaji hullámvasutat. Az atmoszféra így egységes és következetes, hála az égnek nem áldozták be az akció-fantasy zsáner kedvéért, így pedig sikerült átadni azt a komor, reményvesztett hangulatot, ami az utolsó könyvet áthatja. Ez az epizód minden, csak nem infantilis, a gyermekkor hátrahagyásáról szól, hogy a főszereplőinknek még mindig fiatal koruk dacára felnőtt problémákkal kell szembenézniük, mégpedig olyan magányban, mely még egy sokat megélt felnőttnek is sok volna. A karakterdráma véleményem szerint elég erős (műfaji mércével tekintve), hogy érzékeltetni tudja milyen érzés a konstans menekülés, a fenyegetettség, a kilátástalanság, az elveszettség érzete és a felelősség terhe. Szerencsére színészpalántáink is beértek annyira, hogy igazán lehessen rájuk építeni, hogy elbírják a központi narratíva teljes felelősségét. Radcliffe játéka az elmúlt részekben folyamatosan elhalványult, de most végre újra képes volt azonosulni a karakterével, így ismét el tudtam neki hinni, hogy ő Harry Potter. De a többiek is feljavultak, főleg Emma Watson, aki mostanra tartogatta a legkiválóbb játékát. Megbízhatóságuk egyik legkiválóbb bizonyítéka kettejük táncos jelenete. Eredetileg nem szerepel a könyvben, de szépen gyúrtak benne össze több olyan dolgot, érzelmet, kapcsolatot, melyeket lehet máskülönben negyedórás dialógussal lehetett volna csupán elmondani. A vizuális megjelenítés hibáiról egy Potter film - főleg az utóbbiak - esetében nem lehet beszélni. A fotózás, a metszően szép képi világával ezúttal is csodás, az effektusok pedig ennél már tényleg nem lehetnek kidolgozottabbak, gondolok itt leginkább a két manó döbbenetesen élethű megjelenítésére. A Három testvér meséjének rendkívüli megjelenítése egy újabb plusz pont a készítőknek, olyan látvánnyal van elmesélve, hogy az elképesztő. Zseniális ötlet volt ez az animációs betét, főleg a távol-keleti tusrajzokra emlékeztető gyönyörű alakok, melyek sötét, nyújtott kontúrjaikkal egy pillanat alatt teremtik meg a mese különös és távoli atmoszféráját. Ráadásul Desplat zenéje is hozza a szokásos Potteres (azaz kiváló) színvonalat. Ugyan a korábbiakhoz képest sokaknak fura lehet ez a visszafogott, letisztult zenei világ, de ahogy a történet, úgy a zenei kifejezésmód is komor irányába tolódott el. Én úgy vélem, hogy egy kifejezetten intelligens, keserédes hangzású aláfestést hozott össze, amely tökéletesen illik a széria legkomorabb felvonásához. Összességében Harry Potter világa az azkabani fogoly óta nem állt olyan szilárdan a saját talaján, mint most. Ezt a filmet még komolyabban lehet venni, mint elődeit, azokba könnyebben beleköthetnek, akik Pottert rühellik, ebbe, ha az ember objektív akar lenni, sokkal nehezebb. Ráadásul remekül ágyaz meg a befejezésnek, szinte hallani is Dumbledore közeli rokonát: a tábla készen áll, a bábuk mozognak.........

elejére ... 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 ... végére