Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Stepfordi feleségek - Moziverzum, 07:25 |
Hontalanul Afrikában - Cinemax, 07:40 |
Egyszemélyes hadsereg - Filmbox Premium, 08:20 |
Richie Rich - Rosszcsont beforr - AMC, 08:30 |
Bella Dilemma - Film4, 08:35 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
J. K. Simmons (70) |
Imelda Staunton (69) |
Joely Richardson (60) |
Nina Dobrev (36) |
Patrick Sabongui (50) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mit hallgatsz most? |
Donald Trump - Vélemények |
Mielőtt felébredek - Vélemények |
Nyerd meg az életed (sorozat) - Vélemények |
Hogyan tudnék élni nélküled? - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
The Apprentice - A Trump-sztori |
Robert De Niro |
2014-07-24 00:49.16 |
Ennek remek kis zenéje lett, az újat még nem hallgattam remélem az is hasonlóan jól sikerült. |
2014-07-01 22:15.54 |
Meglepően jól elszórakoztam rajta. Pedig kétségtelen úgy sorakoznak nyilvánvaló hibái, mint a perzsa hadsereg vágóhídra...... gondolok leginkább az elnagyolt karakterekre vagy, hogy több a vér a filmben mint cselekmény. De mindezt remekül fedik el a kiválóan megkomponált harcok, a tesztoszterontól és heroizmustól túlfűtött hangulat, ami olyan erőteljesen dübörög, mint 5 Halálosabb iramban, 8 Van Damme, meg 16 Feláldozhatók együttvéve. A látvány pedig már-már művészi magaslatokba csap, ugyan érződik és látszik, hogy majd az egészet green screen előtt vették fel, de ez most részben tudatos is, mert így sikerült visszaadni a képregény képi világát..... hibátlanul.
Összességében kevésbé misztikus és magával ragadó, de korrekt folytatásról van szó, ami önmagában is igazán élvezhető tesztoszteron-látvány-dömping-orgia. Ilyen is kell néha. :) |
2014-06-30 23:04.03 |
Abszolút korrekt Disney munka. Az eredetiség hiányát ügyesen fedik el a készítők, ahogy igyekeznek ténylegesen új szemszögből bemutatni a jól ismert történetet. Demóna karakterét remekül építették fel, tulajdonságai, érzelmei olykor meglepően árnyaltan kerülnek megjelenítésre, fejlődése így folytonos, és alátámasztott. Mindeközben Angelina Jolie lubickol szerepében, apró grimaszai, pillantásai, kacajai rendkívül megkönnyítették a készítők dolgát, gyakorlatilag egy személyben magabiztosan viszi a hátán a mozit. Segítségére leginkább a "láthatatlan" háttérmunkások igyekeztek, akik pompás miliőt varázsolnak annak ellenére is, hogy amit látunk nem hat az újdonság erejével, de a szépen megmunkált effektusok, korhű díszletek és kosztümök szépen állnak össze egy egységes illiúzióképpé. Emellett az egeres stúdió itt is folytatja értékváltási stratégiáját mi által igyekszik a klasszikus beidegződésektől eltávolodni, úgy vélem teljes sikerrel.
Összességében a Disney ötletgyár ezen újragondolása úgy vélem jól sikerült köszönhetően leginkább a sötétebb hangvételnek, ügyes végkifejletnek, illetve nem utolsó sorban Jolie-nak. Soha rosszabbat! |
2014-06-30 22:30.24 |
Nekem már a második előzetes is elég volt, hogy mostantól tűkön ülve várjam Nolan legújabb alkotását. A léc szokás szerint magas, remélem újfent megtud neki felelni. |
2014-06-30 00:44.07 |
Elképesztően látványos és irtó buta
Tetszik, nem tetszik Michael Bay-nél nem sokan értenek jobban hogyan is kell egy igazi, belevaló, iszonyat látványos, zúzós blockbustert összehozni. Az amcsi direktornak van egy stílusa, ami magában foglalja a figurák felületességét, az agyzsibbasztó hatásvadászatot, naplementét minden mennyiségben, a melldöngető hazafiasságot, a klisék olyan tárházát, hogy ő nem is használja őket, hanem teremti. De ha az ember eltudja viselni az intelligencia hányados totális semmibevevését, akkor olyan moziélményben lehet része, melyet garantáltan nem sokszor élhet át. Merthogy ez a Bay el kell ismerni valami veszett mód érti, miként kell a látványvilágot felépíteni, részleteiben olyan szinten kidolgozni, hogy szem nem marad szárazon. Komolyan lenyűgöző, ahogy minden egyes helyszín, minden egyes falfirka, csavar, tükröződés hibátlanul a helyén, így képezve egy olyan tökéletes illúzióképet, amiben meg sem kérdőjelezi a néző, ahogy batárnagy robotok szétverik egész Hong Kongot. Ezt emelik a készítők szó szerint új dimenzióba, nem túlozva mikor kijelentik az egyik legkiválóbb térhatással igyekeznek a népet elkápráztatni. A káprázat pedig valós, a képek mind negatív mind pozitív irányban olyan mélységet mutatnak, mint igen kevésszer eddig, az akciójelenetek szó szerint az arcodba robbannak, a robotok pedig már-már tényleg fognak és berántanak az események sűrűjébe. Az autobotok és akció jelenek mellett itt vannak azonban az emberek is, akik mindent elrontanak, amit csak el lehet. Értem én, hogy ez egy olyasfajta alkotás, amibe nem kell túl sok értelmet csepegtetni, mert pont az egyszerűségében rejlik szórakoztatási faktora, de nem értem miért kell átmenni full retardba. Merthogy a készítők bántanak, oldalba rúgnak, szétfeszítik az agytekervényeinket és sósavat öntenek bele, annyira primitív néha amit látunk. A karakterek végtelen sztereotip és felületes megvalósításán már fel sem húzza a szemöldökét a tapasztalt néző, de ahogy a köztük lévő szálakkal babrálnak az már tényleg mindennek az alja. Őszintén megleptek azzal, hogy a féltő belevaló apu-szőkeszexis kislány-szépfiú barát 3as közötti párbeszédek, cselekményszálak még a trilógia idióta Witwicky-éket is alul tudta múlni. Ezt hogyan??? Kérem szépen ez legalább akkora bravúr, mint 10 dolcsiból Avatart készíteni. Komolyan ezek a jelenetek annyira tönkreteszik az agysejteket, mintha 100 liter vodkát letolnék a torkomon, a nem kevés játékidő leperegte után tényleg azt éreztem belefáradt a fejem a sok baromságba, hogy a villany feloltása után igyekezzek inkább a fenejó akciókra emlékezni. Összességében minden korábbinál inkább a végletek mozija a legújabb Transformers, a hihetetlen látványba majd bele lehet fulladni a gyönyörtől, azonban a csodás külső olyan belsőt takar, melyre alig akad negatív jelző. Így nálam Bay agymenése megmarad egy olyan filmélménynek, ami alatt megannyi érzelmet átéltem: a gyermeki elképedéstől kezdve.......... a totális lebutulással bezárólag. |
2014-06-29 23:08.58 |
Felróni egy film..ismétlem FILM adaptációnak, hogy nem adja vissza teljességében a regény varázsát, összetettségét, részleteinek elképesztő garmadát elég botor dolog......
A mozgókép más médium, más szabályokkal, más elvárásokkal, más korlátokkal, és lehetőségekkel. A pénz és főleg idő olyan kereteket szab, melyek igen komolyan megszabják mi kerülhet bele a szkriptbe, és milyen információk kerülnek a margóra. Egy installáció akkor tekinthető sikeresnek, ha az írott változatot nem olvasók értik, és átélhetik a vásznon zajlottakat, ha a lenyomat elkapja a regény hangulatát, karaktereinek esszenciáját..... így megidézve, megelevenítve a könyv varázsát. Mely kép kétségtelen sosem lesz olyan teljes, és részletgazdag mint amit a fejünkben elképzelünk és átélünk, de annak lenyomataként lehetőséget teremt kicsit elmélyedni a könyv világában. A Harry Potter adaptációk nem tökéletesek, akadtak kihagyások melyek mellényúlásnak bizonyultak, olyan hozzáadott részletek, melyek nem működtek igazán, de azt hiszem a fenti alapelvárásoknak megfelelnek. Megjelenítették a varászvilágot (ejj még milyen látvánnyal...) és felvázolták Harry Potter történetét, rövidítve, megvágva, de érthetően és átélhetően. Ennél sokkal többet meg nemigen várhatunk. |
2014-06-19 13:24.35 |
Még anno ezt a magyarázatot tették közzé:
"A hobbit – Oda és vissza jó címnek tűnt, amikor még két részesre terveztük a dolgot, Bilbo ugyanis a második részben ért volna oda az események végső helyszínére. Így azonban kissé már helytelennek tűnik, ugyanis Bilbo már megérkezett “oda” A hobbit: Smaug pusztasága-ban. Már a tavaly, a premier környékén felvetettem ezt a stúdiónak, és úgy döntöttünk, várunk vele, amíg el nem készül az első vágás. Múlt héten elérkezett ez a pont, és miután megnéztük a filmet, mindannyian egyetértettünk abban, hogy ez a cím nem helyénvaló." |
2014-06-14 19:28.06 |
Alexandre Desplat mostanság talán a legbiztosabb pont a hollywoodi zeneszerzést illetően. Bizonyította ezt a legújabb Godzillával is, ami elsőszámúlag félelmetesen jó hangszerelésével és hangulatával emelkedik ki a mainstream mozik zenei világából. Emellett tavalyról van még neki egy Philomena-ja is, ahol újfent bizonyította remek drámai érzékét.
Godzilla http://www.youtube.com/watch?v=8tzHy2QkiYA (Main theme) http://www.youtube.com/watch?v=oZkyBm4wmvE (The Power Plant) http://www.youtube.com/watch?v=aspcxnpBenU (Back to the Ocean) Philomena http://www.youtube.com/watch?v=Yh6VHwaDvNQ (Landing in USA) http://www.youtube.com/watch?v=mQ_6wcZox6I (Main theme) |
2014-06-14 19:13.04 |
Nemrégiben néztem húgommal a Mulant, és már a képek alatt is feltűnt a remek zene, aztán a végén megláttam Jerry Goldsmith nevét és nem is volt több kérdésem.
Mulan http://www.youtube.com/watch?v=HgtKuNBFdcM (Blossoms) http://www.youtube.com/watch?v=MilR3Z1sASY (Short Hair) http://www.youtube.com/watch?v=JlcheT4Q8M4 (The Huns Attack) http://www.youtube.com/watch?v=bsNmPcmqcfA (The Doll Survives) |
2014-06-14 18:49.32 |
Elképesztően hangulatos, imádjuk is érte Jerry-t. :) |
2014-06-14 18:47.09 |
A főtémáját én is nagyon szeretem, pompás ahogy elegánsan bontakozik ki az epikussága a kezdeti lágy dallamokból.
Csak sajna mintha itt ki is merült volna ihlet, a kiegészítő muzsikák nagyon egy kaptafára készültek, olykor olyan harsány hangzásvilággal, hogy az már-már bántja az ember fülét. No de nem bántom én őt, mert összességében a tavalyi kifejezetten jó éve volt a germán komponistának. |
2014-05-16 14:17.46 |
Pacific Rim Vol. 1000
Aki úgy gondolja, hogy egy látványmozit könnyű összeeszkábálni az téved. Legjobb példa erre a Tűzgyűrű című „remekmű”, ami egy szerzői rendező, és több százmillió dollár ellenére az utóbbi idők egyik leggyengébb blockbusterje lett. Ugyanis a CGI képek tömkelege csak egy része a sikernek, viszont ha ezek mögé nem sikerül semmi tartalmasat, érdekeset bepasszírozni, akkor az egész olyan szintű tömény unalomba fullad, hogy fél óra után az se tűnik fel, ha amúgy két batár nagy szörny csépeli egymást full totálban. Valahol itt ment félre a vágány a Pacific Rim-nél a minden koncepció nélkül megkent képek annyira nem voltak képesek egységesen bármi élvezetet nyújtani, hogy az még egy hollywoodi mainstream mozihoz képest is minden várakozást alulmúlt. De tanultak-e a Godzilla készítői az „előd” hibáiból? Igenis, meg nem is.......... Nem mivel a japán ősszörnyeteg filmje csakugyan roskadozik a stílus betegségei alatt. Lineáris forgatókönyv, tőmondatos párbeszédek, gyenge karakterfejlesztések, a jeleneteket elfelejtették érzelmekkel is megtölteni, és sajnos a viszonylag jó nevek ellenére színészeink is inkább otthon hagyták tehetségüket a gardróbban, mikor reggel a forgatásra igyekeztek. Viszont a történet viszonylag jól ütemezett, nem kapkodják el, Godzilláék nem zúzzák szét a fél világot már a második percben, sőt a hegyomlási bestiák összecsapására gyakorlatilag az utolsó fél óráig várni kell. A készítők folyamatosan csepegtetik az ilyen jeleneteket, váratva a nézőt, így a feszültséggeneráló gépezete meglepően jól működik. Emellett dicsérni lehet a rendező hangulatfestési készségeit is, a képek meggyőzően teremtik meg a megfelelő atmoszférát, és az olyan jeleneteket, mint a HALO ugrás valóban lélegzetvisszafojtva les a néző. A film látványvilága az elvárásokhoz mérten természetesen lenyűgöző. Lehengerlő nagytotálok, grandiózus látképek, és tűéles közeliek jellemzik a mozit. A vizualitás szó szerint tombol, és dübörög a vásznon a szemünket szinte tökélyre fejlesztett lényekkel kápráztatják el, olyan monsterfight-okat összehozva, hogy szem nem marad szárazon. Bár mint említettem viszonylag sokat kell várni ezekre az összecsapásokra, de abszolút megéri kivárni őket, ahogy Godzilla kéktűzsugarat (vagy mi a frászt…) okád elleneire igazi digitális atombombaként robban a nagyvásznon. Összességében úgy vélem korrekt látványmoziról van szó, ami nem fogja megváltoztatni alapjaiban a stílusról kialakult (rossz?) képet, de legalább megpróbáltak beletuszkolni némi koncepciót, fél sikerrel..... ami azonban így is elég arra, hogy tompítsa picit a Pacific Rim utáni kongó ürességet. |
2014-05-15 13:57.25 |
Büntetni fog. A vége mi kegyetlen? :DD |
2014-05-15 13:56.46 |
Nézőpont kérdése. Kétségtelen nem lehet mozijaira az okos jelzőt odabiggyeszteni, de nem is próbálja másnak eladni őket mint amik. Az ember ha beül egy Transformers mozira pontosan tudja mit várhat, így csalódni sem fog.
Nem mondom, hogy nekem kedvenceim az ilyen alkotások, de ha egyszer sokakat szórakoztatnak akkor nem látom be mi probléma lenen létükkel. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen blockbusterek mozgatják igazán Hollywoodban a zsozsót, és bizony ezek foglalkoztatják a legtöbb embert, szóval sokak kenyerét jelentik. |
2014-05-13 20:23.57 |
Azért azt el kell ismerni, amit Bay vállal, azt megadja ezekkel a mozikkal mégha "művészi eszköztára" egyszerűbb mint az 1X1-et kiszámolni. Azonban a nagy tömeg szórakoztatásához kétségtelen nagyon ért, ő az aki tényleg olyan szintre tudja emelni a vizualitást, mint elég kevesen. És hogy mennyire nem is olyan egyszerű egy ilyen mozit megrendezni azt mutatja a Pacific Rim is, amit ugyebár egy remek szerzői direktor tett le az asztalra (bár ne tette volna....), és ugye a végeredmény valami elképesztő celluloidszemét lett.
Szóval sokat nem kell várni se Bay-től, se a mozitól, csak azt hogy kiszabadítson a hétköznapi rutinból 2 óra erejéig, és azt hiszem 1 direktbe ilyen szimpla szórakoztatásra gyártott dologtól nem is kell többet várni. |
2014-05-07 11:29.53 |
Vegytiszta Pókmozi!
A Pókember széria 2 évvel ezelőtti újraélesztése kicsit korainak tűnt tekintve alig néhány esztendővel korábban fejezte be Sam Raimi a maga elképzelését a hálószövő kalandjait illetően. A nyilvánvaló anyagiakon túl azonban a csodálatos Pókember első felvonása bizonyította nem volt teljesen felesleges, elhamarkodott reboot. Az újragondolás egyik legfontosabb erénye, hogy Peter Parker karaktere soha korábban nem került ilyen szépen felépítésre. Webb egy karakterorientáltabb mozit képzelt el, ahol a főhős végre úgy került ábrázolásra, ahogy a képregényfolyam lapjain meg vagyon írva…vagyis rajzolva. De a lényeg, hogy Peter egy valódi kamasz, egy hót laza tökös srác haláli dumával, akinek fiatalsága okán eddig nem kellett felelősséget a hátán cipelnie, és akit majdan a gonosszal vívott csatározások miatt bekövetkező tragédiák edzenek meg, és nő fel általuk. Raimi-ék ezt az igen fontos karakterfejlődési lehetőséget élből kihagyták, ezért (is) volt olyan unalmas Maguire koraérett figurája. Emellett Andrew Garfieldra hihetetlen mód illik karaktere, érződik rajta, hogy szó szerint lubickol szerepében, ezért is sikerülhetett figuráját olyan közel hoznia a nézőkhöz. Hasonlóan nem elhanyagolható tényező volt az új nyitány sikerében, hogy ezúttal lényegesen jobb partnert is sikerült Peter mellé találni, Emma Stone-nal ugyanis fantasztikusak együtt, ott a kémia közöttük az embernek egy pillanatig sem jut az eszébe, hogy ne illenének össze, Dunst-ék igencsak műanyag kapcsolata után igazi felüdülést jelentett párosuk. A széria második felvonása elegánsan veszi fel a megkezdett történeti fonalakat, és sodorja tovább őket egészen szerteágazó módon. A sztori fókuszpontjába hol a szülök körülötti rejtély, hol Peter és Gwen kapcsolata, hol pedig az antagonisták kerülnek, Webb legnagyobb érdeme, hogy igyekszik ügyesen lavírozni ezen cselekménymenetek között, végig gondosan egyensúlyozva a képzeletbeli libikóka közepén, ezzel adva remek ütemet a mozinak. A rejtély által szépen csepegteti a feszültséget, a fiatalok „se veled, se nélküled” kapcsolatábrázolása továbbra is roppant hiteles, ami talán nem is meglepő mivel az első rész forgatása óta a valóságban is egy párt alkotnak, a szkript pedig meg is adja nekik a lehetőséget, hogy bizonyítsák képességeiket. Ugyanis a korábbi mozi szinte konstans humorához képest, itt már szemmel láthatóan igyekeztek az alkotók valamit villantani a drámai felhangból is, hősünk vívódása kötelességtudta és szíve között picit gyermeteg megvalósítása ellenére is úgy vélem korrektül átjön, és a végkifejlet érzelmi többletet hordozó dramaturgiai csúcspontjával is tisztességesen megbirkóztak színészeink. Webb jelenlétét a látvány terén is csak dicsérni lehet, e tekintetben minden korábbi pókmozit alaposan felülmúltak. A képi megjelenítés egyszerűen büntet, szem nem marad szárazon a tragikus antihős, Electro áramlöketei láttán, melyek a térdimenziónak köszönhetően valódi fenyegetettséget nyújtanak. Ráadásul a rendező igen sokszor alkalmazza a bullet time nevű technikát, ami során belassítja a képeket, ezek a mozzanatok pedig baromira működnek. Ilyenkor a néző szinte négyzetcentiméterenként megfigyelheti a vászon tartalmát, még jobban elmerülhet a látottakban, ezáltal pedig még inkább részese lehet az élménynek. Az akciók alkalmával még inkább kidomborodnak az eddig említett érdemek, a feszesen vágott, és sok szemszögből láttatott akciójelenetek igazi ínyencfalatok a műfaj rajongónak. Illetve ezúttal a plusz térdimenzió sem puszta parasztvakítás, vagy pénzlehúzás Pókember felhőkarcolók közötti hintázása, toronymagasból zuhanása csaknem tökéletes illúziót kelt, mintha mi magunk lennénk a pókjelmezben. Összességében vérbeli intravénás moziélmény, fotelba passzírozó szórakozás, ami majd tökéletesen megfelel az összes modernkori mainstream elvárásnak. Bevallom alig tudtam betelni azzal az érzéssel, amit ez a bő 150 perc nyújtott, egyszerűen megint kölyköt csináltak belőlem a készítők........ |
2014-05-07 11:21.28 |
Ez tényleg elég jól hangzik. Nagyszabású, epikus hangzásvilág. |
2014-05-07 01:04.53 |
Mondjuk a Garfield-et kiválasztó castosok mentségére legyen mondva az az ember max 20 évesnek néz ki, ezért is lett telitalálat a karakterre, no meg mert amúgy remek színész is.)) |
2014-05-06 19:22.46 |
azt hiszem jól illik ide.....
http://www.youtube.com/watch?v=Z7dLU6fk9QY |
2014-05-04 00:10.07 |
Disneyvarázs
Ki ne lenne tisztában az egeres cég történetével, hogyan, milyen alkotások által kerültek Hollywood nagyjai közé. Azonban ez az út nem volt mindig zökkenőktől mentes, de a stúdió fejesei midig megtalálták az adott kor receptjét, mellyel megtalálták az utat a megújulás felé. A 90-es évek rajzfilmcsodái valódi „aranykorszakot” jelentettek a filmes vállalat történetében, így talán nem is csoda, hogy az ezredfordulón átlépve egyfajta kreatív válságba kerültek a meseálomgyár alkotói a hogyan továbbot illetően. Mintha elveszették volna a fonalat a varázst illetően, egyszerűen hiányzott a lélek, az a bizonyos plusz, mely Aladdinékat olyan naggyá tették. A sors iróniája, hogy reneszánszuk pont a hátrahagyott hagyományok felelevenítésében keresendő, melyek a modern újítások által váltak a 21. század gyermekének, felnőttjének egyaránt felejthetetlen szórakozást nyújtó alkotásokká. A kicsit megkopott cégér újrafényesítése A hercegnő és a békával kezdődött, az Aranyhajjal folytatódott, és úgy vélem most a Jégvarázzsal teljesedett be. A Hans Christian Andersen Hókirálynőjén alapuló történetben ugyanis tényleg minden megvan a nagybetűs élményhez. Fantasztikus hangulat, mely a játékidő teljes egészére szélesre húzza a szádat, remek karakterek, akik nem csak mosolyogtatni képesek, de olyan kiválóan megalkottak, hogy majd lemásznak a vászonról, és persze ott a sztori maga, mely egy tündérmesének álcázott anekdota a testvéri szeretetről. És itt van a kutya elásva, úgy vélem ennek a 21. századi Disneynek az a legnagyobb érdeme, hogy képesek voltak új, a mai korban relevánsabb értékekkel előállni. Nem mondom, hogy nem kellemes a szépség és a szörnyeteg egymásra találását újranézni akár 20-adjár is, de a reneszánszkori romantikus ideák sokasága után kifejezetten üdítő, hogy a készítők olyan főhősöket alkotnak melyekről akár valóban példát is lehet venni. Tiana és Aranyhaj után Anna is bizonyítja, hogy ezek a Disney-hercegnők bizony már nem „azok” a Disney-hercegnők. A hajdanán csupán lovagi csókra ácsingózó hölgyek ma már saját kezükbe veszik a sorsukat, álmaik megvalósításáért küzdenek....... s mindez kétségtelen üdvözölendőbb szerepmodell a legkisebbek (vagy akár nagyok) számára. A recept egyik fontos összetevője a musical forma is, mely a modern kor technikai adottságaival kiegészülve valami fergeteges audio-vizuális attrakciót eredményezett. A dalok már-már tényleg a Broadwayt idézik, nem csupán időkitöltő felesleges trillázások, legtöbbjük még csak meg sem említi a szerelmet, helyette mélyebb húrokat pengetnek, gondolok itt például a „Let it Go-ra”, mely Elsa szomorkás dallamaival indít, aki mindenkitől távol, elidegenedve születik újjá. Mindeközben pedig az animátorok valami félelmetes látványkavalkáddal szórakoztatnak, olyan jeges világot tárva a szemünk elé, mely tökéletesen egészíti ki a hallottakat. Kép és hang olyan találkozása ez, ami miatt tényleg érdemes volt a hangosképet feltalálni. Összességében hamisíthatatlan Disney-klasszikusok magasságába felkapaszkodó mese a Jégvarázs, amolyan igazi kortalan szórakozás, amit anya, apa és a gyerekek egyaránt magukénak érezhetnek. |
2014-05-03 23:35.59 |
A Jégvarázsnak nem csupán a betétdalai, de az instrumentális aláfestése is a kiváló musical-ek színvonalát idézi meg. Beck zenéje nem feltétlen hangzatos taktusokból építkezik, leginkább a képek alatt, illetve azokat ismerve működik, de akkor nagyon. Viszont az kétségbevonhatatlan, hogy nagyon sok munka van benne (pl. egészen nagyszerű a hangszerelése), egy igazi nagyzenekari, hangzatos mű, melyet nem néztem volna ki a szerző korábbi munkái alapján. Le a kalappal.
Jégvarázs (Christophe Beck) http://www.youtube.com/watch?v=Qo2uvrvdiAY (Elsa and Anna) http://www.youtube.com/watch?v=AfVf8Ja0e4c (Heimr Àrnadalr) http://www.youtube.com/watch?v=XIt74yPlR8g (Whiteout) http://www.youtube.com/watch?v=wrHH2QjA4yM (Epilogue) |
2014-04-27 21:39.13 |
Igen erős hangulatzenét hoztak össze A nő című remekműhöz. Önmagában nem biztos, hogy a legjobb hallgatnivaló (bár annak sem utolsó), de a képek alatt nagyban hozzájárul az atmoszféra megteremtéséhez.
A nő (Arcade Fire) http://www.youtube.com/watch?v=2oFOf-LDbz4 (Loneliness) http://www.youtube.com/watch?v=da-ELYFRFpc (Song On The Beach) http://www.youtube.com/watch?v=knTY2hpHwEY (Photograph) |
2014-04-27 14:42.46 |
Futurisztikus Love Story
"...többször simogatjuk meg az okostelefonunk képernyőjét, mint életünk szerelmét....." Ha majd sok-sok év múlva visszatekintek 2013 filmes felhozatalára valószínűleg 2 alkotás fog elsőként az eszembe jutni, az egyik Cuarón űrthrillere (Gravity), a másik pedig valószínűleg Jonze szerelmi drámája lesz. Nem is tudom hol kezdjem...... ez a 2 óra annyi minden markol fel, hogy az valami hihetetlen. Szól a társadalomról, emberi értékekről, mesél szerelemről, annak szépségéről, és bizony az árnyoldaláról is. Spike Jonze nagyszerűsége úgy vélem abban rejlik, hogy roppant módon ismeri az embereket, látja és tapasztalja a robbanásszerű technikai fejlődést annak minden pozitív és negatív következményét. Megdöbbentő volt részese lenni a rendező víziójának, ahol mindenki lelketlen, gépies módon ügyet sem vetve halad el a másik mellett, közben a fülében lévő szupertechnikát használva. Pedig mindez koránt sem olyan futurisztikus, ha az ember sétál az utcán már ott vannak az előjelek. Minden második ember fülében mp3 lejátszó szól, akkor is, ha csak 1 utcányira a boltba ugrik le, a facebook (és társai) sosem látott mértékeket öltöttek, sokan szabadidejük döntő többségét 1 monitort bámulva töltik értelmetlen üres időtöltéssel próbálván betömni azt a bizonyos űrt, amely éppen ezért csak tágul. De valóban törvényszerű, hogy a modern technika elszigeteljen minket? Én azt látom, ha ésszel kezeljük éppen ellenkezőleg..... olyan hidakat szolgáltat, mely által sosem tapasztalt módon kapcsolódhatunk egymáshoz. Csak most még úgy gondolom túl gyors ez az emberiségnek, a nyitottságot, a lehetőségeket, a korlátlanságot meg kell tanulni kezelni, amihez idő kell. Nagyapáinknak évtizedeik voltak, nekünk ennél jóval kevesebb idő adatik, ezért szükséges gyorsabban tanulnunk, alkalmazkodnunk. A precízen megfogalmazott társadalomkritikája mellett számomra igazi meglepetés volt, hogy a mozi mennyire erőteljesen mesél a szerelemről is. Az első szerelem iránt nem múló vágyakozásról, az elengedés nehézségeiről, vagy éppen egy vakrandi buktatóiról. Az igazi abszurdum, - s egyben a film zseniális húzása -, hogy a fura párosunknak is ugyanúgy át kell mennie ezeken a dolgokon, mint bármilyen normális párnak. Phoenix megkapóan őszinte alakításával Theodore karaktere valósággal elemeire bontva jelenik meg a néző előtt. Színészi eszköztárának legjavát felhasználva van jelen a vásznon, minden rezdülése átsugárzik, egyszerűen mindig eléri, hogy pont ugyanazt érezd, amit figurája is. Scarlett Johansson pedig fizikai jelenlét nélkül is ott a műben, hangjával csaknem megidézve saját valóját, ennél nagyobb dicséret pedig nem nagyon létezik egy mikrofon mögüli alakításra. Összességében a Her nagyszerű pillanatkép egy meg nem határozott közeli jövőből, velős üzenete mögött árnyaltan bújik meg a szépség, mindezek pedig a tavalyi év legegyénibb mozgóképét eredményezték. |
2014-04-19 20:36.05 |
Zimmer igazán nagyszerűen kapta el az animációs mozi hangulatát, kellően megtöltve a képsorokat autentikussággal, érzelemmel és miegyébbel ami szükségeltetett. Nagyzenekari műve olyan masszívan szólalkozik néha, hogy simán lehetne egy nagyívű élőfilmes kalandaláfestés is.
http://www.youtube.com/watch?v=G_25ABIlS1Q (Egyiptom hercege - Reprimand) http://www.youtube.com/watch?v=GrUTsJ-8s1k (Egyiptom hercege - The Burning Brush) |
2014-04-19 19:31.21 |
A Dreamworks első egész estés animációs alkotása, ugyan nem részesült osztatlan sikerben, de jelezte lesz ennek a stúdiónak keresnivalója e téren. Az animáció kellemesen mutat, sőt olykor igazán látványos momentumok is akadnak egy-egy isteni csodatétel esetén. A karakterek persze nem túl bonyolultak, de a jól ismert történet nem is enged e téren nagy szabadságot a készítőknek. Még Zimmer aláfestő muzsikáját érdemes kiemelni, mely egy igazi nagyszabású kalandzene, mely simán megállná a helyét egy élőszereplős mozi esetén is. |
2014-04-18 23:26.19 |
Morricone pályafutásának egyik igazi gyöngyszeme. Meseszép melódia, mely valósággal átszövi a mozgókép szalagjait. Nem is nagyon tudok mit írni a Mester hatalmas pályafutásának egyik legkiválóbbik darabja, mondhatni életútjának lelke.
Cinema Paradiso (Ennio Morricone) http://www.youtube.com/watch?v=1TM4wKrwsyY (Cinema Paradiso) http://www.youtube.com/watch?v=pryvGsgfTiQ (Childhood and Manhood) http://www.youtube.com/watch?v=0D_3c0T60GI (Love Theme) http://www.youtube.com/watch?v=EnxT3xpXrsE (After the Destruction) |
2014-04-18 23:10.45 |
Nagyon szép melódia. Hisaishi úr munkásságát csupán felületesen ismerem, de Miyazaki alkotásokhoz rendre kiválót alkot. |
2014-04-18 23:04.52 |
Érdekes meglátás:) Az biztos, hogy ehhez a sorozathoz remek aláfestő zenéket írt Giacchino, az adott jeleneteket (főleg a drámai momentumokat) élettel töltötte meg. |
2014-04-13 22:53.29 |
Továbbra sem Gyűrűk Ura, de pont ettől jó!
Lassan másfél éve Jacksonék szinte csodával határos dolgot műveltek, mikor a legtöbbször elbénázott, unalmas remake-ek, rebootok világában egy olyan előzménytrilógiába kezdtek bele, mely tökéletesen szentesítette meg a hármas célt: a könyv szellemiségéhez hűen adaptálta betűit, ugyanakkor a filmes elődhöz (ami könyvben utód) méltóra szabta arculatát, emellett pedig még arra is futotta a készítők kreativitásából, hogy egy szimpla 2 részes fantasy-kaland helyett egy többet markoló trilógiát alkossanak, mely -vélhetően- tökéletesen fogja összekötni a törpök honvisszafoglaló történetét a Gyűrűháború eseményeivel. A Váratlan utazás úgy vélem jól kapta el a kényes egyensúlyt tisztelgés és újdonság között. Jacksonék nem próbáltak belőle a GYU-hoz hasonló komolyan vehető kalandtörténetet fabrikálni, mivel jól tudták ez az alapmű okán amúgy is lehetetlen, inkább igyekeztek harmóniára törekedni a mesés elemek és a „valósszerű” megjelenítés között, majd teljes sikerrel. A készítők ráadásul tanultak korábbi hibáikból, itt pont az első epizód gyengeségein sikerült javítani. A történet ritmusa jobban ütemezett, a forgatókönyv ügyesebben szerkesztett, a cselekményszálban a sztori és az élénkítő akcióelemek egészséges arányban bújnak meg, így adva egy kifogástalan „folyást” a mozgóképnek. Ráadásul nyomasztóbb és sötétebb hangulatot is öltenek a képek, a korábbi mű gyerekbarátsága jórészt megszűnik, könnyed humorával egyetemben. A látvány természetesen ezúttal is eszméletlen, sőt már-már művészi magaslatokba csap. Minden precíz, aprólékos szépséggel kidolgozott, elképesztő odafigyeléssel készült, hogy az emberben egy pillanatig se merüljön fel a gondolat, hogy amit lát az pusztán illúzió. Andrew Lesnie képei ízlésesek, minden jelenetet a lehető legtöbb szögből láttatnak. A hordós menekülős jelenet esetén már-már igazi látványshowt kaptunk, olyan elképesztően gyönyörű koreográfiával, hogy azt már illik akcióbalettként definiálni, melytől az ember álla a padlót súrolja. Külön említést érdemel a címszereplő, Smaug. A Weta művészei a CGI élményt egy újabb szinttel emelték, olyan tökélyre fejlesztették, hogy a sárkány digitális animációja már-már a virtuális valóság hatásszintjét súrolja. A grandiózus őshüllő minden millimétere maximálisan kidolgozott, lenyűgöző, ahogy mozog, pózol, siklik a csillogó alanytallérok tengerén, olyan briliáns összhatást elérve, hogy jómagam a mozi székben egy percig sem agyaltam technikai bravúrján, csak elhittem, hogy ott van előttem. Annyira tetszett az a sárkány, hogy ha egész film arról szól, hogy Bilbóval beszélgetnek, én akkor is végigültem volna. Azonban frenetikus látvány, szórakoztatás és izgalmak ide vagy oda továbbra is Jacksonék szeretete az ami kiemeli a produkciót a mainstream mozik világából. Egyszerűen a képkockákból folyamatosan érezni, hogy az új-zélandi direktor nem csupán az alapművet szereti, és tiszteli, hanem a rajongóit is. Az apró utalások a későbbi cselekményre, úgymint Bilbó kardjának elnevezése, avagy Legolas első pillantása majdani törppajtása arcmására mind-mind olyan momentumok, melyek bizonyítják Jackson elkötelezettségét a mű iránt. Plusz az első felvonásban elindított párhuzamos történeti szál is kezd értelmet nyerni, most már konkrétan látszik, hogy a bővítések nemhogy nem feleslegesek, hanem szükségesek, mert ha Gandalf küldetését nem mutatnák be, akkor eléggé komoly űr tátongana a narratíva kellős közepén. Ráadásul a toldott elemek képesek valódi pluszt hozzáadni a történethez, a szürke mágus jelenetei által pont azokat a filmes elemeket képesek az alkotók beemelni, amiből amúgy a könyvben nem túl sok van, nevezetesen: sötét rejtély, és feszültség. Összességében tipikus trilógiaközi moziról van szó, ami jól szuperál a Váratlan utazás folytatásaként, szépen illeszkedik a Gyűrűk Ura világába, és igyekszik is visszatalálni annak epikusságához. A vége meg........ BAMM! Megint várhatunk egy évet. |
2014-04-13 04:00.18 |
Az óriásülő mint film igencsak felejthető, viszont John Ottman zenéjére már érdemes odafigyelni. Igazi klasszikus nagyzenekari kalandzene, fergeteges hangulattal.
Az óriásölő http://www.youtube.com/watch?v=NDSbz_JiDLE (Jack and Isabelle) http://www.youtube.com/watch?v=_MDZLR_fOvM (The Legends are True/First Kiss) http://www.youtube.com/watch?v=BJ7OQcCysgQ (The Battle) http://www.youtube.com/watch?v=eotem0gg5IA (The New Kings/Story) |