![]() | ![]() |
![]() |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak | ![]() |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Gyerekjáték (2019) (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
A bosszú - Film Café, 22:55 |
Marlowe - Prime, 23:20 |
Hajsza egy gyilkos után - Filmbox, 23:50 |
Kétarcú január - Viasat3, 23:55 |
Milk - Cinemax, 23:55 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
James Hong (96) |
Drew Barrymore (50) |
Kyle MacLachlan (66) |
Thomas Jane (56) |
Julie Walters (75) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Széttörve ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Luis Bunuel ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
2016-04-11 23:39.16 |
Valóban elég bíztató a trailer. |
2016-03-20 14:25.24 |
SPOILER!
Ez a húzás még szerintem abszolút belefér, a játékidő nagy úr. De pl. a párizsi verekedős jelenetet kicsit én már túl direktnek éreztem. |
2016-03-20 14:23.52 |
Bizony. A két alakítása külön-külön is roppant erős volt, ha meg egyben tekintjük az évét, azt hiszem senki sem vonhatja kétségbe, hogy a legjobb kézbe került az idei mellékszereplős aranyszobor. |
2016-03-15 17:24.36 |
Nem egyszerű film élmény a dán lány. Másságról amúgy sem könnyű soha mozit készíteni, precízen ki kell mérni a megfelelő hozzávalókat, hogy pontosan eltalálják a kényes egyensúlyt, nehogy a bemutatni kívánt dolog átforduljon valamiféle önparódiába. Szerencsére a dán lánnyal ez nem történik meg, bár Redmayne néhányszor komolyan veszélybe sodorta a művet. A brit fiatalember kitűnő választás volt az arca alapján, mikor kosztümöt és parókát húz nem kételkedik többet a néző, hogy a másik nem veszhetett el benne. Azonban a játéka már megközelítőleg sem ennyire meggyőző, a női megfelelőjét sikerült leredukálni 5 éves kislányokra jellemző szimpla allűrökre, mint a szájszélek ráncolása, vagy a pillák rebegtetése, „sokatmondó” pislogásokkal megtoldva. Ezek a megmozdulások néha sajnos kidobtak a film élményből, de hála az égnek a vásznon akad egy igazi nő is, Vikander pedig messze meggyőzőbb mint partnere. 2015 kétségtelen a svéd színésznőié volt, az Ex Machinával karöltve megmutatta gyakorlatilag bármilyen szerepet rá lehet ölteni, tökéletesen megállja a helyét. A párkapcsolati dráma is lényegesen jobban átjön rajta keresztül, Redmayne karaktere valójában csak passzív szereplője a történetnek, az igazi elszenvedője a párja, aki folyamatosan elveszti férjét, másik felét, szerelmét.....kegyetlen dolog a sorostól....
Összességében Hooper dicséretére váljon, hogy többnyire mértékletesen, visszafogottan nyúlt a témához, csupán néhányszor engedett a hatásvadászat élvezetének, de ezen esetek sem bizonyultak kínosnak. Kellő nyitottsággal, a dán lány egy szépen megkomponált melodráma a jobbik fajtából, csak engedjük szabadjára az érzelmi intelligenciánkat. |
2016-03-14 23:23.10 |
Meglepően jól elvoltam vele. Igaz ettől a mozitól sem kaptam meg az általam régóta óhajtott minőségi, drámai katasztrófa filmet, de mégsem keltem fel előle bosszúsan. A Törésvonal ugyan látványosan nagyokat nyög a zsáner szokásos kliséi alatt, de a bárgyú papírmasiné karaktereket és kiszámítható történetmenetet egész jól kompenzálja a szépen megkreált pusztítás. Ráadásul néha komolyan el is tudott egy-egy jelenet erejéig kapni a mozi hangulata, akad remekül megalkotott akciójelenet is, mikor picit meg tudtam feledkezni a fájó klisétengerről.
Abszolút vállalható blockbuster a San Andreas, kellemes délutáni kikapcsolódás lehet, ha nem várunk tőle sokat..... márpedig ne várjunk. :) |
2016-03-14 19:52.58 |
Young adult művek filmes királynője lehetett volna ez a széria..... illetve részben így is az, köszönhetően a remekül sikerült első 2 résznek, és persze a roppant gyenge konkurenciának. De tény, ami tény, ez a sorozat szinte kifogástalanul indult. A főszerepre találtak egy IGAZI színésznőt, aki nem csak biodíszletnek van ott a vásznon, a könyv adaptálása jól sikerült, az egyszerű üzenet átjött, és a brutalitás ábrázolása is egész meggyőző volt egy alapvetően fiataloknak szánt produkciótól. A második felvonás annyira magabiztosan hozta újra a színvonalat, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy ebből nem egy kiváló trilógia lesz, egészen addig míg a finálé kettécsapása valóság nem lett. Értem én, hogy Hollywood pénzből él, nem is vetnék meg ezért senkit sem, elvégre a filmgyártás is egy iparág, a blockbuster pedig a termék. De ha már egyszer nyilvánvalóan pénzügyi megfontolások alapján döntenek, akkor is az a minimum, hogy azt minőséggel teszik, minimális tiszteletet mutatva a fogyasztók (aka nézők) felé......
Az éhezők viadala fináléja sajnos nem igazán érdemli ki ezt a kifejezést, maradjunk a harmadik felvonásnál. Az első fele valószínűleg az egész történet abszolút mélypontja, tucatfelesleg, sőt néha éppenséggel kínos jelenetek sorával. Sajnos azonban a folytatás sem bizonyult sokkal jobbnak. Még mindig vontatott, lassú az egész cselekmény, nincsenek igazi magaslati pontok csak úgy csorog a medrében a szövegkönyv valódi súlypontok nélkül. A legérthetetlenebb, hogy mennyire nem használták ki az ismerős arcok elvesztését, elhullnak pislogunk egyet, és jön is a következő jelenet. Így pedig az egész mozi nem igazán finálé: nincs igazi eleje, nincs igazán meggyőző zárása sem, de a legnagyobb hiba, hogy a kettő között nincsenek valódi mély, és magaslati pontok: öröm, bánat, veszteség.......csak úgy rohanunk végig, kihagyva számtalan ziccert.... Összességében nagy kár ezért a szériáért, az első két felvonás sokkal erősebb zárást érdemelt volna, pedig azt hiszem az alapban ott rejlett a lehetőség. Ha egyben hagyták volna az utolsó kötetet, kivágják a mozgóképen felesleges részleteket, és ha értő rendezéssel valódi mélységet adnak a karaktereknek......de túl sok a „ha” és a „volna”, nekünk meg marad az első két epizód, ha egy könnyed young adult szórakozáshoz lenne kedvünk. |
2016-03-14 15:39.11 |
Mély,és igazán szép lett a Carol zenéje, Burwell kétségtelen megérdemelte a rég áhított Oscar jelölését.
http://www.youtube.com/watch?v=cwZNQSNPa-E (Carol - The End) |
2016-03-14 15:37.21 |
Viszont a film zenéje nagyon is elnyerte a tetszésem:
http://www.youtube.com/watch?v=cwZNQSNPa-E (The End) |
2016-03-14 14:45.15 |
Romantikus film szerintem az egyik legnagyobb kihívású filmkészítési formát igényel. Nem elég ugyanis bedobni két külsőre vonzó egyént és egymásra ereszteni őket, meg kell teremteni az érzelmi motivációkat, hogy érthessük, és érezhessük magunk is, hogy azok ott ketten a vásznon miért is vannak oda annyira egymásért. Gyakorlatilag nekünk is bele kell picit szeretnünk a karakterekbe külön-külön, de együtt is, hogy hiteles és tökéletesen megélhető legyen a románcuk. Nos a Carol esetén ez nem történt meg nálam. Pedig kétségtelen adottak voltak a színészek, s mindketten maximálisan meg is állják a helyüket, ezt véletlen sem vonnám kétségbe, de valahogy nem került közel hozzám vonzalmuk. Emellett szerintem Carol drámai vonala sokkal erősebbre sikeredett, mint az érzelmi kapcsolat, így még inkább háttérbe szorulónak éreztem azt.
Fura filmélmény a Carol, ránézésre vérprofi minden (kamera, zene, látvány, színészek) mégis számomra valószínűleg egyszeri alkalom marad, mert valahogy végig hatástalan maradt velem szemben. |
2016-03-13 23:59.02 |
Nehéz szóhoz jutni egy ilyen mozi után, keményen maga alá gyömöszöl az egyszer biztos. A Room minden kétséget kizáróan az év legerősebb drámája, mely ugyan nem tűnik nagy teljesítménynek a megrázó cselekmény alapján, de borzasztóan kellett egy biztos kéz hozzá, hogy a végeredmény ilyen kegyetlen erős legyen. Lenny Abrahamson pedig kiváló kapitány, ki magabiztosan egyengeti a mozi érzelmi hullámait, tökéletes higgadtsággal eltalálva a megfelelő mértékeket. Lassít, mikor a megfelelő narratív stabilitáshoz az kell, de olyan durván szíven tud ütni - akár egy pillanat alatt -, hogy érdemes a százas zsepit a kanapé mellé bekészíteni. Brie Larson lelkileg teljesen levetkőzött, kevés ilyen megérdemelt Oscar-díj született, és kevés olyan szerep van, ami ennyire megtalálta színésznőjét. De semmivel sem marad el a filmbéli anyjától a kis Jacob Tramblay sem, félelmetes mennyire ügyesen érzékeltette a megpróbáltatásokat miken keresztül kellett menniük, és a világra való rácsodálkozása is abszolút átjön, picit mintha kritizálva minket mennyire el tudjuk felejteni, milyen csodálatos is tud lenni a világ, ami körül vesz minket.........
Óvatosan ezzel a filmmel, nagyon intenzív érzelmi injekció, képes az embert picit megtörni, de nem baj, ha néha teret engedünk a szomorúbb érzelmeknek is, meg azért ad bőven örömöt is ez a mozi. Igazi kincs A szoba, 2015 egyik kihagyhatatlan alkotása!!!! |
2016-03-13 22:13.07 |
Több mint bájos alkotás a Brooklyn. Ritka mikor egy ilyen szimpla sztori után a végén az ember mégis úgy érzi itt minden rendben volt. De valóban így van. A film ugyan nem markol sokat, de amit vállal azt magas színvonalon nyújtja. Az érzelmi kavalkádot egészen magabiztosan érzékeltetik, abszolút nem zavarodunk bele, pedig van itt sok minden: honvágy, gyász, barátok és persze szerelem. Utóbbi tálalása különösen intelligens módon sikerült, az itt látható szerelmi háromszöget össze sem lehet hasonlítani pl. az Alkonyatos emocionális szörnyedménnyel. Itt a srácok nem csupán díszletnek vannak, akik hormonjaiktól megkergülve minden áron igyekeznek becserkészni a „vadat”. Mindkettőt megismerhetjük, megértjük Ellis miért szeret beléjük, s talán azt is átérezhetjük mennyire nehéz választania a két srác, a két ország, de valójában a két élete között. Nem kis dolog ez kérem szépen.
Egyszerű, de annál élvezetesebb alkotás a Brooklyn, az év talán legjobban kidolgozott szerelmi szálaival. Kellemesen kikapcsolódtam, ezekben a szürke esős napokban pedig néha nem is kell több mint egy kis „feeling good”. :) |
2016-03-13 18:06.22 |
A film főtémája teljes hosszában, Abbey Road felvételen.
http://www.youtube.com/watch?v=PTwWp6VMNGs |
2016-03-13 18:05.18 |
Bizalmatlan tízedik
Sok helyen olvastam, hogy az Aljas nyolcas nem igazán illik a rendező életművébe, mert olyan mintha nem is ő készítette volna. Szerintem éppen ellenkezőleg, gyakorlatilag a „legtarantinosabb” mozi született a gyűlöletes banda kalandjából. Igazából Tarantino csak fogta azokat az elemeket, melyeket a legjobban szeret, és ért hozzájuk: rejtvény köré épülő vitriolosan építkező szövegkönyv - melyre a cselekmény szövésének finom árnyalatai, a tűpontos párbeszédek, valamint érdekfeszítő karakterek helyezik fel a koronát – fekete humor a legjavából, kreatív brutalitás, nem kevés vérrel, s mindezeket belepakolta egy faháznak álcázott kamaraműbe. A dolog pedig meglepően jól működik, pedig egy ennyire minimalista környezetben igen sok helyen akadhatna be rendesen a gépezet, de az erős thiller vonal végig kiállja a próbát. Az egészen aprólékos felvezetés után kb. másfél óra magasságában indul be igazán a mű, ekkor fedi fel a központi elemét: a bizalmatlanságot! Innentől kezdve folyamatosan záporoznak a kérdőjelek, hogy ki kinek oldalán áll, kinek mi a célja, az a vén szivar amúgy mit ücsörög egész idő alatt a tűzhely előtt, amottan a sarokban mi jár a seriff fejében, egy bevallottan gyilkos alkalmi társban meg lehet-e bízni? és így tovább… A készítők olyannyira csúcsra járatják ezt a fajta bizonytalanságot, hogy a gyilkolások közepette egy ponton magam el is gondolkodtam maradt-e egyáltalán olyan „pozitív” hős, akiért szorítani tudnék, akarnék. Közben pedig igen hatásos válaszokat kapunk, melyek nem mentesek az érces humortól, vagy komoly mennyiségű vérfolyamtól sem, hogy aztán végül egy egyszerű felütésű fináléval vessen véget a vérengzésnek. Összességében sokszor egy rendező igazi képessége, akkor mutatkozik meg igazán, ha valamilyen keretek közé van szorítva. Tarantino megugrotta a maga által felállított lécet, szűk mozgásterű forgatókönyvéből maximálisan kihozta, amit csak lehetett, a végeredmény pedig egy elvetemülten szórakoztató műfaji és filmes mix, melyben mi magunk lehetetünk a bizalmatlan tízedik. Taps-taps! |
2016-03-13 17:09.02 |
Az Aljas nyolcas főtémája teljes hosszában, Abbey Road felvételen :)
http://www.youtube.com/watch?v=PTwWp6VMNGs |
2016-02-29 06:12.57 |
Nekem a Spotlight kicsit csalódás. Komoly témájához mérten szerintem nem ütött akkorát. Az én kedvenceim a Room és az Agymanók voltak , de végül is mindkettőnek jutott díj :) |
2016-02-29 05:40.21 |
Szerintem kicsit indokolatlan zsinorban két rendezői díj a mexikóinak. Jobban örültem volna Millernek vagy Abrahamsonnak. |
2016-02-29 05:35.22 |
Igen komoly adósságát rótta le az Akadémia. Nem kétséges hogy ez járt az öreg mesternek. :) |
2016-02-29 05:11.38 |
Megvan a Saulnak! :) |
2016-02-29 04:11.02 |
Azért Serkis beszólása hogy manapság bárki bármilyen szerepet eljátszhat effekteknek köszönhetően, szörnyet vagy akár Donald Trumpot is eléggé adta :) |
2016-02-29 04:00.27 |
A revenant kifejezetten gyenge eddig. Bevallom én a rendezőknél Millernek szurkolok úgy hogy még reménykedem. |
2016-02-29 03:57.49 |
Az est első nagy meglepetése az Ex Machina.
Serkis kis tribute-ja nagyon tettszett. |
2016-02-29 02:02.12 |
Szeretnéd hogy írjak? :) |
2016-02-28 20:39.39 |
Én nézem, ahogy az elmúlt 6 évben. ki nem hagynám :) |
2016-02-08 23:14.07 |
Érdekesen alakul a dolog. :) DGA-t eléggé Millernek éreztem, nem gondoltam, hogy újra behúzza a mexikói.
A BAFTA szerintem sem perdöntő, tavaly is a briteknél a Boyhood lett a befutó. |
2016-02-07 23:30.49 |
2015 legjobb Marvel mozija simán nem a Bosszúállók folytatása volt, hanem ez a roppant szórakoztató kis apróság. :) A cselekménymenet persze mint a kapanyél, de olyan vizualitással sikerült felruházni a mozgóképeket, melyet sok-sok "nagyobb" vetélytársa leshet. Konkrétan sajnálom, hogy a trailere láttán semmi kedvem nem volt nagyvásznon megtekinteni, pedig a zsugorodások, a felnagyított vagy szubatomi világ egészen biztosan fergetegesen mutattak, pláne plusz dimenzióban.
Összességében a Marvel megmutatta, hogy van bennük még bőven szufla. Az év legkreatívabb látványával rendelkező mozija a Hangya, ami levett a lábamról, mert olyan szinten piszok jó móka, hogy simán azt hittem mindössze másfél óráig tartott. |
2016-02-06 22:27.07 |
Selmát én is jónak tartom, a 12 years-nek meg 5 csillagot adtam, de szerintem az eszközök, ahogyan a fekete elnyomásra akarja a mozi felhívni a figyelmet, már abszolút nem aktuálisak (ellenben kétségtelen hatásosak ezért is az 5 *)
De szerintem a témában sokkal elegánsabb film volt a The Help, attól a mozitól nem sajnáltam volna a legjobb filmes oscart. |
2016-02-06 20:20.43 |
Hollywood búcsúja Középföldétől
„Követtek engem…még egyszer utoljára?” – mondja a filmben Tölgypajzsos Thorin, de nem nehéz kihallani Peter Jacksont, ahogy ezt kérdi Középfölde rajongóitól Peter Jackson legnagyobb ellenségét Peter Jacksonnak hívják: ő volt az a filmes, aki másfél évtizeddel ezelőtt a fél világot ámulatba ejtette A Gyűrűk Ura trilógiával, és aki eredetileg ugyan csak a partvonalról figyelte volna, ahogy Guillermo del Toro próbál versenyre kelni, vagy legalábbis a nyomába szegődni magnus opusának, végül pedig azon kapta magát, hogy a saját örökségére próbál rálicitálni, méghozzá egy olyan alapanyagból dolgozva, amely - valljuk be - teljesen más ligában játszik. Az új-zélandi ott nyerte meg a magával szemben vívott csatát, hogy nem harcolt. Meg sem próbált a Hobbitjainak GYU-hoz hasonló komolyan vehető légkört teremteni, ugyanakkor arculatát igyekezett a filmes elődjéhez igazítani, így eltalálni a kényes egyensúlyt, „mese” és „felnőtt-fantasy” között, majd teljes sikerrel. Az alkotók talán legnagyobb érdeme, hogy igyekeztek megfelelő mélységgel, és valódi téttettel felruházni a törpök merész vállalkozását, az írott formában mindössze kincsvadászatként tárgyalt kalandot, jóval masszívabb alapokra helyezve honvisszafoglalássá emelték. Másrészt ügyesen elhelyezték az eseményeket a gyűrűháború történetének törésvonala mentén, beemelve a nagytestvér-trilógia alapkonfliktusát is, ami kétségtelen komoly többlettartamot ad az egyébként igen egyszerű bonyodalom számára. A forgatókönyvírók finoman érzékeltetik, hogy az erejét gyűjtögető Sauron által keltett Bakacsinerdőre boruló homály ugyanaz, mely a későbbiekben egész Középföldét igyekszik bekebelezni, s melynek tükrében még fontosabb a nemesfém függő sárkány elpusztítása. Kifejezetten nagy bravúr, hogy ezek a regényben nem szereplő elemek úgy integrálódnak a legendáriumba, hogy azok egyáltalán nem lógnak ki a kerettörténetből, Gandalf küldetésének képekbe öltése bravúros módon tömi be az írott forma narratív hézagait, de Tauriel karaktere sem bizonyult melléfogásnak, az általa beemelt emocionális töltet igenis jót tett az érzelmi téren kissé sivár cselekménynek, kiváltképp bizonyítja ezt a záró epizód szívfacsaró jelenetei. Dicséret illeti a jól összerakott csoportdinamikát is, Jacksonék igyekeztek minden törp figurának annyi időt biztosítani, ami egyenesen arányos karakterük fontosságával. Így nyilván Thorint ismertük meg a legjobban, meg esetleg Balin-t, de a 3 rész alatt mindenki kap 1-1 kis szeletet, egy apró problémát, mit neki kell megoldania. Ugyan nem ismerjük meg mind a 13 kis növésű krapekot testközelből, de a könyvvel szemben igyekeztek megkülönböztethetővé tenni őket, saját karaktereket kölcsönözni nekik: van szigorú és erős, öreg és bölcs, két fiatal és lelkes, egy kövér és lusta, egy mókamester, és így tovább. Ez ugyan nem tűnik soknak, de ne feledjük +15 karakterrel a Lost is csak hosszú évadok során tudott megbirkózni. Az meg már csak hab a tortán, hogy Martin Freeman, mint Zsákos Bilbó szerintem akkora telitalálat volt a főszerepre, amilyet Legolas sem lő egy jobb napján. Karaktere a legkritikusabb volt, hiszen a filmélményt Bilbóval azonosulva élhetjük át, szerencsére Freeman intelligens játéka egy igazán szerethető főszereplőt adott a mozinak, annyira emberien, szerethetően hozza a figuráját, hogy mindig fénypontja a filmnek mikor a kamera előtt van. Azért tehát, hogy Peter Jackson egy A Gyűrűk Urához valamelyest mérhető fantasy eposszá kovácsolta a soványka Hobbitot az ember hajlamos megbocsájtani, vagy legalábbis részben elnézni neki a filmek számos hibáját is. Leginkább azt, hogy a könyv három részre osztása nyilvánvalóan rétestésztaként túlnyújtott adaptálási forma. Egyszerűen nincsenek kellően jól kitöltve a két és fél órák, meglepő módon leginkább a feleslegesen beleerőltetett és roppant hosszú akciójeleneten érezni, hogy nem mutatnak sehova. (pl. kőóriások, első rész végi fenyőfás kaland, második rész végi sárkány ölési kísérlet) Nézem ezeket a technikailag valóban szépen megkomponált jeleneteket, és várnám, hogy haladjon tovább a történet, de egyszerűen úgy érezem, hogy egy helyben ülök, mint a moziban. A legnagyobb baj, hogy Azog és orkcsapata nem kelt valódi feszültséget, bonyodalmat, üldöztetésüknek nincs igazán komoly hatása a cselekményre, ezért az előlük történő menekülés leginkább valami egybefolyó masszává sikeredett. Szerencsére kapunk egy Smaug-ot, aki nem csupán megjelenése miatt minden idők legjobban kidolgozott sárkánya, a 3 részre vágás legnagyobb nyertese valószínűleg a tüzes ősféreg, aki így kap bőven elegendő játékidőt karaktere kibontására. Megemlíthető még az előtérbe helyezett CGI, amely bevallottan alapkoncepció volt a készítőknél, tudatosan igyekeztek mesésebb környezetet biztosítani, viszont kétségtelen akad mikor már szemet bántóan sok, amit a képünkbe tolnak. Különösképp igaz ez az utolsó felvonásra, ahol futószalagon gyártott CG karakterek erőtejesen steril hatást keltenek, ezáltal az Öt sereg csatája megközelítőleg sem adja vissza a Pellenor mezei, vagy Helm szurdoki ütközetek felfokozott látványát vagy hangulatát. Mindezektől érezhetjük, hogy ez a trilógia már nem AZ a trilógia, ám minden fenntartásunk ellenére mégiscsak jólesik újra bekerülni abba a mesebeli világba, ahol sok-sok éve annyi feledhetetlen órát eltöltünk. Összességében jó másfél évtizeddel ezelőtt Peter Jackson nagy hőstette volt, hogy kiharcolta a stúdiónál a három kötetből álló Gyűrűk Ura hadd legyen háromrészes a mozivásznon is, ugyanez a harc a Hobbit esetén végzetes hibának tűnt, ám az idő bizonyította koránt sem volt szó komoly baklövésről. Ugyan a több felvonásra duzzasztott történet néha valóban csupán döcögve állja ki a narratíva próbáit, ugyanakkor talán a dupla epizód nem lett volna elegendő az eredettörténet és a GYU ilyen precíz összekapcsolására. Most már sosem tudjuk meg, hogy 2 kiváló, vagy 3 szimplán jó, de aprólékosabb Hobbit filmmel jártunk-e jobban. Akárhogy is a legfontosabb, hogy a regényfolyam szellemisége tökéletesen tetten érhető, a Hobbit egy bámulatos utazást kínál a jól ismert világba és nem okoz csalódást, köszönhetően annak, hogy érződik Jacksonék valóban szeretik ezt a világot, és ezt a szeretetet belecsempészték a filmekbe is. S végül ez a trilógia nagyszerű háttér-mitológiát nyújt a Gyűrűk Urához, egyszersmind olyan elegánsan fűzi össze a két történetet, melyről Tolkien nem is álmodott, nekem azonnal meghozza a kedvem egy LoTR maratonhoz.... ennél több meg talán nem is nagyon kell..... :) |
2016-02-06 12:57.54 |
Igen egyetértek, az Akadémia csak azt jelölheti, amiből válogathat, és tény ami tény elég erőteljesen "fehér" többség van, minden területen, nem csak a színészeket illetően.
Viszont ez a hisztéria, elég felesleges... tavaly miért nem szólaltak fel, hogy a Selma nem biztos, hogy volt olyan jó, hogy legjobb film jelölést kapjon? Vagy, hogy a 12 év rabszolgaság sem volt 2013-as felhozatal legjobb alkotása....stb. Idén e tekintetben egyedül a Beast of No Nationt találtam kiemelkedőnek, rendkívül komoly téma, hasonlóan magas színvonalú kivitelezéssel, Elba pedig valóban karizmatikus alakítást nyújtott. Azt nem tudod, egyáltalán szóba jöhetett volna ez a film? Mármint a Netflixes terjesztés miatt. |
2016-02-05 15:11.40 |
[link] A fehér oscar margójára... |
2016-02-01 22:08.43 |
Hobbit - Váratlan utazás (Howard Shore)
Egy franchise folytatásakor mindig igazi kihívás a komponistának a zenei hozzáállás, kifogástalanul megfelelni nem nagyon lehet, mert ha hanyagolja a korábbi témákat az a baj, ha pedig teljesen új szerzeményt kreál, akkor meg az ismerős dallamok hiányát róják fel neki. Shore úgy oldotta meg a helyzetet, hogy nem választott, régi és új dallamainak összeolvasztásával kívánta kielégíteni az igényeket, úgy vélem teljes sikerrel. A régebbi dallamok, ügyes igazítgatásokkal tematikusan szólalnak fel karakterekhez, helyszínekhez, vagy szituációkhoz kötötten, ezáltal csempészve egy kis pluszt a jelenetekbe. A vadonatúj törp témájával pedig talán minden korábbinál szorosabban kapcsolódik a cselekményhez, azáltal, hogy a daluk instrumentál megjelenítése az eseménysor megfelelő időpontjaiban, és helyszínein szólal meg egyfajta ívet, keretet ad a váratlan utazásnak. http://www.youtube.com/watch?v=iTKuWX7jH70 (Misty Mountains) http://www.youtube.com/watch?v=xCXoHl0NgbE (Axe or Sword) http://www.youtube.com/watch?v=BJTVcv4r-vA (Over Hill) |