Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
A látszat csal - AXN, 18:45 |
Venom - Viasat3, 18:55 |
Az ártatlanság kora - TV4, 19:00 |
Bosszúvágy - Mozi+, 19:00 |
Nemzetbiztonság Bt. - Film+, 19:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Danny DeVito (80) |
Martin Scorsese (82) |
Stephen Root (73) |
William R. Moses (65) |
Sophie Marceau (58) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Az emberi százlábú |
Jocelyn Hudon |
2017-02-18 00:46.11 |
Megható – igaz – történet, mindössze 3 szó, ami egyszerűen kiált egy jóravaló megfilmesítésért. Persze igen sok ilyen mozivászonra illő történet hasalt már nagyot a készítők elvakult vágyából, hogy valami rettenet nagyot, igazán mélyen ható drámát hozzanak össze, ami jó esetben akár díjátadókon is eladható lesz...... Szerencsére a fiatal indiai srác hányadtatásának története nem jutott ilyen sorsra, olyan kezekbe került, akik tudták helyén kezelni a cselekmény érzelmi oldalát, nem árasztották el a képek minden percét masszív könnycseppekkel. Természetesen - ahogy az a műfajtól el is várható -, akadnak ilyen momentumok, de ezeket a tökéletes színészek olyan mértékletességgel, és visszafogott játékkal hozzák le, hogy az emberben fel sem merül a túlzott szentimentalizmus gondolata sem. Nicole Kidman nem is emlékszem mikor volt utoljára ennyire piszok jó, neve ellenére tökéletesen háttérben maradva ad olyan remek emocionális pilléreket, melyekre bátran építkezhet a mozi. A helyi színészek is sokad adnak a megfelelő atmoszférához, de még a brit születésű Patel is megmutatja a Gettó Milliomos nem csupán a véletlen műve volt, valódi színésszé cseperedett.
Abszolút korrekt, sors tollából íródott drámai alkotás az Oroszlán, mely ugyan nem hoz újat a nap alatt, de megkapó képeivel, és gyönyörű zongorajátékával jónéhány édesen szívszorító percet adhat, és van hogy nem is kell több...... |
2017-02-18 00:22.03 |
Az Éjszakai ragadozók lehetett volna egy könnyen felejthető, némi nyomozósdival megtoldott thiller is, azonban Tom Ford esztétikai érzéke egészen új szintre tudta emelni a sokszor látott építőkockákat. Mert az kétségtelen, ha a cselekmény két fő szálát elkezdjük kigubancolni, és külön-külön értelmezni, akkor egyrészt kapunk egy korrekt lenyomatot a 21. századi érzelmi kiüresedésről, valamint egy jól működő, de profi ujjgyakorlatnál nem több bosszútörténetet. Az alapkönyv mesteri húzása, ahogy egy harmadik sztorielemmel hidat képez a 2 korábbi eseménysor közé, a készítőké pedig, hogy ezt az igen sok réteget meggyőző egésszé pakolták össze.
Az inkább csak művészi kikacsintásként rendezgető Tom Ford divattervező érzéke leginkább a mozi hangulatán, és látványvilágán hagyott mély nyomokat. A mindvégig domináns sötét árnyalatok visszaköszönnek a ruhákon, berendezési tárgyakon, de még Amy Adams sminkjében is. Ez akár túlzó alkotói húzás is lehetett volna, ami bántóan rátelepedik a film valamennyire erényére, azonban a komor képekhez társított elnyújtottan szomorú hegedűjáték kiválóan egészíti ki a látottakat ebben a vészjóslóan sötét rendezői vízióban. 2016 talán legegyedibb mozgóképét eredményezte a mainstream és művészi vonulatok kivételes keveredése az Éjszakai ragadozókban, ami markánsan járja körbe a modern férfi erő-erőszak kérdéseit. Tom Ford meg nyugodtan kezdjen el felhagyni a göncökkel, ha ilyenekre képes! |
2017-02-13 00:06.16 |
A britek igyekeztek mértékletességet gyakorolni, és viszonylag szétosztani a díjakat, nem volt igazi La La Land tarolás mint a GG-n, persze ettől független az este nyertesei Chazelle-ék voltak. Mellettük a Manchester by the Sea illetve kisebb meglepetésre a Lion jött haza több díjjal is.
A BAFTA nagy vesztese viszont kétségtelenül a Moonlight, mely kénytelen volt elismerés nélkül hazatérni. Amit a britek letisztáztak: a La La Land-nek nincs semmi félnivalója, a fő díjak gyakorlatilag zsebben, és most már Emma Stone is egyértelmű főesélyessé lépett elő. Én az Oscaron azért nagyobb díjesőt jósolok neki (nem mintha 5 díj kevés volna), de úgy érzem az Amerikai Filmakadémia sokkal jobban oda van/lesz ezért a filmért. A mostani győzelmek mellé könnyen csatlakozhat pl. a látványtervezés, a hang vagy a vágás, és persze a legjobb dal díja is. Aminek külön örülök a Kubo győzelme, rendkívül érett, letisztult animációs alkotás, melyet szívesen láttam volna akár egyes főkategóriákban is. Végül pedig nagy gratula a Saul fia készítőinek, akik ma este "behúzták" a nagy hármas utolsó darabját is. Nem kis dolog!! |
2017-02-06 23:51.46 |
A Vérző olaj nem egy könnyen emészthető darab, melynek igazi megértéséhez és átéléshez a játékidő pergése során főhősünkhöz hasonlóan magunknak is le kell fúrnunk bizonyos mélységekbe.
Paul Thomas Anderson fojtogató atmoszférával mesél bűnökről, legfőbb a hatalom iránti éhségről, mely csillapításának számtalan útja lehetséges, de igen kevés nélkülözi a vágyakozók hiszékenységének kihasználását. Az olajmunkás Daniel Plainview az anyagi javak vonzásával igyekszik maga alá gyűrni másokat, míg az álpróféta Eli Sunday az Istenbe vetett hit megzabolásával törekszik az emberek fölé emelkedni. A brutálisan erős bűnábrázolás mellett főhősünk belső romlástörténete is hasonlóan markánsra sikeredett, mely igen szépen párhuzamba állítható az egyre terebélyesedő vagyonával. Plainview személyes tragédiája, hogy képtelen meglátni a jót másokban, kit szavakkal, kit kétkezi tettekkel pusztít maga körül, így minél több koromfekete olaj tapad kezeihez, annál gyorsabban építi ki a magányból alapozott saját kis szigetét. Mindezt DD-Lewis elemi erővel jeleníti meg a képernyőn. Ő az a színész, akinek nem kell sok „big moment” egy lenyűgöző alakításhoz, sokszor némaságában mond a legtöbbet, egy-egy sötét pillantásában mások pályafutásnyi érdeme húzódik meg. A Vérző olaj egy igazi bűnös élvezet, mely kétségtelen nem rendelkezik túl feszes tempóval, de kifejezett lassúsága szükséges, hogy a nézőnek legyen elég ideje elmerülni a hatalom és megtévesztés fullasztó légkörében. Elképesztő alkotás, két ragyogó színész tolmácsolásában, egészen kivételes művészeti tudatossággal megalkotva. Rendező úr, több ilyet!! |
2017-02-04 01:08.36 |
Angolosan remek szórakozás a Gosford Park, amolyan igazi félig átsült, se nem véres, se nem száraz darab. Altman pompásan ragadta meg az időszak hangulatát a maga gyötrő sznobizmusával, és a korábbi évszázadok nemesi gyökereibe kényszeredetten kapaszkodó korszellemével. Ebbe ágyazza meg az Agatha Christie-t idéző krimi történetét, mely koránt sem olyan domináns, vagy pergő, mint egy amerikai műfaji alkotásban, inkább csak mint egy tisztességes komornyik húzódik meg a háttérben egészen a film végső kibontakozásáig. Ennek köszönhetően viszont több idő és tér jutott a karaktereknek, amit a remekbeszabott színészgárda alaposan meg is hálált. Senki sem telepedett a többiekre, a játékidő limitált és érezhetően kimért perceit azonban mindenki igyekezett maximálisan kihasználni.
Nem egy körmöt csontig rágó mű a Gosford Park, lassúsága, és visszafogott kimértsége azonban inkább előnyére válik, ahogy egyre mélyebbre ásunk a díszes társaság féltett titkaiban. |
2017-02-04 00:30.09 |
Goslinggal kapcsolatban egyetértek, de mindkettejük esetében vedd azt is figyelembe, hogy megtanultak táncolni, és énekelni (Ryan zongorázni is!), így mindenképp életük legkomplexebb alakítását nyújtották.
No meg külön érdemes megfigyelni, hogy egy-egy táncolós-éneklős jelenet vágás nélkül került felvételre, ami ugyancsak óriási nehézség, nincs hibázási lehetőség, percekre tökéletesen kell alakítani, mozogni meg dalolni....azért ez nem piskóta dolog. :) |
2017-02-03 21:32.54 |
Szerintem mindkét említett alkotást fölözi a La La Land, a Nyomorultakat sokszorosan... :) Üres kéz helyett pedig alsó hangon 6-7 díjjal fog hazatérni, ami simán lehet több is.
Számításaim szerint a 14 jelölésből 3 esetén teljesen esélytelen a díjra váltás: Gosling, hangvágás, és persze a második dal. Maradt 11 jelölés. Ezekből nagy valószínűséggel viszi: film, rendező, operatőr, zene, dal, kosztüm és látványtervezés kategóriákat + jó esélyei vannak: Emma Stone, vágás, eredeti forgatókönyv és hangkeverés megnyerésére is Szóval, ha nagyon össze-vissza imádja az Akadémia, akár rekordbeállítás (11 díj) is benne lehet a pakliban, ehhez persze Stone-nak is hoznia kell magát, itt még szerintem nyílt a mezőny, de a SAG győzelem sokat jelent. A másik legneccesebb a szkript, ami esetén a Manchester by the Sea igen komoly kihívónak ígérkezik. A BAFTA sok mindenben segíthet majd tisztábban látni. |
2017-02-03 01:01.27 |
Én mondjuk nem állítottam olyat, hogy "szép" (ettől lehet másnak az!), csak hogy érthető, és nem feltétlen a "szarháziság tetőfoka". :)
Sőt hovatovább a férj dolgában pedig nyilvánvalóan igazad van, de mint említettem pont ezek a finomságok eredményezik, hogy a nő figurája, és a zárás amúgy egyáltalán nem egyértelműen pozitív. |
2017-02-03 00:27.50 |
Ebben egyetértünk. Bár szerintem maga a döntés miértje alapvetően érthető (a végső fájdalom mellett látta a megannyi jót is, amit megélhet a lányával), az hogy a férjet teljesen kihagyta belőle már bizony morálisan igencsak megkérdőjelezhető. De hát pont ettől lett érdekes a nő karaktere, meg a döntése, ami így valóban nem teljesen pozitív. |
2017-02-03 00:09.28 |
Rendben kapitány, másképp látjuk a dolgokat, nincs ezzel semmi baj, ettől szép az élet. :)
Csak ne próbáld a meggyőződésed másokra erőltetni,amit leírtál már vagy egy tucatszor, nem szükséges más véleményekre (most pl Diablo) feleslegesen replikázni...ne légy Cthulhu, nem kell belőle több erre az oldalra... |
2017-02-02 23:41.17 |
Nem mondom, hogy nincs valahol igazad, de bármely más opció esetén elvette volna a gyermeke életét, mielőtt még lehetősége lett volna élni, ezt pedig valószínűleg nem akarta. Így döntött, pont erről szól a film, a döntésről, mint lehetőség. Az, hogy ez ki szerint helyes-e vagy sem, az már nyilván igen szubjektív dolog. |
2017-02-02 23:33.45 |
Nem hiszem, hogy idén meglepetésre kell számítani, ennyire kiemelkedő éllovas elég rég nem volt már a díjszezonban.
A korábbi "meglepetés" győzteseknek abszolút kedvezett, hogy viszonylag megosztók voltak az ellenlábasok (Revenant, Boyhood), azaz akadtak, akik imádták, és sokan meg egyáltalán nem, így a stabilan jó megítélésű mozik nyerhettek. A La La Land viszont mind a kritikusok, mind a szakma berkein belül rendkívül népszerű, így gyakorlatilag ellenfél nélkül maradt, amin max a BAFTA alakíthat még, de ezt sem hiszem. A britek is imádni fogják. :) |
2017-02-02 23:18.57 |
Mindannyian szenvedünk, és mindannyian meghalunk. Gyönyörű gondolat? Nem. De mielőtt ez bekövetkezne, szép dolgokat lehet megélni itt a Földön, ezt nem akarta elvenni főhősünk a lányától.
Amúgy a film kérdésköre szerintem a konkrét példaként állított gyermekvállalásnál jóval szélesebb, igazából a döntésekről szól. Hogy ha látnánk előre azok következményeit másképp cselekednénk-e? Megváltoztatnánk-e őket tudván ez esetben minden változik velük együtt? |
2017-02-02 23:08.02 |
Igazából szerzői és mainstream vonások keveréke a film, úgyhogy mindenkinek igaza van. :)) |
2017-02-02 23:01.53 |
SPOILER!
No de kérdés, hogy van-e joga az anyának megvonni az élet lehetőségét a születendő gyermekétől? Nem ér-e többet, akárcsak néhány szeretetben eltöltött ÉLETTEL teli év, mint a nagy semmi? Nem könnyű kérdések ezek szerintem... |
2017-02-02 22:55.25 |
Mint apró kis csermely indítja képeit Todd Field rendező, majd szépen lassan duzzasztja erős folyammá. Nem vízeséssé vagy ilyesmi, ez nem az a film, amitől az ember leveszi a haját, de komótosan kibontakozó emberi drámája pont ezért lesz piszok hatásos az utolsó fél órára. Azt hiszem sokáig bennem marad Wilkinson arca, és Spacek egyszerű kérdése: „Elintézted?” |
2017-02-02 22:37.10 |
Merem állítani ez a film simán a Coen testvérek egyik legjobbja. Különleges, érzéki atmoszférába oltott mozi, mely a hétköznapi ember tehetetlen esendőségét mutatja be az élet forgatókönyvírója ellenében. Deakins élete talán fő művével láttatja az eseményeket, erős noir tisztelgése mellett olyan erős képek formájában, melyek szinte külön életre kelnek. Billy Bob Thornton pedig bizonyítja mennyire remek színész ő valójában, narrációja végig kiválóan keretezi a történetet. Nagyszerű munka! |
2017-02-01 01:10.30 |
amivel rohadt nagyot fognak kaszálni.... :) |
2017-02-01 00:57.56 |
Számtalan szórakoztató mozi lovagolta már meg a felsőoktatás kellemesebbik felét. Fantasztikus érzés mikor az ember bekerül egy ilyen helyre, kiszabadul a megszokott környezett nyomasztó skatulyájából, megismerhet új embereket, helyeket, szokásokat...minden elképesztően izgalmas és vibráló tud lenni, úgy az első vizsgaidőszakig.. :D
A Goat készítői csaliként bedobják, hogy majd ők is mesélnek olyasmiről, minthogy milyen nagyszerű valahova tartozni, életre szóló barátságokat kötni....aztán ahogy gólya elsőseink mi is megkapjuk a feketelevest. A "testvérséghez" vezető lépcsőfokok ugyanis keményen ki vannak aknázva, megaláztatással, megalkuvásokkal, gyomorforgató tettekkel, melyekre biztosan nem lesz büszke az ember kicsit öregebb fejjel. Tök jó lenne az ilyen szitukon egy nagyot derülni, az egészen mosolyogni, de az ember valahol sejti, ha nem is pontosan így, ebben a formában, de ezek a dolgok nagyon is valósak. Az ilyen cselekedetek pedig iszonyat mély sebeket tudnak ejteni, kezdve az általános-és középsulis kis csínyektől, az ilyen valódi szívatásokkal bezárólag. Borzalmasan meg lehet pszichésen nyomorítani így valakit, egy életre elb*szni benne mindent, miért is? Mókáért? Tiszteletért? Hatalomért? Hát nem tudom szerintem egyik sem jár ezekért a mozzanatokért.... A Goat végső soron nem egy túl mély dráma, azonban már az mindenképp tiszteletre méltó alkotói ambíció, hogy a "sötét oldal" bemutatását bevállalták. Nem kis szó ez amúgy, menő egyetemek vezetői söprik a témát jó mélyen a szőnyeg alá..... |
2017-02-01 00:38.29 |
Piszok erős képekbe öltött multikulti dráma A gyűlölet. A filmet akkoriban gyakorlatilag még hazájukban is teljesen ismeretlen fiatalok hozták össze, akik hajlandóak voltak a téma mélységeibe lemerülni, a feszültségek szakította társadalmi résekbe valójában behatolni.
A végeredmény egy egészen megdöbbentő erejű mozi, mely modern világunk egyik legnagyobb problémájára mutat rá, miszerint egyszerűen képtelenek vagyunk normálisan elviselni egymást.....a másik világnézetét, gondolatait, szokásait, ha másképp öltözködik, másképp beszél, vagy csak nem úgy ÉL, ahogy az a többségnek gyere be.. Ki a hibás? Van-e egyáltalán hibás? Vagy csak szimplán meg kellene tanulnunk picit odafigyelni egymásra, és nem csak önzőségünk okán elhinni csakis saját nézeteink lehet nyerőek....meg egy kis tisztelet, mely egymás különbségeinek elfogadásán alapszik...ilyesmi sem ártana..áhh úgy érzem egyre távolabb vagyunk ezektől. |
2017-01-30 20:24.44 |
Azért egészen fenomenális, hogy Eastwood ilyeneket pakol össze mikor épp nincs csúcsformában. :)
A Tökéletes világ semmiképp sem tartozik a rendező legjobbjai közé, mégis a maga nevében egy roppant szórakoztató darab. A tempó kifejezetten kimért, de nem kell tőle megijedni a sok remek színész és karakter megoldja a játékidő tartalmas kitöltését. Costner és a kis srác között olyan nagyszerű az összhang, mintha csak a 20-ik filmjüket nyomnák együtt. Érdekes megfigyelni a 2 figura miképp hat egymásra, sokszor észrevétlenül nyújtva amolyan életre szóló leckéket a másiknak. Egy-két ilyen mozzanat igazán pompásan sikerült, ezekben a pillanatokban van a mozi igazi ereje, ezek miatt lesz a Perfect World, ha nem is tökéletes, de igazán szerethető darab. |
2017-01-30 14:37.08 |
Igazából ennek a filmnek már ott kapáltak, mikor valamelyik okos fejes úgy gondolta egy vérengző gyilkosokból álló alakulat filmjéből +12-es családi matinét kell csinálni....
Aztán az alapjaiban elhibázott koncepcióra sikerült ráhúzni egy piszok gyenge forgatókönyvet, olyan karaktermegírásokkal, hogy az ember füle ketté áll. Komolyan mikor ezek az elvileg világkemény srácok elkezdenek egymásnak picsogni kerekedett a szemem, hogyan keveredtünk egy argentin szappanopera 10245-ik epizódjába.... Mindezt még a vizualitással sem tudták a készítők elfedni, mely ilyen költségvetés mellett meglepően üres, olykor középszert is alulról csapkodó... Kegyetlen mélyre süllyedt a DC univerzum 2016-ban. Igazából már a Batman utolsó részével megkezdődött a mélyrepülés, de az Acélember még legalább tudta tartani a tűrhető szintet, azóta azonban valahol a pince és pöcegödör között szlalomoznak a színvonallal. Mindenképp félelmetes, hogy egy ilyen filmes projekthez miképp lehet ennyire igénytelenül hozzáállni........simán ki kellene rúgni mindenkit akinek az utóbbi években köze volt ezekhez a mozikhoz, és újrakezdeni építkezni, mert ilyen kártyavárra építkezve kizárt hogy az Igazság ligája jó legyen.. |
2017-01-30 14:08.13 |
Az utóbbi napok 2 fontos díjátadója csak kisebb hullámokat vetett.
PAG (Producers Guild Award) Legjobb film: La La Land Legjobb animációs film: Zootopia Itt a La La Land folytatta menetelését, már gyakorlatilag fogadni sem érdemes ellene :) Viszont az animációs kategóriában nagy csata ígérkezik, eddig a Kubo tűnt inkább befutónak, de ez a győzelem egyértelmű löket a Disney-nek. SAG (Screen Actors Guild Award) Legjobb színésztársulat: Hidden Figures Legjobb színész: Fences (Denzel Washington) Legjobb színésznő: La La Land (Emma Stone) Legjobb férfi mellékszereplő: Moonlight (Mahershala Ali) Legjobb női mellékszereplő: Fences (Viola Davis) Itt a fő kategóriában nem is indulhatott a La La Land elvégre kétszereplős filmről van szó, viszont Emma Stone nagyot lépett az aranyszobra felé. A férfi kategóriában nagy meglepetés Washington győzelme, de a képet árnyalja, hogy ettől a szervezettől még soha korábban nem kapott díjat Denzel, míg ugye Oscar díja már kettő is van. Így szerintem továbbra is a kisebb Affleck a mezőny éllovasa. A mellékszereplők pedig azt hiszem már készíthetik a vitrint a díjuknak. :) |
2017-01-30 00:10.35 |
Mikrózott Bourne ügynök..
Imádom a Bourne trilógiát. Az első epizód szépen indította el a szériát a hírnév felé, ugyan még visszafogottabb módon, de erős alapokra építkezhettek a későbbiekben Greengrass-ék. Az angol rendező stafétaváltása jobban nem is sülhetett volna el, valóban lebontotta a falakat az alapokig, és arra húzta rá az ő vízióját. Rendezése szinte teljesen újragondolta a zsáner elemeit, elkezdte komolyan venni az akciójeleneteket, melyek rendkívül pörgősek, intenzívek lettek, olyan szögekből láttatva a fizikai ütközeteket, hogy szinte a néző is érezte az izmok zúzódását, a csontok repedését néha betadin után kapkodva. Greengrassék ezeket a sikereket kívánták megidézni, sajnos nem figyelembe véve az eltelt éveket. Új filmjük MINDEN tekintetben csak másolni igyekszik a korábbi alkotásokat, eredetiség annyi, mint a Barátok közt tízezredik részében. A vágások, kamera beállítások, szereplők, sztori tényleg minden annyira a korábbiakra hajaz, hogy az sajnos nem egy kellemes osztálytalálkozóra emlékeztet, sokkal inkább egy kínos felolvasóestre. Nekem igazából nem is a stílus felelevenítésével van problémám, elvégre nem véletlen lett évekre hivatkozási alap, de a köré felépített cselekmény és konfliktus már annyira arcpirítóan elcsépelt lett, hogy szerintem igen csak nagy baklövés volt visszanyúlni érte. Azért azt el kell ismerni a verekedések, üldözéses jelenetek alkalmával még mindig tud működni a mozi, de mégis húzza az ember a száját, mert jól emlékszünk arra voltak többek is a Bourne filmek. Sajnos az új Jason Boune nem tudja tartani a lépést a mai Mad Max diktálta iramban, igaz elsőszámúlag leginkább karakterével bánt el rútul, vagyis csak szimplán nem kezdtek vele semmit, a mikrózás meg nem tett neki eleget..... |
2017-01-09 11:15.52 |
Azt hiszem ez az életműdíj nem is mehetett volna jobb helyre. Igazi legenda, a színészet nagyasszonya ez a nő!
http://www.youtube.com/watch?v=5Ewfth6u_Ms |
2017-01-03 12:02.56 |
Mel Gibson már az Apocalypto-val is bizonyította, ha valaki igazán ért az erőszak ábrázolásához, az nem más mint ő. Meri nem hollywoodi porhintéssel megidézni az emberi mocskot, amit a Hacksaw Ridge esetén képes volt új szinte emelni.
A film egyik legnagyobb erénye, hogy piszok jól van felépítve. Abszolút meg van a helye valamennyi jelenetnek, sokaknak valószínűleg hosszú lesz a felvezetés, de a terjedelmes expozíciónak is tökéletesen meg van a szerepe a későbbiek tükrében. Ahogy azonban megérkezünk Okinavába nincs mese, a pokol összes bugyra jelenik meg előttünk. Érdekes, hogy háborús filmek gyanánt ma is a hősies bajtársiasság jut az emberek eszébe, pedig ami valójában ott volt nem volt több egy szimpla mészárszéknél, Gibsonék pedig voltak szívesek és annak módja szerint szétkaszabolták a vásznat! Olyan emberi vérfürdőnek lehetünk szemtanúi, mely egyáltalán nem szórakoztat, mint a megszokott háborús mozik hasonló jelenetei, itt úgy hullanak a családtagok, barátok, mintha csak erre lettek volna tenyésztve egész életükben...... Az utolsó harmadra pedig kapunk egy roppant erős thiller hangulatot, melyet a legtöbb erre a műfajra ráállt rendező irigykedve fog lesni, ahogy főhősünk az ütközet által alaposan megtépázott terepen összekapdossa az ottmaradtakat, bizony szépen megdolgoztatja pulzusszámunkat. Összességében A fegyvertelen katona sikere elsőszámúlag Gibson rendezői képességeiben keresendő, aki alatt nagyon könnyen megszaladhatott volna a ló, de a necces mozzanatoknál mindig sikerült egyet rántania a gyeplőn. A 10 év után visszatérő direktornak helyén volt az esze és szíve is, így a háború borzalmait éppoly kendőzetlenül tárja a néző elé, mint a főszereplő furcsa viszonyát az erőszakhoz. |
2017-01-02 12:42.16 |
Távolról sem szeretnék antifeministának tűnni, de szerintem ez a film sokkal jobb is lehetett volna, ha egy igazán bevállalós férfi rendező állt volna a kamera mögött.
Alapjaiban jól fogta meg Maiwenn a témát, de az összetevők kimérésekor kicsit megszaladt a ló a csapaton belüli feszültségek bemutatását illetően, mely majdhogynem szappanoperába megy át, egy egészen indokolatlan lezárással megtoldva... Szerencsére a készítők érezhetően jobban elkapták a mozi másik szálát, ami erősen építkezik az emberi mocsokra. Különösen tetszett, hogy nem nagy akcióarzenálok, kommandós jelenetek formájában ragadták meg, a több különálló szituáció jobban visszaadta a valóságot, a mindennapok megdöbbentő eseményeit, és hogy ezek a molesztálások bizony legtöbbször házon belül történnek, nem pedig a sötét parkban.... Minden hibája ellenére abszolút figyelemre méltó francia alkotásról van szó, csak talán erősebb végeredményt kaptunk volna, ha a nyomozó csapat belső konfliktusait mértékletesebben kezelik.. |
2016-12-31 15:40.05 |
Most már tudjuk az Alice folytatása az év egyik legnagyobb buktája lett, példa rá a Disney is tud csúnyán mellélőni. Persze az első felvonás hatalmas sikerese sem feltétlen a minőségnek volt betudható, csak éppen jókor jött Burton látványmozija, ügyesen meglovagolva az Avatar keltette 3D-hullámokat....... de azért nem volt az rossz szórakozás, a tényleg rendkívül kreatív megjelenésen túl egy-két szerethető karakterrel is elő tudott állni.
A második felvonás mögül már nagyjából kihátrált a hajdan többre hivatott rendező, a színvonal meg látványosan tovább zuhant. Igazából a legnagyobb baja a mozinak, hogy egy nagy kövér semmi, ami nem tudott bárminemű újdonsággal előállni. A karakterek tök ugyanazok, nem fejlődtek semmit, a látvány bár nem mutat most sem rosszul, de egy az egyben az első epizódot másolja.... és így tovább, és így tovább...... Az alkotók azt hitték elég lesz Csodaországot újra ugyanúgy megidézni, mint tették 6 éve, csak elfelejtették, hogy a nagy térdimenziós láz már lecsengett, az emberek meg nem olyan hülyék, hogy befizessenek ugyanarra, amit már láttak korábban......Kár amúgy ezekért a mozikért, Caroll szürrealista világa a mai technikával......szerintem sokkal többre volt hivatott ez a projekt. |
2016-12-31 15:14.53 |
Mindig megdöbbentő látni százmillió dolláros költségvetést ilyen szintű alkotó igénytelenséggel párosulni. Egyszerűen képtelenség bármi elfogadható indokot találni rá, hogy ennyi pénzből miképp nem futotta egy értelmes szövegkönyvre, mely nem eszméletlen ostoba egyszavasokból áll, egy normális vágóra, aki szépen egymás után pakolná a képsorokat, hogy ne csak úgy random jöjjenek egymás után, és főleg hogy nem lehetett találni egy rendezőt, akinek a legalább minimális szinten célja lett volna a minőség irányába kacsingatni. Ahh....... Emmerich volt mikor blockbuster címen még viszonylag jó névnek számított, mára ő is csak a képi effektusokban látja munkája értelmét, pedig ezúttal is bebizonyosodott, hogy egymásra hányt masszív CGI nem áll össze magától filmmé......
Fél kontinensnyi baromság lett az új Függetlenség napja, melynek minden perce kimeríti az elvesztegetett idő fogalmát. Ilyenkor egyedül az animátorok munkáját sajnálja az ember, a látványon azért látszott, hogy nem egy-két napot feccöltek bele, a többiek viszont szégyelljék el magukat, amiért pénz mertek felvenni ilyen hitvány munkáért! |
2016-12-30 00:22.25 |
Scott mester ezzel a művel egy életre bebizonyította, hogy abszolút megállja a helyét az akció és sci-fi zsánerén túl is.
A Thelma és Louise egy megkapó sorsdráma, mely hölgyek helyzetébe igen sok hölgy a való életből is bármikor behuppanhatna. Sajnos a gyengébbik nem lenézése? szexuális tárgyként kezelése? franc se tudja a jó szót...... de mindenképp megkülönböztetése nagyon is tetten érhető manapság is. Talán nem olyan markáns formában, mint korábban, de ha a sok pici momentumot összerakja az ember, rögtön kiderül nem is állunk olyan jól még mostanság sem e téren. Ugyanakkor kontra megemlíthető a masszív feminista eszmék térhódítása sem biztos, hogy célra törő....egyszerűen, mert a két fél nem teljesen ugyanolyan. Másként gondolkodunk, másként állunk a realitáshoz, az érzelmekhez...csupán mert a jó Isten, vagy az evolúció így találta ki. Így tudjuk kiegészíteni egymást, amolyan jin-jang módra. Így tehát szerintem nem túl értelmes törekvés, hogy a férfiak egyre feminimebbek, a hölgyek pedig egyre maszkulinabbak akarnak lenni, nem feltétlen külsőleg, inkább tulajdonságokat tekintve......szerintem csak próbáljuk ne leutánozni azt aminek valójában nem születtünk, hasonlóság helyett pedig talán a kölcsönös tisztelet jelenthetné a kulcsot a "nemek harcában".... Mindenesetre ez a film több, mint remek, két elsőrangú alakítással elmesélve egy igazán magával ragadó történetet, talán úgy hogy még a mi "keményebbik" fajtánk szíve is kicsit meglágyuljon. |