Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Mama pici fia - TLC, 12:00 |
Hidalgo - A tűz óceánja - Film Café, 12:15 |
Az élet dicsérete - Epic Drama, 12:35 |
Szellemíró - Filmbox Family, 12:45 |
Kettőn áll a vásár - Moziverzum, 12:50 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Kubik Anna (68) |
Sarah Polley (46) |
Michelle Forbes (60) |
Znamenák István (59) |
Sam Riley (45) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Varázslatos karácsonyt! |
Liam Neeson |
2016-07-27 00:04.04 |
Feminakció őrület!!
Igen, valahogy így, így képzelem én el a modern akciófilm fogalmát. Köszönet George Millernek, hogy múlt századi vén róka lévén megmutatta a mai puhány filmkészítőknek, hogy is kell ezt csinálni. A háttérből sem integet a Halálos iramban széria számtalan gagyi megoldása, vagy a Transformersek olykor élvezhetetlen CGI maszatolása. Akárki akármit mond az akciófilmet alapjaiban vágja tropára a „fizikaiság” hiánya király számítógépes technika ide vagy oda. A Mad Max jelenetei olyan brutál erőt sugároznak magukból, hogy szinte éreztem a behemót gépszörnyetegek által pöfékelt baljós benzingőz szagát, a fémek pedig valósággal átszakították a vászonnal együtt az én testem is.......,néha konkrét nagytotálban, itt ugyanis minden akció követhető az elejétől a végéig. Nincs rítus táncot járó operatőr, és epilepsziás vágó sem rontja el az élvezetet, mely ettől lesz IGAZI, és vegytiszta! Végre!!Végre egy mozi, mely az első pillanattól beszippant és garantáltan nem is enged, egészen a „the end” feliratig! Miller remek kormányos ebben a masszív őrületben, mely csak első blikkre tűnik annak, valójában kifogástalan ügyességgel megalkotott jelenetek láncfűzére. Az ausztrál rendező azonban nem csak néz, hanem lát is, ezért tökéletes érzékkel nyúl a sebességváltóhoz is mikor kell, a tempó valósággal hozzásimul a cselekményhez, így eltalálva mindig a megfelelő menetsebességet. Külön dicséret illeti még az akcióarzenál köré épített világot, mely mer több lenni, mint egyszerű díszlet két robbanás között. A lepusztult sivatagban néha megdöbbentő képek formájában lehetünk szemtanúi, ahogy az emberiség a végsőket rúgja, olyan társadalmi struktúrában, ahol az elnyomók dőzsölnek, míg az átlag embereknek egymást kell eltiporniuk csak hogy még egy napot tengődhessenek a kiszáradt planétán.. Khmm....................némi áthallás?? Összességében a Mad Max egy félelmetesen dübörgő adrenalin henger, olyan tökéletes audio-vizuális kasznival, hogy az ember nem győzi rejtegetni 2 órán keresztül csorgó nyálát. Plusz ahhoz képest, hogy mindössze egy hosszas autósüldözés adja a cselekmény vázát, mégis tud érzékeltetni olyan komoly társadalmi kérdéseket is, mint annak egyenlőtlen felépítése, egy karizmatikus vezető szerepe egy célja vesztett világban, vagy nemek közti összefogás fontossága, egymás nyírása, lenézése helyett. (ugye ma is divat a nőnek a szülés a dolga gondolat.....) Minden elismerésem a készítőké, akik mertek szembe menni kb. mindennel, ami manapság a zsánerben trendi. Tiszta szívből örülök, hogy ez bejött. Csak így tovább fiatalok, itt a követendő példa!! |
2016-07-26 20:13.19 |
Igényes, visszafogott mozi a Spotlight, egy rendkívül fontos témáról. Tom McCarthy szemmel láthatólag igyekezett kerülni a típusos, dagályos hollywoodi eszközöket, ami kétségtelen ad egy dokumentarista jelleget a filmnek. Emiatt az ütem kimérése néha akadozik, nincs meg az a bizonyos nyomozós pörgés, valamint a dramaturgia ilyen erőteljes lefojtása szerintem némileg akadályozta a történetben rejlő igazi erő felszínre kerülését. Jómagam hiányoltam a karcos téma felgöngyölítésével járó nyomás, feszültség fokozatos erősödését, a karaktereket is hűvös távolságtartással kezelték, így kicsit kívülálló maradtam a kutakodással kapcsolatban, nem igazán váltottak ki belőlem érzelmeket, ami egy ilyen „vérforraló” téma esetén kicsit érhetetlen.
De összességében mégsem tudok nagyon belekötni a látottakba, a film nem akar különösebben megbotránkoztatni, csak bemutatni egy fontos nyomozás részleteit, amit kétségtelen sikerrel tesz, csak szerintem néha túl erőteljes doku jelleggel. |
2016-07-21 19:58.09 |
igen, itt legalább biztosan nem láthatjuk felrobbanni huszadjára is :) |
2016-07-21 15:50.32 |
bevallom nekem ez a Halálcsillag fétis kezd már kicsit sok lenni :D
az új mozi egyik legnagyobb gyengeségének is, a "megahalálcsillag" teljesen felesleges, és hatástalan újrafelhasználását tartom.. |
2016-07-20 22:06.44 |
és még ügyesek is :) életre szóló élmény lehet egy ekkora legendával élőben találkozni :) |
2016-07-20 21:53.44 |
John Williams háza előtt játsza két fiatal srác a STAR WARS főtémáját :)
http://www.youtube.com/watch?v=Ax_KcYR3KTI |
2016-07-20 21:53.21 |
John Williams háza előtt játsza két fiatal srác a STAR WARS főtémáját :)
http://www.youtube.com/watch?v=Ax_KcYR3KTI |
2016-07-17 16:57.07 |
Meglepően kellemes moziélmény. Pedig nem kis szkepticizmussal ültem be elé, de ahogy haladt a játékidő egyre jobban feloldódtam a látottakban. Ugyanis a kor elvárásaihoz igazodva a Tarzan 21. századi verziója elsőszámúlag a szemünket veszi célba, de legalább teszi ezt sikerrel. A dzsungel megjelenítése abszolút szemkápráztató, tökéletes minőségben olvasztották össze a helyszíni, stúdió, és CGI felvételeket, így a vad őserdő valósággal megelevenedik előttünk. A megjelenítés mellett kifejezetten dicsérhető még a fekete Afrika hangulatának szép megidézése, illetve az eredeti történet erőteljes (jó értelembe vett) természetvédelmi propaganda jellegének megőrzése.
A Tarzan legendája nem hoz újat a nap alatt, de mentségére szolgáljon nem sugallt ilyesmit, csupán egy közepes folytatás sztorira húzott meseszép dzsungel világot. Néha meg ez is elég lehet egy egyszeri kikapcsolódáshoz. Soha rosszabbat! |
2016-07-12 22:51.58 |
Howard kicsit túl komolyan vette a feladatát (egyedüliként), és alkotott egy remek zenét egy ilyen pocsék film alá :)
http://www.youtube.com/watch?v=EoI6U1xjr8c (Az utolsó léghajlító - Flow like water) |
2016-07-12 21:43.26 |
Rossz látni, és újra és újra átélni a DC folyamatos mélyrepülését. Hol romlott el ennyire a gépezet? Elég volt mindössze Nolan kiszállása a rendezői székből, és a fogaskerekek maguktól szétrepültek? Mert olyan ez a képregényes univerzum, mint amit toldozva-foltozva igyekeznek valahogy összepasszírozni, de mivel nincs igazi „ragasztó”, ezért a végeredmény valami amorf cucc, melynek nyilvánvaló egyenetlenségeit masszív CGI dömpinggel igyekeznek valahogy elfedni, ami pedig még tovább ront az összképen...... Leginkább a precízen felépített történet hiányzik, mint kohéziós elem, gyengesége okán a szavak csak úgy egymás után jönnek mennek, de semmi igazán egybemutató. Így pedig csak les a mozinéző, de nem lát semmi valódi értéket, csak figurákat szaladgálni a szépen agyonszűrt képkockákon. A produkció amúgy nagyon is tisztában lévén hiányosságaival igyekszik lekötni a szemet, és a fület, hogy az agyunknak ne nagyon legyen ideje figyelni, mert akkor gyorsan feltűnne, hogy a cselekmény valamennyi szála a nagy semmibe mutat, és a motivációs kérdések is minimum harmatos lábakon roskadoznak. Mindezt megfejelik a képregény filmek eddigi talán legszánalmasabb ellenségével, mikor lett újra elég egy hörgő, primitív valami méltó küzdőfélnek? Csodanő meg csak úgy jön, és van......áhh hagyjuk....... az anyucis egyesülő szövegre pedig 1 napja próbálok érdemi jelzőt találni, de nem nagyon megy, mit szedtek be a szövegírók??!!
Félelmetes, hogy egy ennyire popkulturális mozit ilyen félvállról lehetett venni, profizmust max a technikai stáb mutatott, mindenki más mintha magasról tett volna arra, hogy a 2 legnagyobb képregény figura történetéből illene valami értékeset összehozni. Az év csalódása......büntetésből irány a Marvel stúdió tanulni!!!! |
2016-07-11 23:13.09 |
Csodálatos, megkapó alkotás, melynek három órája olyan természetességgel repül el, mintha csak álmodnánk az egészet. Pedig az élet nem álom, igaz lehet az is, ha teszünk érte: nem mindig a könnyebb, egyszerűbb utat választva, néha kockáztatva szerelemért, családért, azért, hogy megalkuvás nélkül az az ember lehessünk, aki a szívünk mélyén szeretnénk lenni. És azért, hogy mikor eljön a megkérdőjelezhetetlen vég, azt mondhassuk utolsó leheletünkkel: nem bántam meg semmit.
Nem hibátlan alkotás a Meet Joe Black, néha kicsit egyszerű, és direkt, de varázslatos életigenlő atmoszféra lengi be minden képkockáját. Megtoldva egy igazán szerethető szerelmi szállal, mely ahelyett, hogy cukormáz émelygéssel tömné meg szemünket...... mer érzékletesen, komótosan kibontakozni, hagyva időt nem csak a filmvásznon lévő figuráknak, hanem nekünk is, hogy kicsit magunk is „beléjük eshessünk”...... Egyszerű, de rendkívül élvezetes mozi Martin Brest alkotása, melyet inkább érezni kell, mintsem látni. Nyilván nem fogja az ember életfelfogását megváltoztatni, de ha csak egy röpke másodpercig is elgondolkoztat, hogy mennyire rövid időnk is van itt a földi létben, már megérte.......mert bizony mindannyiunknak csupán egy szemvillanásnyi szerep jut az élet színpadán, jól meg kell hát gondolni mihez kezdünk vele! |
2016-07-11 22:13.29 |
Magával ragadó és gyönyörű, csak olyan, amit Thomas Newmantől megszoktunk. :)
http://www.youtube.com/watch?v=deO63dFjzeQ (Ha eljön Joe Black - Whisper Of A Thrill & Walkaway) |
2016-07-10 21:30.11 |
Meseszép hegyek közé bújtatott igazi pacifista alapmű. A háború értelmetlenségét, embertelenségét már számtalanszor láthattuk mozgóképekbe öltve, de kétségtelen egy ennyire békeszerető nép szenvedésein keresztül megélve még erőteljesebben hat az üzenet. Melyet mintha továbbra sem akarnánk felfogni.... a háború valószínűleg az emberiség legnagyobb szégyene, mellyel bizonyítjuk, hogy semmivel sem vagyunk jobbak mint az állatok...sőt...hol látni a természetben ennyire gyalázatos tettet?
Azért ez a mozi nem hatol ilyen mélységekbe, inkább akar szép film lenni, és teszi ezt remekül, a megragadóan bemutatott emberi kapcsolatokon keresztül, látványos helyszíni képekbe öntve, nem utolsó sorban pedig John Williams szokás szerint gyönyörű aláfestésével megkoronázva. Megkapó alkotás, kár kihagyni. |
2016-06-20 20:17.53 |
Őszintén? Nekem is eszembe jutott ez. :) Félelmetes mennyivel erősebb megvalósítást tudnak egy sorozatban nyújtani.. |
2016-05-12 13:12.05 |
Szívem szakad meg, hogy nem tudtam ott lenni a Sportarénában biztosan felejthetetlen élmény volt élőben hallgatni a germán mestert.
Volt valaki innen? http://www.youtube.com/watch?v=AEJIkOTdnl4 (Sötét Lovag) http://www.youtube.com/watch?v=UtBEsIgaqwc (Eredet - Time) |
2016-05-11 12:26.28 |
Harry Potter & The Prisoner of Azkaban: Why It's The Best
http://www.youtube.com/watch?v=3hZ_ZyzCO24&list=PLwg4AG1KkgL.. Remek elemző videó Cuarón víziójáról! Én még ide venném a leglátványosabb ábrázolási elemet az időt is: "Cuarón ráadásul odáig is elmerészkedett, hogy még filmművészeti elemeket is bevitt alkotásába. Az idő jelentősége látszólag csak a mozi utolsó 30-40 percében válik fontossá, azonban a szemfüles néző szinte folyamatosan szembesülhet a figyelmeztető jelekkel. A film elejétől kezdve felbukkannak olyan kellékek, díszletetek, melyek az idővel kapcsolatosak: az óriási óra, a robusztus inga, a fák változása az évszakok során, és a zenében megjelenő óraszerű ketyegés mind az idő múlását hivatottak jelezni. Ez a jelképekben történő kommunikáció egyetlen másik Harry Potter-film esetében sem mutatkozik meg, csakis kizárólag a mexikói víziójában." |
2016-04-23 16:42.25 |
A remake-elés Hollywood sokak által áldott, nem kevesek által pedig igencsak átkozott fegyvere, hogy továbbra is nagy létszánban csalogassa be az embereket a mozitermekbe. A jelenség mindkét fél részéről érthető hozzáállást vált ki, a kreativitás, az új sztoriötletek hiánya kétségtelen egyre aggasztóbb tendencia az álomgyárban, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a fejesek ilyesfajta biztonsági játéka szükséges, sőt elvárható annak tekintetében, hogy sok ezer filmes dolgozó munkája áll vagy bukik egy blockbuster sikerén. Az újragondolás ráadásul néha a biztos anyagiakon túl az előd megöregedése okán több mint szép gesztus lehet a mai moziba járók felé, erre jó példa volt Wells klasszikus rémképe: A világok harca, melyet 50 év technikai fejlődés tükrében teljesen új köntösben vihetett vászonra Spielberg.
Valami hasonló igazság húzódik a Dzsungel könyve esetén is. A történet ismerős, a karakterek sem sokkolnak minket meglepő vonásokkal, de az egész cselekmény körítése valami fenomenálisan új, látványos és izgalmas. Pedig én alapvetően nem szoktam szeretni a tömény CGI orgiát, egész egyszerűen egy idő után bántja a szemem a sok valótlan pixel, de a Disney bizonyítja, hogy lehet ezt a fajta képalkotást nemhogy magas szinten, de néha már-már művészien is csinálni. A dzsungel megalkotásával sikerült elérniük, azt amit legutóbb Cameronék Pandorával: teljesen belefeledkeztem a légkörbe. Az első 15 perc után már nem ámuldoztam a vizuális effekteken dolgozó szakemberek ügyességén, egyszerűen csak elfogadtam, hogy amit látok az egy élő, lélegző, vibráló esőerdő, melynek indái valósággal körül ölelnek, és amely lombjai alatt beszélő vadállatok szaladgálnak. És bizony sokan szaladgálnak, így a készítőknek koránt sem volt elég egy-egy állati karakterre ráfókuszálni, van itt az apró rágcsálóktól kezdve minden az állatseregletben, éppen ezért volt minden eddiginél (pl. Pi élete, Majmok bolygója) nagyobb technikai kihívás - és a látottak alapján diadal - ez a munka. Akármelyik más stúdió szeretné jövő februárban hazavinni az aranyszobrocskát a képi effektusokért most azonnal felejtse el, ezt a munkát lehetetlenség lesz idén felüllicitálni. Szerencsére a mozi, a technikai dicshimnusz ellenére nem feledkezik meg a cselekményről sem, mely a nagy író tollához méltóan bontakozik ki. Egyetlen komolyabb változtatás a film hangulatában, tónusában keresendő, ahhoz ugyanis, hogy ez a valósszerű megjelenítés hiteles lehessen komorabbra kellett venni figurát. A dolog pedig meglepően jól működik, ráadásul egyes akciójelenetek - különösen a majmok romvárosában játszódó epizód – már annyira intenzívre sikeredett, hogy csaknem magasabb korhatár besorolásért kiáltott volna. Éppen ezért a filmben felcsendülő dalolászások nekem nem tetszettek, tisztelgés ide vagy oda engem kikaptak arra a pár percre a mozi hangulatából, de szerencsére csak két rövid alkalomról van szó, így nem rontanak különösebben az összképen. Összességében a vizuális trükkökkel feltupírozott köntös nagyon is jól áll Kipling meséjének. A Dzsungel könyve 21. századi verziója az a ritka fajta feldolgozás lett, melynek tényleg volt értelme, hogy az aktuális fiatal generáció egy a saját nyelvén megszólaló változatban is találkozhasson vele. Irány a mozi! |
2016-04-16 17:44.41 |
Egyszerű, ám annál hatásosabb elemekből épül fel A visszetérő zenéje, mely kétségtelen a képek alatt éri el az igazi hatást.
http://www.youtube.com/watch?v=O1qIV3WXZFE (The Revenant - Sound of Hugh Glass) |
2016-04-11 23:39.16 |
Valóban elég bíztató a trailer. |
2016-03-20 14:25.24 |
SPOILER!
Ez a húzás még szerintem abszolút belefér, a játékidő nagy úr. De pl. a párizsi verekedős jelenetet kicsit én már túl direktnek éreztem. |
2016-03-20 14:23.52 |
Bizony. A két alakítása külön-külön is roppant erős volt, ha meg egyben tekintjük az évét, azt hiszem senki sem vonhatja kétségbe, hogy a legjobb kézbe került az idei mellékszereplős aranyszobor. |
2016-03-15 17:24.36 |
Nem egyszerű film élmény a dán lány. Másságról amúgy sem könnyű soha mozit készíteni, precízen ki kell mérni a megfelelő hozzávalókat, hogy pontosan eltalálják a kényes egyensúlyt, nehogy a bemutatni kívánt dolog átforduljon valamiféle önparódiába. Szerencsére a dán lánnyal ez nem történik meg, bár Redmayne néhányszor komolyan veszélybe sodorta a művet. A brit fiatalember kitűnő választás volt az arca alapján, mikor kosztümöt és parókát húz nem kételkedik többet a néző, hogy a másik nem veszhetett el benne. Azonban a játéka már megközelítőleg sem ennyire meggyőző, a női megfelelőjét sikerült leredukálni 5 éves kislányokra jellemző szimpla allűrökre, mint a szájszélek ráncolása, vagy a pillák rebegtetése, „sokatmondó” pislogásokkal megtoldva. Ezek a megmozdulások néha sajnos kidobtak a film élményből, de hála az égnek a vásznon akad egy igazi nő is, Vikander pedig messze meggyőzőbb mint partnere. 2015 kétségtelen a svéd színésznőié volt, az Ex Machinával karöltve megmutatta gyakorlatilag bármilyen szerepet rá lehet ölteni, tökéletesen megállja a helyét. A párkapcsolati dráma is lényegesen jobban átjön rajta keresztül, Redmayne karaktere valójában csak passzív szereplője a történetnek, az igazi elszenvedője a párja, aki folyamatosan elveszti férjét, másik felét, szerelmét.....kegyetlen dolog a sorostól....
Összességében Hooper dicséretére váljon, hogy többnyire mértékletesen, visszafogottan nyúlt a témához, csupán néhányszor engedett a hatásvadászat élvezetének, de ezen esetek sem bizonyultak kínosnak. Kellő nyitottsággal, a dán lány egy szépen megkomponált melodráma a jobbik fajtából, csak engedjük szabadjára az érzelmi intelligenciánkat. |
2016-03-14 23:23.10 |
Meglepően jól elvoltam vele. Igaz ettől a mozitól sem kaptam meg az általam régóta óhajtott minőségi, drámai katasztrófa filmet, de mégsem keltem fel előle bosszúsan. A Törésvonal ugyan látványosan nagyokat nyög a zsáner szokásos kliséi alatt, de a bárgyú papírmasiné karaktereket és kiszámítható történetmenetet egész jól kompenzálja a szépen megkreált pusztítás. Ráadásul néha komolyan el is tudott egy-egy jelenet erejéig kapni a mozi hangulata, akad remekül megalkotott akciójelenet is, mikor picit meg tudtam feledkezni a fájó klisétengerről.
Abszolút vállalható blockbuster a San Andreas, kellemes délutáni kikapcsolódás lehet, ha nem várunk tőle sokat..... márpedig ne várjunk. :) |
2016-03-14 19:52.58 |
Young adult művek filmes királynője lehetett volna ez a széria..... illetve részben így is az, köszönhetően a remekül sikerült első 2 résznek, és persze a roppant gyenge konkurenciának. De tény, ami tény, ez a sorozat szinte kifogástalanul indult. A főszerepre találtak egy IGAZI színésznőt, aki nem csak biodíszletnek van ott a vásznon, a könyv adaptálása jól sikerült, az egyszerű üzenet átjött, és a brutalitás ábrázolása is egész meggyőző volt egy alapvetően fiataloknak szánt produkciótól. A második felvonás annyira magabiztosan hozta újra a színvonalat, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy ebből nem egy kiváló trilógia lesz, egészen addig míg a finálé kettécsapása valóság nem lett. Értem én, hogy Hollywood pénzből él, nem is vetnék meg ezért senkit sem, elvégre a filmgyártás is egy iparág, a blockbuster pedig a termék. De ha már egyszer nyilvánvalóan pénzügyi megfontolások alapján döntenek, akkor is az a minimum, hogy azt minőséggel teszik, minimális tiszteletet mutatva a fogyasztók (aka nézők) felé......
Az éhezők viadala fináléja sajnos nem igazán érdemli ki ezt a kifejezést, maradjunk a harmadik felvonásnál. Az első fele valószínűleg az egész történet abszolút mélypontja, tucatfelesleg, sőt néha éppenséggel kínos jelenetek sorával. Sajnos azonban a folytatás sem bizonyult sokkal jobbnak. Még mindig vontatott, lassú az egész cselekmény, nincsenek igazi magaslati pontok csak úgy csorog a medrében a szövegkönyv valódi súlypontok nélkül. A legérthetetlenebb, hogy mennyire nem használták ki az ismerős arcok elvesztését, elhullnak pislogunk egyet, és jön is a következő jelenet. Így pedig az egész mozi nem igazán finálé: nincs igazi eleje, nincs igazán meggyőző zárása sem, de a legnagyobb hiba, hogy a kettő között nincsenek valódi mély, és magaslati pontok: öröm, bánat, veszteség.......csak úgy rohanunk végig, kihagyva számtalan ziccert.... Összességében nagy kár ezért a szériáért, az első két felvonás sokkal erősebb zárást érdemelt volna, pedig azt hiszem az alapban ott rejlett a lehetőség. Ha egyben hagyták volna az utolsó kötetet, kivágják a mozgóképen felesleges részleteket, és ha értő rendezéssel valódi mélységet adnak a karaktereknek......de túl sok a „ha” és a „volna”, nekünk meg marad az első két epizód, ha egy könnyed young adult szórakozáshoz lenne kedvünk. |
2016-03-14 15:39.11 |
Mély,és igazán szép lett a Carol zenéje, Burwell kétségtelen megérdemelte a rég áhított Oscar jelölését.
http://www.youtube.com/watch?v=cwZNQSNPa-E (Carol - The End) |
2016-03-14 15:37.21 |
Viszont a film zenéje nagyon is elnyerte a tetszésem:
http://www.youtube.com/watch?v=cwZNQSNPa-E (The End) |
2016-03-14 14:45.15 |
Romantikus film szerintem az egyik legnagyobb kihívású filmkészítési formát igényel. Nem elég ugyanis bedobni két külsőre vonzó egyént és egymásra ereszteni őket, meg kell teremteni az érzelmi motivációkat, hogy érthessük, és érezhessük magunk is, hogy azok ott ketten a vásznon miért is vannak oda annyira egymásért. Gyakorlatilag nekünk is bele kell picit szeretnünk a karakterekbe külön-külön, de együtt is, hogy hiteles és tökéletesen megélhető legyen a románcuk. Nos a Carol esetén ez nem történt meg nálam. Pedig kétségtelen adottak voltak a színészek, s mindketten maximálisan meg is állják a helyüket, ezt véletlen sem vonnám kétségbe, de valahogy nem került közel hozzám vonzalmuk. Emellett szerintem Carol drámai vonala sokkal erősebbre sikeredett, mint az érzelmi kapcsolat, így még inkább háttérbe szorulónak éreztem azt.
Fura filmélmény a Carol, ránézésre vérprofi minden (kamera, zene, látvány, színészek) mégis számomra valószínűleg egyszeri alkalom marad, mert valahogy végig hatástalan maradt velem szemben. |
2016-03-13 23:59.02 |
Nehéz szóhoz jutni egy ilyen mozi után, keményen maga alá gyömöszöl az egyszer biztos. A Room minden kétséget kizáróan az év legerősebb drámája, mely ugyan nem tűnik nagy teljesítménynek a megrázó cselekmény alapján, de borzasztóan kellett egy biztos kéz hozzá, hogy a végeredmény ilyen kegyetlen erős legyen. Lenny Abrahamson pedig kiváló kapitány, ki magabiztosan egyengeti a mozi érzelmi hullámait, tökéletes higgadtsággal eltalálva a megfelelő mértékeket. Lassít, mikor a megfelelő narratív stabilitáshoz az kell, de olyan durván szíven tud ütni - akár egy pillanat alatt -, hogy érdemes a százas zsepit a kanapé mellé bekészíteni. Brie Larson lelkileg teljesen levetkőzött, kevés ilyen megérdemelt Oscar-díj született, és kevés olyan szerep van, ami ennyire megtalálta színésznőjét. De semmivel sem marad el a filmbéli anyjától a kis Jacob Tramblay sem, félelmetes mennyire ügyesen érzékeltette a megpróbáltatásokat miken keresztül kellett menniük, és a világra való rácsodálkozása is abszolút átjön, picit mintha kritizálva minket mennyire el tudjuk felejteni, milyen csodálatos is tud lenni a világ, ami körül vesz minket.........
Óvatosan ezzel a filmmel, nagyon intenzív érzelmi injekció, képes az embert picit megtörni, de nem baj, ha néha teret engedünk a szomorúbb érzelmeknek is, meg azért ad bőven örömöt is ez a mozi. Igazi kincs A szoba, 2015 egyik kihagyhatatlan alkotása!!!! |
2016-03-13 22:13.07 |
Több mint bájos alkotás a Brooklyn. Ritka mikor egy ilyen szimpla sztori után a végén az ember mégis úgy érzi itt minden rendben volt. De valóban így van. A film ugyan nem markol sokat, de amit vállal azt magas színvonalon nyújtja. Az érzelmi kavalkádot egészen magabiztosan érzékeltetik, abszolút nem zavarodunk bele, pedig van itt sok minden: honvágy, gyász, barátok és persze szerelem. Utóbbi tálalása különösen intelligens módon sikerült, az itt látható szerelmi háromszöget össze sem lehet hasonlítani pl. az Alkonyatos emocionális szörnyedménnyel. Itt a srácok nem csupán díszletnek vannak, akik hormonjaiktól megkergülve minden áron igyekeznek becserkészni a „vadat”. Mindkettőt megismerhetjük, megértjük Ellis miért szeret beléjük, s talán azt is átérezhetjük mennyire nehéz választania a két srác, a két ország, de valójában a két élete között. Nem kis dolog ez kérem szépen.
Egyszerű, de annál élvezetesebb alkotás a Brooklyn, az év talán legjobban kidolgozott szerelmi szálaival. Kellemesen kikapcsolódtam, ezekben a szürke esős napokban pedig néha nem is kell több mint egy kis „feeling good”. :) |
2016-03-13 18:06.22 |
A film főtémája teljes hosszában, Abbey Road felvételen.
http://www.youtube.com/watch?v=PTwWp6VMNGs |