![]() | ![]() |
![]() |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak | ![]() |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Gyerekjáték (2019) (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Beugró a Paradicsomba - HBO2, 06:00 |
Holdkórosok - Cinemax, 06:01 |
A Mágikus Ajtó - Filmbox Premium, 06:25 |
A jeges pokol - Filmbox Family, 06:45 |
Karácsony Biltmore-ban - Izaura TV, 07:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Dakota Fanning (31) |
Emily Blunt (42) |
Kelly MacDonald (49) |
Stohl András (58) |
Josh Gad (44) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Rick Yune - Vélemények |
Donald Trump - Vélemények |
Mit hallgatsz most? |
Útonállók (2019) - Vélemények |
2022-es választás |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Valami különös ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Ornella Muti ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
2014-01-06 18:01.51 |
Valahogy így kell egy műfaji filmet lehozni manapság. A sztori tök egyszerű, de mindezt teljesen feledtetik a remekül megírt karakterek, melyeket hasonlóan kiváló színészek keltenek életre. A képek kellően megteltek az atmoszférával, egész egyszerűen magába ránt annyira hangulatos és stílusos. Úgy jó ahogy van. |
2013-12-27 01:40.47 |
SPOILER veszély! |
2013-12-27 01:40.33 |
„Te milyen messze mennél el, hogy megvédd a családodat?”
Denis Villeneuve neve bevallom eleddig nem mondott nekem túl sokat, de ez a nagyjából ismeretlen kanadai úriember végre valahára képes volt egy picit megmozgatni a műfaj viszonylagos állóvizét, melyben csak viszonylag elvétve keletkeznek nagyobbfajta hullámok, neki most sikerült. Pedig istenigazából jószerével nem tett semmi rendkívülit csak fogta a nagy könyvben lévő receptet és úgy olvasta fel a nézőknek, mintha azok még sosem hallották volna korábban. Rendezése abszolút régi vágású, klasszikus vonalvezetésű semmi rohanással, szépen lassan csörgedező kibontakozással. A nyomasztó atmoszféra kellő ridegséggel lengi be a képkockákat, ahogy halad előre a sztori érezni, hogy egyre fojtogatóbb módon van jelen a hangulat. A történet maga kifejezetten precízen szerkesztett, nem bombázza a néző agyát folyamatosan újabb és újabb kérdőjelekkel, ennek megfelelően a csavarjai sem jönnek csőstől, de pont ettől képez szilárd egységet, kimért tempójával készít fel a fináléra. A cselekmény szövésének finom árnyalatát pedig a karakterek nyújtják, akik elegendő teret kapnak a kibontakozásra (indokolt tehát a nem csekély játékidő) ezáltal hozva őket emberközelivé, és téve tragédiájukat, fájdalmaikat, kétségbeesésüket maximálisan átélhetővé. Mindezt a hitelesen alakító színészgárda hibátlanul kelti életre, ilyen típusú moziban ritkán találkozni ennyi jó névvel. Jackman igyekszik bizonyítani, hogy több ő Farkasnál, a cél érdekében pedig színészi kelléktárának teljes tárházát csatarendbe állítja, mely által sikerül is gyorsan levetkőznie magát, és egy szinte hús-vér figurává gyúrnia karakterét. Előle a „showt” egyedül Melissa Leonak sikerült ellopnia, aki a maga tökéletes profizmusával oldja meg szerepét, az utóbbi évek egyik legkiválóbb negatív karakterével ajándékozva meg a nagyérdeműt. A mozit a hangulatos aláfestő zene és képei teszik egésszé, utóbbival Deakins sokadszorra bizonyítja, hogy nála kevesen értenek jobban a fotózáshoz, mesteri, ahogy egy szimpla autópályát is gyönyörű képekké tud varázsolni. Összességében a Prisoners-t pont a klasszikus, tankönyvbe illő megvalósítása emeli ki az átlagból, melyre a kendőzetlensége teszi fel a koronát. Taps-taps! |
2013-12-27 00:49.44 |
Kellemes időtöltés, egy olyan sport dráma, mely simán működik az óceán ezen oldalán is, köszönhetően a precíz, letisztult rendezésnek. Igazából semmi extra a moziban: mérkőzések, gondolatok a szegregációról, ügyes színészek...stb, de a lényeg, hogy a film ügyesen kerüli a műfaj legnagyobb rákfenéjét a patetikus giccsparádét, így kínálva egy remek filmélmény, a baseball-t nem ismerők, esetleg gyűlölők számáéra is. Soha rosszabbat! |
2013-12-27 00:21.31 |
Instant klasszikus, melyet nem csupán az ünnepek idején érdemes elővenni. Varázslatos hangulata azonnal beszippant, már az első másodpercektől ott vagy az adott korban a szereplőkkel.. a érték pedig melyet képvisel ma sem vesztett semmit sem erejéből, sőt...! Egyszerűen szeretnivaló darab, meglágyítja a marcona szíveket is a hideg téli estéken. |
2013-12-26 22:31.13 |
Áh így másodjára nézve még fergetegesebb volt, komolyan fetrengtem a földön a nézése során, ilyet pedig baromi régen tapasztaltam, pláne ismétlés során. Pedig maga a formula abszolút nem bonyolult, gyakorlatilag egy egyszerű családi szatíráról van szó, mely némi ráncfelvarráson ment keresztül. A szövegkönyv szinte szó szerint sziporkázik valós családi problémák bemutatása közben olyan szóvirágokkal dobálóznak a szereplők, hogy attól majd lehidaltam. Nem is szaporítom tovább a szót, nem csak az idei, hanem az elmúlt évek legjobb vígjátéka!! Frenetikus! |
2013-12-26 02:15.10 |
Ron Howard sikerét abban látom, ahogyan hozzányúlt a Forma 1-hez, tisztelettel és odaadással állt hozzá a témához, és nem csupán szükséges keretként használta fel azt, ezt megspékelte kimért rendezésével, valamint hozzácsapott egy jól eltalált szkriptet, és bumm... megvan a recept, hogyan lehet a közönség azon részét is megnyerni magának 2 óra erejéig, akik amúgy rühellik a száguldó cirkuszt. Bevallom jómagam is ezek közé tartozom, engem már TV-ből kihallatszódó monoton motorzümmögés is képest kiborítani, így némi fenntartással kezeltem a mozit egészen az első 5 percig, ugyanis onnantól kezdve teljesen magába szippantott.
Miután a film megtörtént eseményt mutat be, a végkifejlet nem okozhat túl nagy meglepetést a néző számára, éppen ezért különösen fontos szerep hárult a történet tálalására, a megfelelő képi világra, a vágásokra, a hangzásvilágra. Az alkotógárda igyekezett gondosan ügyelni arra, hogy Lauda és Hunt párharcát a néző úgy élhesse át, hogy közben a lehető legkevesebb hollywoodi klisés megoldást kapja az arcába. Ugyan két ellenfélről van szó, mégsem lehet egyik karaktert sem klasszikus értelemben jónak vagy rossznak nevezni, ilyen megközelítésből ugyanis nincs közöttük különbség. Eltérés csupán a céljuk megvalósításához vezető útban, illetve életvitelükben rejlik: míg Hunt bohém és pofátlan, addig Lauda precíz, megfontolt, és gyakorlatilag hidegen hagyja a száguldó cirkusszal párosuló fény, illetve csillogás. A két pilóta életfelfogásának tükrözése (a karakterábrázolás) mellett kritikus pont volt a versengés atmoszférájának érzékeltetése. E tekintetben sem mondtak csődöt Howardék, mesterien töltötték meg a képeket feszültséggel, erővel, dinamizmussal az ember tekintete tőből a képernyőre tapad úgy szorít egyik vagy másik karakternek attól függően kinek melyik került közelebb a szívéhez. A hangulatkeltésben a rendezői fogások mellett nagy szerep hárult az elképesztően letisztult hangzásra, -mely úgy dübörög, mintha ezek a sok száz lóerős benzinfalók a széked mellett repesztenének- illetőleg a zenére, amire Hans Zimmer ügyelt, és döntött úgy, hogy a manapság nagyon is rá jellemző elektronikus hangzáshoz nyúl, melyet némi rockkal fűszerezett, a hibrid végeredmény pedig minden kívánalmat maximálisan kielégít. Egy vérbeli underscore-ról van szó, kellő adrenalin töltettel valamint heroizmussal megspékelve, mely tökéletesen egészíti ki a látottakat. Összességében fantasztikus lendülete miatt végig mocorog az ember a székében nézése közben. Szórakoztató, látványos, hangulatos darab letisztult formanyelvvel, az idei felhozatal egyik legnagyobb pozitív meglepetése, egy amolyan fű alatt befutó versenyző.:) |
2013-12-26 00:28.39 |
Ez is jó kis válogatás, némely bizonyosan nálam is szerepelni fog az éves összesítéskor, bár én még várok vele, mert a komolyabb alkotások aláfestései még csak most jövögetnek ki. |
2013-12-26 00:24.44 |
“Ruhát és szürkeállományt a ruhatárban tessék hagyni!”
Ezt rossz volt nézni, konkrétan bántotta az agyam. Pedig milyen sokan hangoztatták annó, hogy Del Toro így meg úgy, mennyivel zseniálisabb rendező, mint mondjuk Bay (ami amúgy igaz is...) és beleviszi majd művészi vénáját is a produkcióba, így kapunk egy baromi nagyot szóló ugyanakkor koherens látványmozit… végül azonban csak az előbbit kaptuk meg. Pedig én már annó is amellett érveltem, hogy igazából itt és most Guillermonak kell felnőnie, mert bár sok jogos váddal lehet illetni Bay urat, de azt el kell ismerni, ha fékezi egy picit magát iszonyatosan oda tudja rakni az akciókat, így például az első Trafó mozi ehhez képest Cannes-ban tarolhatna. Del Toro Tűzgyűrűből teljes mértékben hiányzik a kreatív látvány, a cselekmény kifejezetten ütemtelen, a szövegkönyv pedig túlságosan leegyszerűsíti a szituációkat, ezáltal totálisan érdektelenné teszi a konfliktust a néző számára, akit ezáltal úgy magára hagynak a készítők a sötét moziteremben, hogy szegényt vagy a depresszív magányosság vagy pedig szimplán az abszolút unalom kerülgeti keselyűmód a 2 óránál is tovább dagasztott játékidő alatt. A megfelelő alapok nélkül pedig a látvány is úgy omlik össze darabjaira, mint egy Jaeger, amit egy 2 milliós szintű Kaiju szarrá ver. Pedig elismerem, hogy a vizuális effektekért felelős emberek megdolgoztak a pénzükért, és valószínűleg joggal zabálták fel a költségvetés 80%-át, mert ők megtették a magukét. De az üres képi hatások önmagukat irtó kevesek, minimális feszültség vagy dramaturgia nélkül az ember nem is izgul a látottakon, csak bámul ki a fejéből, de így fenntartani a figyelmet 2 óra hosszán keresztül nemigen lehet. Valahol itt rontották el a koncepciót, de nagyon. Összességében ez a film akkor sem állná meg a helyét, ha lebetonoznák, egymásra hányt képkockák halmaza, mely még unaloműzőnek is gyenge. Sajnálom Del Torot, igazából nem tudni pontosan mennyi köze is volt ehhez, mennyire volt számára kötelező a végtelen infantilizmus, de bárhogy is legyen, remélem legközelebb valami Faun labirintusához hasonló remekművel lep meg minket. Ezt meg gyorsan felejtse el, bár ezt nem lesz nehéz.:) |
2013-12-25 23:12.21 |
Nem rozoga válogatás. :) És utólag is boldog szülinapot!:) |
2013-12-25 22:33.44 |
Blomkamp nem akármilyen kritikai és anyagi sikert könyvelhetett el nyitómoziával, így nem volt meglepetés, hogy következő alkalommal már jóval nagyobb összeget toltak a feneke alá. Ennek megfelelően a film látványvilágába messzemenőleg nem lehet belekötni, mind a romos, posztapokaliptikus Föld, mind pedig a futurisztikus Elysium remekül fest a képernyőn. A több lóvéból nevesebb színészekre is futotta, Matt Damon sokadszorra bizonyítja, hogy ezek a kemény akciófigurák mennyire jól állnak neki, és Foster sem először találkozik az érzelmek nélküli nő figurájával, e téren tehát biztosra ment a rendező.
Történet tekintetében nem nagyon változtatott a direktor, mintha csak a D9 folytatását látnánk 150 évvel később, ugyanúgy akció-sci-fibe oltott társadalmi gondolatébresztő a műfaj, csak itt úgy vélem mérleg már inkább az akció irányába billent, az egyensúly felbomlása pedig érződik is a végeredményen. A film első fele szépen kezdte el felépíteni a társadalmi egyenlőtlenséget, míg a szegény réteg lepusztult épületek romjai között nyomorog, a gazdagok számára az Elysium nevű űrben lebegő mesterséges építmény nyújt biztonságot, afféle nem földi Paradicsomot. Azonban a szép vizuális megjelenítés után a sztori dobjai is el ezt a szálat, amit én igen komoly kihagyott ziccernek éreztem. De gondoltam sebaj, ez egy nagyköltségvetésű blockbuster, produceri nyomással, nézői elvárásokkal.... cselekmény mozgalmasabb részei majd kárpótolnak. A probléma ott van, hogy a narratíva túlságosan beszűkül főhősünk karakterére, így a majd 1 órás további játékidő túl terjedelmes, hogy azt megfelelően kitöltsék feszültséggel, dinamikus akciójelenetekkel, így pedig bizony a film ritmusa fokozatosan lecsücsül ahogy a végefelé haladunk, mi pedig ezzel egyenes arányban egyre jobban várjuk a zárószignál felbukkanását. Összességében felemás érzésekkel keltem fel a fotelomból, mert mint mainstream mozi abszolút vállalható, nagyon miért gyepálni nem tudom, tisztességes látvány akció-sci-firől van szó, csak a felvezetés ennél valamivel többet ígért. Kár azért a le nem ütött labdáért Blomkamp úr........ |
2013-12-07 13:09.31 |
10-re szűkített Vizuális effektek "előjelölt" lista:
- Elysium – Zárt világ - Gravitáció - A hobbit: Smaug pusztasága - Vasember 3 - A magányos lovas - Feledés - Tűzgyűrű - Sötétségben – Star Trek - Thor: Sötét világ - Z világháború Nem kis meglepetés, hogy Az Acélember még a 10-be sem jutott be, itt azért valamit megint komolyan benéztek. A Gravitáció elsőségét, díját szerintem nem fenyegeti semmi sem, mögötte a Hobbit és Star Trek helye tűnik betonbiztosnak. A maradék 2 helyre az Elysium és a Pacific Rim pályázik legnagyobb esélyjel, amibe max a harmadik vasmozi szólhat még bele. |
2013-12-04 19:35.21 |
Newman BAFTA-díjat kapott a Skyfall-ért, a Pi élete nyert az amcsi akadémiánál, mondjuk ez pont olyan döntés, amibe nem lehet belekötni.)) |
2013-12-03 23:44.13 |
Valóban remek film pazar aláfestéssel. Amit inkább sajnálok, hogy azóta eltelt lassan 10 évben az említett urak nem kaptak Oscart. |
2013-12-03 23:20.33 |
Egy kis esti relax zene.))
http://www.youtube.com/watch?v=p7rTXZrcDeQ (The Kingdom - Finale) |
2013-12-03 23:15.53 |
Én is, meg is jött a kedvem hozzá, anat vizsga utánra be is terveztem. :)
Nem sajnálom én sem Zimmertől, abszolút jó helyre került hozzá is az aranyszobor. A 3-ik Thomasnak ment volna?:) Valóban ritka erős év volt filmügyileg. |
2013-12-03 22:58.11 |
Jaja. Baromi sok kalandmozi sírni tudna egy ilyen aláfestésért.)) |
2013-12-03 22:53.58 |
Alan-Alan... Oscart neki utólag. :))
http://www.youtube.com/watch?v=RUyZeic_BaE (Forrest Gump - I'm Forrest... Forrest Gump) http://www.youtube.com/watch?v=sMIwPeXk-Gk (Forrest Gump - Jenny Returns) |
2013-12-03 22:47.51 |
Én most éppen a "The Battle" című darabot hallgatom, nem gyengén hangulatos.. baromi sokat ad az amúgy hót vértelen, meg gyerekes ütközet érzelmi faktorához. |
2013-12-03 22:42.29 |
Harry barátunk azóta igencsak elkolbászolt ettől a színvonaltól, de szerencsére mindig vissza lehet hallgatni eme nagyszabású fantasy alkotását.
Narnia krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (Harry Gregson-Williams) http://www.youtube.com/watch?v=QT3Nm2tytLg (The Wardrobe) http://www.youtube.com/watch?v=YjADg2sMexc (Lucy Meets Mr Tumnus) http://www.youtube.com/watch?v=QT9FovJxMQg (Narnia Lullaby) http://www.youtube.com/watch?v=jZS3t6MkiCw (The Battle) |
2013-12-03 21:57.08 |
Elsöprő erejű.))
http://www.youtube.com/watch?v=Qxh0fOi3GAo&list=PLnbrZ4ugfGE.. (Elizabeth: Az aranykor - Storm) |
2013-12-03 21:50.37 |
http://www.youtube.com/watch?v=fw_qWNtG6LU (A nagy Gatsby - Hotel Sayre) |
2013-11-29 20:03.05 |
Úgy hallom Shore-ban most sem fogunk csalódni, nem mintha ez olyan nagy meglepetés volna.:)
http://www.youtube.com/watch?v=LodYTJYpnT0 (Hobbit 2 - soundtrack preview) |
2013-11-21 01:59.38 |
Gondolom a technikai díjakat vinni fogja. Vizuális effektek tuti, a 2 hangért is igen jó esélyekkel indul, no meg ott van Lubezki, akit tovább már szerintem képtelenség várakoztatni, és még úgy vélem a vágás is esélyes.
Szóval reményeim szerint akár 5 díjat is magához vonzhat a film, plusz biztosan kap jelölést év filmjeként, meg minden elképzelés szerint végre Cuarón is, valamint akár Bulock is. De a komolyabb kategóriákban nem hiszem, hogy lesznek győzelmi esélyei, azokat inkább egy "komoly" filmnek adják majd, a 12 years a slave igencsak gyanús e tekintetben. |
2013-11-21 00:29.01 |
*jól természetesen |
2013-11-21 00:28.42 |
Minden soroddal egyetértek, jóé írsz ezúttal is. :) |
2013-11-08 00:21.35 |
Mivel közben a Titanicot is újravetítették, így azért annyira nem.)) |
2013-11-06 23:03.57 |
Egy vízió beteljesülése
Mikor Peter Jackson eltervezte, hogy megrendezi A Gyűrűk Urát nem sokan álltak mellé, a legtöbben lehetetlen küldetésnek vélték vállalkozását, a stúdiók egyszerűen nem mertek bevállalni ekkora pénzügyi rizikót tetemes rajongótábor ide vagy oda… aztán szerencsére a New Line, mint az utolsó mentsvár megtette. Ráadásul helyben hagyták magát Jackson, ami így utólag persze magától értetődőnek tűnik, hisz maga is nagy rajongója a köteteknek, meg ügyes rendező, de igazából a trilógia előtti filmjeit nem kísérte túlzottan nagy pénzügyi siker. De Jackson erre született! A filmek minden képkockájából sugárzik a tisztelet, az imádat, az az alkotói vágy, hogy az alapműből az összes lehetőség felszínre legyen lapátolva, ezért sikerülhetett neki J.R.R. Tolkien mesterművéből valami olyan lenyűgözőt alkotni, ami úgy szerzett magának határtalan népszerűséget, hogy közben a könyv iránt rajongók millióit sem vesztette el. Az új-zélandi kifogástalanul öntötte képekbe Tolkien komplex világát kreatúráival, helyszíneivel, építményeivel.... egyszerűen minden úgy együtt van, mint filmvásznon elképesztően ritkán. Éppen ezért olyan könnyű elmerülni mozgóképeiben, mert olyan mintha nem is filmet nézne az ember, hanem egy ablakot, melyen keresztül közvetlen szemtanúja lehet Középfölde krónikájának. Tulajdonképp az egész fantasy filmiparág sokat köszönhet Jacksonéknak, a korábban igencsak lekezelt műfaj csipkerózsika álmából ébredve életre kelt, és a híresebb könyveket sorra kezdték el megfilmesíteni. Emellett egy kis megbecsülést is sikerült szereznie, a gyerekmese sztereotípiát, ha teljesen megdöntenie nem is ment/megy egyik napról a másikra, de mindenképp sikerült javítani a megítélésen... elkezdték komolyan venni ezeket a történeteket, és felfedezni, hogy igenis komoly értékeket tudnak felmutatni. Ebben a záró epizódban domborodik ki legjobban az új-zélandi rendező elévülhetetlen érdeme, a szenzációs arányérzéke. Itt lódulhattak volna meg csak igazán a látvány-rendezői ambíciói, és higgyétek elég kevés direktor létezik, aki képes ekkora csábításnak ellenállni, de Jackson kiállta a maga próbáját, Tolkien iránti odaadása és nagyrabecsülése minden fajta hatásvadászat iránti vágynál erősebb volt. Az ütközetek monumentálisak, de közben az epikus pillantok nem nyomják el a jellemrajzokat, az érzelmes cselekményt, a két kis hobbit drámája végig szem előtt marad, megpróbáltatásaik, ahogy szinte szó szerint négykézláb másszák meg a hegyet ugyanolyan erővel jönnek át képernyőn, mint a nagy csata felhevült érzelmei. Persze elismerem, hogy a pellenori összecsapás egy külön látványfejezetet jelent, nem csupán e moziban, de az egész trilógián belül, sőt a filmtörténelemben is. Őszintén én a két torony után fogadni mertem volna, hogy grandiózusabbat, különbet, mint amit a Helm szurdokban lenyomtak lehetetlenség vászonra rakni, s lám tévedtem. Egyszerűen a csata mindmegannyi mozzanatán érezni a precízséget, minden perce tökéletesen meg lett tervezve mégsem érezni rajta az akadozottságot. Plusz az érzelmek olyan széles spektrumát szolgáltatja, hogy szerintem az Sauronnál is kőszívűbb, akit nem érint meg a küzdelem grandiózussága, hősiessége, drámája. Sőt belőlem egyedülálló katarzist tud elővarázsolni, mikor a rohani csapatok reményüket, de hitüket nem vesztve a sokszoros túlerőben lévő ellenségbe száguldanak....... hát szóval mikor azt a jelenetet lesem a torkom összeszorul, a hideg meg össze-vissza futkos a hátamon és valami olyan megfoghatatlan érzés kerít hatalmába, hogy legszívesebben beugranék a képernyő mögé és lóra pattannék. Majd a fekete kapunál játszódó harcnál Jackson egy másik erényét csillogtatja, nevezetesen hogy nem sokan vannak, kik nála lenyűgözőbben képesek fokozni a feszültséget, a drámai pillanatokat, mikor már a sasok is beröppenek egy igazi világvége közeli hangulat lesz úrrá a mozin, minden képsort átjár az érzés, hogy itt most vagy így, vagy úgy, de vége lesz. A vállaltan szentimentális zárás pedig egészen szívbemarkolóra sikeredett, sok helyről olvastam a giccsességét illetően, háááát én inkább megfelelően érzékenynek mondanám, ami kellett is, hiszen mi nézők is akkor, és ott a révnél búcsúztunk a filmtől és a szereplőktől. Howard Shore harmadik alkalommal bizonyítja, hogy nála tökéletesebb zeneszerzője nem is lehetett volna a trilógiának. A komponista újfent mágusként játszik a hangokkal, egészen elképesztő miként képes jeleneteket aláfesteni, képsorokat megtámogatni érzelmileg, dinamikailag. Mindig tökéletesen eltalálja melyik hangjegy hogy szól hibátlanul, tudatosan oda helyezi csúcspontokat ahova kell, a visszatérő témák pedig pontosan ott szólalnak meg ahol funkciójuknak legmegfelelőbben tudnak érvényesülni. A kanadai komponista minden túlzás nélkül akkora nyomot hagyott a filmzene történelemben, mint John Williams a Star Wars-sorozattal. Látványilag persze továbbra is minden hibátlan, a makulátlan képi világ, és hatások tömkelege alapnak számít ennél a produkciónál. A minőségen túl azonban a lényeg, hogy ha az effektusok meg is kopnak egyszer, ha nem is tűnnek majd metszően gyönyörűnek, akkor sem fog mindez számítani, mert ez a mozi él, valódi tájai nem lesznek kevésbé szépek, díszletei nem lesznek kevésbé kidolgozottak, sem színészei gyengébbek, és a szíve a produkciónak sosem kophat meg, hiába is rágná az idő vasfoga. S végül mit jelenet nekem A Gyűrűk Ura trilógia? Filmek terén mindent. Olyan alkotások, melyeket nem lehet megunni, felülmúlni, erősen kétlem, hogy lesz valaha hozzájuk fogható. Mert nincs még egy olyan film(trilógia) mely így meg tudná fogni a képzeletemet, és magával ragadni az egész lényemet. És mit szólna a filmekhez Tolkien? Azt, hiszen ő is teljesen el lenne kápráztatva........ UI: Egy tanács. Kitudja meddig tart az élet, de úgy elmenni, hogy nem láttad a GyU-t könnyen lehet, hogy egyenes út a pokolba :)) |
2013-10-19 13:58.27 |
Hát ha barmi élethűre meg tudják csinálnia, akkor valószínűleg epekedni fogok, hogy eljuthassak oda. :D |
2013-10-14 23:44.24 |
Mennél mi?)) |