Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Lángoló tenger - Mozi+, 16:55 |
Amszterdam - HBO2, 17:15 |
Állj, vagy jövök! - Film+, 17:15 |
Zorro álarca - Film Café, 17:15 |
Botcsinálta doki - Mozi Klub, 17:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Danny DeVito (80) |
Martin Scorsese (82) |
Stephen Root (73) |
William R. Moses (65) |
Sophie Marceau (58) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Kézilabda - szeretitek? Van kedvenc csapatotok? |
Nemere István - Vélemények |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
Mit hallgatsz most? |
A potyautas - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A kobra napja |
Mike Pniewski |
2018-01-01 14:58.11 |
Nem tudom ki adta anno ezt az alcímet a filmet, de nagy fogyatékos volt az biztos...Amúgy Goldbergék vígjátéka újfent megállja a helyét, ha egy árnyalattal kevésbé is szórakoztató, de valahogy van szíve a dolognak ezért bármikor elővehető egy könnyed délutánra. |
2018-01-01 02:40.31 |
A Pentagon titkait csak most mutatták be szélesebb körben és nem túl kiemelkedő a fogadtatása -pláne a rendező úrhoz képest.... közel sem vagyok benne biztos, hogy a szakma is kajálni fogja...mert igaz eddig a kritikusok nagyjából szerették, szóval akár még igazad is lehet. |
2018-01-01 02:35.15 |
"Egy napon még visszajössz ide, úgy hogy te akarod."
10 éve már, hogy a Reitman/Cody/Page trió mint üstökös csapódtak be a filmes világba ezzel a bájos indie alkotással, mely arról igyekszik mesélni, hogy nem futhatnunk el a FELELŐSSÉG elől. A készítők merték a tini gyermekvállalás tabuit kicsit megmozgatni, rávilágítva lehet mégsem a világ végéről van szó, pláne nem rosszabb, mint a drogozás, vagy hogy lurkónk elcsapott valakit az autóval.....Szóval Reitmanék elég keményen kikezdik a megvető társadalmat, pedig mennyivel felnőttebb hozzáállás felvállalni egy gyermeket mint lehúzni a vécén. Nem ítélem én el az abortuszt, mert van, mikor tényleg az a legjobb annak az anyaméhben növekvő porontynak, ha nem jön a világra... de alapvetően egyetértek a film tényleges üzenetével, mert ami egyeseknek csapás, lehet másoknak áldás. És végső soron ne a világra tartó gyermek szívja már meg, hogy a tinédzser – vagy akár idősebb- szülei hülyék voltak, nem figyeltek oda a védekezésre, mert akárhogy is azért azt leszögezhetjük, hogy a terhesség megszakítás nem fogamzásgátló módszer, nem egyenlő a kotonnal, vagy egy tablettával, illik hát nem ekként rá tekinteni..... Tartalmas, mégis roppant szórakoztató mozi sült ki a Juno-ból, benne a gyermekvállalás valamennyi megpróbáltatása és persze szépsége is, és végső soron az hogy egy serdülő is hozhat átgondolt, felelős döntést, ami nem biztos, hogy 180 fokos megfutamodást jelent. |
2017-12-31 23:55.13 |
Ha már közeledő díjátadó, bár HFPA gálája nem feltétlen a szakmaiságról szól, mégis csak a kezdődő igazi díjszezont indítja útjára.
Drámai kategóriában érdekes lesz, hogy melyik film szekerét tolják meg A víz érintése vagy a Három óriásplakát... kiélezett harca várható. Tippjeim: Legjobb dráma: A víz érintése Legjobb színész: Gary Oldman ( A legsötétebb óra) Legjobb színésznő: Frances McDormand (Három óriásplakát...) Legjobb vígjáték/musical: Lady Bird Legjobb színész: James Franco (Disaster Artist) Legjobb színésznő: Saoirse Ronan (Lady Bird) Legjobb férfi mellékszereplő: William Dafoe (Florida Projekt) Legjobb női mellékszereplő: Mary J. Blige (Mudbound) Legjobb rendező: Guillermo del Toro (A víz érintése) Legjobb forgatókönyv: Martin McDonagh (Három óriásplakát..) Legjobb animációs film: Coco Legjobb idegen nyelvű film: First They Killed My Father Legjobb filmzene: Jonny Greenwood (Fantom férc) |
2017-12-31 23:27.22 |
Ha TV-n nem is, streamen mindenképp megtekinthető lesz a gála nem kell aggódni :) |
2017-12-31 23:24.31 |
Helyes-helyes BUÉK neked is. :) |
2017-12-31 23:19.11 |
Schumachert azért nem véletlen nem az ilyen mozik miatt szerettük..... Főszereplője okán akár gyerekfilmnek is titulálhatnánk a Clientet, de még így is nehezen lenne magyarázható a sorozatos értelmetlen eseménymenet, és hogy egy 11 éves srác miként játszadozik a felnőttekkel...így pedig izgulni sincs min, mert a feszültség teljesen mű és hatástalan. A pótanya-pótgyerek páros azért menti a menthetőt, Sarandon klasszisát pedig külön dicséri, hogy egy közepes közönségfilmből is Oscar jelölésig játszotta magát. Nem semmi.. |
2017-12-31 20:39.41 |
A Call me by your name-et sajnos még nem láttam, de nagyon kíváncsi vagyok rá, mindenhonnan azt olvastam mennyire ügyes a srác, meg hogy szépen egyben van az egész film is.
DD Lewis nagy császár, de egy 4. szobor már elég komoly túlzás lenne szerintem, főleg ha azt nézem Oldmannek meg egy sem jutott eddig. |
2017-12-31 19:54.13 |
Soderbergh szerethető, könnyen befogadható mozit gyúrt össze a megtörtént esemény alapján, amolyan klasszikus Dávid és Góliát felállást, megfűszerezve némi család vs karrier/munka adalékkal. Igazából ez így önmagában könnyen felejthető lenne, azonban Erin karaktere, Roberts tündöklő játékával magabiztosan viszi el a hátán a filmet, és éri el, hogy szurkoljunk a mi kis "dávidjainknak".... |
2017-12-31 19:31.22 |
Az igaz, de színvonalas véleményformálás nélkül viszont nincs semmi értelme az egésznek :)
No de BUÉK mindenkinek. :) |
2017-12-31 15:23.11 |
Nem így fogalmaznék, hogy kedvenc... de azért jó látni, hogy néhányan még veszik a fáradságot és igyekeznek színvonalas véleményformálással jelen lenni a fórumon.
Akiket szoktam keresni egy filmnél: Szamuráj, Chris, HMate, Anitabagwell + még néhányan oda szokták tenni magukat pl. Jason, Independence, Delpiero, vagy Randal...szóval csak így tovább srácok!! |
2017-12-31 14:46.27 |
Nem szabad hagyni, hogy csak a Kal-el, Cthulhu és társai féle trollok maradjanak, és elterpeszkedjenek, mert akkor mi marad a fórumból?
Pont a minap pörgettem a régebbi írásokat, és megdöbbenve láttam az évek folyamán mennyi remek véleményező szívódott fel: Valentino, City, Csernakakos, Vbacs....hogy csak néhányukat említsem... Szóval tarts ki te is és gyarapítsd az oldalt színvonalas meglátásokkal mikor teheted. :) |
2017-12-31 13:58.59 |
Szokás szerint látatlanban ítélkeztél, és szokás szerint sikerült is arccal a falnak szaladni.....szép munka :D |
2017-12-31 13:38.13 |
SPOILER veszély :) |
2017-12-31 13:34.39 |
Valóban komoly harc ígérkezik a női főszereplős szoborért...míg a férfiaknál Gary Oldman elég egyértelmű befutónak tűnik, addig a hölgyeknél 4-5 esélyes is kinéz, az említetteken túl pl. Sally Hawkins is ott a ringben, izgalmas lesz :) |
2017-12-31 01:55.22 |
Nekem A homár is bejött a maga elvontságával, de hogy olvasom ezúttal sikerült a rendezőnek tovább licitálnia önmagán...alig várom :D |
2017-12-31 01:51.26 |
Kevés mai film használja ki jobban a szimbolizmus erejét, mint a Snowpiercer. A képregény és így a mozi is alapvetően a kapitalista társadalom osztályrendszerét veszi górcső alá, azonban a kritika igazi ereje abban áll, ahogy összeveti a diktatórikus uralomképpel. Ugyan a vonat hátsó részében található a népesség döntő többsége, azonban minden felett –még a középső/elülső vagonok felett is!- egyetlen ember dönt és uralkodik, úgy hogy arra nincs valódi ráhatása senki másnak.......maximum a szabadság illúziója adatik meg (=ablakok). Ezen elnyomás ellen igyekszik főhősünk fellázadni, akinek azonban szépen lassan rá kell jönnie tette valójában nem más mint egy darab puzzle a kirakósban. A felkelés melyet szított lényegében nem az ő céljait szolgálják, hanem egy terv része, melynek igazi célja az osztályok közötti ellentét fenntartása/mélyítése, illetve a populáció egyensúlyban tartása, ezáltal a KÖRFORGÁS biztosítása. A film igazi drámája, ahogy Curtis ráeszmél az ördögi terv ezen kegyetlenségére, -melyből nincs valódi kiút- így inkább választja az emberiség totális megsemmisülését, minthogy a társadalmat bedaráló fogaskerekek tovább forogjanak....... Ekkora azonban a cselekmény fókusza egyre inkább az ázsiai apa, lánya duóra összpontosít (=történet valódi főszereplői), akik egyedüliként tekintenek a vonaton kívüli világra, mely a valódi SZABADSÁGOT jelképezi. Azonban ennek az útnak is meg van a maga ára, Yona és a kis feka srác mindössze pár perc után megtapasztalják a saját ösvény nehézségeit, ahogy képtelenek szembe nézni a faggyal, és egy jeges medvével.....
A Snowpiercer az egyik legérdekesebb sci-fi alkotás az elmúlt évekből, mely a kreatív látványvilágát, és brutális akciójeleneteit csupán arra használja fel, hogy a társadalmi felemelkedés kérdéséről meséljen. Megéri-e túlélni, ha az nem igazi élet, csupán szürke létezés? Az alkotók válasza egyértelmű: érdemesebb kockáztatni a jobb élet reményében, mint a mókuskerékben darálni halálunk napjáig.... |
2017-12-31 00:21.40 |
*nőközönség=nézőközönség |
2017-12-31 00:19.51 |
Mondanám, hogy művészfilm haladóknak, de ez már a szokásosnál is jóval nehezebben befogadható darab, így nem csodálom, hogy ennyi ember gyomrát megfeküdte, nem tagadom az enyémet is megdolgoztatta.
Glazer ugyanis totálisan nemet mond a széles narratívának, mondandóját pedig csak és kizárólag képekben hajlandó átadni, így feladva a leckét a nézőnek..... Én abszolút megértem, ha erre azt mondja valaki menjen a fenébe az ilyen rendező, de mivel a film elsősorban vizuális műfaj, én inkább érzem a dolgot egyfajta kihívásnak, mind az alkotók, mind pedig a nőközönség részéről. Bár a film egy földönkívüli lényt helyez a főszerepbe mégis sokkal inkább az emberekről igyekszik mesélni, azáltal, hogy miként képesek hatni Scarlettre. Alienünk eleinte teljesen kívülállóként tekint az eseményekre, ő a vadász, aki az emberre csupán mint húsra tekint, semmi több: táplálék. Szépen lassan azonban felfedezi, hogy mégis többek vagyunk izom, csont, és egyéb szövetek halmazánál: érző lények, akik képesek POZITÍV érzelmekre is mint boldogság, öröm, élvezet vagy segítőkészség (=fordulópont mikor az eleső idegenünket felsegítik a járókelők), és ezt megirigyelvén próbálkozik maga is emberré válni, felfedezni, megtapasztalni az élet kínálta kellemes dolgokat (=pl sütemény elfogyasztása). Sajnos azonban ez nem sikerülhet neki, elvégre nem e világra született, és a film végeztével megismerkedhet az ember NEGATÍV....legyen inkább állati.. arcával is, mely még mindig egy ösztönös szexuális lény, hiába a komplex érzelmek..... Johnatan Glazer mindenképp az elmúlt évek egyik legegyedibb filmjét rakta le az asztalra, mely Johansson mellei nélkül könnyen a feledés homályába süllyedhetett volna.....én sajnáltam volna, mert felejthetetlen atmoszférával, és retinába égő KÉPEKKEL mesél az emberről, mely a felszín alatt egy egyszerre csodálatos és borzasztó, de mindenképp összetett élőlény.... |
2017-12-30 20:42.02 |
A homár a rendkívül abszurd szituációjában egy remek reflexió, miszerint a szinglik nem teljes jogú tagjai a társadalomnak, sőt hova tovább szinglinek lenni bűn.... Magam abszolút nem osztom ezt a véleményt, még ha persze kétségtelen társas lény az ember, de ha a párválasztás csupán éles kompromisszumok árán valósulhat meg, megéri-e? Érdemes-e feladni önmagunkat, meghunyászkodni, beállni a sorba csak azért, hogy megfeleljünk másoknak? Érdekes dolgok ezek...melyeken ügyesen lamentál a görög rendező, olykor a humor oldaláról is megközelítve. Nekem átjött. :) |
2017-12-30 17:00.27 |
Oda még véletlenül sem keverednék :D Amúgy igen valószínűleg még mindig ez az fórum a "legjobb" Mo-n... De akkor is szomorú látni, ahogy évek óta esik a színvonal, és sajnos egyre kevesebb a színvonalas tag, és írás az oldalon...helyüket pedig címzetes trollok veszik át, akik még véletlenül sem tudnak felmutatni egyetlen értelmes véleményformálást.. Azért még akad néhány ember, akik próbálkoznak (Szamuráj, Chris, HMate, Anitabagwell, Jason vagy akár te is), de egyre vékonyabb ez a réteg, főleg ha azt nézem milyen remek fórumozók szívódtak fel az esztendők folyamán... |
2017-12-30 16:20.53 |
Nyilván nem ezzel az 1-2 oldallal van probléma, ez legalább a filmet érinti... Az már más kérdés, hogy szerintem elég felesleges fennakadni egy ilyen apró jeleneten, illetve megkövetelni a törvényszerűséget egy Star Wars filmben, ami sosem volt hard sci-fi, sokkal inkább űr-fantasy, melyet az alkotók sem vettek sosem túl komolyan, de pont ettől (is) vált ilyen népszerűvé. |
2017-12-30 15:58.52 |
Szépen leírtad miért lett az egész topic egy masszív szemétkupac...a hozzászólások 90 százalékának semmi köze a filmhez, felesleges, meddő vita mindenféle Disney világuralom baromságokról, meg ennek itt a filmkaton (!!) adott 1 csillagokkal való leküzdése...agyrém...
És csodálkozunk, hogy gyakorlatilag nincs normális véleményformálás a filmről....szomorú tendencia, ami lassan az egész fórumot megöli... |
2017-12-29 01:39.07 |
Ennek a filmnek nem szabadott volna elkészülnie manapság......ilyen összetettség és költségvetés irtózatos kockázat...én azonban nagyon örülök, hogy valamilyen csoda folytán mégis sikerült tető alá hozni a dolgot, és azoknak is megadni a látványos nagyvászon élményét akik valami többre, mélyebbre vágynak..
Villeneuve pedig újra bizonyítja miért ő a 2010-es évek (egyik) legjelentősebb rendezője, eddig is tudtuk róla, hogy magasan a hollywoodi átlag felett ténykedik, de hogy egy ekkora kult-klasszik mozihoz tudott érdemben hozzátenni...az kérem szépen hallatlan bravúr!! |
2017-12-26 00:00.29 |
Filmklasszikussá nem csupán koruk teszik a régebbi alkotásokat, sokkal inkább ha a mozi 2 legfontosabb eleme kimagaslóan jelenik meg bennük: SZÓRAKOZTATÁS + MŰVÉSZET. Michael Curtiz....ööö..Kertész Mihály műve pedig mindkét aspektusban maximálisan teljesített: keserédes szerelmi szála (=melodráma filmes hajnala), és az élesre hegyezett történelmi reflexiója (=USA háborús távolmaradása) messze meghaladták a kor szellemét.
1. A Casablanca a mai napig az egyik legjobban működő romantikus film, 2 olyan színésszel megáldva, akik tekintetükkel képesek elvarázsolni a nagyérdeműt. De a sikkes kalapok, és csillogó szempárok önmagukban kevesek lettek volna a kortalanná váláshoz, ehhez kellett a románc fájdalmasságának felvállalása is, ami akkoriban épp csak megjelenő motívum volt Hollywoodban. Főhőseink képtelenek beteljesíteni a közös életükben rejlő lehetőségeket, vonzalmuk végül lemondásba fordul át, mely mégis a szeretet egyik legerősebb formájában nyilvánul meg, mert valami kettejüknél fontosabb dologért teszik meg, amit a kor és környezet magyaráz meg, melyben Rick és Ilsa sodródnak. 2. A film a II. világháború alatt készült és zajlik egyaránt. A készítők Casablancát, mint helyszínt egyfajta militáris olvasztótégelynek szánták, melynek elemei kicsiben leképzik a háttérben zajló eseményeket. Megannyi menekült igyekszik elhagyni a kétséges sorsú háborús területeket, hátrahagyva a pusztítás rémképeit. Rick, mint amerikai (!) bártulajdonos eleinte igyekszik nem állást foglalni a franciák és németek közötti konfliktusban, szépen lassan azonban ráébred, hogy nem maradhat sokáig pártatlan, végső tettével pedig a társadalmi felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozza a szabadság és egyéb emberi alapjogokért .......így megvilágítva a szállóigévé vált mondat igazi üzenetét: ”I think this is the beginning of a beautiful friendship….” (=szálljon harcba az USA a demokrata európai "barátokért") Összességében igazi filmművészet a javából, mely egyszerre képes kimagaslóan szórakoztatni, és fontos morális témát pedzegetni......ütős kombináció, mely tökéletesen magyarázza a film klasszikus státuszát. Egyszerűen látni kell mindenkinek!! UI: tudom, hogy létezik színes változat is, de az sokat vesz el a mű értékéből, a fekete-fehér megvilágításoknak itt ugyanis tényleg nagy jelentőségük van, ahogy pl. Rick arca sokszor a kettő határában húzódik (=kételkedik a felelősségvállalásban) vagy ahogy Laszlo pedig legtöbbször fénysávban fürdik (=igaz ügy hírnöke)......nem érdemes ezeket a finomságokat elvesztegetni némi utószínezésért......szerintem..... |
2017-12-25 17:59.03 |
Minden idők legjobb romantikus filmje? Nem......mert annál valami lényegesen több és különb alkotásról van szó...
Sokszor és igen sokan feltették már a kérdést, hogy mi is emelte Hollywood halhatatlanjai közé a filmet. A legtöbben az elsőségekben keresték a választ: az első nagy költségvetésű mozi (=blockbuster prototípus), az első igazán lenyűgöző képi világgal megáldott mozgókép (Atlanta lángba borulása és úgy kb az összes díszlet fenségesen mutat), valamint az első színes bőrű Oscar díj......és így tovább. Én azonban úgy látom, ha csak ennyin múlott volna ilyen sok év távlatából kérlelhetetlenül kopott volna meg Fleming műve, és válna szépen lassan az enyészetté. Azonban az Elfújta a szél a nyilvánvaló érdemei mellett rendelkezik olyan erénnyel is, mint értékállóság, vagy örök érvényűség..... A mozi szépen megmunkált képei, szerelmi szálai ugyanis mind azt a tényt szolgálják, hogy a készítők mesélhessenek arról miként hatnak az évek, a gyötrelmek, és maga a háború emberek életére. Főhősnőnk primadonna vadhajtásként kezdi pályafutását, aki férje megválasztásában látja élete értelmét. Scarlet elképzelései azonban –mint legtöbbünkké- gyorsan a kukában végzik, és szépen lassan elveszti valamennyi kontrollját saját élete felett. A háború kihívásai elől nem menekülhetvén edzőik meg egyre jobban, mígnem szülőföldje romjain hamvaiból újra éledve kezdi ismét felvenni a fonalat saját és mások sorsa felett. Gyönyörű ívet jár meg ez a maratoni 3 és fél óra, mely szimpla romantikus képzelgések helyett valójában az életünket befolyásoló életeseményekről mesél, ezek fontosságáról saját személyiségünk felett, mert csak ezeken felülemelkedve lehetünk azok akik igazán szeretnénk. Szóval minden idők legjobb romantikus filmje? Nem.....sokkal inkább egy korszakalkotó filmeposz emberekről, sorsokról, egy egyetemes gondolatmenetről miszerint csak akkor lehetünk életünk, és szerencsénk saját kovácsa, ha megfutamodás, és sodródás helyett szembe merünk fordulni az élet kihívásaival..... |
2017-12-23 01:21.26 |
Lássuk be Nancy Meyers tud sok lenni, mégpedig nagyon sok......azonban ezt itt egészen sikerült jól belőnie. Persze ezúttal sem csinált nagyon mást mint rakosgatta a bejáratott műfaji elemeket egymásra, de ezúttal legalább a extramegacukormázat lefelejtette a tetejéről. Főszereplőink egész szerethetők, mondjuk Kate Winslettel mellélőni valószínűleg képtelenség....de a lényeg, hogy olyan párokat sikerült írni, akiknek el tudtam hinni, hogy valamiért egymásba esnek...plusz mindenképp jár egy hatalmas piros pont a készítőknek a hollywoodi fricskákért, és kitekintgetésekért ezek mindig mosolyt tudtak csalni az arcomra......szóval tényleg meglepően befogadható darab lett ez, karácsony táján már-már alap.. |
2017-12-22 22:22.55 |
Bájos francia alkotás, mely megkapóan állítja szembe a nevelési attitűdök valódi hatékonyságát. Akció-reakció? Sokkal inkább ördögi kör, minek legnagyobb vesztese mindenképp a gyerkőc lesz...Ugyanakkor minden lurkóban ott a "fény", senki sem születik rosszindulatúnak, másokat eltiprónak, esetleg rasszistának...a környezet ami körbevesz minket határozza meg kik leszünk igazán. És csodálatos, ha van kire fel lehet nézni, fogódzkodni szavaiban, irányzéknak használni tetteit...lehet ez szülő, testvér, barát, pedagógus, vagy akár ezek keveréke is a lényeg a támasz, mely jól tud esni ebben a néha piszok kemény világban. |
2017-12-21 23:41.06 |
Egy "szaftos" belharcot megnéznék szívesen a lányoktól :D |
2017-12-21 14:59.40 |
Megdöbbentő, hogy egy alapvetően vizualitással dolgozó mozinak mennyi szelete, rétege lehet. Eleddig leginkább csak a film kinézete foglalkoztatott (658-as hsz) - és nem tagadom nyűgözött le, de újratekintve ezúttal az érdekelt, hogy a rendkívül egyszerű cselekménye ellenére miként képes ilyen erőteljes hatást kelteni mind érzelmileg, mind feszültség terén? A válasz pedig szerintem a Gravitáció széles körű metaforáiban keresendő.
Az alkotók bevallottan az ÉLETET jelölték meg a mozi ki nem mondott központi elemének, ezért akartak mindenképp női főszereplőt, és ezért is látjuk oly sokszor a Föld(anyát) a háttérben. Az élet viszont sokszor baromira nem fair játékmester, gyakran oszt olyan lapokat, melyek keményen megdolgoztatják tűrőképességünket. Az egész film arra a szimpla feszültségre épít, hogy folyamatosan érnek minket váratlan életesemények, és mikor végre sikerül az egyiket legyűrni már kopogtat is a következő. Főhősünk kénytelen menekülni a néhány percenként körbeérő űrszemét elől (=visszatérő mindennapi problémák), mely alaposan kibillenti komfortzónájából (=űrhajó), ezáltal egyre komolyabb kihívások elé terelve. Az egész egy érzelmi hullámvasútként működik, szokás is mondani az életben egyszer fent, egyszer lent... Ryan karaktere ezt az emocionális ívet járja meg, miközben sodródik a valamennyi porcikáját körülölelő sötétségben, ahogy a legtöbb ember is csupán sodródik, kavarog az életben keresve valami kapaszkodót mibe –még ha csak átmenetileg is- de fogódzkodhat, amíg erőt gyűjt a következő menetre...... Stone küzdelme az elemekkel azért működik gyakorlatilag zsigeri szinten, mert valójában nem másról szól, mint a harcról az igazi életbe való visszatérésről, melyet nem a megélt veszteségek és csalódások rémképei határoznak meg....... Cuarónék nagyszerűen mesélnek a csapások és kihívások fontosságáról, melyek alapjaiban határozzák meg, hogy kik vagyunk, és melyekből erőt merítve ÚJJÁSZÜLETHETÜNK (=magzati póz az űrhajóban/majd az életet lehetővé tevő tengervízből kikászálódás)...... ehhez pedig nem kell mást tennünk csupán le kell győzni a félelmeinket, és végleg magunk mögött hagyni a múlt béklyóit..... Összességében a Gravity jóval mélyebb vonásokat tud felmutatni, mint a legtöbb direkt ilyesmire gyártott nagyívű filmdarab. 90 perces tömény izgalom, melyben a nyilvánvaló szöveg mellett, minden egyes képkocka, zene és hanghatás is szerepet vállalnak a történet teljes elmesélésében. Igazi modern filmművészet a legjavából!! |