Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Egy kis kiruccanás - Film Mánia, 10:25 |
Alkonyat - Újhold - AMC, 10:40 |
Bíborvörös - Cinemax, 10:46 |
Visszatérés - Retrace - Magyar Mozi TV, 11:15 |
Egyszemélyes hadsereg - Filmbox Extra HD, 11:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Nicolas Cage (61) |
Clint Mansell (62) |
Jeremy Renner (54) |
Uwe Ochsenknecht (69) |
Sammo Hung (73) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Fargo |
Billy Bob Thornton |
2020-01-18 02:56.20 |
SPOILER
Eggers szépen lassan napjaink (egyik) legjobb művész-horror filmesévé növi ki magát, a boszorkányhistóriák után ezúttal a tengerészlegendák és a görög mitológia igencsak érdekes vegyítésével ált elő, megspékelve némi pszichológiai felütéssel. A vízió kiindulópontját hibátlan szolgáltatja a fekete-fehér fotózás, ami egyrészt gyönyörűen teremti meg az atmoszféra/misztérium alapjait, másrészt szimbolizálja a 2 szereplőnk morálisan szürke mivoltát, a szűk látótér pedig ügyesen ülteti el a nézőben a klausztrofób érzet magvait. Azonban a hangulathoz a képeken túl rengeteget adnak a hangok is: a tenger morajlása, a szél megállíthatatlan süvítése, a ködkürt folyamatos zengése, vagy akár a ház apró-cseprő reccsenései is mind együttesen teremtik meg azt a nyomasztó érzést, mely szép lassan az néző vállára telepszik a játékidő előrehaladtával. A történet végső soron az ERŐ és DOMINANCIA iránti örökös vágyakozásról szól, mitológiai köntösbe öltöztetve. A világítóház őrzője Próteusz, aki a tenger istenének Poszeidonnak fia, tudás és titkok felvigyázója. Főhősünk pedig maga Prométheusz, a titán, aki ellopja az emberiség számára a tüzet (=fény), hogy teremtményei a többi élőlény fölé tudjanak kerekedni, ezért pedig kiűzetik az Olümposzról (=világítóház) és arra kárhoztatják, hogy belsőségeit óriás sas (=sirály) fogyassza nap, mint nap. Eggers ezúttal is alaposan összekutyulja a fejünket, hogy kiben bízhatunk, vagy hogy mi igaz és mi nem ebben a szűk két órában... teszi mindezt elképesztően nyomasztó, mégis lebilincselően izgalmas atmoszféra közepette, 2 remek (igen ezúttal Pattinsonra is igaz!) színész tolmácsolásában. Csont nélkül az év legegyedibb filmélménye. |
2020-01-17 00:56.14 |
Érdekes, hogy a film a legtöbb sarat pont a legfőbb erénye miatt kapta anno a fanoktól... mert lássuk be a bemelegítő epizód kliséhalmaza után nagyon jót tett a szériának némi vérfrissítés... igaz a cselekmény ehhez mérten valóban kissé laposnak és vékonykának bizonyult. Azonban jár az elismerés az alkotógárdának, hogy ebben a bő 2 órában legalább próbálták némi újdonsággal előállni, és a klasszikus jó-rossz felállás alapelemeit kicsit megmozgatni, felpuhítani a pólusokat, ezáltal érdekesebbé tenni a konfliktusokat. Ennek a sikernek legjobb példája a Kylo és Rey párosa, akik ebben a részben kezdenek izmosodni, főleg az interakcióik során. Sajnos azonban a régieket leszámolva a többi mellékszereplő vagy tök felesleges, vagy kifejezetten irritáló.
Sajnálom, hogy Rian Johsonéknak nem sikerült a koncepcióváltásukat egy letisztultabb formában lehozni, úgy talán a nagyközönség gyomrát is kevésbé fekszi meg, és az új trilógia összképe sem vált volna ennyire széttartóvá. Az elképzelés azonban mindenképp jó volt, és a jövőben is inkább lesnék ilyenek mint a korábbi kalandok újabb és újabb megidézését. |
2020-01-17 00:41.59 |
Masszív fanservice, igaz abból legalább a jobbik fajtából..de tényleg már-már pofátlanul sikerült felsorakoztatni az eredeti trilógia ÖSSZES alapmomentumát/karakterét miegymást. ami azért tényleg picit sok és felesleges is volt, pláne egy újabb unalmas halálcsillag. Az "igazi" Star Wars hangulat megidézéséért azonban jár a pacsi, 1983 után végre sikerült azt az atmoszférát megidézni, melyben jó elmerülni egy nehézkes nap után, ami elkalauzol egy messzi-messzi galaxisba.
A nagy trilógiát megidéző darab lett Az ébredő erő...talán túlzottan is...de a pompás helyszínek, kissé kopottas épületek, John Williams sokadik nagyszerű aláfestése és persze a nevetős-izgulós kalandok mind-mind képesek voltak felidézni bennünk a gyermeket, és hogy miért is szeretjük a mai napig ezt a futurisztikus mesevilágot. Szóval mindegy gyávasága ellenére, soha rosszabb (újra)kezdést! |
2020-01-16 00:48.19 |
Tarantino ezúttal csakugyan kevesebbet villant, mindabból amit általában szeretnek művészetében, ettől azonban a Once upon... cseppet sem lóg ki nagy sorozatából, épp ellenkezőleg kicsit enged belesni a színfalak mögé. Hogy anno min nevelkedett, mely mozgóképek, miképp hatottak későbbi meglátásira (mai filmjeire)....mindezt pompás hangulat közepette, a hosszas játékidő pedig enged is alaposan elmerülni benne, én pedig imádtam a 60-es évek LA-jét!.
A Hollywood.. ugyan valószínűleg nem kerül be a rendezőzseni legnépszerűbb alkotásai közé, azonban személyes mivolta miatt mindenképp fontos helyet foglal el máris, nem csak a direktor, de valamennyi műkedvelő gyűjteményében. Vitriolos cselekmény helyett pedig van: fullos korhangulat, pöpec párbeszédek, remek színészek megtoldva némi western filmművészeti kalauzzal...no meg persze a már lassan védjegyévé váló sajátos filmes igazságtétellel...igazi csemege, egy újabb ponyva Tarantino módra elmesélve. |
2020-01-15 10:11.34 |
Igazi jutalomjáték, nem csak a két veterán színész számára, hanem nekünk nézőknek is. Remek fikciós kamaradarab, melyben a két világnézet ütköztetése nem valami heves dráma formájában történik, hanem bármilyen furcsa is egy könnyed "buddy-movie" hangulatát idézi, ezzel is közelebb hozva az egyházi méltóságok életét, bemutatva a palást alatt meghúzódó embereket. Igazi liberális tanmese a jobbik fajtából, mely nem erőlködve próbálja visszaállítani az ember hitét az egyházban, már ha volt ilyenje. :) |
2020-01-14 14:49.58 |
pláne úgy érdekes, hogy az Alita pedig nem fért be az 5-ösbe..valami igencsak félrement |
2020-01-14 14:42.25 |
Kellemes hangulatú, ízig-vérig régi vágású angol film, ami remekül elkapta a dekadens korszellemet, valamint a brit vidék mesés látványát. Azonban nagyon érződött a "sűrítés", sokáig csak kapkodja az ember a fejét megannyi titulus mellé biggyesztett néven, ilyen lord, amolyan gróf, meg egy újabb lady...a konfliktusok pedig kifejezetten gyermetegre sikeredtek. Egy-két valóban megkapó mozzanat (Imelda Staunton vagy Maggie Smith pillatanit) leszámítva abszolút felejthető lett az összkép. Azért a gyönyörű táj, és a kastély nagyszerű hangulata megér egy megtekintést. |
2019-10-27 22:51.27 |
Kissé szájbarágós, talán túl hosszúra is nyújtott tanmese. De azért még mindig jó látni az öreg mestert a kamera ezen oldalán is. |
2019-10-27 15:58.10 |
Boyle ezúttal nem erőltette meg túlzottan magát, de az összkép így is meglepően kellemesé áll össze a végére. Egyszer érdemes megtekinteni. |
2019-06-17 20:47.11 |
hát nem voltál kíméletes :D de valóban jókor jön a Disney féle reboot lehetősége, és ők sem járnak rosszul, ki tudja a Bosszúállókban mennyi lesz még a "nagyok" búcsúja után, az X-menekben pedig bőven van/lesz merítési lehetőség |
2019-05-02 22:50.10 |
A film előtt ment a decemberi új Star Wars trailer, benne szöveggel: "every generation has a legend..." és bár szerintem közel sem képvisel gyatra minőséget ez az új Csillagok háborúja vonulat, de ettől a titulustól azért lássuk be nagyon messze van...
Akárhogy is 20 vagy 30 év múlva a 2010-es évekről első körben az MCU fog a legtöbbeknek beugrani, még akkor is ha készültek ezeknél sokkal jobb filmek is, de ahogy összehozták az egészet....az kérem szépen már most instant filmtörténelem... |
2019-04-28 21:47.15 |
ezt a nyitást nem tudom másként kommentelni: abüdősúristenit....akkorát szólt
azért kíváncsi leszek a 2. hétvégére, a dinamikából láthatjuk majd meglehet-e az Avatar.. |
2019-04-13 22:32.27 |
Szerintem bőven elég lett volna az alapötletet átemelni...ugyanis ebből a rohadtul nem ismerjük egymást témából számtalan új konfliktust össze lehetett volna gyúrni, hogy a végén hasonlóan nagyot szóljon, mint eredeti olasz recept... A szimpla kopírozás ehhez kevés volt...azért a nyitó képek Ezra zenéjével hangulatosra sikeredtek, jó lett volna több ilyen "hazai" vonulat. |
2019-02-25 18:08.55 |
Tudom nem illik ilyet, de én már 1 hónapja megmondtam, hogy mi lesz a 2 fődíj sorsa. :D |
2019-02-12 21:42.22 |
Régebben rendszeresen volt magyar közvetítés (HBO-n), de valóban a Saul fiával került újra a hazai nézők célkeresztjébe az aranyszobros díjátadó. Szóval elég valószínű, hogy helyes a meglátásod. |
2019-02-12 20:39.37 |
Magyar szolgáltató, ha jól tudom nem fogja műsorra tűzni. Tavaly ugyan az MTVA megvette a jogokat, és ment a Duna Tv-n, de nem olvastam hogy idén is így lenne.
Eredetileg az ABC közvetíti az USA-ban, de neten lesz jónéhány stream, igaz jót nehéz találni..nekem az elmúlt években a német Pro7 stream vált be, eredetiben angolul adják, és nem pofáznak bele. |
2019-02-12 20:23.11 |
In the history of CINEMA, masterpieces have existed without sound, without color, without a story, without actors and without music. No one single film has ever existed without CINEMAtography and without editing. /Alfonso Cuarón twitter/ |
2019-02-12 20:22.36 |
[link] Fényképezés, vágás, maszk, és rövidfilm...ez a 4 kategória csak reklám alatt lesz átadva....egy díjátadón nem közvetítik a díjátadást :DD |
2019-02-03 18:17.09 |
DGA-t behúzta Cuarón, a rendezést tekintve nem nagyon várható meglepetés.
Jövőhét vasárnap BAFTA, én a Roma győzelmét várom a fő kategóriákban mindenképp. |
2019-02-01 21:51.18 |
Valahogy így lehet gyufásdoboznyi pénzből maradandót összehozni. Egyszerű, mégis a végletekig jól strukturált elképzelés, melyben valójában a képzeletünk a főszereplő, innentől hát leginkább rajtunk múlik az élmény, a készítők megtették a magukét. :) |
2019-02-01 00:54.18 |
Számomra nem meglepő, hogy Lanthimos pont ezen filmjével került végre igazi rivaldafénybe, melyben képes volt gondolatmenéseit egy kicsit visszafogni. Ami a végeredményt látva mindenképp örvendetes, de azért remélem még tartogat számunkra a jövőben olyan igazi "yorgososan-meghökkentő" darabokat. Azonban ezúttal tényleg mindenféle extravagancia nélkül, szépen és magabiztosan vezényli le az Anna királynő és szolgálói köré épített rivalizálási sztorit, melyben azért természetesen némi finesz meg-meg villan, pláne a legvégén. A színészek pedig látványosan lubickolnak szerepükben, ami nagyon sokat ad az élvezeti értékhez. Weisz és Stone között valósággal izzott a levegő, ahogy végső soron mindketten a "túlélésért" küzdöttek, olyan ügyesen manipulálva egymást és minket, hogy igen nehéz eldönteni kinek is szurkoljon az ember.
Kellemes kosztümös darab lett a Favourite, mely elegánsan mesél a HAMIS, és IGAZ barátságról/törődésről, hogy néha igenis szükségünk van olyan emberekre, akik készek bepiszkítani magukat, és szemünkbe mondani ezt vagy azt rosszul gondoljuk. Mert előfordul, hogy a dolgok egészen máshogy festenek, ha nem csak a saját szemüvegünket használjuk... SPOILER/UI: a zárás pedig külön kalapemelést érdemel. Imádtam ahogy végső soron a játszmából Sarah jött ki "győztesen", aki ugyan kiutasításra kerül, de legalább megszabadult a mérgező hangulatú királyi udvartól. Ellenben a királynő és Abigail szépen belepottyantak a saját maguk által ásott vermükbe. Utóbbi, mert önállóságát legfontosabbnak tartva végülis csicskása lett úrnőjének, annak kéjes vágyait is untalan kielégítendő. Anna pedig, mert elhajtotta az egyetlen embert aki valóban törődött vele, és mostantól be kell érnie az érzelemmentes közjátékokkal. Kettejük arcának összemosása a stáblista előtt tökéletesen mutatja be mindezt számunkra, a nyulak beemelése pedig csak tetézi a királynő belső gyötrelmeit, mivel azok az elhunyt újszülötteket szimbolizálják, akikkel az anyából is minden alkalommal meghalt egy darab... WOW |
2019-01-31 20:55.10 |
Végig az járt a fejemben milyen remek mozit lehetett volna ebből összehozni, minden adott volt hozzá. A nehezebbik felét meg is csinálták, a háttérvilágért felelős srácok meg is tették, ami tőlük tellett pazar részletességű városrészleteket hoztak össze. Azonban a "nagyok" teljesítménye alaposan visszarántotta a földre a film értékét, az eseménytelen történetszállal max az érdektelen karakterek tudták felvenni a versenyt. Az összképen pedig a gyengus, izgalomnetes akciójelenetek sem tudtak érdemben változtatni.
Sajnos ez a filmes projekt is megy a feledés homályába, pedig a látottak alapján többet érdemelt volna, akár folytatásokat is, mert érdekesnek tűnt ez a világ. Kár érte. |
2019-01-31 00:19.31 |
A politika az antik idők óta az egyik legérdekfeszítőbb, ugyanakkor legerkölcstelenebb játszótér, melyben szavak erejével gyakorlatilag bármit el lehet érni. Félelmetes belegondolni. Főleg, mert a kulisszák és indokolatlan rivaldafény mögött nem a jóravaló seriffek vágtatnak fehér lovon kiállni érdekeink mellett, és megmenteni a napot. Mindez púder, porhintés, ármány, manipuláció....gazdag tárház, mellyel könnyedén rá lehet venni az embereket, hogy pontosan oda tegyék az ikszüket ahova kell.
Dick Chaney csupán egyike ezeknek a nagyravágyó államférfiaknak, nem hinném hogy rosszabb lenne bármelyiküknél, és örömmel láttam, hogy a készítők sem próbálták szörnyetegnek beállítani, egyedüli felelősnek a 21. század egyik legjelentősebb politikai fiaskójában. Mert hát végső soron, ahogy a záró monológban is elhangzik, a legfőbb felelősség az átlag polgároké, akik újra és újra bedőlnek a pofátlan trükköknek. Sosem értettem pártállástól függetlenül miként képesek egyesek szinte istenként imádni politikusokat. Kérem szépen ők nem a családunk, se nem a barátaink...nem kell őket szeretni egyáltalán csupán számon kérni. Mindig és minden körülmények között...ennyi a feladatunk és nem több. A valódi felelősség kérdését feszegetve McKay bravúrosan vezet körbe minket ezekben a nagyvilági játszmákban, ahol a legfontosabb, hogy ki kinek az embere, mivel és hogyan tartozik, mivel tartható kézben...zsarolás, megfélemlítés, manipuláció? Mindegy csak ha kell nyomja meg azt az átkozott gombot. Bale újabb zseniális átalakulása pedig már azt hiszem senkit nem lep meg, ez az ember képtelen szimpla színészetre megint valami elképesztő mód lényegült át, a végeredmény pedig több mint meggyőző, mert gyakorlatilag egyetlen percre sem a színészt láttam benne, hanem Dick Chaneyt magát. Feszes, vagány, provokatív és progresszív politikai szatíra sült ki az amerikai történetelem egyik legellentmondásosabb alelnöke köré épített filmből, mely élesen világít rá, hogy ez nem one man show, a média egyszerű PR szócsővé degradálódása, a nagyvállalati érdekszférák vaskos bankjegyei mind elengedhetetlen partnerei az eseményeknek, és végül persze a mi szemhunyásunk az ami felteszi az i-re a pontot. Cirkuszt és kenyeret a népnek! Hát semmi nem változott volna több mint 2 évezred alatt? Aktualitásokat látva úgy tűnik nem nagyon... a film Trump-i áthallása a napnál is világosabb, de azt hiszem idehaza sem kellene süket fülekre találnia ennek a mozinak, mert nekünk sincs sok mindenre büszkének lenni, ha országunk vezetésére pillantunk. Lehet hát gondolkodni, hogy ki van kiért?! |
2019-01-30 15:12.51 |
Kellemesen lassan csordogáló film, mely ügyesen egyensúlyoz a társadalom és függetlenség kérdéskörein. Bevallom első blikkre attól tartottam esetleg igen egyoldalú bemutatást kapunk, melyben a vadregényes élet maga az éden, a segítséget felajánló emberek pedig az idillbe feleslegesen beavatkozó idegenek. Szerencsére a készítők nem engedtek a hatásvadászat kéjes csábításának, és pro-kontra veszik sorra a merőben eltérő életvitelekben rejlő előnyöket, és veszélyeket is. Sőt a film valódi értékítéletet sem mond ki a végén, főhőseink ellentétes döntése át- és megérthető, így ki-ki választhat mihez kezdene az adott helyzetben.
Remek hangulatú indie alkotás sült ki Granik-ék elképzeléséből, mely egy olyan világot vázol fel, melyben mindenki maga döntheti el a méhekhez hasonló szoros közösséget keres, vagy kívülállóként tengeti mindennapjait. Mindenféle megbélyegzés nélkül... és azt hiszem ez a lényeg.. |
2019-01-30 01:07.56 |
Nehezen tudtam eldönteni, hogy végülis tetszik-e vagy sem amit látok, mert a maga beteg módján van benne spiritusz és az üzenet sem lényegtelen, igaz annak csomagolása hírből sem ismeri az eleganciát.
Egy Black Mirror epizódnak tökéletesen megfelelt volna az elgondolás, 2 órás filmre húzva már csak rezgő lábakon állt helyt, amit végül a friss és bevállalós hozzáállásának köszönhet. Egy esti filmnek megfelel, főleg ha nem valami alvós, átlagosat keres az ember. |
2019-01-30 00:22.38 |
A Roma minden képkockáján látszik és érződik, hogy Cuarón a szíve legjavát rakta bele ebbe az alkotásba. Egy középosztálybeli családon keresztül mutatja be a korabeli latin-amerika egy szeletét, a mindennapok kihívásaiba elveszve. A megkapóan gyönyörű fekete-fehér képek szinte végig szemmagasságban pásztázzák az eseményeket, így elérve hogy ne csak külső szemlélők legyünk, hanem tényleg a részesei lehessünk a família életének. A film a konvencionális narratíva helyett, az atmoszféra teremtésre helyezi a hangsúlyt, a hömpölyögve felépülő cselekmény szinte csak keretként szolgál -egyfajta kapaszkodó számunkra- hogy legyen elég időnk elmerülni a látottakba, így valóban együtt TAPASZTALNI, ÖRÜLNI, CSALÓDNI, és SZERETNI főszereplőinkkel. Cleo addigi nyugodt élete alaposan megváltozik a terhességével, a nem kívánt várandósságból eredő szorongását pedig az egyre zavarosabbá váló külső környezettel érzékeltetik a készítők. Végül azonban főhősünk a saját és a munkáltató család veszteségein keresztül egyre fontosabb tagja lesz az otthonnak, mígnem második anyaként találja meg a helyét közöttük, gyönyörűen elsimítva a rassz és társadalombéli különbözőségeket. Az élet pedig megy tovább, ahogy a repülőgép tovaszáll a záróképen, a rossz dolgokat meg el kell mosni, ahogy teszi azt Cleo is a film kezdetén. A kör bezárul, minden halad a saját medrében.
Rendkívül SZEMÉLYES alkotás lett a Roma, de nem csak amiért a mexikói rendező annyi mindent belehelyezett a saját gyerekkorából, hanem mert személyesen nekünk mindannyiunknak szól, olyan elemi érzésekről, vágyakról, tapasztalatokról melyeket jó eséllyel mind átélünk egyszer. Mindez valóban nem egy klasszikus film keretein belül született meg, de pont ezért csodálatos tablója egy mára letűnt kornak és filmes formanyelvnek. Congratulaciones mi señor. UI: imádtam az Űrkaland filmbetétet, egy kis retro Gravity, ennyi nárcizmus meg belefér egy ekkora rendező esetén :) |
2019-01-29 01:19.34 |
Rasszizmuson nevetni??!4!
Valami egészen magával ragadó báj lengte körül ezt a 130 percet, mintha csak a 90-es évek egyik elfelejtett raktárából került volna elő a film kópiája. És ez nem puszta retro, se nem filmkészítési visszalépés, az alkotók csupán bebizonyították, hogy ezt a klasszikus drámai formanyelvet lehet bátran, és működőképesen keverni comedy zsáner vonulatokkal is úgy, hogy az ne veszítse el eredeti identitását. Az év meglepetés rendezője mindenképp az a Farrelly, aki eddig csupán maflaságokkal igyekezett szórakoztatni, azonban ezúttal valami hihetetlenül belenyúlt a tutiba, és olyan scriptet skicceltek fel társaival, ami csavarokban ugyan nem, de fantasztikus szóvirágokban és derült pillanatokban annál gazdagabb. Imádtam, ahogy a VÍGJÁTÉK nyelvén, letisztultan mégis szórakoztatón meséltek nekünk az ellentétek mibenlétéről, a legtöbb sztereotípia blődségéről....amikkel igazából csak saját magát nevetteti ki az ember. Mikor azonban kellett a készítők érzékletesen tudtak visszavenni a „feeling good” érzésvilágból, és domborítani ki mennyire is komoly és káros dolog a rasszizmus valamennyi formája. A páros találkozása a szegregáció valamennyi formáival abszolút érzékletesen lett tálalva, nem éreztem a folyamatos kényszert, hogy a kezemet ökölbe szorítva szeretnék látni, sokkal inkább abszurd kontrasztok festik le a korszellemet, melyben előfordulhat, hogy valaki fényes báltermekben ad zongoraestet, de koszos és lerobbant motelokba kényszerül éjszakázni. Szerencsére a 2 főhős megírása sem maradt meg az alapvető benyomások szintjén, a kifinomult és közönséges címkék pedig viszonylag gyorsan gazdagodnak további elemekkel, melyek nem mindegyike viszi őket előre (alkoholizmus, erőszak) mégis csodálatosan határozzák meg a szereplők között feszülő dinamikát. Mígnem szinte minden szituációban újat és egyre érdekesebb dolgokat tanulva egymásról elkezdik látni, hogy végső soron mindegy, hogy valaki fekete vagy fehér, gazdag vagy csóró, tanult vagy műveletlen a lényeg hogy a másik is csak egy EMBER, minden gyarlóságával és értékével együtt. Bevallom őszintén első blikkre nem sok értelmét láttam ennek a fordított Miss Daisy sofőrjének, azonban a közegábrázolás mélysége és a szívmelengető üzenet váratlanul hatásvadászat mentes, és gyakorlatilag giccset nélkülöző összképpé állt össze. Azonban amiért a Green book több mint az aktuális emberjogi tanmese, hogy egyfajta tabut ledöntve végtelen szórakoztató darab mert lenni, mely nem rest kacagni az ostoba beidegződések abszurditásán, így a NEVETÉS csodás erejét felhasználni gondolatok ébresztésére. Zseniális dolog!!4! |
2019-01-28 23:31.38 |
Vágom azt a hülyeséget, pedig messze az egyik legélvezetesebb mozi volt a tavalyi felhozatalból, a "fekete témájúakból" pedig egyértelműen a legletisztultabb.
Azért van ami a Green Book mellett szól: - akárhogy is #blackoscar van idén, szóval fura lenne ilyen hype közepette, h nem az agendaval foglalkozó mozi nyerne - mint említettem 3 ilyen filmből a legszélesebb tábort a Green Book foghatja meg, a Párduc azért több mint merész lenne a hollywoodi öregektől, és a Blackkklainsman szatírája sem feltétlen jöhet be a konzervatívabb rétegnek - az BP szavazáson pedig nem a "legjobb" nyer hanem a legkevésbé megosztó a vetélytárs Roma ellen szólhat: - egy legjobb film díjat 100% h visz, nem biztos h úgy gondolják a szavazók 2 ilyet kell nyernie - illetve kérdés h Cuarón 3 biztosnak tűnő díja (producer, rendező, fotós) mellé még egy negyediket is akarnak e neki adni Én továbbra is ezt a 2 filmet látom esélyesnek, még maximum a Blackkklainsment tudom elképzelni beugorni nevető harmadikként |
2019-01-28 15:11.04 |
Én amúgy ezen a ponton vizionálnék is olyat, hogy a 2 fődíj meg lesz osztva. Rendező Cuarón, legjobb film Green Book és akkor mindenki ki lesz szolgálva a PC jegyében :D |
2019-01-28 15:03.25 |
pedig a Green Book is játszmában van..
ha nagyon szeretnénk 2 frontrunnert kisajtolni ebből a mezőnyből akkor talán a PGA győztes Green Book és a Roma lenne az.. előbbi mellett szól a "fekete téma" is, ami mint láthatjuk rettenő domináns most Hollywoodban. de itt már tényleg nehéz is jósolgatni, azért a BP esélyeit igencsak rontja a BAFTA |