![]() | ![]() |
![]() |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak | ![]() |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Gyerekjáték (2019) (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Érvek és életek - Filmbox Plus, 10:40 |
Ősz a szőlőskertben - Film4, 10:40 |
ZseniKém - Az ügynök haláli - AMC, 10:45 |
Mindörökké Valentin-nap - Izaura TV, 11:00 |
Gyakornokok - Film Café, 11:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
James Hong (96) |
Drew Barrymore (50) |
Kyle MacLachlan (66) |
Thomas Jane (56) |
Julie Walters (75) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Lánglelkű Katalin ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Jorge Moreno ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
2019-01-31 00:19.31 |
A politika az antik idők óta az egyik legérdekfeszítőbb, ugyanakkor legerkölcstelenebb játszótér, melyben szavak erejével gyakorlatilag bármit el lehet érni. Félelmetes belegondolni. Főleg, mert a kulisszák és indokolatlan rivaldafény mögött nem a jóravaló seriffek vágtatnak fehér lovon kiállni érdekeink mellett, és megmenteni a napot. Mindez púder, porhintés, ármány, manipuláció....gazdag tárház, mellyel könnyedén rá lehet venni az embereket, hogy pontosan oda tegyék az ikszüket ahova kell.
Dick Chaney csupán egyike ezeknek a nagyravágyó államférfiaknak, nem hinném hogy rosszabb lenne bármelyiküknél, és örömmel láttam, hogy a készítők sem próbálták szörnyetegnek beállítani, egyedüli felelősnek a 21. század egyik legjelentősebb politikai fiaskójában. Mert hát végső soron, ahogy a záró monológban is elhangzik, a legfőbb felelősség az átlag polgároké, akik újra és újra bedőlnek a pofátlan trükköknek. Sosem értettem pártállástól függetlenül miként képesek egyesek szinte istenként imádni politikusokat. Kérem szépen ők nem a családunk, se nem a barátaink...nem kell őket szeretni egyáltalán csupán számon kérni. Mindig és minden körülmények között...ennyi a feladatunk és nem több. A valódi felelősség kérdését feszegetve McKay bravúrosan vezet körbe minket ezekben a nagyvilági játszmákban, ahol a legfontosabb, hogy ki kinek az embere, mivel és hogyan tartozik, mivel tartható kézben...zsarolás, megfélemlítés, manipuláció? Mindegy csak ha kell nyomja meg azt az átkozott gombot. Bale újabb zseniális átalakulása pedig már azt hiszem senkit nem lep meg, ez az ember képtelen szimpla színészetre megint valami elképesztő mód lényegült át, a végeredmény pedig több mint meggyőző, mert gyakorlatilag egyetlen percre sem a színészt láttam benne, hanem Dick Chaneyt magát. Feszes, vagány, provokatív és progresszív politikai szatíra sült ki az amerikai történetelem egyik legellentmondásosabb alelnöke köré épített filmből, mely élesen világít rá, hogy ez nem one man show, a média egyszerű PR szócsővé degradálódása, a nagyvállalati érdekszférák vaskos bankjegyei mind elengedhetetlen partnerei az eseményeknek, és végül persze a mi szemhunyásunk az ami felteszi az i-re a pontot. Cirkuszt és kenyeret a népnek! Hát semmi nem változott volna több mint 2 évezred alatt? Aktualitásokat látva úgy tűnik nem nagyon... a film Trump-i áthallása a napnál is világosabb, de azt hiszem idehaza sem kellene süket fülekre találnia ennek a mozinak, mert nekünk sincs sok mindenre büszkének lenni, ha országunk vezetésére pillantunk. Lehet hát gondolkodni, hogy ki van kiért?! |
2019-01-30 15:12.51 |
Kellemesen lassan csordogáló film, mely ügyesen egyensúlyoz a társadalom és függetlenség kérdéskörein. Bevallom első blikkre attól tartottam esetleg igen egyoldalú bemutatást kapunk, melyben a vadregényes élet maga az éden, a segítséget felajánló emberek pedig az idillbe feleslegesen beavatkozó idegenek. Szerencsére a készítők nem engedtek a hatásvadászat kéjes csábításának, és pro-kontra veszik sorra a merőben eltérő életvitelekben rejlő előnyöket, és veszélyeket is. Sőt a film valódi értékítéletet sem mond ki a végén, főhőseink ellentétes döntése át- és megérthető, így ki-ki választhat mihez kezdene az adott helyzetben.
Remek hangulatú indie alkotás sült ki Granik-ék elképzeléséből, mely egy olyan világot vázol fel, melyben mindenki maga döntheti el a méhekhez hasonló szoros közösséget keres, vagy kívülállóként tengeti mindennapjait. Mindenféle megbélyegzés nélkül... és azt hiszem ez a lényeg.. |
2019-01-30 01:07.56 |
Nehezen tudtam eldönteni, hogy végülis tetszik-e vagy sem amit látok, mert a maga beteg módján van benne spiritusz és az üzenet sem lényegtelen, igaz annak csomagolása hírből sem ismeri az eleganciát.
Egy Black Mirror epizódnak tökéletesen megfelelt volna az elgondolás, 2 órás filmre húzva már csak rezgő lábakon állt helyt, amit végül a friss és bevállalós hozzáállásának köszönhet. Egy esti filmnek megfelel, főleg ha nem valami alvós, átlagosat keres az ember. |
2019-01-30 00:22.38 |
A Roma minden képkockáján látszik és érződik, hogy Cuarón a szíve legjavát rakta bele ebbe az alkotásba. Egy középosztálybeli családon keresztül mutatja be a korabeli latin-amerika egy szeletét, a mindennapok kihívásaiba elveszve. A megkapóan gyönyörű fekete-fehér képek szinte végig szemmagasságban pásztázzák az eseményeket, így elérve hogy ne csak külső szemlélők legyünk, hanem tényleg a részesei lehessünk a família életének. A film a konvencionális narratíva helyett, az atmoszféra teremtésre helyezi a hangsúlyt, a hömpölyögve felépülő cselekmény szinte csak keretként szolgál -egyfajta kapaszkodó számunkra- hogy legyen elég időnk elmerülni a látottakba, így valóban együtt TAPASZTALNI, ÖRÜLNI, CSALÓDNI, és SZERETNI főszereplőinkkel. Cleo addigi nyugodt élete alaposan megváltozik a terhességével, a nem kívánt várandósságból eredő szorongását pedig az egyre zavarosabbá váló külső környezettel érzékeltetik a készítők. Végül azonban főhősünk a saját és a munkáltató család veszteségein keresztül egyre fontosabb tagja lesz az otthonnak, mígnem második anyaként találja meg a helyét közöttük, gyönyörűen elsimítva a rassz és társadalombéli különbözőségeket. Az élet pedig megy tovább, ahogy a repülőgép tovaszáll a záróképen, a rossz dolgokat meg el kell mosni, ahogy teszi azt Cleo is a film kezdetén. A kör bezárul, minden halad a saját medrében.
Rendkívül SZEMÉLYES alkotás lett a Roma, de nem csak amiért a mexikói rendező annyi mindent belehelyezett a saját gyerekkorából, hanem mert személyesen nekünk mindannyiunknak szól, olyan elemi érzésekről, vágyakról, tapasztalatokról melyeket jó eséllyel mind átélünk egyszer. Mindez valóban nem egy klasszikus film keretein belül született meg, de pont ezért csodálatos tablója egy mára letűnt kornak és filmes formanyelvnek. Congratulaciones mi señor. UI: imádtam az Űrkaland filmbetétet, egy kis retro Gravity, ennyi nárcizmus meg belefér egy ekkora rendező esetén :) |
2019-01-29 01:19.34 |
Rasszizmuson nevetni??!4!
Valami egészen magával ragadó báj lengte körül ezt a 130 percet, mintha csak a 90-es évek egyik elfelejtett raktárából került volna elő a film kópiája. És ez nem puszta retro, se nem filmkészítési visszalépés, az alkotók csupán bebizonyították, hogy ezt a klasszikus drámai formanyelvet lehet bátran, és működőképesen keverni comedy zsáner vonulatokkal is úgy, hogy az ne veszítse el eredeti identitását. Az év meglepetés rendezője mindenképp az a Farrelly, aki eddig csupán maflaságokkal igyekezett szórakoztatni, azonban ezúttal valami hihetetlenül belenyúlt a tutiba, és olyan scriptet skicceltek fel társaival, ami csavarokban ugyan nem, de fantasztikus szóvirágokban és derült pillanatokban annál gazdagabb. Imádtam, ahogy a VÍGJÁTÉK nyelvén, letisztultan mégis szórakoztatón meséltek nekünk az ellentétek mibenlétéről, a legtöbb sztereotípia blődségéről....amikkel igazából csak saját magát nevetteti ki az ember. Mikor azonban kellett a készítők érzékletesen tudtak visszavenni a „feeling good” érzésvilágból, és domborítani ki mennyire is komoly és káros dolog a rasszizmus valamennyi formája. A páros találkozása a szegregáció valamennyi formáival abszolút érzékletesen lett tálalva, nem éreztem a folyamatos kényszert, hogy a kezemet ökölbe szorítva szeretnék látni, sokkal inkább abszurd kontrasztok festik le a korszellemet, melyben előfordulhat, hogy valaki fényes báltermekben ad zongoraestet, de koszos és lerobbant motelokba kényszerül éjszakázni. Szerencsére a 2 főhős megírása sem maradt meg az alapvető benyomások szintjén, a kifinomult és közönséges címkék pedig viszonylag gyorsan gazdagodnak további elemekkel, melyek nem mindegyike viszi őket előre (alkoholizmus, erőszak) mégis csodálatosan határozzák meg a szereplők között feszülő dinamikát. Mígnem szinte minden szituációban újat és egyre érdekesebb dolgokat tanulva egymásról elkezdik látni, hogy végső soron mindegy, hogy valaki fekete vagy fehér, gazdag vagy csóró, tanult vagy műveletlen a lényeg hogy a másik is csak egy EMBER, minden gyarlóságával és értékével együtt. Bevallom őszintén első blikkre nem sok értelmét láttam ennek a fordított Miss Daisy sofőrjének, azonban a közegábrázolás mélysége és a szívmelengető üzenet váratlanul hatásvadászat mentes, és gyakorlatilag giccset nélkülöző összképpé állt össze. Azonban amiért a Green book több mint az aktuális emberjogi tanmese, hogy egyfajta tabut ledöntve végtelen szórakoztató darab mert lenni, mely nem rest kacagni az ostoba beidegződések abszurditásán, így a NEVETÉS csodás erejét felhasználni gondolatok ébresztésére. Zseniális dolog!!4! |
2019-01-28 23:31.38 |
Vágom azt a hülyeséget, pedig messze az egyik legélvezetesebb mozi volt a tavalyi felhozatalból, a "fekete témájúakból" pedig egyértelműen a legletisztultabb.
Azért van ami a Green Book mellett szól: - akárhogy is #blackoscar van idén, szóval fura lenne ilyen hype közepette, h nem az agendaval foglalkozó mozi nyerne - mint említettem 3 ilyen filmből a legszélesebb tábort a Green Book foghatja meg, a Párduc azért több mint merész lenne a hollywoodi öregektől, és a Blackkklainsman szatírája sem feltétlen jöhet be a konzervatívabb rétegnek - az BP szavazáson pedig nem a "legjobb" nyer hanem a legkevésbé megosztó a vetélytárs Roma ellen szólhat: - egy legjobb film díjat 100% h visz, nem biztos h úgy gondolják a szavazók 2 ilyet kell nyernie - illetve kérdés h Cuarón 3 biztosnak tűnő díja (producer, rendező, fotós) mellé még egy negyediket is akarnak e neki adni Én továbbra is ezt a 2 filmet látom esélyesnek, még maximum a Blackkklainsment tudom elképzelni beugorni nevető harmadikként |
2019-01-28 15:11.04 |
Én amúgy ezen a ponton vizionálnék is olyat, hogy a 2 fődíj meg lesz osztva. Rendező Cuarón, legjobb film Green Book és akkor mindenki ki lesz szolgálva a PC jegyében :D |
2019-01-28 15:03.25 |
pedig a Green Book is játszmában van..
ha nagyon szeretnénk 2 frontrunnert kisajtolni ebből a mezőnyből akkor talán a PGA győztes Green Book és a Roma lenne az.. előbbi mellett szól a "fekete téma" is, ami mint láthatjuk rettenő domináns most Hollywoodban. de itt már tényleg nehéz is jósolgatni, azért a BP esélyeit igencsak rontja a BAFTA |
2019-01-28 14:40.48 |
Ha az ember megcsömörlik a középszertől mindig számíthat Wes Andersonra. Az amerikai ezúttal talán visszafogottabban vezényli művét, de zsenialitása így is minden egyes képkockán tetten érhető. A voice cast pedig szimplán bámulatos, jól mutatva a respektet az egyedi látásmódú rendező felé. A rókás alkotáshoz hasonlóan remek szórakozás sült ki újfent Anderson stop motion mániájából, mert igenis nekünk nagyobbaknak is jár néha ilyen kis ínyencség. |
2019-01-28 14:32.26 |
Párduc behúzta a SAG fődíjat :D
Eddig csak azon botránkoztunk, hogy jelölést kapott, aztán lassan az egyik esélyessé növi ki magát. Igazából idén nincs egyértelmű frontrunner, szóval ebből a versenyfutásból kb bármelyik mozi kijöhet győztesen, a színészek pedig a legjelentősebb szavazó bázis az Oscaron...szóval ezek szerint akár a BP is szóba jöhet a végső elszámolásnál. |
2019-01-27 22:25.13 |
Fekete-fehér, kelet-nyugat, lengyel népzene-francia dzsessz....megkapó párhuzamok és kontrasztok futnak végig a film folyamán. Pawel Pawlikowski művét leginkább egy történelmi lenyomathoz tudnám hasonlítani, egy megelevenedett korkép, melynek határain végigkísérjük főszereplőink se veled se nélküled jellegű románcát. Különbözőségük megelevenedik a két világkép/világnézet formájában is, egyfajta keretet adva: ahogy a jóval kimértebb keleti ifjúságklubból váltunk egy füstös francia lebújba...igazán pompás rendezői fogás. A szerelem azonban áttör valamennyi határon, legyen az valódi, vagy ideológiai - s szépen lassan Wiktor és Zula is megtalálja a helyét a viharos történelmi kavalkád közepette.
Összességében a Hidegháború egy gyönyörű lenyomata a 2 világnézet között osztozkodó 20. századi Európának, és egyszersmind melankolikus megemlékezés hajdanvolt (déd)nagyszüleink előtt, akik a vasfüggöny árnyékának kiszolgáltatva sem adták fel magukat, szerelmüket. |
2019-01-27 19:27.34 |
Az látszott hogy nagy hangsúlyt fektettek a készítők a karakterekre, jól meg is lettek írva, érdekelt mi lesz velük, sikerül-e véghez vinni tervüket. Színészek terén sincs miért szégyenkezni, Davis simán viszi a showt mint teamleader, de az olyan háttéremberek is lubickoltak mint Farrell (belőle akár többet is kaphattunk volna). Azonban összességében meglehetően eseménytelenül telt el ez a valamivel több mint 2 óra. Nem akciókat hiányoltam, ami volt benne a maga egyszerű visszafogottságával működött is, de messze túl sok volt a rákészülődés a végjátékra, ami így nem ütött akkorát mint kellett/lehetett volna. Majd legközelebb.. |
2019-01-27 00:01.42 |
Nem mondom hogy nem tekintettem egyszer sem az órámra, de abszolút megérte végigülni Ramsay vízióját egy traumában meghasadt ember lelkivilágáról. Phoenix képtelen hibázni, mikor csak a távolba mered is komoly érzelmi mélység tükröződik arcán. Alakítása és a lecsupaszított hangulatvilág miatt lett egyedi ez a film, igaz kicsit nehezen befogadható, de ez semmit sem von le az érdemeiből. |
2019-01-26 21:28.29 |
A másság tagadása, betegséggé, választássá degradálása mindenképp egyike a mai társadalmi bűnöknek. Direkt nem az egyházat írtam, mert koránt sem kizárólagos privilégiumuk a dolog...igazából ilyesmiről már beszélnünk sem kéne a 21. században. Sajnos azonban kell, és Edgerton filmje végülis kiállja a próbát, pedig rezgett alatta a léc. Nekem az átnevelő táboros jelenetek nem igazán jöttek át, vagy feleslegesen lassan halad ott a cselekmény, vagy hirtelen túlzó hatásvadászatba csapott át. Ellenben mikor az utolsó fél órára a focus kizárólag az anya, apa és fiuk közötti kapcsolatra közelít egyértelműen szintet tud lépni a film. Ennek kibontásakor remek szavak hagyják el főszereplők száját, a változás, elfogadás fontosságáról, mindannyiunk szerepéről egy egészséges környezet kialakításához. Érdemes elgondolkodni rajta... |
2019-01-26 00:29.11 |
Trier ezúttal sem érte be valami egyszerű darabbal...de hát ezért szeretjük, vagy éppen nem :D A ház, amit Jack épített távolról sem horror, és éppenséggel thriller elemekben sem bővelkedik, sokkal inkább egy gyilkos agyának feltérképezéséről szól(na), néha beletrafálva az elme sötét zugaiba, néha fárasztóan elkalandozva, messze túlzó filozófiai fejtegetésekbe. A dán progresszív képekkel igyekszik párhuzamokat vonni a természet rendje, művészi pátosz és a halál "szépsége" között. A meglepően visszafogott első 2 órában képes is mindezt befogadhatóan csomagolni, hogy aztán az utolsó 20 percben alaposan feladja a leckét. Végeredményben Jack holttestekből állított háza önnön művészi bukásának metaforájává növi ki magát, ahol a fagyasztó saját rideg elméje, a cselekmény végén megnyíló hátsó ajtón keresztül pedig a tudatalattijába jutunk, ahol megtaláljuk a bűntudatát. A vele tett utazása a pokolban egy gyilkos elméjének legmélyebb bugyrait tárja fel, ahol a hídon való átkelés meghiúsulása a végső bukása a megbánás (megváltás?) irányába.
Trier őrült zsenialitása mellett ezúttal sem lehet szó nélkül elmenni, ha néha kicsit tudná magát fékezni, és letisztítani mondandóját az "őrült" jelzőt akár el is hagyhatnánk... |
2019-01-25 22:58.07 |
Sokszor elmesélt sztori, közepesen jól felmondva. Szerencsére vannak jó színészeink, és látvány valamint hangvilágban lenyűgözően jól festő dolgok, amik felfelé tudják húzni az élményt. Nekem hiányzott az igazi színpadi varázslat, hogy a végső bukás valóban fájdalmas, megélhető legyen. Talán egyszer a "Shallow" előszöri elhangzásakor valami a felszínre tört, de utána majd másfél óráig inkább csak pislákolt a mozi. Lady Gaga azért nagyot villantott ez nem kétség, megjelenése, hangja, küzdelme a zeneIPARRAL kellő hangsúllyal jött át, épp csak az ellenpólus hibádzott a nagy dolgokhoz, valami katarzisféléhez. Az ugyan elmarad, de Cooper rendezői bemutatkozása így sem vallott kudarcot, lehet tovább fejlődni, és próbálkozni. |
2019-01-25 22:48.03 |
Szerintem több volt ebben az elképzelésben. A Blackkklainsman ugyan stílusos darab lett, és bizonyos részéleteiben szórakoztató is, de kicsit túl komolyan vette magát, ami nem igazán állt neki jól. Én Lee-től keményebb hangnemet vártam, hogy némileg jobban beleszáll a idegengyűlölet mellett a fekete kultúrrasszizmus vagy overPC problematikákba, alaposan szétfricskázva valamennyi társadalmi baromságot. Azonban 1-2 valóban ügyesen elkapott szatírikus mozzanat között felettébb komor mederben halad a mozi, ami a közepe táján álmosítóan hosszúra dagasztotta a cselekményt. A vége azért kárpótol valamelyest, de így csak még jobban húztam a szám, hogy bevállalósabb hozzáállással mennyivel maradandóbb mozit is leshettünk volna. Kár érte.. |
2019-01-23 21:48.33 |
Úgy tűnik az Amerikai Akadémia nem fogadta meg Robert Downey klasszikus sorait: "sose nyomd fullba a kretént..." :D
Azon felül hogy persze sosem kellett véresen komolyan gondolni ezt a díjátadót, azért szomorú látni hova süllyedt az egész. Na mindegy igényes filmkedvelőknek ott a BAFTA, azt úgy is emberibb időben lehet nézni, az Oscar miatt meg így legalább nem kell hajnalig fennmaradni. :) |
2019-01-13 22:43.23 |
Az "Upgrade" mellett a tavalyi év egyik fű alatti meglepetés mozija kb. gyufásdoboznyi lóvéból. A kövér költségvetés hiányát azonban ügyesen pótolták az alkotók, végig a digitális világ szemszögét használna igyekeznek egyre mélyebbre vinni abba a bizonyos málnásba...és amellett hogy abszolút szórakoztató darabot hoztak össze nekünk, talán el is lehet gondolkodni, hogy mennyi mindent is osztunk meg magunkról (magunkból?) a nagyvilág számára?! A fiatalabbak már kb. mindet, aminek veszélyéről van és lesz is mit még mesélni, mert az internet bizony nem felejt.... |
2019-01-06 23:37.56 |
Fatherhood.....szülőnek lenni egyike a legcsodálatosabb dolgoknak, amit megtapasztalhatunk az életben: megannyi csodás pillanattal –első mosoly, bújás, apa, anya, szeretlek...- igazi varázslat ez, mely bármely rosszul sikerült nap salakját egycsapásra le tudja mosni, és ki tudja tölteni azt a bizonyos tátongó lyukat mely máskülönben lehet belülről falna fel minket.... De persze akadnak kevésbé szépek percek is, mert azért van olyan is mitagadás, mikor nyűg az egész..... ami kimarad a reklámokból, tv showkból, hogy mennyire baromira kemény 0-24-es, ÉLETRESZÓLÓ meló is egyben egy éltért felelni, minden nap jó döntéseket hozni, példakép lenni, nem elkövetni ugyanazokat a hibákat, megóvni őket a nagyvilág bajaitól.... De minden igyekezet ellenére nem járhatunk mindig teljes sikerrel, vannak olyan vakvágányok, olyan mélyre hatoló sebek, amikre nincs valódi gyógyír, és a szülő bármily nehezen elfogadva szerepét, csak a partvonalról támogatva, soha fel nem adva segíthet, a feladat mindössze annyi..ott kell lenni MINDIG, mindegy mi történt, mit baszott el, mit vágott fejedhez a kölök....mert ez az igazi jóban rosszban, nincs kifogás csak feladás, azt pedig sosem bocsájtja meg magának az ember.
Magával ragadó mozi készült a Sheff-ék memoárjaiból, remekül elkapva a fókuszt az apa-fiú kapcsolaton, mely tele csodás, és nehéz pillanatokkal egyaránt. Két nagyszerű színész által megelevenítve, akik hibátlan töltik meg élettel a képekkel, sosem elnyomva egymást keltenek valódi érzéseket bennünk, hogy a 2 óra elteltével valóban csak egy szó maradhasson hátra: CSODÁLATOS! |
2019-01-05 23:41.40 |
Az év "tinifilmje", ami így magában nem feltétlen jelentős dolog, elvégre megannyi alkotás készült már a serdülők lelki világának nehézségeiről...azonban a modern technika bekúszása a mindennapokba ad egy olyan új szeletet a jól ismert problémás életkornak, ami mindenképp megért egy újabb mozit. Ez még akkor is igaz, ha Eighth Grade végül is nem hoz igazán újat a nap alatt, de segíthet a fiataloknak felszínre hozni a valószínűleg meg sem érett problémáikat, a szülőknek meg talán kapiskálni valamit abból, hogy mi a franc is járhat tizenéves gyerkőcük fejében. Az érintetteknek tehát igencsak ajánlott. |
2018-12-30 21:23.55 |
Meglepően nem irritáltak a látottak... pedig az ultra sablonos történetet, milliószor látott karaktersablonok, és "váratlan" fordulatok mindent elővetítettek csak azt nem hogy élvezni fogom a mozit. Ahogy lestem, egyre inkább magába vont ez a glitteres, merően túlzó keleti környezet, ami remek kontrasztként működött végig a jóval egyszerűbb figurákkal...kivétel talán Astrid, számomra végig ő volt a legérdekesebb, és neki is jutottak végül a legcsattanósabb sorok. A záráskor persze minden happy, ezzel aligha árulok el bármit, de valahogy nem bosszantott a dolog, minden a helyén most így kellett lennie.
Érdekes műfaji mix lett a Crazy, rich asians, tényleg szinte minden elemből merítve picit sikerült valami egészen szórakoztatót összehozni. Nekem legalábbis ma estére tökéletesen megfelelt. |
2018-11-11 23:21.47 |
Drága kishúgom vett rá, hogy nézzem meg vele ezt a filmet, melynek bevallom már a plakátjától és előzetesétől is kicsit megrándult a gyomrom: tinirománc némi rákkal megfűszerezve...ajj eszméletlen giccsparádé volt készülőben....csakhogy kiderüljön mekkora előítéletes marha vagyok. (mentségemre szólva a "young adult" téma tett érte rendesen)
Persze a mozi nem lépi át a maga határait, de egy percig sem akar többnek látszani, mint ami, és ez rettentően jól áll neki. Sőt ez a lazaság emeli zsánere jobbjai közé. Meg a szíve...mert be kell ismernem ez a közepesen jól megírt történet, 2 aranyos színésszel valahogy bele tudott találni a lelkem mélyére. Átjött mindennapi vívódásuk, amiért mások mint a többiek, nem tehetik meg ugyanazokat a dolgokat, nem élhetnek át olyan egyszerű helyzeteket melyek számunka teljesen mindennaposak, szinte észre sem vesszük..pedig mennyire hiányozhatnának ha hirtelen valaki, vagy valami kórság megfosztana minket tőlük...És a család szerepe is nagyszerűen átjött, hogy sokszor nehezebb nekik, kicsit meghalnak ők is, ahogy szemtanúi lesznek a szerettük elfogyásának...egy gyermek elvesztésénél úgy vélem nem létezik tragikusabb, mintha egy mellkasba szúrt kés csak szépen lassan kúszna a szív felé, hogy a lehető legnagyobb fájdalmat okozza...10/10-est.. Szép kis mozi lett, mely ugyan nem mentes műfaja néhány erőltetett, de kétségtelen szükséges velejárójától, de összességében sikerrel meg tudta tartani fókuszát a 2 főszereplőn, hogy ne csak lássuk, de érezzük is, hogy min mennek keresztül. És hát végső soron mi többet is várhatnánk egy romantikus alkotástól? |
2018-11-04 22:43.26 |
Michael Douglas, mint átlagember összeroppanás történetébe azért ilyen könnyű beleélnünk magunkat, mert valahol meg lehet érteni....persze garázdálkodni, gyilkolni nem éppen jóravaló dolog, - még akkor sem ha az illető amúgy lehet megérdemelné - de a felgyülemlett feszültséget abszolút meg lehet érteni. Mindennapi taposómalmunkhoz annyira hozzászoktunk már, hogy ezek jelentős része nem is tudatosul..talán egyfajta védekezésképp, de a mikor a nap végére elfogyunk..nem kellene így lennie. Schumacherék remekül ragadták meg ezt az érzésvilágot, fordították ki alaposan, és mertek rámutatni az együttélés hátulütőire is...bizony a mai polkorrektség mellett nem biztos hogy elkészülhetne ez a mozi, vagy legalábbis nem feltétlen így. |
2018-11-04 00:33.25 |
A Perfect Blue is tökéletes példája annak, hogy ez a megvalósítási forma nem csupán a fantázia reptetésének kizárólagos privilégiuma...hanem gyakorlatilag bármit át lehet vele adni.
Esetünkben egy teljes mentális leépülést, olyan szuggesztív képekbe öntve, melyeket semmiképp sem lehetett volna élőfilm formájában így megvalósítani. Köszönjük hát, hogy animeként készült el....és igen ahogy lentebb már felmerült, bizony nagyon úgy tűnik Aronofsky is látta ezt a japán alkotást, legalább is kísértetiesen hasonlatos elemek bukkantak fel a Fekete hattyúban is, de hát kit érdekel? mindkettő remek mozi lett a maga nevében, jótól lesni meg nem bűn, hanem hülyeség ha az ember nem teszi :) |
2018-11-03 23:37.46 |
Kíváncsian várom Rowlingék miként sodorják tovább a történet szálait...az első epizód ugyanis meglepően jól sikerült: látványos, fantáziadús darab lett, ami egy gyermek sötét lelkivilágát is felvállalta. Remélem az alkotók hozzák újfent ezt a remek elegyet, és nem elégednek meg a felszín kapargatásával ezúttal sem.. |
2018-08-03 00:01.14 |
"Nem lehetsz jó anya, ha nem törődsz magaddal is"...ugyanis helyt állni a földkerekség legnehezebb melójában teljes embert igényel, pontosabban embereket, mert ez nem valamiféle one man show....se nem verseny, a legtökéletesebb anyuka/szülő címért.
Valami ilyesmi közepette veszhet el nagyon egy újszülött világrajövetelének csodája, amit meg lehet élni pokolként is, teszik sokan nem értve mit csinálnak rosszul, illetve mások mit jobban. Titok pedig nincs a recept mindössze 2 ember kölcsönös együttműködésén alapszik, ahol anya és apa is kiveszi a részét a gyereknevelésből, miközben nem feledkeznek meg egymásról sem, hogy ők közben férj, és feleség is, férfi és nő is...továbbra is meglévő vágyakkal, reményekkel, célokkal, amiket nem szabad csak úgy elhajítani...ugyanis megtörve, üresen aligha lehet átadni legjavukat, úgy ahogy szeretnénk... Szokásos "átlagos" film Reitmanéktól, megszokott témával, és midennapi hősökkel...mert mind azok, akik legjobbjukat beleadva felnevelnek egy apró lényt ebben a nagy világban. |
2018-07-16 00:34.32 |
Emlékeim szerint anno elég sok negatív visszajelzést kaptak a készítők, amiért jelentősen átírták Hugo darabját...ami valahol jogos, mert mind az egyházat érintő dolgok, mind az egymás elfogadásának gondolatai valóban kevéssé jönnek át, de egyrészt azért a Disney elsősorban a kisebbeknek szánta produkcióját, no meg ilyen audio-vizuális gyönyör közepette ki tud mégis bosszankodni? A sötét, gótikus látványhoz a zene és a dalok is tökéletesen illeszkednek. A score alaposan eltérő stílust képvisel a korábbi Disney-mozikhoz képest, mivel a történet sötét voltát, az egyházat és a középkort kellett megjeleníteni, így egy masszív szimfonikus aláfestést kaptunk nagyszerű dalokkal, melyek tökéletes elegyet alkotva egy külön utazásra invitálják fülünket.
Számos nagy siker után a stúdió rajzfilmes részlegénél bekövetkezett az elkerülhetetlen színvonalcsökkenés, ami ugyanakkor nem a produkciók minőségének romlása, hanem a korábbi, etalonnak számító alkotásokhoz való viszonyítás okán volt elmondható, így azt hiszem A notre damei toronyőr mesés verziója sem lóg ki a 90-es évek sikerszériájából. Alan Menken zeneszerző pedig élete egyik legjobbjával zárta aranykorszakát, amiért nem lett volna túlzás a 9. Oscar szobrocskát sem odaítélni....díj ide vagy oda azonban műve tovább él az egyik legkiválóbb színpadi musical formájában, aki nem látta még feltétlen lesse meg, életre szóló élmény. |
2018-07-07 18:41.52 |
Nem csodálkozom, hogy még nem született hozzászólás ide, a Mesék meséje ugyanis meglehetősen távol áll a mainstream vonulattól. Köszönhetően leginkább az "ősi" gyökereknek, Basile kétkötetes opusza, a Pentameron az 1630-as években jelent meg, és később Grimmék is sok történetet vettek át belőle. A Garrone rendezte film ebből a gyűjteményből mutat be három mesét, inkább csak lazán összefűzve őket, mégis valami kerek egészet kihozva belőle. Nekem tetszett az összkép, aki valami ínyencségre vágyik, és nem veti meg a groteszk történetmesélést mindenképp tegyen vele egy próbát. |
2018-06-12 21:15.59 |
Mindenképp csalódás Bayonatól...tudom ilyen költségvetés mellett komolyan az ember körmére néznek, de ennyire ingerszegény Jurassic mozit még senkinek sem sikerült összehozni. A film egész egyszerűen unalmas...oké a látvány rendben, a több 100 millió ott a vásznon, de mégsem tud szemet kápráztató lenni onnantól kezdve, hogy a szigetet elhagyják főhőseink. A vulkánkitörés képeitől kezdve ugyanis "bezárták" az eseményeket viszonylag zárt keretek közé, a monumentalitás hiánya pedig komoly hátulütő egy ilyen típusú látványmozi esetén. Hiába van szép és alapos CGI-jal megcsinálva egy dinó, ha berakják éjszakai jelenetek közepette egy tetőre ugrálni...nonszensz .....és így hogy a látvány nem tud kompenzálni, csak még jobban kidomborodnak a Jurassic mozik amúgy is jellemző hátulütői. Itt tényleg az arcomat kapartam a karakterek (főleg az újak) bugyutaságán, a feszültség mentes képeken meg beásítottam. A következő remélhetőleg jobb lesz, bár a záróképek sok jóval nem kecsegtetnek.... |