Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Lángoló tenger - Mozi+, 16:55 |
Amszterdam - HBO2, 17:15 |
Állj, vagy jövök! - Film+, 17:15 |
Zorro álarca - Film Café, 17:15 |
Botcsinálta doki - Mozi Klub, 17:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Danny DeVito (80) |
Martin Scorsese (82) |
Stephen Root (73) |
William R. Moses (65) |
Sophie Marceau (58) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Kézilabda - szeretitek? Van kedvenc csapatotok? |
Nemere István - Vélemények |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
Mit hallgatsz most? |
A potyautas - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A kobra napja |
Mike Pniewski |
2020-02-01 16:45.07 |
Abszolút kellemes sci-fi kamaradarab, mely nem akar sok újat mutatni, hisz minden elemét láttunk már valamilyen formában korábban...de volt hangulata, a lány-robotanya között remekül felépített kapcsolat, pluszban akart is közölni némi gondolatot a gépektől való függőségünkről... Szóval soha rosszabbat! |
2020-02-01 16:41.02 |
Nem véletlen, hogy ez a második felvonásnak titulált filmecske szinte teljes egészében az első részre, annak nosztalgiaerejére hagyatkozott...minden ami ott működik, itt nem igazán.. Az első epizódot ugyanis nem is a horror/para elemek vitték el a hátán, hanem a jól megírt, szórakoztató gyerekkarakterek valamint a retro korhangulat. Ezen miliő nélkül azonban a felnőttekre átültetett verzió látványosan nem műküdik, amit valószínűleg a készítők is éreztek, ezért volt a sok-sok kényszeredett visszatekintés..azonban ez sem tudta megmenteni ezt a bohóckodást. |
2020-02-01 16:34.57 |
Meglepően átjött Wilde kisasszony modernkori feminizmus kritikája... nagyjából minden benne van ebben a bő 100 percben, hogyan sikerült alaposan félreértelmezni/kiforgatni a overPC pörgette világunknak a női egyenjogúság amúgy nagyon is fontos, releváns kérdéskörét. Az alpáriság így pedig igenis fontos elem volt, meg jól is állt a filmnek. Szóval win-win. |
2020-02-01 16:28.22 |
Abszolút középszer "történelmi" kalandfilm, ahol a miliő teljesen rendben volt, illetve az ármánykodás bemutatása sem ment félre, ahogy akkori "politikusok" is csak a saját gesztenyéjük kikaparásán dolgoztak.....Azonban a casting meglehetősen félrement, Chalamet és Pattinson párosa látványosan nem illett a középkori közegbe..a tempo pedig egészen az záró ütközetig igencsak ólomlábakon szedte a a kis lábacskáját.
Nézhető, vállalható történelmi ihletésű próbálkozás, ami komolyabb historizálás helyett inkább a szórakoztatásra helyezi a hangsúlyt, több kevesebb sikerrel.. |
2020-01-27 17:48.06 |
Mendes és Deakins hozta a céhes díjaikat. Vasárnap BAFTA következik.
DGA: 1917 (Sam Mendes) ASC: 1917 (Roger Deakins) CAS: Ford v Ferrari/Toy Story 4 |
2020-01-25 13:20.44 |
Nagybetűs moziélmény, amiért a Mendes-Deakins páros mindent felmutatott, amit a 21. századi filmkészítési lehetőségek biztosítanak. #mustseemovie |
2020-01-23 01:45.05 |
Győztesekre tippjeim:
Legjobb film: 1917 Legjobb nemzetközi film: Parasite Legjobb animációs film: Toy Story 4 Legjobb dokumentumfilm: Honeyland Legjobb rendező: 1917 (Sam Mendes) Legjobb eredeti forgatókönyv: Once upon a time in Hollywood (Quentin Tarantino) Legjobb adaptált forgatókönyv: Irishman (Steven Zaillian) Legjobb színész: Joker (Joaquin Phoenix) Legjobb színésznő: Judy (Reneé Zellweger) Legjobb férfi mellékszereplő: Once upon time in Hollywood (Brad Pitt) Legjobb női mellékszereplő: Marriage Story (Laura Dern) Legjobb vágás: Parasite (Jinmo Yang) Legjobb fényképezés: 1917 (Roger Deakins) Legjobb filmzene: Joker (Hildur Guðnadóttir) Legjobb látványtervezés: Once upon a time in Hollywood Legjobb jelmeztervezés:Once upon a time in Hollywood Legjobb smink és maszk: Joker Legjobb vizuális effektusok: The Lion King Legjobb hang/hangeffektusok: 1917 |
2020-01-23 01:24.42 |
Az eddigiek alapján kezd 2 szereplősre redukálódni a játszma, úgy tűnik hogy a Once upon a time-nak illetve az 1917-nek lehet meg a szükséges támogatottsága, illetve még 3-ik "titkos" befutónak ott lehet a Parasite is, de mivel van külön nemzetközi kategória tényleg óriási meglepetés lenne.
Ami eddig látszott a kritikusok inkább a Parasite/Once upon... duót preferálták, de a szakmai díjak csak most sorakoznak. Ahol a SAG-on meglepetésre első idegen nyelvű filmként a Parasite nyert, ami igazán a Tarantinoéknak eshetett rosszabbul, hiszen az alakítások filmjük legerősebb része volt. PGA-t pedig behúzta az 1917. Így eddig a Once upon..2 fontos díjat is bukott. Ha tippelnem kéne a továbbiakban az 1917 erősödését fogjuk látni, kulcsdíjakat nyerhet a DGA/BAFTA kombón. Legfontosabb kritikusi díjat: Golden Globe: Once upon a time in Hollywood/1917 Critics Choice: Once upon a time in Hollywood National Board of Review: Irishman Los Angeles Film Critics: Parasite New York Film Critics: Parasite Online Film Critics Society: Parasite Szakmai (szakszervezeti/céhes) díjak: PGA: 1917 SAG: Parasite 2 nagyon fontos állomás van még: DGA: 01.25. BAFTA: 02.02. Egyéb díjak: ASC: 01.25. CAS: 01.25. Annie:01.25. VES: 01.29. WGA:02.01. |
2020-01-21 02:00.52 |
Ez a film működik. Működik a nagyszerű hangulat, a 80-as éveket idéző szintizene telitalálat, és az egész misztérium, a PARANOIA abszolút ragadós, ahogy szépen lassan a néző is egyre többet lesi a hátteret közeledő alakokat képzelve. Az alapvetően jó feszültséggépezet mellett pedig kifejezetten üdítő látni, hogy némi mondanivalóval is próbálták a készítők a látottakat megfejteni, ahogy a FELELŐSSÉG kérdése egyre domborodik a játékidő folyamán egy alapvetően szexuális úton terjedő "kórság" esetén. Rutinmunka, ügyesen felmondva. |
2020-01-21 00:04.49 |
UI: A teljesen jogos alkotói kritika mellett a befogadói részre is jutott a hasonlóan nem érdemtelen bírálatból...a régi istenek pedig mi magunk vagyunk a nézők.... elvégre minden egyes mozijegy, lemezvásárlás, vagy kattintás egy stream oldalon egyfajta szavazat, hogy mit és hogyan szeretnénk látni a vásznon/képernyőn. Kereslet és kínálat, alkotó és néző.. így kerek a történet. |
2020-01-20 23:06.27 |
Pofás műfaji önreflexiót hoztak össze Whedonék, akik tényleg a létező összes zsáner elemet/momentumot/karaktert felvillantották ebben a szűk 90 percben, azonban kliséhalmazuk kifejezett célokat szolgálva igyekszik egyfajta mentőövet dobni a látványosan megfáradt horror műfajának.
A ház az erdő mélyén így mindenképp az utóbbi idők egyik legjobb kísérleti alkotás, mely miközben arra keresi a választ, hogy lehet-e a műfajban még igazi eredetiséggel előállni igyekszik is némi útmutatással szolgálni. A finálé pedig a konvenciók felrúgását hirdeti, hogy egy erős kézsuhintással valami egészen új megközelítés kell ahhoz, hogy a műfaj ne poshadjon meg végleg a 21. században. Nagyszerű munka, igazi hivatkozási alap. |
2020-01-20 02:04.35 |
A March nővérek története már annyiszor került adaptálásra celluloid formában, hogy megszámolni is alig lehet, melyek közül mindenképp kiemelkedik a 94-es verzió, ahol a készítőknek gyakorlatilag tökéletesen sikerült az alapmű szellemiségét elkapni.
Greta Gerwig és csapatának így igen komoly korábbi konkurenciával kellett felvegyék a csörtét, elhitetve, hogy volt szükség egy újabb feldolgozásra......De ezt mintha maguk az alkotók sem hitték volna el igazán, főleg a film első felében csupán keresi önmagát a nagy kesze-kuszaságban. Szerencsére úgy a közepe tájt a narratív gubanc kezd oldódni, ami látványosan jót tett a filmnek, azonban így is maximum arra volt elég, hogy a fináléba befutva legalább ne teljesen keserű szájízzel állhassunk fel a fotelból. Igazi sztárparádé, és jó alakítások ellenére meglepően középszerre sikeredett Louisa May Alcott könyvének 21. századi változata. Sajnos nem sikerült elkapni azt a bensőséges, meghitt hangulatvilágot, ami a 94-es feldolgozást a karácsonyi klasszikusok közé repítette. |
2020-01-19 22:45.42 |
Sokáig szimpla, rutin sportfilmnek mutatkozik, hogy aztán egy benzingőzös, drámával is átitatott fináléval az átlag fölött érjen célba. Nem hoz sok újat a nap alatt, de nem is ezért szeretjük ezeket a mozikat, hanem a hangulat és érzelmi löketért, mely bebikázza idegeinket. Ügyes munka. |
2020-01-19 01:58.21 |
A színvonalban látványosan lefelé tartó szériának kifejezetten jót fog tenni, ha végre hagyják megpihenni. Hablatyék harmadik kalandját a fehérbe bujtatott minisárkány sem tudja igazán az unalomtól megmenteni, szerencsére azért animáció minősége továbbra is hozza a magas színvonalat így a gyakori üresjáratokban legalább ebben lehet gyönyörködni.
Bárhogy is az első epizód modern klasszikus lett a maga nevében, tökéletes tanmese barátságról, elfogadásról...a többi már csak amolyan (felesleges) ráadás. |
2020-01-19 01:12.45 |
Kifejezetten pimasz, bevállalós, csupaszív alkotás...ha gonosz szeretnék lenni, amilyen a Bohém is lehetett volna... Persze engem is magával ragadott a Queen adaptáció fergeteges lendülete, és hangulata, de a Rocketmannel ellentétben ott a háttérben az érintettek végig arra törekedtek, hogy egy retusált, családbarát lenyomatot kapjunk, míg Elton kifejezetten pártolta a merész hangnemet. A készítők pedig köszönték, és alaposan meghálálták a bizalmat, a rakétaember életrajzi ihletésű mozija lényegesen erősebb drámai ívet kapott, így pedig szórakozás mellett ebben a 120 percben bőven jut idő érzelmek kibontakozásának. Ilyen színvonalon pedig akár jöhetnek a további bohém zenészi feldolgozások. |
2020-01-19 00:53.53 |
Heist moziba ágyazott társadalomkritika, kb besorolhatatlan műfaji keretek nélkül...leírva is rémálomnak hangzik, Bong pedig a látottak alapján játsznyi könnyedséggel rakta össze ezen elemekből az év egyik legjobb mozgóképét.
Sodró lendülete szinte egy percre sem hagyja nézőjét elbóbiskolni, ahogy a csóró család szépen lassan -mint pók az áldozatát- beszövi a gazdagokat az egyszerre mókás, izgalmas, feszült és elgondolkodtató...mindez pedig annyira szimplán fogyasztható, hogy nekünk nincs is más feladatunk mint hátradőlni és élvezni a látottakat, hogy aztán az Tarantino legjobb napjait idéző finálé után teljes elégedettséggel álhassunk fel a fotelből. Taps-taps. |
2020-01-19 00:40.00 |
Remek akció-sci-fi, mely hipermodern CGI közegben mégis a 80-as, 90-es évek közeli cyberpunk jelleget kívánta belőni, teljes sikerrel. A látvány pixelről pixelre történő bődületes kidolgozásán túl azonban kifejezetten pozitív meglepetés volt, hogy a mozi fémváza alatt kifejezetten érzékeny szív dobog, Alita karakterdrámája effektusok sorozatán keresztül is kifejezetten magabiztosan körvonalazódik a képernyőn.
Rodriguezék rég beígért manga feldolgozása abszolút hozta az alapmű kívánalmait, mind megjelenését, mind szellemiségét illetően. Így extrán sajnálatos, hogy aligha láthatjuk mi jönne ezután... |
2020-01-19 00:15.58 |
A film első (igen hosszúra nyújtott) felét látva nemcsak színészeink, de a háttérben Scorsese tevékenysége is igen megfáradtnak és haloványnak tűnt....bejáratott panelek mentén dagályosan lassú felvezetés, persze nagyszerű körítéssel, de ez nem újdonság a mestertől. Mígnem aztán a mozi a második felében szépen lassan magához tér, a cselekmény sodrása kapott némi jóleső írói löketet, a pedig már vásznon is öreg színészeink elkezdtek igazán érdekes dolgokat művelni. Azonban a terebélyes filmre végül az utolsó 30-40 perc helyezi fel a koronát -egyszersmind magyarázza elkészültének valódi okát-, melyben igazi szembenézést látunk nem csak főhőseink részéről, de maga a rendezőlegenda is kicsit visszatekint gengszter múltjára, hogy aztán ki-ki eldönthesse mit von le következtetés gyanánt. |
2020-01-18 23:58.36 |
Az év egyik meglepetésfilmje, amolyan fű alatt befutó versenyző, remekül ütemezett feszültséggépezettel, mely pont akkor lassít, gyorsít, láttat és hallat amikor a tökéletes élményhez szükségeltetik. A sajnálatos esemény valós alapja pedig csak tovább erősíti a nézőben a kételyt és viszolygást, mígnem a 120 perc végére mi magunk is csak menekülni akarunk....szerencsére csak a fotel szorításából. Remek munka. |
2020-01-18 23:51.37 |
Az év legjobb csihi-puhija, olyan őrületes akció koreográfiával, és gyönyörű fotózással, hogy a sokat látott néző nyakfájásig kapkodhatja a fejét. Ha még Wick és az alvilág misztériumát sikerült volna érdemben tovább mélyíteni akár instant modern klasszikus is lehetne, így egyelőre marad a kult státusz..azonban én így is oda voltam érte, igazi "bűnös" élvezet. |
2020-01-18 23:39.49 |
Amennyire letisztultra sikerült legutóbb a Get Out, ezúttal mintha a készítőknek fogalmuk sem lett volna, miként akarják közölni mondanivalójukat. Pedig üzenet lett volna, és a misztérium mibenléte is érdekfeszítő lehetne, de a körítés annyira kesze-kusza lett, hogy ember legyen a talpán akinek egyáltalán van kedve kibogozni.
Ez most sajnos félrement, érdekes koncepció, bántóan zavaros összkép formájában tálalva. Kár érte.. |
2020-01-18 23:16.24 |
Rendkívül értelmes és érzelmes alkotás, mely egy késnyszerű válás történetén keresztül mesél a felnőttlét nehézségeiről. A két főszereplő DiCaprio és Winslet (A szabadság útjai) pazar párosát idézik meg, élesen kiforgatott ellenpólust képezve, ami az év egyik legemlékezetesebb (drámai) jelenetébe torkollik.
Maróan erős. Fájóan elgondolkodtató. Nagyszerű film. |
2020-01-18 23:04.48 |
Minden elismerésem a készítőknek, hogy a mai PC-vel és közösségi médiával alaposan túlhajszolt világban úgy tető alá tudták hozni ezt a filmet, hogy ne szedjék az emberek szét már az előzetes első képkockájának láttán...
A Jojo Rabbit ugyanis kőkemény szatíra a Hitleri/Göbbelsi szarságok felett, ügyesen tálalva mekkora baromság is volt, amiben egyesek teljes fanatizmussal tudtak hinni...vagy teszik ezt manapság is...a helyzetkomikumok és karakterek pedig nagyon is ülnek, és akkor sem jön zavarba a mozi, mikor drámaibb húrokat kell pengetni. Számomra abszolút átjött Waititi eme életigenlő, pacifista black dramedy-je, melyet sikerült abszolút letisztultan végigvezényelnie...ami a téma kényes mivoltát tekintve, nem kis bravúr. |
2020-01-18 02:56.20 |
SPOILER
Eggers szépen lassan napjaink (egyik) legjobb művész-horror filmesévé növi ki magát, a boszorkányhistóriák után ezúttal a tengerészlegendák és a görög mitológia igencsak érdekes vegyítésével ált elő, megspékelve némi pszichológiai felütéssel. A vízió kiindulópontját hibátlan szolgáltatja a fekete-fehér fotózás, ami egyrészt gyönyörűen teremti meg az atmoszféra/misztérium alapjait, másrészt szimbolizálja a 2 szereplőnk morálisan szürke mivoltát, a szűk látótér pedig ügyesen ülteti el a nézőben a klausztrofób érzet magvait. Azonban a hangulathoz a képeken túl rengeteget adnak a hangok is: a tenger morajlása, a szél megállíthatatlan süvítése, a ködkürt folyamatos zengése, vagy akár a ház apró-cseprő reccsenései is mind együttesen teremtik meg azt a nyomasztó érzést, mely szép lassan az néző vállára telepszik a játékidő előrehaladtával. A történet végső soron az ERŐ és DOMINANCIA iránti örökös vágyakozásról szól, mitológiai köntösbe öltöztetve. A világítóház őrzője Próteusz, aki a tenger istenének Poszeidonnak fia, tudás és titkok felvigyázója. Főhősünk pedig maga Prométheusz, a titán, aki ellopja az emberiség számára a tüzet (=fény), hogy teremtményei a többi élőlény fölé tudjanak kerekedni, ezért pedig kiűzetik az Olümposzról (=világítóház) és arra kárhoztatják, hogy belsőségeit óriás sas (=sirály) fogyassza nap, mint nap. Eggers ezúttal is alaposan összekutyulja a fejünket, hogy kiben bízhatunk, vagy hogy mi igaz és mi nem ebben a szűk két órában... teszi mindezt elképesztően nyomasztó, mégis lebilincselően izgalmas atmoszféra közepette, 2 remek (igen ezúttal Pattinsonra is igaz!) színész tolmácsolásában. Csont nélkül az év legegyedibb filmélménye. |
2020-01-17 00:56.14 |
Érdekes, hogy a film a legtöbb sarat pont a legfőbb erénye miatt kapta anno a fanoktól... mert lássuk be a bemelegítő epizód kliséhalmaza után nagyon jót tett a szériának némi vérfrissítés... igaz a cselekmény ehhez mérten valóban kissé laposnak és vékonykának bizonyult. Azonban jár az elismerés az alkotógárdának, hogy ebben a bő 2 órában legalább próbálták némi újdonsággal előállni, és a klasszikus jó-rossz felállás alapelemeit kicsit megmozgatni, felpuhítani a pólusokat, ezáltal érdekesebbé tenni a konfliktusokat. Ennek a sikernek legjobb példája a Kylo és Rey párosa, akik ebben a részben kezdenek izmosodni, főleg az interakcióik során. Sajnos azonban a régieket leszámolva a többi mellékszereplő vagy tök felesleges, vagy kifejezetten irritáló.
Sajnálom, hogy Rian Johsonéknak nem sikerült a koncepcióváltásukat egy letisztultabb formában lehozni, úgy talán a nagyközönség gyomrát is kevésbé fekszi meg, és az új trilógia összképe sem vált volna ennyire széttartóvá. Az elképzelés azonban mindenképp jó volt, és a jövőben is inkább lesnék ilyenek mint a korábbi kalandok újabb és újabb megidézését. |
2020-01-17 00:41.59 |
Masszív fanservice, igaz abból legalább a jobbik fajtából..de tényleg már-már pofátlanul sikerült felsorakoztatni az eredeti trilógia ÖSSZES alapmomentumát/karakterét miegymást. ami azért tényleg picit sok és felesleges is volt, pláne egy újabb unalmas halálcsillag. Az "igazi" Star Wars hangulat megidézéséért azonban jár a pacsi, 1983 után végre sikerült azt az atmoszférát megidézni, melyben jó elmerülni egy nehézkes nap után, ami elkalauzol egy messzi-messzi galaxisba.
A nagy trilógiát megidéző darab lett Az ébredő erő...talán túlzottan is...de a pompás helyszínek, kissé kopottas épületek, John Williams sokadik nagyszerű aláfestése és persze a nevetős-izgulós kalandok mind-mind képesek voltak felidézni bennünk a gyermeket, és hogy miért is szeretjük a mai napig ezt a futurisztikus mesevilágot. Szóval mindegy gyávasága ellenére, soha rosszabb (újra)kezdést! |
2020-01-16 00:48.19 |
Tarantino ezúttal csakugyan kevesebbet villant, mindabból amit általában szeretnek művészetében, ettől azonban a Once upon... cseppet sem lóg ki nagy sorozatából, épp ellenkezőleg kicsit enged belesni a színfalak mögé. Hogy anno min nevelkedett, mely mozgóképek, miképp hatottak későbbi meglátásira (mai filmjeire)....mindezt pompás hangulat közepette, a hosszas játékidő pedig enged is alaposan elmerülni benne, én pedig imádtam a 60-es évek LA-jét!.
A Hollywood.. ugyan valószínűleg nem kerül be a rendezőzseni legnépszerűbb alkotásai közé, azonban személyes mivolta miatt mindenképp fontos helyet foglal el máris, nem csak a direktor, de valamennyi műkedvelő gyűjteményében. Vitriolos cselekmény helyett pedig van: fullos korhangulat, pöpec párbeszédek, remek színészek megtoldva némi western filmművészeti kalauzzal...no meg persze a már lassan védjegyévé váló sajátos filmes igazságtétellel...igazi csemege, egy újabb ponyva Tarantino módra elmesélve. |
2020-01-15 10:11.34 |
Igazi jutalomjáték, nem csak a két veterán színész számára, hanem nekünk nézőknek is. Remek fikciós kamaradarab, melyben a két világnézet ütköztetése nem valami heves dráma formájában történik, hanem bármilyen furcsa is egy könnyed "buddy-movie" hangulatát idézi, ezzel is közelebb hozva az egyházi méltóságok életét, bemutatva a palást alatt meghúzódó embereket. Igazi liberális tanmese a jobbik fajtából, mely nem erőlködve próbálja visszaállítani az ember hitét az egyházban, már ha volt ilyenje. :) |
2020-01-14 14:49.58 |
pláne úgy érdekes, hogy az Alita pedig nem fért be az 5-ösbe..valami igencsak félrement |
2020-01-14 14:42.25 |
Kellemes hangulatú, ízig-vérig régi vágású angol film, ami remekül elkapta a dekadens korszellemet, valamint a brit vidék mesés látványát. Azonban nagyon érződött a "sűrítés", sokáig csak kapkodja az ember a fejét megannyi titulus mellé biggyesztett néven, ilyen lord, amolyan gróf, meg egy újabb lady...a konfliktusok pedig kifejezetten gyermetegre sikeredtek. Egy-két valóban megkapó mozzanat (Imelda Staunton vagy Maggie Smith pillatanit) leszámítva abszolút felejthető lett az összkép. Azért a gyönyörű táj, és a kastély nagyszerű hangulata megér egy megtekintést. |