Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Egy kis kiruccanás - Film Mánia, 10:25 |
Alkonyat - Újhold - AMC, 10:40 |
Bíborvörös - Cinemax, 10:46 |
Egyszemélyes hadsereg - Filmbox Extra HD, 11:15 |
U-571 - Mozi+, 11:55 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Nicolas Cage (61) |
Clint Mansell (62) |
Jeremy Renner (54) |
Uwe Ochsenknecht (69) |
Sammo Hung (73) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Automata |
Billy Bob Thornton |
2024-08-30 11:38.04 |
Sci-fi klasszikusnak folytatást/előzmény csinálni, vagy kb. bárhogy hozzányúlni mindig nagy kihívás...Burton bicskája is jó alaposan beletört a dologba. A készítők azonban ezúttal remekül ismerték fel, hogy a technológia fejlődésével a majmok uralta világot teljesen új köntösbe lehet bemutatni.
Mo-cap CGI-t persze láttunk már többször szépen kivitelezni, de teljesen más a dolog fekvése pl. egy nem létező lény (Gollam, Davy Jones, Avatarok) vagy egy valódi állat esetében, amelyet szemünk ismer, agyunk pedig akaratlanul is összetud hasonlítani. Az elmúlt évek ugyan minimálisan már látszanak a végeredményen, de a főemlősök kinézete, mimikája, testüket fedő szőr textúrája, valamint mozgásuk egészen elképesztő összhatást keltenek, Cézár és rokonai abszolút egyenrangúan jelentek meg történetben a húsvér szereplők mellett, ami hatalmas dolog volt 2011-ben, és amúgy az a mai napig is. Azonban a techdemó önmagában abszolút nem lett volna elég...szerencsére az alkotók igényessége nem csupán a képi világra terjedt ki, hanem mertek egy kerek és feszes forgatókönyvet is írni. Főhősünk felnövéstörténete átélhető, mi több szimpátiát ébreszt, amihez Serkis arcjátéka rengeteget tett hozzá. Azt a bizonyos cseresznyét pedig a Golden Gate csatajelenet teszi fel a tortára.... mint dinamikájában, mint intenzitásában tökéletesen kivitelezett percek, amit megdöbbentően keveset lehet látni Hollywoodban... Remek első felvonás, így több mint 10 év után visszanézve is abszolút megállja a helyét...csakis hasonló formában van értelme hozzányúlni a nagy elődökhöz! |
2024-08-28 16:35.06 |
Alapvetően korrektül összerakott minisorozat, ami viszont meglepő módon még a 6 részt is alig tudta teljesen megtölteni érdemi tartalommal. Persze a jól megkomponált végső csavar sok mindenért kárpótol, és főleg a hölgy színészek remekül hozták a karaktereiket, így a némi narratív bukdácsolás ellenére is egy jól sikerült darabról beszélhetünk. |
2024-08-18 16:53.04 |
A legutóbbi Mad Max mozi az egyik legkiválóbban elsült reboot alkotás volt az utóbbi években...egyszerre maradt hű az eredeti mű hangulatához, és építette tovább a világát, ugyanakkor képes volt azt a bizonyos sebességváltót is feljebb rakni, így az elmúlt évtized egyik legjobb akciómoziját eredményezve.
No ezt természetesen nem sikerült megugrani a készítőknek, szimplán mert ebbe a folytatásba (előzmény) igazából szemmel láthatóan nem sok kreatív energia volt belefeccölve. A képi világ és hanghatások, pixelről-pixelre, motorbőgésről-motorbőgésre megegyeznek, sőt még a zenei aláfestés is sokszor ismerősként köszön vissza. Mindez persze önmagában nem feltétlen probléma..... elvégre ha az előzőben olyan tökéletes volt az audiovizuális összhatás minek is változtattak volna?? Deee emellett főhősünk eredettörténete is meglehetősen laposra sikeredett, tragédiája nem kap igazi ívet, csak sodródunk a jelenetekkel, így pedig a várva várt bosszú sem hozza meg a beígért csúcspontot. Mindezek ellenére ez az előzménymozi amúgy nem egy rossz darab, egy korrekt TV+hangrendszer kombóval pl. kifejezetten jól szól és mutat....de nem több egy szimpla replikánál. |
2024-07-26 11:54.41 |
Jóideje a legértékelhetőbb Pixar folytatás, még akkor is ha az előd ötletességét úgy vélem messze nem tudta megismételni. Az alkotók egész jól megfogták a tinédzserkor újdonságait, főleg az érzelmek kavalkádját..kemény korszak ez a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt. :) Azért a készítők ügyesen megúszósra játszottak, hogy a főszereplőt egy raklap lánnyal dobták össze, így skippelhető volt az ellenkező nem felfedezése...ez még érdekes adalék lett volna úgy vélem.
Maga a konyhapszichológia azonban újfent egész jól működik, igaz kevésé éreztem kreatívnak a mélységet ezúttal, inkább mintha csak leckét olvastak volna fel a készítők. A megvalósítás ugyanakkor ezúttal is pazar, a képkockák minősége bámulatos, és még arra is volt igény hogy a különböző karakterek más és más textúrát kapjanak. Talán még a zene volt kissé csalódás, legutóbb Giacchino egyszerű melódiái sokat adtak az érzelmi megéléshez, most inkább csak háttérbe húzódott meg a műve szinte észrevétlenül... Soha rosszabb folytatást! Ugyan szerintem messze nem aknázták ki a készítők a serdülőkor valamennyi "puskaporát", de azért így is kellő mélységet sikerült elérni, hogy a lecke érthető legyen kicsik és nagyok számára is.. |
2024-04-13 18:39.38 |
Újabb bizonyíték hogy sosem érdemes bízni a Netflix legnépszerűbb ajánlásaiban. Olyan volt ez a film mintha csak néhány lelkes tinilány hozta volna össze valamiféle diáknapokra...totálisan amatőr minden elemében...gyenge színészek..pocsék dramaturgia..kínszenvedés volt végigülni. Messziről kerülendő. |
2024-03-29 14:15.17 |
Sokszor koptatott frázis, hogy az élet írja a legjobb forgatókönyveket....de az alpinista esetében ez tényleg igen találó megállapítás...ahogy Marc személyes története kerek íven mutatja be a kalandvágy minden előnyét és hátulütőit is.
Nehéz nem irigyelni a kényelmes fotelből az ilyen igazán szabad embereket, akik legtöbbször nem élik meg a kényelmes nyugdíjas kort...de jobban belegondolva valószínűleg sokkal többet élnek, tapasztalnak meg mint mások egy egész emberöltő folyamán. |
2024-03-23 18:25.03 |
Igazából nem bántóan rosszak ezek a Branagh féle feldolgozások...igényes a képi világ, kellően részletgazdagok a díszletek, és a brit színésznek is igen jól áll a főszerep...de az összkép továbbra is meglehetősen sótlan..egyszerűen hiányzik a vérbeli krimi hangulat. Pedig a korábbi kritikákra reagálva a készítők szemmel láthatóan igyekeztek némi misztikus thiller elemmel feldobni az állóvizet, azonban az egyensúly ezúttal sem állt be, a bűntény feltárása lassú és körülményes... így ahelyett, hogy a körmünket rágva várnánk a végkifejletet, inkább csak rezignáltsággal telik el ez a kicsivel több mint másfél óra.. |
2024-03-19 00:16.55 |
Wonka kapitalizmus kritika köré írt története akár jó is lehetett volna, a csoki mint pénz, amire csak vágyhatnak a szegények, a gazdagokat pedig pont ők teszik még tehetősebbé.... Kissé rontja az egész mozit átszövő metafora értéket, hogy aztán a végén kb. semmi érdekeset nem kezdenek vele a készítők, de ennyi baj legyen....Chalamet azért rutinból hozza a szerepet, és az fantasy körítés is teljesen rendben van..deeee a dalolászások 1-2 kivétellel egészen fülsiketítőre sikeredtek, meglehetősen gyatra munkát végzett a zenei stáb.
Chalamet valószínűleg nem lesz annyira közismeretben maradandó a szerepben mint Depp volt, de rajta nem múlt semmi. Külsőre bájos tanmese, ami azonban igen felületes munkával hozta a nem túl izgalmas, vagy maradandó finálét. Egynek elmegy kategória. |
2024-03-17 17:24.45 |
Igazi dupla M - művészet és multiplex egyszerre...ilyesmikkel lehet életben tartani Hollywoodot. Csakis moziban érdemes nézni, ezt semmilyen 4k TV nem fogja tökéletesen visszaadni.
Hihetetlen amúgy Villeneuve milyen tempóban gyártja az 5 csillagos sci-fiket, korunk egyik legkiválóbb rendezője, nagyon kijárna már neki az Oscar...hátha Nolan után most már rá is sor kerül. |
2024-03-17 17:20.51 |
Mainstream vonalba tökéletesen beillő darab..van itt minden mi szem szájnak ingere...de így meg végső soron kb. senkinek nem szól ez a film.
Egy-két valóban jól el talált beszólástól eltekintve bőven felejthető mozi, de egy könnyed étkezés mellé félig háttérzajnak simán megteszi. |
2024-03-12 23:31.15 |
Van egy a fiatalok körében igen népszerű kifejezés, ami szerintem elég jól leírja a filmélményt, amit a Power of the Dog nyújtott: "cringe".......ugyanis igen kínosan, és rettentő lassan telt el ez a 120 perc. Már eleve az is igen érdekes felvetés volt, hogy egy hölgy próbált mozit készíteni a férfiasság kérdéskörét illetően, de persze miért ne...... hátha aprólékos munkát végzett. A rendezőnő azonban inkább csak kőegyszerű figurákkal igyekezett az erősebbik nem végleteit szembeállítani, majd egybeboronálva őket némi mélységet talán csak a vége felé adva nekik.... de igazából az egész film konfliktusa fájdalmasan mesterkéltnek tűnt, ami ennek megfelelően nem is működött feszültségforrásként. Némileg menti az összképet Cumberbatch meggyőző alakítása, valamint a sziklás hegység megkapó látványa, ami erős hangulatot kölcsönöz a műnek, ha már egyszer minden másnak híján volt.....
Felejthető alkotás, ami semmi újat ne hozott a nap alatt, mint westernfilm szimplán unalmas, a meleg közösségről meg aztán kb. semmi érdemlegeset nem mesél....Jane Campion rendezői Oscar-díja pedig leginkább egy rossz vicc mindezek tükrében.... |
2024-03-12 14:23.44 |
Könnyed ujjgyakorlat a mestertől...amitől a sokan lényegesen többet vártak.... azt hiszem ilyen az, amikor egy rendező a legnagyobbak között jegyzett, a szimplán jó már nem tűnik az ő szintjének. A killer ettől még lesz rossz alkotás.... a gyilkosságok komponálása hoz 1-2 igen kiemelkedő pillanatot, azonban valahol tényleg kicsit kevésnek tűnt, amit láttunk... a néma főhős nem sikeredett túl érdekesre, a köré épített sztori pedig kissé felületes... egész egyszerűen egy Fincher + Fassbender kombinációtól többet vár az ember. Azt hiszem joggal... |
2024-03-12 11:41.57 |
Abszolút felkészületlenül vágtam neki ennek a filmnek, mindössze egy röpke ajánló alapján, valami könnyed romantikus darabot várva 2 férfival a főszerepben...... talán mondanom sem kell mennyivel komplexebb alkotást kaptam. Andrew Haigh és csapata ugyanis a történet fókuszát nem a gyengéd érzelmekre helyezte, hanem sokkal inkább a magányra, és elszigeteltségre, melyek elsöprő élményként telepszenek meg a látottakon. Bár remek főszereplő párost kaptunk, számomra sokkal érdekesebb volt a narratív csavarral képbe hozott főhősünk és szülei kapcsolata, különösen édesanyjával remekül megírt dialógusokat folytatnak, melyeken keresztül egyre mélyebbre ásunk Adam elhagyatottságát, sebezhetőségét illetően.... amit remekül támogat a film audiovizuális nyelvezete (hideg és meleg fények kontrasztja, tompa zenei aláfestés).
Rendkívül bensőséges kamaradarab, a tavalyi esztendő Aftersun-ja, és nem csupán Paul Mescal szereplésének köszönhetően, hanem sokkal inkább az hasonlóan mélységesen intim történetvezetés mondatja velem, ami nem csupán a saját nemükhöz vonzódóknak teszi élménnyé ezt a filmet, mert sajnos az egyedüllét mindenki számára univerzális tapasztalat, ami előbb vagy utóbb valamennyiünket utolér....legyen nő, férfi, öreg vagy fiatal az illető.... SPOILER: Ami biztos, hogy az egyetlen valódi jelenet a filmben Adam és Harry első találkozása az ajtóban, onnantól kezdve a történetnek 2 értelmezési lehetősége van. 1. Földhözragadt verzió: Adam elképzeli, milyen lenne a szüleivel újra találkozni, felvenni velük a kapcsolatot, miközben ugyancsak a fejében megpróbál kialakítani némi kötődést Harryvel. Ezt támogatja, hogy főhősünk író, illetve egy ponton említi is az édesanyjának, hogy folyton elképzelte milyen dolgokat csinálnának együtt pl. Disneylandbe mennének... 2. Elrugaszkodott verzió: Adam képes látni a halottakat, így szüleivel és Harryvel is tud beszélgetni, fizikai kontaktusba lépni. Ebben az értelmezésben a csaknem üres társasház lehet egyfajta purgatorium is, élet és halál között..ezért nincs rajtuk kívül senki más az épületben. Magam részéről inkább az első elképzelést preferálom, de mindkettő esetén a mű fő üzenete, hogy csak akkor léphetünk tovább az életben, ha a múlt szellemeit magunk mögött tudjuk hagyni.... |
2024-03-11 21:35.36 |
Lanthimos munkáinak megítélést illetően szerintem nem nagyon van középút.... az ember vagy vevő a hollywoodi konvenciókat elvető filmjeire, vagy nem... magam részéről rendkívül érdekesnek találom látásmódját, de azt is megértem miért utasítják el sokan csípőből...nem egyszerű krapek.....Kifordított Frankeinsteinbőrbe bújtatott explicit felnövéstörténetében erőteljesen ragadja meg a modern társadalmi keretek (=erkölcs/hit) és az egyén önmegvalósítása között meghúzódó örök ellentét kérdését. De nem csupán a női test szexuális felfedezéséről van szó ebben a közel 2,5 órában, úgy vélem a készítők általában az élet élvezetéről (étel, ital, zene, utazás...) kívántak mesélni vagyis inkább egyedi módon bemutatni. Mert az kétségtelen, hogy nem akármilyen köntösben kapjuk meg ezt az igen furcsa történetet... a körítés pedig majdhogynem érdekesebb és kreatívabb is mint maga a cselekmény. Őrülten jól néz ki az egész mozi látszik, hogy a film minden képkockája aprólékosan meg lett tervezve egészen a fotózástól kezdve a díszletek és kosztümök legkisebb részleteivel bezárólag. Az extravagáns látványtervezés, valamint élénk színekkel teli környezet ráadásul nem csupán öncélúan mutatnak ilyen jól, hanem a gyermeki naivitást, a rácsodálkozást a világra hivatottak tükrözni, így teljes joggal vihettek haza jónéhány kis aranyszobrot az alkotóik a tegnap este folyamán.... ahogy Emma Stone erősen fizikális alakítása is emlékezetes perceket eredményezett. Egyszersmind a görög rendező végső következtetése pedig nem a szociális normák esztelen kútba dobása - mert kétségtelen azok tartanak egyben minket - hanem azok újraértelmezése, illetve esetleges berögzült elemek megkérdőjelezése, melyek előrébb vihetnek minket azon a bizonyos arany középúton.
Nem állítanám, hogy a Poor Things 2023 legkiemelkedőbb alkotása, néhol kicsit túljátszott, túlfacsart..... de a legegyedibb filmélmény címét mindenképp megérdemli. Lanthimost pedig reméljük a jövőben sem kebelezik be az álomgyári elvárások... |
2024-03-10 15:52.35 |
Meglepően korrekt iparos munka... ami semmi újat nem hoz a nap alatt, de a készítők mentségére legyen szólva egy másodpercig sem éreztették, hogy bármi többet ki szerettek volna ebből hozni. A látványvilág ugyan cseppet sem kreatív, ugyanakkor nem is ugrik le a képernyőről, mégha szerintem kicsit sok is volt a CGI, amint belepakoltak...de pl a sárkány abszolút tisztesen mutatott a produkció mértékéhez és lehetőségeihez képest, ahogy igaz ez a szereplőket körülvevő fantasy környezetre is.
Ha a #girlpowert nem tolták volna ennyire túl, akár ténylegesen jó film is kisülhetett volna a maga nevében, azonban így is tökéletesen megfelel egy felhős vasárnap délutánra (még szundítani is lehet egyet a közepén)... |
2024-03-05 20:35.26 |
Igen vegyes összképű két és fél óra lett.... láttunk egy remek csatajelenetekkel megtűzdelt háborús fél filmet, meg egy egészen zavaros politikai előmenetelt bemutató életrajzi jellegűt, de igazából mind a kettőt feleslegesen dominálta le főhősünk és felesége közötti párkapcsolati melodráma.
Scott nem igazán találta meg a kellő egyensúlyt a történet főbb elemeit illetően, néha meg egyszerűen túl sok szereplőt szeretne mozgatni ebben az évtizedeket felölelő alkotásban, a kapkodás eredménye pedig természetesen a felületesség lett. Egyébként a történelmi hűséget én nem különösebben rónám fel neki, ez nem Viasat History... az alkotói szabadság pedig fontos dolog, főleg ha valami célt szolgál... Jozefin uralta narratíva viszont szerintem is hibás elképzelés volt a kreatív csapat részéről. Amiért viszont mindenképp jó, hogy elkészült ez a film, mert Ridley Scott még egyszer tarthatott egy mesterkurzust miképp is kell csatajeneteket a vászonra álmodni. A brit rendezőlegenda nem csupán a praktikus elemekben vérprofi, de a képek összekomponálását (zene, vágás, hangeffektek) is olyan szintre fejlesztette hosszú pályafutása során, amire igen kevesen képesek. Igazi nagybetűs élmény mindkét nagyobb ütközet. Mint "életrajzi" film felejthető, és ritmustalan, legfőbb problémája pedig, hogy elvétette fókuszát........de az a kb 1 óra mikor a legendás hadvezért láthatjuk a képernyőn mindenképp emlékezetes. |
2024-03-05 15:03.46 |
Pár hete elég komoly hiszti ment a tengerentúli médiában hogy Greta Gerwig nem lett Oscarra jelölve a Barbie-ért...sovinizmust kiáltva..miközben kb senkit nem érdekelt, hogy egy másik női rendező felkerült a jelöltek listájára, teszem hozzá teljes joggal!
Triet igazából csak fogta a klasszikus krimi elemeket, és addig csűrte-csavarta a ködösítést míg az meglepően jól működött ebben a kis kamaradrámában. A rendező a fókuszt végig szorosan a karaktereken tartotta, történetmesélésével pedig ügyesen fokozta lépésről lépésre a bizonytalanságot Samuel halála körül. A mű fő célja azonban mégsem egy szimpla tettes felfedése, hanem sokkal inkább az hogy próbálja bemutatni mennyire komplikált dolog tud lenni egy kapcsolat...titkok, elfojtott érzelmek, irigység.... mígnem feltehetjük az igazi kérdést: valóban ismerjük életünk párját?? Pompásan megírt, legalább ilyen ügyesen vászonra álmodott darab, amit talán egyetlen igazi kritika érhet, hogy lehetett volna egy picit rövidebb...különös tájt a hosszas tárgyalótermi jelenetek közepette igencsak belassul a lendület, de a páros veszekedése pl az egyik legjobban felépített jelenet volt az évben! |
2024-03-03 21:03.51 |
Bár készült már egész estés feldolgozás az Andok hírhedt repülős tragédiájából, de úgy vélem nem volt felesleges Bayona feldolgozása. A spanyol direktor meglehetős naturalizmussal igyekezett vászonra vinni az eseményeket, hidegrázós nagyívű melodráma helyett inkább a brutálisan nyers részletekre koncentrálva.... így nekünk nincs is más feladatunk a gyönyörű havas tájba illeszkedő dráma közepette mind folyton feltenni magunkban a kérdést: mi is így cselekedtünk volna??? Szerencsére a készítők sem sokat moralizálnak, pláne nem ítélkeznek, én pedig simán szurkoltam a srácoknak annak ellenére is, hogy tudtam miképp alakultak a dolgok a való életben...
Nem egy könnyed esti mozizásra való darab, pláne nem vasárnapi ebéd mellé... de sokadszorra sikerült erős drámát kanyarítani az ember egészen elképesztő túlélési ösztönéből. |
2024-03-03 20:52.46 |
A kezdetektől meglehetős érdektelenség övezte Mann legújabb filmjét, mind a szakma, mind a nézőközönség részéről....így utólag azt kell mondanom érthető módon.
Természetesen a rendező nevéhez méltóan nem sült ki rossz darab Enzo Ferrari életrajzi ihletésű mozijából, de ezúttal mintha az arányok kissé elcsúsztak volna a jól bevált recepthez képest. Egész egyszerűen az olasz autóslegenda magánélete közel sem volt olyan érdekes, hogy önmagában elvigyen egy egész estés alkotást.. a versenyzés pedig mintha csak mellékesen hozzá lett volna aggasztva melodrámához, így pedig a feszültség felépítése nélkül a finálénak szánt futam közel sem ütött akkorát mint ahogy a készítők valószínűleg elképzelték. Néhány CGI malőrt leszámítva technikailag közel tökéletes mozi, a tűzpiros járgányok motorhangja megfelelő hangrendszer birtokában egészen hidegrázós...de mint életrajzi mű szimplán súlytalan, amin a jól megválasztott színészek sem tudtak mit változtatni, pedig Cruz kisasszony kifejezetten odarakta magát, mindamellett hogy egészen kivételesen néz ki így közel 50 évesen is. |
2024-03-03 17:24.57 |
Álomgyári konvencióktól csaknem teljesen mentes, remekül adagolt felnövéstörténet, amely nagyban épít az olasz rendezőlegenda személyes élményeire, és valószínűleg pont ettől érződik sokkal "igazibbnak" mint a legtöbb zsánertársa. Számomra egészen egyszerűen könnyű volt elmerülni a látottakban, annak ellenére is, hogy néha kissé megvárakoztat a direktor úr a cselekményekkel, de itt abszolút helye és ideje volt a tragédia időzítésének, hogy főhősünkkel együtt élhessük meg a mélypontot, majd a nehézkes továbblépést...
Molto bueno esperienza cinematografica! |
2024-03-03 16:34.42 |
Mondanám hogy átlagos romcom mozi, de valójában sokkal inkább kínos darab. Főszereplők a testükön kívül semmit sem adtak bele a filmbe, és kémia sem sok mutatkozott közöttük a szerencsére nem túl hosszú játékidő alatt. Humor legalább kompenzálhatna minket de meglepően száraz ilyen szempontból is az összkép...egyetlen igazi pozitívum max Syndney ami egy remek város. |
2024-03-03 16:23.10 |
A korábbi klipfilmes Glazer igazi "event direktorrá" nőtte ki magát szépen lassan, eddigi legletisztultabb rendezésével pedig joggal szerepel végre alkotásával együtt az Oscar jelöltek listáján.
A Zone of Interest attól több mint az előző 345 holocaust alkotás, hogy igazából semmit nem mutat a borzalmakból, illetve narratívája egyáltalán nem csak a 2. világháború közepette értelmezhető. Az auschwitzi haláltábor mindössze háttérzajként jelenik meg főhőseink csaknem idilli életében, a fegyverropogások és sikolyok mint madárcsicsergés vagy kutyaugatás, a folyton morajló kémények pedig nem többek mint egy hűtő búgása.... A koncentrációs tábort vezető Röss és családja falakkal veszik körbe magukat, melyekkel igyekeznek kizárni a valóságot, a meghitt otthonban pedig igyekeznek létrehozni magát az édent...a pokol mellett. Glazer és csapata mindezt modern, tűéles képekben mutatja be, mert nem szeretnék azt az illúziót kelteni, hogy mindez egy távoli és letűnt kor jelensége. A 21. század nyugati társadalma ugyanis a mai napig falakkal veszi körbe magát, és zárja ki a világ negatív eseményeit...telefonok, és TV képernyői..melyeken keresztül pl az éppen aktuális gázai események mint távoli, nem is igazán evilági dologként jelennek meg. De persze valahol érthető pszichológia ez, mentálisan befogadhatatlan az a rengeteg borzalom, ami nap mint nap történik földünk kevésé szerencsés helyein, de amíg előnyt is jelentenek számunkra (olcsó telefonok, ruhák..stb.) különösen senkit sem izgat igazán... Ügyes narratívával bemutatott kőkemény társadalomkritika, ami nem engedi meg a távoltartás luxusát nézőjének. Abszolút "must see" kategória! |
2024-03-03 15:54.22 |
Kevés természetfilmes dokumentumfilm tud ma már kiemelkedni, igazából mind bolygónk letaglózó szépsége, és az is hogyan tesszük tönkre 100x be lett mutatva.... ez a kis kamaradarab azzal tudott picit más lenni, ahogy képes volt érezhető kapcsolatot kialakítani a puhatestű és nézője között... mégegyszer egy polip és emberek között!!
Ügyes, letisztult narratíva, nagyszerű képekbe ágyazva..úgy vélem az összes díjat megérdemelte. |
2024-02-26 18:39.45 |
Robert D.Jr. mellett kisebb Oscar csokor várható.
Biztosnak tűnik a legjobb film (PGA, BAFTA, SAG már zsebben) és Nolannek sem kell nagyon izgulnia (BAFTA, DGA)...amit úgy vélem abszolút kiérdemelt, még akkor is ha nem ez élete legjobb munkája, de kétségtelen igen kiemelkedőt nyújtott újfent. Ezeken felül jónéhány technikai díj is várható.. fotózás (Hoytema is végre oscart kap!), vágás, hang, zene..szóval egy párszor hallhatjuk majd a film címét, úgy vélem nem érdemtelenül. |
2024-01-02 20:08.03 |
Alapvetően jól indult ez a minisorozat, azonban részről részre egyre inkább elvesztette dokumentarista jellegét, a teljesen egyoldalú bemutatás pedig egyáltalán nem áll jól neki.
Pedig kiemelkedően fontos témát szeretnének bemutatni a készítők, azonban míg meglehetős joggal démonizálják a feldolgozó és húsipart, ugyanakkor elfelejtik megemlíteni a nagyüzemi növénytermesztés hátulütőit, a környezetszennyezést és peszticideket...arról már nem is beszélve, hogy a patogénekkel rémiszgetve úgyszint szemet hunynak afelett, hogy a E-coli járványok kb felét friss salátákhoz lehetett kötni az elmúlt években... Szóval a készítők alapfelvetése abszolút rendben: a táplálkozás a legfontosabb faktor az egészségünkben, bőven megelőzi az öröklött génállomány vagy a kórházi infrastruktúrát is... és valóban sokkal több zöldséget kellene ennünk és kevesebb húst......... Minden további állítást azonban érdemes fenntartásokkal kezelni, attól hogy valamire ráírják hogy vegán, messze nem egyenlő az egészségessel, és a Dél-Amerikából importált avokádó sem kis geológiai lábnyommal kerül a tányérunkra... |
2024-01-01 19:55.05 |
Leszámítva az idióta tipikus romcom hangulatot ígérő magyar címet teljesen rendben lévő romantikus darab. Titka mint a legtöbb műfaji alkotásnak, hogy nem akar kényszeredetten érzelmeket mívelni, a párkapcsolati vonal mintha csak mellékszálként húzódna meg a történet hátterében. Persze ez csupán látszat, de mindenképp ügyes húzás, ahogy a zeneszerzés köré építették a mozit, mely közös érzelmi kapocsként szolgál főhőseink majd a nézők számára is. Taps-taps. |
2023-12-31 20:50.00 |
Egyre inkább úgy tűnik a már 80-as éveit taposó rendezőlegenda utolsó nagy dobása a Wall Street farkasa lehetett.... de azért természetesen továbbra is egy magasabb színvonalat képvisel Hollywoodban, ugyanakkor a stílusa megöregedésének kritikáiban azért kétségtelen lehet találni némi igazságot.
Az Irishmanhez hasonlóan ezúttal is meglehetősen ráérősen bontja ki a cselekmény vázát, a komótos tempóval pedig nincs is önmagában probléma, ha valamilyen célt szolgál, teszem azt teret ad az atmoszférának vagy a színészeknek. A Megfojtott virágok esetén kevésbé lehet ilyesmiről beszélni, az alapfelállás tisztázása után is kb. további fél óra telik el a konfliktus gyújtópontjáig, ennyi alapozást pedig egész egyszerűen nem igényelt a sztori. A mozi második fele már úgy vélem megfelelő mederben halad, kellő ívet kap a kapzsiság és kizsákmányolás kérdésköre, ami az egész mű fő felvetése. Technikailag pedig természetesen minden tűpontos.... a pazar, széles látószöggel az egész vidéket pásztázó fotózástól kezdve a vadnyugati hangulatot megidéző aláfestésig az összes apró elem a helyén, ahogy az elvárható a mester bármelyik alkotása esetén. Igényes mozi, melynek nyilvánvaló értékeit némileg csökkenti az elnyújtott játékidő, és az ólomlábakon haladó cselekmény, azonban a türelem ezúttal is megtérül, ahogy a fináléhoz közeledve főhősünk hűsége a felesége vagy nagybátyja (indián vagy fehér világ) irányába megkérdőjeleződik. |
2023-12-31 16:16.46 |
Némi spoiler...
Így a 2023-as filmes szezon utolsó napján magabiztosan ki lehet jelenteni, hogy a Saltburn lett az évad egyik fekete lova, ami kb a semmiből jött, mégis a jónéhány emlékezetes pillanatot hagyott maga után. Fennel rendező stílusa az a fajta hozzáállás, amivel már tényleg csak keveset lehet találkozni a nagy stúdiók uralta Hollywoodban. Képei egyszerre letisztultan gyönyörűek, ugyanakkor pikánsak, és sokszor igencsak zavarba ejtőek. Szűkített, de a képernyőt hosszában teljesen kitöltő (4:3-as) képaránnyal dolgozva lenyűgözően mutatja be az ódon kastély kissé gótikus megragadó szépségét, mely után a főhősünk olyan megszállottan vágyakozik. A karakterek közötti társadalmi feszültség pedig kiválóan időzített bombaként robban a fináléban, ahol főszereplőnk mint szarvas jelenik meg a jelmezes bálban, amely bár préda állat, ugyanakkor igencsak veszélyes. Jól eltalált társadalomkritika, vegyítve némi pszichológiai thriller elemmel, nyakonöntve nem kevés, abszurd szexualitásal....az egész film úgy néz ki mint egy modern reneszánsz festmény, és annak is érződik.... ahogy főhősünk szépen lassan befészkeli magát a paradicsomba. Nem biztos hogy az év legjobbja...de az kétségtelen, hogy az egyik legkülönlegesebb élménye... |
2023-12-31 16:14.31 |
A film megtekintése után 2 kérdés merült fel bennem azonnal. Miért pazarolta eddig tehetségét Fennell színészkedésre, ha ennyivel jobban megy neki a kamera mögött? Másrészt hogy a fenébe kaphatta a rendezői Oscar díjat Zhao (aki azóta szépen el is tűnt) mikor egy ennyire pikáns, és aktuális témából sikerült ennek a hölgynek ennyire működőképes társadalomkritikát összehoznia.
Ugyanis a Promising Young Woman minden kétséget kizárólag az utóbbi évek egyik legjobban összerakott mozija, működik mint görbetükör, mint rom-com, majd a végén a kemény thriller elemek során sem esik szét az egész darabokra. Pedig a finálé simán lehetett volna az előzmények tükrében akár abszurd, vagy hiteltelen is, de a készítők mindvégig magabiztosan tartották a gyeplőt a suspensen, amit a cselekmény közepetáján kb teljesen ki is kapcsoltak, majd a végén mint tökéletesen időzített bombát élesítettek. A koronát pedig Carey Mulligan teszi fel a műre, aki eddig leginkább csak biztonsági szerepekben tündökölt, azonban ezúttal abszolút komfortzónán kívül is bizonyított, rétegelt figurájának valamennyi felszínét remekül hozta, elhittem neki a veszélyes hárpiát is, de amikor kellett felszínre emelte a sérült ígéretes fiatal nőt is...... Sokan próbáltak értelmes mozit csinálni a #metoo jelenségből, de igazából csak Fennellnek sikerült, ami szerintem annak köszönhető, hogy bemutatta a bosszú nem működőképes válasz az áldozathibáztatásra, ugyanakkor ki is mondatja szereplőivel, hogy igenis megilleti az ártatlanság vélelme az erősebbik nemet is.... Mert bizony legtöbbször az ilyen szituk közel sem egyértelműek, a figyelemhajhász feministák pedig vissza is éltek/élnek vele, de az biztos, hogy nemtől függetlenül mindenkit (!!) megillet a magánszféra biztonsága legyen bármilyen tudatmódosított állapotban... |
2023-12-31 14:30.07 |
Hosszas előzmények után landolt a film Cooper kezei között, aki szemmel láthatóan igen jól érzi magát multifunkciós szerepben, azonban továbbra is olybá tűnik, hogy jobb helyen van a kamera fókuszában mint mögötte. Végig olyan érzésem volt a film során, mintha az alkotók csak próbálták volna sorban kipipálni a kötelező nagyívű, hollywoodi biopic mozik kulcselemeit. Technikailag kifogástalan is lett a végeredmény... elsőosztályú képi megvalósítással vezetnek körben minket a korabeli időkben, ahogy a sminkek, és díszletek is remekül egészítik ki a látottakat. A rivaldafény mögött azonban a főhős karaktere nem kap igazi mélységet, a cselekmény pedig leginkább egyhelyben topog a játékidő folyamán. Az összképet leginkább a háttérben mindent egyben tartani igyekvő feleség figurája menti meg, akinek lemondása és vívódása férje kilengései közepette kellő ívet jár be.
Vegyes érzésekkel álltam fel ezen 2 órás életrajzi betekintés után, a telitalálat színészpáros és a közel tökéletes háttérmunkák magabiztos keretet szolgáltattak, mégis a végeredmény egész egyszerűen nem üti meg az ingerküszöböt így 2023 végén. Egyszerűen lapos lett... |