Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
DC Szuperállatok ligája - Moziverzum, 09:55 |
Egy kis kiruccanás - Film Mánia, 10:25 |
Bíborvörös - Cinemax, 10:46 |
Matilda, a kiskorú boszorkány - Film+, 11:00 |
Egyszemélyes hadsereg - Filmbox Extra HD, 11:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Nicolas Cage (61) |
Clint Mansell (62) |
Jeremy Renner (54) |
Uwe Ochsenknecht (69) |
Sammo Hung (73) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Hogyan tudnék élni nélküled? |
Paddy Considine |
2017-12-29 01:39.07 |
Ennek a filmnek nem szabadott volna elkészülnie manapság......ilyen összetettség és költségvetés irtózatos kockázat...én azonban nagyon örülök, hogy valamilyen csoda folytán mégis sikerült tető alá hozni a dolgot, és azoknak is megadni a látványos nagyvászon élményét akik valami többre, mélyebbre vágynak..
Villeneuve pedig újra bizonyítja miért ő a 2010-es évek (egyik) legjelentősebb rendezője, eddig is tudtuk róla, hogy magasan a hollywoodi átlag felett ténykedik, de hogy egy ekkora kult-klasszik mozihoz tudott érdemben hozzátenni...az kérem szépen hallatlan bravúr!! |
2017-12-26 00:00.29 |
Filmklasszikussá nem csupán koruk teszik a régebbi alkotásokat, sokkal inkább ha a mozi 2 legfontosabb eleme kimagaslóan jelenik meg bennük: SZÓRAKOZTATÁS + MŰVÉSZET. Michael Curtiz....ööö..Kertész Mihály műve pedig mindkét aspektusban maximálisan teljesített: keserédes szerelmi szála (=melodráma filmes hajnala), és az élesre hegyezett történelmi reflexiója (=USA háborús távolmaradása) messze meghaladták a kor szellemét.
1. A Casablanca a mai napig az egyik legjobban működő romantikus film, 2 olyan színésszel megáldva, akik tekintetükkel képesek elvarázsolni a nagyérdeműt. De a sikkes kalapok, és csillogó szempárok önmagukban kevesek lettek volna a kortalanná váláshoz, ehhez kellett a románc fájdalmasságának felvállalása is, ami akkoriban épp csak megjelenő motívum volt Hollywoodban. Főhőseink képtelenek beteljesíteni a közös életükben rejlő lehetőségeket, vonzalmuk végül lemondásba fordul át, mely mégis a szeretet egyik legerősebb formájában nyilvánul meg, mert valami kettejüknél fontosabb dologért teszik meg, amit a kor és környezet magyaráz meg, melyben Rick és Ilsa sodródnak. 2. A film a II. világháború alatt készült és zajlik egyaránt. A készítők Casablancát, mint helyszínt egyfajta militáris olvasztótégelynek szánták, melynek elemei kicsiben leképzik a háttérben zajló eseményeket. Megannyi menekült igyekszik elhagyni a kétséges sorsú háborús területeket, hátrahagyva a pusztítás rémképeit. Rick, mint amerikai (!) bártulajdonos eleinte igyekszik nem állást foglalni a franciák és németek közötti konfliktusban, szépen lassan azonban ráébred, hogy nem maradhat sokáig pártatlan, végső tettével pedig a társadalmi felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozza a szabadság és egyéb emberi alapjogokért .......így megvilágítva a szállóigévé vált mondat igazi üzenetét: ”I think this is the beginning of a beautiful friendship….” (=szálljon harcba az USA a demokrata európai "barátokért") Összességében igazi filmművészet a javából, mely egyszerre képes kimagaslóan szórakoztatni, és fontos morális témát pedzegetni......ütős kombináció, mely tökéletesen magyarázza a film klasszikus státuszát. Egyszerűen látni kell mindenkinek!! UI: tudom, hogy létezik színes változat is, de az sokat vesz el a mű értékéből, a fekete-fehér megvilágításoknak itt ugyanis tényleg nagy jelentőségük van, ahogy pl. Rick arca sokszor a kettő határában húzódik (=kételkedik a felelősségvállalásban) vagy ahogy Laszlo pedig legtöbbször fénysávban fürdik (=igaz ügy hírnöke)......nem érdemes ezeket a finomságokat elvesztegetni némi utószínezésért......szerintem..... |
2017-12-25 17:59.03 |
Minden idők legjobb romantikus filmje? Nem......mert annál valami lényegesen több és különb alkotásról van szó...
Sokszor és igen sokan feltették már a kérdést, hogy mi is emelte Hollywood halhatatlanjai közé a filmet. A legtöbben az elsőségekben keresték a választ: az első nagy költségvetésű mozi (=blockbuster prototípus), az első igazán lenyűgöző képi világgal megáldott mozgókép (Atlanta lángba borulása és úgy kb az összes díszlet fenségesen mutat), valamint az első színes bőrű Oscar díj......és így tovább. Én azonban úgy látom, ha csak ennyin múlott volna ilyen sok év távlatából kérlelhetetlenül kopott volna meg Fleming műve, és válna szépen lassan az enyészetté. Azonban az Elfújta a szél a nyilvánvaló érdemei mellett rendelkezik olyan erénnyel is, mint értékállóság, vagy örök érvényűség..... A mozi szépen megmunkált képei, szerelmi szálai ugyanis mind azt a tényt szolgálják, hogy a készítők mesélhessenek arról miként hatnak az évek, a gyötrelmek, és maga a háború emberek életére. Főhősnőnk primadonna vadhajtásként kezdi pályafutását, aki férje megválasztásában látja élete értelmét. Scarlet elképzelései azonban –mint legtöbbünkké- gyorsan a kukában végzik, és szépen lassan elveszti valamennyi kontrollját saját élete felett. A háború kihívásai elől nem menekülhetvén edzőik meg egyre jobban, mígnem szülőföldje romjain hamvaiból újra éledve kezdi ismét felvenni a fonalat saját és mások sorsa felett. Gyönyörű ívet jár meg ez a maratoni 3 és fél óra, mely szimpla romantikus képzelgések helyett valójában az életünket befolyásoló életeseményekről mesél, ezek fontosságáról saját személyiségünk felett, mert csak ezeken felülemelkedve lehetünk azok akik igazán szeretnénk. Szóval minden idők legjobb romantikus filmje? Nem.....sokkal inkább egy korszakalkotó filmeposz emberekről, sorsokról, egy egyetemes gondolatmenetről miszerint csak akkor lehetünk életünk, és szerencsénk saját kovácsa, ha megfutamodás, és sodródás helyett szembe merünk fordulni az élet kihívásaival..... |
2017-12-23 01:21.26 |
Lássuk be Nancy Meyers tud sok lenni, mégpedig nagyon sok......azonban ezt itt egészen sikerült jól belőnie. Persze ezúttal sem csinált nagyon mást mint rakosgatta a bejáratott műfaji elemeket egymásra, de ezúttal legalább a extramegacukormázat lefelejtette a tetejéről. Főszereplőink egész szerethetők, mondjuk Kate Winslettel mellélőni valószínűleg képtelenség....de a lényeg, hogy olyan párokat sikerült írni, akiknek el tudtam hinni, hogy valamiért egymásba esnek...plusz mindenképp jár egy hatalmas piros pont a készítőknek a hollywoodi fricskákért, és kitekintgetésekért ezek mindig mosolyt tudtak csalni az arcomra......szóval tényleg meglepően befogadható darab lett ez, karácsony táján már-már alap.. |
2017-12-22 22:22.55 |
Bájos francia alkotás, mely megkapóan állítja szembe a nevelési attitűdök valódi hatékonyságát. Akció-reakció? Sokkal inkább ördögi kör, minek legnagyobb vesztese mindenképp a gyerkőc lesz...Ugyanakkor minden lurkóban ott a "fény", senki sem születik rosszindulatúnak, másokat eltiprónak, esetleg rasszistának...a környezet ami körbevesz minket határozza meg kik leszünk igazán. És csodálatos, ha van kire fel lehet nézni, fogódzkodni szavaiban, irányzéknak használni tetteit...lehet ez szülő, testvér, barát, pedagógus, vagy akár ezek keveréke is a lényeg a támasz, mely jól tud esni ebben a néha piszok kemény világban. |
2017-12-21 23:41.06 |
Egy "szaftos" belharcot megnéznék szívesen a lányoktól :D |
2017-12-21 14:59.40 |
Megdöbbentő, hogy egy alapvetően vizualitással dolgozó mozinak mennyi szelete, rétege lehet. Eleddig leginkább csak a film kinézete foglalkoztatott (658-as hsz) - és nem tagadom nyűgözött le, de újratekintve ezúttal az érdekelt, hogy a rendkívül egyszerű cselekménye ellenére miként képes ilyen erőteljes hatást kelteni mind érzelmileg, mind feszültség terén? A válasz pedig szerintem a Gravitáció széles körű metaforáiban keresendő.
Az alkotók bevallottan az ÉLETET jelölték meg a mozi ki nem mondott központi elemének, ezért akartak mindenképp női főszereplőt, és ezért is látjuk oly sokszor a Föld(anyát) a háttérben. Az élet viszont sokszor baromira nem fair játékmester, gyakran oszt olyan lapokat, melyek keményen megdolgoztatják tűrőképességünket. Az egész film arra a szimpla feszültségre épít, hogy folyamatosan érnek minket váratlan életesemények, és mikor végre sikerül az egyiket legyűrni már kopogtat is a következő. Főhősünk kénytelen menekülni a néhány percenként körbeérő űrszemét elől (=visszatérő mindennapi problémák), mely alaposan kibillenti komfortzónájából (=űrhajó), ezáltal egyre komolyabb kihívások elé terelve. Az egész egy érzelmi hullámvasútként működik, szokás is mondani az életben egyszer fent, egyszer lent... Ryan karaktere ezt az emocionális ívet járja meg, miközben sodródik a valamennyi porcikáját körülölelő sötétségben, ahogy a legtöbb ember is csupán sodródik, kavarog az életben keresve valami kapaszkodót mibe –még ha csak átmenetileg is- de fogódzkodhat, amíg erőt gyűjt a következő menetre...... Stone küzdelme az elemekkel azért működik gyakorlatilag zsigeri szinten, mert valójában nem másról szól, mint a harcról az igazi életbe való visszatérésről, melyet nem a megélt veszteségek és csalódások rémképei határoznak meg....... Cuarónék nagyszerűen mesélnek a csapások és kihívások fontosságáról, melyek alapjaiban határozzák meg, hogy kik vagyunk, és melyekből erőt merítve ÚJJÁSZÜLETHETÜNK (=magzati póz az űrhajóban/majd az életet lehetővé tevő tengervízből kikászálódás)...... ehhez pedig nem kell mást tennünk csupán le kell győzni a félelmeinket, és végleg magunk mögött hagyni a múlt béklyóit..... Összességében a Gravity jóval mélyebb vonásokat tud felmutatni, mint a legtöbb direkt ilyesmire gyártott nagyívű filmdarab. 90 perces tömény izgalom, melyben a nyilvánvaló szöveg mellett, minden egyes képkocka, zene és hanghatás is szerepet vállalnak a történet teljes elmesélésében. Igazi modern filmművészet a legjavából!! |
2017-12-21 10:57.13 |
Ezt maga Sofia súgta meg? :D Amúgy könnyen lehet, hogy így van, csak szerettem volna ha a film több réteggel rendelkezik.. |
2017-12-20 17:06.02 |
Nem mondunk mi egymásnak ellent. Csak én a nyilvánvaló sztori mögé lesve feltételeztem egy esetleges hátsó alkotói szándékot. :) |
2017-12-19 21:45.50 |
No, ne tartsd magadban. :) |
2017-12-19 21:33.00 |
SPOILER
Az egész film központi kérdése az lenne, hogy egy nő igazi nő lehet-e férfi nélkül is. Ugye adott jónéhány hölgyeményünk különböző életkorban, így mindenki másképp, de végül is valamilyen formában mindannyian reagálnak az egy szem férfi érkezésére. pl. smink, parfüm, kiöltözés...stb, a lényeg, hogy az összes nő kereste a férfi kegyét, figyelmét, van ki szerelmét?....tehát mindenképp megváltozott a viselkedésük Farell karakterének köszönhetően. Innentől nem nehéz továbbgondolni a kérdést a mai világra, hogy mi a smink, kiöltözés és hasonló dolgok jelentősége egy nő számára.. Szóval valami ilyesmi lenne a mű célja, csak nem annyira sikerült átpasszírozni a képeken keresztül :D |
2017-12-19 19:14.01 |
Reméljük tudják tartani a színvonalat, az trailer valóban jól néz ki. Benedicio hogy elszáll 1 percnél :DD |
2017-12-19 19:02.27 |
Szia, természetesen fogok, de majd csak ha még egyszer itthon is meg tudom tekinteni.
Egyelőre így elsőre nekem inkább bejött, hogy az előző rész nosztalgiavonata után erőteljes karakter és sztorifejlesztésbe kezdtek a készítők. Van bőven potenciál ezekben a mozikban, eddig talán a klasszikus jó és rossz oldal egybemosása a legszembetűnőbb erény. |
2017-12-19 13:47.13 |
Én felhívtam a problémára a figyelmüket, a továbbiak csakis az adminokon múlik... Mondjuk én mindenestül raknám ki a szűrét az biztos, a nagy haverjával együtt...így is túl sokáig lett hagyva a züllesztő tevékenységük... |
2017-12-19 13:19.05 |
Magam vettem a fáradtságot, és írtam az adminisztrátoroknak, mert nem azért vagyok lassan 10 éve az oldal tagja, hogy ilyen minősíthetetlen emberek hülyeségeit olvasgassam.... Örülök, hogy végre történt valami. |
2017-12-18 00:27.59 |
Mai napig az egyik legjobb Marvel film.....
Pedig a Sam Raimi fémjelezte pókfilmek még bőven a "disneyboom" jelenség előtt születtek, azonban főleg ez a 2. felvonás rendelkezik olyasmivel, amit valamiért tabuként kezelnek az egeres cégnél: a mélység....... Peter Parkernek ezúttal komolyan szembe kell néznie a kiegyensúlyozhatatlan kettős életével, és szépen lassan ráeszmélnie, hogy akárhogy is próbálkozik nem állhat helyt egyszerre átlagemberként és szuperhősként is. Így a film végére megkapja az élet nagy leckéjét, ÁLDOZATOT kell hoznia azért, hogy másokon segíthessen...... Rendkívül felnőtt hozzáállás volt ez anno Raimiéktől, akik a még csak gyerekcipőben lépegető zsáner számára egy fontos alapkövet helyeztek le: jó szuperhős karakter felépítéséhez veszteség (is) kell. Egyszerűen a néző számára így lehet igazán befogadhatóvá tenni olyan figurákat, akik hiper-szuper képességekkel rendelkeznek. Pókember ugyan hálót tud vetni csuklójából, minek köszönhetően felhőkarcolókon indázva püfölheti a rosszfiúkat, ugyanakkor képtelen egy normális kapcsolatot összehozni szerelmével, képtelen normális munkát találni, hogy rendesen eltartsa magát…és itt a lényeg, hogy választania kell, a szuperhős léte és a normális élet között. Ráadásul az alkotók olyannyira komolyan vették a feladatukat, hogy a főhős összetettségét továbbgörgették az antagonistára is, így megkapva MCU egyik legérdekesebb "főgonoszát". Alfred Molina megragadó alakításának is köszönhetően Dr. Octopus képes volt kilépni a sablon szerepből, és komolyan elgondolkodtatni a nézőt: vajon tényleg olyan rossz emberről van szó? Az érthető és átélhető motivációi képesek megingatni a jó és a rossz klasszikus alapfelállását, mely által végső bukása nem a szokványos feloldozást hozza el, hanem sokkal inkább szánalmat ébreszt egy megtört emberi lény gyötrődései láttán..... Összességében remekül építi fel a film az áldozathozatal konfliktusát, miközben látványos akciókon keresztül jutunk el az izgalmas végkifejletig. Egyszerű, de mégis kiválóan működő receptről van szó, érdekes, hogy ennyi év elteltével sem köszön vissza a képregény filmek berkeiben, pedig Vasemberéknek sem állna rosszul némi komplexitás...... |
2017-12-17 23:24.08 |
Mára biztosan tudjuk a Logan egyfajta búcsút jelentett a Fox stúdiónak az X-menektől, az elköszönés pedig nem is sikerülhetett volna jobban.
A különleges képességekkel megáldott srácok szériája anno egész jól indult, az alaptrilógia után azonban meglehetősen ingadozó minőséggel érkeztek a némileg futószalagon gyártott epizódok. Amit igazán szerettem a korai részekben, milyen szépen megragadták bennük a kirekesztés alapgondolatát, mely az egész képregényfolyam lényegét képzi. Azonban ezek a mozik sem tudták levetkőzni a zsáner igazi betegségét: a sérthetetlenséget. A veszteségek, melyek által a karakterek igazán megélhetőek lennének jellemzően csak átmenetiek voltak, és a későbbi felvonások során szimplán annullálták őket, emiatt pedig hiába a szépen megírt dialógusok, és a jól megválasztott színészek - mégis csak "műanyag figurák" maradtak számunkra......Ezt a fiaskót igyekeztek utolsó leheletükkel helyrehozni az alkotók, akik bebizonyították, hogy a kőkemény külső, és speckós képességek mögött igazi emberek vannak. Logan és a Professzor esendő párja szakít a tabukkal, merték őket gyengének, megkeseredettnek......öregnek mutatni, akik csupán árnyékuk önmaguknak.....szomorú látni az ilyesmit, de nem ez vár mindannyiunkra? Akárhogy is az izmaink megfogyatkoznak, csontjaink elpuhulnak, agyunk fogaskerekei pedig berozsdásodnak az idő előrehaladtával.......és ez a lényeg, az idő legyen belőle bármennyi is száma mindenképp véges, ezzel szemben való tehetetlenségünk tesz minket emberekké, ahogy a 2 főszereplőnket is. A zsáner egyik legfontosabb alkotását sikerült Mangoldéknak lerakni az asztalra, akik le merték rántani a legendás figurákról a leplet, és megmutatni, hogy a gondolatolvasás képessége, és fémkarmok alatt húsvér szereplők vannak, akiknek ugyanúgy meg voltak a vágyaik, félelmeik, szebb és rosszabb pillanataik az életben, mint bármelyikünknek. Mindez a kendőzetlen brutalitással megtoldva nagyszerű búcsúfelvonást eredményezett, amolyan igazi felnőtt mese, az érettebb korosztály számára. Köszönet, hogy néha ránk is gondolnak. |
2017-12-17 00:40.47 |
Nézhető marhaság........legalábbis a transzformersz mércével is vállalhatatlan előző részhez képest mindenképp.....Ami felettébb meglepett egész jól áll(na) a filmnek a történelmi jelleg: a fenséges brit felföld, és ódon várkastélyok közepette már-már majdnem elhiszi az ember valami komoly dolog bontakozik ki a képernyőn.... Természetesen ilyesmiről szó sincs, a szokásokhoz híven roskadozik a cselekmény a felesleges mellékvágányok, és céltalan dialógusok alatt, ezek pedig fájdalmasan hosszúra nyújtják a film játékidejét. Nem is értem miért gondolja úgy Bay, hogy egy bevallottan üres látványmozinak több mint 2 és fél órásnak kell lennie?? Ennyi percet még valódi tartalommal sem egyszerű kitölteni úgy hogy a tempó ne ólomlábakon járjon, épkézláb történet szikrájának hiányában meg szimplán blődség. Hopkins szerepeltetése ugyanakkor mindenképp üdítő ötlet volt, furcsa élmény volt látni egy valódi színészt is a szériában, az öreg úgy emelkedett CGI és más húsvér szereplők fölé, hogy szemmel láthatóan nem is pazarolt egy csepp energiát sem játékára.
Nem lett totálisan nézhetetlen vacak az aktuális TF felhozatal, de nem is tudta, vagy inkább nem is akarta levetkőzni megszokott bullshit jellegét.......az éppen csak 600 milla fölé kúszó bevételek viszont azt mutatják eljárt az idő a Hasbro autós figurái felett, mondjuk ennyire pocsék sztorikkal így is meglepően sokáig húzták.....Azért az első rész anno nem volt rossz, látványos akcióparádé, forradalmi aprólékosságú vizuális effektekkel, ha mást nem is a technika egy lépcsőfokát mindenképp köszönhetjük neki... |
2017-12-16 11:25.42 |
Bigelow-ék most sem engedtek a könyörtelen hozzáállásból, a kamera nem fordul el a keményebb pillanatokban sem, így teret engedve a film központi üzenetének: erőszak csak erőszakot szül....
Nagyon tetszett a készítők objektív hozzáállása, bár alapvetően a feketék elnyomása áll a mozi célkeresztjének közepében, mégis mertek tovább menni, és bemutatni mennyire ostoba dolog agresszióval válaszolni erre...A "lázadó" tömeget nem idealizálták valami békés polgárjogi gittegyletnek, mert akárhogy is ezek a srácok nem voltak mások mint fosztogató, balhés csürhe...és szerencsére a rasszista zsaru vonal is megkapja a maga feloldozását így alakítva ki kellő egyensúlyt ebben az igen kényes témában. A casting is közel hibátlanra sikeredett, főleg a rend őrein keresztül pompásan tör át a film feszültsége, melyet szépen sikerül is a csúcsra járatni úgy másfél órányi játékidő után..Sajnos azonban ezután még több mint 40 percig halad a cselekmény, ami látványosan törte meg az addig ügyesen felépített tempót.... akárhogy is nem illik a "climax" utánra ekkora időmennyiséget szánni, bizony van mikor a kevesebb néha több.... Összességében Bigelow újfent egy "tökös" mozit pakolt le a nagyérdemű elé, úgy tűnik ő már nem igazán akar ebből engedni....nem is probléma, ha ezt ilyen színvonalon teszi...csak a vágó körmére is nézzen rá néha keményebben. |
2017-12-13 11:28.37 |
Sokan a műfaj új messiásának kiáltották ki a filmet már az előzetesek alapján, ami azért némileg túlzó elvárás volt King művével szemben, de valóban nem kevés értéket sikerült belelapátolni ebbe a 120 percbe.
Ami mindenképp jelentős pozitívum: a hangulat. Alap dolognak kellene lennie, de valóban a legtöbb műfaji mozi manapság nem rendelkezik egy vibráló alaptónussal, melyre szépen rá lehet húzni az ijesztgetéseket.. A srácok is meglepően jók voltak, persze sokszor bele lehetne kötni, hogy miért hagyták ki ennyire látványosan a felnőtteket a "buliból"...de fogjuk rá, hogy megbízhatatlanok a 15 év felettiek...és hát valóban nem is hemzseg a film pozitív felnőtt karakterekkel.. Maguk a félelmetesnek szánt jelentek azért nem mindig működnek úgy ahogy az elvárható lett volna, érdekes de én néhányat simán ki is hagytam volna, egy-kettő ugyanis csupán megtörte a cselekmény menetét, de érdemben nem tett hozzá semmit a parafaktorhoz. Összességében nem hiszem, hogy a műfaj legnagyobbjai közt fogjuk évek múlva emlegetni, de ínséges időket élve jókor érkezett és győzött mindössze koherens szerkezetével..lám kis dolgoknak is tudnak örülni az emberek :D |
2017-12-11 23:08.54 |
Mondjuk ez a történet kifejezetten fiataloknak szól elvileg, úgyhogy Bruce papa ide nagyon nem illett volna. Aztán meglátjuk, milyen lesz a srác.
Amit nagyon remélek, hogy a modern technika hatása a fiatalok szellemi fejlődésre és hasonló magvas gondolatok valamiképp felszínre törnek majd a nagy CGI tenger közepette. Akkor akár maradandó darab is lehetne és nem csak egy multiplexes kikapcsolódás. |
2017-12-04 23:50.07 |
A visszatérés Johannesburgba közel sem hozta meg a Distict 9 óta várt sikert a rendezőnek, így egyre inkább formát ölt az a gondolat, hogy nem egy kiugró képességű szakemberről van szó, hanem csupán egyszer valahogy sikerült belenyúlni a tutiba...
A Chappie feltételezem valamiféle műfaji mixnek készült, és lehet is ezt magas szinten művelni, láttunk már nem egy ilyen szép próbálkozást, de ez Blomkampnek látványosan nem jött össze. A filmnek nem sikerült egységes hangulatot öltenie, hol annyira infantilis, hogy a 6 éveseknek szánt sárga karika mehetne rá, a végén viszont igen látványos vérrontásba megy át, ami meg a 18as besorolásért ordít. A rosszul kezelt hangulati elemek mellett, a tempó is nyögdécselve halad csupán, nem volt ebben a sztoriban 2 óra, a vágásnál nyugodtan lehetettek volna merészebbek, egy kis feszesség mindenképp jól állt volna a mozinak, főleg ha a durván kilógó elemek maradtak volna a vágóasztalon.... Azonban hiába a jósszívvel max közepes direktori tevékenység, a projekt legrosszabb dolgozója címet kétség kívül a castingosok viszik, akik biztosan valamiféle tudtamódosító alatt állhattak, mikor úgy gondolták poén lenne ilyen förtelmes "zenészeket" felkérni főszerepekre (!!), akik szépen bebizonyították, hogy színésznek ha lehet még pocsékabbak.....gyötrő élmény volt őket látni és hallgatni egy hollywoodi alkotásban, egyszersmind a szakma sértése... Erősen negatív élményként fog bevésődni az emlékezetembe ez a mozi, pedig azért akadnak erényei is, mint a megjelenése, vagy az alapötlete, de a megvalósításába annyi összetevő ment félre, ami mellett nem lehet elmenni. Nagy kár érte...Blomkamp meg szépen szedje össze magát, és bizonyítsa be a D9 nem a véletlen műve volt.... |
2017-12-03 01:30.56 |
Hihetetlen ez a film....vagy 6-odjára néztem végig, mégis újfent csak meredtem magam elé a végefőcím lepergését követően is.... Kevéseknek sikerült ennyi gondolatot belevinni mozgóképbe álmokról, énfeladásról, a középszerűségről, hogy milyen egyszerű belecsúszni, és milyen könnyű ellenni a kényes "szarban" ahelyett hogy küzdenénk céljainkért.... Kegyetlen erős darab, nem kockáztatok, hogy a 2000es évek egyik legerősebb drámája, melyet érdemes időről-időre elővenni, hogy emlékeztessen lehet másmilyen az élet, ha igazán úgy akarjuk, ha készek vagyunk tenni érte. |
2017-11-20 00:08.42 |
Meglepően kevésnek bizonyult Sofia Coppola csábítása, bár könnyen lehet a Cannes-ban elhangzott nagy szavak verték magasra az elvárásokat... Minden estere a film magabiztos lábakon indul el, remek színészeket bujtattak korabeli öltözetekbe, és a kezdeti apró "kacsintgatások" okkal húzzák el a mézes madzagot, hogy szép lassan valami "nagy dráma" készülődik a háttérben. Aztán bőven túl már a mozi 2/3-án mikor végre felsejlik némi konfliktus, innen azonban rohamtempóban jutunk el a végkifejletig, kihagyva megannyi ziccert csúcsra járatni a feszültség gépezetét.
Nyilván nem masszív thrillerbe fordulást vár az ember egy ilyen filmtől, mégis rettentő vérszegény módon bontakozik ki az alapvetően érdekes konfliktusa a műnek. Így pedig a lehetőség is ment a kukába, hogy valójában körvonalazzanak nekünk olyan kérdéseket, mint hogy egy nő tényleg csak egy férfi mellett lehet nő....... |
2017-11-16 22:29.41 |
A film a címéhez mérten pontosan olyan mint egy sztereotípiának megfelelő szőke nő: kívül csodaszép, belül rémesen unalmas, és felületes.
Az Atomszőke ugyanis nagyszerűen fest, remekül köszön vissza a képregény képi és színvilága, a díszletek pedig fővárosunk utcáival igazán hiteles közeget biztosítanak. A várakozásokkal szemben ugyan az akciójelenetek kevésbé dominálnak, viszont amikor porondra kerülnek az év legjobb csihi-puhijait leshetjük. A bizonyos lépcsőházi kézi tusát kénytelen voltam visszatekerni a végefőcím felperdülésekor, igazi vérprofi munka. Sajnos azonban mikor épp nem tudjuk valamin legeltetni a szemünket, vészesen felszínre tör a mozi gyengén ütemezett forgatókönyve, melyben értelmetlen szálak, és dialógusok húzzák be a kézi féket néha 30 percnél hosszabb ideig is, ami azért egy akció filmnél nem annyira kívánatos, főleg ha az időhúzás önmagában sem érdekes. Nem lett nézhetetlen film az Atomic Blonde, sőt a megjelenése okán mindenképp érdemes egyszer elővenni, de aztán sajnos gyorsan el is lehet felejteni, Charlize Theron feneke ide vagy oda.... |
2017-11-14 00:11.58 |
Fene sem gondolta volna, hogy Kumail ilyen remek forgatókönyvet tud írni barátnőjével való megismerkedéséből, de hát régóta tudjuk a legjobb történeteket az élet írja... Természetesen az alkotók adtak hozzá bőven a szerelmi ihletéshez, legtöbbször pont ezek szolgáltatják a mozi élét, frappáns odaszólásait, melyek némelyike valóban erősen be tud találni...és bizony megéltük azt is, hogy a terrorizmusból is lehet "viccet csinálni". Olvastam nem egy helyen mennyire erkölcstelen hozzáállás ez, szerintem viszont szó sincs ilyesmiről. Ahogy pár éve a 50/50 igyekezett a humor által (is) feldolgozni egy kényes témát -nevezetesen a rákos betegséget- úgy a Big Sick is ezen megközelítés által igyekszik feloldást keresni? Nem biztos, hogy ez a megfelelő kifejezés..... de végeredményben rámutatni arra, ha rettegünk valamitől az túlzottan meghatározhatja mindennapjainkat, így talán nem árthat egy kis komolytalanság, hogy lehessen ezáltal is feldolgozni, kibillenteni a gyötrő gondolatokat.
Meglepően erősre sikeredett Kumailék alkotása, ami valószínűleg jól működne az ügyesen megírt, visszafogott szerelmi szálával önmagában is, azonban korunk társadalmi problémáinak reflektálásával sikerült látványosan szélesíteni a bemért horizontot. Szép munka. UI: érdekes év lett a 2017es, ahol a társadalmi különbözőségek thiller (Get Out) és dramedy (Big Sick) formájában is fel lettek dolgozva, ráadásul színvonalasan. Nekem nagyon tetszik ez az irányzat, hogy Hollywood is kiveszi a részét a témában, és nem csupán mélynek szánt drámák formájában, csak így tovább kényes téma akad bőven.... |
2017-11-11 02:34.26 |
Luc Besson gondolom nem valami nagy kártyajátékos, nem tudja nem illik egy lapra feltenni mindent, ő megtette: a látványra. Amiről azért megemlítendő nem fest rosszul, a több százmilló dollár ott a képernyőn, és a kreativitás hiányát sem róhatjuk fel a készítőknek, mert igenis akadnak olyan jelenetek mikor csoroghat a sci-fi rajongók szája. De ezek mindössze pár perces snittek, egy több mint 2 órás filmben, amelyet egyes egyedül a látvány képtelen elvinni a hátán.
A cselekmény meglehetősen egyenlőtlenül bontakozik ki, van mikor fél óráig állunk egy helyben -miközben szemünkkel próbálják elhitetni, amúgy történik valami-, aztán hirtelen észbe kapva az alkotók elkezdik darálni nekünk az infókat. A konfliktus is igencsak érdektelenre sikeredett, hiába a szép kezdő képsorok - messze keveset szerepeltek a fehér "naviszerű" lények, hogy bármilyen érzelmet kiváltsanak az emberben, akkor meg mit izgasson a sorsuk? Mert jól néznek ki? Mert alapvetően békés nép? Vagy mi? Nem tudunk meg semmit szokásaikról, hogy mit csinálnak mikor épp nem gyöngyöket sokszorosítanak.... de úgy igazából kb semmit sem, ami igazán számítana, és kapcsolódási pontot adna a nézőnek. De mindezek ellenére is lehetett volna némi pozitív végkicsengése a mozinak, ha nem sikerül az év legrosszabb castingjával megtetőzni az eddigieket. A főszereplők egész egyszerűen totál félrementek. Én egyetlen képregényt sem olvastam, de az már az első 15 percben lejött hogy DeHaan rohadtul nem tudja megtestesíteni azt a laza, de mégis tökös karaktert amit kellene. Eleve a megjelenése sem tükröz semmi ilyesmit, amit ráadásul megtold valami macsósnak szánt hanghordozással, amivel egyszerűen mindig rám hozta a frászt mikor "cool" akart lenni........ Persze a hölgy társa sem sokkal jobb, aki a szeme kidüllesztésén felül nem sok mindennel egészíti ki a látottakat...... ráadásul a legrosszabb, hogy ennek a 2 embernek egy perc erejéig sem hittem el azt, hogy valamiféle szuperjó, különleges ügynökök volnának, vagy hogy legcsekélyebb vonzalom húzódna közöttük..... fúú azt hiszem a Valerian komoly esélyekkel indulhat februárban a "worst cast" málna díjért, úgy hogy igazából ez nem a színészek hibája...... Ez a film masszívan Bessonon vérzett el, aki sokszor lenyilatkozta gyermekkori álmát valósította meg - minden áron.....sikerült is neki, csak közben megfeledkezett mindenki, és minden másról.. Nagy kár a méretes hasalásért, de abszolút megérdemelt volt.....azért hátha 20-30 év múlva értőbb kezek közé kerülnek ezek a többre hivatott képregények, és Valerianék világa kap jó filmet, filmeket… |
2017-11-01 23:13.15 |
Néha nagy történetek, remek filmek nem jutnak el a nagyvászonig, csak úgy mint ez az igen kellemes TV filmes alkotás.
Kifejezetten tetszett az alkotók messzemenő visszafogottsága minek köszönhetően, bár igen sok mindent megidéznek -társadalmi megosztottságtól kezdve az orvosi hierarchikus rendszerig- mégsem esett szét az egész mű valami melodramatikus maszlaggá. Persze a siker receptjéhez igen fontos hozzávalók voltak a színészek is, akik hibátlan megállták a helyüket ezekben a valóban történelmi szerepekben, Alan Rickman meg Alan Rickman... igazi ezerarcú színészmester, aki újfent magabiztosan viszi el a hátán a mozit. Az Egy csoda születése igazi bizonyítéka annak, hogy az "alantasabbnak" tartott televíziós formátumban is lehet maradandót alkotni....nekünk pedig sokat kell még dolgozni az orvosi egyetemeinket, ahol a mai napig Blalock-Taussig shuntként tanuljuk ezt a csodás felfedezést, meg sem említve Thomas nevét... |
2017-11-01 19:32.25 |
Végre egy értelmes hozzászólás, szépen leírtad, hogy miért szimpla suttyóság amit itt egy-ketten "intellektuális lázadás" címen művelnek.....
És igen lehet nem kedvelni a Marvel mozikat, mert valóban nem Hollywood csúcsteljesítményei vagy ilyesmi, becsusszannak náluk is közepesebb darabok, de mindig hoznak egy stabil, megbízható szintet...az ember pontosan tudja mit fog kapni a pénzéért, nem kell bosszankodnia utána a kidobott lóvéért, időért. |
2017-10-28 23:38.18 |
Nos igen az íróasztal mögül kikecmergő Sheridan a rendezőszékben sem jött zavarba, azok a stílusjegyek, melyek eddig szkriptjeit dörzsölték fényesre újfent visszaköszönnek, ha lehet még kíméletlenebb módon. Megkapó a mozi fagyos western hangulata, pedig a zsánerről aligha a hófödte hegyek ugranak be elsőre, de a folyton hulló hó a kietlen hatalmas völgyekkel körülölelve parádésan teremtik meg az atmoszférát. Emellett a srácok bizony nem papírmasiné karakterek, akik Bruce Willis módjára takarítják el az ellent, itt érezhetően minden tettnek, szónak, cselekedetnek súlya van, melyek dönthetnek arról a következő napfelkeltét megéled-e vagy sem...
Kőkemény mozi lett a Wind River, melynek központi eleme -az üres hidegség- kíméletlen lengi be a veszélyekkel tarkított gyönyörű tájat, ahogy megharcolt szereplőink belső lelki világát is. |