Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Mosolyogj 2. *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
Háromezer év vágyakozás (Blu-ray) |
Életem fénye (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Kong: Koponya-sziget - HBO, 09:30 |
Hősök kora - Film Mánia, 09:45 |
Azt mondta - HBO2, 10:00 |
Kapcsolat - AMC, 10:15 |
Egy befejezetlen élet - Film4, 10:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Stephen McHattie (78) |
Blythe Danner (82) |
Nathan Lane (69) |
Warwick Davis (55) |
Isla Fisher (49) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Emilia Perez - Vélemények |
- Filmes Sámánok Rendje - |
A brutalista - Vélemények |
Alien: Romulus - Vélemények |
Rosamunde Pilcher: Különös kastély - Vélemény |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A vadnyugat születése |
Hamish Linklater |
2010-06-10 16:49.21 |
Szegény egyetlen mentsége ha 12 éven aluli (igaz nem szeretném megbántani a 12éveseket). |
2010-06-10 14:26.29 |
Nyisd ki a szemed! |
2010-06-10 11:36.13 |
Süti, nem süti |
2010-06-10 11:34.13 |
5 óra 40 (régi magyar krimi) |
2010-06-09 23:35.09 |
Részemről határozottan - igen! |
2010-06-09 18:11.52 |
Szerintem nem is a reboot Batman részekkel van egy versenyben. Egyrészt az ugye DC, ez pedig Marvel, a kettő között mindig is volt különbség. Másrészt az új Batman filmek látványosan komolyan veszik magukat, igyekeznek a popkultúrán belül egy kicsit magasabb szintet becélozni, ez látszik a valósághűségre való törekvésben, a látványvilágban, a belefeccölt energiában stb.
A Vasember és a többi Marvel adaptáció nem ezt tűzte ki célul szerintem, azok meg akarnak maradni a Marvel képregények világában, ami egy lazább közeg, kevésbé komoly valami. Inkább zsigeri, mint intellektuális szórakoztatásra törekszenek - látványos akciókkal, jópofa karakterekkel, kevésbé feszes történettel, több humorral operálnak, míg a Batman akciójelenetei durvák, a karakterek mélyebbek, a történet csavaros, és a humora is inkább intellektuális, mint zsigeri (Joker-t azért durván meg kell érteni ahhoz, hogy nevessünk rajta, Tony Stark-nál nem feltétlenül ez a helyzet). Az új (de talán a régi) Batmaneket inkább a Watchmen vagy Sin City jellegű alkotásokkal érdemes összevetni, a Vasember mozik konkurenciája pedig leginkább a Pókember, mellette a Hulk, Daredevil, Elektra, Punisher, és majd ugye a Thor és az Amerikai kapitány (meg még ki tudja mi) szerintem - és ebben a mezőnyben szerintem (egyelőre) messze kiemelkedik. |
2010-06-09 01:31.19 |
Nem rossz film szerintem, a gyermeteg bábos horror vonalon túl húzódik egy egész alaposan kidolgozott ideológiakritika.
Az agy a TV-n keresztül hat az emberekre, hipnotizálja őket, hogy torz képet kapjanak a valóságról. A film szerintem nem áll ellen annak az értelmezésnek, hogy az agy a tömegmédia metaforája, tettei pedig az agresszív ideológia képzés aktusai. A film tanulsága szerint tehát a média manipulálja az embereket. Ez nem egy eget rengető alapgondolat, szerintem már '88-ban sem volt az, amiben viszont szerintem jó a film, az az ideológia működésének bemutatása. Rövid elméleti megalapozás: Az ideológia egy prizmaként fogható fel, ami az ember és a valóság között áll, és amin keresztül nézve az ember csak azt látja meg, amit ez a prizma látni enged. Ha például vallásos vagyok, a véletlenekben isteni munkát látok, ha nyugati erkölcsökben hiszek, akkor a gyilkosságot bűnnek látom, ha rasszista vagyok, a négereket ostobának gondolom stb. Az ideológia egy fontos jellemvonása, hogy csak észrevétlenül képes működni - abban a pillanatban, hogy valakinek tudomása van róla, hogy amit lát, az csak ideológia, a prizma mellett elnézve is képes szemlélni a dolgokat, így az ideológia - funkcióját vesztve - megszűnik az egyén számára ideológiának lenni. Minden közösséget egy ideológia szervez egységgé (az egyházat a vallás, a nyugatot a demokrácia, a diákokat az iskola intézménye stb), ez adja meg az értékeket, ezért csak úgy lehet valaki elismert, ha pozitívan reagál az ideológia megszólítására (jó sportoló akarsz lenni? - nyerj versenyeket; jó diák akarsz lenni? - legyél kitűnő tanuló stb.), kiemelkedik annak értékítélete szerint. Hogy jön ez össze a filmmel? Az agy a televízión keresztül hipnotizálta az embereket, ami a 80-90es évek domináns tömegmédiuma volt. Valódi hatását az első képsorok hallucináció képeiben láthatjuk, amikor a lányra rátámad a szobája - az egyik csáp a TV-ből jött elő, tekeredett rá a nyakára és kezdte fojtogatni. A lány így élte meg azt, amit a többség egyszerű tévézésnek, hiszen ő nem nézte a műsort így nem juthatott el hozzá a hipnózis sem, nem csepegtették belé az ideológiát. Ezt a képet fejtette ki később hosszabban a film. A főszereplő srác bizonyos képességei, mint a magas intelligencia és az "életrevalóság" megóvta a hipnózistól, így ő kívül maradt az ideológián, prizma nélkül nézte közvetlenül a "valóságot" (ilyen persze nem létezik, de ezt egyelőre felejtsük el), ezért pontosan látta, mi történik. Természetesen üldözötté vált, hiszen negatívan reagált az ideológia elvárásaira. Az sem véletlen, hogy menekülésének első színhelye az iskola volt. A film ezzel szerintem azt akarta közvetíteni, hogy csak az ismeretek fejlesztése útján kerülhető el, ami a városban történt. Lásd meg a prizmát, hogy elnézhess mellette. Mivel Jim-et a film alapvetően intelligens, "jó tanuló" diáknak mutatta be, ő eredendően bírt ezzel a fajta tudással, ami végül sikerhez vezette. Az agyat nem akkor győzte le, amikor vegyszerrel szétrobbantotta, hanem amikor lehetőséget kapott arra, hogy elmondja a TV-ben, mi történik, ezáltal felhívva a figyelmet a prizmára, ami ilyen módon rögtön funkcióját is vesztette. Amiben szerintem a film rossz, az az agy mozgatása. Szerintem nem kellett volna fizikailag megmozdítani, hitelesebb lett volna, ha végig megmarad abban a szobában, és csak a a pribékek kergetik a fiút, majd szimbolikusan "magától" szétrobbant volna, amikor az a bizonyos végső TV adás lement. Minden ideológikritikának problémája, hogy önmaga is ideológiát közvetít. A film szerint a média manipulál, védekezni ez ellen pedig reflektált attitűddel lehet. Ez nyilván nem a teljes valóság, de a film ezt közvetíti, így valójában ugyanúgy manipulál, mint az, amit kritizál. Ez egy olyan csapda, amiből nem tud kilépni az a rendszerkritika, ami a rendszeren belül dolgozik, ezért feltevődik a kérdés, hogy van-e értelme egyáltalán ilyen tartalmú filmeket forgatni. Filmes szakmai hiba a forgatókönyv véletlen központú szerkesztési elve, túl gyakran történik valami "véletlenül szerencsésen". Ami a pszichológiai intézeten belül történt, szinte mind ilyen volt - véletlenül pont arra menekült, ahol a lány volt, véletlenül pont azon az ajtón ment be, ahol az agy is volt, a bojlerházban véletlenül pont ott keresték Jim-et a barátai, ahol meg is találták stb - de az intézeten kívül, a menekülős részekben is gyakran így történt. Ez kidolgozatlanságra utal, ami szerintem egy műfaji film esetén nem lehet pozitívum, inkább igénytelenség. Gyengén használta szerintem a film a zenét is, gyakran lekésett a hangsáv a képi eseményekről, máskor nem játszott alá kellőképpen, megint máskor rosszul alkalmazta a csöndet (arra a részre gondolok, amikor Jim-re rátörtek a hallucinációk a kocsijában). A színészi alakítások is gyengék voltak szerintem, ez leginkább a főszereplő srácnál volt szembe tűnő, aki majdnem minden eseményre ugyanazzal az arckifejezéssel és gesztussal reagált, így nemigen lehetett tudni, mikor félt vagy mikor volt dühös stb (és így a nézőnek sem segített a film, mit hogyan értelmezzen). A monstrum is erőtlen volt szerintem, nem kellett volna emberarcúra csinálni, talán szerencsésebb lett volna meghagyni egyszerű agynak. A kivitelezése olyan amilyen, nem tudom '88-ban hogy működött. Nekem kifejezetten tetszett, hogy nem CGI volt, nosztalgikus élmény volt bábokat látni. Amúgy imádom a 80-as évek képi világát, kevésbé steril hatású. Olykor szemcsés, olykor fakó, a színészek megjelenése egy régebbi kort idéz stb - mindezzel persze a film felhívja a figyelmet a a medialitására, az ember jobban tisztában van vele, hogy amit lát az film, mint mondjuk egy IMAX vetítésen, de nekem akkor is tetszik ezeknek a filmeknek a hangulata. Összességében szerintem ez egy jó alapötlettel dolgozó, egész jól kidolgozott történettel bíró történet gyenge filmes kivitelezése, amit viszont talán ellensúlyoz a 80-as évek hangulat romantikája. |
2010-06-08 17:45.35 |
Ronda ügy |
2010-06-08 16:27.34 |
És van néhány szerzői film ami még nekem is tetszik :) |
2010-06-08 16:08.39 |
A te ízlésednek nem Hollywood alkotásai felelnek meg, ezzel önmagában semmi baj nincsen. Nézz körül a szerzői filmek között, keress mozikat Európából, Ázsiából, vagy akár amerikai alternatív társaságoktól vagy a nagy stúdiók művészosztályairól, stb. Végig lehet böngészni a fesztiválok filmjeit, meg fogod találni a saját ízlésednek való kánont.
De bántani egy közösséget az ízléséért, az nem szép dolog, igazságtalan ráadásul fárasztó is (én is gyakran elkövettem ezt a hibát régebben). Elférünk egymás mellett, főleg hogy érdekütközések sincsenek. |
2010-06-08 15:49.39 |
Nem mellesleg nézd meg, hány hollywoodi alkotásra adtál 4-5 pontokat... |
2010-06-08 15:48.15 |
Hollywood nem fog tönkremenni amíg emberek tízmillióinak nyújt szórakozást és kikapcsolódást, ezáltal elemi módon segítve a legközvetlenebb túlélésüket.
Hollywood nem fog tönkremenni, mert a kultúrában inherens módon benne foglaltatik a popultúra. Ezt az értelmiségi elit el is ismeri (nincs elit populáris nélkül), reflektálatlan és bántó sznobizmus ilyen kijelentéseket tenni. Ha nem tetszik, ne nézd, bőven találsz alternatívát, de elvitatni a létjogosultságát ostobaság. |
2010-06-08 12:01.38 |
Köszönöm szépen, nagyon jól esik ez tőled! :) |
2010-06-08 01:41.07 |
Ehhez mondjuk hozzátenném, hogy a Zűrzavar című (szerintem érdemtelenül) totál ismeretlen filmben drogos beütésű prostit játszott, ott kevésbé volt "elesett" :) De amúgy azt hiszem értem mire gondolhatott a cikkíró, és még egyet is értek vele :) |
2010-06-08 01:38.13 |
Kedves mese :) |
2010-06-07 18:28.36 |
Nevem senki |
2010-06-06 23:33.16 |
Eddig kb 16 millió a haszon, meglátjuk meddig megy fel. |
2010-06-06 18:13.25 |
Én végigvittem a trilógiát anno, és a film is nagyon tetszett :) |
2010-06-06 14:56.38 |
Node az a csodálatos filmélmény bőven megért 990 Ft-ot, nem? :) |
2010-06-06 11:38.08 |
A Túlélősziget is jó, megvan eredetiben :D |
2010-06-06 01:06.32 |
Ez... valami... HIHETETLEN VOLT!!!
Legalább száz B filmmel a hátam mögött ki merem jelenteni, szerintem ez az egyik legjobb a "jószar" filmek között! Az egész film alapját adó gondolat is röhej, mégis hogyan képzelték, hogy pár melegítő felsőben nemhogy éjszakákat, de egy óránál többet kibírna bárki a Himaláján? Ehhez képest a többi baki, többek közt a két főt számláló mentőosztag, a sziklán csimpaszkodó főhős aki elbírja a lábába kapaszkodó három méteres hegyiembert, vagy hogy miért nem eresztettek össztüzet két pisztolyból a jetire a barlangban ahelyett az idióta csapda helyett stb, már szót sem érdemel. El lehet róla mondani minden szakmai kritikát, amit általában a hasonló B filmekről, mint a primitív sztori, a minden tudatos dramaturgiai építést nélkülöző szerkesztési mód, a rettenetes színészi játék és zene használat, az olcsó CGI és a röhejes monstrum stb. Ezek valójában triviális dolgok, amikről felesleges beszélni. DE... amiben ez a film elismerésre méltóan nagyon szar, az a tér és időkezelés. A nézőnek fogalma sincs, mennyi időt töltöttek azok a szerencsétlenek ott a hóban fagyban. Az éjszakák száma alapján valamit lehetne mondani, de ez marhára nem esik egybe azzal az idővel, amit a mentőcsapat töltött el a kereséssel. Plusz, néha utalgatnak előre-hátra a szereplők, és ezek a megjegyzések sem összeegyeztethetőek semmivel. De nem csak az idő volt teljes káosz ebben a filmben, hanem a tér is, összerakhatatlan, mi mitől milyen messze kapott helyet. A gép farokrésze, amin a rádió is ottmaradt, néha öt perc gyalogútra volt, máskor napok teltek el mire odaértek. És ugye itt volt a jetik barlangja is, ahová a csapdát állították, amibe beleesett a monstrum, aki a film legvégén (milyen váratlan csattanó) ugyanebből a gödörből már a srácok táborhelyén dugta ki a kezét. Az is megfejthetetlen, milyen útvonalon közlekedett mentőcsapat - távcsővel már látták, hogy a jeti leborítja a roncsot a szikláról, de akkor még másfél napig meneteltek, mire odaértek? Hasonlóan persze azt sem lehetett tudni, mégis hova kellene eljutni a helikopterért, vagy hogy az milyen messze van. Éshát szolgáltatott a film a folyamatos mosolygáson túl néhány röhögést is, nekem abszolút kedvencem az volt, amikor a srác a törött lábát a haverja leszakított kezével tette sínbe... Hogy ezután felmászott így egy sziklafalon, majd a másik lábát is eltörve napokon(?) keresztül vonszolta magát a hóban, már csak hab a tortán. És erre volt producer, aki pénzt adott, hihetetlen! A másik pont amin felröhögtem, az az első ugrabugra volt. A jeti persze bábuként és CGI-ként is rettenet volt, de arra még így sem számítottam, hogy még UGRÁLNI IS FOG! De megtette az a szerencsétlen... B fanoknak a legjobb szívvel tudom ajánlani, szerintem simán befér egy top5-ös listába! Nekem ott van a Reptilikátor és a Szörnycápa mellett! |
2010-06-05 15:14.24 |
... mennyire gondolod mérvadónak a véleményedet? |
2010-06-05 03:17.51 |
SPOILER
Érdekesen megvalósított, borzasztó jól átgondolt és kidolgozott film szerintem. Sokáig lebegtetik, hogy mire megy ki az egész, ezért nekem a film legvégéig nem volt tiszta, mit akartak elérni ezzel az alkotással - akkor derült ki nekem, hogy ez a film, minden naturalizmusával, rébuszaival, etikátlanságával együtt... a szeretetről szól. A szeretet egyedi érzelem, különbözik minden mástól, egy fontos szempontból: az egyetlen érzés, amit nem lehet kierőszakolni. Erővel el lehet érni, hogy tiszteljenek valakit, féljék, gyűlöljék, elismerjék stb, de szeretet erővel nem lehet ébreszteni senkiben. Hősünket soha nem szerette senki. Születésekor az anyja ellökte magától, gyerekkorát egy embertelen árvaházban töltötte, a bőrcserző üzemben ütötték-verték, Baldini is csak kihasználta. Egyetlen lehetősége lett volna megtapasztalni, az első áldozata kapcsán, de akkor is másképp alakultak a dolgok - akkor jött benne a felismerés, hogy palackba akarja zárni az illatokat, annak a lánynak az illatát, mert számára csak a szagok voltak, nem tudta, hogy amire valójában vágyik, az a szeretet. Félreértése az illatok begyűjtésének szenvedélyébe csalta őt, és különleges képességeinek hála, el is érte a célját, palackba tudta zárni a szeretetet, ezt az egyedülállóan emberi érzést (az állatok kötődése és az ember szeretetre való képessége között minőségbeli különbségek vannak), és hatalmat szerzett magának arra, ami valójában lehetetlen: szeretetre kényszeríteni az embereket. De sikere pillanatában kénytelen volt belátni eredeti tévedését. Habár mindenki rajongásig szerette őt, ő tisztában volt vele, ez nem őszinte dolog, mesterkélt, puszta csalás - ennél fogva értéktelen. Sőt, ennél többet is fel kellett fognia: a szeretet eléréséért szörnyeteggé változott, közönséges gyilkossá, inmorális lénnyé, akit még a jogos büntetés sem talál meg (Richis nem vágta át a torkát a kínpadon). A film végén visszatért oda, ahol élete és tévedése elkezdődött, a mocskos halpiacra, ahol anyja elvetette magától, ezáltal megfosztva őt a normális élettől, hogy itt teljesedjen be a sorsa. A szeretet olyan érzés, ami emberré teszi az embert, hiszen őszinte szeretet csak etikus viselkedéssel érdemelhetünk ki. Olyan ajándék ez, amit csak szívből ajándékozhatnak nekünk, és amitől mi úgy érezhetjük, "jó emberek vagyunk". A film egy gondolatkísérlet, ami annak jár utána, mi lenne, ha ez máshogy lenne. Szerintem a Parfüm végkövetkeztetése helyes, nekem ezért tetszett a film. Pár szót a megvalósításról, ami szerintem túl jó ahhoz, hogy csak úgy elsétáljunk mellette. Alapvetően elborzadok a naturalista filmektől, taszít az az ideológia, ami húsként tekint az emberre. Főleg, hogy a filmek többsége öncélúan használja ezt a hatáselemet, és az elborzasztás célja semmi más, csak maga az elborzasztás. De itt nem erről van szó. A naturalista elemeken keresztül világított rá a film Grenouille világnézetére. Belőle hiányoztak az elemi érzelmek, így számára az ember tényleg nem volt több egy undorító világban működő hústömegnél, amit "a szebb cél érdekében" gátlások nélkül fel lehet áldozni, pont azért, hogy a bűzölgő, szennyes világ megszépülhessen. A naturalizmus éppen ezért nem taszított ebben a filmben: egyrészt, mert funkciója volt, nem pedig öncélú tűzijáték, másrészt mert a film végére tökéletesen átértelmeződött (negatív csengést kapott). Az esztétikai alapkoncepció filmnyelvi megvalósítása előtt le a kalappal. Remekül bántak a színekkel, beállításokkal, díszletezéssel, a kameramozgásokkal és montázsokkal. Ez két szálon volt leginkább tetten érhető, először a szaglás mechanizmusának bemutatásakor, másodszor pedig a gyilkosságok montázsaiban. Mindezt egy olyan zenei aláfestés kísért, ami szinte páratlan szerintem. Hosszú a film, de a feszültséget végig fenntartották, én nem unatkoztam. Leggyakrabban egy Hitchcock óta jól ismert dramaturgiai fogással sikerült ezt elérni, a suspense-el (mi már sejtjük/tudjuk, mi fog történni, de a film szereplői még nem, ilyenkor a tudástöbblet, és az ezzel párosuló tehetetlenség érzése (nem tudjuk figyelmeztetni az áldozatot) sajátos szorongást él át a néző - gondoljunk pl arra a jelenetre, amikor Grenouille áll utolsó áldozata, a Rickman által játszott Richis lánya mellett az ágynál - mi tudjuk, hogy a lány veszélyben van, miközben az alvó szereplőt látjuk, akinek minderről fogalma sincs stb.). Ez egy viszonylag régi fogás, de jól alkalmazni nem olyan egyszerű - itt szerintem ügyesen bántak vele. A színészek is remekül játszottak, nekem Alan Rickman alakítása volt a kedvencem. Fogalmam sincs, hogyan érte el, hogy ne keltse ripacs benyomását abban a jelenetben, amikor rátalált halott lányára, de nem így történt, sőt. A főszereplő karakterének félkegyelműségét ügyesen formázta meg Ben Whishaw, és Dustin Hoffman is - tőle megszokott módon - hibátlanul hozta az idősödő olasz parfümkészítő figuráját. Kell gyomor ennek a filmnek a befogadásához. Az enyém elég kényes... randa filmeken nevelkedtem sajnos, zsigerből ellenzem általában a hasonló filmeket, de emögött olyan érdekes etikai kérdésfelvetés és "szakmai" teljesítmény van, hogy teljesen lenyűgözött. Nagyszerű, egyedi film szerintem, ami nem jelenti azt, hogy nem lenne 100%-ig elfogadható az elutasító vélemény. A filmnézők többségéhez hasonlóan én is műfaji film párti vagyok, ez az alkotás pedig nem az szerintem. Inkább midcult-nak mondanám, nem tartja teljesen távol magát a műfajiságtól, de a hatáselemei között a szerzői filmek jellegzetességeit is bőven megtaláljuk. Aki vevő a művészfilmekre, de igénye van a műfaji filmek szórakoztató hatására is, szerintem jó eséllyel üdvözli ezt a filmet, de akit csak a "klasszikus" hollywoodi filmek vonzzanak (emögött NINCS semmilyen értékítélet), azoknál megértem, ha nem kongat meg semmilyen harangokat ez a film. |
2010-06-04 02:50.00 |
Azt nem tudom, de pacsi, én is lementem a kocsmába 7 sörre, e! |
2010-06-03 02:13.44 |
SPOILER
Sokáig nem értettem, miért kezeli ezt a filmet a világ olyan különlegesnek. Hömpölygött előre, néha vicces volt, máskor szívbe markoló, de úgy voltam vele: jó film, de semmi extra. Aztán rájöttem, hogy miközben nézem ezt a filmet, egyszerűen... remekül érzem magam. Azon kaptam magam, hogy folyamatosan mosolygok, és valami olyan élményem van, amit nem érezte még film alatt. Ezt az érzést darabjaira bontani és teljesen megmagyarázni nem akarom, talán nem is lehet. Egy dolog viszont biztos: ez tényleg egy kivételes film. Csodálatos a történet, mert a legemberibb fogalom köré épül. Nekem nem is a "remény" volt a központi motívuma ennek a filmnek, hanem a méltóság. Tim Robbins karaktere szerintem nem a remény miatt maradt meg emberi lénynek a börtönben, hanem mert nem volt hajlandó feladni a méltóságát, akármi történt is vele vagy körülötte. Emiatt volt büszke a tartása, emiatt foglalkozott kultúrával, művészettel, emberi kapcsolatokkal, egy olyan közegben, ami látszólag nem tűrt meg semmi hasonlót magában. A származásán túl ezt nyilván annak is köszönhette, hogy tudta: ártatlan, nem követett el főbenjáró bűnt. Ezen a tudaton kívül nem is maradt gyakorlatilag semmije, a felesége, a vagyona, mindene elszállt. De a méltóságát nem lehet elvenni senkinek, arról csak az ember mondhat le. Ez adott erőt neki, hogy túléljen minden megpróbáltatást, és újrakezdje az életét. És talán ezért olyan fantasztikus a film utolsó fél órája, amikor már mindenki érzi, Andy megérdemli, amiért megküzdött. Ami Andynek végig megmaradt, azt Red-nek újra meg kellett találnia. Ő valóban bűnös volt, ő feladta a méltóságát akkor, amikor gyilkolt. Elboldogult a börtönben, de ezt nem az emberségének köszönhette, hanem az ügyességének. De végül rátalált arra, ami kellett ahhoz, hogy valóban érdemes legyen a szabadságra. Nekem ezt jelentette ez a történet, és szerintem ezért zseniális a film. De nem lehet elmenni a "szakmai" csodák mellett sem. A jó történet remek forgatókönyvet kapott. Helyenként epizodikus volt, akadtak a főáramból kilógó jelenetek, ami többnyire kritika szokott lenni egy filmnél - de itt szerintem nem, sőt, erényére vált, mert így jobban átélte a néző azt a rengeteg időt, amit felölelt a történet. Gondosan kidolgozott dramaturgia vezette végig kézen fogva a nézőt, eltelt ez a 140 perc anélkül, hogy egy kicsit is unatkoztam volna. Pedig "külső" akció nemigen volt a filmben, végig lelki dráma zajlott, amire általában nagyon nehéz odafigyelni több mint két órán keresztül. De itt gondosan elhelyeztek kiemelkedő jeleneteket, amik megragadták a nézőt, vagy mosolyogtattak vagy elborzasztottak, de ébren tartották a figyelmet, egészen az utolsó fél óráig, amikor szerintem nem volt néző, aki ne érezte volna úgy, pezseg belül valami. Nem hagyta a film érzések nélkül a nézőt, annyi szent! Fantasztikus volt a zene, most is azt hallgatom, nehéz tőle szabadulni. A zene feladata az, hogy megteremtsen egy atmoszférát, hogy a fülnek is elmesélje, amit a szem lát (vagy képtelen látni). Itt végig tökéletes szinkron volt látvány és hang között, eszméletlenül jól működött szerintem. Tim Robbins és Morgan Freeman egyszerűen tökéletesen játszott, és az arcuk is megfelelő volt a szerephez. Bob Guton igazgató karaktere pedig hátborzongató volt, sosem fogom elfelejteni azt a monológot, amit a 2 hónapja sötétzárkában senyvedő Andy-nek mondott el. Fantasztikusan utálható karakter volt, imádtam ahogy megbűnhődött a végén. Az operatőri munka is lélegzetelállítóan jó szerintem. Minden kép mögött érezhető a tudatos komponálás, pontosan tudták, milyen árnyék, milyen vonal, milyen szín hol van, és hogy miért van ott. De közben tudta a film, hogy a történet a fontos, ezért sikerült a fényképezést nem feleslegesen feltűnőre csinálni, hanem (szerintem nagyon helyesen) a természetességre törekedtek, hagyták, hogy a képek tudat alatt működjenek. Emberi történetet mesél el a film csodálatos megvalósításban. Ennek a kettőnek a találkozása adja talán azt a különleges filmélményt, amit minden elemezgetés ellenére sem lehet leírni. Film a javából, ami minden elismerést megérdemel. |
2010-06-02 23:11.45 |
De gondolj bele, anno a hang, aztán a szín, aztán a széles vászon stb is hasonló újítás volt, sokan beszéltek ezek ellen, és remélték, hogy átmeneti hóbort lesz - de maradt mind, és kár volt érte? Szerintem nem :) Ez a művészeti ág is fejlődik, és jól is teszi szerintem, ne toporogjon egy helyben. Rengeteg lehetőség van emögött a képszerkesztés mögött, aminek a tizedét sem használták még ki, és ami jó eséllyel ugyanolyan természetes lesz idővel, mint most a színesfilm. Persze lehet hogy tévedek, idővel meglátjuk :) |
2010-06-02 23:07.30 |
A látvány és a rendező személye szerintem is borítékolta a sikert - hogy minden idők eddigi 5. legnagyobb bevételét hozó filmje legyen, azt talán nem, ahhoz szerintem kellett az IMAX. |
2010-06-02 22:29.19 |
A kulcsszó szerintem: IMAX 3D :) |
2010-06-02 16:02.30 |
Tervezik a folytatást? Zsír! :) |
2010-06-02 16:00.59 |
Node akkor ezt a bejegyzésedet vesd össze a 119-essel :D
Lesthat: nem tudom létezik-e olyan, hogy kiforrott személyiség :) Az ember aktuálisan mindig azt hiszi, hogy "most már készen van", aztán nézd majd meg 25 körül a mostani énedet, vagy akár 60 évesen (erről nem tudok mondjuk hitelesen nyilatkozni) :) Egy központi személyiség-mag szerintem van, de akörül folyamatosan kavarognak a dolgok, ez-az megcsontosodik, mások felbomlanak, átértékelődnek, átértelmeződnek. |