Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Bérgyilkosok - AMC, 10:10 |
Joika - Cinemax2, 10:50 |
A legszínesebb karácsony - Izaura TV, 11:00 |
Legendás állatok - Grindelwald bűntettei - HBO2, 11:11 |
A testőr - Film Mánia, 11:35 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jay Brazeau (71) |
Ralph Fiennes (62) |
Hector Elizondo (88) |
Guido de Angelis (80) |
Kamarás Iván (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Suliból buliba, avagy újabb hangyák a gatyában |
Alan Ritchson |
2011-09-27 15:53.52 |
Talán a Statisztikai Hivatalhoz kellene fordulni a pontos adatért. =)
A 'Nagy generáció'-t ajánlottad Major apropóján? |
2011-09-27 13:38.04 |
[link] Én a nyomozásban ezen a vonalon indulnék el. Szerintem közülük tette fel valaki a kompozíciót. |
2011-09-27 13:32.33 |
Nem. Semmi közöm a szakmához. Mindössze befogadóként veszek részt a körforgásban.
Hogy mi filmremek? Nehéz megmondani. A brüsszeli 12-re hány ember kíváncsi manapság? (Kérdezem úgy, hogy én személy szerint a felét lecserélném az '50 előtti repertoárból.) Azért ha a te elégedettségi mutatódat nézem, lényegesen szerencsésebb vagy nála. Vagy lágyszívűbb... Mi való az átlagnézőnek (amennyiben van ilyen)? Talán nem a legeszerencsésebb a megfogalmazás. Nyilván kevesebben értékelik az elgondolkodtató, nagyobb szellemi kapacitást igénylő munkákat, ahogy a jó bort vagy egy tartalmas regényt is kevesebben tudnak a helyén kezelni. Ugyanakkor minél többeket meg is kéne ismertetni ezek szépségével, hiszen a legtöbben azért tunyulnak el, skatulyázódnak be, mert a választás lehetőségéig sem jutnak el. (Nyilván - egy bizonyos szintig - erről maguk is tehetnek, de tesz ezért a média is.) Mindegy. Azért, ha nehezen is (pl. nem szinkronosan), sokmindent be lehet szerezni. Több utánajárást igényel, ez igaz. Ha valami érdekel, szívesen kisegítelek, amennyiben megvan. |
2011-09-26 14:55.19 |
Hadd egészítsem ki kicsit a felsoroltak listáját, eddig sok nagy kedvencem maradt ki:
de Sicától 'A sorompók lezárulnak'; Fellinitől 'Bikaborjak', Zenekari próba'; Antonionitól 'A kaland'; Nichetti szenzációs vígdrámái: 'Pukk!', 'Ratataplan', 'Az egyik meg a másik'. Imádom azt az itáliai életérzést, ami a perverz 'A hús'-ban, a romantikus 'Tangó és tulipán'-ban vagy az idős korára íróvá avanzsáló Andrea Camilleri regényeiben egyaránt szárnyal, magával ragad. (Vagy éppen a nem olasz film 'A Nagy Kékség' olaszországi jeleneteiben.) S hogy ne csak a régmúltat idézzem, az olasz filmek kedvelőinek mindenképp ajánlom a 'Grazia szigeté'-t, a 'Kispályá'-t és főleg az 'Éjfél után'-t megtekinteni! Drámák a javából. Az olasz focit (is) kedvelőknek pedig itt van 'A vasárnap hősei' Mastroiannival és a nálam non plus ultra 'Olaszország–NSZK 4-3', melyben három barát 20 év után találkozik, s eleveníti fel a tévében sugárzott '70-es VB-elődöntő "társaságában" akkori életét, vágyait, terveit, s az Élet változtatásait a fentieken!! Régen ugyan utáltam az olasz embertípust, azt a sunyi, gyáva, handabandázó sztereotípiát, amit itthonról nézve sikerült kialakítanom róluk, de Firenzét látni és mindent átértékelni egy pillanat műve volt... |
2011-09-26 13:19.52 |
Végre, a Chievo összeszedte magát. A Napoli és a Genoa legyőzése legalábbis biztató a közeljövőre nézve! Persze, vérmes reményeim nincsenek, de szorítok, hogy megint legyen olyan ütőképes a csapat, mint Delneri idejében! |
2011-09-26 13:11.14 |
Corneau filmjei közel állnak a szívemhez. Nem volt nehéz ráhangolódni még erre a kicsit szokatlan tempójú filmjére sem. Az akciódús nyitányt követően a tombolóból csendes őrültbe átváltozó Depardieu és a türelmét mind jobban elveszítő Motand közötti feszültség lesz a központi téma, Lanvin nyomozása gyakorlatilag lényegtelen, szükséges rossz - a történet követeli csak meg. Kár, hogy a kettejük közti játszmára épülő sztori elfojtja a mellékszereplők lehetőségeit. Galabru rutinosan pörgeti le a tőle megszokott cinikus karaktert; Anconina, Lanvin, de még Deneuve sem tud gyakorlatilag kibontakozni, annyira elnagyoltak a karakterek, annyira semmitmondóak a jeleneteik.
A '70-es évek jellegzetes (főleg francia területről származó) krimijeinek egyik utóvédje ez a film, kicsit több és összetettebb drámai szállal; akár összefoglaló jelentőséget is tulajdoníthatunk neki. Ügyes munka. |
2011-09-26 12:53.33 |
A kortárs színészek közül - Daniel Auteuil és Javier Bardem mellett - a legnagyobb kedvencem. Egyszerűen mindent el tud játszani. Hiperérzékeny alakításait ráadásul tényleg remek filmekben kamatoztatja. Csalódást még nem okozott, bár a Dan Brown-sztorihoz még az ő szereplése sem hozta meg a kedvem. |
2011-09-23 14:39.24 |
Gertler ügyesen csűrte-csavarta úgy a dolgot, hogy ma a "korszakot" nevetjük, de akkor is átmehetett a cenzúrán - (látszólag csak) a feketézőket, a túlzott fogyasztókat, a nép ellenségeit gúnyolva.
Petresst szerencsére nem nagyon hagyták magára a színésztársak, mindig áll mellette valaki, (Gábor, Gózon stb.) hogy elvonja a lányról a figyelmet. :-) Most elképzeltem, ahogy P.Zs. kiáll a világot jelentő deszkákra Hamlet híres monológjával a szájában... Brrrr! |
2011-09-23 12:48.36 |
A titkárnő szerintem Buttykay Emmi volt.
Ma már kicsit (nagyon) szájbarágósnak hat az üzenetközvetítés módja, de végülis "így szübtilis, ahogy van." =) |
2011-09-22 15:28.28 |
Azért ez bőven többről szól, mint pusztán az angol fociról! Az csak a miliő, a díszlet. Emberi kapcsolatok kusza gubancos szálai erezik be a történetet mindenfelől, nem egy drámai erővel hat a figyelmesebbek idegrendszerére. Nem mondom, előny, ha a körítés is érdeklődéssel tölti el az embert, de nem követelmény.
Egyébként elég fura, torz lett a magyar címe ennek a filmnek (is), hiszen nem hogy nem volt elátkozott a tárgyalt időszakban a Leeds, de a klub történetének egyik legsikeresebb fejezetét láthatjuk. Az 'átkozott' jelen esetben találóbb lett volna, Brian Clough érzelmeit tükrözné a csapat iránt! |
2011-09-22 12:07.05 |
Egy kis móka a halaknak!
Az egész műfajt röpteti és kikacagja! http://www.youtube.com/watch?v=9xi4O4RvlnQ&feature=related Lehengerlő előadás! |
2011-09-22 11:53.01 |
Zenei zsenije a 'Nunsexmonkrock' albumon ütközött ki igazán. Pl. http://www.youtube.com/watch?v=6mnmiANZlqE
Sajnos, többnyire egyszerűbb punk-rock dalokat dobott azért piacra az ilyen pszichedelikus témák helyett. Persze, azok is jellegzetesen 'ninahagenesek'. Ereje, különlegessége amúgy is a hangjában rejlik. Koncertjein, klipjeiben megejelenésével a polgárok pukkadását segítette elő. Később, persze, lehiggadt (ő is): http://www.youtube.com/watch?v=c0eSY2iyT9E |
2011-09-21 09:30.24 |
Értem én, mire aggatják rá ezt a kifejezést: "művészfilm", csak nem szeretem használni =)
Az én olvasatomban inkább olyan, mint egy lufi. Míg egy 'romantikus film' vagy 'krimi' meghatározásánál a cselekmény fő vonulata, témaköre felsejlik a befogadóban első ránézésre, addig a 'művészfilmhez' inkább csak negatív kritériumokat rendelhetünk. Nem a tömegeknek készült, nem az általában megszokott módon tálalja a történetet stb. stb. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy pl. a mondanivalója különbözteti meg a csupán szórakoztatni hivatott filmektől, hiszen nem egy akad köztük, mely inkább hat az érzelmekre, mint az értelemre. S kommersz filmekben is felbukkan gondolkodást serkentő szál. Amiket leírtál, hogy nem jelent feltétlen minőséget stb. az evidens, dőreség lenne vitatni, ahogy a 'jó' és 'rossz' jelzőket is csupán belső használatra készítheti az ember. Ezek sem alternatívái a kifejezésnek. Az én meglátásom szerint készítenek ilyen-olyan stílusú filmeket - eltérő művészi színvonalon, s ahogy nem címkézik fel egyiket sem pl. a "giccsfilm" címkével, ami a szóban forgó meghatározás ellentettje lehetne mondjuk, úgy számomra ennek a létjogosultsága is erősen megkérdőjelezhető. Persze, mondhatod, hogy ez magánügy, s igazad is lenne. Épp csak kiírtam magamból. =) |
2011-09-21 08:48.59 |
Belfegor a Pokolból - ha jól emlékszem... |
2011-09-20 09:28.02 |
Szerintem Angelikának van igaza - felesleges beskatulyázni az alkotásokat. Legtöbbször nem is lehetséges, így születnek a horror-vígjáték-dráma-életrajzi-szomorúfilmek és társaik. Ha mégis nagyon akarjuk azt a skatulyát, akkor is alapvető - bár gyakori - hiba a "művészfilm" kifejezés, ahogy "művészregényről", "művészfestményről" vagy "művészdalról" sem beszél senki. A filmkészítés is művészetnek indult, s ha valaki (készítő) eláll ebbéli szándékától, az ő produktumát kellene felcímkézni 'kommersz', 'ponyva' stb. jelszavakkal. (Bár elég elnagyoltan fogalmaztál, de szerintem te leginkább a művészieskedő(!) filmekre gondolsz - amiknek világáról, kifigurázásáról zseniális film készült 'Kiságyúk' címmel, Nikolaj Lie Kaas és Ulrich Thomsen főszereplésével! Ajánlom, ha meg nem sértelek, figyelmedbe!) |
2011-09-12 09:20.19 |
Örülök, hogy találtál ínyedre valót =)
Mellékelek még három, ismertebb előadót, akik talán valamelyest közel állnak Lourau világához. http://www.youtube.com/watch?v=Js3QXfQHvlo&feature=related (Hadouk Trio: La course des nuages) http://www.youtube.com/watch?v=eCQ89diiq5Q (Weather Report: Herandnu) http://www.youtube.com/watch?v=3jG20EvOyFg (Ian Carr: Hector's House) És két kedvenc filmzenét: http://www.youtube.com/watch?v=suzboAVv4YY (Branford Marsalis: Mo' Better Blues) http://www.youtube.com/watch?v=zrW0RhQ4kxQ (Slim Gaillard: Selling Out) Hátha örömet szerez valamelyik – ha még nem ismerted volna ezeket! :) |
2011-09-09 15:04.25 |
A kétarcú ember mitológiája az önmeghasonulás története.
Rousseau azt állította, az ember természeténél fogva jóságos. Dr. Jekyll megérzi, hogy bár Isten is, de az ördög is mélyen, a szívében bújik meg. Ennek következményeként az emberi szívben mérhetetlenül nagy lehetőségek szunnyadnak a rosszra és a jóra egyaránt. A szíven kívül nincs sem Isten, sem ördög, hanem csak egy esztelen, céltalan világ, amelynek élő teremtményei egymással birkóznak, a vágy, a bujaság és a halálfélelem szörnyű viaskodásában. Isten és az ördög ezek szerint elfér az egyes emberben, és semmi hatalmuk nincs az emberen kívül, hanem mindketten az emberben, az emberen keresztül vihetik véghez szándékaikat. Minden egyéb csak szokás, szabály és építmény, amit az ember a vágy és a halálfélelem hatalma alatt emelt magának. Dr. Jekyll és Mr. Hyde összevarrja, amit Frankenstein kettévágott. Ezúttal nem a gonosz, az ördög keresi az embert, hanem fordítva. Az őserő (a démon, a vámpír, a zombi) a szépségre vágyik, amikor emberré akar válni; de nincs híd kettejük között. Most viszont nincs szakadék: az emberben magában rejlik a titok. A titok, mely nem hagyja kielégülni a szépben, a nyugodtban, a boldogban. Keresésre, szüntelen kutatásra ösztönzi! Dr. Jekyll azt látja, hogy az ember ma már minden tud lenni, csak lenni nem tud. Keressünk tehát, ássunk le magunkba, ha célunk az élet újrakezdése! Faust is ezt teszi. A legfontosabb: ha az ember elkezd keresni magában, ne borzadjon vissza semelyik szinttől se, szembe kell néznie a legmélységesebb énnel. Minden az emberben, belül dől el! A végeredmény szempontjából pedig mindegy, hogy a személy-e a hibás vagy a társadalom, az egyén-e a túl bátor vagy a társadalom a túl gyáva. Dr. Jekyll két szérumot is kikísérletezett, mivel elmélete szerint az emberben két külön lény keveredéseként él a jó és a gonosz. A test csak külső megjelenési formája az erősebbnek, amely uralja a szellemet, s e két lény külső beavatkozással elkülöníthető egymástól. A doktor úgy érzi, benne túlsúlyban van a jó, ezért a szunnyadó gonoszt fogja életre kelteni. Az ekkor tapasztalt katasztrófa az, hogy az ember önmagában meglelte az emberi teljességet, a két erő kiegyenlíti egymást, az egykori „szakadék” mindkét partja egyformán vonzó és taszító. DE nincs már társ, barát, szerető, aki hasonlóképp megélné a teljességet. Úgy van, ahogy Panait Istrati írja a ’Cosmá’-ban: „Tudd meg, hogy csak a közönséges érzékeket lehet megosztani és együttesen birtokolni. Mihelyt nagyon boldog az ember, egyedül marad; és akkor is egyedül marad, ha nagyon boldogtalan. Mint ahogy bárki beugorhat veled egy kis gödörbe, de a szakadékba senki sem követ." Később pedig az ördög karmaiban vergődve elhatalmasodik az emberben a démoni én. Nem lesz két princípium, csak a gonosz. S az fal, ameddig van mit. A többi mind csak kosztüm, elkendőzés. |
2011-09-07 09:26.21 |
Kedves Angelika!
Kérésedre, ami gyorsan eszembe jutott, íme: (Az első kettő még német.) Remélem, találsz köztük kedvedre valót! http://www.youtube.com/watch?v=rlZwHch_JR4 (Amon Düül II: Kanaan) http://www.youtube.com/watch?v=Tdhyq41qpS4 (Tomorrow's Gift: Tenakel Gnag) http://www.youtube.com/watch?v=wN85ZaWo-Ls (Julien Lourau: La boucle) http://www.youtube.com/watch?v=Nq3Wsb6VzUI (Tea & Symphony: Terror in My Soul) http://www.youtube.com/watch?v=EVrUy6pi6FI (Malicorne: Le galant indiscret) http://www.youtube.com/watch?v=s8cIQ0UYxxc (Spirogyra: Cogwheels Crutches And Cyanide) http://www.youtube.com/watch?v=8TgnPhLH_UM (Kids Eat Crayons: Masturbation Day Parade |
2011-09-06 16:01.36 |
Ugye? Szerintem is.
Nagyon sok változatos produkció született a '60-as évek végén, a '70-es évek elején Skandináviában, Olaszországban is, amik nem nagyon jutnak el a szélesebb közönséghez. Kb. 20 éve gyűjtögetjük ismerőseimmel ezeket. Most már azért könnyebb ismerkedni velük, a youtube-on sokmindenre rá lehet bukkanni véletlenül is, ha egy adott dal mellé ajánlott listát is van ideje, kedve szortírozni az embernek. |
2011-09-06 14:28.14 |
Kedvenc német zenéim a '70-es évek elejéről. Egy kicsit kapcsolódnak a német némafilmek világához. Nosferatuék a 'Willie The Fox'-ban idézik meg legélesebben a film atmoszféráját, nagyon finoman lelassulva, ijesztegetésmentesen, Rufus Zuphallék viszont megmutatják, miként lehet fuvolával megjeleníteni a kaján Ördögöt/Mefisztót! =)
http://www.youtube.com/watch?v=aqkaJ7jgfdg http://www.youtube.com/watch?v=jnOiZiQCt5I |
2011-09-05 09:11.01 |
Kb. annyival jobb 'A közellenség'-nél, amennyivel Muni cizelláltabb, ügyesebb, mélyebb színész Cagney-nél. A két film nagyon hasonló (módon és célzattal készült), gyakorlatilag ugyanaz a felhívás indítja mindkét alkotást. |
2011-09-01 11:45.25 |
Olyan, mintha két Agatha Christie-művet: 'Az alibi' c. regényt és 'A vád tanúja' c. novellát összegyúrnánk, s a főbb motivumaikat a kornak megfelelően modernizálnánk. Nekem kicsit sok volt a jóból. |
2011-09-01 11:41.54 |
Jameson - a kategóriájában - nekem is az egyik nagy kedvencem!! =) |
2011-08-26 12:24.21 |
gyakorlatilag ugyanaz a dramaturgia, mint a 10 évvel korábbi Holdra szállásnál. A tudósok egy csoportja elindul egy forradalmian új módszerrel meghódítani az ember nem lakta, ismeretlen világot. Ott bohóckodnak, örömködnek, kitombolják magukat, ünneplik a sikert.
Lényeges különbségnek látom azonban, hogy míg a szeleniták nem örülvén a betolakodóknak, rögtön támadólag lépnek fel, itt a jégóriást a tudósok kezdik el dobálni felsőbbrendűségi tudatuk folyományaként vagy egyszerűen csak félelmükben. Jön a rémület, hogy az Óriás (a Természet) sem fegyvertelen, könnyedén el tudja pusztítani az orruknál messzebb nem látó embereket. De egy tudós megmenekül, s ágyújának köszönhetően az Óriás jó kutyaként kipottyantja a már lenyelt embereket is. Természetesen tudósaink nem tanulnak még a maguk kárán sem - ennek eredménye a fürdő. Méliés végül mégis megsajnálja tudós figuráit, a repülővel érkező társuk kimenti a rosszabb sorsra érdemes okostónikat. |
2011-08-25 09:08.51 |
Érdekesen csűrik-csavarják. Itt-ott kicsit kidolgozatlan, ami nem meglepő, hiszen vagy három film anyagát próbálták belesűríteni ebbe a két órába; de azért így is különbnek érzem az átlagostól.
És még Matt Damonnak sem sikerült nagyon elszúrnia kifejezéstelen maszkjával az összhatást. Bár, amikor mindkét kezét zsebre vágva áll ki az esküdtek elé megtartani a beszédjét... |
2011-08-25 09:00.25 |
Eszeveszett haláltánc, tombolás a film elejétől a végéig. De már olyan mértékű, hogy belefúl a pózolás mérgező levegőjébe.
Egyértelmű, hogy Zulawski Godard és Blier vállára kapaszkodott föl, hogy elkészítse ezt a filmet, s ha stílusukat sikerült is (úgy-ahogy) átemelnie, kompozíciószerkesztő képessége az említettekével köszönő viszonyban sincs. Esetenként (többnyire) annyira ripacskodóak a színészek, a sokkolás szándékán túl csak a légüres teret kínálóak a jelenetek, hogy másként nem is tudtam nézni, mint paródiát. Ez természetesen nem lenne baj, de ugyanaz az őrület köszön vissza ismét és ismét, ugyanazokat a köröket futják szegény színészeink. S ami egy szkeccsben működik, 90 perc alatt vontatottá válik, mivel egyhelyben topog, s ezzel vissza is kanyarodtunk a szerkesztési problémá(im)hoz. |
2011-08-22 15:30.40 |
Hogy egy művész milyen ember a magánéletben, sokszor nehezebb megítélni, mint gondolnánk. Rengeteg hamis propaganda, dezinformáció kering a kiemelt személyekről, sokszor azon múlik, a rendszer, amiben felnövünk, miként szeretné látni az illetőt. A kommunista érában természetes, hogy kígyóval, békával dobálták Lenit, pedig ha megnézzük pl. 'A harag napja' c. rövidfilmjét, a nemzeti szocializmus reklámozása eléggé háttérbe szorul, nehezen mutatható ki. Inkább a modern német hadsereg felépítését vetíti elénk. Rövid ideig ugyan, de Wagnert is náci zeneszerzőnek bélyegezték, lévén Hitler legnagyobb kedvence. De gondolhatunk pl. Jellasicsra, a nálunk "gyávára", akinek Zágráb (róla elnevezett) főterén lovasszobra áll, vagy Senecára, aki Nérót nevelgette (de mivé?), ahelyett, hogy megfojtotta volna álmában. Filozófiai munkásságát mégsem ez alapján ítéljük meg.
S hogy a német filmekhez is kicsit kapcsolódjak: akiket semmiképp nem szabad kihagyni a téma boncolgatásakor, s még nem hangzottak el: 1. Wegener, aki már a '10-es években elkezdte bontogatni a német film misztikus vonalát, mely a későbbi thrillerek és horrorok alapjainak tekinthetőek ('A prágai diák'; 'Gólem'). 2. Murnau a tragikusan fiatalon meghalt rendező, aki egyrészt betetőzte a korabeli ('20-as évek) német filmgyártásának fentebbi vonalát ('Nosferatu', 'Faust'), de ezen túlmutatva új ösvényeket is keresett, mint pl. az általam legnagyobb művének tartott, romantikával és társadalombírálattal egyaránt fűszerezett 'Virradat' c. filmjében. 3. Fritz Lang neve már elhangzott az 'M', illetve a 'Metropolis' kapcsán, azért úttörő mivoltát Wegener mellett mindenképp kihangsúlyoznám, s alátámasztanám 'A fáradt Halál' c. munkájával vagy a Mabuse-filmekkel. Emellett nem elhanyagolható tény, hogy Amerikában is jobbnál jobb filmeket készített, ha nem is olyan jelentőseket, mint még otthon. Ez alól azonban a legmesszebbmenőkig kivétel, szirt a dombok közt az 1936-os 'Téboly' Spencer Tracy-vel és Sylvia Sidney-vel a főszerepben. |
2011-08-19 09:09.47 |
Igen, sok kiváló, elgondolkodtató, pazar novellával is előrukkolt Christie mama hosszú írói pályája során, bár én 'A titokzatos Mr. Quinn' sztorijait nem sorolom ide - legyen ez az én problémám. Emellett mégis fenntartom, hogy a regények (Kismalac, Karácsony, Függöny, Indián, Níluson, Expressz stb.) magasságáig egyik sem szökik fel - népszerűségben. (Hogy valakinek ez vagy az a rövid írás jobban tetszik, az természetes. Szerintem is például 100x inkább a 'Herkules munkái', mint 'A frankfurti utas'.) |