Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Ébredések - TV4, 23:50 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 00:00 |
Egy hölgy arcképe - Cinemax2, 00:11 |
Venom - Viasat3, 00:25 |
Jesse Stone - Az ártatlanság vélelme - Film4, 00:35 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Scherer Péter (63) |
Gálffi László (72) |
Miguel Sandoval (73) |
Missi Pyle (52) |
Harry J. Lennix (60) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Mark 13 |
Robert Hirsch |
2012-02-28 07:38.11 |
Szívesen! =) Szerintem ne hezitálj tovább! |
2012-02-27 10:40.13 |
Egészségedre! ;)
Akkor még megdobom egy Zebdával: http://www.youtube.com/watch?v=DJYOF9awg-U Hátha... (A lancasteres Dr. Moreau iránt aztán villámgyorsan elpárolgott a lelkesedésed...? Vagy beszerezni nem sikerült?) |
2012-02-27 09:30.41 |
Míg a többiek kávé- és cigarettaszünetet tartanak, King Crimsonnal töltődöm fel.
http://www.youtube.com/watch?v=fGiOYVG2jBQ Kevés dal hat ennyire megnyugtatólag cafatokban lógó idegeimre, mint ez. |
2012-02-20 09:40.23 |
Egy panoptikumnyi riasztó alak vigyorog és/vagy bambul a nézőre e népmesében egy társadalomszeletről, amelyben minden egyes szereplő droidszerűen otthontalanul mozog.
Hol jó ez bárkinek? A beteg(?) humor talán a válasz, amely nem a zsigereket célozza (elsősorban; hiszen a készítők itt-ott az alpári megoldásoktól sem határolódnak el). A górcső alá vett figurák minden elmebajuk ellenére csak annyira karikírozottak, hogy az életből vett mintákat helyből felismerhessük (mint egy népmesében, ugyebár). A friss szemléletmóddal rendelkező szerzők precízen, egyben szemet gyönyörködtetően egyensúlyoznak a maguk teremtette világ kötélpályáján. Könnyen elgondolkodtató szórakozás. |
2012-02-20 08:29.44 |
dEUSt.
"A régi, az új és a halálos" :-) http://www.youtube.com/watch?v=j1DZ3vx-TXE http://www.youtube.com/watch?v=DaJFEY371QE http://www.youtube.com/watch?v=h3r7Oo0Fs-8 |
2012-02-13 17:53.29 |
Hát, dvd-n, igen. Kölcsönadhatom, ha Fehérváron jársz vmikor... |
2012-02-13 16:28.38 |
Lassú és érzelmes. Nincsenek benne nagy dumák, szállóigévé vált idézetek. Nem egy tipikus Scorsese-film. A sztorival, gondolom, tisztában vagy, a színészi játék az, ami emlékezetessé teszi. Bursytn mellett Keitel is káprázatosan hozza a kétarcú figurát. Jodie Foster meg nagyon laza... Spanyolul fiúhangon szólal meg; lehet, hogy nem ismerték fel? =) |
2012-02-09 13:07.05 |
A legkorábbi filmélményem, amire vissza tudok emlékezni. Se mesék, se westernek nem maradtak úgy meg, mint az a kerítésen lógó, összebilincselt kéz...
Hitch első remek suspense-e ez, kedvelt témájának letéteményese (ti. egy ártatlan ember üldöztetése, kálváriája), kisebb hibái ellenére is legkiemelkedőbb némafilmjének tartom. A hátérrajz meglehetősen elnyújtott, a jellemek ekkor már azért árnyaltabban jelentek meg sok filmben (pl. a nagyképű felügyelő elég üres,sematikus figura), de Novarro misztikus jelenléte, a feszültség átgondolt adagolása és a végkifejlet feledteti a gyengébb láncszemek korrózióját. |
2012-02-09 11:19.03 |
Úristen! Ez is mekkora klasszikus! Simándy pertu az 'M'-mel. Hogy, ha csak egy percre is, ha csak egy pillanat erejéig is, de szánjunk egy sorozatgyilkost, együtt érezzünk vele, ezt kisajtolni akkor is csak nagyon ügyes munkával lehet, ha egyértelmű, hogy az illető nem gonoszságból, se valamely anyagi vagy szellemi érdekből követi el tetteit, hanem egy torz impulzus, egy lelki defektus készteti rá. Böhm ugyan nem olyan látványosan éri ezt el, mint Lorre, sokkal finomabb eszközökkel ábrázolja a benső tusakodást. Az ő rögeszméje persze lényegesen tudatosabb, ezért nyugtalanítóbb is. Mások kínzásával kínozza magát és nem csak a csapdában szenved. Sőt, gyakorlatilag megnyugvást jelent számára "verem", maga ugrik bele.
Olyan alkotókra hatott a már lentebb említetteken kívül, mint Jean-Pierre Jeunet, Roman Polanski, Michael Patton vagy John McNaughton. Brian de Palma is csak megközelíteni tudta szerintem, utolérni nemigen. |
2012-02-08 11:10.04 |
A 'Bombasiker'-rel melegítettem be 'A némafilmes'-re. Ez a másik (általam ismert), jóval a némafilmek alkonya után elkészült tisztelgés a műfaj előtt. Érdemes volt, érdekes volt, hiszen a két munka gyakorlatilag kiegészíti, ellenpontozza is egymást.
Míg a '76-os filmben sokkal ügyesebben vitték vászonra a korabeli mozgásdinamikát, a 'The Artist'-ban inkább csak az ez irányú szándékot lehetett tapasztalni. Mellbe Rúgszék viszont a fekete-fehérséget nem merték bevállalni - persze, mondhatni, épp ez a különlegessége: egy színes némafilm. Az ő alkotásuk a jelenben játszódik, míg a most vetített visszautazik a némafilmek korába. A téma is nagyon különböző. A vígjáték a századelő humorából táplálkozik, alaposan megfűszerezi sztárokkal (Newman még kerekesszékhez kötve is versenyez =D, Reynolds saját maga kifigurázásában nagyon tetszett), az egész inkább egy jól kidolgozott gegfüzér, kiemelt üzenetet mellőző főhajtás. Hazanavicius mozijának ereje viszont éppen a történetben rejlik, ami már önmagában is unikális: némafilm a némafilm hanyatlásáról. Az elején kicsit lassan csordogál, meg is ijedtem, hogy leragad a 'Kobra' és 'A züllés útján' típusú filmeknek állítva csupán emléket, de egyáltalán nem ez történt. A hangos filmekre való átállás kiváló parafrázisa a múlandóságnak, az állhatatlanságnak, gyökeresen új stílust követelt a befutott sztároktól is, akik többségükben elvéreztek ezen a talajon. Szóval, egy mindenki által ismert, épp ezért kiszámítható cselekmény, mégis elevenen hat az eltalált rendezésnek, a parádézó színészeknek köszönhetően. Hiszem, hogy maradandó értékeket képvisel. |
2012-02-07 13:57.57 |
Én a 'Torzók'-ra tippelek. |
2012-02-03 10:32.44 |
Malle megrendezte Moreau-t mint modern Madame Movary-t. (A malliteráció medvéért.) Mindegyikük mutatott már magából maradandóbbat; megtekinthető, mégsem munkásságuk magaslata... |
2012-01-31 16:24.25 |
A zenei aláfestés meg a fényképezés szerintem korát meghaladó színvonalú. A történet kicsit tejfölösen csordogál... Kár. |
2012-01-31 14:57.45 |
Egy kis csemegét az Aranykorból.
Itália, tengerpart, napsütés - s közben ki sem mozdultam az irodából... http://www.youtube.com/watch?v=LTKq-oHiCg8 Locanda delle Fate: Vendesi saggezza |
2012-01-26 14:49.29 |
Ez egy elég tragikomikus "vígjáték" azért. Viccesen fogalmaznak, ma is frissnek ható, pörgő dialógusokban láttatják a színészek (és a rendező), hogy bárhogy is kapaszkodna lelkünk a természetfeletti ideák polcába, azért csak maradunk "sárkányfog-vetemény". A téma a férfi-nő kapcsolat groteszksége (szükségessége kontra lehetetlensége) körül izeg-mozog, ahogy azt a svéd géniusztól már megszokhattuk.
Szerintem jót tett a filmnek, hogy Bergman ilyen humorosra vette a figurát, felénk az időnek másra van étvágya... ;) |
2012-01-25 13:22.53 |
Szerintem is inkább az életösztön munkál Kasparban, semmint bármilyen irányú megfontolás, gondolatmenet lefuttatása. Nem akarok ilyen halál-, illetve öngyilkosság-közeli helyzetbe kerülni, eddig el is kerültem, így nyilván nem is tudhatom, mi játszódik le az ember fejében ilyenkor. Azért ha csak a filmes előzményekre gondolok - hasonló szituációban (Három szín: fehér; Bolond Pierrot), többnyire visszakozik/visszakozna az ember, legyen bármilyen elszánt is... |
2012-01-25 12:24.13 |
A cím tragédiát sejtető.
Franciaország, 1957. Az európai filmgyártás kátyúban vergődik. Mi lehet a kiút? Hihetetlen izgalmakkal sokkolni a nézőt? Szelíd romantikával fordulni vissza a '30-as évek zseniális francia filmjeihez? Az "újhullámosok" csak holnapra ígérkeztek, de addig is tenni kéne valamit. Louis Malle egyik legjobban sikerült filmjével rukkolt ekkor elő - szinte a semmiből. Második filmje ez a rendezőnek, és olyan, ekkor még alig ismert színészek szárnypróbálgatásainak lehetünk szemtanúi, mint Jeanne Moreau vagy Lino Ventura. Nem túl dark noir, csavaros történet reális, hétköznapi környezetbe ágyazottan. Cherier felügyelőről kijelenthetjük, hogy Maigret tanítványa... (Akár Simenon is írhatta volna a forgatókönyvet.) Pech, hogy egy nyavalyás telefon, egy türelmetlen portás (és persze az emberi feledékenység) miként változtathatja át a remélt boldogságot rémálommá. Meglepően csendes film (a címe és a zanza után), ahogy a fogadtatása is az. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy Godard, Truffaut, de még Chabrol is a Malle által megkezdett ösvényen indult el. Szerencsére! =) |
2012-01-25 12:01.14 |
Remekül ötvöződik ebben a filmben a komikum és a tragikum. Arisztophanesz a köbön. (Na jó, de legalább annyira jó.) Aki csak röhög rajta - irigylem, mert nem találkozott még hasonló típusú fúriával vagy papuccsal. Akit borzaszt (nyilván nincsenek sokan), mert nem jött át a gúny, avagy éppen személyesen érinti, sérti - sajnálom.
(Nekem azért a festménytrancsírozós jelenet 15 év távlatából is hihetetlen elevenen él az emlékezetemben - szívbemarkolóbb sok háborús filmnél. Közben persze Alfredo úgy lapít az ablak alatt, hogy nehéz eldönteni, sírjunk vagy nevessünk.) Dicséret a forgatókönyvírónak és a feladatukat hiperrealistán megoldó színészeknek. Hoffman itt is tündököl - egy számára (kicsit) szokatlan szerepkörben. Szeretem ezt a filmet. |
2012-01-17 15:26.46 |
Kevin Spacey kapcsán: ha teheted - biztos teheted -, nézd meg a 'Krízispont'-ot (Margin Call)! Szerintem a 'Szigorúan bizalmas' mellett a legjobb Spacey-alakítás érhető tetten benne. Bár nekem egyáltalán nem kedvencem... |
2012-01-17 10:12.34 |
A '70-es évek vitriolos vígjátékai után a '80-as években romantikus, nosztalgikus, mélyebb filmek termettek, Woody Allen amerre járt. '92-ben aztán újabb stílus- és szemléletváltozást tapasztalhattunk tőle. A film noir típusú krimik újraélesztőjeként ünnepelhetnénk, ha fergeteges humora és a mindig a cselekményen túlnövő verbális ereje nem helyezte volna új alapokra, nem szaggatta volna ízekre a műfajt. Az első (és szerintem egyben a legsikerültebb is) ilyen munkáját, az 'Árnyak és köd'-öt követte 'A rejtélyes manhattani haláleset'.
Az izgalom miatti körömlerágást nyugodtan elfelejthetjük! A hétköznapi életének egyhangúságába tíz körömmel kapaszkodó Allen az elképzelhető legantibb antihős; a csinovnyik, Oblomov és Garfield asztaltársaságához tartozik. A baj csőstül érkezik az életébe, hiszen nem elég, hogy a szomszéd nője mindig zöldebb, pláne, ha elhalálozott, de a neje felcsap magánnyomozónak, szakadékká mélyítve a kulturális érdeklődésük és habitusuk okán amúgy is meglévő árkot. A noiros elemek beszüremlésével aztán nem csak a műfajok között kezd ugrálni a rendező, de tágabb értelemben a mozivilág és a valóság között is. Az események következtében persze egyre elmosódottabb lesz a kettő mentén a határvonal. Többé-kevésbé mindenki kiesik a szerepéből, a kaland, (a poénözön miatt a nézők számára is) játék magával ragadja őket. Nem véletlen a betetőzés helyszíne sem tehát, ahol hús-vér életünk elegyíthetjük a vászonléttel, a kiérdemesült moziépület. Az lenne a furcsa, ha nem noirt vetítenének éppen, 'A sanghaji asszony' tükrös jelenetét, mely előtt - tartva a film ambivalenciákra épülő hangulatát - egyszerre tisztelegnek és gúnyolódnak hőseink. Nincs Allen-film szerelmi szál nélkül, ami ez esetben kísértetiesen hasonlít a 'Férjek és feleségek'-ben elénk tárt folyamattal, csak az itteni és ottani karakterek jellembeli különbségei árnyalják motívumaikat. Keaton visszatérése Woody oldalára mindenképp izgalmas adalék a valóság és a játék cuvée-jének kielemezhetetlenségéhez! =) |
2012-01-17 09:34.23 |
Talán nem a legfontosabb aspektus, de ha Dead Kennedys csendül fel egy filmben (főleg ilyen szervesen épülve az alkotásba, mint itt), az már rossz picture nem lehet!
Hiába, a szürke eminenciás Dunne-nak Scorsese volt a mestere! (Nem mintha ez az áldott tehetsége nélkül bármit is számítana...) Kill, kill, kill, kill, kill the poor, Kill, kill, kill, kill, kill the poor... (Aki drogos filmre számított és ezért áll értetlenül a cselekmény előtt, annak azt javaslom, ne olvasson filmezés előtt ismertetőt, de legalábbis kellő kritikával kezelje azt, hiszen minimum 40%-uk megtévesztő, funkcionális analfabéták fogalmazásai.) |
2012-01-17 09:17.22 |
Nekem meg pont a legidősebb Marx-fivér a kedvencem. Ebben közrejátszhat, hogy az ő figurája a legkevésbé teátrális, de az bizonyos, hogy az ő humorról vallott felfogása áll hozzám legközelebb. Nagyon közel...
Chaplinre visszatérve: a nálunk dvd-n megjelent filmjeit mind ki tudod kölcsönözni a VMMK-ból (megyei könyvtár). |
2012-01-17 09:14.04 |
Pár héttel ezelőtt zajlott Spielberg rendezői attitűdjéről egy kis eszmecsere. Abban többen érveltek, hogy kellenek SS filmjeibe a nézők szellemi képességeit a lábasjószágokéval azonos szinten feltételező jelenetek, mert sokan nem értenék meg a mondanivalót.
Ez a film fényes bizonyítéka az ellenkezőjének. Legalábbis én így látom. A tipikusan SS-i téma tökéletesen mentes a fentebbi allűröktől, ráadásul az emóciókkal is követendően zsonglőrködik a rendező. Véletlenül sem engedi az érzelmességet érzelgősségbe átcsapni, az elemi erejű szenvedélyt bugyuta szenvelgéssé alacsonyodni. (Egyedül az Aibivel birkózó rendőrt éreztem túlzásnak.) S a színészvezetésben is Tate Taylor fényévekkel előzi meg nagy nevű elődjét! (Spencer, Howard, Chastain, hú...! Játékuk nekem Vittorio de Sica legeltaláltabb rendezéseit juttatja eszembe.) Nem mintha ez lenne az első ilyen felépítésű film, de a kétkedőknek elég egy pillantást vetni a jegyeladási listákra, és máris kiderül, hogy a spielbergi infantilizmus nélkül is tisztán értik az emberek az ilyen megható, emberi mozikat! Nagy kő esett le a szívemről! =) |
2012-01-17 09:00.28 |
Elég vegyes benyomásokkal keltem fel a 'Zulu' végén függőágyamból. A színészi játék és az események drámaisága harcolt bennem a (feltételezem) alacsony költségvetésből fakadó hibákkal, hiányoságokkal és a gyakran túlságosan is megkoreografált csatajelenetekkel. Ám ahogy Caine-ék skandálták József Attilától a 'Nagyon fire'-t és az ezután csattanó maszlag miatt - bár Zrínyiék is így jártak volna Szigetvárnál - felfelé kerekítettem a részpontokat. |
2012-01-10 14:24.11 |
Cary Grant egyik legjobb filmje!!
Lang 'Téboly'-ának light verziójában nem a drámaiság dominál, sokkal érzelmesebbre hangolták a film nyelvezetét. Ettől "szórakoztatóbb" is lett, természetesen. A főbb szerepeket játszók mind nagyon jók, ami azért is fontos, mert a rém egyszerű mondanivalót gyakorlatilag az ő játékuk hitelesíti, adja el. Ha nagy szavakat akarnék használni, úgy is fogalmazhatnék, hogy ezt Capra vagy Wilder sem rendezhette volna jobban. Egy kis keserű íz marad csak a film végére, hogy Grant sármőr idolja nem engedhette meg magának, hogy a nő ne az övé legyen... Ezt persze mindenki tudta (a korabeli közönség a moziban el is várta!), de akkor is! A forgatókönyv azért ügyes, ha valakinek három perccel a vége előtt kellett kiszaladnia a mosdóba, az hoppon maradt! Kár, hogy ilyen kretén, a történethez még a legmerészebb gondolattársítás útján sem kapcsolható a magyar címe! Ennyi erővel 'Számos bakterián számtalan bakter íján' is lehetett volna. |
2012-01-10 14:03.19 |
Egy barátomnál, kivetítőn. |
2012-01-04 12:53.39 |
Én is így gondolom. Ha a konkrét politikai torzításoktól eltekintünk, "csak" a közösség összetartó erejére figyelünk, hogy egymásért nem csak ideológiamentesen, de még a más nézeten lévők is kiállnak (s ebbe még a parancsra pofozás is belefér - fricskát mutatva 'Az ötödik pecsét' csúcsjelenetének), egy nagyon jó filmet kapunk. A bunyók megmosolyogtatók, a zene viszont kifejezetten progresszív a korabeli magyar filmek tekintetében. |
2012-01-04 12:45.04 |
Nosztalgikus tisztelgés a némafilmek előtt, melyhez kapunk ajándékba még egy "tündöklése és bukása" tanulságú sztorit. Elsősorban Méliés munkásságába tekinthetünk bele, de azért olyan művek is megjelennek régi ruhájukban, de Scorsese szalagjába öltözötten is, mint 'A vonat érkezése' vagy a 'Felhőkarcoló szerelem'... S az egészet egy kicsit misztikus mese kócolja össze.
Az orvosok és gyógyszerészek az idők folyásán merengéshez ajánlják, nem adrenalinbombaként =) |
2012-01-04 12:18.42 |
Érdekes számomra a film egy marginálisnak tűnő szála. A néger bestselleríró primadonna és az általa "fehér lány"-nak titulált Stone közötti súlytalan "versengés" - melyikük kap kegyelmet? A terebélyes afro-amerikai faji előítéleteket sejtet, de még mielőtt kibontanák a problémában rejlő lehetőségeket, le is kerül a napirendről, John Reese a kapott kegyelemmel a hóna alatt eltűnik a balfenéken. Elsétálhatnánk mi is emellett szó nélkül, de a filmnek épp e szakaszában az 'Út Santa Fébe' c. Kertész Mihály-filmet adja a tv, melyben azért rendesen szakít a rendező az északiak = jó fiúk kontra déliek = rossz fiúk polgárháborús képlettel. Bonyolítja a feladványt, hogy Beresford ekkor már olyan filmeket készített, mint a 'Miss Daisy sofőrje' és az 'Afrika koktél'. A megoldás - szerintem - intuitív, mindenesetre serkentő filozófiai fűszere a mozinak. |
2011-12-25 15:49.15 |
Soha rosszabb karácsonyi filmet! Finom poénokkal. Ustinov csúcs, Bogart is igyekszik szakítani rögzült profiljával, aranyos történet Kertész Mihály dirigálásával! Élmény! |