Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 00:00 |
Egy hölgy arcképe - Cinemax2, 00:11 |
Venom - Viasat3, 00:25 |
Jesse Stone - Az ártatlanság vélelme - Film4, 00:35 |
Törvényre törve - Film+, 01:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Scherer Péter (63) |
Gálffi László (72) |
Miguel Sandoval (73) |
Missi Pyle (52) |
Harry J. Lennix (60) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Rock zene |
Az Alcatrazban - Vélemények |
Rap,Hiphop |
Viccek! - Ha van Valakinek egy jó vicce, vagy poénja, akkor azt itt elmondhatja! |
Lady Gaga - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Az Alcatrazban |
Meredith Giangrande |
2011-05-04 10:12.44 |
Azért ha visszagondolsz a film eleji rablás részleteire (nem csak nyugodtan hagyja elpusztulni társait, de az utolsót ő maga lövi hátba), már nem is olyan hirtelen, sőt még csak váltásnak se mondható, ami lejátszódott Pitman jellemében. Nem véletlen a cím sem, nem egy lókötőt, nem egy fosztogatásból megélni kénytelen csavargót takar. (Csak amíg szüksége volt mások segítségére, Mr. Hyde dr. Jekyllnek adta ki magát.)
Érdekes volt Hume Cronynt a 'Nyers erőszak' után a "másik oldalon" is látni. |
2011-05-03 09:52.38 |
Fura film kerekedett ebből a sztoriból Hitchcock kezei között. Egyrészt végigvonulnak az őrá oly jellemző motívumok, a '30-as évek Hitchcock-filmjeinek kedvenc fordulatai - amik miatt az álomgyárba invitálták. Ráadásul nem is klisészerűen sorjáznak - a holland szélmalom-belső a csetlő-botló repülő-kiképző "magándetektív", a hotel abklakán kimászó, majd a fél személyzetet a szobájába rendelő főhős - mind-mind emlékezetes, Hitch többi munkájától jól elkülöníthető elem, dacára annak, hogy a főhős vagy pl. Fisher alaka erősen hajaz a '39 lépcsőfok', 'A férfi, aki túl sokat tudott' vagy a 'Titkos ügynök' megfelelő szereplőire, ahogy számos jelenet és megoldás is ezt teszi.
Másrészt viszont hódítja a teret a túlcsorduló érzelgősség, amit Hitchcocktól utoljára talán 'A Man-szigeti ember'-ben láthatott a néző. De még ott sem ennyire bántóan. A szerelmi szál a megszokotthoz képest jóval kidolgozatlanabb, csak a felszíni változások zajlanak le rutinszerűen (a lány megtetszik, de ellenszenvet érez hősünk iránt, mégis győz a romantika, de egy affér szétszakítani látszik szerelmeseinket, míg a végén tisztázódik, ami csak tisztázódni akar). Mintha a Mester nem merte vagy nem akarta volna az angliai évődő-civódó párjait az USÁ-ba is magával vinni. Később, persze, megteremti a koherenciát a bűnügyi és a szerelmi szál között, de itt még nagyon külön él a kettő. A leggyengébb részek viszont a háborús, a háborúra utaló megfogalmazások. Itt ugyan még tanúsít némi megértést az ellenfél/ellenség iránt, de az a rádiós beszámoló a londoni bombázás idején... Rendben, hogy a Home of The Brave, Land of The Free mellett remek érzés lehetett megtudni a moziba látogatók százezreinek, hogy ők maradtak az egyetlen fény az Európát uraló sötétség ellenpontozásaként, de azt hiszem, azt nyugodtan kijelenthetjük, Hitchcockot nem a háborús filmjeiért szeretjük. Tehetsége ezekben a filmekben tört szárnnyal rugaszkodna a földtől; amikor figuráival valami nagy igazságot szeretne kimondatni, rendre görcsössé, nehézkessé válnak a más esetekben pompásan működő karakterek. |
2011-04-29 11:07.30 |
Nem rossz próbálkozás. Vélhetően korának egyik, ha nem "a" legkeményebb krimije. A misztikus (vagy tudományos-fantasztikus) vonal ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, sokat nem pepecseltek a kidolgozásával, ahogy Carver kisasszony is igen látványos lyukra vetődés - mind a szerepét, mind magát a színésznőt illetően, de ezeket leszámítva hangulatos a történet. |
2011-04-29 10:55.42 |
Maga a sztori nem rossz, bár különösebben nem is frenetikus. A cselekményvezetés is középszerű. Igaz, a csónakos jelenetnél már kezdtem ráncolni a szemöldököm. Ennyire ostobán viselkedni, mint amit ez a háborús bajtárs produkál, talán még Amerikában sem szoktak. Most akar valamit Enley-től vagy nem? Leginkább csak fenn akarja tartani a nézőkben a reménybeli feszültséget? Utána megyek - hagyom elmenekülni. Továbbra is követem, megint elengedem, és így tovább.
De ami igazán kiverte a biztosítékot, az a zárójelenet volt. Ennyire átabotában, ötlettelenül, csak az érzelmekre hatva "szerkeszteni meg" a csúcspontot! (A pisztolyt görcsösen szorongató ex-katona, aki nem tudja, hogyen kell használni fegyverét! A néptelen pályaudvarra az orruk előtt beálló autó, amit nem vesznek észre/nem vesznek róla tudomást! De nem sorolom!) Gyakorlatilag egy pre-spielbergi, agyilag zokni világot skiccel fel a vászonra a rendező, aki azért ennél sokkal, de sokkal többre volt képes (pl. 'Délidő', 'A hetedik kereszt' stb.)!!!! Nagyon gyenge! |
2011-04-29 10:30.03 |
Én nem láttam annyira "bomlasztónak" a végét. Persze, ez is egy megokolt olvasat, de én sokkal inkább éreztem azt, hogy miként Herkules késsel az oldalában külső tulajdonságaiban kezd a gnómokhoz hasonlítani (csúszva-mászva menekül a sárban), addig az egész filmben jámbor figurák épp az ő (és Kleopátra - hm, neveikben a nagyok között is a legnagyobbak) gonoszságukat "tanulták meg", váltak hozzájuk hasonszőrűvé. Browning próbálja is enyhíteni a dolgot, hogy ne a viharban araszoló kegyetlenek rögzüljenek végkövetkeztetésként - igaz, nem a legügyesebben: Hans szomorkodik és Frieda vigasztalja, hogy ők nem ezt akarták, csak a mérget elszedni Kleótól.
Egyedül az zavart, hogy Frieda meglehetősen iskolásan, könyvízűen adta elő magát (no, nem csak itt, az egész filmben) - bár, felteszem, nem sok jelentkező akadt a szerepére... De ezzel együtt is kiemelkedő mozi! |
2011-04-14 17:37.41 |
Serj Tankiant minden mennyiségben kiállításunk finisében - ráhangolódásképp! |
2011-04-14 09:11.13 |
(Bocsássatok meg, de nem az ára olcsó, hanem maga a kiadvány. Alacsony ár = olcsó.) |
2011-04-05 13:22.28 |
Nekem is ez a kedvencem a 'Charade' és a 'Végzetes rágalom' mellett Audrey Hepburn filmjei közül. A szerepéről írtakkal is a legmesszebb menőkig egyetértek. Stanley Donennek, véleményem szerint sikerült úgy sokat markolnia ezzel a filmmel, hogy sokat is fogott. Ritka kincs! |
2011-04-05 13:16.57 |
Pedig szerintem tipikusan tarros a rendezés. Méghozzá a jobbak közül, amikor még a forma nem kerekedett felül a tartalmon. |
2011-03-25 09:48.49 |
Nem rossz film, bár a kulcsjelenet hangya-hasonlata 15 évvel Harry Lyme a Práter óriáskerekén elhangzott monológja után igencsak gyengére sikeredett.
Nem tudom pontosan megmondani az okát, de ahogy a jelenetek sorjáztak, ahogy a színészek párbeszédeit hallgattam, egyre erősebb izzadságszag lengte be a szobát. Sajnos, nem a feszültségtől fokozódó idegállapotnak köszönhetően, inkább egyfajta erőltetett történetvezetés eredményeképp. De azért nem rossz film... |
2011-03-25 09:37.49 |
Őszintén szólva nekem a vége sem tetszett túlzottan. Azt a tézist volt hivatott tovább erősíteni, hogy minden német velejéig romlott, jaj a szegény amerikai lakosságnak, ha szembekerülnek velük! Hitchcock egyik leggyengébb munkája szerintem. (Bár ennél, sajnos, tudott ő még didaktikusabb is lenni 'A kötél' c. filmjében.) Az általam nagyra becsült rendezőtől azért inkább egy 'Az óra körbejár'-hoz hasonló alkotást vártam volna, ha a németek ostorozása a fő cél, nem egy ilyen propagandafilmet. Valahogy a színészekből sem sikerült a maximumot kihozni...
A legjobb jelenet: mivel mellékszereplőként Hitch nem lófrálhatott át a színen, a háborgó óceánon, egy újságcikkben jelent meg a képe - egy fogyókúrás reklámban. Ironikus és ötletes. =) |
2011-03-15 14:26.22 |
Amikor a dohányt keresik és mindenki nekivetkőzik. Az, hogy szerep, kicsit túlzás. De íme, megtaláltam a Youtube-on is, ha fel szeretnéd eleveníteni, nézd meg. (Amúgy 1977-ben nem is csoda, hogy nem figyeltél fel rá, nem?)
http://www.youtube.com/watch?v=0e1TkV6RzNQ Az adott körülmények között nem csoda, hogy kiemelkedőnek tartod ezt a filmet. Én főleg a '40-es évek hangulatát hiányoltam, amit, gondolom, szándékoltan öltek ki, emelték át a történetet a '70-es évek miliőjébe. Ugyanakkor el kell ismernem, Gould hitelesebb Marlowe, mint a pocakosodó Dick Powell vagy a dzsigoló Robert Montgomery volt. |
2011-03-11 11:16.31 |
Másról - teljesen igazad van. De ennyire talán mégsem kellett volna leegyszerűsíteni Chandler regényét. (Nálam ez négyes közeli ***-ot ér.)
Érdekesség viszont, hogy Schwarzenegger is felbukkan a filmben. Sok szövege nincs, de alsóra vetkőzik =) |
2011-02-25 09:06.41 |
Ez nagyon jó volt!
Nekem főleg a poolos meg a motoros jelenet tetszett. Ezek mesterien lettek megkomponálva. Sok 60-70 évvel későbbi filmben sem tudták a trükköket ilyen hihetően/ügyesen feltenni a vászonra! |
2011-02-24 15:37.52 |
Nekem a 'Nagyítás'-nál sokkal inkább a 'Neveletlenek'-et idézte a film Trevor Howard apropóján, s a témája is lényegesen közelebb áll ehhez a műhöz.
Valamiért úgy éreztem, már jó ideje hasonló szakértelemmel vezetgetnek minket is "nagyjaink". A grafikus átkötések szerintem is kiemelendő vizuális élményt nyújtottak, ötletesek, üdítően hatottak. |
2011-02-21 13:55.26 |
Cain kedvenc témája - a hitvesét megunó fiatalasszony szövetkezik egy jóképű fiatalemberrel annak meggyilkolására - egy teljesen más aspektusból mutatja be ezt az édes-bús szövetséget, mint azt Visconti 'Megszállottság'-ában láthattuk korábban vagy Garnett, illetve Rafelson postásánál később.
Közel sem annyira a belső változásokra, a jellemrajzokra fókuszált ebben a történetben, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a külső körülmények egyedivé rajzolására, a főszereplők közti viszonyban rejtező lehetőségek kiaknázására. Ennek köszönhetően jóval feketébb is lett a sztori hangulata. Ahogy az egy jó film noirtól el is várható. Edward G. Robinson - körteleves. Ízeiben nincs hiba, de művészi eszköztára nem a leggazdagabban megáldott, ugyanazt a figurát jeleníti meg filmről filmre. Ahogy Fred MacMurray játéka sem ordít a kivetnivalók okozta fájdalomtól, de nem is emelkedik tölgyként a '40-es, '50-es évek detektívtujái fölé. Ami az egy *-nyi levonást előidézte: számomra nem sikerült hitelt érdemlően indokolni ama teátrális gesztus szükségességét, amivel kiokosítja az amúgy menekülni vágyó Neff a főnökét - ezzel vért, erőt és időt veszítve. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen tapasztalt biztosítósnak sejtenie illett volna, hogy amilyen előnnyel jár a törött láb, mint figyelemfelhívó eszköz, éppoly magas labdát ad ezzel a rettegett Barton Keyes ütője elé. Pedig a forgatókönyv megírásában a regényeiben ilyen elemi hibákat véletlenül sem vétő Chandler is részt vett!!! Épp ezért kicsit értetlenül állok a filmnek az IMDb-n elért 52. pozíciója előtt. Nem mintha ez lenne a legmeglepőbb helyezés, avagy az itthoni ismeretlenségbe burkolózása indokoltabb lenne! |
2011-02-21 13:33.31 |
Azon ritka alkotások egyike, amelynek filmadaptációja magával ragadóbb, emlékezetesebb az eredeti regénynél. Történet egy színesbőrű fickóról, aki már túl "magas polcon" helyezkedik el, s így nem érhetik olyan atrocitások, mint Coalhouse Walkert a 'Ragtime'-ban, bár ezt Sparta vezetői igencsak nehezen lenyelhető békának ítélik.
Poitier szerintem ügyesen adagolt érzékenységgel formálja meg az őt állatszámba vevő déliek előítéleteivel megküzdeni kényszerülő negro rendőr szerepét. De az igazi nagyágyú a később Napolèont is nehezen felülmúlhatóan alakító Steiger. A sztereotíp vaddisznó rendőrfőnök-maszk mögötti embert hozzá hasonlóan csak J. T. Walsh tudta megszemélyesíteni. (Más legalábbis nem jut eszembe.) A két főszereplő zsenijének köszönhetően a néző gyakorlatilag nem is a gyilkos kilétére kíváncsi igazán, az igazság "kifelé derülése" másodlagossá válik a kettejük között zajló "játszma" mellett. |
2011-02-21 12:56.15 |
Dietrich lubickol az anya-feleség társadalmi és családi helyzetének folyamatos ingadozása nyújtotta tészta ízlelgetése közben. Parádézik.
Grant a tőle megszokott módon hozza a szívtipró figuráját. A történet érdekes (is lehetne), kár, hogy kispórolták a jelenségek mögöttes tartalmát a filmből. Kicsit felszínes, kicsit giccses, mégis szeretnivaló. Mint egy ügyesen megszerkesztett csendélet. Mint egy tavi úszóverseny vihar idején. |
2011-02-21 12:51.19 |
A brechti színház godardi olvasata.
A 'Hímnem-nőnem' (az én befogadói képességeim megítélése szerint legalábbis) az addigi legszétesőbb, legnehezebben emészthető Godard-film volt, s egyben a legnagyképűbb is. Valószínűleg megelégelte a mester, hogy az olyan abszurd képi világú és történetű munkái, mint a 'Bolond Pierrot' vagy az 'Alphaville' is sikert sikerre halmozott. Ahogy a 'Hímnem'-ben, az azt követő 'A kínai lány'-ban is tovább feszegeti a műfaj kereteit, a szüzsé már egyáltalán nem fontos a baloldali beállítottságú rendezőnek. A már korábban is alkalmazott (kulcsfontosságú) feliratok, szokatlan vágások, a jelenetek közötti közvetlen kohézió hiánya, ami gyakorlatilag a felcserélhetőségükhöz vezet - mind-mind azon munkálkodik, hogy nem a legkeresztényibb módon elidegenítsék a nézőt az alkotástól. De a szívre, csak az észre hassanak. A politikai dogmák, nézetek, jelszavak - s a mögöttük húzódó történésekről való értesítések tartják össsze a szkeccseket úgy-ahogy, melyek öntörvényű egymásutánisága akár a Monty Python-sorozat szerkesztési elveinek ösztönző forrása is lehetett (volna). Érveket és ellenérveket sorakoztat a kommunizmus koncepciója mellett, illetve ellene, természetesen belefoglalva mondandójába a "nyugati világ" reakcióit is. Bár hovatartozása egyértelmű, igyekszik pártatlan maradni, textusában a tényekre szorítkozni. Fontos (számomra), hogy Godard humora a 'Weekend' és a 'Bolond Pierrot' után talán itt a legerőteljesebb: Napalm Extrával töltött benzinkút. Mao-dal. Minden út Pekingbe vezet. A sajátos fátylat/látásmódot biztosító szemüvegek. |
2011-02-18 09:00.54 |
Minden szereplő kiemelkedőt nyújtott (talán csak a tengerészfiú halovány, bár az ő karaktere amúgy sem engedett túl sok kibontakoztatnivalót magából), de Magnani megint egy csoda! Minden egyes rezdülése... á, ragozhatatlan!
Az előadás dokumentumfilm-hitelességű, de Sica-szintű. (Aki szereti a Dogma-filmeket, mindenképp nézze meg!) |
2011-02-07 08:55.56 |
Érdekes kompozíció - blier-s is meg delonos is, úgy, hogy közben egyik sem igazán. Annyira színpadias, annyira távolságtartó, hogy el is húzódtam a szoba legtávolabbi sarkába =)
Talán a túl sok önismétlés tette, talán a túl sok sör, de valahogy nekem nem vált kedvencemmé e turmix ízkombinációja. Mindamellett érdekes mozi (melyik Blier-film nem az?), egy próbálkozást mindenképp megér. |
2011-02-04 10:36.41 |
Hammettnek a leggyengébb (ha lehet így fogalmazni; a mérce természetesen saját maga) regényét filmesítették meg először, sőt, sorozatot is kreáltak belőle. Ez ugyanis a legkevésbé véres, legszalonképesebb az öt közül. Ráadásul az adaptáció tovább szelídítette a szüzsét. A főhős nem az a cinikus, kiábrándult figura, mint Hammettnél, hanem egy elagáns dandy, aki végigmókázza a mozit. A 'Minden lében két kanál'-ból érkező Roger Moore is humort csepegtetett az addig magát lényegesen komolyabban vevő James Bond szerepébe, de itt William Powell jószerével csak ripacskodik - (nekem legalábbis) nagy csalódást okozva. Ahogy a többi színész vezetése is mind aggasztóbbá vált a film előrehaladtával. Szemmel láthatóan 1934-ben még nem merték/nem tudták átemelni Hammett világát a filmvászonra. Kellett várni még hét évet, hogy Hustonnak (is) köszönhetően egy új műfaj szülessen. |
2011-02-02 12:24.28 |
Napoli Marathon Band: Un'Onda nel Mare
Annyiszor lenyomták az isteni Diego legelszántabb hívei, hogy napok óta itt zsinatol a fejemben. |
2011-02-02 09:50.57 |
Egy fiatal, pályakezdő orvos rájön, hogy fájdalommentesen tudja kivarázsolni a páciensek szájából a beteg fogakat. Mindenki belé veti a bizalmát, ám egy nap feltűnik a fogászati klinika küldöttsége, s orvosunk kénytelen megalkudni. Tehetségét és tisztaságát elhagyva megpróbál beállni a sorba, de a reményt soha nem veszíti el - tanítani kezdi a módszerét...
A '60-as évek szovjet filmgyártásához mérten olykor meglepő gegekkel, filmes megoldásokkal operáló "mese" szelíd humorral beszéli el az "egy kis olaj cseppent a jól homokozott gépezet fogaskerekei közé" történetét. |
2011-01-26 13:44.47 |
Azt nem tudom, hogy Te vagy-e a legnormálisabb a családodban, de elhiszem. Szerintem is régen késő ekkor eszmélni (nyugdíjazás után) arra, hogy nekem gyerekeim is vannak. Évtizedek késésével igen nehéz újjáéleszteni (főleg nem létező) kapcsolatokat. Az alkotói szándék nyilvánvalóan dicsérendő - jobb, mintha még akkor sem, mintha sohasem, de itt is jórészt önzésből próbál palotát építeni a de Niro alakította figura. Kiüresedett az élete, azok után nyúl, akik legkevésbé utasíthatják el. Kicsit (nagyon) szánalmas. Emberi! Lehet, vagy 20 évvel korábban el kellett volna olvasnia egy ilyen témájú könyvet, meg kellett volna néznie egy ilyen témájú filmet. Talán lökést adott volna neki. (Ahogy már ez is régen rossz, ha egy könyv, ha egy film ad ötletet a családi életünk rendezésére - de még mindig jobb, mintha semmi.) Van, amit, ha elmulasztottunk, már soha nem lehet visszahozni. |
2011-01-26 13:32.00 |
Vannak fenntartásaim a történettel kapcsolatban (pl. a titkos átjáró, amiről ketten is tudnak "külsősök", de a vár ura nem) - de Poe úttörő jellegű munkája előtt akkor is fejet kell hajtanom. Ha Vincent Price mesterkéltségét -hmm, hmm - sutba dobom, megéri a 4 csillagot. Todem szavaival egyet kell értenem. A hangulata a film gyengeségei ellenére is a képernyő előtt tart. |
2011-01-26 13:11.33 |
Carol Reed és Graham Greene géniusza, ha találkozik!!! Ez a film tekinthető akár az angolok szemében méltán elhíresült, nálunk méltatlanul elhallgatott 'A harmadik ember' c. produkció előmunkálatainak is! A '40-es években nagy keletje volt még Greene regényeinek, novelláinak (pl. ebben az esetben). Gondoljunk akár 'A félelem minisztériumá'-ra, akár a 'Brightoni sziklá'-ra, akár a már említett két munkára. Minőségi, egyedi ízt kölcsönző a kameramozgás, a színészi vezetés - a történetről magáról nem is beszélve. A film annyival gyengébb az egy évre rá következő "nagy testvérnél", amennyivel a témaválasztás kevésbé sikeres. Alig valamivel. Jó, jó, tudom, ott ráadásul sztárszínészek játszanak, s olyan mély fekete tónusokat talán még a 'Hetedik'-ben sem sikerült bemutatni, mint 'A harmadik ember'-ben, s bár a cím is kissé félrevezető lehet, Greene-nél ez benne van a pakliban. Egy nagyon szerethető, sokszornézős alkotás. |
2011-01-19 09:16.59 |
Nekem nagy csalódás volt ez a film. A jó felütés (a "baleset") és Lithgow akcióba lendülése között nem sok mindent kap a néző. Jobbára erőtlen dialógusok követik egymást, ugyanazokat a köröket futják, illetve topogják. Kedvencem, hogy Nancy Allennek többszöri elmagyarázás után is csak a film vége felé esik le, hogy fényképész társa bizony benne hagyta a slamasztikában. Akkor már inkább maradok a 'Nagyítás'-nál. Vagy megnézek egy James Bond-mozit, amiben a 19 másodperc múlva robbanó bomba is vár több mint egy percet, mert a 007-es késésben van.
Na mindegy, De Palmától eddig csak jobbat láttam. |
2011-01-14 13:00.09 |
Az első 40 perc másról se szól, mint hogy mi töri kettőbe Carol lelki világát. Mondjuk, nem épp szájba rágósan, de azért elég világosan ábrázolja Polanski, hogyan gyűlik a feszültség a már amúgy is frusztrált félőlény testébe.
Tetszett, de Fassbinder R. urát kidolgozottabbnak, pontosabbnak érzem - akkor is, ha pár évvel későbbre datálódik keletkezése az 'Iszonyat'-nál. Ezt inkább az útkereső, kísérletező filmek közé sorolnám. Üde színfolt, akármennyire fekete-fehér is a kópia :-) |
2011-01-07 09:28.27 |
Már az eredeti cím: '1900' is zengzetes, de a magyar fordítónak köszönhetően még inkább egy összefoglaló igényű, a kor történéseit átfogóan láttató munkát vártam, amikor elindítottam a filmet. Ezt a képzetet erősítette bennem a film hossza s a szinte csak pozitív kritika is.
Ehhez képest kaptam egy unalmas (össze lehetne számolni hány jelenet szólt csak arról, hogy a mindent tűrő Alfredo (fajtája) rosszabb a tevékenyen gonoszkodó Attilánál (fajtájánál)). Szép nagy számot kap az illető. Tehát egy unalmas párt-propagandafilmet, ami meglehetősen egyoldalúan mutatja be az eseményeket. Az ilyen hótiszták a feketelelkűek ellen koncepció nekem sosem jött be. Pláne, hogy a '70-es években azért már lehetett látni, tapasztalni, valójában mennyire áldásos a kommunizmus mannája. Nem mintha az elkötelezettség olyan nagy baj lenne, de számos - méltatlanul perifériára szorult - példa mutatja, hogy nézeteinket nem csak szájba rágósan lehet közreadni ('Malom a Pó vizén', 'Egy olasz vallomásai', hogy maradjunk az olasz "század-feltáró", nagy munkáknál). Ha pedig a kommunizmus kánaáni céljait, változtatni vágyását, a világ újra felépítésére törekvését szeretném újra átgondolni, akkor sem Bertoluccihoz fogok nyúlni, hanem mondjuk a - szerintem - lényeglátóbb 'Fényes szelek'-et Jancsótól. A képek tényleg szépek, ahogy a színészek (Lancaster, Depardieu, De Niro) nem csak kedvenceim, de itt sem lehet panasz a játékukra, de összességében számomra ez kevés. Egy hozzászóló alantabb írta, hogy örül, hogy nem a megvágott verziót sikerült beszereznie. Én épp fordítva éreztem: a kevesebb valószínűleg ez esetben több lett volna. |