Nyilván lehetne elegánsabban is aktualizálni a témát, pl. lehagyva a záró képsorokat, de akkor nem ez lenne a legjobb Oscarra-jelölt, nagyobb költségvetésű blaxploitation-film.
Nota bene nekem a Sweet Sweetback's Baadasssss Song még mindig jobban tetszik.

Az első ember - Vélemények

2019-03-16 03:11.35

Nagyon sajnálom, hogy a tavaly őszi felhozatalból nem ezt a biopicet választottam mozis megtekintésre. Filmtechnikailag mérföldekkel különlegesebb filmélményt nyújt, mint a Bohemian Rhapsody. Ha csak a vágást nézem elfogulatlanul, a maga műfajában mindkettő tökéletesen megállja a helyét, viszont nem értem, a First Mant miért nem jelölték best editing Oscarra ha a Queen-filmet igen. Nálam a First Man egy kis lépésnyire előrébb van.

SPOILER

A történetszálak: az űr-technológiai, a személyes családi, és a politikai háttér triászából szívesen láttam volna többet az utóbbiból. Tudom, hogy ez háromnegyed órával tovább húzná a játékidőt, de nem feleslegesen. A háttér itt inkább csak beszivárgott a háttérből, ahogy a 70-es évek thrillereiben, de nagyon is volt jelentősége. A dramaturgot dicséret illeti, hogy mégis adott ennek a szálnak egy - szó szerint - kisülési pontot (amikor Ed White-ék életüket vesztik, aztán a sajtótájékoztatón a kormányapparátus helyett Armstrongéknak kell elvinni a balhét). A "Whitey on the Moon"-jelenet montázs-jellege ellenére szintén kitűnő.
A kifogásom csak az arányosságnak szól.
A legtöbb jelenetet áthatja a hidegháború családi életbe kódolt szellemisége, de a házmester-politika egyes személyekre gyakorolt hatását mindig is jobban átéreztem Szabó István, Andrzej Wajda, vagy Milos Forman szüzséiben. Igaz, hogy azokban egy Kelet-európai létállapot került a vászonra, tehát az almát akarom összehasonlítani a körtével. (Kivéve Formant, Szabót, és a sokkal személyesebb Polanskit, akit fel se hoztam.)

Az űrfilmeknél mindig van két félelmem: mikor csendül fel a "Ground Control to Mayor Tom..." vagy bármelyik Bowie-szám a Ziggy-éra környékéről, és mikor idézik meg Kubrickot. A második gyorsan ment, de nem illusztrációs célokat szolgált. A 2001: Űrodüsszeia utolsó szekvenciájának képi világát folyamatosan, de annál kreatívabban hasznosítja újra Chazelle (az űrjelenetekben percenként kb. huszonötször...). A filmkép egészének megfogadhatóságát áldozza fel a klausztrofób belső nézetes felvételek érdekében a megszokott külső nézetek CGI-orgiái ellenében, egészen a holdraszállásig. Nem olvastam utána, de lehet, hogy Kubrick David Bowman-karakterének elviselhetetlenül remegős premier plánjait gondolta tovább Chazelle, hogy valóban feszültségtelivé tegye az űrbeli izolációt. További alap inspirációs források: Stanley Brackhage és Moholy-Nagy László avantgárd fény-filmjátékai
A narratívában Peter Watkins és a Jacopetti-Prosperi áldokumentarista-mockumentarista, 16 mm-es kísérleti filmjei.

Ebből a filmtechnikailag ma már szinte elfogadhatatlan alapállapotból ered a legfőbb attrakció: néhány percre kilépünk az életlenségből, a földi élet határozatlan kontúrú mindennapjaiból, hogy megtapasztaljuk az ember számára addig soha nem látott tökéletes, romlatlan élességet. 16, vagy 35 mm-es szemcsés filmből váltunk át digitális formátumba. (Én nehezen hiszem, hogy a mai filmkamerák még képesek lennének ennyire tiszta 16 mm-es képalkotásra. Persze van az a pénz...)
Befogadói ízlés válogatja, ezért nekem nem is ez a kedvenc szekvenciám. Hanem amikor valcer-aláfestéssel dokkol a Gemini 8 programban résztvevő űrkomp az egységhez.
Bowie-t utoljára azt hiszem, a Valerian intrójában használta fel Luc Besson, előtte Ridley Scott a Martianben.
Ha jó a hallásom (egyáltalán nem biztos!), a holdraszállás-szekvenciában egyfajta David Gilmour-féle blues-rock alapot kapunk rendesen deriválva, hogy megint egy kicsit visszatérjen Kubrick, aki komolyan fontolóra vette a Pink Floyd szerepeltetését a 2001 Stargate-szekvenciájában. A prog-rock vonalon okosabbak majd úgyis kijavítanak.

A Lars and the Real Girl után már másodszor győzött meg Ryan Gosling arról, hogy nem csak felületesen képes megformálni egy introvertált személyiséget. Átgondolt, visszatérő nonverbális eszközei számomra Humphrey Bogart örökösévé teszik. (Gazdagabban él velük, mint Bogart, mondjuk az ő jéghideg szerepein belül nem is engedtek volna meg a rendezői olyan karakterromboló nüanszokat, mint Goslingnak, amikor pótcselekvésből malmozik az ujjaival, vagy orrot töröl, vagy megnyalja a szája szélét.) Gosling mellé kell egy igazán jó rendező - és egy jó vacsorajelenet-forgatókönyvíró.

Érdekel, hogy más nézők számára a családi-individuális síkon melyik jelenet volt a "legkiborítóbb". Számomra az Armstrong-család asztali vacsorajelenete. Tavaly valamiért a családi asztali összegyűlős jelenetek voltak a legerősebbek színészi szempontból: Hereditary, The Haunting of Hill House.

James Gunn - Vélemények

2019-03-15 22:05.27

Ez érdekes hír a Leaving Neverland után :) Az a szemem sír, amelyik szívesen látott volna egy Slither-hez hasonló önreflektív trasht Gunntól, a másik meg nevet, mert valószínűleg megint várhatok tőle egy kommersz "önreflektív trasht".

[link]

Neverland elhagyása - Vélemények

2019-03-14 21:41.34

jav.: Safechuck

2019-03-14 21:40.40

Ez a korrekt meghatározás, csak hát mindent besuvasztanak dockumentary alá, ami non-fiction...
De lehet, hogy inkább mockumentary. Az időzítés és a szenzációhajhász körítés könnyen efelé billentheti a mérleg nyelvét.

Ugyanakkor nagyon kellemetlen volt végignézni pont a nyilatkozatok hihetősége miatt. Keresem a gyenge pontokat, de ha Wade és James megvezettek, akkor elképesztően ügyesen csinálták.

Mindenki ezt az eskü alatt vallást hozza fel, de az indok, amit ezzel kapcsolatban mindketten felhoztak, számomra hiteles. Az ő - és szüleik! - szemében Jacko nem egy egyszerű szórakoztatóipari művész volt, hanem egy Isten, amire erősen rájátszott. Ezt hozta a 80-as - 90-es évek kontrollálatlan sztárkultusza. Ma már nincs is ilyen. Márpedig ameddig egy istenség ereje nem gyengül, addig azt csinál a halandóval, amit csak akar, borzasztó manipulatív befolyása lehet. A saját védelmére kényszerítheti, tűzvonalba küldheti őket akár felnőttként is, akár ötvenéves korukban is. Ennek nincs felső korhatára. Itt az a kulcs, hogy egészen sokáig nem tudatosult a srácokban, hogy a szex egy 10 év alatti gyerekkel rossz, mert ők nem úgy élték meg. Elhitték, amit állítólag MJ sugallt, hogy ez a barátság kifejeződése.

Ja, és ahogy ezek még mindig rajongnak Jacksonért, azt mutatja, hogy még mindig nem dolgozták fel ezt az egészet, Robson még mindig visszavonná a vallomását, ha Jacko felébresztené a "Little One"-ban a bűntudatot.

Macaulay Culkinnal szerencsére keveset foglalkoztak a készítők, de az a kevés elég manipulatívan sugallja, hogy valószínűleg ők is áldozatok voltak. Ez sem lehetetlen, de Jacko is valahol emberből volt, és az emberek nem szexelnek minden egyes barátjukkal.

Az is lehet persze, hogy Robson és Shafeshuck kiváló hazudozók, és csak bebiflázták a gyermekbántalmazás pszichológiájáról szóló szakirodalmat.

Bohém rapszódia - Vélemények

2019-03-14 21:15.12

Ez a fajta titokzatoskodás vagy miszticizálás inkább a régebbi, klasszikus szupersztárokra, vagy ikonokra volt jellemző. Amint ez a korszak véget ért, már akár realista önvallomások is születhettek. Volt, aki tartotta magát, pl. Michael Jackson, csakhogy a HIStory-s önsztárolásában már szerintem önmaga paródiája volt. Az is igaz, hogy David Bowie végig megmaradt ikonnak, és ő sem szeretett nyilatkozni a biszexualitásáról, szinte mindig kikerülte ezeket a riporteri kérdéseket - kivéve a 2000-es évek után. Freddie mondjuk nem volt olyan "ufó", mint Bowie :) El tudom képzelni, hogy megnyílt volna, ő sokkal emberléptékűbb sztár volt.

2019-03-14 00:23.04

Én meg elkezdtem :)
Ha még élne, biztosan többet lehetne kihúzni belőle a bentlakásos iskolában történtekről, ez a téma most nagyon megy.

Rocky Horror Picture Show - Vélemények

2019-03-10 04:30.15

Ez a film (illetve az alapjául szolgáló színpadi musical) a szexuális felszabadulás idején készült, a pornó és a softcore aranykorában, tehát természetesen megragadta az akkori tabutémákat: általában a szexualitást, a melegséget, a transzvesztita-életformát, meg a transzszexualitást. Ugye ezek ma már nem tabutémák. Ugye.
(Egy 90-es évekbeli magyar recenzióban olvastam, hogy annak idején mekkorát ütött Frank N. Furter kérdése: "Van tetoválásod, Brad? És neked, Janet?". Akkoriban tisztes polgárok és polgárnők nem varrathatták fel magukat sem nálunk, sem Nyugaton a fedett testrészeiken. A mi Horthynk is mindig hosszú ujjú öltözékben járt, hogy ne keltsen megbotránkozást az amúgy k.vajó sárkányos váll-kar tetkója. És akkor még hol voltak a 70-es évek? Vajon Horthyt lebuzizták volna?)

A színészek annyira kihozták a maximumot, hogy pl. Tim Curry egy olyan típust hozott létre Frank N. Furter személyében, amit azóta sem mertek radikálisan megbolygatni. A színházak összes Frankje Curry színészi eszköztárából él. A commedia dell' arte állandóságához tudnám hasonlítani a szerep jelentőségét. Hasonlót mostanában Heath Ledger követett el. 11 éve nincs új, pozitív hivatkozási alapként szolgáló élőszereplős Jokerünk, 44 éve nincs a szerepet radikálisan megreformáló Frank N. Furterünk.

Az öncélúságot nem ér negatívumként felhozni, ha a film már az intróban felsorakoztatja az inspirációs forrásait. Jelen esetben a vérpiros ajkak a B-sci-fikről zengenek ódát. Nem büszkélkedésként írom (erre miért is lennék büszke), de a "Science Fiction - Double Feature"-ben hivatkozott összes filmet láttam.
Ezekben a fő motívum a RetroShock yt-csatorna frazeológiájával fejezhető ki: "Ott a szörny!" és "Viszi a nőt!". Öncélú látványosság, vagy öncélú dramaturgiai elem, ami a maga nevetséges voltával már egy más szintre kerül. Ma már a gay-jel összefüggő camp jelzővel illetnénk az ilyesmit, ami még a legintelligensebb B-filmekben is előfordult. (A The Day the Earth Stood Still pl. kifejezetten okos sci-fi, Spielberg Harmadik típusú találkozásokjának előképe. A Night of the Demon a folk-horrorok prototípusa. Mindkettőben rendesen van camp-elem. Ezt a kifejezést lehetetlen pár mondatban leírni, a lényeg, hogy menthetetlenül összekapcsolódott az LMBTstb. szubkultúrával. Keress rá Susan Sontagra.)
Másrészt általános felfogás szerint a hivatkozott B-filmek a hidegháborús paranoia és az el nem számolt amerikai lelkiismeret kifejeződései voltak. Erre Frank is utal, amikor Von Scottnak nevezi a kerekesszékes, valószínűsíthetően ex-náci tudóst a Rocky Horrorban. Szóval az öncélúság mögött is van valami gondolati tartalom.

Azt viszont nem értem, hogy fogott meg a hangulata és művészi megvalósítása, ha pont a (megkérdőjelezhető) öncélúságát kifogásoltad.

Más: végignéztem a yt-on egy ZX Spectrum-os végigjátszást. Biztosan halálra idegesíthette a játékost a Time Warp c. dal. Csak a közepénél jöttem rá, mi akar lenni az "ISA", a "-MEDL", meg az időnként feltűnő "DE". Biztos izgalmas lehetett végignyomni, én külsősként is élveztem :D

Bohém rapszódia - Vélemények

2019-03-06 20:16.31

Jogos felvetés a kristálytiszta hang. Nekem nem jutott eszembe, én pont ott hagytam, hogy hasson, ha már máshol nem tud. Ha már Brianék beszálltak a pénzükkel, gondolom, a hang kiglamúrozását is megkövetelték, nem csak a történetét.

2019-03-05 21:50.13

Nem tűnsz olyan embernek, aki tanácsra szorul, de ez egy méretes troll direkt összefüggéstelen betűhalmazzal. Érdemesebb beállítani rá az ignore üzemmódot, és akkor majd magában beszél :)

2019-03-05 21:24.42

Én is úgy tudtam, hogy a legtöbb, amit mondhatunk róla, hogy biszexuális, legfeljebb az utolsó 15 évben csak férfiakkal volt. Vagy a biszexualitás csak álca volt, mint Eltonnál. Megrendeltem a könyvet, kíváncsi leszek, milyen új megvilágításba helyeződik a történet. Nem mintha az előadóművészet szempontjából bármit is jelentene...
De azért azt is jó látni, hogy néhányan nem bírják elviselni, amikor egy ekkora maszkulin performer esetében felvetődik a kizárólagos b.ziság lehetősége :D

2019-03-04 19:14.04

Nem szégyen elismerni, hogy Malek jó színész, de hiányzik belőle az a fajta szexuális kisugárzás, ami miatt nem elég jó Freddie-nek. (Van neki, de messze nem olyan.)

2019-03-03 20:09.27

Érdekes, engem a szemszín zavart a legkevésbé, azt viszont nem értem, CGI-jal miért nem utómunkáztak rajta. A műfog nekem röhejesebb volt, Freddie azért be tudta csukni a száját :)

Igen, van egy ilyen teória, hogy Freddie a Bohemian Rhapsodyban coming outolt, de szerintem ez csak a hagyományos magyarázatkeresés valamire, amit nem értünk. Nekem a dal egy komoly-vicces brit kollázs a Monty Python-korszakból. Freddie még az Innuendoban sem beszél melegségről, pedig az egy nagy, személyes életmű-összefoglalás.

2019-03-03 15:16.13

Köszönöm. Talán azért igyekszem keveset lelkizni, mert az táptalaja lehet a személyeskedésnek, amit nem szeretek semmilyen fórumon.

2019-03-03 14:32.08

Á, a jó öreg politikai dráma sf-elemekkel.

2019-03-03 02:22.14

Láttam már ezt az összehasonlító videót. Bár én a film egésze szempontjából totál félrevezetőnek tartom a Live Aid remake-et, jó csemege több más megvilágításból-meghangosításból.
A hangkeverést nem győzöm dicsérni, érdekesek a szerepfelfogások, kiváló a hangkeverés is. (Ja, ezt már másodszor éltetem. Bocs.)

Filmművészeti- és történeti tekintetben viszont más az érdekes. Pl. az, hogy a 80-as évek tévés közvetítésének képi világát hogyan ültették át a 2010-es évek végének játékfilmes közegébe.

Itt jön képbe a legjobb vágás Oscar-díja, amit szakmai körökben sokan vitatnak. Mert az utolsó szekvenciára jellemző klipszerű vágást többen indokolatlannak tartják a film elbeszélő szekvenciáiban. A Twitterre is raktak ki jeleneteket olyan headline-nal, hogy "tényleg ez nyerte a legjobb vágás díját?".
[link]
Én továbbra sem szeretem a Bohém Rapszódiát, viszont megvédem, mert a multikamera-technológia operatőri- és vágásfelfogása megfelelően idomul a 70-es és 80-as évek akció-orientált zsánerfilmjeihez, ebbe beleértve a musicalfilmeket is.
Leegyszerűsítve azt jelenti a multikamera, hogy felveszem a jelenetet 2-3-5-7-11 stb. nézőpontból, és majd utólag eldöntöm, mit vágok be. Releváns példa a mi Hungarian Rhapsodynk a Queen Népstadion-beli fellépéséről, amihez Zsombolyai rendező úr összeszedette az összes hazánkban fellelhető 35 mm-es filmkamerát, letetette az operatőröket X különböző helyre, végül kaptunk egy káprázatos koncertfilmet.
Elbeszélő játékfilm tekintetében Milos Forman a legjobb példa. Az ő vezető operatőre, Haskell Wexler hülyét kapott a Száll a kakukk fészkére forgatásán, mert nem tudta, mi a francért akarja ez az európai a jelentéktelen mellékszereplők arcára irányítani a figyelmet ötpontos kamerával. (Ez a humoros adalék Forman önéletrajzi könyvében szerepel.) Aztán a film legmaradandóbb jeleneteinek Ratched nővér terápiás ülései bizonyultak - pont a színészek hirtelen megnyilvánuló érzelmi reakciói miatt. Ezt a hagyományt folytatta Forman egész végig.
Singer-Fletcher is gyakran él a multikamera-metódussal. (Még nem tudom, melyiket rendezte melyik. Ennek felderítése izgalmas kihívás, főleg, hogy mind a kettő átlagos kommerszfilmes rendező.) Tavaly a Suspiria átdolgozásában használta a módszert közös ismerősünk, Luca Guadagnino.
Hogy a legjobb vágás Oscar-díját megérdemelte-e? Nem tudom, nem láttam az összes tavalyi Oscar-jelölt filmet. Maga a vágás csapongó, kicsit túltolt, de megérdemli az ötöst :)

A castingról: még mindig nem látok mást, mint a világ jelenleg legtehetségesebb Freddie-imitátorát, akiből viszont más irányból árad a szexus. Az igazi Freddie az első pillanattól kezdve hozza az érthetően túlszexualizált színpadi extrovertált énjét (hogy a hátsó sorokból is lássák, az első sorokból meg olvadjanak el), Ramiból viszont annyit érzékelek, hogy egy középszerűen megírt ambivertált biopic-karaktert próbál utánozni az introvertált szerep-énjéből kiindulva. Rami testfelépítése határozottan arányosabb és szexibb mint Freddie-é. De ha kettejük kisugárzása alapján kellene kiválasztanom az aktuális esti szexpartneremet, biztosan nem Ramit választanám. Hosszú távú cuddle-buddynak, vagy friends-with-benefits partnernek viszont inkább Rami lenne esélyes.
Hú...ez volt a belemenős, homoszexuális hozzáfűzés.
(...amiből a kalelmberszerű trolok is levonhatyák a komzekvenziákat, de úccsfe olvazsták el idályig.)

Dobsonynak (mert ő biztosan eljutott idáig az olvasásban): továbbra sem gondolom azt, hogy a Bohemian Rhapsody egy kitűnő szórakoztató darab lenne; még mindig úgy gondolom, hogy több köze van Az akarat diadalához, mint a Mindhalálig zenéhez ;) De ha vannak filmszakmai értékei, azokat élből meg kell védenem.

2019-03-02 19:33.41

A film megjelenése környékén árulgatták vaterán-jófogáson stb., de nagyon gyorsan elkapkodták. Én anno könyvtárból vettem ki, saláta-példány volt már a 2000-es évek elején is :)
Nem tudom, mennyi igaz abból, amit Hutton leír. Biztos valamennyire fel lett turbózva, de hitelesnek tűnnek a személyiségvonások, párkapcsolati konfliktusok, az utolsó napok leírása egyenesen megrendítő. Úgy tudnám értékelni, hogy empatikus és hatásos, de nem hatásvadász.

2019-03-02 19:23.32

Köszi! Úgy látom, kvázi új könyv, kíváncsi leszek rá.

A teljes kép kedvéért újra ki kéne adatni Jim Huttonnek, Freddie utolsó szeretőjének a Mercury és én c. könyvét is.

2019-03-02 18:36.07

Pasinak jó a Rami, az igaz :) Freddie-ből viszont áradt a szexualitás.

Mi a címe a könyvnek, amiről írsz?

2019-02-26 18:35.27

Téged jól megvezettek, na az ilyenekért haragszom a filmre. A valóságban a szülők még támogatták is a fiuk zenei karrierjét.
"Ezentúl szólítsatok Freddie-nek!" - hivalkodik valamikor a film elején, huszonévesen. Viszont maga az anyja mondja el egy dokumentumfilmben (ENmagon még biztos fent van), hogy már Zanzibárban, tizenévesen, bontakozó diákzenekari tevékenysége idején is Freddie-nek szólíttatta magát.
Ez megint egy forgatókönyvírói klisé, ami ráadásul hazug is.

Oscar-díj 2019 - Díjszezon 2018/19

2019-02-25 17:59.39

Pontosabban fehér melegekről, mint a Ray és a Walk the Line példája is mutatja.

Bohém rapszódia - Vélemények

2019-02-25 17:37.19

Most, hogy ezen is túl vagyunk, jöhet Szása a maga verziójával. Én vagyok a 10%, akivel Malek nem tudta maradéktalanul elhitetni, hogy ő Freddie. (Azt aláírom itt is, hogy jelen verziónál jobb hangvágást- és keverést nem valószínű, hogy tudnak produkálni.)

Oscar-díj 2019 - Díjszezon 2018/19

2019-02-25 11:57.35

Ebből a legjobb hangvágást és hangkeverést meg is érdemelte.

Kihalt a fórum?

2019-02-24 03:58.59

Temetni jöttünk, vagy dicsérni? Én alkatomnál fogva hajlamos vagyok a drámázásra, szóval azt mondanám, hogy ennek a fórumnak itt most vége.
Mégis azt mondom, hogy a legjobb írásbeli filmesztétikai vitáimat itt folytattam le. Sajnos kimaradtam az Aranykorból. (2005 körüli évek?)
Hiányoznának az egyet nem értő, vitatkozó vérebek (Evil Elvis <3 gyere vissza, Ctulhu6 nem olyan jó ellenfél!), a kellemes opportunisták (Kal-El2?), a józanul felülbíráló értelmesen érvelők (C.J.Sparrow, HMáté), és a semlegesek (bárki).
De még az anarchista Jokerek is, pl. a fórumtárs, aki 7 év múlva újraélesztette ezt a topikot. Ő valószínűleg a fentiek egyike, vagy a fentiek keresztmetszete. Nem baj, jól tette.

A végkövetkeztetésem az, hogy temetni jöttem ÉS dicsérni.

A bosszú (2017) - Vélemények

2019-02-23 01:45.09

A leggyönyörűbben kivitelezett exploitation film, amit az utóbbi években láttam, nem csak a rape and revenge alműfajban. Ezekben pont a saját világunk fizikai törvényeit felülíró vérengzés a látványosság, ezért felesleges számon kérni rajtuk, hogy mi mennyi sebesüléstől hullanánk el a szereplők helyében.
Bár Panos Cosmatos Mandyje is ezen az asztalon játszik, az mégis vállaltan, ezért kevesebb téttel emeli el a maga agyonfilterezett valóságát a mi realitásérzékünktől.

Az elsőfilmesekre jellemző vontatottság elhanyagolható, ha a rendezőnő ennyire jól tudja alkalmazni a suspense-t. Az exploitationök háromnegyede nem képes fenntartani a figyelmet, vagy ha igen, akkor csak a gore-szenzációval.

Ajánlom hozzá főfogásként a Thriller - en grym film című svéd klasszikust.

Bohém rapszódia - Vélemények

2019-02-22 12:34.58

Ne etesd! :)

9-es terv az űrből - Vélemények

2019-02-21 23:32.19

Kicsit túlírtam, mint Lovecraft. (Igen-igen, érzem, hogy szakadozik a plafon az összehasonlítástól.)

Bohém rapszódia - Vélemények

2019-02-21 23:28.03

Awww... Egy egész albumnyi jöhet ilyenekből!

9-es terv az űrből - Vélemények

2019-02-17 02:23.52

100%, hogy nem volt szándékos.
Ha elmerülsz még egypár 50-60-as években készült inváziós sci-fiben, akkor elképedhetsz, hogy a többségükhöz képest Ed Wood filmje mennyire működőképes. Persze szar, szinte semmiben nem emelkedik ki a többi közül, de ez a "szinte" pont elég ahhoz, hogy valamelyest jobban funkcionáljon. Ennek talán az alkotói lelkesedés az alapja, amit Tim Burton életrajzi filmje olyan jól megfogott. Számos egyéb ZS-kategóriás hidegháborús korszakbeli fos nem érezteti ennyire, hogy a rendezője szerette azt az elszabott anyagot, ami az évtizedekkel későbbi nézőnek már bőven nevetségesnek számít, de ő még komolynak szánta. Számos más rokona viszont igen. Pl. Mayer Rudolf (ismert nevén Rudolph Maté) és Pál György (George Pal) a When Worlds Collide-ban. És Steve Szekely, Hyppolitunk rendezője a The Day of the Triffids-ben... Letagadhatjuk, de a Nobel-díjak mellett komolyan vehető nevetségességben is világhírűek vagyunk.

A Plan 9 egészen a késő-hetvenes, kora-nyolcvanas évek újrafeldolgozási hullámáig lappangott valamelyik elfeledett archívumban. Akkoriban készültek el a klasszikus fantasztikus filmek újragondolásai: King Kong (1976), Invasion of the Body Snatchers (1978), Flash Gordon (1980), The Thing (1981)... a végén meg a The Fly (1987) és a The Blob (1988).
Ekkoriban turkálták fel a régen elfeledett tekercseket a Medved-fivérek, és mivel technikai okokból nem akadt a kezük ügyébe a Retroshock kulturális kínálatának 90%-a, rögtön meg is találták a legvállalhatatlanabbat: a Kilences tervet. És ajándékozták meg azt a valaha volt legrosszabb filmnek járó Arany Pulyka díjjal az azonos című 1980-as könyvükben. Harry Medved & Michael Medved: The Golden Turkey Award.

Innen indult útjára a legenda.

Ez előtt gyakorlatilag sehol sem jegyezték Ed Woodot mint referenciaértékű filmrendezőt. Ha így lett volna, Richard O'Brien biztosan szentelt volna neki legalább egy számot a Rocky Horror Picture Show intrójában. A fentebb említett három emigráns hazánkfia is szerepel a híres "Science Fiction Double Feature" bevezetőben. Én erre baromira büszke vagyok.
https://www.youtube.com/watch?v=3Zbn5b369wk

A Medved-fivérek komolyan vehető filmesztétikai kritériumait mi sem jellemzi jobban, minthogy "Worst performance as Jesus Christ" díjat kreáltak direkt Ted Neeley kedvéért. További vicces kategóriák: "Worst two-headed transplant movie", "Worst performance by an animal".
Jó kis lista, még John Wayne-t sem kímélték a Dzsingisz Kán címszerepében ("Worst Casting" kategória), miután szerencsétlen színész pont a nukleáris kísérletek helyszínéül szolgáló forgatási területen szerzett rákban halt meg egy évvel a könyv kiadása előtt.

Ez egy ilyen tiszteletlen korszak volt.

Ugyanabban az évben osztották ki először az Arany Málnát, vagyis észrevehető volt, hogy az évtizedváltás idejére érett be a campy szemléletmód (annyira élvezhetően szar, hogy már díjat érdemel; guilty pleasure) egyfajta megdicsőülése.
Szintén ekkor lehetett először tudomást venni a mainstream filmművészetben (az Oscar-díjas Fame, 1980) arról, hogy az öt évvel korábbi Rocky Horror Picture Show, a klasszikus B-C-...Zs kategóriás sci-fi-horrorfilmekhez írt zenés szerelmeslevél kilépett az éjszakai vetítések árnyékából (szándékos képzavar), és már identitásformáló tényezővé avanzsált.

Vagyis a Plan 9-ra ráaggatott "Worst movie", "Worst Director" cédulázás egyfajta korabeli retro-jelenség. A film a maga korában észrevétlenül belesimult a hasonszőrű hülyeségekbe. Ed Woodnak szerencséje volt, hogy kötélnek állt a morfinista Lugosi Béla, az 50-es évekre már régen leszedált színész, nekünk pedig szerencsénk van, hogy Martin Landau olyan nagyszerűen formálta meg őt.

Ed Woodnak nem állhatott szándékában a direkt legrosszabb film leforgatása, mivel az 50-es években ez nem volt tényező, nem biztosított megélhetést. Az erre szakosodott kanadai Troma filmstúdió majd a 1980-as évekbeli megalakulásával teszi le a megélhetési trash-stúdiófilmek alapjait.

Minden évtized megtalálja a maga utált filmjét és médiaszenzációját. Nézői igény van rá. Nemzetközileg ez most Tommy Wiseau, a szintén Kelet-Európai szökevény The Room-ja, ami amúgy semmivel sem rosszabb, mint egy amatőrfilmes szappanopera-vegyület. Ed Wood-dal ellentétben Wiseau felismerte, hogy karriert csinálhat abból, hogy őt kiáltották ki az új évezred legrosszabb filmesének.
Hamarosan jön a Big Shark c. új filmje.
Nagyon várom. :)

Godzilla 2. - A szörnyek királya - Vélemények

2019-02-15 21:18.57

De a '68-as Destroy All Monsters lett az összes közül talán a legcampybb, legtrashebb :) Az egyik kedvencem :D Pont ezért "jó" a Rampage is. Nem tudom, hogy lehet komollyá tenni egy ilyen több szörnyes inváziós filmet, számomra a Pacific Rim nem volt meggyőző. Kíváncsi vagyok.

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk