Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Az 57-es utas - AMC, 19:20 |
Parker - Filmbox Premium, 20:00 |
Gyilkos sütik: Gyilkosság a pékségben - Film4, 20:00 |
Ha eljön Joe Black - Cinemax, 20:01 |
A Thomas Crown-ügy - Cinemax2, 20:31 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jena Malone (40) |
Goldie Hawn (79) |
Jimmi Simpson (49) |
Cherry Jones (68) |
Nicollette Sheridan (61) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mit hallgatsz most? |
Szólánc igékkel |
Filmlánc |
Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el? |
Három betű - egy mondat |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Tabu |
Anthony Hopkins |
2018-12-28 00:06.02 |
Nem látom, hogy bekerült volna a szóbeszédbe a Hereditary lelki rokona, a The Haunting of Hill House c. sorozat.
https://www.filmkatalogus.hu/forum-50516 Szintén idei, és Mike Flanagan a rendezője, ami (az Ouija 2.-t leszámítva) garancia a minőségi horror-élményre. Ha valaki igazi pszichológiai mélységet vár egy horrortól, az...nézzen kései Ingmar Bergman-filmeket. De komolyra fordítva: ami ebből hiányzik, az ott van Flanagan sorozatában. Toni Collette zseniális asztali jelenete a Hereditaryben egy olyan kisülési pont, ami Flanagan sorozatában 10 részre arányosan el van osztva azoknak a nézőknek, akik megfelelően dekódolni tudják az apró, de jelentékeny pszichológiai motívumokat. Nem könnyű darab az sem. Igazából ez sem. |
2018-12-27 23:03.54 |
Nem baj. Ha van neki pöcse, még találhat egy középkorú, néma takarítónőt, akivel boldogan egyesülhet. |
2018-12-27 23:01.00 |
Most plagizálni fogok, ahogy ez a film is néhányszor teszi. Alapjában véve az a bajom (a rendezőpáros másik filmjével, a Turbo Kiddel együtt), ami a rogerebert.com kritikusának is: hogy a Summer of 84 utánozni akarja stílust, de nem teszi átélhetővé.
[link] És akkor a nagy kérdés: Mi volt ebben az a váratlan odaverős, dekonstruktív fordulat, amiről annyi kritika áradozott? SPOILER * * * * * * Minden jel arra mutat, hogy nem ő volt, de aztán kiderül, hogy mégis? Dehát pont erre számítottam. Az utolsó pillanatokig vártam, hogy mondjuk valami földönkívüli szál legyen benne, ha már a főszereplő karakterét ennyire ebbe az irányba vitték. A rendőrt alakító színész vagy nem volt elég tehetséges, vagy nem kapott megfelelő rendezői instrukciót, hogy ne lássam a motivációit kétértelműnek. |
2018-12-27 20:05.50 |
Érdekes interpretáció a Rémálom az Elm utcában sorozat sztárjáról :)
(Újabb trash-kommentelő? Jajdejó.) |
2018-12-27 19:07.52 |
Hogy miben hazug, azt konkrétan a már korábban kiadott életrajzi művekből (könyvek, dokumentumfilmek) tudjuk. |
2018-12-26 14:09.13 |
Én is tegnapra iktattam be :) Nézhető, de nemigen fogom újrázni, esetleg gyerekekkel. Az elején bemutatott slo-mo "csatajelenet", majd a családi vacsora túl sokat ígért, aztán nem adott többett egy vicces, néhol elspielbergezett gyerekhorrornál, vagy családi horrornál. (Érthető a rendező kiválasztása a következő Godzilla-filmre.) Valamennyi társadalomkritika is belefért a republikánus és demokrata család összeterelésével. Nekem tetszett, hogy a maszkok és a CGI-megoldások kb. egálban voltak, ettől idézte meg valamennyire a Poltergeistot. Toni Collettre talán itt figyelt fel a Hereditary castingosa: teljesen jó pszichoanyu (az elején) :) |
2018-12-25 17:23.58 |
(Ennyi szóismétlésem még nem volt az idén :-/ Nem baj, behoztam év végére.) |
2018-12-25 17:21.06 |
Megindokolta a véleményét, nem kell kitúrni. Attól függetlenül, hogy én kedvelem a Queen-t, elfogadom a véleményét. Csak azt az érvet nem értem, hogy a Queen nem volt hatással a rocktörténelemre, mert mások nagyobb hatással voltak...
De én is úgy érzem, hogy a Queen inkább az egyetemes popkultúrára gyakorolt nagy hatást. Zenetörténetileg/elméletileg nem értek hozzá. |
2018-12-23 03:33.22 |
A Santa's Slay annak készült, aki az intrót megnézve nem lövi ki azonnal a filmet, hanem inkább fellelkesül.
Ez tényleg egy szubverzív-önreflektív slasher-trash, főszerepben egy középkorú birkózó alakította Mikulással (Bill Goldberg), aki egy természetfeletti bosszúfilmhez illeszkedő háttérsztorit kapott. 2018-as olvasatban ez egy politikailag inkorrekt, hímsoviniszta film, asszem ebből hiányt fogunk szenvedni az elkövetkező években. Nem ígér többet, csak amit az elmúlt 30+ év óta magába tudott szívni a műfaj: brutálisan kreatív henteléseket a karácsonyi időszak összes kellékével. És a hanukaiakkal, mert a film részben zsidó készítői mertek önironizálni azokban az években, amikor a két ünnep a legközelebb került egymáshoz. 2007, vagy 2008 volt az az év, amikor Magyarországon egy alföldi város rabbija elénekelte a Moajz Cur Jösuácit (Maoz Tzur címmel van fent a yt-on), miközben a püspök meggyújtotta az adventi gyertyákat. Sajnos annyira elfelejtődött az elmúlt 13 év (!) során, hogy senkinek nem volt még inspirációja, vagy pénze sem, hogy megfejelje a filmet egy folytatással. Szerintem ugyanúgy megérdemelné, mint az északi rokonaink szülte Rare Exports c. "komolyabb hangvételű", vagy inkább sötétebb humorú mikulásfilm. Sajnos Brett Ratner producerként már nem térhetne vissza, mivel elvitte őt a #metoo krampusza. |
2018-12-22 02:49.20 |
Cold Ground. Tarr Béla és Nemes Jeles László found footage horrorja. |
2018-12-19 19:51.41 |
Köszönöm, igen, iyesmivel, médiás dógokkal :) |
2018-12-16 13:53.51 |
Furcsa volt, hogy a #metoo kampány közepén Björn Ulvaeus ("a szőke abbás srác") be merte vállalni a tanár szerepét a "When I Kissed the Teacher"-ben. Mondjuk a svédek soha nem voltak szívbajosak, ha kontorverziális filmszerepekről volt szó. Tudnék még példát mondani, pl. Andreas Bellis. Ne keressen rá, aki családbarát tartalomra vágyik :)
Ennél is érdekesebb, hogy talán az első, 2008-as Mamma Mia film volt az utolsó öröm-musical-film, amiben mertek őszintén nemi szerepek mentén sztereotipizálni (kicsit ennél is rezgett azért a léc). Ha a klasszikus James Bond-széria "nőalázó férfifilmek" sorozataként is felfogható volt, akkor a Mamma Mia! ennek pont a tükörképe. Nem véletlenül forgatták ki a szerepéből Pierce Brosnant, aki örömmel asszisztált a filmmusicalhez a fals, de még pont az élvezhetőség határain belül mozgó rekedtes énekhangjával, és őszülő testszőrzetével. Olyan inverz "nőfilmet" kaptunk, ami talán azóta se volt: megcserélődtek a szerepek, női főalakok poénkodtak gátlástalanul a férfiak kárára. A Ghost Busters próbálkozott hasonlóval, de az is hálistennek eltűnt a süllyesztőben. Ja, hogy most a franchise második részről kéne írni ... Nehéz. Tíz évvel ezelőtt komolyan nem vettem észre, hogy a férfi-sztereotípiák kifordítása zajlik, azt se jósoltam volna be, hogy a 2010-es évek derekára-végére mindez ciki, vállalhatatlan lesz. Baromi furcsa, hogy csupán egy tíz éves filmről van szó, és már szabadkozni kell. Szerencsére én nem vagyok közszereplő, ezért bevallhatom, hogy a Mamma Miát a mai napig szeretem. (A filmtechnikai kérdéseket leszámítva. Hadd tegyem fel a most már teljesen non-PC kérdést: melyik hímnemű gyártásvezetőt, operatőrt, vagy vágót kellett volna megdugni, hogy részleteiben ne legyen ennyire szar a végeredmény? Kiégett hátterek, ritmusra kidolgozott tánclépésre vágott pulzáló CGI-delfin, váááááá!!! Nagyon fájt. Amatőrizmus. Azonban olyasféle, amit meg lehet bocsájtani.) Ha majd tíz év múlva erre a 2. részre tekintek vissza, szerintem a lazy recycling kifejezés jut majd eszembe. Továbbra is örömmel éneklem együtt a szereplőkkel a legfunabb és legletargikusabb svéd számokat ('One of us is crying' - atyaisten, de megöregedett Dominic Cooper, aki azért még mindig jó pasi...), közben rájövök, hogy mennyi gyenge ABBA-szám van, a legtöbb egy Best of Abba válogatásalbumra sem kerülhetett volna fel. Közben megtöri az élményt a remake, vagy előzményfilm, vagy nem is tudom, miféle határozatlan egyveleg érzete. A rendezés is lazy, de inkább inspirácómentes. A 2008-as Abba-filmben legalább el lehetett mondani a rendezőről, hogy a színházból jött, nem volt filmes tapasztalata, ezért sokszor olyan elképzelhetetlenül rossz helyekre állíttatta a kamerákat, hogy abból már csak ezt lehetett kihozni. De a film a maga retardált filmszerűségében mégis élő volt. A Mamma Mia 2-ben profi a rendezés, de unalmas. Bocs, de én Lily Jamesről nem tudom elhinni, hogy ő Donna. Hozza a Meryl Streepes manírokat, de csak úgy, mintha valaki beültetett volna egy bolhát a szemébe. Folyton tikkel, vagy összehúzza a szemöldökét. Plusz M. Streepnek hatvan pluszosan sokkal jobb volt az énekhangja. Harry karakteréhez teljesen illik a 'Waterloo' - egy hirtelen elhatározásból jött csatából született a románc. Colin Firth fiatalkori énjéhez remekül hozzárendelték az oszkárdíjas The King's Speech steadycames-lekövetős jelenetét. A fiatal Billhez már nem tudtak hasonlóan erős dalt rendelni (nem is emlékszem rá). Szegény Stellan Skarsgard csak a Dogville-lel került be a mainstreambe Európában, de egy ilyen filmben nyilván nem fognak Triert parafrazálni. Ha már felkeltették a vizuális asszociációkat, Pierce Brosnan tini alteregója megérdemelt volna egy Bondos belépőt. Nem volt rossz a 'We have all the time in the world' akkordjaival játszogató 'Andante andante' valcer, ami utalhat a Bond-karakter ismert, 1969-es tragédiájára - azonban az nem Brosnanhez kapcsolódik, mert neki csak a 70-es évek elején ajánlották fel a szerepet, amivel végül nem élt. Andy García és Cher duettjére nem számítottam, de pont erre a hatalmas giccsre vártam. Végülis ha Fernandonak hívják az egyik - egyébként katasztrofálisan alulírt - karaktert, akkor miért is ért meglepetésként? A magyar fordítás megint brillírozott: "She has turned my frown upside down." = "Volt elég antik rom, jön a romantik." Definitely Speier Dávid :))) A házasságkötés helyszínén játszódó green-screen jelenet borzalmas. A The Room-ban Tommy Wiseau ennél jobb végeredményt hozott, pedig az közel sem került ennyibe. Happy New Year? Hol van a Happy New Year? Az egyik legdepisebb, egyben legkirályabb számuk volt. |
2018-12-09 20:41.47 |
Egy darabig lehet várakozni, ugyanis a BBC bejelentette, hogy 2020-ig szünetre megy a sorozat. |
2018-12-09 07:54.17 |
Zavarban vagyok, mert régóta vártam ezt a filmet. Nagyon bíztam Andy Serkis tehetségében. Volt egy prekoncepcióm, hogy ő a Disney-feldolgozások ellenében határozza meg magát, ezért pl.majd inkább egy kevés dialógusra épülő, atmoszférikus dzsungelfilmet hoz létre, mert tanult a Majmok bolygója prequelfolyam 2. részéből. (Elképesztően jó volt az elején a húsz perces némajáték a jelnyelven leadott dialógusokkal.) Ez nem jött be, de sebaj, túl kell lendülni az előzetes elvárásainkon.
Nyilván valahogy egybe kell rántani Kipling szerteágazó novellafüzérét, ez pedig ott kezdődik, hogy saját profilunkra formáljuk a fő karakterek személyiségjegyeit. Sajnos felemásra sikerült a törekvés. Baluból hadseregparancsnokot faragtak, Bagirából kegyetlen kiképzőtisztet (végre komolyabb jelentőséget és háttérsztorit kapott egy filmfeldolgozásban). Akelából egy gyenge férfi-figura lett (de hogy az anti-genderisták örüljenek, cserébe Ráksa sem lett erős női karakter). Ká valahol eltűnt a süllyesztőben, belőle egy zavaros, tér-időn kívül álló, múltat és jövőt látó bölcset faragtak, biztos mert közeleg a Trónok harca záróévad. A majmok népségének pedig megint muszáj volt vezéregyéniséget kreálni... *** SPOILER ON *** (Sir Kán maga használja fel őket, hogy a színe elé hozzák Mauglit - de ezt hogy a jóistenbe kommunikálta le velük?) *** SPOILER OFF *** ...mert az anarchista ethoszt biztos nem értették volna a nézők. Az ő közölnivalójukat fordította le a Disney-verzióban Lajcsi király, az orángután/gigantopithecus. Nagyon érdekes, hogy Andy Serkis művét ott éltem át a legjobban, ahol nem várnám el: a CGI-t, motion capture-t, és beszédet alig tartalmazó jelenetekben, kb. a film második felében. A film nagy előnye, hogy be tudja mutatni, milyen lehet freaknek lenni mindkét közösségben: az állatok és az emberek között is. Másik előnye, hogy nem fordítja el a kamerát, ha vért kell mutatni. Hátránya, hogy a Kipling-novellákat is átható finom humor sehol nincs. Mintha Serkis egy évtizednyi lemaradással Nolan nyomában loholva próbálta volna meg hétköznapivá tenni a mesét. Végül felvetődik a kérdés: a Disney élőszereplős verziója, vagy a Serkis-feldolgozás lett könyvhűbb? Szerintem egyik sem, de az előbbitől nem is vártam el. Favreau filmje végig lekötött, Serkis filmje többször untatott. |
2018-12-09 02:28.15 |
SPOILER (is van benne)
Erisden Island. Amikor kigugliztam, hogy valódi helyszínt takar-e ez a csodálatosan fényképezett Észak-Brit szigetnek tűnő természeti képződmény, olyan találatokba botlottam, mint pl.: "Apostle Movie Ending Explained". Pedig az endingnek nincs extrém magyarázatra szoruló szimbolikus értelme; egyszerű, mint a kő. Manapság a magyar horrornéző fejében biztosan él valamiféle kép a pogányság és a kereszténység örök harcáról, a hitehagyott papról vagy apostolról aki a hányattatások ellenére végül megleli a motivációját és megdicsőül. A végkifejletet még én is bejósoltam, pedig elég primitív vagyok ahhoz, hogy belefeledkezzek a történetvezetésbe, és a nyilvánvaló jelek ellenére hagyjam magam meglepni. Ebben a műfajban pont azt szeretem, hogy az orromnál fogva vezetnek. Mégis tetszett a film, mert helyreállt benne a mesterkélttel szemben a természeti világrend, és individuális szinten is bekövetkezett a megdicsőülés, ráadásul inverz, az egyház(ak) kanonizált tanításaitól független, pogány módon. Van persze magyarázható eleme, de ez már csak trivia, anélkül is értelmezhető a történet: Sulis volt a kelta mitológia vegetációs női istensége, akihez a geotermikus energiaforrásokért fohászkodtak, talán véres emberáldozatokkal. (Nagyon szép jelenet, amikor a hajó utasai szeme láttára vért fröcskölve omlik le a szikla. A vér az She-nek, ami nekünk az éltető víz.) Az egzisztenciális válságban szenvedő, de küldetéstudatos kék szemű szépfiú vette át az ő helyét. A Chris92 által lentebb említett 60-as és 70-es évek brit horrorjaihoz még hozzácsapnék néhány olasz inspirációs forrást. A két éve elhunyt Robin Hardy szigetes izolációs horrorja (The Wicker Man) keltette fel Pupi Avatiban is a vágyat, hogy megrendezze a The House with Laughing Windows-t. (Vizuálisan szerintem egyébként Avati műve jobb. Annyira, hogy egy piros függöny előtt beszélő törpe növésű középkorú férfi kap benne fontos szerepet.) Dario Argento Phenomenája a falhoz láncolt nő-szituációval, Lucio Fulci groteszk agyfúrása (City of the Living Dead), inkvizíciós képsorai (Beatrice Cenci), a véres trutyiban úszkálás (The Beyond)... Remélem, hogy látunk még horrort Gareth Evanstől, mert képes uralni a műfajt. Feszességben, meglepő fordulatokban, a gore és a suspense arányosságában még van mit fejlődnie. |
2018-12-08 03:19.19 |
Ezt is letudtam, jó szórakozás volt. Minek ide Mel Brooks, amikor elvégzik helyette a munkát? :)
Steven Moffat már bejelentkezett a franchise folytatására sorozat-formátumban, mert nagy fantáziát látott a stáblista utáni jelenetekben. |
2018-12-08 00:27.21 |
Nem csak a tesitanár jelenete, bár tényleg az a legexplicitebb. Önmagában az, hogy valami kitörni vágyó izé befészkelte magát Jesse-be, egyfajta coming out-metafora. Ezt azóta maga a nyíltan meleg Mark Patton (a Jesse-t alakító színész) is megerősítette. A többi nyílt, azonnal befogadható ábrázolásoktól inkább óvakodtak, mert a harminc évvel ezelőtti sikerre vágyó közönségfilm még nem bírta volna el ezt a kockázati tényezőt. Inkább subcontextben fogalmaztak.
Erősen offtopic, ezért nem itt fogom leírni az összes WOW!-élményemet. Esetleg a Freddy's Revenge topicjába, szépen hosszan, ahogy szoktam. |
2018-12-05 21:30.03 |
Én is nemrég, idén nyáron pörgettem újra a Rémálom-szériát, és meglepődtem, hogy régen mennyire nem figyeltem fel a gay-kódolású jelekre. Pedig ott vannak :) |
2018-12-02 22:08.48 |
Milyen jó, hogy felhoztad a Freddy's Revenge-t, ami a Rémálom-szériából egy igazán bevállalós epizód, ugyanis áttételesen pont az elfojtott homoszexualitással foglalkozik :D |
2018-12-02 16:05.07 |
Pedig hétfő reggelenként élőben nagyon hasonló tudok lenni :) (Ledolgozós szombatokon is.) |
2018-12-02 14:23.31 |
Csináljon folytatást a Brian Sin... ja, ő már nem. |
2018-12-02 14:19.58 |
Ezt bóknak veszem :) |
2018-12-02 04:37.52 |
Ha van itt egy script doctor, legyen szíves, helyesbítse már azt a nagyon látványos hülyeséget ;) |
2018-12-02 03:53.00 |
Így biztosan működik a film. Annak idején én is úgy néztem meg a Ray-t meg A nyughatatlant, hogy a rádión kívül nem találkoztam Ray Charles- vagy Johnny Cash számmal. Csak később néztem utána a zenészek popkulturális jelentőségének, magánéletének. Minden klisé ellenére továbbra is az a véleményem, hogy azok legalább őszinté(bbe)k voltak.
Freddie Mercury sokszor elbeszélt életrajzában van egy biztos pont, ami önmagában is abszurd: a 80-as években közös nótát próbált csinálni Michael Jacksonnal (szóbeszédek szerint ez lett volna a "There Must Be More To Life Than This"). Ezt a tényt tovább abszurdítják a két művész különböző elbeszélései, hogy miért hiúsult meg a munka, miért háborodtak fel egymás szokásain. Nézz utána, ha van kedved, én megpróbálok felvázolni belőle egy lehetséges buñueli szituációt. Annyi biztos, hogy kettejük konfliktusát vagy a kokain, vagy egy láma megjelenése alapozta meg. Vagy mindkettő. Helyszín és időpont: WONDERLAND, 1985 Miután a stúdióban mindketten felénekelték a rájuk vonatkozó részt, Freddie átvonul a nappaliba. Leül a süppedős kanapéba, a dohányzóasztalra teríti a kokaincsíkot. Összesodorja a hengert, s már szívná fel az anyagot, amikor lassan beléptet a szobába egy láma. A láma megáll. Freddie mozdulatai is kimerevednek. Farkasszemet néznek egymással. Mintha mindketten készülnének valamire. Közeli: Freddie, orrához illesztve a felszívó hengert, bámul, hogy hogyan került oda ez az állat. Közeli: A láma is megrökönyödik, mert számára is szokatlan a vendég. Bizonytalanul tenne néhány lépést, de inkább marad a helyén. Ekkor befut a stúdióból Michael, aki viszont Freddie-re bámul: kollégája orrában egy henger, biedermeier-dohányzóasztalán a fehér por éktelenkedik. Freddie felváltva néz a lámára és Michaelre. Freddie (éles hangon, felháborodva): - MI A FA...? A láma a csendbe hatoló idegen hangtól megrémül. Odaköp egy nagyot Freddie elé, mire a fehér por szétszáll a levegőben. - hatásszünet - Freddie (Michaelnek): - Te... tudod, hány száz dolláromat köpte szét ez a kib*ott vadállat? Michael (Freddie-nek): - És te tudod, mennyibe kerültél nekem ezzel a stúdiófelvétellel? Innentől Tarantino milliószor jobb dialógust írna, de még az előzőeket is tehetségesebben átdolgozná. |
2018-12-02 02:02.13 |
Nagyon szívesen!
Ha nem bírtál közben megülni a hátsódon, akkor melegen ajánlom, hogy egyszer vegyél részt egy Rocky Horror-szeánszon. A film rajongói a 70-es évek végefele óta összejönnek a film vetítésein, és adott jeleneteknél a közönség közösséggé válik. Nem tudom, hogyan érzékeltessem: betéve tudják a szöveget, közösen beordibálnak valami dialógusra reflektáló pikáns megjegyzést, a dalok alatt propokkal imitálják a vásznon zajló történéseket. Ezt először talán a FAME c. 1980-as zenés film mutatta meg. Nekem sajnos még nem volt részem ilyenben, pedig időnként idehaza is műsorra tűzik, pl. a Bem mozi Halloween környékén. De nálunk senki nem mer nonkonformista lenni, még a külföldi nézők sem. Legutóbb bevittem a terembe egy gázgyújtót, és az "Over at the Frankenstein Place"-nél élesítettem. "Holy Shit!" - jött a reakció :D De voltak, akik rizst dobáltak, vizet spricceltek, mások újságpapírt borítottak a fejükre... Külföldbe' legalább a Time Warp-nóta alatt felpattannak a nézők a moziszékről, és imitálják a táncmozdulatokat. Furcsa, hogy itt beszélünk ezekről, mert Pasolini éppen a Saló munkálatai előtt ítélte el a melegség akkoriban bontakozó piacosítását. A szubkultúra külsőségei még éppen csak formálódtak Stonewall után pár évvel, a piac máris reagált. (Jellemző, hogy Pasolini majdnem annyira tisztában volt a nemzetközi kultúripar változásaival, mint azok alakítói.) A szabad szexualitásba ő marxista forradalmi erőt vizionált. Csak közben rájött, hogy az ő filmjei szintén túlságosan piacképesek: a Teoréma és az Élet-trilógia vetítéseire nem csak a forradalmi ifjak özönlöttek gondolati gazdagságot követelve, hanem a nekik való közönségfilmre vágyó nyálcsorgató buzik is. A Dekameron c. filmje sikere után ráadásul csőstül jöttek az olcsó olasz erotikus filmes másolatok. Ezért csinálta meg dühösen a Salót...ami egy betiltott filmből utólag megint profithajhász szenzációvá, sőt kult-klasszikussá vált. Csak ő azt már nem érte meg. Kíváncsi vagyok, mit szólt volna Rocky Horror Picture Show kontinenseken átívelő kommerciális sikeréhez. Szerintem a korát megelőzve live-olta volna a saját élve eltemetését egy szamizdat-tévécsatornán. Szóval megtaláltad a nicknevem alapját adó karaktert :D Ma már nem tudok mindenben azonosulni vele, de még mindig a kedvencem. Ő szállítja az első igazi, ütős, vérbeli rock'n'rollt; végig elégedetlenkedik, de végül ő tér haza a nővérével, mintha mi sem történt volna. |
2018-11-30 15:28.06 |
Lehetne...Pl. ahogy Balu nevelő szándékkal megpofozza Mauglit, az bizony komoly nyomot hagyna :D Viccen kívül, nekem pl. nagyon tetszett, ahogy Kipling az anarchista majomtársadalmat bemutatta, ahhoz már némi érettség nem árt. Vannak a könyvben elgondolkodtató részek. |
2018-11-28 21:45.39 |
A youtube-on megtalálod, a remastered verzió is sajna elég bootleg-minűségű, de átjön az az énekhang. Itt a BR:
https://www.youtube.com/watch?v=8za8fnPmtKo Ezért ki fognak innen vágni... na mindegy, itt szép számmal vannak élvezhető minőségű live-ok: [link] |
2018-11-28 20:55.12 |
Azóta a koncertfelvételekkel és a greatest video hits-gyűjteménnyel kúrálom magam. Már kezd jobb lenni :)
('79-ben Newcastle-ben mekkora kib.ott nagyot énekelt ez az ember! :O ) |
2018-11-28 18:02.54 |
Rossz ómen, hogy Serkis verziója a Netflixhez került, és hogy már két év késésben vannak az eredetileg kitűzött bemutatóhoz képest :( Én is várom egyébként, de nem várok tőle nagyon sokat. |
2018-11-28 18:00.17 |
Az adaptációk újraadaptálásának van létjogosultsága. Nekem a Dzsungel könyve 1967-es verziója mindig is totál szétesett, unalmas volt, mert elsősorban a helyzetkomikumot próbálta kiaknázni az összefüggő storyline és persze a könyvhűség hátrányára. 2016-ban még mindig nem könyvhű (azt elvileg majd megcsinálja Serkis, ahogy lentebb írták), de az elejétől a végéig dinamikus, átélhető, nincs benne felesleges poénkodás.
A Lion King Lear viszont eredeti forgatókönyvből készült, annak még most én sem látom az újramesélhetőségi dimenzióit. |