Drága webmesterek, cseréljétek már le a címet legyetek szívesek! Melléklem a DVD-borítót a miheztartás végett:
[link]

Egyrészt kínos, hogy ha kiguglizza az ember a Le Placard-t, akkor egyedül a filmkatalogus.hu adja ki ezt a viccesnek szánt címet. Másrészt meg ha esetleg poén akarna lenni, akkor az kábé azon a dedós szinten mozog, amit Depardieu karaktere képvisel a filmben.

Doktor Zsivágó (1965) - Vélemények

2010-01-05 20:21.28

Túlzás azt állítani, hogy az eredeti regényhez hűen készítették volna el a filmet. Inkább azt mondanám, hogy kiemelték belőle a mindig előhúzható hollywood-i főtémát, a szerelem (privát szféra) elsődlegességét a mindenkori politikai kurzussal szemben. Ami nem is volna baj, csak a társadalmi/lélektani jelenségek apró, de jelentőségteli momentumai közben szimpla didaktikus látványelemekké degradálódtak, ha egyáltalán bennehagyták őket. Ilyen a moszkvai "békés tüntetés" bemutatása, vagy az erdei partizánok kitörése.
A család vonaton töltött napjai persze némafilmes szempontból tökéletesen megállják a helyüket, és külön méltánylandó, hogy az általános internálásnak a filmben addigra már bejáratott eszközei töltik fel drámaisággal a jelenetsort (zsúfoltság, fertőtlenítés, porig égett falu, elkínzott arcok, a vonatra ál-indokkal felkéredzkedő asszony). Ezzel szemben hiányzik számomra a regénynek az a kis része, amelyben az egyik állomásnál kényszermegállásra kényszerülő vonat utasai cserekereskedelembe bonyolódnak az állomás oldalán titokban áruikat felvonultató szinte nincstelen falusiakkal. Nagyon érzékletes kép, ajánlom a visszaolvasását!

A partizánok fogságában töltött időszakot viszont en bloc kihúzza a forgatókönyvíró, pedig az emberi lealjasulás ábrázolására annál a két könyveli fejezetnél nem is találhatott volna markánsabbat. Az pedig szintén érthetetlen számomra, hogy miért hagyták ki azt a drámai epizódot, amikor Jurij Andejevics akarata ellenére fegyvert fog, de nem képes ölni vele, hiszen látja, kikből áll a fehérek serege.

Jurij Andrejevics fekete-fehér karakter színes szélesvásznon. Jellemfejlődése teljesen érthetetlen; a bolsevik eszmékkel való alapvető szimpátiáját letudja a film annyival, hogy kijelenti a tüntetésen látott transzparensek kapcsán: "Valóban szép eszmék". Aztán megy vissza a burzsoá-partyra, mintha mi sem történt volna. Nem sokkal később persze meggyógyítja a lekardlapozott sebesülteket, amiből kiderül, hogy ő elsősorban orvos, politikum ide-vagy-oda, viszont ennyiben ki is merül a jellemábrázolása. Mintha a bejáratott álomgyári hőskarakterek alapvető igazságérzete már nem is indokolna magyarázatot. Ő jó, ő a szívére hallgat és kész. De emiatt sem érthető a végső elválása Larától, hiszen a film logikája (és a főszereplő sablon-személyisége) alapján követte volna őt a Távol-Keletre, aztán Komarovszkijt majd csak lepattintják. Itt az az alapos lélekrajz hiányzik, amit Paszternak a Varikinoba való visszaérkezést tárgyaló fejezeteiben ábrázol, s ami kellőképpen megindokolja, miért döntött így Zsivágó, ahogy. Omar Sharif kitekint az ablakon, de ez semmi érzelmi többlettel nem gazdagítja a jelenetet.

Szintén nem értem, miért kellett Pavel Antyipovból már az elején elvakult forradalmárt csinálni. Ha a szerelmi szál szemszögéből nézzük, akkor persze indokolt, hogy Lara szerelmére pont elvakultsága miatt nem volt méltó; azonban a regény sokkal árnyaltabban fejezi ki, ahogy ez a tesze-tosza falusi tanító, talán unalmában, vagy talán átlagosságát, semmi-jellemét felülírandó és kompenzálandó jelentkezik önkéntesnek, hogy aztán a vidék rettegett Sztrelnyikovja váljon belőle. Akinek a regénybeli halála szintén "odabasz", csak persze ezt az igen hatásos drámai elemet is sikerült kihúzni a film cselekményéből.

Geraldine Chaplin viszont tökéletesen frigid Tonya, Julie Christie az előírásoknak megfelelően odaadó Lara, Rod Steiger pedig talán az egyetlen, akinek az alakításán nem lehet kifogást találni. Komarovszkij figurája a leginkább kidolgozott, talán mert a regényben sem túlozza el Paszternak az ügyvéd szerepeltetését. Mindig hangsúlyos drámai pontokon tűnik fel, ezt pedig azért nehéz filmen elbaltázni.
Alec Guinness Jevgrafja "valósággal izzik a vásznon", hogy ezt az elcsépelt közhelyet használjam.

A film pozitívuma számomra még a regénybeli apró hangulatfestő motívumok átemelése, amik az "igen, ez benne volt" jóleső érzésével töltöttek el. Pl. a gyertyafény az ablakban, a csikó futása a varikinoi birtok felé tartó kocsi mellett... Viszont a regényben nem szereplő nárcisz erőltetése már kifejezetten giccses, dehát mit tegyünk, ha a regényben olyan érzékletesen, belső monológokban elmesélt vágyódást nem tudta másképpen megfogni a stáb... A balalajka sem zavaró, sőt, a szerelmi szál elsődlegessége miatt kifejezetten jót tesz a zenei motívum dramaturgiai hangsúlya (nyilván, mert Zsivágó múltját jelképezi, majd végül a jelenét és az elbaszott jövőjét, amit Lara lett volna hivatott beteljesíteni).

Összességében nem tartom egy kifejezetten jó regényfeldolgozásnak, de a szerelmi dráma műfaján belül mindenképpen az első helyek egyikét érdemli. Természetesen belátom, hogy egy 3 órás adaptációt lehetetlen minden apróságra, epizódra kiterjedően elkészíteni, ezt nem is kérném számon az alkotókon. De, mint írtam, az alapvető társadalom-és jellemábrázolás csorbát szenved, ha szigorúan a szerelmi fővonalon maradunk, és nem marad más, mint (egyébként impozáns) díszlet.

Django (1966) - Vélemények

2009-12-24 12:39.46

Emlékezzünk meg azért a rendezőasszisztensről, Ruggero Deodatoról is, aki markánsan rajtahagyta a kezenyomát a filmen :) A mendemondák szerint a félig kész forgatókönyv üresjáratait kitöltendő, az utolsó pillanatban találta ki a kannibálfilm-mester a jellegzetes csonkolásokat.

elejére ... 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk