Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Kiképzés - SuperTV2, 13:55 |
A legjobb dolgokon bőgni kell - Paramount Network, 14:00 |
A Sárkánypecsét rejtélye - Filmbox Family, 14:15 |
Az olasz meló - Mozi+, 14:20 |
Szegény gazdagok - Moziverzum, 14:40 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Anthony LaPaglia (66) |
Jonathan Banks (78) |
Minnie Driver (55) |
Kerry Washington (48) |
Kelly Lynch (66) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Futni mentem |
Gerard Butler |
2017-04-29 01:15.15 |
Igen, de ez javarészt gyerekkori regresszió lehet. Ez volt az első horror, amit moziban láttam :) Valahogy fel tudom idézni ugyanazt az élményt, amit akkor éltem át. (Mostmár kicsit csökkenő hatásfokkal, az is igaz.) |
2017-04-29 01:06.32 |
McAvoy kurvajó! Egymaga eljátszotta a Texasi láncfűrészes gyilkos teljes családját egy gázsiért (erre mondjuk azért nem vennék mérget). Shyamalannek végre látom a humorát (meg az öniróniáját), ami a The Visitben is jelen volt, de itt már legalább arra használja, hogy cinkossá tegye a nézőt. Ez volt az első hangulatjelentés, aztán a film felénél üdvözletét tette a Monty Python. Onnantól szépen átment az egész abszurd B-kategóriába. Nem mondom, hogy élvezhetetlen, sőt, piszkosul szórakoztató, mert Shyamalan még mindig tud játszani a nézővel.
Nem mindegy azért, hogy milyen szinten. Ha ezt a rendezői attitűdöt választja, akkor felkészülök rá, hogy ezentúl egy valaha élvonalbeli, a csúcson túl leszerepelt, de azóta folyamatosan görcsösen felkapaszkodni óhajtó filmiparos munkáját nézem, ahogy saját magát próbálja újra- és újradefiniálni. Ebben a filmben pl. úgy hogy a saját forgatókönyvírói határozatlanságát átültette a főszereplő disszociatív személyiségzavarába. (Vagy pl. úgy, hogy saját univerzumot akar építeni. Ebből mi lesz?) lábjegyzet: Miért kell egy Shyamalannek Jurassic Parkot és Alien3-at idézni? (A Thriller - en Grym Filmet megbocsátom neki, sőt, örömet okozott vele.) De - egyáltalán miért kell neki idézni? Nem szorul rá, mert ő is olyan, akit idéznek. lábjegyzet2: McAvoynak nagyon jól áll a szerep. Mindegyik. Egy nagyon komoly Dosztojevszkij-feldolgozásban is megnézném. |
2017-04-23 03:38.39 |
A Holtak Szigete 7. epizódja majdnem olyan erős zenei anyaggal rendelkezett, mint a Goblintól a "Buio Omega". A szóban forgó film folytatása, a "Tűnj el! 4-D" is volt olyan jó, mint a "Foxy Brown" OST-je. De mondom, ne keresztezzük egymás idővonalát, további spoilereket nem is adok.
(Egyébként most azt játsszuk, hogy te valamelyik régebbi fórumozónak hiszel engem? :D ) |
2017-04-23 03:03.09 |
Ja, ha úgy állunk, akkor én már a 17-et is láttam, a 18 volt a legzseniálisabb, a 19 felülről súrolta a középszert, a 20... inkább nem spoilerezek, nehogy súroljuk egymás idővonalát, mert abból semmi jó nem sül ki. |
2017-04-23 02:23.11 |
Melyik a Batman 6? És a 7? |
2017-04-23 00:42.42 |
Majd megmondja.
De ha én rávezettem valakit Riefenstahlra, te pedig Truffaut-ra, már nem éltünk hiába :) |
2017-04-22 22:21.29 |
Én láttam Leni Riefenstahl Hitler-dicsőítő filmjei közül kettőt (Az akarat diadala, Olimpia), és zseniálisnak tartom őket. Így kell propagandafilmet, illetve sportösszefoglalót csinálni. Ezen kívül nagy fenntartásokkal, de megnéztem a zsidóellenes propagandafilmek alapművét, a Jud Süss-t, és nem egy vacak! Sokat merít a német expresszionizmus világítási- és operatőri technikájából. Ügyesen használja fel a mondanivalójához, bármennyire vitatható is legyen az.
Ezeket én nem tiltanám be, bár amire épülnek, az gyomorforgató. Nekem. De soha nem semmisíteném meg, mert még a legundorítóbb antipropaganda is érték. Lehet belőlük tanulni, némelyik a film nyelvét képes újraértelmezni. |
2017-04-22 21:28.23 |
Mikor jön már ez a kalózöbölre, vagy a magyar megfelelőjére? Vagy akárhová? :) |
2017-04-18 02:02.27 |
Ez attól függ, mennyire fogadod el a kényszerű újítást. Nekem se ment könnyen. Jaj, de nehéz nézőnek lenni :)
Volt egy mini-epizód az 1. évad vége és a karácsonyi rész között, amelyikben abszolút együtt tudtam érezni Rose-zal, mert sehogyse tudott megbarátkozni a Doktor új, hiperaktív személyiségével, és követelte vissza a régit. Tennant ekkor még nem szabadult el annyira. Most újranéztem az egészet a 9. Doktortól, és figyeltem, mennyire tolakszik előtérbe Tennant személyisége. Szerencsére nem azonnal. De nem is szépen és fokozatosan, mert hát a gyártási folyamat kicsit felgyorsult a 70-es évek óta, amikor Derek Jacobinak egy tv-sorozaton belül még 13 epizód állt rendelkezésére a BBC-nél, hogy felépíthessen egy komplex karaktert. (Én, Claudius - 1976. Top 10-es televíziós átirat, Robert Gravesből gyanítom, hogy soha többé nem fognak ennyire jó adaptációt készíteni.) Amikor Tennant Doktora szembenézett a Sátán megtestesülésével a The Satan Pit epizódban, összehasonlítottam a színészi játékot azzal, amit Eccleston nyújtott a Dalekkel való első találkozásánál. Ez akkor történt, amikor először szembesült azzal, hogy egy db. ellensége túlélte az időháborút. Ha én vagyok a Sátán, engem a Tennant-Doktor nem győz meg. Viszont ha én lettem volna a maradék dalek, átéreztem volna Eccleston agóniáját. De főleg, amikor a dalek emperor szolgáit utasítja rendre a Kilencedik az évad utolsó részében, arra a vérfagyasztó "SHUT UP!"-ra én is bekussoltam volna. Viszont mint néző, elfogadom, hogy a fentebb leírt gyártási folyamat lassúsága már nem engedi meg, hogy szépen lassan menjünk át egyik karakterből a másikba. 1Ezt mi sem érzékelteti jobban, mint Matt Smith átmenete Peter Capaldiba. Egy másodperc volt az egész, és már meg is kellett szokni. |
2017-04-18 00:27.09 |
Bocs, nem vettem figyelembe a topik témáját, ezért most nem ajánlom a Nyomorultak filmváltozatát. Hajmeresztően pocsékul van vágva. |
2017-04-18 00:14.50 |
Talán azért nem öregednek szépen egyes horrorok, mert a vizuális megoldásaik viszonylag gyorsan beépültek a mainstreambe. Ezért vonult vissza John Waters, aki nem is horrorrendező volt, de a rokon, (s)exploitation műfajból érkezett. Ő a tiltott filmek hőskorában komolyan meg akarta ragadni az ízléstelenséget, mint egy lehetséges filmművészeti alternatívát. Hatalmas sikerrel is járt, aztán elkezdett panaszkodni a 2000-es évek közepén, hogy túl magasra emelkedett a nézői ingerküszöb :D Valójában az volt a baj, hogy nulla filmes érzékkel csinálta meg a Pink Flamingos-t 1972-ben, és csak másfél évtizeddel később tanult meg filmszerűen gondolkodni, amikor a megoldásai már lerágott csontok voltak. Szó szerint. (Bár szerintem az, hogy valaki kipucsítva képes ritmusra tátogtatni a segglyukát, a mai napig utánozhatatlan - CGI nélkül. Ez a jelenet a Pink Flamingosban látható. Ha esetleg gusztusod támad rá. Van benne csirkés szex is.)
De vannak ellenpéldák is. Pl. az unásig emlegetett vesszőparipám, Lucio Fulci. Ő nagyon is örült volna, ha az a tömény, Antonin Artaud-tól és a Grand guignolból ellesett gore-esztétika, amit több-kevesebb sikerrel alkalmazott a filmjeiben, beépül a fősodorba, és ennek ő is részese lehet. Tarantino le is aratta a gyümölcseit, Fulci ezt nem bánta, mert már beteg és öreg volt, nem tudta volna folytatni, és ráadásul Tarantino folyton meg is említette őt az interjúiban, s ő örült vala néki. (És a Kill Bill stáblistájában is szerepel a neve.) Ez csak két példa volt a test-horror vonulatból. Van persze több is: japán, dél-koreai, francia, spanyol, kanadai és persze amerikai, de ha valaki ezekkel előbb találkozott, akkor nem fog összeszűkülni a gyomra, akárhány epizódot néz meg a Trónok harcából. Engem lelkileg egyik epizódja sem dolgozott meg annyira. Legfeljebb a bűnös élvezet élményét adta meg. Nem tudom, melyik epizódban volt, talán az első két évad egyikében, de szépen, közeliben volt látható, ahogy a lovagi játékban elesett faszi torkát átverő dárda gyönyörű vérfröccsöt áraszt néhány másodpercig. Na annál a résznél éreztem azt, hogy Lucio Fulci (és Carlo Rambaldi, Tom Savini) dörzsölné a tenyerét örömében. Utána olyan megszokottá vált... A néző felkorbácsolása nagy feladat, végül aztán a sztori dinamikája, a történetszálak kavarása és a pszichés motivációk rendes megalapozása nálam elérte, hogy már várjam is a következő adagot. A Trónok harca egy borzalmasan erős összegzése a korabeli horroroknak, erotikus-történelmi exploitationöknek, kb. az, amit nem kaptunk meg annak idején a VHS-korszakban ennyire koncentrált formában. Lélektanilag valahogy a svédek nálam mindig vitték a pálmát. Ha ajánlhatok: Thriller - en grym film, és a Breaking Point. Mindkettő Bo Arne Vibenius alkotása, aki Ingmar Bergman rendezőasszisztense volt, az internetes listák szerint egyetlen filmben, a Personában. Na az, mármint a Persona még egy igazi lélektani horror, pedig a rendező nyilván marketing-okokból elutasította az efféle kategorizálást, s persze Vibeniust sem szerződtette soha többé. A Persona társai a Suttogások és sikolyok, a Farkasok órája, a Rítus...meg még sok Bergman-film. Ezeket igazán nagyon ajánlom. Nem könnyű beleélni magad, mert kurva régi filmek kurva régi lassú formanyelvvel, de én pl. rájuk hangolódtam, ezt meg tudom tenni a mai napig, és ezek után egy Babadook, vagy egy It follows, vagy az Autopsy of Jane Doe, vagy egy agyonsztárolt, lassú vonalvezetésű horror már alig jelent bármilyen pluszt. Tudom, hogy a lassúsággal akarnak operálni, művészies operatőri beállításokkal és kevésbé átgondolt, inkább a sokkeffektre hangsúlyt helyező vágástechnikával. Ez engem inkább elidegenít. Pl. a Babadook, vagy a Ich seh, Ich seh anya-horrorjánál sokkal erősebb szerintem a Suttogások, sikolyok. Az Ördögűző rám azért tud hatni a mai napig, mert bele tudok helyezkedni annak a nézőnek a lelkivilágába, akire mindezek a hatások még az újdonság erejével hatottak. |
2017-04-17 20:38.16 |
Átlagos volt, mint majdnem mindegyik. |
2017-04-17 20:33.00 |
Ja, nem figyeltem. Ööö...ilyen filmeket nem szívesen nézek fesztiválokon, inkább majd itthon, amint elérhetővé válik. Remélem, a punkokról elnevezett magyar torrentoldalon nemsokára fent lesz. |
2017-04-17 20:23.38 |
Elvonultam újrapörgetni az elmúlt 12 év Doctor Who-epizódjait, hogy felkészüljek az új évadra :)
Bár én nem tartom a vallási ünnepeket, de neked, és mindenkinek, aki ünnepli, utólag is teljék kellemesen! És a következő is. :) |
2017-04-17 20:08.48 |
<nagy levegőt vesz>
Elfér... |
2017-04-16 01:04.20 |
Ma (tegnap) startolt a végre legutolsó Capaldi-Moffat évad. Még nem mertem megnézni :)
Jövőre, vagy utána jön Chris Chibnall egy sajnos új főszereplővel. Ki a jobb showrunner? Egy nagyon erős atmoszférateremtő, de a karakterábrázolást elhanyagoló forgatókönyvíró (Moffat), vagy egy karakter-orientált, de erősen középszerű történetvezetési potenciállal rendelkező forgatókönyvíró? Russell T. Davies-t, aki mindkettőben remek volt, már sajnos nem kapjuk vissza. |
2017-04-16 00:36.56 |
Na végre egy kisebbségi, akivel egyetértek! :) Ecclestonban minden megvolt, ami ehhez a Doktorhoz kellett. Ő a saját elképzelései szerint akarta fejleszteni a figurát, de egy tavalyi interjúja szerint nem találta meg a közös hangot a fejesekkel. Nagyon komoly ellentét lehetett, ha még az 50. évfordulóra sem tért vissza.
[link] “It was kind of tragic for me, that I didn’t play him for longer. He’s a beautiful character and I have a great deal of professional pride and had I done a second season, there would have been a marked improvement in my performance. I was learning new skills, in terms of playing light comedy. I was not known for light comedy and, again, production did not allow for that.” Ezt mondjuk nem értem, vagy félreértem, mert a 2. évadtól sokkal jobban előtérbe került a Doktor komikus énje. Lehet, hogy nem úgy, ahogy Eccleston képzelte, talán ő sokkal kisebb léptékben képzelte el az átmenetet. Vagy túl radikálisan? Én ennyire hirtelen váltásokat még nem láttam egyik modern Doktornál sem, mint Ecclestonnál. Egyik pillanatban jön a széles vigyora, a következőben ölni tud a tekintetével. Mindenesetre egy nagyon önfejű színész, nehéz lehetett vele a munka. Van egy olyan british karaktere mind a mai napig, amire egy egész sorozatot lehetne építeni. (A Leftovers c. sorozatban volt is egy magánszáma - hát, örültem neki, bár a dialektusát otthon hagyta.) Viszont David Tennantet sem írnám le, mert színészileg nagyjából jól hozta az új regeneráció - új személyiség sablont, és fel is töltötte egy nagy adag filantrópiával - ez mondjuk annyira nem tetszett nekem. Túlságosan éles volt a kontraszt Eccleston odamondogató, majdhogynem mizantróp stílusa ("Stupid apes") és Tennantnek rögtön az első karácsonyi felbukkanásakor megjelenő filantrópiája között, aminek keretében még a kézfejét is feláldozta. ("This is the spirit of Christmas. Birth and rejoicing and the dawn of a new age.") Ez a mondat Eccleston előadásában teljesen más hatást keltett volna. Tennant itt még olyan semmilyen volt, jórészt elődje játékára és a színpadi rutinjára támaszkodott, ami a későbbiekben sajnos olykor eluralkodott rajta: elfelejtette, hogy a filmes közeg teljesen más, a ripacskodás néha ki tudja zökkenteni a nézőt. (Ő tipikusan az a színész, akiről nem kellett volna annyi közelit készíteni, főleg drámai monológok közben. Eccleston ebben sokkal jobban teljesített volna.) De hozzá lehetett szokni, és még meg is lehetett kedvelni - Catherine Tate ellenére, aki az esetek 80%-ában idegesítő volt. Tennant végülis annyira átélte a szerepet, hogy a most 14 éves Doctor Who modern vonulatának ikonikus arcává vált. Sajnálom, hogy nem Eccleston lett A Doctor Who ARC. (Matt Smith nagyon más tészta, Peter Capaldit még csak meg sem emésztettük, róluk még nincs mondanivalóm.) |
2017-04-12 06:09.46 |
Annyira zseniális az új trailer, hogy legszívesebben rögtön le is emelném a polcról Joseph Campbell és Vlagyimir Jakovlevics Propp kult.antrop. köteteit, és utánanéznék, vajon mi az a kevés variáció, amire kifuthat a cselekmény, hátha a három közül az egyiket eltalálom. (Túloztam.) |
2017-04-11 23:01.54 |
Igen, a belső diszkrimináció itt is működik. Én ezt a bifóbiát sosem értettem a buziknál. Érdekes, hogy a legtöbben (mondjuk statisztikai kutatást nem végeztem ez irányban) bármilyen fétist előbb elfogadnak, mint a "nyílt sebbel" való érintkezést. Ezt a nyíltsebes hülyeséget mondjuk most hallottam először :D De van hasonló példám. Egyik volt ismerősöm pl. rá se bírt nézni a rózsákra, mert a vagina jutott eszébe...
Aztán mikor elmondtam neki, hogy a népdal: "Túlsó soron nyílik a rózsa/ Jaj de nagyon érzik a szaga/ Mennél jobban rázzák az ágát/ Annál jobban érzik a szagát" - bizonyos szexuál-antropológiai elméletek szerint pont arra vonatkozik, hogy ha ingerlik a csiklót (a "szárat"), akkor erősebb üzenetet küld a pina a behatoló szaglásszervének, ami által ösztönzi őt a behatolásra. Azóta valószínűleg nemcsak rózsa- hanem népdalfóbiás is lett :D A téma köré egyébként külön néprajzi konferenciát szerveztek a 80-as években Magyarországon. Kötet is született belőle: [link] Nem tudom, mennyire közismert, csak ajánlani tudom, ennyit még nem röhögtem szaktudományos művön. (A kötetben, úgy emlékszem, a népdal rózsája a fallosz szimbóluma volt, dehát ahány kutató, annyi interpretáció. Volt egy népszerű gender-kurzus az egyetemen, ahol az előadó úgy magyarázta, ahogy én fentebb. Nem tudom, értett-e a pinához, de elhittem neki, mert nem akartam személyesen leellenőrizni.) |
2017-04-08 02:09.55 |
Ez már annyira inside joke, hogy nem értem... |
2017-04-08 01:50.28 |
Nem hinném, hogy az ilyesmi megbotránkoztatja. Max. ha bevenném a szkriptbe Wass Albertet, de azt már tényleg nem írom le, mi módon. |
2017-04-08 01:42.31 |
Erre most egy szopóálarcos poénnak kéne jönnie, és hát végülis miért ne? :) |
2017-04-08 01:37.11 |
Akkor már csak egy jó pasi kéne, mert olyat nem nagyon castingoltak az újba. Látod, mennyire hátrányosan meg vagyunk különböztetve? :) |
2017-04-08 01:28.43 |
Személyiségfüggő. Mi itt, a Másik Sötét Oldalon másfajta dolgokkal kompenzáljuk az érzelmi sivárságunkat, néha sokkal durvábbakkal, de ezt részletezni már pornográf tartalom lenne :)
(Most úgy elképzeltem a két Sötét Oldal orgiasztikus egyesülését, ennek hatására lehet, hogy mégiscsak elmegyek mondjuk pornóproducernek, és csinálok egy sokkal eredetibb Star Wars soft-rebootot, mint aminek a folyamatban lévő trilógia igérkezik.) |
2017-04-08 00:55.33 |
Akkor nem is különbözöl annyira az LGBT-szellemiséget teljes mellszélességgel vállaló self-made man buziktól. A retorika ugyanaz, csak az eszmeiség más.
Ez is egy életvitel. |
2017-04-08 00:14.29 |
Ezzel nem mondtál újat, de csak a következményeket vázoltad és egy lehetséges megoldási formát az előzmények figyelmen kívül hagyásával, úgy nézem, egyfajta holisztikus szemlélet nevében. Ami szép dolog, de csak akkor működik, ha nincs vesztenivalód :)
A munkahelyi környezetben ez, amit LGBT-propagandának vélsz, túlélési stratégia. (Amúgy boldog nem akarok lenni, inkább elégedett.) |
2017-04-07 23:17.51 |
Akkor most megtaláltuk azt a határpontot, ahol megáll az érvek-ellenérvek rendszere. Két gyökeresen más nézőpont. Szerinted én saját magam áldozata vagyok, szerintem viszont te gaslightingolsz. Ez is egy nagyon ártalmas libsi kifejezés. A legtöbbjükkel persze én se nagyon tudok mit kezdeni (pl. cisz), de ezt úgy nagyjából átérzem.
Én ilyenkor szoktam a vitában megállni. Legyen úgy, ahogy gondolod. |
2017-04-07 22:57.05 |
Tegyünk különbséget a baráti kör-bulihelyszín és a kollégák-munkahely között. De feloszthatom úgy is, hogy magánélet-szakmai élet. Előbbi szituációban bármikor minden gond nélkül, oszt ha valakinek nem tetszik, akkor úgy járt. (Bár akkor is bujkál bennem a kisördög: mi van, ha valaki idegen egy olyannak az ismerőse, aki a kollégámnak a nemtomkije.) Utóbbit nem próbáltam még ki, és le is írtam, hogy nagy valószínűséggel mi várhatna rám, ha megtenném. Teljesen más a két közeg. A munkahelyi közeg sokkal zártabb és konzervatívabb, főleg közalkalmazottaknál. |
2017-04-07 22:02.39 |
Igen, és lábjegyzetben szúrnám csak ide, hogy kb. ezt válaszolnám azokra a felvetésekre, amik szerint a szexuális orientáció választás kérdése. Hát hogy a fenébe akartam volna egy sokkal nehezebb életet választani? (Amúgy ha lenne bennem egy ilyen varázslatos kapcsoló, most, felnőtt fejjel inkább biszex lennék :D ) |
2017-04-07 19:56.02 |
Nem mindenhol ugyanolyan a "vállalati kultúra" :) Én szerencsére, vagy nem szerencsére a melegeknek ahhoz a rétegéhez tartozom, amelyik maszkulin, "nem látszik rajta", ahogy mondani szokás. Sőt, ha megpróbálom utánozni a buzi-sztereotípiát, még rosszul is áll :D Szerintem mi vagyunk többen egyébként. És még így is van félnivalóm.
A tanárod sem biztos, hogy coming outolt. Nekem a leírás alapján egy amolyan nyílt titok kategóriába esik a dolog, ami mögött rohadt sok az egyén szenvedése, de megtanulta kezelni, ignorálni, megtanulta a baromi nagy energiabefektetéssel járó kettős beszédet... Ez nem ugyanaz, mint a nyíltan meleg tanár. |