Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
A Sárkánypecsét rejtélye - Filmbox Family, 14:15 |
Az olasz meló - Mozi+, 14:20 |
Szegény gazdagok - Moziverzum, 14:40 |
Karácsony a Fagyöngy Farmon - Filmbox Premium, 14:45 |
Micsoda srác ez a lány - Film Café, 14:55 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Anthony LaPaglia (66) |
Jonathan Banks (78) |
Minnie Driver (55) |
Kerry Washington (48) |
Kelly Lynch (66) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
A hosszútávfutó magányossága |
Gerard Butler |
2017-05-31 18:40.42 |
1 db könyvcímet tudnátok írni? Ami izgalmasabb előtörténettel szolgál, és jól is van megírva, szóval érdemes elolvasni.
Folyamatosan felhozzátok, de nemtom, miről van szó. Én anno kiestem a nagy Alien és Predator-regénydömpingből, és tudom, hogy annyi van, mint a szemét. Hozzám csak egy db. gyalázatosan rossz Alien 4-verzió jutott el a 90-es években. |
2017-05-31 06:38.44 |
Azt a Hetedik kapcsán írtam, hogy nem hiányzott az a bizonyos jumpscare (persze nem baj, hogy ott volt - ágyon fekvő több hetes "hulla" hirtelen feltámadása, ha emlékszel - érdekes, pont tegnap beszéltem valakivel, aki nem is emlékezett erre), mert a filmet megalapozó hangulat eleve megtette a dolgát.
Ugyanez az egész filmet átható feszültség hiányzik nekem az Alien 3-ból, miközben karakterdráma van, de ezt már írtam. Ezt a mondatot viszont nem tudom értelmezni: "Szerintem amiatt lett épkézláb és talán egyetlen értelmes folytatása R.S. és Cameron alien filmjének, hogy a millió, a mindenki által jól megkreativizálókból már elege lett a Fox-nak.:)" |
2017-05-29 07:48.56 |
Egyetlen plusz pont jár a filmnek: végre nem adtak neki hülye magyar címet!!! |
2017-05-29 07:47.50 |
Amennyire emlékszem, az A3-ban komplex(ebb) karakterek voltak, gondosan kidolgozott háttérrel. Igazat adok anélkül, hogy még egyszer megnézném :) Viszont túl sok karakterábrázolásra túl kevés alien jutott. Az 1. rész szinte teljes egészét uralja a suspense, ott arra jut nagyon kevés alien, mégis működik. Ficnhernél is hasonló köszön vissza a Hetedikben: van egy iszonyat borongós (neo-noir) hangulata, amihez a sokkeffekt már csak bónusz (nekem nem is hiányzott igazából). Azt éreztem az Alien 3-on, hogy abban is hasonló hangulatfestést akart elérni - ha engedte volna neki a stúdió.
Ezt felejtette el Scott, vagy csak simán lusta volt, pedig még a Blade Runnerben is mennyire működött neki! Sőt, a Prometheustól is elvitathatatlan ugyanez. |
2017-05-27 22:22.51 |
Nem, inkább az unalom miatt hasonlítom a harmadikhoz. Bár még annak is jobb ritmusa volt, mint a Covenantnek.
Fassbender akkor is remek színész, ha egy filmben nincs körülötte más rendesen megírt karakter. Jogos, hogy ebben valóban nem volt, ő pedig kettőt is kapott egyszerre :D Egy figura két oldalát eljátszani hálás feladat. Viszont nem istenítem, remélem, nem úgy jött le. |
2017-05-27 11:59.58 |
Jobbak, mint a filmek? Nekem azok nézhetetlenek voltak.
(A fekete szmötyiről egyébként nem derült ki, hogy honnan származik. Vagy de? Már belekavarodtam.) |
2017-05-27 00:40.48 |
A Kevin? Az sokkal árnyaltabb jellemrajzot nyújt. A kiindulópontja is érdekesebb: létezik-e, hogy egy gyerek eleve gonosznak születik, genetikailag bele van-e kódolva a rosszakarás megváltoztathatatlan tulajdonsága, vagy mindez csak a (félre)nevelés során jön elő? Tilda Swinton anyaként és Ezra Miller gyermekként egyaránt remek. |
2017-05-27 00:04.22 |
Láttam, de nem tartom többnek egy átlagos pszichológiai horrornál. Talán a gyerekek szenvtelen játéka egy kicsivel magasabbra emelte. Anya-gyerek thriller szinten a 2010-es években szerintem sokkal erőteljesebb a 'Beszélnünk kell Kevinről'. |
2017-05-26 23:53.00 |
Ennél még Lucas is jobban csinálta a SW-prequelekben. Meg merte lépni az elkalandozást, bővítette az univerzumot, még ha a filmrendezésről fogalma sem volt. Még nem tudom, milyen utóhatása lesz az új SW trilógiának + az antológiafilmeknek, de én már most azt érzem, hogy alaposan fel fog értékelődni az előzménytrilógia. |
2017-05-26 23:46.54 |
Igen, mert ha egy rendező évtizedek múlva visszatér a szerelemprojektjéhez, amit ő indított útnak, akkor azt várom, hogy jelölje ki az új útirányt. Ez nagyon nem az, amit követni kéne. |
2017-05-26 23:20.12 |
Mostmár végignéztem, de nem változott sokminden a véleményemben. A végén a szörny-fight tényleg szép lett, de addig sem ártott volna feszesebb dramaturgiával (tudom, vesszőparipám) fenntartani a figyelmet. Már a sokadik posztmodern (?) szörnyfilmnél érzem azt, hogy csak azért, mert blockbusterről van szó, a stáb megengedi magának azt a klasszikus inváziós B-filmekre jellemző szekvencia-felosztást, hogy "sok duma - látvány - sok duma - látvány" stb. Pedig a sok duma az inváziós B-moziknál egyértelműen azt a célt szolgálta, hogy valamivel ki legyen töltve az az egy-másfél óra, ha már a trükkökre nem jutott elég pénz. A hatalmas költségvetések korában erre már nem lenne szükség.
Roger Corman B-filmcézár tanácsa volt a 60-70-es évek autósmozis B-filmek rendezőinek: "Az első 10 percben történjen valami hatásos, akár rémisztő, hogy a kocsiban hozzábújjon a csaj a faszihoz. Utána fél óráig úgyis csak dugnak, olyankor elég kb. 10 percenként mutatni egy-egy cicit, vagy segget vágyfokozásnak. Ha végeztek, még mindig van fél órád, hogy fenntartsd a figyelmet, vagy, ha ügyes vagy, megkoronázd a művedet a fő jelenettel, és mentálisan is kielégítsd a nézőidet." (Nem szó szerinti idézet.) |
2017-05-26 22:59.46 |
Ez volt az... :-/ |
2017-05-26 22:52.42 |
Azt hittem, csak nekem ugrott be a Jurassic Park - Elveszett világ :D Amúgy Alien-filmen még nem röhögtem ennyit. Amikor az első facehugger által okozott xenomorph (?) kikel, és utánozza David mozdulatait, komolyan már csak azt vártam, hogy elkezd táncolni, mint az Űrgolyhókban. Az a zuhanyjelenet meg... még jó, hogy a hangosítással nem volt gond a moziban, mert csak az én röhögésemet hallották volna a nézők.
Hatásában nálam a 3. rész környékén van, de annál unalmasabbnak tartom. Ennek a franchise-nak nagyon jót tett Fassbender: inkább megnéztem volna vele egy Alien-univerzumban játszódó two-men-showt, ez az ember két órán keresztül is képes fenntartani a figyelmet. Viszont úgy érzem, nagyon rosszat tett Ridley Scott visszatérése. Nem azért, mert a saját teremtményével mer kísérletezni, hanem mert mindig valahol elcseszi a számításait. A Marsinál már úgy hittem, hogy eljött a másodvirágzása, olyan jó dinamikája volt a filmnek. Most az látom, hogy inkább a kapuzárási pánik jött elő nála. Egyetlen Alien-film sem engedte meg még magának azt a luxust, hogy ennyire ingadozó legyen a dinamikája. Nem szerettem a Prometheust (Damon Lindelof miatt), de ennek fényében mostmár kifejezetten jónak tartom. Annak a filmnek jó volt a ritmusa. Ennek viszont majdnem olyan, mint a Titánok harca/haragja-féle mozgóképtákolmányoknak. |
2017-05-21 17:40.38 |
Végülis a feminista propaganda nem volt annyira arcbamászó, cserébe viszont a híresen trampli Bette Davis kimosdatása megtörtént. Pozitív, hogy sokat megtudhat a néző a hagsploitation, vagy psycho-biddy alműfaj kialakulásának hátteréről, ami nagyban összefüggött azzal, hogy a kiöregedőben lévő hollywoodi színésznőknek egyszerűen nem jutott más szerep, mint lemenni kutyába. A két főszereplőnek kukucskál az Emmy-díj, de amúgy ez egy klisés életrajzi filmsorozat. |
2017-05-20 13:10.20 |
A Viszály: Bette és Joan a Mi történt Baby Jane-nel c. klasszikus (ma már campy-jelzővel is büszkélkedhető) thriller alkotási folyamataiba nyújt bepillantást - elvileg. A sajtó attól volt hangos 1962-ben, hogy a két rivális, esküdt ellenség, Bette Davis és Joan Crawford miféle szörnyűségeket követtek el egymás ellen, hogyan (pszicho)terrorizálták egymást a forgatás során. Az világos, hogy a sajtó hajlamos túlozni, de ez a sorozat azt akarja állítani, hogy a két színész között korántsem volt ekkora feszültség, illetve ez csakis sajtó- és stúdiómanipuláció hatására alakult ki. Tehát a vezető beosztású férfiak és azok női kiszolgálói hegyezték ki az ellentéteket, de szegény színésznők, ááá, ők mindenben csak kiszolgáltatott áldozatok voltak, nem partnerek.
(Lehet, hogy tényleg így történt - én máshogy tudom.) Lehet ezt az antihímsoviniszta, vagy férfiellenes műfajt persze színvonalasan is csinálni, nagyon gonoszul és dühösen, mint pl. a The Woman c. horror. Két epizód után sikerült arra a következtetésre jutnom, hogy ez a filmsorozat egy feminista propaganda antiszemita beütéssel! Jack Warner nagyon egyértelműen a zsidó kapitalista férfi archetipikus megfelelője Stanley Tucci megformálásában. Azért 2017-ben ez már színvonal... Mindenesetre tovább nézem, mert két mai színészlegenda játssza a főszerepet: Jessica Lange és Susan Sarandon. Utóbbiról nagyon nehezen hiszem el, hogy ő Bette Davis. |
2017-05-13 03:57.49 |
Ez alapján nekem való filmnek tűnik :) |
2017-05-13 03:49.21 |
2017-ben érdekes lehet, hogy pontosan azt a zenei anyagot, amit a filmben hallunk, kiadták-e valaha. Nem mintha hiányozna, mert az az agyon-szintetizátorozott anyag sok tekintetben gyengébb, mint az 1969-es ős-rockopera, amit hangról-hangra nagyon szeretek. Talán nem véletlenül nyilatkozta Ken Russell, a film rendezője, hogy ő már a Londoni Filharmonikusokkal előadott verziót sem nagyon tudta értékelni, pláne azt, amit Pete Townshend összevarázsolt a film forgatása után.
Volt a The Who (plusz-mínusz Keith Moon) által feljátszott műremek, amit Russell alapul vett a forgatáshoz és az utómunkához. Ehhez lehet hozzáférni a letöltős korszakban, tudtommal ez az egyetlen hivatalos soundtrack. Amikor ezt írom, még a jutyúbon is fönn van. Remek zene, szerethető, főleg az értéktöbblet miatt, amit Tina Turner és Elton John (+ a hozott zenekar) adott hozzá. Miután Russell és stábja elkészítette a film vizuális részét, Townshend még hetekig szöszölt a hang-utómunkával. A filmrendező bele-belehallgatott, de lassan már nem tudott különbséget tenni az előző napi és az aznapi variációk között, úgyhogy ráhagyta: "meggyőződésem, hogy a koncertzenészek egy idő után megsüketülnek, és már maguk sem tudják eldönteni, hogy kell-e az a plusz hang, vagy sem". (Nem pontosan, hanem emlékezetből idéztem.) No, ez viszont sehol sincs. Kiadták valaha ezt a Townshend-pluszos, agyon-szintetizátorozott, hivatalos verziót valamilyen hanghordozón? |
2017-05-13 02:16.03 |
'75-ben botrányfilm volt, ma már egy retro-campes beütésű "sci-fi horror életrajz".
Liszt Ferenc a mennybe megy, és a szeretőit orgonasíp-meghajtású rakétába ülteti, hogy a Föld légkörébe hatolva lebombázza az elektromos gitárt gépfegyverként használó Richard Wagnert, aki egy vámpír-náci-zombi-Frankenstein-teremtmény mixként akarja elpusztítani a zsidókat. Ez csak a film csúcspontja. Előtte ugyanilyen lehetetlen dolgok zajlanak, pl. Ringo Starr megpróbál színjátszani, ráadásul pont a pápa szerepét osztották rá. Vagy Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnő vámpír-transzvesztitának öltözve, bűbájjal teremnyi méretűvé növeszti Liszt péniszét, majd a vagináját guillotine-nak használja... Ma már teljesen befogadható az egész film. Egy képzeletbeli polcon méltán foglalhat helyet a Chilleramával, az Iron Sky-jal, és a Kung Furyval egy sorban. Tegyük hozzá, hogy ezeket a meta-trasheket kb. 40 évvel előlegezte meg Ken Russell rendező, aki idén lenne 90 éves. Ugyanabban az évben készült a Tommy, szintén Roger Daltrey-val a főszerepben (aki már volt akkora rocksztár, hogy egy ilyen marhaság ne tegye tönkre a karrierjét). Érdemes double feature-ben nézni. |
2017-05-07 09:05.59 |
Köszönöm! Az természetes, hogy van valaki, aki jobban vágja az LMBT-szubkultúrába tartozó jelenségeket, mint én. Mindig vannak újdonságok, amiket csak bennfentesek ismerhetnek. |
2017-05-07 01:49.50 |
Én mint buzi, nem értem, mi köze van Madonnának, a közismerten gay ikonnak John Holmes munkásságához. Felvilágosítanál? Ez nagyon nincs az LMBT-köztudatban. |
2017-04-30 00:38.57 |
Miért, releváns? |
2017-04-30 00:36.39 |
Hogy kerül ez a topik egy filmes fórumra? |
2017-04-30 00:15.05 |
Nem kimondottan a fehér kontra fekete ellentétre épül, inkább arra a horror-dramaturgiára, amiben gyanúsnak tűnő elzárt közösségek csalinak használnak valakit. A fekete-fehér identitás a Get Out!-ban csak dramaturgiai eszköz az ellentétek kihegyezésére. Ezt azzal tudom indokolni, hogy kapásból két olyan fő cselekményszál jut eszembe, ami ebből az alapszituációból kiindulhat, de semmi köze nincs a white pride-hoz, vagy a black pride-hoz.
Az első cselekmény szerint a közösség értékrendje szerint akarják átalakítani a pácienst, szörnyű kísérletek árán. Erre az egyik legjobb példa a Martyrs c. francia film volt, amiben a valódi keresztény önfeláldozás Jeanne d'Arc-i modelljét akarta kikísérletezni az arisztokrata hölgy a "proli" kislányon. (Nem tudtam jobb szót találni erre, törvényen kívüli rabló, céltalan létben tengődő akárki.) A másik cselekményvonalban nem integrálni akarják a befogott személyt, hanem áldozatnak szánják valami általuk magasztosnak tekintett entitás számára. Ilyen volt az 1973-as The Wicker Man c. nagyon brit produkció. Szerintem a Get Out ehhez áll közelebb. A Wicker Manben az az érdekes, hogy a főszereplő rendőr tűnik túl jellegtelennek a szigetlakók igencsak színes, dalbetétekkel (!) aláfestett természetközeli rituáléihoz képest. (Van egy harmadik lehetséges cselekményszál is /Saló/ - de azt nem citálom ide, mivel a manipuláció abban kevesebb teret kap. Az a vérbeli exploitation terepe, ahol az áldozatnak nincs más rendeltetése, azon kívül, hogy áldozattá váljon. És biztos van még negyedik-ötödik stb. cselekményszál, de most azok nem jutottak eszembe. Ha van ilyen, hozzátok fel, mert abból még én is tanulok.) Én úgy gondolom, hogy áttételesen, csak a szubkultúrák elemeit dramaturgiai fogásnak használva beszél a film a szélsőséges csoportosulásokról. *** SPOILER ON - Az mekkora , amikor a bőrfotelt kitömő pamut fordítja meg az események folyását annál az embernél, aki nem vállal igazán semmilyen közösséget a pamutszedő őseivel. Sőt, éppen azért érzi idegennek magát, mert állandóan ezekkel az ál-PC szólamokat és kedveskedéseket hangoztató figurákkal kell kontaktusba lépnie. Komolyan kínos tud lenni egy olyan party, ahol a "tudom, hogy ki vagy, de nem akarlak megbántani, viszont jó pontokat akarok szerezni nálad azzal, hogy elismerem az őseid kulturális hagyatékát" - álságos kommunikációs helyzeteihez kell alkalmazkodni. A Christ alakító színész, Daniel Kaluuya arcjátékában pont azt látom, amit magam is érzek, ha egy liberális (nem baloldali - tétessék különbség) közösségben elkezdik ecsetelni a meleg Ejzenstejn filmművészetre gyakorolt hatását, vagy az egekbe emelik Freddie Mercury vokális adottságait. Egyikkel se tudok mit kezdeni, de kényszeredetten mosolygok. Chris sokkal inkább az Antonioni-féle Nagyítás (1966) fotósára apellál, egy bizonytalan identitású, mindent kívülről figyelő, elidegenedett nagyvárosi művészre. Csak míg Thomas a Nagyítás végén belemegy a játékba és visszadobja a képzeletbeli teniszlabdát a pantomim-társulatnak, s ezzel nyitva hagyódik a történet, hogy vajon feloldja-e Thomas a maga egóját, addig Chris a sárga labdával vágja agyon azt a figurát, aki talán a legkívülállóbbnak tűnt az egész történetben - még a néma, közösségi bingójátékban sem vett részt. Ő csak bendzsózott, s néha harcművészetileg provokált, mint Gurney Halleck a Dűnében. ***SPOILER OFF*** A végére egy személyes kedvenc ***SPOILER ON*** - Az agyműtét levezetője, főszereplő lányunk apja, orvosi öltözékben és feketekeretes szemüvegében egy-az-egyben úgy néz ki, mint Dr. Lucio Fulci az 1990-es Cat in the Brain-ben :)))) Ugyanolyan szépséges splatter-halált kap, mint amilyet Fulci osztogatott a szereplőinek. ***SPOILER OFF |
2017-04-29 23:22.42 |
Sidney Lumetet tévedésből választhatták a rendezői posztra. Ez nem az ő műfaja. Az egész film úgy néz ki, mintha a 3.-4.-5. kamera nyersanyagait ellopták volna, és a maradékól kényszerült volna a stáb összevágni valami használhatót. Egy musical-filmben, főleg, ha fekete zenére épül, elfogadhatatlan, hogy tíz másodpercig egyetlen nagytotált mutatnak egy (egy????) dinamikus funky-számnál. Még a hetvenes években is!
1975-ben, három évvel a Wiz előtt Ken Russell megmutatta a Tommyban, hogy Hollywoodhoz mérve közepes költségvetésből hogyan kéne megoldani egy zenére épülő filmet. Ironikusan. Minden egyes szót vagy alátámasztva, vagy kiforgatva, de valamilyen szerzői attitűdöt felmutatva. Mint film, borzasztóan középszer alatti, Joel Schumacher forgatókönyvíróként annál inkább remekelt. Ennyi fekete-sztereotipikus baromságot konstruktívan ábrázolni nagy feladat lehetett. A varjak, a régi Looney Tunes rajzfilmek sztereotipikus gengszterei és a vad motoros majmok felszabadulnak; a metróaluljáró oszlopai és kukái visszatámadnak, akár egy Doctor Who-epizódban; a Manhattan hídon át vezet a sárga köves út (a legmaradandóbb dalbetét kíséretében); a feldolgozóüzem munkásai ledobják a gönceiket, hogy egy szexi, de közelikben sajnos alig mutatott koreográfiában váljanak szabaddá... Vannak jó pillanatai, viszont fájdalmasan teátrális marad. Michael Jackson kiváló nyakigláb naiv Szalmaember, Diana Ross szimplán jó Dorothy. Richard Pryor szegény viszont annyira felesleges, mint a Superman III.-ban. A zenei anyaga fergeteges. Minden 70-es évekbeli fekete zenét kedvelőnek ajánlom. A közhiedelemmel ellentétben nem csak az "Ease on down the Road" kiváló. Az egész album egy életigenlő lelki masszázs, főleg, ha a lejátszó beállításaiban kiemeled a basszust. |
2017-04-29 15:55.17 |
Nekem nem baj, ha alacsony :) De inkább egy kis arcszőrzettel szeretem Jamest. Kopirnyón se olyan rossz, de...
Itt mindenki szabadszájú, amit írtál, az nem volt sértő. Igen, buzi vagyok, nem bi. Sajnos. Abban több lehetőség van :D |
2017-04-29 15:50.03 |
Ez a neve a női karakterének a Splitben :) |
2017-04-29 15:45.45 |
Én 2001-ben, amikor kiadták a felújított rendezői verziót. (Vagy 2000?) Vidéken, ahol laktam, még akkor se nagyon lehetett hozzájutni a nagy horrorklasszikusokhoz még a tékákban sem, ezért is volt meghatározó élmény. |
2017-04-29 15:31.12 |
Nem... De McAvoy Patriciaként is szexi, kipróbálnám :) |
2017-04-29 11:48.58 |
Az eleve egy elég rendhagyó "szuperhős-eredetfilm" volt, de nem biztos, hogy kéne folytatni, vagy M. Nightnak erőltetni ezt a dark fantasy-szerű katyvaszt. A helyében inkább a horror és a komédia határát lőném be, mert azt most piszkosul jól csinálja.
De majd meglátjuk, rajta van a film a várólistámon, McAvoy miatt is :) |
2017-04-29 01:16.42 |
James McAvoy majdnem bármelyik személyiségével :) |