Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Törés - Moziverzum, 00:00 |
Amerikai szépség - Paramount Network, 00:15 |
Ázsiai pokoli torony - Film Mánia, 00:50 |
A hazavezető út - Story4, 01:00 |
Replikáns - AMC, 01:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jena Malone (40) |
Goldie Hawn (79) |
Jimmi Simpson (49) |
Cherry Jones (68) |
Nicollette Sheridan (61) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Pearl Harbor - Égi háború |
Dan Aykroyd |
2016-12-30 17:38.19 |
Kulturális mérföldkő lehetett volna, ha mélyebben foglalkozik azokkal, amiket te is írtál, de azok tényleg nem voltak benne a sorozatban. Talán a Madám karaktere volt a többinél jobban kibontva, megírva, leszámítva a legutolsó cselekedetét (amibe nem kötök bele, mert lehet, hogy majd a köv. évadban lesz szerepe). De ha MI-karakterisztikát szeretnék látni újszerűen tálalva, akkor legyen már gazdagabb, mint mondjuk az AI Spielbergtől, vagy az Én, a robot. Ezek alapvetőek voltak a maguk idejében, és a jellemábrázolás/karakterek rendes megírása terén mérföldekkel jobban teljesítenek.
Ha elkezdesz építeni egy sci-fi univerzumot, akkor a magasztosság mellett igenis - ma legalábbis - szánni kellene elég időt arra, hogy bemutassuk a világ alapszintű működését. Olyan nincs, hogy a néző a hülye, amiért fel mer tenni kérdéseket. |
2016-12-30 16:21.34 |
Köszönöm, egészséges morális értékrendű felnőtt ember vagyok. És mint mondtam, vágom a mondanivalót, és hozzáteszem, hogy értek minden egyes morális felvetést, ami a sorozatban előkerül. De ezek mindenhogy közhelyesek maradnak sajna. Egyébként vicces az a hozzáállás, ahogy az egyet nem értők személyiségének ugrasz, degradálod őket, mint a kritikátlan vallásos bigott, aki szerint a többieknek még fel kell nőniük az Igéhez. |
2016-12-30 16:02.30 |
"a csavart dramaturgiából kibontakozó történet és mondanivaló" - ezt írtam. Persze, vágom az írók elsődleges célját, hogy mélyen gondolkodjunk el az emberiesség határain, mi tesz emberré, a cezarománia megnyilvánulási formáin, avagy nem minden gonosz vicsorít és ordibál (erre Hopkins tökéletes volt) stb. Nincs gondom az értelmezéssel, de ezek olyan közhelyek, amiket számomra nem tudtak olyan új köntösbe öltöztetni, amitől átütő erejűvé vált volna a sorozat. |
2016-12-30 15:50.53 |
Nem vagyok általában szőrszálhasogató, de ennél a momentumnál meg kellett állnom. Van a valóságábrázolásnak az a szintje, ami bennem nézőként megköveteli, hogy ez az apróság meg legyen magyarázva, mert további kérdéseket indít el. Pl. miért nem lehetséges akkor olyan kés, ami élét veszti egy ember nyakán? Milyen fegyvereket használnak a vendégek? Ugyanezek a fegyverek, ha az emberek esetleg egymás ellen fordítják őket, szintén csak karcolást ejtenek? Rohadt izgalmas téma, ami annak ellenére érdekel, hogy nem vagyok fegyvermániás. |
2016-12-30 15:44.13 |
Nem a témáról, a megvalósításról beszéltem. Ha rosszul gondolom, hogy a kevert dramaturgia adja a WTF-faktorát a Westworldnek, akkor gúnyolódás nélkül is kijavíthatsz. |
2016-12-30 15:37.41 |
Tehát fogadjam el kritika nélkül? Ez azért nem megy, mert a superhősfilmek világán belül az ilyesmit megszoktuk. Fel se teszem a kérdést, egy fantasyn belül csak az lehetetlen, amit nem visznek vászonra. Egy western-alapú történetnél viszont nem megszokott. Ha mellé társul a sci-fi a kifejezés klasszikus jelentésében, akkor igenis igénylem, hogy valami módon említsék meg legalább a fegyver működési elvét. |
2016-12-30 15:32.27 |
A részletes cselekmény itt olvasható:
[link] A mondanivaló, ill. a kritika tárgya pedig leginkább az egyház és a nemesség (tágabban az állam) profitorientált összefonódása. A dramaturgiai összekavarás pedig itt (is) azért működik, hogy elsőre ne jöjjünk rá egyes figurák motivációjára, ezzel együtt az antipatikust szimpatikussá tegyék ezzel a játékkal. |
2016-12-30 10:47.32 |
Gondolom a csavart dramaturgiából kibontakozó történet és mondanivaló volt az, ami letaglózta a kritikusokat. Hát, a Beatrice Cenci után 47 évvel komolyan?
[link] Tudom, hogy nem Lucio Fulci tojta ki a spanyolviaszt, de ennél jobbat nem tudok felhozni a sorozat eredetietlenségére. #fulcifandetected |
2016-12-30 10:37.02 |
Hogyan működik az a fegyver, ami a robotot szép véresen átszakítja, az emberen viszont épp csak nyomot hagy? |
2016-12-16 22:19.44 |
Jól megragadtad a lényeget, amit én is végig éreztem. Az utolsó percekig nem akar Fulci egyetlen olyan karaktert sem felvázolni, akivel tudna a néző azonosulni. A legutolsó percekben döfi a nézőbe a kést. |
2016-12-10 04:19.01 |
Én is sajnálom. Volt abban a rendezői és színészvezetési koncepcióban valami kellemesen Woody Allenes. Ha nem telepedtek volna rá a producerek a rendezőre, akkor nem lett volna annyira kirívó a különbség a jellemábrázoló és az akció-orientált jelenetek között. Webb a 500 Days of Summer alapján szép átmenetekkel le tudta volna rakni Garfielddal is az új Pókember-széria alapjait. Tényleg kár, mert Garfield jó színész, aki 30-hoz közel is tudta hozni a félszeg tizenévest.
Viszont az előzetes alapján nem tűnik tehetségtelennek a Holland-gyerek sem. És még eye-candy is, ahogy levetkőzik félpucérra. Ez már kötelező elem a néző bevonzására. A fene se tudja, hogy több lesz-e egy Disney Channelből a mainstreambe betolt tinisrácnál, aki jó helyen volt jó időben. Még nem láttam gyerekszínészként. |
2016-12-10 03:19.16 |
Svéd kismesteri női bosszúfilm-műremek Bergman egyik rendezőasszisztensétől, aki tanult is a mestertől valamit. Szinte tökéletesen fotografált (műteremre és reflektorra még van pénz, de ennél komolyabb stúdiómunkára, pl. derítésre és spotlámpákra már nincs), és remekül vágott (itt hozzuk be, amit megspóroltunk a forgatáson) klasszikus, ami igazán megérdemelné a Blu-rayt. Mondjuk kiadathatná Tarantino ahelyett, hogy új filmet csinálna. (Akár a Kill Bill költségvetését is rááldozhatta volna, de ez már szentségtörés.) |
2016-12-04 00:43.34 |
Szerencsés csillagzat alatt születhetett Lucio Fulci utolsó westernfilmje, egyben a klasszikus italo-western egyik hattyúdala. A gyerekszereplő nem irritáló, legalábbis nem annyira, mint Fulcinál általában, mert itt koravén, majdhogynem a felnőttekkel egyenrangú és velük együttműködő nemesúrfit játszik. Sokszor még hülyét is csinál a felnőttekből. A többi színész nem csak kifogástalan, de kifejezetten jól teljesít. Ennyit jelent egy normális forgatókönyv, költségvetés, és hogy a rendezőt nem cseszteti a stúdió. Sőt Gianni De Luigi, a Kígyó az egyik legjobb sidekick karakter - lehetne a kalandfilmek történetében, ha több játékidőt kapott volna, és ha Fulci nem dönt úgy, hogy ellene megy a nézői elvárásoknak.
A film közepe felé még egy röpke giallo-s jelenetre is futja, amely megtöri a hangulatot, és mintha új film kezdődne, a hangsúlyok is eltolódnak - innentől eltéveszthetetlen a rendező személye. Az meg, hogy Giuliano Gemma egyetlen pofonnal átadja a jellegzetes szem alatti sebét... gyönyörű! Fulcisztikus. |
2016-11-26 22:34.22 |
Ha itt kérni is lehet, akkor keresném Lucio Fulci Gyilkos rock c. filmjét. (Murder-Rock Dancing Death -Uccide a passo di danza, 1984) Tudtommal idehaza csak VHS-en adta ki a Mokép. |
2016-11-25 21:35.51 |
Na igen, ha non-lineáris filmnyelvet alkalmazott volna, akkor jobban megdolgoztatta volna az agyat. De akkor nem lett volna közönségfilm, sőt talán a befogadhatósága vetekedett volna egy Terrence Malick-filmmel. Így legalább elhitethetjük magunkkal, hogy intelligensek vagyunk :) Én 13-14 évesekkel néztem meg, akikkel eddig ilyen komoly sci-fit még nem kockáztattam meg, de némi átbeszélés után nekik is dekódolhatóvá vált az anyag. Jó film ez arra, hogy a fiatalabb korosztály elkezdjen ismerkedni egy másfajta nézői attitűddel, nekem meg jó volt végre látni egy olyan filmet, ami legalább megközelítette a régi, kedvelt olvasmányaim (Lem: Az Úr hangja, Clarke: Randevú a Rámával) hangulatát. |
2016-11-19 21:59.24 |
És megérkezett az e havi lehúzás is! :D Maradj meg jó szokásodnál, mert azért kell ez ide. Az is jó, hogy van valami halovány igényed a spin-off megtekintésére. (Nekem nem igazán van. Esetleg Mikkelsen miatt, de...ő még nem elég.) |
2016-11-19 21:49.12 |
A türelmetleneknek ezt a filmet nem ajánlom, mert nagyon lassan építkezik, de ha adsz egy esélyt és rá tudsz hangolódni, akkor a végére megkapod a magadét.
Akik arra kíváncsiak, hogy lehetett 1963-ban fű alatt, csak utalásszinten behozni egy filmbe olyan tabutémákat, mint a leszbikus vonzalom, vagy az incesztus, azoknak is ajánlható. A három történetből az első teljesen szokványos krimi, a bezártság-érzésre fókuszál, igazából ez a legunalmasabb. A második sztori egy gótikus horror, olasz fűszerezéssel, a harmadik már egy okkult szellemtörténet. Fényképezési és világítási stílusával, színdramaturgiájával viszont mindhárom kijelölte az utat a következő két évtized olasz giallo- és horrorrendezői előtt. Ha valami átkötő szálat akarnék találni a három történet között, az a vágy (az első kettőben érzelmi-szexuális vágy, a harmadikban birtoklási) és a gyilkosság összefüggése lenne. Nagyon érdekes a film felépítése. Mintha azt akarná megmutatni Bava, hogyan lehet egy unalmas, teljesen a földön járó krimitől eljutni a cselekményt idézőjelbe tevő, csak a hangulatra koncentráló abszolút "pauráig". Ezzel Mario Bava már 1963-ban megjósolta az italo-horror jövőjét kb. a 80-as évek elejéig egyetlen filmen belül. Majdhogynem. Mert a gore hiányzik. Még a vámpíros harapás is képen kívül történik meg, mint a Browning-féle Drakulában. De ismerve az olasz horror előzmény nélküliségét, tudva, hogy Mussolini alatt ki volt tiltva az országból mindenféle rémfilm, a háborút követően meg egy ideig inkább a neorealizmus és a szerzői film harcolt egymással, a nézőknek meg a háborús borzalmak, majd a lassú gazdasági újjáéledés után a legkevésbé volt szüksége a filmvásznon látható erőszakra, ez teljesen érthető. Aztán egy évvel később Bava már szép közeli felvételben égetteti meg egy nő arcát a Sei donne per l'assassino-ban. Az egésznek Boris Karloff mint házigazda ad frenetikus önreflektív és önironikus keretet. |
2016-11-18 23:23.29 |
Ideje volt újranézni! Jól kiélte Fulci a szem-fetisizmusát: asszem, semmilyen más filmjében nem volt ennyi szuper plán a szemekről. Ebben a filmben mondjuk volt is értelme. A fotós csaj a szemével dolgozik, a delejező professzor és az igéző macska szintén. De hogy egyet se nyomnak ki, hát... Itt a néző szemét kínozzák. Pl. a gyors vágásokkal, amikor a sötétben vagy egy percen keresztül vakuvillanásokkal próbálja távol tartani a fotós nő a macskát. Ez komolyan fájt.
Anno, mikor először láttam, azért nem hagyott mély nyomot bennem, mert a fulcis misztikum nekem mindig is a tömény gore-ral működött jól igazán, ebből A fekete macskában nem igazán van. |
2016-11-16 19:44.06 |
Én azon csodálkozom, hogy egyáltalán szinkronizálták. Igen, ráadásul Sinkovits :) De ha macska, nekem inkább a Cat in the Brain. Az akkora egy élvezhető, mizantróp szar, öröm nézni, ahogy már Fulci se veszi komolyan magát... Ebből viszont alig emlékszem valamire. Úgyhogy ideje újranézni. |
2016-11-16 19:30.13 |
DE. LESZ. :( Nem biztos, hogy kéne.
[link] |
2016-11-12 23:12.09 |
A film belső logikája ezektől az észrevételektől még nem sérül. Persze, én sem hiszem pl., hogy egy zuhanó testet elbírna egy ilyen ablaküveg, és hogy egyetlen lövéstől törne be aztán, és hasonlók. Minden néző mást helyez előtérbe, neked is, és az alattad íróknak is természetesen igazuk van, ha a hétköznapi logikát vesszük alapul. Én fogékonyabb vagyok a hangulatteremtésre. Ha az bevonz, és jól működik, mint egy Hitchcock-thriller - márpedig itt nagyon jól működik, akkor felfüggesztem az előzetes nézői elvárásaimat. (Ezt más topikokban is írtam asszem, dehát vesszőparipa.) |
2016-11-12 20:33.00 |
Ég és föld a különbség eközött és a másik idei sztárolt film között, ami a Lights out. Valahogy így kell tökéletes suspense-t csinálni, folyamatosan fenntartani a figyelmet, és nem elmaszatolni a filmet néhány sokkeffektussal. |
2016-11-06 02:01.57 |
Elképesztő :) Én nem vagyok ős-pesti, és a 80-as évek elején éppen csak megszülettem. Úgy olvastam-hallottam, hogy ilyen "öncélúan brutális" filmeket nem vetítettek a hazai mozikban - mármint hivatalosan. Bár volt a filmnek egy elég erős antifasiszta vonulata, ami legitimálhatta kultúrpolitikailag. Esetleg az Il grande silenzio is műsorra került?
Utánanéztem az Alfa filmszínháznak, hát, ezután úgy fogok elmenni az épület előtt, hogy ez volt az a hely, ahol a magyar nézők először láthatták véresre taposva Franco Nero kezét :D |
2016-11-06 01:27.11 |
Idehaza vetítették anno a '66-os Djangot, hogy ennyire szép emlékei voltak róla a papának? |
2016-11-05 00:40.48 |
Nincs általánosan elfogadott definíció a B-filmre. Van viszont egy-két olyan meglátás, amiben a legtöbb filmesztéta egyetért.
Kontra: a B-filmek valamilyen aktuális divathullámot lovagolnak meg kisebb költségvetéssel, hasonló, de bénább vizualitással. Karakterépítés címén erőltetett komolyságot visznek bele a forgatókönyvbe, de a végeredmény vagy unalmas, vagy röhejes. Néha a reklámkampányt is úgy építik fel, mint egy aktuális trend leglátványosabb, leggrandióziusabb alkotását. Van, hogy egyenesen egy adott film folytatásának, spin-offjának tettetik magukat. Pro: Nem egyszer hatást gyakorolnak az utánuk következő filmekre, néha trendet alkotnak. Néha tényleg úttörő vizualitást produkálnak, miközben a cselekmény, vagy a szereplők kidolgozása a hagyományos mércék alapján ezer sebből vérzik. Ha a trendbe illeszkedő vizualitást, vagy a jellemábrázolást, gondolatiságot nem tudják, vagy nem is akarják megközelíteni, akkor pl. radikálisabb exploitation-eszközökhöz nyúlnak (több akció, robbanás, vér, belsőség stb.). Ezzel kialakíthatnak egy újabb stílusirányzatot. A kontra szerintem jellemző Bruno Mattei, Joe D'Amato, vagy manapság az Asylum filmjeire (bár mostanában ezek inkább a ZS-kategóriába kerültek). A pro meg jellemző az olyan filmnyelvi újítókra, mint Russ Meyer, Melvin Van Peebles, vagy manapság khm... Zack Sn... inkább hagyjuk. Roland Emmerich filmjeit én ezek hibridjének látom. De ezek a pro és kontrák folyamatosan átszövődnek egymásba, nincs olyan definíció, amit szentírásnak lehet venni. A 90-es évek Emmerichjét szerintem anno azért láttuk A-kategóriás rendezőnek, mert jó időben rátenyerelt a vizuális effektusokra, lenyűgöző kivitelezésben tálalta a rombolást, úgy, ahogy még soha nem láthattuk. Ezek mellett akkortájt elsikkadhatott a jellemábrázolás, vagy a dramaturgia következetlensége. Megvolt a nagy élmény, nem kívántunk többet. A 2010-es években viszont már azért csúszhatott vissza, mert pl. a Marvel meg a DC sokkal jobban felhasználta az invencióit, beemelte a katasztrófapornót abba, amit A-kategóriának nevezünk. (Amire még nehezebb definíciót alkotni, épp az előbb B-ztem le majdnem az Acélember alkotóját.) Emmerichről meg sajna kiderült, hogy nem tud a 21. századi realistább, vagy olykor (erőltetetten) sötétebb ábrázolásnak megfelelő karaktereket és drámai szituációkat felépíteni, de még a 90-es évek jellemábrázolásához is sekélyes volt a tudománya, ellenben minden egyes megmozdulása valami nagy bummra akart-akar kifutni. |
2016-11-02 21:18.51 |
Kognitív disszonancia? Gyerekkorunk kedvencei egyszerűen nem lehetnek rosszak? Emmerich már rájött, hogy ő mit tud "jól" csinálni, mitől eladható, csak az ID2-nél már fullba nyomta a kretént. Egy-két világpusztító katasztrófapornóra még lehet, hogy felkérik, ha mást nem rendezőasszisztensnek. |
2016-11-02 19:27.22 |
Eggyel lentebb a számból vették ki a szót. Fölösleges piedesztrálra emelni, ennek ellenére nekem kifejezetten tetszenek a sajátos Emmerich-trashek, és ahogy írtam, tudok olyan hangulatba kerülni, hogy "na most akkor megnézek egyet közülük" :) |
2016-11-02 15:49.34 |
Gyerekként más, én is voltam vagy 13. Felnőtt fejjel nézve viszont már ugyanolyan méretes baromság, mint bármelyik másik filmje, csak az idő megszépítette. De ez nem is baj, én tudom, hogy mit várjak el Emmerichtől, előfordul néha, hogy perverz módon Emmerich-filmet akarok nézni. Guilty pleasure :) |
2016-11-02 11:15.22 |
Mintha valaha is tudott volna :D Na jó, a Csillagkapun kívül. |
2016-11-01 21:52.39 |
Elképzelésem sincs, hogy lehet ebből az erős alapanyagból második részt kicsiholni. De remélem, sikerülni fog, és remélem, nem prequel formájában. |