Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
S.W.A.T. - Különleges kommandó - Film+, 23:10 |
A préri urai - Viasat Film, 23:15 |
Automata - RTL Három, 23:20 |
Törés - Moziverzum, 00:00 |
Amerikai szépség - Paramount Network, 00:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jena Malone (40) |
Goldie Hawn (79) |
Jimmi Simpson (49) |
Cherry Jones (68) |
Nicollette Sheridan (61) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Az amerikai barát |
Rodney Bewes |
2017-07-12 00:43.41 |
Egyetértek az előző kommentelőkkel, nem tudok többet hozzátenni. Aki jó kanadai horrorra vágyik, annak inkább ajánlom Cronenberget. Aki szar kanadai horrort nézne, annak meg Bruce LaBruce-t. Ő legalább érdekes, amellett, hogy szar. |
2017-07-11 22:40.17 |
Elnézve a besorolásokat, szerintem nem. De legyen akkor családi film. Felnőttként viszont nem tud sokat hozzátenni az érzelmi fejlődésemhez :) (Főleg, hogy a katarzis is elmarad.) |
2017-07-05 01:18.56 |
Túl vagyok az évadzáró epizódon. Nem számítottam rá, hogy ennyire eltérnek az eredeti történettől, de arra sem, hogy ennyire átgondoltan, ennyi szálat következetesen tudnak mozgatni. Ha Bryan Fuller nem lép le, akkor ezt a mesét még nyugodtan továbbszőheti felőlem akár tíz, vagy több évadon keresztül is Média istenség segedelmével.
Az istenek pantheonja szinte kimeríthetetlen. Neil Gaiman is nagyon örül, hogy megugrott a regényének eladási rátája, és nem is zárja ki, hogy egyszer ír neki folytatást. Scully ügynök legyen az ő lelkével! [link] |
2017-07-03 23:02.07 |
Gillian Anderson, Média megjelenítője David Bowie-nak öltözve beszélget a technikus sráccal, a zenész dalszövegeit is beleszőve a párbeszédbe. Zseniális. |
2017-07-03 00:44.14 |
Az első két epizód alapján nagyon is jó adaptációnak tűnik. Talán a pilotban vissza lehetett volna venni az agyonesztétizált képi világból és a dübörgő alap-basszusból, mert anélkül is képes kifejteni a hatását. Kicsit a 2000-es évek közepét hozta vissza, amikor a szuperprodukciók úgy keresték az útjukat, hogy minél több látványelemmel próbálták telezsúfolni a filmet, de pont attól lett érdektelen, vagy fárasztó. (Példák: Van Helsing, King Kong, Macskanő.)
Mr. Nancy belépőjéből nagyon hiányoltam a regény keserű motívumát, hogy a feketék nem akkor tapasztalták meg először a rabszolgaságot, amikor az Új Világba érkeztek, hanem már jóval előbb, a saját kontinensükön, amikor a törzsi háborúk alatt egymást irtották Afrikában. Akkor is, amikor a fehér ember már rég betette oda a lábát. Sőt, a feketék közül egyesek a fehérek szolgálatába álltak vadászként, hogy összeszedjék nekik akár a saját törzsükbe tartozókat is. Innen nézve nem megalapozott Anansi hajófenékben előadott nagymonológja. Miért beszél fekete identitásról, és több száz évig tartó elnyomásról, amikor az abban az időben számtalan törzsből összeszedett rabszolgák nemhogy fekete identitásról nem tudnak, de még csak egy dialektust sem beszélnek? Ezek egymást gyilkolták a rabszolgaszállító hajókon, pont ezt használta ki a rabszolgakereskedő. Az 1960-as évekig szó sem volt blackies-whities ellentétről. Igazából Csernobog vázolja jól a helyzetet, amikor kifejti, hogy Mother Russiában csak bőrszín-árnyalatokon ment a vita, és ebben mindig ő volt a vesztes fél. Csak mert sötétebb a bőre és a hajszíne, s ezért a néphit rögtön gonosznak láttatta őt. (Még nem tudom, hogy Bielobog megjelenik-e a sorozatban, de ha el akarják nyújtani, akkor tálcán kínálja magát a lehetőség.) |
2017-07-01 00:58.25 |
Teljesen irreális.
Ha viszont ez helyrebillenti Snyder lelki egyensúlyát a lánya öngyilkossága után, akkor - de csak akkor - elfogadható a siker. Merítsen belőle energiát, és dolgozza ki magából egy személyesebb hangvételű filmben, mint Roman Polanski a Macbeth-ben. |
2017-06-30 22:36.15 |
Első benyomásom az volt, hogy inkább egy alternatív Deadpool-eredettörténetet látok, mert az egyetlen színész, akinek a szerepe fel volt ruházva valamilyen egyedi jellemvonással, az Ryan Reynolds volt. Aki amúgy nem egy színészisten. Épp ezért lepett meg, hogy a többiekkel ellentétben, akik nem kaptak rendezői utasítást, Reynolds csípőből nyomta az egyetlen életteli karaktert. Feltűnően ugyanazt az ütnivaló, nagypofájú Wade-figurát játszotta, mint a Deadpoolban. Azt hittem ő viszi el a show-t.
A szörny is mesterien trollkodott a hajó legénységével, szóval nem tartottam alaptalannak a felvetést. Még egy utószinkront is meg mertem volna kockáztatni, amiben Reynolds, az űr-tengericsillag hangját adva szépen átbillenti a filmet egyfajta önparódiába. Akkor a Life lehetett volna valamennyire eredeti. |
2017-06-27 12:34.08 |
Igen, tényleg szeretünk alliterálni. Kicsit tartottam tőle, hogy idén nyáron azt fogom olvasni a plakátokon, hogy "Csoda Csaj" :) |
2017-06-27 01:08.13 |
Bayona nem csak rendezni tud, de a gyermeklélektannal is többnyire tisztában van. Ezért, ha lesznek a Jurassic World folytatásában gyerekszereplők, az ő hitelességükkel lesz a legkevesebb gond.
Mégis, ha próbálom belőni a célközönséget, csak a dackorszak kezdete, a kora-tizenéves kor jut eszembe. Nekik ez a vizualitás bőven kielégítő, de erőszakfaktor tekintetében nem elég. Még Spielberg is mert messzebbre menni a PG (Poltergeist), és a PG-13-as (Indiana Jones és a Végzet Temploma) kategóriában, pedig ezeknek már több mint 30 éve. Azóta viszonyítási pontok, emlegetett mérföldkövek. Ma is kb. 9 éves kortól bárki fel tud idézni belőlük egy számára emlékezetes momentumot. Felnőttként tisztelem Bayonát, hogy kiváló stílusérzékkel a nehezebb utat választotta, és inkább azoknak a kamaszoknak szánta a filmjét, akik gondos vizuális előképzettséggel hajlandóak elmerülni egy film sötét, de "grafikus erőszaktól" mentes esztétikumában...viszont belőlük van kevesebb. Ettől lesz számomra a film egy kicsit elitista. Művészképzős gyerekeknek, vagy olyanoknak szóló tanmese, akikkel értelmiségi szülők foglalkoznak. De ez nem baj, nekik is jár egy olyan dark-fantasy, amiben esztétikai síkon ki kell találni, hogy a szétfolyó tinta milyen gondolati párhuzamban áll a faágakkal. Vagy, hogy gondolati síkon egyszerre kétféle igazság is létezhet, nem csak az enyém és nem csak az övé. Valamint ezt az egészet szintetizálni. Nem csodálom, hogy nem lesz alapmű. Azért sem, mert miután megértette az a célközönségbeli gyerek, hogy a kétféle igazság tudatában mit is kéne kommunikálnia a főszereplő srácnak a halálos ágyán fekvő anyjával, miért nem azt közli? Itt lép be az elmúlt évek művészfilmnek látszani akaró sci-fi - fantasyjeinek hibája. (Hibát írtam? Legyen inkább sajátosság.) Érzelmileg akar manipulálni. Bayona filmje ezt legalább az utolsó öt percben teszi meg, és nem a szüzsébe ágyazva, mint az amúgy a kommerszfilmet magasabbra emelő, de nagyon is működő Interstellar, vagy az Érkezés. Ez a film felépített egy bűnösséget értelmező, vagy a bűnös gondolatokat más irányból megközelítő narratívát (hiszen a srácot hangsúlyosan kétszer sem büntetik meg azután, hogy először szétvert egy nappalit, másodszor egy vele szemétkedő osztálytársat). A legfőbb momentumnál is ott áll mögötte valaki aki elég naftát nyomhatna belé, hogy kimondja, amit ki kell, és a gyerek is tudja, hogy ez nem esne rosszul az anyjának. (Anya mondta korábban: "Ha kell, akkor törj és zúzz!") Akkor miért kellett ezzel a szentimentálisnál is szentimentálisabb lezárással agyonbaszni??? Gondolom, produceri nyomásra. Nagyszerűen teszi tönkre a katarzis lehetőségét, amikor a gyerek végre őszintén bevallhatná, hogy "Nem akarom, hogy elmenj, mert megszoktam a jelenlétedet, de akarom, hogy meghalj, mert fáj a jelenléted". Nyilván nem ezekkel a szavakkal... Pedig a gyerek mögött még csak nem is áll ott egy Porfirij Petrovics. Éppen ellenkezőleg. Az utolsó öt percben semmisült meg számomra a film. De azért még várom a Jurassic World következő részét. P.S. A Szörny második sztoriját keretbe foglaló szekvencia szerintem tökéletes. Igazából ez állná meg a helyét egy jó rövidfilmként. A gyerek kitörésének kezdete, ami egyetlen táska rugdosásával kezdődik, és a vége, ami a nagymama teljesen érthető berendezés-amortizációjával ér véget, gyönyörű. Én egyedül itt tudtam félni az egész film során, mégpedig Sigourney Weavertől :D |
2017-06-26 23:11.35 |
Összességében sajnos nem működik a film, de Ralph Bakshi minimum két dolgot elért vele.
Az egyik, hogy Peter Jackson egyes részeit majdnem jelenetről-jelenetre lemásolta talán addig, hogy megérkeznek a Pajkos Póniba. A másik, hogy ilyen elvárások mellett mert kísérletezni a rotoszkópos technikával. A bevezetőben egy árnyjáték ismertet meg a cselekményt megelőző eseményekkel (fő vonalában pontosan ugyanúgy, mint Jacksonnál, legalább ennyi teher lekerült Jackson válláról). Bakshi bravúrja, hogy itt meg sem próbálta azt a benyomást kelteni, hogy animációs eszközökkel dolgozik. Láthatóan élőszereplők adják a fő cselekményt megelőző kor (bocs, nem ismerem a Tolkien-univerzum történeti kronológiáját) szereplőinek sziluettjeit, egyszínű hátterek előtt. Vagyis az ősiség érdekes módon pont nem animációban jelenik meg. A történet jelen idejében váltunk csak animációra. Ennek a technikai kivitelezése rotoszkópos, mint Disney-nél, és azt a célt szolgálja, hogy az animációs közegben érezzük magunkat otthon, és az élőszereplős jelenetek hassanak idegenül, vagy misztikusan. A későbbiek folyamán a filmbe belekeverednek zavarba ejtő árnyjátékos, vagy árnyjátékkal kevert animációs jelenetek, pl. az orkok támadásánál. Ennek valószínűleg a költségvetés és az idő szűkössége volt az oka. Bakshi is panaszkodott, hogy a second unit gyakran egy utcán vette föl a jeleneteket, amikből kockáról-kockára kellett kiretusálni a villanypóznákat. Az erőfeszítés mindenesetre dicséretes. |
2017-06-18 15:44.50 |
Nem volna sok értelme Fulcit remake-elni. (Ne is merészelje senki, mer kinyomom a szemét :))
A hatása, a hangulat, amit képes felépíteni, így is megmutatkozik a mai napig nagyon sok horrorfilmben (legutóbb pl. a Jane Doe-ban). |
2017-06-18 02:13.54 |
Meg ez:
[link] |
2017-06-18 02:12.39 |
pl. ez:
http://www.youtube.com/watch?v=u1MKUJN7vUk |
2017-06-18 02:03.34 |
Jólvan :)
(Azért a Bande à part-ban van valami, ami nem teszi annyira szörnyűvé.) |
2017-06-18 01:59.09 |
Godard-t nem kedvelem, és ez válóok. (Az egész francia újhullámtól herótom van, kivéve Louis Malle és Truffaut egy-két filmjét.) Ezért sem írom tovább :) Ettől függetlenül jó éjszakát. |
2017-06-18 01:46.04 |
Az én fülemet is azonnal megtámadta, amikor felcsendült az eredeti Alien-téma.
Ha Liszttel élsz, akkor ajánlom a Lisztománia c. Ken Russell filmet, ami Liszt és Wagner harcát dolgozza fel eléggé rendhagyóan. (Ha ismered, akkor bocs. Ha az én javaslatomra nézted meg, akkor majd utólag elnézést kérek anyámtól, amiért ennyit csuklott.) |
2017-06-18 01:40.45 |
Nos.
Lassie az egyik legismertebb filmfeldolgozásban (1943) a még kezdő Elizabeth Taylortól tűnik el, majd a film arról szól, hogyan próbál visszatalálni hozzá. A Prometheusban-Covenantben meghatározó szereplőn, Elizabeth egy Shaw, aki az azonos nevű drámaíróhoz hasonlóan próbálja külső szemszögből értelmezni, hogy egy egyszerre ismerős, mégis időközben idegenné váló lény hasonulni próbál hozzá, vagyis inkább az alteregóját megtestesítő főszereplőjéhez (a Pygmalionban, amit lentebb említettem is, Higgins). Ugyanakkor a Prometheus-szereplő Elizabeth egy Taylor is, mivel kimetszi magából ezt az időközben megutált lényt, majd jó szabó (taylor, de ez evidens) módjára bevarrja magának az altesti tájékát. Az 1943-as film zárójelenetében a reflektorok hőjétől lihegő kutya ugyanúgy kivillantja a fogát E. Taylor öle fölött, mint Noomi Rapace ágyéka fölött az ő tűzőgépe. Magyarázzam még, vagy elég volt? :D |
2017-06-18 01:20.21 |
Egyszerűen emberi teremtmény, és mint ilyen, gyarló. De valóban klisés, lehetett volna más irányvonalat szabni az egésznek. |
2017-06-18 01:17.54 |
A zongora és a Götterdämmerung volt a kiinduló szimbólejum :D Elismerem, nehezen lehetett kivenni a hangjegyeket a moziban a folyamatos popcornropogtatás közben. |
2017-06-18 01:13.00 |
Kár, mert fővonalában az is illeszkedik az Alien-franchise-hoz. Elmagyarázzam? :) |
2017-06-18 01:08.38 |
David indítéka világosan lejött a kezdő képsoroktól kezdve. Hasonló akart lenni a teremtőjéhez (Wagner: Götterdämmerung-zenei aláfestés), valami humanoid létformát felhasználva, de azt elpusztítva akart létrehozni valami tökéletesebbet.
Mint teremtmény, akart méltó lenni a teremtőjéhez. Az alapgondolat kivitelezése persze szar, de erről már beszéltünk. |
2017-06-18 00:55.50 |
Szerintem nem. De ha már Pit, akkor inkább a Corman-féle Pit and Pendulum idéződik meg még a Prometheusban, amikor patkányok rágják a csaj bélrendszerét, de ő maga próbálja elrágatni velük az őt lekötöző szíjakat v.ö.: Shaw feje fölött átvitt értelemben leng az inga, ő meg kioperálja magából, ami amúgy se belévaló.
Izgalmas ez az asszociációs játék :) |
2017-06-18 00:40.54 |
A kislány telekinetikus pohármegmozdítása mint teremtő aktus, Tarkovszkij-apuka költeményével narrálva végülis megfelelhet a Walter és David között lejátszódó furulyás párbeszédnek, ha nagyon erőszakosan bele akarom magyarázni. |
2017-06-18 00:34.13 |
Nem, a kutya az Alien 3-ban volt, összekevered a dolgokat :) |
2017-06-18 00:12.39 |
Ebben a részletben mondjuk van egy erős, Fritz Lang Metropolisza, vagy Paul Wegener Gólemje óta rengetegszer eljátszott mitologikus vonás: az ember teremtménye végül az alkotójára támad, hogy a konkurenciája legyen, vagy átvegye a helyét. Ez a Pygmaliontól visszafelé bármelyik nemzet felkutatott és rekonstruált folklórjában jelen van. Nálunk az istenáldotta Komjáthy István élesztette újjá Kalamóna és Arany Atyácska harcaiban. (Ez a mi nemzeti ősfantasynk: a Mondák könyve.)
Nem ezzel van a baj, hanem, hogy az egészet egy sima flashbackben elintézték, mert a nézőkiszolgáló akciódramaturgia fontosabb volt. Pedig Shaw és David viszonyának utolsó pillanataira legalább akkora hangsúlyt lehetett volna fektetni, mint Walter és David viszonyára. Nekem ez a kihagyott ziccer: nagyszerű pszichológiai tükörképet állíthattak volna Shaw és David, meg Walter és David viszonya közé. |
2017-06-17 23:35.43 |
Szívesen. Ez egy érdekes filmtörténeti kiruccanás. A fekete filmesek egy csomó zsánert próbáltak magukévá tenni, így pl. létezik egy Blackenstein és egy Blacula c. film is - igen, a "niga" Dracula, és Frankenstein a főszereplők. Nem kimondottan jó filmek, viszont érdekesek, mint Andy Warhol és Paul Morrissey európai, kommunista Draculája és Frankensteinje.
A feketék a nyomozós-, gengszter- és bosszúfilmekben voltak a legjobbak, ha láttad a Jackie Brownt, akkor az nagyjából jól összefoglalja a műfaj sajátosságait, bár szerintem az alapjául szolgáló Coffy és a Foxy Brown sokkal jobb filmek, mint Tarantinoé. Vagy az eredeti Shaft szintén blaxploitation. (A remake is, de azt nem láttam.) Ezért is örültem, amikor a Black Panther előzetesét látva az a benyomásom támadt, hogy talán újra előkerül a műfaj. |
2017-06-17 22:51.22 |
A Sweetback audiovizuálisan izgalmasabb :) (Konkrétan még a hip-hop műfajt is megelőlegezi.) Nem beszélve a főszereplő szuperképességeiről, de elég volt a mellékvágányokból. A Black Panther trailerét látva viszont kicsit örültem, hogy esetleg visszahoznak egy rég halott szubzsánert. És akkor most térjetek vissza a Wonder Womanre :) |
2017-06-17 22:32.54 |
Nem egy könnyen befogadható film, inkább arthouse, de fő vonalában tartalmaz majdnem mindent, amit a modern, realisztikus szuperhősfilmeknek szoktak tulajdonítani. |
2017-06-17 22:22.46 |
Igen, ez egy létező műfaj :) Az USA-beli fekete közösség filmesei alkották meg a 70-es évek elején. Egyfajta afro-amerikai öntudatra ébresztő mozgalom volt. Érdekesség, hogy a zsáner legjobb alkotásait fehérek rendezték :D |
2017-06-17 22:17.53 |
Hát, ha ez feminista szálakat pönget, és olyan fekete filmet keresünk, ami realista alapokról indul, akkor a korai blaxploitation műfajhoz kell nyúlni. A Sweet Sweetback's Baadasssss Song (1971) lesz a prototípus. |