Independence hozzászólásai

Ugrás Independence adatlapjára
elejére ... 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 ... végére

Felettünk a Föld - Vélemények

2017-05-03 15:43.39

Személyes boldogságomat soha nem szeretném olyan építőkövek fundamentumára felfalazni, mely tevékenység azzal kezdődik, hogy - ugyan akaratlanul - kiirtom egy embertársam családját, majd vezeklésül, elmegyek hozzá takarítani..., ha ez nem drámai alapvetés, akkor nem tudom, neked mi az? Mi drámai számodra? Fogalomzavarokban szenvedsz..., s nekem meg nincs kedvem s időm, orrvérzésig tartó, felesleges vitákba bonyolódni, mely polémiákban soha nem győzzük majd meg egymást. Maradjunk annyiban, én a "lilafing" kategória vagyok, te pedig magadba szívtad már a tutit, felettem állsz, elismerem! A sci-fi meghatározás pedig? Most idézgessem Stanislaw Lem-et, vagy Asimov-ot? Minek..., nekik sem hinnél, pedig van némi közük a műfajhoz, s pont olyan műveket írtak, melyek a filozofikus mélységek oldaláról közelít. Okos meg nem vagyok - azt hiszem most sokan fognak helyeslően bólogatni - , az a Mészáros Lőrinc, ki még Zuckerberg intelligencia lécét is lazán átugorja... ;) Ja..., amúgy tök jó, hogy mindkettőnknek nagyon tetszik ez a mozi! Vagy nem? :)

2017-05-02 17:47.43

Egyszóval, ha egy történet "vége" - olvasatodban - "boldog", még a nagy egész, a maga komplexitásában nem lehet dráma? Iránymutatásod alapján átértelmezem tanulmányaim adta tapasztalataimat - dráma, tragédia, komédia terén, az ókortól kezdve - s igyekszem spirituálisan megvilágosodni... :) S de, azért a nagy többség - beleértve a filmes nyelvezet értelmezését "szakmailag" vizslató, s ebből élő kritikusokat is - sci-fi-ként tekint e mozira, még akkor is, ha nem köpi rád egyetlen idegen lény sem, molekuláris savait, s nincs bolygó pusztító, vérvörösen ragyogó, halálsugár a CGI színtéren...! Kukkants bele boldogult fiatalkorom Galaktika sorozatába, s át fog benned alakulni a sci-fi fogalmának definiálása.

Usztics Mátyás - Vélemények

2017-05-02 17:11.26

Nos, én is! Direkt manír, hibátlan megfogalmazás! Dédszüleim még magázták egymást, nagyszüleim, pedig szüleiket, ne feledjük, teljesen más korban, s más tartalommal telt e gesztus, ez ma, jelen korunkban nem a tisztelet jele, csak színtiszta megjátszás s tömény anakronizmus. Személyesen ismertem, arrogáns, pöffeszkedő, lekezelő, rideg, beképzelt fajankó volt - ez a halottról vagy jót..., vagy..., szöveg, s ezzel nem Téged bántalak, mielőtt félre értenéd - engem nem hat meg. Sajnálom, hisz meghalt, viszonylag fiatalon, s sajnálom azokat a hozzá közeli személyeket, kik őszintén gyászolják, de ez nem változtatja meg álláspontomat, a róla alkotott nem túl pozitív képről! Nem érdekel a politikai hovatartozása, emberként volt számomra elfogadhatatlanul ellenszenves - igaz, néha a két szál párhuzamát nem a véletlen szüli.

Casablanca (1942) - Vélemények

2017-04-28 18:43.50

Két főszereplőt írsz, gyaníthatóan Bordal arra utal, hogy "a" főszereplő azonos, tehát Bogart, Bergman nem játszik a Sólyomban..., amúgy ez csak lényegtelen félre értés.Jelentősége semmi..., s én sem említeném egy szinten a "marokkói" várossal... ;)

Anyám a lányokat szereti - Vélemények

2017-04-28 17:48.50

Érdekes megint..., "ferde hajlamok", ezt látja mindenki, mert ez a szembetűnő, mi könnyen értelmezhető mód "átjön" a vásznon - az egyszerűen gondolkodóknak is kell mentális táplálék- , már megint ezek a "mások", pedig ez a mozi még véletlenül sem arról szól, hogy egy ötvenes nő, hirtelen leszbikussá válik - s ha igen, mert egy kicsit igen, ezzel mi a baj?, egyébiránt, s ha mégis, azzal is mi a probléma? - az alkotók nem azt várták el, hogy fogadjuk el, nő, nőt szeret, ez a film sokkal inkább a családról, szeretetről, elfogadásról, útkeresésről kulturális, nyelvi különbözőségek áthidalhatóságáról, a szeretet a zene erejéről, csacska hibáinkról, és ezen hibák korrigálásáról, egy egyéni én kiteljesedésének nehézségeiről sző egy szórakoztatóan kedves mesét, mintsem azt akarja elfogadtatni, hogy egy nő, szerelmes lehet egy másik nőbe..., s tényleg, ha igen..., ezt miért is kéne kritikával illetni? Ja..., mert ismét ítélkezünk..., én ezen már csak mosolygok. Leonor Watling - ot pedig meg kellett "zabálni", tüneményes egy nőszemély.

Érkezés - Vélemények

2017-04-26 17:35.35

Unidentified Flying Object, vagyis nem tud "meghalni"..., sem "agyrákban", sem tüdőgyusziban, sem egyebekben - ugyanis egy tárgyról beszélünk - ráadásul eléggé "megfoghatatlan" tárgyról, hisz, amit Pataky Attila látott, észlelt, tapasztalt, annak létezésében én rögvest kételkedni kezdek, értsük az iróniát, mielőtt belet ontunk -, bár gyanítom ez senkit nem nagyon zavar... ;) Sebaj, azért csak nyomjátok ezerrel...! :) Hűűű, közbe ugattam..., most akkor lehet, hogy troll vagyok, vagy beteg? Nem rossz film ez - még akkor sem, ha csak három csillaggal jutalmaztam, minek okát kifejtettem itt korábban - , de amit ti már itt műveltek? Na, annyit biztos nem ér, ugyanis ezen mozi célja nem más, mint szórakoztatás, s legyetek erősek, persze üzlet s pénz, sok pénz, meg díjak - illetve azok lehetősége! Annyi öldöklést - egymás porig alázásával körítve - egy mozi sem ér, mi itt zajlik, ebben biztos vagyok...

A szerelem három évig tart - Vélemények

2017-04-23 11:40.43

Nos, itt egy film, mit alkotói nagyon franciásnak szántak..., s erőltetetten laza értéktelenségétől - illetve ezen narratíva pofába rágásától - semmi nem menti meg..., illetve dehogynem.Szerencsére! A mozi saját cinizmusa s középszerűsége, néha ijesztően ostoba, egyben gonoszkodó érvrendszere, kiábrándult s megmosolyogtatóan hazug - nehogy már más boldog lehessen, s láthasson másként, ha mi boldogtalanok vagyunk, tegyem hozzá, ugyan mitől?, s a nőnemű lények számunkra az üres dugás szinonimái, s akkor gyorsan tapossunk bele azokba is, kik ezt még rózsaszín szemüvegen át látják, hisz az ember alapvetően irigy s kisszerű - , de végül jön a nő, mint "NŐ", akkora betűkkel írva, mi csak egyáltalán idefér..., s megment mindent!!! Véletlenül sem a mozi alternatívába forduló befejezése, mi felszabadít, a végtelenül ellenszenves főszereplő állandó nyomasztó jelenléte alól, hanem a sors által neki rendelt választott... Louise Bourgoin annyira nő, hogy megöregedett énem dugattyúi, láttán, újra megteltek hidraulika olajjal, s olyan jelenség, mivel nincs az akciós tescos szemét, mit ne lehetne eladni! Csodás egy teremtés, imádtam minden percét a vásznon, itta a szemem a kisugárzását, tekintetét, mosolyát, haját, alakját, hihetetlenül vonzó, férfibolondító ékköve saját nemének..., s nem is akarok itt hosszan belemerülni az okoskodó gondolatfejtésekbe - pedig volna mit írnom - mert láttán felmerül néhány csodás emlék, mit hasonlóan bámulatos csajok társaságában tölthettem, s ne adjuk fel a reményt, hisz a jövő nyitott könyv... :)

Egy veszedelmes viszony - Vélemények

2017-04-18 18:10.48

Igényes – európai értelemben nagystílű, és kiállítású, komoly költségvetést igénylő - kivitelezésben elkészített történelmi, romantikus dráma, a dán história egy érdekes korszakáról, mely a későbbiekben megteremti a valódi reformok folyamatának reális lehetőségét. (Nem mennék bele a felvilágosodás eszméinek részletesebb tárgyalásába, mert ezen fórum keretei szűknek bizonyulnának..., maradjunk annyiban, jelenlegi "vezetőnk", veszélyesnek s károsnak tartja őket..., visszaugrott az időben pár évszázadot, kár, hogy az országunkat is rántja magával..., mindez csak lábjegyzet!) Gyönyörű fényképezés – némely jelenetnél, festményszerű hátterek itatják a szemet - remek jelmezek, korhű hangulat, adott minden, hogy könnyen belehelyezkedjünk a XVIII. század dán királyi udvari életének mindennapjaiba. Ezen hétköznapok szerves részét képzi a hatalmi harc, intrika, cselszövés, s a boldogtalan kényszer házasságok törvényszerű velejárója, a megcsalás s szerelem – vagy jobb híján az érzés törékeny illúziója. Együtt érzünk a kilátástalan szürkeségben senyvedő, kínlódó királynéval – Alicia Vikander megvillantja tehetségét – s hamar rájövünk arra, hogy az „Orvos” jó szándékú, ám kissé hebehurgya kísérlete a rossz beidegződések béklyóiban vergődő társadalmi rend megreformálására, eleve kudarcra ítéltetett. Mads Mikkelsen jó szokásához híven, kifogástalan karakter rajzot tár elénk, piszok jó színész. A nagy reformerek útja, Európa vérzivataros történelme során, általában a bakó pallósa elé vezetett, de személyük sokszor képes elindítani olyan nagy haszonnal kecsegtető folyamatokat, mik túlélik őket, s beírja nevüket a lexikonok kiemelt fontosságú lapjai közé. Egyik napról a másikra nem lehet – s nem is szabad – alapjaiban megrengetni egy több évszázados társadalmi rend fundamentumait, mert akkora ellenállásba ütközik majd a szándék, mely inkább visszavet, mintsem előre visz. Főleg úgy nem lehet leszegett fejjel szembe menni minden potenciális ellenféllel, hogy nincs hátország, a szellemileg sérült, a mindenkori erősebb befolyás felé hajló király, nem elég – erős szövetségesek kellenek, az arisztokrácia soraiból, a katonaság vezetőiből, a hatalom valós birtokában levők közül, meghatározó személyek, kik mögé állhatnak a jó törekvéseknek, s nem lehet őket megfélemlíteni, zsarolni - a politika játszótere, az opportunista machiavellizmus profizmusát követeli meg, az idealizmus, halálra ítélt..., ám pont ezen hozzáállást képviselő történelmi alakok életéról lehet remek filmet készíteni...! Tegyem hozzá..., megalázni azokat, kik korábban azt hitték, hihették, hogy kiváltságaik isteni eredetűek, megkérdőjelezhetetlenek, öngyilkos küldetés, s kihasználni a király feletti mentális befolyást, nem igazán tisztességes..., mert ez a tény is színezi az összképet, Johann Friedrich Struensee- vel kicsit elszaladt a paci, s elveszítette a kapcsolatát a valósággal. Amennyiben a film tempója, kicsit dinamikusabb, intenzívebb, több mozinéző érdeklődését tudná felkelteni – s akkor tőlem is öt csillag -, ám én így, ebben a melankolikus lassúságában is kifejezetten szerettem ezt a mozit – miben persze közre játszhat a történelem, s a társadalmi folyamatok törvényszerűségei iránt érzett állandó érdeklődésem. Ráadásul, a romantikus szál is jól funkcionál, tehát, kik emiatt néznék, nem fognak csalódni!

Szövetségesek - Vélemények

2017-04-17 11:03.27

Bombajó mozi! Valahol olvastam, régi iskolát idéző darab ez, s mennyire igaz..., a miliő, a történetvezetés, a feszültség teremtés „hitchkock”-i nyugalmú türelmessége, az erkölcsi, érzelmi, emberi dilemmák összefésülése egy klasszikus vonalvezetésű thriller s egyben izgalmas kémjátszma hátterében..., ritkán látni ezt így, egy film szövetében, ennyire vérprofi kivitelezés eleganciájával ötvözve. Zemeckis megint odatesz az asztalra valamit, amit csináljon utána, aki tudja! S persze Casablanca – tisztelgés minden idők egyik legnagyobb klasszikusa előtt, ám önismétlő hajlongás nélkül, mindössze a tisztelet hangján - , hisz ki ne ismerné a filmet, s persze nácik, kémek, hazafiság, ám túlzó ömlengés nélkül, a La Marseillaise is megjelenik - a Casablanca egyik legkatartikusabb jelenetét megidézve – ám ötletesen másképp! Francia Marokkó németek által uralt, ellenben mégis jellegzetesen francia/ arab hangulatú légköre annyira hiteles, mintha ott lennék..., forróság, bizalmatlanság, fülledtség - a fezzel a fejükön ücsörgő, kávézgató arabok a horogkereszt árnyékában, döbbenetes képek - a Lufwaffe által kíméletlen módszerességgel bombázott London, s az a feszültség, félelem, rettegés, mit ez kivált, odavarázsol minket, nézőket, kik hála az égnek, soha nem tapasztalhattuk meg a háború borzalmakkal teli értelmetlenségét, s igen az East End a célpont, a szegény munkásnegyedek.A legkiszolgáltatottabb réteg szenved a legsúlyosabb mértékben, mint mindig a történelem során. S igen, ívás, evés gátlások nélküli szex..., úgymond „buli”, a halál árnyékában.A hedonizmus túltengése, minden háborúval terhelt idő sajátja, hisz a holnap, a túlélés bizonytalan..., élvezzünk, mindent, mohón, míg lehet! Ám, ami a legjobban tetszett, a kérdés..., Te mit tennél? Legyőzheti a szerelem a hazafiságot, legyőzheti két ember érzelmekben, gyermekvállalásban fogant szövetsége a nemzeti eszmék magasabb rendűnek gondolt értékeit? Megfertőzheti e a nemzetiszocializmus bűneitől, dogmáitól megtévesztett nő – vagy épp elkötelezett náci ügynök - s a szabad világért harcoló férfi kapcsolatát a köztük levő antagonisztikus ellentét, hisz ellenségek ők, már, ha azok! A háború s a káros eszmék, szét választhatnak e egymást szerető férfiakat s nőket? Számít e, mi tett a nő, korábbi életében?Mocskolja e ártatlan francia hazafiak vére kezét? A kétségeket szándékkal tarja fent a mozi, hisz épp ettől oly izgalmas! Érdekel e ez minket s képesek lennénk e, adott esetben saját kézzel golyót repíteni a fejébe, saját, szeretett feleségünknek, gyermekünk anyjának? Kockára tennék e mindent, de mindent..., ha érzelmeink átveszik az irányítást? Én..., gyenge vagyok, s nagyon tudok szeretni..., bevallom, úgy döntenék, mint Vatan! Dobja rám az első követ az, kiben nincsenek kétségek! S azért őszinte s érdekes perceit hozza a filmnek a Gestapotól nem sok különállást mutató brit titkosszolgálat emberséget maximális mód nélkülöző hozzáállása, egy igen érzékeny helyzethez.Heinrich Müller "iskoláját" látjuk viszont, úriemberi gesztus közegben, mely nem kicsit álságos s megjátszott. Gusztustalan, kíméletlen, ám nagyon is törvényszerű, mindez, hisz háború van! Az angolok - kiknek nemzeti léte forgott kockán - beteges paranoiával rettegtek az úgynevezett "Ötödik hadoszlopól", mely még egy Agatha Christie regényben is megjelenik: N vagy M! Nem is ismerték a kíméletet! Tény, az általam egyébként kedvelt s jó színésznek tartott Brad Pitt nem egy súlycsoport – színészi kvalitások terén – a minden percben vibrálóan csodás produkciót nyújtó Marion Cotillard- al, de ez apró „hiba”, s nem rontja a film élményt. Jó mozi ez..., nem középszerű mód!

Fejbenjáró bűn - Vélemények

2017-04-16 10:20.53

Nos a Fejbenjáró bűn, a magyar címadás maga, nem először, de tekintsünk el ettől, mert ez nem a "Ruby Sparks" hibája, ám nehéz megkerülni a tényt, hiába gazdag játéktérrel rendelkező a magyar nyelv, van, hogy az erőltetett leleményesség oly idegesítővé válik, hogy borzolja idegrendszerünket. Aki szereti a romkom műfajt, de már a hideg rázza a megszokott sablonok önismétlő szertartásosságától, s örömmel várna valami mást... - értve ezt a szó legnemesebb értelmében, mikor az eredetiség nem izzadságszagú erőlködés - az jóízűen fogja kortyolgatni a Kazan/Dano páros mozis koktélját, mert valami nagyon elegáns, okos, érett intelligenciával kigondolt történetet hoztak létre s ott lakik benne a romantika is, ám nem álcázza magát túlzott okoskodás mögé rejtőzve. Zoe Kazan jegyezi a forgatókönyvet, de kétlem, hogy az alkotás folyamatából kihagyta volna az a személyt, kivel együtt él, s kire rászabta a főszerepet. Talán ennek a ténynek is köszönhetően, brillíroznak mindketten - Dano amúgy is a fiatal amerikai férfiszínész generáció nagy ígérete, bátran nyúl a szerepekhez, s megfelel a kihívásoknak - s önfeledten lubickolnak a szerepek adta lehetőségek tengerében. Okos mozi - bár merít előzmény munkákból - s fellelhető benne az a bizonyos "ötlet", mit én mindig előszeretettel keresgélek, a mondanivalója, nem túl bonyolult, viszont ezen filmes kontextusban, egyszerre szórakoztató s elmélkedésre okot adó. A Bening/Banderas páros inkább csak húzónévnek van szánva, de bájosan bolondosak, másodpercek alatt kézjegyet tesznek a filmre, s az embernek óhatatlanul felötlik a Streisand/Hoffman duó hasonlóan imádni való habitusa. Egy biztos, ki önmaga ideáit keresi - talán itt mellőzük Platónt - s eszerint próbálja formálni élete kiválasztottját, az tévúton jár, számunkra minden élethelyzetben megfelelő bábbá formálni azt, kit önálló lényként kéne elfogadni - saját egyéniséggel, szabadsággal, színességgel, külön "véleménnyel", néhanapján jogra a magányhoz, akár - oly hiba, mely minden párkapcsolat kudarcának szülőanyja. Megírhatjuk előre vizionálva a "tökéletes" nekünk valót, de az élet úgyis teszi a dolgát, s a lábjegyzetekben rejlik majd a lényeg..., nem mellesleg a saját képre formálás, unalmas is, de nagyon!Önmagunk vágyképe kezd visszatükröződni, s elveszik a képletből a "másik", kit azért szeretünk, mert bár viszont szeret, mégis más, mint mi! A szépség a sok színűségben - s ennek elfogadásában - rejlik.

Kétarcú január - Vélemények

2017-04-15 10:47.19

Kirsten Dunst személyét - illetve, dehogy a személyét, hisz egyikünk sem ismeri "emberként", tehát pontosítva, színjátszását - illető kritikádtól eltekintve, mellyel nem értek egyet - ellenben nagylelkű vagy, elnézed ezt nekem... :) - minden soroddal párhuzamosságot mutat saját meglátásom.Még akkor is, ha a párhuzamosok csak a végtelenben találkoznak! ;) Highsmith regényei nagyszerűek - ezt a művét is olvastam, hajdanában - , de írása mozira ültetve nem feltétlenül hozza az alapmű erejét. Az általad felemlített logikátlanságokat, nem igazán megalapozott lélektani aspektusokat nem ragoznám tovább, én is azt éreztem, mi Te - minden leírtál már, mi belőlem is kikívánkozott volna, tökéletesen. Viszont egy "krimis" mozi nagyon nehezen tűri azt a végtelenül kiszámítható, lineáris folyású történetvezetést, mit itt felvázolnak nekünk. Csordogálunk, csordogálunk..., s egyszer csak vége a mesének... Amúgy persze ez regényben működhet jól, hisz ott a karakterrajzok, árnyaltabbakká képesek válni. Az első pillanatól minden úgy zajlik, ahogy arra számítani lehet, minden oly előre rajzolt, hogy a nézőt semmi meglepetés nem érheti, minden oly kiszámítható, mint egy triviális matematikai axióma, s lássuk be - ez így, unalmas. Nem kellenek nagy csavarok, óriás meglepik..., de valami finesz, az igen! Az utolsó percek, meg egyenesen szánalmasan butácskák, s nevetségesek... Szex, szerelem, szenvedély, valami, ami söpri az ész vezéreltséget, ami megtámasztaná az "idegenvezető" néha irracionálisnak tűnő cselekedeteinek hátterét..., tehát motivációk, melyek hiányoznak, s mit várnánk, hogy értsük, mi, miért is történik, abban a formában, ahogy... , a két férfi összecsapásai hoznak jó pillanatokat, de ez kevés. De maradva a filmnél, önmagánál... Mortensen nem tipikus bűnöző alkat, huszadrangú szélhámos, s a figurának jól ölt testet, "ölései" is véletlen szülte cselekvések, s hihetően, hitelesen "szenved" tőlük, Dunst a csinos, kedves, naiv s "csacska" szőke szerepben helyén - tőle azért se várjunk többet, mert ennyi volt beleírva karakterébe - a bűn s bűnhődés törvényszerűsége, jelen helyzetben, determinált, tényét elfogadjuk, s mégis az egész mozi olyan, mint egy jó ételrecept, miből kifelejtették a fűszereket, minőségi alapanyagok, adottak, a séfek teszik a dolgukat, csak az ínyenc ízek..., azok hiányoznak!

2018-as választás

2017-04-15 09:31.31

Egy újabb felesleges hozzáröfögés/ed..., törlést! (S ellenben, dehogy törlést, a törlés, maga a cenzúra, s az idiótaságból is lehet tanulni, s ostobának lenni is alkotmányos jog.) Amúgy van, aki nem megy, de utána ne is siránkozzon! S van ki elmegy, mert esetleg képes felelősség teljes döntés hozni, még, ha hibásat is! Amennyiben utólag látja be, az sem baj, de legalább tesz, dönt, cselekszik! Nem felesleges, ezért küzdöttek, ültek börtönben, haltak, szenvedtek sokan, hogy az ilyen hülyék, mint te, szavazhassanak, szabadon!Ezt úgy hívják, demokrácia. Nincs kire? Nincs, ha tájékozatlan vagy, nem nézel utána a napi aktuális eseményeknek, nem gondolkozol, nem töprengsz, nem olvasol, nem vagy szolidáris saját korosztályod problémáival, teszel mindenre..., katatón beletörődés áraz be az akciós alsó polcra, saját ostobaságod s közéleti/gondolati/szemléletbéli lustaságod szobrát farigcsálod, tökéletesíted minden itteni írásod tartalmatlanságában - kulturális értelemben is, már, ha ezen kifejezés veled bármily kompatibilitást képes mutatni. Miért is csodálkozunk azon, hogy ott tartunk, ahol..., engem csak az keserít el, hogy te is döntesz/dönthetsz az én jövőmről, akár azzal, hogy döntésképtelen vagy, vagy azzal, hogy annyira középszerű vagy, hogy ez számomra már ijesztő, nincs ebben az országban olyan jövőkép, ami legalább az általam "gyártott" generáció számára reménnyel bírna, talán nem véletlen, hogy saját gyermekem is a szabadabb, gondolkodó világban képzeli el a "holnapjait". Miután tehetséges és rátermett, meg fogja valósítani álmait. Én már végleg itt ragadtam, de nem fogom be a pofám..., s tüntetek akár, ha kell..., s van miért!

Rosalie Blum - Vélemények

2017-04-11 17:14.08

Pompás szórakozás!Nagyon tetszett! Az "ijesztően" szigorú - német realizmust, szerintem szándékkal - idéző cím ellenére, ez egy kedvesen pajkos, a nézővel huncutul összekacsintó, játékos hangulatú, kissé tán idealista, a drámát humorral tűzdelő mozi, mely bátran surrantja a könnyen értelmezhetően abszurd látásmódot, a végtelenül mindennapi élet, száraz mikéntjével. Átlag emberekről mesél e mozi, mint oly sok európai társa - a főszereplők, lehetnének, te vagy én, vagy mi - , s mégsem átlagos a szituáció, hisz ott rejlik az a száraz fanyarság, a mókázás könnyedsége, az "ötlet" maga, amitől a játékidő minden pillanatában remekül szórakozunk! Az általam oly kedvelt skandináv társadalmi drámák hidegen tisztán látó szögletességének, merevségének, s a francia életérzés lazább, "hányavetibb" - mindez nagyon idézőjelben - felfogásának ily eredeti keveredését, ritkán látni nagy vásznon. Fantázia s elevenség, szürke a háttér s innen érkeznek a színek..., melyek persze jó irányba változtatnak életeket, de mégis, hihetően, miközben a "mese" egy perce sem mutat párhuzamos hasonlóságot, a realista valósággal, jó ezt látni s tapasztalni, itatja, eteti magát a történet, egyszerre nevetünk, néha kacagunk..., mert van min, s sírunk rajta, mert időnként magunkra ismerünk..., s magunkon nevetni, a legfelszabadítóbb. A történet önmagába való visszacsavarodása, megfelel kérdéseinkre, a forgatókönyv logikája, támadhatatlan, a színészek hibátlanok! Céltalan, megkeseredett, "holnaptalan", kötelesség kalodába zárt, szeretet hiányban szenvedő emberek, megtalálják, a maguk papír sárkányát, melyet égnek röptetnek a tenger part fövenyén, s egymásra, önmagukra, szépségre, szeretetre, reményre, önállóságra lelnek..., mindenki arra, mire a legnagyobb szüksége van. S a néző szívét végig simítja valami..., valami melegség, amit könnyű elutasítani, rideg énünk által, de vágyjuk ám, nem is kicsit! Csak szégyelljük, mert könnyesen szentimentálisnak lenni..., gáz, s nem menő, s tán sokunk nem is képes rá, mert elszáradt, belülről. Kedves mozi ez, szerettem...

Puzsér Róbert - Vélemények

2017-04-09 11:17.06

Ez a fórumtéma is bizonyítja, emberünk eléri, elérte, amit akar..., beszélnek, írnak róla - s mindez erősítheti, izmosíthatja ótvar celeb létét, mi pénzt szül s, mily meglepő, ő is bevételeiből veszi a vasárnapi ebédhez a bélszínt, ja ő nem..., ő tán még enni sem szokott, sugárzóan művészi erejű fényből s kifacsarodott - vagy csak az "átlagtól" szándékkal különállást mutató vagy épp azt se, mert sokszor besimul a fősodorba, ahogy kedve tartja -, ízlésű/ízléstelenségű esztétikából nyeri létfenntartásának alapjait - irigylem, én, mint a legtöbbünk, egyszerűbben vagyok összerakva, vagy csak ál/hipszter mentes őszinteséggel nyilatkozunk arról, mit szeretünk, tisztelünk, értékelünk..., a magunk módján. S lesz majd 588, 599, 600..., s majd megünnepli Robi az ezret..., mi meg tömjük a zsebét, mert az érdeklődésből s annak mesterséges életben tartásából él, s ebből hizlalja bankszámláját, vagy a párna cihát, nem abból a sokszor féligazságokkal teli - ezért megtévesztő, s aljas, mit narrál - s hazug retorikából, mit rém eredeti véleményformálásnak tart, illetve tartat, azokkal, kikre hatást tud gykorolni.Inkább "tartat", mert okosan manipulál, igaz útszéli stílusban, de érzi, mi kell, mi hat, ennek megfelelően fogalmaz, s "van jelen". Ritka undorító egy fajzat..., oly szépen illik az ítélkező korszellemhez, melyben élünk s melyben károsan tevékenykedik, mint borsóhoz a héja.... :) Mondjuk ő is héja, de inkább accipiter gentilis, mintsem egy zöldség ártatlanul természetes szépségű burka. Ócska, húszad rangú színház, mit legyárt, de miután megeszik, mit főz, persze, hogy újra s újra..., tulajdonképp, megértem..., mondjuk otthon, jókat röhöghet, ha vissza nézi önmagát, de van az pénz..., s a nevetés gyógyít!

Az emlékek őre - Vélemények

2017-04-07 07:33.41

Szerintem ezt már kiveséztük, más helyt, és itt nem erről írtam.Az önzetlen szeretet is átfordulhat közönybe, gyűlöletbe, elutasításba, ha a szeretett fél, viselkedésével ezt kiprovokálja, vagy simán oly jellem, hogy ezt váltja ki..., belőled, belőlem, bárkiből, úgynevezett "jó emberekből" is, de ez messzire vezetne - ismét. A lényeg, amiről a mozi is szól - részben, de most nem akarok semmit bő lére engedni, hisz ennél többről is -, hogy összetettek vagyunk, hibákkal, bűnökkel, erényekkel, érdemekkel..., persze vannak kivételes személyek, kik már majdnem tökéletesek - ők lehetnek a feltétel nélküliek -, de csak majdnem, nos, én biztos nem tartozom közéjük.

2017-04-06 17:00.13

A regényt nem olvastam, így kerülném az összevetést az irodalmi alappal - aminek amúgy sincs sok érelme, két műfaj, eltérő szempontok - csak filmként tekintek erre a darabra..., s igyekszem jóindulatú lenni, mert szívem ezt diktálja! A mozi egyfajta "A falu" parafrázis - mely kijelentés nyilván a szubjektumból táplálkozik, így támadható, de annyi mozis s irodalmi "mese" szövődik a témakör köré, hogy mindenki kiragadhatja a saját előzmény film élményét - mindössze a hazug bukolikus idillt, leváltja egy élhetetlenül sivár "madáchi" falanszter kulissza! Az utópista szocialisták - példának okáért Charles Fourier - mind a tíz ujjukat megnyalták volna, ha a filmben bemutatott "jövőkép" megvalósul. Az ember attól válik színessé, hogy komplex egész, jó s rossz tulajdonságok keveredése teszi teljessé a világot, s pirossá az almát - bibliai utalás, ugye? - s nincs jó, rossz nélkül- hisz mitől is válhatnánk le az ellen oldaltól, ha minden s mindenki oly perfekt?, az önmagát okos fórumozónak tartó is attól véli magát többnek, hogy megnevezheti az "ostobákat", kiknél valóban több, aki szívből adakozik - nem feltétlen anyagi értelemben - elkülönül az irigytől, aki képes a szeretet önzetlen adományára, elválik a kietlen lelki világútól, aki nagyra értékeli az élet egyedi létezését, nem érti, értheti azt, ki gátlás nélkül, eszmék, hitek, hatalmi vágyak árnyékában öl..., s persze sorolni és sorolni lehetne..., ám létünk sajátja, hogy jóságunk keveredik gonosz oldalunkkal, én is tudok "szemét" lenni, mert emberből teremtődtem - a fekete-fehér látásmód, jelen kormányunk sajátja, isten mentsen attól mindenkit, hogy besimuljon az "egy vélemény pártjába"...! Meryl Streep megőszült Morticia Addams-ként, szó szerint röhejes, Jeff Bridges viszont éli karakterét..., ám végül is ez tán nem oly fontos, mert ez nem egy "színészi" mozi, sokkal inkább a mondandó a lényeg, mint az, ki, hogy mondja..., tán ezért is vagyok vele elnéző, ugyanis az üzenete megfontolandó és pozitív, s bár sokszor, sok különböző csatornán át "hallottuk" ezt a hozzánk szólást , sokan még minden nem elégszer..., mert nem értik, miről szól, csak azt hiszik, hogy értik, pedig dehogy!

Egy magányos tinédzser - Vélemények

2017-03-31 16:44.01

Úgy hiszem, az "erőlködés" szócskát, kissé félre..., illetve eltérően értelmezzük - talán azért is, mert az "út" eltérő szakaszaiban járunk. Az enyém még nem iskolázott le..., de nagyon reménykedek, eljön majd az idő... ;) Főnök meg nem vagyok, az a Winnetou...! :) Mielőtt besérülsz - bár nem szoktál, rám legalább is :) - csak hülyülök!

Sodródva - Vélemények

2017-03-31 16:35.23

Lehet, hogy szívtelen vagyok - sőt, biztos - , de nekem ez nagyon langyoska volt, erősen "alulról" az a négy csillag, ami inkább csak három. Tulajdonképpen a negyedik - még gyorsan megadom, mielőtt a fidesz ezt is betiltatná, önkényuralmi jelképnek minősítve - kizárólag Felicity Huffman-nak szól, ki minden jelen levő percében tarol. Amúgy is, ez inkább színészi film, mintsem más..., Crudrup, Fishburne,Yelchin, Macy - ki író/rendezőként is jegyzi a mozit - s persze az a bizonyos "született feleség" - mit nehezen bocsájtok meg neki - viszi a filmet a hátán, mert erre a történet amúgy is halovány lenne, de ennyivel jól is vagyunk lakatva, talán még a kézzel fogható hétköznapiság, mi egyértelmű pozitívumként említhető. Kedves kis mozi, szívnek készült... - mert azért az, tényleg kedves, jó zenékkel - s izé? Mit lehetne még róla mondani? Leginkább semmit, talán csak azt, nem csak az áldozatoknak vannak tovább élő - illetve tovább vergődő - szülei, hanem a gyilkosnak is..., s itt a bibi, ugyanis ez egy annyira izgalmas, érdekes téma, hogy sokkal többet illett volna kihozni belőle. Valahol azt olvastam - értékként feltüntetve -, hogy megjelenik a moziban Selena Gomez is, ez senkit ne riasszon el..., szerepe nyúlfarknyi! :) Macy első rendezése - azt hiszem - s ha, így tekintünk rá, végül is nem oly rossz próbálkozás!

Olasz nyelv kezdőknek - Vélemények

2017-03-30 18:33.26

Intelligens, érzékeny, elegánsan okos..., finom film! Ja, s még a maga módján romantikus s humoros is! Persze itt is a változás a főmotívum..., de olyan "keserű csokoládés" módra - már, ha érthető a kisközösségek életritmusának megváltoztatásáról szóló mozival való hasonlat újraértelmezése! Ez a hétköznapi történet mindnyájunkról szól, napi küzdelmeinkről, bánatainkról, elnyomottságunkról, érzelmi deficitünkről - illetve az érzelmekre való vágyakozásunkról - romos mivoltában ácsorgó egzisztenciánkról..., a rossz szülői befolyásról, alárendeltségről, mindenről, mi napi szinten az "átlagot" érinti, már, aki bevallja, hogy érinti, s nem bújik szemellenző mögé, mi mögül kikukucskálva okádja a világra, hogy ő aztán nem..., ő más, s érzések sem kellenek, hisz hiányuk bevallása, kevesebbé tenné mások szemében - gondolják - ők az igazán szánalomra méltóak, mert semmi önismeretük sincs..., saját létezésük értelmével sincsenek tisztában, s nem fogják a külvilág jelzéseit, mert az ehhez való antennák jeleit, szándékkal leárnyékolják. Összehoz, összekapcsol egy személy - a lelkész - illetve egy tevékenység: a nyelvtanfolyam - mely tulajdonképp csak szimbólum - s összekapcsol a szülői szeretetlenség, a zűrzavaros családi kapcsolat, a megtört karrier, a nőkkel való kapcsolat teremtési problémák - potencia zavar, illetve mai divatos szakszóval: erektilis diszfunkció - a halál, s az élet..., mert élni nehéz! Baromi nehéz..., főleg okot találni arra, miért is élünk? S így lassan "kikopnak" a moziból, kik nem akarnak igazán élni - amúgy is kárt okozva másoknak, maradandó kárt, önbecsülési s érzelmi zavart - s maradnak azok, kik csak azért is, juszt is..., ugyanis lépésről-lépésre, ám boldog vég felé halad a történet, s kívánja is ezt a néző, oly mélyről indul a cselekmény, s a szereplők élete. Hanyagolnám most a zsargont - Dogma 95, skandináv látásmód - mert mindez nem fontos, inkább csak annyi, ez egy pikk-pakk kis film, mert rólunk szól..., s ennyi!

Egy magányos tinédzser - Vélemények

2017-03-30 17:03.38

Én is igyekszem... ;) Mennyire vagyok képes eggyé válni az "Ő kis világával"? Szerintem semennyire, annyira más generáció ő s én - legyek bármennyire is nyitott, van miben nyitottabb, mint Ő! Viszont meg akarom érteni, hogy miért is nem, s értékelem, hogy "Ő" értékeli igyekezetem - még akkor is, ha tudom mosolyra gerjeszti maradi erőlködésem! :) A világ egyik legszebb, legfelemelőbb - egyben bizonyos fokig kudarcra ítélt - vállalkozása "jó szülőnek" lenni..., talán nem is hajtok rá ezerrel - rájöttem, nincs értelme -, elég, ha minden este megkapom a "jóéjtpuszit", s ha igazi baj van..., én lehetek kapaszkodója! Mert, ha nagyon elveszetten kétségek közt vergődik..., az vagyok neki, amivé szeretnék is válni számára, szerintem érted mire gondolok!

2017-03-29 18:53.01

Remek, na! A coming-of-age műfaj, amúgy is képes ínyenc kis darabokat létrehozni – legutóbb, ami nagyon tetszett, magával ragadott szókimondó stílusának merészsége: Egy kamaszlány naplója, vagy épp a skandináv vonulatból: a Linas kvällsbok – s tulajdonképp sorolni lehetne..., mindezek előfutára, tulajdonképp a Házibuli, mert az, csak boldogult kamasz korunkban még nem tudtuk, van "ilyen műfaj", hisz mi is kamaszok voltunk még! Ebben a korban; keressük önmagunkat, az „identitásukat” – hogy kedvezzek a nyakatekertebb megfogalmazások kedvelőinek, magamat is ide sorolom – helyünket a világban, elsajátítjuk a szeretet tanulásának folyamatát, a bántások feldolgozását – hisz legtöbbször nem is bántanak, csak mi hisszük azt minden nekünk nem tetsző cselekvésről, folyamatról, hogy ellenünk szól – felnőtt életünk felépítésének vázlatát tervezzük, s a felnőtté válással való szembe nézés nehézségeit igyekszünk kezelni, s akkor még ráadásul ott a szex, mi alapja egész létünknek – mikor még azt sem tudjuk, mi a testiség igazán! Szerelem, amiről meg azt hisszük, minden szembe jövőben megtaláljuk, ki hatással van ránk, mert keverjük a testi kémáival..., s fogalmunk sincs arról, van olyan, hogy agyi, szellemi kémia...! Lelkünk van, akkora, mint az Univerzum maga - igaz, még ezt a nagy teret is szűknek érezzük - s közben ezen lélek egy molekulányi darabkáját sem adjuk testvérünknek, szüleinknek, legjobb barátainknak..., mert gőzünk sincs arról, hogy ezen kölcsönhatások, oda-vissza alapon működnek s sértett önérzetünk nem ismer határokat, ellenben azt hisszük mindenkinek hozzánk kell alkalmazkodni, mert mi vagyunk az origó pont, s a nap reggel, mint reggel csak nekünk kel fel. Hailee Steinfeld igazi színésznővé cseperedett, bámulatos erővel uralja a filmet, s ha nincs mellette Woody Harrelson – aki egészen elképesztő, mint szinte mindig, kár, hogy nekem egy ilyen tanár sem jutott tanulmányaim során – akkor egy szereplős lenne a mozi, így legalább valaki levegőhöz jut a hihetetlen dinamikával pörgő főhősnő mellett. Műfaji film, tehát e szerint kel közelíteni hozzá, de, aki már nevelt kamaszlányt – én e nehéz folyamat közepén tartok – az szeretni fogja e pompás kis mozit, s néhol tán ráismer saját életére..., s saját gyermekére, s ez oly vigasztaló...:)

A számolás joga - Vélemények

2017-03-27 17:41.15

Baromi jó mozi ez!!! S ha eltekintünk az anti-rasszista vonulattól - melytől ezen film esetében azért nem nagyon lehet – akkor is pofás szórakozást kapunk, hisz kimondottan érdekfeszítő egy kis betekintést nyerni az űrverseny kezdeti lépéseibe, s a „korabeli” NASA működési mechanizmusába vagy az IBM-en keresztül látni a számítógépek határtalan tudását beépülni a tudományba, a fejlődésbe. Ellenben persze..., ez a történet egyértelműen a bőrszín alapján való ítélkezés ellen szól, de annyira jól egyensúlyozva a kés pengéjén, hogy még a finnyás ízlésűek sem mondhatják: megszokottan klisés propaganda film a végeredmény, mert nagyon nem az!Akkor sem, ha megjelenik Kennedy vagy King, s a szegregáció, a helyi bunkó rendőrtől való rettegés, mert „néger” vagyok..., s had ne soroljam. A tehetség, az ész, a tartás s az elszánt akarat utat tör!Legyőzi a beidegződött előítéletességet. S számomra tán – az egyértelműen remek színésznővé érett – Kirsten Dunst személyén lehet a legjobban felmérni; milyen az, mikor nem gyűlölsz, nem utálkozol, nem vagy szélsőséges, csak a társadalmi közeg, a neveltetés, a „szokás jog”, beléd nevelt, beléd égetett sémái, paneljai szerint éled az életed.Karakter fejlődése szépen rajzolt, s a falak a végén sem omlanak, a két nő közt, a finom távolság még megmarad – hisz a falak ritkán dőlnek robbanásszerű gyorsasággal, inkább csak tégláról-téglára, lebonthatóak, ha van rá hajlandóság, hogy elővegyük azt a bizonyos kalapácsot, mi töri őket - , ellenben lépnek egymás felé, kialakul az elfogadás s a tisztelet..., tisztelet egy nagyon okos, rátermett ember iránt, ki egyszerre tudta alázattal viselni sorsát, s egyszerre tudott gerincesen harcolni az előrejutásért! Costner – aki ismét elképesztően jól hozza a rá bízott szerepet - sem érzéketlen, csak közönyös..., egy darabig.Külön illemhely, külön kávéfőző..., neki nem tűnik fel, hisz így volt ez tegnap is, tegnapelőtt is, húsz éve is, nem az a dolga, hogy ezen változtasson, csak az, hogy embert juttasson az űrbe..., s aztán mégis, rádöbben arra, ez így képtelenség! Minden olyan megszokottan gyalázatos, s ebből a megszokásból tör ki a három főszereplő, akik tüneményesen játsszák szerepüket, imádni kell, s lehet őket a filmben.Fantasztikusat produkálnak! Egyiküket sem emelném ki külön. Nagyon-nagyon jó film, nem is szaporítanám a szót – pedig a szószátyárság alapvető hozzászólói hibám – csak annyit mondok, ezt a mozit látni kell!!! Ja..., tegyem még hozzá, ha nincs Katherine, lehet John Glenn – ki az első pillanattól bízott az „okos nőben”, s nem érdekelte bőre színe – még mindig szorgalmasan pörögne a Föld körül..., mert a számolóból, „szerző” lett, lehetett...!

Fogadom - Vélemények

2017-03-26 12:45.48

Jó neked, hogy elhitted..., én példának okáért izgalmasabbnak tevékenységnek tartom közelről belepillogni egy konnektorba - hátha meglátom benne a fázist -, mint Tatum "színművészetét" figyelni. Persze ez szubjektív - bár szerintem nem az :) - ellenben több mindenben egyet értek veled. A film, a játékidő első negyedében, szinte nézhetetlen, onnantól viszont tulajdonképp a zsáner kereteinek kritériumait megfelelően hozza. Nicholas Sparks mind a tíz ujját megnyalta volna, ha a mozi köthető lenne hozzá - s a tudatlan néző, simán neki is tulajdoníthatná a mozit, annyira rá jellemző a történetvezetés s a filmes eszköztár, szinte minden téren! OK! Tudom, őt "csak" adaptálják, de akkor is... Tatum jóképű és érzékeny - kár, hogy ennyiben ki is merül a fegyvertár - McAdams bájosan pillog, villogtatja hófehér fogsorát, s nagyjából hozza, ami ide kell..., Scott Speedman meg tenyérbemászóan ellenszenves, a történet pedig olyan, amilyen, valós az alap, bár kétlem, hogy az események filmes menete, erősen korrelál a valósággal.Igaz, végül is nem tudhatom, csak bujkál bennem a kisördög... S van öt perc..., hol elhangzik tíz okos mondat, s megjelenik valódi színművészet, ezt Jessica Lange produkálja, s miért is nem lepődök meg ezen? Valójában nem olyan rossz mozi, igaz kell hozzá szeretni a "műfajt", ez tény...

Mellékhatások - Vélemények

2017-03-26 08:04.48

Keserű pirula..., s tényleg! :) Nem rossz kis mozi ez, s kerülném jelen eseteben a pszichologizálást, hisz könnyű e témakörben „jégre lépni”. :) S valóban..., ugyanis a mozi nagyrészt pont arról szól, hogy a profin szakmai hozzáállás, a rutin, az évek alatt gyűlő „esetszám” sem mentesíthet a hibák alól, s ki emberekkel foglalkozik, óhatatlanul belefuthat nagy tévedésekbe, benéz valamit, kőkeményen, mert hülyére veszik..., ugyanis az emberi elme nem mérhető SI rendszerben, nincsenek olyan mértékegységek, melyek tűpontosan kimutatják a mérhetetlent, nincs mindent leíró matematikai egyenletsor, mely egzakt mód feltárja azt, mi egy emberben legbelül lejátszódik, a betanult „szakszavakkal” való dobálózásnál pedig célra vezetőbb az egyszerű nyelv, mit mindenki ért. X van s esetleg y..., s a levezetés legtöbbször bizonytalan végkimenetelű. Egy intelligens ember, ki némi „színész vénával is bír”, könnyen becsalogathat még egy felkészült s élesen látó pszichiátert is oly labirintusba, honnan még Ariadné fonala segítségével sem biztos, hogy kitalál..., mikor pedig végre leesik a tantusz, tulajdonképp már nem „szakmázik”, csak a sértett önérzet által is vezetve, bosszút áll..., hiába a pszichiáter is csak ember s nem csak önvédelem létezik, hanem ego - is! Nincs egyértelműen pozitív szereplője a mozinak, s tán ettől – is – érdekes. Rooney Mara isteni – megint – s Jude Law is odateszi magát, viszont Zeta-Jones számomra eléggé talányos „színészkedéssel” áll elő, az elhalóan rebegő hanglejtéssel előadott párbeszédes jelenetei, nagyon keresettek..., vagy lehet, hogy csak nekem fura a filmes jelenléte, de én nem igazán tudtam mit kezdeni a karakter formálásával. A gyógyszergyárak felé való kiszurkálódás viszont nagyon találó, az emberi agy igen komplex egy rendszer, keveset tudunk róla, s megértő szavakkal, „kibeszéltetéssel” épp oly nehezen gyógyítható – ha ez egyáltalán lehetséges, mert nem minden esetben az -, mint bogyókkal!Bennem önkéntelenül felidéződött a klasszikus kabaré tréfa az Antivakarinról s a Cumicecidről..., nem beszélve a Fidibusz balzsamról! :)

Érkezés - Vélemények

2017-03-24 17:48.08

Bizony! Előfordulhatnak olyan kérdések, kétségek, mik száz éve még képtelen ötletelések lettek volna - a tudomány néha a "jövőbe lát"..., pont a gyermekvállalás terén - is -, de van oly mindenki által ismert színésznő, ki gyönyörű melleit vágatta le, egy nagy valószínűséggel a genetika által "előre jósolható" életét fenyegető betegség kapcsán, pedig még egészséges volt..., ugye? -, s teljesen jogos e mozi ürügyén ilyen kérdések boncolgatása! Nos, fogalmazzunk úgy..., abszolút joggal felmerülő vitatéma.

2017-03-24 17:39.59

"A film kapcsán meg azért hülyeség erről beszélni, mert a film nem erről szól és kész." Oszt én - Csomorkany, mindennek a mindenek feletti tudója - eztet megmondtam, és az úgy vagyon! Kész! S, hogy a Denis Villeneuve, meg ezek a jelentéktelen alakok - kik e mozit összegründolták -, mit is akartak elpofázni a történetükben, lényegtelen..., s ki mást gondol, mint én - azaz ismétlem, Csomorkany - az hülye, punktum! Hú, komám, valamit nagyon tudsz... :))) Félre téve a gúnyt, az élet sokkal bonyolultabb annál, mint, ahogy te látod, s a film épp erre - is - világít rá!

A mélység kalandora - Vélemények

2017-03-24 09:04.27

Jacques-Yves Cousteau, a „Kapitány”, s hajójának neve: Calypso, ők „ketten”, mint fogalom, egybeforrtak a tengerek, óceáánok élővilágának színekkel s csodás képekkel gazdag megismerésével.Valószínű, személyének s filmjeinek varázsa nagyon mást jelenthet a korosabb generációknak – jómagamat is ide sorolom már - , mint azoknak, kik csak elmesélésből hallották – szülőktől, nagyszülőktől -, mit is jelentett annak idején, mikor megjelent a képernyőn Cousteau kapitány, ikonikus piros sapkájában, s megmutatta nekünk élete legnagyobb szerelmét, a mélység titkokkal teli világát..., a képeket gazdagon körítve ismeretterjesztéssel. Igaz, a mai rohanó világban, azt sem tudják elképzelni az okos telefonok bűvöletben élők, hogy a Kis filmek a nagyvilágból, vagy vasárnap délutánonként a Delta, a fél országot képernyő elé tudta szögezni, minden nyugodtabb, lassúbb, megfontoltabb volt..., nem rohantunk sehova. Mindezek tudatában s fényében nem meglepő, hogy nagy várakozással tekintettem e mozi elé, s kíváncsi voltam, hogy a leginkább az Anthony Zimmer révén ismert Jérôme Salle, miként is nyúl ehhez a nagy vászonra termett, de igen érzékeny témához – amúgy minden életrajzi film, komoly kihívás - , hisz egy nemzeti bálványt kell/kéne úgy elénk rajzolni, hogy egyfajta keresztmetszetet kapjunk, milyen ember is volt valójában. Persze el lehet csúszni az idealizálás irányába – a mozi első fele ezt is teszi - ,de akkor válik egy ilyen élettörténet bemutatása, igazán izgalmassá, informálissá, ha megtaláljuk benne az „embert” is. Tulajdonképp kialakul a mozi során egy kellő egyensúly, ami sokat megmutat mindkét oldalból. Az in medias res indítás jó ötlet, nem untatnak minket a könnyű búvár felszerelés feltalálásának aprólékos részleteivel, ellenben megismerjük a gondos apát, a jó férjet, az álmodozó, de a realitás talaján álló, kompromisszumkész „üzletembert” – ki az első dollárok megszerzéséért, képes egyezségre jutni a tengert kizsákmányolni szándékozó olajtársaságokkal - majd az évek múlásával egyre inkább előtérbe kerülnek az emberi gyarlóságok, s tisztelem a szándékot, hogy mert a mozi bátor lenni, e téren, nem szobrot állít, csak bemutatja egy már rég felállított szobor árnyékosabb oldalát is... Bizony Cousteau nem volt minta apa, s legfőképp nem volt minta férj, a sikerek, a „diadalmenet”, az ismertség előhozzák belőle a néha kapkodó, gyarló embert, kinek megromlik viszonya feleségével – hisz állandóan csalja - , kinek ambivalens a kapcsolata gyermekeivel, ki az újabb filmekért, a pénzért – s persze azért, hogy alkalmazottai tömegének mindig képes legyen fizetni – már többet tölt az előadótermekben s a tárgyaló asztalnál, mint a Calypso fedélzetén, mely korábban őt mindenben támogató, de időközben megkeseredett, kiábrándult neje otthonává válik - Audrey Tautou hibátlan! Emberarcú portrévá nemesedik a film..., egy joggal csodálható, de nem „tökéletes” férfiról, ám csak a játékidő felétől, addig érezni a tétovaságot, s többet kapunk látványban s Desplat zenéjében, mint tán kellene... s hibául róható fel, hogy kimondottan elnagyoltak az emberi konfliktusok kifejtésének percei, csak mozaikszerűen csapongó momentumokat kapunk, háttér-rajzok, okok-okozatok nélkül. A vezérszál – apa s idősebb fia kapcsolata, hisz mindig kell egy olyan gerinc az életrajzi moziknál, mire felfűződnek az események -, sincs tán oly mélységben tárgyalva, mint várnánk... S mindezek ellenére, én szerettem ezt a mozit, s ki hozzám hasonlóan tisztelte, kedvelte Cousteau kapitányt, s életművét, nos, nekik kötelező darab!Salle nehéz feladatot kapott, s korrekt mód megoldotta.

Áldozat? (2016) - Vélemények

2017-03-21 17:45.05

Amennyiben "pont nem azokról szólsz" - bár hozzászólásod félreérthető volt, vagy csak én fogtam ki szellemi értelemben, gyengébb napot, igaz vagyok annyira öntelt, hogy ezt kétlem :) - , akkor tekintsd semmisnek, amit neked írtam, ez ügyben.Hitleres hasonlatod..., izé..., mondjuk úgy "véleményes".S nem egymás kritizálásának terepe, de egymás véleményének kritizálása - a kettő ugye nem ugyanaz -, pont hogy belefér ezen fórumok életritmusába, sőt, enélkül, gyaníthatóan, totál érdektelenné válnának...

3 szív - Vélemények

2017-03-19 23:36.51

Charlotte Gainsbourg óriási kedvencem, nyeszlett a szentem – átfúj rajta a leglágyabban lengedező tavaszi szellő is – s arcának szabályos vonásai sem kívánkoznak romantikus női portrék megfestőinek üresen tátongó vásznára,ellenben az „isten” színésznőnek teremtette, méghozzá nagyon jó kedvében alkalmazta e rítust a teremtő erő birtokosa – kit/mit mindenki kedve szerint képzel el, szakállas haragvó „férfinak”, mely ábrázolás, a reneszánsz freskókról tekint ránk, vagy az Univerzumot irányító, meghatározhatatlan státuszú, megfejthetetlen „központi agynak”. Izgalmas, érdekes személyiség, nyugtalanítóan izmos aurával, eleven erővel bíró, ösztönös nőiességet sugárzó, briliáns színész..., keresettség nélkül, hisz minden gesztusa belüről fakad, tekintetének ereje saját vonás, nem tanult „lecke” felmondása. Vonzerővel rendelkezik – rám is hatást tud gyakorolni, nőként is ! – mi egyfajta születési „hiba”.Nyomot hagy, hiányérzetet szül s akkor is őt keressük a moziban, mikor hosszú percekre, talonba teszi a forgatókönyv! Nos, pont ezen okonál fogva személye nem hagy teret e filmnek életre kelni, saját ereje nyomja el a mozit, mert alkalmatlan partnert választottak hozzá! Olyan partnert, melyet Chiara Mastroianni kissé szürkébb, egyszerűbb, hétköznapibb személye mellé még csak-csak oda lehet rendelni, de Gainsbourg karaktere részben agyon nyomja azt a férfit, kibe elvben halálosan beleszeret, részben pedig közös jeleneteikben, szó szerint lesöpri a vászonról. S ráadáskép egy ily pikáns szerelmi háromszög történetben nagy hiba, ha ennyire nincs kémia a szereplők között, mert az biza nyomokban sincs..., a két testvér női vonala még elmegy, de férfi-női szerelmi viszonyok, hiteltelenek.A szeretkezések rövid felvillanásai is erőltetettek, görcsösek. Félre értés ne essék, semmi bajom Benoit Poelvoorde-val, nem rossz figura, s nem is rossz színész, csak ez - véleményem szerint – nem az ő szerepe volt, van ilyen. Mindezek fényében, kicsit csalódtam a moziban, bár rossznak semmikép sem mondanám: érdekes s súlyos drámát hordozó a téma, látunk remek színészi játékot – Gainsbourg – csemege együtt látni a vásznon anyát és lányát – Chiara Mastroianni, Cathérine Deneuve és Marcello Mastroianni lánya ugye-, s az alternatív lezárás is kellően frappáns mód veti fel a nézőben, mi lett volna az üdvösebb mindenki számára, de marad hiányérzet. A „mély-vonósok” által keltett baljósan komor, mogorván borzongató zenei aláfestések – bár ez sokaknak tetszett – melyek a férfi főszereplő első felbukkanásától végig kísérik a filmet, nagyon túlzóak egy romantikus dráma alap hangulatához, értjük, hogy dráma, s valószínű nem lesz „rózsaszín” a végkifejlet, de nem kell ezt az első pillanattól a zene segítségével is belénk pumpálni, előre vizionálni, ráadásul olyan zenével, mely idegen testként ül a filmen, ahelyett, hogy beépülne szerkezetébe. Érdekes lenne újra forgatni a mozit, s a háromszög egyik sarkára egy másik férfi színészt helyezni, nagyon eltérő végeredmény születhetne..., akkor is, ha minden mást változatlanul hagynánk.

Áldozat? (2016) - Vélemények

2017-03-19 11:00.54

Egyet ne felejts..., azzal, hogy gúnnyal szólsz azokról, kik ésszel, gondolkodva, netán "értéssel" néznek filmet, mi neked nem tetszik, nem értesz - amit elfogadok, hisz honnan a jog, hogy ne értsem értetlenséged, mindenki másképp viszonyul egy szándékkal megosztó filmhez - te nem leszel több, ők meg nem lesznek kevesebbek!!! Példád - vicc, már, ha az - egyébiránt szellemes, ez nem kétséges, ellenben a performance - már, ha mond ez művész irányzat neked valamit, tartalmában - kifigurázásáról szól, tehát semmi köze az audiovizuális jellegű - példának okáért, mozis - élményszerzéshez.

elejére ... 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 ... végére