Independence hozzászólásai

Ugrás Independence adatlapjára
elejére ... 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 ... végére

Az otthon túl messze van - Vélemények

2016-05-27 07:59.20

James Ivory és Anthony Hopkins együtt, nos ez valamiféle garancia arra, hogy közös munkájuk megtekintése után, elégedett nyelvcsettintéssel fogunk feltápászkodni a vászon elől. Túlélni Picassót, Szellem a házban, Napok romjai..., beszédes és illusztris lista. Ez a mozi viszont – bármily szomorú is – nagyszerűen példázza mondást: a kivétel erősíti a szabályt. Elvben adott különleges atmoszférájú helyszín, egy számunkra egzotikus Dél-amerikai ország: Uruguay, és adott egy izgalmas mikroklimájú apró közösség, mely egy önkezétől elhalálozott író szellemi és érzelmi „hagyatéka”.Mikor ide becsöppen – mint Pilátus a Crédóba - a földrész északibb feléből érkező fiatalember, ki katalizártorként működhetne, megmozgatva a pocsolya csendességű és unalmú status quo-t, mi ezen emberek között kialakult, várnánk a feszültséget, a karakterek kibontakozását, az érzelmek felkorbácsolódását, a pengeéles, szellemes dialógokat..., egyszóval a történet elmozdulását a holtpontról. E helyett viszont elkezdik habosítani, tupírozni, bodorítani a semmit, a végtelenségig.A történet szinte végig egy tó tükrének lapos simaságához hasonlít, mely szélcsendes időben még apró vízfordrokkal sem töri meg önmaga egyhangúságát.Van egy pillanat, mikor is megérkezik az otthon hagyott – egyébiránt rém ellenszenves – amerikai barátnő, és a lassan álombó szenderülő néző felsikkant, na, majd most, most történni fog valami, beindul a cselekmény, de legalább is veszít lomhaságából, és kezdetét veszi egy intelektuálisabb verbális szócsata, ám csalódni kell.Semmi nem veszi kezdetét, ugyanabban a kitaposott mederben csordogál tovább a történet, oly izgalommal töltve meg a nézőt, melyhez képes rántást kevergetni, valóságos adrenalin bomba. Ebben a moziban nincs jelentősége, ki miből él, hogy működik a birtok, mennyire hihető a szereplők egzisztenciális háttere, semmittevésük anyagi bázisa, itt a személyes karakterek egymáshoz füzödő viszonyára kéne ráizgulnunk, ettől kéne, hogy mozogjon a sztori, az sem baj, hogy nincs „eseményzuhatag” – itt nem ezt várjuk - puszta „pofázással” is székbe lehet ragasztani a nagyérdeműt, de a forgatókönyv tartalmatlansága, fantázitlansága, üressége elbágyasztja a nézőt, de még a színészeket is. Mely színészek egyébiránt – csupa nagy név – megteszik, amit lehet! Laura Linney tökéletesen beérett, remek színésznő..., Hopkins meg? Itt azért álljunk meg egy pillanatra, Hopkins a kiöregedett homoszexuális „bonviván” szerepéből ennél többet nem tudott „kisajtolni”, ennyi volt benne, vagy talán még ennyi sem nagyon, rutinból felmondja szerepét, de még ő sem egy Merlin, hogy a nem létező cilinderből, nem létező kisnyulakat varázsoljon elő! A filmet még menthetné a hangulat és a vizualitás, hisz mégiscsak egy európai ember számára idegen és egzotikummal teli világba kalauzol minket a rendező, ám itt is felmerül a hiányérzet, vannak megkapóan szép pillanatai az operatőri munkának, és a jellegzetes latin-amerikai feeling is be-bevillan, de az az egyedi, szinte erotikus töltetű fülledtség, mely e helyszínre és az itt élő emberekre olyan jellemző, nem lengi át akkora erővel a mozit, mi ellensúlyozhatná a történetvezetés silányságát. Számomra az egyetlen pozitívum Charlotte Gainsbourg személye.Bájosan naív, finom, érzékeny, izgalmas és egyben érdekes az a karakter, melyet megjelenít, jóval többet kihozva a szerepből, mint, ami bele lett álmodva.Gondolkodás nélkül őt választottam volna én is, a kétségkívül szebb, csinosabb ám egy kellemtlen modorú hisztérika vonzerejével bíró amerikai barátnő helyett. Tudom, hogy e film általában elég jó pontszámokat kap a különböző filmes oldalakon, én talán azért is voltam ennyire szigorú – néha tán barokkosan túlzó – a véleményem megfogalmazásában, mert nagyon sokat vártam tőle, és ilyen esetekben az ember, hajlamosabb a kritikus hangvételre... (Zárójelben jegyzem meg, kedveltem Angelika írásait – kár, hogy már nem látogatja az oldalt -, de nem nagyon vagyok képes felfogni, miként lehet releváns érvként értelmezni egy színésznő megítélésében, hogy szép e, mely esztétikai behatárolás amúgy is szubjektív, és ebben a filmben ennek jelentősége sincs, hisz épp a belső értékek dominálnak a főhős választásakor. )

Szemekbe zárt titkok (2015) - Vélemények

2016-05-26 08:16.46

Ez a mozi akkor is nagyjából a közepes kategóriába sorolható, ha valaki nem akarja - ne is tegye, mert akkor le fogja húzni a béka segge alá - az eredetihez hasonlítani. Kimondottan erős sztárgárdával árulja önmagát, s még a babaarcúra botoxolt Kidman is hozza azt a nívót, ami elvárható tőle - bár sokak szerint nem, én el voltam vele- , ám a kissé döcögősre sikerült rendezés okán is, nem hagy nyomot maga után. A filmnek sem a hangulata sem a dinamikája nem szögez a székbe, valahogy úgy izgalom mentesen csordogál, csordogál, majd véget ér..., egy-két jobban sikerült jelenetet leszámítva, hiányzik belőle az a feszültségteremtés, ami elvárható lenne egy "erős", drámai, komor hangulatú krimitől. Ráadásképp, ami egy ilyen mozi esetén azért nem volna baj, nagyon nehéz bárkivel is azonosulni a főszereplő trió tagjai közül, Julia Roberts szokásához híven magas színvonalon játszik, de karaktere "megszerethetetlen", így a néző oly távolságot tart a szenvedésétől, ami voltaképp majdnem közömbössé teszi, mi is lesz a bűnös sorsa... Nem rossz film ez, de a jótól nagyon messze..., és óhatatlanul az is akcióssá árazza, hogy ilyen végeredménnyel, teljességgel felesleges hozzányúlni a forrásmunkához, mely szinte tökéletes.Ha nem tudsz hozzátenni, hagyd békén...

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2016-05-26 07:06.39

“A londoni úszó EB előtti sajtótájékoztatón már bejelentettük, hogy a Magyar Úszó Szövetség gyermekvédelmi program kidolgozását kezdte meg, melynek koordinálására egy nemzetközileg is elismert szakembert, dr. Herczog Máriát – a Család, Gyerek, Ifjúság Egyesület és az Eurochild elnökét, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának korábbi tagját – kérte fel. A program prevenciós jellegű, azaz nem azért indítjuk, mert a bántalmazás mindennapos probléma lenne az úszósportban. A szövetség elsősorban a közvélemény erőteljes, negatív véleményének hatására lépett a kiegyensúlyozott, elégedett, egészséges gyermekek érdekeinek érvényesítéséért” Gyárfás újabb szösszenete, olyan ember ő, amilyen - mindenki döntse el maga, hova pozicionálja - , de hosszú évekig jellemző volt rá, hogy még élőszóban is végtelen precízen tudott fogalmazni, nehéz volt rajta fogást találni.Úgy látszik kicsit kezd megzavarodni... A prevenciónak ott kell felmerülni, ahol esélyes bizonyos problémák előfordulása, melyeket meg kell előzni..., ám persze legyen. Ami a necces, az utolsó mondat, mi szerint a kevésbé kiegyensúlyozott, elégedetlen - mivel? - és netán beteg - hisz uszodába terápiás céllal is járnak gyerekek, nem beszélve a "parasportról" - gyerekek érdekeit nem kell érvényesíteni? :)

Creed: Apollo fia - Vélemények

2016-05-24 11:51.39

Persze értem én, amit írsz, mert értem, hogy nem érted, és nem érzed, miről e mozi szól! Nosztalgikus ugyan - bár annyi többlettel, hogy "új" nézőket is képes megszólítani, kik számára Rocky nem az, ami nekünk, ötvenhez közelítő vén hülyéknek - ,de egyben ott van benne az a nóvum, ami fölé emeli e mozit a szimpla, hja bezzeg a mi időnkben életérzésnek... Igen, bizony, VHS-en "faltuk" a Rocky szériát - már aki ki tudott jutni az osztrák műszaki boltokba (Shopping City Süd), hogy "Videómagnót" szerezzen, elcsalva magunkkal a nagyit, hogy ne kelljen vámot fizetni -, rettentő színvonalú hangalámondással, és ezzel beszivárgott otthonunkba az igazi mozi, a "nyugat", a szabadság, az általunk élt rendszer kritikája, és a sokszor "amerikásan" bugyuta, de számunkra mégis borzasztóan izgalmas elevenség, exluzivitás. Kicsit sajnállak is, mert valami "édzsbió" által vásárolt ingyencirkuszt vártál e filmtől - hogy miért is az talány, ismerve az előzményeket -, mely dollármilliókkal a háttérben nyújtja az ökölvívás reality szintű megjelenítésének - egyébként sokszor manipulált és hamis, csak, hogy tudd, sokszor az is annyira valós bunyó, mit láttatni akarnak veled - sportközvetítés jellegű valóságérzetét. Vannak ilyen törekvések - pl. életrajzi filmek, Ali, aszem, vagy a fene tudja - , de itt másról mesélnek neked, vagyis neked nem, csak nekünk, nosztalgiázó vén "barmoknak", akik szívvel és lélekkel is néznek egy mozit, meg talán az eszükkel is, mely túlmutat a kettős fedezéken...

2016-05-22 17:19.35

Nemrég olvastam egy kritikát, melyben azt taglalják, ez egy olyan box/sport mozi, melyet azok is szeretni fognak, kik sem a boxot, sem a sporttal foglalkozó filmeket nem kedvelik. Tetszett a mondat, és igazságot nyert, oly személlyel néztem végig e mozit, kire a fentebbi megállapítás tökéletesen passzol, nem szereti e tematikát, de elsodorta a film, lelkesedett, drukkolt, könnyezett... Apolló és Adonis..., beszédes mitológiai nevek..., mégis e film mitikus hőse, Sylvester Stallone!Hollywoodi pályafutása – és a kor - valódi filmes ikonná érlelte , mindig is sokkal, de sokkal többre tartottam, mint a filmesztéták sznob szekciójának közvélekedése.Most tényleg közel járt ahhoz, hogy az akadémia is hivatalossá tegye ezt a tényt, Rocky Balboa másodszor is megközelítette a célt, ám, akár a sportban, hol centik, tizedmásodpercek dönthetnek, a díjosztó grémium a befutó utolsó méterén gáncsot vetett. Nincs sok jelentősége – persze erről a „szenvedő” alany másképp vélekedhet – ugyanis Stallone így is felhelyezte filmes karrierjére a koronát..., hogy lesznek e még a gyémántok is ezen a koronán, ez nyilván a jövő zenéje. A sport attól izgalmas - s ennek okán ideális filmes témaforrás -, hogy olyan drámákat képes produkálni, mit a legfantáziadúsabb forgatókönyvek sem, valóban, sokszor milliméterek döntenek, egyetlen secundum, maga az élet, a diadal, vagy a bukás, és közhely ugyan, de attól még tény, évek, évtizedek véres verítékkel ővezett munkája mehet fuccsba egy rossz mozdulattól, egy elhibázott lövéstől, egy megremegő kéztől.A soprtban nincs ha, és sokszor nincs második esély, ellenben a sportban az is lehetséges, hogy a vesztes legalább akkora ünneplést gyűjt be, mint a győztes. A sport egy különleges világ, színház és galdiátorharc egyben. A sportban – leginkább persze az egyéni sportokban, bár..., aki rúgott már büntetőt, amin egy világbajnoki cím múlhat, mint Baggio 1994-ben, az tudja, ott megáll az idő, te vagy, a pillanat, és a labda, amit százból-százszor berúgsz, nem hallod az aréna hangjait, megszűnik a külvilág, és nekifutsz..., és fölé durrantod – nagyon magányos tudsz lenni, csak te vagy, és a cél, vagy az ellenfél..., a kudarc, vagy a siker, a mennybe menetel vagy a pokolra szállás... És persze ott a sarokban..., az a bölcs öreg, ki minden menet végén önti beléd a lelket, segít, támogat, izgul, félt és tán jobban akarja diadalod, mint te magad.Ő a kapaszkodó, kipillantani rá megnyugtató, érzed őt a hátad mögött, mely erősebbé tesz, jelenléte átlendít..., mikor fogy a lelki erő... A Rocky jelenség – több ez már, mint egy mozi saga - attól vált legendává, hogy nem egy emberfeletti hőst alkotott, hanem egy embert emelt fel, aki a sikerek fényében is ember tudott maradni, egyet közülünk, ki nem egy heroikus, szinte félisteni lény, csak a szomszéd, egy jóbarát ,kihez jó beülni egy tál kajára.Stallone pedg attól remek színész, hogy amint betéblábol a történetbe a sapkája árnyékából cinkosan kihunyorogva a nézőre, azzal a kedves, szerény ,szinte félénk félmosollyal, rögvest tudjuk, ő most ismét Rocky, az a Rocky, kinek hatalmas az ökle, de legalább akkora a szíve is!Az a Rocky, ki tud veszíteni, véletlenül sem verhetetlen, ki lehet ütni, átmenetileg padlóra lehet küldeni, de nem lehet megtörni, állja a pofonokat hihetetlen kitartással, és negyven év elteltével is szeretjük, tiszteljük, felnézünk rá, mert jellemének egyszerűségében hordozza a modern világgal szemben álló oly ritka kincset: a tisztességet.Egyetlen varázsos pillanat alatt beletalál az általa annak idején életre keltett karakterbe, hogy újabb fájdalmas, kemény, de szépséggel, nagy pillanatokkal teli csatába vezesse Rockyt, és ifjú tanítványát. Remek film ez, nem érezzük, hogy csak egy újabb bőr, és annyira hibátlan mód működnek a sablonok, hogy nem is vesszük figyelembe őket, csak elfogadjuk jelenlétüket, hisz a filmkészítés - akár a profi box – üzlet és cirkusz egyszerre, nem tűri a túl nagy rizikót, ami bevált, az marad, legfeljebb kiegészül, kell a betegség, a szerelem, a küzdés, a válságos percek, a „rossz fiú” – aki azért a végén egy kicsit megnemesedik - , kellenek a kockázatmentes kellékek, de persze kell kicsit színezni is a sztorit, és persze kell a fantasztikus zene, mely motívumaiban hozza az eredetit, de annyiban új, amenyi frissítés a modrenebb megszólalás okán is igényként felmerülhet... És nagyon kell egy tehetséges ifjú színész, mert említsük meg őt is, Michael B. Jordan pazarul összehangolódik a mozi során Stallone-val, erőltetettség nélkül alakul, formálódik a mentor-tanítvány viszony, és megteremtődik egy pót-apakép Adonis számára, mely nem helyettesítheti a soha nem ismert igazit, de sokat ad, és sokat jelent. Kinek szíve van, mindenki meg fogja említeni..., én is, az az utolsó jelenet, mikor megjelenik a jelképszerű lépcsősor, és Rocky nehézkesen bandukol rajta, fel és egyre feljebb, ahogy élete során már sokszor, lentről nagyon mélyről, mindig fel..., az ember bizony képes meghatódni..., egyre szentimentálisabb vagyok, de a fene bánja!

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2016-05-21 06:22.49

Csak a felmondását ment intézni a a General Electric ózdi gyárába az a fiatal, akit vélhetően halálra vertek. A boon.hu csütörtökön arról írt, hogy a fiút valószínűleg a biztonsági őrök bántalmazták, miután ő behatolt az üzem területére. A lap szerint azt sem lehet kizárni, hogy valamilyen szer hatása alatt állt. Az áldozat ismerősei a közösségi oldalakon azt írták: nem állt semmilyen szer hatása alatt. Vékony fiatalember volt, ennek ellenére három jól megtermett biztonsági őr fogta közre. Többen azt állítják, hogy olyan erős behatások érték a testét, hogy egyik szerve leszakadt. Ezeket az állításokat azonban egyelőre semmilyen hivatalos csatornán nem erősítették meg – számolt be a Bors. Az áldozatnak egy hónapja született meg a kislánya.

Saul fia - Vélemények

2016-05-20 18:03.44

Van, hogy a reagálás azért fölösleges, mert a "szóba állás" ténye is túlemeli "értékén" azt, mire írsz. Nem vagyok nagy híve a moderálásnak, de erre a topikra ráférne némi "hulladékmentesítés"...!

Mit hallgatsz most?

2016-05-19 20:29.21

https://www.youtube.com/watch?v=hgvJvend7DE The Siren

2016-05-19 20:16.06

https://www.youtube.com/watch?v=V5VTlPe0Rts Floor Jansen..., szem nem marad szárazon, fekete - imádom - nem fütyül a szél a csontjai között - azt de rühellem -, és olyan dög..., de olyan dög... :)

Anyegin - Vélemények

2016-05-18 08:10.00

„A szerelem az a gyógyíthatatlan elmebetegség, amelynek egyetlen gyógyszere a kiválasztott Másik.” Szendi Gábor Tatjana kiválaszt..., és a romantika világirodalmi történetének Puskin ajándékul adja az egyik első olyan – tulajdonképp emancipált - női alakját, mely fittyet hány a társadalmi konvenciókra, elvárásokra.Nem a kor hagyományos női principiumát tűzi ki küldetésül, hanem legbelső érzéseire hagyatkozva, bátran, merészen tesz lépést a boldogság, a szerelem beteljesülésének lehetősége felé. Csodálható, kristályos fénnyel ragyogó, tiszta jellemű női főhős ő, ki számomra egyértelműen az irodalmi alapot nyújtó verses regény legizgalmasabb, és szinte fenntartások nélkül szerethető szereplője. Nem a nászágyon kívül keresi a szerelmet, mint azt javasolják neki, először nem alkuszik, majd ha muszáj, nem rúgja fel saját erkölcsi értékrendjét. Tatjana és levele már-már toposz, ikonná nemesült, ha egy nő – akár mai sivár, és emelkedett érzések nélküli korunkban is – szerelmet vall egy férfinak, Tatjana gyönyörű írása juthat eszünkbe. Legyőzte szégyenét, legyőzte önmagát, hogy kiteljesíthesse személyiségét, valaki által, kit szeret... Jómagam „még kényszerből” tanultam az oroszt, de soha nem érdekelt, a negatív felhang, mi ezt kísérte, azon kevesek közé tartoztam, kik szerették e szép szláv nyelvet, és örömmel tanultam, irodalmi tanulmányaim során is el-elmélyedtünk az orosz irodalom nagyágyúinak műveiben, és valahogy soha nem Lenin, Sztálin vagy a Gulág jutott erről eszembe, mindig bántott a szűklátókörű politikai manipuláció, mi a valódi értékeket felülírta, és beszennyezte azt is, mi szép, mi tartalmas, mi egyetemes érvényű, minek ismerete általános világgképünk gazdagitásához szervesen kapcsolható. Puskin műve – művei – ebbe a körbe tartoznak, és az Anyegin személyes kedvencemmé is vált, visszatérve Tatjanára, épp ő miatta – is -, személye szinte kézzel fogható, szinte valóságos, oly közel érezzük magunkhoz, mintha egy „tényregény” lapjairól lépett volna elő. Tatajana szerelme példa, példa arra, hogy rajonghatunk az illúziókért – a szerelem mi más is, mint illúzió -, mikor ezen illúziók sokkal tetten érhetőbb valóságtartalommal bírnak, mint a legegzaktabb matemtikai levezetés, mely száraz tényszerűségével csak kevesünk életét gazdagítja.A viszonzatlanság fájdalmas drámaisága roncsolhat, rombolhat, de inkább éljünk – néha – fájdalmakkal harcolva, mint ne éljünk, vagy sikkadjunk bele a megszokott rutin minden lehetséges jövőképet kíméletenül elnyelő mocsarába. Tatjana sorsa is ez lett, de ő legalább próbálkozott, oly korban és társadalmi közegben, mikor a próba is elítélendő bűn volt. Szerettem ez a mozit, van hiányérzetem..., néha elvész benne a vodkával fájdalmat csillapító „orosz lélek” fájdalmas búskomorsága, kicsit néha steril, de rettentő nehéz az eredeti iroldalmi alapot mozivászonra interpretálni, és nehéz az orosz vidék „csehovi” hangulatát, életérzését átadni, megragadni.Az orosz témák filmes adaptációiban, maguk az oroszok a legjobbak, ám ez a mozi is tisztességes, szerethető munka, szinte tökéletes díszletekkel, kosztümökkel, megismertetve egy irodalmi remekművet azokkal is, kik elolvasni soha nem fogják – nem kárhoztatok ezért senkit, nem könnyű mű.Nem lenne miért Puskinnak morgolódnia, létrejötte okán. Ralph Fiennes nem személyes kedvencem – ez tisztán szubjektív, nem színészi képességeit bírálom ezen kijelentéssel -, de Liv Tyler-rel karöltve, olyan filmes duettet teremtenek, mely nyomot hagy, magas színvonalú, érzékeny és egyben érzelmekre ható a játékuk. Én írok levelet magának - Kell több? Nem mond ez eleget? Méltán tarthatja hát jogának, Hogy most megvessen engemet, De ha sorsom panaszszavának Szívében egy csepp hely marad, Nem fordul el, visszhangot ad. Hallgattam eddig, szólni féltem. És higgye el, hogy szégyenem Nem tudta volna meg sosem, Amíg titokban azt reméltem, Hogy lesz falunkban alkalom, S hetenként egyszer láthatom; Csak hogy halljam szavát, bevallom, Szóljak magához, s azután Mind egyre gondoljak csupán, Éjjel-nappal, míg újra hallom. Mondják, untatja kis falunk, A társaságokat kerűli, Mi csillogtatni nem tudunk, De úgy tudtunk jöttén örülni. Mért jött el? Békességesen Rejtőzve mély vidéki csendbe, Tán meg sem ismerem sosem, S a kínt sem, mely betört szivembe; Tudatlan lelkem láza rendre Enyhülne tán s leszállana, S akit szívem kíván, kivárva, Lennék örök hűségü párja S családnak élő, jó anya. Másé!... A földön senki sincsen, Kinek lekötném szívemet. Ezt így rendelte fenn az Isten... Tied szívem, téged szeret! Ó, tudtam én, el fogsz te jönni, Zálog volt erre életem; Az égieknek kell köszönni, Hogy sírig őrzőm vagy nekem... Rég álomhős vagy éjjelemben, Látatlan is kedveltelek, Bűvöltek a csodás szemek, Rég zeng hangod zenéje bennem... Nem álom volt; színezgető! Beléptél, s ájulásba hullva, Majd meglobbanva és kigyúlva Szívem rád ismert: ő az, ő! Nem a te hangod szólt-e újra, Ha egy-egy csendes, bús napon Ínséges szívekhez simulva Vagy imádságban leborulva Altattam égő bánatom? Nem te vagy itt árnyék-alakban, S nézel reám e pillanatban Az áttetsző homályon át? Nem te hajolsz párnámra éjjel, Suttogsz: szerelemmel, reménnyel Enyhíted lelkem bánatát? Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm? Vagy ártóm és gonosz kisértőm? Döntsd el hamar, hogy lássak itt. Lelkem talán csak vágya csalja, Tapasztalatlanság vakít, S az égi kéz másként akarja... Hát jó. Sorsom gyanútlanul Gyónásommal kezedbe tettem, Előtted könnyem hullva hull, Könyörgök: védj, őrködj felettem... Gondold el, mily magam vagyok, Nincs egy megértő lelki társam, Így élek néma tompulásban, Én itt csak elpusztulhatok. Várlak: emeld fel árva lelkem, Nézz biztatón, ne adj te mást – Vagy tépd szét ezt az álmodást Kemény szóval. Megérdemeltem. Végzem! Átfutni nem merem, Megöl a félelem s a szégyen, De jelleme kezes nekem, Bízom: a sorsom van kezében...

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2016-05-16 11:34.40

Ja, "amúgypünkösdhétfő", nekem nem jelent semmit, én enélkül - is - embernek érzem magam, őket Jézus sem érinti, sem mélyen, sem sekélyen, pedig állatólag hisznek benne, és abban, amit vartyogott - bár ha szó szerint vesszük a "bibliát", no, érheti jogos bántás kinyilatkozásait - legyen az ő bajuk...

2016-05-16 11:27.54

Épp állok a teraszon, nemrég írtam ide, pihenem "fáradalmaim" :), kortyolom söröm, református miséről igyekszik haza a "nagyérdemű", idős emeberek, a helyi közösség megbecsült, érdemdús tagjai, évtizedek óta járnak imádni "Istent" - bárki legyen is az - szavuk felhallatszik hozzám, cigányoznak, "parasztoznak", zsidóznak, pletykálnak, fröcsögnek, gyűlölködnek, amúgy "magyarosan", hívő, derék keresztyén mód, fidesznek tetszően. Lassan eltávolodnak..., már nem hallom őket, szerencsére, ide vetődöm a gép elé... Én nem imádom az ő istenüket, igaz, nem is ítélkezem, nem gyűlölködök - ha bírálok is, talán csak a mindenen túl létező butaság kitikám tárgya - , és nem ordítom világgá a nyilt utcán, hogy ..., no hagyjuk is, ezt is!

Az utolsó felvonás (2014) - Vélemények

2016-05-16 11:02.55

Mindig sajnálatosak, az elpazarolt lehetőségek, mindig bánom, ha egy színészgéniusz – jelen esetben Pacino – a lelkét is kiteszi az asztalra, hogy eladjon vele egy halálra szánt projektet.Rajta semmi nem múlik, Broadway teltházas nívót hoz, sokadszorra, szinte mindig.Valahogy ő nem öregszik – dehogynem, ettől még szerethetőbb - , ahogy DeNiro, akit imádunk, de sokszor már csak „ripacsosodik”, ám azok a nagy pillanatok, mint a Napos oldalban..., hmm!, ezért még mindig érdemes őt nézni.Pacinon ez nem tetten érhető, ő olyan időtlen, vagy mi...! Birdman óta tudjuk – egy évben készült a két mozi – színésznek lenni, és a csúcson maradni, és motiváltnak maradni, és állandóan a „topon” lenni, újat hozni, kilépni az determináló árnyékból..., egyszóval ez kurva nehéz.A Birdman zseniális – tudom, van ki e fórumon hidegrázást kap a szótól, de sebaj, Lubezki, korunk egyik fő kamera látnoka, pazar, a dialogók pörgése ütős, mint állat, a maró gúny szaggatja az ingerküszöböt, persze annál, aki érti, látja miről is „pofáznak” benne, korszakos darab, kult..., és cool egyszerre – ez a mozi itt, hááát, nem tudom, nagyon alulteljesít, Pacinot leszámítva, minden téren. Az áthallás az „oszisöprő” Iñárritu cuccal nem véleményes, hanem kétségtelen tény, de a színvonal különbség oly mértékű, mintha a „felcsúti galdiátorokat” hasonlítanánk a Reálhoz. Tegyem hozzá, és itt most külön „vélemény” helyett kitérnék kedves/kedvenc rendezőm legújabb darabjára is, a mexikói direktor is jobb, ha marad a kaptafánál, kortárs társadalmi drámákban nehezen überelhető, de mihelyst elszalad az akadémiához, újabb díjért kuncsorogni, olyan tartalmatlan vizuális lufikat alkot, mint a The Revenant, ami egy blöff, néha arra gondolok, talán szándékos blöff, fricska, én csinálok egy ilyet, és ti imádni fogjátok..., és imádták, bejött, ennyi! :) Ebben a moziban minden üres, nem értjük a motivációkat – drámában nem kell ezeket szájba rajzolni ugyan, de azért... – nem értjük a „főhero” vergődését, nem értjük a párbeszédeket, melyek mihelyst beindulnának, el is mennek a mezőre, legelni, nem értjük a suicide összevetést Ernest Hemingway- el, nem azért mert hülyék vagyunk ,hanem mert nincs megmagyarázható párhuzam, nem tudunk azonosulni Simon Axler-rel, mert a mozi nem hagyja, nem tudjuk miért most ébred rá arra, hetven közelien, hogy mi maradt ki az életéből, és milyen okoból, és miért kéne meghalnia, bármi áron, és, mint Riggan Thomson, persze a színpadon, a „nagyjelentben”..., mindent sejtetni akar a sztori, de semmit nem támaszt alá. A filmes nyev, és a törtnetvezetés művészieskedik, de nem művészi, csak nyögvenyelősen kínlódik, önmagának is fáj. A különutas jelenetek, elképzelt szituációk keveredése a valósággal, rém erőltettetek, külön kitérve arra, hogy felvetül a lehetősége, a sajt lányát keféli..., az anya tudtával, hagyjuk már. Nincs bajom a perverzióval, sőt... :), amíg átlag értékrend szerint tolerálható, nincs bajom az öntörvényű, kemény, érdekes nőkkel (egyedien érdekes, és izgalmas picsákkal, a lehető legjobb értelemben véve) – sőt, azokat szeretem, nem áll közel hozzám a porszívó mániás, rántáskeverő, gyereknevelő háziasszony, ki kicsit prűd, kicsit frigid, kicsit már un engem, én meg őt, és nem meri megélni önmagát – nincs problémám azzal, ha valaki leszbikusból, biszexre vált, és rátapadva gyerekkori álomférfijára, belekóstol egy más életvitelbe, de ez a szál – pedig a mozi szempontjából, primer vonal – is alulrajzolt. Simon Axler, tulajdonképp elég simulékony személyiség, saját területén sikeres is, a valódi Simon mégsem érdekel senkit, mégsincs barátja, mégsincs senkije, akinek igazán jelenete valamit, él e- hal e, ugyani kinek számít, a legnagyobb baj nekünk, nézőknek se, minket se érdekel mi lesz vele! Mikoron szíven szúrja magát a direktor örvend, mi pedig megkönnyebülünk, végre, vége... Kár ezért a moziért, Al Pacinonak jutalomjáték, megint látjuk, érzékeljük, szinte tapintjuk, mitől is akkora actor, de ezen túl? Barry Levinson-ra nem térnék ki külön, annyi nagyszerű filmes élménnyel ajándékozott már meg, hogy méltatlan lenne a számra venni, dehonesztáló mód...

Lány a parkban - Vélemények

2016-05-16 07:47.16

Spoiler! Nem túl korszakalkotó megállapítás, hogy egy gyerek elvesztése, az anya számára szinte feldolgozhatatlan.Jelen moziban az nehezíti a helyzetet, hogy nincs teljes körű bizonyosság, csak egy megnyugvást nem hozó feltételezés, hogy a kislány gyilkosság áldozata lett. Nincs meg a holttest, nem lehet elbúcsúzni, nem lehet átélni a temetés borzalmát, mely elviselhetetlenségével együtt hordozza a lezárás lehetőségét.Így nem lehet tovább lépni, elvégezni a gyász munkát, vigaszt keresni a közel állókkal közös fájdalomban, egymásra támaszkodva élni az életet tovább – bármily nehéz is – és a szeretet sem fog ráfokuszálódni a „megmaradt” másikra... Pont ez tetszett igazán ebben a filmben, hogy az „anya” szenvedésének bemutatásán túl – szinte már csak a szenvedés, az önsajnálat „öröméért” él - árnyaltan és remekül kibontják azt a tényt, hogy a folyamatos illúzió kergetésben, miszerint talán egyszer előkerülhet az elveszett kislány, óriási veszteségeket, szeretet deficitet él meg a fiú.Nivola karaktere és anyjához fűzödő viszonya fontos részét képzi a történetnek, a lány elvesztése után, nem csak a nő sérül, rettentő mód, de az őt továbbra is szerető családtagok egyazon súllyal áldozatai az eseményeknek. A film így egydimenziós szenvedéstörténetből, egy három szereplős fajsúlyos drámává nemesül, és ez jócskán emel az értékén. Chris minden percben érezheti, ő másodlagos, az ő élete, az ő munkája, az ő sikerei, az ő boldogága, az ő házassága szinte belevész anyja neurotikus önmarcangolásába.Szeret, törődik, aggódik..., és alig kap viszonzást, vágyná, de igyekszik elfogadni, hogy anyja személyiségének egy része – a többsíkú szeretet képessége – azon a tragikus őszi délutánon, elveszett a húgával együtt. Egy darabig viseli a terhet, és mikor kitör, az megalapozott, nem túlzó, és indokolt. Louise a felelőtlen csapongó lány, csak „pótlék”, de a mozi jól építi fel a kapcsolatát az anyával, először csak a „kihasználás”, majd megindul egy lassú folyamat, a kötődés kialakulásának stációi nem ugrászszerűek, jól felépítettek. Sigourney Weaver – ki nagyszerű drámai alakítást nyújt – a film végére belátja, amit az eszével amúgy is tud, nem a lányát találta meg, csak két az életben céltalanul sodródó ember kerül függésbe egymással, és ez egy hosszan tartó, egymásra figyelő, tartalmasságot adó kapcsolat lehetőségével kecsegtet.Persze miképp élnek majd vele, ezt eldönti majd az idő, és a néző. A film szerencsésen kerüli a giccset, a kórházi jelenet az egyetlen, ahol súrolja, és ezáltal kilép a sematikus sablonosságból, amit a téma tálcán kínálna.

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2016-05-15 11:54.09

Bizony, bizony, teljes körű tanúvédelmi program..., de lehet, már tényleg késő, a Nagy Testvér résen van? Itt még tán nem tartunk, de jobb az óvatosság! ;)

2016-05-15 10:54.00

Nos, egyről beszélünk...! Ennyi s nem több, miért a témát "bedobtam"!

Star Wars: Az ébredő Erő - Vélemények

2016-05-15 10:47.25

A fidesz nem politikai párt, hanem vallás - ekkora népbutító, önsorsrontó, nemzetrontó (ha már "nemzet" mit oly sokszor vesznek szájukra) faszságot, mint amit ők képviselnek racionális mód támogatni nem lehet - csak hinni lehet bennünk, gondolkodás nélkül, és az isteneinket emlegetni, mindig üdvös..., a léleknek! :)

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2016-05-15 09:10.03

A pesti tapasztalataim nekem is jobbak - ott a túlzott szarakodásra egyszerűen nincs is annyi energia- , de a vidék...:) Néhány megye kiemelten "fertőzött", nem említek példákat. Egyébiránt pont Te említettél olyan "pesti példát", hol Te voltál a szenvedő alany, örülök, hogy 24 óra alatt pozitívan változott a megítélésed! ;) Frocli, ne sérülj be! :)

Puzsér Róbert - Vélemények

2016-05-15 07:28.12

A közízlést - jobbító szándékkal - formálni óhajtó ember hitelessége akkor vész ködbe, mikor fontossabbnak kezdi érezni "önmagát", mint a véleményt, amit képvisel..., ezzel oda süllyed, amit egyébként nyálfröcsögve bírál. Igen..., "maxigáz"! :)

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2016-05-15 06:49.47

Igen hát..., itten van az eb elhantolva, amiket írsz, pont ott, és a pont is ott... :) A nálunknál szerencsésebben szocializálódott országokban - ejnye, de árnyaltan fogalmaztam - a mentalitás tér el szignifikáns módon az itthon tapasztalttól, ezen nemzetek fakabatjái között is akadnak bunkók, akik "vadásznak", akik akarnak basztatni, büntetni, de kisebb létszámú a gyoppantak tömege, és sokkal inkább érzed, hogy ÉRTED vannak, érted? Persze Te igen, hisz ezt fejtegeted. Egyet értek Elvisszel is, kell kontroll, kell büntetés - akár - , hisz az országút nem játék, elszabadulna a pokol, kell erős jelenlét, de ugynakkor kell - kéne - tolerancia, kultúra, és társadalombarát hozzáállás. Hisz épp azt írtam, nem ott mérnek, ahol kéne, ahol hullik a nép, hanem ott, ahol aratni lehet, vagy épp csak állandó stresszben tartani, semmi köze ennek a balesetmegelőzéshez, az "élet védelméhez", na ezek a lózungok is olyanok, mint a fityesz "magyar emberekezése", ez egy hazug retorika, beszopható épp, ha nem látsz magad körül, és nem vonod le a nyilvánvaló következtetéseket. A büntetések mértéke is vicc, skandináv ország..., jó tudom, ők nem csak ebben járnak tyúklépésnyit előrébb, jövedelem arányos büntetés, nálunk, kapásból a full minimálbér majdnem fele, ez nem normális, egy közmunkás véletlen mód elgyorsítja 45-ig a rommá rohadt Suzukiját egy harmincas táblánál, lehet épp ezel véd ki egy balesetet, és abban a hónapban garantáltan éhen hal, vagy leüli a büntit, a börtönben legalább van kaja. Továbbra is amondó vagyok, ez a rendőrség, ebben a formában nem szolgál és véd, hanem megfélemlít, nyomás alatt tart, megfigyel, fenyeget... Túlzásnak tűnik ez..., épp a terrortörvénnyel való próbálkozás bizonyítja, hogy nem.A rendőrségnek nem a mindenkori hatalom kiszolgálása a feladata, hanem az, hogy az általános társadalmi komfortérzetünk minél kellemesebb legyen, hogy kiszűrjék azokat, akik ezt rombolják, akik a felelőtlen - vagy épp csak irritáló - közlekedési "szokásaikkal" megkeserítik a mindennapjainkat, fenyegetik életünket. A rendőri állomány legyen konstans, ne változzon percenként, legyen udvarias, jól képzett, figyelmes, büntessen, ha muszáj, és figyelmeztessen, ha épp az is elég, legyen kiegyensúlyozott - ne tegyen különbséget fekete terepjárók és "suzukik" között, most megteszi -, legyen szabálykövető, ha már ezt várja el másoktól, ne háborodjon fel, ha elkérjük az igazolványát, ha már ő elkéri az enyémet, ne keresse miért büntethet meg - azt teszik - , hanem a kiemelten súlyos ügyekben cselekedjen keményen..., sorolhatnánk, minek...? Természetesen itt és most a közelekedési problémákról csacsogunk. Ezzel szemben - épp minapi saját példa - a rendőrkocsi feláll a járdára - mert így kevesebbet kell gyalogolni az albán pékséghez, beáll a mozgássérült helyre, mindjárt kettőre, keresztben, ha lúd legyen kövér, megkülönböztető jelzés nélkül messze a megengedett sebességhatár felett rohangászik, az autópályán a gyors sávban "egerészik" nyolcvannal, és röhög magában, hisz a kocsisor jobbról úgysem meri megelőzni - szintén saját példa - és ott szegi a szabályt, ahol csak lehet. Mert megteheti! Nem általánosítok, nyilván vannak köztük olyanok, akik még véletlenül se..., de sajnos kirívóan magas a "másik oldal" aránya. A mentalitás..., annak kéne változni, de ebben a jelenlegi politikai, társadalmi közhangulatban nem fog...

2016-05-14 17:03.16

Pont ez a lényeg!Nem kell, hogy szirénával megállítsák, se viharban se szép időben... ;) Amennyiben nincs rá okuk, nem kell, csupán a hatalmukat fitogtatják, ezért teszik. Létezik ennek egy normál módja.Szépen leállnak az út szélére, és az évtizedek óta ismert : Jó napot kívánok, küzúti ellenőrzés... :) Ha az illető sofőr szabályszegést követ el, na, akkor hajtsanak utána, jöhet a villogó, sziréna, félre állítás, egyebek. Az a baj, hogy ezt passzióból is megteszik, és ez az "amerikai tempó" nekem finoman szólva is necces, egyébként tényleg, filmet nézhetnek előtte, s beindul a libidójuk a kemény seriffek láttán, kár, hogy utána nem a löttyedt kukijukkal játszanak, hanem a pisztolyukkal...:)

Saul fia - Vélemények

2016-05-14 11:10.43

Igen, köszönjük, de amúgy... , megspórolsz egy "nyomasztó" élményt?..., hmmm, miért, e témában mégis mit vártál? Kacsamesék, Füles Mackó, Lolek&Bolek...? Vagy mit? Ez - holokauszt, s épp bármily, örmény, egyebek - a törökök örmény nőket és gyerekeket tereltek bele egy sekély tóba, majd "felöntötték" gyulékony cuccal, és elevenen elégették őket - vagy épp kurdok, akiket írt, aki éri, ma is, minden nap - nem egy mosolyfakasztó vidám sztoriegyveleg, nehéz lenne depitől eltérő "formula" mód mesélni róla. Saul kevéssé optimista kisugárzású életútlezárást nem lehet "Rókatündéresíteni", egyébként, ja, tényleg az a film igyekszik eltérni, néha sikerül is neki, én szerettem, nem is kicsit, de nem keverendő egy szürreális "álommese" a pőre, szikár, véres és egyben kellemetlen valósággal, amivel szembe nézni mindig oly nehéz, már, akinek. Mi - magyarok - nem szeretjük, ezért inkább "belehugyozunk" a dunaparti cipőcskékbe... Persze ez szarul hangzik, tudom...

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2016-05-14 07:18.40

A rendőrség megfelelő osztályának, megfelelő vezetője nyilatkozta épp a minap - had ne kelljen kikeresnem nevét és rendfokozatát :) - , hogy akik a traffipaxok működésével kapcsolatban "pénzbeszedő" automatákról beszélnek, halottgyalázók, kik nem tartják tiszteletben a közúti balesetekben elhunyt és megsérült személyek tragédiáit.A balesetek nagy része a gyorshajtásnak köszönhető - ezen kijelentésbe amúgy nehéz lenne belekötni - és a rendőrség kizárólag! a baleseteket megelözendő hajtja végre sebességmérési akcióit, és ezért van jelen a kampányszerű eseményeken túl is a közutakon a "mérőberendezésekkel", nagy rendszerességgel, és ezen ok hozta létre a Véda rendszert is.( A Védában nem mélyednék el, kinek esze van, tudja, a fix kamerák sokkal inkább az autós társadalom "szemmel tartásáról" szólnak, mintsem a balesetek megelőzéséről, ugye mennyire jól nyomon követhetőek a közúti árufuvarozók, a vállalkozások által működtetett gépjárművek mozgása, és azt is tudjuk, ezen adatok melyik hárombetűs szervezet adattárában fognak kikötni...) Nos a szépelgó ostobaságokon túl, nézzük a tényeket! Saját lakókörnyezetem több balesetveszélyes útszakasszal rendelkezik, hol nem ritkák a halálos kimenetelű autós "konfrontációk"..., ellenben traffipaxot ezen útvonalakon, szinte soha... Ellenben belterületi "kint felejtett" 30-as táblák, olyan pontok, hol baleset szinte soha - személyi sérüléses meg főleg nem, következően a tényből, hogy a forgalom sűrűsége, és az ebből következő alacsony sebesség ezt szinte kizárja - olyan helyek, hol elbújni kiválóan el lehet, és ahol indokolatlan sebességkorlátozási táblák szinte felkínálják a "gyorshajtást", teljesen épeszütlen hajnali időpontok - magam vasárnapi hajnalokon viszonylagos rendszerességgel közlekedem - mikor sem autósforgalom, sem gyalogosforgalom, mégis egy lakott területen belül két! mérőkocsi, ráadásul az egyik a lakott terület végét jelző táblától néhány méternyire, hol még a legszabálykövetöbb sofőrök is önkéntelenül gyorsítani kezdenek..., egyszóval nem a lóláb lóg ki, hanem az egész ménes... Ugye senki nem gondolja, hogy egy januári vasárnap hajnalon, úgy öt óra magasságában, egy balatoni település bokrai között megbúvó mérőkocsi csupán azt akarja elérni, hogy az út felett elhúzó verebek biztonságban legyenek - bár ilyenkor még ők is inkább durmolnak - , mert ezen évszak, ezen időpontjában, ezen települések olyan kihaltak, hogy Csernobil hozzájuk képest maga a lüktető élet... :) Nincs itt szó az "élet védelméről", meg a közlekedés biztonságának fenn tartásáról, ez szimpla zaklatás, rendőrségünk sokszor csodálkozik, miért is nincs meg a közbizalom..., nos példának okáért, ezért! Azt már csak a margó mentén..., derék rendőrségünknek - legalább is ezen a környéken - kedves szókásává vált, hogy villogóval, szirénával hajtson utána - minden ok nélkül - az autósoknak, megalázó módon fellépve, kivülről azt a látszatot keltve, hogy legalább is egy tömeggyilkost füleltek le, miközben csak rutin ellenőrzést hajtanak végre. Engem egyszer egy kismotorral "kergettek meg", rendőrforduló, sziréna, megkülönböztető jelzés, két zsaru - kezük a pisztolytáskán, kicsit vicces volt - majd jól megvizsgálták, hogy érvényes e a kötelező biztosításom, a járókelők meg azt hitték, legalább is embert öltem. Ez a minden képzeletet felülmúlóan gusztustalan rendőri jelenlét, már régóta felülmúlja a pártállami múltunk, rossz emlékű időszakát, ez a rendőrség nem értünk van, hanem ellenünk.

bölcsességek, beszólások, idézetek komment nélkül

2016-05-13 06:25.34

A miniszterelnök szerint a Hauszmann Bizottság egy haditanács, amely dönt a vár visszafoglalásáról, de nem csellel vagy ostrommal, hanem nemzeti összefogással. Kitől kell visszafoglalni? A magyar kultúrkincs egy fontos részét örző ikonikus intézményektől: Országos Széchényi Könyvtár, Magyar Nemzeti Galéria, Hadtörténeti Intézet és Múzeum...

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2016-05-12 07:26.24

"Bármilyen esetben, ha ön egy földön fekvő emberbe belerúg, akkor a rendőrség letartóztatja könnyű testi sértésért minimum. De egy labdarúgó meccsen, adott esetben ezért lehet, hogy még szabadrúgás sem jár. Mert a bíró úgy ítélte meg, hogy az eset olyan, ami miatt mehet tovább a játék." Nos, be kell látni Kósa Lajos egy valódi szó- zsonglőr, egy igazi, védettség alatt álló szellemi hungarikum, kolosszális, és átlag ember számára szinte feldolgozhatatlan magasságú intellektusának örökbecsű megnyilvánulásai nálánál gyarlóbb elme számára feldolgozhatatlanok.A magyar politikai elit ezen utánozhatatlan szónoki géniuszának újabb gyöngyszeme olvasható itt fentebb, a Kiss ügy kapcsán röffent épp, amúgy tőle megszokottan, ocsmány módon.

Saul fia - Vélemények

2016-05-05 19:45.37

Ez a "képző" így írandó, de miután a szó ezen formája általam alkotódott - ha nem, szégyellem a plágiumot -, legyen enyém a Kazinczy-féle nyelvújítási mozgalom új harcosának szabadsága, amúgy, hát persze, hogy nem...:)

2016-05-05 19:00.39

Nos..., családfa "visszavezetés" pontos dokumentumai alapján - dédapám érdeme - bennem folydogál cseh-sváb, szlovák, lengyel - már gyanús, hisz elismert királyaink többsége segítette a lengyel zsidóság egy részének budai letelepedését - német, és magyar vér..., legalább is, van ily gyanú...:) Meg ugye valószínüleg török, és persze tatár - történelmileg helytelen meghatározás, hisz mongol, nem mindegy - vér is, kik derék módon végig kefélték hódító éveik, hosszabb, illetve a mogolok esetén rövidebb időszakát. Gyaníthatóan kicsit zsidó is lehetek - a fene bánja - hisz ebbe a nagy "népi keveredésben" miben is lehet biztos az egyszerű nép gyermeke. Amúgy ezen "büdös zsidók" húszezer katonát adtak a 48'-as honvédhadseregnek, egyet értve a forradalom és szabadságharc céljaival, vérüket és életüket áldozva a "mélymagyarságért"...:) De, ki is vagyok én, hogy itt korteskedjek valószínű felmenőim mellett...??? Be kéne térnem? Baszki kezdek "elzsidalyosodni"..., vagymifene? Álljon itt helyettem a hírős zsidó rabbi Petőfi Sándor néhány gondolata, csak úgy margó mentén, ha már minden év március idusán az épp aktuális politikai hulladéktemetőnk mindenkori várományosa épp őt idézi, ugyanott állva, melldöngetve, "nagybüszkén"...:) "Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd. Német polgárok, bevádollak benneteket a nemzet és az utókor előtt, hogy azt ti bontottátok föl! e kettő ítéljen fölöttetek. Ők nyilatkoztak először, hogy a nemzetőrségbe magok közé zsidót nem vesznek, és így ők dobtak először sarat március 15-kének szűz tiszta zászlajára!… avagy nem áll-e azon a jelszó, és nem kiáltottátok-e velünk: szabadság, egyenlőség, testvériség?" "(…) Várhattok-e igazságot a magatok részére, ha nem vagytok igazságosak mások iránt? S miért üldözitek ti a zsidókat, hogy meritek őket üldözni itt minálunk? (…) De a legszomorúbb az, hogy nincs olyan gyalázatos ügy, melynek pártfogói, apostolai ne támadnának. ezen égbekiáltólag igazságtalan zsidóüldözésnek apostola lett néhány zúgprocator, kik most széltire prédikálnak a zsidók ellen. (…) A nyomorúk! nem tudják, vagy nem akarják hinni, hogy őnáluk becsületesebb emberek is vannak, kik nem a szennyes önérdek rabszolgái, hanem a tiszta igazság és humanismus barátai”

Veszélyes vágy - Vélemények

2016-05-01 07:25.19

„Gondolkodni nehéz, ezért leginkább ítélkezünk.” Carl Gustav Jung „Vágyom, tehát vagyok.” Sigmund Freud Csak két tanulságos tartalmű idézet e két férfitól, kik talán a legnagyobb hatással bírtak a pszichiátria s a pszichoanalitika robbanásszerű fejlődésére a XX. században.E két nagyformátumú gondolkodót összeköti egy nő - Cherchez la femme! – Sabina Spielrein, s minden adott egy hihetetlenül „izmos” kakaterekel megtűzdelt, intellektuálisan inspiráló, erősen szexuális töltetű mozi elkészítéséhez. Ehhez képest kapunk egy végtelenül száraz, kevés informális tartalommal bíró, nehézkesen csordogáló menetű filmet, miben oly szánalmas alulrajzoltsággal jelenik meg Jung és Sabina érzéki és szellemi viszonya, hogy akár egy apáca zárdában is vetíthetnék, különösebb felháborodást nem okozna, a derék aggszűzek gyaníthatóan álomba szenderülnének rajta. Én kimondottan kedvelem Keira Knightley –t , a kócos fogsorú csontkollekció azonban ezen szerepben teljes melléfogás.Képtelen mit kezdeni a magas labdával, az őrület hiteles ábrázolás meghaladja a képességeit, erotikus töltetnek a nyomait sem lehet felfedezni benne, nemcsak gondolkodó egyben neurózistól gyötört emberként, de nőként is elvérzik, intim jelenetei Fassbender-rel inkább nevetségesek, mintsem vágygerjesztőek. Michael Fassbender tekintete úgy „csügg” partnernőjén, mint jégcsap az ereszen, ő is nagyban hibás abban, hogy kóbor molekulányi kémia sincs kettejük között, és ettől egyszerűen az egész mozi a döglött ló elevenségével bír. Ne feledkezzünk el róla - Cronenberg megtette - ,olyan emberekről készült itt film, akik még egy hód által kidöntött egyenes szál fáról is fallikus jelképként kezdenének filozofálni, s egész kutatási területükben központi hangsúlyokat kap a libidó, a szexus. David Cronenberg azonban kiheréli a mozit, sterilizálja, kiszárítja, lesoványítja, színészei vagy bágyasztóan monoton párbeszédekben untatják saját magukat – néha volt olyan érzésem, hogy Viggo Mortensen elszenderedik bölcselkedés közben - vagy katasztrófális bénázások közepette „igyekeznek” az anorexiássá tett sztoriba életet lehelni. Az életrajzi ihletésű filmek mindig kemény diók, tőrnek bennük a bicskák rendesen, ám ennyire alulteljesíteni..., miközben micsoda lehetőség rejlett e három különleges személyiség egyedi kapcsolatában? A zsidó-árja ellentét vonal kibontásához végkép nem volt bátorsága a forgatókönyvnak, ha már egyáltalán szóba hozták, akkor legalább ennek nekifeküdhettek volna, úgy kifejtősebb mód.

A dán lány - Vélemények

2016-04-30 18:07.23

Lépjünk hát túl az indulati frazeológián, az előítéleteken, illetve a túlzottan jóindulatú „elfogadáson” – személyes hibám, ez van – s nézzük a filmet, szubkejtívan persze, mint minden nézőpont, az enyém is személyes, s nem feltétlenül helyes... A filmipar - talán legfőképp az amerikai-angolszász - az utóbbi időben erősen küzd az olyan témák "megtalálásával", mely eltér a sablonoktól, melyben ott rejtőzik az a bizonyos szikra, melyet eleddig nem láttunk a vásznon, vagy ha láttunk is, van olya aspektusa, mely merőben újszerű. Remake, remake hátán, és folytatás folytatás hátán - nyúzzák a bőrt a meztelen halottról, ameddig még pénzt lehet előkaparni az alól a "bőr alól". És lám, üdítő színfoltként feltűnik egy mozi, sokat ígérően, merész témafelvetéssel, és bár egy nézői réteg értékrendjét "sérti", indulatokat is gerjeszt, borzolja a kedélyeket, mégis ott van benne a "spiritusz", amiért érdemes filmet készíteni. Mindezek után, dícsérő soroknak kéne következni , de telve vagyok fenntartásokkal e mozi kapcsán. Életrajzi filmnek soha nem kell feltétlen mód, töviről-hegyire ragaszkodni a valóságos eseményekhez - ez többnyire lehetetlen feladvány, a mozgókép nem tűri a túlaprozottságot - nem kell leképeznie pontról-pontra egy élettörténet minden diakockáját, de néhány sarokpontot illik kitűzni, és van, amit illik tiszteletben tartani, leginkább annak a személynek a relatív pontos, és árnyalt ábrázolását, akiről a film szól! A Dán lány legnagyobb hibája az, hogy nagyon sok fontos részletben teljesen elrugaszkodik a megtörtént események menetétől, hogy a szépelgő, édelgő, könnyfakasztó bazsalygásnak meghagyja a "helyet".A filmbéli Lili Elbe figurája a játékidő során szép lassan eltávolódik a hús-vér Lili Elbe karakterétől, mert alávetik egyfajta rendezői koncepciónak, mibe nem férnek bele azok a tények, melyek túlmutatnak a mélabús szenvedés zsepi tocsogtató jelenetein. Nyilván én is - mint gyaníthatóan mindenki, akit érdekelt az eredeti életrajz - utánanéztem, utána olvastam Lili Elbe/Einar Wegener valós történetének - tegyük szívünkre a kezünket, aligha tudtunk róla bámit is, e mozi elkészülte előtt. A mozi jól nyit, kimondottan érdekfeszítő az intro, nagyon sejtelmes, és kibontásra váró titkokat rejt Redmayne játéka..., egész addig, míg nem kezdi meg a metamorfózist.Egyedien szeretetteli, és felfokozott szexualitást hordozó a kapcsolata a feleségével, művészi ambiciói a kiteljesedés és a siker útján, a korabeli Koppenhága ábrázolás egyszerre festőien szép, egyszerre szikáran puritán, a házaspár műteremlakásának kopáran hideg letisztultsága már-már annyira skandináv, hogy majdnem klisés..., és mégsem az.A fényképezés, a kosztümök, a hangulat, minden remekül a helyén.A néző kezd felcsigázódni, várja a kiteljesedést, ám hiába. A párizsba költözés filmes jeleneteinek egyetlen igazi pozitívuma az óriási kontraszt, az új lakás enteriőrjének, fülledt budoárhangulatának erős eltérése az eredeti otthontól.Megjelennek a meleg színek, meleg anyagok – bársony, brokát, selyem – hódítanak a kárpitok, a dísztárgyak, a képek a falon..., beléphetnénk Lili Elbe megváltozott életterébe, de a forgatókönyv gyávasága nem hagyja. A valódi Lili járja a bálokat, szórakozik, játszik a férfiakkal, kezdi kiteljesíteni a „női” énjét, udvarlói vannak, megkérik a kezét. A filmbéli Lili szenvedve pillog, neurotikusan senyved és fogalmunk sincs mi is játszódik le igazán benne.Ez szó szerint megbocsájthatatlan bűne a mozinak, Lili Elbe rejtve marad. Redmayne ráadásul itt lép bele abba a csapdába, amibe egy igazán nagy kvalitásokkal rendelkező színésznek nem szabadna.Biztos körülnézett egy travi bárban, és jól elsajátította a szempillarezegtetés művészetét, de attól , hogy nagyon nőiesen tudjuk keresztbe tenni a lábainkat, álmodozó femininitással révedünk a férfiakra, enyhén nyitott szájjal simítjuk végig a selyemharisnyánkat, nem tesszük hitelessé az alakításunkat.Nagyon félrecsúszik a játéka, vagy Tom Hooper pocsék kézzel irányítja a szerepben, édes mindegy, a nézőt a végeredmény érdekli.Redmayne alkatilag tökéletes választás a szerepre, ám ezen genetikai hozományon túl, el is vész benne. Újra az volt az érzésem, mint A Mindenség elmélete esetén, Redmayne-re van kihegyezve a rivalda, és mégis a női partner teszi a filmhez a szükséges többletet.A vele élő nőről tudunk meg többet, ő válik a film során jóval mélyebben ábrázolt szereplővé, és végül szép ütemesen le is játssza a vászonról, Alicia Vikandernek elég volt egy hajszállal többet nyújtani a szükségesnél, és árnyékba tolja a „főhőst”! Nos, hogy maradjunk a tényeknél, Lili Elbe túléli a műtéteket, boldogan él nőként több, mint egy évig, férjhez akar menni, gyereket akar szülni – a valóságban az ezen biológiai aktushoz szükséges sebészi beavatozásba hal bele - felesége elhidegül tőle, a dán király engedélyével kimondják a válásukat, és Gerda Wegener újból férjhez megy..., ezen egyszerű „tények” mennek a levesbe, helyette marad a giccses haldoklás, és valamiféle gusztustalanul negédes, hazug vég... Tom Hooper ellopta a mozit, amiért nagy kár, óriási lehetőséget szalasztott el – túlságosan is a filmakadémia díjára hajtott - , amiért tőlem mégis a négy csillag – ez ugyan kit érdekel – Alicia Vikander, és a mérhetetlenül professzionális operatőri munka, meg talán Matthias Schoenaerts, aki kidolgozatlan, és felszínes szerepe ellenére képes maradandót nyújtani...

Joy - Vélemények

2016-04-29 06:40.43

Már megint egy mozi a "kis" ember számára is megvalósítható amerikai álomról, nagyon középszerűen tálalva.Persze azért az álomért - mint az álmokért általában - küzdeni kell, nincs sült galamb, nem könnyű az út, mely elvezet a csúcsra. Joy sztorija tulajdonképp izgalmas is lehetne, de valamiért nem volt képes az érdeklődésemet az átlagosnál jobban felkelteni, mert laposan, és unalmasan tálalják. Az intro gyorsan pörgő dialógokkal, és kapkodó eseményzuhataggal mutatja be, hogy Joy családjának tagjai nagy valószínűséggel Monty Python repülő cirkuszából szöktek meg, és a Besenyő család mindennapjai több párhuzamot mutatnak a valósággal, mint ezen elmeháborodott bagázs életvitele. Ilyen családi háttérrel egy újságos stand megnyítása is lehetetlen küldetésnek tűnik, nem ám egy dollár százereket megmozgató, komoly üzleti vállalkozás beindítása. Az amerikai álom márpedig tetszik-nem tetszik működik, egy, az utolsó három percben, csupán slágvortokban, felszínesen előadott megoldóképlet partvonalra állítja a rossz szándékú cselszövőket, és elkezdenek dőlni a milliók...:) Persze előtta Lawrence levágja a haját, kemény csaj lesz, hatásos képekben vonul, és vonul, a felmosó készletek Rambójaként letrolja azokat, akiket az ügyvédek dollár tizezrekért nem tudtak sarokba szorítani..., és mi vele együtt nagyon boldogok leszünk! Majd gyors képváltás, decens, erős, gazdag nőként látjuk viszont - a metamorfózis minden gesztusban túlhangsúlyozott- , aki oly jósággal viszonyul sorstársaihoz, hogy néha már látom feltűnni a feje felett az aprócska glóriát. És az úti ruhakefék feltalálóinak védőszentjeként, a szabadalmaztatás göröngyös ösvényein botladozó háziasszonyok Teréz anyájaként bevonul a filmtörténetbe... Sztár dömping - néha sajnos huszadrangú, hisztis ripacskodással, ebben szomorúan kell megállapítonam, hogy élen jár Isabella Rossellini - jó alapsztori, abszolút érdektelen keretben, s egy tisztességes munkát lerakó Jennifer Lawrence, ennyi ez a mozi. Bradley Cooper persze még mindig jóképű, és még mindig kedves a mosolya, jellemző, hogy a szerepébe ezt mind sikerült is "beleírni".

elejére ... 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 ... végére